Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-13 22:58:14
Üzenet elküldve: 2016-06-13 22:58:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*Füttyent egyet a fegyverarzenálra, de felé sem mozdul. Arasys személyében nem egy piti tolvaj áll Erton előtt, ha magának akarná a holmit, nem egy ennyire nyílt rablással próbálkozna.
Nem tetszik neki a parancsoló hangnem, de nem teszi szóvá. Helyette tisztán látható az arcán az érzés, ahogy az asztal melletti székhez sétál. Az egyik nagyobb erszény landol az asztalon, és fém csapódik fémnek benne. A hang távol áll az érmék csilingelésétől, ez Arasys dobókéseinek hangja volt. A szablya már a széken landol, azzal a madzaggal lóg a háttámlán, amivel eddig a kalóz övén. Szintén a széken landol a csizmaszára rejtett dobótőr is, és ő ezzel végzett, nincs nála több fegyver.
Egy pillanatig szinte dacosan figyeli a fegyvereket, amit maguknál hordanak, aztán felkuncog.*
-Azt hiszem, azért egyikünket sem kell félteni. *És még egyelőre csak a fegyverekről beszélhet. Valószínű, hogy a férfi sem jár védelem nélkül körbe a városban, az pedig biztos, hogy ő nem teszi.
Kilazítja az övét, kibújik az ingéből, ami alatt így láthatóvá válik egy bőrpáncél, ami igényel pár percet, mire le tudja venni. Alatta egy kissé szürkés, de alapvetően fehér, ujjatlan inget visel, ami egyelőre marad, akkor is, ha a felette hordott holmik rendben landolnak a széken.
Nekitámaszkodik az asztal peremének és várakozó tekintettel figyeli a férfit.*
*Füttyent egyet a fegyverarzenálra, de felé sem mozdul. Arasys személyében nem egy piti tolvaj áll Erton előtt, ha magának akarná a holmit, nem egy ennyire nyílt rablással próbálkozna.
Nem tetszik neki a parancsoló hangnem, de nem teszi szóvá. Helyette tisztán látható az arcán az érzés, ahogy az asztal melletti székhez sétál. Az egyik nagyobb erszény landol az asztalon, és fém csapódik fémnek benne. A hang távol áll az érmék csilingelésétől, ez Arasys dobókéseinek hangja volt. A szablya már a széken landol, azzal a madzaggal lóg a háttámlán, amivel eddig a kalóz övén. Szintén a széken landol a csizmaszára rejtett dobótőr is, és ő ezzel végzett, nincs nála több fegyver.
Egy pillanatig szinte dacosan figyeli a fegyvereket, amit maguknál hordanak, aztán felkuncog.*
-Azt hiszem, azért egyikünket sem kell félteni. *És még egyelőre csak a fegyverekről beszélhet. Valószínű, hogy a férfi sem jár védelem nélkül körbe a városban, az pedig biztos, hogy ő nem teszi.
Kilazítja az övét, kibújik az ingéből, ami alatt így láthatóvá válik egy bőrpáncél, ami igényel pár percet, mire le tudja venni. Alatta egy kissé szürkés, de alapvetően fehér, ujjatlan inget visel, ami egyelőre marad, akkor is, ha a felette hordott holmik rendben landolnak a széken.
Nekitámaszkodik az asztal peremének és várakozó tekintettel figyeli a férfit.*
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-13 22:25:09
Üzenet elküldve: 2016-06-13 22:25:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
- Ez egy remek ötlet.
*Nyugtázza, amikor a nő az ajtóba dugja a kulcsot.*
- Igen, azt hiszem. Tudod, az évek, meg a rutin.
*Na a rutint nem a nők elcsábítására érti, hanem mindenre ami magába foglalja azt, hogy ő elmondja valakinek, hogy kicsoda. Még ha a nő azt is mutatja, hogy nem fél Erton tudja, hogy igen. Túl sokszor járt már így ahhoz, hogy ne ismerjen fel egy ilyen álcát. Eszébe is jut valami, de előbb még egy csókot lehel a nő ajkaira. Egy kicsit hagyja, hogy pipiskedjen, ugyanis élvezi, majd a vállánál fogva visszalöki a sarkát a talajra. lehajol, és úgy csókolja meg Arasyst. De ez nem tart sokáig, finoman, elengedi a nőt, majd az asztalhoz sétál. Először a hosszúkardját teszi le, majd a rövidet. Odakerül a dobótőre is, illetve néhány dobócsillag, de egyelőre az alkarvédőjét nem veszi lesz. Úgy áll, hogyha a nő véletlen fel akarná kapni bármelyik kincsét is, majd futni akarna vele meg tudja akadályozni.*
- Te jössz.
*Ez inkább parancsként hangzik, mintsem kérésnek.*
- Ez egy remek ötlet.
*Nyugtázza, amikor a nő az ajtóba dugja a kulcsot.*
- Igen, azt hiszem. Tudod, az évek, meg a rutin.
*Na a rutint nem a nők elcsábítására érti, hanem mindenre ami magába foglalja azt, hogy ő elmondja valakinek, hogy kicsoda. Még ha a nő azt is mutatja, hogy nem fél Erton tudja, hogy igen. Túl sokszor járt már így ahhoz, hogy ne ismerjen fel egy ilyen álcát. Eszébe is jut valami, de előbb még egy csókot lehel a nő ajkaira. Egy kicsit hagyja, hogy pipiskedjen, ugyanis élvezi, majd a vállánál fogva visszalöki a sarkát a talajra. lehajol, és úgy csókolja meg Arasyst. De ez nem tart sokáig, finoman, elengedi a nőt, majd az asztalhoz sétál. Először a hosszúkardját teszi le, majd a rövidet. Odakerül a dobótőre is, illetve néhány dobócsillag, de egyelőre az alkarvédőjét nem veszi lesz. Úgy áll, hogyha a nő véletlen fel akarná kapni bármelyik kincsét is, majd futni akarna vele meg tudja akadályozni.*
- Te jössz.
*Ez inkább parancsként hangzik, mintsem kérésnek.*
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-13 22:14:20
Üzenet elküldve: 2016-06-13 22:14:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*Pár lépés után kénytelen belátni, hogy az ötlete nem volt túl jó, ezért nem tiltakozik sem a karja szorongatása, sem a későbbi, csók nélküli séta miatt.
Amikor megérkeznek a szobába, és a férfi fel mutatja a kulcsot egy pillanatig gondolkozik, hogy mi legyen, végül kikapja a másik kezéből. Az ajtó zárva marad, de a kulcs visszakerül a zárba.*
-Ott még esetleg meg is találjuk. *A megjegyzést egy vigyor kíséri, amihez Erton már legalább annyira hozzászokhatott, mint amennyire a tengerész a sötételf arcán időnként megjelenő féloldalas mosolyhoz.
Odasétál a férfihoz, a mellkasára simítja az egyik kezét.*
-Azt hiszed, hogy csak azért, mert tudom mivel foglalkozol, félni fogok tőled? *Látszólag remekül szórakozik a szituáción, de valójában egy kicsit tart a helyzettől. Bár ezt a félelmet gyorsan az agya egy rejtett zugába temeti, arra az esetre, ha más körülmények között találkoznának.
Talán a másik most számít a csókra és lejjebb hajtja a fejét, hogy ne Arasys-nak kelljen pipiskednie, bár ha a férfi nem jön rá mit is akar, akkor ismét lábujjhegyre áll, hogy elérje. Az egyik kezét a csók idejére a világos tincsek közé rejti, a sötételf tarkójánál.*
*Pár lépés után kénytelen belátni, hogy az ötlete nem volt túl jó, ezért nem tiltakozik sem a karja szorongatása, sem a későbbi, csók nélküli séta miatt.
Amikor megérkeznek a szobába, és a férfi fel mutatja a kulcsot egy pillanatig gondolkozik, hogy mi legyen, végül kikapja a másik kezéből. Az ajtó zárva marad, de a kulcs visszakerül a zárba.*
-Ott még esetleg meg is találjuk. *A megjegyzést egy vigyor kíséri, amihez Erton már legalább annyira hozzászokhatott, mint amennyire a tengerész a sötételf arcán időnként megjelenő féloldalas mosolyhoz.
Odasétál a férfihoz, a mellkasára simítja az egyik kezét.*
-Azt hiszed, hogy csak azért, mert tudom mivel foglalkozol, félni fogok tőled? *Látszólag remekül szórakozik a szituáción, de valójában egy kicsit tart a helyzettől. Bár ezt a félelmet gyorsan az agya egy rejtett zugába temeti, arra az esetre, ha más körülmények között találkoznának.
Talán a másik most számít a csókra és lejjebb hajtja a fejét, hogy ne Arasys-nak kelljen pipiskednie, bár ha a férfi nem jön rá mit is akar, akkor ismét lábujjhegyre áll, hogy elérje. Az egyik kezét a csók idejére a világos tincsek közé rejti, a sötételf tarkójánál.*
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-13 19:44:59
Üzenet elküldve: 2016-06-13 19:44:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
*Furcsa így, csók közbe össze-vissza lépkedni, így hát megragadja a nőt kajánál fogva, majd megállítja, hogy ne ficánkoljon már. Izgatott-e vagy sem, úgy nem tud csókolózni, hogy a partnere közben, sétál. Végül mégis hagyja, hogy magával rángassák, de már csak úgy, hogy ajkaival eleresztette a lányt. Mikor végre odaérnek az ajtóhoz gyorsan kinyitja, behúzza Arasyst, majd utána be is csukja és magukra zárja.*
- Ha nem bízol bennem itt a kulcs.
*Mutatja fel magasra. Most, hogy kiderült mi a foglalkozása lehet, hogy a nő fél tőle. Bár, elég erős, bátor, és határozott jellemnek tűnik, így nagyobb a valószínűsége a nemnek, mint az igennek. De azért jobb biztosra menni.*
*Furcsa így, csók közbe össze-vissza lépkedni, így hát megragadja a nőt kajánál fogva, majd megállítja, hogy ne ficánkoljon már. Izgatott-e vagy sem, úgy nem tud csókolózni, hogy a partnere közben, sétál. Végül mégis hagyja, hogy magával rángassák, de már csak úgy, hogy ajkaival eleresztette a lányt. Mikor végre odaérnek az ajtóhoz gyorsan kinyitja, behúzza Arasyst, majd utána be is csukja és magukra zárja.*
- Ha nem bízol bennem itt a kulcs.
*Mutatja fel magasra. Most, hogy kiderült mi a foglalkozása lehet, hogy a nő fél tőle. Bár, elég erős, bátor, és határozott jellemnek tűnik, így nagyobb a valószínűsége a nemnek, mint az igennek. De azért jobb biztosra menni.*
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-13 17:43:08
Üzenet elküldve: 2016-06-13 17:43:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*A nevetésre hátrapillant, de egyébként különösebben nem zavarja, ahogy az sem zavarná, hogy a férfi figyeli, feltéve, ha tudna róla. Ha jobban belegondolna, talán még értékelné is. Nem izgatott, legalábbis nem érez semmi különöset, de az éjszaka jó szórakozásnak ígérkezik. Így persze kifogása sincs a helyzet ellen, ha lenne akkor már nem lenne itt.
Bólint, de ez nem állítja meg abban, hogy megpróbálja megnézni a kulcsot a válasszal egyidőben.
A csók ellen nem tiltakozik, csak az ajtó felé kezd lépkedni, lassan, magával húzva a férfit is, elvégre a kezét még nem engedte el. Ha rajta múlik, akkor már a szobájukig értek mire levegőt próbálnak venni, illetve, a nő biztos.*
*A nevetésre hátrapillant, de egyébként különösebben nem zavarja, ahogy az sem zavarná, hogy a férfi figyeli, feltéve, ha tudna róla. Ha jobban belegondolna, talán még értékelné is. Nem izgatott, legalábbis nem érez semmi különöset, de az éjszaka jó szórakozásnak ígérkezik. Így persze kifogása sincs a helyzet ellen, ha lenne akkor már nem lenne itt.
