Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 142 (2821. - 2840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2840. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-05 12:36:31
Üzenet elküldve: 2016-04-05 12:36:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Ebben vitatkozni sem tud, s igaza van a férfinak. Az sem jó érzés, de jobb. Ha már választania kellene.
De erről most szó sincs. Furcsa, hogy ahogy nyílik meg az író elől, úgy érzi, hogy amaz úgy zárkózik be előtte. Vagy csak csendben figyel, vagy megint nem figyel szavaira. Nem tudja már eldönteni, de valahol zavarja a némaságba burkolózó férfi.
Még ha akarna sem tudna semmit kiolvasni Caleth mozdulataiból tekintetéből, pedig most mindent megtesz, mégsem tudja. Az arca egyszer kedves, máskor meg komor. Egyszer vigyorodik, majd utána már érdekesen húzza félmosolyra a száját.
Arcán valódi tudatlanság honol. Vagy értetlenség. Igazából fogalma sincs, hogy milyen helyzetbe került, s hogy miként reagáljon rá, s ez teljes mértékben látszik rajta, ez az, ami kiolvasható szemeiből, mozdulataiból.
Egyszer közelednek hozzá, majd a férfi hirtelen távolodik el, hátat fordítva neki. A szőkeség pillái de még ajkai is megremegnek a tett láttán. Szívébe fájdalom mar, fogait is összeszorítja. Nem érti, hogy miért zavarja ez a helyzet.
Fejét lehajtva fordulna ő is, ha a hangra nem kapná fel tekintetét, melyben valamiféle szomorúság és csalódottság honol. Az ölelő rántásra hirtelen kapja fel kezeit, ám a gyors mozdulat miatt, azok közöttük rekednek, Caleth mellkasára simulva. Nem tolja el, tenyerei csak idomulnak a férfi idomaihoz.*
- Cal… *Kezdene bele, nem hátrál, smaragdjait a férfira függeszti, de nevét már nem tudja kimondani. Ajkak az ő ajkaihoz érnek. Szemei kikerekednek, s érzi szívének heves lüktetését. Nem hátrál, valójában nem tesz semmit. Tenni akarna, de nem tudja, hogy miként tegye. Végül csak szemeit lehunyva próbálja viszonozni a gesztust. Ajkait apróra nyitja.
S ha csak egy pillanatra is, minden olyan szépnek tűnik most a szőkeség számára.
Ha csak egy pillanatra is.
Ugyanis a következőben Alyna éles rikoltása töri meg a varázst, mely kettejük között alakult ki. A háttámlán ülve kezeivel magyarázva adja ki ciripelő, virnyogó hangját, hol a férfira, hol a gazdájára nézve. Az előbbinek azt próbálja tudtára adni, hogy ne legyen már ennyire átlátszó, hogy a lány gyengeségét kihasználva közeledik hozzá. Amíg az utóbbinak azt magyarázná, hogy ne legyen már ennyire gyenge és naiv, s ne adja már meg magát ilyen könnyen. Egyértelmű a féltékenysége, hogy csak magának akarja a lányt, mégha mutogatását nem is értik.
De a célját eléri. Freyai megpróbál kifordulni az ölelésből, s lehajtott fejjel, megkerülve a férfit szedi fel az eldobott kulcsot, melyet a helyére próbál illeszteni. Majd a ha ez is sikerül neki, a köpenyét szedegeti fel a földről, lényegében bármit csinál, csak ne kelljen megszólalnia. Közbe hallgatja kedves kis gyíkjának virnyogását, ki legyintve ugrik le az ágyról, s indul el az ablak alá tett csizma felé.
Tudná, hogy minek is töri magát. De eddig olyan könnyű volt, minden, hiszen nem kellett aggódnia, hogy a lányt elvennék tőle. Soha senkitől nem akart semmit, erre tessék. Minden erőlködése, hogy a lánytól távol tartsa a férfiakat füstbe ment.
Freyai a köpenyét öleli magához, ahogy a férfinak háttal állva nézi, ahogy Alyna eltűnik csizmájában. Mégis félig lehajtja fejét. Ujjai érinti ajkához, oda ahol nemrég a férfi ajkai érintették. Arcára ábrándos mosoly ül ki, mindezt titkolni vágyván a férfi elől.
Csak épp azzal nem számol, hogy pont egy tükörrel szemben áll, s ha Caleth akarná, nyugodtan látná a lány reakcióját.*
*Ebben vitatkozni sem tud, s igaza van a férfinak. Az sem jó érzés, de jobb. Ha már választania kellene.
De erről most szó sincs. Furcsa, hogy ahogy nyílik meg az író elől, úgy érzi, hogy amaz úgy zárkózik be előtte. Vagy csak csendben figyel, vagy megint nem figyel szavaira. Nem tudja már eldönteni, de valahol zavarja a némaságba burkolózó férfi.
Még ha akarna sem tudna semmit kiolvasni Caleth mozdulataiból tekintetéből, pedig most mindent megtesz, mégsem tudja. Az arca egyszer kedves, máskor meg komor. Egyszer vigyorodik, majd utána már érdekesen húzza félmosolyra a száját.
Arcán valódi tudatlanság honol. Vagy értetlenség. Igazából fogalma sincs, hogy milyen helyzetbe került, s hogy miként reagáljon rá, s ez teljes mértékben látszik rajta, ez az, ami kiolvasható szemeiből, mozdulataiból.
Egyszer közelednek hozzá, majd a férfi hirtelen távolodik el, hátat fordítva neki. A szőkeség pillái de még ajkai is megremegnek a tett láttán. Szívébe fájdalom mar, fogait is összeszorítja. Nem érti, hogy miért zavarja ez a helyzet.
Fejét lehajtva fordulna ő is, ha a hangra nem kapná fel tekintetét, melyben valamiféle szomorúság és csalódottság honol. Az ölelő rántásra hirtelen kapja fel kezeit, ám a gyors mozdulat miatt, azok közöttük rekednek, Caleth mellkasára simulva. Nem tolja el, tenyerei csak idomulnak a férfi idomaihoz.*
- Cal… *Kezdene bele, nem hátrál, smaragdjait a férfira függeszti, de nevét már nem tudja kimondani. Ajkak az ő ajkaihoz érnek. Szemei kikerekednek, s érzi szívének heves lüktetését. Nem hátrál, valójában nem tesz semmit. Tenni akarna, de nem tudja, hogy miként tegye. Végül csak szemeit lehunyva próbálja viszonozni a gesztust. Ajkait apróra nyitja.
S ha csak egy pillanatra is, minden olyan szépnek tűnik most a szőkeség számára.
Ha csak egy pillanatra is.
Ugyanis a következőben Alyna éles rikoltása töri meg a varázst, mely kettejük között alakult ki. A háttámlán ülve kezeivel magyarázva adja ki ciripelő, virnyogó hangját, hol a férfira, hol a gazdájára nézve. Az előbbinek azt próbálja tudtára adni, hogy ne legyen már ennyire átlátszó, hogy a lány gyengeségét kihasználva közeledik hozzá. Amíg az utóbbinak azt magyarázná, hogy ne legyen már ennyire gyenge és naiv, s ne adja már meg magát ilyen könnyen. Egyértelmű a féltékenysége, hogy csak magának akarja a lányt, mégha mutogatását nem is értik.
De a célját eléri. Freyai megpróbál kifordulni az ölelésből, s lehajtott fejjel, megkerülve a férfit szedi fel az eldobott kulcsot, melyet a helyére próbál illeszteni. Majd a ha ez is sikerül neki, a köpenyét szedegeti fel a földről, lényegében bármit csinál, csak ne kelljen megszólalnia. Közbe hallgatja kedves kis gyíkjának virnyogását, ki legyintve ugrik le az ágyról, s indul el az ablak alá tett csizma felé.
Tudná, hogy minek is töri magát. De eddig olyan könnyű volt, minden, hiszen nem kellett aggódnia, hogy a lányt elvennék tőle. Soha senkitől nem akart semmit, erre tessék. Minden erőlködése, hogy a lánytól távol tartsa a férfiakat füstbe ment.
Freyai a köpenyét öleli magához, ahogy a férfinak háttal állva nézi, ahogy Alyna eltűnik csizmájában. Mégis félig lehajtja fejét. Ujjai érinti ajkához, oda ahol nemrég a férfi ajkai érintették. Arcára ábrándos mosoly ül ki, mindezt titkolni vágyván a férfi elől.
Csak épp azzal nem számol, hogy pont egy tükörrel szemben áll, s ha Caleth akarná, nyugodtan látná a lány reakcióját.*
2839. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-05 10:54:41
Üzenet elküldve: 2016-04-05 10:54:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
- A zavar sem túl jó érzés. *Utolsóként ennyit mond, majd egy ideig nem nyitja szólásra a száját.
A lány egy újabb oldalát mutatja most felé, ami láthatóan még neki is újnak tűnik, mégsem szabadul a férfi közeléből, mint, ahogy azt eddig tette volna. Valami tényleg történt a lánnyal, vagy csak a pár napos különlét változtatta meg ennyire. Nem tudja eldönteni.
Mindenesetre a reakciója mosolyra fakasztja, a közelsége pedig valami teljesen másra. Nehezen türtőzteti magát, pedig a lehetőség mintha szabadon adott lenne számára, s csak egy kisebb erőt kellene kifejtenie, hogy engedjen is a csábításnak. Átmegy a fején, hogy talán ez csak egy teszt a lány részéről, amellyel azt kívánja kipróbálni, mennyire volt igaz az, amit Caleth mondott arról, hogy igyekszik majd más lenne. De hisz mindketten tudják már, hogy ez úgysem fog sikerülni.
