Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 143 (2841. - 2860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Dap Neuk [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1970_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-02 12:19:02
Üzenet elküldve: 2016-05-02 12:19:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
- Nem tudom. Még ő is fiatal és én is. Időm még van. *Mondja tanácstalanul. Ezen még sose gondolkodott, hogy mikor menne haza. Mégis mikor? Amikor bejárta mind a négy várost? Vagy hamarabb? Ydriss szavai jutnak eszébe, hogy nem való nekik, a természet gyermekeinek a városi kötődések. Ám ő, vele ellentétben, még nem tud hazatérni. Bár segíthetne neki.
Halványan húzza el a száját, az átrágott témáról. Mégsem tud napirendre térni felette. Miért baj, ha nem szégyelljük magunkat? Nem lenne ez természetes? Persze, az olyan férfiak mellett, mint Caleth nem.
De ezt akkor még nem tudta.
Az ujjak forró érintésére aprót rándul teste. Nem az zavarja, hogy a férfi ujjai a derekára simultak. Inkább érzékeny bőrét ért atrocitás miatt.
A hold derengő fénye világítja meg kettejük alakját. Amíg az övét árnyékban tartja - lévén, hogy háttal áll az ablaknak - Caletht fénybe vonja. A kékes megvilágításban látja eltökélt arcát, s mégsem fél tőle. Nem húzódik el, bár nincs is hova. Szinte egy helyben áll.
A szoros közelség miatt, keze újra közéjük akadt, tenyerei lágyan simulnak a férfi mellkasára, felvéve annak alakját.
Újra a füléhez hajolnak, s a kiejtett szavakra megdermed a lány. Szemei kikerekednek s az előtte lévő falra mered. Hiába nyitná szólásra ajkait, a levegő bennreked, képtelen bármit is kiadni.
Majd megérzi a nyakára mért csókot. Az első, oly jólesik neki, hogy saját ajkaiba harap bele. Ám a másodiknál halk kuncogás jelzi érzékenységét, s nyakának némi elhúzódása.
Ha szemébe néz Caleth láthatja, hogy apró, örömteli fény csillan meg szemébe.*
- Egy picit csikis vagyok. *Jelzi, ha eddig nem jött volna rá magától a Férfi.*
- Nem tudom. Még ő is fiatal és én is. Időm még van. *Mondja tanácstalanul. Ezen még sose gondolkodott, hogy mikor menne haza. Mégis mikor? Amikor bejárta mind a négy várost? Vagy hamarabb? Ydriss szavai jutnak eszébe, hogy nem való nekik, a természet gyermekeinek a városi kötődések. Ám ő, vele ellentétben, még nem tud hazatérni. Bár segíthetne neki.
Halványan húzza el a száját, az átrágott témáról. Mégsem tud napirendre térni felette. Miért baj, ha nem szégyelljük magunkat? Nem lenne ez természetes? Persze, az olyan férfiak mellett, mint Caleth nem.
De ezt akkor még nem tudta.
Az ujjak forró érintésére aprót rándul teste. Nem az zavarja, hogy a férfi ujjai a derekára simultak. Inkább érzékeny bőrét ért atrocitás miatt.
A hold derengő fénye világítja meg kettejük alakját. Amíg az övét árnyékban tartja - lévén, hogy háttal áll az ablaknak - Caletht fénybe vonja. A kékes megvilágításban látja eltökélt arcát, s mégsem fél tőle. Nem húzódik el, bár nincs is hova. Szinte egy helyben áll.
A szoros közelség miatt, keze újra közéjük akadt, tenyerei lágyan simulnak a férfi mellkasára, felvéve annak alakját.
Újra a füléhez hajolnak, s a kiejtett szavakra megdermed a lány. Szemei kikerekednek s az előtte lévő falra mered. Hiába nyitná szólásra ajkait, a levegő bennreked, képtelen bármit is kiadni.
Majd megérzi a nyakára mért csókot. Az első, oly jólesik neki, hogy saját ajkaiba harap bele. Ám a másodiknál halk kuncogás jelzi érzékenységét, s nyakának némi elhúzódása.
Ha szemébe néz Caleth láthatja, hogy apró, örömteli fény csillan meg szemébe.*
- Egy picit csikis vagyok. *Jelzi, ha eddig nem jött volna rá magától a Férfi.*
2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-05-02 10:20:30
Üzenet elküldve: 2016-05-02 10:20:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
- És mikorra tervezted ezt a hazatérést? Mert egyelőre nem úgy tűnsz, mint aki annyira siet.
*Erről jut eszébe, hogy egy ideje nem emlegeti annyira a lány ezt a karavánpihenős kiruccanást, nem mintha túlzottan bánná, hiszen dacára mindennek, oda egészen biztosan nem követné a lányt.*
- Már számtalanszor átrágtuk ezt a témát szerintem. *Nem fűz hozzá többet. Ha sokadjára is próbálná elmagyarázni ezt a dolgot, a lány akkor is a saját mondanivalóját hajtogatná. Egyfelől nem bánthatja ezért, hiszen nő létére nem igazán tudhatja mi játszódik le egy férfi fejében és testében egy meztelen nő láttán, de legfőképpen az a gondolat, hogy felkínálja magát neki ezzel.
Ő a maga részéről most nem ideges, egyszerűen inkább eltökélt, elszánt, amit a tekintete, vagy mozdulatai is sugallnak a lány felé. Nem megy végig a fejében a gondolat, hogy ezzel akár rá is ijeszthet a lányra, ha így is van, majd utólag sopánkodhat miatta.
Tenyere úgy simul Frey derekára, mintha mindig is előre elrendezett helye lenne ott, a vékony csípőn megpihen, majd mellkasával is a lányéhoz közelít, hogy lassan mindent elvágjon, ami közéjük állt eddig, kezdve a levegővel. A vér lassan lüktetni kezd a fülében, a mellkasában, s mindenhol, ahol erei végigfutnak. Egyesek helyeken talán, khm… Jobban is.
A kérdésre sunyi félmosolyra húzódnak szájszélei, leheletnyi távolságra közelít Frey felé, majd ezzel a mozdulattal tovább halad az arca mellett, hogy ismét fülekhez érhessen ajkával.*
- Téged. *Suttogja oda, s ha csak nem találkozik ellenkezéssel, ugyanezzel a lendülettel lehel csókot a nyakára. Nem erőszakosan, bármennyire is harapni lenne kedve a finom bőrbe.*
- És mikorra tervezted ezt a hazatérést? Mert egyelőre nem úgy tűnsz, mint aki annyira siet.
*Erről jut eszébe, hogy egy ideje nem emlegeti annyira a lány ezt a karavánpihenős kiruccanást, nem mintha túlzottan bánná, hiszen dacára mindennek, oda egészen biztosan nem követné a lányt.*
- Már számtalanszor átrágtuk ezt a témát szerintem. *Nem fűz hozzá többet. Ha sokadjára is próbálná elmagyarázni ezt a dolgot, a lány akkor is a saját mondanivalóját hajtogatná. Egyfelől nem bánthatja ezért, hiszen nő létére nem igazán tudhatja mi játszódik le egy férfi fejében és testében egy meztelen nő láttán, de legfőképpen az a gondolat, hogy felkínálja magát neki ezzel.
Ő a maga részéről most nem ideges, egyszerűen inkább eltökélt, elszánt, amit a tekintete, vagy mozdulatai is sugallnak a lány felé. Nem megy végig a fejében a gondolat, hogy ezzel akár rá is ijeszthet a lányra, ha így is van, majd utólag sopánkodhat miatta.
Tenyere úgy simul Frey derekára, mintha mindig is előre elrendezett helye lenne ott, a vékony csípőn megpihen, majd mellkasával is a lányéhoz közelít, hogy lassan mindent elvágjon, ami közéjük állt eddig, kezdve a levegővel. A vér lassan lüktetni kezd a fülében, a mellkasában, s mindenhol, ahol erei végigfutnak. Egyesek helyeken talán, khm… Jobban is.
A kérdésre sunyi félmosolyra húzódnak szájszélei, leheletnyi távolságra közelít Frey felé, majd ezzel a mozdulattal tovább halad az arca mellett, hogy ismét fülekhez érhessen ajkával.*
- Téged. *Suttogja oda, s ha csak nem találkozik ellenkezéssel, ugyanezzel a lendülettel lehel csókot a nyakára. Nem erőszakosan, bármennyire is harapni lenne kedve a finom bőrbe.*
2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-29 16:08:38
Üzenet elküldve: 2016-04-29 16:08:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
- Persze. *Vonja meg a vállát.* - De ez természetes. Életem első részét ő töltötte ki. Szoros kötelék van kettőnk között, de ez nem lehetett gát abban, hogy eljöjjek onnan. Meg... Úgyis haza fogok még térni. *Mosolyog a férfira.* - Nem örökre váltunk el.
*Válaszolja még.
A nevetésre és szisszensére elégedett mosoly fut át az arcán. Tudja, hogy kérdése betalált.*
- Most mondjam azt, hogy sajnálom, hogy olyannak neveltek, aki nem szégyell semmit? *Vonja fel egyik szemöldökét.* - Mert nem fogok. Belénk nem nevelték azt, hogy a meztelenség az baj lenne. Vagy bűn. Vagy bármi rossz. Igazából... Az eddigi ismereteim alapján te voltál az első, akinek ez gondot okozott. *Mosolyog meleg melankóliával az arcán, majd lenéz az ölébe. Talán sokszor ostobaság azt kérni egy felnőtt embertől, hogy viselkedjen is ekként. Ami számára elvárás, lehet, hogy a másiknál nem az.*
- Igen, veled. *Hangsúlyából kitetszik, hogy még lenne mit hozzáfűznie. Mégsem teszi. A hang a torkán akad. Nem tud mit mondani, nem tudja tovább folytatni a mondottakat. Még a városi dolgokra sem képes reagálni.
Valamiért egyszerűen túl ideges lett és egyszerre izgatott. Érzi, hogy szíve újra majd kiugrik a helyéről. De ez nem olyan, mint, amikor a férfit ott hagyta. Ez attól más.
De nagyon nincs is ideje ezzel foglalkoznia. Az fáradtság nagy úr a lány felett, mely átveszi a hatalmat.
Ám a furcsa izgatottság újra rátelepedik miután a férifhoz közel kerül. Talán ezért is menekül az ablak irányába. Lényegében bármit csinál, csak ne kelljen a babonázó mogyorókba néznie.
Szívének heves lüktetése lehet a hibása annak az egyszerű ténynek, hogy hallása eltompul. Még csak szemei sarkából sem érzékeli a közeledő férfit, így nem csoda, ha hirtelen megijed, amikor megfordul.*
- Caleth... *Ejti ki újra a férfi nevét. Érzi, ahogy háta a hűs ablakhoz nyomódik, a férfi ujjainak érintését dereken, mely mintha perzselné.
Majd elköveti a hibát. A férfi tekintetébe fúrja sajátjait. Lábai megremegnek, sose tapasztalt még ilyet. Smaragdjaiban ezernyi érzelem cikázik: tanácstalanság, kétség, vágyakozás, hitetlenkedés, sóvárgás.*
- Mit akarsz hát akkor? *Suttogja vissza a szavakat.*
- Persze. *Vonja meg a vállát.* - De ez természetes. Életem első részét ő töltötte ki. Szoros kötelék van kettőnk között, de ez nem lehetett gát abban, hogy eljöjjek onnan. Meg... Úgyis haza fogok még térni. *Mosolyog a férfira.* - Nem örökre váltunk el.
*Válaszolja még.
A nevetésre és szisszensére elégedett mosoly fut át az arcán. Tudja, hogy kérdése betalált.*
- Most mondjam azt, hogy sajnálom, hogy olyannak neveltek, aki nem szégyell semmit? *Vonja fel egyik szemöldökét.* - Mert nem fogok. Belénk nem nevelték azt, hogy a meztelenség az baj lenne. Vagy bűn. Vagy bármi rossz. Igazából... Az eddigi ismereteim alapján te voltál az első, akinek ez gondot okozott. *Mosolyog meleg melankóliával az arcán, majd lenéz az ölébe. Talán sokszor ostobaság azt kérni egy felnőtt embertől, hogy viselkedjen is ekként. Ami számára elvárás, lehet, hogy a másiknál nem az.*
- Igen, veled. *Hangsúlyából kitetszik, hogy még lenne mit hozzáfűznie. Mégsem teszi. A hang a torkán akad. Nem tud mit mondani, nem tudja tovább folytatni a mondottakat. Még a városi dolgokra sem képes reagálni.
Valamiért egyszerűen túl ideges lett és egyszerre izgatott. Érzi, hogy szíve újra majd kiugrik a helyéről. De ez nem olyan, mint, amikor a férfit ott hagyta. Ez attól más.
De nagyon nincs is ideje ezzel foglalkoznia. Az fáradtság nagy úr a lány felett, mely átveszi a hatalmat.
Ám a furcsa izgatottság újra rátelepedik miután a férifhoz közel kerül. Talán ezért is menekül az ablak irányába. Lényegében bármit csinál, csak ne kelljen a babonázó mogyorókba néznie.
Szívének heves lüktetése lehet a hibása annak az egyszerű ténynek, hogy hallása eltompul. Még csak szemei sarkából sem érzékeli a közeledő férfit, így nem csoda, ha hirtelen megijed, amikor megfordul.*
- Caleth... *Ejti ki újra a férfi nevét. Érzi, ahogy háta a hűs ablakhoz nyomódik, a férfi ujjainak érintését dereken, mely mintha perzselné.
Majd elköveti a hibát. A férfi tekintetébe fúrja sajátjait. Lábai megremegnek, sose tapasztalt még ilyet. Smaragdjaiban ezernyi érzelem cikázik: tanácstalanság, kétség, vágyakozás, hitetlenkedés, sóvárgás.*
- Mit akarsz hát akkor? *Suttogja vissza a szavakat.*
2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-29 10:45:48
Üzenet elküldve: 2016-04-29 10:45:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
*Afféle „Ó”-szerű hangot hallat magából, amint kiderül, hogy a furanevű valóban egy rokon. Valahol meg is könnyebbül, valahol teljesen büszke magára, amiért ennyire ráérzett a dologra.*
- Hiányzik? *Ez az első, amire következtetni tud a mosoly mögé rejtett melankóliából. Ő ugyan testvérek nélkül nevelkedett, ami nagyban meg is látszik a személyiségén, de el tudja képzelni, hogy valakivel vér szerinti kötődés sokkal erősebb legyen, mint bármi más.
Röviden kacag egyet a visszakérdésre és beszívja fogai közé a levegőt, aminek eredménye egy szisszenés.*
- Na jó, talán néha elvetem a sulykot, de nézzük a tényeket. Annak ellenére, amit mondtam, vagy tettem, most mégis itt vagy, nem a favágós tuskóval, hanem velem. *Az utolsó szót rendesen ki is hangsúlyozza, mintha csak célozgatni akarna valamire. Valamit mégis jól csinálhat, vagy csak a természet végzi túl helyesen a dolgát, de a valóság tényleg az, hogy valamiért nem szakadtak ki mégsem egymás társaságából, s azok után, hogy egyszer elég távol kerültek a másiktól, most a kötelék mintha csak egyre szorosabbá válna.
