Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 154 (3061. - 3080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-30 19:31:08
Üzenet elküldve: 2017-03-30 19:31:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tän//
*Már-már védekezően felteszi a kezeit, nehogy leharapja a fejét a sötétség. Nuknak még mindég óriás elméje van, még akkor is, ha kicsit okosabb, mint a társainak átlagos tagjai. Ha megkérdezi tőle, hogy mire gondol, kimondja, hogy mire gondol. Most viszont úgy érzi nagyon rosszul tette.
~Te jó ég...~ Vonul át agyát, rossz szájízt hagyva maga után. Nem segít a fejfájásán sem ez a jelenet, úgy szaggat mint a háborodás.
Nem tudja eldönteni, hogy akkor most azért mérges a lány, mert történtek dolgok, vagy nem történtek és most elültette a fejében a borzalmakat.
Nemán és mozdulatlanul áll, amikor Tän kimegy a szobából, a kulcsot hanyagul elhajítva. Aztán mikor már egyedül maradt a homlokára nyomja tenyerét és sóhajt.*
- Dilis, némber... *Morogja maga elé, lemondóan. Okosabb nem lett attól, hogy nem válaszolt a kérdésére egyértelműen, de nem is bánja. Mit számít ugyan? Minden dolgát magához véve lép az asztalhoz, hogy felvege a kulcsot. Kilép, bezárja az ajtót és becsukja, majd lemegy a lány után a fogadóba. Halántékát dörzsölgetve veszi a lépcsőfokokat.*
*Már-már védekezően felteszi a kezeit, nehogy leharapja a fejét a sötétség. Nuknak még mindég óriás elméje van, még akkor is, ha kicsit okosabb, mint a társainak átlagos tagjai. Ha megkérdezi tőle, hogy mire gondol, kimondja, hogy mire gondol. Most viszont úgy érzi nagyon rosszul tette.
~Te jó ég...~ Vonul át agyát, rossz szájízt hagyva maga után. Nem segít a fejfájásán sem ez a jelenet, úgy szaggat mint a háborodás.
Nem tudja eldönteni, hogy akkor most azért mérges a lány, mert történtek dolgok, vagy nem történtek és most elültette a fejében a borzalmakat.
Nemán és mozdulatlanul áll, amikor Tän kimegy a szobából, a kulcsot hanyagul elhajítva. Aztán mikor már egyedül maradt a homlokára nyomja tenyerét és sóhajt.*
- Dilis, némber... *Morogja maga elé, lemondóan. Okosabb nem lett attól, hogy nem válaszolt a kérdésére egyértelműen, de nem is bánja. Mit számít ugyan? Minden dolgát magához véve lép az asztalhoz, hogy felvege a kulcsot. Kilép, bezárja az ajtót és becsukja, majd lemegy a lány után a fogadóba. Halántékát dörzsölgetve veszi a lépcsőfokokat.*
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-30 19:07:20
Üzenet elküldve: 2017-03-30 19:07:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
- Huszonnéhány éve kaptam. *Válaszolja nagy büszkén és hát van is mire: szép, hosszú ujjakat örökölt az apjától.* A szilárdsággal nem lesz gond. *Macskamód behajlítja tíz ujját egynéhányszor, jelezve, hogy a helyzetet teljes mértékben uralja. A férfi következő szavaira megtörik a magabiztos ábrázata és meglepetten, összezavarodva mered rá. Ágyba vinni? Miről beszél*
- Mi? *Bukik ki a száján nagyon is értelmesen. Csak néhány másodperc múlva koppan neki, hogy a mágus miről beszél; akkor viszont szörnyen zavarba jön.* Mi, nem, nem úgy... *Próbálja megmagyarázni a helyzetet, de saját, dadogó hangját hallva inkább feladja. Érzi, hogy ígyse-úgyse sikerülne neki.*
- Hagyd magadon az inget!! *Parancsolja a szükségesnél nagyobb hangerővel. ~ Hogy a szélkakas essen a sarkára... ~ Ez aztán a borzasztóan kellemetlen helyzet!* Csak jóindulatból ajánlottam fel... *Motyogja kissé sértődött, ahogy lerúgja a csizmáit a lábairól, majd letérdel a férfi mellé az ágyra. Mennyivel egyszerűbb lenne most, ha nem hozza fel ezt a témát, most iszonyatosan ide nem illő gondolatokkal van tele a feje. Két kacsóját a gerince fölé emeli, de megtorpan, ahogy észreveszi azoknak a remegését. ~ Rendben. Koncentrálj. Felejtsd el, amit mondott. ~ Nagy levegőt vesz és hosszan kifújja.*
- Milyen széles hátad van. *Jegyzi meg halkan, inkább saját magának címezve a szavait. További szövegelés helyett ujjai, majd tenyerei lapockái között a hátára simulnak és apró, körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdi. Eleinte inkább csak simogatásnak indul, de fokozatosan növeli a nyomást, kiélezett érzékekkel figyelve a másik reakcióira. Amint eléri az ideális szintet, a bejárt területet kezdi el kibővíteni; a lapocka két oldalára vándorol, majd onnan legördül a derekára; csuklóból indított mozdulattal gyúrja meg, hogy aztán szinte elsimítsa az előző erőszakot. Egyre inkább elfelejtve, hogy miken idegeskedett az előbb, teljes figyelmét a feladatának szenteli - csak úgy, mint a hajigazításnál - és hüvelykujjait végigfektetve a hátán megmarkolja a csípőjét, pont ott, ahol leginkább görcsbe szokott az állni a fáradtságtól. Bátyjai itt szokták megkérni a kezét, szélesedik ki a vigyora. Hány leánykérést kapott már az évek során...*
//Taitos//
- Huszonnéhány éve kaptam. *Válaszolja nagy büszkén és hát van is mire: szép, hosszú ujjakat örökölt az apjától.* A szilárdsággal nem lesz gond. *Macskamód behajlítja tíz ujját egynéhányszor, jelezve, hogy a helyzetet teljes mértékben uralja. A férfi következő szavaira megtörik a magabiztos ábrázata és meglepetten, összezavarodva mered rá. Ágyba vinni? Miről beszél*
- Mi? *Bukik ki a száján nagyon is értelmesen. Csak néhány másodperc múlva koppan neki, hogy a mágus miről beszél; akkor viszont szörnyen zavarba jön.* Mi, nem, nem úgy... *Próbálja megmagyarázni a helyzetet, de saját, dadogó hangját hallva inkább feladja. Érzi, hogy ígyse-úgyse sikerülne neki.*
- Hagyd magadon az inget!! *Parancsolja a szükségesnél nagyobb hangerővel. ~ Hogy a szélkakas essen a sarkára... ~ Ez aztán a borzasztóan kellemetlen helyzet!* Csak jóindulatból ajánlottam fel... *Motyogja kissé sértődött, ahogy lerúgja a csizmáit a lábairól, majd letérdel a férfi mellé az ágyra. Mennyivel egyszerűbb lenne most, ha nem hozza fel ezt a témát, most iszonyatosan ide nem illő gondolatokkal van tele a feje. Két kacsóját a gerince fölé emeli, de megtorpan, ahogy észreveszi azoknak a remegését. ~ Rendben. Koncentrálj. Felejtsd el, amit mondott. ~ Nagy levegőt vesz és hosszan kifújja.*
- Milyen széles hátad van. *Jegyzi meg halkan, inkább saját magának címezve a szavait. További szövegelés helyett ujjai, majd tenyerei lapockái között a hátára simulnak és apró, körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdi. Eleinte inkább csak simogatásnak indul, de fokozatosan növeli a nyomást, kiélezett érzékekkel figyelve a másik reakcióira. Amint eléri az ideális szintet, a bejárt területet kezdi el kibővíteni; a lapocka két oldalára vándorol, majd onnan legördül a derekára; csuklóból indított mozdulattal gyúrja meg, hogy aztán szinte elsimítsa az előző erőszakot. Egyre inkább elfelejtve, hogy miken idegeskedett az előbb, teljes figyelmét a feladatának szenteli - csak úgy, mint a hajigazításnál - és hüvelykujjait végigfektetve a hátán megmarkolja a csípőjét, pont ott, ahol leginkább görcsbe szokott az állni a fáradtságtól. Bátyjai itt szokták megkérni a kezét, szélesedik ki a vigyora. Hány leánykérést kapott már az évek során...*
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-30 18:36:02
Üzenet elküldve: 2017-03-30 18:36:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nuk//
- Pontosan tudom, miről beszéltél! *Dühösen morogja, ökölbe szorított kézzel. ~Mégis miért kellett kifejtenie? Csak húztam az időt, ezt bárki megérti!~ Emlékképek lépnek be Tän elméjébe, mocskos lábnyomukat hagyják benne, aztán még megállnak a küszöbön, hátha megkérik majd őket, hogy mossanak fel. ~Nem-nem-nem.~ Kikerüli a másikat, és kinyitja az ajtót. A kulcsot egy mozdulattal az asztalra dobja, bár a nagy lendülettől a túloldalon majdnem tovább is esik.*
- Reggeli. *Ennyit mondd, azzal ki is lép a szobából, és futólépésben siet a vendéglőbe.*
- Pontosan tudom, miről beszéltél! *Dühösen morogja, ökölbe szorított kézzel. ~Mégis miért kellett kifejtenie? Csak húztam az időt, ezt bárki megérti!~ Emlékképek lépnek be Tän elméjébe, mocskos lábnyomukat hagyják benne, aztán még megállnak a küszöbön, hátha megkérik majd őket, hogy mossanak fel. ~Nem-nem-nem.~ Kikerüli a másikat, és kinyitja az ajtót. A kulcsot egy mozdulattal az asztalra dobja, bár a nagy lendülettől a túloldalon majdnem tovább is esik.*
- Reggeli. *Ennyit mondd, azzal ki is lép a szobából, és futólépésben siet a vendéglőbe.*
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-30 14:31:53
Üzenet elküldve: 2017-03-30 14:31:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Picit nevet ő is ezen.*
-Nos, akkor az utolsó morzsa, amivel szerencsésebbnek tűnt a gyerkekkorod, is eltűnt.
*Elképzeli, ahogy az öreg családfő elővesz egy szoknyát, ami láthatóan kicsi lenne feleségére, majd pár perc után leesik neki, hogy van lánya.*
~Hogy lehet ezt elfelejteni?~
*Taitosban ha gyermeke lene, az biztos felejthetetlen nyomot hagyna.*
-Oh. Végül jogos.
*Gondol bele ő is, hogy ilyet nem tehet meg sajnos az, aki eléggé álcázni akarja magát.*
~Márpedig neki létkérdés.~
*A kotorászás alatt feszülten figyel, és no lám.*
~Öhm.~
*Egy pillanatig meglepett, majd gyorsan kapcsol is, és a "csodaszerért nyúl".*
-Hadd nézzem!
*Picit közelebb is hajol.*
-Mágikus kisugárzása van, hol szerezted?
*Kérdezi összeráncolt szemmel, mintha valami relikviát vizslatna.*
-Bár picit szilárd, biztosan hatni fog?
*Néz kérdőn, hiszen kettejük közül Nino a jártasabb.
A dicsekedés után Taitos vigyorogva áll fel.*
-Nocsak.
*Picit hivatalosabb hangnemre vált.*
-Ninoryn, ne hidd, hogy bármely nő... *picit gondolkodik.* avagy férfi puszta szavai elegendőek arra, hogy engem ágyba vigyenek.
*Adja elő magát, mint akinek cölibátusa a legfőbb erénye.*
~Előbb két lépés távot tart, majd egyből fogdosni akar?~
*Taitos minden bizonyossággal most saját viselkedését kapja vissza a sorstól, s noha a lányt nem érti, a kockázat kicsi, a nyereség lehetősége pedig igen nagy. Ha a lány kezei tényleg olyan ügyesek, mint ahogy azt még a fürdőben felmérte, akkor bizony Taitos izmai üdítő élménynek néznek elébe.*
-Na jó, egyszer ez is belefér, de ne hidd ám, hogy ugráltathatsz!
*Felhúzott orral indul el, aztán megtorpan.*
-Ingen át megfelelően hat a csodaszer?
*A kérdés csupán annyiól szól, hogy Ninoryn hogyan is tervezi az egészet megejteni, és mennyire erős a keze.
