Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:43:18
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:43:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Látja Ninon, hogy meglepte.*
~Jó.~
*Szeret meglepetéseket okozni, ez pedig hatványozottan igaz, ha hölgyeket hoz érdekes, de nem túl rossz helyzetbe. Ám alig fejezi be szavait, Nino felhúzott térde elakad valahol. Taitos szent dióiból lesz bejgli töltelék, ő pedig meglepetten nyög fel, és legalább annyira remeg, mint a lány lába.*
-Ugh!
*Nyögi kissé rá is roskadva a lányra, fejét pedig valahova oda sikerül ejtenie, ahol Nino mellei rejtőznek, magát azért megtartja valahogy, de már egyértelműen összeérnek teljes terjedelemben. Savanyú kacagással felel.*
-Hát, te sem.
*Tornázza fel magát ismét, ahogy össze tudja szedni magát, és arcáról elúszik a villanásnyi kín.*
~Nem bántani akart.~
*Esik le neki, így csak igyekszik a közjáték után továbbra is figyelni.*
-Nem fejeltelek meg fájón, ugye?
*Kérdezi, és igyekszik a kettejük közé emelt válaszfalon átlátni.*
~Mindjárt szívrohamot kap.~
*Szemléli Taitos a lányt alatta.*
~Hát nem cuki?~
*Nevet magában, hiszen tudhatná Nino, hogy maximum jól sülhet el minden, ha Taitoson múlik. Picit szemez a lánnyal, de a kérdésre kicsit felhúzza szemöldökét.*
-Iszom a pillantásod, az nem elég?
*Felel reflexből, majd két másodpercen belül meg is gondolja magát. Egyik kezével áthelyezi súlyát, másikkal elkapja Nino kezét ismét, és picit előrébb dől, és félelmetesen közel. Terve az, hogy nem kapkodva, de fürgén, lop egy pillanatnyi csókot.*
~Ezt még hű de meg fogom bánni.~
*Gondolja.*
~De innen már csak távolabb lesz, most, vagy soha.~
*Győzi meg magát. Remélhetőleg sikerül neki, de ha nem, nos, akkor nem tudja még, hogy mit fog csinálni. Mégis, ha diadalmas tolvajként kerül ki innen, nem vágják pofon, állítják meg, vagy bármi, akkor továbbra is fogja a lány kezét, felül, és óvatosan felhúzza őt is.*
-Nem sokkollak tovább, ne haragudj, hogy ellenedre voltam.
*Mondja őszintén, ám kevés megbánással.*
-Gyere, igyunk egyet, meg összeszedem amit kiszórtam!
*Áll kezd feltérdelni, de mikor ágyéka megfeszül, azért arca egy pillanatra eltorzul, hősiesebbnek mutatta magát vízszintesben, mint ahogyan érzi.*
//Nino//
*Látja Ninon, hogy meglepte.*
~Jó.~
*Szeret meglepetéseket okozni, ez pedig hatványozottan igaz, ha hölgyeket hoz érdekes, de nem túl rossz helyzetbe. Ám alig fejezi be szavait, Nino felhúzott térde elakad valahol. Taitos szent dióiból lesz bejgli töltelék, ő pedig meglepetten nyög fel, és legalább annyira remeg, mint a lány lába.*
-Ugh!
*Nyögi kissé rá is roskadva a lányra, fejét pedig valahova oda sikerül ejtenie, ahol Nino mellei rejtőznek, magát azért megtartja valahogy, de már egyértelműen összeérnek teljes terjedelemben. Savanyú kacagással felel.*
-Hát, te sem.
*Tornázza fel magát ismét, ahogy össze tudja szedni magát, és arcáról elúszik a villanásnyi kín.*
~Nem bántani akart.~
*Esik le neki, így csak igyekszik a közjáték után továbbra is figyelni.*
-Nem fejeltelek meg fájón, ugye?
*Kérdezi, és igyekszik a kettejük közé emelt válaszfalon átlátni.*
~Mindjárt szívrohamot kap.~
*Szemléli Taitos a lányt alatta.*
~Hát nem cuki?~
*Nevet magában, hiszen tudhatná Nino, hogy maximum jól sülhet el minden, ha Taitoson múlik. Picit szemez a lánnyal, de a kérdésre kicsit felhúzza szemöldökét.*
-Iszom a pillantásod, az nem elég?
*Felel reflexből, majd két másodpercen belül meg is gondolja magát. Egyik kezével áthelyezi súlyát, másikkal elkapja Nino kezét ismét, és picit előrébb dől, és félelmetesen közel. Terve az, hogy nem kapkodva, de fürgén, lop egy pillanatnyi csókot.*
~Ezt még hű de meg fogom bánni.~
*Gondolja.*
~De innen már csak távolabb lesz, most, vagy soha.~
*Győzi meg magát. Remélhetőleg sikerül neki, de ha nem, nos, akkor nem tudja még, hogy mit fog csinálni. Mégis, ha diadalmas tolvajként kerül ki innen, nem vágják pofon, állítják meg, vagy bármi, akkor továbbra is fogja a lány kezét, felül, és óvatosan felhúzza őt is.*
-Nem sokkollak tovább, ne haragudj, hogy ellenedre voltam.
*Mondja őszintén, ám kevés megbánással.*
-Gyere, igyunk egyet, meg összeszedem amit kiszórtam!
*Áll kezd feltérdelni, de mikor ágyéka megfeszül, azért arca egy pillanatra eltorzul, hősiesebbnek mutatta magát vízszintesben, mint ahogyan érzi.*
3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-02 16:32:11
Üzenet elküldve: 2017-04-02 16:32:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Nem is érti elsőnek, hogy mit akar kijavítani a másik, de őszintén szólva ez elég alacsony prioritást élvez jelenlegi teendőinek listáján. A gyümölcstálas válaszon még a szégyenérzet ellenére is felnevet, de nevetésének hirtelen vége szakad, ahogy a lökésből hirtelen valami teljesen más kerekedik ki. Hiába jók a reflexei, ha fel nem fogja mellé mi történik, így egyik pillanatban a kemény falnak támaszkodva ül, a másikban viszont már végre kényelmes helyzetben van.
Várjunk csak...
Valószínűleg a szomszédtól is kölcsönkapott egy keveset, mert ennyi vér önerőből nem mehet a fejébe és a nyakába. Mit a légzése, a szíve kihagy egy ütemet, ahogy a szürke szempár - a mai nap már másodjára, csak most jóval közelebb - fölékerül. Megpróbál legalább az orrán keresztül venni levegőt, ha már félig elnyílt száján ez nem sikerül, de ezzel csak a fürdőház kellemes illatát érzi a másikon, az itteni mézsörrel keveredve. ~ Teysus bal bokájára, én... ~ Tekintete valami mágia folytán elszakad az arcától és lecsúszik a kulcscsontig. ~ Ezt az embert már láttam meztelenül és nem is olyan rég, ó te jó ég ó te jó ég ó te jó ég ó te jó... ~ Hadarja gondolatban és bár ő a legjobb formáját igyekszik hozni, hogy mindebből semmi se üljön ki az arcára, a suttogásra viszont felhúzza jobb térdét (ami aztán elakad a másikban) és érezni, hogy egy apró, izgatott remegés járja át tetőtől-talpig. Ezt leginkább persze ő érzi, szabad kézfejét pedig azonnal a szemeire teszi, mintha a ráboruló sötétség a másikra is kiterjedne. ~ Szép munka. ~ Dicséri meg magát. ~ Először arra jön rá, hogy nő vagyok, most meg erre, tudtam, hogy olvas a gondolataimban... ~
De hogy azért ne maradjon el a szokásos, "próbáltam rajta segíteni, de csak rontottam a helyzeten" nevű, a Ninoryn kaszt exkluzív technikája, jobbját elemeli arcától és tenyerével a férfi felé kettejük közé tartja azt, mintha csak békíteni próbálná.*
- Nem vicceltél... *Válaszolja egy élőhalottak elevenségével vetekedő félmosollyal, igyekezve elviccelni a helyzetet. A humor eddig is segített, nemde? Mert hogy a saját ereje nem segítene egy erőben, tudásban és - szemlátomást - gyorsaságban is felette álló férfival szemben, az egészen biztos. Legfelhőtlenebb hangszínét próbálja meg elővenni, de ez a rekedtes suttogás minden, csak nem az. Persze, ha nem bámulná közben a szemeit, az sokat segítene, de abban meg hol lenne az ésszerűség? Gondolatai felét még csak felfogni sem akarja, annyira kínosnak tartja őket, istenét pedig már úgy érzi, zaklatta ma eleget. Ezer meg egy ötletet pörget át, hogy mégis mit csináljon, csak az a probléma, hogy míg az első fele a potenciális menekülési útvonalakat keresi, a másik fele tökéletesen elégedett ezzel a helyzettel, köszöni szépen. Jobb híján marad a "véletlenszerűen választunk egyet a sok közül" megoldás ami eddig, valljuk be, nagyon ritkán állt az ő oldalán, de egy nap valószínűleg majd beválik. Egy nap.*
- Nem vagy még, izé, tudod, szomjas?
//Taitos//
*Nem is érti elsőnek, hogy mit akar kijavítani a másik, de őszintén szólva ez elég alacsony prioritást élvez jelenlegi teendőinek listáján. A gyümölcstálas válaszon még a szégyenérzet ellenére is felnevet, de nevetésének hirtelen vége szakad, ahogy a lökésből hirtelen valami teljesen más kerekedik ki. Hiába jók a reflexei, ha fel nem fogja mellé mi történik, így egyik pillanatban a kemény falnak támaszkodva ül, a másikban viszont már végre kényelmes helyzetben van.
Várjunk csak...
Valószínűleg a szomszédtól is kölcsönkapott egy keveset, mert ennyi vér önerőből nem mehet a fejébe és a nyakába. Mit a légzése, a szíve kihagy egy ütemet, ahogy a szürke szempár - a mai nap már másodjára, csak most jóval közelebb - fölékerül. Megpróbál legalább az orrán keresztül venni levegőt, ha már félig elnyílt száján ez nem sikerül, de ezzel csak a fürdőház kellemes illatát érzi a másikon, az itteni mézsörrel keveredve. ~ Teysus bal bokájára, én... ~ Tekintete valami mágia folytán elszakad az arcától és lecsúszik a kulcscsontig. ~ Ezt az embert már láttam meztelenül és nem is olyan rég, ó te jó ég ó te jó ég ó te jó ég ó te jó... ~ Hadarja gondolatban és bár ő a legjobb formáját igyekszik hozni, hogy mindebből semmi se üljön ki az arcára, a suttogásra viszont felhúzza jobb térdét (ami aztán elakad a másikban) és érezni, hogy egy apró, izgatott remegés járja át tetőtől-talpig. Ezt leginkább persze ő érzi, szabad kézfejét pedig azonnal a szemeire teszi, mintha a ráboruló sötétség a másikra is kiterjedne. ~ Szép munka. ~ Dicséri meg magát. ~ Először arra jön rá, hogy nő vagyok, most meg erre, tudtam, hogy olvas a gondolataimban... ~
De hogy azért ne maradjon el a szokásos, "próbáltam rajta segíteni, de csak rontottam a helyzeten" nevű, a Ninoryn kaszt exkluzív technikája, jobbját elemeli arcától és tenyerével a férfi felé kettejük közé tartja azt, mintha csak békíteni próbálná.*
- Nem vicceltél... *Válaszolja egy élőhalottak elevenségével vetekedő félmosollyal, igyekezve elviccelni a helyzetet. A humor eddig is segített, nemde? Mert hogy a saját ereje nem segítene egy erőben, tudásban és - szemlátomást - gyorsaságban is felette álló férfival szemben, az egészen biztos. Legfelhőtlenebb hangszínét próbálja meg elővenni, de ez a rekedtes suttogás minden, csak nem az. Persze, ha nem bámulná közben a szemeit, az sokat segítene, de abban meg hol lenne az ésszerűség? Gondolatai felét még csak felfogni sem akarja, annyira kínosnak tartja őket, istenét pedig már úgy érzi, zaklatta ma eleget. Ezer meg egy ötletet pörget át, hogy mégis mit csináljon, csak az a probléma, hogy míg az első fele a potenciális menekülési útvonalakat keresi, a másik fele tökéletesen elégedett ezzel a helyzettel, köszöni szépen. Jobb híján marad a "véletlenszerűen választunk egyet a sok közül" megoldás ami eddig, valljuk be, nagyon ritkán állt az ő oldalán, de egy nap valószínűleg majd beválik. Egy nap.*
- Nem vagy még, izé, tudod, szomjas?
3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-02 15:42:00
Üzenet elküldve: 2017-04-02 15:42:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Taitos még előbb kap frászt, mint Nino, vagy valahogy egyszerre.*
~Hogy?! Meghúztam neki?~
*A bűntudat és a szégyen egyszerre kapja el. Igyekezett a legjobbat kihozni magából, és amúgy fel sem venné a kritikát, de így...*
-Várj, hadd javítsam ki akkor!
*Csusszan máris Nino lábához, betolva a maradék gyümölcsöt arcába, míg mozog, hogy két szabad, és saját ingjében megtisztult keze legyen, aztán a szinte teljesen lesokkolt Nino látványa megállítja.*
-Öhm, mi a gond?
*Kérdezi azonnal, és már kapja is a választ.*
~Mit lehet ezen értetlenkedni.~
-Nem, a gyümölcstállal...
*Válaszol vissza reflexből.*
-Azt hiszem, illemkerülésem ide, vagy oda, ennél nyíltabban ezt nem szokásom megfogalmazni.
*Itt talán leeshet Ninonak, hogy esélyesen a másik nem viccelt, azonban a lökésre kapott válaszból már minden egyértelmű lehet, ugyanis Taitos hasonlóan játékosan tol vissza, viszont nem áll meg egy lökésnél. Igyekszik óvatosan, de határozottan elkapni Ninoryn kezét, így két vállra fektetni a lányt, és úgy fölébe hajolni, enyhén lefogva. Aztán csak csalfán élettel teli szemekkel, mintha valami eddig rejtett dolog most a fekszínre tört volna, néz le, ha véghezvitte az orvtámadást.*
-Vicceltem volna?
*Kérdezi szinte suttogva, de mégis kötetlen hangnemben, mintha Ninotól várná a választ, aztán csak mosolyogva sóhajt egyet.*
~Nem akarna ilyesmit.~
*Látja be magában, így csak kedves ábrázattal marad így még egy picit, aztán oldalra néz, és már kevésbé sejtelmesen, de még mindig az előbbi hangerőn néz vissza Ninora.*
-Kiborítottam a maradék körtédet, ne haragudj!
*De persze, ha már az első mozdulatra kap egy pofont, netán Nino sikoltva rúgja odébb, akkor mindez egészen másként történik.*
//Nino//
*Taitos még előbb kap frászt, mint Nino, vagy valahogy egyszerre.*
~Hogy?! Meghúztam neki?~
*A bűntudat és a szégyen egyszerre kapja el. Igyekezett a legjobbat kihozni magából, és amúgy fel sem venné a kritikát, de így...*
-Várj, hadd javítsam ki akkor!
*Csusszan máris Nino lábához, betolva a maradék gyümölcsöt arcába, míg mozog, hogy két szabad, és saját ingjében megtisztult keze legyen, aztán a szinte teljesen lesokkolt Nino látványa megállítja.*
-Öhm, mi a gond?
*Kérdezi azonnal, és már kapja is a választ.*
~Mit lehet ezen értetlenkedni.~
-Nem, a gyümölcstállal...
*Válaszol vissza reflexből.*
-Azt hiszem, illemkerülésem ide, vagy oda, ennél nyíltabban ezt nem szokásom megfogalmazni.
*Itt talán leeshet Ninonak, hogy esélyesen a másik nem viccelt, azonban a lökésre kapott válaszból már minden egyértelmű lehet, ugyanis Taitos hasonlóan játékosan tol vissza, viszont nem áll meg egy lökésnél. Igyekszik óvatosan, de határozottan elkapni Ninoryn kezét, így két vállra fektetni a lányt, és úgy fölébe hajolni, enyhén lefogva. Aztán csak csalfán élettel teli szemekkel, mintha valami eddig rejtett dolog most a fekszínre tört volna, néz le, ha véghezvitte az orvtámadást.*
-Vicceltem volna?
*Kérdezi szinte suttogva, de mégis kötetlen hangnemben, mintha Ninotól várná a választ, aztán csak mosolyogva sóhajt egyet.*
~Nem akarna ilyesmit.~
*Látja be magában, így csak kedves ábrázattal marad így még egy picit, aztán oldalra néz, és már kevésbé sejtelmesen, de még mindig az előbbi hangerőn néz vissza Ninora.*
-Kiborítottam a maradék körtédet, ne haragudj!