A lánynak vicces az emlék, amiről mesél, Cal számára gyomorforgatóan idegesítő. Vagy inkább csak az idegesíti, hogy ennyire idegesíti. Nehezen tudná kifejezni magát a kérdéssel kapcsolatban, de bőven eleget mond, hogy nem is reagál rá semmit, mert morgáson kívül mást nem igazán tudna mit felelni. Így inkább válaszol másra.*
- Azért, mert a városban való létnek a szabálya mindenhol ugyanaz. Legfeljebb mások a körülmények hozzá. *Javít a korábbi kijelentésén.* De te még nyilvánvalóan ezt a légkört sem szoktad meg, miután nem tudod mit szabad, vagy lehet. Példának okáért, hogy ne vetkőzzünk meztelenre kanos férfiak előtt, mert annak nem lesz pozitív kicsengése. *Nevet, hiszen ezúttal már nem nevelő célzattal mondja, pusztán emlékezteti egy állandóan visszatérő dologra.* Kivéve persze, ha csak más célból teszed.
*Ébredése utáni kérdésére ugyan szóban nem érkezik válasz, de nem is igazán vár. Mogyorószín tekintetével leköveti a lány minden mozgását, egészen attól a pillanattól, amikor ismét vészesen közel kerül hozzá, odáig, amíg felegyenesedik, hogy az ablakhoz lépjen. Elmerengve alkatán, lábainak kecses mozgásán, s minden egyes apró mozdulaton, ami az ablak bezárásához vezet, egyetlen dolog vezérli immár az ő tetteit is.
Lassan feltornázza magát az ágyból és puha léptekkel követi Freyt. Megvárja, amíg a kinti levegő útját elzárja a lány, majd ha az éppen megfordul, az ablakhoz szorítva elvágja előle a lány útját is. Kezét lassan a derekára csúsztatja és leheletnyi távolságba közeledik hozzá. Ismét merész és ingoványos talajon lépked, de ösztöneinek nem tud parancsolni.*
- És, ha én nem akarok? *Suttogja a lány ajkaira.*
*Afféle „Ó”-szerű hangot hallat magából, amint kiderül, hogy a furanevű valóban egy rokon. Valahol meg is könnyebbül, valahol teljesen büszke magára, amiért ennyire ráérzett a dologra.*
- Hiányzik? *Ez az első, amire következtetni tud a mosoly mögé rejtett melankóliából. Ő ugyan testvérek nélkül nevelkedett, ami nagyban meg is látszik a személyiségén, de el tudja képzelni, hogy valakivel vér szerinti kötődés sokkal erősebb legyen, mint bármi más.
Röviden kacag egyet a visszakérdésre és beszívja fogai közé a levegőt, aminek eredménye egy szisszenés.*
- Na jó, talán néha elvetem a sulykot, de nézzük a tényeket. Annak ellenére, amit mondtam, vagy tettem, most mégis itt vagy, nem a favágós tuskóval, hanem velem. *Az utolsó szót rendesen ki is hangsúlyozza, mintha csak célozgatni akarna valamire. Valamit mégis jól csinálhat, vagy csak a természet végzi túl helyesen a dolgát, de a valóság tényleg az, hogy valamiért nem szakadtak ki mégsem egymás társaságából, s azok után, hogy egyszer elég távol kerültek a másiktól, most a kötelék mintha csak egyre szorosabbá válna.
A lánynak vicces az emlék, amiről mesél, Cal számára gyomorforgatóan idegesítő. Vagy inkább csak az idegesíti, hogy ennyire idegesíti. Nehezen tudná kifejezni magát a kérdéssel kapcsolatban, de bőven eleget mond, hogy nem is reagál rá semmit, mert morgáson kívül mást nem igazán tudna mit felelni. Így inkább válaszol másra.*
- Azért, mert a városban való létnek a szabálya mindenhol ugyanaz. Legfeljebb mások a körülmények hozzá. *Javít a korábbi kijelentésén.* De te még nyilvánvalóan ezt a légkört sem szoktad meg, miután nem tudod mit szabad, vagy lehet. Példának okáért, hogy ne vetkőzzünk meztelenre kanos férfiak előtt, mert annak nem lesz pozitív kicsengése. *Nevet, hiszen ezúttal már nem nevelő célzattal mondja, pusztán emlékezteti egy állandóan visszatérő dologra.* Kivéve persze, ha csak más célból teszed.
*Ébredése utáni kérdésére ugyan szóban nem érkezik válasz, de nem is igazán vár. Mogyorószín tekintetével leköveti a lány minden mozgását, egészen attól a pillanattól, amikor ismét vészesen közel kerül hozzá, odáig, amíg felegyenesedik, hogy az ablakhoz lépjen. Elmerengve alkatán, lábainak kecses mozgásán, s minden egyes apró mozdulaton, ami az ablak bezárásához vezet, egyetlen dolog vezérli immár az ő tetteit is.
Lassan feltornázza magát az ágyból és puha léptekkel követi Freyt. Megvárja, amíg a kinti levegő útját elzárja a lány, majd ha az éppen megfordul, az ablakhoz szorítva elvágja előle a lány útját is. Kezét lassan a derekára csúsztatja és leheletnyi távolságba közeledik hozzá. Ismét merész és ingoványos talajon lépked, de ösztöneinek nem tud parancsolni.*
- És, ha én nem akarok? *Suttogja a lány ajkaira.*
2856. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-27 16:57:32
Üzenet elküldve: 2016-04-27 16:57:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Kedves, de egyben valahol szomorkás, halvány mosolyt küld a férfi felé.*
- Ő a bátyám. *Válaszolja.* - Életem, talán ötödik nyara után, már csak a fejét fogta minden egyes esetnél. Nem értette, hogyha a természetben ilyen kényelmesen és jól tudok közlekedni, miért csetlek botlok, minden más helyszínen. *Sóhajtja.* - No nem mintha az erdőben nem tenném, de ott viszonylag csak ritkán látott. A Tata gondoskodása alatt, meg főképp nem is nézett utánam már. *Foglalja össze… Maga sem tudja, hogy mit. Nem szokott egyéb esetben az otthonáról mesélni, vagy beszélni róla, ha faggatják is gyorsan rövidre zárja a témát. Nem mintha nem szeretné az otthoniakat. Szívében külön helyet foglalnak el, mégsem szokott róluk beszélni.
Caleth kritikájára mások felé, csak egy kósza pillantással válaszol.*
- Tényleg? *Pislog párat, értetlenül és fáradtan.* - Mert talán úgy kell, ahogy te tetted? *S most nem kezdene bele újra ecsetelni a fürdőházi esetet, de pontosan ez az, amire gondol. Még akkor is, ha azóta sok minden eltelt. Még ha azóta ezernyit fordult volna vele a világ.
Hiszen itt ül a férfi mellett, érzi, ahogy érintésére gyomrában körtáncot járnak a lepkék, mégsem zavarja az érzés.*
- Ühüm, miután oda menekültem fel előle. Igazából csak azért várt volna még egy napot, mert nem tudta, hogy a katicahányásom mikor fog elmúlni. De végül leszedett onnan. Vagy én másztam le. *Vonja össze szemöldökét, az emlékei nem az igaziak.* - De csak azt tudom, hogy álmomból felriadva is lerántott a jegenyéről. *Neveti fel újra. Számára ezek vicces emlékek.*
- Aztán az első adandó alkalomnál eljöttem. Segítséget kellet keresnem valakinek. *Meséli el röviden, hogy mi is történt akkor.*
- Mitől lesz könnyebb más szabályokat elfogadnom, miután ezeket megtettem? Ha teljesen más mindegyik, akkor nem mindegy, hogy merre megyek tovább? *Sóhajtja, majd már alszik is.
Az esés miatt a levegő némileg beleszorult a tüdejébe, s így kell pár pillanat, amíg újra lélegző és beszédképessé nem válik. A férfi kikönyökölésére szemei elnyílnak s még fektében rázza meg a fejét. Lábait gyorsan halássza le az ágyról, hogy maga alá gyűrje őket, s feltérdelve üljön sarkaira. E művelet közbe, veszélyesen közel kerül az ágy széléhez, s a férfi arcához is.*
- Nem akartalak felkelteni, aludj csak tovább. *Nyugtatja a férfit, nem mintha olyan ideges lenne emiatt. S nem mintha a lány meg tudná ezeket mondani. Igyekszik gyorsan felállni, hogy az ablakot bezárja, hogy a kihűlt szoba ne váljon egy hegyvidéki barlanggá.*
*Kedves, de egyben valahol szomorkás, halvány mosolyt küld a férfi felé.*
- Ő a bátyám. *Válaszolja.* - Életem, talán ötödik nyara után, már csak a fejét fogta minden egyes esetnél. Nem értette, hogyha a természetben ilyen kényelmesen és jól tudok közlekedni, miért csetlek botlok, minden más helyszínen. *Sóhajtja.* - No nem mintha az erdőben nem tenném, de ott viszonylag csak ritkán látott. A Tata gondoskodása alatt, meg főképp nem is nézett utánam már. *Foglalja össze… Maga sem tudja, hogy mit. Nem szokott egyéb esetben az otthonáról mesélni, vagy beszélni róla, ha faggatják is gyorsan rövidre zárja a témát. Nem mintha nem szeretné az otthoniakat. Szívében külön helyet foglalnak el, mégsem szokott róluk beszélni.
Caleth kritikájára mások felé, csak egy kósza pillantással válaszol.*
- Tényleg? *Pislog párat, értetlenül és fáradtan.* - Mert talán úgy kell, ahogy te tetted? *S most nem kezdene bele újra ecsetelni a fürdőházi esetet, de pontosan ez az, amire gondol. Még akkor is, ha azóta sok minden eltelt. Még ha azóta ezernyit fordult volna vele a világ.
Hiszen itt ül a férfi mellett, érzi, ahogy érintésére gyomrában körtáncot járnak a lepkék, mégsem zavarja az érzés.*
- Ühüm, miután oda menekültem fel előle. Igazából csak azért várt volna még egy napot, mert nem tudta, hogy a katicahányásom mikor fog elmúlni. De végül leszedett onnan. Vagy én másztam le. *Vonja össze szemöldökét, az emlékei nem az igaziak.* - De csak azt tudom, hogy álmomból felriadva is lerántott a jegenyéről. *Neveti fel újra. Számára ezek vicces emlékek.*
- Aztán az első adandó alkalomnál eljöttem. Segítséget kellet keresnem valakinek. *Meséli el röviden, hogy mi is történt akkor.*
- Mitől lesz könnyebb más szabályokat elfogadnom, miután ezeket megtettem? Ha teljesen más mindegyik, akkor nem mindegy, hogy merre megyek tovább? *Sóhajtja, majd már alszik is.
Az esés miatt a levegő némileg beleszorult a tüdejébe, s így kell pár pillanat, amíg újra lélegző és beszédképessé nem válik. A férfi kikönyökölésére szemei elnyílnak s még fektében rázza meg a fejét. Lábait gyorsan halássza le az ágyról, hogy maga alá gyűrje őket, s feltérdelve üljön sarkaira. E művelet közbe, veszélyesen közel kerül az ágy széléhez, s a férfi arcához is.*
- Nem akartalak felkelteni, aludj csak tovább. *Nyugtatja a férfit, nem mintha olyan ideges lenne emiatt. S nem mintha a lány meg tudná ezeket mondani. Igyekszik gyorsan felállni, hogy az ablakot bezárja, hogy a kihűlt szoba ne váljon egy hegyvidéki barlanggá.*
2855. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-27 11:02:26
Üzenet elküldve: 2016-04-27 11:02:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
*A maga által megáltatott fogalom annyira tökéletesen összefoglalja véleményét a lánnyal kapcsolatban, hogy elönti a büszkeség a kreativitása okán. Büszkén ki is húzza magát, mintha csak épp az imént fedezte volna fel, hogy a tűz meleg.*
- Ki az a Geaer… vagy mi. *Nincs problémája egyébként a nevekkel, sem kiejtésük, sem megjegyzésük terén, de az elfek által megkreált címzések még az ő agyjárásának is túl soknak tűnnek olykor. Sosem értette miért kell ennyire halmozni a magánhangzókat, ahogy a mélységieknél sem érti ugyanezt a mássalhangzókkal. Mintha szándékosan akarnának kicseszni a többi lénnyel, hogy kitörjön a foguk is, amikor nevükön kívánnak szólítani valakit. Ebből a szempontból viszont az elfeket okosabb népnek tartja, mivel az ő nevük kiejtésekkor nem kell arra számítani, hogy az illető, miközben megpróbál kipréselni fogai közül ennyi betűt, nem zúdítja el nyálával a hegyesfülüt.
Ezúttal kérdésében nem rejlik féltékenység, valahogy a lány hangneméből inkább arra tud következtetni, hogy egy kedves régi barátról lehet szó. S egyébként is… Minek is féltékenykedne? Nem mintha a szőkeség azon buja nők közé tartozna, akik lépten nyomon férfiak ölelésébe bontakoznak. Ettől függetlenül viszont mégiscsak bosszantó a gondolat, hogy egyesek mégis megkísérlik.*
- Eh… *Rosszallóan hördül fel, még a fejét is megrántja.* Idegesítő, hogy egyesek mennyire nem tudják miként kell egy nőhöz viszonyulni. *Tisztában van vele, hogy olyat mondott, aminek következtében bármikor számíthat arra, hogy a plafon a fejükre szakad. Ő ugyanúgy megpróbálkozott ilyesmivel az erdőben, mint elődei.*
- Ki akarta vágni a fát alólad? *Máskor nevetne egy ilyesmin, most viszont inkább gúnyosan, lenézően emlékezik meg a lány által kedvesnek titulált illetőről. Persze, hogy kedvesnek tartja. Ha most berobbanna az ablakon egy medve, hogy megegye őket, Frey még akkor is kedves mosollyal állítaná, hogy nem akar rosszat tőlük. Még akkor is ezt mondaná talán, ha Caleth már félig kilógna a medve szájából.*
- Előbb ezt szokd meg. A többi város másként működik, mások a szabályok. *Felajánlhatná talán, hogy elviszi Lihanechbe, talán még azt tudja elképzelni a lány számára, mint Wegtorent és Pirtianest, de amit mondott azt komolyan gondolta. Egy a természetben nevelkedett teremtésnek előbb meg kell tanulnia egy városban érvényesülnie, mielőtt fejest ugrana egy másikba.
Nem csak ő húzza vissza a karját maga mellé, de Frey is olyannyira próbálkozik, hogy ezzel háta nagyot puffan az ágy melletti padlón. Nem is Caleth lenne, ha most rögtön kipattanna a fekvőhelyéről, hogy aggódva segítse fel a freységet. Ő ehelyett inkább kihúzódik az ágy szélére, jobbjával megtámasztja a fejét fekvőhelyzetben és onnan tekint le nevetve a lány felé.*
- Keresel ott valamit?