Bólint, de ez nem állítja meg abban, hogy megpróbálja megnézni a kulcsot a válasszal egyidőben.
A csók ellen nem tiltakozik, csak az ajtó felé kezd lépkedni, lassan, magával húzva a férfit is, elvégre a kezét még nem engedte el. Ha rajta múlik, akkor már a szobájukig értek mire levegőt próbálnak venni, illetve, a nő biztos.*
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-12 22:06:23
Üzenet elküldve: 2016-06-12 22:06:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
*Mikor a nő megiramodik a lépcsőn felfelé hangosan felnevet, majd követni kezdi. Izgatottnak tűnik, szinte süt róla, alig bírja eltitkolni, ez pedig Ertonnak nagyon tetszik. A lépcső tetejéig egy picit megbámulja Arasyst és rájön, hogy tetszik neki az, amit lát. A nő ebből nem sokat vehet észre, hiszen háttal van a férfinak és már levette róla a tekintetét, mikor bevárják.*
- Az utolsó előtti.
*Válaszol a kérdésre, majd a markába foglya a kulcsot, hogy el nem ejtse.
Mikor a nő ajkai a szája sarkát érintik pár másodpercre jólesőn megborzong, a szíve pedig kicsit gyorsabban kezd kalimpálni. Te jó ég! Milyen régen volt dolga nővel! Nem bír türtőztetni magával, így hát abból a pusziból ha a másik el nem fordul és tovább nem megy egy lágy, kellemes csók bontakozik ki.*
*Mikor a nő megiramodik a lépcsőn felfelé hangosan felnevet, majd követni kezdi. Izgatottnak tűnik, szinte süt róla, alig bírja eltitkolni, ez pedig Ertonnak nagyon tetszik. A lépcső tetejéig egy picit megbámulja Arasyst és rájön, hogy tetszik neki az, amit lát. A nő ebből nem sokat vehet észre, hiszen háttal van a férfinak és már levette róla a tekintetét, mikor bevárják.*
- Az utolsó előtti.
*Válaszol a kérdésre, majd a markába foglya a kulcsot, hogy el nem ejtse.
Mikor a nő ajkai a szája sarkát érintik pár másodpercre jólesőn megborzong, a szíve pedig kicsit gyorsabban kezd kalimpálni. Te jó ég! Milyen régen volt dolga nővel! Nem bír türtőztetni magával, így hát abból a pusziból ha a másik el nem fordul és tovább nem megy egy lágy, kellemes csók bontakozik ki.*
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-12 21:54:38
Üzenet elküldve: 2016-06-12 21:54:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*Hamarosan megjelenik a sötételf, kulcsot lóbálva. A kérdésre elvigyorodik, bólint és szinte azonnal elindul a lépcsőn felfelé. Aztán fent az is eszébe jut, hogy neki, ellentétben Ertonnal, fogalma sincs melyik szobát kapták.
Így a lépcső végén félreáll, hogy bevárja a férfit.*
-Merre? *Kérdezi, a férfi keze felé nyúlva. Mivel a társa azon az oldalán állt meg, amelyik kezében a kulcsot, ezért ha el tudja kapni, akkor felemeli a kezet és benne a kulcsot is, hogy megnézze a szoba számot. Egyébként ezt csak kíváncsiságból teszi, nem akar nagyon előrerohanni. A másik magasabb, mint ő, így lábujjhegyre áll és nyom egy csókot, saját szándéka szerint csak a sötételf szája sarkára, ha már egyszer tesz egy kísérletet megállítani a sétát.*
*Hamarosan megjelenik a sötételf, kulcsot lóbálva. A kérdésre elvigyorodik, bólint és szinte azonnal elindul a lépcsőn felfelé. Aztán fent az is eszébe jut, hogy neki, ellentétben Ertonnal, fogalma sincs melyik szobát kapták.
Így a lépcső végén félreáll, hogy bevárja a férfit.*
-Merre? *Kérdezi, a férfi keze felé nyúlva. Mivel a társa azon az oldalán állt meg, amelyik kezében a kulcsot, ezért ha el tudja kapni, akkor felemeli a kezet és benne a kulcsot is, hogy megnézze a szoba számot. Egyébként ezt csak kíváncsiságból teszi, nem akar nagyon előrerohanni. A másik magasabb, mint ő, így lábujjhegyre áll és nyom egy csókot, saját szándéka szerint csak a sötételf szája sarkára, ha már egyszer tesz egy kísérletet megállítani a sétát.*
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-30 16:44:13
Üzenet elküldve: 2016-05-30 16:44:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Sentencia//
*Jól aludt. Gyorsan jött a reggel. A nappal kelt ő is. Feszíti az erő ma reggel. Elvégezte szokásos reggeli átmozgató edzését. Bele sem izzadt.* ~Lehet, hogy át kellene számolnom a gyakorlatokat.~ *Simogatja hiúságát a gondolat. Végeztével, fogcsikorgatva felveszi magára vasruháját.* ~Inkább megdöglök, ha arra kerül a sor, de nem értem ennek a lényegét. Ne legyen korlátozva az ember harc közben nem?~ *A padlót a hátára, a kardját az oldalára csatolja. Majd a kabát.* ~Megfőzöm magam mint a tegnapi őket a szakács!~ *Mindenét össze kaparja. Elindul terve szerint az erdőbe.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.30 16:45:52
*Jól aludt. Gyorsan jött a reggel. A nappal kelt ő is. Feszíti az erő ma reggel. Elvégezte szokásos reggeli átmozgató edzését. Bele sem izzadt.* ~Lehet, hogy át kellene számolnom a gyakorlatokat.~ *Simogatja hiúságát a gondolat. Végeztével, fogcsikorgatva felveszi magára vasruháját.* ~Inkább megdöglök, ha arra kerül a sor, de nem értem ennek a lényegét. Ne legyen korlátozva az ember harc közben nem?~ *A padlót a hátára, a kardját az oldalára csatolja. Majd a kabát.* ~Megfőzöm magam mint a tegnapi őket a szakács!~ *Mindenét össze kaparja. Elindul terve szerint az erdőbe.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.30 16:45:52
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-30 14:18:11
Üzenet elküldve: 2016-05-30 14:18:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Sentencia//
*Unalmasan, lomhán elköltötte őzét, majd összeszedve mindenét elindult a szobája, és egy újabb magányos éjszaka felé. Hamar megtalálja a szobát. Belép. Körbenéz. Meg van elégedve, jobbat sem kívánhatna. Ágy. Már ilyet is régen látott egy ideje. Elrendezi minden holmiját. Az ágyra hever. Hanyag testartásban melkasára rakja kezét.*
~Céltalan bolyongsz barátom. Nincs értelme terved szerint Itt maradni nem igaz? Nem vagyok fukar, mégis olcsóbb, és szebb a szabad ég alatt hálni.~ *Megnevetteti a gondolat.*
~Hány lovag gondolkodhat így? Értelmetlen itt maradnom. Holnap elindulok. Mit tudom én?! Talán az erdőnek.~ *Hamar elalszik. Könnyen jön az álom, akár a halál.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.30 14:19:23
*Unalmasan, lomhán elköltötte őzét, majd összeszedve mindenét elindult a szobája, és egy újabb magányos éjszaka felé. Hamar megtalálja a szobát. Belép. Körbenéz. Meg van elégedve, jobbat sem kívánhatna. Ágy. Már ilyet is régen látott egy ideje. Elrendezi minden holmiját. Az ágyra hever. Hanyag testartásban melkasára rakja kezét.*
~Céltalan bolyongsz barátom. Nincs értelme terved szerint Itt maradni nem igaz? Nem vagyok fukar, mégis olcsóbb, és szebb a szabad ég alatt hálni.~ *Megnevetteti a gondolat.*
~Hány lovag gondolkodhat így? Értelmetlen itt maradnom. Holnap elindulok. Mit tudom én?! Talán az erdőnek.~ *Hamar elalszik. Könnyen jön az álom, akár a halál.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.30 14:19:23
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-25 20:45:44
Üzenet elküldve: 2016-05-25 20:45:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
- Csak egy kicsit lustálkodom.
*Mutatja is mutató és hüvelykje közötti kis távolsággal, ahogy a férfi elé tartja a két ujjacskát, majd igazat adva neki, felkészül, hogy készülődhessen. Hiába okoz vicces pillanatokat a viszketés, mint például a férfi hátvakarása, javarészt inkább megbolondulni lenne képes tőle, mintsem jobb kedvre derülni. De most akkor is olyan jó, hogy itt ül mellette a férfi. A szemeit még kicsit visszahunyja, ahogy a cirógató kezet élvezve karol lazán a derekára. Viszont, amint az álomról szóló mesét végighallgatja a szemei ki is pattannak. Szóval már este lebukott? A férfi mégsem jött fel számon kérni, nem ellenőrizte, hogy a szobában van e valóban. Tehát megbízik benne. És most sem hordta le, csak egy kellemes kis mese alakjában írta le a tegnap történteket. Akaratlanul is elmosolyodik, majd sóhajtva húzza el kezeit a férfi dereka körül, még egy utolsó vakarást megejt most a derekán, majd nehézkesen, de felegyenesedve nyújtózik is ki.*
- Meg. Soha többé nem fürdök, ha ilyet okoz a víz. Inkább legyen olyan szagom, mint egy barbár férfinak, mint ez a viszketés. Akinek volt dolga ilyennel meg fogja érteni, hogy nőiességem ezen részét miért hagytam magam mögött.
*Vigyorogva kacsint is a férfira, majd a ruháit összekapkodva kezd is az öltözködésnek, ahogy a férfi elfordul. Már az utolsó gombokkal küzd mikor Chetro hátrasandít, majd sóhajtva totyog is mögé, mint egy bűnbánó kiskölyök.*
- Nagyon kétbalkezes vadász lehet. De biztos jobb az ok, amiért maradt, mint az, amiért menni akart.
*Dünnyögi, ahogy kis tétovázással ismét a derék köré kulcsolja karjait, hogy lehunyt szemekkel bújjon is a férfi hátához.*
- Talán megjött az esze, vagy lehet, hogy pont az, hogy elveszítette az épelméjűségét, de lehetséges, hogy van valami, ami miatt ha más nem, hát kolonc lesz a vaddá vált vadásza nyakában.
*Mosolyodik el, ahogy finoman megszorongatja a férfit, már amennyire ő képes olyanra, majd nyögve kapja is el kezeit, ahogy hátrébb lépdelve most a nyakát kényezteti körmeivel.*
- A túlvilági démonok nem tudnak ekkora kínt okozni, mint ez a nyamvadt viszketés. Megőrjít.
*Horkan is, majd amint kicsit enyhül a dolog már a fejét rázva pillant vissza a férfira. Az egész teste bizsereg a kiütésektől, de mégis érzékeli azt a kevés mókát a szenvedésük mögött. Így szája szélében meg is bújik a mosoly, szemei is vidáman csillognak.*
- Meddig várjak még rád? Nem akarhatod, hogy egész nap a kínok kínját éljem meg ezzel a fránya viszketéssel. Csipkedd magad.
*Kacsint a férfira, majd az ajtó felé indul, de félúton meg is torpanva harapja be ajkát. Még egy utolsót vakar az egyik karján, majd vissza is siet a férfiért, hogy amaz kezére fogva induljon el ismét, de már vele együtt.*
- Ha ezen túl leszünk jössz nekem egy fájdalomdíjjal. És nem úszod meg annyival, hogy "Nem tudtam, bocsánat!"
*Vigyorodik el, ahogy ajtót is nyit maguk előtt, majd a viszketéstől gyakran megborzongva indul is ki. Eddig tartotta magát, nem vette elő a komolyabb hiszti fegyverét, de ha valami vajákosra lelnek, aki előtt méterekben kígyózik a sor, akkor biza' leküzdhetetlenül haragos és nyűgös lesz. Olyankor pedig jobban jár, ha inkább egy felhergelt ork sereg elé kerül az ember, nem pedig a mogorva lány útjába.*
- Csak egy kicsit lustálkodom.
