Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 144 (2861. - 2880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2880. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-05 14:07:37
Üzenet elküldve: 2016-05-05 14:07:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
*Eleinte még erőfölényt érez a lány felett, ahogy karjai megragadnak és ő nem tud, vagy nem is akar ellenkezni. Egy röpke pillanatra még valami rándulást is érez, amely mosolyra fakasztaná borostás képét, ha éppen ajkai nem valami fontosabbal lennének elfoglalva. Finoman ízleli az elfet, ám észlelve, hogy a szöszi is egyre inkább benne van a játékban, egyszerre felbátorodik. Előbb csak követelőzőbbé válik a csók, majd nem bír magával. Csípőjéről kezeit lefelé futatja annak combjára, előbb csak simítva, majd a lány lábai alá kap kezével és úgy emeli meg, szinte az ölébe vonva. Nem teher számára egy ilyen törékeny testet megemelni, s, hogy a fal is fogja a hátát, az csak segítségére szolgál.
Egy ideig még el is van így, nem választja el száját a másikétól, ha csak az nem akaratoskodik ellene. Néhány perc után, viszont Frey számára érezhetően is megfeszül a karja. Erősebben fog a combja alá, s talán még, ha Frey ösztönösen cselekszik, s átkarolja a derekát a lábával, még könnyebb dolga is lehet. Mivel, hogy ekkor mindkettőjüket elválasztja a faltól és úgy, Freyel a kezébel, megindul az ágy felé, hogy a lányt odafektesse, majd felé támaszkodjon. Ekkor egy kicsit hátrébb is húzódik, hogy belepillantson az elf szemeibe. Kikívánkozik a száján néhány olyan mondat, ami nem igazán illene a lánnyal kialakított kapcsolatára, így aztán végül nem szólal, meg. Két kezét a szőkeség feje mellett támasztja meg és ismét a nyakához hajol.*
*Eleinte még erőfölényt érez a lány felett, ahogy karjai megragadnak és ő nem tud, vagy nem is akar ellenkezni. Egy röpke pillanatra még valami rándulást is érez, amely mosolyra fakasztaná borostás képét, ha éppen ajkai nem valami fontosabbal lennének elfoglalva. Finoman ízleli az elfet, ám észlelve, hogy a szöszi is egyre inkább benne van a játékban, egyszerre felbátorodik. Előbb csak követelőzőbbé válik a csók, majd nem bír magával. Csípőjéről kezeit lefelé futatja annak combjára, előbb csak simítva, majd a lány lábai alá kap kezével és úgy emeli meg, szinte az ölébe vonva. Nem teher számára egy ilyen törékeny testet megemelni, s, hogy a fal is fogja a hátát, az csak segítségére szolgál.
Egy ideig még el is van így, nem választja el száját a másikétól, ha csak az nem akaratoskodik ellene. Néhány perc után, viszont Frey számára érezhetően is megfeszül a karja. Erősebben fog a combja alá, s talán még, ha Frey ösztönösen cselekszik, s átkarolja a derekát a lábával, még könnyebb dolga is lehet. Mivel, hogy ekkor mindkettőjüket elválasztja a faltól és úgy, Freyel a kezébel, megindul az ágy felé, hogy a lányt odafektesse, majd felé támaszkodjon. Ekkor egy kicsit hátrébb is húzódik, hogy belepillantson az elf szemeibe. Kikívánkozik a száján néhány olyan mondat, ami nem igazán illene a lánnyal kialakított kapcsolatára, így aztán végül nem szólal, meg. Két kezét a szőkeség feje mellett támasztja meg és ismét a nyakához hajol.*
2879. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-05 01:33:43
Üzenet elküldve: 2016-05-05 01:33:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A csaló hold//
*Meglepi a férfi őszintesége. De az is, hogy így viselkedik. Mi a fene folyik itt? Nem tudja, és nem tudja megmondani, s a tudat bosszantja.
Fogalma sincs az északi szépségnek arról, hogy mit szabadított fel akkor éjjel a férfiban. Milyen vad, elemi Szörny vette át helyét a lelkében, melyet addig ott őrzött. Fogalma sincs, de hát honnan is lenne?
Ahogy arról sincs, hogy apró hazugsága, mellyel előhozta a Szörnyet, ekkora hatással volt a férfira. De akkor úgy érezte, hogy úgy helyes. Mérges volt, nem volt tudatában abban, hogy mit mond, vagy mit tesz.*
- Ne viseljen meg ennyire. Nem csak téged játszott ki. Mégis honnan tudtam volna, hogy anyám idáig is képes elküldeni értem a Légiót? *Mert erre még az északi leány sem számított. S nem érti, hogy miért. Rhanát elengedték egyszerűen. Ő jött volna, s mégsem akarták. Nem engedte anyja, de miért? Mitől tartott? Baj lenne otthon? Lyarával történt valami?
Kettős érzelmek futnak át rajta. Egyrészt szeretné tudni az indokot. Másrészt tudja, hogy ha a Légió kezei közé kerül, haza kell mennie. S még nem fejezte be küldetését.
A férfi érintésére bizsereg bőre, ám csak szemei sarkából figyeli, hogy mit művel Necraas.
Öltözés közbe figyeli szavait.*
- Atyámat ismerve? Eleget, még így is. *Válaszolja közönyös egyszerűséggel, mintha csak az időjárásról csevegne. Az atyjának sose volt a pénz nagy dolog. Adta, ha kellett, de sose vette el. Ha Bleren mondott is egy árat, biztos hogy megadja.*
- Hogy? Mégis mi… Mi… Mit csináltál? *Vonja össze szemöldökét. Már tudja, hogy járt Blerennél, s hogy a háza talán felgyulladt jelentheti, hogy nem a kellemesebbik utat választotta. Fejében újra ott motoszkál a kérdés.*
- Miért? *Hallatszódik halk, megrökönyödött hangja, ahogy csizmáját húzza, majd az őszinte tekintet, ahogy a férfira néz, ahogy megfogja karját, kényszerítve, hogy álljon meg. *
- Necraas. *Ejti ki a nevét, ám most határozottabban. Látja, hogy nem csak ennyi a gondja, látja, hogy van valami más is. S nem mondják el neki. Ujjait behajlítja a férfié mellett, keresztbe fektetve azokon.
Követi a férfit, farkasbundából készült köpenye halkan susog mögöttük. A csuklyát nem húzza még fejébe. Az ajtó előtt ő is megáll.*
- Itt vannak? *Suttogja, bár hogy miért, maga a lány sem érti. S ekkor villámcsapásként hasít bele a gondolat.*
- Ezredes! *Fordul meg, s indul vissza sebesen a szobája irányába.* - Az első dolguk lesz őt megkeresniük. *Márpedig hű lova nélkül egy tapodtat sem megy el a városból. Nem sok mindenkihez hűséges, de Kapitányhoz igen. Visszamenve a szobába, elfújja a gyertyát, majd az ablakot kinyitva lép a párkányra. Kicsit magasabban vannak, de talán nem fognak akkorát esni.*
- Sietnünk kell.
A hozzászólás írója (Elyne Vrynn Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.05 01:39:53
*Meglepi a férfi őszintesége. De az is, hogy így viselkedik. Mi a fene folyik itt? Nem tudja, és nem tudja megmondani, s a tudat bosszantja.
Fogalma sincs az északi szépségnek arról, hogy mit szabadított fel akkor éjjel a férfiban. Milyen vad, elemi Szörny vette át helyét a lelkében, melyet addig ott őrzött. Fogalma sincs, de hát honnan is lenne?
Ahogy arról sincs, hogy apró hazugsága, mellyel előhozta a Szörnyet, ekkora hatással volt a férfira. De akkor úgy érezte, hogy úgy helyes. Mérges volt, nem volt tudatában abban, hogy mit mond, vagy mit tesz.*
- Ne viseljen meg ennyire. Nem csak téged játszott ki. Mégis honnan tudtam volna, hogy anyám idáig is képes elküldeni értem a Légiót? *Mert erre még az északi leány sem számított. S nem érti, hogy miért. Rhanát elengedték egyszerűen. Ő jött volna, s mégsem akarták. Nem engedte anyja, de miért? Mitől tartott? Baj lenne otthon? Lyarával történt valami?
Kettős érzelmek futnak át rajta. Egyrészt szeretné tudni az indokot. Másrészt tudja, hogy ha a Légió kezei közé kerül, haza kell mennie. S még nem fejezte be küldetését.
A férfi érintésére bizsereg bőre, ám csak szemei sarkából figyeli, hogy mit művel Necraas.
Öltözés közbe figyeli szavait.*
- Atyámat ismerve? Eleget, még így is. *Válaszolja közönyös egyszerűséggel, mintha csak az időjárásról csevegne. Az atyjának sose volt a pénz nagy dolog. Adta, ha kellett, de sose vette el. Ha Bleren mondott is egy árat, biztos hogy megadja.*
- Hogy? Mégis mi… Mi… Mit csináltál? *Vonja össze szemöldökét. Már tudja, hogy járt Blerennél, s hogy a háza talán felgyulladt jelentheti, hogy nem a kellemesebbik utat választotta. Fejében újra ott motoszkál a kérdés.*
- Miért? *Hallatszódik halk, megrökönyödött hangja, ahogy csizmáját húzza, majd az őszinte tekintet, ahogy a férfira néz, ahogy megfogja karját, kényszerítve, hogy álljon meg. *
- Necraas. *Ejti ki a nevét, ám most határozottabban. Látja, hogy nem csak ennyi a gondja, látja, hogy van valami más is. S nem mondják el neki. Ujjait behajlítja a férfié mellett, keresztbe fektetve azokon.
Követi a férfit, farkasbundából készült köpenye halkan susog mögöttük. A csuklyát nem húzza még fejébe. Az ajtó előtt ő is megáll.*
- Itt vannak? *Suttogja, bár hogy miért, maga a lány sem érti. S ekkor villámcsapásként hasít bele a gondolat.*
- Ezredes! *Fordul meg, s indul vissza sebesen a szobája irányába.* - Az első dolguk lesz őt megkeresniük. *Márpedig hű lova nélkül egy tapodtat sem megy el a városból. Nem sok mindenkihez hűséges, de Kapitányhoz igen. Visszamenve a szobába, elfújja a gyertyát, majd az ablakot kinyitva lép a párkányra. Kicsit magasabban vannak, de talán nem fognak akkorát esni.*
- Sietnünk kell.
A hozzászólás írója (Elyne Vrynn Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.05 01:39:53
2878. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-05 01:18:56
Üzenet elküldve: 2016-05-05 01:18:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A csaló hold//
* Hiába tagadná is a tényt, amit a lány állít. Nincs mit szépíteni a dolgon. Máskor más helyen, ha máshogy alakulnak a dolgok, akkor lehet, hogy minden erejével tagadná az igazságot. De nem, szembe tud ő nézni vele, elismeri, ha valóban igaza van a másiknak, ha hiányzik minden szikrája annak, hogy köze nincs a valósághoz, annak amit állít. Vitába szállni csak akkor szokott, ha annak van értelme. Most nincs. Meglepi a lányt. Miért is ne lepné meg, hisz nem ismeri. Komoran sötétlenek szemei, nincs kedve nevetni. Még mindig marja belülről, hogy a lány rútul becsapta, hogy olyan játékot játszott, aminek ára lett. De mégsem tudja magára hagyni, akkor sem tudta, most sem. *
- Ne hidd azt, hogy nem tudom belátni, ha tévedtem, ha hibáztam vagy ha a körülmények áldozata lettem. Kijátszott, ezt nem tudom megcáfolni.
* Kezei még mindig háta mögött pihennek, úgy magasodik a lány felé. *
- Meg.
* Elismerően hagyja el ajakit, az egyszerű szó. Valahol bántja, hogy így kellett lennie, de a múlton nem változtathat, nem forgathatja vissza az időkerekét. Innen nézve már, ezzel a tudással másképp csinálná a dolgokat. Nem tudja teljesen megtagadni északi vérét, noha az érzelmeket nem az otthon töltött évek ölték ki belőle. Volt idő, mikor mindent közönyösen szemlélt, mikor valóban nem érzett semmit. De akkor valaki más volt, valaki aki azon a holdfényes éjszakán újra előmerészkedett. Aki mindig ott lapult, s csak a megfelelő pillanatot várta, hogy előjöjjön. Csak néha suttogott a fülébe, mint ott a Kikötőbe, hogy ne felejtse el teljesen. A lehulló pántot követi szemévél, belül felsóhajt. Óvatosan húzza vissza a helyére, szűzies érintés. *
- Öltözz fel! Azt a levelet a házában találtam. Szerinted, ha kicsúszol a kezei közül, mit fog érted kapni?
