Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-19 16:15:14
Üzenet elküldve: 2016-06-19 16:15:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta lappal//
*Egy átlagos nő nem biztos, hogy ezt tenné, így Reyfnek kifejezetten jól esik, mikor a lány nemes egyszerűséggel a mellkasára teszi a kezét és finoman eltolja magától.*
~Na ez már valami.~
*Mosolyodik el magában. Mindig is csodálta a határozott, magabiztos nőket. Van bennük valami erő. Valami káprázatos. És annyira igazi.*
- No látom te aztán minden helyzetben kedveled a szócsavarást.
*Nevet fel immár összeszedett, könnyed hangon. Akárcsak eleinte. Azok az átkozottul kék szemei pedig tréfásan de kicsit sem ostoba fénnyel Bellmyriára villannak.*
- De nem... nem kell ennyire előre rohanni.
*Apró mosollyal figyeli, ahogy a Szőke ciklonból most egy egészen más nőt lát maga előtt mosolyogni.
Nem szól semmit, hagyja elmenni az ajtóig. Nem gondolná, hogy most itt hagyná, de a szerszám szóra érdeklődőn felvonja fél szemöldökét, majd amikor Bellmyria nyílpuskát imitálva lelövi, a szívéhez kap, mintha telibe találták volna.*
- Mit tettél?
*Mondja tréfálkozó hangon egyetlen drága virágszálának.*
- Mit kezdek most a szívem nélkül?
*Tárja szét karjait, mint akit tényleg most találtak el az örök kétségbeesés vesszőjével. Csak ez után vált vissza 'normális' hangnembe.*
- Egyébként meg, nagyon is kezdesz érdekelni.
*Töprengő kifejezéssel végig simítja az állát.*
- Tudod mit? Ha neked is megfelel...
*Kilép és a kezét nyújtja szöszkéjének.*
- A nevem Reyf Ashn, és megtisztelve érezném magamat, ha körbe vezethetem e csodálatos hölgyet a városban!
*Végül is miért ne? Nem olyan faragatlan fickó ő, mint bárki elsőre gondolná. Ha Bellmyria belemegy a játékba, odaléptekor még keze is csókol neki.*
- Reggelit Kisasszony?
*Egy átlagos nő nem biztos, hogy ezt tenné, így Reyfnek kifejezetten jól esik, mikor a lány nemes egyszerűséggel a mellkasára teszi a kezét és finoman eltolja magától.*
~Na ez már valami.~
*Mosolyodik el magában. Mindig is csodálta a határozott, magabiztos nőket. Van bennük valami erő. Valami káprázatos. És annyira igazi.*
- No látom te aztán minden helyzetben kedveled a szócsavarást.
*Nevet fel immár összeszedett, könnyed hangon. Akárcsak eleinte. Azok az átkozottul kék szemei pedig tréfásan de kicsit sem ostoba fénnyel Bellmyriára villannak.*
- De nem... nem kell ennyire előre rohanni.
*Apró mosollyal figyeli, ahogy a Szőke ciklonból most egy egészen más nőt lát maga előtt mosolyogni.
Nem szól semmit, hagyja elmenni az ajtóig. Nem gondolná, hogy most itt hagyná, de a szerszám szóra érdeklődőn felvonja fél szemöldökét, majd amikor Bellmyria nyílpuskát imitálva lelövi, a szívéhez kap, mintha telibe találták volna.*
- Mit tettél?
*Mondja tréfálkozó hangon egyetlen drága virágszálának.*
- Mit kezdek most a szívem nélkül?
*Tárja szét karjait, mint akit tényleg most találtak el az örök kétségbeesés vesszőjével. Csak ez után vált vissza 'normális' hangnembe.*
- Egyébként meg, nagyon is kezdesz érdekelni.
*Töprengő kifejezéssel végig simítja az állát.*
- Tudod mit? Ha neked is megfelel...
*Kilép és a kezét nyújtja szöszkéjének.*
- A nevem Reyf Ashn, és megtisztelve érezném magamat, ha körbe vezethetem e csodálatos hölgyet a városban!
*Végül is miért ne? Nem olyan faragatlan fickó ő, mint bárki elsőre gondolná. Ha Bellmyria belemegy a játékba, odaléptekor még keze is csókol neki.*
- Reggelit Kisasszony?
2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-19 16:09:32
Üzenet elküldve: 2016-06-19 16:09:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Már a cím is sért!//
*Észre vette a szemöldök táncot. Nem kellet figyelnie a szerepére, csak beszélt, és nézte partnerét. Valahogy most is elragadta magával. És akkor is amikor megszólalt. De nem érezteti, mint a jéghegy, áll és mutatja milyen hideg, és hogy mennyi minden van még a felszín alatt.*
~Azt hiszi játszadozni akarok. Ez édes! Nem ez komoly. Véresen. De hiszen jól van legyen farkas-bárány játék. Csak vigyázzon ha levetem a jelmezem... Még akkor is ha, térdremegést kapok ettől a fickótól... A Jobbik fajtából.~
-Láttam már farkast. Ketrecben és pórázon is.
*Mondja olyan hangon, játszott sértett hangon, de érezhető, hogy most semmi sem tudta meghatni. Persze magán Reyfen kívül. Úgy viselkedik mint aki tűri, s csupán elviseli a közelséget, simogatást. Pedig nagyon is jól esik neki. Ha Reyf ügyes, és nem a búgdosással foglalkozik, veheti a jeleket.*
~Fulladj meg. A tenger-kék szemed, vizébe foglak megfojtani! Egyszer... Ha már nem leszel ekkora... Lovag... Pimasz nőrabló.~
*Kezét a férfi mellkasára teszi, és bármilyen fájó, hidegen megadja azt a távolságot, amit most igényel a helyzet. Ámbár eddigre Reyf befejezte mondandóját ő még várna valamit. Felvont szemöldökkel halkan, valódi kedves hangján szólal meg.*
-Ennyi? Nincsenek kikötések? Akkor játszunk ahogy te szeretnéd. Legyél játék bíra, de én leszek a szabály. De nem osztják a társi címet tudod? Azt nem lehet csak úgy adni. Még te sem dönthetsz e felől. Az csak lesz. Kialakul, idővel. De minden fény árnyékot vet, még az ész világosságában is vannak árnyékfoltok. Nem baj. Ebben is segítségedre lehetek.
*Elmosolyodik a végére. Érezteti hogyha a lány által kitalált hasonlatoknál marad, addig csak veszíthet a szócsatában. De komolyan nem akarja megsérteni. Elérte amit akart. Tanulhat, meg védik, gyakorolhat, megkeresheti a lovagot a lovagjában, és szerezhet pénzt, és nem kell részeg alakokhoz dörgölőzni. Nem mellesleg megjátszania sem kell magát, és jól telnek a fáradt éjszakák. Persze ezeket soha nem éreztetné, mondaná, mutatná ki Reyfnek. Elmegy. Ha lovagja engedi elsétál az ajtóig és neki támasztja a hátát, majd mézes hangon folytatja.*
- Akkor kezdjük! Azt mondtad bizonyítsak. Te mondd meg mit és hogy. De ha harcolni kell, szükségem van szerszámra.
*Felhúzza a szája szélét. Nyílpuskát imitál a kezébe, és lelövi kedvesét.*
-Addig meg, meg húzom magam mögötted. Új vagyok errefelé. Nem hoznék rád bajt.
*Mondja azzal a hangnemben, mint aki hatalmas bajt tudna hozni a fejére... És hát miért ne tenné?*
*Észre vette a szemöldök táncot. Nem kellet figyelnie a szerepére, csak beszélt, és nézte partnerét. Valahogy most is elragadta magával. És akkor is amikor megszólalt. De nem érezteti, mint a jéghegy, áll és mutatja milyen hideg, és hogy mennyi minden van még a felszín alatt.*
~Azt hiszi játszadozni akarok. Ez édes! Nem ez komoly. Véresen. De hiszen jól van legyen farkas-bárány játék. Csak vigyázzon ha levetem a jelmezem... Még akkor is ha, térdremegést kapok ettől a fickótól... A Jobbik fajtából.~
-Láttam már farkast. Ketrecben és pórázon is.
*Mondja olyan hangon, játszott sértett hangon, de érezhető, hogy most semmi sem tudta meghatni. Persze magán Reyfen kívül. Úgy viselkedik mint aki tűri, s csupán elviseli a közelséget, simogatást. Pedig nagyon is jól esik neki. Ha Reyf ügyes, és nem a búgdosással foglalkozik, veheti a jeleket.*
~Fulladj meg. A tenger-kék szemed, vizébe foglak megfojtani! Egyszer... Ha már nem leszel ekkora... Lovag... Pimasz nőrabló.~
*Kezét a férfi mellkasára teszi, és bármilyen fájó, hidegen megadja azt a távolságot, amit most igényel a helyzet. Ámbár eddigre Reyf befejezte mondandóját ő még várna valamit. Felvont szemöldökkel halkan, valódi kedves hangján szólal meg.*
-Ennyi? Nincsenek kikötések? Akkor játszunk ahogy te szeretnéd. Legyél játék bíra, de én leszek a szabály. De nem osztják a társi címet tudod? Azt nem lehet csak úgy adni. Még te sem dönthetsz e felől. Az csak lesz. Kialakul, idővel. De minden fény árnyékot vet, még az ész világosságában is vannak árnyékfoltok. Nem baj. Ebben is segítségedre lehetek.
*Elmosolyodik a végére. Érezteti hogyha a lány által kitalált hasonlatoknál marad, addig csak veszíthet a szócsatában. De komolyan nem akarja megsérteni. Elérte amit akart. Tanulhat, meg védik, gyakorolhat, megkeresheti a lovagot a lovagjában, és szerezhet pénzt, és nem kell részeg alakokhoz dörgölőzni. Nem mellesleg megjátszania sem kell magát, és jól telnek a fáradt éjszakák. Persze ezeket soha nem éreztetné, mondaná, mutatná ki Reyfnek. Elmegy. Ha lovagja engedi elsétál az ajtóig és neki támasztja a hátát, majd mézes hangon folytatja.*
- Akkor kezdjük! Azt mondtad bizonyítsak. Te mondd meg mit és hogy. De ha harcolni kell, szükségem van szerszámra.
*Felhúzza a szája szélét. Nyílpuskát imitál a kezébe, és lelövi kedvesét.*
-Addig meg, meg húzom magam mögötted. Új vagyok errefelé. Nem hoznék rád bajt.
*Mondja azzal a hangnemben, mint aki hatalmas bajt tudna hozni a fejére... És hát miért ne tenné?*
2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-19 15:56:32
Üzenet elküldve: 2016-06-19 15:56:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kívül szőke, belül sötét//
*Sok reakcióra fel volt készülve, de ilyenre nem nagyon. Sejthette, hogy valami nincs rendben a lánnyal, de szokatlan zavarából penge élesen zökkenti ki a hanyag, hideg hangsúly. Már-már sérti érzékeny füleit.