*De persze, ha már az első mozdulatra kap egy pofont, netán Nino sikoltva rúgja odébb, akkor mindez egészen másként történik.*
3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-02 10:38:36
Üzenet elküldve: 2017-04-02 10:38:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Az alkímia ha nem is titkos, de valóban egy nehezen fellelhető tudomány - ebben bizony sokkal rosszabb, mint a mágia, hiszen a Mágustorony minden lelkes (és pénzes) növendék előtt nyitva áll.
Egy bólintással egyetért azzal, hogy mindenkiben van valami szép. Ő is ezt vallja, de ő addig a pontig, hogy a neme sem akadály; a férfinek ezt az álláspontját bizony nem kell bizonygatnia, a nőnél nagyobb támogatót úgysem találna.*
- Az biztos. Ráadásul, ha rosszul csinálod, meghúzhatsz vele egy izmot és az, főleg a talpon, piszkosul tud fájni...
*Daewe elf lenne? Igaz, a neve nem hangzott túl emberien, de ki ő, hogy ez alapján ítéljen meg valakit. Szóval egy hosszúéltű... Szuper! Lehet, hogy korban már a nagyanyja lehetne. ~ Mennyi tudást halmozhatott fel ezalatt... ~ Sóhajt fel álmatagon. Mekkora könyvtára lehet, milyen széles gyűjteménye és...*
- Hogy? *Zökken vissza a valóságba. ~ Jól hallottam? ~ Olyan kerek szemekkel néz a férfira, mintha szándékában állna szemöldökét a hajáig felvonni.* M-Mi...? *Kérdezi hasonlóan értelmesen. Hiába tódul az összes vér a fejébe, nem hogy segít, csak ront a gondolkodási esélyein. Ez... Ez az állítás feltételezi azt, hogy a mondott tűz már itt volt vagy - Teysusra - még itt van és hogy nem engedett, az azt, hogy...* Velem?? *Tűzmágiát ugyan nem tanult, de ha ennél csak egy fokkal meredne jobban a saját térdeire, egész biztosan meggyulladna a ruhája. Dehogy, ugyan már, egész eddig is csak a bolondját járatta vele...*
- Hé! *Néz rá hirtelen szúrós szemekkel és kissé meglöki a vállával.* Csak viccelsz! *Jó kérdés, milyen érvrendszer lehet emögött az állítás mögött, de akármi is volt az, száz százalékosan meggyőzte róla. Ő meg mint valami önelégült tyúk, elpirult belé! ~ Haah, elképesztő, csak egy pillanatra veszem komolyan és hülyét csinálok magamból... ~*
- Sokkal többet, biztosíthatlak. *Válaszol a férfigúnyát illetően.* Én tudom, hogy hogyan kell rákérdezni úgy, hogy ne vegyék tolakodásnak. *A többire hirtelen nem is tud válaszolni, még mindig zúg a feje a beletódult vértől meg a szégyentől. Még ilyet!*
//Taitos//
*Az alkímia ha nem is titkos, de valóban egy nehezen fellelhető tudomány - ebben bizony sokkal rosszabb, mint a mágia, hiszen a Mágustorony minden lelkes (és pénzes) növendék előtt nyitva áll.
Egy bólintással egyetért azzal, hogy mindenkiben van valami szép. Ő is ezt vallja, de ő addig a pontig, hogy a neme sem akadály; a férfinek ezt az álláspontját bizony nem kell bizonygatnia, a nőnél nagyobb támogatót úgysem találna.*
- Az biztos. Ráadásul, ha rosszul csinálod, meghúzhatsz vele egy izmot és az, főleg a talpon, piszkosul tud fájni...
*Daewe elf lenne? Igaz, a neve nem hangzott túl emberien, de ki ő, hogy ez alapján ítéljen meg valakit. Szóval egy hosszúéltű... Szuper! Lehet, hogy korban már a nagyanyja lehetne. ~ Mennyi tudást halmozhatott fel ezalatt... ~ Sóhajt fel álmatagon. Mekkora könyvtára lehet, milyen széles gyűjteménye és...*
- Hogy? *Zökken vissza a valóságba. ~ Jól hallottam? ~ Olyan kerek szemekkel néz a férfira, mintha szándékában állna szemöldökét a hajáig felvonni.* M-Mi...? *Kérdezi hasonlóan értelmesen. Hiába tódul az összes vér a fejébe, nem hogy segít, csak ront a gondolkodási esélyein. Ez... Ez az állítás feltételezi azt, hogy a mondott tűz már itt volt vagy - Teysusra - még itt van és hogy nem engedett, az azt, hogy...* Velem?? *Tűzmágiát ugyan nem tanult, de ha ennél csak egy fokkal meredne jobban a saját térdeire, egész biztosan meggyulladna a ruhája. Dehogy, ugyan már, egész eddig is csak a bolondját járatta vele...*
- Hé! *Néz rá hirtelen szúrós szemekkel és kissé meglöki a vállával.* Csak viccelsz! *Jó kérdés, milyen érvrendszer lehet emögött az állítás mögött, de akármi is volt az, száz százalékosan meggyőzte róla. Ő meg mint valami önelégült tyúk, elpirult belé! ~ Haah, elképesztő, csak egy pillanatra veszem komolyan és hülyét csinálok magamból... ~*
- Sokkal többet, biztosíthatlak. *Válaszol a férfigúnyát illetően.* Én tudom, hogy hogyan kell rákérdezni úgy, hogy ne vegyék tolakodásnak. *A többire hirtelen nem is tud válaszolni, még mindig zúg a feje a beletódult vértől meg a szégyentől. Még ilyet!*
3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-02 08:56:26
Üzenet elküldve: 2017-04-02 08:56:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
~Egyetérteni, hűha.~
*Picit próbálja elképzelni, hogy a másik mit tudna két nővel kezdeni, és ötletei vannak is, de mindeddig az ő lelki szemei előtt az élt, hogy mikor három hölgy bevonul egy szobába, ott nyelvük járása legfeljebb a pletykálásra térhet ki.*
~Micsoda pazarlás.~
-Nos, öhm megtaníthatsz minden mást is, csak gondolom az alkímia az olyan titkos dolog, és további különleges képességeidről meg nem tudok. Illetve, férfinak tettetni tudom magam.
*Húzza ki magát büszkén, azt sugallva, hogy neki bizony nem kell az ilyet tanítani már.
A kérdésre, hogy van-e aki tetszik egy pillanatra majdnem tébolyult elméje ad választ, végül gátat vet neki, és úgy felel.*
-Ha úgy vesszük valahol mindenki tetszik.
*Ez a gondolat pedig mélyen szántóbb, mint valami egyszerű szoknyavadász ars poetica.*
-Mindenkiben van valami szép és jó, amiért kedvelhető.
*Ezzel valami olyasmit akar kifejezni, hogy sokszínűen tudná alkalmazni a tudást.*
-Meg, annyira nem szokásom masszírozni senkit, de mégis csak jobban néz ki, ha emlékezetesen tudom csinálni, ha egyszer erre adom a fejemet, nem?
*Néz vidáman, és egyben megerősítést váróan Ninora, mert nem tudhatja, hogy mindenki így vélekedik-e erről, vagy ez csak a saját baja.
A Daewét is tartalmazó gondolatmeneten csak elmosolyodik. Kedves egy nő, ez nem vitás, meg nem is csúnya.*
-Daewe nagyon rendes leány, de a hosszúéltűekkel nem állnék össze könnyen. Minden olyan lenne velük, mintha csak egy futó kaland volnék.
*Gondol arra, hogy Taitos élete kétszer-háromszor is beleférhet az övékbe.*
-Ha meg csupán a vágyaim tüzének táplálására játszanék, már engedtem volna nekik, és most nem beszélgetnénk.
*Elgondolkodik azon, hogy vajon jobb lett volna-e, ha mézes szavakkal, és hatalmával elbájolja Ninot, és csak egy üres testi találkává sorvadna az egész.*
~Hát, most valahol ugyanott járunk.~
*Gondol arra, hogy nagyjából ugyanannyira volt jó és felemelő az eddig eltelt idő.*
-De köszönöm, ha lesz olyan, aki ennél komolyabban érdekel, élni fogok a lehetőséggel. Habár nem tudom, hogy mennyivel többet mondanának neked, ha magadra öltöd a férfigúnyát.
*Hiszen egy ismeretlen férfiúnak miért nyílnának meg jobban, mint egy ismerősnek?*
-A férjét megkaphatnád pedig.
*Toldja meg, és lesi a szerinte várható fancsali arcot, amit a megjegyzése vált ki, ez esetben jól ki is neveti Ninot, már nem gonoszul, csak amolyan "tudtam" kacagással.*
-Na és hány nőt tudtál elcsábítani életedben?
*Kérdezi tovább fűzvén a témát. Tényleg érdekli, hogy hány leányt tud elcsábítani valaki, aki titokban maga is az.*
~Lehet, hogy működő stratégia volna.~
//Nino//
~Egyetérteni, hűha.~
*Picit próbálja elképzelni, hogy a másik mit tudna két nővel kezdeni, és ötletei vannak is, de mindeddig az ő lelki szemei előtt az élt, hogy mikor három hölgy bevonul egy szobába, ott nyelvük járása legfeljebb a pletykálásra térhet ki.*
~Micsoda pazarlás.~
-Nos, öhm megtaníthatsz minden mást is, csak gondolom az alkímia az olyan titkos dolog, és további különleges képességeidről meg nem tudok. Illetve, férfinak tettetni tudom magam.
*Húzza ki magát büszkén, azt sugallva, hogy neki bizony nem kell az ilyet tanítani már.
A kérdésre, hogy van-e aki tetszik egy pillanatra majdnem tébolyult elméje ad választ, végül gátat vet neki, és úgy felel.*
-Ha úgy vesszük valahol mindenki tetszik.
*Ez a gondolat pedig mélyen szántóbb, mint valami egyszerű szoknyavadász ars poetica.*
-Mindenkiben van valami szép és jó, amiért kedvelhető.
*Ezzel valami olyasmit akar kifejezni, hogy sokszínűen tudná alkalmazni a tudást.*
-Meg, annyira nem szokásom masszírozni senkit, de mégis csak jobban néz ki, ha emlékezetesen tudom csinálni, ha egyszer erre adom a fejemet, nem?
*Néz vidáman, és egyben megerősítést váróan Ninora, mert nem tudhatja, hogy mindenki így vélekedik-e erről, vagy ez csak a saját baja.
A Daewét is tartalmazó gondolatmeneten csak elmosolyodik. Kedves egy nő, ez nem vitás, meg nem is csúnya.*
-Daewe nagyon rendes leány, de a hosszúéltűekkel nem állnék össze könnyen. Minden olyan lenne velük, mintha csak egy futó kaland volnék.
*Gondol arra, hogy Taitos élete kétszer-háromszor is beleférhet az övékbe.*
-Ha meg csupán a vágyaim tüzének táplálására játszanék, már engedtem volna nekik, és most nem beszélgetnénk.
*Elgondolkodik azon, hogy vajon jobb lett volna-e, ha mézes szavakkal, és hatalmával elbájolja Ninot, és csak egy üres testi találkává sorvadna az egész.*
~Hát, most valahol ugyanott járunk.~
*Gondol arra, hogy nagyjából ugyanannyira volt jó és felemelő az eddig eltelt idő.*
-De köszönöm, ha lesz olyan, aki ennél komolyabban érdekel, élni fogok a lehetőséggel. Habár nem tudom, hogy mennyivel többet mondanának neked, ha magadra öltöd a férfigúnyát.
*Hiszen egy ismeretlen férfiúnak miért nyílnának meg jobban, mint egy ismerősnek?*
-A férjét megkaphatnád pedig.
*Toldja meg, és lesi a szerinte várható fancsali arcot, amit a megjegyzése vált ki, ez esetben jól ki is neveti Ninot, már nem gonoszul, csak amolyan "tudtam" kacagással.*
-Na és hány nőt tudtál elcsábítani életedben?
*Kérdezi tovább fűzvén a témát. Tényleg érdekli, hogy hány leányt tud elcsábítani valaki, aki titokban maga is az.*
~Lehet, hogy működő stratégia volna.~
3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-01 22:20:49
Üzenet elküldve: 2017-04-01 22:20:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Tuneth Gaulialdes//
//Felfedezés képesség//
- Félre ne érts, csupán közös együtt lakásra gondoltam, megosztani a költséget, ahogyan most is, meg jobb együtt lakni, mint egyedül, természetesen nem egy egyszobás lepukkant deszkaviskóra gondoltam, hanem legalább háromszobás téglaházra, ahol mindenkinek külön szobája van és lehet vendéget is fogadni. De az is igaz, hogy ha egyedül leszek, főleg hogy jön a jó idő, helyben van az ennivaló és egy fityingembe sem kerül. Természetesen akárhol és akárkivel fogok lakni, bármikor eljöhetsz vendégségbe vagy egy jó vacsorára, ha hozol valami innivalót. És ha más elfoglaltságaid lesznek, ha elszólít a kötelesség, akkor élvezzük ki az együttlétünkben rejlő lehetőségeket addig amíg lehet, és ez jól van így. *Mondja vidáman, de azért sajnálná, ha Tuneth másfelé venné az útját.*
- Köszönöm, hogy megmutattad az íjadat, a drága kincsedet. Tudsz vele lőni is? *Elgondolkozik Tuneth válaszain.*
- Beismerem, tévedtem, amikor azt hittem, hogy jóval kisebb a szabadságod, mint valójában, és ennek a tévedésnek tényleg örülök. *Bólogat.* És azt is értem, hogy miért szeretnél mágiát tanulni, fontosak az emlékek. Van aki azt mondja, hogy semmi más nem vagyunk, mint az emlékeink összessége, de én úgy gondolom, hogy ez nem igaz. Ha holnap elveszíteném az összes emlékemet, lehet, hogy nem tudnám, miért vagyok olyan amilyen, de ettől nem változnék meg, ugyanilyen tündér maradnék.
- Az azért nem mindegy, hogy valakinek egy kötelessége van, és száz másban szabadon dönthet, vagy pedig száz dologban kell követnie másokat és egy valamiben dönthet. Igen, el kellett jönnöm, de nem kell visszamennem, nem kell itt maradnom, lehetek bármi, vagy akár semmi is, koldus vagy éppen gazdag, tanulhatok harcolni vagy valamilyen szakmát. És nem is szeretném elsietni ezt a döntést. Bár az igaz, hogy néha irigylem azokat, akik már gyerekként tudják, mik vagy kik akarnak lenni, és miután megvalósították, kiderül, hogy tényleg ezt akarták.
- Abban viszont nem tévedtem, hogy sok mindenről fogalmad sincs. Tudod azt, hogy milyen szép vagy kislányos ártatlanságoddal? Tudod, hogy vannak akik bármit megadnának azért, hogy az ártatlanságodat elvehessék? Akár csellel, akár elrablással, akár máshogy. Érted, hogy mi az az ártatlanság? Beszéltek neked otthon ilyesmiről? Meg hogy mit jelent nagylánynak lenni? Egyébként tündérek között is lehetnek gonoszak, és ha közöttük gonosz valaki, akkor tud igazán nagy kárt okozni másoknak, hiszen mindenki megbízik a magunkfajtában. Aki gonosz, az annak is árt, aki kedves. Igen, ha ártani akar neked valaki, akkor jobb, ha sikítasz. És harcolsz. És megteszel mindent, amit csak tudsz. *Bólogat.*
- Látom, a kacsingatás nagyon nem tetszik neked. *Nevet, ahogy Tuneth az ajtóhoz ugrik.* Pedig ez csak amolyan baráti cinkosságot jelent, semmi rosszat. Legfeljebb néha zavaró lehet.