* Teszi fel az egyszerű kérdést. Lemondó mosoly suhan át arcán, egy pillanatra előbújik az a pajkos csillogás a szemében. *
- Nincs már mitől tartanom.
* Villámcsapásként éri a lágy érintés, összerezzen. Lágy és puha, mégis fájdalmasabb ez Nec számára mindennél. Nem mozdul hirtelen, nem mar a csuklóra, mint azon az éjszakán. Szemeivel simítja végig az árulkodó jelet. Nem akarta bántani, nem akart neki fájdalmat okozni, de nem volt magánál, tornádóként tombolt benne a harag, s aki ismeri vagy ismerte egykor, tudhatja, hogy ilyenkor nem szabad az útjába állni. *
- A baj, hogy még mindig itt vagyunk.
* Lassan csúsztatja Elyne kezére kezét, s fonja össze ujjaikat. *
- Gyere, menjünk!
* Indul meg határozott léptekkel a lépcső felé, csuklyáját visszahúzza fejére. Lazán, magabiztosan veszi a lépcsőfokokat, maga után húzva a lányt, vigyázva arra, hogy mögötte maradjon. Kinyitja az ivóba vezető ajtót, majd csukja is azt vissza. *
- Inkább menjünk az ablakon.
* Perdíti meg a lányt, hogy maga előtt tessékelje vissza a szobába. *
* Hiába tagadná is a tényt, amit a lány állít. Nincs mit szépíteni a dolgon. Máskor más helyen, ha máshogy alakulnak a dolgok, akkor lehet, hogy minden erejével tagadná az igazságot. De nem, szembe tud ő nézni vele, elismeri, ha valóban igaza van a másiknak, ha hiányzik minden szikrája annak, hogy köze nincs a valósághoz, annak amit állít. Vitába szállni csak akkor szokott, ha annak van értelme. Most nincs. Meglepi a lányt. Miért is ne lepné meg, hisz nem ismeri. Komoran sötétlenek szemei, nincs kedve nevetni. Még mindig marja belülről, hogy a lány rútul becsapta, hogy olyan játékot játszott, aminek ára lett. De mégsem tudja magára hagyni, akkor sem tudta, most sem. *
- Ne hidd azt, hogy nem tudom belátni, ha tévedtem, ha hibáztam vagy ha a körülmények áldozata lettem. Kijátszott, ezt nem tudom megcáfolni.
* Kezei még mindig háta mögött pihennek, úgy magasodik a lány felé. *
- Meg.
* Elismerően hagyja el ajakit, az egyszerű szó. Valahol bántja, hogy így kellett lennie, de a múlton nem változtathat, nem forgathatja vissza az időkerekét. Innen nézve már, ezzel a tudással másképp csinálná a dolgokat. Nem tudja teljesen megtagadni északi vérét, noha az érzelmeket nem az otthon töltött évek ölték ki belőle. Volt idő, mikor mindent közönyösen szemlélt, mikor valóban nem érzett semmit. De akkor valaki más volt, valaki aki azon a holdfényes éjszakán újra előmerészkedett. Aki mindig ott lapult, s csak a megfelelő pillanatot várta, hogy előjöjjön. Csak néha suttogott a fülébe, mint ott a Kikötőbe, hogy ne felejtse el teljesen. A lehulló pántot követi szemévél, belül felsóhajt. Óvatosan húzza vissza a helyére, szűzies érintés. *
- Öltözz fel! Azt a levelet a házában találtam. Szerinted, ha kicsúszol a kezei közül, mit fog érted kapni?
* Teszi fel az egyszerű kérdést. Lemondó mosoly suhan át arcán, egy pillanatra előbújik az a pajkos csillogás a szemében. *
- Nincs már mitől tartanom.
* Villámcsapásként éri a lágy érintés, összerezzen. Lágy és puha, mégis fájdalmasabb ez Nec számára mindennél. Nem mozdul hirtelen, nem mar a csuklóra, mint azon az éjszakán. Szemeivel simítja végig az árulkodó jelet. Nem akarta bántani, nem akart neki fájdalmat okozni, de nem volt magánál, tornádóként tombolt benne a harag, s aki ismeri vagy ismerte egykor, tudhatja, hogy ilyenkor nem szabad az útjába állni. *
- A baj, hogy még mindig itt vagyunk.
* Lassan csúsztatja Elyne kezére kezét, s fonja össze ujjaikat. *
- Gyere, menjünk!
* Indul meg határozott léptekkel a lépcső felé, csuklyáját visszahúzza fejére. Lazán, magabiztosan veszi a lépcsőfokokat, maga után húzva a lányt, vigyázva arra, hogy mögötte maradjon. Kinyitja az ivóba vezető ajtót, majd csukja is azt vissza. *
- Inkább menjünk az ablakon.
* Perdíti meg a lányt, hogy maga előtt tessékelje vissza a szobába. *
2877. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-05 01:14:11
Üzenet elküldve: 2016-05-05 01:14:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A csaló hold//
*Nem tudhatja, hogy mi történt volna, akkor ha elmegy. Lényegében előtte fenyegették meg Necraast, hallott a lopás tervéről, így gyorsan kellett döntenie. Elmegy, és hagynak egy szemtanút, amit nem szoktak. Vagy megy és útközbe kitalálnak valamit.
Csakhogy az utóbbi sehogy sem akart megvalósulni.*
- Várj. Jól hallottalak? Jól vagy?
*A barna szépség számára egyre gyanúsabb a kimért stílusú férfi. Nem így szokott viselkedni, szemeiben nem látja a huncut fényt, a folyton mosollyal vibráló ajkait. Hűvös és komor. Amilyen ő. Amilyen a családja.
Amilyen észak, melyet olyannyira gyűlöl és mégsem tudja lemosni magáról, hogy oda való.*
- Megoldottam. *Von vállat hetykén, s az egyik pántja lecsúszik sima, fehér bőréről.*
- Mégis mi miatt keresne? *Néz rá kérdőn. Nem lát semmilyen olyan indokot, ami miatt keresnie kellene. A pénzt valószínű, hogy így is megkapja. Információval szolgált Atyjának, s ismeri annyira, hogy ezt is megbecsüli. További dolga nem lesz vele, s ez a figyelmébe is lesz ajánlja. Ismeri Rowlert.
Öltözködése közben Necraas újra hátat fordít neki. Gyanakvása, hogy valami tényleg nincs rendben a férfival egyre erősebb. Csizmájával babrálva hallja meg a választ.*
- Ha nekem nem, akkor neked sem tanácsos a városba maradni. Még a végén rád gyújtja a házat. *Emlékezteti Bleren fenyegetésére. Ám gyanakvása nem hagy alább továbbra sem. Nem szokta meg a férfitól ezt a stílust. Tőle nem. *
- Igen. *Válaszolja röviden és tömören, ám még mielőtt kinyitná az ajtót megfogja a férfi karját. A hold megvilágítja a csuklóján lévő szorítást, de mégsem ódzkodik attól, hogy megérintse újra. Akkor sem, ha tudja, hogy újabb szorítás várható tőle.*
- Mi a baj Necraas? *Kérdi őszintén. Tekintete is erről árulkodik. Keveredik benne az aggódás, az őszinteség és még valami, melyet még maga sem ért a lány.*
*Nem tudhatja, hogy mi történt volna, akkor ha elmegy. Lényegében előtte fenyegették meg Necraast, hallott a lopás tervéről, így gyorsan kellett döntenie. Elmegy, és hagynak egy szemtanút, amit nem szoktak. Vagy megy és útközbe kitalálnak valamit.
Csakhogy az utóbbi sehogy sem akart megvalósulni.*
- Várj. Jól hallottalak? Jól vagy?
*A barna szépség számára egyre gyanúsabb a kimért stílusú férfi. Nem így szokott viselkedni, szemeiben nem látja a huncut fényt, a folyton mosollyal vibráló ajkait. Hűvös és komor. Amilyen ő. Amilyen a családja.
Amilyen észak, melyet olyannyira gyűlöl és mégsem tudja lemosni magáról, hogy oda való.*
- Megoldottam. *Von vállat hetykén, s az egyik pántja lecsúszik sima, fehér bőréről.*
- Mégis mi miatt keresne? *Néz rá kérdőn. Nem lát semmilyen olyan indokot, ami miatt keresnie kellene. A pénzt valószínű, hogy így is megkapja. Információval szolgált Atyjának, s ismeri annyira, hogy ezt is megbecsüli. További dolga nem lesz vele, s ez a figyelmébe is lesz ajánlja. Ismeri Rowlert.
Öltözködése közben Necraas újra hátat fordít neki. Gyanakvása, hogy valami tényleg nincs rendben a férfival egyre erősebb. Csizmájával babrálva hallja meg a választ.*
- Ha nekem nem, akkor neked sem tanácsos a városba maradni. Még a végén rád gyújtja a házat. *Emlékezteti Bleren fenyegetésére. Ám gyanakvása nem hagy alább továbbra sem. Nem szokta meg a férfitól ezt a stílust. Tőle nem. *
- Igen. *Válaszolja röviden és tömören, ám még mielőtt kinyitná az ajtót megfogja a férfi karját. A hold megvilágítja a csuklóján lévő szorítást, de mégsem ódzkodik attól, hogy megérintse újra. Akkor sem, ha tudja, hogy újabb szorítás várható tőle.*
- Mi a baj Necraas? *Kérdi őszintén. Tekintete is erről árulkodik. Keveredik benne az aggódás, az őszinteség és még valami, melyet még maga sem ért a lány.*
2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-05 01:12:30
Üzenet elküldve: 2016-05-05 01:12:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A csaló hold//
* Ez igaz, a lány már valószínűleg így is úgy is már elég nagy veszélyben volt. Ezért is dühös a lányra, amiért nem akart csendben elsétálni, minden hamarabb vált volna világossá, de így lóvá tették mindkettőjüket. S hogy Bleren ezen csavart még egyet, az annyira nem lepi meg. Tört már elég borsot az orra alá, s szívből gyűlöli, csak nem volt még az a megfelelő alkalom, hogy feltűnés nélkül tüntesse el az útból. Mi sem lenne egyszerűbb, mint egy északi nemes nyakába varrni az egészet. *
- Így van.
* Helyesel, talán találkozásuk óta először. *
- És mert egyedül hagytalak vele.
* Válaszolja továbbra is hűvösen. És nem hazudik, csak nem mondja ki a teljes igazságot. *
- De fog… csak más miatt.
* Pillant a lányra, hisz még nem tudja miként is fog dönteni, vele tart vagy nem kér belőle és jobb, ha tudja, hogy nem csak atyja emberi lihegnek a nyomában, egyelőre ez a város nem biztonságos a számára, nyílt és burkolt fenyegetés áldozata is lehet. S az utóbbitól tart a legjobban. Ó, ha tudná, hogy milyen veszélyt szabadított a nyakába, most leordítaná a fejét, hogy lehetett ennyire felelőtlen, ennyire csapodár, meggondolatlan. Végül csak halványan elmosolyodik. A kérdésen meglepődik, ezen még nem gondolkozott. Valószínűleg ugyanaz lesz a sorsa, mint mindenkinek ilyenkor. Lassan fordít hátat a lánynak, ahogy öltözködni kezd. Megtartja a távolságot, kimérten viselkedik, szokatlan tőle. *
- Nem sokat fog változni az életem, s eddig is megvoltam.
* Válaszolja tömören. *
- Mehetünk?
* Kérdezi, amint már nem hall motoszkálást a háta mögül. S ha helyeslő választ kap, már tárja is az ajtót, s lép ki rajta elsőnek. *
* Ez igaz, a lány már valószínűleg így is úgy is már elég nagy veszélyben volt. Ezért is dühös a lányra, amiért nem akart csendben elsétálni, minden hamarabb vált volna világossá, de így lóvá tették mindkettőjüket. S hogy Bleren ezen csavart még egyet, az annyira nem lepi meg. Tört már elég borsot az orra alá, s szívből gyűlöli, csak nem volt még az a megfelelő alkalom, hogy feltűnés nélkül tüntesse el az útból. Mi sem lenne egyszerűbb, mint egy északi nemes nyakába varrni az egészet. *
- Így van.