Forró levegőt lehel az érzékeny fül mellé, ajkai éppen, hogy csak milliméterekre kerülik el. Végül visszahúzódik, hogy ismét a lányra tekintsen. Próbál a szemeiből olvasni, mozdulataiból, hiszen nehéz eldöntenie pontosan mit akar. Lélegzetét visszafojtva hallgatja a szőkeség szájáról lepattanó szavakat, amelyek ugyanolyan kétségesek, mint a karjával véghez vitt félig taszító mozdulat, amely végül mégsem abba fullad. Amint végighallgatja, már nem mosolyog, kissé el is komorul. Ahogy a lány ujjai újra hozzáérnek, választás elé kényszerül. Egyik pillanatban még hajolna közelebb, a következőben mégis eltávolodik tőle. Nem kívánja kihasználni ebben a törékeny pillanatában, így fordul is, hogy háttal legyen neki. Kezei ökölbe szorulnak.*
- A fenébe is… *Következő mozdulatával pedig rögtön vissza is fordul. Jobbjával a lány dereka után kap, s magához húzza, hevesen, de mégsem durván. Egy próbával kell élnie, s, ha csak nem tolják el, akkor máris keresi a lány ajkai felé vezető utat.*
- A zavar sem túl jó érzés. *Utolsóként ennyit mond, majd egy ideig nem nyitja szólásra a száját.
A lány egy újabb oldalát mutatja most felé, ami láthatóan még neki is újnak tűnik, mégsem szabadul a férfi közeléből, mint, ahogy azt eddig tette volna. Valami tényleg történt a lánnyal, vagy csak a pár napos különlét változtatta meg ennyire. Nem tudja eldönteni.
Mindenesetre a reakciója mosolyra fakasztja, a közelsége pedig valami teljesen másra. Nehezen türtőzteti magát, pedig a lehetőség mintha szabadon adott lenne számára, s csak egy kisebb erőt kellene kifejtenie, hogy engedjen is a csábításnak. Átmegy a fején, hogy talán ez csak egy teszt a lány részéről, amellyel azt kívánja kipróbálni, mennyire volt igaz az, amit Caleth mondott arról, hogy igyekszik majd más lenne. De hisz mindketten tudják már, hogy ez úgysem fog sikerülni.
Forró levegőt lehel az érzékeny fül mellé, ajkai éppen, hogy csak milliméterekre kerülik el. Végül visszahúzódik, hogy ismét a lányra tekintsen. Próbál a szemeiből olvasni, mozdulataiból, hiszen nehéz eldöntenie pontosan mit akar. Lélegzetét visszafojtva hallgatja a szőkeség szájáról lepattanó szavakat, amelyek ugyanolyan kétségesek, mint a karjával véghez vitt félig taszító mozdulat, amely végül mégsem abba fullad. Amint végighallgatja, már nem mosolyog, kissé el is komorul. Ahogy a lány ujjai újra hozzáérnek, választás elé kényszerül. Egyik pillanatban még hajolna közelebb, a következőben mégis eltávolodik tőle. Nem kívánja kihasználni ebben a törékeny pillanatában, így fordul is, hogy háttal legyen neki. Kezei ökölbe szorulnak.*
- A fenébe is… *Következő mozdulatával pedig rögtön vissza is fordul. Jobbjával a lány dereka után kap, s magához húzza, hevesen, de mégsem durván. Egy próbával kell élnie, s, ha csak nem tolják el, akkor máris keresi a lány ajkai felé vezető utat.*
2838. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-04 19:56:43
Üzenet elküldve: 2016-04-04 19:56:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
- Ezzel inkább rossz érzést keltenek benne, mint zavart. *Vakarja meg halántékát, majd csak vállat von az esetre. Valóban nem tud mit kezdeni vele, nem tudja, hogy miként tudná kezelni az ilyeneket. Otthon sose hazudtak neki, mindig az igazat mondták neki, vagy épp úgy, ahogy azt érteni kell. Egy burokban nőtt fel, ezt már kezdi érezni, s meglehet a saját hozzáállásán változtatni kell a világ felé.*
- Köszönöm. *Válaszolja végül, s alsó ajkaiba is beleharap, ahogy a férfit nézi. Szavai őszinték és valódiak. S annyira már a másik is ismerheti, hogy a szőkeség pont az az elf típus, aki nem kér segítséget, úgy senkitől. Szereti magától megoldani a problémáját, s meglehet, hogy azért is van most ott, ahol.
Beszéde közbe nem mindig figyeli a férfit. Tipikus nő lévén egyszerre több dolgot is tud csinálni. Így például a csizmájától is hamar megszabadul, azokat helyesen az ablak alá helyezi, s még csak az sem zavarja, ha egy picit megázik. Vértjétől is szívesen megszabadulna, de frissiben megrágcsált ujjával nehezen dolgozik, s ha a kendőjébe csavarja, akkor meg a csatokat még jobban nem tudja kioldani. Végül magába legyintve sóhajt, s letesz, hogy kicsit kényelmesebben legyen.
Pont akkor tekint vissza a férfira, amikor az fejét félrehajtva vigyorog rá. Erre ő ugyanabba az irányba dönti a fejét, mintha tükörképe lenne a nálánál magasabbnak, ám szemébe csak értetlen csillogás honol.
Nem úgy pár pillanattal később. Mellkasát, mintha prés alá temették volna, úgy érzi magát, ahogy a férfi egyre közelebb kerül hozzá. Szemeiben most a tehetetlenség fénye csillog. Láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel. Régebben már rég kifordult volna a közelségből, s meglehet saját lábába elesve taknyolna a padlón. Vagy csak egyszerűen és tisztán megmondaná – ahogy szokta – hogy ezzel a témával hagyják békén. Most mégis csak áll, egyre sűrűbben véve levegőt, vére dörömbölését hallgatva.
Állát ért érintésre pillái megremegnek, s ahogy közelebb hajolnak hozzá… Egyszerűen csak nem tesz semmit, csak áll ott. Ám ahogy Caleth ajkai elkerülik az övét egy sóhajtás tör ki belőle, mely egyszerre megkönnyebbült és mégis csalódott. Bár ő maga nem érti, hogy mit hordoz magába az apró sóhaj, mely talán többet mond minden kiejtett szavánál, de egy tapasztaltabb könnyedén rájöhet jelentésére.
A férfi lehelete csiklandozza fülét, mely körül apró libabőr jelenik meg. A lány is enyhén, mégis a közelség miatt észrevehetően remeg meg. A szavak hallatán szemei tágra nyílnak, s meredten bámulja a férfi mögötti falrészt. Kezeit félig felemelve tartja, az ölelés és a taszítás közti félúton, melyből még nem lehet eldönteni, hogy mit is akar az illető.*
- Nem tudom. *Kezd bele halkan. Úgy tűnik, hogy az utóbbi napok kedvenc kifejezése lett a „nem tudom”. Az utóbbi napokban folyamatosan kérdőjelezi meg az eddig átélt és tapasztalt dolgait. Már nem tudja, hogy mi a jó és mi a rossz, mit akar vagy épp mit nem.*
- Nem tudom, hogy mi van ellenemre, s kedvemre. *Hunyja le végül a szemét, ahogy újabb őszinte szavak hagyják el ajkait.* - Már semmit sem tudok, csak azt, ha itt vagy velem…
*Hajol kissé hátra, de nem azért, hogy elhúzódjon, hanem hogy Caleth szemébe tudjon nézni. Hogy újra elvesszen a mogyorókba. Kezét újra felemelve simítja ki a férfi tincsét homlokából. Ez egy mániája lehet a folytonos hajkisimítása. Ha nem magán csinálja, akkor máson.*
- Akkor ők nincsenek itt. Akkor minden nyugodtnak tűnik. *Pedig dehogy az. Szíve úgy ver, hogy félő lassan kitör mellkasából s táncot lejt a padlón. Lélegzetét is próbálná csillapítani, de a szőkeség épp nem arról híres, hogy érzéseit tudja kontrollálni.*
- Ezzel inkább rossz érzést keltenek benne, mint zavart. *Vakarja meg halántékát, majd csak vállat von az esetre. Valóban nem tud mit kezdeni vele, nem tudja, hogy miként tudná kezelni az ilyeneket. Otthon sose hazudtak neki, mindig az igazat mondták neki, vagy épp úgy, ahogy azt érteni kell. Egy burokban nőtt fel, ezt már kezdi érezni, s meglehet a saját hozzáállásán változtatni kell a világ felé.*
- Köszönöm. *Válaszolja végül, s alsó ajkaiba is beleharap, ahogy a férfit nézi. Szavai őszinték és valódiak. S annyira már a másik is ismerheti, hogy a szőkeség pont az az elf típus, aki nem kér segítséget, úgy senkitől. Szereti magától megoldani a problémáját, s meglehet, hogy azért is van most ott, ahol.
Beszéde közbe nem mindig figyeli a férfit. Tipikus nő lévén egyszerre több dolgot is tud csinálni. Így például a csizmájától is hamar megszabadul, azokat helyesen az ablak alá helyezi, s még csak az sem zavarja, ha egy picit megázik. Vértjétől is szívesen megszabadulna, de frissiben megrágcsált ujjával nehezen dolgozik, s ha a kendőjébe csavarja, akkor meg a csatokat még jobban nem tudja kioldani. Végül magába legyintve sóhajt, s letesz, hogy kicsit kényelmesebben legyen.
Pont akkor tekint vissza a férfira, amikor az fejét félrehajtva vigyorog rá. Erre ő ugyanabba az irányba dönti a fejét, mintha tükörképe lenne a nálánál magasabbnak, ám szemébe csak értetlen csillogás honol.
Nem úgy pár pillanattal később. Mellkasát, mintha prés alá temették volna, úgy érzi magát, ahogy a férfi egyre közelebb kerül hozzá. Szemeiben most a tehetetlenség fénye csillog. Láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel. Régebben már rég kifordult volna a közelségből, s meglehet saját lábába elesve taknyolna a padlón. Vagy csak egyszerűen és tisztán megmondaná – ahogy szokta – hogy ezzel a témával hagyják békén. Most mégis csak áll, egyre sűrűbben véve levegőt, vére dörömbölését hallgatva.