Egy villanásra spontán meglepettség tűnik fel kormos arcán, de a folytatást hallva... most Reyf az aki belül sértett önérzettel, kívülről egyenes derék, karba font kézzel figyeli a lány minden egyes rideg szavát.*
~Ó tehát így állunk! Gyújtsak fényt! Milyen kedves és frappáns megfogalmazás. Ennyi volt a szende lány szerep? Csak nem meguntad?~
*Tekintetéből egyelőre semmit sem lehet kiolvasni. Csak várja, hol marad a beszéd vége, hogy ne kelljen elfojtania gúnyos belső kacaját.*
- Az ilyen bizalom tudod részletkérdés.
*Veti oda hanyag egyszerűséggel, de egyik szemöldöke alig láthatóan megrándul, amiből, ha elég figyelmes Bellmyria, elkönyvelheti magának, hogy egy-két szava igen is betalált. Reyf ennek könyveli el a következő sunyin gonosz mosolyt.*
~De még milyen vacsora lehetne belőled!~
*Nem kell hozzá túlságosan megmozgatni a fantáziáját e téren.*
~Fellengzős, pökhendi és nagyszájú. Pedig ha tudná kivel beszél!~
*A szöszke ekkortájt ér mondandója érdekesebbik részéhez és a végéhez. Most először fontolja meg Bellmirya szavait rendesen, bár még mindig sértett egy kicsit.*
- Nos aranyom.
*Mosolya szinte mézes mázas, de áttetszik benne az irónia.*
- Legyen hát. Egy hét.
*Visszalép ugyanoda, ahol eddig állt, a szöszke elé.*
- Egy próbát talán megér. De... ha azt hiszed láttál már farkast, akkor nagyon is tévedsz.
*Csak úgy búgja a szavakat, hangja mégis hideg, határozott. Komolyan veendő.*
- Tisztázzuk. Én eddig se néztelek hülyének vagy ostobának, bár az előbb megfordult a fejemben, hogy vakmerőségedet vagy éppen butaságodat remekül álcázod egy ilyen szőke frizurával...
*Tartalma alapján bántó is lehetne, de a hangsúly nem az. Egyik kezével finoman végig simít egy hajtincset, hogy aztán fürkésző kékével lessen bele a zöld ingoványba.*
- De egy társ... sokkal több mindennél. Nekem legalább is ez világosodott meg a fejemben fénygyújtásnál.
*Utolsó mondata már gúnyosan kihívó.*
- De mint már mondtam. Egy próbát megér.
*Lassan odahajol a lány füléhez, s belesúgja.*
- Bizonyíts!
*Le sem tagadhatná maga előtt, hogy mennyire élvezi. Fegyvereire persze ezúttal még inkább vigyáz, s vigyázni fog.*
*Sok reakcióra fel volt készülve, de ilyenre nem nagyon. Sejthette, hogy valami nincs rendben a lánnyal, de szokatlan zavarából penge élesen zökkenti ki a hanyag, hideg hangsúly. Már-már sérti érzékeny füleit.
Egy villanásra spontán meglepettség tűnik fel kormos arcán, de a folytatást hallva... most Reyf az aki belül sértett önérzettel, kívülről egyenes derék, karba font kézzel figyeli a lány minden egyes rideg szavát.*
~Ó tehát így állunk! Gyújtsak fényt! Milyen kedves és frappáns megfogalmazás. Ennyi volt a szende lány szerep? Csak nem meguntad?~
*Tekintetéből egyelőre semmit sem lehet kiolvasni. Csak várja, hol marad a beszéd vége, hogy ne kelljen elfojtania gúnyos belső kacaját.*
- Az ilyen bizalom tudod részletkérdés.
*Veti oda hanyag egyszerűséggel, de egyik szemöldöke alig láthatóan megrándul, amiből, ha elég figyelmes Bellmyria, elkönyvelheti magának, hogy egy-két szava igen is betalált. Reyf ennek könyveli el a következő sunyin gonosz mosolyt.*
~De még milyen vacsora lehetne belőled!~
*Nem kell hozzá túlságosan megmozgatni a fantáziáját e téren.*
~Fellengzős, pökhendi és nagyszájú. Pedig ha tudná kivel beszél!~
*A szöszke ekkortájt ér mondandója érdekesebbik részéhez és a végéhez. Most először fontolja meg Bellmirya szavait rendesen, bár még mindig sértett egy kicsit.*
- Nos aranyom.
*Mosolya szinte mézes mázas, de áttetszik benne az irónia.*
- Legyen hát. Egy hét.
*Visszalép ugyanoda, ahol eddig állt, a szöszke elé.*
- Egy próbát talán megér. De... ha azt hiszed láttál már farkast, akkor nagyon is tévedsz.
*Csak úgy búgja a szavakat, hangja mégis hideg, határozott. Komolyan veendő.*
- Tisztázzuk. Én eddig se néztelek hülyének vagy ostobának, bár az előbb megfordult a fejemben, hogy vakmerőségedet vagy éppen butaságodat remekül álcázod egy ilyen szőke frizurával...
*Tartalma alapján bántó is lehetne, de a hangsúly nem az. Egyik kezével finoman végig simít egy hajtincset, hogy aztán fürkésző kékével lessen bele a zöld ingoványba.*
- De egy társ... sokkal több mindennél. Nekem legalább is ez világosodott meg a fejemben fénygyújtásnál.
*Utolsó mondata már gúnyosan kihívó.*
- De mint már mondtam. Egy próbát megér.
*Lassan odahajol a lány füléhez, s belesúgja.*
- Bizonyíts!
*Le sem tagadhatná maga előtt, hogy mennyire élvezi. Fegyvereire persze ezúttal még inkább vigyáz, s vigyázni fog.*
2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-19 15:53:31
Üzenet elküldve: 2016-06-19 15:53:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényjárás nappal? //
*Természetesen dalos terve, terv marad.*
~Ezzel a fickóval semmi sem úgy jön össze, ahogy azt eltervezik... Kivéve az éjszaka. Az jobb is volt.~
*Tűri a szorítást, nem áll ellen. Figyelmesen, kissé meglepett szemöldökráncolással hallgatja végig a lovagját. Nem kis ámultsággal.*
~A kis szerencsétlen nem érti? Tényleg nem érti?~
*Tagadhatatlanul jól esik még az erősebb érintés is, de ez most nem az olvadozás ideje. Egy kemény erődemonstrációra készült, most pedig magyarázkodnia kell. Nem szipog, leveti a szerepét. Láthatóan érzékelteti, hogy eddig ez volt a mese, a játék. Most jön az igazi Bellmyria. Kihúzza magát, és jobb szemöldökét hanyagul felvonja. Szeme szokatlan hidegséggel, jégcsap szúrással néz vissza Reyfébe. Egyszeriben a fű zöld írisz, most méregzoldnek, fájdalmasnak rémlik. Egy újabb lovag újabb csalódása.*
~Azt hitted kislány ugye? Ez is olyan mint a többi. Még csak nem is hálás hogy nem vágtam át a torkát, míg ő kielégült álmot aludt. Álmában meg se gátolhatná hogy dalolásszam. Milyen lenne a a farka után a kedvenc játékával vágnám fel. Csak ki kellet volna szedni az asztalból a tőreit. ~
-Valamit csúnyán félreértettél.
*Hangja fájón hideg, kissé dühös, mégis egy lusta kígyó, hanyag eleganciájával beszél, mint mikor a piton kikerüli a pockot. Nem nagy falat számára.*
-A sötét homlokod mögött, gyújts egy kis fényt, és vedd észre: Már megbíztál bennem. Édesdeden alszol miközben szana-szét hagyod a játékaidat. Kabátkát varhatnék a sötét bőrödből ma reggelre. Nem kértem hogy bízz bennem. Ne bízz meg, és én se benned. Hiszen belőlem is lehetne már holló-vacsora.
*Elmosolyodik. Gonosz fodorlatos grimasz ez.*
-De ha a farkasnak bárány a barátja, egy pillanat alatt az ólban lehet. Ne nézz se hülyének, se a ribancodnak. Csak azt mondom egymás hasznára lehetnénk. És én is csak elsőre vagyok olyan bárány mint hiszed. Hadd ne mutassam be itt és most. Legyen egy próba hét, hét próbája. Teszem amit mondassz, és amihez értek. És majd meglátod. De nem ágyasnak, nem szajhának, vagy fegyverhordozónak. Társnak.
*önelégült, hideg, kérdő testtartás. Félmosoly.*
~Lessz még farkas pórázon. ~
*Természetesen dalos terve, terv marad.*
~Ezzel a fickóval semmi sem úgy jön össze, ahogy azt eltervezik... Kivéve az éjszaka. Az jobb is volt.~
*Tűri a szorítást, nem áll ellen. Figyelmesen, kissé meglepett szemöldökráncolással hallgatja végig a lovagját. Nem kis ámultsággal.*
~A kis szerencsétlen nem érti? Tényleg nem érti?~
*Tagadhatatlanul jól esik még az erősebb érintés is, de ez most nem az olvadozás ideje. Egy kemény erődemonstrációra készült, most pedig magyarázkodnia kell. Nem szipog, leveti a szerepét. Láthatóan érzékelteti, hogy eddig ez volt a mese, a játék. Most jön az igazi Bellmyria. Kihúzza magát, és jobb szemöldökét hanyagul felvonja. Szeme szokatlan hidegséggel, jégcsap szúrással néz vissza Reyfébe. Egyszeriben a fű zöld írisz, most méregzoldnek, fájdalmasnak rémlik. Egy újabb lovag újabb csalódása.*
~Azt hitted kislány ugye? Ez is olyan mint a többi. Még csak nem is hálás hogy nem vágtam át a torkát, míg ő kielégült álmot aludt. Álmában meg se gátolhatná hogy dalolásszam. Milyen lenne a a farka után a kedvenc játékával vágnám fel. Csak ki kellet volna szedni az asztalból a tőreit. ~
-Valamit csúnyán félreértettél.
*Hangja fájón hideg, kissé dühös, mégis egy lusta kígyó, hanyag eleganciájával beszél, mint mikor a piton kikerüli a pockot. Nem nagy falat számára.*
-A sötét homlokod mögött, gyújts egy kis fényt, és vedd észre: Már megbíztál bennem. Édesdeden alszol miközben szana-szét hagyod a játékaidat. Kabátkát varhatnék a sötét bőrödből ma reggelre. Nem kértem hogy bízz bennem. Ne bízz meg, és én se benned. Hiszen belőlem is lehetne már holló-vacsora.
*Elmosolyodik. Gonosz fodorlatos grimasz ez.*
-De ha a farkasnak bárány a barátja, egy pillanat alatt az ólban lehet. Ne nézz se hülyének, se a ribancodnak. Csak azt mondom egymás hasznára lehetnénk. És én is csak elsőre vagyok olyan bárány mint hiszed. Hadd ne mutassam be itt és most. Legyen egy próba hét, hét próbája. Teszem amit mondassz, és amihez értek. És majd meglátod. De nem ágyasnak, nem szajhának, vagy fegyverhordozónak. Társnak.