Ha azt mondja meg kell vállnia szeretett ruhadarabjától, a kulcsot is elfordítja a zárban, és valami olyasmit dünnyöt, hogy "ha már illem", amúgy csak könnyeden elfekszik az ágyon, és várja, hogy akkor most mi is jön, mert az igazat megvallva, nagyon kíváncsi arra, hogy Nino mit hoz ki ebből.*
//Nino//
*Picit nevet ő is ezen.*
-Nos, akkor az utolsó morzsa, amivel szerencsésebbnek tűnt a gyerkekkorod, is eltűnt.
*Elképzeli, ahogy az öreg családfő elővesz egy szoknyát, ami láthatóan kicsi lenne feleségére, majd pár perc után leesik neki, hogy van lánya.*
~Hogy lehet ezt elfelejteni?~
*Taitosban ha gyermeke lene, az biztos felejthetetlen nyomot hagyna.*
-Oh. Végül jogos.
*Gondol bele ő is, hogy ilyet nem tehet meg sajnos az, aki eléggé álcázni akarja magát.*
~Márpedig neki létkérdés.~
*A kotorászás alatt feszülten figyel, és no lám.*
~Öhm.~
*Egy pillanatig meglepett, majd gyorsan kapcsol is, és a "csodaszerért nyúl".*
-Hadd nézzem!
*Picit közelebb is hajol.*
-Mágikus kisugárzása van, hol szerezted?
*Kérdezi összeráncolt szemmel, mintha valami relikviát vizslatna.*
-Bár picit szilárd, biztosan hatni fog?
*Néz kérdőn, hiszen kettejük közül Nino a jártasabb.
A dicsekedés után Taitos vigyorogva áll fel.*
-Nocsak.
*Picit hivatalosabb hangnemre vált.*
-Ninoryn, ne hidd, hogy bármely nő... *picit gondolkodik.* avagy férfi puszta szavai elegendőek arra, hogy engem ágyba vigyenek.
*Adja elő magát, mint akinek cölibátusa a legfőbb erénye.*
~Előbb két lépés távot tart, majd egyből fogdosni akar?~
*Taitos minden bizonyossággal most saját viselkedését kapja vissza a sorstól, s noha a lányt nem érti, a kockázat kicsi, a nyereség lehetősége pedig igen nagy. Ha a lány kezei tényleg olyan ügyesek, mint ahogy azt még a fürdőben felmérte, akkor bizony Taitos izmai üdítő élménynek néznek elébe.*
-Na jó, egyszer ez is belefér, de ne hidd ám, hogy ugráltathatsz!
*Felhúzott orral indul el, aztán megtorpan.*
-Ingen át megfelelően hat a csodaszer?
*A kérdés csupán annyiól szól, hogy Ninoryn hogyan is tervezi az egészet megejteni, és mennyire erős a keze.
Ha azt mondja meg kell vállnia szeretett ruhadarabjától, a kulcsot is elfordítja a zárban, és valami olyasmit dünnyöt, hogy "ha már illem", amúgy csak könnyeden elfekszik az ágyon, és várja, hogy akkor most mi is jön, mert az igazat megvallva, nagyon kíváncsi arra, hogy Nino mit hoz ki ebből.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-30 11:30:46
Üzenet elküldve: 2017-03-30 11:30:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Ezzel jobban egyet se tudna érteni. Tényleg semmit se fejlődött emberileg, mióta tizenkét évesen ekkora tervekre adta a fejét, legfeljebb csak többet tapasztalt - de ugyanazokat a baromságokat követi el. Kár belé az információ.
Azt nem tudja, hogy a mágia milyen drága lehet, de az alkímia sem egy olcsó mulatság. Az eszközök, az üvegek és végül maguk a varázsitalok... Jobb is, hogy nem varázslónak ment akkor. Fogalma sincs, miből fizette volna eddig, hiszen a magánkutatásait is a bátyjai lehúzásából fedezte.*
- Hah, az kéne még! *Nevet fel.* Apám azt se tudja, hány éves vagyok, olyan gyakran utazik. Egyszer mikor hazajött, váltig elhitte, hogy három fia van. Csak vacsoránál jutott eszébe, hogy valamelyik gyerekének szoknyát is hozott haza... *Szélesedik ki a vigyora. Szórakoztató egy nap volt az, bár egész végig attól félt, hogy a sarokban röhögő testvérei lebuktatják. Arra, hogy feladná a nemét, egyáltalán nem reagál: vagy annyiszor hallotta már, hogy unja vagy egyszerűen nem ért vele egyet. Nem tudni. Ezek a gazdag városiak piszok jól tudják elfedni a gondolataikat...*
- Arra azért ne számíts, semmilyen női ruha nincs nálam. *Az oldaltáskájában el sem férne, a thargoknál pedig - főleg, hogy másokkal osztja meg az életterét - több, mint kompromittáló bizonyíték lenne ellene. Így viszont legalább a hangját nem kell elváltoztatnia, sem pedig a kendőt visszavenni a nyakára.
A férfi igenlő válaszára felcsillannak a szemei.*
- Gondoltam, hogy ez a helyzet! *Két kezével oldaltáskájában kezd el matatni.* Pont erre a helyzetre van nálam egy biztos ellenszer, ami nem más mint *Hirtelen maga elé tartja, tenyérrel Taitos felé kinyitott, tíz ujját.* ez! *Gyorsan belekortyol még a sörbe (legalább a körte íze valamennyire elnyomja azt), majd egy gyors arctörlés után felkel.* Nem akarok dicsekedni *Kezd neki egyértelműen dicsekedő hangnemben.* de ez még a barlangi troll mesterem és a bátyáim is sorban álltak ezért a kegyeimért. *Jobbjával ráfog bal csuklójára és megmozgatja azt, bemelegítés gyanánt.* Fürdő után amúgy is muszáj elmenni egyre, akkor leglazábbak az izmok, úgyhogy ezt be kell pótolni. Na! *Néz le a mágusra egy széles, lelkes mosollyal.* Dobd magad az ágyra!
*Szemeibe életteli csillogás költözik, olyan, mintha élete egyik legnagyobb kalandjára készülne. Őszinte vidámsága tökéletesen láttatja, hogy fogalma sincs, ennek milyen üzenete lehet másod... Nem, akár elsőhangon is: amilyen jártas a hajbókolás és finomkodás művészetében, ilyen téren vagy teljesen tapasztalatlan vagy teljesen ostoba. Talán mindkettő. A harmadik lehetőség, hogy valami álnokságra készül és azért várja ennyire türelmetlenül, hogy a férfi leengedje a védelmeit. Akárhogy is, ezt csak egyféleképpen lehet megtudni.
Ha amaz csak egyetlen másodpercig is hezitál, karba fonja a kezeit és beszélgetésük óta először magabiztos, szinte fölényes mosollyal néz le rá.*
- Előre szólok, hogy ez egy egyszeri és vissza nem térő alkalom.
//Taitos//
*Ezzel jobban egyet se tudna érteni. Tényleg semmit se fejlődött emberileg, mióta tizenkét évesen ekkora tervekre adta a fejét, legfeljebb csak többet tapasztalt - de ugyanazokat a baromságokat követi el. Kár belé az információ.
Azt nem tudja, hogy a mágia milyen drága lehet, de az alkímia sem egy olcsó mulatság. Az eszközök, az üvegek és végül maguk a varázsitalok... Jobb is, hogy nem varázslónak ment akkor. Fogalma sincs, miből fizette volna eddig, hiszen a magánkutatásait is a bátyjai lehúzásából fedezte.*
- Hah, az kéne még! *Nevet fel.* Apám azt se tudja, hány éves vagyok, olyan gyakran utazik. Egyszer mikor hazajött, váltig elhitte, hogy három fia van. Csak vacsoránál jutott eszébe, hogy valamelyik gyerekének szoknyát is hozott haza... *Szélesedik ki a vigyora. Szórakoztató egy nap volt az, bár egész végig attól félt, hogy a sarokban röhögő testvérei lebuktatják. Arra, hogy feladná a nemét, egyáltalán nem reagál: vagy annyiszor hallotta már, hogy unja vagy egyszerűen nem ért vele egyet. Nem tudni. Ezek a gazdag városiak piszok jól tudják elfedni a gondolataikat...*
- Arra azért ne számíts, semmilyen női ruha nincs nálam. *Az oldaltáskájában el sem férne, a thargoknál pedig - főleg, hogy másokkal osztja meg az életterét - több, mint kompromittáló bizonyíték lenne ellene. Így viszont legalább a hangját nem kell elváltoztatnia, sem pedig a kendőt visszavenni a nyakára.
A férfi igenlő válaszára felcsillannak a szemei.*
- Gondoltam, hogy ez a helyzet! *Két kezével oldaltáskájában kezd el matatni.* Pont erre a helyzetre van nálam egy biztos ellenszer, ami nem más mint *Hirtelen maga elé tartja, tenyérrel Taitos felé kinyitott, tíz ujját.* ez! *Gyorsan belekortyol még a sörbe (legalább a körte íze valamennyire elnyomja azt), majd egy gyors arctörlés után felkel.* Nem akarok dicsekedni *Kezd neki egyértelműen dicsekedő hangnemben.* de ez még a barlangi troll mesterem és a bátyáim is sorban álltak ezért a kegyeimért. *Jobbjával ráfog bal csuklójára és megmozgatja azt, bemelegítés gyanánt.* Fürdő után amúgy is muszáj elmenni egyre, akkor leglazábbak az izmok, úgyhogy ezt be kell pótolni. Na! *Néz le a mágusra egy széles, lelkes mosollyal.* Dobd magad az ágyra!
*Szemeibe életteli csillogás költözik, olyan, mintha élete egyik legnagyobb kalandjára készülne. Őszinte vidámsága tökéletesen láttatja, hogy fogalma sincs, ennek milyen üzenete lehet másod... Nem, akár elsőhangon is: amilyen jártas a hajbókolás és finomkodás művészetében, ilyen téren vagy teljesen tapasztalatlan vagy teljesen ostoba. Talán mindkettő. A harmadik lehetőség, hogy valami álnokságra készül és azért várja ennyire türelmetlenül, hogy a férfi leengedje a védelmeit. Akárhogy is, ezt csak egyféleképpen lehet megtudni.
Ha amaz csak egyetlen másodpercig is hezitál, karba fonja a kezeit és beszélgetésük óta először magabiztos, szinte fölényes mosollyal néz le rá.*
- Előre szólok, hogy ez egy egyszeri és vissza nem térő alkalom.
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-30 11:04:08
Üzenet elküldve: 2017-03-30 11:04:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
- Gondolkodom, hogy mit tegyek, valóban. Lakjak a fogadóban? A fogadós persze biztos nem örülne, ha mindig azzal nyaggatnám, hogy engedje meg, hogy főzhessek. *Nevet.* Vagy vegyek egy házacskát a szegénynegyedben? Jó ötletnek tűnik, de hogy ha megismertem a város minden zegét-zugát, környékét, akkor lehet, hogy hajtana a vérem, és elkapna a vágy, hogy megismerjem a világ többi részét is. Akkor mi lesz a házzal? Adjam el, adjam ki? Vagy az erdőben építsek egy kunyhót, keressek egy száraz barlangot, és éljek ott, amit aztán ott hagyok a következő vándornak? Neked melyik lenne szimpatikus? Mert akkor azt választanám, és akár együtt is lakhatnánk. És ha együtt lakunk, akkor ehetnéd a főztömet is. Örülnék neki. Már ha nincsenek egyéb terveid. *Néz rá kérdően.*
- Ó, bocsánat, nem láttam az íjadat. *Kicsit dühös magára.* Remélem, nem esett baja. Megmutatod? Igaz, nem értek hozzá, de látom, hogy fontos a számodra.