- No, arról szó sem lehet, hogy te aludj a földön. *Miközben mondja, elvackolódik a padlón és egyenesen a szekrény elejére lát rá. ~Valami nincs rendben ezzel a szekrénnyel.~ Feláll, kinyitja a szekrényt, az íjat óvatosan odaadja Tunethnek, kipakolja a saját holmiját a földre és tapogatni kezdi a szekrény alját, hátulját, oldalát. Egyszer csak meglazul a szekrény alja, és egy üreg tárul fel benne. Az üregben van valami, de nem látja jól, ezért odaviszi a gyertyát.* Nézd, itt van egy hátizsák. Vajon mi lehet benne? *A hátizsák csupa por.* ~Vajon ki és mikor rejthette ide, és mi történhetett vele, hogy nem jött vissza érte?~ *Kiemeli a szekrényből, nem érzi túl nehéznek és a földre teszi. Majd kinyitja a hátizsákot és belekukkant. Kirakja amit talál. Látja, hogy női ruhadarabok, parókák, mutatós, de olcsónak tűnő gyűrűk, karperecek, fülbevalók, nyakláncok, színes porok, festékek, kenőcsök vannak benne. És egy rongyból készült cirmos macska, zöld üvegből készült szemekkel. A ruhákat nézegetve úgy találja, hogy nagyjából olyan testalkatú nőé lehetett, mint ő.* Kéred ezt a rongycicát amíg nem lesz valódi, élő kiscicád? Azt hiszem, nem fog hiányozni a gazdájának, talán meghalt, elmenekült, vagy nem volt ezekre többé szüksége, így most már a mienk. A ruhák szerintem kicsik rád, de ha valami tetszik, tedd csak el. Bár gondolom, hogy neked szebb ékszereid vannak. *Tuneth felé nyújtja a cicát.*
//Felfedezés képesség//
- Félre ne érts, csupán közös együtt lakásra gondoltam, megosztani a költséget, ahogyan most is, meg jobb együtt lakni, mint egyedül, természetesen nem egy egyszobás lepukkant deszkaviskóra gondoltam, hanem legalább háromszobás téglaházra, ahol mindenkinek külön szobája van és lehet vendéget is fogadni. De az is igaz, hogy ha egyedül leszek, főleg hogy jön a jó idő, helyben van az ennivaló és egy fityingembe sem kerül. Természetesen akárhol és akárkivel fogok lakni, bármikor eljöhetsz vendégségbe vagy egy jó vacsorára, ha hozol valami innivalót. És ha más elfoglaltságaid lesznek, ha elszólít a kötelesség, akkor élvezzük ki az együttlétünkben rejlő lehetőségeket addig amíg lehet, és ez jól van így. *Mondja vidáman, de azért sajnálná, ha Tuneth másfelé venné az útját.*
- Köszönöm, hogy megmutattad az íjadat, a drága kincsedet. Tudsz vele lőni is? *Elgondolkozik Tuneth válaszain.*
- Beismerem, tévedtem, amikor azt hittem, hogy jóval kisebb a szabadságod, mint valójában, és ennek a tévedésnek tényleg örülök. *Bólogat.* És azt is értem, hogy miért szeretnél mágiát tanulni, fontosak az emlékek. Van aki azt mondja, hogy semmi más nem vagyunk, mint az emlékeink összessége, de én úgy gondolom, hogy ez nem igaz. Ha holnap elveszíteném az összes emlékemet, lehet, hogy nem tudnám, miért vagyok olyan amilyen, de ettől nem változnék meg, ugyanilyen tündér maradnék.
- Az azért nem mindegy, hogy valakinek egy kötelessége van, és száz másban szabadon dönthet, vagy pedig száz dologban kell követnie másokat és egy valamiben dönthet. Igen, el kellett jönnöm, de nem kell visszamennem, nem kell itt maradnom, lehetek bármi, vagy akár semmi is, koldus vagy éppen gazdag, tanulhatok harcolni vagy valamilyen szakmát. És nem is szeretném elsietni ezt a döntést. Bár az igaz, hogy néha irigylem azokat, akik már gyerekként tudják, mik vagy kik akarnak lenni, és miután megvalósították, kiderül, hogy tényleg ezt akarták.
- Abban viszont nem tévedtem, hogy sok mindenről fogalmad sincs. Tudod azt, hogy milyen szép vagy kislányos ártatlanságoddal? Tudod, hogy vannak akik bármit megadnának azért, hogy az ártatlanságodat elvehessék? Akár csellel, akár elrablással, akár máshogy. Érted, hogy mi az az ártatlanság? Beszéltek neked otthon ilyesmiről? Meg hogy mit jelent nagylánynak lenni? Egyébként tündérek között is lehetnek gonoszak, és ha közöttük gonosz valaki, akkor tud igazán nagy kárt okozni másoknak, hiszen mindenki megbízik a magunkfajtában. Aki gonosz, az annak is árt, aki kedves. Igen, ha ártani akar neked valaki, akkor jobb, ha sikítasz. És harcolsz. És megteszel mindent, amit csak tudsz. *Bólogat.*
- Látom, a kacsingatás nagyon nem tetszik neked. *Nevet, ahogy Tuneth az ajtóhoz ugrik.* Pedig ez csak amolyan baráti cinkosságot jelent, semmi rosszat. Legfeljebb néha zavaró lehet.
- No, arról szó sem lehet, hogy te aludj a földön. *Miközben mondja, elvackolódik a padlón és egyenesen a szekrény elejére lát rá. ~Valami nincs rendben ezzel a szekrénnyel.~ Feláll, kinyitja a szekrényt, az íjat óvatosan odaadja Tunethnek, kipakolja a saját holmiját a földre és tapogatni kezdi a szekrény alját, hátulját, oldalát. Egyszer csak meglazul a szekrény alja, és egy üreg tárul fel benne. Az üregben van valami, de nem látja jól, ezért odaviszi a gyertyát.* Nézd, itt van egy hátizsák. Vajon mi lehet benne? *A hátizsák csupa por.* ~Vajon ki és mikor rejthette ide, és mi történhetett vele, hogy nem jött vissza érte?~ *Kiemeli a szekrényből, nem érzi túl nehéznek és a földre teszi. Majd kinyitja a hátizsákot és belekukkant. Kirakja amit talál. Látja, hogy női ruhadarabok, parókák, mutatós, de olcsónak tűnő gyűrűk, karperecek, fülbevalók, nyakláncok, színes porok, festékek, kenőcsök vannak benne. És egy rongyból készült cirmos macska, zöld üvegből készült szemekkel. A ruhákat nézegetve úgy találja, hogy nagyjából olyan testalkatú nőé lehetett, mint ő.* Kéred ezt a rongycicát amíg nem lesz valódi, élő kiscicád? Azt hiszem, nem fog hiányozni a gazdájának, talán meghalt, elmenekült, vagy nem volt ezekre többé szüksége, így most már a mienk. A ruhák szerintem kicsik rád, de ha valami tetszik, tedd csak el. Bár gondolom, hogy neked szebb ékszereid vannak. *Tuneth felé nyújtja a cicát.*
3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-01 22:11:20
Üzenet elküldve: 2017-04-01 22:11:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Ezt a szófordulatot sem vette még senki szó szerint azelőtt, de belegondolva, tényleg elég mazochista megnyilvánulás. Kötve hinni... A két nő látványára vidáman biccent.*
- Ezzel csak egyetérteni tudok. *Sajnos neki erre a látványra eddig csak néhányszor volt alkalma, csinálni még kevesebbszer, de pont ezért azok a napok felbecsülhetetlen értékkel bírnak a szívében.
~ Nem is csodálom, ha elfáradt, ha istenes meg mágiás ügyekben jár el, engem csak a mester megrövidített egy jó öt évvel... ~ Hümmög fel gondolatban, de inkább úgy dönt, hogy ezt a véleményét megtartja magának. Nagyon kevesen szeretik és még kevesebb férfi, ha sajnálják őket, neki pedig amúgy sem szokása. Hacsak megoldással elő nem tud állni egy problémára, akkor inkább igyekszik nem érinteni azt.
Meglepetten rebbennek szemei, ahogy vállaik összekoccannak, de nem húzódik el. Nincs ellene kifogása, hiszen barátaival gyakran ütköztek össze ha játszottak, ráadásul a férfi nem is próbálkozik semmivel. Inkább azt tartja különösnek, hogy a másiknak egyáltalán nem furcsa ez a kettősség és ugyanolyan barátságos és közvetlen vele, mint más fiúkkal lenne.
Ezen rendkívül pontatlan benyomása miatt aztán a tanítást a legutolsó mondatig félreértelmezi. Már az első szavaknál felvillanyozódik, hogy a mágus szomjazik a tudására, csak a nő végig abban a hitbe ringatja magát, hogy alkímiáról van szó. Elvégre Taitos említette, hogy két könnyű varázsitalt csak tud összekeverni, de ha többet akarna tudni, persze, hogyne! Mikor azonban nők is bekerülnek a képbe, minden eddigi gondolata kisiklik, ő pedig széttárt karokkal áll a felborult vonat előtt. ~ Hogy, mi köze... ~ Összezavarodottan fordul a férfi felé, de majdnem hátrahőköl annak tekintetétől. Kell neki egy bő tíz másodperc, míg felocsúdik és inkább saját térdeire szegezi a szemeit. Borzasztó ez a kettősség, mert egyrészről jól és biztonságban érzi magát mellette, ám mégsem tudja tartani a szemkontaktust vele néhány pillanatnál tovább. Hülye gondolatai támadnak tőle, az ostobaság meg az utolsó, amivel ő kapcsolatba akar kerülni.*
- Ja, hogy a masszírozást. *Bukik ki belőle.* Persze, miért ne? *Mosolyog rá egy már-már elképesztően értetlen arckifejezéssel.* Van Synmirán valaki, aki tetszik? *Húzódik vigyorra a szája, még csak fel sem merül benne a lehetőség, hogy Taitosnak más szándékai lennének ezzel.* Ha majd megyek Daewehez, szívesen kiderítem, hogy mivel vágódhatsz be annál, aki érdekel. *Tarkóját a falnak biccenti és felnéz az üres plafonra.* Kivéve, ha Daewe az, akkor viszont az alkímia egy jó kiindulópont. *Már három mondattal ezelőtt be kellett volna fognia, de eszébe jut még valami, amit muszáj hozzátennie.* Bár, ha férjes az illető, akkor tartózkodom.
//Taitos//
*Ezt a szófordulatot sem vette még senki szó szerint azelőtt, de belegondolva, tényleg elég mazochista megnyilvánulás. Kötve hinni... A két nő látványára vidáman biccent.*
- Ezzel csak egyetérteni tudok. *Sajnos neki erre a látványra eddig csak néhányszor volt alkalma, csinálni még kevesebbszer, de pont ezért azok a napok felbecsülhetetlen értékkel bírnak a szívében.
~ Nem is csodálom, ha elfáradt, ha istenes meg mágiás ügyekben jár el, engem csak a mester megrövidített egy jó öt évvel... ~ Hümmög fel gondolatban, de inkább úgy dönt, hogy ezt a véleményét megtartja magának. Nagyon kevesen szeretik és még kevesebb férfi, ha sajnálják őket, neki pedig amúgy sem szokása. Hacsak megoldással elő nem tud állni egy problémára, akkor inkább igyekszik nem érinteni azt.
Meglepetten rebbennek szemei, ahogy vállaik összekoccannak, de nem húzódik el. Nincs ellene kifogása, hiszen barátaival gyakran ütköztek össze ha játszottak, ráadásul a férfi nem is próbálkozik semmivel. Inkább azt tartja különösnek, hogy a másiknak egyáltalán nem furcsa ez a kettősség és ugyanolyan barátságos és közvetlen vele, mint más fiúkkal lenne.
Ezen rendkívül pontatlan benyomása miatt aztán a tanítást a legutolsó mondatig félreértelmezi. Már az első szavaknál felvillanyozódik, hogy a mágus szomjazik a tudására, csak a nő végig abban a hitbe ringatja magát, hogy alkímiáról van szó. Elvégre Taitos említette, hogy két könnyű varázsitalt csak tud összekeverni, de ha többet akarna tudni, persze, hogyne! Mikor azonban nők is bekerülnek a képbe, minden eddigi gondolata kisiklik, ő pedig széttárt karokkal áll a felborult vonat előtt. ~ Hogy, mi köze... ~ Összezavarodottan fordul a férfi felé, de majdnem hátrahőköl annak tekintetétől. Kell neki egy bő tíz másodperc, míg felocsúdik és inkább saját térdeire szegezi a szemeit. Borzasztó ez a kettősség, mert egyrészről jól és biztonságban érzi magát mellette, ám mégsem tudja tartani a szemkontaktust vele néhány pillanatnál tovább. Hülye gondolatai támadnak tőle, az ostobaság meg az utolsó, amivel ő kapcsolatba akar kerülni.*
- Ja, hogy a masszírozást. *Bukik ki belőle.* Persze, miért ne? *Mosolyog rá egy már-már elképesztően értetlen arckifejezéssel.* Van Synmirán valaki, aki tetszik? *Húzódik vigyorra a szája, még csak fel sem merül benne a lehetőség, hogy Taitosnak más szándékai lennének ezzel.* Ha majd megyek Daewehez, szívesen kiderítem, hogy mivel vágódhatsz be annál, aki érdekel. *Tarkóját a falnak biccenti és felnéz az üres plafonra.* Kivéve, ha Daewe az, akkor viszont az alkímia egy jó kiindulópont. *Már három mondattal ezelőtt be kellett volna fognia, de eszébe jut még valami, amit muszáj hozzátennie.* Bár, ha férjes az illető, akkor tartózkodom.
3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-01 21:10:54
Üzenet elküldve: 2017-04-01 21:10:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
-Hmm, de ha megkötözlek, hogy elhidd, az nem lesz normális.
*Felel vissza elgondolkodván, és egyértelműen nem komolyan, a hangsúlyból kiértette, hogy ez csupán kekeckedés. Arra, hogy nőként is ért mindent nem felel. Leginkább azért, mert volt már pár pillanat, mikor a női én kissé furcsán funkcionált, és Taitos is elkapott belőle egy pillantást.*
~Furcsa egy személyiség.~
*Végigméri az elterülő alkímistát, akinek most lábát masszírozza. Kevesen mondhatják el magukról, hogy Taitos, ki a szabadosság mellett ugyan a békére törekszik, ugyanakkor Kagan előtt is alighogy fejet biccent, most éppen mondhatni alázattal érinti a lábát.*
-Nocsak?
*Húzza fel szemöldökét, hiszen ezerszer hallotta már a "ferde hajlamúak" enyhe szidalmazását. Ő maga nem tudja és nem is tudta hová tenni ezt az egészet soha, szóval leginkább úgy tesz, mintha az egész nem osztana, vagy szorozna.*
-Nos, ha minden gyönge fiúcska ilyen megragadó lenne, én is lesném az összes kegyeit.
*Vélekedik kicsit hozzátéve a saját enyhén cinikus, de örök vidor hangszínét.*
-És ha szabad ilyet mondanom, egy szerelmes nőnél csak kettő lehet szebb.
*Mozgatja meg a fantáziáját a dolog.*
-Koravén...
*Felel, és folytatná is a mondatot, de az csak egy sóhajba fullad.*
-Öregnek érzem magam, leharcoltak az elmúlt idők gondjai.
*Csóválja a fejét, de a következő pillanatban már csillogó szemekkel kacag.*
-Hát, falun hallottam ezerszer, hogy "asszonyállat", lehet, hogy a lóra gondoltak.
*Kuncog tovább, de végül csak hagyja kicsusszani Ninorynt karmai közül.*
-Hmm, elég volt?
*Pillant kérdőn a visszatérőre, és ha már gyümölcs, akkor ő is elhelyezkedik arra kényelmesen.*
~Akkor hát a mai terv ugrott.~
*Éri el a felismerés, és úgy dönt, hogy Ninoryn elcsábítását nem fogja megvalósítani, vagyis nem így, az már biztos.*
~Meg nem is most.~
*Belenyugodván, és újragondolván dől hátra ütközésig dőlve Ninoryn mellé. Ránéz a tálra, nyugodtan vesz belőle egy nem-körtét.*
-Hát. Igazából csak pihenni jöttem. Meg körbenézni. Mint mondottam, hivatásos idegesítő vagyok. Szóval ezért jöttem.
*Mutat rá arra, hogy egymás mellett üldögélve lustán eszegetnek.*
-Reméltem, hogy a koravénségnek ez lesz az ellenszere.
*Mosolyodik el, mert igaza is lett.*
-Meg volt egy ezer éves tekercs is.
*Legyint egyet lemondóan.*
-Szóval egy két éjszakát maradok csak, aztán irány vissza. Körbe akarok picit nézni.
*Olyan, mintha a szabadságolás nem létező fogalmát alkotná meg tudat alatt.*
-Tudod min gondolkodtam?
*Kérdezi hirtelen.*
-Szeretném, ha tanítanál.
*Nyögi ki hirtelen felindulásból, habár jómaga már a legelső perctől kezdve fontolgatja ezt.*
-Nyilván nem lehetek olyan jó, mint te, de egy kis kézügyesség nem ártana.
*Markol a levegőbe.*
-De te tudod hogy kell, szóval, ha úgy hozza a sors, hogy elszabadulunk, néha összeülhetnémk egy-egy leckére. Ráadásul te még azt is tudod, hogy mi esik igazán jól a nőknek.