* Helyesel, talán találkozásuk óta először. *
- És mert egyedül hagytalak vele.
* Válaszolja továbbra is hűvösen. És nem hazudik, csak nem mondja ki a teljes igazságot. *
- De fog… csak más miatt.
* Pillant a lányra, hisz még nem tudja miként is fog dönteni, vele tart vagy nem kér belőle és jobb, ha tudja, hogy nem csak atyja emberi lihegnek a nyomában, egyelőre ez a város nem biztonságos a számára, nyílt és burkolt fenyegetés áldozata is lehet. S az utóbbitól tart a legjobban. Ó, ha tudná, hogy milyen veszélyt szabadított a nyakába, most leordítaná a fejét, hogy lehetett ennyire felelőtlen, ennyire csapodár, meggondolatlan. Végül csak halványan elmosolyodik. A kérdésen meglepődik, ezen még nem gondolkozott. Valószínűleg ugyanaz lesz a sorsa, mint mindenkinek ilyenkor. Lassan fordít hátat a lánynak, ahogy öltözködni kezd. Megtartja a távolságot, kimérten viselkedik, szokatlan tőle. *
- Nem sokat fog változni az életem, s eddig is megvoltam.
* Válaszolja tömören. *
- Mehetünk?
* Kérdezi, amint már nem hall motoszkálást a háta mögül. S ha helyeslő választ kap, már tárja is az ajtót, s lép ki rajta elsőnek. *
2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-05 00:53:45
Üzenet elküldve: 2016-05-05 00:53:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A csaló hold//
*Van egy mondás, melyet sokan nem szeretnek betartani. Így a barna hajú szépség sem. Ne kérdezz, ha nem akarod a valódi választ meghallani. Ha nem azt akarod hallani, amit igazán akarsz.
Őszinte meglepődés ül ki arcára a válasz hallatán. Sok mindenre számított, de erre nem. Nagyot nyelve tekint a dobozka felé.*
- Igazából nem tartozol. Ha igaz a levélbe foglaltaka, akkor nélküled is belekeveredtem volna. Te csak az ürügy voltál Bleren számára. Egy báb, semmi több. *Mondja ki hűvösen a rideg valóságot.
Sok mindent összetett a fejébe, de erre nem számított, amikor először találkozott a „nagybácsikájával”. Azt hitte, hogy minden csak a kedvese körül forog, holott csak az alkalmat leste, hogy mikor tud vele egyedül lenni. Neki nem kellett Necraas, ezért nem engedte a közelébe, ezért zárta el tőle.*
- És mert? *Tekint a férfira. Kíváncsi a kérdésre, még akkor is, ha nem feltétlenül akarja tudni. Tegnap óta nem mozdult ki a szobából, így fogalma sincs, hogy mi történt a vársoba. Amióta bezárták a Templomot, céltalannak érzi magát a városba.*
- Bleren már nem fog. *Mosolyodik el, kedvsen.*
- Ha igaz, amit mondtál, akkor Rowler már a városban van, és személyesen fog megkeresni. *Ajkain egy pimasz mosoly látszódik. Emlékszik, hogy miként lógtak ki a karmai közül, emlékszik a katona dühös, izzó tekintetére, ahogy mindig egy lépéssel előttük jártak, s hogy nem tudták visszavinni a várba. Valahogy az emlékek halk nevetésre ösztönzik, még ha helyzete nem is rózsás.*
- Ezzel már többet tettél, mint amennyivel tartozol. *Hajtja oldalra a fejét. Ha belegondol neki lenne tartozása a férfi felé. Neki. Ő csak elment volna lóháton, ha már nagyon forró alatta a talaj. Ám Necraas többet tett. Mindent elintézett neki.*
- Nincs miért bocsánatot kérned. *Mondja halk, rekedt hangon. Torka kiszáradt, ahogy belegondol utolsó találkozásukba, s hogy miket vágtak egymás fejéhez. S első találkozásuk óta talán most tudnak igazán nyugodtan beszélgetni egymással. Anélkül, hogy élcelődnének egymáson.*
- Köszönöm, de… Veled mi lesz?
*Fogadja el az ajánlatot, s reméli, hogy a férfi is így gondolja. Majd megfordulva kezd bele lázas készülődésébe. Nincs sok holmija. Ruhájához lépve, leveti a hálóinget. Nem zavartatja magát a férfi miatt, látta már így. Akkor.
Gyorsan bújik bele nadrágjába, egyszerű ingjébe, mellényébe. Hasonló gyorsasággal pakolja el a dobozt táskájába, s már csak a csizmája van hátra.*
*Van egy mondás, melyet sokan nem szeretnek betartani. Így a barna hajú szépség sem. Ne kérdezz, ha nem akarod a valódi választ meghallani. Ha nem azt akarod hallani, amit igazán akarsz.
Őszinte meglepődés ül ki arcára a válasz hallatán. Sok mindenre számított, de erre nem. Nagyot nyelve tekint a dobozka felé.*
- Igazából nem tartozol. Ha igaz a levélbe foglaltaka, akkor nélküled is belekeveredtem volna. Te csak az ürügy voltál Bleren számára. Egy báb, semmi több. *Mondja ki hűvösen a rideg valóságot.
Sok mindent összetett a fejébe, de erre nem számított, amikor először találkozott a „nagybácsikájával”. Azt hitte, hogy minden csak a kedvese körül forog, holott csak az alkalmat leste, hogy mikor tud vele egyedül lenni. Neki nem kellett Necraas, ezért nem engedte a közelébe, ezért zárta el tőle.*
- És mert? *Tekint a férfira. Kíváncsi a kérdésre, még akkor is, ha nem feltétlenül akarja tudni. Tegnap óta nem mozdult ki a szobából, így fogalma sincs, hogy mi történt a vársoba. Amióta bezárták a Templomot, céltalannak érzi magát a városba.*
- Bleren már nem fog. *Mosolyodik el, kedvsen.*
- Ha igaz, amit mondtál, akkor Rowler már a városban van, és személyesen fog megkeresni. *Ajkain egy pimasz mosoly látszódik. Emlékszik, hogy miként lógtak ki a karmai közül, emlékszik a katona dühös, izzó tekintetére, ahogy mindig egy lépéssel előttük jártak, s hogy nem tudták visszavinni a várba. Valahogy az emlékek halk nevetésre ösztönzik, még ha helyzete nem is rózsás.*
- Ezzel már többet tettél, mint amennyivel tartozol. *Hajtja oldalra a fejét. Ha belegondol neki lenne tartozása a férfi felé. Neki. Ő csak elment volna lóháton, ha már nagyon forró alatta a talaj. Ám Necraas többet tett. Mindent elintézett neki.*
- Nincs miért bocsánatot kérned. *Mondja halk, rekedt hangon. Torka kiszáradt, ahogy belegondol utolsó találkozásukba, s hogy miket vágtak egymás fejéhez. S első találkozásuk óta talán most tudnak igazán nyugodtan beszélgetni egymással. Anélkül, hogy élcelődnének egymáson.*
- Köszönöm, de… Veled mi lesz?
*Fogadja el az ajánlatot, s reméli, hogy a férfi is így gondolja. Majd megfordulva kezd bele lázas készülődésébe. Nincs sok holmija. Ruhájához lépve, leveti a hálóinget. Nem zavartatja magát a férfi miatt, látta már így. Akkor.
Gyorsan bújik bele nadrágjába, egyszerű ingjébe, mellényébe. Hasonló gyorsasággal pakolja el a dobozt táskájába, s már csak a csizmája van hátra.*
2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-05 00:51:44
Üzenet elküldve: 2016-05-05 00:51:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A csaló hold//
* Félt ettől a kérdéstől, ezért is tétovázott idáig. Hogy nem tud megfelelő magyarázatot adni. Maga sem tudja, vagy csak magának is tagad. Vallani kellene, hogy fontos neki, de nem teszi. Hisz azzal saját magával kellene szembe néznie. Minden erejével próbálja fenntartani a látszatot, magának is, hogy nem fontos számára senki, még ha ez már rég nem igaz. *
- Tartozom neked ennyivel…
* Emeli tekintetét a plafonra s sóhajt egy nagyot. *
- Tartozom, mert miattam kerültél Bleren karmai közé, s mert…
* Nem, nem mondja tovább, jobb ha a lány nem tudja meg az egész történetet, azt, hogy Nec sorsa is beleszövődött történetébe. Jobb, ha nem tudja, hogy mi történt, a múlt éjszaka. *
- S mint már egyszer mondtam, a tartozásaimat mindig törlesztem.
* Engedi el a kilincset és fordul most már teljes testével a nő felé. *
- Egy egy árbocos hajó vár a folyóparton, elvisz a Kikötőbe. Mindent elrendeztem, csak fel kell szállnod rá. Azt hiszem egy ideig kerüld a várost, Bleren emberei is keresni fognak, ebben biztos vagyok. Bocsáss meg érte.
* Hajtja lejjebb fejét, majd néz az őzike szemekbe. Ez a pillanat az mikor egy pillanatra meglágyulnak vonásai. *
- Ha szükséges segítek eljutni a partra biztonságban. Ez csak tőled függ.
* Meghagyja a választást a lánynak, döntse el ő, kér -e belőle vagy marad büszke s próbálja megoldani maga. Nem fogja a fejére róni, teljesen megérti, ha többet nem akarja látni. *
* Félt ettől a kérdéstől, ezért is tétovázott idáig. Hogy nem tud megfelelő magyarázatot adni. Maga sem tudja, vagy csak magának is tagad. Vallani kellene, hogy fontos neki, de nem teszi. Hisz azzal saját magával kellene szembe néznie. Minden erejével próbálja fenntartani a látszatot, magának is, hogy nem fontos számára senki, még ha ez már rég nem igaz. *
- Tartozom neked ennyivel…
* Emeli tekintetét a plafonra s sóhajt egy nagyot. *
- Tartozom, mert miattam kerültél Bleren karmai közé, s mert…
* Nem, nem mondja tovább, jobb ha a lány nem tudja meg az egész történetet, azt, hogy Nec sorsa is beleszövődött történetébe. Jobb, ha nem tudja, hogy mi történt, a múlt éjszaka. *
- S mint már egyszer mondtam, a tartozásaimat mindig törlesztem.
* Engedi el a kilincset és fordul most már teljes testével a nő felé. *
- Egy egy árbocos hajó vár a folyóparton, elvisz a Kikötőbe. Mindent elrendeztem, csak fel kell szállnod rá. Azt hiszem egy ideig kerüld a várost, Bleren emberei is keresni fognak, ebben biztos vagyok. Bocsáss meg érte.
* Hajtja lejjebb fejét, majd néz az őzike szemekbe. Ez a pillanat az mikor egy pillanatra meglágyulnak vonásai. *
- Ha szükséges segítek eljutni a partra biztonságban. Ez csak tőled függ.
* Meghagyja a választást a lánynak, döntse el ő, kér -e belőle vagy marad büszke s próbálja megoldani maga. Nem fogja a fejére róni, teljesen megérti, ha többet nem akarja látni. *
2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-05 00:48:26
Üzenet elküldve: 2016-05-05 00:48:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A csaló hold//
*Szemeit összevonva hallgatja a férfi tömör szavait. Akárha otthon lenne. Le sem tagadhatná Necraas, hogy maga is észak szülöttje. Rideg és kemény, akár a fagy.
A parányi mosoly láttán, mely oly gyorsan tűnt el ajkairól, mint ahogy odavándorolt, elkerekednek szemei.*
- Miért?
*Áll össze a kép, ahogy a szobába lépőt figyeli. Követi tekintetével a férfi tekintetét.
~Ő küldte.~
Jut el az elismerésig döbbenten. A hír hallatán azonban lehajtott fejjel, vidám mosollyal az arcán halkan nevet fel.*
- Anyám bármit megtesz, hogy hazavigyen. *Suttogja, inkább magának, mint a férfinak. S amúgy is. A levélben ott áll minden, a férfi is olvasta. Már tudja, hogy nem engedéllyel jött el otthonról. Fejét ingatva tekint fel, a félmosoly arcáról nem hervad le.
Keresi a csuklya alatt a sötét szempárokat, hogy összefonódjon velük egy pillanatra.*
- Miért? *Teszi fel újra a kérdést.*
- Miért mondod el mindezt? Miért próbálsz segíteni?