*önelégült, hideg, kérdő testtartás. Félmosoly.*
~Lessz még farkas pórázon. ~
2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-19 15:50:35
Üzenet elküldve: 2016-06-19 15:50:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényjárás fényes nappal//
*Nem, neki továbbra sem tiszta Bellmyria óhaja.* ~Ugyan! Miért akarna velem jönni? Ez egyszerűen nevetséges!~
- Megtűrni?
*Pedig nem is a nevetségessége lepte meg igazán a mélységit, hanem az hogy egy - bevallva kicsit sem feledhető éjszaka után - van olyan nőnemű egyed Artheniorban aki ennyi miatt képes lenne követni egy férfit. Vagy csak őt.
Persze, biztos kellőképpen csinos, jó a humora és az ágyban sem rossz... de ettől még... a lány is igen szép. És ügyes.*
~Jesszusom... csak egy egyszerű cafka! Még a másik mélységi hímtől sem riadt vissza, hanem arcon csókolta! Arcon!~
*Még is. Talán van benne valami.*
~Igazán kár érted bogaram.~
*Húzta láthatóan keserédes mosolyra a száját. Kár érte... most fognia kéne magát, jól megsérteni valamivel a szöszkét vagy csak egyszerűen itt kéne hagynia, de ahogy lehajtott fejjel, szipogva megáll előtte, borzongva fut végig a hátán a hideg.*
~ Na ezt nem. Nem. Nekem itt nem fog sírni.~
*Még is mit kezdjen most egy szipogó lánnyal?
Pont mikor Bellmyria belekezdene bűbájos dalocskájába, ami amúgy Reyfnek fel sem tűnik, erősen megragadja a lány vékonyka vállát mindkét oldalról.*
- Na ide figyelj. Régen találkoztam ilyen... gyönyörű ~lánnyal~ nővel.
*Enyhén ideges, zavart és dühíti a helyzet. Ilyen sem fordult még elő 'pályafutása' során.*
- És ugyan miért érné ez meg nekem? És miért bíznék meg benned? Csak úgy, lelépnél egy idegen férfival, akivel volt egy jó estéd. Már azt sem említem ez hogy jött össze.
*Továbbra is szorosan fogja Hölgye karjait, így enyhébb ellenkezés esetén nem tud kiszabadulni a szorításból.*
- Ilyen vagy te? Neked ez elég? Pedig sokra vihetnéd... mással.
*Nem szokott ilyeneket mondani, úgyhogy most egy picit kínosan érzi magát. A szorítás is enyhül, ha eddig megtarthatta azt. Tesz egy lépést hátra, majd zavartan megvakarja a tarkóját.*
- Figyelj én...
*Egyik kéz derékon, másik mintha magyarázna, de nem tudja folytatni. Már menekülne ebből a helyzetből, de egészen eddig senki másnak nem jutott az eszébe, hogy Vele tartson.*
*Nem, neki továbbra sem tiszta Bellmyria óhaja.* ~Ugyan! Miért akarna velem jönni? Ez egyszerűen nevetséges!~
- Megtűrni?
*Pedig nem is a nevetségessége lepte meg igazán a mélységit, hanem az hogy egy - bevallva kicsit sem feledhető éjszaka után - van olyan nőnemű egyed Artheniorban aki ennyi miatt képes lenne követni egy férfit. Vagy csak őt.
Persze, biztos kellőképpen csinos, jó a humora és az ágyban sem rossz... de ettől még... a lány is igen szép. És ügyes.*
~Jesszusom... csak egy egyszerű cafka! Még a másik mélységi hímtől sem riadt vissza, hanem arcon csókolta! Arcon!~
*Még is. Talán van benne valami.*
~Igazán kár érted bogaram.~
*Húzta láthatóan keserédes mosolyra a száját. Kár érte... most fognia kéne magát, jól megsérteni valamivel a szöszkét vagy csak egyszerűen itt kéne hagynia, de ahogy lehajtott fejjel, szipogva megáll előtte, borzongva fut végig a hátán a hideg.*
~ Na ezt nem. Nem. Nekem itt nem fog sírni.~
*Még is mit kezdjen most egy szipogó lánnyal?
Pont mikor Bellmyria belekezdene bűbájos dalocskájába, ami amúgy Reyfnek fel sem tűnik, erősen megragadja a lány vékonyka vállát mindkét oldalról.*
- Na ide figyelj. Régen találkoztam ilyen... gyönyörű ~lánnyal~ nővel.
*Enyhén ideges, zavart és dühíti a helyzet. Ilyen sem fordult még elő 'pályafutása' során.*
- És ugyan miért érné ez meg nekem? És miért bíznék meg benned? Csak úgy, lelépnél egy idegen férfival, akivel volt egy jó estéd. Már azt sem említem ez hogy jött össze.
*Továbbra is szorosan fogja Hölgye karjait, így enyhébb ellenkezés esetén nem tud kiszabadulni a szorításból.*
- Ilyen vagy te? Neked ez elég? Pedig sokra vihetnéd... mással.
*Nem szokott ilyeneket mondani, úgyhogy most egy picit kínosan érzi magát. A szorítás is enyhül, ha eddig megtarthatta azt. Tesz egy lépést hátra, majd zavartan megvakarja a tarkóját.*
- Figyelj én...
*Egyik kéz derékon, másik mintha magyarázna, de nem tudja folytatni. Már menekülne ebből a helyzetből, de egészen eddig senki másnak nem jutott az eszébe, hogy Vele tartson.*
2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-18 22:33:54
Üzenet elküldve: 2016-06-18 22:33:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
*Annyira élvezte Erton az estét a sok kihagyás után, hogy a dolog még álmában is folytatódott, így nem csoda, ha az éjszaka folyamán tudtán kívül egyszer-kétszer magához ölelte a nőt. Mindenesetre mire felébred az már nincs mellette. Mikor kinyitja a szemeit a nő már javában öltözködik, mintha sietne valahová.*
- Mi a baj?
*Kérdezi Erton ugyanazzal a féloldalas mosollyal, de a hangjából kiszűrhető az álmosság.*
- Hova sietsz ennyire?
*Nagy nehezen feltápászkodik felül az ágyon, majd látványosan végigméri a már ruhájába bújt Arasyst. Nem, nem bánta meg. Ezután gyors az asztalra pillant, végignéz a fegyverein és jólesően nyugtázza, hogy az összes megvan még.*
- Nem aludtál jól?
*Annyira élvezte Erton az estét a sok kihagyás után, hogy a dolog még álmában is folytatódott, így nem csoda, ha az éjszaka folyamán tudtán kívül egyszer-kétszer magához ölelte a nőt. Mindenesetre mire felébred az már nincs mellette. Mikor kinyitja a szemeit a nő már javában öltözködik, mintha sietne valahová.*
- Mi a baj?
*Kérdezi Erton ugyanazzal a féloldalas mosollyal, de a hangjából kiszűrhető az álmosság.*
- Hova sietsz ennyire?
*Nagy nehezen feltápászkodik felül az ágyon, majd látványosan végigméri a már ruhájába bújt Arasyst. Nem, nem bánta meg. Ezután gyors az asztalra pillant, végignéz a fegyverein és jólesően nyugtázza, hogy az összes megvan még.*
- Nem aludtál jól?
2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-18 22:12:18
Üzenet elküldve: 2016-06-18 22:12:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*Másnap reggel korán ébred, mint mindig. Egy pillanatra elhiszi, hogy ha nem is egy hajón, egy kikötőben van, elvégre ilyen álmokból rángatta ki őt az évek alatt rögzült megszokás.
Ezt az illúziót töri meg az, hogy valaki alszik mellette, hogy nem érzi a tenger illatát. Visszatérve a valóságba teljesen kicsit jobban átlátja a dolgokat. Artheniorban van, a férfi mellette egy sötételf, Erton és neki még dolga van ma. Utóbbira a csupán a korábban ideiglenesen elfelejtett viszketés emlékezteti.
Arasys körbenéz a szobában, először csak azért, hogy megkeresse a ruháit és fegyvereit. Menet közben vet még egy pillantást a fegyverekre az asztalon. Talán megérné elvinni néhányat és eladni. Erről végül le is tesz pár pillanat alatt. Nekilát az öltözködésnek, magához veszi a fegyvereit, hozzá sem érve a sötételf holmijaihoz és helyet foglal, hogy megvárja amíg a másik felkel.*
*Másnap reggel korán ébred, mint mindig. Egy pillanatra elhiszi, hogy ha nem is egy hajón, egy kikötőben van, elvégre ilyen álmokból rángatta ki őt az évek alatt rögzült megszokás.
Ezt az illúziót töri meg az, hogy valaki alszik mellette, hogy nem érzi a tenger illatát. Visszatérve a valóságba teljesen kicsit jobban átlátja a dolgokat. Artheniorban van, a férfi mellette egy sötételf, Erton és neki még dolga van ma. Utóbbira a csupán a korábban ideiglenesen elfelejtett viszketés emlékezteti.
Arasys körbenéz a szobában, először csak azért, hogy megkeresse a ruháit és fegyvereit. Menet közben vet még egy pillantást a fegyverekre az asztalon. Talán megérné elvinni néhányat és eladni. Erről végül le is tesz pár pillanat alatt. Nekilát az öltözködésnek, magához veszi a fegyvereit, hozzá sem érve a sötételf holmijaihoz és helyet foglal, hogy megvárja amíg a másik felkel.*
2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-18 08:47:18
Üzenet elküldve: 2016-06-18 08:47:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Szinte megdermedve élvezi a haját és a fejbőrét ért kényeztetést, néha meg-megáll, aztán folytatja a nő kényeztetést. Tapasztalatiból csinálja, eddig majdnem minden hölgy elolvadt egy kis figyelemtől, Erton pedig mindig imádta nézni a karjaiban kéjtől sóhajtozó nőket. Észreveszi a mosolyt és apró, teret adó fészkelődést, amiből arra enged következtetni, hogy nemis csinál olyan nagy butaságot.
Mikor a nő keze lejjebb vándorol az a szokásos féloldalas mosoly jelenik meg az arcán, miközben felnéz a mellei közül. Nem tiltakozik az ellen, hogy a fejét felfelé húzzák, sőt, ő maga indul el felé, hogy újra megcsókolja Arasyst. Többet akar adni, de mivel a másik megszólal nincs rá túl sok lehetősége. Ám a mondanivalójából azt szűri le, hogy mégsem csinálta olyan jól. Ha a nő nem szereti, ha túl sokat foglalkoznak vele hát Ertont nem kell kényszeríteni rá. Megteszi, amit Arasys kért: nem húzza az időt, hanem rögtön a lényegre tér, úgy igazán, ösztönből.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Szinte megdermedve élvezi a haját és a fejbőrét ért kényeztetést, néha meg-megáll, aztán folytatja a nő kényeztetést. Tapasztalatiból csinálja, eddig majdnem minden hölgy elolvadt egy kis figyelemtől, Erton pedig mindig imádta nézni a karjaiban kéjtől sóhajtozó nőket. Észreveszi a mosolyt és apró, teret adó fészkelődést, amiből arra enged következtetni, hogy nemis csinál olyan nagy butaságot.