Állát ért érintésre pillái megremegnek, s ahogy közelebb hajolnak hozzá… Egyszerűen csak nem tesz semmit, csak áll ott. Ám ahogy Caleth ajkai elkerülik az övét egy sóhajtás tör ki belőle, mely egyszerre megkönnyebbült és mégis csalódott. Bár ő maga nem érti, hogy mit hordoz magába az apró sóhaj, mely talán többet mond minden kiejtett szavánál, de egy tapasztaltabb könnyedén rájöhet jelentésére.
A férfi lehelete csiklandozza fülét, mely körül apró libabőr jelenik meg. A lány is enyhén, mégis a közelség miatt észrevehetően remeg meg. A szavak hallatán szemei tágra nyílnak, s meredten bámulja a férfi mögötti falrészt. Kezeit félig felemelve tartja, az ölelés és a taszítás közti félúton, melyből még nem lehet eldönteni, hogy mit is akar az illető.*
- Nem tudom. *Kezd bele halkan. Úgy tűnik, hogy az utóbbi napok kedvenc kifejezése lett a „nem tudom”. Az utóbbi napokban folyamatosan kérdőjelezi meg az eddig átélt és tapasztalt dolgait. Már nem tudja, hogy mi a jó és mi a rossz, mit akar vagy épp mit nem.*
- Nem tudom, hogy mi van ellenemre, s kedvemre. *Hunyja le végül a szemét, ahogy újabb őszinte szavak hagyják el ajkait.* - Már semmit sem tudok, csak azt, ha itt vagy velem…
*Hajol kissé hátra, de nem azért, hogy elhúzódjon, hanem hogy Caleth szemébe tudjon nézni. Hogy újra elvesszen a mogyorókba. Kezét újra felemelve simítja ki a férfi tincsét homlokából. Ez egy mániája lehet a folytonos hajkisimítása. Ha nem magán csinálja, akkor máson.*
- Akkor ők nincsenek itt. Akkor minden nyugodtnak tűnik. *Pedig dehogy az. Szíve úgy ver, hogy félő lassan kitör mellkasából s táncot lejt a padlón. Lélegzetét is próbálná csillapítani, de a szőkeség épp nem arról híres, hogy érzéseit tudja kontrollálni.*
2837. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-04 19:10:15
Üzenet elküldve: 2016-04-04 19:10:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
*Csodás, bámulatos, észveszejtő! Ismét itt van! És nem csak itt van, de egy mesterkarddal az oldalán van itt. Ez bizonyos körökben legalább olyan menőnek számít, mintha egy csinos leányzóval az oldalán állítana be a szálláshelyek emeletére. Ha a mesterkard és a hölgyemény is az ember oldalán van, akkor tényleg a csúcson lehet a felvágási indexe, Svirnél ez viszont még várat magára. Majd talán legközelebb. Addig viszont van még némi elintéznivalója. Például egy kis pihenés, öltözködés és gondolkodás. egyik fontosabb, mint a másik. Amikor mindegyikkel készen van, akkor újra magára hagyja a szobát, biztosan nem lesz féltékeny sem a kardra, sem a hölgyre.*
2836. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-04 18:44:39
Üzenet elküldve: 2016-04-04 18:44:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
- Hát, mert… Nem tudom. Hogy zavarba hozzák a másikat? *Veti fel a kérdést, mintha maga sem tudná a választ. *
- Ilyen kérlelésre nem tudnék nemet mondani. *Vigyorodik el a felkérésre. Bár komoly fejtörést okoz számára a dolog, hogy ugyan miként lehetne valakit megtanítani a hangsúlyok közötti különbségre.* Előbb utóbb ugyan rá fogsz majd érezni magadtól is. Mellettem legalábbis biztos. *Megtoldja mondandója végét egy kacsintással. Mint mindenre erre is hamarosan megérkezik a stratégia a fejébe, de előbb fontosabb kérdésekre kíván választ kapni. Szinte gyomorgörccsel, izgatottan várja a lány válaszát, ami hamarosan meg is érkezik. Előbb igaz, egy pofán rúgás keretein belül, minthogy arra számított, hogy a szőkeség időközben megbánta akkori tettét, s most szívesen kipróbálná. De végül is megéri csendben maradni, bár nehezen tudná letöröli a képéről az oda kiülő vigyort, amit a hallott szavak okoznak, azért mégis megpróbálkozik vele.
Enyhén oldalra fordítja a fejét, szemét le sem veszi az elfről. A szó is beleragad. Ő jóval tapasztaltabb, mint amilyen a leányzó csak lehet e téren, s, ha csak nem valamiféle betegség öntötte el, akkor bizony sejti mi lehet a megoldás, csak próbál annyira úriember lenni, hogy nem szól érte.
Sokkal inkább minthogy olyan közelségbe kerül vele, amire nem is mert gondolni. Belülről hajtja valami, amely mindig többet és többet akar, főleg, ha Freyről van szó. Megragadná és magához vonná, de nem teszi, bármennyire is kívánkozik felé. A levegő szakaszosan hagyja el a tüdejét, a vére szinte égeti a bőrét, de tudja, hogy önuralmat kell gyakorolnia, ami nehéz azután, hogy a saját nevét hallja. Ujjával a lány álla alá simít, valami rejtett mosollyal figyel rá, majd közelebb hajol. Ajkai viszont elkerülik a lányét, a füléhez hajol helyette.*
- Nem fogok olyat tenni, ami ellenedre van.
- Hát, mert… Nem tudom. Hogy zavarba hozzák a másikat? *Veti fel a kérdést, mintha maga sem tudná a választ. *
- Ilyen kérlelésre nem tudnék nemet mondani. *Vigyorodik el a felkérésre. Bár komoly fejtörést okoz számára a dolog, hogy ugyan miként lehetne valakit megtanítani a hangsúlyok közötti különbségre.* Előbb utóbb ugyan rá fogsz majd érezni magadtól is. Mellettem legalábbis biztos. *Megtoldja mondandója végét egy kacsintással. Mint mindenre erre is hamarosan megérkezik a stratégia a fejébe, de előbb fontosabb kérdésekre kíván választ kapni. Szinte gyomorgörccsel, izgatottan várja a lány válaszát, ami hamarosan meg is érkezik. Előbb igaz, egy pofán rúgás keretein belül, minthogy arra számított, hogy a szőkeség időközben megbánta akkori tettét, s most szívesen kipróbálná. De végül is megéri csendben maradni, bár nehezen tudná letöröli a képéről az oda kiülő vigyort, amit a hallott szavak okoznak, azért mégis megpróbálkozik vele.
Enyhén oldalra fordítja a fejét, szemét le sem veszi az elfről. A szó is beleragad. Ő jóval tapasztaltabb, mint amilyen a leányzó csak lehet e téren, s, ha csak nem valamiféle betegség öntötte el, akkor bizony sejti mi lehet a megoldás, csak próbál annyira úriember lenni, hogy nem szól érte.
Sokkal inkább minthogy olyan közelségbe kerül vele, amire nem is mert gondolni. Belülről hajtja valami, amely mindig többet és többet akar, főleg, ha Freyről van szó. Megragadná és magához vonná, de nem teszi, bármennyire is kívánkozik felé. A levegő szakaszosan hagyja el a tüdejét, a vére szinte égeti a bőrét, de tudja, hogy önuralmat kell gyakorolnia, ami nehéz azután, hogy a saját nevét hallja. Ujjával a lány álla alá simít, valami rejtett mosollyal figyel rá, majd közelebb hajol. Ajkai viszont elkerülik a lányét, a füléhez hajol helyette.*
- Nem fogok olyat tenni, ami ellenedre van.
2835. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-04 12:11:58
Üzenet elküldve: 2016-04-04 12:11:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
- Oh, vagy úgy. De… Miért viccelnek ilyennel? *Teszi fel a kérdést, enyhén félrehajtott fejekkel. Majd pedig egy kósza gondolatot követően fordul ismét Caleth felé – mert közben hajlamos ide-oda járkálgatni a szobába.*
- Taníts meg, hogy miként kell. Segíts, hogy megértsem a különbséget, kérlek. *Ejti ki ajkai mögül a szavakat. Látszik rajta, hogy nehezére esik segítséget kérni, még ha ilyen apró dolognak tűnik is. Ám valójában tudja, hogy nem kis dolog ez, mert ettől az veszhet el, aki ő maga. Vagy csak egy része.
A miért kérdésre újra felkapja a fejét, s már szólásra is nyitná ajkait, de azokat végül lassan zárja be. Mégis hogyan fogalmazhatná meg a benne kavarodó érzéseket, amikor ő maga sem tudja, hogy mik azok.*
- Én… Azért… *Kezd végül bele, de ennél többre egyelőre nem jut. Végül nagy levegőt vesz. Ha máshogy nem tudja elmondani, akkor az érzett fájdalmakról beszél.*
- Nem bántam meg a tettem. *Jelenti ki először is, határozottan, csakhogy mindkettőjükben tudatosuljon a dolog.*
- De. * S itt újra elhallgat. Végül sóhajtva kezd bele újra.* - Nem tudom miért, nem tudom, mióta, vagyis de tudom, de ha erre gondolok, úgy érzem, mintha a szívem ki akarna ugrani a helyéről. Fáj, hasít, szorít, de nem csak ekkor. Bármikor, amikor az együtt töltött időkre gondolok. *Hajtja le újra a fejét, apró vallomása után. Na igen, ha valamiben nem jó a lány, akkor érzelmei elrejtése miatt. S ha már egyszer elkezdett valakinek megnyílni, akkor onnan már nincs vissza út. Mégis úgy tud beszélni érzéseiről, hogy egy pillanatig sem érzi, hogy nem kellene elmondania.
A rivallásra fordul újra a férfi irányába, miközben ujja a szájában van. Halovány mosoly kunkorodik ajkai szegletébe.*
- Ne foglalkozz vele. *Legyint szabad kezével.* - Ezek nálunk mindennaposak. Majd leszokik róla, még gyerek. *De pontosan tudja, hogy ha évek múlva is ezt csinálja vele, akkor is ezt fogja mondani. Ilyenekért egy pillanatig sem tudna haragudni kicsi gyíkocskájára.