*Ez volt az egyik alapproblémájuk az előző találkozásuk alkalmával. A lány segíteni próbált, ám a férfi nem kért ebből. S most a férfi próbál segíteni rajta.*
*Szemeit összevonva hallgatja a férfi tömör szavait. Akárha otthon lenne. Le sem tagadhatná Necraas, hogy maga is észak szülöttje. Rideg és kemény, akár a fagy.
A parányi mosoly láttán, mely oly gyorsan tűnt el ajkairól, mint ahogy odavándorolt, elkerekednek szemei.*
- Miért?
*Áll össze a kép, ahogy a szobába lépőt figyeli. Követi tekintetével a férfi tekintetét.
~Ő küldte.~
Jut el az elismerésig döbbenten. A hír hallatán azonban lehajtott fejjel, vidám mosollyal az arcán halkan nevet fel.*
- Anyám bármit megtesz, hogy hazavigyen. *Suttogja, inkább magának, mint a férfinak. S amúgy is. A levélben ott áll minden, a férfi is olvasta. Már tudja, hogy nem engedéllyel jött el otthonról. Fejét ingatva tekint fel, a félmosoly arcáról nem hervad le.
Keresi a csuklya alatt a sötét szempárokat, hogy összefonódjon velük egy pillanatra.*
- Miért? *Teszi fel újra a kérdést.*
- Miért mondod el mindezt? Miért próbálsz segíteni?
*Ez volt az egyik alapproblémájuk az előző találkozásuk alkalmával. A lány segíteni próbált, ám a férfi nem kért ebből. S most a férfi próbál segíteni rajta.*
2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-05 00:26:28
Üzenet elküldve: 2016-05-05 00:26:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A csaló hold//
* Kulcs fordul zár kattan, s feltárul az ajtó, mögötte Elyne. Hálóruhája lágyan bukik alá, mely alól felsejlik karcsú alakja, hófehér vállait pedig szabadon hagyja. Most is gyönyörű. Gyorsan fut végig tekintette rajta, nem gyönyörködik benne, nincs itt az ideje. Ujjait az ajtólapjára helyezi úgy tolja beljebb, szótlanul. *
- Megtudtam, néhány dolgot azóta.
* Rándul meg ajka, szegletében egy villám mosoly. Megfordul, hogy körbe nézzen a szobában. *
- Szólni jöttem, hogy katonák érkeztek ma a városba, zsoldosok.
* Megakad a szeme a ládán, magában bólint, nyugtázva, hogy megkapta. *
- Északi zsoldosok, farkasfejes címerrel, gondolom nem engem keresnek.
* Fordul ismét a lánnyal szembe, keze a háta mögött összefonva. Ridegen közli a tényeket. *
- De persze lehet csak látogatni jöttek.
* Vonja meg a vállát, s indul az ajtóhoz. *
- Illően fogad őket, mert már nem járnak messze.
* Fordítja még hátra a fejét, ahogy keze a kilincsre csúszik. *
* Kulcs fordul zár kattan, s feltárul az ajtó, mögötte Elyne. Hálóruhája lágyan bukik alá, mely alól felsejlik karcsú alakja, hófehér vállait pedig szabadon hagyja. Most is gyönyörű. Gyorsan fut végig tekintette rajta, nem gyönyörködik benne, nincs itt az ideje. Ujjait az ajtólapjára helyezi úgy tolja beljebb, szótlanul. *
- Megtudtam, néhány dolgot azóta.
* Rándul meg ajka, szegletében egy villám mosoly. Megfordul, hogy körbe nézzen a szobában. *
- Szólni jöttem, hogy katonák érkeztek ma a városba, zsoldosok.
* Megakad a szeme a ládán, magában bólint, nyugtázva, hogy megkapta. *
- Északi zsoldosok, farkasfejes címerrel, gondolom nem engem keresnek.
* Fordul ismét a lánnyal szembe, keze a háta mögött összefonva. Ridegen közli a tényeket. *
- De persze lehet csak látogatni jöttek.
* Vonja meg a vállát, s indul az ajtóhoz. *
- Illően fogad őket, mert már nem járnak messze.
* Fordítja még hátra a fejét, ahogy keze a kilincsre csúszik. *
2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-04 21:33:34
Üzenet elküldve: 2016-05-04 21:33:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A csaló hold//
*A percek órákká lesznek, álom mégsem jön az északi szépség fejére. Újra és újra a férfi által kimondott mondatok keringenek agyában. Hallja hangját, tisztán és érthetően, mintha kartávolságra lenne tőle.
De nincs így. Nincs itt gondolatainak szelleme. A gyertya már a végét rúgja, pislákoló láng most egy helyben áll. Senki sem siet el mellette, hogy apró szellőt kavarva tovavonuljon.
A hold ezüstösen ragyogja be az ágyat, ahol csendben szenved a barna leány. Éjszakáé borzalmasak, alig alszik. Amikor sikerül, korán kell, hogy a gazdagnegyedi csemetékből lehessen is valaki. Mégsem tud odafigyelni óráin, gondolatai folyamatosan elkalandoznak.
Lenyúl a tőrért, s ölébe ejtve nézi. Pillantása karjára téved. Négy, párhuzamos lilás csíkfolt. Necraas szorítása. Finoman megnyomkodva arca lágy fintorba fordul. Még pár napig ott lesz a nyoma. Az emléke annak az estének.
Felállva, az asztalhoz sétál, melyen egy láda fekszik. Nemrég kapta a fogadóstól. Azóta az este óta vele sem beszélt, csak szűkszavúan. Küldték neki, s nem tudja, hogy ki. Ujjaival végigsimít a hajtűn.
Ezernyi kérdés kavarog a fejébe. Ki küldte? Bleren? De miért? Sehogy sem áll össze a kép az elméjében. Tudása, mely eddig mindig segítségére volt, most cserbenhagyta. Hiszen miért küldte volna? A levél tartalma... Esetleg az a szolgáló lány? De miért segítene rajta?
Nem lepi meg a tény, hogy Atyja keresteti. Inkább betudja anyjuk aggódásának. Talán tényleg üzenni kéne haza nekik, hogy ne aggódjanak, jól van.
Halk kopogás zökkentik ki emlékezésből. Szemöldökét összevonva néz az ajtó irányába.
~Ki lehet az ilyenkor?~
Fut át agyán a gondolat. Lecsapja a láda fedelét, s lassan fordul meg, s kimérten lép az ajtóhoz. A zár kattanásnak hangja töri meg a mélységes csendet, ahogy a kulcsot elfordítja a zárba. Az ajtó tárul.
Mélykék hálóingben áll az ajtó előtt, melyet csak vékony pántok tartják vállainál, s mely egészen combjának közepéig leér. Tél van, mégis enyhébb idelent, mint otthon a nyár. Csupasz talpait nem zavarja a kő hidegsége.
Magas termet, csuklya, szakáll az arcon. Ezeket pillantja meg elsőre a lány, szemeit össze is vonja. Mégis ismerős. Engedi, hogy bejöjjenek, Egyik kezét mégis maga mögött tartja, benne a tőrrel.
Az ajtó zárul, s a hang betölti az apró szobát.*
- Ezt mégis honnan...? *Teszi fel a kérdését, csak pár pillant múlva. Meglepődik, hogy eljött hozzá, ám érzéseit palástolja. Ennyit bír csak kérdezni.*
- Mit keresel itt? *A mondanivalójára igyekszik nem figyelni. Hogy keresnék? Mégis kik? És miért?*
*A percek órákká lesznek, álom mégsem jön az északi szépség fejére. Újra és újra a férfi által kimondott mondatok keringenek agyában. Hallja hangját, tisztán és érthetően, mintha kartávolságra lenne tőle.
De nincs így. Nincs itt gondolatainak szelleme. A gyertya már a végét rúgja, pislákoló láng most egy helyben áll. Senki sem siet el mellette, hogy apró szellőt kavarva tovavonuljon.
A hold ezüstösen ragyogja be az ágyat, ahol csendben szenved a barna leány. Éjszakáé borzalmasak, alig alszik. Amikor sikerül, korán kell, hogy a gazdagnegyedi csemetékből lehessen is valaki. Mégsem tud odafigyelni óráin, gondolatai folyamatosan elkalandoznak.
Lenyúl a tőrért, s ölébe ejtve nézi. Pillantása karjára téved. Négy, párhuzamos lilás csíkfolt. Necraas szorítása. Finoman megnyomkodva arca lágy fintorba fordul. Még pár napig ott lesz a nyoma. Az emléke annak az estének.
Felállva, az asztalhoz sétál, melyen egy láda fekszik. Nemrég kapta a fogadóstól. Azóta az este óta vele sem beszélt, csak szűkszavúan. Küldték neki, s nem tudja, hogy ki. Ujjaival végigsimít a hajtűn.
Ezernyi kérdés kavarog a fejébe. Ki küldte? Bleren? De miért? Sehogy sem áll össze a kép az elméjében. Tudása, mely eddig mindig segítségére volt, most cserbenhagyta. Hiszen miért küldte volna? A levél tartalma... Esetleg az a szolgáló lány? De miért segítene rajta?
Nem lepi meg a tény, hogy Atyja keresteti. Inkább betudja anyjuk aggódásának. Talán tényleg üzenni kéne haza nekik, hogy ne aggódjanak, jól van.
Halk kopogás zökkentik ki emlékezésből. Szemöldökét összevonva néz az ajtó irányába.
~Ki lehet az ilyenkor?~
Fut át agyán a gondolat. Lecsapja a láda fedelét, s lassan fordul meg, s kimérten lép az ajtóhoz. A zár kattanásnak hangja töri meg a mélységes csendet, ahogy a kulcsot elfordítja a zárba. Az ajtó tárul.
Mélykék hálóingben áll az ajtó előtt, melyet csak vékony pántok tartják vállainál, s mely egészen combjának közepéig leér. Tél van, mégis enyhébb idelent, mint otthon a nyár. Csupasz talpait nem zavarja a kő hidegsége.
Magas termet, csuklya, szakáll az arcon. Ezeket pillantja meg elsőre a lány, szemeit össze is vonja. Mégis ismerős. Engedi, hogy bejöjjenek, Egyik kezét mégis maga mögött tartja, benne a tőrrel.
Az ajtó zárul, s a hang betölti az apró szobát.*
- Ezt mégis honnan...? *Teszi fel a kérdését, csak pár pillant múlva. Meglepődik, hogy eljött hozzá, ám érzéseit palástolja. Ennyit bír csak kérdezni.*
- Mit keresel itt? *A mondanivalójára igyekszik nem figyelni. Hogy keresnék? Mégis kik? És miért?*
2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-04 17:30:39
Üzenet elküldve: 2016-05-04 17:30:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Deron Naharien//
-Cöh, akkor te egy igazi hős vagy, ha egészen idáig elviseltél. Na, de mindenkinek meg van a maga képessége. Nekem ez jutott. *Mondja nevetve.*
-Ez egy jó kérdés. *Eltöpreng. Eddig se volt sose kitűzött célja azon kívül, hogy ne maradjon sokáig egy helyen. De amióta megérkezett a városba, valahogy nem törődik már ezzel. Otthonának érzi a helyet. Persze nem szándékozik örökre itt maradni, szeretne ismét úton lenni, világot látni, azonban most nincs semmi úti célja. Megvonja a vállát.*
-Neked van valami konkrét elképzelésed? Nem tudom, de mostanában mást se csinálnék szívesebben, mint feküdni és nézni ki a fejemből. *Hátradől az ágyon, kezeit a feje alá rakja.* Na jó, igazából mindig is ilyen voltam. Csak ülni a vízparton, vagy épp egy hegy tetején és kémlelni a tájat. *Sóhajt egyet, majd gúnyosan hozzáteszi.* Borzasztóan izgalmas. De aztán ha jön egy kis izgalom, akkor arra gondolok, hogy még, még, még. Aztán végül újra a vízparton kötök ki bambulva. *Nevet.*
-Cöh, akkor te egy igazi hős vagy, ha egészen idáig elviseltél. Na, de mindenkinek meg van a maga képessége. Nekem ez jutott. *Mondja nevetve.*
-Ez egy jó kérdés. *Eltöpreng. Eddig se volt sose kitűzött célja azon kívül, hogy ne maradjon sokáig egy helyen. De amióta megérkezett a városba, valahogy nem törődik már ezzel. Otthonának érzi a helyet. Persze nem szándékozik örökre itt maradni, szeretne ismét úton lenni, világot látni, azonban most nincs semmi úti célja. Megvonja a vállát.*
-Neked van valami konkrét elképzelésed? Nem tudom, de mostanában mást se csinálnék szívesebben, mint feküdni és nézni ki a fejemből. *Hátradől az ágyon, kezeit a feje alá rakja.* Na jó, igazából mindig is ilyen voltam. Csak ülni a vízparton, vagy épp egy hegy tetején és kémlelni a tájat. *Sóhajt egyet, majd gúnyosan hozzáteszi.* Borzasztóan izgalmas. De aztán ha jön egy kis izgalom, akkor arra gondolok, hogy még, még, még. Aztán végül újra a vízparton kötök ki bambulva. *Nevet.*
2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-04 17:17:13
Üzenet elküldve: 2016-05-04 17:17:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Meglehet, hogy a férfi félreérti szavait, de ez már mind nem számít. A szőkeség nem gondolatolvasó, nem tudja, hogy mi járhat a barna hajtincsekkel megáldott kobak alatt.