*Mutatja is mutató és hüvelykje közötti kis távolsággal, ahogy a férfi elé tartja a két ujjacskát, majd igazat adva neki, felkészül, hogy készülődhessen. Hiába okoz vicces pillanatokat a viszketés, mint például a férfi hátvakarása, javarészt inkább megbolondulni lenne képes tőle, mintsem jobb kedvre derülni. De most akkor is olyan jó, hogy itt ül mellette a férfi. A szemeit még kicsit visszahunyja, ahogy a cirógató kezet élvezve karol lazán a derekára. Viszont, amint az álomról szóló mesét végighallgatja a szemei ki is pattannak. Szóval már este lebukott? A férfi mégsem jött fel számon kérni, nem ellenőrizte, hogy a szobában van e valóban. Tehát megbízik benne. És most sem hordta le, csak egy kellemes kis mese alakjában írta le a tegnap történteket. Akaratlanul is elmosolyodik, majd sóhajtva húzza el kezeit a férfi dereka körül, még egy utolsó vakarást megejt most a derekán, majd nehézkesen, de felegyenesedve nyújtózik is ki.*
- Meg. Soha többé nem fürdök, ha ilyet okoz a víz. Inkább legyen olyan szagom, mint egy barbár férfinak, mint ez a viszketés. Akinek volt dolga ilyennel meg fogja érteni, hogy nőiességem ezen részét miért hagytam magam mögött.
*Vigyorogva kacsint is a férfira, majd a ruháit összekapkodva kezd is az öltözködésnek, ahogy a férfi elfordul. Már az utolsó gombokkal küzd mikor Chetro hátrasandít, majd sóhajtva totyog is mögé, mint egy bűnbánó kiskölyök.*
- Nagyon kétbalkezes vadász lehet. De biztos jobb az ok, amiért maradt, mint az, amiért menni akart.
*Dünnyögi, ahogy kis tétovázással ismét a derék köré kulcsolja karjait, hogy lehunyt szemekkel bújjon is a férfi hátához.*
- Talán megjött az esze, vagy lehet, hogy pont az, hogy elveszítette az épelméjűségét, de lehetséges, hogy van valami, ami miatt ha más nem, hát kolonc lesz a vaddá vált vadásza nyakában.
*Mosolyodik el, ahogy finoman megszorongatja a férfit, már amennyire ő képes olyanra, majd nyögve kapja is el kezeit, ahogy hátrébb lépdelve most a nyakát kényezteti körmeivel.*
- A túlvilági démonok nem tudnak ekkora kínt okozni, mint ez a nyamvadt viszketés. Megőrjít.
*Horkan is, majd amint kicsit enyhül a dolog már a fejét rázva pillant vissza a férfira. Az egész teste bizsereg a kiütésektől, de mégis érzékeli azt a kevés mókát a szenvedésük mögött. Így szája szélében meg is bújik a mosoly, szemei is vidáman csillognak.*
- Meddig várjak még rád? Nem akarhatod, hogy egész nap a kínok kínját éljem meg ezzel a fránya viszketéssel. Csipkedd magad.
*Kacsint a férfira, majd az ajtó felé indul, de félúton meg is torpanva harapja be ajkát. Még egy utolsót vakar az egyik karján, majd vissza is siet a férfiért, hogy amaz kezére fogva induljon el ismét, de már vele együtt.*
- Ha ezen túl leszünk jössz nekem egy fájdalomdíjjal. És nem úszod meg annyival, hogy "Nem tudtam, bocsánat!"
*Vigyorodik el, ahogy ajtót is nyit maguk előtt, majd a viszketéstől gyakran megborzongva indul is ki. Eddig tartotta magát, nem vette elő a komolyabb hiszti fegyverét, de ha valami vajákosra lelnek, aki előtt méterekben kígyózik a sor, akkor biza' leküzdhetetlenül haragos és nyűgös lesz. Olyankor pedig jobban jár, ha inkább egy felhergelt ork sereg elé kerül az ember, nem pedig a mogorva lány útjába.*
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-25 20:04:25
Üzenet elküldve: 2016-05-25 20:04:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*Már emeli a kezét, hogy másodjára is megveregesse az ajtót, amikor szöszmötölés halk zaja szűrődik ki a szobából. Önkéntelenül is elmosolyodik: minden jel szerint Lylinának nehezen megy az ébredés. Biztos szerepet játszik ebben kis éjjeli bóklászása, de valószínűleg az is, hogy eddig talán soha nem volt szüksége arra, hogy abban a pillanatban tökéletesen éber legyen, amikor kinyitotta a szemeit. A rövid várakozást pedig jóleső vakarózással tölti.
Aztán olyan arcot vág, mint egy gyermek, amikor kezébe nyomnak egy elbűvölő, édes kis kutyakölyköt. Egyesek szerint egy nő nem közvetlenül ébredés után hozza legjobb formáját, de ez most nem számít. A kissé beragadt szemekkel, párnától gyűrött arccal pislogó tündéri teremtés látványa ismét egy olyan érzést csal elő belőle, amit eddig nem tapasztalt. Ha meg tudná fogalmazni pár pillanat alatt mindezt, arra jutna, hogy most nem egy férfi néz egy feltűnően bájos, könnyedebben öltözött nőt, hanem egy apa a gyermekét. Akit át akar ölelni, magához akar szorítani, és ha az élet úgy hozza, vérben forgó szemekkel tépni szét bárkit, aki kezet emelne rá. Különös, de kellemes pillanat volt, még ha el is múlik, ahogy a lány feljebb húzza a hosszú inget a combján.*
- Szóval nem csak én.
*Vakar egyet reflexszerűen a karján. Aztán még egyet. És még egyet. Ez egyre elviselhetetlenebb. Ahogy Lylina félreáll az ajtóból, belép a szobába és éppen mondana valamit, amikor villámcsapásszerű hirtelenséggel kezd viszketni a háta. Természetesen pont a háta közepe. Kétségbeesetten igyekszik elérni a viszkető pontot, igyekezetét nem koronázza siker. Mindössze az lehet figyelemre méltó, ahogy – mintha legyeket hessegetne – topog kalimpálva a küszöbön, aztán dühösen horkantva hátát az ajtófélfának veti, térdét berogyasztva és kinyújtva jólesően vakarózik, arcán földöntúli elégedettség terül el. Az illem ebben a pillanatban természetesen eszébe sem jut.*
- Fogalmam sincs, mi lehet ez. Hogy rajtad is kijött ez a nyavalya, szinte biztos vagyok benne, hogy a fürdőben szedtünk össze valamit. Akkor viszont igyekeznünk kéne keresni egy vajákost, mert a fél város ott fog sorakozni az ajtaja előtt, és... hé!
*Az enyhe felháborodás annak szól, hogy Lylina a serény készülődés helyett inkább visszabújik az ágyba. Nem szereti az ilyesmit, nem szereti vesztegetni az időt, de most hogyan neheztelhetne? Nem tud olyasmit elképzelni, ami miatt igazán tudna haragudni rá. Nem ismeri a kijelölt és faképnél hagyott vőlegényét, de látatlanul is egy kivételesen ostoba fajankónak tartja. Hiszen ha nem az lenne, ha lenne benne valami, amit szeretni lehet, reménybeli menyasszonya talán meg is tudta volna kedvelni, hiszen akkora szíve van. De aki egy ekkora kincset képes elveszteni, az vessen magára. Ha pedig kell neki, akkor jöjjön utána ő maga, ne holmi fejvadászokat vagy orgyilkosokat küldjön maga helyett. Itt elakad a gondolatmenet, a végkövetkeztetés túl kínos lenne.
Végül csak sóhajtva leül az ágy szélére, némi tétovázás után végigcirógatja a kissé kócos tincseket. Első gondolata az, hogy valami olyasmit felel: „Jól aludtam, köszönöm, csak ez az átkozott viszketés ne lenne”, de most ehhez a kegyes hazugsághoz sincs kedve.*
- Nem szoktam emlékezni az álmaimra, de a maira igen. Egy tündért láttam benne. No, nem volt olyan apró, mint amilyenek általában és kis szárnyai sem voltak, de elbűvölően szép volt, kedves és imádni való. Úgy éreztem, soha nem tudnám bántani és mégis majdnem megtettem. Hibáztam, ő megbocsátott, én boldog voltam. Aztán egy csendes, teliholdas éjszakán mégis eltűnt. Szörnyű volt. Nem az, hogy egyedül maradtam, hanem a hiánya fájt. Amilyet csak ő okozhatott. Szomorú, mi?
*Kacsint egy féloldalas mosollyal, ahogy óvatosan kihúzza az ujját a rátekeredett hajtincsből és végigsimít a tiszta homlokon.*
- De semmi vész, még nincs vége. Amikor felébredtem ebből az álomból, azt láttam, hogy valóban csak álom volt. A kis tündér, ha el is akart menni, maradt. Nem tudom, hova akart menni, azt is csak sejtem, hogy miért. De ez nem számít semmit. Csak az, hogy itt van.
*Majd’ meghatódik magától, de ebben a pillanatban, mintha rugóra járna, előrehajol és vadul vakarni kezdi a vádliját a csizmaszár alatt.*
- Ettől meg lehet őrülni.
*Az ablakhoz megy, szélesre tárja és Lylinának hátat fordítva, hogy fel tudjon öltözni, az udvar fáit szemléli nagy figyelemmel. És vakarja a karját.*
- Első lecke: mindig nézz körül! Ha csak nézel, de nem látsz, rengetegszer találhatod magad ronda helyzetekben. Hogy csak a legkisebbet említsem, könnyű prédájává válsz egy kezdő tolvajnak is. Arról nem is beszélve, hogy a vadász nem tud észrevétlen kisurranni a fogadóból, ha a vad ott ücsörög az egyik asztalnál. Kész vagy?
*Sandít hátra a válla fölött.*
*Már emeli a kezét, hogy másodjára is megveregesse az ajtót, amikor szöszmötölés halk zaja szűrődik ki a szobából. Önkéntelenül is elmosolyodik: minden jel szerint Lylinának nehezen megy az ébredés. Biztos szerepet játszik ebben kis éjjeli bóklászása, de valószínűleg az is, hogy eddig talán soha nem volt szüksége arra, hogy abban a pillanatban tökéletesen éber legyen, amikor kinyitotta a szemeit. A rövid várakozást pedig jóleső vakarózással tölti.
Aztán olyan arcot vág, mint egy gyermek, amikor kezébe nyomnak egy elbűvölő, édes kis kutyakölyköt. Egyesek szerint egy nő nem közvetlenül ébredés után hozza legjobb formáját, de ez most nem számít. A kissé beragadt szemekkel, párnától gyűrött arccal pislogó tündéri teremtés látványa ismét egy olyan érzést csal elő belőle, amit eddig nem tapasztalt. Ha meg tudná fogalmazni pár pillanat alatt mindezt, arra jutna, hogy most nem egy férfi néz egy feltűnően bájos, könnyedebben öltözött nőt, hanem egy apa a gyermekét. Akit át akar ölelni, magához akar szorítani, és ha az élet úgy hozza, vérben forgó szemekkel tépni szét bárkit, aki kezet emelne rá. Különös, de kellemes pillanat volt, még ha el is múlik, ahogy a lány feljebb húzza a hosszú inget a combján.*
- Szóval nem csak én.