- Köszönöm, hogy mindezeket elmondtad nekem, értékelem az őszinteségedet. Ha te is kíváncsi vagy valamire, szívesen válaszolok, kérdezz bátran. *Kicsit elgondolkozik a válaszokon.* Volna néhány észrevételem. Először is válaszolnál még arra, hogy mi volt eddigi életed legcsodálatosabb és legszomorúbb élménye? Szándékosan mellőzted a kérdést, vagy csak túl sokat tettem fel egyszerre? *Nevet.* Aztán van egy olyan érzésem, hogy az egész eddigi életedben mindig azt csináltad, amit mondtak neked, amit akartak tőled, amire utasítottak, amit elvártak tőled. Ha azt mondták, hogy gyakorolj a fegyverekkel, akkor gyakoroltál, most meg ideküldtek, hogy tanulj mágiát, előre ki van jelölve az életutad. De tényleg ezt szeretnéd? Ezt ők szeretnék tőled, ne felejtsd el. És hol vagy eközben te, mit szeretnél valójában? Ténylegesen. Gondoltál már erre, elgondolkoztál ezen? Szerinted érdekli őket, hogy te mit szeretnél? *Néz rá komolyan.* És azt sem értem, hogyhogy nincs valaki veled, aki meg tudna védeni, hiszen eddig mindentől óvtak, teljesen ellenőrzés alatt voltál, egy tiszta szívű, sőt tündérszívű, ~Hm, tetszik, Tündérszívű Tuneth...~ naiv, édes lányka vagy, aki nem tud semmit a világ mocskos oldaláról. Így egyszerűen az utadra engedtek? Tudván mindezt rólad? Ez vagy felelőtlenség, vagy nem érdekli őket, hogy mi lesz veled. És ha most egy szélhámos ülne melletted, aki először behízelegte magát, beletett valamit az italodba vagy az ételedbe, aztán nemcsak kirabolna, de meg is erőszakolna, és biztosan nem jönne be senki megmenteni, még ha tudnál is sikoltozni, hiszen szabad akaratodból mentél be egy férfival a szobádba, és a végén még téged hibáztatnának a fogadóban is, meg a rokonaid is. Aki meg ezt tenné veled, vagy elfognák, vagy nem, főleg ha valamelyik nagyúr odaszól, hogy nem is történt semmi… *Néz maga elé dühösen, és az ágyra csap. Aztán elmosolyodik, nem akarja megrémíteni Tuneth-et.* Igaz, hogy nem tudlak megvédeni erős karommal, kardom sincs, varázsolni se tudok, a nyulaktól viszont meg tudlak óvni, és meg tudom mondani, hogy ha valamit tenni szeretnél, akkor annak milyen következményei lehetnek rád nézve és a körülötted lévőkre. A jókat is, és a rosszakat is, de a döntést rád hagyom. Persze, csak ha szeretnéd ezt. Ami pedig engem illet, jobban szeretem magamat inkább értelmesnek, mint okosnak titulálni. Aki okos, az az okosságát használhatja rossz dolgok megvalósítására is, de aki értelmes, az lehet akár kevésbé okos is, de nem akar olyan dolgokat tenni, ami másoknak és magának árt. Neked sem szeretnék ártani, hanem segíteni szeretnék, már ha szeretnéd. *Tunethre kacsint mosolyogva.* A szerelemről azt hiszem, legközelebb fogok mesélni neked. *Ásít álmosan.* Ígérem, hogy érdekes lesz. *Nevet felszabadultan.* Bár még csak egyszer voltam szerelmes eddig, elég sokat tudok róla, mert az egész családom folyamatosan szerelmes, és ezt senki sem titkolja a másik előtt, és nemcsak hogy szerelmesek, de nagyon sokat beszélünk egymással az érzéseinkről, gondolatainkról, problémáinkról, örömeinkről, és mindig segítünk egymásnak az ilyen nehéz dolgokban is, mint a szerelem, és ami ezzel együtt jár. Van még kérdésed, amit most rögtön fel szeretnél tenni, vagy aludjunk? Úgy látom, elférünk mindketten kényelmesen az ágyon. És lehetsz te a nagy kifli ma éjjel, úgy álmomban se tudlak megtapogatni véletlenül. *Vigyorog huszonnyolc fogával, majd leszáll az ágyról, nyújtózik, ásít egyet és kérdően néz Tündérszívű Tunethre, hogy mit fog erre válaszolni ezek után.* Persze elalszom a padlón is, ahogy mondtam. *Teszi hozzá, levéve a súlyt Tunethről, nehogy a jó szíve miatt még kellemetlenebb helyzetbe hozza magát.*
- Ó, bocsánat, nem láttam az íjadat. *Kicsit dühös magára.* Remélem, nem esett baja. Megmutatod? Igaz, nem értek hozzá, de látom, hogy fontos a számodra.
- Köszönöm, hogy mindezeket elmondtad nekem, értékelem az őszinteségedet. Ha te is kíváncsi vagy valamire, szívesen válaszolok, kérdezz bátran. *Kicsit elgondolkozik a válaszokon.* Volna néhány észrevételem. Először is válaszolnál még arra, hogy mi volt eddigi életed legcsodálatosabb és legszomorúbb élménye? Szándékosan mellőzted a kérdést, vagy csak túl sokat tettem fel egyszerre? *Nevet.* Aztán van egy olyan érzésem, hogy az egész eddigi életedben mindig azt csináltad, amit mondtak neked, amit akartak tőled, amire utasítottak, amit elvártak tőled. Ha azt mondták, hogy gyakorolj a fegyverekkel, akkor gyakoroltál, most meg ideküldtek, hogy tanulj mágiát, előre ki van jelölve az életutad. De tényleg ezt szeretnéd? Ezt ők szeretnék tőled, ne felejtsd el. És hol vagy eközben te, mit szeretnél valójában? Ténylegesen. Gondoltál már erre, elgondolkoztál ezen? Szerinted érdekli őket, hogy te mit szeretnél? *Néz rá komolyan.* És azt sem értem, hogyhogy nincs valaki veled, aki meg tudna védeni, hiszen eddig mindentől óvtak, teljesen ellenőrzés alatt voltál, egy tiszta szívű, sőt tündérszívű, ~Hm, tetszik, Tündérszívű Tuneth...~ naiv, édes lányka vagy, aki nem tud semmit a világ mocskos oldaláról. Így egyszerűen az utadra engedtek? Tudván mindezt rólad? Ez vagy felelőtlenség, vagy nem érdekli őket, hogy mi lesz veled. És ha most egy szélhámos ülne melletted, aki először behízelegte magát, beletett valamit az italodba vagy az ételedbe, aztán nemcsak kirabolna, de meg is erőszakolna, és biztosan nem jönne be senki megmenteni, még ha tudnál is sikoltozni, hiszen szabad akaratodból mentél be egy férfival a szobádba, és a végén még téged hibáztatnának a fogadóban is, meg a rokonaid is. Aki meg ezt tenné veled, vagy elfognák, vagy nem, főleg ha valamelyik nagyúr odaszól, hogy nem is történt semmi… *Néz maga elé dühösen, és az ágyra csap. Aztán elmosolyodik, nem akarja megrémíteni Tuneth-et.* Igaz, hogy nem tudlak megvédeni erős karommal, kardom sincs, varázsolni se tudok, a nyulaktól viszont meg tudlak óvni, és meg tudom mondani, hogy ha valamit tenni szeretnél, akkor annak milyen következményei lehetnek rád nézve és a körülötted lévőkre. A jókat is, és a rosszakat is, de a döntést rád hagyom. Persze, csak ha szeretnéd ezt. Ami pedig engem illet, jobban szeretem magamat inkább értelmesnek, mint okosnak titulálni. Aki okos, az az okosságát használhatja rossz dolgok megvalósítására is, de aki értelmes, az lehet akár kevésbé okos is, de nem akar olyan dolgokat tenni, ami másoknak és magának árt. Neked sem szeretnék ártani, hanem segíteni szeretnék, már ha szeretnéd. *Tunethre kacsint mosolyogva.* A szerelemről azt hiszem, legközelebb fogok mesélni neked. *Ásít álmosan.* Ígérem, hogy érdekes lesz. *Nevet felszabadultan.* Bár még csak egyszer voltam szerelmes eddig, elég sokat tudok róla, mert az egész családom folyamatosan szerelmes, és ezt senki sem titkolja a másik előtt, és nemcsak hogy szerelmesek, de nagyon sokat beszélünk egymással az érzéseinkről, gondolatainkról, problémáinkról, örömeinkről, és mindig segítünk egymásnak az ilyen nehéz dolgokban is, mint a szerelem, és ami ezzel együtt jár. Van még kérdésed, amit most rögtön fel szeretnél tenni, vagy aludjunk? Úgy látom, elférünk mindketten kényelmesen az ágyon. És lehetsz te a nagy kifli ma éjjel, úgy álmomban se tudlak megtapogatni véletlenül. *Vigyorog huszonnyolc fogával, majd leszáll az ágyról, nyújtózik, ásít egyet és kérdően néz Tündérszívű Tunethre, hogy mit fog erre válaszolni ezek után.* Persze elalszom a padlón is, ahogy mondtam. *Teszi hozzá, levéve a súlyt Tunethről, nehogy a jó szíve miatt még kellemetlenebb helyzetbe hozza magát.*
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-30 09:10:32
Üzenet elküldve: 2017-03-30 09:10:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tän//
*Ő sem érzi magát kevésbé kínosan, mint a kormos. Nem tudja mit gondoljon, ez a legkézenfekvőbb ötlete, elnézve azt, hogy a lány milyen zavarban van. Mi másért lehet? Nuk nem esik zavarba csak azért, mert beittak és butaságokat mondtak egymásnak. Ez számára természetes, megtörténik, de senki nem gondolja komolyan. A zavar nála ott kezdődik, hogy olyan testiségek is történhettek, amire nem emlékszik és nem is akar.*
- Mire gondolok? *Kérdez vissza félig felvont szemöldökkel, bár ebből a lány nem sokat láthat, ha a földet nézi minden erejével.*
- Nem történt semmi testi dolog, nem? *Egyértelműsíti a kérdését. Ettől vagy jobb lesz a helyzet vagy rosszabb. Mindenesetre a székhez fordul, hogy legalább kezében tartsa a kardjait, ha elfajulnának a dolgok.*
*Ő sem érzi magát kevésbé kínosan, mint a kormos. Nem tudja mit gondoljon, ez a legkézenfekvőbb ötlete, elnézve azt, hogy a lány milyen zavarban van. Mi másért lehet? Nuk nem esik zavarba csak azért, mert beittak és butaságokat mondtak egymásnak. Ez számára természetes, megtörténik, de senki nem gondolja komolyan. A zavar nála ott kezdődik, hogy olyan testiségek is történhettek, amire nem emlékszik és nem is akar.*
- Mire gondolok? *Kérdez vissza félig felvont szemöldökkel, bár ebből a lány nem sokat láthat, ha a földet nézi minden erejével.*
- Nem történt semmi testi dolog, nem? *Egyértelműsíti a kérdését. Ettől vagy jobb lesz a helyzet vagy rosszabb. Mindenesetre a székhez fordul, hogy legalább kezében tartsa a kardjait, ha elfajulnának a dolgok.*
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-30 06:21:50
Üzenet elküldve: 2017-03-30 06:21:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
-Ezzel mindannyian így vagyunk.
*Emeli a sört az alma mellé, kortyol.*
-Tudod, azt hisszük, hogy benő a fejünk lágya, de menthetetlenek vagyunk.
*Ilyen ez, a nagy felnőttség bizony elég ritkán éri utól az embert. A körtére bólint, és a hozzá közelebb eső körtedarabokat is, mint egy nem túl úrias, de kedves gesztus, picit a lány felé tologatja.*
-Van, bizony. De kedves lány, nem kell jobban fogni. Ráadásul így is legalább olyan gyorsan halad, mint én, ha nem még sebesebben.
*Fejti ki véleményét Krestvirrel kapcsolatban.*
-Ráadásul a mágiát siettetni sem lehet, és sajnos egy nagyságrenddel drágább, mint az alkímia.
*Csóválja meg a fejét. Két komolyabb varázsige árából ugyanis laboratóriumot vehetne, Taitos összes tudása pedig többet ér, mint a gazdagnegyed legdrágább kúriái.*
-Viszont az egyértelmű, hogy te már nagyon fiatalon elég ügyes lehetsz, már ha csak az öt fokra pontos frizurámra gondolok, akkor is.
*Mosolyodik el, és most ő harapdál picit a gyümölcsökből.*
~Szegénykém.~
*Hangzik fel Taitos fejében az őszinte sajnálat.*
~Viszont így kétséges, hogy kell-e neki ez az egész. Ami másnak kényelmes, lehet, hogy neki kényelmetlen lenne.~
*Arcára enyhe részvét ül ki, és még odatesz mellé némi bizakodást is, hogy ne legyen gyászhuszár feje.*
-Értem már.
*Biccent egyet, és az eredménytelen vitára csak elneveti magát, és megváltoztatott hangon rivallja.*
-De sokkal jobb lenne, ha egész nap púderfelhőt legyeznél magadon, és jó felesége lennél a pénzes, ám impotens úrfinak, kit apád választ kapcsolatai építésére. Ez biztos, ne is mondj mást!
*Képzeli el szóban is azt, hogy hogyan lehet ebből eredménytelen vitát csapni.*
-Teljesen megértem amúgy. Csak olyan szomorú, hogy itt ezért fel kell adnod a nemedet.