S ha tudná, sem érdekelné különösebben, hiszen van más, mellyel foglalkozhat.
Elsősorban a kialakult helyzettel. Ugyanis ez számára ismeretlen. Nem tud vele mit kezdeni, nem tudja, hogy miként kell.
Az elhúzódás után Caleth szemeibe pillant, s a hold megvilágít benne valamit. Valamit, mely eddig ismeretlen volt a számára, most mégis teljesen magával ragadja.
Hiába kezdene bele mondatába, azt hamar félbeszakítják. Újra megérzi a férfi dohánnyal keveredett, édes ajkait sajátján. S pont úgy, ahogy pár órával ezelőtt, most sem ellenkezik. Inkább ennek az ellentétét cselekszi: viszonozza. Apróra nyitja ajkait, nem tudván, hogy kell, de követi a férfi mozdulatait.
A derekára mért szorításra újra összerezzen, ám most nem tud hova elmenekülni előle. Érzi, hogy lábai megremegnek, térdei kocsonyássá válnak Caleth ölelésében. Gyomrába ezernyi pillangó vert fészket, melyek megállás nélkül repkednek benne. Vére hevesebben ver, érzi a fülébe, az ereibe. Szívébe furcsa érzés nyíllal nem tudja, hogy mi.
Orcájára enyhe pír ül ki, vérmérsékletének megemelkedésével.
Keze magától mozdul, s indul el simítva a férfi mellkasán. Látta már nővérétől, bátyától a mozdulatot. Lassan elér a vállakhoz, hogy ott átkanyarodjon a nyakra, s a férfi tarkóját ölelve vonja magához közel.*
*Meglehet, hogy a férfi félreérti szavait, de ez már mind nem számít. A szőkeség nem gondolatolvasó, nem tudja, hogy mi járhat a barna hajtincsekkel megáldott kobak alatt.
S ha tudná, sem érdekelné különösebben, hiszen van más, mellyel foglalkozhat.
Elsősorban a kialakult helyzettel. Ugyanis ez számára ismeretlen. Nem tud vele mit kezdeni, nem tudja, hogy miként kell.
Az elhúzódás után Caleth szemeibe pillant, s a hold megvilágít benne valamit. Valamit, mely eddig ismeretlen volt a számára, most mégis teljesen magával ragadja.
Hiába kezdene bele mondatába, azt hamar félbeszakítják. Újra megérzi a férfi dohánnyal keveredett, édes ajkait sajátján. S pont úgy, ahogy pár órával ezelőtt, most sem ellenkezik. Inkább ennek az ellentétét cselekszi: viszonozza. Apróra nyitja ajkait, nem tudván, hogy kell, de követi a férfi mozdulatait.
A derekára mért szorításra újra összerezzen, ám most nem tud hova elmenekülni előle. Érzi, hogy lábai megremegnek, térdei kocsonyássá válnak Caleth ölelésében. Gyomrába ezernyi pillangó vert fészket, melyek megállás nélkül repkednek benne. Vére hevesebben ver, érzi a fülébe, az ereibe. Szívébe furcsa érzés nyíllal nem tudja, hogy mi.
Orcájára enyhe pír ül ki, vérmérsékletének megemelkedésével.
Keze magától mozdul, s indul el simítva a férfi mellkasán. Látta már nővérétől, bátyától a mozdulatot. Lassan elér a vállakhoz, hogy ott átkanyarodjon a nyakra, s a férfi tarkóját ölelve vonja magához közel.*
2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-04 16:35:59
Üzenet elküldve: 2016-05-04 16:35:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
*Ja persze. Az elfek meg ez a fura időszemléletük. Mintha azt gondolnák, hogy halhatatlanok és mindenre ráérnek. Leginkább egy lusta kamaszhoz tudná őket hasonlítani, aki semmit sem siettetne és mindent meghagyna a holnapnak. Ezt látja bennük, ahogy azt gondolják, hogy csak azért, meg eredendően hosszú ideig járhatnak a földön, attól még nem eshet a fejükre holnap egy szekér. Ennek viszonylag tényleg kevés a lehetősége, de sosem lehet tudni. Cal inkább ezért is él a mának.
Ezúttal sem érez ellenvetést Frey felől, ami arra késztetné, hogy álljon le azzal, amit tesz. Nem is igazán akarja, azt teszi, amire vágyai késztetik, ezért folytatja. Finoman csókolja a puha bőrt, a kuncogásra viszont visszahúzza a fejét szemtől szembe.*
~Szóval szerinted ez vicces?~ *Félmosolyra húzódnak ajkai, s félbevágja a lány által megkezdett mondatot azzal, hogy ismét a száját kívánja megízlelni a bőre helyett. Kezével mind szorosabban magához a lányt, miközben még mindig falnak szegezi. Nincs beszélgetős kedvében, s nem is érzi megfelelőnek, hogy megtárgyalja a csiklandósság témáját. Jól érzi magát, Frey is jól érzi magát, mert hát ezt nehezen tudná kendőzni, körülbelül csak ez az egy számít most. Na meg, hogy bármit is akar, apró léptekkel kell haladnia.*
*Ja persze. Az elfek meg ez a fura időszemléletük. Mintha azt gondolnák, hogy halhatatlanok és mindenre ráérnek. Leginkább egy lusta kamaszhoz tudná őket hasonlítani, aki semmit sem siettetne és mindent meghagyna a holnapnak. Ezt látja bennük, ahogy azt gondolják, hogy csak azért, meg eredendően hosszú ideig járhatnak a földön, attól még nem eshet a fejükre holnap egy szekér. Ennek viszonylag tényleg kevés a lehetősége, de sosem lehet tudni. Cal inkább ezért is él a mának.
Ezúttal sem érez ellenvetést Frey felől, ami arra késztetné, hogy álljon le azzal, amit tesz. Nem is igazán akarja, azt teszi, amire vágyai késztetik, ezért folytatja. Finoman csókolja a puha bőrt, a kuncogásra viszont visszahúzza a fejét szemtől szembe.*
~Szóval szerinted ez vicces?~ *Félmosolyra húzódnak ajkai, s félbevágja a lány által megkezdett mondatot azzal, hogy ismét a száját kívánja megízlelni a bőre helyett. Kezével mind szorosabban magához a lányt, miközben még mindig falnak szegezi. Nincs beszélgetős kedvében, s nem is érzi megfelelőnek, hogy megtárgyalja a csiklandósság témáját. Jól érzi magát, Frey is jól érzi magát, mert hát ezt nehezen tudná kendőzni, körülbelül csak ez az egy számít most. Na meg, hogy bármit is akar, apró léptekkel kell haladnia.*
2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-04 16:06:17
Üzenet elküldve: 2016-05-04 16:06:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Yinash Eoda//
- Hát persze, hogy tudsz. Feltéve, ha ott vagyok én is. És egyértelműen te vagy a veszélyesebb. Biztos vagyok benne, hogy annyira az agyukra mentél volna, hogy azonnal elengednek.
*Hecceli még egy kicsit a lányt, mert hát az jót tesz az egészségének, meg mert miért ne?*
- Nem arról van szó, elvállaltam-e a feladatot, mert megtettem, de abban pillanatban már azon agyaltam, hogyan oldjam meg úgy, hogy senkinek ne essék baja. Akartam szólni a mágusnak, hogy esetleg segíthetne, egy kalózhajó és a legénysége már csak nem haladta volna meg a képességeit. Bár így utólag belegondolva, simán lehetett egy szélhámos is.
*A tolvajnak természetesen megvan a véleménye a lányról. Elsősorban az, hogy egész jó alvilági figura lehetne belőle, ha nem lenne olyan, amilyen. Másodsorban tudja, hogy ez sosem fog bekövetkezni.*
- Lényegtelen.*Legyint.*Ne is foglalkozzunk vele többet. Csúnya eset volt, megúsztam - mint mindig -, ideje más elfoglaltság után nézni.
*Iszik még pár kortyot, megmossa az arcát, aztán ismét a lányhoz fordul.*
- Na és, merre tovább?
- Hát persze, hogy tudsz. Feltéve, ha ott vagyok én is. És egyértelműen te vagy a veszélyesebb. Biztos vagyok benne, hogy annyira az agyukra mentél volna, hogy azonnal elengednek.
*Hecceli még egy kicsit a lányt, mert hát az jót tesz az egészségének, meg mert miért ne?*
- Nem arról van szó, elvállaltam-e a feladatot, mert megtettem, de abban pillanatban már azon agyaltam, hogyan oldjam meg úgy, hogy senkinek ne essék baja. Akartam szólni a mágusnak, hogy esetleg segíthetne, egy kalózhajó és a legénysége már csak nem haladta volna meg a képességeit. Bár így utólag belegondolva, simán lehetett egy szélhámos is.
*A tolvajnak természetesen megvan a véleménye a lányról. Elsősorban az, hogy egész jó alvilági figura lehetne belőle, ha nem lenne olyan, amilyen. Másodsorban tudja, hogy ez sosem fog bekövetkezni.*
- Lényegtelen.*Legyint.*Ne is foglalkozzunk vele többet. Csúnya eset volt, megúsztam - mint mindig -, ideje más elfoglaltság után nézni.
*Iszik még pár kortyot, megmossa az arcát, aztán ismét a lányhoz fordul.*
- Na és, merre tovább?
2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-04 14:38:36
Üzenet elküldve: 2016-05-04 14:38:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Deron Naharien//
-Ki kérem magamnak, tudok én magamra vigyázni!
*Yinash karba teszi a kezét, majd sértődöttséget tettet, persze nem bírja sokáig teljes komolysággal, elmosolyodik. Felhúzza az orrát, majd folytatja.*
-Nem is engem ütöttek le és raboltak el a rossz fiúk. Maguk is látták, hogy kettőnk közül én vagyok a veszélyesebb, az erősebb, ezért néztek ki téged célpontnak. *Bólogat, mint akinek igaza van, persze csak viccelődik, és ez látszik is rajta.* Bizony, ez teljesen egyértelmű.
-Nem is állítottam, hogy bérgyilkos lennél. *Meglepődik, hogy Deront ennyire érzékenyen érintette a dolog.* És akkor se lennél az, ha elfogadtad volna a pénzt. Én elfogadtam volna. *Mondja teljes egyszerűséggel és megrántja a vállát.* A szabadságod, az életed múlt azon, hogy elvállalod e a feladatot. Majd az életedet kockáztattad, majdnem ott hagytad a fogad. Bár nem sok jót hallottam a kalózokról, így az is lehet, hogy a fizetés csak egy csel lett volna, hogy vissza menj hozzájuk, és ők újból láncra tudjanak verni. Mindegy, szerencsére nem így történt és élve megúsztad. *Elmosolyodik és reméli a férfi nem rágja magát a történteken. Valószínű most megvan a véleménye a lányról, hogy azt mondta, ő elfogadta volna érte a pénzt. Azonban Yinash valószínű sose fog ilyen helyzetbe keveredni. Ugyan ki az aki felbérelné őt, hiszen csoda, ha a szél nem fújja el. Na nem mintha szívesen elvállalna ilyen feladatot, csupán eljátszott a gondolattal.*
-Ki kérem magamnak, tudok én magamra vigyázni!