*Vakar egyet reflexszerűen a karján. Aztán még egyet. És még egyet. Ez egyre elviselhetetlenebb. Ahogy Lylina félreáll az ajtóból, belép a szobába és éppen mondana valamit, amikor villámcsapásszerű hirtelenséggel kezd viszketni a háta. Természetesen pont a háta közepe. Kétségbeesetten igyekszik elérni a viszkető pontot, igyekezetét nem koronázza siker. Mindössze az lehet figyelemre méltó, ahogy – mintha legyeket hessegetne – topog kalimpálva a küszöbön, aztán dühösen horkantva hátát az ajtófélfának veti, térdét berogyasztva és kinyújtva jólesően vakarózik, arcán földöntúli elégedettség terül el. Az illem ebben a pillanatban természetesen eszébe sem jut.*
- Fogalmam sincs, mi lehet ez. Hogy rajtad is kijött ez a nyavalya, szinte biztos vagyok benne, hogy a fürdőben szedtünk össze valamit. Akkor viszont igyekeznünk kéne keresni egy vajákost, mert a fél város ott fog sorakozni az ajtaja előtt, és... hé!
*Az enyhe felháborodás annak szól, hogy Lylina a serény készülődés helyett inkább visszabújik az ágyba. Nem szereti az ilyesmit, nem szereti vesztegetni az időt, de most hogyan neheztelhetne? Nem tud olyasmit elképzelni, ami miatt igazán tudna haragudni rá. Nem ismeri a kijelölt és faképnél hagyott vőlegényét, de látatlanul is egy kivételesen ostoba fajankónak tartja. Hiszen ha nem az lenne, ha lenne benne valami, amit szeretni lehet, reménybeli menyasszonya talán meg is tudta volna kedvelni, hiszen akkora szíve van. De aki egy ekkora kincset képes elveszteni, az vessen magára. Ha pedig kell neki, akkor jöjjön utána ő maga, ne holmi fejvadászokat vagy orgyilkosokat küldjön maga helyett. Itt elakad a gondolatmenet, a végkövetkeztetés túl kínos lenne.
Végül csak sóhajtva leül az ágy szélére, némi tétovázás után végigcirógatja a kissé kócos tincseket. Első gondolata az, hogy valami olyasmit felel: „Jól aludtam, köszönöm, csak ez az átkozott viszketés ne lenne”, de most ehhez a kegyes hazugsághoz sincs kedve.*
- Nem szoktam emlékezni az álmaimra, de a maira igen. Egy tündért láttam benne. No, nem volt olyan apró, mint amilyenek általában és kis szárnyai sem voltak, de elbűvölően szép volt, kedves és imádni való. Úgy éreztem, soha nem tudnám bántani és mégis majdnem megtettem. Hibáztam, ő megbocsátott, én boldog voltam. Aztán egy csendes, teliholdas éjszakán mégis eltűnt. Szörnyű volt. Nem az, hogy egyedül maradtam, hanem a hiánya fájt. Amilyet csak ő okozhatott. Szomorú, mi?
*Kacsint egy féloldalas mosollyal, ahogy óvatosan kihúzza az ujját a rátekeredett hajtincsből és végigsimít a tiszta homlokon.*
- De semmi vész, még nincs vége. Amikor felébredtem ebből az álomból, azt láttam, hogy valóban csak álom volt. A kis tündér, ha el is akart menni, maradt. Nem tudom, hova akart menni, azt is csak sejtem, hogy miért. De ez nem számít semmit. Csak az, hogy itt van.
*Majd’ meghatódik magától, de ebben a pillanatban, mintha rugóra járna, előrehajol és vadul vakarni kezdi a vádliját a csizmaszár alatt.*
- Ettől meg lehet őrülni.
*Az ablakhoz megy, szélesre tárja és Lylinának hátat fordítva, hogy fel tudjon öltözni, az udvar fáit szemléli nagy figyelemmel. És vakarja a karját.*
- Első lecke: mindig nézz körül! Ha csak nézel, de nem látsz, rengetegszer találhatod magad ronda helyzetekben. Hogy csak a legkisebbet említsem, könnyű prédájává válsz egy kezdő tolvajnak is. Arról nem is beszélve, hogy a vadász nem tud észrevétlen kisurranni a fogadóból, ha a vad ott ücsörög az egyik asztalnál. Kész vagy?
*Sandít hátra a válla fölött.*
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-25 13:45:55
Üzenet elküldve: 2016-05-25 13:45:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
*Amint végre képes észhez térni összeszedi magát apránként. Lassan felegyenesedik az ágyról, majd a köpenyt ledobva veti is le ruháit, s zuhan is vissza az ágyba, hogy a mai napot végre kipihenhesse.
Végül döntött és marad. Idővel kiderül, hogy ostobán cselekedett e vagy megéri, hogy továbbra is a férfi társaságát képezi majd. Egy biztos, ha már itt maradt ideje, hogy az ezen való idegeskedéssel felhagyjon, mert akkor tényleg megbolondul. Továbbra is szembe fog szállni apjával, s az érte küldött zsoldosokkal. Ideje, hogy arra törekedjen, hogy ne kerüljön bajba, ne kelljen megmenteni, meg tudja magát védeni és akkor Chetronak sem kell a védelemért nagy árat fizetni. Ez így lesz a legokosabb.
Már mosolyogva hunyja le a szemeit, ahogy gondolatai arra tévednek tovább, hogy egy férfi miatt képes teljesen megmásítani a terveit. Az egyik elől elmenekül, míg egy másiknak képes lenne a karjai közé bújni. Badarságnak hangzik azok után, hogy ez a férfi is egy volt azok közül, akit apja bérelt fel, de már elég bizonyítékot kapott arra, hogy Chetrotól nem kell tartania egy pillanatig sem. A szíve fölé simítva sóhajt egyet, ahogy amaz ismét hevesen dübörög a mellkasában. Csak egy röpke csók csattant el kettejük között, de abban a pillanatban határtalanul boldoggá vált. Soha nem érezte még annyira felszabadultnak magát, mint akkor, mint amióta élvezi a társaságát.
Ha ma éjszaka lelépett volna lehet, hogy napok kérdése és belebetegszik a hiányba. Furcsa érzések ezek, s még mindig úgy tartja, hogy ostobaság valakihez ily röpke idő alatt ennyire ragaszkodni, de Chetro olyan ember, kihez hasonlóval még sosem találkozott. Olyan érzéseket ébresztett fel benne, amikhez még sosem volt szerencséje és amiktől egyre boldogabbá válik.
De most már tényleg ideje lesz, hogy nyugovóra térjen. Egy kicsit megpihentesse fejét és szívét. Másnap reggel, pedig mindent úgy folytat, mintha mi sem történt volna.
Alig, hogy kényelmesen végignyúlt az ágyon, mintha megannyi apró bogár kezdené őrülten marni bőrét. Először csak alig kezdett bizseregni, de mire a helyezkedése végére ért már őrült mód kezdett viszketni. Nyögve pattan is ki újból az ágyból, majd a gyertyát meggyújtva veszi alaposabban szemügyre magát. A combjain, hasán, karjain megannyi piros pötty ékeskedik, a bőre csúnyán ki is pirosodott. Még a látvány nem is olyan vészes, de az érzés. Nyögve vakargat ismét a viszkető pontokra, majd sóhajtva oltja el a gyertyát vissza is dőlve az ágyba.*
- Mi a jó vészes nyavalya?
*Dörmögi az orra alatt, majd ismét vakar és vakar. Gyermekkorában volt szerencséje már hasonlóhoz. Valami himlőnek nevezték. Akkor azt hitte az a pokol, de ez rosszabb minden eddiginél. De mégis mit és honnan szedett össze? Nem olyan lány, aki bármi kétes eredetű helyen megfordult volna. Talán akkor a Fürdőház. Az az egyetlen okos magyarázat. Majd meglátja reggel Chetro hogy alakult, azután ismét muszáj lesz módosítani a napi terven. Mielőtt mennének gyakorolni muszáj lesz valakit keresni, aki eltünteti róla ezeket, mert az biz' igaz, hogy meg fog tőle kergülni. Az égető viszketésnél kínzóbb dolog nincs is a számára, hát most kijutott bőven. Sokáig elfészkelődik miatta, hajnal lehet, mire úgy ahogy enyhül a viszketés és így végre elnyomja az álom. Magától már észhez sem tér, csakis az koppantások az ajtón, mik lassan ébreszteni kezdik. Nyűgös nyöszörgéssel nyújtózik nagyot, majd a párnát a fejére rángatva még vár pár pillanatot mielőtt kibújna a takaró alól. Mikor rászánja magát nyammogva tipeg is az ajtóhoz, kicsit megigazgatja szénaboglyává vált tincseit, azzal már nem is foglalkozik, hogy ruházata ismét lengébb a kelleténél. De a vékony, combközépig érő hálóruhának tökéletesen szolgáló ing jelen esetben épp megfelelő öltözet.
Az ajtót lassan nyitva hunyorog is fel a férfira, majd mikor jobban megszokta szeme a reggeli fényt már el is mosolyodik.*
- Neked is jó reggelt!
*A kérdésre csak szájhúzva vonja meg a vállait. Most tetőtől talpig természetes közegben veheti szemügyre a férfi. Esetlen tartás, kissé táskás szemek, borzalmasan borzas hajkorona és nagyon álmos tekintet. A viszketés várhatott volna reggelig. Már most is kezdi kínozni, pedig még alig hagyta ott a nyugodt álmait ismét muszáj kissé lehajolni, hogy nyögve vakarhasson combjaira.*
- Egy idő után jól, de kérlek tegyünk valami kitérőt ma. Megbolondulok.
*Suttogja bizalmasan, ahogy kissé felhúzza az inget megmutatva a csúnyán bepöttyöződött combjait.
Az ajtóból félreállva ásít is egy jókorát, majd fejével a szoba belsejébe biccentve pillant ismét Chetrora.*
- Bejössz, amíg nem indulunk? Amíg készülődök te is elmesélheted hogy aludtál. A horkolásod nem riasztott fel, szóval szerencséd volt, nem kellett átlopakodnom, hogy felriasszalak.
*Kuncogja, ahogy az ajtót becsukja a férfi mögött, ha amaz besétált, majd alfelét az ágyra helyezve dől is el rajta ismét. Miközben a férfit fürkészi még egy keveset lustálkodik, azután valóban teljes harci díszbe vágja magát, hogy elkezdhessék a napot.*
*Amint végre képes észhez térni összeszedi magát apránként. Lassan felegyenesedik az ágyról, majd a köpenyt ledobva veti is le ruháit, s zuhan is vissza az ágyba, hogy a mai napot végre kipihenhesse.
Végül döntött és marad. Idővel kiderül, hogy ostobán cselekedett e vagy megéri, hogy továbbra is a férfi társaságát képezi majd. Egy biztos, ha már itt maradt ideje, hogy az ezen való idegeskedéssel felhagyjon, mert akkor tényleg megbolondul. Továbbra is szembe fog szállni apjával, s az érte küldött zsoldosokkal. Ideje, hogy arra törekedjen, hogy ne kerüljön bajba, ne kelljen megmenteni, meg tudja magát védeni és akkor Chetronak sem kell a védelemért nagy árat fizetni. Ez így lesz a legokosabb.
Már mosolyogva hunyja le a szemeit, ahogy gondolatai arra tévednek tovább, hogy egy férfi miatt képes teljesen megmásítani a terveit. Az egyik elől elmenekül, míg egy másiknak képes lenne a karjai közé bújni. Badarságnak hangzik azok után, hogy ez a férfi is egy volt azok közül, akit apja bérelt fel, de már elég bizonyítékot kapott arra, hogy Chetrotól nem kell tartania egy pillanatig sem. A szíve fölé simítva sóhajt egyet, ahogy amaz ismét hevesen dübörög a mellkasában. Csak egy röpke csók csattant el kettejük között, de abban a pillanatban határtalanul boldoggá vált. Soha nem érezte még annyira felszabadultnak magát, mint akkor, mint amióta élvezi a társaságát.
Ha ma éjszaka lelépett volna lehet, hogy napok kérdése és belebetegszik a hiányba. Furcsa érzések ezek, s még mindig úgy tartja, hogy ostobaság valakihez ily röpke idő alatt ennyire ragaszkodni, de Chetro olyan ember, kihez hasonlóval még sosem találkozott. Olyan érzéseket ébresztett fel benne, amikhez még sosem volt szerencséje és amiktől egyre boldogabbá válik.