*A maga által megáltatott fogalom annyira tökéletesen összefoglalja véleményét a lánnyal kapcsolatban, hogy elönti a büszkeség a kreativitása okán. Büszkén ki is húzza magát, mintha csak épp az imént fedezte volna fel, hogy a tűz meleg.*
- Ki az a Geaer… vagy mi. *Nincs problémája egyébként a nevekkel, sem kiejtésük, sem megjegyzésük terén, de az elfek által megkreált címzések még az ő agyjárásának is túl soknak tűnnek olykor. Sosem értette miért kell ennyire halmozni a magánhangzókat, ahogy a mélységieknél sem érti ugyanezt a mássalhangzókkal. Mintha szándékosan akarnának kicseszni a többi lénnyel, hogy kitörjön a foguk is, amikor nevükön kívánnak szólítani valakit. Ebből a szempontból viszont az elfeket okosabb népnek tartja, mivel az ő nevük kiejtésekkor nem kell arra számítani, hogy az illető, miközben megpróbál kipréselni fogai közül ennyi betűt, nem zúdítja el nyálával a hegyesfülüt.
Ezúttal kérdésében nem rejlik féltékenység, valahogy a lány hangneméből inkább arra tud következtetni, hogy egy kedves régi barátról lehet szó. S egyébként is… Minek is féltékenykedne? Nem mintha a szőkeség azon buja nők közé tartozna, akik lépten nyomon férfiak ölelésébe bontakoznak. Ettől függetlenül viszont mégiscsak bosszantó a gondolat, hogy egyesek mégis megkísérlik.*
- Eh… *Rosszallóan hördül fel, még a fejét is megrántja.* Idegesítő, hogy egyesek mennyire nem tudják miként kell egy nőhöz viszonyulni. *Tisztában van vele, hogy olyat mondott, aminek következtében bármikor számíthat arra, hogy a plafon a fejükre szakad. Ő ugyanúgy megpróbálkozott ilyesmivel az erdőben, mint elődei.*
- Ki akarta vágni a fát alólad? *Máskor nevetne egy ilyesmin, most viszont inkább gúnyosan, lenézően emlékezik meg a lány által kedvesnek titulált illetőről. Persze, hogy kedvesnek tartja. Ha most berobbanna az ablakon egy medve, hogy megegye őket, Frey még akkor is kedves mosollyal állítaná, hogy nem akar rosszat tőlük. Még akkor is ezt mondaná talán, ha Caleth már félig kilógna a medve szájából.*
- Előbb ezt szokd meg. A többi város másként működik, mások a szabályok. *Felajánlhatná talán, hogy elviszi Lihanechbe, talán még azt tudja elképzelni a lány számára, mint Wegtorent és Pirtianest, de amit mondott azt komolyan gondolta. Egy a természetben nevelkedett teremtésnek előbb meg kell tanulnia egy városban érvényesülnie, mielőtt fejest ugrana egy másikba.
Nem csak ő húzza vissza a karját maga mellé, de Frey is olyannyira próbálkozik, hogy ezzel háta nagyot puffan az ágy melletti padlón. Nem is Caleth lenne, ha most rögtön kipattanna a fekvőhelyéről, hogy aggódva segítse fel a freységet. Ő ehelyett inkább kihúzódik az ágy szélére, jobbjával megtámasztja a fejét fekvőhelyzetben és onnan tekint le nevetve a lány felé.*
- Keresel ott valamit?
2854. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-26 11:54:37
Üzenet elküldve: 2016-04-26 11:54:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
- Oh. *Esik le neki, hogy mire is utal a férfi.*
- Hát, sok dolognak nevezték még eddig, de ennek még nem. *Kerekedik egy szomorkás mosoly arcára, miközben lehajtja fáradt fejét, hogy haja újra arcába lógjon, s eltakarja fehérkés bőrét.*
- Freység. *Nevet fel, aprón, majd szemei sarkából néz a férfira.*
- Geaernek biztos tetszene ez a kifejezés. Már régóta gondolkodott, hogy mivel lehetne illetni ezt a… jelenséget. Ő csak így hívta. *Furcsa, hogy kivételesen kiejti bátyának a nevét, pedig nem sűrűn szokta. Azt sem tudja, hogy eddig kinek mesélte már el a nevét családjának. Talán Aravaenek, amikor hírt kapott nagybátyja haláláról.*
- Ha gondolod megtaníthatlak. *Kapja fel a fejét.* - Már amennyire én is értek hozzá. *Csavarja hajának egyik lágy tincsét ujjára zavarodottságában.*
- Nem sokat tudok, de amit tudok, azt szívesen megmutatom neked. *Kedveskedik tovább. Ezekben az időkben amúgy sem árt, ha az ember tud harcolni. Nem mintha a többi időszak olyan kellemes és békés lenne. Ott vannak a banditák, haramiák, tolvajok, gyilkosok, kik lépten nyomon az ember életére akarnak törni. Vagy az elfére.
Habár a szőkeség ilyennel még nem találkozott.
Meséje közbe persze a férfi rögtön a leglényegtelenebb dologra kérdez rá. Tekintetét ráemelve, smaragd íriszeibe a kétkedés fénye csillan meg. Sokatmondóan pillantás ez, mint aki nem hiszi el, hogy a férfinak vissza kell kérdeznie. Kettejük közül ő az, aki sose tudja, hogy mi mit jelent, de ezt épp értette.*
- Igazából asszonyává akart tenni, de aztán látta, hogy épp nem vagyok a helyzet magaslatán, így adott nekem egy nap haladékot. *Vonja meg a vállát, mint akinek nem is számít az egész.* - Igazából kedves férfi volt. *Nem mintha bárki neki nem az lenne. Még aki meg akarná ölni még az is az lenne számára, hisz a rosszat senkiből sem nézi ki.*
- Igaz, csak a fát akarta kivágni alólam. *Neveti el magát, ahogy visszagondol a tisztásbéli esetre.*
- Én kíváncsi lennék a többi városra is. *Vallja be töredékesen. Ezért sem érti magát, hogy miért ragadt le itt, ebbe a városba. Talán azért, amit a férfi mondott. Mert van egy… milye is? Ritmusa.
Alvadása után, Alyna sértődötten mászik le a lány kezéről, s bújik be a párna alá. Ő fázik, hideg van. A nyitott ablak lehűtötte a szobát, s ezt most már a szőkeség is érzékeli.
Amíg a sötéthez szokatja szemét, addig a férfi alvó arcát nézi. Próbál kibújni az ölelő kéz alól, úgy hogy ne ébressze fel a másikat. Sunnyogása közben, ahogy óvatosan próbál kibújni, ezért oda sem figyel a férfira. Bár figyeli, nehogy felébressze mégsem látja, hogy kinyitja szemeit. Sajátjai sem szoktak még hozzá a sötétséghez. Ezért éri váratlanul a hang.
Egy halk sikoly kíséretében ijed meg, aprót ugrik is az ágyon, ám mivel már a szélén jár… Háttal veszi le a földet, miközben lábai az égre merednek, az ágy gondos tartásában. Hangos puffanás kíséri mozdulatait, s halk jajgatás, ahogy a padlón fekve piheg, lábait pedig próbálja lehalászni az ágyról.*
- Áh, semmi. *Emeli fel kezét a sötétbe, s talán a férfi láthatja is, hogy legyint, mint akit nem is zavar az egész dolog.*
- Oh. *Esik le neki, hogy mire is utal a férfi.*
- Hát, sok dolognak nevezték még eddig, de ennek még nem. *Kerekedik egy szomorkás mosoly arcára, miközben lehajtja fáradt fejét, hogy haja újra arcába lógjon, s eltakarja fehérkés bőrét.*
- Freység. *Nevet fel, aprón, majd szemei sarkából néz a férfira.*
- Geaernek biztos tetszene ez a kifejezés. Már régóta gondolkodott, hogy mivel lehetne illetni ezt a… jelenséget. Ő csak így hívta. *Furcsa, hogy kivételesen kiejti bátyának a nevét, pedig nem sűrűn szokta. Azt sem tudja, hogy eddig kinek mesélte már el a nevét családjának. Talán Aravaenek, amikor hírt kapott nagybátyja haláláról.*
- Ha gondolod megtaníthatlak. *Kapja fel a fejét.* - Már amennyire én is értek hozzá. *Csavarja hajának egyik lágy tincsét ujjára zavarodottságában.*
- Nem sokat tudok, de amit tudok, azt szívesen megmutatom neked. *Kedveskedik tovább. Ezekben az időkben amúgy sem árt, ha az ember tud harcolni. Nem mintha a többi időszak olyan kellemes és békés lenne. Ott vannak a banditák, haramiák, tolvajok, gyilkosok, kik lépten nyomon az ember életére akarnak törni. Vagy az elfére.
Habár a szőkeség ilyennel még nem találkozott.
Meséje közbe persze a férfi rögtön a leglényegtelenebb dologra kérdez rá. Tekintetét ráemelve, smaragd íriszeibe a kétkedés fénye csillan meg. Sokatmondóan pillantás ez, mint aki nem hiszi el, hogy a férfinak vissza kell kérdeznie. Kettejük közül ő az, aki sose tudja, hogy mi mit jelent, de ezt épp értette.*
- Igazából asszonyává akart tenni, de aztán látta, hogy épp nem vagyok a helyzet magaslatán, így adott nekem egy nap haladékot. *Vonja meg a vállát, mint akinek nem is számít az egész.* - Igazából kedves férfi volt. *Nem mintha bárki neki nem az lenne. Még aki meg akarná ölni még az is az lenne számára, hisz a rosszat senkiből sem nézi ki.*
- Igaz, csak a fát akarta kivágni alólam. *Neveti el magát, ahogy visszagondol a tisztásbéli esetre.*
- Én kíváncsi lennék a többi városra is. *Vallja be töredékesen. Ezért sem érti magát, hogy miért ragadt le itt, ebbe a városba. Talán azért, amit a férfi mondott. Mert van egy… milye is? Ritmusa.
Alvadása után, Alyna sértődötten mászik le a lány kezéről, s bújik be a párna alá. Ő fázik, hideg van. A nyitott ablak lehűtötte a szobát, s ezt most már a szőkeség is érzékeli.
Amíg a sötéthez szokatja szemét, addig a férfi alvó arcát nézi. Próbál kibújni az ölelő kéz alól, úgy hogy ne ébressze fel a másikat. Sunnyogása közben, ahogy óvatosan próbál kibújni, ezért oda sem figyel a férfira. Bár figyeli, nehogy felébressze mégsem látja, hogy kinyitja szemeit. Sajátjai sem szoktak még hozzá a sötétséghez. Ezért éri váratlanul a hang.
Egy halk sikoly kíséretében ijed meg, aprót ugrik is az ágyon, ám mivel már a szélén jár… Háttal veszi le a földet, miközben lábai az égre merednek, az ágy gondos tartásában. Hangos puffanás kíséri mozdulatait, s halk jajgatás, ahogy a padlón fekve piheg, lábait pedig próbálja lehalászni az ágyról.*
- Áh, semmi. *Emeli fel kezét a sötétbe, s talán a férfi láthatja is, hogy legyint, mint akit nem is zavar az egész dolog.*
2853. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-26 11:01:07
Üzenet elküldve: 2016-04-26 11:01:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
- Imádnivaló. Tudod, aranyos. Olyan, ami megmosolyogtatja az embert. Persze néhol bosszantó is, de talán ebben a kettőségben van meg… *A mi is? Szakállát simogatván igyekszik megtalálni a megfelelő szót, amivel a lány efféle tulajdonságát illeti, de valahogy nem találja.* A freysége a dolognak. *A legegyszerűbb, ha inkább új fogalmat alkot a lány nevéből. Az meg sem fordul a fejében, hogy a szöszike esetleg nem önmagát a szót nem érti, hanem a miértjét. Elég ideje ismeri már ahhoz, hogy tudja, vannak olyan egyszerű kifejezések, amelyeket az elf nem igazán tud értelmezni, vagy mert, nem tudja a jelentését, vagy, mert egyszerűen nem ért még a férfi beszédmódjához.*
- Nos, felajánlhatnám csodálatos kardforgatói képességeimet az érdekedben, hogy gyakorolhass, de úgy gondolom inkább én szorulnék ilyesmire. *A szakálláról hamar a tarkójára csúszik a tenyere, hogy zavartan vakargassa. Nem igazán szeret olyan színben tündökölni, amikor nem tud honolni a férfiasságának, már pedig, amikor adott egy nő, aki karddal az oldalán járja a világot, és adott ő, aki viszont csak a pennát forgatja a tintában… nos, az felér egy kis kasztrálással. Ettől pedig kellemetlenül érzi magát, mint, aki képtelen lenne biztonságban tartani egyet a gyengébbik nemből.
A lány további beszédéből, ami az önveszélyességéről szól, egyetlen egy dolog ragad meg a fejében, minden további csak afféle mellékes suttogásként marad meg a fejében, s nem is Calról lenne szó, ha nem kérdezne rá rögtön.*
- Miért hajolt közelebb hozzád? *Veti közbe a kérdést mindenféle mosoly nélkül. Nem kenyere a féltékenység, valahogy a nagyra nőtt önbizalma nem engedte eddig, de most mégis zavaróan a gyomrába mar a gondolat, hogy valaki más is megkísérelhette azt, amivel ő sikeresen bepróbálkozott az imént. Egyedül ez a gondolat, ami mosolyt fakaszt rá végül.*
- Voltam persze. Próbáltam mindent bejárni, amire lehetőségem volt, de valamiért Artheniorhoz vonzódom a leginkább. Van a városnak egy ritmusa, ami kifejezetten tetszik. De nem vetem el a dolgot, hogy bármikor továbbálljak. *Nem mintha Frey kérdezte volna tőle, de mégis többet mond.