*Persze ebben nem lehet biztos, de mégis hitelesebb forrás, mint Taitos elképzelései.*
~Ez az, ezt jól mondtad.~
*Elégedett a kialakult mondatokkal, már csak abban reménykedik, hogy a válasszal is az lesz. Közben pedig Nino arcát fürkészi, hogy mit is szól ehhez az egészhez, és talán ez őt zavarhatja is, hiszen egymásnak vállvetve ülnek (ha a leány nem húzódott el már régen), Taitos tekintete közelről pedig veszélyes. Bárki elveszhet benne, ki elég óvatlan.*
//Nino//
-Hmm, de ha megkötözlek, hogy elhidd, az nem lesz normális.
*Felel vissza elgondolkodván, és egyértelműen nem komolyan, a hangsúlyból kiértette, hogy ez csupán kekeckedés. Arra, hogy nőként is ért mindent nem felel. Leginkább azért, mert volt már pár pillanat, mikor a női én kissé furcsán funkcionált, és Taitos is elkapott belőle egy pillantást.*
~Furcsa egy személyiség.~
*Végigméri az elterülő alkímistát, akinek most lábát masszírozza. Kevesen mondhatják el magukról, hogy Taitos, ki a szabadosság mellett ugyan a békére törekszik, ugyanakkor Kagan előtt is alighogy fejet biccent, most éppen mondhatni alázattal érinti a lábát.*
-Nocsak?
*Húzza fel szemöldökét, hiszen ezerszer hallotta már a "ferde hajlamúak" enyhe szidalmazását. Ő maga nem tudja és nem is tudta hová tenni ezt az egészet soha, szóval leginkább úgy tesz, mintha az egész nem osztana, vagy szorozna.*
-Nos, ha minden gyönge fiúcska ilyen megragadó lenne, én is lesném az összes kegyeit.
*Vélekedik kicsit hozzátéve a saját enyhén cinikus, de örök vidor hangszínét.*
-És ha szabad ilyet mondanom, egy szerelmes nőnél csak kettő lehet szebb.
*Mozgatja meg a fantáziáját a dolog.*
-Koravén...
*Felel, és folytatná is a mondatot, de az csak egy sóhajba fullad.*
-Öregnek érzem magam, leharcoltak az elmúlt idők gondjai.
*Csóválja a fejét, de a következő pillanatban már csillogó szemekkel kacag.*
-Hát, falun hallottam ezerszer, hogy "asszonyállat", lehet, hogy a lóra gondoltak.
*Kuncog tovább, de végül csak hagyja kicsusszani Ninorynt karmai közül.*
-Hmm, elég volt?
*Pillant kérdőn a visszatérőre, és ha már gyümölcs, akkor ő is elhelyezkedik arra kényelmesen.*
~Akkor hát a mai terv ugrott.~
*Éri el a felismerés, és úgy dönt, hogy Ninoryn elcsábítását nem fogja megvalósítani, vagyis nem így, az már biztos.*
~Meg nem is most.~
*Belenyugodván, és újragondolván dől hátra ütközésig dőlve Ninoryn mellé. Ránéz a tálra, nyugodtan vesz belőle egy nem-körtét.*
-Hát. Igazából csak pihenni jöttem. Meg körbenézni. Mint mondottam, hivatásos idegesítő vagyok. Szóval ezért jöttem.
*Mutat rá arra, hogy egymás mellett üldögélve lustán eszegetnek.*
-Reméltem, hogy a koravénségnek ez lesz az ellenszere.
*Mosolyodik el, mert igaza is lett.*
-Meg volt egy ezer éves tekercs is.
*Legyint egyet lemondóan.*
-Szóval egy két éjszakát maradok csak, aztán irány vissza. Körbe akarok picit nézni.
*Olyan, mintha a szabadságolás nem létező fogalmát alkotná meg tudat alatt.*
-Tudod min gondolkodtam?
*Kérdezi hirtelen.*
-Szeretném, ha tanítanál.
*Nyögi ki hirtelen felindulásból, habár jómaga már a legelső perctől kezdve fontolgatja ezt.*
-Nyilván nem lehetek olyan jó, mint te, de egy kis kézügyesség nem ártana.
*Markol a levegőbe.*
-De te tudod hogy kell, szóval, ha úgy hozza a sors, hogy elszabadulunk, néha összeülhetnémk egy-egy leckére. Ráadásul te még azt is tudod, hogy mi esik igazán jól a nőknek.
*Persze ebben nem lehet biztos, de mégis hitelesebb forrás, mint Taitos elképzelései.*
~Ez az, ezt jól mondtad.~
*Elégedett a kialakult mondatokkal, már csak abban reménykedik, hogy a válasszal is az lesz. Közben pedig Nino arcát fürkészi, hogy mit is szól ehhez az egészhez, és talán ez őt zavarhatja is, hiszen egymásnak vállvetve ülnek (ha a leány nem húzódott el már régen), Taitos tekintete közelről pedig veszélyes. Bárki elveszhet benne, ki elég óvatlan.*
3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-01 16:31:08
Üzenet elküldve: 2017-04-01 16:31:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Illatos?! Erre inkább nem is mond semmit, neki... Neki ne tegyenek megjegyzéseket a hajára, az az övé. ~ De furcsa, vajon miért kapom fel ezen ennyire a vizet? ~*
- Kötve hiszem. *Válaszolja arra az ígéretre, hogy a férfi normális is tud lenni, de hangjában nem hogy neheztelést, ellenszenvet sem lehet hallani. Nincs baj azzal, ha valaki furcsa, legalábbis egy bizonyos határon belül. Meg amúgy sem nagyon akar ilyeneken filozofálgatni, amikor ilyen kezelésben részesítik a lábait, mert a mindenit, ráfért már egy ilyen. Vajon a fürdőházban mennyibe kerülhet egy ilyen mutatvány? Többször kéne eljárnia rá. ~ Amon Ruadhon még egy forrás sincs... ~ Jut eszébe hirtelen, teljesen lehangolva magát. Ott búcsút mondhat majd az itt megszokott higiéniájának, nem is beszélve a ruházatáról, a modoráról... Gyakorlatilag mindenről.*
- Én nőként is "értek mindent". *Válaszolja egy sóhajjal és ha már így megszólják érte, akkor lezuttyan a párnára; igaz, azért a haját nem engedi ki, mindent mégsem lehet.* Nem szórakozásból néztem meg a kisasszonyokat, tényleg tetszettek. *Húzódik egy félvigyorra a szája, majd mutatóujját ajkaihoz emeli.* De ezt ne híreszteld. Törvény nem, de a közízlés tiltja. *Legalábbis arrafelé, amerre ő lakik. Felbámul a plafonra, s mikor eljön a csere ideje, azonnal dobja is a másik lábát - vigyázva azért, hogy ne rúgja meg a másikat, még akkor se, ha nincs erő a mozdulatban.*
- Koravén? *Kérdez vissza meglepetten. Ezt a szót hallotta már fiatal tizenévesekre használva, de valakire, aki húsz felett van? Nem igazán tudja hovatenni, hogy mire is gondolhat ezzel. Ráadásul megkeseredett is...* Mire gondolsz? *Csak nem feladta volna már a nőket? Hiszen most van ereje teljében! Ezt azért mégsem kérdezi így meg, mert nem akar véletlen célozgatni. Az álljon tőle a legmesszebb, még akkor is, ha külsőre semmi kifogása nem lenne ellene...*
- Még mindig jobb, ha nőnek saccolnak a talpam alapján, mint mondjuk lónak. *Nevet fel röviden. Mikor már egyformán ellazultnak érzi a két lábát, önként húzza vissza, nem használja ki a férfi nálánál sokkal jobb erejét és türelmét. Felül és keresztbe veti lábait, kezeit térdein nyugtatva.* Köszönöm szépen. *Biccent egy mélyebb mozdulattal, mint az ilyen közvetlen légkörben indokolt lenne. A pillanatnyi csöndet kihasználva körbenéz, majd lecsusszan az ágyról és felkapja a gyümölcstálat. Visszaül a férfi mellé és odatartja neki, hogy vegyen belőle, ha szeretne; utána pedig combjaira teszi, hogy ő is vehessen még egy körtét belőle. Ráérősen harap bele, mielőtt kérdezne.*
- És mik a terveid itt a városban? Gondolom, nem maradsz sokáig. *Ha már vándor és a mágustanya-akármi Synmira is messze van innen, aligha tervez letelepedni.*
//Taitos//
*Illatos?! Erre inkább nem is mond semmit, neki... Neki ne tegyenek megjegyzéseket a hajára, az az övé. ~ De furcsa, vajon miért kapom fel ezen ennyire a vizet? ~*
- Kötve hiszem. *Válaszolja arra az ígéretre, hogy a férfi normális is tud lenni, de hangjában nem hogy neheztelést, ellenszenvet sem lehet hallani. Nincs baj azzal, ha valaki furcsa, legalábbis egy bizonyos határon belül. Meg amúgy sem nagyon akar ilyeneken filozofálgatni, amikor ilyen kezelésben részesítik a lábait, mert a mindenit, ráfért már egy ilyen. Vajon a fürdőházban mennyibe kerülhet egy ilyen mutatvány? Többször kéne eljárnia rá. ~ Amon Ruadhon még egy forrás sincs... ~ Jut eszébe hirtelen, teljesen lehangolva magát. Ott búcsút mondhat majd az itt megszokott higiéniájának, nem is beszélve a ruházatáról, a modoráról... Gyakorlatilag mindenről.*
- Én nőként is "értek mindent". *Válaszolja egy sóhajjal és ha már így megszólják érte, akkor lezuttyan a párnára; igaz, azért a haját nem engedi ki, mindent mégsem lehet.* Nem szórakozásból néztem meg a kisasszonyokat, tényleg tetszettek. *Húzódik egy félvigyorra a szája, majd mutatóujját ajkaihoz emeli.* De ezt ne híreszteld. Törvény nem, de a közízlés tiltja. *Legalábbis arrafelé, amerre ő lakik. Felbámul a plafonra, s mikor eljön a csere ideje, azonnal dobja is a másik lábát - vigyázva azért, hogy ne rúgja meg a másikat, még akkor se, ha nincs erő a mozdulatban.*
- Koravén? *Kérdez vissza meglepetten. Ezt a szót hallotta már fiatal tizenévesekre használva, de valakire, aki húsz felett van? Nem igazán tudja hovatenni, hogy mire is gondolhat ezzel. Ráadásul megkeseredett is...* Mire gondolsz? *Csak nem feladta volna már a nőket? Hiszen most van ereje teljében! Ezt azért mégsem kérdezi így meg, mert nem akar véletlen célozgatni. Az álljon tőle a legmesszebb, még akkor is, ha külsőre semmi kifogása nem lenne ellene...*
- Még mindig jobb, ha nőnek saccolnak a talpam alapján, mint mondjuk lónak. *Nevet fel röviden. Mikor már egyformán ellazultnak érzi a két lábát, önként húzza vissza, nem használja ki a férfi nálánál sokkal jobb erejét és türelmét. Felül és keresztbe veti lábait, kezeit térdein nyugtatva.* Köszönöm szépen. *Biccent egy mélyebb mozdulattal, mint az ilyen közvetlen légkörben indokolt lenne. A pillanatnyi csöndet kihasználva körbenéz, majd lecsusszan az ágyról és felkapja a gyümölcstálat. Visszaül a férfi mellé és odatartja neki, hogy vegyen belőle, ha szeretne; utána pedig combjaira teszi, hogy ő is vehessen még egy körtét belőle. Ráérősen harap bele, mielőtt kérdezne.*
- És mik a terveid itt a városban? Gondolom, nem maradsz sokáig. *Ha már vándor és a mágustanya-akármi Synmira is messze van innen, aligha tervez letelepedni.*
3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-01 07:01:10
Üzenet elküldve: 2017-04-01 07:01:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Griwor Hurygon//
*Most választania kell a fiú helyett? Nem igazán tudja, hogy mit is tegyen. Meg az jó lenne, ha együtt laknának? Nagyon furcsa érzés vagy dolog lehet, főleg így, hogy csak rövid ideje ismeri a fiút.*
~Bár ha a véleményemet elmondom, azzal talán nem csinálok bajt.~
- Ha veszel egy házat, akkor oda mindig visszamehetsz vagy szállást adhatsz másoknak, amíg távol vagy. Az erdőben, esetleg barlangban egyedül élni időnként veszélyes lehet és sokszor unalmas. De ha jobban szeretsz a természetben lenni, akkor biztosan tetszene neked. *Nézi a nevető tündért.* Egy mágus iskolában vagy rendben szeretnék majd tanulni, ezért ha van szállásuk lehet, hogy ott fogok lakni. De ebben az esetben, ha akarod meglátogatlak. Azonban még nem tudom, mi lesz.
*Mosolyog, miközben reméli, nem bántja meg Griwort ezzel a kicsit talán kitérő válasszal.
Az íjat ismét kiveszi a szekrényből és óvatosan kicsomagolja a rengeteg anyagból, majd a fiú felé nyújtja.*
- Tessék. *Féltőn nézi a kincsét, amíg visszakapja. Gondosan beburkolja és az ölébe fekteti.
Csendesen hallgatja a másikat, valamint próbál válaszolni a kérdésekre.*
- A legjobban annak örültem, mikor elcseréltük a kedvenc fegyvereinket, hiszen ez azt jelenti, hogy van egy fontos célunk. Szomorú pedig nincsen, bár az elején furcsa volt megszoknom, hogy vannak dolgok, amikre nem tudok emlékezni. Azonban ez már szinte sohasem zavar.
*Félre hajtott fejjel figyel tovább, majd válaszol.*
- Természetesen foglalkoznak vele. Ha papnő akartam volna lenni, akkor az lehetnék, vagy akár alkimista szeretnék lenni, akkor azt is tanulhatnám. Azt választom, amelyiket akarom, de emellett szükségem van rá, hogy ismerjem a fegyverek használati módjára és ha szorgosan tanulom a mágiát, talán újra emlékezhetek. Meg kötelességem is van, azt hiszem. A nővérem lesz a vezető, így testvéreként segítek majd neki, ha tudok. És neked is van, hisz el kellett jönnöd a városba, igaz? *Mosolyog kedvesen Griworra.*
- Az első két hatban viszont volt velem két kisérő-hölgy és egy testőr.
*A többit azonban nem nagyon érti. Miért akarná bántani őt valaki? Nem csinált semmi rosszat, nem bántot senkit sem. Na jó, az előbb kicsit mérges volt a fiúra, de mindenki félti a számára fontos dolgokat.*
- Csak a tündérekben bízok. De miért ütnének meg, ha kedves vagyok? Ha valaki mégis ezt tenné akkor sikítanom kell és a nagyúr elkapja? *Néz értetlen szemekkel. A csapkodást nem igazán veszi a szívére, amíg az kellő távolságra történik tőle. A többire csak aprókat bólogat. Zsong a feje és kezdi elveszteni a fonalat.
A kacsintásra viszont szinte repülve távozik az ágyról, majd az ajtó mellett állapodik meg. Riadtan pislog vissza.*
~Miért nézett Griwor is olyan furán, mint a Fogadós úr? Esetleg meg fog támadni?~
*Mivel nem történik semmi ilyesmi, lassan a tündér irányába araszol. Már megint butaságra gondolt és csinált. Most biztos megbántotta, ezért zavartan mosolyog a fiúra, majd dönt.*
- Én alszom a földön és te pedig az ágyban. *Reménykedve tekint a tündérre, hogy elfogadja-e az ajánlatot és nem fog megharagudni rá az előbbiért.*
*Most választania kell a fiú helyett? Nem igazán tudja, hogy mit is tegyen. Meg az jó lenne, ha együtt laknának? Nagyon furcsa érzés vagy dolog lehet, főleg így, hogy csak rövid ideje ismeri a fiút.*
~Bár ha a véleményemet elmondom, azzal talán nem csinálok bajt.~
- Ha veszel egy házat, akkor oda mindig visszamehetsz vagy szállást adhatsz másoknak, amíg távol vagy. Az erdőben, esetleg barlangban egyedül élni időnként veszélyes lehet és sokszor unalmas. De ha jobban szeretsz a természetben lenni, akkor biztosan tetszene neked. *Nézi a nevető tündért.* Egy mágus iskolában vagy rendben szeretnék majd tanulni, ezért ha van szállásuk lehet, hogy ott fogok lakni. De ebben az esetben, ha akarod meglátogatlak. Azonban még nem tudom, mi lesz.
*Mosolyog, miközben reméli, nem bántja meg Griwort ezzel a kicsit talán kitérő válasszal.
Az íjat ismét kiveszi a szekrényből és óvatosan kicsomagolja a rengeteg anyagból, majd a fiú felé nyújtja.*
- Tessék. *Féltőn nézi a kincsét, amíg visszakapja. Gondosan beburkolja és az ölébe fekteti.
Csendesen hallgatja a másikat, valamint próbál válaszolni a kérdésekre.*
- A legjobban annak örültem, mikor elcseréltük a kedvenc fegyvereinket, hiszen ez azt jelenti, hogy van egy fontos célunk. Szomorú pedig nincsen, bár az elején furcsa volt megszoknom, hogy vannak dolgok, amikre nem tudok emlékezni. Azonban ez már szinte sohasem zavar.