A vetkőzős öregasszonyra összevonja szemöldökét, s már kérdezné is, hogy ebben mi a furcsa? Aztán rájön, hogy valószínű ez is olyan dolog, mely számára lehet természetes, mások ezt nem így élik meg, így inkább csak csendbe marad, s alsó ajkaiba harap bele.
A maradásra kószán bólint egyet, majd maga is szétnéz a szobába. Nincs itt túl sok minden, csak egy ágy, egy kád – melyről fogalma sincs, hogy mi – egy mosdótál, ami már jobban ismerős számára. S még néhány bútor, mint asztal, székek, komódok, szekrény, puha szőnyeg az ágy körül.
Látni a fáradt arcon, hogy sóvárogva néz az ágy felé. De ugyanúgy a padló és a párkány felé is. Szinte bárhova, ahol akár egy pillanatig is aludhatna fáradt elméje.
Azonban a férfi tekintetének fogsága, ujjainak simítása máris kiveri fejéből a fáradtságot. Smaragdjai zavartságról árulkodnak, mégis őszinte tettekről sugallnak. Elfordulva megpróbál ellépni Calethtől, ám az érintése meggátolja. Keze megremeg, ahogy megérintik, de nem azért, mert rosszul esne neki. Halk kuncogás jelezheti, hogy bőre érzékeny, s némi csiklandós hatás miatt vált egy pillanatra jókedvűvé.
De csak egy pillanatra, mert a férfi már szorosan előtte áll. Fejét felemelve, smaragdjai újra a mogyorókba vésznek el. Szíve hevesebb lüktetése parányi szédülésre készteti. Most rajta a sor, hogy nagyot nyeljen. Elléphetne a férfi elől, mégis úgy érzi, hogy testét bilincsbe fogták, lábai pedig a földbe gyökereztek.*
- Caleth…
*Ejti ki a férfi nevét, mintha mondani akarna valamit. További hang mégsem jön ki a torkán, s a magabiztos, kedves hangja is hirtelen vált csendessé és erőtlenné. S ami eddig még talán sose történt meg vele: orcáján enyhe rózsaszín pír jelenik meg, de hogy a közelség miatt e? Vagy hogy hiába van a szobába kellemes hűs levegő, az eső hiába ontja finom illatát, a szőkeség is úgy érzi, hogy menten felgyullad?*
- Oh, vagy úgy. De… Miért viccelnek ilyennel? *Teszi fel a kérdést, enyhén félrehajtott fejekkel. Majd pedig egy kósza gondolatot követően fordul ismét Caleth felé – mert közben hajlamos ide-oda járkálgatni a szobába.*
- Taníts meg, hogy miként kell. Segíts, hogy megértsem a különbséget, kérlek. *Ejti ki ajkai mögül a szavakat. Látszik rajta, hogy nehezére esik segítséget kérni, még ha ilyen apró dolognak tűnik is. Ám valójában tudja, hogy nem kis dolog ez, mert ettől az veszhet el, aki ő maga. Vagy csak egy része.
A miért kérdésre újra felkapja a fejét, s már szólásra is nyitná ajkait, de azokat végül lassan zárja be. Mégis hogyan fogalmazhatná meg a benne kavarodó érzéseket, amikor ő maga sem tudja, hogy mik azok.*
- Én… Azért… *Kezd végül bele, de ennél többre egyelőre nem jut. Végül nagy levegőt vesz. Ha máshogy nem tudja elmondani, akkor az érzett fájdalmakról beszél.*
- Nem bántam meg a tettem. *Jelenti ki először is, határozottan, csakhogy mindkettőjükben tudatosuljon a dolog.*
- De. * S itt újra elhallgat. Végül sóhajtva kezd bele újra.* - Nem tudom miért, nem tudom, mióta, vagyis de tudom, de ha erre gondolok, úgy érzem, mintha a szívem ki akarna ugrani a helyéről. Fáj, hasít, szorít, de nem csak ekkor. Bármikor, amikor az együtt töltött időkre gondolok. *Hajtja le újra a fejét, apró vallomása után. Na igen, ha valamiben nem jó a lány, akkor érzelmei elrejtése miatt. S ha már egyszer elkezdett valakinek megnyílni, akkor onnan már nincs vissza út. Mégis úgy tud beszélni érzéseiről, hogy egy pillanatig sem érzi, hogy nem kellene elmondania.
A rivallásra fordul újra a férfi irányába, miközben ujja a szájában van. Halovány mosoly kunkorodik ajkai szegletébe.*
- Ne foglalkozz vele. *Legyint szabad kezével.* - Ezek nálunk mindennaposak. Majd leszokik róla, még gyerek. *De pontosan tudja, hogy ha évek múlva is ezt csinálja vele, akkor is ezt fogja mondani. Ilyenekért egy pillanatig sem tudna haragudni kicsi gyíkocskájára.
A vetkőzős öregasszonyra összevonja szemöldökét, s már kérdezné is, hogy ebben mi a furcsa? Aztán rájön, hogy valószínű ez is olyan dolog, mely számára lehet természetes, mások ezt nem így élik meg, így inkább csak csendbe marad, s alsó ajkaiba harap bele.
A maradásra kószán bólint egyet, majd maga is szétnéz a szobába. Nincs itt túl sok minden, csak egy ágy, egy kád – melyről fogalma sincs, hogy mi – egy mosdótál, ami már jobban ismerős számára. S még néhány bútor, mint asztal, székek, komódok, szekrény, puha szőnyeg az ágy körül.
Látni a fáradt arcon, hogy sóvárogva néz az ágy felé. De ugyanúgy a padló és a párkány felé is. Szinte bárhova, ahol akár egy pillanatig is aludhatna fáradt elméje.
Azonban a férfi tekintetének fogsága, ujjainak simítása máris kiveri fejéből a fáradtságot. Smaragdjai zavartságról árulkodnak, mégis őszinte tettekről sugallnak. Elfordulva megpróbál ellépni Calethtől, ám az érintése meggátolja. Keze megremeg, ahogy megérintik, de nem azért, mert rosszul esne neki. Halk kuncogás jelezheti, hogy bőre érzékeny, s némi csiklandós hatás miatt vált egy pillanatra jókedvűvé.
De csak egy pillanatra, mert a férfi már szorosan előtte áll. Fejét felemelve, smaragdjai újra a mogyorókba vésznek el. Szíve hevesebb lüktetése parányi szédülésre készteti. Most rajta a sor, hogy nagyot nyeljen. Elléphetne a férfi elől, mégis úgy érzi, hogy testét bilincsbe fogták, lábai pedig a földbe gyökereztek.*
- Caleth…
*Ejti ki a férfi nevét, mintha mondani akarna valamit. További hang mégsem jön ki a torkán, s a magabiztos, kedves hangja is hirtelen vált csendessé és erőtlenné. S ami eddig még talán sose történt meg vele: orcáján enyhe rózsaszín pír jelenik meg, de hogy a közelség miatt e? Vagy hogy hiába van a szobába kellemes hűs levegő, az eső hiába ontja finom illatát, a szőkeség is úgy érzi, hogy menten felgyullad?*
2834. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-04 10:43:47
Üzenet elküldve: 2016-04-04 10:43:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
- Dolgoznod kéne egy kicsit a hangsúlyok közötti különbségek megértésén. *Mosolyodik el a viszontkérdés hallatán. Már nem bosszantja a dolog, annyira természetesnek hat néha, hogy Frey nem tudja feldolgozni az átlag emberi beszélgetéseket, hogy lassan beletörődik.*
- Nem féltünk, ezt csak afféle viccből mondtam. Nem sült el túl jól. *Húzza félre a száját.
A továbbiakban enyhén hunyorítva méregeti a lányt. Amit nem ért, az, hogy ugyan miért lepődik meg azon, ha valaki képes a sármjának ellenállni, ha éppen ő volt az, aki ezt megtette. Na meg jó… Volt még pár pofon, nem csak átvett értelemben, amit egy-egy kelletlenül erős beszólás után érdemelt ki.*
- Bizony. *Bólogat vigyorogva, amint megér a gondolat a szőke tincsek fedésében is. Fürkészi a lány arcát, a felismerés hatására keletkező reakciókat vizsgálja.* Sajnálod? Miért? *Nem hagyja már annyiban a dolgot, s még ha ezzel zavarba is hozza a másikat, kíváncsi a válaszára. Freyt ismerve azonban vélhetőleg arról van szó, hogy rosszul érzi magát, ha elutasításával megbántotta Caleth érzékeny kis lelkecskéjét.
A dög mutogatására fentebb kúszik a szemöldöke a homlokán, maga sem érti mire akar kilyukadni.*
- Na! *Rivall rá erőteljesebben a pikkelyes ocsmányságra, és sóhajtva figyeli a lány ujjaiból előbukkanó bíbor vércseppeket.*
- Nem tudom. *Nézi az ágyra reppenő Alynát.* Ami, azt illeti. Be kellett nyitnom néhány szobába, hogy megleljelek, s talán a szemébe égett a vetkőző öregasszony képe, ami az egyik ajtó mögött fogadott minket. *Rázza ki a hideg pillanatokon belül. Ha egyszer kénytelen lesz valami fokozott helyzetből lehiggasztania magát, már meg is van mire fog gondolni.*
- Nos, akkor maradjunk. *Néz körbe szállásukon. A helyzet ismerős érzeteket kelt benne, már jártak ebben a cipőben ketten, s nem is aludtak túl sokat. Na persze, nem azért, amire egy piszkosabb elme gondolna.
A lányra pillanatva elkapja annak tekintetét, már húzódnának is ajkai egy szélesebb ívre, amikor lefagy. Érintése hirtelen éri, de legalább olyan kellemes bizsergést hagy ujjai nyomán. Nyel egyet. Ki tudja melyiküket lepte meg jobban ez az egész, de láthatóan Frey legalább annyira újdonságnak élte meg, mint Caleth is. Nem is hajlandó ennyivel beérni. Most nem.