Hajlamos arra, hogy egészen mélyen aludjon, még, ha egy csapatnyi élőholt is törné rá az ajtót, talán arra a zajra sem riadna meg. Így a hangok nem ébresztik fel, amikor Alyna ijedten visítozni kezd, vagy Frey lágyan csítítja, de van valami más, amire minden körülmények között felkelne. Ez pedig az az érzés, mintha valaki nézné. Mindegy, hogy egy röpke pillanatra, vagy órákra, de előbb utóbb valamiért megérzi. Nincs ez másképp most sem, amikor résnyire nyitja szemhéjait és a sötétben is látni véli, ahogy a szőkeség az arcát simítja tekintetével. Csak egy pillanatra emeli meg a fejét és szemei a kezére tévednek.*
- Ühm… ne haragudj. *Köszörüli meg a torkát és lassan visszahúzza a kezét. Valamiért él benne a gyanú, hogy ennek köszönheti a lány bámulós ébresztését.* Valamikor félálomban és ösztönösen tehettem. *Szabadkozik némi ébredés utáni álmossággal a hangjában.*
- Imádnivaló. Tudod, aranyos. Olyan, ami megmosolyogtatja az embert. Persze néhol bosszantó is, de talán ebben a kettőségben van meg… *A mi is? Szakállát simogatván igyekszik megtalálni a megfelelő szót, amivel a lány efféle tulajdonságát illeti, de valahogy nem találja.* A freysége a dolognak. *A legegyszerűbb, ha inkább új fogalmat alkot a lány nevéből. Az meg sem fordul a fejében, hogy a szöszike esetleg nem önmagát a szót nem érti, hanem a miértjét. Elég ideje ismeri már ahhoz, hogy tudja, vannak olyan egyszerű kifejezések, amelyeket az elf nem igazán tud értelmezni, vagy mert, nem tudja a jelentését, vagy, mert egyszerűen nem ért még a férfi beszédmódjához.*
- Nos, felajánlhatnám csodálatos kardforgatói képességeimet az érdekedben, hogy gyakorolhass, de úgy gondolom inkább én szorulnék ilyesmire. *A szakálláról hamar a tarkójára csúszik a tenyere, hogy zavartan vakargassa. Nem igazán szeret olyan színben tündökölni, amikor nem tud honolni a férfiasságának, már pedig, amikor adott egy nő, aki karddal az oldalán járja a világot, és adott ő, aki viszont csak a pennát forgatja a tintában… nos, az felér egy kis kasztrálással. Ettől pedig kellemetlenül érzi magát, mint, aki képtelen lenne biztonságban tartani egyet a gyengébbik nemből.
A lány további beszédéből, ami az önveszélyességéről szól, egyetlen egy dolog ragad meg a fejében, minden további csak afféle mellékes suttogásként marad meg a fejében, s nem is Calról lenne szó, ha nem kérdezne rá rögtön.*
- Miért hajolt közelebb hozzád? *Veti közbe a kérdést mindenféle mosoly nélkül. Nem kenyere a féltékenység, valahogy a nagyra nőtt önbizalma nem engedte eddig, de most mégis zavaróan a gyomrába mar a gondolat, hogy valaki más is megkísérelhette azt, amivel ő sikeresen bepróbálkozott az imént. Egyedül ez a gondolat, ami mosolyt fakaszt rá végül.*
- Voltam persze. Próbáltam mindent bejárni, amire lehetőségem volt, de valamiért Artheniorhoz vonzódom a leginkább. Van a városnak egy ritmusa, ami kifejezetten tetszik. De nem vetem el a dolgot, hogy bármikor továbbálljak. *Nem mintha Frey kérdezte volna tőle, de mégis többet mond.
Hajlamos arra, hogy egészen mélyen aludjon, még, ha egy csapatnyi élőholt is törné rá az ajtót, talán arra a zajra sem riadna meg. Így a hangok nem ébresztik fel, amikor Alyna ijedten visítozni kezd, vagy Frey lágyan csítítja, de van valami más, amire minden körülmények között felkelne. Ez pedig az az érzés, mintha valaki nézné. Mindegy, hogy egy röpke pillanatra, vagy órákra, de előbb utóbb valamiért megérzi. Nincs ez másképp most sem, amikor résnyire nyitja szemhéjait és a sötétben is látni véli, ahogy a szőkeség az arcát simítja tekintetével. Csak egy pillanatra emeli meg a fejét és szemei a kezére tévednek.*
- Ühm… ne haragudj. *Köszörüli meg a torkát és lassan visszahúzza a kezét. Valamiért él benne a gyanú, hogy ennek köszönheti a lány bámulós ébresztését.* Valamikor félálomban és ösztönösen tehettem. *Szabadkozik némi ébredés utáni álmossággal a hangjában.*
2852. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-19 14:09:40
Üzenet elküldve: 2016-04-19 14:09:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*A visszakérdezésre csak megrázza a fejét, hogy tudatosítsa a férfiban, valóban ezt mondta. Majd csak újra megrázza, hogy valóban nem zavarja. Szőke tincsei az arcába hullnak, pár könnyed hajszál beleakad szempilláiba is. Őt nem, hiszen miért is zavarná? Kettejük közül épp ő van megáldva azzal a képességgel, hogy a másoknak zavaró jelenségek őt hidegen hagyják. De ezzel már szembesülhetett a férfi, főleg amikor mezítlen fürdik, vagy lenge ruhákba mászkál. A másoknak prűd dolgok, valahogy nincsenek belenevelve a szőkeségbe.*
- Imádnivaló? *Pislog nagyokat. Sok mindent mondtak már szerencsétlenkedésére, de ezt még nem. Jó persze, elsőként esetlennek tűnik. Aztán… Harcban is kikap.*
- Igen, meglehet. Talán ez a probléma, hogy Darelen kívül senkivel sem tudtam gyakorolni. *Sóhajtja el magát, ahogy kiejti régi útitársának nevét. Egy pillanat erejéig elgondolkozik, hogy vajon mi lehet a férfival. Reméli, hogy a csapat, akivel volt a legutóbb jól van, s ő maga is. Bár már régen rájött, hogy a férfit nem olyan fából faragták, hogy könnyen a túlvilágra küldjék. Ábrándos mosoly simul arcára.*
- Hát… Inkább vagyok ön-, mint közveszélyes. Inkább magamnak esik bántódása, mint másoknak, bár volt már rá precedens, hogy másoknak is. Amikor katicákat hánytam, volt egy férfi, szegény mindig akkor hajolt közel hozzám, amikor öklendezni kezdtem. *Már az emlék mivoltára is kirázza a hideg. Nem volt kellemes érzés, főleg, mert testén is számtalan más virág nőtt.*
- Más városokba is voltál?
*Kérdi még elhalóan, ám szemei folyamatosan csukódnak le. Egészen addig, amíg el nem alszik, s le nem puffan az ágyra. Fel sem kel arra, hogy a férfi párnát helyez a buksija alá, vagy épp betakarja. Halvány mosoly jelzi arcán, mennyire is tetszik neki a gesztus. Közben halkan valamit motyog is. S a férfi hallhatja is, hogy a nevét suttogja.
Alyna ekkortájt mászik ki a csizmából, s sunnyog fel az ágyra, hogy bemásszon a lány ruhái alá, bőrének melegét átvegye. Hüllő, nem tud mit csinálni neki kell a meleg, s még hogy takaró is van rajta, csak halk nyikorgások jelzik, hogy jól érzi magát. De a férfival már ő sem törődik.
Az est nagy része eseménytelenül telik a szőkeség számára. Az első pár órába álma sötét és üres, mint amilyen rég nem volt már. Majd újra jön a régi nóta. A folyosó, az ajtó, a sötét szoba a vörös ködök.
Nem tudja, hogy a férfi ölelése e, vagy más, de valami felkelésre készteti. Nagy levegővétellel ül fel az ágyon, szemei kikerekednek. Alyna sikoltva esik ölébe, s Freyai gyorsan kezei közé fogja, majd felemeli.*
- Semmi baj, css. *Nyugtatja, de hogy magát, vagy a gyíkot nem tudni. Mindenesetre nem akarja, hogy a férfi felkeljen, aki…
S ekkor érzi meg ölében a férfi kezét, ki az előbb még óvón ölelte át. Tekintete a sötét szobába lassan vándorol a kéz tulajdonosa felé, egészen arcáig.*
*A visszakérdezésre csak megrázza a fejét, hogy tudatosítsa a férfiban, valóban ezt mondta. Majd csak újra megrázza, hogy valóban nem zavarja. Szőke tincsei az arcába hullnak, pár könnyed hajszál beleakad szempilláiba is. Őt nem, hiszen miért is zavarná? Kettejük közül épp ő van megáldva azzal a képességgel, hogy a másoknak zavaró jelenségek őt hidegen hagyják. De ezzel már szembesülhetett a férfi, főleg amikor mezítlen fürdik, vagy lenge ruhákba mászkál. A másoknak prűd dolgok, valahogy nincsenek belenevelve a szőkeségbe.*
- Imádnivaló? *Pislog nagyokat. Sok mindent mondtak már szerencsétlenkedésére, de ezt még nem. Jó persze, elsőként esetlennek tűnik. Aztán… Harcban is kikap.*
- Igen, meglehet. Talán ez a probléma, hogy Darelen kívül senkivel sem tudtam gyakorolni. *Sóhajtja el magát, ahogy kiejti régi útitársának nevét. Egy pillanat erejéig elgondolkozik, hogy vajon mi lehet a férfival. Reméli, hogy a csapat, akivel volt a legutóbb jól van, s ő maga is. Bár már régen rájött, hogy a férfit nem olyan fából faragták, hogy könnyen a túlvilágra küldjék. Ábrándos mosoly simul arcára.*
- Hát… Inkább vagyok ön-, mint közveszélyes. Inkább magamnak esik bántódása, mint másoknak, bár volt már rá precedens, hogy másoknak is. Amikor katicákat hánytam, volt egy férfi, szegény mindig akkor hajolt közel hozzám, amikor öklendezni kezdtem. *Már az emlék mivoltára is kirázza a hideg. Nem volt kellemes érzés, főleg, mert testén is számtalan más virág nőtt.*
- Más városokba is voltál?
*Kérdi még elhalóan, ám szemei folyamatosan csukódnak le. Egészen addig, amíg el nem alszik, s le nem puffan az ágyra. Fel sem kel arra, hogy a férfi párnát helyez a buksija alá, vagy épp betakarja. Halvány mosoly jelzi arcán, mennyire is tetszik neki a gesztus. Közben halkan valamit motyog is. S a férfi hallhatja is, hogy a nevét suttogja.
Alyna ekkortájt mászik ki a csizmából, s sunnyog fel az ágyra, hogy bemásszon a lány ruhái alá, bőrének melegét átvegye. Hüllő, nem tud mit csinálni neki kell a meleg, s még hogy takaró is van rajta, csak halk nyikorgások jelzik, hogy jól érzi magát. De a férfival már ő sem törődik.
Az est nagy része eseménytelenül telik a szőkeség számára. Az első pár órába álma sötét és üres, mint amilyen rég nem volt már. Majd újra jön a régi nóta. A folyosó, az ajtó, a sötét szoba a vörös ködök.
Nem tudja, hogy a férfi ölelése e, vagy más, de valami felkelésre készteti. Nagy levegővétellel ül fel az ágyon, szemei kikerekednek. Alyna sikoltva esik ölébe, s Freyai gyorsan kezei közé fogja, majd felemeli.*
- Semmi baj, css. *Nyugtatja, de hogy magát, vagy a gyíkot nem tudni. Mindenesetre nem akarja, hogy a férfi felkeljen, aki…
S ekkor érzi meg ölében a férfi kezét, ki az előbb még óvón ölelte át. Tekintete a sötét szobába lassan vándorol a kéz tulajdonosa felé, egészen arcáig.*
2851. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-19 09:51:58
Üzenet elküldve: 2016-04-19 09:51:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
- Ne? *Fordul a lány felé. Nem teljesen érti eleinte mire ugyan ez a tiltakozás. Fejét kibillenti egyenes helyzetéből, hogy jobban rálásson a szőkeség arcára, s amint felfogja mire céloz, kénytelen nem elmosolyodni megint.*
- Mmm… Hát rendben, ha téged nem zavar. *Eszébe sem jutna eljátszani a nagy hőst, aki még ennek ellenére is inkább nyomorogtatja meg a hátát a földön, amikor van lehetősége az elf mellett lehajtania a fejét, még akkor is, ha nem célja elkezdeni csak úgy tapizni. Na jó, de persze, hogy célja lenne, de nem fogja. Már maga a felajánlás is többet jelez számára, hiszen eddig nagy szakadékot érzett közöttük, ami mostanra egy apróbb repedéssé szűkült, s ha már ennyit is sikerült elérnie, s érez valamit Frey felől, nem fogja elrontani. Le is rúgja csizmáját, de egyelőre nem fészkeli magát vízszintbe.
Az ügyetlenkedésre csak legyint egyet.*
- Valahol tulajdonképpen egészen imádnivaló ez a tulajdonság. *Valami ősi férfi ösztön lehet ez, de egy esetlen lány mellett még ő is sokkal inkább erősebbnek érzi magát, még ha annyira nem is az.*
- A verseny… *Újabbat legyint, s horkant is mellé egyet.* A versenyeknek egy nyertese van. Nyilvánvalóan az a fél-elf fickó, aki végül elvihette a legjobb harcosnak járó díjat jóval képzettebb és tapasztaltabb is volt nálad. Ott van a kezében az előny, hogy több ellenféllel is dolga lehetett életében, ismeri a cseleket és jobban előretud számolni. *Nagyjából ennyi okosságot tudna mondani a harcok művészetéről és ezt is csak a józan esze mondatja vele és nem a tapasztalat.*
- Nem kell rajta változtatnod, amíg az életed nem veszélyezteted vele… Vagy az enyémet. *Céloz a korábbi incidensre, amely egy Calnak nagyon fontos testrész veszélyeztetéséhez vezetett.
Amint a lány közbeszól a történet előtt felnevet.*
- Igaz. *Ismeri be kacagva.* Mondjuk úgy, hogy munkámból fakadóan sokat járok kelek, na. *Illegeti a fejét jobbra balra, miközben hüvelykjével lassan végigsimít a lány kézfejének oldalán, ami annak kuncogásához vezet. Elvigyorodik, de nem húzza el a kezét.
Meg történik az egyébként is a mese felénél, amikor az elf egyszer csak kidől mellette. Előbb ugyan kissé riadtan fordul hátra, attól való félelmében, hogy rosszul lett, de a halk szuszogás inkább az alvás tényét erősíti, mint korábbi gondolatát. Újabb mosoly a jussa a produkciónak, s párnát húz elő, majd takarót, az egyiket a lány feje alá ügyeskedi, abban bízva, hogy nem zavarja meg álmában, míg a másikkal betakarja. Egy ideig sóhajtozva sétál a szobában, megáll az ablak előtt, s beszippantja az eső friss illatát, majd miután érzi, hogy az ő fejét is nyomja a fáradtság, hát szégyenkezés nélkül fekszik a lány mögé. Nem ér hozzá most, de néhány órácska elteltével, ha a lány megébred, a férfi karját mégis a lány derekán átvetve találhatja, miközben Caleth maga nagyokat szusszanva, mélyen alszik mellette.*
- Ne? *Fordul a lány felé. Nem teljesen érti eleinte mire ugyan ez a tiltakozás. Fejét kibillenti egyenes helyzetéből, hogy jobban rálásson a szőkeség arcára, s amint felfogja mire céloz, kénytelen nem elmosolyodni megint.*
- Mmm… Hát rendben, ha téged nem zavar. *Eszébe sem jutna eljátszani a nagy hőst, aki még ennek ellenére is inkább nyomorogtatja meg a hátát a földön, amikor van lehetősége az elf mellett lehajtania a fejét, még akkor is, ha nem célja elkezdeni csak úgy tapizni. Na jó, de persze, hogy célja lenne, de nem fogja. Már maga a felajánlás is többet jelez számára, hiszen eddig nagy szakadékot érzett közöttük, ami mostanra egy apróbb repedéssé szűkült, s ha már ennyit is sikerült elérnie, s érez valamit Frey felől, nem fogja elrontani. Le is rúgja csizmáját, de egyelőre nem fészkeli magát vízszintbe.