Mikor a nő keze lejjebb vándorol az a szokásos féloldalas mosoly jelenik meg az arcán, miközben felnéz a mellei közül. Nem tiltakozik az ellen, hogy a fejét felfelé húzzák, sőt, ő maga indul el felé, hogy újra megcsókolja Arasyst. Többet akar adni, de mivel a másik megszólal nincs rá túl sok lehetősége. Ám a mondanivalójából azt szűri le, hogy mégsem csinálta olyan jól. Ha a nő nem szereti, ha túl sokat foglalkoznak vele hát Ertont nem kell kényszeríteni rá. Megteszi, amit Arasys kért: nem húzza az időt, hanem rögtön a lényegre tér, úgy igazán, ösztönből.*
2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-17 23:05:39
Üzenet elküldve: 2016-06-17 23:05:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Valamit jól csinált, igen, ennyire sikerül rájönnie, így a már eddig is a sötételf hajában lévő kéz kicsit határozottabban simul a tarkójára, mielőtt belefésülne a tincsekbe. A másik kacsó a férfi füle mögöttiekkel kezd el játszani.
Nem mondhatja, hogy nem élvezi a kapott figyelmet, amikor Erton a nyakát csókolja igyekszik még minél több helyet is adni neki. Az arcán mosoly ül és igyekszik szemmel tartani a társát, még ha néha a férfi talál olyan pontokat is, amiktől becsukódnak a szemei.
Azt azonban nem érti, miért is foglalkozik ennyit azzal az orgyilkos, hogy ő minél jobban érezze magát. Egy pillanat múlva már össze is szedi magát és félreteszi a kétségeit. Ki is ő, hogy felülbírálja egy jóképű, lovagias sötételf döntését, ha az úgy határoz, kényeztetni akarja egy kicsit?
Belesimul az érintésekbe, aztán az egyik kezét kibogozza a fehér tincsek közül, a másik egyszerűen csak lejjebb vándorol a férfi nyakára, ezzel igyekezve kicsit felfelé segíteni a mellei és hasa felé kalandozót. Ezzel egy időben a hajból kibogozott keze elindul dél felé, megállva Erton hasánál.
Ha sikerül a férfi fejét a sajátjával egy vonalba húznia, akkor azzal kiérdemel egy csókot.*
-Nem vagyok türelmes típus. *Jegyzi meg egy vigyorral.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Valamit jól csinált, igen, ennyire sikerül rájönnie, így a már eddig is a sötételf hajában lévő kéz kicsit határozottabban simul a tarkójára, mielőtt belefésülne a tincsekbe. A másik kacsó a férfi füle mögöttiekkel kezd el játszani.
Nem mondhatja, hogy nem élvezi a kapott figyelmet, amikor Erton a nyakát csókolja igyekszik még minél több helyet is adni neki. Az arcán mosoly ül és igyekszik szemmel tartani a társát, még ha néha a férfi talál olyan pontokat is, amiktől becsukódnak a szemei.
Azt azonban nem érti, miért is foglalkozik ennyit azzal az orgyilkos, hogy ő minél jobban érezze magát. Egy pillanat múlva már össze is szedi magát és félreteszi a kétségeit. Ki is ő, hogy felülbírálja egy jóképű, lovagias sötételf döntését, ha az úgy határoz, kényeztetni akarja egy kicsit?
Belesimul az érintésekbe, aztán az egyik kezét kibogozza a fehér tincsek közül, a másik egyszerűen csak lejjebb vándorol a férfi nyakára, ezzel igyekezve kicsit felfelé segíteni a mellei és hasa felé kalandozót. Ezzel egy időben a hajból kibogozott keze elindul dél felé, megállva Erton hasánál.
Ha sikerül a férfi fejét a sajátjával egy vonalba húznia, akkor azzal kiérdemel egy csókot.*
-Nem vagyok türelmes típus. *Jegyzi meg egy vigyorral.*
2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-17 19:00:11
Üzenet elküldve: 2016-06-17 19:00:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Morfiusz hümmögésére csendesen somolyog, tudja pontosan, hogy igaza van, és azt egy pici győzelemként könyveli el, hogy a férfi nem száll vitába vele.*
– Jellemző a férfiakra. Már amennyire én ezt meg tudom állapítani, ugye.
*Bár ő maga inkább csak figyelemelterelésként dobta be, hogy páran megszólították, na nem mintha nem lenne igaz, mert így történt, a dolog láthatóan nem javít Morfiusz kedélyén, bár talán a figyelmét valóban eltereli, és talán egy lélegzetvételnyi szünethez juttatja, addig sem a rohamjain töpreng legalább. Ettől függetlenül az Shyaharnak nem könnyebb, hogy most meg dühös.*
~De miért? Nem tettem semmi rosszat. Ezt valószínűleg ő maga is pontosan tudja. Tudnia kell. Vagy… vagy lehet, hogy féltékeny? Lehetséges lenne?~
*A lány erre nyilván nem kérdez rá, sőt még csak célzást sem tesz.*
– Fel sem mentem. Ha azt hiszed, hogy nyugodtan tudtam volna ülni a fenekemen odafent, miközben úgy engedtelek el, ahogy, akkor nagyon tévedsz *felel egyszerűen és nagyon nyugodtan, miközben a férfi szemeibe néz. Nem fordul el, nem süti le a pilláit, ő nem titkol semmit.* Nem unatkoztam. Vártalak.
~És aggódtam érted, te tökfej! El sem tudod képzelni, ugye? Vagy érted még senki sem aggódott eddig?~
*A gúnyos nevetésre megrándul a jobb szemöldöke, majd aprót ciccent.*
– Morfiusz Rarrkon, borzasztó vagy! *közli teljesen nyugodtan, majd megcsóválja a fejét.* Ilyet mondani idelent!
*Shyahar nem látja értelmét, hogy felháborodjon, de nem is fog nyeherészni, mint valami útszéli. Nem bizony, főleg úgy nem, hogy pontosan érzi, Morf egyszerűen csak fel akarja bosszantani, csak visszavágásból, mert őt bosszantja, hogy idelent volt, és mások próbálkoztak. Nem mintha sikeresen tették volna.
De aztán a beszéd fonala az emlékekre terelődik, és innentől kezdve az enyhe bosszúság helyét átveszi a férfi szinte tapintható fájdalma és kétségbeesése. Shya ugyan próbálja kicsit lazítani a hangulatot azzal, hogy általában is beszél az emlékekről, sőt egyet a saját kicsi kori emlékképei közül el is mesél. Bár kedvese nem szól közbe, a lány tudja, hogy figyel, látja a tartásából, és pont ezért vár a lány is türelmesen a válaszára.*
– Értelek. Majd szép lassan…
~Nem lehet, hogy egyszerre, most, azonnal. Még nincs rá készen. És nem itt kellene.~
*Szerencsére Morf benne van, hogy felmenjenek a szobájukba.
Shya elmosolyodik. Amíg a csirke maradékát a férfi kapja fel, ő hozza az édességet és a teásbögrét meg a söröskorsót, nehogy már a kutyáké legyen a vacsorájuk. Kisebb mutatvány mindent fél kézzel egyensúlyozni, és csak azért sikerülhet, mert a bögre és a korsó már nincsenek színültig.*
– Óvatosan, nem akarom elejteni! *dünnyögi, de megy Morffal, és még egy mosolyt is megkockáztat.
A szobájukba lépve ő is lepakol, majd bólint, valóban jobb itt fent, ahol csak ketten vannak. Amiről szó eshet most köztük, ahhoz amúgy sem kellenek tanúk, akármelyik téma jöjjön is elő.
A lány Morfot nézi, az arcát, melyen gondolatok suhannak végig, nem éppen szívderítőek. Ha tippelnie kellene, akkor talán arra tenné a voksát, hogy a történtek, főleg a Szegénynegyedben lezajlott események alaposan összezavarhatták a kedvesét. Ez pedig nem az az állapot amit Morfiusz, vagy ha már itt tartunk bármely férfi könnyedén viselne.
Shya azon gondolkodik, miféle váltás várható.*
~Vajon azt hozza elő újra, hogy odalent egyedül vártam rá és morogni fog, vagy valami egészen mást?~
*Aztán már látja, hogy a második lehetőség lesz a nyerő.*
– Nekem?
*De már repül is felé egy vékony kötet, és igen, sikerül elkapnia.*
– De hát ez! *A hanga csodálokzó, és, nos, igen, cseppet döbbent is, és egészen picikét fel is háborodik.* De hiszen te elloptad ezt a könyvet! Ezt is! Morfiusz!
*Ugyanakkor mikor meglátja, mit kap, mikor a borítóra néz önkéntelenül is elmosolyodik.*
- A mindenségedet! *csúszik ki a száján.* Jaj, Morf!
*Végül elmosolyodik.*
– Rettenetes vagy! *közli vele, majd odasiet hozzá, és átöleli a derekát.* Könnyebb a lelkednek, ha ellopod, mintha hagynál alkudozni, ugye? Jaj, te!
*Látnivaló, hogy Morf elismerést vár, és való igaz, nem semmi teljesítmény, hogy a nap során két könyvet is elemelt Shya orra előtt úgy, hogy a lány csak utólag tudja meg mit is művelt.*
– Mesterien csinálod, szó mi szó.
*Shyahar lábujjhegyre áll, és puszit cuppant Morf arcára, majd egy másikat a szájára lehel.*
– Ennek ellenére nem bátoríthatom az ilyen őrültségeket? És ha elkapnak? Mi lenne velem akkor? Hm?
*Megcsóválja a fejét, de aztán egy széles mosollyal az ágy szélére huppan, majd megveregeti maga mellett a takarót.*
– Gyere, nézzük meg, benne van-e minden oldal!
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Morfiusz hümmögésére csendesen somolyog, tudja pontosan, hogy igaza van, és azt egy pici győzelemként könyveli el, hogy a férfi nem száll vitába vele.*
– Jellemző a férfiakra. Már amennyire én ezt meg tudom állapítani, ugye.
*Bár ő maga inkább csak figyelemelterelésként dobta be, hogy páran megszólították, na nem mintha nem lenne igaz, mert így történt, a dolog láthatóan nem javít Morfiusz kedélyén, bár talán a figyelmét valóban eltereli, és talán egy lélegzetvételnyi szünethez juttatja, addig sem a rohamjain töpreng legalább. Ettől függetlenül az Shyaharnak nem könnyebb, hogy most meg dühös.*
~De miért? Nem tettem semmi rosszat. Ezt valószínűleg ő maga is pontosan tudja. Tudnia kell. Vagy… vagy lehet, hogy féltékeny? Lehetséges lenne?~
*A lány erre nyilván nem kérdez rá, sőt még csak célzást sem tesz.*
– Fel sem mentem. Ha azt hiszed, hogy nyugodtan tudtam volna ülni a fenekemen odafent, miközben úgy engedtelek el, ahogy, akkor nagyon tévedsz *felel egyszerűen és nagyon nyugodtan, miközben a férfi szemeibe néz. Nem fordul el, nem süti le a pilláit, ő nem titkol semmit.* Nem unatkoztam. Vártalak.
