//Második szál//
//Loka Gorthwen//
*Alkonyatig kényelmesen megjárja a tetőtéri búvóhelyet, megvakargatja a macska füle tövét és elcsen egy kisebb húst egy utcai árustól, úgyhogy kedélyes lelkiállapotban érkezik a dobozzal a Pegazushoz. Előbb az ivó részen próbálkozik, de mellbevágó csend és kihaltság fogadja, úgyhogy inkább a lakrészek felé indul. A szobák előtt csak rövid ideig gondolkozik, mert meghallja a lány járkálásának neszét.
~Heh, még a járásán is hallom, hogy az a csinos orra az égnek mered.~
Nem sokat teketóriázik, benyit. Közben eszébe jut, hogy talán illet volna kopogni, úgyhogy a kitárt ajtóban megállva kopog kettőt, sőt, mondja is hozzá.*
-Kopp-kopp. Megjöttem.
*Szívből reméli, hogy a másikat most elönti a felháborodás, de legalábbis megbotránkozik, azonban nem akarja a véletlenre bízni a dolgot, ezért az eddig rejtve hurcolt dobozt hanyagul az asztalra ejti, majd mellé húz egy széket, csizmás lábait mellé vágja az asztalra és igyekszik a legflegmább hangját elővenni.*
-Erről van szó. Nos, ki tudod nyitni?
*A dobozka egyébként ékszeres doboz méretű, rövidebbik oldalát egy jó férfiarasz, hosszabbik oldalát kétannyi érné át. Mélysége sem lehet nagyobb egy karcsú lány araszánál. Színre mélybarna, anyaga ránézésre fa, zsanérozása ízlésesen csillogó sárgaréz. Egészében véve egy visszafogottan elegáns kis dobozka, de ott, ahol a kulcslyuknak illene lenni, csak egy pici kriksz-kraksz található, amit közelebbről szemügyre véve feltűnhet, hogy nagyon halványan, de derengeni látszik.*