*Yinash karba teszi a kezét, majd sértődöttséget tettet, persze nem bírja sokáig teljes komolysággal, elmosolyodik. Felhúzza az orrát, majd folytatja.*
-Nem is engem ütöttek le és raboltak el a rossz fiúk. Maguk is látták, hogy kettőnk közül én vagyok a veszélyesebb, az erősebb, ezért néztek ki téged célpontnak. *Bólogat, mint akinek igaza van, persze csak viccelődik, és ez látszik is rajta.* Bizony, ez teljesen egyértelmű.
-Nem is állítottam, hogy bérgyilkos lennél. *Meglepődik, hogy Deront ennyire érzékenyen érintette a dolog.* És akkor se lennél az, ha elfogadtad volna a pénzt. Én elfogadtam volna. *Mondja teljes egyszerűséggel és megrántja a vállát.* A szabadságod, az életed múlt azon, hogy elvállalod e a feladatot. Majd az életedet kockáztattad, majdnem ott hagytad a fogad. Bár nem sok jót hallottam a kalózokról, így az is lehet, hogy a fizetés csak egy csel lett volna, hogy vissza menj hozzájuk, és ők újból láncra tudjanak verni. Mindegy, szerencsére nem így történt és élve megúsztad. *Elmosolyodik és reméli a férfi nem rágja magát a történteken. Valószínű most megvan a véleménye a lányról, hogy azt mondta, ő elfogadta volna érte a pénzt. Azonban Yinash valószínű sose fog ilyen helyzetbe keveredni. Ugyan ki az aki felbérelné őt, hiszen csoda, ha a szél nem fújja el. Na nem mintha szívesen elvállalna ilyen feladatot, csupán eljátszott a gondolattal.*
2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-04 12:55:32
Üzenet elküldve: 2016-05-04 12:55:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Yinash Eoda//
- Úgy ám egy vigyorgó hulla. Sajnos úgy hallom, hogy egyre több van belőlük és nem csak a tenger fenekén. Nem megijeszteni akarlak, de nem leszek itt örökké. Ki fog akkor megvédeni?
*Széles vigyor kíséri a kérdését, minimális élc is van a hangjában, ennek ellenére komolyan gondolja. Sajnálatos módon megkedvelte a lányt, pedig ha emlékezőtehetsége nem csal, nem tervezett vele hosszútávra az elején. Ja, még a magafajta vén rókák is képesek elbaltázni néhány jó alkalmat.*
- Pedig minden okod megvan rá. Lassan már magam is kételkedem benne, hogy tényleg így volt-e!*Kacag, persze ebből egy szó sem igaz. Valóban nem emlékszik már minden részletre, de a lényeges dolgokra élete végéig emlékezni fog.*
- Ha a többieknek volt egy cseppnyi kis eszük, akkor ugyanúgy tettek, mint én. A kalózok pedig valószínűleg ott pusztultak hajón, nem hinném, hogy a kapitány engedte őket megfutamodni. Szerintem soha többé nem látjuk őket, és bármennyire is morbidnak hangzik, én nem is bánom. Egyébként sem fogadtam volna el fizetséget. Nem vagyok holmi bérgyilkos...
*Mondja némi sértettséggel a hangjában. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban nem bérgyilkos, de hát van az a pénz...*
- Úgy ám egy vigyorgó hulla. Sajnos úgy hallom, hogy egyre több van belőlük és nem csak a tenger fenekén. Nem megijeszteni akarlak, de nem leszek itt örökké. Ki fog akkor megvédeni?
*Széles vigyor kíséri a kérdését, minimális élc is van a hangjában, ennek ellenére komolyan gondolja. Sajnálatos módon megkedvelte a lányt, pedig ha emlékezőtehetsége nem csal, nem tervezett vele hosszútávra az elején. Ja, még a magafajta vén rókák is képesek elbaltázni néhány jó alkalmat.*
- Pedig minden okod megvan rá. Lassan már magam is kételkedem benne, hogy tényleg így volt-e!*Kacag, persze ebből egy szó sem igaz. Valóban nem emlékszik már minden részletre, de a lényeges dolgokra élete végéig emlékezni fog.*
- Ha a többieknek volt egy cseppnyi kis eszük, akkor ugyanúgy tettek, mint én. A kalózok pedig valószínűleg ott pusztultak hajón, nem hinném, hogy a kapitány engedte őket megfutamodni. Szerintem soha többé nem látjuk őket, és bármennyire is morbidnak hangzik, én nem is bánom. Egyébként sem fogadtam volna el fizetséget. Nem vagyok holmi bérgyilkos...
*Mondja némi sértettséggel a hangjában. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban nem bérgyilkos, de hát van az a pénz...*
2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-04 12:07:48
Üzenet elküldve: 2016-05-04 12:07:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A csaló hold//
* Gondolatok cikáznak a fejében, az elhangzott vádak, a kifogások mindkettőjük részéről. A bor gyorsan fogy, nem akar ma gondolkozni, ki akarja űzni fejéből a lány szobor szép arcát, a hideg tekintetett. A második üveg is kiürül, dühösen rázza meg, s vágja falhoz. Felszisszen, el is felejtette már a vágást az oldalán, csak most eszmél fel, érzi, ahogy a szivárgó vértől átázott az ige. Harmadik próbálkozásra sikerül csak felállnia. *
~ Kell még valami!~
Erősen kapaszkodva indul el a pince felé, lábai nem akarnak engedelmeskedni neki. Cserbenhagyják azok is, hangos nyögés kíséretében esik térdre. Nem, nem tud tovább menni, inkább elterül a földön. Innen egészen más. A hold lassan jár az égen, elvonva azt a kevéske fényt is, mely beszűrődött az ablakon, már csak a ház körül pásztáz fényével. Apró gyémántok hullanak az égből. Nem hallja már a tűz ropogását sem, csendben hunyt ki. Súly nehezedik szemére, erőlködik még, hogy nyitva tartsa, de végül legyőzi a fáradtság, hó hull a holtakra s a lelkére is. *
Jó pár nap telt el azóta az éjszaka óta, s azóta sem sikerült kiverni a fejéből az események sorát, pedig próbálkozott egy darabig. Újra és újra kereste az összefüggéseket. Próbálta kiverni a fejéből a Szépséget, e akármennyire is fészkelte be lelkébe magát, az árulással járó csalódás, sértettség s ki tudja milyen érzések, nem hagyta nyugodni, mindig visszatért, ha nem nappal, hát álmaiban csendültek fel az átkos szavak. Sokszor felmerült benne a kérdés „ Mit csinálok én itt? „ mikor a fogadó körül kapott észbe, volt hogy már a kilincs a kezében volt, de végül megmakacsolva magát hagyta maga mögött a helyet. Azóta egyszer sem volt bent, még egy pohár kedvvért sem. Vagy akkor mikor éppen Bleren háza körül sündörgött éjszakánként. Nem tudta kiverni a fejéből a szavakat „ Tudta ki vagyok...”.
~ KI vagy? Mitől van félni valód? ~
Órákat gondolkozott rajta, egy északról jövő lánynak, ki csak a mágia rejtelmeit akarja kifürkészni, ki elől menekül?
Csendes éjszaka, fogyó hold ideálisabb nem is lehetne. Sötétség honol a házban, egy árva gyertyaláng fénye sem szűrődik át az ablakokon. Az borostyánnal benőtt kerítésen kapaszkodik fel, hangtalanul libben mögötte köpenye, ahogy leérkezik a friss hóra. A hátsó udvar. Két őr rója köreit, behúzódik egy öreg tölgy árnyékába. Vár, míg elhaladnak mellette, s látóhatáron kívül kerülnek. Futva vág át az udvaron a háztövébe. Ujjaival egy repedést keres, megkapaszkodik és felhúzza magát. Ismétli a mozdulatokat, most csizmája orrát vájja egy hézagba. Megpróbálja kinyitni az ablakot, zárva van. Egyik kezére csavarja köpenye végét, s betöri az ablakot. Kevés zajt csap, van már rutinja, hol mérjen csapást az ablakra, hogy az minél kevesebb robajjal törjön szét. Ez az a szoba, ahol Elyne is volt. Felkavaró emlékek ütköznek elméjének, de nincs sok idő merengeni. A szomszéd szoba Bleren dolgozószobája. Lázasan kutat a papírosok között, felforgat mindent. Számlák, beszerzési lista… s egy kettétört pecsétű levél. Egykor farkas fejet formázott, ezért is figyelt fel rá. A alig pislákoló lámpásnál hajtja ki a pergament. Mellette egy másik, zsaroló levél, Bleren írta, de nem az ő aláírása. Összeszűkülnek szemei, végre összeállt a kép. Mindkettőt a zsebébe csúsztatja, s ha már itt van azt a a kis erszényt is és azt az ezüst hajtűt is. Már újra Elyne szobájának ajtajában, de nem lép be rajta, megfordul s elindul a folyosón. Halkan nyílik az ajtó, világosság tölti be a szobát, nem alszik, háttal ül egy asztalnál, olvas. Megragadja nyakát s az asztallapra nyomja a fejét. *
- Hallgass vagy megöllek. Nagy játékos vagy, de rossz emberrel kezdtél.
* Arcán végig húzza a pengét. Jár a kárpótlás, neki is és nekem is. *
- Vedd le a gyűrűd.
* Bük a fejével a zöld köves ékszerre. Remegnek a hájas kezei, nyikkanni sem mer. Nem akar lejönni az ujjáról. *
- Ó, hát várj majd segítek.
* S már csapja is le az ujjat, a mellette lévő másik kettővel. Hangosan felüvölt. Felkacag benne valami s még többet követel. *
- S most jöhet az én jussom.
* A penge vészesen csillan a rettegő szemekben, de már nem sokáig. Vinnyog, ordít, minden csupa vér. Felverte a ház népét de nem zavarja. *
- Helyes kis csecsebecse lesz belőle.
* Ejti a kis bőrzacskóba. A folyosón már a két kutya szalad felé, boldogan repíti az egyik felé az amúgy is véres tőrt, mocskosabb már nem lesz. Pont torkon találta, hörögve csuklik össze. De a másik neki ront, a földön csúsznak. Elkapja Nec ingét és lefejeli, megszédül, megduplázódik látása, kell egy kis idő mire újra kitisztul, addig néhány gyomrost is bekap. A falhoz vágják, nagyot nyekken, ideje sincs kardjáért nyúlni, pusztakézzel akarják megfojtani. Kezével a vasszobrocskát próbálja elérni még mielőtt kifogyna belőle a szusz. Sikerül. Pépé vert fej felett liheg. Bleren ordítva tántorog ki az ajtón, sietnie kell már jön a felmentő sereg. Torkához szorítja a kardot, ha ő megdöglik magával rántja őt is. A hájas sem akar kipurcanni, így szabad útja van. Tudja jól, hogy haza nem mehet, de szerencsére vannak ismerősei, ahol meghúzhatja magát. Nyugodtan alszik azon az éjszakán, lelkét nem feszíti szégyen, szárnyal magasan, mint egy sas. Nem lepődik meg mikor másnap a házat lángokban találja, messziről figyeli, ahogy a lángokkal küzdenek a környékiek. Megérte az árát, semmit nem érez, csak egy bámészkodó, aki közönnyel szívében hagyja maga mögött. A fogadóslányt kapja el az udvaron egy ládikát nyújt át neki, benne Elyne Vrynn Worf részére 400 aranyat.
, a lány Elyne Vrynn Worf ajándékai közé tartozik még egy 250 arany értékű ezüst hajtű is. , és egy 350 aranyas zöld ékköves gyűrű talál még gazdára Elyne Vrynn Worf személyében. . És egy levéllel, melyben felkérik Blerent, hogy kutassák fel a lányt, pontos személyleírással és névvel, a levél küldője a papi. Bár egyesek hiszik, hogy nincsenek barátai, szó szerint ez igaz is lehet, de akadnak azért jó kapcsolatai, így hamar a fülébe jut a hír, hogy északi katonák érkeztek a városba, s hogy Bleren is keresteti. A lány talán már nincs a fogadóban, de nem tudhatja pontosan. Nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy talán bajban lehet. Azt sem tudja, egyáltalán szökésben lenne még vagy bátran vállalja, hogy haza citálják.
Halk kopogás az ajtón, ha kitárul egy szakállas közép korú férfi áll az ajtóban, csuklyája szemébe húzva. Nem szól, csak belép, s becsukja maga mögött az ajtót. *
- Keresnek, s ha sokáig húzod az időt meg is találnak. Hacsak nem akarsz velük menni.