~És aggódtam érted, te tökfej! El sem tudod képzelni, ugye? Vagy érted még senki sem aggódott eddig?~
*A gúnyos nevetésre megrándul a jobb szemöldöke, majd aprót ciccent.*
– Morfiusz Rarrkon, borzasztó vagy! *közli teljesen nyugodtan, majd megcsóválja a fejét.* Ilyet mondani idelent!
*Shyahar nem látja értelmét, hogy felháborodjon, de nem is fog nyeherészni, mint valami útszéli. Nem bizony, főleg úgy nem, hogy pontosan érzi, Morf egyszerűen csak fel akarja bosszantani, csak visszavágásból, mert őt bosszantja, hogy idelent volt, és mások próbálkoztak. Nem mintha sikeresen tették volna.
De aztán a beszéd fonala az emlékekre terelődik, és innentől kezdve az enyhe bosszúság helyét átveszi a férfi szinte tapintható fájdalma és kétségbeesése. Shya ugyan próbálja kicsit lazítani a hangulatot azzal, hogy általában is beszél az emlékekről, sőt egyet a saját kicsi kori emlékképei közül el is mesél. Bár kedvese nem szól közbe, a lány tudja, hogy figyel, látja a tartásából, és pont ezért vár a lány is türelmesen a válaszára.*
– Értelek. Majd szép lassan…
~Nem lehet, hogy egyszerre, most, azonnal. Még nincs rá készen. És nem itt kellene.~
*Szerencsére Morf benne van, hogy felmenjenek a szobájukba.
Shya elmosolyodik. Amíg a csirke maradékát a férfi kapja fel, ő hozza az édességet és a teásbögrét meg a söröskorsót, nehogy már a kutyáké legyen a vacsorájuk. Kisebb mutatvány mindent fél kézzel egyensúlyozni, és csak azért sikerülhet, mert a bögre és a korsó már nincsenek színültig.*
– Óvatosan, nem akarom elejteni! *dünnyögi, de megy Morffal, és még egy mosolyt is megkockáztat.
A szobájukba lépve ő is lepakol, majd bólint, valóban jobb itt fent, ahol csak ketten vannak. Amiről szó eshet most köztük, ahhoz amúgy sem kellenek tanúk, akármelyik téma jöjjön is elő.
A lány Morfot nézi, az arcát, melyen gondolatok suhannak végig, nem éppen szívderítőek. Ha tippelnie kellene, akkor talán arra tenné a voksát, hogy a történtek, főleg a Szegénynegyedben lezajlott események alaposan összezavarhatták a kedvesét. Ez pedig nem az az állapot amit Morfiusz, vagy ha már itt tartunk bármely férfi könnyedén viselne.
Shya azon gondolkodik, miféle váltás várható.*
~Vajon azt hozza elő újra, hogy odalent egyedül vártam rá és morogni fog, vagy valami egészen mást?~
*Aztán már látja, hogy a második lehetőség lesz a nyerő.*
– Nekem?
*De már repül is felé egy vékony kötet, és igen, sikerül elkapnia.*
– De hát ez! *A hanga csodálokzó, és, nos, igen, cseppet döbbent is, és egészen picikét fel is háborodik.* De hiszen te elloptad ezt a könyvet! Ezt is! Morfiusz!
*Ugyanakkor mikor meglátja, mit kap, mikor a borítóra néz önkéntelenül is elmosolyodik.*
- A mindenségedet! *csúszik ki a száján.* Jaj, Morf!
*Végül elmosolyodik.*
– Rettenetes vagy! *közli vele, majd odasiet hozzá, és átöleli a derekát.* Könnyebb a lelkednek, ha ellopod, mintha hagynál alkudozni, ugye? Jaj, te!
*Látnivaló, hogy Morf elismerést vár, és való igaz, nem semmi teljesítmény, hogy a nap során két könyvet is elemelt Shya orra előtt úgy, hogy a lány csak utólag tudja meg mit is művelt.*
– Mesterien csinálod, szó mi szó.
*Shyahar lábujjhegyre áll, és puszit cuppant Morf arcára, majd egy másikat a szájára lehel.*
– Ennek ellenére nem bátoríthatom az ilyen őrültségeket? És ha elkapnak? Mi lenne velem akkor? Hm?
*Megcsóválja a fejét, de aztán egy széles mosollyal az ágy szélére huppan, majd megveregeti maga mellett a takarót.*
– Gyere, nézzük meg, benne van-e minden oldal!
2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-16 20:21:50
Üzenet elküldve: 2016-06-16 20:21:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Csak hümmög egyet a felfedezésre, hogy teli hassal kezelhetőbb, mert tény. Idáig eljutott már az önismerete. Ki tudná ezt jobban megfigyelni, mint egy fejvadászlány, aki nagyon bölcsen és előrelátóan előbb enni hoz, csak azután kérdez. A huncut mosoly tetszik neki, ezért előhúz a tarsolyából egy kedves pillantást és Shya felé küldi.*
-Jó meglátás, persze a többség ezzel ugyanígy van.
*Nem dob a kedvén, hogy Shya előadja hányszor kellett visszautasítania az őt kiszemelőket még ideért.*
-Várhattál volna odafent is, minek jöttél le? Ha annyira unatkozol, inkább olvass, ha már annyira szereted a könyveket!
*Nem hatja meg az ártatlan arc. Megmondta, hogy jobb, ha Syha kerül másokat még vele van. Dühíteni tudja csak a tény, hogy kiteszi a lábát egy fél napra és máris kiteszi magát a kirakatba, mint valami… *
-Nyalogass, ha úgy tetszik, de várd meg még befekszem alád.
*Gúnyos nevetés hagyja el a száját, ami általában a könnyebb vérű nőknek szokott tetszeni, az olyanokat, mint Shya inkább sért. Felbosszantja csak, ha nem veszi komolyan és más férfiak társaságában időzik. A szó elterelődik az emlékei felé és Shya meglepetten mondja utána a szavakat.*
-Valószínűleg igen, tőle örököltem a hajam színét.
~Ki tudja mit még és mit az apámtól?~
*Csendbe burkolózik, inkább Shya beszél, de a hús fölött nagyon is figyel, mit szól a lány, ahhoz amit elmondott. Az eddigiek alapján simán gondolhatja őrültnek, ezek után meg főleg. Akinek az anyja sikít a fejében és rohamai vannak, azzal nem tanácsos közelebbi ismeretséget kötni. Szerencsére madárkája hozza a tőle megszokott formát és inkább akarja kideríteni mi lehet a háttérben, mint sikítva elmenekülni tőle. Nyugodtan eszik miközben hallgatja Shya régi emlékeit a kutyával, amikor még kisebb volt. Akármennyire ijesztő lehetett ez akkor a kis Shya számára, neki ez kedves emléknek hangzik. A saját emléke, ahogy az anyja haja lángra kap és elevenen megég a legszörnyűbb sikollyal, nem ennyire emészthető. Nem is hozakodik elő a részletekkel, Shya túl kedves ahhoz, nem neki való. Szokatlanul csendesen hallgatja és a kérdésére sem válaszol azonnal.*
-Sok minden eszembe jutott a folyónál.
*A javaslat, hogy folytassák fent az étkezést kimondottan jónak hangzik. Nem kell neki kétszer mondani.*
-Jó ötlet, gyere!
*Felkapja a tálat az egyik kezébe, ami marad az asztalon az marad, aztán Shya kezét fogja a másik kezébe, hogy a lépcsőn felhúzza és a szobájukba menjenek. Az ajtó előtt kivár, hogy Shya észbe kapjon és kinyissa azt, mert a tállal nehézkesen boldogulna vele. Odabent aztán leteszi az asztalra a tálat és körülnéz. A szoba nyugalmasabb hely, semmi zaj, semmi tömeg.*
-Jobb itt.
*Odalent csak az italra vágyott. Mielőtt Shyával találkozik össze akarta kaparni a gondolatait. Az anyjáról szóló emlékfoszlány rendesen feldúlta az eddigi rendet, amit belül őrzött magában és forgószélként kavarta össze. Nem tudja mi történhetett, azt sem, hogy szerette az anyját, vagy gyűlölte, ki az apja és miért érzi a félelmet zsigerből, amikor eszébe jut. Félelmet, amit eddig soha nem tapasztalt, a legnagyobb veszélyek között se tett mást csak nevetett. El akarja terelni a figyelmét valahogy az emlékképekről és az anyjáról, apjáról meg az egész múltbéli horror jelenetről, ehhez pedig előbb a szót kell valamivel elterelnie. Azt már tudja, hogy Shya nem könnyen hagy ott egy ilyen témát, ezért felé fordul és a mellénye rejtett zsebéből előveszi a könyvet, amit a lány a piacon akart megvenni. Már a szegénynegyedbe érve odarejtette egy alkalmas pillanatban. Ruhája nem egy titkos zsebbel rendelkezik. A bélés és a külső anyag között nem egy erszényt el tud rejteni a nagy zsebben és egy könyv is könnyedén elfér benne. Kívülről szinte semmi nem látszik belőle. Az ilyen ruhadaraboknak nagy hasznát veszi, ha kisebb tárgyakat kell elemelni. Ezt már mesteri fokon űzi, kevesen érhetnek a nyomába.*
-Tessék, ezt még nem adtam oda neked. Ha legközelebb nem vagyok itt, inkább ezt lapozd a szobában.
*Mosolyogva dobja fel a könyvet a levegőbe Shya felé és úgy céloz, hogy biztosan el tudja kapni.*
-Nem kell hálálkodnod.
*Vigyorodik el, de tekintete azt üzeni, azért nem bánna egy csókot legalább érte, ha már kockáztatott és ellopta neki.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.16 20:29:50
//Shyahar//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Csak hümmög egyet a felfedezésre, hogy teli hassal kezelhetőbb, mert tény. Idáig eljutott már az önismerete. Ki tudná ezt jobban megfigyelni, mint egy fejvadászlány, aki nagyon bölcsen és előrelátóan előbb enni hoz, csak azután kérdez. A huncut mosoly tetszik neki, ezért előhúz a tarsolyából egy kedves pillantást és Shya felé küldi.*
-Jó meglátás, persze a többség ezzel ugyanígy van.
*Nem dob a kedvén, hogy Shya előadja hányszor kellett visszautasítania az őt kiszemelőket még ideért.*
-Várhattál volna odafent is, minek jöttél le? Ha annyira unatkozol, inkább olvass, ha már annyira szereted a könyveket!