Így, amikor az elf elfordul tőle, ő abban a pillanatban nyúl a karja után, hogy visszafordítsa maga elé. Egészen közel áll hozzá. Tovább nem lép, ha a lány szerint lent a fogadóban nyomasztó volt a fülledtség, hát a férfi most ugyanezt mondhatná el. *
- Dolgoznod kéne egy kicsit a hangsúlyok közötti különbségek megértésén. *Mosolyodik el a viszontkérdés hallatán. Már nem bosszantja a dolog, annyira természetesnek hat néha, hogy Frey nem tudja feldolgozni az átlag emberi beszélgetéseket, hogy lassan beletörődik.*
- Nem féltünk, ezt csak afféle viccből mondtam. Nem sült el túl jól. *Húzza félre a száját.
A továbbiakban enyhén hunyorítva méregeti a lányt. Amit nem ért, az, hogy ugyan miért lepődik meg azon, ha valaki képes a sármjának ellenállni, ha éppen ő volt az, aki ezt megtette. Na meg jó… Volt még pár pofon, nem csak átvett értelemben, amit egy-egy kelletlenül erős beszólás után érdemelt ki.*
- Bizony. *Bólogat vigyorogva, amint megér a gondolat a szőke tincsek fedésében is. Fürkészi a lány arcát, a felismerés hatására keletkező reakciókat vizsgálja.* Sajnálod? Miért? *Nem hagyja már annyiban a dolgot, s még ha ezzel zavarba is hozza a másikat, kíváncsi a válaszára. Freyt ismerve azonban vélhetőleg arról van szó, hogy rosszul érzi magát, ha elutasításával megbántotta Caleth érzékeny kis lelkecskéjét.
A dög mutogatására fentebb kúszik a szemöldöke a homlokán, maga sem érti mire akar kilyukadni.*
- Na! *Rivall rá erőteljesebben a pikkelyes ocsmányságra, és sóhajtva figyeli a lány ujjaiból előbukkanó bíbor vércseppeket.*
- Nem tudom. *Nézi az ágyra reppenő Alynát.* Ami, azt illeti. Be kellett nyitnom néhány szobába, hogy megleljelek, s talán a szemébe égett a vetkőző öregasszony képe, ami az egyik ajtó mögött fogadott minket. *Rázza ki a hideg pillanatokon belül. Ha egyszer kénytelen lesz valami fokozott helyzetből lehiggasztania magát, már meg is van mire fog gondolni.*
- Nos, akkor maradjunk. *Néz körbe szállásukon. A helyzet ismerős érzeteket kelt benne, már jártak ebben a cipőben ketten, s nem is aludtak túl sokat. Na persze, nem azért, amire egy piszkosabb elme gondolna.
A lányra pillanatva elkapja annak tekintetét, már húzódnának is ajkai egy szélesebb ívre, amikor lefagy. Érintése hirtelen éri, de legalább olyan kellemes bizsergést hagy ujjai nyomán. Nyel egyet. Ki tudja melyiküket lepte meg jobban ez az egész, de láthatóan Frey legalább annyira újdonságnak élte meg, mint Caleth is. Nem is hajlandó ennyivel beérni. Most nem.
Így, amikor az elf elfordul tőle, ő abban a pillanatban nyúl a karja után, hogy visszafordítsa maga elé. Egészen közel áll hozzá. Tovább nem lép, ha a lány szerint lent a fogadóban nyomasztó volt a fülledtség, hát a férfi most ugyanezt mondhatná el. *
2833. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-03 22:57:37
Üzenet elküldve: 2016-04-03 22:57:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
*Feljön a lépcsőn. Igen, valahogy úgy, ahogy eddig is lépdelt. Nem, nem egészen úgy, ahogy eddig, mert a lépcsőknek van az a trükkjük, hogy a fokok nem azonos magasságban vannak, így ugye a rajtuk való lépkedéshez is szükséges bizonyos módosításokat eszközölni a sima talajon való járáshoz amúgy kiváló módszerben. A szobájáig már a jól megszokott módon sétálhat tovább, az ajtónál pedig végrehajtja azt a csodás trükköt, hogy kulccsal nyitja ki a zárat. Ezek után belép a szobába, ahol megmosakszik és pihen egy kicsit. A pihenés után elhagyja a szobát, hogy újra belevesse magát a város forgatagába.*
2832. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-03 00:47:28
Üzenet elküldve: 2016-04-03 00:47:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Smaragdjait a férfira emeli. Egyszerre jelenik meg benne az érthetetlenség és valahol a mélabúság is, mely mostanság a lányt jellemzi.*
- Féltetek? Mitől?
*Ha esetleg Caleth tartott tőle, hogy a szőkeség félreérti a szavait, hát jól hitte. Csodákat nem művelt az elmúlt napok. Gyökeresen nem változott meg a lány, csak nyomokban. De ki tudja, hogy ez az egész még hova fog vezetni?*
- Volt olyan ember? *Pislog rá. Persze, hogy nem gondol magára először, hiszen ő nem ember, hanem elf. De persze azt sem tudhatja, hogy ez csak egy mondás, s sokszor használják ezt általánosságban. Nem, ezt a szőkeség nem tudja. Ő mindig mindent szó szerint elhisz, még akkor is, ha manapság tudja, hogy nem kellene.*
- Oh. *Hajtja le a fejét, amikor végre tudatosodik benne, hogy valójában róla van szó. Szemébe lógó tincseket zavartan simítja ki szeméből, a füle mögé. Ám azok lágyan hullnak alá újra. Emlékszik arra az esetre is. Csak egy kicsit dőlt hátra a faágon, nem értvén a helyzetet. Ám ez épp elég volt, hogy egyensúlyát elveszítse teljesen, s leessen onnan.
Halovány mosoly jelenik meg ajkain.*
- Sajnálom. *Mondja kissé zavartan, mint aki tényleg sajnálná az akkor történteket. De miért tenné ezt? Miért sajnálná?
Alyna ragaszkodik a smaragdokkal megáldott erdei leány ujjához, melybe mélyen harap bele, s úgy magyaráz neki. De ezt már a gazdája sem érte. Félrehajtott fejjel figyeli, hogy mit is akar neki mondani kis kedvenckéje, ki folyton folyvást Calethra mutogat. De látva, hogy nem ér el vele semmit. Elengedve a lányt, duzzogva, és nyüszögő hangokat hallatva repül rá az ágyra, hogy ott bosszankodva másszon fel a támlára, s annak gombján helyezkedjen el. Két mancsát, vékony hártyástól a fejére húzza, ezzel jelezve, hogy hagyják őt békén.
Freyai értetlenül pislogva nézi végig a jelenetet, majd hasonló arckifejezéssel fordul vissza a férfihoz.*
- Mi baja? *Pislog továbbra is értetlenül. Végül is a férfival volt utoljára, ki tudja, hogy mit csináltak azok ketten. Vérző ujját óvatosan veszi a szájába, hogy lenyalogassa a vérét, majd egy vászonkendőbe tekerje azt. Előbb a szeme alá kapott egy kis karmolást, most az ujját rágcsálták meg. Több kárt tesz benne, mint eddig bármi más.*
- Itt csend van. *Áll meg újra a férfi előtt, fejét hátraszegve.* - S nincsenek sokan. Minél többen vannak, annál nehezebben viselem a tömeget. S lent fülledt volt, nem kaptam levegőt. *Tudatja, hogy miért is volt jobb. Tekintetét a férfi mogyoróiba süllyeszti. Ha csak egy pillanatra is, de elveszik bennük. Nincs tudatába mozdulatainak, hogy mit csinál. Valahogy meghittség tör rá, s ez készteti, hogy kezét felemelve söpörje félre a férfi homlokába lógó tincseket, smaragdjaival követve az útvonalát. Ujjbegyeivel óvatosan simít végig Caleth homlokának azon részén, ahol a tincsek garázdálkodnak. Tekintete mégsem marad nyugton, szüntelen a férfi arcán ugrál. Hol a szemeibe, néz, hol az ajkait, hol pedig az ujjait.
Talán csak egy pillanat töredéke ez az egész, szíve mégis majdnem kiugrik a helyéről, mire rájön, hogy mit is művel. Hirtelen rántja el a kezét, ha teheti, s torkát is megköszörüli, s ha tud el is fordul immár fél testével Calethtől.*
*Smaragdjait a férfira emeli. Egyszerre jelenik meg benne az érthetetlenség és valahol a mélabúság is, mely mostanság a lányt jellemzi.*
- Féltetek? Mitől?
*Ha esetleg Caleth tartott tőle, hogy a szőkeség félreérti a szavait, hát jól hitte. Csodákat nem művelt az elmúlt napok. Gyökeresen nem változott meg a lány, csak nyomokban. De ki tudja, hogy ez az egész még hova fog vezetni?*
- Volt olyan ember? *Pislog rá. Persze, hogy nem gondol magára először, hiszen ő nem ember, hanem elf. De persze azt sem tudhatja, hogy ez csak egy mondás, s sokszor használják ezt általánosságban. Nem, ezt a szőkeség nem tudja. Ő mindig mindent szó szerint elhisz, még akkor is, ha manapság tudja, hogy nem kellene.*
- Oh. *Hajtja le a fejét, amikor végre tudatosodik benne, hogy valójában róla van szó. Szemébe lógó tincseket zavartan simítja ki szeméből, a füle mögé. Ám azok lágyan hullnak alá újra. Emlékszik arra az esetre is. Csak egy kicsit dőlt hátra a faágon, nem értvén a helyzetet. Ám ez épp elég volt, hogy egyensúlyát elveszítse teljesen, s leessen onnan.
Halovány mosoly jelenik meg ajkain.*
- Sajnálom. *Mondja kissé zavartan, mint aki tényleg sajnálná az akkor történteket. De miért tenné ezt? Miért sajnálná?
Alyna ragaszkodik a smaragdokkal megáldott erdei leány ujjához, melybe mélyen harap bele, s úgy magyaráz neki. De ezt már a gazdája sem érte. Félrehajtott fejjel figyeli, hogy mit is akar neki mondani kis kedvenckéje, ki folyton folyvást Calethra mutogat. De látva, hogy nem ér el vele semmit. Elengedve a lányt, duzzogva, és nyüszögő hangokat hallatva repül rá az ágyra, hogy ott bosszankodva másszon fel a támlára, s annak gombján helyezkedjen el. Két mancsát, vékony hártyástól a fejére húzza, ezzel jelezve, hogy hagyják őt békén.