* Ismerős tónus, érzéketlenül cseng, s ugyanúgy villannak az ismerős szemek is a lányra, ahogy felfedi őket. *
* Gondolatok cikáznak a fejében, az elhangzott vádak, a kifogások mindkettőjük részéről. A bor gyorsan fogy, nem akar ma gondolkozni, ki akarja űzni fejéből a lány szobor szép arcát, a hideg tekintetett. A második üveg is kiürül, dühösen rázza meg, s vágja falhoz. Felszisszen, el is felejtette már a vágást az oldalán, csak most eszmél fel, érzi, ahogy a szivárgó vértől átázott az ige. Harmadik próbálkozásra sikerül csak felállnia. *
~ Kell még valami!~
Erősen kapaszkodva indul el a pince felé, lábai nem akarnak engedelmeskedni neki. Cserbenhagyják azok is, hangos nyögés kíséretében esik térdre. Nem, nem tud tovább menni, inkább elterül a földön. Innen egészen más. A hold lassan jár az égen, elvonva azt a kevéske fényt is, mely beszűrődött az ablakon, már csak a ház körül pásztáz fényével. Apró gyémántok hullanak az égből. Nem hallja már a tűz ropogását sem, csendben hunyt ki. Súly nehezedik szemére, erőlködik még, hogy nyitva tartsa, de végül legyőzi a fáradtság, hó hull a holtakra s a lelkére is. *
Jó pár nap telt el azóta az éjszaka óta, s azóta sem sikerült kiverni a fejéből az események sorát, pedig próbálkozott egy darabig. Újra és újra kereste az összefüggéseket. Próbálta kiverni a fejéből a Szépséget, e akármennyire is fészkelte be lelkébe magát, az árulással járó csalódás, sértettség s ki tudja milyen érzések, nem hagyta nyugodni, mindig visszatért, ha nem nappal, hát álmaiban csendültek fel az átkos szavak. Sokszor felmerült benne a kérdés „ Mit csinálok én itt? „ mikor a fogadó körül kapott észbe, volt hogy már a kilincs a kezében volt, de végül megmakacsolva magát hagyta maga mögött a helyet. Azóta egyszer sem volt bent, még egy pohár kedvvért sem. Vagy akkor mikor éppen Bleren háza körül sündörgött éjszakánként. Nem tudta kiverni a fejéből a szavakat „ Tudta ki vagyok...”.
~ KI vagy? Mitől van félni valód? ~
Órákat gondolkozott rajta, egy északról jövő lánynak, ki csak a mágia rejtelmeit akarja kifürkészni, ki elől menekül?
Csendes éjszaka, fogyó hold ideálisabb nem is lehetne. Sötétség honol a házban, egy árva gyertyaláng fénye sem szűrődik át az ablakokon. Az borostyánnal benőtt kerítésen kapaszkodik fel, hangtalanul libben mögötte köpenye, ahogy leérkezik a friss hóra. A hátsó udvar. Két őr rója köreit, behúzódik egy öreg tölgy árnyékába. Vár, míg elhaladnak mellette, s látóhatáron kívül kerülnek. Futva vág át az udvaron a háztövébe. Ujjaival egy repedést keres, megkapaszkodik és felhúzza magát. Ismétli a mozdulatokat, most csizmája orrát vájja egy hézagba. Megpróbálja kinyitni az ablakot, zárva van. Egyik kezére csavarja köpenye végét, s betöri az ablakot. Kevés zajt csap, van már rutinja, hol mérjen csapást az ablakra, hogy az minél kevesebb robajjal törjön szét. Ez az a szoba, ahol Elyne is volt. Felkavaró emlékek ütköznek elméjének, de nincs sok idő merengeni. A szomszéd szoba Bleren dolgozószobája. Lázasan kutat a papírosok között, felforgat mindent. Számlák, beszerzési lista… s egy kettétört pecsétű levél. Egykor farkas fejet formázott, ezért is figyelt fel rá. A alig pislákoló lámpásnál hajtja ki a pergament. Mellette egy másik, zsaroló levél, Bleren írta, de nem az ő aláírása. Összeszűkülnek szemei, végre összeállt a kép. Mindkettőt a zsebébe csúsztatja, s ha már itt van azt a a kis erszényt is és azt az ezüst hajtűt is. Már újra Elyne szobájának ajtajában, de nem lép be rajta, megfordul s elindul a folyosón. Halkan nyílik az ajtó, világosság tölti be a szobát, nem alszik, háttal ül egy asztalnál, olvas. Megragadja nyakát s az asztallapra nyomja a fejét. *
- Hallgass vagy megöllek. Nagy játékos vagy, de rossz emberrel kezdtél.
* Arcán végig húzza a pengét. Jár a kárpótlás, neki is és nekem is. *
- Vedd le a gyűrűd.
* Bük a fejével a zöld köves ékszerre. Remegnek a hájas kezei, nyikkanni sem mer. Nem akar lejönni az ujjáról. *
- Ó, hát várj majd segítek.
* S már csapja is le az ujjat, a mellette lévő másik kettővel. Hangosan felüvölt. Felkacag benne valami s még többet követel. *
- S most jöhet az én jussom.
* A penge vészesen csillan a rettegő szemekben, de már nem sokáig. Vinnyog, ordít, minden csupa vér. Felverte a ház népét de nem zavarja. *
- Helyes kis csecsebecse lesz belőle.
* Ejti a kis bőrzacskóba. A folyosón már a két kutya szalad felé, boldogan repíti az egyik felé az amúgy is véres tőrt, mocskosabb már nem lesz. Pont torkon találta, hörögve csuklik össze. De a másik neki ront, a földön csúsznak. Elkapja Nec ingét és lefejeli, megszédül, megduplázódik látása, kell egy kis idő mire újra kitisztul, addig néhány gyomrost is bekap. A falhoz vágják, nagyot nyekken, ideje sincs kardjáért nyúlni, pusztakézzel akarják megfojtani. Kezével a vasszobrocskát próbálja elérni még mielőtt kifogyna belőle a szusz. Sikerül. Pépé vert fej felett liheg. Bleren ordítva tántorog ki az ajtón, sietnie kell már jön a felmentő sereg. Torkához szorítja a kardot, ha ő megdöglik magával rántja őt is. A hájas sem akar kipurcanni, így szabad útja van. Tudja jól, hogy haza nem mehet, de szerencsére vannak ismerősei, ahol meghúzhatja magát. Nyugodtan alszik azon az éjszakán, lelkét nem feszíti szégyen, szárnyal magasan, mint egy sas. Nem lepődik meg mikor másnap a házat lángokban találja, messziről figyeli, ahogy a lángokkal küzdenek a környékiek. Megérte az árát, semmit nem érez, csak egy bámészkodó, aki közönnyel szívében hagyja maga mögött. A fogadóslányt kapja el az udvaron egy ládikát nyújt át neki, benne Elyne Vrynn Worf részére 400 aranyat.
, a lány Elyne Vrynn Worf ajándékai közé tartozik még egy 250 arany értékű ezüst hajtű is. , és egy 350 aranyas zöld ékköves gyűrű talál még gazdára Elyne Vrynn Worf személyében. . És egy levéllel, melyben felkérik Blerent, hogy kutassák fel a lányt, pontos személyleírással és névvel, a levél küldője a papi. Bár egyesek hiszik, hogy nincsenek barátai, szó szerint ez igaz is lehet, de akadnak azért jó kapcsolatai, így hamar a fülébe jut a hír, hogy északi katonák érkeztek a városba, s hogy Bleren is keresteti. A lány talán már nincs a fogadóban, de nem tudhatja pontosan. Nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy talán bajban lehet. Azt sem tudja, egyáltalán szökésben lenne még vagy bátran vállalja, hogy haza citálják.Halk kopogás az ajtón, ha kitárul egy szakállas közép korú férfi áll az ajtóban, csuklyája szemébe húzva. Nem szól, csak belép, s becsukja maga mögött az ajtót. *
- Keresnek, s ha sokáig húzod az időt meg is találnak. Hacsak nem akarsz velük menni.
* Ismerős tónus, érzéketlenül cseng, s ugyanúgy villannak az ismerős szemek is a lányra, ahogy felfedi őket. *
2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-04 01:39:24
Üzenet elküldve: 2016-05-04 01:39:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A csaló hold//
*Egy gyertya halvány narancsos színe játszik az árnyékkal a falon. A láng meg-meglobban, hogy aztán újra és újra visszatérjen nyugalmi állapotába. Puha léptek zaja töri meg a nyomasztó csendet. Ruha anyagának halk suhogása, ahogy a bőrhöz ér.
A gyertya lángja újra elmozdul jobb oldali irányba, a falon egy emberi árnyék alakja ül ki, mutatva merre is suhant el.
Napok teltek el a szökése óta. Bleren nem kereste még, s ennek semmilyen jelét nem mutatta. Az északi szépség mégsem tud nyugovóra térni.
A hold már magasan jár az égen, ám hála a bűbájos udvarnak a szobát minden éjjel átjárja a kékes derengő fény. A világítás, mely eddig mindig megnyugvással töltötte el a lányt, most csak nyugtalanítva.
Sóhajtva ül le az ablakpárkányra, s néz segélykérően az égitestre. Ám az nem válaszol neki. Nem válaszolja meg ezernyi kérdését, mely azóta megfogalmazódott benne. Dühösen áll fel, ám érzése hamar tovaszáll, ahogy lefekszik az ágyra. Hagyja, hogy a hold betakarja fényével, nem húzza el a függönyöket.
Haja szétterül körülötte, s feje felé emeli a félig törött, farkas markolatú tőrt. Másik kezével láncát birizgálja, ujjaival simítva ki medáljának minden apró részletét.
~Többet láttam a világból, mint te.~
Hangzik fel fejében az ismerős, megbabonázó férfihang. Nem mondott semmit. Nem szólt egy árva szót sem, csak hagyta, tűrte, hogy a férfi kiadja magából dühét. Hogy rajta vezesse le feszültségét.
Levezetni, mit? Bolond volt, hogy elment. Bolond volt, hogy be akarta tartani ígéretét. *
~Azt hiszed, mindenki méteres falak közt nevelkedett és ostorral verték bele az „igenis értettemet”?~
- Mit tudhat ő erről. *Hallja saját halk hangját. Az élete ennél bonyolultabb volt. A férfi nem élte át azt, amit ő. Megkapta a kényelmet? Nem, mindenért, amit akart, meg kellett küzdenie. Nem kényesztették el, nem kapatták el. Mindent, amit elért, azt azért, mert ő maga tett azért, hogy elérje. Nem pedig, mert egy név birtokosa volt.
De kinek is magyarázna? Itt mindenki oly más.*
- Lyara hol vagy? *Sóvárgó hangja húgát hívja, ki annyira odáig volt a déliek gondolkodásáért. Talán ha ő itt lenne minden másabb lenne.
Nyugtalanul hull alá keze, puhán ér a takaróra. Ujjai meglazulnak a tőr markolatán, mely hideg csilingeléssel hull a földre, az ágy mellé.
Két kezét homlokára tapasztva átkozza magát gyengesége miatt.
A férfi lenézi neveltetésüket. Pedig épp az ilyen érzésektől, álmatlan éjszakáktól mentik meg katonáit.*
*Egy gyertya halvány narancsos színe játszik az árnyékkal a falon. A láng meg-meglobban, hogy aztán újra és újra visszatérjen nyugalmi állapotába. Puha léptek zaja töri meg a nyomasztó csendet. Ruha anyagának halk suhogása, ahogy a bőrhöz ér.
A gyertya lángja újra elmozdul jobb oldali irányba, a falon egy emberi árnyék alakja ül ki, mutatva merre is suhant el.
Napok teltek el a szökése óta. Bleren nem kereste még, s ennek semmilyen jelét nem mutatta. Az északi szépség mégsem tud nyugovóra térni.
A hold már magasan jár az égen, ám hála a bűbájos udvarnak a szobát minden éjjel átjárja a kékes derengő fény. A világítás, mely eddig mindig megnyugvással töltötte el a lányt, most csak nyugtalanítva.
Sóhajtva ül le az ablakpárkányra, s néz segélykérően az égitestre. Ám az nem válaszol neki. Nem válaszolja meg ezernyi kérdését, mely azóta megfogalmazódott benne. Dühösen áll fel, ám érzése hamar tovaszáll, ahogy lefekszik az ágyra. Hagyja, hogy a hold betakarja fényével, nem húzza el a függönyöket.