*Nem hatja meg az ártatlan arc. Megmondta, hogy jobb, ha Syha kerül másokat még vele van. Dühíteni tudja csak a tény, hogy kiteszi a lábát egy fél napra és máris kiteszi magát a kirakatba, mint valami… *
-Nyalogass, ha úgy tetszik, de várd meg még befekszem alád.
*Gúnyos nevetés hagyja el a száját, ami általában a könnyebb vérű nőknek szokott tetszeni, az olyanokat, mint Shya inkább sért. Felbosszantja csak, ha nem veszi komolyan és más férfiak társaságában időzik. A szó elterelődik az emlékei felé és Shya meglepetten mondja utána a szavakat.*
-Valószínűleg igen, tőle örököltem a hajam színét.
~Ki tudja mit még és mit az apámtól?~
*Csendbe burkolózik, inkább Shya beszél, de a hús fölött nagyon is figyel, mit szól a lány, ahhoz amit elmondott. Az eddigiek alapján simán gondolhatja őrültnek, ezek után meg főleg. Akinek az anyja sikít a fejében és rohamai vannak, azzal nem tanácsos közelebbi ismeretséget kötni. Szerencsére madárkája hozza a tőle megszokott formát és inkább akarja kideríteni mi lehet a háttérben, mint sikítva elmenekülni tőle. Nyugodtan eszik miközben hallgatja Shya régi emlékeit a kutyával, amikor még kisebb volt. Akármennyire ijesztő lehetett ez akkor a kis Shya számára, neki ez kedves emléknek hangzik. A saját emléke, ahogy az anyja haja lángra kap és elevenen megég a legszörnyűbb sikollyal, nem ennyire emészthető. Nem is hozakodik elő a részletekkel, Shya túl kedves ahhoz, nem neki való. Szokatlanul csendesen hallgatja és a kérdésére sem válaszol azonnal.*
-Sok minden eszembe jutott a folyónál.
*A javaslat, hogy folytassák fent az étkezést kimondottan jónak hangzik. Nem kell neki kétszer mondani.*
-Jó ötlet, gyere!
*Felkapja a tálat az egyik kezébe, ami marad az asztalon az marad, aztán Shya kezét fogja a másik kezébe, hogy a lépcsőn felhúzza és a szobájukba menjenek. Az ajtó előtt kivár, hogy Shya észbe kapjon és kinyissa azt, mert a tállal nehézkesen boldogulna vele. Odabent aztán leteszi az asztalra a tálat és körülnéz. A szoba nyugalmasabb hely, semmi zaj, semmi tömeg.*
-Jobb itt.
*Odalent csak az italra vágyott. Mielőtt Shyával találkozik össze akarta kaparni a gondolatait. Az anyjáról szóló emlékfoszlány rendesen feldúlta az eddigi rendet, amit belül őrzött magában és forgószélként kavarta össze. Nem tudja mi történhetett, azt sem, hogy szerette az anyját, vagy gyűlölte, ki az apja és miért érzi a félelmet zsigerből, amikor eszébe jut. Félelmet, amit eddig soha nem tapasztalt, a legnagyobb veszélyek között se tett mást csak nevetett. El akarja terelni a figyelmét valahogy az emlékképekről és az anyjáról, apjáról meg az egész múltbéli horror jelenetről, ehhez pedig előbb a szót kell valamivel elterelnie. Azt már tudja, hogy Shya nem könnyen hagy ott egy ilyen témát, ezért felé fordul és a mellénye rejtett zsebéből előveszi a könyvet, amit a lány a piacon akart megvenni. Már a szegénynegyedbe érve odarejtette egy alkalmas pillanatban. Ruhája nem egy titkos zsebbel rendelkezik. A bélés és a külső anyag között nem egy erszényt el tud rejteni a nagy zsebben és egy könyv is könnyedén elfér benne. Kívülről szinte semmi nem látszik belőle. Az ilyen ruhadaraboknak nagy hasznát veszi, ha kisebb tárgyakat kell elemelni. Ezt már mesteri fokon űzi, kevesen érhetnek a nyomába.*
-Tessék, ezt még nem adtam oda neked. Ha legközelebb nem vagyok itt, inkább ezt lapozd a szobában.
*Mosolyogva dobja fel a könyvet a levegőbe Shya felé és úgy céloz, hogy biztosan el tudja kapni.*
-Nem kell hálálkodnod.
*Vigyorodik el, de tekintete azt üzeni, azért nem bánna egy csókot legalább érte, ha már kockáztatott és ellopta neki.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.16 20:29:50
2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-16 17:48:14
Üzenet elküldve: 2016-06-16 17:48:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
*A csókolást egy pillanatra abbahagyja, mikor a nő a hajába túr. Ha van valami sütnivalója hamar rájön, hogy ez Erton gyenge pontja, hiszen úgy olvad az érintéstől, mint a hó az első tavaszi nap sugaraitól. Hogy mi lesz holnap, vagy az után nagy nem érdekli. Valószínűleg semmi. Ha a nő el akar menni oda, ahova említette hát menjen, sajnos a sötételf nem tudja elkísérni, ha mégsem megy akár maradhat Ertonnal is, de akkor érdekes dolgokra kell majd lelkileg felkészülnie. De ez még a holnap zenéje, jobb, ha most a jelenre koncentrál. Ugyanis itt van egy gyönyörű, mezítelen nő vele egy ágyban, hát mi lehet ennél nagyszerűbb egy férfi számára?
Újra megcsókolja, a száját, a nyakát a mellét, simogatni kezdi az oldalát, a hasát, ezzel pedig percekig el is időzik. Néha rápillant a nőre, ekkor egyenesen a szemeibe néz, minden reakciójáról tudni akar.*
*A csókolást egy pillanatra abbahagyja, mikor a nő a hajába túr. Ha van valami sütnivalója hamar rájön, hogy ez Erton gyenge pontja, hiszen úgy olvad az érintéstől, mint a hó az első tavaszi nap sugaraitól. Hogy mi lesz holnap, vagy az után nagy nem érdekli. Valószínűleg semmi. Ha a nő el akar menni oda, ahova említette hát menjen, sajnos a sötételf nem tudja elkísérni, ha mégsem megy akár maradhat Ertonnal is, de akkor érdekes dolgokra kell majd lelkileg felkészülnie. De ez még a holnap zenéje, jobb, ha most a jelenre koncentrál. Ugyanis itt van egy gyönyörű, mezítelen nő vele egy ágyban, hát mi lehet ennél nagyszerűbb egy férfi számára?
Újra megcsókolja, a száját, a nyakát a mellét, simogatni kezdi az oldalát, a hasát, ezzel pedig percekig el is időzik. Néha rápillant a nőre, ekkor egyenesen a szemeibe néz, minden reakciójáról tudni akar.*
2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-16 07:11:18
Üzenet elküldve: 2016-06-16 07:11:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*A fogadó közönsége bizonyára értetlenül nézi a két őrültet, ahogy berontanak az ajtón, átviharzanak a helyiségen és eltűnnek a lépcsőn a szobák felé. Persze ha az elmúlt napokban megmártóztak a fürdőház mostanában gyógyhatásúnak nem igazán nevezhető vizében, megértik őket. Amikor az a nyavalyás viszketés elviselhetetlenségig fokozódik, csak az érdekli az embert, hogy minél hamarabb szabadulhasson tőle. Az orvosságot beszerezték, hát azonnal ki is szeretnék próbálni.*
- Hozzád képest biztos szemérmes vagyok. *fejez be egy útközben elkezdett beszélgetést egy kaján vigyorral már az emeleten* - Elvégre nem én tettem meg mindent, hogy a másik ruha nélkül maradjon. Annak is örülhetünk, hogy nem vágtak ki a fogadóból.
*Természetesen semmi neheztelés nincs a hangjában, épp ellenkezőleg. Arról nem is beszélve, hogy az ő ötlete volt, hogy egy szál fürdőlepedőben parádézzon a fogadóban tegnap, miután a lány túszul ejtette a ruháit a fürdőben. Apropó fürdő, ismét vakarózhatnékja támad, megáll a szobája ajtaja előtt.*
- Sőt, annyira szemérmes vagyok, hogy ifjú kisasszonyok lakosztályaiba be sem tenném a lábam, ha nincs velük egy idősebb nőrokon. Úgyhogy itt próbáljuk ki az orvosságot.
*Nyitja ki szobája ajtaját, aztán, ha erre szükség van, gyengéd erőszakkal betuszkolja Lylinát. Miután visszakulcsolta az ajtót – kinek kellenek váratlan meglepetések? - várakozóan nyújtja felfelé fordított tenyerét, nehéz félreérteni, hogy a kencés üvegcsét és a másik fiolát szeretné elkérni.*
- Vetkőzz!
*Maga részéről ezzel az előjátékot letudottnak tekinti, szeretne minél előbb túlesni az egészen és megszabadulni a viszketéstől, a kiütésektől, a vöröslő bőrtől, ettől az egész kórságtól. És szorult belé annyi jóérzés, hogy Lylina legyen az első, könnyebbüljön meg ő előbb. Ez szép, lovagias gondolat, de a következő az, hogy csak nagy vonalakban tudja, mit tartalmaznak a kevercsek. Noha kicsi az esélye, hogy a mélységi szándékosan ártani akarna nekik, de mi van ha nem gyógyító, hanem sarlatán?*
- Illetve egy pillanat!
*Inti felemelt kézzel várakozásra a lányt, aztán ha megkapja amit kért, a mosdótál vizében, a sötételftől kapott utasítás szellemében, elveveri a kisebbi üveg hígabb tartalmát, majd feltűri az ingujját és próbaképp lemossa vele a karját. Úgy látszik megmarad, és a karja sem száradt le. Bólint, a lányra pillant és igen szélesen vigyorodik el.*
- Még ruhában? De szemérmesek vagyunk. Így hogyan fog a hátadra is jutni ebből a csodaszerből?
A hozzászólás írója (Chetro Leyrah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.16 07:12:38
*A fogadó közönsége bizonyára értetlenül nézi a két őrültet, ahogy berontanak az ajtón, átviharzanak a helyiségen és eltűnnek a lépcsőn a szobák felé. Persze ha az elmúlt napokban megmártóztak a fürdőház mostanában gyógyhatásúnak nem igazán nevezhető vizében, megértik őket. Amikor az a nyavalyás viszketés elviselhetetlenségig fokozódik, csak az érdekli az embert, hogy minél hamarabb szabadulhasson tőle. Az orvosságot beszerezték, hát azonnal ki is szeretnék próbálni.*
- Hozzád képest biztos szemérmes vagyok. *fejez be egy útközben elkezdett beszélgetést egy kaján vigyorral már az emeleten* - Elvégre nem én tettem meg mindent, hogy a másik ruha nélkül maradjon. Annak is örülhetünk, hogy nem vágtak ki a fogadóból.