Freyai értetlenül pislogva nézi végig a jelenetet, majd hasonló arckifejezéssel fordul vissza a férfihoz.*
- Mi baja? *Pislog továbbra is értetlenül. Végül is a férfival volt utoljára, ki tudja, hogy mit csináltak azok ketten. Vérző ujját óvatosan veszi a szájába, hogy lenyalogassa a vérét, majd egy vászonkendőbe tekerje azt. Előbb a szeme alá kapott egy kis karmolást, most az ujját rágcsálták meg. Több kárt tesz benne, mint eddig bármi más.*
- Itt csend van. *Áll meg újra a férfi előtt, fejét hátraszegve.* - S nincsenek sokan. Minél többen vannak, annál nehezebben viselem a tömeget. S lent fülledt volt, nem kaptam levegőt. *Tudatja, hogy miért is volt jobb. Tekintetét a férfi mogyoróiba süllyeszti. Ha csak egy pillanatra is, de elveszik bennük. Nincs tudatába mozdulatainak, hogy mit csinál. Valahogy meghittség tör rá, s ez készteti, hogy kezét felemelve söpörje félre a férfi homlokába lógó tincseket, smaragdjaival követve az útvonalát. Ujjbegyeivel óvatosan simít végig Caleth homlokának azon részén, ahol a tincsek garázdálkodnak. Tekintete mégsem marad nyugton, szüntelen a férfi arcán ugrál. Hol a szemeibe, néz, hol az ajkait, hol pedig az ujjait.
Talán csak egy pillanat töredéke ez az egész, szíve mégis majdnem kiugrik a helyéről, mire rájön, hogy mit is művel. Hirtelen rántja el a kezét, ha teheti, s torkát is megköszörüli, s ha tud el is fordul immár fél testével Calethtől.*
2831. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-04-02 22:33:26
Üzenet elküldve: 2016-04-02 22:33:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
- Már mindegy. *Feleli sértetten és oldalra vonja a fejét. Kényeskedő hanggal szólítja meg a szőkeséget.* Ott ültünk, csendben, egyedül. És féltünk! *Színészkedéssel nincsenek problémái, az egyedüli gondot inkább az okozhatja, hogy a lány nem mindig kapcsol az ilyen alkalmakkor.*
- Ó, én tudok egy embert! *Megemeli az ujját a magasba, a következő lendülettel ujjbegye már a lány irányába mutat. Túl nagyképű lenne ugyan kijelenteni, hogy eddig az egyedüli nő, aki ellentmondott neki az az elf volt, de abban mégis egyedülálló volt, amilyen kifogással tette azt. Ezen valahol sohasem tudja túltenni magát.* Emlékszem én még, amikor inkább vállaltad, hogy kitörd a nyakad, mintsem, hogy vállald a közelségemet, de semmi gond. *Emeli maga elé a kezeit.*Én már nem haragszom.
*Nem, persze, hogy nem. Inkább szégyelli a helyzetet, hogy valaki képes volt levetni magát egy fáról, amikor meg akarja csókolni, de hát tanult belőle és azóta sem próbálkozott újra.
A két csodalény kommunikációjába nem kíván beleszólni, bár teljesen egyértelmű számára, hogy Alyna is tipikus nő. Sértődékeny és szeszélyes. Az már jobban meglepi, hogy nem mászik le a válláról.*
- Szóval… mitől is jobb itt neked most?
- Már mindegy. *Feleli sértetten és oldalra vonja a fejét. Kényeskedő hanggal szólítja meg a szőkeséget.* Ott ültünk, csendben, egyedül. És féltünk! *Színészkedéssel nincsenek problémái, az egyedüli gondot inkább az okozhatja, hogy a lány nem mindig kapcsol az ilyen alkalmakkor.*
- Ó, én tudok egy embert! *Megemeli az ujját a magasba, a következő lendülettel ujjbegye már a lány irányába mutat. Túl nagyképű lenne ugyan kijelenteni, hogy eddig az egyedüli nő, aki ellentmondott neki az az elf volt, de abban mégis egyedülálló volt, amilyen kifogással tette azt. Ezen valahol sohasem tudja túltenni magát.* Emlékszem én még, amikor inkább vállaltad, hogy kitörd a nyakad, mintsem, hogy vállald a közelségemet, de semmi gond. *Emeli maga elé a kezeit.*Én már nem haragszom.
*Nem, persze, hogy nem. Inkább szégyelli a helyzetet, hogy valaki képes volt levetni magát egy fáról, amikor meg akarja csókolni, de hát tanult belőle és azóta sem próbálkozott újra.
A két csodalény kommunikációjába nem kíván beleszólni, bár teljesen egyértelmű számára, hogy Alyna is tipikus nő. Sértődékeny és szeszélyes. Az már jobban meglepi, hogy nem mászik le a válláról.*
- Szóval… mitől is jobb itt neked most?
2830. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-31 14:09:01
Üzenet elküldve: 2016-03-31 14:09:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*Ha a szőkeség nem is, de ő megfigyelte útjuk alatt a férfit. No nem mintha olyan nagy emberismerettel rendelkezne egy gyík, de azért vannak szófordulatok, melyek már ismerősek neki. Mint amit a férfi is mondd. Sóhajtva legyint. Csak tudná, hogy miért erőlködik két ilyen lény miatt. Úgysem éri meg, s egymást sem értik meg. Két makacs csökevény.
Az eső egyre jobban kezd rá odakint, az illata elterjed az annyira nem is apró szobába. A férfi előtt állva. Kapkodja a fejét Caleth és Alyna között.*
- Hogy? *Tekint fel végül a férfira.*
- Oh, én. Én nem akartam. *Válaszolja őszintén, miközben teljesen félreérti a hallottakat. Hát igen, vannak dolgok, melyek nem változnak. De hát egy nyúzott arcú, s sápadt szőkeség mit is vár most az ember?*
- Jaj nem akartalak téged sem. Meg téged sem. *Mondja Alynának immár. Teljes zavar, hogy most kihez is beszél, s inkább ő van zavarba, minthogy a helyzet zavarná.
Az összevont szemöldök, s a kérdő tekintet hamar zavarrá változik. Bár kezét még ott tartja, úgy tűnik, hogy Alyna, még ha kis ideig is még, de maradni akar.
Caleth szavaira zavartan hajtja le a fejét, s haját is hasonlóan próbálja füle mögé paszírozni, miközben kiejti halk szavait.*
- Senki.
*Válaszolja őszintén. S nem is érti, hogy miért is van zavarba. Alig egy hete ekkor csak kedvesen mosolyodott volna, s nem értette volna, hogy a férfi mit akar. Vagy nem foglalkozott volna vele. Esetleg elengedte volna füle mellett, mint akit nem érdekel. S lám most.
Zavarát leküzdve néz fel, ám nem a férfi szemeibe, oda most képtelen lenne. Alyna felé nyúl, ám az támadóba fogja, s ráharap a lány ujjára. A szőkeség halkan szisszen fel, s rázza meg, ám immár Alyna nem engedi, hiszen nincs alatta biztos pont. Végül csak alányúl, s elfordulva a férfitól kezd bele beszédébe.*
- Nem akartalak lent hagyni. *Majd egy kis szünet, s a gyík vinnyogása.* - Jó, de azt hittem velem vagy. Mindig ott vagy rajtam, a hajamban, a nyakamon, a csizmámba. *Újra egy kis csend.*
- Figyelek rád is, nem csak rá. *Hajtja oldalra a fejét, miközben egy teljes idiótának tűnhet. Végtére is egy gyíkkal beszélget.*
*Ha a szőkeség nem is, de ő megfigyelte útjuk alatt a férfit. No nem mintha olyan nagy emberismerettel rendelkezne egy gyík, de azért vannak szófordulatok, melyek már ismerősek neki. Mint amit a férfi is mondd. Sóhajtva legyint. Csak tudná, hogy miért erőlködik két ilyen lény miatt. Úgysem éri meg, s egymást sem értik meg. Két makacs csökevény.
Az eső egyre jobban kezd rá odakint, az illata elterjed az annyira nem is apró szobába. A férfi előtt állva. Kapkodja a fejét Caleth és Alyna között.*
- Hogy? *Tekint fel végül a férfira.*
- Oh, én. Én nem akartam. *Válaszolja őszintén, miközben teljesen félreérti a hallottakat. Hát igen, vannak dolgok, melyek nem változnak. De hát egy nyúzott arcú, s sápadt szőkeség mit is vár most az ember?*
- Jaj nem akartalak téged sem. Meg téged sem. *Mondja Alynának immár. Teljes zavar, hogy most kihez is beszél, s inkább ő van zavarba, minthogy a helyzet zavarná.
Az összevont szemöldök, s a kérdő tekintet hamar zavarrá változik. Bár kezét még ott tartja, úgy tűnik, hogy Alyna, még ha kis ideig is még, de maradni akar.
Caleth szavaira zavartan hajtja le a fejét, s haját is hasonlóan próbálja füle mögé paszírozni, miközben kiejti halk szavait.*
- Senki.
*Válaszolja őszintén. S nem is érti, hogy miért is van zavarba. Alig egy hete ekkor csak kedvesen mosolyodott volna, s nem értette volna, hogy a férfi mit akar. Vagy nem foglalkozott volna vele. Esetleg elengedte volna füle mellett, mint akit nem érdekel. S lám most.