*Vált vissza. Felvilágosultabb körökben, mint Taitosék kis szövetsége, bizony elég gyakran nem is igazán számít, hogy az illető férfi, vagy nő. Persze ettől még előre engedik őket a kapukban, meg a kényelmesebb helyet kapják mindig, cserébe viszont ők gyakorta hagyják, hogy férfi társaik kissé erőfölényben emberkedjenek.*
~És ez jó is így, különbözünk.~
*Picit még csóválja a fejét a városiak furcsaságain, már épp igyekezne hozzátenni, hogy náluk azért ilyen nincsen, még ha Kagan kifejezetten elnyomó is a nőkkel szemben, ha vágyairól van szó. Ugyanakkor volt már magas beosztású női tisztje.*
~Hát ez?~
*Döbben meg egyrészt azon, hogy a fel nem szívesen adott álcát önként hullajtaná le Ninoryn, másrészt meg azon, hogy picit most Taitos fejével is gondolkodik.*
~Ah, biztos az illem.~
*Úgyhogy a Zöldfülű is elhatározza, hogy az illemet csak kissé feszegető feleletet ad.*
-Nem mondom, jó lenne ha nekivetkőznél. *Használ direkt kissé kétértelműre sarkított szavakat.* -Az elmezavaromból visszavenne.
*Biccent.* -De csak ha van másik ruhád, vagy neked sem kényelmetlen túlságosan.
*Leginkább ez a lényeg itt most.*
~No és ezzel vajon mit akarhat. Kíváncsivá tett.~
*Taitos ritkán ül görbén, nem is egy vonalzó, de azért nem olyan görnyedt a sok olvasás ellenére sem.*
-Hát, ritkán ülök görbén.
*Vágja feszes tartásba magát egyből, és látszik, hogy az előbb görbébb volt.*
-Na jó, igazad van.
*Ismeri be. Kicsit végigtapogatja hátát is.*
-És hát nem vészes, de egy nagyon picit fáj is.
*Magyarázza egy ponton megállapodva a tapogatásban. Ez sem vészes, de az előbbi minimális görbeség talán itt fáraszthatta el. Gyakorlatilag semmi az egész, de azért hangot ad neki.*
-Van erre valamiféle italod, vagy kenőcsöd?
*Érdeklődi először arra gondolván, hogy talán valami ilyesmi, gyógymódot akarna felajánlani Nino is. A személyesebb kezelést, és azt, hogy közli, hogy "akkor ülj egyenesen" nem tartja valószínű eshetőségnek Taitos még most.*
~Ne reménykedj, egyelőre látod, örül, ha ilyen téren nyugta van.~
*Csitítja rajongó férfiasabb oldalát.*
//Nino//
-Ezzel mindannyian így vagyunk.
*Emeli a sört az alma mellé, kortyol.*
-Tudod, azt hisszük, hogy benő a fejünk lágya, de menthetetlenek vagyunk.
*Ilyen ez, a nagy felnőttség bizony elég ritkán éri utól az embert. A körtére bólint, és a hozzá közelebb eső körtedarabokat is, mint egy nem túl úrias, de kedves gesztus, picit a lány felé tologatja.*
-Van, bizony. De kedves lány, nem kell jobban fogni. Ráadásul így is legalább olyan gyorsan halad, mint én, ha nem még sebesebben.
*Fejti ki véleményét Krestvirrel kapcsolatban.*
-Ráadásul a mágiát siettetni sem lehet, és sajnos egy nagyságrenddel drágább, mint az alkímia.
*Csóválja meg a fejét. Két komolyabb varázsige árából ugyanis laboratóriumot vehetne, Taitos összes tudása pedig többet ér, mint a gazdagnegyed legdrágább kúriái.*
-Viszont az egyértelmű, hogy te már nagyon fiatalon elég ügyes lehetsz, már ha csak az öt fokra pontos frizurámra gondolok, akkor is.
*Mosolyodik el, és most ő harapdál picit a gyümölcsökből.*
~Szegénykém.~
*Hangzik fel Taitos fejében az őszinte sajnálat.*
~Viszont így kétséges, hogy kell-e neki ez az egész. Ami másnak kényelmes, lehet, hogy neki kényelmetlen lenne.~
*Arcára enyhe részvét ül ki, és még odatesz mellé némi bizakodást is, hogy ne legyen gyászhuszár feje.*
-Értem már.
*Biccent egyet, és az eredménytelen vitára csak elneveti magát, és megváltoztatott hangon rivallja.*
-De sokkal jobb lenne, ha egész nap púderfelhőt legyeznél magadon, és jó felesége lennél a pénzes, ám impotens úrfinak, kit apád választ kapcsolatai építésére. Ez biztos, ne is mondj mást!
*Képzeli el szóban is azt, hogy hogyan lehet ebből eredménytelen vitát csapni.*
-Teljesen megértem amúgy. Csak olyan szomorú, hogy itt ezért fel kell adnod a nemedet.
*Vált vissza. Felvilágosultabb körökben, mint Taitosék kis szövetsége, bizony elég gyakran nem is igazán számít, hogy az illető férfi, vagy nő. Persze ettől még előre engedik őket a kapukban, meg a kényelmesebb helyet kapják mindig, cserébe viszont ők gyakorta hagyják, hogy férfi társaik kissé erőfölényben emberkedjenek.*
~És ez jó is így, különbözünk.~
*Picit még csóválja a fejét a városiak furcsaságain, már épp igyekezne hozzátenni, hogy náluk azért ilyen nincsen, még ha Kagan kifejezetten elnyomó is a nőkkel szemben, ha vágyairól van szó. Ugyanakkor volt már magas beosztású női tisztje.*
~Hát ez?~
*Döbben meg egyrészt azon, hogy a fel nem szívesen adott álcát önként hullajtaná le Ninoryn, másrészt meg azon, hogy picit most Taitos fejével is gondolkodik.*
~Ah, biztos az illem.~
*Úgyhogy a Zöldfülű is elhatározza, hogy az illemet csak kissé feszegető feleletet ad.*
-Nem mondom, jó lenne ha nekivetkőznél. *Használ direkt kissé kétértelműre sarkított szavakat.* -Az elmezavaromból visszavenne.
*Biccent.* -De csak ha van másik ruhád, vagy neked sem kényelmetlen túlságosan.
*Leginkább ez a lényeg itt most.*
~No és ezzel vajon mit akarhat. Kíváncsivá tett.~
*Taitos ritkán ül görbén, nem is egy vonalzó, de azért nem olyan görnyedt a sok olvasás ellenére sem.*
-Hát, ritkán ülök görbén.
*Vágja feszes tartásba magát egyből, és látszik, hogy az előbb görbébb volt.*
-Na jó, igazad van.
*Ismeri be. Kicsit végigtapogatja hátát is.*
-És hát nem vészes, de egy nagyon picit fáj is.
*Magyarázza egy ponton megállapodva a tapogatásban. Ez sem vészes, de az előbbi minimális görbeség talán itt fáraszthatta el. Gyakorlatilag semmi az egész, de azért hangot ad neki.*
-Van erre valamiféle italod, vagy kenőcsöd?
*Érdeklődi először arra gondolván, hogy talán valami ilyesmi, gyógymódot akarna felajánlani Nino is. A személyesebb kezelést, és azt, hogy közli, hogy "akkor ülj egyenesen" nem tartja valószínű eshetőségnek Taitos még most.*
~Ne reménykedj, egyelőre látod, örül, ha ilyen téren nyugta van.~
*Csitítja rajongó férfiasabb oldalát.*
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-29 22:12:06
Üzenet elküldve: 2017-03-29 22:12:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nuk//
*Keze megáll a levegőben, ahogy végignézi Nuk arcának változásait. Ekkor valami végigfut az agyán, ami egészen eddig meg sem fordult benne. Tän jó, hogy nem talpig vörös lesz, arca szinte ég, aztán elfordul tekintetével.*
- Milyen? Nem, mégis mire gondolsz...? *Kikerekedett szemekkel figyeli a parkettát, ami most hirtelen annyira de annyira érdekesnek tűnik, hogy azt sosem hinné el, bárki mesélné neki. ~Nem bírok odanézni. Eddig eszembe sem jutott...~ Újra átértékelve a történteket, valójában egészen máshogy is lehet látni a helyzetet.*
*Keze megáll a levegőben, ahogy végignézi Nuk arcának változásait. Ekkor valami végigfut az agyán, ami egészen eddig meg sem fordult benne. Tän jó, hogy nem talpig vörös lesz, arca szinte ég, aztán elfordul tekintetével.*
- Milyen? Nem, mégis mire gondolsz...? *Kikerekedett szemekkel figyeli a parkettát, ami most hirtelen annyira de annyira érdekesnek tűnik, hogy azt sosem hinné el, bárki mesélné neki. ~Nem bírok odanézni. Eddig eszembe sem jutott...~ Újra átértékelve a történteket, valójában egészen máshogy is lehet látni a helyzetet.*
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-29 21:23:05
Üzenet elküldve: 2017-03-29 21:23:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tän//
*Ekkor kerekedik ki a szeme először. Fáj is egy kicsit. Nagy szemekkel vizslatja a lány arcán a mintázatot. Aztán nem állja meg, hogy elmosolyodjon és ehhez szájához is emeli a kezét. Eszébe jut, hogy milyen kényelmes volt az ágy egy idő után, aztán most már látja, hogy miért is volt olyan kényelmes.*
- Mit akarsz? Jól áll... *Vigyorogja tovább, de aztán ismét a fejéhez kap, mert belehasít megint a fájdalom.
Igyekszik gondolkodni az ételen, hogy mit szeretne igazán egy ilyen este után. Szerencsére a gyomra nem fáj és hányingere sincs, tehát jó ízűen gondolkodhat.*
- Áh... nem tudom. Valami tojást gondolom meg... meg... valami tea sem lenne rossz... *Sorolgatja, hogy mi segíthetne az állapotán. Aztán abba hagyja a szófosást, mert olyat hall, amit nem tud hova tenni.*
- Miért? *Néz kerek ijedt szürkéivel.* Történt valami... olyan? *Nem tudja mit gondoljon. Részeg volt az rendben van, de a páncélja még rajta van, tehát csak nem volt semmi komoly, mondjuk attól még valami könnyedebb dolog lehetett. Magában imádkozik az istenéhez, hogy ne adja, hogy történt valami kínos, amire nem emlékszik és megbánhatott.*
~Oh... Teysus...~
*Ekkor kerekedik ki a szeme először. Fáj is egy kicsit. Nagy szemekkel vizslatja a lány arcán a mintázatot. Aztán nem állja meg, hogy elmosolyodjon és ehhez szájához is emeli a kezét. Eszébe jut, hogy milyen kényelmes volt az ágy egy idő után, aztán most már látja, hogy miért is volt olyan kényelmes.*
- Mit akarsz? Jól áll... *Vigyorogja tovább, de aztán ismét a fejéhez kap, mert belehasít megint a fájdalom.
Igyekszik gondolkodni az ételen, hogy mit szeretne igazán egy ilyen este után. Szerencsére a gyomra nem fáj és hányingere sincs, tehát jó ízűen gondolkodhat.*
- Áh... nem tudom. Valami tojást gondolom meg... meg... valami tea sem lenne rossz... *Sorolgatja, hogy mi segíthetne az állapotán. Aztán abba hagyja a szófosást, mert olyat hall, amit nem tud hova tenni.*
- Miért? *Néz kerek ijedt szürkéivel.* Történt valami... olyan? *Nem tudja mit gondoljon. Részeg volt az rendben van, de a páncélja még rajta van, tehát csak nem volt semmi komoly, mondjuk attól még valami könnyedebb dolog lehetett. Magában imádkozik az istenéhez, hogy ne adja, hogy történt valami kínos, amire nem emlékszik és megbánhatott.*
~Oh... Teysus...~
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-29 21:13:20
Üzenet elküldve: 2017-03-29 21:13:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nuk//
*Morcos fejjel pillant a nő kérdésére.*
- Fogalmam sincs, de agyonnyomtál. *Durcásan mutat arcára, ahol a páncél mintázata benyomódott Tän arcába.* Mondjuk így egy-egy. *Folytatja, és nagy nehezen becsukja az ablakot, elhalkítva ezzel a kinti madarakat.*
- Szóval, mit akarsz reggelire enni? *Felteszi a fegyvereit a hátára, kipihenten nyújtózkodik, elrejtve azt a melankóliát, ami körülöleli.*
- Ja és a tegnap este. *Tarkójához emelve kezét dörzsöli azt, túl hirtelen mondta, amit mondott, mert nem tudja, mégis hogyan kéne folytatni.*
- Szóval.. Az, szóval, öhm...