*Félre hajtott fejjel figyel tovább, majd válaszol.*
- Természetesen foglalkoznak vele. Ha papnő akartam volna lenni, akkor az lehetnék, vagy akár alkimista szeretnék lenni, akkor azt is tanulhatnám. Azt választom, amelyiket akarom, de emellett szükségem van rá, hogy ismerjem a fegyverek használati módjára és ha szorgosan tanulom a mágiát, talán újra emlékezhetek. Meg kötelességem is van, azt hiszem. A nővérem lesz a vezető, így testvéreként segítek majd neki, ha tudok. És neked is van, hisz el kellett jönnöd a városba, igaz? *Mosolyog kedvesen Griworra.*
- Az első két hatban viszont volt velem két kisérő-hölgy és egy testőr.
*A többit azonban nem nagyon érti. Miért akarná bántani őt valaki? Nem csinált semmi rosszat, nem bántot senkit sem. Na jó, az előbb kicsit mérges volt a fiúra, de mindenki félti a számára fontos dolgokat.*
- Csak a tündérekben bízok. De miért ütnének meg, ha kedves vagyok? Ha valaki mégis ezt tenné akkor sikítanom kell és a nagyúr elkapja? *Néz értetlen szemekkel. A csapkodást nem igazán veszi a szívére, amíg az kellő távolságra történik tőle. A többire csak aprókat bólogat. Zsong a feje és kezdi elveszteni a fonalat.
A kacsintásra viszont szinte repülve távozik az ágyról, majd az ajtó mellett állapodik meg. Riadtan pislog vissza.*
~Miért nézett Griwor is olyan furán, mint a Fogadós úr? Esetleg meg fog támadni?~
*Mivel nem történik semmi ilyesmi, lassan a tündér irányába araszol. Már megint butaságra gondolt és csinált. Most biztos megbántotta, ezért zavartan mosolyog a fiúra, majd dönt.*
- Én alszom a földön és te pedig az ágyban. *Reménykedve tekint a tündérre, hogy elfogadja-e az ajánlatot és nem fog megharagudni rá az előbbiért.*
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-31 23:19:10
Üzenet elküldve: 2017-03-31 23:19:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*A meghökkenésre nevető szemekkel felel.*
-Vándor vagyok, nem valami nagy hős, hogy mindenhez értsek.
*Igen, a kalandorok tudnak kardozni, Taitos annyira nem igazán.*
-A botot jobban fortatom, és van más fegyverem is, de a holtak előtt nem is gondoltam, hogy valaha helyesnek látnám a fegyverkezést.
*Vallja be őszintén.*
-Ajj.
*Szontyolodik el cseppecskét.*
-Hát, ha közel van nem bánom, illatos.
*Magyarázza még az össze-visszaságra.*
~Most leshetem ki éjjel, hogy megnézzem?~
*Letesz a dologról, annyira nem sürgető.*
~Visz még arra az út.~
-Rendben, ne haragudj, tudok ám normális is lenni.
*Szól vissza, a "semmi"re amit ő nagyon is úgy értelmez, hogy attól félt netán fizikai zaklatás áldozata lenne. Az apró sóhajtás pedig egy kicsit megerősíti Taitost abban, hogy mégsem olyan tragédia, amit csinál. Most hüvelykjeit a lábujjak tövéhez illeszti, és ott rendezi újra Nino talpának egyensúlyát. Innen lefelé veszi az irányt, aprócska mozdulatokat tesz, így jut el a belső talpélig, amit most ujjbegyével céloz meg felfelé mozgatva kezét, hogy picit kilazítsa a mereven húzó izmokat, és terhelt inakat. Egy percre kiugrik a lány bokája alatti területre is közvetlenül a csont alatti gödröcskét dögönyözi meg. Aztán már térne vissza, mikor megáll.*
-Nos, a játék már csak ilyen. Te sem... Vagyis te is, szóval, mikor férfinek adod ki magad értesz mindent, most meg nem mersz kibontott hajjal hátradőlni és lehunyni a szemed.
*Magyarázza az álcázás és a játék szabadságát.*
-De ezt most komolyan jól akarom csinálni.
*Picit elfordítja a fejét, mert már kezdene belepirulni, és inkább visszatér Nino talpának fürkészéséhez.*
-Szóval csak helyezd magad kényelembe!
*A megbökésre meglepetten vigyorodik el.*
~Hmm. Tud ilyet is?~
*Neveti el magát, mikor saját fegyvere felé sül el. Egy percig csendben masszírozgat még, aztán megszólal.*
-Csere.
*Nyúl a másikért, hogy szimmetrikus legyen műve.*
-Tudod, egy koravén megkeseredett mágusmester napjait feldobó valaki, akinek sikerül a fent nevezettet többször is csőbehúzni, az nem lehet egyszerű figura.
*Beszél csak úgy, aztán mintha eszébe jutna valami.*
-A talpadból bárki elsőre megmondaná, hogy fiatal nő vagy.
*Jegyzi meg vidáman. Ugyanis ő úgy saccolja, hogy az ívek és arányok neki elegendőek lennének ehhez.*
//Nino//
*A meghökkenésre nevető szemekkel felel.*
-Vándor vagyok, nem valami nagy hős, hogy mindenhez értsek.
*Igen, a kalandorok tudnak kardozni, Taitos annyira nem igazán.*
-A botot jobban fortatom, és van más fegyverem is, de a holtak előtt nem is gondoltam, hogy valaha helyesnek látnám a fegyverkezést.
*Vallja be őszintén.*
-Ajj.
*Szontyolodik el cseppecskét.*
-Hát, ha közel van nem bánom, illatos.
*Magyarázza még az össze-visszaságra.*
~Most leshetem ki éjjel, hogy megnézzem?~
*Letesz a dologról, annyira nem sürgető.*
~Visz még arra az út.~
-Rendben, ne haragudj, tudok ám normális is lenni.
*Szól vissza, a "semmi"re amit ő nagyon is úgy értelmez, hogy attól félt netán fizikai zaklatás áldozata lenne. Az apró sóhajtás pedig egy kicsit megerősíti Taitost abban, hogy mégsem olyan tragédia, amit csinál. Most hüvelykjeit a lábujjak tövéhez illeszti, és ott rendezi újra Nino talpának egyensúlyát. Innen lefelé veszi az irányt, aprócska mozdulatokat tesz, így jut el a belső talpélig, amit most ujjbegyével céloz meg felfelé mozgatva kezét, hogy picit kilazítsa a mereven húzó izmokat, és terhelt inakat. Egy percre kiugrik a lány bokája alatti területre is közvetlenül a csont alatti gödröcskét dögönyözi meg. Aztán már térne vissza, mikor megáll.*
-Nos, a játék már csak ilyen. Te sem... Vagyis te is, szóval, mikor férfinek adod ki magad értesz mindent, most meg nem mersz kibontott hajjal hátradőlni és lehunyni a szemed.
*Magyarázza az álcázás és a játék szabadságát.*
-De ezt most komolyan jól akarom csinálni.
*Picit elfordítja a fejét, mert már kezdene belepirulni, és inkább visszatér Nino talpának fürkészéséhez.*
-Szóval csak helyezd magad kényelembe!
*A megbökésre meglepetten vigyorodik el.*
~Hmm. Tud ilyet is?~
*Neveti el magát, mikor saját fegyvere felé sül el. Egy percig csendben masszírozgat még, aztán megszólal.*
-Csere.
*Nyúl a másikért, hogy szimmetrikus legyen műve.*
-Tudod, egy koravén megkeseredett mágusmester napjait feldobó valaki, akinek sikerül a fent nevezettet többször is csőbehúzni, az nem lehet egyszerű figura.
*Beszél csak úgy, aztán mintha eszébe jutna valami.*
-A talpadból bárki elsőre megmondaná, hogy fiatal nő vagy.
*Jegyzi meg vidáman. Ugyanis ő úgy saccolja, hogy az ívek és arányok neki elegendőek lennének ehhez.*
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-31 14:22:45
Üzenet elküldve: 2017-03-31 14:22:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Meghökkenve néz a mutatott fegyverre.*
- Nem is tudtál eddig kardot forgatni? *Kérdezi elhűlve. Ez nem valami olyan dolog, amit minden kalandozó tud? Vagy a könyvek és mesék hazudtak volna? A védelmet meg tudja érteni, csak biccent rá. Igen, ez lenne alapvetően a feladatuk ebben a társadalomban és ő ezt el is látná; de nem a két öklével, hanem tudásával. Ahhoz viszont még rengeteget kell tanulnia, hogy erre egy családot is bátran felépíthessen...
A haját ért dicséretre elnyom egy mosolyt, de szemlátomást jólesik neki. Csak megéri azokat a gyógynövényeket mindig hozzákeverni a vízhez, amivel mossa a tincseit!*
- Dehogy engedem ki. *Mond nyíltan ellent talán elsőre a beszélgetésük óta.* Csak este szoktam, ha alszom. Amúgy is zavar, ha mindenütt ott van... *Magyarázkodik, ide-oda nézve. Úgy látszik, hogy a közvetlenség fokozatai közül, melyek nála igen különös sorrendben jönnek, ez igen magasan áll és nem hajlandó azt meglépni.*
- Semmit nem hittem... *Motyogja. Pontosan ez is volt a baja, hogy nem tudta, mire gondoljon: az ismeretlen mindig megijeszti, közvetlen azelőtt, hogy kíváncsivá tenné.* O-óh. *Bukik ki a száján egy jóleső sóhaj, ahogy mágia nélküli kezelésbe veszik a lábait. Kézfejét azonnal ajkai elé kapja és némi színnel az arcában elfordul. Idejét sem tudja már, hogy mikor masszírozták meg utoljára, de olyan könnyű elfeledni a jót...! ~ Ezt a hátmasszázsért kapom. ~ Nyugtatja magát, hiszen egy pillanatra bepánikolt, hogy ezért adósa marad a férfinak. Retteg a vissza nem fizetett szívességektől, de talán ennek már előre lerendezte az árát.
Tekintetét oda-oda kapja a mágusra: furcsa, nagyon furcsa látvány ez. Szokatlan a kiszolgálás ezen oldalán lenni, majdhogynem rémisztő, mert fogalma sincs, mit csináljon.*
- Hogy? *Zökken ki a gondolataiból, ahogy megszólítják.* Már miért lenne rossz... *Egy hitetlen nevetés csúszik ki a száján.* Milyen furcsa vagy. A fürdőházban csak úgy becsobbansz mások mellé... *Lábfejét spiccbe vágja és nagylábujjával megböki a férfi hasát vagy combját, amit épp elé vele.* Itt meg aggodalmaskodsz. *Megmozgatja kissé bokáját, de nem annyira, hogy az zavaró legyen a masszázsban. Még a végén abbahagyja!* Nem vagyok én semmilyen fontos ember, hogy ez számítson! *Szélesedik ki a mosolya, ahogy újra ránéz.*
//Taitos//
*Meghökkenve néz a mutatott fegyverre.*
- Nem is tudtál eddig kardot forgatni? *Kérdezi elhűlve. Ez nem valami olyan dolog, amit minden kalandozó tud? Vagy a könyvek és mesék hazudtak volna? A védelmet meg tudja érteni, csak biccent rá. Igen, ez lenne alapvetően a feladatuk ebben a társadalomban és ő ezt el is látná; de nem a két öklével, hanem tudásával. Ahhoz viszont még rengeteget kell tanulnia, hogy erre egy családot is bátran felépíthessen...
A haját ért dicséretre elnyom egy mosolyt, de szemlátomást jólesik neki. Csak megéri azokat a gyógynövényeket mindig hozzákeverni a vízhez, amivel mossa a tincseit!*
- Dehogy engedem ki. *Mond nyíltan ellent talán elsőre a beszélgetésük óta.* Csak este szoktam, ha alszom. Amúgy is zavar, ha mindenütt ott van... *Magyarázkodik, ide-oda nézve. Úgy látszik, hogy a közvetlenség fokozatai közül, melyek nála igen különös sorrendben jönnek, ez igen magasan áll és nem hajlandó azt meglépni.*
- Semmit nem hittem... *Motyogja. Pontosan ez is volt a baja, hogy nem tudta, mire gondoljon: az ismeretlen mindig megijeszti, közvetlen azelőtt, hogy kíváncsivá tenné.* O-óh. *Bukik ki a száján egy jóleső sóhaj, ahogy mágia nélküli kezelésbe veszik a lábait. Kézfejét azonnal ajkai elé kapja és némi színnel az arcában elfordul. Idejét sem tudja már, hogy mikor masszírozták meg utoljára, de olyan könnyű elfeledni a jót...! ~ Ezt a hátmasszázsért kapom. ~ Nyugtatja magát, hiszen egy pillanatra bepánikolt, hogy ezért adósa marad a férfinak. Retteg a vissza nem fizetett szívességektől, de talán ennek már előre lerendezte az árát.
Tekintetét oda-oda kapja a mágusra: furcsa, nagyon furcsa látvány ez. Szokatlan a kiszolgálás ezen oldalán lenni, majdhogynem rémisztő, mert fogalma sincs, mit csináljon.*
- Hogy? *Zökken ki a gondolataiból, ahogy megszólítják.* Már miért lenne rossz... *Egy hitetlen nevetés csúszik ki a száján.* Milyen furcsa vagy. A fürdőházban csak úgy becsobbansz mások mellé... *Lábfejét spiccbe vágja és nagylábujjával megböki a férfi hasát vagy combját, amit épp elé vele.* Itt meg aggodalmaskodsz. *Megmozgatja kissé bokáját, de nem annyira, hogy az zavaró legyen a masszázsban. Még a végén abbahagyja!* Nem vagyok én semmilyen fontos ember, hogy ez számítson! *Szélesedik ki a mosolya, ahogy újra ránéz.*
3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-31 12:05:06
Üzenet elküldve: 2017-03-31 12:05:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Nevetése félreértelmezésén, meg a boxoláson csak még jobban nevet.*
-Mágusverő Ninoryn.
*Zengi a nevet kacagva, majd egy csapásra lenyugszik.*
-Jó, tanulj! Aztán taníts meg engem is!
*Vált hirtelen komolyra.*
-Egy holdnapja vettem ezt a kis szépséget.
*Bök köpenyével együtt levetett hosszútőrre.*
-Nem szeretem a fegyvereket, de sajnos, ha az akaratom ereje felmondja a szolgálatot...
*Leginkább az istenek okozta riadalom vitte erre.*
-Egy férfi nem engedheti meg magának, hogy ne tudja megvédeni a környezetét.
*Picit elgondolkodik azzal a pár tinccsel matatva.*
-Ezt használd fel, hihetővé tesz.
*Aztán lebukik matatásával.*
-Na, nyugi, nyugi. Csak... Szép volt, és szeretek piszkálódni.
*Magyarázkodik csitítva a lányt.*
-Jó, nyilván nem úgy gondoltam, hogy álcázva.
*Felel vissza csípősen.*
-Én se vagyok hülye, meg tündér se.
Viszont most akkor ki kell engedned!
*Különösebb magyarázatot nem ad, de picit most kihasználja tekintélybeli előnyét, miközben felül.*
-Mit hittél?
*Kérdezi csodálkozván. Nem nagyon tud elképzelni olyan ijesztő dolgot, amit szavai előjelezhettek volna.*
-Nem lesznek paták, csak egy kis pihenés.
*A kapott talpat mosolyogva veszi kezelésbe. Most már picit erősebben simítja végig íveit, hüvelykjeivel pedig a lány sarka fölé támaszt be, óvatosan, de egyre erősödve nyomva arra is. Végül fogást vált, és elkezdi a homorú belső talpélen végigfuttatni kezét. Óvatosan, vigyázva erősít rá. Mégis csak egy nővel van dolga. Mosolyogva pillant a felhúzódott Ninora.*
-Végig nézni akarsz? Mert nem mondom lámpaláz ellen jó, de így is elég rosszul megy.
*Vallja be, hiszen magán érzi a másik tekintetét, még ha az nem is rajta függ, és bár Taitos nem valami szégyellős alkat, azért érzi, hogy kellemetlen, ha nem elég jó.*
-És szólj, ha erősebben.
*Teszi még hozzá, mert markának botja fortatásával megedzett erejét bizony nem meri még szabadjára engedni.*
//Nino//
*Nevetése félreértelmezésén, meg a boxoláson csak még jobban nevet.*
-Mágusverő Ninoryn.
*Zengi a nevet kacagva, majd egy csapásra lenyugszik.*
-Jó, tanulj! Aztán taníts meg engem is!