Zavarát leküzdve néz fel, ám nem a férfi szemeibe, oda most képtelen lenne. Alyna felé nyúl, ám az támadóba fogja, s ráharap a lány ujjára. A szőkeség halkan szisszen fel, s rázza meg, ám immár Alyna nem engedi, hiszen nincs alatta biztos pont. Végül csak alányúl, s elfordulva a férfitól kezd bele beszédébe.*
- Nem akartalak lent hagyni. *Majd egy kis szünet, s a gyík vinnyogása.* - Jó, de azt hittem velem vagy. Mindig ott vagy rajtam, a hajamban, a nyakamon, a csizmámba. *Újra egy kis csend.*
- Figyelek rád is, nem csak rá. *Hajtja oldalra a fejét, miközben egy teljes idiótának tűnhet. Végtére is egy gyíkkal beszélget.*
2829. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-31 09:49:28
Üzenet elküldve: 2016-03-31 09:49:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
*Amikor a gyík mutogatni kezd neki a vállán, enyhe riadt és kétségbeesett arccal bámul rá vissza. Most vagy megártott neki a sör, vagy tényleg kommunikál vele. Próbál nem értetlen arccal visszabámulni rá.*
- Ööö… aha. *Hangja nem túl meggyőző. Fogalma sincs mit kaparászik össze vissza Alyna, nem tud olvasni a jelekből és nem tud róla, hogy suttogó lenne, így persze feleannyit sem ért meg az egészből, amennyit az szeretne vele tudatni.*
~Éhes lenne?~
*Freyt az ablaknál találják, a szobában az eső frissítő illata terjeng körbe, míg a külvilágra költöző sötétség ennél jóval nagyobb játszmára készíti fel Artheniort. Nagyobb vihar közeleg, így talán nem is gond, ha ott hagyták a fogadó kocsmai részlegét, ugyanis hamarosan meg fog telni a zuhogó esőzés elől bemenekülő mindenféle népekkel. Bár Caleth munkája szempontjából egy ilyen alkalom pontosan kapóra jönne, a tömegben az emberek mindenfélét összehordanak, csak egy éles fülre van szükség, hogy valaki kiszedje belőlük az értékes információkat. Frey magyarázkodására bólint egyet. A nőknek rengeteg bajuk van.*
- Igen, lent hagytál. Ja, hogy hozzá beszélsz? *Már elsőre is értette, de nem tudta kihagyni az ócska viccet. Vállát közelebb mozdítja az elf kezéhez, hogy a gyík nyugodtan lemászhasson róla, de kettejük közül, talán őt lepi meg legjobban, amikor maradni kíván. Széles vigyorral, nagyképű hangon szól a lány felé.*
- A sármom teszi. *Simít végig a szakállán.* Végtére is, ő is nőstény, ki tudna ennek ellenállni? *Mutat magára.*
*Amikor a gyík mutogatni kezd neki a vállán, enyhe riadt és kétségbeesett arccal bámul rá vissza. Most vagy megártott neki a sör, vagy tényleg kommunikál vele. Próbál nem értetlen arccal visszabámulni rá.*
- Ööö… aha. *Hangja nem túl meggyőző. Fogalma sincs mit kaparászik össze vissza Alyna, nem tud olvasni a jelekből és nem tud róla, hogy suttogó lenne, így persze feleannyit sem ért meg az egészből, amennyit az szeretne vele tudatni.*
~Éhes lenne?~
*Freyt az ablaknál találják, a szobában az eső frissítő illata terjeng körbe, míg a külvilágra költöző sötétség ennél jóval nagyobb játszmára készíti fel Artheniort. Nagyobb vihar közeleg, így talán nem is gond, ha ott hagyták a fogadó kocsmai részlegét, ugyanis hamarosan meg fog telni a zuhogó esőzés elől bemenekülő mindenféle népekkel. Bár Caleth munkája szempontjából egy ilyen alkalom pontosan kapóra jönne, a tömegben az emberek mindenfélét összehordanak, csak egy éles fülre van szükség, hogy valaki kiszedje belőlük az értékes információkat. Frey magyarázkodására bólint egyet. A nőknek rengeteg bajuk van.*
- Igen, lent hagytál. Ja, hogy hozzá beszélsz? *Már elsőre is értette, de nem tudta kihagyni az ócska viccet. Vállát közelebb mozdítja az elf kezéhez, hogy a gyík nyugodtan lemászhasson róla, de kettejük közül, talán őt lepi meg legjobban, amikor maradni kíván. Széles vigyorral, nagyképű hangon szól a lány felé.*
- A sármom teszi. *Simít végig a szakállán.* Végtére is, ő is nőstény, ki tudna ennek ellenállni? *Mutat magára.*
2828. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-30 22:16:28
Üzenet elküldve: 2016-03-30 22:16:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Sötételfek és Don Juan//
-Akkor titokban reménykedem majd, hogy nagyon fogok hiányozni. *mosolyodik el a férfi, majd meghúzza az utolsó szíjakat is a vértjén, s az övéért nyúl, amin a szablya is lóg, azt is felcsatolja magára, s már csak a kabát van hátra. Már épp nyúlna érte, mikor meglepetten konstatálja, hogy az nincs ott, ahová ő tette előző éjjel. Pedig nagyon is emlékszik rá, hogy melyik egzakt pontra helyezte le, ám most szőrén szálán eltűnt. Már éppen pánikolni kezdene, mikor a nő hangjára felkapja a fejét, s Krisa kezében meglátja hőn szeretett hosszú kabátját. *
-Igenis, értettem. *szalutál vigyorogva, pedig különösebben nincs is jó kedve. Nem akar elszakadni a nősténytől, legalábbis most még nem. De hát a dolgok igen ritkán alakulnak úgy, ahogyan azt ő szeretné, igazából már meg sem lepődik ezen különösebben. Ahogy a távozó nőstény után néz, még sóhajt egyet lemondóan, majd magára ölti a kabátját, ellenőrzi, hogy nem hagytak-e valamit a szobában, ám mivel nem talál semmi nyomot, ami ilyesmire utalna, elhagyja a helyiséget, bezárva maga mögött az ajtót, s egyenesen a fogadóba vezető lépcső irányába indul.*
-Akkor titokban reménykedem majd, hogy nagyon fogok hiányozni. *mosolyodik el a férfi, majd meghúzza az utolsó szíjakat is a vértjén, s az övéért nyúl, amin a szablya is lóg, azt is felcsatolja magára, s már csak a kabát van hátra. Már épp nyúlna érte, mikor meglepetten konstatálja, hogy az nincs ott, ahová ő tette előző éjjel. Pedig nagyon is emlékszik rá, hogy melyik egzakt pontra helyezte le, ám most szőrén szálán eltűnt. Már éppen pánikolni kezdene, mikor a nő hangjára felkapja a fejét, s Krisa kezében meglátja hőn szeretett hosszú kabátját. *
-Igenis, értettem. *szalutál vigyorogva, pedig különösebben nincs is jó kedve. Nem akar elszakadni a nősténytől, legalábbis most még nem. De hát a dolgok igen ritkán alakulnak úgy, ahogyan azt ő szeretné, igazából már meg sem lepődik ezen különösebben. Ahogy a távozó nőstény után néz, még sóhajt egyet lemondóan, majd magára ölti a kabátját, ellenőrzi, hogy nem hagytak-e valamit a szobában, ám mivel nem talál semmi nyomot, ami ilyesmire utalna, elhagyja a helyiséget, bezárva maga mögött az ajtót, s egyenesen a fogadóba vezető lépcső irányába indul.*
2827. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-30 22:08:12
Üzenet elküldve: 2016-03-30 22:08:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sötételfek és Don Juan//
*Eredetileg sietett volna, hogy minél kiengedje a másik sötételfet, de a férfi beszéde visszatartja azután is, hogy végzett az öltözéssel.*
-Ha nagyon hiányzol, hidd el, meg foglak találni. Nem szokásom feladni, pláne, ha olyan dologról van szó, ami az enyém, úgyhogy jobb is ha nem felejtesz el, és emlékezni fogsz rám akkor is, amikor legközelebb találkozunk. Világos? *Feltűnik a hangjában valami a hangjában, amit a mélységi maga sem tud meghatározni, de úgy véli, ahhoz lehet valami köze, hogy már előző nap úgy gondolt a férfira, mint valakire, aki hozzá tartozik...*
*Amíg Draenon a vértjével foglalkozik, Krisa összeszedi a földről a kabátját és amikor végez, a kalóz felé nyújtja.*
-És ne merészelj meghalni, amíg nem figyelek. Ha eltűnsz, anélkül hogy megtalálnálak, nem köszönöd meg, amit tőlem kapsz abban a másik világban. *Amint a felszíni a kabátjáért nyúl, kap még egy csókot a nősténytől, mielőtt az kisurranna a szobából, hogy ellenőrizze a fajtársát.*
*A reggel nem alakult olyan jól, mint az előző este, és Krisaga elég biztos abban, hogy ezt az a részeg idióta fogja megszenvedni, aki előző nap azt hitte, meg kell őt védeni az orkoktól.
Sokkal inkább dühös, mint szomorú, bár azt sem tudja, mire vagy kire lenne mérges, így miután megtalálja az említett hím szobájához tartozó ajtót, vacakol valamennyit a kulccsal.
Amikor belép, nem látja sehol, először nem érti, hogy tűnhetett el a másik mélységi, aztán észreveszi a nyitott ablakot.
Amikor elhagyja a helyiséget olyan erővel és lendülettel csapja be maga mögött az ajtót, hogy lehet, felébreszt néhány, esetleg még alvó vendéget.*
*Eredetileg sietett volna, hogy minél kiengedje a másik sötételfet, de a férfi beszéde visszatartja azután is, hogy végzett az öltözéssel.*
-Ha nagyon hiányzol, hidd el, meg foglak találni. Nem szokásom feladni, pláne, ha olyan dologról van szó, ami az enyém, úgyhogy jobb is ha nem felejtesz el, és emlékezni fogsz rám akkor is, amikor legközelebb találkozunk. Világos? *Feltűnik a hangjában valami a hangjában, amit a mélységi maga sem tud meghatározni, de úgy véli, ahhoz lehet valami köze, hogy már előző nap úgy gondolt a férfira, mint valakire, aki hozzá tartozik...*
*Amíg Draenon a vértjével foglalkozik, Krisa összeszedi a földről a kabátját és amikor végez, a kalóz felé nyújtja.*
-És ne merészelj meghalni, amíg nem figyelek. Ha eltűnsz, anélkül hogy megtalálnálak, nem köszönöd meg, amit tőlem kapsz abban a másik világban. *Amint a felszíni a kabátjáért nyúl, kap még egy csókot a nősténytől, mielőtt az kisurranna a szobából, hogy ellenőrizze a fajtársát.*
*A reggel nem alakult olyan jól, mint az előző este, és Krisaga elég biztos abban, hogy ezt az a részeg idióta fogja megszenvedni, aki előző nap azt hitte, meg kell őt védeni az orkoktól.