*Morcos fejjel pillant a nő kérdésére.*
- Fogalmam sincs, de agyonnyomtál. *Durcásan mutat arcára, ahol a páncél mintázata benyomódott Tän arcába.* Mondjuk így egy-egy. *Folytatja, és nagy nehezen becsukja az ablakot, elhalkítva ezzel a kinti madarakat.*
- Szóval, mit akarsz reggelire enni? *Felteszi a fegyvereit a hátára, kipihenten nyújtózkodik, elrejtve azt a melankóliát, ami körülöleli.*
- Ja és a tegnap este. *Tarkójához emelve kezét dörzsöli azt, túl hirtelen mondta, amit mondott, mert nem tudja, mégis hogyan kéne folytatni.*
- Szóval.. Az, szóval, öhm...
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-29 21:11:58
Üzenet elküldve: 2017-03-29 21:11:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Nagylánnyá! Na, ilyet is ritkán mondtak rá mostanában.*
- Néha úgy hiszem, hogy tizenkét évesen okosabb voltam, mint most. *Ingatja meg mosolyogva a fejét a bókra, de nincs ellenére a dolog. Leveszi a kesztyűit, és a gyümölcstálból ő egy körtét kap ki, bár a fene sem tudja, hol termesztik ezeket ilyenkor.* Ez. *Válaszolja a kedvencét illetően és azonnal bele is harap.* Köszönöm.
- Nahát, van tanítványod? Milyen? Én a helyedben szigorú lennék vele. *Vonja fel aprón a vállait.* Az én mesterem is az volt és majdnem öt évvel előbb munkába állhatok emiatt, mint a legtöbb alkimista. *Magyarázza az okát.* A csalást borzasztóan fogadta, de már túl sok energiát belémfektetett ahhoz, hogy csak úgy kidobjon. ~ Hű, mennyit beszélek. ~ *Döbben rá.* ~ Visszafoghatnám magam... ~
- Hmm... ~ És ez se lesz egy rövid válasz... ~ Túl ritkán ahhoz, hogy bánjam. *Böki ki végül egy nagyobb lélegzetvétel után.* De ebbe inkább nem mennék bele. *Harap bele megint a körtébe, néhány másodpercnyi szünetet tartva.* Legutóbb, mikor ezt valakivel tárgyaltam, egy másfél óra hosszú, eredménytelen vita keveredett belőle. Persze, néha hiányzik, hogy nő legyek... *Ezt a mondatot sem folytatja inkább.* De túl sok az előnye ennek és nem akarom feladni.
*El-el nézi utána a mágust, mintha nem tudná, hogy folytassa - meg hát, ki tudja, hogy meddig beszélgetnek még, addig azért jól az emlékezetébe akarja vésni annak a szemeit. Félredönti a fejét és még a hangját is visszaváltoztatja az eredeti tónusra.*
- Bánt ez a maskara? Biztos zavaró lehet ez az össze-visszaság. Most úgyis kettesben vagyunk... *Felhümmögve emeli a gyümölcsöt a szájához teszi hozzá.* És amúgy nem fáj a hátad? *Kérdezi váratlanul.* Olyan görbén ülsz.
*Ami lehet vagy igaz vagy nem, hiszen neki minden görbe, ami nem olyan egyenes, mint az ő vonalzóval rajzolt háta.*
//Taitos//
*Nagylánnyá! Na, ilyet is ritkán mondtak rá mostanában.*
- Néha úgy hiszem, hogy tizenkét évesen okosabb voltam, mint most. *Ingatja meg mosolyogva a fejét a bókra, de nincs ellenére a dolog. Leveszi a kesztyűit, és a gyümölcstálból ő egy körtét kap ki, bár a fene sem tudja, hol termesztik ezeket ilyenkor.* Ez. *Válaszolja a kedvencét illetően és azonnal bele is harap.* Köszönöm.
- Nahát, van tanítványod? Milyen? Én a helyedben szigorú lennék vele. *Vonja fel aprón a vállait.* Az én mesterem is az volt és majdnem öt évvel előbb munkába állhatok emiatt, mint a legtöbb alkimista. *Magyarázza az okát.* A csalást borzasztóan fogadta, de már túl sok energiát belémfektetett ahhoz, hogy csak úgy kidobjon. ~ Hű, mennyit beszélek. ~ *Döbben rá.* ~ Visszafoghatnám magam... ~
- Hmm... ~ És ez se lesz egy rövid válasz... ~ Túl ritkán ahhoz, hogy bánjam. *Böki ki végül egy nagyobb lélegzetvétel után.* De ebbe inkább nem mennék bele. *Harap bele megint a körtébe, néhány másodpercnyi szünetet tartva.* Legutóbb, mikor ezt valakivel tárgyaltam, egy másfél óra hosszú, eredménytelen vita keveredett belőle. Persze, néha hiányzik, hogy nő legyek... *Ezt a mondatot sem folytatja inkább.* De túl sok az előnye ennek és nem akarom feladni.
*El-el nézi utána a mágust, mintha nem tudná, hogy folytassa - meg hát, ki tudja, hogy meddig beszélgetnek még, addig azért jól az emlékezetébe akarja vésni annak a szemeit. Félredönti a fejét és még a hangját is visszaváltoztatja az eredeti tónusra.*
- Bánt ez a maskara? Biztos zavaró lehet ez az össze-visszaság. Most úgyis kettesben vagyunk... *Felhümmögve emeli a gyümölcsöt a szájához teszi hozzá.* És amúgy nem fáj a hátad? *Kérdezi váratlanul.* Olyan görbén ülsz.
*Ami lehet vagy igaz vagy nem, hiszen neki minden görbe, ami nem olyan egyenes, mint az ő vonalzóval rajzolt háta.*
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-29 20:51:48
Üzenet elküldve: 2017-03-29 20:51:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Griwor Hurygon//
*Félre hajtott fejjel néz a fiúra.*
- Akkor beköltözöl a városba? Vagy a fogadóba? *Egy kicsit összezavarodott. Az még világos, hogy ha a tündér a Pegazusban marad, akkor tud neki is főzni, de ha nem, hogyan fog ő enni az elkészült ételből? Minden nap idehozza? Bár nem kérdez rá, nem szeretne butaságot beszélni.*
~Valami rosszat csináltam?~ *Néz ijedten a fogadósra, mikor az furcsán kezd pislogni a közös szoba hallatán. Örömmel veszi tudomásul, hogy mehetnek. Előre is szívesen megy, hiszen minél előbb be akar jutni a szobájába. Ám az ajtó felé lépdelve magán érzi a másik tekintetét, ami kicsit zavarja.*
~Griwor is csodabogárnak tart engem?~ *Pillant hátra óvatosan, majd megáll a szoba bejárta előtt és megvárja, amíg kinyitja a fiú. Aztán a következő percben a tündér már meg is rohamozza a szekrényt.*
- Hé, óvatosabban! Az íjam! *Sikít fel és ugrik a táska után. Kiszabadítja féltve őrzött, gondosan bebugyolált kincsét, majd szemrehányó tekintettel nézi Griwort.* El is törhetett volna!
*Kedves mozdulattal visszahelyezi a szekrénybe, aztán becsukja azt.
Feláll, majd az ajtóhoz sétál és amazt is bezárja. Ezután meggyújtja az asztalon álló gyertyát és mellé helyezi a kardját, miután félre tolta a könyveit meg a rajzokkal teli lapokat. Köpenyét a székre teríti, de a dobótőreit az övében hagyja. Nem a fiú miatt, ez nála megszokás, meg nem akarja üres kézzel fogadni a hívatlan vendégeket. Mindig legyen kéznél pár hegyes fegyver, mondogatta a tanítója.
Mire Griwor leül, már el is felejtette, hogy mérges volt rá és ismét mosolyog. Leül ő is az ágyra, bár tisztes távolságra a fiútól.*
- A hegyekben éltem egy faluban, ami félig a sziklába van építve. A mi házunk hatalmas és a belsőrészben áll. Anyukám a Matróna, vagyis a vezető, apukám pedig a fő-testőre. Meg van egy nővérem, aki a legjobb barátom is és majd ő lesz a falu vezére. Én pedig talán a tanácsadója, meg a testőre. De addig még nagyon sok idő van.
Otthon szinte egész nap a fegyverek használatát gyakoroltuk, bár a bonyolult mozdulatok többségét is elfelejtettem. *Sóhajt fel szomorúan.* A házból soha se mehettünk ki kísérő-hölgy nélkül, pedig a testvérem szinte táncol a pengéivel. Egyszer a hallban egy óriási pók szökött be, de ő elkapta anélkül, hogy megsérült volna. Ilyen hatalmas volt. *Mutatja egy jól megtermett kutya méreteit.* Aztán jött ez a jel, majd világítani kezdett, ezért anyukám és a szerzetesek ideküldtek mágiát tanulni. Indulás előtt a nővéremmel megígértük egymásnak, hogy ő lesz a legjobb kard forgató és én meg kitűnő mágus leszek. Ezután odaadta nekem a kedvenc íját, én pedig neki a kedvenc tőrömet. A többi fegyveremet apukám választotta ki nekem. *Szünetet tart, majd rövid gondolkodás után folytatja.* A legijesztőbb az volt, amikor eltévedtem a gazdagnegyedben. A nyulaktól félek, olyan hosszú füleik vannak és minden irányba elforgatják. De a Fogadós úr időnként furcsán pislog, ami szintén rémisztő. *Mosolyog zavartan, mindig kinevették emiatt. Viszont ismét gondolkoznia kell, azon, hogy mit is mondjon a fiúról.*
- Barátságos vagy és sok okos dolgot tudsz, ezért azt hiszem kedvellek. Bár fura szavakat is használsz. *Nevet rá, majd kíváncsian hozzáteszi.* Mit jelent az, hogy szerelem?
*Félre hajtott fejjel néz a fiúra.*
- Akkor beköltözöl a városba? Vagy a fogadóba? *Egy kicsit összezavarodott. Az még világos, hogy ha a tündér a Pegazusban marad, akkor tud neki is főzni, de ha nem, hogyan fog ő enni az elkészült ételből? Minden nap idehozza? Bár nem kérdez rá, nem szeretne butaságot beszélni.*
~Valami rosszat csináltam?~ *Néz ijedten a fogadósra, mikor az furcsán kezd pislogni a közös szoba hallatán. Örömmel veszi tudomásul, hogy mehetnek. Előre is szívesen megy, hiszen minél előbb be akar jutni a szobájába. Ám az ajtó felé lépdelve magán érzi a másik tekintetét, ami kicsit zavarja.*
~Griwor is csodabogárnak tart engem?~ *Pillant hátra óvatosan, majd megáll a szoba bejárta előtt és megvárja, amíg kinyitja a fiú. Aztán a következő percben a tündér már meg is rohamozza a szekrényt.*
- Hé, óvatosabban! Az íjam! *Sikít fel és ugrik a táska után. Kiszabadítja féltve őrzött, gondosan bebugyolált kincsét, majd szemrehányó tekintettel nézi Griwort.* El is törhetett volna!
*Kedves mozdulattal visszahelyezi a szekrénybe, aztán becsukja azt.
Feláll, majd az ajtóhoz sétál és amazt is bezárja. Ezután meggyújtja az asztalon álló gyertyát és mellé helyezi a kardját, miután félre tolta a könyveit meg a rajzokkal teli lapokat. Köpenyét a székre teríti, de a dobótőreit az övében hagyja. Nem a fiú miatt, ez nála megszokás, meg nem akarja üres kézzel fogadni a hívatlan vendégeket. Mindig legyen kéznél pár hegyes fegyver, mondogatta a tanítója.
Mire Griwor leül, már el is felejtette, hogy mérges volt rá és ismét mosolyog. Leül ő is az ágyra, bár tisztes távolságra a fiútól.*
- A hegyekben éltem egy faluban, ami félig a sziklába van építve. A mi házunk hatalmas és a belsőrészben áll. Anyukám a Matróna, vagyis a vezető, apukám pedig a fő-testőre. Meg van egy nővérem, aki a legjobb barátom is és majd ő lesz a falu vezére. Én pedig talán a tanácsadója, meg a testőre. De addig még nagyon sok idő van.