*Vált hirtelen komolyra.*
-Egy holdnapja vettem ezt a kis szépséget.
*Bök köpenyével együtt levetett hosszútőrre.*
-Nem szeretem a fegyvereket, de sajnos, ha az akaratom ereje felmondja a szolgálatot...
*Leginkább az istenek okozta riadalom vitte erre.*
-Egy férfi nem engedheti meg magának, hogy ne tudja megvédeni a környezetét.
*Picit elgondolkodik azzal a pár tinccsel matatva.*
-Ezt használd fel, hihetővé tesz.
*Aztán lebukik matatásával.*
-Na, nyugi, nyugi. Csak... Szép volt, és szeretek piszkálódni.
*Magyarázkodik csitítva a lányt.*
-Jó, nyilván nem úgy gondoltam, hogy álcázva.
*Felel vissza csípősen.*
-Én se vagyok hülye, meg tündér se.
Viszont most akkor ki kell engedned!
*Különösebb magyarázatot nem ad, de picit most kihasználja tekintélybeli előnyét, miközben felül.*
-Mit hittél?
*Kérdezi csodálkozván. Nem nagyon tud elképzelni olyan ijesztő dolgot, amit szavai előjelezhettek volna.*
-Nem lesznek paták, csak egy kis pihenés.
*A kapott talpat mosolyogva veszi kezelésbe. Most már picit erősebben simítja végig íveit, hüvelykjeivel pedig a lány sarka fölé támaszt be, óvatosan, de egyre erősödve nyomva arra is. Végül fogást vált, és elkezdi a homorú belső talpélen végigfuttatni kezét. Óvatosan, vigyázva erősít rá. Mégis csak egy nővel van dolga. Mosolyogva pillant a felhúzódott Ninora.*
-Végig nézni akarsz? Mert nem mondom lámpaláz ellen jó, de így is elég rosszul megy.
*Vallja be, hiszen magán érzi a másik tekintetét, még ha az nem is rajta függ, és bár Taitos nem valami szégyellős alkat, azért érzi, hogy kellemetlen, ha nem elég jó.*
-És szólj, ha erősebben.
*Teszi még hozzá, mert markának botja fortatásával megedzett erejét bizony nem meri még szabadjára engedni.*
3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-31 11:44:50
Üzenet elküldve: 2017-03-31 11:44:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Mivel nem nagyon figyeli az arcát, a hangulatváltozást sem veszi észre: talán jobb is, mert kíváncsisága újabb kérdéseket szülne és csak egy nagyon rossz irányba vinné el vele a beszélgetést.
A kuncogást félreértelmezi és azt hiszi, a terveinek szólt.*
- Hé, mondtam, hogy ne nevess! *Öklözik a vállába, de olyan gyengén, hogy épp csak egy erősebb bökésnek lehet érezni.* Megerősödöm! *Ökleit mellkasa fölé tartja a levegőbe.* Meg... Megtanulok kardot forgatni is. *Kezei egy láthatatlan markolatra fonódnak, de két suhintás után inkább visszaejti őket a hasára.* Majd ha elbírok egyet. *Teszi hozzá az igazság kedvéért. Egész addig észre se veszi, hogy piszkálják a haját, amíg megjegyzést nem tesznek rá, akkor viszont olyan kikerekedett szemekkel néz rá, mintha legalább vetkőzni kezdene. Az egy dolog, hogy ő megigazította a másik frizuráját, de hogy hozzáérjenek? Az egészen más tészta.*
- Öh. *Válaszolja a kérdésre, s elfelejtve, hogy érdemi dolgot nem mondott, letudja ezt ennyivel. Az meglepi, hogy Synmira tharg szövetséges lenne, de egyelőre nem gondol bele jobban. Alapból valami tanyának írta le a férfi, de közben ő meg mágus és nem is gyökerekkel foglalkoznak, de mégis... Nem egészen érti, hogy Synmira maga mégis mi lehet, egyáltalán csak egy ház vagy falu vagy egy földbirtok? Majd megtudakolja Amon Ruadhon, ha visszaért oda.*
- El tudom képzelni. A Szellemjáró nem harcos, de ha véletlen rám könyökölne, eltörné a gerincemet. *Válaszolja álmatagon sóhajtva. Lenyűgözi az ereje, még akkor is, ha nincsenek Aoneer-bicepszei, bár mellizma biztos akad annyi. Vagy melle. Összevonja a szemöldökeit. Meg se nézte rendesen, ez nem rá vall.*
- Hogy? *Néz rá megint a hajtémára.* Nem, nem szoktam. Láttál te már férfit hosszú loboncal rohangálni? Nem vagyok valami hülye tündér. *Húzza el a száját. Ritka lehet az olyan ember, aki nem kedvelné az aprónépeket, de Nino valamiért egynek tűnik közülük. A férfi felülését árgus szemekkel követi, ám ahogy az az ágy végébe mászik, az alkimista úgy elevenedik meg, mintha vörös varázsitallal csípőn dobták volna. Kezeit maga mellé támasztva löki fel magát ülőhelyzetbe és fenékig felhúzza a lábait, mintha a másik le akarta volna őket lopni a bokáiról.*
- Mit aka... oh. *Összeszűkítve a szemeit nyújtja ki lassan jobb lábát, míg sarka el nem éri a másik combját. Lábfejét megingatja jobbra-balra, lábujjait behajlítja kétszer-háromszor, mintha nem lenne benne elég vér.* De semmi hókuszpókusz, ha a dolog végére patáim nőnek, akkor... *Felhümmög.* Akkor majd a másikat is varázsold el, hogy legalább szimmetrikus maradjak.
//Taitos//
*Mivel nem nagyon figyeli az arcát, a hangulatváltozást sem veszi észre: talán jobb is, mert kíváncsisága újabb kérdéseket szülne és csak egy nagyon rossz irányba vinné el vele a beszélgetést.
A kuncogást félreértelmezi és azt hiszi, a terveinek szólt.*
- Hé, mondtam, hogy ne nevess! *Öklözik a vállába, de olyan gyengén, hogy épp csak egy erősebb bökésnek lehet érezni.* Megerősödöm! *Ökleit mellkasa fölé tartja a levegőbe.* Meg... Megtanulok kardot forgatni is. *Kezei egy láthatatlan markolatra fonódnak, de két suhintás után inkább visszaejti őket a hasára.* Majd ha elbírok egyet. *Teszi hozzá az igazság kedvéért. Egész addig észre se veszi, hogy piszkálják a haját, amíg megjegyzést nem tesznek rá, akkor viszont olyan kikerekedett szemekkel néz rá, mintha legalább vetkőzni kezdene. Az egy dolog, hogy ő megigazította a másik frizuráját, de hogy hozzáérjenek? Az egészen más tészta.*
- Öh. *Válaszolja a kérdésre, s elfelejtve, hogy érdemi dolgot nem mondott, letudja ezt ennyivel. Az meglepi, hogy Synmira tharg szövetséges lenne, de egyelőre nem gondol bele jobban. Alapból valami tanyának írta le a férfi, de közben ő meg mágus és nem is gyökerekkel foglalkoznak, de mégis... Nem egészen érti, hogy Synmira maga mégis mi lehet, egyáltalán csak egy ház vagy falu vagy egy földbirtok? Majd megtudakolja Amon Ruadhon, ha visszaért oda.*
- El tudom képzelni. A Szellemjáró nem harcos, de ha véletlen rám könyökölne, eltörné a gerincemet. *Válaszolja álmatagon sóhajtva. Lenyűgözi az ereje, még akkor is, ha nincsenek Aoneer-bicepszei, bár mellizma biztos akad annyi. Vagy melle. Összevonja a szemöldökeit. Meg se nézte rendesen, ez nem rá vall.*
- Hogy? *Néz rá megint a hajtémára.* Nem, nem szoktam. Láttál te már férfit hosszú loboncal rohangálni? Nem vagyok valami hülye tündér. *Húzza el a száját. Ritka lehet az olyan ember, aki nem kedvelné az aprónépeket, de Nino valamiért egynek tűnik közülük. A férfi felülését árgus szemekkel követi, ám ahogy az az ágy végébe mászik, az alkimista úgy elevenedik meg, mintha vörös varázsitallal csípőn dobták volna. Kezeit maga mellé támasztva löki fel magát ülőhelyzetbe és fenékig felhúzza a lábait, mintha a másik le akarta volna őket lopni a bokáiról.*
- Mit aka... oh. *Összeszűkítve a szemeit nyújtja ki lassan jobb lábát, míg sarka el nem éri a másik combját. Lábfejét megingatja jobbra-balra, lábujjait behajlítja kétszer-háromszor, mintha nem lenne benne elég vér.* De semmi hókuszpókusz, ha a dolog végére patáim nőnek, akkor... *Felhümmög.* Akkor majd a másikat is varázsold el, hogy legalább szimmetrikus maradjak.
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-31 10:44:00
Üzenet elküldve: 2017-03-31 10:44:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Fektében mormog vissza.*
-Akkor megint csak az emberek nem megfelelő felével lehetek körülvéve.
*Emlegeti fel a régebben a lány által mondottakat.*
-Már Taitos-kényeztetési szempontból.
*Teszi hozzá gyorsan, hiszen a szövetség tagjai igenis válogatottan jó társaság, főleg a régiek.*
-Hmm, nem is rossz, vegyél hozzá még hármat.
*Méltatja úgy a számot, mintha lett volna olyan helyzetben, hogy kapott, vagy tett volna ajánlatot bárkinek is.*
~Sivár lét.~
*Picit azért Taitosnak is borzasztó, hogy az eddigi három nőből, kikkel akár komolyabb jövőt is el tudott volna képzelni, senkivel nem volt egy hatnál hosszabb ideje a sors ilyen, vagy olyan fintora miatt, így nem csoda, hogy ajánlatok híján tengeti életét.*
~Őt se látod talán többet.~
*Hallgatja kissé komoran, de mégis figyelve Nino szavait.*
~Utálom a valóságot néha.~
*Taitos mindig boldog idealistának tűnhet, de ilyenkor teljesen el tud romlani ilyen szempontból.*
-Hmm, sok munkának hangzik, de ha bárkiből, belőled kinézem, hogy menni fog.
*Válaszol, Nestar nem említésén pedit kuncog egy keveset.*
~Az érinthetetlen példakép.~
*Aztán figyel tovább. A csiklandozó tincsektől kissé végigfut a hátán is a furcsa, de kellmes érzés, amivel az ilyen jár, és ő is csodálkozva mered a mellé érkezőre.*
~Most kellett volna reflexből lesmárolni, még a szöveg is kijött volna.~
*Szólal meg valahol a szoknyapecér odabent, de Taitos ezeket mindig elszalasztotta, szóval annyira nem éri váratlanul.*
~Egyedül fogsz megöregedni.~
*Suttogja még az a bizonyos férfiállat énje, aztán inkább már nem is figyel ezekre. Teljesen szótlan nem akarja hagyni, így is bambult eleget ahhoz, hogy kellemetlen legyen.*
-Hát, most itt vagy.
*Mosolyog egyet.*
-Tudtad, hogy csikiz a hajad?
*Kérdezi, és egy enyhén önhatalmú, de azért a másikra is figyelő mozdulattal picit elkezdi rendezni a kósza tincseket.*
-Hát, ha harcra kerül a sor, akkor majd támogatunk.
*Vigyorog, és kimondatlan belefogalmazza, hogy esélyesen, hacsak nincs elvei ellen az a harc, akkor Taitos is a tharg vonalakat erősíti.*
-Még kezdő tanuló koromban harcoltam velük a szörnyek ellen. Sok, rettenthetetlen harcos volt ott, az a látvány, azok a hangok. Mesterem utólag sietett utánunk, hogy hagyjuk rájuk a nagyját. Elég kemény ütközet volt, ha nem jön, ma én sem vagyok itt.
*Elmélkedik ő is a plafont vizslatva.*
-Ha pedig nagyon belefáradsz, nálam pihenhetsz bármikor.
*Ajánlja fel viszonzásul a dolgot, majd a még mindig matatott hajra kérdez rá.*
-Nem szoktad kiengedni? Vagy nem is szereted úgy?
*Érdeklőik, miközben felül.*
-Csússz fentebb picit!
*Szól aztán, maga pedig a tákolmány végébe húzódik.*
-Ugye nem vagy csikis?
*Kérdezi, mert bizony egy megfelelő viszonzási módot talált.*
-Én nem vagyok olyan ügyes... De talán egy ilyen hosszú út után nem leszek olyan borzalmas.
*Szól előre szomorúan, hiszen nem tudja ugyanazt nyújtani a lánynak, mint ő neki. De a talpon lévő pontokat legalább ismeri. A vándorság elengedhetetlen feltétele a láb ismerete.*
~Ennyi előnye van, hogy nem ruhát hord.~
*Most minden különösebb körültekintés nélkül el tudja kapni Nino talpát, hogy határozott, de finom mozdulatokkal először csak mintegy "szoktatólag" végigtapintson jobbján, elsőre számít a tiltakozásra, és addig nem is megy a masszírozásba komolyabban, míg ezen túl nem esnek.*
//Nino//
*Fektében mormog vissza.*
-Akkor megint csak az emberek nem megfelelő felével lehetek körülvéve.
*Emlegeti fel a régebben a lány által mondottakat.*
-Már Taitos-kényeztetési szempontból.
*Teszi hozzá gyorsan, hiszen a szövetség tagjai igenis válogatottan jó társaság, főleg a régiek.*
-Hmm, nem is rossz, vegyél hozzá még hármat.
*Méltatja úgy a számot, mintha lett volna olyan helyzetben, hogy kapott, vagy tett volna ajánlatot bárkinek is.*
~Sivár lét.~
*Picit azért Taitosnak is borzasztó, hogy az eddigi három nőből, kikkel akár komolyabb jövőt is el tudott volna képzelni, senkivel nem volt egy hatnál hosszabb ideje a sors ilyen, vagy olyan fintora miatt, így nem csoda, hogy ajánlatok híján tengeti életét.*
~Őt se látod talán többet.~
*Hallgatja kissé komoran, de mégis figyelve Nino szavait.*
~Utálom a valóságot néha.~
*Taitos mindig boldog idealistának tűnhet, de ilyenkor teljesen el tud romlani ilyen szempontból.*
-Hmm, sok munkának hangzik, de ha bárkiből, belőled kinézem, hogy menni fog.
*Válaszol, Nestar nem említésén pedit kuncog egy keveset.*
~Az érinthetetlen példakép.~
*Aztán figyel tovább. A csiklandozó tincsektől kissé végigfut a hátán is a furcsa, de kellmes érzés, amivel az ilyen jár, és ő is csodálkozva mered a mellé érkezőre.*
~Most kellett volna reflexből lesmárolni, még a szöveg is kijött volna.~
*Szólal meg valahol a szoknyapecér odabent, de Taitos ezeket mindig elszalasztotta, szóval annyira nem éri váratlanul.*
~Egyedül fogsz megöregedni.~
*Suttogja még az a bizonyos férfiállat énje, aztán inkább már nem is figyel ezekre. Teljesen szótlan nem akarja hagyni, így is bambult eleget ahhoz, hogy kellemetlen legyen.*
-Hát, most itt vagy.
*Mosolyog egyet.*
-Tudtad, hogy csikiz a hajad?
*Kérdezi, és egy enyhén önhatalmú, de azért a másikra is figyelő mozdulattal picit elkezdi rendezni a kósza tincseket.*
-Hát, ha harcra kerül a sor, akkor majd támogatunk.
*Vigyorog, és kimondatlan belefogalmazza, hogy esélyesen, hacsak nincs elvei ellen az a harc, akkor Taitos is a tharg vonalakat erősíti.*
-Még kezdő tanuló koromban harcoltam velük a szörnyek ellen. Sok, rettenthetetlen harcos volt ott, az a látvány, azok a hangok. Mesterem utólag sietett utánunk, hogy hagyjuk rájuk a nagyját. Elég kemény ütközet volt, ha nem jön, ma én sem vagyok itt.
*Elmélkedik ő is a plafont vizslatva.*
-Ha pedig nagyon belefáradsz, nálam pihenhetsz bármikor.
*Ajánlja fel viszonzásul a dolgot, majd a még mindig matatott hajra kérdez rá.*
-Nem szoktad kiengedni? Vagy nem is szereted úgy?
*Érdeklőik, miközben felül.*
-Csússz fentebb picit!
*Szól aztán, maga pedig a tákolmány végébe húzódik.*
-Ugye nem vagy csikis?
*Kérdezi, mert bizony egy megfelelő viszonzási módot talált.*
-Én nem vagyok olyan ügyes... De talán egy ilyen hosszú út után nem leszek olyan borzalmas.