Az ügyetlenkedésre csak legyint egyet.*
- Valahol tulajdonképpen egészen imádnivaló ez a tulajdonság. *Valami ősi férfi ösztön lehet ez, de egy esetlen lány mellett még ő is sokkal inkább erősebbnek érzi magát, még ha annyira nem is az.*
- A verseny… *Újabbat legyint, s horkant is mellé egyet.* A versenyeknek egy nyertese van. Nyilvánvalóan az a fél-elf fickó, aki végül elvihette a legjobb harcosnak járó díjat jóval képzettebb és tapasztaltabb is volt nálad. Ott van a kezében az előny, hogy több ellenféllel is dolga lehetett életében, ismeri a cseleket és jobban előretud számolni. *Nagyjából ennyi okosságot tudna mondani a harcok művészetéről és ezt is csak a józan esze mondatja vele és nem a tapasztalat.*
- Nem kell rajta változtatnod, amíg az életed nem veszélyezteted vele… Vagy az enyémet. *Céloz a korábbi incidensre, amely egy Calnak nagyon fontos testrész veszélyeztetéséhez vezetett.
Amint a lány közbeszól a történet előtt felnevet.*
- Igaz. *Ismeri be kacagva.* Mondjuk úgy, hogy munkámból fakadóan sokat járok kelek, na. *Illegeti a fejét jobbra balra, miközben hüvelykjével lassan végigsimít a lány kézfejének oldalán, ami annak kuncogásához vezet. Elvigyorodik, de nem húzza el a kezét.
Meg történik az egyébként is a mese felénél, amikor az elf egyszer csak kidől mellette. Előbb ugyan kissé riadtan fordul hátra, attól való félelmében, hogy rosszul lett, de a halk szuszogás inkább az alvás tényét erősíti, mint korábbi gondolatát. Újabb mosoly a jussa a produkciónak, s párnát húz elő, majd takarót, az egyiket a lány feje alá ügyeskedi, abban bízva, hogy nem zavarja meg álmában, míg a másikkal betakarja. Egy ideig sóhajtozva sétál a szobában, megáll az ablak előtt, s beszippantja az eső friss illatát, majd miután érzi, hogy az ő fejét is nyomja a fáradtság, hát szégyenkezés nélkül fekszik a lány mögé. Nem ér hozzá most, de néhány órácska elteltével, ha a lány megébred, a férfi karját mégis a lány derekán átvetve találhatja, miközben Caleth maga nagyokat szusszanva, mélyen alszik mellette.*
2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-18 14:56:57
Üzenet elküldve: 2016-04-18 14:56:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Selyem és vászon //
*Való igaz, hogy a vörös nem a legjobb színésznő Artheniorban. Ha más nem, hát itt van Aelala, hogy lekörözze, de talán a magas, sötét hajú nő sem volna művészi képességei teljes tudatában, mikor valaki olyat lát, aki nem is olyan rég az életére tört (erényeiről nem is beszélve).*
- Én még hagyján, de… Nem akarom, hogy önnek ilyen silány kuplerájjal kelljen beérnie. Meg nyálas sörrel. *Próbál felháborodást tettetni, miközben a szíve hevesen ver annak gondolatára, hogy kifelé is észrevétlenül kell megpróbáljon eltűnni. Talán kiugorhatnának a folyosó végén lévő ablakon? De azt hogy magyarázza be a nőnek? A mókus még megúszna egy ilyen repülést, de milyen magasan lehetnek?*
- Talán beugorhatnánk a kovácshoz, hogy nekem is legyen egy olyanom. *Halkan, idegesen nevet annak gondolatára, hogy még fegyver sincs nála, amivel megvédhetné magát. Hisz a tőre is a parton maradt, a régi mellényében.
Hálás, hogy a másik ilyen megértő a sörbe köpdöső kocsmárosok tekintetében, akár tetteti akár nem, hogy elhiszi amit Rhebosse makog.
A cselédlány a pokróc alá gyűri haját mintha az csak egy túlméretezett kendő volna, és idegesen mosolyogva jelzi, hogy mehetnek. Bármelyik másik kocsmába, csak itt ne maradjanak.*
*Való igaz, hogy a vörös nem a legjobb színésznő Artheniorban. Ha más nem, hát itt van Aelala, hogy lekörözze, de talán a magas, sötét hajú nő sem volna művészi képességei teljes tudatában, mikor valaki olyat lát, aki nem is olyan rég az életére tört (erényeiről nem is beszélve).*
- Én még hagyján, de… Nem akarom, hogy önnek ilyen silány kuplerájjal kelljen beérnie. Meg nyálas sörrel. *Próbál felháborodást tettetni, miközben a szíve hevesen ver annak gondolatára, hogy kifelé is észrevétlenül kell megpróbáljon eltűnni. Talán kiugorhatnának a folyosó végén lévő ablakon? De azt hogy magyarázza be a nőnek? A mókus még megúszna egy ilyen repülést, de milyen magasan lehetnek?*
- Talán beugorhatnánk a kovácshoz, hogy nekem is legyen egy olyanom. *Halkan, idegesen nevet annak gondolatára, hogy még fegyver sincs nála, amivel megvédhetné magát. Hisz a tőre is a parton maradt, a régi mellényében.
Hálás, hogy a másik ilyen megértő a sörbe köpdöső kocsmárosok tekintetében, akár tetteti akár nem, hogy elhiszi amit Rhebosse makog.
A cselédlány a pokróc alá gyűri haját mintha az csak egy túlméretezett kendő volna, és idegesen mosolyogva jelzi, hogy mehetnek. Bármelyik másik kocsmába, csak itt ne maradjanak.*
2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-18 13:54:08
Üzenet elküldve: 2016-04-18 13:54:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Selyem és vászon//
~Mégsem olyan jó színész, mint elsőre tűnt~
*A másik zavarát és ijedtségét látva azonban úgy dönt, ezt nem fogja a szemére vetni, inkább csitítóan a vállára teszi a kezét és megnyugtatónak szánt mosollyal mélyen a szemébe néz.*
-Nem kell ilyen pultosokkal egy helyen maradnia... Van elég kocsma a városban. Kereshetünk másikat. Legrosszabb esetben veszünk egy barátságosan kacsintgató üveget a piacon és leülünk vele a tisztáson, vagy a templom kertjében. Ha pedig a kocsmáros újra bele akarna köpni a sörbe miközben távozunk... hát nem vagyunk mi annyira védtelen nők. *veregeti meg az övén függő tőrt jelentőségteljesen. Nem mintha olyan sokat használná az említett fegyvert, de elboldogul vele, ha muszáj, ráadásul egy tömött ivóban kamatoztathatja leghasznosabb képességét, vagyis azt, hogy pillanatok alatt tud férfiakban vágyat kelteni arra, hogy harcba szálljanak érte, megvédjék és így bizonyítsák rátermettségüket...*
~Mégsem olyan jó színész, mint elsőre tűnt~
*A másik zavarát és ijedtségét látva azonban úgy dönt, ezt nem fogja a szemére vetni, inkább csitítóan a vállára teszi a kezét és megnyugtatónak szánt mosollyal mélyen a szemébe néz.*
-Nem kell ilyen pultosokkal egy helyen maradnia... Van elég kocsma a városban. Kereshetünk másikat. Legrosszabb esetben veszünk egy barátságosan kacsintgató üveget a piacon és leülünk vele a tisztáson, vagy a templom kertjében. Ha pedig a kocsmáros újra bele akarna köpni a sörbe miközben távozunk... hát nem vagyunk mi annyira védtelen nők. *veregeti meg az övén függő tőrt jelentőségteljesen. Nem mintha olyan sokat használná az említett fegyvert, de elboldogul vele, ha muszáj, ráadásul egy tömött ivóban kamatoztathatja leghasznosabb képességét, vagyis azt, hogy pillanatok alatt tud férfiakban vágyat kelteni arra, hogy harcba szálljanak érte, megvédjék és így bizonyítsák rátermettségüket...*
2848. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-15 20:40:25
Üzenet elküldve: 2016-04-15 20:40:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Selyem és vászon //
*A lány a legkevésbé sem jön zavarba attól, hogy nekimennek. Van most nagyobb gondja is, mégpedig minél hamarabb eltűnni a fogadó népének kíváncsi szemei elől. Azt, hogy Amine felé néz észre sem veszi, hisz épp vehemensen próbálja a vele lévő hölgy tudtára adni, hogy az ajtónál, sőt még a fogadó alsó szintjénél is mennyivel jobb hely az emelet. Igen. Hangulatos, csöndes, meg minden, csak épp italt nem szolgálnak a lakosztályokban.
Aelala karját a vörös nem engedi el, nem azért mert nem tudna a nő magától fölmenni a lépcsőn -sokkal inkább azért, mert izgatottságában muszáj fognia valamit.
Csak, mikor az emeleti folyosóra érnek, fordul meg és hajlandó elkezdeni saját karját szorongatni a bárdé helyett. Riadt arccal tekint a lépcső irányába, mintha csak bármely pillanatban megindulhatna fölfelé a sötét bőrű trió, élükön a gazfickóval.*
- Én… Nem… Mi? *Néz zavartan Aelalára.* Nem mehetnénk máshova? Egy jobb helyre, itt… Itt láttam, hogy a pultos… ööö… *Kezét tördelve próbál valami fedősztorit összehozni, hogy ne kelljen bevallania mitől is ijedt meg annyira.*
- Beleköpött a sörbe. Igen, a pultos beleköpött a sörbe. Undorító. Fúj. Nem mehetnénk el?
*Esdekelve pislog a nőre.*
*A lány a legkevésbé sem jön zavarba attól, hogy nekimennek. Van most nagyobb gondja is, mégpedig minél hamarabb eltűnni a fogadó népének kíváncsi szemei elől. Azt, hogy Amine felé néz észre sem veszi, hisz épp vehemensen próbálja a vele lévő hölgy tudtára adni, hogy az ajtónál, sőt még a fogadó alsó szintjénél is mennyivel jobb hely az emelet. Igen. Hangulatos, csöndes, meg minden, csak épp italt nem szolgálnak a lakosztályokban.
Aelala karját a vörös nem engedi el, nem azért mert nem tudna a nő magától fölmenni a lépcsőn -sokkal inkább azért, mert izgatottságában muszáj fognia valamit.
Csak, mikor az emeleti folyosóra érnek, fordul meg és hajlandó elkezdeni saját karját szorongatni a bárdé helyett. Riadt arccal tekint a lépcső irányába, mintha csak bármely pillanatban megindulhatna fölfelé a sötét bőrű trió, élükön a gazfickóval.*
- Én… Nem… Mi? *Néz zavartan Aelalára.* Nem mehetnénk máshova? Egy jobb helyre, itt… Itt láttam, hogy a pultos… ööö… *Kezét tördelve próbál valami fedősztorit összehozni, hogy ne kelljen bevallania mitől is ijedt meg annyira.*
- Beleköpött a sörbe. Igen, a pultos beleköpött a sörbe. Undorító. Fúj. Nem mehetnénk el?
*Esdekelve pislog a nőre.*
2847. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-07 18:23:55
Üzenet elküldve: 2016-04-07 18:23:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Fejét tehetetlenül forgatja hol jobbra, hol balra, ahogy a szobába körbenéz. A férfi már tudja mit akar, s fejét ijedten kapja oda a síri hangra.*
- Én… *Tagadna elsőre, de belátja, hogy sok értelme nincsen, amikor újra szólásra nyitná a száját ellenkezne, de erre talán még ereje sem lenne, így csak némán csendben marad, mindaddig, amíg meg nem hallja a férfi javaslatát. Vagy „önfeláldozását”, kinek hogy tetszik. Szinte azonnal fordul oda és kezd bele ellenkezésbe.*
- Ne! *Mondja talán kicsit erőteljesebben, s hangosabban a kelleténél. Még kezeit is felemeli tiltakozóan.*
- Mármint. *Kezd bele vontatottan és önmagához képest is szokatlanul lassan.*
- Nem kell. Elég nagy az ágy, ha ennyire ragaszkodsz hozzá… Elférünk rajta ketten. *Vesz egy nagy levegőt, miután szavait kiejti. Talán sose bocsátaná meg magának, ha valaki miatta érezné magát kényelmetlenül. Főleg ilyen butaság miatt, így ezúttal ő enged.
A mese nélküliségi reakción elhúzza a száját, s elgondolkozik, hogy mit tudna mondani, de semmi sem jut eszébe. Mintha mindent kitöröltek volna az agyából, mely eddig ott lakozott benne.
Azonban az elhelyezkedésre picit pironkodik, sőt még haját is zavartan birizgálja meg, hogy aztán egy újabb mély sóhaj keretein belül szólaljon meg.*
- Sajnálom, tudom, hogy… Sokszor ügyetlen vagyok, ami igazából azért furcsa, mert harcban ennyire ez nem jön ki. Ott, ha a kard a kezembe van, jó, persze van, hogy a találat nem talál be, és még a városi versenyeken is kikaptam, de mentségemre legyen mondva, hogy igazából talán egyedül Darel tanított harcolni. Már ha a gyakorlásainkat annak lehet nevezni, amikor egy hatalmas pallos védtem ki folyamatosan. *A pallos szót kiemelve mondja, még szemei is elkerekednek. Most magától kezdett el beszélni, csak az, ami jön a száján.*
- De igen, tudom, hogy a harcon kívül, igen szerencsétlen tudok lenni. *Húzza el a száját, mint aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, s szemei sarkából nézi a férfi reakcióit.*
- Mondanám, hogy szívesen változtatnék rajta, de lassan már negyven éve, sőt már több is, hogy csetlek botlok, szerintem ez már így maradt nálam. *Közben fejét félrehajtva figyeli a férfi ujjait, ahogy tenyerén járnak. Mély levegőket vesz, hiszen gyomrában továbbra is ott van az a furcsa érzés. Sokan úgy gondolják, hogy az ilyen viselkedés, az ilyen érzelem mind gyerekes dolog. De a szőkeség kezd rájönni, hogy az ilyenek elfogadásával és feldolgozásával válik az ember felnőtté. S lássuk be, hogy ideje lenne már felnőni a világhoz. Mégsem tudja, hogy miként kezdjen hozzá.
A történet elkezdésének a legelején már közbeszól.*
- A legutóbbi történeted is akkor volt, amikor a városba jöttél. *S még csak el sem gondolkozik, hogy valójában az a történet a gnóm nővel nem is volt igaz.*
- Merre járkálsz, hogy mindig visszajössz? *Teszi fel a kérdést. A csuklojánál ért simításnál az idegei megremegnek. Érződni, hogy izmait megfeszíti, s ennek ellenére is halk kuncogás, s folytonos rángások kísérik a simítást. Nem tehet róla, valójában tényleg ennyire érzékeny a bőre az érintésre. Csiklandós, s még csak tiktolni sem tudja. Nem mintha mást tudna.
A történet hallgatása közben csak egy pillanatra hunyja le a szemeit, a mélység máris magával rántja. Már nem hallja a végét, sem pedig a kérdést, bár ajkait szólásra nyitná, ám feje félrebillen. S egész felsőteste vele együtt dől, egyenesen Caleth válla irányába.