Haja szétterül körülötte, s feje felé emeli a félig törött, farkas markolatú tőrt. Másik kezével láncát birizgálja, ujjaival simítva ki medáljának minden apró részletét.
~Többet láttam a világból, mint te.~
Hangzik fel fejében az ismerős, megbabonázó férfihang. Nem mondott semmit. Nem szólt egy árva szót sem, csak hagyta, tűrte, hogy a férfi kiadja magából dühét. Hogy rajta vezesse le feszültségét.
Levezetni, mit? Bolond volt, hogy elment. Bolond volt, hogy be akarta tartani ígéretét. *
~Azt hiszed, mindenki méteres falak közt nevelkedett és ostorral verték bele az „igenis értettemet”?~
- Mit tudhat ő erről. *Hallja saját halk hangját. Az élete ennél bonyolultabb volt. A férfi nem élte át azt, amit ő. Megkapta a kényelmet? Nem, mindenért, amit akart, meg kellett küzdenie. Nem kényesztették el, nem kapatták el. Mindent, amit elért, azt azért, mert ő maga tett azért, hogy elérje. Nem pedig, mert egy név birtokosa volt.
De kinek is magyarázna? Itt mindenki oly más.*
- Lyara hol vagy? *Sóvárgó hangja húgát hívja, ki annyira odáig volt a déliek gondolkodásáért. Talán ha ő itt lenne minden másabb lenne.
Nyugtalanul hull alá keze, puhán ér a takaróra. Ujjai meglazulnak a tőr markolatán, mely hideg csilingeléssel hull a földre, az ágy mellé.
Két kezét homlokára tapasztva átkozza magát gyengesége miatt.
A férfi lenézi neveltetésüket. Pedig épp az ilyen érzésektől, álmatlan éjszakáktól mentik meg katonáit.*
2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-03 22:12:27
Üzenet elküldve: 2016-05-03 22:12:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Deron Naharien//
*Yinash már járt az emeleten, bár nem ugyanebben a szobában. Azonban elégedetten nyugtázza, hogy ez a szoba is éppen olyan tiszta és rendezett, mint azok, amiket már látott. Sok helyen megfordult már, több fogadó szobájában is aludt, így tudja, hogy milyen mocskosak is tudnak lenni ezek a helyek. De szerencsére sehol sem időzött sokáig. Viszont a Pegazus nem ilyen. Régóta ez az első olyan hely, ahol többször is megfordult már és szeret is itt lenni. Pedig általában igyekszik mindig mozgásban lenni. Ráadásul itt találtak egyszer rá az üldözői. De talán azért is érzi magát biztonságban, mert úgy gondolja, hogy úgy sem fogják itt újra keresni.
Leül az ágyra, majd csendben végig hallgatja Deron történetét.*
-Egy vigyorgó hulla? *A hideg is kirázta, amikor Deron ehhez a részhez ért, most pedig újra elborzad, ahogy visszagondol rá. Nem tudja miért pont ez ragadt meg benne, hiszen a vasmacskás szörny is van olyan félelmetes. De mindig is félt a szellemes történetektől, illetve a halottaktól. Mindig arra gondol, hogy vajon mikor ébred fel és támadja meg. Tudta mindig is, hogy ostobaság, de a félelme mai napig megmaradt. Erre Deron találkozik egy hullával... ~Lehet nem is hulla volt. Nem tudhatja, hogy élt e vagy sem.~ Zárja le magában a témát. Na, nem mintha egy szörny jobb lenne mint egy hulla, de a lánynak így kevésbé tűnik félelmetesnek.*
-Nem, dehogy. Nem nézlek őrültnek. *Mosolyog, és közben arra gondol, hogy az őrült, az ő maga, mert ilyen félelmei vannak. Bár ezután a történet után már nem is tűnik annyira alaptalannak a félelme. De így csak megerősödött benne ez a dolog. Szerencsére eddig nem sűrűn látott halottakat, azonban ha ezek tényleg életre tudnak kelni, akkor bármikor megjelenhet egy. ~De honnan lehet tudni, hogy halott? Ha friss még, akkor úgy nézhet ki, mint bárki más. Ki tudja, hány sétáló hulla jött eddig velem szembe...Vajon a bomladozók is életre tudnak kelni? Biztosan. Deron biztos olyat látott, azért tudta, hogy halott.~ Megborzong, majd elhessegeti a gyerekes gondolatait.*
-Na, hát ha fizetést nem is kaptál, a szabadságodat szerencsére sikerült visszaszerezned. A többiekkel mi lett? Tudsz róluk valamit? Mi lesz ha összefutsz a kalózokkal? Hmm, talán el lehetne velük hitetni, hogy megölted a mágust. Bár nem biztos, hogy megérné találkozni velük újra.
*Yinash már járt az emeleten, bár nem ugyanebben a szobában. Azonban elégedetten nyugtázza, hogy ez a szoba is éppen olyan tiszta és rendezett, mint azok, amiket már látott. Sok helyen megfordult már, több fogadó szobájában is aludt, így tudja, hogy milyen mocskosak is tudnak lenni ezek a helyek. De szerencsére sehol sem időzött sokáig. Viszont a Pegazus nem ilyen. Régóta ez az első olyan hely, ahol többször is megfordult már és szeret is itt lenni. Pedig általában igyekszik mindig mozgásban lenni. Ráadásul itt találtak egyszer rá az üldözői. De talán azért is érzi magát biztonságban, mert úgy gondolja, hogy úgy sem fogják itt újra keresni.
Leül az ágyra, majd csendben végig hallgatja Deron történetét.*
-Egy vigyorgó hulla? *A hideg is kirázta, amikor Deron ehhez a részhez ért, most pedig újra elborzad, ahogy visszagondol rá. Nem tudja miért pont ez ragadt meg benne, hiszen a vasmacskás szörny is van olyan félelmetes. De mindig is félt a szellemes történetektől, illetve a halottaktól. Mindig arra gondol, hogy vajon mikor ébred fel és támadja meg. Tudta mindig is, hogy ostobaság, de a félelme mai napig megmaradt. Erre Deron találkozik egy hullával... ~Lehet nem is hulla volt. Nem tudhatja, hogy élt e vagy sem.~ Zárja le magában a témát. Na, nem mintha egy szörny jobb lenne mint egy hulla, de a lánynak így kevésbé tűnik félelmetesnek.*
-Nem, dehogy. Nem nézlek őrültnek. *Mosolyog, és közben arra gondol, hogy az őrült, az ő maga, mert ilyen félelmei vannak. Bár ezután a történet után már nem is tűnik annyira alaptalannak a félelme. De így csak megerősödött benne ez a dolog. Szerencsére eddig nem sűrűn látott halottakat, azonban ha ezek tényleg életre tudnak kelni, akkor bármikor megjelenhet egy. ~De honnan lehet tudni, hogy halott? Ha friss még, akkor úgy nézhet ki, mint bárki más. Ki tudja, hány sétáló hulla jött eddig velem szembe...Vajon a bomladozók is életre tudnak kelni? Biztosan. Deron biztos olyat látott, azért tudta, hogy halott.~ Megborzong, majd elhessegeti a gyerekes gondolatait.*
-Na, hát ha fizetést nem is kaptál, a szabadságodat szerencsére sikerült visszaszerezned. A többiekkel mi lett? Tudsz róluk valamit? Mi lesz ha összefutsz a kalózokkal? Hmm, talán el lehetne velük hitetni, hogy megölted a mágust. Bár nem biztos, hogy megérné találkozni velük újra.
2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-03 14:29:57
Üzenet elküldve: 2016-05-03 14:29:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Yinash Eoda//
*Belöki a szoba ajtaját, betessékeli Yinasht, majd ő is belép a helyiségbe és bezárja maga mögött az ajtót. Ő maga lehuppan az asztalhoz tartozó székre, majd az ágy irányába bök. Amint a lány kényelembe helyezte magát, a férfi összeszedi a gondolatait és belekezd a mondókájába.*
- Naszóval. Azok a nyomoronc kalózok méltóztattak leütni és vasra verni a hajójukon. Amikor magamhoz tértem, a hajó Kapitánya volt oly' kedves és meglátogatott. Elmondta, hogy egy mágus és a csapata nemsokára megérkeznek a hajóra és elindulnak valami kalandféleségre. Azt mondta, hogy amennyiben csatlakozom a csapathoz és megölöm a mágust, nem csak szabadon enged, de még meg is fizet. Természetesen a dolog az elveim ellen volt, de nem láttam más lehetőséget a szökésre.
*Itt megáll egy pillanatra és iszik egy kortyot az asztalon lévő mosdótálból.*
- Az érdekes része most jön. Elindultunk ki a tengerre, a mágus állítólag valami mesebeli szigetet akart megtalálni, hogy aztán az ott lévő kincsekkel lelépjünk és boldogan éljünk míg meg nem halunk. Akár létezik a sziget, akár nem, mi találtunk egyet. Én éppen aludtam, amikor a hullámok odamostak egy hullát a hajó egyik ablakára. Talán csak a képzeletem játszott velem, de a hulla elmosolyodott és megmozdult. Aztán elszabadult a pokol. Felrohantam a fedélzetre, ahol egy... irdatlan méretű valami pusztított, emlékeim szerint egy vasmacska volt a fegyvere. A tengerből alig láttunk valamit, olyan köd volt. Rövid küzdelem után beláttam, hogy nincs esélyünk és belevetetettem magam a tengerbe, gondolván, hogy sok meglepetés már nem érhet. Úsztam, ahogy csak bírtam, aztán egy csapat halász rám talált és partra vittek. Megszálltam a Rumos Rókában, aztán elindultam ide és mint láthatod, sikeres utam volt.
*Nagy levegőt vesz, ő is tudja, hogy a történet kusza lesz a lánynak. Igazság szerint már Deron sem emlékszik pontosan, és ami ezt illeti, nem is akar.*
- Na, most lehet őrültnek nézni!
*Vigyorog a lányra, majd várja, hogy az mondjon valamit.*
*Belöki a szoba ajtaját, betessékeli Yinasht, majd ő is belép a helyiségbe és bezárja maga mögött az ajtót. Ő maga lehuppan az asztalhoz tartozó székre, majd az ágy irányába bök. Amint a lány kényelembe helyezte magát, a férfi összeszedi a gondolatait és belekezd a mondókájába.*
- Naszóval. Azok a nyomoronc kalózok méltóztattak leütni és vasra verni a hajójukon. Amikor magamhoz tértem, a hajó Kapitánya volt oly' kedves és meglátogatott. Elmondta, hogy egy mágus és a csapata nemsokára megérkeznek a hajóra és elindulnak valami kalandféleségre. Azt mondta, hogy amennyiben csatlakozom a csapathoz és megölöm a mágust, nem csak szabadon enged, de még meg is fizet. Természetesen a dolog az elveim ellen volt, de nem láttam más lehetőséget a szökésre.
*Itt megáll egy pillanatra és iszik egy kortyot az asztalon lévő mosdótálból.*
- Az érdekes része most jön. Elindultunk ki a tengerre, a mágus állítólag valami mesebeli szigetet akart megtalálni, hogy aztán az ott lévő kincsekkel lelépjünk és boldogan éljünk míg meg nem halunk. Akár létezik a sziget, akár nem, mi találtunk egyet. Én éppen aludtam, amikor a hullámok odamostak egy hullát a hajó egyik ablakára. Talán csak a képzeletem játszott velem, de a hulla elmosolyodott és megmozdult. Aztán elszabadult a pokol. Felrohantam a fedélzetre, ahol egy... irdatlan méretű valami pusztított, emlékeim szerint egy vasmacska volt a fegyvere. A tengerből alig láttunk valamit, olyan köd volt. Rövid küzdelem után beláttam, hogy nincs esélyünk és belevetetettem magam a tengerbe, gondolván, hogy sok meglepetés már nem érhet. Úsztam, ahogy csak bírtam, aztán egy csapat halász rám talált és partra vittek. Megszálltam a Rumos Rókában, aztán elindultam ide és mint láthatod, sikeres utam volt.
*Nagy levegőt vesz, ő is tudja, hogy a történet kusza lesz a lánynak. Igazság szerint már Deron sem emlékszik pontosan, és ami ezt illeti, nem is akar.*
- Na, most lehet őrültnek nézni!
*Vigyorog a lányra, majd várja, hogy az mondjon valamit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370