*Természetesen semmi neheztelés nincs a hangjában, épp ellenkezőleg. Arról nem is beszélve, hogy az ő ötlete volt, hogy egy szál fürdőlepedőben parádézzon a fogadóban tegnap, miután a lány túszul ejtette a ruháit a fürdőben. Apropó fürdő, ismét vakarózhatnékja támad, megáll a szobája ajtaja előtt.*
- Sőt, annyira szemérmes vagyok, hogy ifjú kisasszonyok lakosztályaiba be sem tenném a lábam, ha nincs velük egy idősebb nőrokon. Úgyhogy itt próbáljuk ki az orvosságot.
*Nyitja ki szobája ajtaját, aztán, ha erre szükség van, gyengéd erőszakkal betuszkolja Lylinát. Miután visszakulcsolta az ajtót – kinek kellenek váratlan meglepetések? - várakozóan nyújtja felfelé fordított tenyerét, nehéz félreérteni, hogy a kencés üvegcsét és a másik fiolát szeretné elkérni.*
- Vetkőzz!
*Maga részéről ezzel az előjátékot letudottnak tekinti, szeretne minél előbb túlesni az egészen és megszabadulni a viszketéstől, a kiütésektől, a vöröslő bőrtől, ettől az egész kórságtól. És szorult belé annyi jóérzés, hogy Lylina legyen az első, könnyebbüljön meg ő előbb. Ez szép, lovagias gondolat, de a következő az, hogy csak nagy vonalakban tudja, mit tartalmaznak a kevercsek. Noha kicsi az esélye, hogy a mélységi szándékosan ártani akarna nekik, de mi van ha nem gyógyító, hanem sarlatán?*
- Illetve egy pillanat!
*Inti felemelt kézzel várakozásra a lányt, aztán ha megkapja amit kért, a mosdótál vizében, a sötételftől kapott utasítás szellemében, elveveri a kisebbi üveg hígabb tartalmát, majd feltűri az ingujját és próbaképp lemossa vele a karját. Úgy látszik megmarad, és a karja sem száradt le. Bólint, a lányra pillant és igen szélesen vigyorodik el.*
- Még ruhában? De szemérmesek vagyunk. Így hogyan fog a hátadra is jutni ebből a csodaszerből?
A hozzászólás írója (Chetro Leyrah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.16 07:12:38
2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-15 23:15:50
Üzenet elküldve: 2016-06-15 23:15:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*A nőről is hamarosan eltűnik az öltözéke maradéka, elvégre ki tudja, mikor adatik legközelebb alkalma mosdani. A dúdolást eközben sem hagyja abba, ugyanis ha nem is bámulta a sötételfet, fél szemét azért rajta tartotta, így észrevette, hogy tetszik neki. Tisztálkodás, törülközés, gondosan ügyelve, hogy ne dörzsölje túl alaposan a vöröses foltokat. Eddigre azért már nincs annyira dalos kedvében, inkább a vakaródzás elkerülésére ügyel.
A kérdésére nem olyan választ kap, amire számított, elvégre ez a pontja az estének elég szilárdan benne volt a tervben, őt inkább az érdekelte volna, mi lesz mondjuk ha már nincs több dolguk egymással. Például holnap után.
Ezzel ráér később is foglalkozni, és megbeszélhetik másnap is, tiszta fejjel. Egyelőre úszik az árral, hagyja magát hátradönteni és viszonozza a csókot, egyik keze utat talál a fehér tincsek közé a férfi tarkójánál. A másik keze épp hogy érinti Erton lapockáját. Igazából az érintésnek nincs súlya, Arasys egyelőre még nem tudja, mit kéne csinálnia. Hogy a másik minek is örülne. Régi berögződött gondolat az, hogy első a társa öröme, és csak utána a sajátja. Össze fogja magát szedni, ebben nem kételkedik, de addig a másikra bízza magát.*
*A nőről is hamarosan eltűnik az öltözéke maradéka, elvégre ki tudja, mikor adatik legközelebb alkalma mosdani. A dúdolást eközben sem hagyja abba, ugyanis ha nem is bámulta a sötételfet, fél szemét azért rajta tartotta, így észrevette, hogy tetszik neki. Tisztálkodás, törülközés, gondosan ügyelve, hogy ne dörzsölje túl alaposan a vöröses foltokat. Eddigre azért már nincs annyira dalos kedvében, inkább a vakaródzás elkerülésére ügyel.
A kérdésére nem olyan választ kap, amire számított, elvégre ez a pontja az estének elég szilárdan benne volt a tervben, őt inkább az érdekelte volna, mi lesz mondjuk ha már nincs több dolguk egymással. Például holnap után.
Ezzel ráér később is foglalkozni, és megbeszélhetik másnap is, tiszta fejjel. Egyelőre úszik az árral, hagyja magát hátradönteni és viszonozza a csókot, egyik keze utat talál a fehér tincsek közé a férfi tarkójánál. A másik keze épp hogy érinti Erton lapockáját. Igazából az érintésnek nincs súlya, Arasys egyelőre még nem tudja, mit kéne csinálnia. Hogy a másik minek is örülne. Régi berögződött gondolat az, hogy első a társa öröme, és csak utána a sajátja. Össze fogja magát szedni, ebben nem kételkedik, de addig a másikra bízza magát.*
2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-15 22:15:41
Üzenet elküldve: 2016-06-15 22:15:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
*Lassan vetkőzik le, közben Arasystól kap egy törölközőt, amit kedvesen meg is köszön. Most a nő láthatja teljesen ruhátlanul, ha akarja meg is bámulhatja, ez a sötételfet kicsit sem zavarja. Alaposan megmosdik, közben hallgatja a nő dúdolását, néha csak csukott szemmel élvezi. Mikor égre végez alaposan megtörli magát majd átadja a helyét Arasysnak. Addig Erton lefekszik az ágyra, néha a plafont bámulja, néha pedig a tengerészt. Mikor a másik végez odaül a mélységi mellé, és azt kérdezi mi legyen. Erton tudja, hogy mit akar, de már nem biztos abban, hogy tényleg sikerülni fog-e a terve. Úgy gondolja, hogy válasz helyett sokkal jobb, ha megmutatja mit szeretne, így hát ha a nő engedi rádönti az ágyra, finoman, és újra megcsókolja.*
*Lassan vetkőzik le, közben Arasystól kap egy törölközőt, amit kedvesen meg is köszön. Most a nő láthatja teljesen ruhátlanul, ha akarja meg is bámulhatja, ez a sötételfet kicsit sem zavarja. Alaposan megmosdik, közben hallgatja a nő dúdolását, néha csak csukott szemmel élvezi. Mikor égre végez alaposan megtörli magát majd átadja a helyét Arasysnak. Addig Erton lefekszik az ágyra, néha a plafont bámulja, néha pedig a tengerészt. Mikor a másik végez odaül a mélységi mellé, és azt kérdezi mi legyen. Erton tudja, hogy mit akar, de már nem biztos abban, hogy tényleg sikerülni fog-e a terve. Úgy gondolja, hogy válasz helyett sokkal jobb, ha megmutatja mit szeretne, így hát ha a nő engedi rádönti az ágyra, finoman, és újra megcsókolja.*
2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-15 22:07:09
Üzenet elküldve: 2016-06-15 22:07:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*Egy mosoly, határozottan boldog darab, jelenik meg az arcán a bók hallatára. Valószínű, hogy kevesen mondanának ilyesmit a tengerészről, főleg ebben a helyzetben.
Magától Arasys hajlamos elfelejteni azt, hogy lehetősége van tisztálkodni. Nem azért, mert kifogása lenne ellene, sokkal inkább azért, mert a tengeren ez a luxus nem mindig és nem mindenkinek adatik meg, a vizet, ha akad nem igazán erre használják. Azért az ötlet nem rossz.
Fürdőt ő nem lát, csak a mosdótálat, friss vízzel, de azt is meghagyja a sötételf használatára először. Ő addig keres valami törülközőt, elvégre a fogadós első ránézésre igyekezett az intézményt minél kényelmesebbé tenni, és a kalóz már szinte elvárja ezt az apróságot. Közben tesz egy kitérőt, és a kalapját is a többi holmijára helyezi. Az egyik, kisebb szekrényben talál nem is egy törülközőt, az egyiket Ertonnak viszi, ha nem állt neki a mosdásnak, akkor a kezébe nyomja, ha már igen, akkor még szorongatja azt is egy darabig, a sajátjával egyetemben.
Ő addig is leteszi magát az ágy szélére és dúdolgatni kezd. Mindig volt valami tehetsége az énekléshez, meg a zenéhez általában, és szívesen is foglalkozik vele amikor ideje akad. Meleg hangja van, bár kicsit karcos hiszen régen volt az, hogy nap mint nap énekelt.
Ha a társa végzett a mosdással, akkor ő is hozzálát a tisztálkodáshoz, majd újra elfoglalja a korábbi helyét az ágyon, remélhetően Erton mellett.*
-Mit szeretnél, mi legyen ebből az egészből? *Kérdezi, miközben hátradől keresztbe az ágyon.*
*Egy mosoly, határozottan boldog darab, jelenik meg az arcán a bók hallatára. Valószínű, hogy kevesen mondanának ilyesmit a tengerészről, főleg ebben a helyzetben.
Magától Arasys hajlamos elfelejteni azt, hogy lehetősége van tisztálkodni. Nem azért, mert kifogása lenne ellene, sokkal inkább azért, mert a tengeren ez a luxus nem mindig és nem mindenkinek adatik meg, a vizet, ha akad nem igazán erre használják. Azért az ötlet nem rossz.
Fürdőt ő nem lát, csak a mosdótálat, friss vízzel, de azt is meghagyja a sötételf használatára először. Ő addig keres valami törülközőt, elvégre a fogadós első ránézésre igyekezett az intézményt minél kényelmesebbé tenni, és a kalóz már szinte elvárja ezt az apróságot. Közben tesz egy kitérőt, és a kalapját is a többi holmijára helyezi. Az egyik, kisebb szekrényben talál nem is egy törülközőt, az egyiket Ertonnak viszi, ha nem állt neki a mosdásnak, akkor a kezébe nyomja, ha már igen, akkor még szorongatja azt is egy darabig, a sajátjával egyetemben.
Ő addig is leteszi magát az ágy szélére és dúdolgatni kezd. Mindig volt valami tehetsége az énekléshez, meg a zenéhez általában, és szívesen is foglalkozik vele amikor ideje akad. Meleg hangja van, bár kicsit karcos hiszen régen volt az, hogy nap mint nap énekelt.
Ha a társa végzett a mosdással, akkor ő is hozzálát a tisztálkodáshoz, majd újra elfoglalja a korábbi helyét az ágyon, remélhetően Erton mellett.*
-Mit szeretnél, mi legyen ebből az egészből? *Kérdezi, miközben hátradől keresztbe az ágyon.*
2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-15 19:21:25
Üzenet elküldve: 2016-06-15 19:21:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
*Nézi, ahogy Arasys félig levetkőzik, a foltjai nem érdekli, nem az lesz, amin kiakad, már ha egyáltalán kis fog. Elvégre Erton sem érez hiányt vörös kiütésekből.*
- Tökéletes.