De most már tényleg ideje lesz, hogy nyugovóra térjen. Egy kicsit megpihentesse fejét és szívét. Másnap reggel, pedig mindent úgy folytat, mintha mi sem történt volna.
Alig, hogy kényelmesen végignyúlt az ágyon, mintha megannyi apró bogár kezdené őrülten marni bőrét. Először csak alig kezdett bizseregni, de mire a helyezkedése végére ért már őrült mód kezdett viszketni. Nyögve pattan is ki újból az ágyból, majd a gyertyát meggyújtva veszi alaposabban szemügyre magát. A combjain, hasán, karjain megannyi piros pötty ékeskedik, a bőre csúnyán ki is pirosodott. Még a látvány nem is olyan vészes, de az érzés. Nyögve vakargat ismét a viszkető pontokra, majd sóhajtva oltja el a gyertyát vissza is dőlve az ágyba.*
- Mi a jó vészes nyavalya?
*Dörmögi az orra alatt, majd ismét vakar és vakar. Gyermekkorában volt szerencséje már hasonlóhoz. Valami himlőnek nevezték. Akkor azt hitte az a pokol, de ez rosszabb minden eddiginél. De mégis mit és honnan szedett össze? Nem olyan lány, aki bármi kétes eredetű helyen megfordult volna. Talán akkor a Fürdőház. Az az egyetlen okos magyarázat. Majd meglátja reggel Chetro hogy alakult, azután ismét muszáj lesz módosítani a napi terven. Mielőtt mennének gyakorolni muszáj lesz valakit keresni, aki eltünteti róla ezeket, mert az biz' igaz, hogy meg fog tőle kergülni. Az égető viszketésnél kínzóbb dolog nincs is a számára, hát most kijutott bőven. Sokáig elfészkelődik miatta, hajnal lehet, mire úgy ahogy enyhül a viszketés és így végre elnyomja az álom. Magától már észhez sem tér, csakis az koppantások az ajtón, mik lassan ébreszteni kezdik. Nyűgös nyöszörgéssel nyújtózik nagyot, majd a párnát a fejére rángatva még vár pár pillanatot mielőtt kibújna a takaró alól. Mikor rászánja magát nyammogva tipeg is az ajtóhoz, kicsit megigazgatja szénaboglyává vált tincseit, azzal már nem is foglalkozik, hogy ruházata ismét lengébb a kelleténél. De a vékony, combközépig érő hálóruhának tökéletesen szolgáló ing jelen esetben épp megfelelő öltözet.
Az ajtót lassan nyitva hunyorog is fel a férfira, majd mikor jobban megszokta szeme a reggeli fényt már el is mosolyodik.*
- Neked is jó reggelt!
*A kérdésre csak szájhúzva vonja meg a vállait. Most tetőtől talpig természetes közegben veheti szemügyre a férfi. Esetlen tartás, kissé táskás szemek, borzalmasan borzas hajkorona és nagyon álmos tekintet. A viszketés várhatott volna reggelig. Már most is kezdi kínozni, pedig még alig hagyta ott a nyugodt álmait ismét muszáj kissé lehajolni, hogy nyögve vakarhasson combjaira.*
- Egy idő után jól, de kérlek tegyünk valami kitérőt ma. Megbolondulok.
*Suttogja bizalmasan, ahogy kissé felhúzza az inget megmutatva a csúnyán bepöttyöződött combjait.
Az ajtóból félreállva ásít is egy jókorát, majd fejével a szoba belsejébe biccentve pillant ismét Chetrora.*
- Bejössz, amíg nem indulunk? Amíg készülődök te is elmesélheted hogy aludtál. A horkolásod nem riasztott fel, szóval szerencséd volt, nem kellett átlopakodnom, hogy felriasszalak.
*Kuncogja, ahogy az ajtót becsukja a férfi mögött, ha amaz besétált, majd alfelét az ágyra helyezve dől is el rajta ismét. Miközben a férfit fürkészi még egy keveset lustálkodik, azután valóban teljes harci díszbe vágja magát, hogy elkezdhessék a napot.*
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-23 21:14:30
Üzenet elküldve: 2016-05-23 21:14:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Seyor//
*Aworában elpattan valami. Mintha a fogaskerekek a fejében szétestek volna, és rosszul pakolták volna vissza őket. Dobálózik, parancsolgat? Nem, nem, az nem pálya.*
~ Mégis mit...?! Egyet nem tűr, ha nem figyelnek rá? Sok mindent én sem tűrök, köztük, ha megmondják mit tegyek! ~ *Összeszorított állal állja Seyor tekintetét, ahogy a falnak szegezik. A nő meztelen teste kissé az övéhez simul. Nem zavartatja magát, nem érdekli, mennyire ocsmány szeme van. Addig néz a másik szemébe, emelt fejjel, amíg az meg nem fordult, hogy felöltözzön.*
- Álld. *Elkapja az aranyat, amit előbb ledobott az asztalra.*
- Nem érdekel mit teszel, de ezt ne merészeld még egyszer. Nem vagy az anyám ~Nincs is anyám, mit képzelsz? Idejössz és felborítod az életemet?~, szóval leállhatsz. Dobálózhatunk felőlem, de annak...~ *Behunyja a szemét.* ~Nem, nem, maradj higgadt. Nem lesz vérontás. Itt nem, és nem vele. *Awora kezd felfedezni valamit benne, amit eddig minduntalan kiirtott magából.* ~Talán... Itt az ideje megismerni ezt az egészet. nem fogok érezni, ha mindig elzárom magamtól az ilyen dolgokat.~ *Megdörgöli szürkébbik szemét, majd arcába húzza a csuklyát.*
- A dolgot lezártam. Felejtsd el, hogy irányítasz, és talán jóban leszünk. *Elereszt egy laza mosolyt.* ~Talán... Talán most ez durva volt. Na nem számít már, azért mosolygok, azt hiszem, ilyenkor az segít.~
- Lent megvárlak. *Mondja, és kiviharzik az ajtón.*
*Aworában elpattan valami. Mintha a fogaskerekek a fejében szétestek volna, és rosszul pakolták volna vissza őket. Dobálózik, parancsolgat? Nem, nem, az nem pálya.*
~ Mégis mit...?! Egyet nem tűr, ha nem figyelnek rá? Sok mindent én sem tűrök, köztük, ha megmondják mit tegyek! ~ *Összeszorított állal állja Seyor tekintetét, ahogy a falnak szegezik. A nő meztelen teste kissé az övéhez simul. Nem zavartatja magát, nem érdekli, mennyire ocsmány szeme van. Addig néz a másik szemébe, emelt fejjel, amíg az meg nem fordult, hogy felöltözzön.*
- Álld. *Elkapja az aranyat, amit előbb ledobott az asztalra.*
- Nem érdekel mit teszel, de ezt ne merészeld még egyszer. Nem vagy az anyám ~Nincs is anyám, mit képzelsz? Idejössz és felborítod az életemet?~, szóval leállhatsz. Dobálózhatunk felőlem, de annak...~ *Behunyja a szemét.* ~Nem, nem, maradj higgadt. Nem lesz vérontás. Itt nem, és nem vele. *Awora kezd felfedezni valamit benne, amit eddig minduntalan kiirtott magából.* ~Talán... Itt az ideje megismerni ezt az egészet. nem fogok érezni, ha mindig elzárom magamtól az ilyen dolgokat.~ *Megdörgöli szürkébbik szemét, majd arcába húzza a csuklyát.*
- A dolgot lezártam. Felejtsd el, hogy irányítasz, és talán jóban leszünk. *Elereszt egy laza mosolyt.* ~Talán... Talán most ez durva volt. Na nem számít már, azért mosolygok, azt hiszem, ilyenkor az segít.~
- Lent megvárlak. *Mondja, és kiviharzik az ajtón.*
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-23 20:56:42
Üzenet elküldve: 2016-05-23 20:56:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Awora//
*Míg Awora elindul az ajtó felé, Seio az ágyhoz lép, és egy könnyed mozdulattal, mintha a semmiből kapná elő, az éppen nyíló ajtó szegélylécébe hajítja a tőrt*
-Én is tudok dobálózni, volt időm gyakorolni. Mintha mondtam volna valamit... elfelejtetted talán? *Seio zöld szeme mintha égne úgy villan elő vörös háttérrel, ami természetesen arcába omló haja. Nyugodtan odasétál Awora-hoz még mindig meztelenül, majd egy hirtelen mozdulattal megpróbálja falhoz lökni, és kezét a feje fölé szorítva szinte odaszögezni. A kora reggeli hideg az ablakon szépen, nyugodtan árad befelé, Seio bimbója szinte átszúrja Awora köpenyét ahogy hozzányomódik. Teste felforr a gondolattól és érzéstől, hogy kebleik összeérnek, egymáshoz nyomódnak majd egymásba csúsznak. Persze csak ha sikerül a másikat elkapnia.* -Nem mondtam még? Gyűlölöm, ha nem figyelnek rám! Ettől az alkalomtól eltekintek hisz ittas voltál, fáradt, és amúgy is ~szeretlek~ *akarja mondani ám a vége* te is sötételf vagy. ~Mi a fene volt ez a jelenet? Szeretem!? Hülye! ~
-Amúgy meg... *kezdi határozatlanul* ~Vajon tudnom kéne a kis rohamáról? Talán hagyjuk ezt máskorra... ~ szóval azt szeretném várj meg. Felveszem a cuccaim és lemehetünk enni. *Nyugodtan felöltözik, és elindul kifelé. Mikor az asztalhoz ér felkapja a 8 aranyat és átdobja Awora Mostäja-nak
*
-Mondtam, nincs rá szükségem, a reggelit pedig én állom. Vitát nem akarok hallani, indíts lefelé! ~Hú, ez kissé anyás volt... mintha... gondoskodás lenne... talán. ~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.24 14:16:05, a következő indokkal:
Jelpótlás (//); ne irányítsd más karakterét; a rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása; múlt helyett jelen idő.
//Awora//
*Míg Awora elindul az ajtó felé, Seio az ágyhoz lép, és egy könnyed mozdulattal, mintha a semmiből kapná elő, az éppen nyíló ajtó szegélylécébe hajítja a tőrt*
-Én is tudok dobálózni, volt időm gyakorolni. Mintha mondtam volna valamit... elfelejtetted talán? *Seio zöld szeme mintha égne úgy villan elő vörös háttérrel, ami természetesen arcába omló haja. Nyugodtan odasétál Awora-hoz még mindig meztelenül, majd egy hirtelen mozdulattal megpróbálja falhoz lökni, és kezét a feje fölé szorítva szinte odaszögezni. A kora reggeli hideg az ablakon szépen, nyugodtan árad befelé, Seio bimbója szinte átszúrja Awora köpenyét ahogy hozzányomódik. Teste felforr a gondolattól és érzéstől, hogy kebleik összeérnek, egymáshoz nyomódnak majd egymásba csúsznak. Persze csak ha sikerül a másikat elkapnia.* -Nem mondtam még? Gyűlölöm, ha nem figyelnek rám! Ettől az alkalomtól eltekintek hisz ittas voltál, fáradt, és amúgy is ~szeretlek~ *akarja mondani ám a vége* te is sötételf vagy. ~Mi a fene volt ez a jelenet? Szeretem!? Hülye! ~
-Amúgy meg... *kezdi határozatlanul* ~Vajon tudnom kéne a kis rohamáról? Talán hagyjuk ezt máskorra... ~ szóval azt szeretném várj meg. Felveszem a cuccaim és lemehetünk enni. *Nyugodtan felöltözik, és elindul kifelé. Mikor az asztalhoz ér felkapja a 8 aranyat és átdobja Awora Mostäja-nak
*-Mondtam, nincs rá szükségem, a reggelit pedig én állom. Vitát nem akarok hallani, indíts lefelé! ~Hú, ez kissé anyás volt... mintha... gondoskodás lenne... talán. ~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.24 14:16:05, a következő indokkal:
Jelpótlás (//); ne irányítsd más karakterét; a rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása; múlt helyett jelen idő.