Otthon szinte egész nap a fegyverek használatát gyakoroltuk, bár a bonyolult mozdulatok többségét is elfelejtettem. *Sóhajt fel szomorúan.* A házból soha se mehettünk ki kísérő-hölgy nélkül, pedig a testvérem szinte táncol a pengéivel. Egyszer a hallban egy óriási pók szökött be, de ő elkapta anélkül, hogy megsérült volna. Ilyen hatalmas volt. *Mutatja egy jól megtermett kutya méreteit.* Aztán jött ez a jel, majd világítani kezdett, ezért anyukám és a szerzetesek ideküldtek mágiát tanulni. Indulás előtt a nővéremmel megígértük egymásnak, hogy ő lesz a legjobb kard forgató és én meg kitűnő mágus leszek. Ezután odaadta nekem a kedvenc íját, én pedig neki a kedvenc tőrömet. A többi fegyveremet apukám választotta ki nekem. *Szünetet tart, majd rövid gondolkodás után folytatja.* A legijesztőbb az volt, amikor eltévedtem a gazdagnegyedben. A nyulaktól félek, olyan hosszú füleik vannak és minden irányba elforgatják. De a Fogadós úr időnként furcsán pislog, ami szintén rémisztő. *Mosolyog zavartan, mindig kinevették emiatt. Viszont ismét gondolkoznia kell, azon, hogy mit is mondjon a fiúról.*
- Barátságos vagy és sok okos dolgot tudsz, ezért azt hiszem kedvellek. Bár fura szavakat is használsz. *Nevet rá, majd kíváncsian hozzáteszi.* Mit jelent az, hogy szerelem?
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-29 20:35:12
Üzenet elküldve: 2017-03-29 20:35:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tän//
*Éjjel sokszor felébred, de csak pillanatokra, mert valami kényelmetlen, vagy rosszul veszi a levegőt, mert betemette a fejét az ágyba, meg ilyen apróságok miatt. Ezáltal sokat mozog álmában. Ellöki magát, aztán visszaesik, forgolódik ilyesmi. Hajnalra végül sikerül találnia egy megfelelően kényelmes pozíciót, gyanúsan kényelmeset.
Nyöszörög egy sort, amikor valamivel később a sötételf kimászik alóla, megint kényelmetlenné téve mindent. Ekkor már nem sok kell hozzá, hogy ő is felkeljen. Habár még nyúlna a párnáját alkotó lány után fél kézzel, de azt már nem éri el így félálomban.
Még pár percig szuszogva próbál visszamászni az álom birodalmába, de már nem sikerül. Minden el lett rontva, ezért morcos lesz.*
- Mmm... *Húzza össze a szemöldökét, közben pedig nyöglődve igyekszik tápászkodni. Nagyon fáj szinte mindenhol. Amikor már fél karján támaszkodik akkor veszi észre, hogy páncélostul volt képes ágynak esni.*
- Mi a... *Káromkodik egy sort, amikor is ülőhelyzetbe tolja magát. Legalább a kesztyűket leveszi, hogy csupasz kézzel törölje meg az arcát, simítsa végig zilált haját. Kinyújtózik, recseg-ropog a háta. Hunyorogva próbál rájönni hol van. Lassan rémlik neki, hogy egy fogadó szobályában lehet. Neki fáj a feje, olyan mintha feszítené szét valami belülről. Fél kezével fogja is, ahogy előre görnyedve támaszkodik combján.
A kínokon keresztül ötlik eszébe valami. Mintha nem egyedül jött volna fel a szobába tegnap. De akkor hol a kormos? Felemeli a fejét és kicsit elfordítja, hogy meglássa az ablaknál álló lányt.*
- Mi a helyzet? *Kérdezi nehezen nyitva tartva a szemét.* Hogy engedhetted ezt meg? *Teszi még hozzá utalva arra, hogy teljes harcidíszben hagyta, hogy az óriás beessen az ágyba és ott is maradjon.
Lassan feláll két lábra és vágyakozva pancsol a képébe egy kevés vizet. Ettől kicsit jobban lesz. A tarkójára és a hajára is kerül belőle egy kevés. Úgy nézhet ki, mint aki most nyomott ki fekve két hegyláncot.*
*Éjjel sokszor felébred, de csak pillanatokra, mert valami kényelmetlen, vagy rosszul veszi a levegőt, mert betemette a fejét az ágyba, meg ilyen apróságok miatt. Ezáltal sokat mozog álmában. Ellöki magát, aztán visszaesik, forgolódik ilyesmi. Hajnalra végül sikerül találnia egy megfelelően kényelmes pozíciót, gyanúsan kényelmeset.
Nyöszörög egy sort, amikor valamivel később a sötételf kimászik alóla, megint kényelmetlenné téve mindent. Ekkor már nem sok kell hozzá, hogy ő is felkeljen. Habár még nyúlna a párnáját alkotó lány után fél kézzel, de azt már nem éri el így félálomban.
Még pár percig szuszogva próbál visszamászni az álom birodalmába, de már nem sikerül. Minden el lett rontva, ezért morcos lesz.*
- Mmm... *Húzza össze a szemöldökét, közben pedig nyöglődve igyekszik tápászkodni. Nagyon fáj szinte mindenhol. Amikor már fél karján támaszkodik akkor veszi észre, hogy páncélostul volt képes ágynak esni.*
- Mi a... *Káromkodik egy sort, amikor is ülőhelyzetbe tolja magát. Legalább a kesztyűket leveszi, hogy csupasz kézzel törölje meg az arcát, simítsa végig zilált haját. Kinyújtózik, recseg-ropog a háta. Hunyorogva próbál rájönni hol van. Lassan rémlik neki, hogy egy fogadó szobályában lehet. Neki fáj a feje, olyan mintha feszítené szét valami belülről. Fél kezével fogja is, ahogy előre görnyedve támaszkodik combján.
A kínokon keresztül ötlik eszébe valami. Mintha nem egyedül jött volna fel a szobába tegnap. De akkor hol a kormos? Felemeli a fejét és kicsit elfordítja, hogy meglássa az ablaknál álló lányt.*
- Mi a helyzet? *Kérdezi nehezen nyitva tartva a szemét.* Hogy engedhetted ezt meg? *Teszi még hozzá utalva arra, hogy teljes harcidíszben hagyta, hogy az óriás beessen az ágyba és ott is maradjon.
Lassan feláll két lábra és vágyakozva pancsol a képébe egy kevés vizet. Ettől kicsit jobban lesz. A tarkójára és a hajára is kerül belőle egy kevés. Úgy nézhet ki, mint aki most nyomott ki fekve két hegyláncot.*
3066. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-29 20:19:17
Üzenet elküldve: 2017-03-29 20:19:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nuk//
*A nő egyenletes szuszogására lassan ő is álomba merül, régen aludt már mással, egy ágyban.*
- Lent van a húgod még. ~Hallom valaki hangját. Nem tudom ki az, de biztosan ismeri a családomat.~ Ráférne egy kis remény, hónapok óta nem mozdul el a helyéről.
~Nem válaszol rá senki, csak egy alak ugrik be a lyukba. Ő az, a testvérem. Leguggol előttem, teljes harci felszereltségben. Nem látom az arcát.~
- Most megölhetsz, mindenki elhiszi, hogy már rég az vagyok. ~Suttogom erőtlenül. Kezei a derekamhoz érnek, és húzni kezd maga felé. Nincs erőm mozogni, de nehéz sem lehetek.
És akkor megölel. Nem tudom, történt-e ilyen valaha, de nem hiszem, mert arra emlékeznék.~
- Annyira hiányoztál! ~Hangja egészen máshogy szól, mint amilyenre emlékeztem. Karjaiba zár, és feltart a lyuknál, hogy emeljenek ki minket egyenként. Hagyom, hogy vigyenek. Behunyom a szemem, és érzem az ő kezeit, ahogy szorosan ölelnek, és tartanak. Érzem egy lónak a hátát, és azt, ahogy megy velünk.~
*A madarak alig hallható dalára ébred. Percekig csak behunyt szemmel ecseteli, hogy ébren van, és végre kipihente magát. Vagy olyasmi. A feje nem fáj, de a teste nagyon nehéz, szinte alig kap levegőt. ~Mi a...~ Kinyitja a szemét, és arca előtt egy kéz nyúl át, takarja a gyönyörű Napot... Valami lélegzik egészen közel hozzá, pontosabban majdhogynem rajta, erősen nyomva az ő tüdejét. Először nem mer mozdulni. Tágra nyílt szemekkel és orrlyukkal próbál rájönni, mi ez. Aztán rájön. ~Óóó, hogy az a!~ Elfojt egy nevetést, és próbál a lehető legóvatosabban kibújni, hogy a másik ne keljen fel.
Az ágy szélén ül, magában számol. Vagy húszig. Kezd beugrani pár dolog, ami az este történt, halvány foszlányban, mint valami fénykép, mint valami Dejá vu. Aztán nem sokkal ezután kapcsolódik hozzájuk pár szó, pár mondat, a hozzájuk tartozó gondolatok. Rájön, hogy kire emlékezteti őt Nuk. Ráébred, hogy mégis hogy viselkedett az este, és a tenyerébe temeti az arcát. Suttogva káromkodik, és az ablakhoz lép. A várost kémleli, a fákon éneklő madarakat, és csak élvezi a reggeli szellőt. Mintha sosem lett volna ennyire kipihenve, pedig nem aludt annyira valósan sokat. És nem gondolná, hogy másnaposan ez normális, de hát ő maga sem az.
De hát mindennek örömére a saját szeszélyei életbe lépnek, elfogja egy végtelen ürességérzet, mintha csak a világvégét látná, és nem tudja, sírjon vagy nevessen. Lassan felöltözik, az asztalon a friss vízben megmossa az arcát, és visszalép az ablakhoz. Várja a másikat, hogy reggelizzenek.*
*A nő egyenletes szuszogására lassan ő is álomba merül, régen aludt már mással, egy ágyban.*
- Lent van a húgod még. ~Hallom valaki hangját. Nem tudom ki az, de biztosan ismeri a családomat.~ Ráférne egy kis remény, hónapok óta nem mozdul el a helyéről.
~Nem válaszol rá senki, csak egy alak ugrik be a lyukba. Ő az, a testvérem. Leguggol előttem, teljes harci felszereltségben. Nem látom az arcát.~
- Most megölhetsz, mindenki elhiszi, hogy már rég az vagyok. ~Suttogom erőtlenül. Kezei a derekamhoz érnek, és húzni kezd maga felé. Nincs erőm mozogni, de nehéz sem lehetek.
És akkor megölel. Nem tudom, történt-e ilyen valaha, de nem hiszem, mert arra emlékeznék.~
- Annyira hiányoztál! ~Hangja egészen máshogy szól, mint amilyenre emlékeztem. Karjaiba zár, és feltart a lyuknál, hogy emeljenek ki minket egyenként. Hagyom, hogy vigyenek. Behunyom a szemem, és érzem az ő kezeit, ahogy szorosan ölelnek, és tartanak. Érzem egy lónak a hátát, és azt, ahogy megy velünk.~
*A madarak alig hallható dalára ébred. Percekig csak behunyt szemmel ecseteli, hogy ébren van, és végre kipihente magát. Vagy olyasmi. A feje nem fáj, de a teste nagyon nehéz, szinte alig kap levegőt. ~Mi a...~ Kinyitja a szemét, és arca előtt egy kéz nyúl át, takarja a gyönyörű Napot... Valami lélegzik egészen közel hozzá, pontosabban majdhogynem rajta, erősen nyomva az ő tüdejét. Először nem mer mozdulni. Tágra nyílt szemekkel és orrlyukkal próbál rájönni, mi ez. Aztán rájön. ~Óóó, hogy az a!~ Elfojt egy nevetést, és próbál a lehető legóvatosabban kibújni, hogy a másik ne keljen fel.
Az ágy szélén ül, magában számol. Vagy húszig. Kezd beugrani pár dolog, ami az este történt, halvány foszlányban, mint valami fénykép, mint valami Dejá vu. Aztán nem sokkal ezután kapcsolódik hozzájuk pár szó, pár mondat, a hozzájuk tartozó gondolatok. Rájön, hogy kire emlékezteti őt Nuk. Ráébred, hogy mégis hogy viselkedett az este, és a tenyerébe temeti az arcát. Suttogva káromkodik, és az ablakhoz lép. A várost kémleli, a fákon éneklő madarakat, és csak élvezi a reggeli szellőt. Mintha sosem lett volna ennyire kipihenve, pedig nem aludt annyira valósan sokat. És nem gondolná, hogy másnaposan ez normális, de hát ő maga sem az.