Csak hogy, mint a lány is mondta, a való életben nem a legügyesebb elf, s még egy egyszerű vállat sem képes eltalálni, mely ott van mellette. Így egyenesen a férfi mögé huppan le az ágyra, mély álomba szenderülve, s a lábtámlát így is csak milliméterekkel nem fejeli le.*
*Fejét tehetetlenül forgatja hol jobbra, hol balra, ahogy a szobába körbenéz. A férfi már tudja mit akar, s fejét ijedten kapja oda a síri hangra.*
- Én… *Tagadna elsőre, de belátja, hogy sok értelme nincsen, amikor újra szólásra nyitná a száját ellenkezne, de erre talán még ereje sem lenne, így csak némán csendben marad, mindaddig, amíg meg nem hallja a férfi javaslatát. Vagy „önfeláldozását”, kinek hogy tetszik. Szinte azonnal fordul oda és kezd bele ellenkezésbe.*
- Ne! *Mondja talán kicsit erőteljesebben, s hangosabban a kelleténél. Még kezeit is felemeli tiltakozóan.*
- Mármint. *Kezd bele vontatottan és önmagához képest is szokatlanul lassan.*
- Nem kell. Elég nagy az ágy, ha ennyire ragaszkodsz hozzá… Elférünk rajta ketten. *Vesz egy nagy levegőt, miután szavait kiejti. Talán sose bocsátaná meg magának, ha valaki miatta érezné magát kényelmetlenül. Főleg ilyen butaság miatt, így ezúttal ő enged.
A mese nélküliségi reakción elhúzza a száját, s elgondolkozik, hogy mit tudna mondani, de semmi sem jut eszébe. Mintha mindent kitöröltek volna az agyából, mely eddig ott lakozott benne.
Azonban az elhelyezkedésre picit pironkodik, sőt még haját is zavartan birizgálja meg, hogy aztán egy újabb mély sóhaj keretein belül szólaljon meg.*
- Sajnálom, tudom, hogy… Sokszor ügyetlen vagyok, ami igazából azért furcsa, mert harcban ennyire ez nem jön ki. Ott, ha a kard a kezembe van, jó, persze van, hogy a találat nem talál be, és még a városi versenyeken is kikaptam, de mentségemre legyen mondva, hogy igazából talán egyedül Darel tanított harcolni. Már ha a gyakorlásainkat annak lehet nevezni, amikor egy hatalmas pallos védtem ki folyamatosan. *A pallos szót kiemelve mondja, még szemei is elkerekednek. Most magától kezdett el beszélni, csak az, ami jön a száján.*
- De igen, tudom, hogy a harcon kívül, igen szerencsétlen tudok lenni. *Húzza el a száját, mint aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, s szemei sarkából nézi a férfi reakcióit.*
- Mondanám, hogy szívesen változtatnék rajta, de lassan már negyven éve, sőt már több is, hogy csetlek botlok, szerintem ez már így maradt nálam. *Közben fejét félrehajtva figyeli a férfi ujjait, ahogy tenyerén járnak. Mély levegőket vesz, hiszen gyomrában továbbra is ott van az a furcsa érzés. Sokan úgy gondolják, hogy az ilyen viselkedés, az ilyen érzelem mind gyerekes dolog. De a szőkeség kezd rájönni, hogy az ilyenek elfogadásával és feldolgozásával válik az ember felnőtté. S lássuk be, hogy ideje lenne már felnőni a világhoz. Mégsem tudja, hogy miként kezdjen hozzá.
A történet elkezdésének a legelején már közbeszól.*
- A legutóbbi történeted is akkor volt, amikor a városba jöttél. *S még csak el sem gondolkozik, hogy valójában az a történet a gnóm nővel nem is volt igaz.*
- Merre járkálsz, hogy mindig visszajössz? *Teszi fel a kérdést. A csuklojánál ért simításnál az idegei megremegnek. Érződni, hogy izmait megfeszíti, s ennek ellenére is halk kuncogás, s folytonos rángások kísérik a simítást. Nem tehet róla, valójában tényleg ennyire érzékeny a bőre az érintésre. Csiklandós, s még csak tiktolni sem tudja. Nem mintha mást tudna.
A történet hallgatása közben csak egy pillanatra hunyja le a szemeit, a mélység máris magával rántja. Már nem hallja a végét, sem pedig a kérdést, bár ajkait szólásra nyitná, ám feje félrebillen. S egész felsőteste vele együtt dől, egyenesen Caleth válla irányába.
Csak hogy, mint a lány is mondta, a való életben nem a legügyesebb elf, s még egy egyszerű vállat sem képes eltalálni, mely ott van mellette. Így egyenesen a férfi mögé huppan le az ágyra, mély álomba szenderülve, s a lábtámlát így is csak milliméterekkel nem fejeli le.*
2846. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-07 16:43:56
Üzenet elküldve: 2016-04-07 16:43:56
ÚJ
![>Dap Neuk [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1970_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//toborzás?//
*Dap fellépdel a széles falépcsőn, ami a szálláshelyre vezet. Látszólag itt mindenki csak alszik, a kissé kopottas, de szépen megmunkált aranyszámokkal ellátott faajtók, egyet kivéve, mind zárva vannak. Az ajtók mellé szerelt olajlámpások, nyugtalanítják Dapot.* ~Jól kezdődik.~ *Belép a szobába.* -Van itt valaki? *Semmi válasz.* ~Remek, komolyan azt gondoltam, hogy itt majd hősökre lelek?~ *Dap körülnéz a tágas szobában, az ágyon két ember is elférhet, ideális szerelmespároknak. Az asztalon lévő mosdótálban tiszta víz van, annyira tiszta, hogy Dap szerint valójában tündérkönny van a tálban. Az ablak a Holdudvarra nyílik, onnan madárcsicsergés hallható, Dap érzi, hogy vár rá valami, vagy valaki a Holdudvaron, így hát kiugrik az ablakon.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.04.08 00:28:24, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyszínleírásnak/alapvető logikának ellentmondó részletek javítása.
*Dap fellépdel a széles falépcsőn, ami a szálláshelyre vezet. Látszólag itt mindenki csak alszik, a kissé kopottas, de szépen megmunkált aranyszámokkal ellátott faajtók, egyet kivéve, mind zárva vannak. Az ajtók mellé szerelt olajlámpások, nyugtalanítják Dapot.* ~Jól kezdődik.~ *Belép a szobába.* -Van itt valaki? *Semmi válasz.* ~Remek, komolyan azt gondoltam, hogy itt majd hősökre lelek?~ *Dap körülnéz a tágas szobában, az ágyon két ember is elférhet, ideális szerelmespároknak. Az asztalon lévő mosdótálban tiszta víz van, annyira tiszta, hogy Dap szerint valójában tündérkönny van a tálban. Az ablak a Holdudvarra nyílik, onnan madárcsicsergés hallható, Dap érzi, hogy vár rá valami, vagy valaki a Holdudvaron, így hát kiugrik az ablakon.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.04.08 00:28:24, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyszínleírásnak/alapvető logikának ellentmondó részletek javítása.
2845. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-07 09:53:17
Üzenet elküldve: 2016-04-07 09:53:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
*Igazából, a lányhoz tartozó apró dög egyetlen módon jelenik meg a szemei előtt. Kesztyűként. Egész csinos darab lenne és biztosan jól bírná az eső által okoz megviseltetetést is. Csak meg kell várni, amíg kicsit megnő, jelenleg talán egy pár éves apróság kis ujjaira lenne elegendő. A gondolathoz járó sunyi mosoly ki is terül az arcára. Nem mintha valóban lenne olyan kegyetlen, hogy megfossza az elfet a társától, de álmodozni azért szabad.
Hát igen. Frey szemmel láthatóan nem a legjobb formájában van jelenleg, nem mintha ez a férfit olyan túlzottan érdekelné. Világukra a visszafogott higiénia a jellemző, s mivel nem leng körbe mindenkit a finom szappan, vagy éppen parfüm illata, így annyira fel sem tűnik, ha egyesek talán kissé lelakottabbak egyes napjaikon. Ez még azon olyan hiú lényeket sem zavarja, mint, amilyen Caleth maga is, aki kínosan ügyel egyes ruhadarabjainak gyűretlenségére, épségére és kifejezetten zabos tud lenni, ha csak egy cérnaszál is meglazul a kabátján. Ebből a szemszögből rosszabb, mint egy nő.*
- Ki se találd, hogy a földön alszol. *Jegyzi meg síri nyugodtsággal.* Arra ott van az év összes többi napja, amit az avarban, vagy fák tetején töltesz. *Nem teszi hozzá ugyan, de ismervén a lányból fakadó rettegést az intimitástól (még a nemrég történtek ellenére is), nem tervezte, hogy mellette kelljen aludnia.* Bár, ha nekem keresel alvóhelyet, akkor jó helyen keresgélsz.
*Lemondóan biggyeszti le szája sarkait.*
- Hát akkor nem lesz mese. *Túlzottan ugyan nem bánja, még annak ellenére sem, hogy választott hivatásához mérten, szívesen időzik a fantázia keretein belül, de nem árt, ha van némi a valósághoz fűződő kapocs a sztorikban.
Az általa eltervezett mozdulatsor nem éppen úgy alakul végül, amint azt a jövőbe tekintő szemei láttak. Megkönnyebbülten és igen hangosan sóhajt fel, amikor a lány súlyát tartó gyenge lábak éppen, hogy elkerülik testének olyan pontjával való érintkezését.*
- Közel. *Mondja, s még talán bele is izzadt a pillanatba. Fájdalmasan húzza el a száját a gondolatra, hogy miféle kínt okozott volna, ha Frey még ennél is ügyetlenebbül érkezik az ölébe, amelynek viszont más szempontból örül. Segít neki hátsóra helyezkedni maga mellett, de azért arra ügyel, hogy ne legyen túl messze. A vékony kézért nyúlva jólesően nyugtázza, hogy bár a szőkeség kezei olykor meg-megrándulnak, mégsem vonják meg tőle.
Nem akarta felhozni megint a témát, de Frey csak előhozakodik a fejében zajló problémával, viszont Cal úgy érzi, ennek újabb firtatása csak elrontaná azt, amin mesterkedik. S azzal ellentétben, amit egy átlagos ember, vagy a lány csizmájába rejtőző kesztyűalapanyag is gondol, vagy egyes gyengeelméjű barmok, akik szerint, ha egy nő és férfi ül egy ágyon, az már felér valami pajzán históriával, ő inkább azon fáradozik, hogy a lány figyelmét elterelje a gondokról. Persze, mindenki azt gondol erről a jelenetről, amit akar, a fantáziátlanság magas szinteken repked manapság.*
- Na jó. Mégis csak el kell mesélnem valamit. Úton voltam Artheniorba, amikor felkértem magam egy szekérre. Egy idős fickó hajtotta, s egész jól megértettük egymást. Ha hiszed, ha nem, a koros férfiak gyakran szívesebben mesélnek a múltjukról, vagy életükről, mert a nők kínosan ügyelnek a becsületükre, a férfiak viszont tudják, hogy annak semmi értelme. Tőle hallottam, hogy négy lánya volt, s egyetlen egy fia. Korábban ugyan volt még kettő másik, de azok a pár hónapot sem érték meg. Állítása szerint sem ő, sem a neje nem voltak sohasem csodaszép példányai a fajunknak, de a gyermekeik még egy kívülálló számára is igen csak szépen voltak. A második leányzónak nem is külsejével volt a gondja, inkább a fejével. Úgy jellemezte: „bolond volt, mint a viharos szél”. Ennek ellenére mégis volt egy kereskedő férfi, kinek felkeltette figyelmét, hozzá adták hát. Egy hónap múlva a lány megözvegyült, a férfi meghalt. Így aztán a bolond leányzó visszaköltözött a családi házba. Egész nap a kertjében sürgött forgott, gondozta a növényeket. Majd jött egy újabb kérő. Annak a gazdának a fia, kivel a kutyát fedeztették. Ezt a fiatalt sem érdekelte a lány furcsa megjelenése, hát elvette. Alig telt el egy évszak, mire a lány ismét özvegyként tért vissza. Szomorú volt az öreg, de mit lehet tenni. A lány ismét visszatért a növényeihez. A harmadik kérő foglalkozására már nem is emlékszem, de a történet ugyanaz. *Nem engedi el közben a lány tenyerét, ugyanis simít rajta végig olykor, kúszik az ujjaival a csuklójára, mint a történet elején.* Arra kért hát engem ez az öreg, hogy menjek el hozzájuk, lessem hát meg, tudakoljam meg a lányától, hogy ugyan mi történt a férjeivel. A történet kimenetelét meg akartam írni, így hát rábólintottam. Elvitt a tanyájukra. Kitalálod mit láttam ott?
*Igazából, a lányhoz tartozó apró dög egyetlen módon jelenik meg a szemei előtt. Kesztyűként. Egész csinos darab lenne és biztosan jól bírná az eső által okoz megviseltetetést is. Csak meg kell várni, amíg kicsit megnő, jelenleg talán egy pár éves apróság kis ujjaira lenne elegendő. A gondolathoz járó sunyi mosoly ki is terül az arcára. Nem mintha valóban lenne olyan kegyetlen, hogy megfossza az elfet a társától, de álmodozni azért szabad.
Hát igen. Frey szemmel láthatóan nem a legjobb formájában van jelenleg, nem mintha ez a férfit olyan túlzottan érdekelné. Világukra a visszafogott higiénia a jellemző, s mivel nem leng körbe mindenkit a finom szappan, vagy éppen parfüm illata, így annyira fel sem tűnik, ha egyesek talán kissé lelakottabbak egyes napjaikon. Ez még azon olyan hiú lényeket sem zavarja, mint, amilyen Caleth maga is, aki kínosan ügyel egyes ruhadarabjainak gyűretlenségére, épségére és kifejezetten zabos tud lenni, ha csak egy cérnaszál is meglazul a kabátján. Ebből a szemszögből rosszabb, mint egy nő.*
- Ki se találd, hogy a földön alszol. *Jegyzi meg síri nyugodtsággal.* Arra ott van az év összes többi napja, amit az avarban, vagy fák tetején töltesz. *Nem teszi hozzá ugyan, de ismervén a lányból fakadó rettegést az intimitástól (még a nemrég történtek ellenére is), nem tervezte, hogy mellette kelljen aludnia.* Bár, ha nekem keresel alvóhelyet, akkor jó helyen keresgélsz.
*Lemondóan biggyeszti le szája sarkait.*
- Hát akkor nem lesz mese. *Túlzottan ugyan nem bánja, még annak ellenére sem, hogy választott hivatásához mérten, szívesen időzik a fantázia keretein belül, de nem árt, ha van némi a valósághoz fűződő kapocs a sztorikban.