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-23 20:17:00
Üzenet elküldve: 2016-05-23 20:17:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Seyor//
*Lassan megébred, a nap fénye irritálóan süt a szemébe.*
- Hogy az ég vinne el! *Teljesen megfeledkezik arról, nem egyedül jött ide még tegnap este. Káromkodik egy sort, és elhúzza a függönyt.*
- Annyira, annyira gyűlölöm a nyomorult fényedet! *Hajába kap, és idegesen beletép. Zihálását próbálja kontrollálni.*
~ Csak egy újabb szorongás. Gondolj szép dolgokra. Gondolj a vízre. Gondolj erdőkre, szélre. Állatokra... Halott állatok. Emberek. Halottak. Vér. Mindenhol, és sikítás. ~
*Összekuporodik az ablak előtt, és próbál a légzésére koncentrálni. Lassan kiegyenlítődik, a szíve sem dörömböl már annyira erősen, nem akar már kiszakadni minden erejével a testéből. Óvatosan felegyenesedik, és végigsimít testén, aztán nyújtózik egy nagyot.*
~ Tennem kell valamit, csillapítanom kell ezt a nyomorult ölési vágyat. Talán... Lemegyek egy reggelire először is. ~
*Az asztal felé fordul, amikor meglát valakit a szeme sarkából. Odakapja a fejét, és egy vörös hajzuhatag szúrja felemás szemét.*
~ Szentségit, teljesen megfeledkeztem róla! Miért, miért ilyen rossz a memóriám? ~
- Őőő, jó... Jó reggelt. *Motyogja, mintha csak utolsó reményeivel ragaszkodna ahhoz, hogy az előbbieket nem látta a nő. Az ágyhoz megy, és kiemeli a párnája alól a tőrét.*
~ Mit érdekel, mit gondol? A jelenetem után jó hamar eliszkol majd, mint... Mint a nyulak amikor kergeted őket. ~
*Az asztal felé dobja, ami keményen a lapjába áll. A ruhájához siet, és egyesével magára kapkod mindent.*
~Jaj, majdnem elfelejtettem. Még a végén megszólnak érte.~ *Előkotor 8 aranyat, és leteszi az asztalra Xanameru Kyruio Akagin Seyornak.*
- Én... Szóval, bocsánat. Köszönök mindent. *Mondja, és megindul a kijárat felé.*
*Lassan megébred, a nap fénye irritálóan süt a szemébe.*
- Hogy az ég vinne el! *Teljesen megfeledkezik arról, nem egyedül jött ide még tegnap este. Káromkodik egy sort, és elhúzza a függönyt.*
- Annyira, annyira gyűlölöm a nyomorult fényedet! *Hajába kap, és idegesen beletép. Zihálását próbálja kontrollálni.*
~ Csak egy újabb szorongás. Gondolj szép dolgokra. Gondolj a vízre. Gondolj erdőkre, szélre. Állatokra... Halott állatok. Emberek. Halottak. Vér. Mindenhol, és sikítás. ~
*Összekuporodik az ablak előtt, és próbál a légzésére koncentrálni. Lassan kiegyenlítődik, a szíve sem dörömböl már annyira erősen, nem akar már kiszakadni minden erejével a testéből. Óvatosan felegyenesedik, és végigsimít testén, aztán nyújtózik egy nagyot.*
~ Tennem kell valamit, csillapítanom kell ezt a nyomorult ölési vágyat. Talán... Lemegyek egy reggelire először is. ~
*Az asztal felé fordul, amikor meglát valakit a szeme sarkából. Odakapja a fejét, és egy vörös hajzuhatag szúrja felemás szemét.*
~ Szentségit, teljesen megfeledkeztem róla! Miért, miért ilyen rossz a memóriám? ~
- Őőő, jó... Jó reggelt. *Motyogja, mintha csak utolsó reményeivel ragaszkodna ahhoz, hogy az előbbieket nem látta a nő. Az ágyhoz megy, és kiemeli a párnája alól a tőrét.*
~ Mit érdekel, mit gondol? A jelenetem után jó hamar eliszkol majd, mint... Mint a nyulak amikor kergeted őket. ~
*Az asztal felé dobja, ami keményen a lapjába áll. A ruhájához siet, és egyesével magára kapkod mindent.*
~Jaj, majdnem elfelejtettem. Még a végén megszólnak érte.~ *Előkotor 8 aranyat, és leteszi az asztalra Xanameru Kyruio Akagin Seyornak.*
- Én... Szóval, bocsánat. Köszönök mindent. *Mondja, és megindul a kijárat felé.*
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-23 19:33:24
Üzenet elküldve: 2016-05-23 19:33:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Awora//
-A mellem... nah szóval... hát éppen szétpattintani nem fogja, de az őszintét megvallva, nem a legkényelmesebb viselet. Hordtam már kényelmesebbet is. Nem az én méretem. ~Biztosan lekerül rólam? Ezt hogy érhette? Mert, ha esetleg... nem, nem hinném. ~
*Kerekre nyitott smaragdzöld szemeivel mered Awora-ra Seio gondolataiba mélyedve, észre sem veszi kissé feltűnően és kissé soká nézi már.*
-Umm... ne haragudj... *Fordul el mikor ráeszmél mit is néz valójában. Ugyanis egyenesen Awora szintén szinte szemérmetlenül telt kebleit bámulja.* ~Mit gondolhat rólam, csak úgy bámulom egyfolytában. Mióta megláttam le se veszem róla a szemem. Várjunk... minthaa... mintha ezt már hallottam volna... Hát persze, hisz voltam vagy 17 éves mikor ugyanezt hallottam egy falubelitől: "Mióta megismertelek, nem bírom levenni rólad a szemem. Most, hogy így szépen fölcseperedtél még kevésbé. " Persze a bókért csodás jutalmat kapott. Kezem nyomát talán azóta is érzi és emlegeti.~
*Ez gondolatmenet közben kapja kézhez takaróját. Épp feküdne le mikor szembe vele Awora épp elfedi csodálatra méltó ikreit. Valószínűleg észrevehette, hogy Seio figyeli. Kissé mintha felmelegedne a levegő, Seio is megérezi. Leveszi az inget, a lába mellé teszi az ágy szélére, az ablakhoz sétál és kinyitja résnyire.*
-Mégiscsak kinyitom... *Mondja határozatlanul* ~Teljesen hülyének nézhet, hisz most csuktam be, nincs tíz perce~
*Lefekszik az ágyra, kifelé fordul, el a másiktól, és alszik... illetve próbálna, elméje nem hagyja.*
*Reggel valamivel hamarabb felkel Awora-nál, kiül az ágy szélére és csak mered maga elé. Nem volt egyszerű éjszakája, rövid sem, de nem is elég hosszú, hogy kialudja magát miután végre sikerült álomba merülnie. Természetesen álma sem volt nyugodt, de napjához képest könnyed felhőkön való sétálgatás. Éjjel többször megébredt, szeretett volna Awora mögé kúszni átölelni és úgy elaludni újra. Most csak fogja a fejét. Maga sem érti miért ezek az érzések. Soha senki iránt sem érzett közömbösségnél többet, leginkább utálat vagy gyűlölet tárgyai voltak élete személyei.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.24 14:11:36, a következő indokkal:
Jelpótlás (//); múlt helyett jelen idő.
//Awora//
-A mellem... nah szóval... hát éppen szétpattintani nem fogja, de az őszintét megvallva, nem a legkényelmesebb viselet. Hordtam már kényelmesebbet is. Nem az én méretem. ~Biztosan lekerül rólam? Ezt hogy érhette? Mert, ha esetleg... nem, nem hinném. ~
*Kerekre nyitott smaragdzöld szemeivel mered Awora-ra Seio gondolataiba mélyedve, észre sem veszi kissé feltűnően és kissé soká nézi már.*
-Umm... ne haragudj... *Fordul el mikor ráeszmél mit is néz valójában. Ugyanis egyenesen Awora szintén szinte szemérmetlenül telt kebleit bámulja.* ~Mit gondolhat rólam, csak úgy bámulom egyfolytában. Mióta megláttam le se veszem róla a szemem. Várjunk... minthaa... mintha ezt már hallottam volna... Hát persze, hisz voltam vagy 17 éves mikor ugyanezt hallottam egy falubelitől: "Mióta megismertelek, nem bírom levenni rólad a szemem. Most, hogy így szépen fölcseperedtél még kevésbé. " Persze a bókért csodás jutalmat kapott. Kezem nyomát talán azóta is érzi és emlegeti.~
*Ez gondolatmenet közben kapja kézhez takaróját. Épp feküdne le mikor szembe vele Awora épp elfedi csodálatra méltó ikreit. Valószínűleg észrevehette, hogy Seio figyeli. Kissé mintha felmelegedne a levegő, Seio is megérezi. Leveszi az inget, a lába mellé teszi az ágy szélére, az ablakhoz sétál és kinyitja résnyire.*
-Mégiscsak kinyitom... *Mondja határozatlanul* ~Teljesen hülyének nézhet, hisz most csuktam be, nincs tíz perce~
*Lefekszik az ágyra, kifelé fordul, el a másiktól, és alszik... illetve próbálna, elméje nem hagyja.*
*Reggel valamivel hamarabb felkel Awora-nál, kiül az ágy szélére és csak mered maga elé. Nem volt egyszerű éjszakája, rövid sem, de nem is elég hosszú, hogy kialudja magát miután végre sikerült álomba merülnie. Természetesen álma sem volt nyugodt, de napjához képest könnyed felhőkön való sétálgatás. Éjjel többször megébredt, szeretett volna Awora mögé kúszni átölelni és úgy elaludni újra. Most csak fogja a fejét. Maga sem érti miért ezek az érzések. Soha senki iránt sem érzett közömbösségnél többet, leginkább utálat vagy gyűlölet tárgyai voltak élete személyei.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.24 14:11:36, a következő indokkal:
Jelpótlás (//); múlt helyett jelen idő.