*Mosolyodik el, még mindig a nőt bámulva. Még mindig ugyan arra gondol, mint a fürdőházban: ezt kár lett volna kihagyni, már csak azért, mert legalább a szeme élvezi a műsort.*
- Kvittek vagyunk.
*Nem zavarja, hogy a nő közelebb jön, de Erton úgy gondolja, hogy meg szeretne tisztálkodni, és félmeztelen tengerésznő ide vagy oda, nem szereti, ha koszosnak érzi magát, így hát rögtön tesz ellene, Arasys pedig ha szeretné akár végig is nézheti.*
*Nézi, ahogy Arasys félig levetkőzik, a foltjai nem érdekli, nem az lesz, amin kiakad, már ha egyáltalán kis fog. Elvégre Erton sem érez hiányt vörös kiütésekből.*
- Tökéletes.
*Mosolyodik el, még mindig a nőt bámulva. Még mindig ugyan arra gondol, mint a fürdőházban: ezt kár lett volna kihagyni, már csak azért, mert legalább a szeme élvezi a műsort.*
- Kvittek vagyunk.
*Nem zavarja, hogy a nő közelebb jön, de Erton úgy gondolja, hogy meg szeretne tisztálkodni, és félmeztelen tengerésznő ide vagy oda, nem szereti, ha koszosnak érzi magát, így hát rögtön tesz ellene, Arasys pedig ha szeretné akár végig is nézheti.*
2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-14 22:18:05
Üzenet elküldve: 2016-06-14 22:18:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*Ha a sötételf egy pillanatig is azt hitte, hogy a kalóz rászorul arra, hogy megvédjék, akkor az nagy hiba volt. Főleg azután, hogy volt esélye edzeni vele, és annyira nem lehetett szerencsétlen. Vagy mégis?
A hallottakra elvigyorodik, és a második réteg ruhája kerül a többire. A fehérnemű és a nadrág még így is maradt. A szabad bőrfelületeken láthatóak vörös foltok, de nem sok, illetve néhány kisebb és egy nagyobb heg, bár nincs velük tele és még abban a szerencsés helyzetben van, hogy mindegyikkel el tudna számolni.*
-Megfelel? *Kérdezi, és kicsit távolabb lép az asztaltól, hogy lassan körbefordulhasson a saját tengelye körül.
Miután ezt befejezte, elindul a férfi felé, pár lépésnyivel előtte megállva. Csípőre tett kézzel figyeli Ertont, inkább az arcát, mint az alakját. Az utóbbit már volt ideje megnéznie a fürdőházban, és már akkor sem volt oka panaszkodni.*
-Akkor, kvittek vagyunk?
*Ha a sötételf egy pillanatig is azt hitte, hogy a kalóz rászorul arra, hogy megvédjék, akkor az nagy hiba volt. Főleg azután, hogy volt esélye edzeni vele, és annyira nem lehetett szerencsétlen. Vagy mégis?
A hallottakra elvigyorodik, és a második réteg ruhája kerül a többire. A fehérnemű és a nadrág még így is maradt. A szabad bőrfelületeken láthatóak vörös foltok, de nem sok, illetve néhány kisebb és egy nagyobb heg, bár nincs velük tele és még abban a szerencsés helyzetben van, hogy mindegyikkel el tudna számolni.*
-Megfelel? *Kérdezi, és kicsit távolabb lép az asztaltól, hogy lassan körbefordulhasson a saját tengelye körül.
Miután ezt befejezte, elindul a férfi felé, pár lépésnyivel előtte megállva. Csípőre tett kézzel figyeli Ertont, inkább az arcát, mint az alakját. Az utóbbit már volt ideje megnéznie a fürdőházban, és már akkor sem volt oka panaszkodni.*
-Akkor, kvittek vagyunk?
2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-14 17:54:47
Üzenet elküldve: 2016-06-14 17:54:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
*Vigyorogva nézi, ahogy Arasys füttyent az ő kicsikéire nézve. Igen, azok az ő kicsikéi. Figyeli, ahogy a nő a kérésére kipakolja a fegyvereit. Nem számított ilyen nagy mennyiségre, de hát végül is tengerész, az veszélyes hely, nem? Valamivel csak meg kell védenie magát, Erton pedig szereti az erős nőket, akiket nem kell mindentől lovagiasan megvédeni.*
- Ebben bíztam a legjobban.
*Mikor következőnek a nő vetkőzni kezd őszintén meglepődik. Lehet, hogy ezt akarta, de nem ilyen nyíltan, végül rájön, hogy miért van ez. A védelem.
Egy nagy sóhajtás keretében ledobja kabátját az egyik székre, majd felhúzza az ingujját, és lekapcsolja magáról az alkarvédőt. Leveszi az ingét, ami alatt egy kisebb féle láncing található, az alatt pedig még egy ruha. Abból is kibújik, mire pedig végez Arasys ugyan azt a mezítelen felsőtestet láthatja, mint a fürdőházba, ezúttal néhány apróbb, piros folttal, amik ugyan viszketnek, de a sötételfnek elég az akaratereje ahhoz, hogy megállítsa a viszketést.*
- Na, ha azt leveszed kvittek leszünk a fegyver és páncél témában.
*Vigyorogva nézi, ahogy Arasys füttyent az ő kicsikéire nézve. Igen, azok az ő kicsikéi. Figyeli, ahogy a nő a kérésére kipakolja a fegyvereit. Nem számított ilyen nagy mennyiségre, de hát végül is tengerész, az veszélyes hely, nem? Valamivel csak meg kell védenie magát, Erton pedig szereti az erős nőket, akiket nem kell mindentől lovagiasan megvédeni.*
- Ebben bíztam a legjobban.
*Mikor következőnek a nő vetkőzni kezd őszintén meglepődik. Lehet, hogy ezt akarta, de nem ilyen nyíltan, végül rájön, hogy miért van ez. A védelem.
Egy nagy sóhajtás keretében ledobja kabátját az egyik székre, majd felhúzza az ingujját, és lekapcsolja magáról az alkarvédőt. Leveszi az ingét, ami alatt egy kisebb féle láncing található, az alatt pedig még egy ruha. Abból is kibújik, mire pedig végez Arasys ugyan azt a mezítelen felsőtestet láthatja, mint a fürdőházba, ezúttal néhány apróbb, piros folttal, amik ugyan viszketnek, de a sötételfnek elég az akaratereje ahhoz, hogy megállítsa a viszketést.*
- Na, ha azt leveszed kvittek leszünk a fegyver és páncél témában.
2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-14 11:08:26
Üzenet elküldve: 2016-06-14 11:08:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A sólyom neve, Sólyom//
*A bor valahogy nem hatja meg érzékeit. Csak az álmosság van rá hatással. Energikusan röppen fel e lépcsőn. Mármint Enirol, nem Sólyom. Hamar megtalálja szobáját, kinyitja az ajtót, előre engedi a madarat.*
-Jó lesz itt?
*Kérdezi kedves hangon, egy szinte anyai félmosollyal. A madár röppen egy-két kört, keres egy kényelmes, vékony elálló felületet amin alhat. Megtalálja az ágy lábtámláját, és azonnal rá is röppen. Kicsit oldalazva az ablakhoz léptet, és csőrével megkopogtatja a keretet*
-Jól van! Jól van. Nem kell türelmetlenkedni.
*Mondja, és szokásaikhoz híven kinyitja az ablakot. Majd maga is nyugovóra tér. Még egy utolsót pillant a madárra, aki már békésen alszik. Nem zavarja meg egy kedves "Jó éjszakáttal".*
*Békés, nyugodt, Sólyom víjjogás mentes éjszaka után a nap első sugaraival kelnek ők is. Azaz először Sólyom, de rá néhány szegmensre Enirol is kinyitja a szemét. Szokásos reggeli procedúra. Átmozgatja magát, izmait, végtagjait. Pici torna így reggel. De látszik, hogy a tegnapi fegyelmezettség sok volt Sólyomnak. Nagyon fészkelődik, röpköd a szobában. Nem szólna rá, megérti, átérzi milyen nehéz most egy madárnak. Ő sem érzi jól magát.*
-Nyugalom barátom! Nekem sem valami kellemes gondolhatod. Mennél?
*Kérdezi a madarától kedvesen. Igencsak igenlést lát a kérdésre. Hát elereszti az ablakon Északnak. Még megsimogatja utoljára.*
-Visszagyere!
*Adja ki a parancsot. Persze tudja, hogy jelre, vagy ha megunta a szabad levegőt, akkor megkeresi újra, mint már annyiszor. Még gyorsan összeszedi a holmijait, és visszaindul a fogadóba, már elmadártalanodva.*
A hozzászólás írója (Sólyommadár Enilorac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.14 11:09:41
*A bor valahogy nem hatja meg érzékeit. Csak az álmosság van rá hatással. Energikusan röppen fel e lépcsőn. Mármint Enirol, nem Sólyom. Hamar megtalálja szobáját, kinyitja az ajtót, előre engedi a madarat.*
-Jó lesz itt?
*Kérdezi kedves hangon, egy szinte anyai félmosollyal. A madár röppen egy-két kört, keres egy kényelmes, vékony elálló felületet amin alhat. Megtalálja az ágy lábtámláját, és azonnal rá is röppen. Kicsit oldalazva az ablakhoz léptet, és csőrével megkopogtatja a keretet*
-Jól van! Jól van. Nem kell türelmetlenkedni.
*Mondja, és szokásaikhoz híven kinyitja az ablakot. Majd maga is nyugovóra tér. Még egy utolsót pillant a madárra, aki már békésen alszik. Nem zavarja meg egy kedves "Jó éjszakáttal".*
*Békés, nyugodt, Sólyom víjjogás mentes éjszaka után a nap első sugaraival kelnek ők is. Azaz először Sólyom, de rá néhány szegmensre Enirol is kinyitja a szemét. Szokásos reggeli procedúra. Átmozgatja magát, izmait, végtagjait. Pici torna így reggel. De látszik, hogy a tegnapi fegyelmezettség sok volt Sólyomnak. Nagyon fészkelődik, röpköd a szobában. Nem szólna rá, megérti, átérzi milyen nehéz most egy madárnak. Ő sem érzi jól magát.*
-Nyugalom barátom! Nekem sem valami kellemes gondolhatod. Mennél?
*Kérdezi a madarától kedvesen. Igencsak igenlést lát a kérdésre. Hát elereszti az ablakon Északnak. Még megsimogatja utoljára.*
-Visszagyere!
*Adja ki a parancsot. Persze tudja, hogy jelre, vagy ha megunta a szabad levegőt, akkor megkeresi újra, mint már annyiszor. Még gyorsan összeszedi a holmijait, és visszaindul a fogadóba, már elmadártalanodva.*
A hozzászólás írója (Sólyommadár Enilorac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.14 11:09:41
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370