Az általa eltervezett mozdulatsor nem éppen úgy alakul végül, amint azt a jövőbe tekintő szemei láttak. Megkönnyebbülten és igen hangosan sóhajt fel, amikor a lány súlyát tartó gyenge lábak éppen, hogy elkerülik testének olyan pontjával való érintkezését.*
- Közel. *Mondja, s még talán bele is izzadt a pillanatba. Fájdalmasan húzza el a száját a gondolatra, hogy miféle kínt okozott volna, ha Frey még ennél is ügyetlenebbül érkezik az ölébe, amelynek viszont más szempontból örül. Segít neki hátsóra helyezkedni maga mellett, de azért arra ügyel, hogy ne legyen túl messze. A vékony kézért nyúlva jólesően nyugtázza, hogy bár a szőkeség kezei olykor meg-megrándulnak, mégsem vonják meg tőle.
Nem akarta felhozni megint a témát, de Frey csak előhozakodik a fejében zajló problémával, viszont Cal úgy érzi, ennek újabb firtatása csak elrontaná azt, amin mesterkedik. S azzal ellentétben, amit egy átlagos ember, vagy a lány csizmájába rejtőző kesztyűalapanyag is gondol, vagy egyes gyengeelméjű barmok, akik szerint, ha egy nő és férfi ül egy ágyon, az már felér valami pajzán históriával, ő inkább azon fáradozik, hogy a lány figyelmét elterelje a gondokról. Persze, mindenki azt gondol erről a jelenetről, amit akar, a fantáziátlanság magas szinteken repked manapság.*
- Na jó. Mégis csak el kell mesélnem valamit. Úton voltam Artheniorba, amikor felkértem magam egy szekérre. Egy idős fickó hajtotta, s egész jól megértettük egymást. Ha hiszed, ha nem, a koros férfiak gyakran szívesebben mesélnek a múltjukról, vagy életükről, mert a nők kínosan ügyelnek a becsületükre, a férfiak viszont tudják, hogy annak semmi értelme. Tőle hallottam, hogy négy lánya volt, s egyetlen egy fia. Korábban ugyan volt még kettő másik, de azok a pár hónapot sem érték meg. Állítása szerint sem ő, sem a neje nem voltak sohasem csodaszép példányai a fajunknak, de a gyermekeik még egy kívülálló számára is igen csak szépen voltak. A második leányzónak nem is külsejével volt a gondja, inkább a fejével. Úgy jellemezte: „bolond volt, mint a viharos szél”. Ennek ellenére mégis volt egy kereskedő férfi, kinek felkeltette figyelmét, hozzá adták hát. Egy hónap múlva a lány megözvegyült, a férfi meghalt. Így aztán a bolond leányzó visszaköltözött a családi házba. Egész nap a kertjében sürgött forgott, gondozta a növényeket. Majd jött egy újabb kérő. Annak a gazdának a fia, kivel a kutyát fedeztették. Ezt a fiatalt sem érdekelte a lány furcsa megjelenése, hát elvette. Alig telt el egy évszak, mire a lány ismét özvegyként tért vissza. Szomorú volt az öreg, de mit lehet tenni. A lány ismét visszatért a növényeihez. A harmadik kérő foglalkozására már nem is emlékszem, de a történet ugyanaz. *Nem engedi el közben a lány tenyerét, ugyanis simít rajta végig olykor, kúszik az ujjaival a csuklójára, mint a történet elején.* Arra kért hát engem ez az öreg, hogy menjek el hozzájuk, lessem hát meg, tudakoljam meg a lányától, hogy ugyan mi történt a férjeivel. A történet kimenetelét meg akartam írni, így hát rábólintottam. Elvitt a tanyájukra. Kitalálod mit láttam ott?
2844. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-06 16:02:53
Üzenet elküldve: 2016-04-06 16:02:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Alyna gyorsan eltűnik a csizmába s a nap és éjszaka hátralévő részében nem is hajlandó mutatkozni. Egy problémával kevesebb, amivel foglalkoznia kell a férfinak, s így már minden figyelmét –mintha eddig nem így lett volna – a szőkeségnek szentelheti.
Aki még mindig pakolászással van elfoglalva, csak hogy ne kelljen Caleth szemeibe nézni, vagy rá figyelnie. Vérének zubogása minden hangot elnyom fülébe, orcájának pírja elárulja, hogy egy pillanatra sem bánta meg az esetet, még csak nem is szégyenkezik, nem ettől van ott a pír. Inkább vérének pezsdülésének a nyomai láthatóak rajta.
Vértje hamar lekerül róla, s megérzi karján a férfi ujjainak simitását, melytől lélegzete megduplázódik. Azonban az érzékenység megrántja izmait, s teljes erejéből a levenni készülő vért belsejébe könyököl. Halkan nyög fel a fájdalomtól. Miután lekerül, s a férfi a székre teszi a vértet, könyökét masszírozza meg, hogy a zsibbadó fájdalom elmúljon.
Ha Caleth visszafordul láthatja a már jól ismert, egyszerű, egykor fehér mára már elszürkült trikóját, mely hát…
Nem tiszta. Napok óta nem vette le, nem is fürdött, így nem csoda, ha most csupa izzadt, koszos leányzóval találja magát szembe. De hát nem lehet mindig minden tökéletes.
Alsó ajkaiba harapva szemléli, hogy a férfi az ágyra invitálja, mely számára még mindig idegen. Inkább a vizes tálhoz megy, s arcát mossa meg, hogy felébredjen a hideg víz érintésére, s kivételesen figyel arra, hogy egy kósza vízcsepp se csorogjon le állán, furakodjon ruhája alá, hogy rátapadjon a lenge öltözék. Aztán csak a földet szuggerálja, s járja körbe a szobát. Caleth már tudhatja, hogy ez nem jelent mást, minthogy a földön keres alvóhelyet.*
- Én, mesélni? *Mosolyodik el.* - Nem tudok. Amikor a Tata is elmondta történeteit, sose tudtam visszaadni otthon a hallottakat. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább átélném őket, azokat talán jobban vissza tudom mondani. *Vakarja meg halántékát, mikor másik kezén megérzi a férfi ujjainak érintését.
S bár gyengéden húzzák… Azért mégis csak a szőkeségről van szó, ki kétbalkezességből jeles. Így ahogy óvatlan lépésekkel közelít az ágy felé, már csak természetes, hogy a lábai összeakadnak, s vészesen zuhanjon a férfi ölébe.
Vagyis… Lábaival feltérdel az ágyra, s egyik térde fájdalmasan közel kerül Caleth érzékeny pontjához, s ha ez nem lenne elég, homloka hangosan koppan a férfi homlokán.*
- Auch. *Szólal meg, ahogy megdörzsöli az ütés helyét, majd torkát köszörülve próbál inkább a férfi mellé ülni, már ha tud, s ott zárt lábakkal, ölébe ejtett kezével, fejét lehajtva ül.
Engedi, már már furcsa, hogy ennyire, a férfi érintésének, s hogy kezét az övébe fektesse. Izmai néhol megfeszülnek, s a rakoncátlan idegek miatt mintha pattognának is ujjai a simítás puha érintésérére. Néha még érezheti is Caleht, hogy elhúzná, de ez mind csak bőrének valódi érzékenységének a hibája.*
- Nem tudom. Talán egy varázslatot, vagy bájitalt, vagy csak egy receptet, amitől minden elmúlik a fejemben. Amitől soha többé nem látom őket, nem álmodok velük, nem kísértik az ébrenlétem. *Mondja csendesen, szemeibe végtelen szomorúsággal. Még talán egy kósza könnycsepp is megjelenik, hogy gyorsan el is tűnjön onnan. Szemlátomást megviselik a lányt a vele történtek, szemei alatti karikák csak vaskosodnak, szívesen elaludna végre, ám tudja, hogy amint lehunyja szemei már pattannak is ki.*
- Bármi, amitől végre elfelejteném az egészet, hogy csak úgy emlékezzek rá, mint egy rossz álom, mi megtörtént velem.
*Alyna gyorsan eltűnik a csizmába s a nap és éjszaka hátralévő részében nem is hajlandó mutatkozni. Egy problémával kevesebb, amivel foglalkoznia kell a férfinak, s így már minden figyelmét –mintha eddig nem így lett volna – a szőkeségnek szentelheti.
Aki még mindig pakolászással van elfoglalva, csak hogy ne kelljen Caleth szemeibe nézni, vagy rá figyelnie. Vérének zubogása minden hangot elnyom fülébe, orcájának pírja elárulja, hogy egy pillanatra sem bánta meg az esetet, még csak nem is szégyenkezik, nem ettől van ott a pír. Inkább vérének pezsdülésének a nyomai láthatóak rajta.
Vértje hamar lekerül róla, s megérzi karján a férfi ujjainak simitását, melytől lélegzete megduplázódik. Azonban az érzékenység megrántja izmait, s teljes erejéből a levenni készülő vért belsejébe könyököl. Halkan nyög fel a fájdalomtól. Miután lekerül, s a férfi a székre teszi a vértet, könyökét masszírozza meg, hogy a zsibbadó fájdalom elmúljon.
Ha Caleth visszafordul láthatja a már jól ismert, egyszerű, egykor fehér mára már elszürkült trikóját, mely hát…
Nem tiszta. Napok óta nem vette le, nem is fürdött, így nem csoda, ha most csupa izzadt, koszos leányzóval találja magát szembe. De hát nem lehet mindig minden tökéletes.
Alsó ajkaiba harapva szemléli, hogy a férfi az ágyra invitálja, mely számára még mindig idegen. Inkább a vizes tálhoz megy, s arcát mossa meg, hogy felébredjen a hideg víz érintésére, s kivételesen figyel arra, hogy egy kósza vízcsepp se csorogjon le állán, furakodjon ruhája alá, hogy rátapadjon a lenge öltözék. Aztán csak a földet szuggerálja, s járja körbe a szobát. Caleth már tudhatja, hogy ez nem jelent mást, minthogy a földön keres alvóhelyet.*
- Én, mesélni? *Mosolyodik el.* - Nem tudok. Amikor a Tata is elmondta történeteit, sose tudtam visszaadni otthon a hallottakat. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább átélném őket, azokat talán jobban vissza tudom mondani. *Vakarja meg halántékát, mikor másik kezén megérzi a férfi ujjainak érintését.
S bár gyengéden húzzák… Azért mégis csak a szőkeségről van szó, ki kétbalkezességből jeles. Így ahogy óvatlan lépésekkel közelít az ágy felé, már csak természetes, hogy a lábai összeakadnak, s vészesen zuhanjon a férfi ölébe.
Vagyis… Lábaival feltérdel az ágyra, s egyik térde fájdalmasan közel kerül Caleth érzékeny pontjához, s ha ez nem lenne elég, homloka hangosan koppan a férfi homlokán.*
- Auch. *Szólal meg, ahogy megdörzsöli az ütés helyét, majd torkát köszörülve próbál inkább a férfi mellé ülni, már ha tud, s ott zárt lábakkal, ölébe ejtett kezével, fejét lehajtva ül.
Engedi, már már furcsa, hogy ennyire, a férfi érintésének, s hogy kezét az övébe fektesse. Izmai néhol megfeszülnek, s a rakoncátlan idegek miatt mintha pattognának is ujjai a simítás puha érintésérére. Néha még érezheti is Caleht, hogy elhúzná, de ez mind csak bőrének valódi érzékenységének a hibája.*
- Nem tudom. Talán egy varázslatot, vagy bájitalt, vagy csak egy receptet, amitől minden elmúlik a fejemben. Amitől soha többé nem látom őket, nem álmodok velük, nem kísértik az ébrenlétem. *Mondja csendesen, szemeibe végtelen szomorúsággal. Még talán egy kósza könnycsepp is megjelenik, hogy gyorsan el is tűnjön onnan. Szemlátomást megviselik a lányt a vele történtek, szemei alatti karikák csak vaskosodnak, szívesen elaludna végre, ám tudja, hogy amint lehunyja szemei már pattannak is ki.*
- Bármi, amitől végre elfelejteném az egészet, hogy csak úgy emlékezzek rá, mint egy rossz álom, mi megtörtént velem.
2843. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-06 12:04:05
Üzenet elküldve: 2016-04-06 12:04:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Nem tud, nem is akar a döggel foglalkozni. Rikácsolása ezúttal süket fülekre lel. Jobban leköti a lány csendessége, a saját pulzusának verése, minthogy a nemtetszését kinyilvánító lényre vessen akár egy röpke pillantást is.
Fejében az jár, hogy vajon mit gondolhat a lány. Bánja-e, hogy hagyta magát, haragszik-e rá, amiért önkényesen cselekedett végül, úgy, ahogy azt az adott pillanatban ő jónak vélte? Ugyanakkor, ismeri már a szőkeséget annyira, hogy ha nem vágyakozott volna testének akár egyetlen porcikája is utána, egészen biztosan ellökte volna magától, s lám, nem tette. Sőt, amit korábban elmondott az elfnek, hogy bizonyos tettek által jobban megismerhető a másik, mint egy-egy szóból, ezt most is tartja. A viszonzás pedig, amit a saját ajkán érzett meg, beszédes volt.
Egyelőre szó nélkül lép Frey mögé, hogy ott segítsen ahol tud. Persze nem hagy ki egy pillanatot sem, hogy amikor a vértet segít leemelni, ne érjen hozzá akár csak egy apró, rövid simításra is a lány puha bőréhez, miközben mélyen tantrázza magában, hogy vissza kell fognia magát. Akármennyire is megfosztaná most minden öltözékétől, hogy felkapja, majd az ágyra fektesse és kiélvezze a közelségét, bőrének és ajkának az ízét, ezt egyelőre nem teheti meg. Így bár heves vérnyomással, de végül a vértet a székre helyezi és visszafordul Frey felé. Igyekszik a lehető legtermészetesebb módon megnyilvánulni.*
- Hm, talán igazad van. *Harapja be a szája szélét és az ágyra tekint.* Na gyere. *Biccent a fekvőhely felé, majd lehúzza a csizmáját és leül rá, kezével a mellette levő üres helyet ütögeti meg tenyerével.*
- Ez esetben, akár mesélhetnél te is. *Lenne igaz jobb ötlete is, amellyel biztosan kiűzné a rossz gondolatokat a szalmatincsek alól. Látja ugyan, hogy az iménti mámor már múlóban van a smaragd íriszekből, így ha csak Frey magától nem engedelmeskedik, vagy nem tolja el, akkor Cal ismét utána kap a kezével és gyengén maga mellé húzza az ágyba. Nem nyomul rá, csak szeretné a közelében tudni.*
- Amit adtam papír. *Kezdi végül mosolyogva, s ha Frey ezúttal ezt engedi, akkor a lány egyik kézfeje után nyúl és tenyérrel felfelé fordítva a kezében tartja, míg ujjaival apró köröket rajzol rá.* Mit olvastál volna róla szíved szerint?
*Nem tud, nem is akar a döggel foglalkozni. Rikácsolása ezúttal süket fülekre lel. Jobban leköti a lány csendessége, a saját pulzusának verése, minthogy a nemtetszését kinyilvánító lényre vessen akár egy röpke pillantást is.