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-23 04:49:23
Üzenet elküldve: 2016-05-23 04:49:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Seyor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Látja, hogy Seio elkalandozik valamiben, talán az emlékekben, ki tudja. Nézi, amint leveti magáról a páncélját, felszabadítva ezzel az egész felső testét. Awora nem csodálkozik különösebben, nála ez normális. Odalent is így mentek a dolgok. Na jó, rosszabb volt, mint amikor egy sötételffel egy hálószobában vagy, ahol puha ágy vár... De azért majdnem. Nem igazán érti, mit kell kezdenie azzal, amit behozott Seyor, és magára vett. Láthatóan kisebb rá, mint kellene lennie. Azt állítja, kényelmesebb mint amúgy. Hát nem úgy fest.*
- Nem hiszem, hogy annyira kényelmes volna. Valami... valami vadidegen ruhája, nem mellesleg a melled hamarosan szétpattintja a gombokat, ha nem figyelsz. Amíg alszol, biztos, hogy lekerül rólad. *Mutat a nő melleire, majd félre dobja azt, amit ő kapott.* ~Én nem veszem fel valami idegen ruháját! Ez... ez nem normális! Világ életemben meztelenül aludtam, feltéve, hogy volt helyem. Ha nem, akkor sem vettem fel valaki más ruháját.~
- Ömmm, és én ezt nem veszem fel. Alszom meztelenül, de, hogy ebbe nem bújok bele, az biztos. *Biccent a kevéske ruhaanyagra. Még a gondolattól is megborzong, hogy felvegye. A fürdőtálhoz fordul, maga is megszabadítja testét deréktól felfelé, a ruháját az asztalra teszi, a köpeny mellé.*
- A szekrényben kell lennie a takaróknak. *Odalép, és kinyitva azokat kivesz egyet. Elsétál az ágy mellett, megkerülve azt, most Seyor előtt áll. Pillanatokig csak nézi, melle minden lélegzete alatt megemelkedik. Fel, és le. Átveszi a lassú tempót, melyben a másik is lélegzik.*
- Tessék. *Tér magához, és sietve ledobja mellé az ágyra.*
~ Mégis mi volt ez?~ *Értetlenkedve próbálja elszámolni magában az előbbieket, de nem talál rá magyarázatot. A mosdótálból a vízzel felfrissíti magát, muszáj kicsit visszatérnie a valóságba. Tovább vetkőzik, immár semmi sincs rajta. Az asztalra teszi a holmiját, kicsempész egy tőrt a oldalról, és a hajába csavarja, hogy ne látszódjék. Tény, hogy így, feltűzött hajjal a szeme jobban kilátszik, és sokkalta szembeszökő látvány, de muszáj.*
~ Nem, nem bántom. Nem nyúlok hozzá egy ujjal sem. Nem szabad. Bár... bár... Annyira szép. Talán ha... Az ég szerelmére, nem! Azért kell ez a vacak a párnám alá, ha vészhelyzet lenne. Vészhelyzet. Olyan, amikor engem megtámadnak. Igen. Erre kell. És csak is erre.~ *Leül az ágyra, és elfekszik, ahogy feje a párnát éri, egy láthatatlan mozdulattal a hajából a puha anyag alá kerül a hosszú tőr. Az oldalára fordul, nem vesz magára takarót. Különös módon, most rettentő melege van, de, hát nem nyithatja ki az ablakot. Seyor felé fordult, de aztán mégis hátat fordít neki, hogy nézhesse a holdat.* ~Jól van, jól van. Minden rendben van.~ *Mély levegőt vesz, és behunyja a szemét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.24 13:11:20, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Látja, hogy Seio elkalandozik valamiben, talán az emlékekben, ki tudja. Nézi, amint leveti magáról a páncélját, felszabadítva ezzel az egész felső testét. Awora nem csodálkozik különösebben, nála ez normális. Odalent is így mentek a dolgok. Na jó, rosszabb volt, mint amikor egy sötételffel egy hálószobában vagy, ahol puha ágy vár... De azért majdnem. Nem igazán érti, mit kell kezdenie azzal, amit behozott Seyor, és magára vett. Láthatóan kisebb rá, mint kellene lennie. Azt állítja, kényelmesebb mint amúgy. Hát nem úgy fest.*
- Nem hiszem, hogy annyira kényelmes volna. Valami... valami vadidegen ruhája, nem mellesleg a melled hamarosan szétpattintja a gombokat, ha nem figyelsz. Amíg alszol, biztos, hogy lekerül rólad. *Mutat a nő melleire, majd félre dobja azt, amit ő kapott.* ~Én nem veszem fel valami idegen ruháját! Ez... ez nem normális! Világ életemben meztelenül aludtam, feltéve, hogy volt helyem. Ha nem, akkor sem vettem fel valaki más ruháját.~
- Ömmm, és én ezt nem veszem fel. Alszom meztelenül, de, hogy ebbe nem bújok bele, az biztos. *Biccent a kevéske ruhaanyagra. Még a gondolattól is megborzong, hogy felvegye. A fürdőtálhoz fordul, maga is megszabadítja testét deréktól felfelé, a ruháját az asztalra teszi, a köpeny mellé.*
- A szekrényben kell lennie a takaróknak. *Odalép, és kinyitva azokat kivesz egyet. Elsétál az ágy mellett, megkerülve azt, most Seyor előtt áll. Pillanatokig csak nézi, melle minden lélegzete alatt megemelkedik. Fel, és le. Átveszi a lassú tempót, melyben a másik is lélegzik.*
- Tessék. *Tér magához, és sietve ledobja mellé az ágyra.*
~ Mégis mi volt ez?~ *Értetlenkedve próbálja elszámolni magában az előbbieket, de nem talál rá magyarázatot. A mosdótálból a vízzel felfrissíti magát, muszáj kicsit visszatérnie a valóságba. Tovább vetkőzik, immár semmi sincs rajta. Az asztalra teszi a holmiját, kicsempész egy tőrt a oldalról, és a hajába csavarja, hogy ne látszódjék. Tény, hogy így, feltűzött hajjal a szeme jobban kilátszik, és sokkalta szembeszökő látvány, de muszáj.*
~ Nem, nem bántom. Nem nyúlok hozzá egy ujjal sem. Nem szabad. Bár... bár... Annyira szép. Talán ha... Az ég szerelmére, nem! Azért kell ez a vacak a párnám alá, ha vészhelyzet lenne. Vészhelyzet. Olyan, amikor engem megtámadnak. Igen. Erre kell. És csak is erre.~ *Leül az ágyra, és elfekszik, ahogy feje a párnát éri, egy láthatatlan mozdulattal a hajából a puha anyag alá kerül a hosszú tőr. Az oldalára fordul, nem vesz magára takarót. Különös módon, most rettentő melege van, de, hát nem nyithatja ki az ablakot. Seyor felé fordult, de aztán mégis hátat fordít neki, hogy nézhesse a holdat.* ~Jól van, jól van. Minden rendben van.~ *Mély levegőt vesz, és behunyja a szemét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.24 13:11:20, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-23 04:01:32
Üzenet elküldve: 2016-05-23 04:01:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Awora//
*A szegényes, de igen laktató vacsora felszívódik. Gyorsan eltűnik az asztalról. Ahogy felfelé mennek a lépcsőn, Seio csak Awora-t tudja bámulni. Van rá elég ideje hisz nem haladnak valami gyorsan. ~Még ittasan is olyan kecses... Vagy lehet pont az ital teszi? Talán pont emiatt látom úgy mintha hátsó szépség-erénye mindennél vonzóbban billegne itt előttem... Nem, elég volt, nem kéne ilyenekre gondolnom. Aztán majd nem fogok tudni aludni sem... hisz egy ágyba készülök vele aludni. Csak telne már el az éjszaka... ~ Fel az emeletre, balra az aranyozott számmal jelzett ajtón be.*
-Nézd, csak egy ágy van. De két személyre.
-Hát nem egy nagy szoba... túl sok berendezési tárgy sincsen... *Kissé mintha elégedetlenkedve mondaná, azonban megszokta már, hogy helye sehol sincs, sehol semmi nem az övé, így ezzel csak valami beszélgetést szeretne indukálni. De a másik mintha meg se hallaná, elrepül ez a pár szó ~az igen kecsesen hegyes és szinte kívánatos... ~ füle mellett. Csak a tükröt bámulja, meredten, mint amikor valakinek eszébe jut valami, felidéz valamit. Mindenesetre nem lehet kellemes, kiverte a víz és befordítja a tükröt a fal felé.*
-Fent van a hold is... *Suttogva mondja ezt, választ nem vár, szinte csak magának mondja.*
~Kellemes ez a kis szellő ami bejön. Elég fülledt itt a levegő... De gyönyörű testalkata van. Imádom a holdat, gyönyörűen megvilágít mindent. Olyan csodásan sejtelmes, semmi sem biztos a fényében, mégis aki érti mit beszél a természet, pontosan tudja mit kell nézni. Most pedig itt áll előttem... mintha állna az idő is... szinte forrok... miért? Bár levenné azt a köpenyt... Miért kívánok ilyet? Miért kívánok egyáltalán egy idegennel egy szobában lenni?~
*De mire eldönthetné Awora ellép az ablaktól.
A következő pillanatban, mielőtt Seionak lett volna ideje elgondolkozni érzésein, és rendbe tenni magát, lekerült róla a köpeny.*
*Csak ámulva áll ott, bámulja sebeit a lánynak. Végignézi azt is amint leveszi a csizmáit. Még több heg éktelenkedik lábán, valószínűleg nem a kellemes emlékek nevű dobozból idézne ha ezekről kéne meséljen.*
~Gyönyörű... de még milyen gyönyörű. Edzett, erős. Ezek a sebek nem újak már. Mégis mintha félne őket látni/mutatni. Pedig szép, arányos teste van, kívánatos. Az az undormány férfi nem, szereti ezt tönkretenni, kihasználni, elcsúfítani, maga örömére használni. Sosem számít mit akar a másik... ki tudja milyen emlékei lehetnek... ~
*A csendet megtöri egy határozott kijelentés:*
-Én alszom az ablak felőli oldalon.
-Jól van, de én előbb megmosakszom *Mondja, mialatt szabaddá tette felsőtestét a mosdótál fölött. Fölé hajol, de rájön semmi víz nincs odakészítve. ~Mintha azt hallottam volna ebben mindig tiszta víz van... ~ Leveszi hát kesztyűjét és övét hogy azok se legyenek vizesek, a csaphoz megy és vizet enged a tálba, az asztalra teszi és megmosakszik. Mikor befejezte akkor veszi észre, hogy törölköző sincsen sehol. Ahogy megfordul fedetlen keblén vízcseppek csillannak meg a holdfényben. Azonban sokáig nem hagy időt gyönyörködni ebben a látványban, övéhez lép kihúz egy tőrt és kiviharzik, nem törődve a valószínűleg nem kis meglepetést okozó megjelenésével. Perc nem telik bele és megjelenik két közepes méretű, de finom, puha törölközővel és egy szappannal. Két hálóing is van nála, bár valószínűleg egyik sem felel meg az ilyen nagyobb kaliberű hölgyeknek. Mégis az egyiket az ágyra tette Awora lába mellé.*
-Tessék, valószínűleg nem lesz ránk egyik sem jó de vedd fel ezt, kényelmesebb lesz mint anélkül.
*Feszül rendesen az ing törölközés után Seio-n, néhol ahol maradt pár csepp átsejlik sötét bőrét végigfutó hidegrázás.*
-Hú, csukjuk be az ablakot, így már hideg a levegő.
*Miután becsukta leül az ágy szélére, ölébe veszi a másik inget és kérdően néz Awora-ra. 5 gombos ingjégöl a felső 3 gomb ki van gombolva, nem igazánaz ő mérete az ing, sem mellméretben sem hosszban.*
~Ejj, kissé szemérmetlen ez a viselet, kissé zavarban is vagyok tőle, de a páncélomnál mindenképp jobb. Ki tudja mi lesz még éjjel, jobb lesz a felszerelésem magam mellett tartani.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.24 13:10:50, a következő indokkal:
Jelpótlás (//). Múlt helyett jelen idő.
//Awora//
*A szegényes, de igen laktató vacsora felszívódik. Gyorsan eltűnik az asztalról. Ahogy felfelé mennek a lépcsőn, Seio csak Awora-t tudja bámulni. Van rá elég ideje hisz nem haladnak valami gyorsan. ~Még ittasan is olyan kecses... Vagy lehet pont az ital teszi? Talán pont emiatt látom úgy mintha hátsó szépség-erénye mindennél vonzóbban billegne itt előttem... Nem, elég volt, nem kéne ilyenekre gondolnom. Aztán majd nem fogok tudni aludni sem... hisz egy ágyba készülök vele aludni. Csak telne már el az éjszaka... ~ Fel az emeletre, balra az aranyozott számmal jelzett ajtón be.*
-Nézd, csak egy ágy van. De két személyre.
-Hát nem egy nagy szoba... túl sok berendezési tárgy sincsen... *Kissé mintha elégedetlenkedve mondaná, azonban megszokta már, hogy helye sehol sincs, sehol semmi nem az övé, így ezzel csak valami beszélgetést szeretne indukálni. De a másik mintha meg se hallaná, elrepül ez a pár szó ~az igen kecsesen hegyes és szinte kívánatos... ~ füle mellett. Csak a tükröt bámulja, meredten, mint amikor valakinek eszébe jut valami, felidéz valamit. Mindenesetre nem lehet kellemes, kiverte a víz és befordítja a tükröt a fal felé.*
-Fent van a hold is... *Suttogva mondja ezt, választ nem vár, szinte csak magának mondja.*
~Kellemes ez a kis szellő ami bejön. Elég fülledt itt a levegő... De gyönyörű testalkata van. Imádom a holdat, gyönyörűen megvilágít mindent. Olyan csodásan sejtelmes, semmi sem biztos a fényében, mégis aki érti mit beszél a természet, pontosan tudja mit kell nézni. Most pedig itt áll előttem... mintha állna az idő is... szinte forrok... miért? Bár levenné azt a köpenyt... Miért kívánok ilyet? Miért kívánok egyáltalán egy idegennel egy szobában lenni?~
*De mire eldönthetné Awora ellép az ablaktól.