*Szól előre szomorúan, hiszen nem tudja ugyanazt nyújtani a lánynak, mint ő neki. De a talpon lévő pontokat legalább ismeri. A vándorság elengedhetetlen feltétele a láb ismerete.*
~Ennyi előnye van, hogy nem ruhát hord.~
*Most minden különösebb körültekintés nélkül el tudja kapni Nino talpát, hogy határozott, de finom mozdulatokkal először csak mintegy "szoktatólag" végigtapintson jobbján, elsőre számít a tiltakozásra, és addig nem is megy a masszírozásba komolyabban, míg ezen túl nem esnek.*
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-31 09:57:13
Üzenet elküldve: 2017-03-31 09:57:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Nem viszonozza a pillantását, inkább nézi a hátát, mintha az is segítene a munkájában.*
- Nehéz elképzelni, hogy valakivel ne legyél jó viszonyban... *Hümmög fel elmélázva. A férfinek elég megnyerő modora van és toleránsnak is tűnik: csak olyan alakot tud elképzelni, aki nem kedvelné, aki alapból nem szereti az ilyen rokonszenves figurákat. Mint mondjuk a... a sötételfek. Vagy orkok. ~ Nem hiszem, hogy bármelyikből is túl sok lenne Synmirán... ~*
- Évi egy-két házassági ajánlat, nem sok. *Von vállat flegmán, ami mutatja, hogy azok se lehettek komolyak. A kérdésre elgondolkozik, s a felkarokat néhányszor megmarkolva elhagyja a vállait és visszatér a hátához. Derekának, csípőjének egészen az aljáig lemegy, s itt testsúlyával is rásegít kicsit, hogy a nagyon makacs tartóizmokat pihenésre bírja. Egy pillanatra bevillan, hogy innen csak egyetlen véletlen csuklómozdulat lenne a másik hátsója, ami legalább annyira zavarba ejti, mint megrémiszti. ~ Óvatosan... ~
Talán egy-két percig csak némán dolgozik, mintha nem csak a gondolatait próbálná összefoglalni, hanem a csendet is kiélvezné kicsit.*
- Hogy páratlan alkimista voltam. *Válaszolja aztán.* Aki többet tudott a mesterénél, sikeresebb kutatásokat végzett, mint... a többi artheniori alkimista, *Hagyja el inkább a férfi nevét.* aki mindig *Emelkedik meg ültében és közelebb hajol, ezzel pedig nagyobb nyomást is gyakorol a következő gyúrással a hátra, de még mindig nem fájdalmasan téve azt.* ott volt, ahol a szükség szólította. *Két első tincse a férfi arca elé hullik, ő pedig kissé meglepetten bámul rá, hogy hogyan kerültek egy méteres közelségbe. Kezeit, elfáradván visszahúzza ölébe, aztán eldől a férfi mellett az ágyon és a hátára fordul. A plafonra bámul és halkan kifújja a levegőt.*
- A Szellemjáró elvárja, hogy harc esetén velük menjek, szóval... *Egy pillanatra szemsarokból ránéz, de a közelség miatt nem tartja rajta a szemét.* Ne nevess! De elkezdtek kiképezni, hogy bírjam az iramot. *Halvány mosoly ül ki az arcára.* Majd' megdöglöm, de örülök neki.
//Taitos//
*Nem viszonozza a pillantását, inkább nézi a hátát, mintha az is segítene a munkájában.*
- Nehéz elképzelni, hogy valakivel ne legyél jó viszonyban... *Hümmög fel elmélázva. A férfinek elég megnyerő modora van és toleránsnak is tűnik: csak olyan alakot tud elképzelni, aki nem kedvelné, aki alapból nem szereti az ilyen rokonszenves figurákat. Mint mondjuk a... a sötételfek. Vagy orkok. ~ Nem hiszem, hogy bármelyikből is túl sok lenne Synmirán... ~*
- Évi egy-két házassági ajánlat, nem sok. *Von vállat flegmán, ami mutatja, hogy azok se lehettek komolyak. A kérdésre elgondolkozik, s a felkarokat néhányszor megmarkolva elhagyja a vállait és visszatér a hátához. Derekának, csípőjének egészen az aljáig lemegy, s itt testsúlyával is rásegít kicsit, hogy a nagyon makacs tartóizmokat pihenésre bírja. Egy pillanatra bevillan, hogy innen csak egyetlen véletlen csuklómozdulat lenne a másik hátsója, ami legalább annyira zavarba ejti, mint megrémiszti. ~ Óvatosan... ~
Talán egy-két percig csak némán dolgozik, mintha nem csak a gondolatait próbálná összefoglalni, hanem a csendet is kiélvezné kicsit.*
- Hogy páratlan alkimista voltam. *Válaszolja aztán.* Aki többet tudott a mesterénél, sikeresebb kutatásokat végzett, mint... a többi artheniori alkimista, *Hagyja el inkább a férfi nevét.* aki mindig *Emelkedik meg ültében és közelebb hajol, ezzel pedig nagyobb nyomást is gyakorol a következő gyúrással a hátra, de még mindig nem fájdalmasan téve azt.* ott volt, ahol a szükség szólította. *Két első tincse a férfi arca elé hullik, ő pedig kissé meglepetten bámul rá, hogy hogyan kerültek egy méteres közelségbe. Kezeit, elfáradván visszahúzza ölébe, aztán eldől a férfi mellett az ágyon és a hátára fordul. A plafonra bámul és halkan kifújja a levegőt.*
- A Szellemjáró elvárja, hogy harc esetén velük menjek, szóval... *Egy pillanatra szemsarokból ránéz, de a közelség miatt nem tartja rajta a szemét.* Ne nevess! De elkezdtek kiképezni, hogy bírjam az iramot. *Halvány mosoly ül ki az arcára.* Majd' megdöglöm, de örülök neki.
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-31 06:05:16
Üzenet elküldve: 2017-03-31 06:05:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Az ifjú Zöldfülű elégedetten nyugtázza még szeme sarkából is, hogy milyen érzelmeket váltott ki a nőből.*
~Jó.~
*Végül aztán szavak nélkül lesz még sokkal elégedettebb. A kis nyögés utáni megtorpanás szerencsére elég rövid ahhoz, hogy Taitos ne tudjon megszólalni közben, pedig a "nem azért, mert fáj" már a nyelve hegyén van. Ami még nagyobb szerencse, hogy nem látja Ninoryn arcát ezekben a kritikus pillanatokban, ugyanis ösztönösen önbizalom növelő hadjáratba kezdene. A nehezen jövő suttogásra csak kissé bágyadtan mosolyodik el, és végül úgy dönt, hogy visszasuttog.*
-Köszi.
*Végül csak szótlanul hagyja dolgozni a szent kezek hordozóját, kinek minden érintése mikroszkópikus csomók tucatjaival végez.*
~Egyetlen egy rossz dolog van ebben az egészben.~
*Morfondírozik magában.*
~Sajnos egyszer vége lesz.~
*Ez a tanulság persze minden jóra igaz a világon, de hát már csak ilyen ez. El kell fogadni.*
~Mondjuk végződhetne az öregkori elhalálozásommal.~
*Jó kedvvel eszmél rá, hogy Ninoryn kérdezett valamit tőle, és kell is neki pár másodperc, mire összerakja mit is pontosan. Megvárja, hogy a kezek elvándoroljanak nyakáról, és fejét gyönyöreinek, kicsit férfias, de ilyen percek után Taitos által egyértelműen gyönyörűnek látott, okozója felé fordítja. Arra, hogy gyakorlott, nem tudott már mit mondani, gondolatai zsongtak fejében, Nino pedig nyakánál járt éppen.*
-Nem sajnos. Mozgunk ugyan eleget, az elvileg kicsit jobbat tesz, ha át van mozgatva mindig, de amúgy megszoktam már.
*Beszél arról, hogy egy hat menetelés neki már piskóta.*
-Meg Synmirán se annyira divat, azt hiszem. Vagy csak én vagyok kevesekkel annyira jóban, hogy ilyet ajánljanak nekem.
*Pici szünetet tart.*
-Ha ilyen ügyes vagy, nálatok akkor biztos nem egyszeri alkalom volt, de mintha már mondtad is volna, hogy minden férfiú a kegyeidért esedezett.
*Pici szünetet tart, majd kicsit nevetve be kell vallja az igazat.*
-Nos, ezek után már azon is csodálkozom, hogy az álcád mellett nem környékeztek meg.
*Pici szünetet tart, mivel a leány ismét egy kényes pontra tapint, Taitos szava is elakad, annyira jó érzés ahogy izmai puhulnak a kezek alatt. Bármennyire is jó jel az, hogy ilyen jó ízzel szuszog, már Ninoryn számára, hogy jól csinálja, nem akar össze-vissza lihegni, meg sóhajtozni. Egyetlen esetben lenne mindez elfogadható, azonban ahhoz egyedül az ágy stimmel.*
-Mesélj arról, hogy mik a terveid, értem, hogy Amon Ruadh, de mégis mi az, amit szeretnél az unokáidnak is elmesélni?
*Érdeklődik a titkos vágyak iránt. Egy emberről nagyon sokat elmondanak vágyai, ezt talán mindenki, de főleg Taitos jól tudja, ki tele van mindenféle vágyakkal, célokkal. Közben érzi, hogy egy kis felületes masszázsnak itt már vége lenne, így magában nagyon hálás Ninonak, hogy még egy picit gyurmázza, és habár nem tudhatja, hogy a furcsa leányzó fejében mi is jár, ő egy kis lelkiismereti viaskodás után úgy dönt, hogy amit magától adna a másik, azt a fenomenális technikára való tekintettel, most talán kissé pofátlanul ki fogja használni.*
~Igen, jó medencéhez vezetett az út.~
*Összegzi napját röviden.*
//Nino//
*Az ifjú Zöldfülű elégedetten nyugtázza még szeme sarkából is, hogy milyen érzelmeket váltott ki a nőből.*
~Jó.~
*Végül aztán szavak nélkül lesz még sokkal elégedettebb. A kis nyögés utáni megtorpanás szerencsére elég rövid ahhoz, hogy Taitos ne tudjon megszólalni közben, pedig a "nem azért, mert fáj" már a nyelve hegyén van. Ami még nagyobb szerencse, hogy nem látja Ninoryn arcát ezekben a kritikus pillanatokban, ugyanis ösztönösen önbizalom növelő hadjáratba kezdene. A nehezen jövő suttogásra csak kissé bágyadtan mosolyodik el, és végül úgy dönt, hogy visszasuttog.*
-Köszi.
*Végül csak szótlanul hagyja dolgozni a szent kezek hordozóját, kinek minden érintése mikroszkópikus csomók tucatjaival végez.*
~Egyetlen egy rossz dolog van ebben az egészben.~
*Morfondírozik magában.*
~Sajnos egyszer vége lesz.~
*Ez a tanulság persze minden jóra igaz a világon, de hát már csak ilyen ez. El kell fogadni.*
~Mondjuk végződhetne az öregkori elhalálozásommal.~
*Jó kedvvel eszmél rá, hogy Ninoryn kérdezett valamit tőle, és kell is neki pár másodperc, mire összerakja mit is pontosan. Megvárja, hogy a kezek elvándoroljanak nyakáról, és fejét gyönyöreinek, kicsit férfias, de ilyen percek után Taitos által egyértelműen gyönyörűnek látott, okozója felé fordítja. Arra, hogy gyakorlott, nem tudott már mit mondani, gondolatai zsongtak fejében, Nino pedig nyakánál járt éppen.*
-Nem sajnos. Mozgunk ugyan eleget, az elvileg kicsit jobbat tesz, ha át van mozgatva mindig, de amúgy megszoktam már.
*Beszél arról, hogy egy hat menetelés neki már piskóta.*
-Meg Synmirán se annyira divat, azt hiszem. Vagy csak én vagyok kevesekkel annyira jóban, hogy ilyet ajánljanak nekem.
*Pici szünetet tart.*
-Ha ilyen ügyes vagy, nálatok akkor biztos nem egyszeri alkalom volt, de mintha már mondtad is volna, hogy minden férfiú a kegyeidért esedezett.
*Pici szünetet tart, majd kicsit nevetve be kell vallja az igazat.*
-Nos, ezek után már azon is csodálkozom, hogy az álcád mellett nem környékeztek meg.
*Pici szünetet tart, mivel a leány ismét egy kényes pontra tapint, Taitos szava is elakad, annyira jó érzés ahogy izmai puhulnak a kezek alatt. Bármennyire is jó jel az, hogy ilyen jó ízzel szuszog, már Ninoryn számára, hogy jól csinálja, nem akar össze-vissza lihegni, meg sóhajtozni. Egyetlen esetben lenne mindez elfogadható, azonban ahhoz egyedül az ágy stimmel.*
-Mesélj arról, hogy mik a terveid, értem, hogy Amon Ruadh, de mégis mi az, amit szeretnél az unokáidnak is elmesélni?
*Érdeklődik a titkos vágyak iránt. Egy emberről nagyon sokat elmondanak vágyai, ezt talán mindenki, de főleg Taitos jól tudja, ki tele van mindenféle vágyakkal, célokkal. Közben érzi, hogy egy kis felületes masszázsnak itt már vége lenne, így magában nagyon hálás Ninonak, hogy még egy picit gyurmázza, és habár nem tudhatja, hogy a furcsa leányzó fejében mi is jár, ő egy kis lelkiismereti viaskodás után úgy dönt, hogy amit magától adna a másik, azt a fenomenális technikára való tekintettel, most talán kissé pofátlanul ki fogja használni.*
~Igen, jó medencéhez vezetett az út.~
*Összegzi napját röviden.*
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-31 04:20:40
Üzenet elküldve: 2017-03-31 04:20:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Felsiet a lépcsőkön, olajlámpák által halványan megvilágított folyosó tárul a szeme elé. Ilyenkor éjszaka egészen ijesztőnek tűnhet egy egyszerű ember számára a vöröses fény és az üres folyosó. De Norinak nem, neki kifejezetten tetszik, bár azt még mindig nem érti, minek sikerült rávennie őt, hogy olyan helyen töltse az éjszakát, ahol mások is alszanak. Biztos nem ő az egyetlen, aki itt hajtja álomra a fejét. Artheniorban sok fáradt vándor pihenhet meg ezen a helyen, hogy erőt vegyen útjának folytatásához.
Nori lassú léptekkel sétál végig a folyosón, egészen a hármas számjelzésű szobáig. Ez a szám áll ugyanis a kulcson, amit a kifizetett szobához kapott. A kulcsot a zárba csúsztatja, elfordítja, halk kattanás, és az ajtó kinyílik. Ahogy mozgatja az ajtót, enyhe nyikorgás hallatszik. Nem egy puccos villa ez, de sokkalta jobb, mint azok a helyek, ahol eddig aludt. Belép a szobájába, bezárkózik, majd nagyot sóhajt.
Itt most már egyedül van, hiába lehetnek mások a körülötte lévő szobákban, és persze lenn a fogadóban. Itt senki nem fogja őt zavarni.
Az asztalon talál gyufát, amivel meg tudja gyújtani a szobában lévő gyertyát, hogy egy kis pislákoló fényhez jusson, amíg körbenéz a szobában. A gyertyafényben megpillantja a mosdótálat benne vízzel. Fellélegzik, örül, hogy erre is gondoltak a fogadó tulajdonosai. Megmosakszik benne, körmei alól kiszedi a rengeteg koszt, megmossa az arcát, sőt még tőrét is letisztítja. Az, hogy a takarítók mit fognak gondolni, mikor kicserélik a vizet, nem igazán érdekli.
Miután végzett a tisztálkodással, a szoba egyetlen ablakához sétál, gyönyörködik a Holdudvar éjszakai képében. Észreveszi az ott helyet foglaló magányos sírkövet is.*
~Hmm, vajon annak a sírnak a tulajdonosa szokott kísérteni a vendégek között? Muris lenne.~
*Kuncog magában picit, majd leveti bőrpáncélját, ostorát és tőrét a párnája alá helyezi, hogy kéznél legyen, ha szükség van rá, ki tudja...
Végül elfújja a nemrég meggyújtott gyertyát, lefekszik az ágyba, magára húzza a takarót és elalszik.*
*Felsiet a lépcsőkön, olajlámpák által halványan megvilágított folyosó tárul a szeme elé. Ilyenkor éjszaka egészen ijesztőnek tűnhet egy egyszerű ember számára a vöröses fény és az üres folyosó. De Norinak nem, neki kifejezetten tetszik, bár azt még mindig nem érti, minek sikerült rávennie őt, hogy olyan helyen töltse az éjszakát, ahol mások is alszanak. Biztos nem ő az egyetlen, aki itt hajtja álomra a fejét. Artheniorban sok fáradt vándor pihenhet meg ezen a helyen, hogy erőt vegyen útjának folytatásához.