Fejében az jár, hogy vajon mit gondolhat a lány. Bánja-e, hogy hagyta magát, haragszik-e rá, amiért önkényesen cselekedett végül, úgy, ahogy azt az adott pillanatban ő jónak vélte? Ugyanakkor, ismeri már a szőkeséget annyira, hogy ha nem vágyakozott volna testének akár egyetlen porcikája is utána, egészen biztosan ellökte volna magától, s lám, nem tette. Sőt, amit korábban elmondott az elfnek, hogy bizonyos tettek által jobban megismerhető a másik, mint egy-egy szóból, ezt most is tartja. A viszonzás pedig, amit a saját ajkán érzett meg, beszédes volt.
Egyelőre szó nélkül lép Frey mögé, hogy ott segítsen ahol tud. Persze nem hagy ki egy pillanatot sem, hogy amikor a vértet segít leemelni, ne érjen hozzá akár csak egy apró, rövid simításra is a lány puha bőréhez, miközben mélyen tantrázza magában, hogy vissza kell fognia magát. Akármennyire is megfosztaná most minden öltözékétől, hogy felkapja, majd az ágyra fektesse és kiélvezze a közelségét, bőrének és ajkának az ízét, ezt egyelőre nem teheti meg. Így bár heves vérnyomással, de végül a vértet a székre helyezi és visszafordul Frey felé. Igyekszik a lehető legtermészetesebb módon megnyilvánulni.*
- Hm, talán igazad van. *Harapja be a szája szélét és az ágyra tekint.* Na gyere. *Biccent a fekvőhely felé, majd lehúzza a csizmáját és leül rá, kezével a mellette levő üres helyet ütögeti meg tenyerével.*
- Ez esetben, akár mesélhetnél te is. *Lenne igaz jobb ötlete is, amellyel biztosan kiűzné a rossz gondolatokat a szalmatincsek alól. Látja ugyan, hogy az iménti mámor már múlóban van a smaragd íriszekből, így ha csak Frey magától nem engedelmeskedik, vagy nem tolja el, akkor Cal ismét utána kap a kezével és gyengén maga mellé húzza az ágyba. Nem nyomul rá, csak szeretné a közelében tudni.*
- Amit adtam papír. *Kezdi végül mosolyogva, s ha Frey ezúttal ezt engedi, akkor a lány egyik kézfeje után nyúl és tenyérrel felfelé fordítva a kezében tartja, míg ujjaival apró köröket rajzol rá.* Mit olvastál volna róla szíved szerint?
2842. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:31:42
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:31:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Érzi, ahogy a dereka köré font ujjak néha megremegnek. Még sincs ellenére az érzés, sem a férfi közelsége, sem pedig ajkainak dohányos íze. Bár nem tudja, hogy milyen íze van a pipának, vagy az abban lévő füveknek, de ha olyan, mint Caleth csókja, máris kedvencévé vált.
Valójában a szőkeség sose képzelte el, hogy milyen lehet egy csók, mit érezhetnek ilyenkor a felek, ezért se csalódni sem pedig meglepődni nem tud. Mégis meglepődik. Nem tart, csak egy pillanat töredékéig, de érzi, ahogy a világ forog körülötte. Halványan szédül, s valami folyamatosan a férfi felé húzza. Gyomrában apró pillangók lepkednek, melyeket egy sziklán ülő varangyos béka akar elkapni. Furcsa érzés ez számára és egyelőre nem is tudja, hogy hova tegye ezt. Miért enged a férfi közelségének, miért hagyta magát elcsábulni, miért nem tudott ellenállni. Mind olyan kérdések, melyek álmatlan éjszakákat fognak neki okozni, most mégsem foglalkozik ezzel.
Caleth mosolyát észre sem veszi, igyekszik kerülni tekintetét, ahogy kifordul, s mezítlen talpaival csendesen surran a szobába. Orcájára kiülő pírt próbálja hűteni, de nehezére esik.
Eközben persze Alyna is folyton csak rikácsol, s hiába akarna hozzá közelebb menni, kis kedvence nem enged neki. Szemöldökét összevonva figyeli, ahogy sértetten méregeti a férfit, ki alig egy pillanattal ezelőtt még őt ölelte.
A kis gyík látja a vigyorgást, s talán tudja, hogy gazdájának ez semmi jót nem jelent. De már nem foglalkozik vele. Annyit harcolt, hogy egyedül az övé lehessen a szőkeség, hogy a frissiben jövő régi riválisával sem foglalkozik már. Úgyis tudja, hogy amikor újra megbántja a szőkeséget ő lesz mellette, s szemeiből kiolvasható, hogy várja már a pillanatot, mikor fog újra csalódást okozni. S azután soha nem fogja engedni a szőkeségnek, hogy a közelébe férkőzzön. Gyerekes kicsinység ez, de hát egy gyíkról beszélünk.
Caleth hangjára felkapja tekintetét, s fordul meg, mégsem tekint rá. Valahogy kerüli tekintetét.*
- Oh, köszönöm. *Fogadja el a segítséget, majd néz maga elé. Arcába lógó tincseit zavartan simítja hosszúkás füle mögé, melynek még a tetejét is begöndöríti egy pillanatra. Ám ez nem tart sokáig, a puha szőke tincsek lágyan omlanak újra az arcába.
Amit tehet, kibogoz magának, csak azokban kéri a segítséget, melyet bekötözött ujja miatt képtelen kicsatolni.
Azonban az alvás szó hallatára az eddig szelíd kedvességtől sugárzó arca egy pislantási időn belül válik újra elgondolkodtatóan szomorúvá. Már épp kezdett nem gondolni a bajára, s azok akaratlanul is mérgezik elméjét. Lassan hunyja le szemeit.*
- Egy darabig nem fogok tudni aludni. *Néz oldalra, kerülve a férfi mogyoró szemeit. Tudja, hogy újra csak elveszne benne, s fogalma sincs, hogy miként kell viselkedni ilyen esetben. Oly keveset tud a világról még, s már oly régóta van úton.*
- A mesékbe még te magad aludnál el. *Mosolyodik el mégis haloványan, ám szemeibe most semmi öröm nem sugárzik.*
*Érzi, ahogy a dereka köré font ujjak néha megremegnek. Még sincs ellenére az érzés, sem a férfi közelsége, sem pedig ajkainak dohányos íze. Bár nem tudja, hogy milyen íze van a pipának, vagy az abban lévő füveknek, de ha olyan, mint Caleth csókja, máris kedvencévé vált.
Valójában a szőkeség sose képzelte el, hogy milyen lehet egy csók, mit érezhetnek ilyenkor a felek, ezért se csalódni sem pedig meglepődni nem tud. Mégis meglepődik. Nem tart, csak egy pillanat töredékéig, de érzi, ahogy a világ forog körülötte. Halványan szédül, s valami folyamatosan a férfi felé húzza. Gyomrában apró pillangók lepkednek, melyeket egy sziklán ülő varangyos béka akar elkapni. Furcsa érzés ez számára és egyelőre nem is tudja, hogy hova tegye ezt. Miért enged a férfi közelségének, miért hagyta magát elcsábulni, miért nem tudott ellenállni. Mind olyan kérdések, melyek álmatlan éjszakákat fognak neki okozni, most mégsem foglalkozik ezzel.
Caleth mosolyát észre sem veszi, igyekszik kerülni tekintetét, ahogy kifordul, s mezítlen talpaival csendesen surran a szobába. Orcájára kiülő pírt próbálja hűteni, de nehezére esik.
Eközben persze Alyna is folyton csak rikácsol, s hiába akarna hozzá közelebb menni, kis kedvence nem enged neki. Szemöldökét összevonva figyeli, ahogy sértetten méregeti a férfit, ki alig egy pillanattal ezelőtt még őt ölelte.
A kis gyík látja a vigyorgást, s talán tudja, hogy gazdájának ez semmi jót nem jelent. De már nem foglalkozik vele. Annyit harcolt, hogy egyedül az övé lehessen a szőkeség, hogy a frissiben jövő régi riválisával sem foglalkozik már. Úgyis tudja, hogy amikor újra megbántja a szőkeséget ő lesz mellette, s szemeiből kiolvasható, hogy várja már a pillanatot, mikor fog újra csalódást okozni. S azután soha nem fogja engedni a szőkeségnek, hogy a közelébe férkőzzön. Gyerekes kicsinység ez, de hát egy gyíkról beszélünk.
Caleth hangjára felkapja tekintetét, s fordul meg, mégsem tekint rá. Valahogy kerüli tekintetét.*
- Oh, köszönöm. *Fogadja el a segítséget, majd néz maga elé. Arcába lógó tincseit zavartan simítja hosszúkás füle mögé, melynek még a tetejét is begöndöríti egy pillanatra. Ám ez nem tart sokáig, a puha szőke tincsek lágyan omlanak újra az arcába.
Amit tehet, kibogoz magának, csak azokban kéri a segítséget, melyet bekötözött ujja miatt képtelen kicsatolni.
Azonban az alvás szó hallatára az eddig szelíd kedvességtől sugárzó arca egy pislantási időn belül válik újra elgondolkodtatóan szomorúvá. Már épp kezdett nem gondolni a bajára, s azok akaratlanul is mérgezik elméjét. Lassan hunyja le szemeit.*
- Egy darabig nem fogok tudni aludni. *Néz oldalra, kerülve a férfi mogyoró szemeit. Tudja, hogy újra csak elveszne benne, s fogalma sincs, hogy miként kell viselkedni ilyen esetben. Oly keveset tud a világról még, s már oly régóta van úton.*
- A mesékbe még te magad aludnál el. *Mosolyodik el mégis haloványan, ám szemeibe most semmi öröm nem sugárzik.*
2841. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-05 20:23:46
Üzenet elküldve: 2016-04-05 20:23:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
*Afféle természetes reakcióként tudja számon a lány arcából kiolvasható értetlenséget. Látott már megannyi mimikát, tud hozzájuk érzéseket párosítani, azt is tudja, hogy Frey egy újfajta helyzetbe keverte magát, s ő sem tud rajta kiigazodni. De az biztos, hogy valami megváltozott, s ahelyett, hogy kedves mosollyal elnézésért fohászkodva eltolná magát, vagy minél messzebb menekülne előle, másfajta vibrálást érzékel lényéből. Valami olyasmit, ami magához húzza és nem engedi a férfit.
Azért a pillanat töredékéig még felvan rá készülve, hogy bármikor szétrebbenhet a köréjük vont fátyol, de a valóság nem őt igazolva. Érzi, amint a lány kezei a mellkasára simulnak, s azt is, hogy a kezdi meglepettség ellenére, a szőkeség nagyon is viszonozza a csókot. Nem próbál vele heves lenni, megfullasztani sem, inkább gyengéden ismerkedve ízlelgeti a régóta vágyott ajkakat, egyedül talán a lány dereka köré font ujjak olykori megfeszülése az, amelyen keresztül visszafogja magát, hogy ne kérjen túl sokat.
Pont olyan, mint amilyennek képzelte eddig is, puha és finom. Már a csókba is belemosolyog, de miután a dög közjátéka után végül mégis kifordul Frey a karjai közül, hát akkor le sem tudja vakarni. A vadászat mestereinek vigyora ez, amikor a legnagyobb vadra pályáznak, s sikerül is nekik. De vegyítve valami ábrándos, gyermeteg mosollyal is. Ezzel a képpel néz a dögre is. Haragszik rá, hát hogyne haragudna, legszívesebben kihajítani most is a nyitott ablakon, hogy pikkelyei leázzanak testéről, de ezt a pillanatot már Alyna sem fogja tőle elvenni. Ezt pedig a rámért tekintet pontosan tükrözi is.
Fejét forgatja a földről holmikat felkapkodó felé, ki most valahogy, mintha színesebb kisugárzásban is pompázna előtte, mint az egész nap folyamán. Tekintetét végigméri rajta, majd megállapodik a lánnyal szemközti tükrön, hogy elkapja azt a mosolyt, amiért már egyébként is megérte minden próbálkozás. Így nem is töri meg egyből a csendet, különben sem igazán tudja mit szokás annak mondani, kinek ajkait először érintette férfi. Nem is kíván követelni még többet, vagy tovább menni ennél is, már ezt is nagyobb sikerként élte meg, mint amikor sikerült egy tanácsost rajta kapni a fogadóssal.*
- Segítek levenni a vértet, aztán feküdj le pihenni. Talán, ha jó kislány leszel, még egy-két mesét is mondhatok.
*Afféle természetes reakcióként tudja számon a lány arcából kiolvasható értetlenséget. Látott már megannyi mimikát, tud hozzájuk érzéseket párosítani, azt is tudja, hogy Frey egy újfajta helyzetbe keverte magát, s ő sem tud rajta kiigazodni. De az biztos, hogy valami megváltozott, s ahelyett, hogy kedves mosollyal elnézésért fohászkodva eltolná magát, vagy minél messzebb menekülne előle, másfajta vibrálást érzékel lényéből. Valami olyasmit, ami magához húzza és nem engedi a férfit.
Azért a pillanat töredékéig még felvan rá készülve, hogy bármikor szétrebbenhet a köréjük vont fátyol, de a valóság nem őt igazolva. Érzi, amint a lány kezei a mellkasára simulnak, s azt is, hogy a kezdi meglepettség ellenére, a szőkeség nagyon is viszonozza a csókot. Nem próbál vele heves lenni, megfullasztani sem, inkább gyengéden ismerkedve ízlelgeti a régóta vágyott ajkakat, egyedül talán a lány dereka köré font ujjak olykori megfeszülése az, amelyen keresztül visszafogja magát, hogy ne kérjen túl sokat.
Pont olyan, mint amilyennek képzelte eddig is, puha és finom. Már a csókba is belemosolyog, de miután a dög közjátéka után végül mégis kifordul Frey a karjai közül, hát akkor le sem tudja vakarni. A vadászat mestereinek vigyora ez, amikor a legnagyobb vadra pályáznak, s sikerül is nekik. De vegyítve valami ábrándos, gyermeteg mosollyal is. Ezzel a képpel néz a dögre is. Haragszik rá, hát hogyne haragudna, legszívesebben kihajítani most is a nyitott ablakon, hogy pikkelyei leázzanak testéről, de ezt a pillanatot már Alyna sem fogja tőle elvenni. Ezt pedig a rámért tekintet pontosan tükrözi is.
Fejét forgatja a földről holmikat felkapkodó felé, ki most valahogy, mintha színesebb kisugárzásban is pompázna előtte, mint az egész nap folyamán. Tekintetét végigméri rajta, majd megállapodik a lánnyal szemközti tükrön, hogy elkapja azt a mosolyt, amiért már egyébként is megérte minden próbálkozás. Így nem is töri meg egyből a csendet, különben sem igazán tudja mit szokás annak mondani, kinek ajkait először érintette férfi. Nem is kíván követelni még többet, vagy tovább menni ennél is, már ezt is nagyobb sikerként élte meg, mint amikor sikerült egy tanácsost rajta kapni a fogadóssal.*
- Segítek levenni a vértet, aztán feküdj le pihenni. Talán, ha jó kislány leszel, még egy-két mesét is mondhatok.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370