A következő pillanatban, mielőtt Seionak lett volna ideje elgondolkozni érzésein, és rendbe tenni magát, lekerült róla a köpeny.*
*Csak ámulva áll ott, bámulja sebeit a lánynak. Végignézi azt is amint leveszi a csizmáit. Még több heg éktelenkedik lábán, valószínűleg nem a kellemes emlékek nevű dobozból idézne ha ezekről kéne meséljen.*
~Gyönyörű... de még milyen gyönyörű. Edzett, erős. Ezek a sebek nem újak már. Mégis mintha félne őket látni/mutatni. Pedig szép, arányos teste van, kívánatos. Az az undormány férfi nem, szereti ezt tönkretenni, kihasználni, elcsúfítani, maga örömére használni. Sosem számít mit akar a másik... ki tudja milyen emlékei lehetnek... ~
*A csendet megtöri egy határozott kijelentés:*
-Én alszom az ablak felőli oldalon.
-Jól van, de én előbb megmosakszom *Mondja, mialatt szabaddá tette felsőtestét a mosdótál fölött. Fölé hajol, de rájön semmi víz nincs odakészítve. ~Mintha azt hallottam volna ebben mindig tiszta víz van... ~ Leveszi hát kesztyűjét és övét hogy azok se legyenek vizesek, a csaphoz megy és vizet enged a tálba, az asztalra teszi és megmosakszik. Mikor befejezte akkor veszi észre, hogy törölköző sincsen sehol. Ahogy megfordul fedetlen keblén vízcseppek csillannak meg a holdfényben. Azonban sokáig nem hagy időt gyönyörködni ebben a látványban, övéhez lép kihúz egy tőrt és kiviharzik, nem törődve a valószínűleg nem kis meglepetést okozó megjelenésével. Perc nem telik bele és megjelenik két közepes méretű, de finom, puha törölközővel és egy szappannal. Két hálóing is van nála, bár valószínűleg egyik sem felel meg az ilyen nagyobb kaliberű hölgyeknek. Mégis az egyiket az ágyra tette Awora lába mellé.*
-Tessék, valószínűleg nem lesz ránk egyik sem jó de vedd fel ezt, kényelmesebb lesz mint anélkül.
*Feszül rendesen az ing törölközés után Seio-n, néhol ahol maradt pár csepp átsejlik sötét bőrét végigfutó hidegrázás.*
-Hú, csukjuk be az ablakot, így már hideg a levegő.
*Miután becsukta leül az ágy szélére, ölébe veszi a másik inget és kérdően néz Awora-ra. 5 gombos ingjégöl a felső 3 gomb ki van gombolva, nem igazánaz ő mérete az ing, sem mellméretben sem hosszban.*
~Ejj, kissé szemérmetlen ez a viselet, kissé zavarban is vagyok tőle, de a páncélomnál mindenképp jobb. Ki tudja mi lesz még éjjel, jobb lesz a felszerelésem magam mellett tartani.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.24 13:10:50, a következő indokkal:
Jelpótlás (//). Múlt helyett jelen idő.
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-22 09:11:06
Üzenet elküldve: 2016-05-22 09:11:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Seyor//
*Nagyjából kikapcsolta az agyát, nem is fogta fel a dolgokat. A puliszka elfogyott előle. Ő ette meg? Nem emlékszik. Mondtak valamit a nevéről, talán, hogy szép? Szép a fenét! A nagy sötétben mindenféle démonokról és sötét, veszett istenségekről nevezték el az újszülötteket, hogyha áldozatot kellene egyszer bemutatni, ezzel is tisztelegjenek. Awora teljesen elmélyül magában, csak a lába viszi, fel sem fogja, hogy éppen egy vadidegennel készül egy szobában aludni. Fellépeget a kifaragott, szép lépcsőkön, fel, a hosszú folyosóra, az aranyszámozású ajtókhoz. Megkeresik az övékét, és kinyitja az ajtót, bár nem tudja, hogy kerültek a kulcsok az ő kezébe. Rémlik, hogy azt mondták, nem kell megköszönni az ételt és a szobát.*
~ N... nem? De hiszen azt csinálja mindenki. Megköszönget dolgokat, ha előreengeded, ha meghívod, ha... Na mindegy, akkor nem köszönöm meg.~
- Nézd, csak egy ágy van. De két személyre. *Mutat a fekvőhelyre, közben jobban körbenéz. Itt egy ablak, két kis szekrény, no meg egy nagyobb. Középen egy asztal, rajta egy kis fürdőtál. Nem messze tőle, egy tükör. Awora belenéz, képek jelennek meg, látja a sebhelyeket magán, még azokra is emlékszik, amik most a köpeny alatt vannak. Emberek jelennek meg mellette a tükörből, kiveri a víz. Próbál nyugodtan odasétálni, megérinti a szélét, és megfordítja a fal felé. Majd kinyitja az ablakot, az éjszakai friss levegő most kellemesen hat rá.*
- Fent van a hold is. *Suttogja, de szinte csak magának.* ~Gyönyörű!~ *Elhúzza a függönyt, és ragyogó szemekkel néz fel az égre.*
- Én alszom az ablak felőli oldalon. *Mondja, és leemeli magáról a köpenyt.* Reggel majd fizetem a részemet. *Leveszi magas szárú, könnyed anyagú csizmáját, szem elé téve ezzel mezítelen lábát, melyen most sebek százai éktelenkednek. Még odalentről. Izmos combja megfeszül, ahogy ő is meglátja ezeket.*
*Nagyjából kikapcsolta az agyát, nem is fogta fel a dolgokat. A puliszka elfogyott előle. Ő ette meg? Nem emlékszik. Mondtak valamit a nevéről, talán, hogy szép? Szép a fenét! A nagy sötétben mindenféle démonokról és sötét, veszett istenségekről nevezték el az újszülötteket, hogyha áldozatot kellene egyszer bemutatni, ezzel is tisztelegjenek. Awora teljesen elmélyül magában, csak a lába viszi, fel sem fogja, hogy éppen egy vadidegennel készül egy szobában aludni. Fellépeget a kifaragott, szép lépcsőkön, fel, a hosszú folyosóra, az aranyszámozású ajtókhoz. Megkeresik az övékét, és kinyitja az ajtót, bár nem tudja, hogy kerültek a kulcsok az ő kezébe. Rémlik, hogy azt mondták, nem kell megköszönni az ételt és a szobát.*
~ N... nem? De hiszen azt csinálja mindenki. Megköszönget dolgokat, ha előreengeded, ha meghívod, ha... Na mindegy, akkor nem köszönöm meg.~
- Nézd, csak egy ágy van. De két személyre. *Mutat a fekvőhelyre, közben jobban körbenéz. Itt egy ablak, két kis szekrény, no meg egy nagyobb. Középen egy asztal, rajta egy kis fürdőtál. Nem messze tőle, egy tükör. Awora belenéz, képek jelennek meg, látja a sebhelyeket magán, még azokra is emlékszik, amik most a köpeny alatt vannak. Emberek jelennek meg mellette a tükörből, kiveri a víz. Próbál nyugodtan odasétálni, megérinti a szélét, és megfordítja a fal felé. Majd kinyitja az ablakot, az éjszakai friss levegő most kellemesen hat rá.*
- Fent van a hold is. *Suttogja, de szinte csak magának.* ~Gyönyörű!~ *Elhúzza a függönyt, és ragyogó szemekkel néz fel az égre.*
- Én alszom az ablak felőli oldalon. *Mondja, és leemeli magáról a köpenyt.* Reggel majd fizetem a részemet. *Leveszi magas szárú, könnyed anyagú csizmáját, szem elé téve ezzel mezítelen lábát, melyen most sebek százai éktelenkednek. Még odalentről. Izmos combja megfeszül, ahogy ő is meglátja ezeket.*
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-21 18:27:38
Üzenet elküldve: 2016-05-21 18:27:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai//
*Való igaz, a férfi jelen állapotában kevésbé képes kezelni a nő kirohanásait, bár ebben jelentős mértékben hozzátesz az is, hogy ő maga sem éppen leányálomként éli meg a testét elborító viszkető kiütések tömkelegét. Úgy dönt, az lesz a legjobb, ha inkább egy büdös szót sem szól, azzal talán nem tesz rosszat. Amúgy is, ilyenkor a nőknek hagyni kell, hogy kitombolják magukat. Elveszi a felé nyújtott inget, magára ölti, ahogyan a többi ruhadarabját is. Nem kapkodja el, igyekszik úgy csinálni, hogy lehetőleg az okvetlenül szükségesnél jobban ne kínozza meg magát, ha már ilyen szerencsétlenül alakultak a dolgok, nem muszáj még tetézni is.
Ugyanakkor nem tudja megállni, elkuncogja magát, ahogy meglátja a csutkára bebugyolált Rilait.*
-Tökéletes az álcád, senkinek nem fogsz feltűnni... *válaszol, majd felköti magára az övét, amin a szablya és az egyik tőre foglalnak helyet, s lényegében részéről készen van, akár indulhatnak is.*
-Kénytelen leszek üzenetet hagyni a hegyesfülűnek, hogy sürgősen el kellett hagynunk a várost, előre nem látott okok miatt. Majd utánunk jön. *dünnyögi, bár inkább magának. Ha Rilai is elkészült, akkor elindulhatnak lefelé a lépcsőn, istállóba be, lóra fel, aztán uccuneki, tűnés a városból, még mielőtt bárkinek is szemet szúrnának. Ami azt illeti, a férfi számára is éppen eléggé kínos az egész eset, főleg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy ez az egész teljesen bizonyosan nem lendíti előre a kettejük dolgát.*
*Való igaz, a férfi jelen állapotában kevésbé képes kezelni a nő kirohanásait, bár ebben jelentős mértékben hozzátesz az is, hogy ő maga sem éppen leányálomként éli meg a testét elborító viszkető kiütések tömkelegét. Úgy dönt, az lesz a legjobb, ha inkább egy büdös szót sem szól, azzal talán nem tesz rosszat. Amúgy is, ilyenkor a nőknek hagyni kell, hogy kitombolják magukat. Elveszi a felé nyújtott inget, magára ölti, ahogyan a többi ruhadarabját is. Nem kapkodja el, igyekszik úgy csinálni, hogy lehetőleg az okvetlenül szükségesnél jobban ne kínozza meg magát, ha már ilyen szerencsétlenül alakultak a dolgok, nem muszáj még tetézni is.
Ugyanakkor nem tudja megállni, elkuncogja magát, ahogy meglátja a csutkára bebugyolált Rilait.*
-Tökéletes az álcád, senkinek nem fogsz feltűnni... *válaszol, majd felköti magára az övét, amin a szablya és az egyik tőre foglalnak helyet, s lényegében részéről készen van, akár indulhatnak is.*
-Kénytelen leszek üzenetet hagyni a hegyesfülűnek, hogy sürgősen el kellett hagynunk a várost, előre nem látott okok miatt. Majd utánunk jön. *dünnyögi, bár inkább magának. Ha Rilai is elkészült, akkor elindulhatnak lefelé a lépcsőn, istállóba be, lóra fel, aztán uccuneki, tűnés a városból, még mielőtt bárkinek is szemet szúrnának. Ami azt illeti, a férfi számára is éppen eléggé kínos az egész eset, főleg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy ez az egész teljesen bizonyosan nem lendíti előre a kettejük dolgát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370