De hát mindennek örömére a saját szeszélyei életbe lépnek, elfogja egy végtelen ürességérzet, mintha csak a világvégét látná, és nem tudja, sírjon vagy nevessen. Lassan felöltözik, az asztalon a friss vízben megmossa az arcát, és visszalép az ablakhoz. Várja a másikat, hogy reggelizzenek.*
3065. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-29 19:57:57
Üzenet elküldve: 2017-03-29 19:57:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Taitos látványosan hümmögve mosolyodik el.*
-Talán...
*Búgja, és bólogat.*
~Nocsak, szóval ez a baleset.~
*Habár Taitos nem így hivatkozna rá, mégis, már a behatolás utáni könyvespolc, és a történet egyes részleteinek túl pontos leírása gyanússá teszi számára, hogy mire megy ki a játék. Kedvesen mosolyogva, fürkészve figyel tovább.*
~Érdekes ötlet, és szükségszerű. Kíváncsi vagyok mikor érezte magát utoljára nőnek.~
*Jön a gondolat, és a medencében megfogadott "férfivá teszem" elhatározás, most oda jut, hogy "hagyom, hogy egy kicsit nő legyen". Persze Taitosban is megjelenik a gondolat, hogy ennek lenne egy egyértelmű fizikai procedúrája is.*
~Nem, nem feltétlen úgy.~
*Habár egy újabb perverzió megkörnyékezi Taitost az utolsó kanál levesek közepedte.*
~Furcsa egy leány, ilyennel még nem voltam, de van benne valami új, valami vonzó, valami érdekes. Talán csak annyi, hogy kifejezetten értelmes, és érti a viccet is.~
*Nem ismeri a másik pontos tudását, de azért ez még mozgatja a fantáziáját.*
-És a kisfiú azóta nagy lánnyá cseperedett.
*Fejezi be a történetet mosolyogva.*
-Okos ötlet, és kitartó vagy, nem szórakoztál.
*Ismeri el.*
-A saját tanítványomat nem fogom ilyen keményen.
*Jegyzi meg azért, aztán középre teszi a tálat a gyümölcsökkel.*
-Vegyél csak.
*Egy almát kap ki a tálból.*
-Az alkímia remek tudomány, félre ne értsd, a helyedben ugyanezt tettem volna nagyon is. De nem sajnálod egy picit, hogy sok dolog elveszett így?
*Indít a múltra érdeklődve.*
-És ne azt mondd, hogy már így van, hanem azt, amit te érzel!
*Eszik még egy gerezdet.*
-És... A mester jól fogadta?
*Kérdez rá picit óvatosabban.*
-Paprikás hangulatú embernek tűnt.
*Végigméri a tálat.*
~Kezdetnek legyen ez.~
*Egy kis figyelmesség soha sem ártott, főleg azért, mert már volt ma faragatlan Taitos is eleget.*
-Melyik a kedvenced?
*Kérdezi érdeklődvén.*
//Nino//
*Taitos látványosan hümmögve mosolyodik el.*
-Talán...
*Búgja, és bólogat.*
~Nocsak, szóval ez a baleset.~
*Habár Taitos nem így hivatkozna rá, mégis, már a behatolás utáni könyvespolc, és a történet egyes részleteinek túl pontos leírása gyanússá teszi számára, hogy mire megy ki a játék. Kedvesen mosolyogva, fürkészve figyel tovább.*
~Érdekes ötlet, és szükségszerű. Kíváncsi vagyok mikor érezte magát utoljára nőnek.~
*Jön a gondolat, és a medencében megfogadott "férfivá teszem" elhatározás, most oda jut, hogy "hagyom, hogy egy kicsit nő legyen". Persze Taitosban is megjelenik a gondolat, hogy ennek lenne egy egyértelmű fizikai procedúrája is.*
~Nem, nem feltétlen úgy.~
*Habár egy újabb perverzió megkörnyékezi Taitost az utolsó kanál levesek közepedte.*
~Furcsa egy leány, ilyennel még nem voltam, de van benne valami új, valami vonzó, valami érdekes. Talán csak annyi, hogy kifejezetten értelmes, és érti a viccet is.~
*Nem ismeri a másik pontos tudását, de azért ez még mozgatja a fantáziáját.*
-És a kisfiú azóta nagy lánnyá cseperedett.
*Fejezi be a történetet mosolyogva.*
-Okos ötlet, és kitartó vagy, nem szórakoztál.
*Ismeri el.*
-A saját tanítványomat nem fogom ilyen keményen.
*Jegyzi meg azért, aztán középre teszi a tálat a gyümölcsökkel.*
-Vegyél csak.
*Egy almát kap ki a tálból.*
-Az alkímia remek tudomány, félre ne értsd, a helyedben ugyanezt tettem volna nagyon is. De nem sajnálod egy picit, hogy sok dolog elveszett így?
*Indít a múltra érdeklődve.*
-És ne azt mondd, hogy már így van, hanem azt, amit te érzel!
*Eszik még egy gerezdet.*
-És... A mester jól fogadta?
*Kérdez rá picit óvatosabban.*
-Paprikás hangulatú embernek tűnt.
*Végigméri a tálat.*
~Kezdetnek legyen ez.~
*Egy kis figyelmesség soha sem ártott, főleg azért, mert már volt ma faragatlan Taitos is eleget.*
-Melyik a kedvenced?
*Kérdezi érdeklődvén.*
3064. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-29 19:45:58
Üzenet elküldve: 2017-03-29 19:45:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tän//
*Szemmel láthatólag Nukot nem zavarja, hogy talpig nehéz páncélban van. Másnap reggel kényelmetlen lesz felkelni belől és valószínűleg nem fog semmi mást jobban kívánni egy dézsafürdőnél, de most teljes a lelki békéje.
Szép lassan az arca is ellazul és a mosolyából nem marad semmi, egy békésen alvó óriás pofi bámul egyenesen a fal felé. Fejjel lefelé.
Legközelebb már csak akkor mozdul meg amikor érzi, hogy valaki kiakarja rángatni a hátsója alól a takarót. Ekkor negyed fordulattal oldalra gördül, gerincét begörbíti, hogy egy félkör ívet írjon le az ágyban. Így a feje is felkerül a puha részekre, nem fog elhalálozni agyvérzésben. Karjait feljebb húzza mellkasához és egy nagy sóhaj után újra álomba merül.
Szédelgős álmai vannak, mindenféle harcokról apró sötét alakokkal, akiket alig tud lerángatni magáról és apró csatabárdokkal ütlegelik. Az egyik el találja az arcát, ami a valóságban is felsajdul.*
*Szemmel láthatólag Nukot nem zavarja, hogy talpig nehéz páncélban van. Másnap reggel kényelmetlen lesz felkelni belől és valószínűleg nem fog semmi mást jobban kívánni egy dézsafürdőnél, de most teljes a lelki békéje.
Szép lassan az arca is ellazul és a mosolyából nem marad semmi, egy békésen alvó óriás pofi bámul egyenesen a fal felé. Fejjel lefelé.
Legközelebb már csak akkor mozdul meg amikor érzi, hogy valaki kiakarja rángatni a hátsója alól a takarót. Ekkor negyed fordulattal oldalra gördül, gerincét begörbíti, hogy egy félkör ívet írjon le az ágyban. Így a feje is felkerül a puha részekre, nem fog elhalálozni agyvérzésben. Karjait feljebb húzza mellkasához és egy nagy sóhaj után újra álomba merül.
Szédelgős álmai vannak, mindenféle harcokról apró sötét alakokkal, akiket alig tud lerángatni magáról és apró csatabárdokkal ütlegelik. Az egyik el találja az arcát, ami a valóságban is felsajdul.*
3063. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-29 19:37:19
Üzenet elküldve: 2017-03-29 19:37:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nuk//
*Előtör belőle egy halk dallam, dúdolva, valami régi altató. Tán nem is akarja tudni, honnan is ismeri.
Nagy nehezen vissza feláll az ágy mellé, pedig az mágnesként vonzaná őt magához. Az igaz szerelem. Leveszi bárdját, halkan próbálja letenni az asztalra. Végigsimít annak nyelén, az eltüntetett gravírozáson, a tollakon. Mellé teszi a hosszú íjat a vesszőkkel, majd percekig csak áll. A másik tán már horkol is, mire csak megrázza a fejét, hiszen az keresztben van ott. Lassan a nehezebb felszerelést is leveszi, és csak egy félig kigombolt inget hagy magán. Ami, mivel nincs betűrve sehova, a combja közepéig ér. Odatotyog az ágyhoz, és rendesen, úgy, ahogy az ágyat kitalálták szépen lefekszik. Durcásan kirángatja a takarót a másik feneke alól, és betakarózva befordul az ágy közepe felé.*
*Előtör belőle egy halk dallam, dúdolva, valami régi altató. Tán nem is akarja tudni, honnan is ismeri.
Nagy nehezen vissza feláll az ágy mellé, pedig az mágnesként vonzaná őt magához. Az igaz szerelem. Leveszi bárdját, halkan próbálja letenni az asztalra. Végigsimít annak nyelén, az eltüntetett gravírozáson, a tollakon. Mellé teszi a hosszú íjat a vesszőkkel, majd percekig csak áll. A másik tán már horkol is, mire csak megrázza a fejét, hiszen az keresztben van ott. Lassan a nehezebb felszerelést is leveszi, és csak egy félig kigombolt inget hagy magán. Ami, mivel nincs betűrve sehova, a combja közepéig ér. Odatotyog az ágyhoz, és rendesen, úgy, ahogy az ágyat kitalálták szépen lefekszik. Durcásan kirángatja a takarót a másik feneke alól, és betakarózva befordul az ágy közepe felé.*
3062. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-29 18:57:21
Üzenet elküldve: 2017-03-29 18:57:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tän//
*Szinte Nuk is élvezi, hogy viheti a lányt és az nem fordult ki a kezéből az első pillanatnál egy hosszú, hangos káromkodás és arcon bokszolás keretében. Nem mondaná ki, ezer év alatt sem, de nagyon tiszteli a lány harctudását. Azt a csatabárdot nem sokan tudnák úgy forgatni.
A lépcsőket óvatosan, kicsit lassabban szedi, mint általában. Amikor meghallja a szobaszámot hunyorogva keresi azt, igazgatva a lányt a kezével, hogy ne ejtse le, aztán mikor odaérnek egy mozdulattal le is teszi. A mosolyra neki is el kell vigyorodnia.*
- Még szép! *Helyesel, akárhogy is értette a lány. Vigyorog és bólogat ez megy neki a legjobban most.
Alkarjával a falnak támaszkodik, szemmagasságban tartva azt. Várja hogy a lány összeszedje magát és a kulcsot is, hogy segítségével kinyissa az ajtót. Amint ez megtörténik a kormos után ő is befordul, hogy most már az ajtófélfát támassza hasonló módon.
Szelíd tekintettel nézi, ahogy a lány úgy viselkedik, mint egy gyermek. A mosolyát nem tudja levakarni képéről. Az ágytál résznél fel is röhög, ingatva a fejét.*
- Meghiszem azt! *Vigyorogja és most már beljebb lép ő is, egy fura érzéstől vezérelve és be is zárja maga mögött az ajtót. Kardjait leoldja magáról és egy székre teszi őket, majd követi Tänt az ágyhoz. Leül a végére és keresztben fekszik el rajta, remélve, hogy nem a lány lábára dől. Feje lelóg a másik oldalon, lábai derékszöget zárnak be az egyiken.*
- Remélem nem bánod... *Mondja lassan, szemeivel nagyokat pislog. Fáradt.* Ha meguntál, majd bökdöss meg és elhúzok. *Neveti el a végét és arca vigyorba fagy.*
*Szinte Nuk is élvezi, hogy viheti a lányt és az nem fordult ki a kezéből az első pillanatnál egy hosszú, hangos káromkodás és arcon bokszolás keretében. Nem mondaná ki, ezer év alatt sem, de nagyon tiszteli a lány harctudását. Azt a csatabárdot nem sokan tudnák úgy forgatni.
A lépcsőket óvatosan, kicsit lassabban szedi, mint általában. Amikor meghallja a szobaszámot hunyorogva keresi azt, igazgatva a lányt a kezével, hogy ne ejtse le, aztán mikor odaérnek egy mozdulattal le is teszi. A mosolyra neki is el kell vigyorodnia.*
- Még szép! *Helyesel, akárhogy is értette a lány. Vigyorog és bólogat ez megy neki a legjobban most.