Nori lassú léptekkel sétál végig a folyosón, egészen a hármas számjelzésű szobáig. Ez a szám áll ugyanis a kulcson, amit a kifizetett szobához kapott. A kulcsot a zárba csúsztatja, elfordítja, halk kattanás, és az ajtó kinyílik. Ahogy mozgatja az ajtót, enyhe nyikorgás hallatszik. Nem egy puccos villa ez, de sokkalta jobb, mint azok a helyek, ahol eddig aludt. Belép a szobájába, bezárkózik, majd nagyot sóhajt.
Itt most már egyedül van, hiába lehetnek mások a körülötte lévő szobákban, és persze lenn a fogadóban. Itt senki nem fogja őt zavarni.
Az asztalon talál gyufát, amivel meg tudja gyújtani a szobában lévő gyertyát, hogy egy kis pislákoló fényhez jusson, amíg körbenéz a szobában. A gyertyafényben megpillantja a mosdótálat benne vízzel. Fellélegzik, örül, hogy erre is gondoltak a fogadó tulajdonosai. Megmosakszik benne, körmei alól kiszedi a rengeteg koszt, megmossa az arcát, sőt még tőrét is letisztítja. Az, hogy a takarítók mit fognak gondolni, mikor kicserélik a vizet, nem igazán érdekli.
Miután végzett a tisztálkodással, a szoba egyetlen ablakához sétál, gyönyörködik a Holdudvar éjszakai képében. Észreveszi az ott helyet foglaló magányos sírkövet is.*
~Hmm, vajon annak a sírnak a tulajdonosa szokott kísérteni a vendégek között? Muris lenne.~
*Kuncog magában picit, majd leveti bőrpáncélját, ostorát és tőrét a párnája alá helyezi, hogy kéznél legyen, ha szükség van rá, ki tudja...
Végül elfújja a nemrég meggyújtott gyertyát, lefekszik az ágyba, magára húzza a takarót és elalszik.*
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-30 23:01:54
Üzenet elküldve: 2017-03-30 23:01:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Már miért lenne kíváncsi arra, hogy milyen zavarában? Teljesen érthetetlen ez a fajta viselkedés a számára. Ő meg van győződve arról, hogy idiótán néz ki ilyenkor. Lehet, hogy csak nevetni akart rajta. ~ Nem kell túlgondolni, elvégre. ~
A köszönetre meglepetten kerekednek el a szemei, de csak egy apró mosollyal biccent válaszul. Ezt valószínűleg nem látta a másik, lévén, hogy lefeküdt az ágyra, de ez nem is számít igazán. Már egészen kezd hozzászokni, hogy vagy nem érti Taitos mondandójának a felét vagy az valamiféleképpen célozgat (esetleg a két kategória összemosódik, csak ő nem járatos ebben a művészetben).
Az apró nyögésre egy másodpercre megfagy. No persze, ez a természetes reakció erre, de azok után, hogy tette itt neki a szépet...! Gyorsan visszatér az eredeti művelethez, hogy a másik ne vegye észre ezt az apró szünetet, de képtelen figyelmen kívül hagyni a jóleső szuszogást. Igen, ez, ezt akarta elérni és ezt jó hallgatni, de nahát, a fogadó földszintjén biztos jól megrakták a kályhát, mert neki kezd melege lenni. Neki Teysus a tanú rá, nem képzelte el a férfit semmiféle kompromittáló helyzetben, de még egy hozzá hasonló, intellektuális személy sem képes teljesen uralni az elméjét. ~ Áá, mikre gondolsz... ~
Majdnem fel is kiált, ahogy kezei alatti testen egy remegés fut át. Csak. A. Masszázs. Miatt. Csinált így!!! Nyomatékosítja magában a számára rosszkor jött reakciót. Úgy érzi, szíve majd' kiesik a fülén kétségbeesett kalapálásában, nyel is egy nagyot, hogy még a torkában visszafordítsa az útján.
Ahogy a különös színű szem rávillan, ő viszonozza a pillantását. Most jön az a rész, hogy ő válaszol, úgy-úgy, ha kinyitja a száját, akkor ki fog rajta jönni a hang. Menni fog, meg tudja csinálni!*
- Jhhó. *Suttogja, mint mondja inkább, de benne voltak azok a hangok, amiket ki akart mondani: félsiker. Térdeléséből kicsit felemelkedik, valamelyest fölé hajol és felcsúsztatja kezeit a mágus oldala mentén, ujjait vállai köré fonva. Finoman gyúr bele az izomba, hiszen egy óvatlan mozdulattal itt a legkönnyebb meghúzni azt, ám amint megtalálja a megfelelő módot, körkörös mozdulatokkal, kartól-nyakig felpezsdíti az elfáradt szöveteket. Ugyanúgy dolgozik, mint a hátán, de itt, sokkal kisebb területen érezni, hogy görgeti ujjait szinte percről-percre és szorít rá időnként a végekkel, hogy erőtlen tenyerét ellensúlyozza. Taitos nyakához érve óvatosabbá válik a mozdulata, s itt csak két hüvelykujjával nyomkodja meg tarkóját, finom erőt gyakorolva a homorú részre, fel egészen a hajtövekig. Ujjai ugyan kissé beleakadnak a göndör tincsekbe, de nem húzza meg őket, ügyel rá, hogy időben kigabalyodjon belőle.*
- Mondtam, hogy gyakorlott vagyok. *Válaszol egy gyenge mosollyal a dicséretre és igyekszik a haját figyelni, mert szemkontaktust most nem tudna tartani vele. Azt amúgy is tudná bámulni órákig, de úgy, hogy közben ilyen hangokat ad ki, az vállalhatatlan, illetlen, izé... izétlen... Mindentelen.
Á, nem állapot ez így, valami beszélgetést csak fent kéne tartania a másikkal! Vagy legalábbis neki beszélnie, hogy ne unatkozzon vagy... Igazából bármi, ami az ő figyelmét eltereli.* Nem szoktátok egymást megmasszírozni? *Kérdezi jókedvű kétkedéssel a hangjában.* Nekem innen Amon Ruadhig elég elutaznom, hogy elfáradjon a lábam, nem hogy a világ végéig kutyagoljak meg vissza...
//Taitos//
*Már miért lenne kíváncsi arra, hogy milyen zavarában? Teljesen érthetetlen ez a fajta viselkedés a számára. Ő meg van győződve arról, hogy idiótán néz ki ilyenkor. Lehet, hogy csak nevetni akart rajta. ~ Nem kell túlgondolni, elvégre. ~
A köszönetre meglepetten kerekednek el a szemei, de csak egy apró mosollyal biccent válaszul. Ezt valószínűleg nem látta a másik, lévén, hogy lefeküdt az ágyra, de ez nem is számít igazán. Már egészen kezd hozzászokni, hogy vagy nem érti Taitos mondandójának a felét vagy az valamiféleképpen célozgat (esetleg a két kategória összemosódik, csak ő nem járatos ebben a művészetben).
Az apró nyögésre egy másodpercre megfagy. No persze, ez a természetes reakció erre, de azok után, hogy tette itt neki a szépet...! Gyorsan visszatér az eredeti művelethez, hogy a másik ne vegye észre ezt az apró szünetet, de képtelen figyelmen kívül hagyni a jóleső szuszogást. Igen, ez, ezt akarta elérni és ezt jó hallgatni, de nahát, a fogadó földszintjén biztos jól megrakták a kályhát, mert neki kezd melege lenni. Neki Teysus a tanú rá, nem képzelte el a férfit semmiféle kompromittáló helyzetben, de még egy hozzá hasonló, intellektuális személy sem képes teljesen uralni az elméjét. ~ Áá, mikre gondolsz... ~
Majdnem fel is kiált, ahogy kezei alatti testen egy remegés fut át. Csak. A. Masszázs. Miatt. Csinált így!!! Nyomatékosítja magában a számára rosszkor jött reakciót. Úgy érzi, szíve majd' kiesik a fülén kétségbeesett kalapálásában, nyel is egy nagyot, hogy még a torkában visszafordítsa az útján.
Ahogy a különös színű szem rávillan, ő viszonozza a pillantását. Most jön az a rész, hogy ő válaszol, úgy-úgy, ha kinyitja a száját, akkor ki fog rajta jönni a hang. Menni fog, meg tudja csinálni!*
- Jhhó. *Suttogja, mint mondja inkább, de benne voltak azok a hangok, amiket ki akart mondani: félsiker. Térdeléséből kicsit felemelkedik, valamelyest fölé hajol és felcsúsztatja kezeit a mágus oldala mentén, ujjait vállai köré fonva. Finoman gyúr bele az izomba, hiszen egy óvatlan mozdulattal itt a legkönnyebb meghúzni azt, ám amint megtalálja a megfelelő módot, körkörös mozdulatokkal, kartól-nyakig felpezsdíti az elfáradt szöveteket. Ugyanúgy dolgozik, mint a hátán, de itt, sokkal kisebb területen érezni, hogy görgeti ujjait szinte percről-percre és szorít rá időnként a végekkel, hogy erőtlen tenyerét ellensúlyozza. Taitos nyakához érve óvatosabbá válik a mozdulata, s itt csak két hüvelykujjával nyomkodja meg tarkóját, finom erőt gyakorolva a homorú részre, fel egészen a hajtövekig. Ujjai ugyan kissé beleakadnak a göndör tincsekbe, de nem húzza meg őket, ügyel rá, hogy időben kigabalyodjon belőle.*
- Mondtam, hogy gyakorlott vagyok. *Válaszol egy gyenge mosollyal a dicséretre és igyekszik a haját figyelni, mert szemkontaktust most nem tudna tartani vele. Azt amúgy is tudná bámulni órákig, de úgy, hogy közben ilyen hangokat ad ki, az vállalhatatlan, illetlen, izé... izétlen... Mindentelen.
Á, nem állapot ez így, valami beszélgetést csak fent kéne tartania a másikkal! Vagy legalábbis neki beszélnie, hogy ne unatkozzon vagy... Igazából bármi, ami az ő figyelmét eltereli.* Nem szoktátok egymást megmasszírozni? *Kérdezi jókedvű kétkedéssel a hangjában.* Nekem innen Amon Ruadhig elég elutaznom, hogy elfáradjon a lábam, nem hogy a világ végéig kutyagoljak meg vissza...
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-30 21:53:48
Üzenet elküldve: 2017-03-30 21:53:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Igazi csodálkozó nagy, és olyan (remélhetőleg Ninonak is) szépen csillogó szemekkel mustrálja a nemes kacsót.*
-Igen, edzettnek tűnik.
*Ért egyet elismerően.*
-És a kora ellenére hibátlan, mintha új lenne.
*Persze ez kissé faramucin hangozhat, de Taitos kedvességnek szánja. Aztán látja, hogy az immáron leánynak tekinthető Ninon átfut a döbbenet.*
~Belepirult.~
*Véli a dadogót fürkészve.*
~Aranyosan akad ki, még párszor fel kell húznom.~
*Határozza el, de azért szavai most másként csengenek egy bujkáló mosoly mellett.*
-Pedig azt mondtad.
*Ölt nyelvet egy pillanatra, majd mielőtt eldőlne még kacsintva visszanéz.*
-Tudom, csak kíváncsi voltam, hogy hogy nézel ki lányos zavarodban, de nem tévedtem.
*Persze megjelenhet a gondolat, hogy, "na, csúnya vagyok bárhogy", a szavak mögötti tartalom, és a tettei arról árulkodnak, hogy a mágus kedvére volt a reakció, még ha kicsit furcsa dolgokat kedvel is.*
-Rendben, még jó is, legalább nem kell féltenem magamat női kezek érintésétől.
*Feszíti még azt a bizonyos húrt, aztán szinte suttogva jegyzi meg, mielőtt az ágynak dőlne.*
-Hé! *Kezdi, hogy felhívja szavaira a figyelmet.* -Köszönöm, hogy türelmes vagy!
*Egy pillanatot vár, és csendesen elfekszik.*
-Meg a jó szándékot is.
*Végül csendesen élvezi a finoman kezdődő masszázst.*
~Neked meg milyen ügyes a kezed.~
*Nem meri kimondani. Picit hagyja ülepedni előbbi széptevését és összezavarodását, no meg az agyradír. Egyesével engednek el izmai, és a simogatás lassan erőssé válik. Erőssé, de mégis kimértté és finommá, pont, ahogyan Taitos szereti.*
-Mhh.
*Nyögi amolyan jólesően és halkan, ahogyan lapockájáról indít hadjáratot a másik törzsének legleharcoltabb pontja ellen, és eltalálja.*
~Ott ott!~
*Nino érezheti, hogy Taitos kissé beleremeg abba, ahogyan ott érinti, és az ezt követő egyre lazuló, amúgy kidolgozott, de nem harcosi izomzat jeleiből rájöhet, hogy jó helyen jár. Taitos felől talán percekig egy hangot sem hallani jóleső szuszogáson túl.*
~Hát, ha nem lenne szinte fiú, most megkérném a kezét.~
*Ilyen gondolatok közepette kapcsol ki teljesen, arcán homlok ráncolós, de elmélyedten kikapcsolt kifejezés, végül azért mégis mond valamit, hogy habár teste beszélt helyette is, Taitos se maradjon szótlan.*
-Esetleg... Egy picit a vállamat is?
*Néz fel szeme sarkából a csodaszer birtokosára, ha úgy meg tudja látni, majd hozzáteszi.*
-Ígérem egy órán át jó leszek.
*Bizonygatja.*
-Nem tudom mi a titkod, de ez valami isteni...
*Jön végre egy kis dicséret is.*
//Nino//
*Igazi csodálkozó nagy, és olyan (remélhetőleg Ninonak is) szépen csillogó szemekkel mustrálja a nemes kacsót.*
-Igen, edzettnek tűnik.
*Ért egyet elismerően.*
-És a kora ellenére hibátlan, mintha új lenne.
*Persze ez kissé faramucin hangozhat, de Taitos kedvességnek szánja. Aztán látja, hogy az immáron leánynak tekinthető Ninon átfut a döbbenet.*
~Belepirult.~
*Véli a dadogót fürkészve.*
~Aranyosan akad ki, még párszor fel kell húznom.~
*Határozza el, de azért szavai most másként csengenek egy bujkáló mosoly mellett.*
-Pedig azt mondtad.
*Ölt nyelvet egy pillanatra, majd mielőtt eldőlne még kacsintva visszanéz.*
-Tudom, csak kíváncsi voltam, hogy hogy nézel ki lányos zavarodban, de nem tévedtem.
*Persze megjelenhet a gondolat, hogy, "na, csúnya vagyok bárhogy", a szavak mögötti tartalom, és a tettei arról árulkodnak, hogy a mágus kedvére volt a reakció, még ha kicsit furcsa dolgokat kedvel is.*
-Rendben, még jó is, legalább nem kell féltenem magamat női kezek érintésétől.
*Feszíti még azt a bizonyos húrt, aztán szinte suttogva jegyzi meg, mielőtt az ágynak dőlne.*
-Hé! *Kezdi, hogy felhívja szavaira a figyelmet.* -Köszönöm, hogy türelmes vagy!
*Egy pillanatot vár, és csendesen elfekszik.*
-Meg a jó szándékot is.
*Végül csendesen élvezi a finoman kezdődő masszázst.*
~Neked meg milyen ügyes a kezed.~
*Nem meri kimondani. Picit hagyja ülepedni előbbi széptevését és összezavarodását, no meg az agyradír. Egyesével engednek el izmai, és a simogatás lassan erőssé válik. Erőssé, de mégis kimértté és finommá, pont, ahogyan Taitos szereti.*
-Mhh.
*Nyögi amolyan jólesően és halkan, ahogyan lapockájáról indít hadjáratot a másik törzsének legleharcoltabb pontja ellen, és eltalálja.*
~Ott ott!~
*Nino érezheti, hogy Taitos kissé beleremeg abba, ahogyan ott érinti, és az ezt követő egyre lazuló, amúgy kidolgozott, de nem harcosi izomzat jeleiből rájöhet, hogy jó helyen jár. Taitos felől talán percekig egy hangot sem hallani jóleső szuszogáson túl.*
~Hát, ha nem lenne szinte fiú, most megkérném a kezét.~
*Ilyen gondolatok közepette kapcsol ki teljesen, arcán homlok ráncolós, de elmélyedten kikapcsolt kifejezés, végül azért mégis mond valamit, hogy habár teste beszélt helyette is, Taitos se maradjon szótlan.*
-Esetleg... Egy picit a vállamat is?
*Néz fel szeme sarkából a csodaszer birtokosára, ha úgy meg tudja látni, majd hozzáteszi.*
-Ígérem egy órán át jó leszek.
*Bizonygatja.*
-Nem tudom mi a titkod, de ez valami isteni...
*Jön végre egy kis dicséret is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370