Alkarjával a falnak támaszkodik, szemmagasságban tartva azt. Várja hogy a lány összeszedje magát és a kulcsot is, hogy segítségével kinyissa az ajtót. Amint ez megtörténik a kormos után ő is befordul, hogy most már az ajtófélfát támassza hasonló módon.
Szelíd tekintettel nézi, ahogy a lány úgy viselkedik, mint egy gyermek. A mosolyát nem tudja levakarni képéről. Az ágytál résznél fel is röhög, ingatva a fejét.*
- Meghiszem azt! *Vigyorogja és most már beljebb lép ő is, egy fura érzéstől vezérelve és be is zárja maga mögött az ajtót. Kardjait leoldja magáról és egy székre teszi őket, majd követi Tänt az ágyhoz. Leül a végére és keresztben fekszik el rajta, remélve, hogy nem a lány lábára dől. Feje lelóg a másik oldalon, lábai derékszöget zárnak be az egyiken.*
- Remélem nem bánod... *Mondja lassan, szemeivel nagyokat pislog. Fáradt.* Ha meguntál, majd bökdöss meg és elhúzok. *Neveti el a végét és arca vigyorba fagy.*
3061. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-03-29 17:19:37
Üzenet elküldve: 2017-03-29 17:19:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
- Nem hiszem, hogy különösebben rendes lennék. Csak előzékeny. Talán. *Idegennek hat a számára, hogy magát dicsérje, így inkább hagyja is a témát. A kedvezményre rövid, hitetlen nevetést hallat; nem undorodik a dologtól, de elképesztő, hogy valaki ilyen könnyedséggel beszéljen ezekről a dolgokról. Majd néhány óra beszélgetés után megszokja. Vagy sem.
Azt nem veszi észre, hogy gyakorlatilag megbámulják a történet mesélése közben, hiszen egyszerre próbál beszélni, enni és nem fintorogni a sörtől. Nő vagy sem, azért ő sem tudja végtelen irányba osztani a figyelmét. ~ Nahát, érdekli... Most jön a koppanás akkor. ~*
- A gyerek valóban valami mágikus helyre került. Mennyezetig érő polcok, könyvekkel rakva roskadásig, ezüst, festék, üveg mindenfelé; illatok, melyeket sosem érzett, sem virágon, sem ételen. Kutakodni kezdett, de varázskövet csak nem talált. Furcsa, szivárványszínű festményeket, bonyolult szerkezeteket, érthetetlen rajzokat és számokat és mindenféle gyümölcsleveket, azt igen, de kristálynak nyoma sem volt. Mivel a nagy kutakodásban megszomjazott, úgy döntött, hogy belekortyol az egyik italba. A sötétben nem látta, hogy milyen színű, de az íze semmihez sem hasonlított; alig néhány szívdobbanás után pedig azonnal elnyomta az álom.
*Felkapja a leves mellé kapott rongyot és megtörli a szája sarkát, mielőtt folytatná. Nem fejezte még be az evést, de úgy érezte, hogy összepiszkolta az arcát.*
- Mikor felébredt egy hórihorgas, sovány, ijesztő arcú férfi állt előtte. Az dúlt-fúlt mérgében, hogy valaki betört és felforgatta a házát, s faggatta is a gyereket, hogy kinek a kölyke lehet. A gyerek viszont, mintha minden nap ilyen rémekkel ébredne, helyette ezer kérdést tett fel neki; míg az öregember a családjáról, addig a gyerek a házáról kérdezte és nem jutottak egyről a kettőre. A "mágus" végül a gyerek ruháján lévő családi címerből rájött, hogy hova tartozik és hazavitte. *Félmosolyra húzódik a szája.*
- A másik hat gyerek persze erre őszintén megdöbbent, hiszen mégsem kötötte oda semmi az öregembert, de pontosan emiatt már érdekes sem volt. Csak bezárkózott, nem volt felesége, unalmas; hagyták ott azonnal. A legkisebbnek viszont piszkálta a csőrét, ezért megint elment, megint átesett a kerítésen és addig-addig leste, hogy mit csinál, amíg csak rajta nem kapták. Akkor vitték haza megint. A negyedik napra rájött, hogy a gyümölcslé, amiből ivott, nagyon furcsa módon készül, tűzzel és vassal, mintha fegyvert kovácsolnának, bár a festményt mellette nem értette, hogy miért kever ki mindig új színeket az ijesztő öregember és miért rondítja el a vásznat számokkal és érthetetlen szavakkal, de pont ezért ez az egész rendkívül kíváncsivá tette. Főleg azért, mert a legutóbbi vegyülettől ő egyből elaludt és ki akarta ezt próbálni a szomszéd fiún, mert undok volt vele... *Kuncog fel. A bosszúvágy ijesztő bátorságot szül, nem vitás.* Egy hétig könyörgött minden nap az öregembernek, hogy tanítsa meg őt is így főzni, ami miatt persze mindig hazadobták, mondván, hogy ilyen félnótás idiótákra neki nincs ideje. Mivel ez időre már az egész negyed ettől zengett, a gyerek szülei fogták és inkább bezárták a szobájába.
*Váratlanul felnevet. Az lehetett még egy szép élmény a családnak, hogy ilyen miatt forognak közszájon!*
- A kicsi nem adta fel. Neki ajtó, ablak nem szabott gátat, s úgy döntött, tervet vált. Hamarosan kiderítette, hogy az öregembernek már van egy tanítványa, a férfi egyik rokona; egy, a gyerektől alig néhány évvel idősebb fiú. Arra gondolt, mind a tizenegy esztendővel a háta mögött, hogy ha annak a fiúnak a barátja lehetne, úgy talán az öregember is megkedvelné. *Megingatja a fejét. Találékonyak tudnak lenni a fiatalok, ha valamit el akarnak érni. Rövid szünetet tart, amíg kanalaz pár falatot megint.* Néhány év telt el ezzel, s a fiú folyton megkérte új barátját, hogy hozzon neki az öregember házából könyvet, irományt; amit csak kapott, mind elolvasta, még ha nagyrészt nem is értette azokat. Közvetlen előtte külsőt váltott, akár egy eredar: levágta a haját, új gúnyát húzott; s néhány esztendő után büszkén állt a mester elé, többet tudván szakmájáról, mint újdonsült barátja. Az öregember aztán örömmel vette fel diáknak, hiszen szorgos volt és elszánt, amit a fiú egy szerény kézfogással el is fogadott. "Megtisztelne," hajolt meg felé egy visszafogott mosollyal. "Ninoryn Petrowya vagyok, szolgálatára."
*Vigyora kiszélesedik és elneveti magát.*
- A vezetéknevemet meg kellett hamisítanom, mert ismerte a családomat, de néhány hónappal ezelőttig fogalma sem volt a csalásról. *Kikortyolja a maradék levest, aztán leteszi a kanalat és megtörli a száját.* Képzelheted az arcát, hogy majd' egy évtized után ezt kellett megtudnia...
//Taitos//
- Nem hiszem, hogy különösebben rendes lennék. Csak előzékeny. Talán. *Idegennek hat a számára, hogy magát dicsérje, így inkább hagyja is a témát. A kedvezményre rövid, hitetlen nevetést hallat; nem undorodik a dologtól, de elképesztő, hogy valaki ilyen könnyedséggel beszéljen ezekről a dolgokról. Majd néhány óra beszélgetés után megszokja. Vagy sem.
Azt nem veszi észre, hogy gyakorlatilag megbámulják a történet mesélése közben, hiszen egyszerre próbál beszélni, enni és nem fintorogni a sörtől. Nő vagy sem, azért ő sem tudja végtelen irányba osztani a figyelmét. ~ Nahát, érdekli... Most jön a koppanás akkor. ~*
- A gyerek valóban valami mágikus helyre került. Mennyezetig érő polcok, könyvekkel rakva roskadásig, ezüst, festék, üveg mindenfelé; illatok, melyeket sosem érzett, sem virágon, sem ételen. Kutakodni kezdett, de varázskövet csak nem talált. Furcsa, szivárványszínű festményeket, bonyolult szerkezeteket, érthetetlen rajzokat és számokat és mindenféle gyümölcsleveket, azt igen, de kristálynak nyoma sem volt. Mivel a nagy kutakodásban megszomjazott, úgy döntött, hogy belekortyol az egyik italba. A sötétben nem látta, hogy milyen színű, de az íze semmihez sem hasonlított; alig néhány szívdobbanás után pedig azonnal elnyomta az álom.
*Felkapja a leves mellé kapott rongyot és megtörli a szája sarkát, mielőtt folytatná. Nem fejezte még be az evést, de úgy érezte, hogy összepiszkolta az arcát.*
- Mikor felébredt egy hórihorgas, sovány, ijesztő arcú férfi állt előtte. Az dúlt-fúlt mérgében, hogy valaki betört és felforgatta a házát, s faggatta is a gyereket, hogy kinek a kölyke lehet. A gyerek viszont, mintha minden nap ilyen rémekkel ébredne, helyette ezer kérdést tett fel neki; míg az öregember a családjáról, addig a gyerek a házáról kérdezte és nem jutottak egyről a kettőre. A "mágus" végül a gyerek ruháján lévő családi címerből rájött, hogy hova tartozik és hazavitte. *Félmosolyra húzódik a szája.*
- A másik hat gyerek persze erre őszintén megdöbbent, hiszen mégsem kötötte oda semmi az öregembert, de pontosan emiatt már érdekes sem volt. Csak bezárkózott, nem volt felesége, unalmas; hagyták ott azonnal. A legkisebbnek viszont piszkálta a csőrét, ezért megint elment, megint átesett a kerítésen és addig-addig leste, hogy mit csinál, amíg csak rajta nem kapták. Akkor vitték haza megint. A negyedik napra rájött, hogy a gyümölcslé, amiből ivott, nagyon furcsa módon készül, tűzzel és vassal, mintha fegyvert kovácsolnának, bár a festményt mellette nem értette, hogy miért kever ki mindig új színeket az ijesztő öregember és miért rondítja el a vásznat számokkal és érthetetlen szavakkal, de pont ezért ez az egész rendkívül kíváncsivá tette. Főleg azért, mert a legutóbbi vegyülettől ő egyből elaludt és ki akarta ezt próbálni a szomszéd fiún, mert undok volt vele... *Kuncog fel. A bosszúvágy ijesztő bátorságot szül, nem vitás.* Egy hétig könyörgött minden nap az öregembernek, hogy tanítsa meg őt is így főzni, ami miatt persze mindig hazadobták, mondván, hogy ilyen félnótás idiótákra neki nincs ideje. Mivel ez időre már az egész negyed ettől zengett, a gyerek szülei fogták és inkább bezárták a szobájába.
*Váratlanul felnevet. Az lehetett még egy szép élmény a családnak, hogy ilyen miatt forognak közszájon!*
- A kicsi nem adta fel. Neki ajtó, ablak nem szabott gátat, s úgy döntött, tervet vált. Hamarosan kiderítette, hogy az öregembernek már van egy tanítványa, a férfi egyik rokona; egy, a gyerektől alig néhány évvel idősebb fiú. Arra gondolt, mind a tizenegy esztendővel a háta mögött, hogy ha annak a fiúnak a barátja lehetne, úgy talán az öregember is megkedvelné. *Megingatja a fejét. Találékonyak tudnak lenni a fiatalok, ha valamit el akarnak érni. Rövid szünetet tart, amíg kanalaz pár falatot megint.* Néhány év telt el ezzel, s a fiú folyton megkérte új barátját, hogy hozzon neki az öregember házából könyvet, irományt; amit csak kapott, mind elolvasta, még ha nagyrészt nem is értette azokat. Közvetlen előtte külsőt váltott, akár egy eredar: levágta a haját, új gúnyát húzott; s néhány esztendő után büszkén állt a mester elé, többet tudván szakmájáról, mint újdonsült barátja. Az öregember aztán örömmel vette fel diáknak, hiszen szorgos volt és elszánt, amit a fiú egy szerény kézfogással el is fogadott. "Megtisztelne," hajolt meg felé egy visszafogott mosollyal. "Ninoryn Petrowya vagyok, szolgálatára."
*Vigyora kiszélesedik és elneveti magát.*
- A vezetéknevemet meg kellett hamisítanom, mert ismerte a családomat, de néhány hónappal ezelőttig fogalma sem volt a csalásról. *Kikortyolja a maradék levest, aztán leteszi a kanalat és megtörli a száját.* Képzelheted az arcát, hogy majd' egy évtized után ezt kellett megtudnia...
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370