Sokkal inkább dühös, mint szomorú, bár azt sem tudja, mire vagy kire lenne mérges, így miután megtalálja az említett hím szobájához tartozó ajtót, vacakol valamennyit a kulccsal.
Amikor belép, nem látja sehol, először nem érti, hogy tűnhetett el a másik mélységi, aztán észreveszi a nyitott ablakot.
Amikor elhagyja a helyiséget olyan erővel és lendülettel csapja be maga mögött az ajtót, hogy lehet, felébreszt néhány, esetleg még alvó vendéget.*
2826. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-30 21:23:07
Üzenet elküldve: 2016-03-30 21:23:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Sötételfek és Don Juan//
-Mindenképp megmondom neki, ha találkozunk. *biztosítja jó szándéka felől a nőstényt, bár annak további mondandója már jóval kevésbé vidítja fel a férfit. Nem akart eddig arra gondolni, hogy az útjaik elválnak, pedig egyértelmű volt, hogy így lesz, Draenon csupán kizárta ennek lehetőségét a gondolataiból. De talán így van ez rendjén, kölcsönkaptak némi időt egymás életéből, amit lehetőség szerint ki is használtak, ám a férfi szerénytelen véleménye szerint igen valószínűtlen, hogy valaha ebben az életben látnák még egymást. Persze ki tudja, mit hoz a jövő ugyebár, azonban a férfi nyughatatlan, kalandvágyó természete miatt esélyes, hogy előbb kap kötelet, vagy éppen vasat a hátába, mintsem újra találkozhatnának.*
-Ez a te jóképű gazfickód attól tartok, hamarosan elindul a kikötő felé, ahol hajóra száll, s többé aligha fog visszatérni erre a vidékre. *mondja kissé talán szomorkásan, miközben elnézi, ahogy Krisa öltözködik. Ő maga még nem kelt ki az ágyból, ugyanúgy fekszik, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy karjait a tarkója mögött keresztezve megtámasztja a fejét, hogy jobban lássa a nőt.*
-Persze elfelejteni sosem fog téged, de ez aligha szolgál vigasszal jelen pillanatban. *mosolyodik el haloványan.*
-Talán újra látjuk egymást, ebben az életben, vagy egy másikban.*teszi hozzá, ám végül ő maga is rászánja magát, hogy felkeljen, s nekiálljon öltözködni. Rezignáltan húzza fel a nadrágját, csizmáit, bújik bele az ingébe, s kezdi magára csatolni a bőrvértet.*
-Mindenképp megmondom neki, ha találkozunk. *biztosítja jó szándéka felől a nőstényt, bár annak további mondandója már jóval kevésbé vidítja fel a férfit. Nem akart eddig arra gondolni, hogy az útjaik elválnak, pedig egyértelmű volt, hogy így lesz, Draenon csupán kizárta ennek lehetőségét a gondolataiból. De talán így van ez rendjén, kölcsönkaptak némi időt egymás életéből, amit lehetőség szerint ki is használtak, ám a férfi szerénytelen véleménye szerint igen valószínűtlen, hogy valaha ebben az életben látnák még egymást. Persze ki tudja, mit hoz a jövő ugyebár, azonban a férfi nyughatatlan, kalandvágyó természete miatt esélyes, hogy előbb kap kötelet, vagy éppen vasat a hátába, mintsem újra találkozhatnának.*
-Ez a te jóképű gazfickód attól tartok, hamarosan elindul a kikötő felé, ahol hajóra száll, s többé aligha fog visszatérni erre a vidékre. *mondja kissé talán szomorkásan, miközben elnézi, ahogy Krisa öltözködik. Ő maga még nem kelt ki az ágyból, ugyanúgy fekszik, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy karjait a tarkója mögött keresztezve megtámasztja a fejét, hogy jobban lássa a nőt.*
-Persze elfelejteni sosem fog téged, de ez aligha szolgál vigasszal jelen pillanatban. *mosolyodik el haloványan.*
-Talán újra látjuk egymást, ebben az életben, vagy egy másikban.*teszi hozzá, ám végül ő maga is rászánja magát, hogy felkeljen, s nekiálljon öltözködni. Rezignáltan húzza fel a nadrágját, csizmáit, bújik bele az ingébe, s kezdi magára csatolni a bőrvértet.*
2825. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-30 19:12:08
Üzenet elküldve: 2016-03-30 19:12:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*A szőkeség csak halovány mosollyal válaszol a férfi szavaira. Valószínű, hogy így lesz. S valószínű, ha továbbra sem piheni ki magát, újra úgy fog végződni együttlétük, mint legutóbb. Vagy épp azért fog, mert tudni pihenni, s abban zavarják meg.
Nem, emiatt nem aggódik, kizártnak tartja, jelenlegi állapotában, hogy valaha, újra nyugodtan tudjon aludni. Fáradt tekintete, s a smaragdjai alatt elterülő karikák is erre utalnak.
A koppanással egy időbe pördül kártyáján a férfi feje mellé Alyna. A hangra csak nyüszít, egyet, mint aki egyetértene vele. Frey nem a férfitől menekült most, hanem csak a helytől, a közegtől. De igen, néha nem ártana ezeket közölnie is a másikkal.
Alyna gyorsan használja ki a helyzeti adottságot, s addig mászik fel a férfi vállára, amíg az fejjel előre az asztalnak dőlt. A kérdésre csak újból nyüszít egyet. Elmondhatná, ha tudná, hogy lényegében a szőkeségnek köszönheti relatív szabadságát. Rajta kívül senkinek sem kellett, s leány birkatürelemmel és szeretettel viseltetik iránta.
A kérdésre viszont, amit a lépcsőn hall csak elvigyorodik. Szemeit behunyva büszkén bólint egyet. Igen, idegesítőbb lenne. Majd elmutogatja, már amennyire tudja, hogy mennyire naiv is a szőke teremtés, s ha ő nem lenne, valószínű, hogy még nagyobb bajban lenne. Még csak azt sem érti, hogy eddig miként élte túl a városi létet. De ezt csak fejrázással adja a másik tudtára.
A hatos szobába találhatja meg Caleth a szőkeséget. Freyai első dolga, ahogy belépett, hogy az ablakhoz ment, s kitárva azt mélyen szippant a hideg levegőből. Még azzal sem foglalkozott, hogy bezárja az ajtót. A kulcs is a padlón hever, köpenye mellett. Mélyeket lélegez be.
A hangra hirtelen fordul meg.*
- Én… Sajnálom. Túl sokan voltak lent, túl meleg volt. Túlfülledt. *Adja meg a magyarázatot, majd a padló felé tekint. Az eső pár cseppje behullik a párkányra, a lány kezére, de ez most még nem is zavarja.*
- Csak nem bírtam ott lenni lent. De ezen kívül most semmi. *Ejt meg barátságos, fáradt mosolyt a férfi felé, majd meglátja a vállán Alynát.*
- Oh, téged lent hagytalak? *Lép óvatosan a férfi elé, s nyújtja ki kezét, hogy a kis gyíkocska átmászhasson rá. Ám az sértődötten fordítja félre a fejét. A szőkeség szemöldökeit összevonva tekint fel az előtte álló férfira.*
- Mit csináltál vele?
*A szőkeség csak halovány mosollyal válaszol a férfi szavaira. Valószínű, hogy így lesz. S valószínű, ha továbbra sem piheni ki magát, újra úgy fog végződni együttlétük, mint legutóbb. Vagy épp azért fog, mert tudni pihenni, s abban zavarják meg.
Nem, emiatt nem aggódik, kizártnak tartja, jelenlegi állapotában, hogy valaha, újra nyugodtan tudjon aludni. Fáradt tekintete, s a smaragdjai alatt elterülő karikák is erre utalnak.
A koppanással egy időbe pördül kártyáján a férfi feje mellé Alyna. A hangra csak nyüszít, egyet, mint aki egyetértene vele. Frey nem a férfitől menekült most, hanem csak a helytől, a közegtől. De igen, néha nem ártana ezeket közölnie is a másikkal.
Alyna gyorsan használja ki a helyzeti adottságot, s addig mászik fel a férfi vállára, amíg az fejjel előre az asztalnak dőlt. A kérdésre csak újból nyüszít egyet. Elmondhatná, ha tudná, hogy lényegében a szőkeségnek köszönheti relatív szabadságát. Rajta kívül senkinek sem kellett, s leány birkatürelemmel és szeretettel viseltetik iránta.
A kérdésre viszont, amit a lépcsőn hall csak elvigyorodik. Szemeit behunyva büszkén bólint egyet. Igen, idegesítőbb lenne. Majd elmutogatja, már amennyire tudja, hogy mennyire naiv is a szőke teremtés, s ha ő nem lenne, valószínű, hogy még nagyobb bajban lenne. Még csak azt sem érti, hogy eddig miként élte túl a városi létet. De ezt csak fejrázással adja a másik tudtára.
A hatos szobába találhatja meg Caleth a szőkeséget. Freyai első dolga, ahogy belépett, hogy az ablakhoz ment, s kitárva azt mélyen szippant a hideg levegőből. Még azzal sem foglalkozott, hogy bezárja az ajtót. A kulcs is a padlón hever, köpenye mellett. Mélyeket lélegez be.
A hangra hirtelen fordul meg.*
- Én… Sajnálom. Túl sokan voltak lent, túl meleg volt. Túlfülledt. *Adja meg a magyarázatot, majd a padló felé tekint. Az eső pár cseppje behullik a párkányra, a lány kezére, de ez most még nem is zavarja.*
- Csak nem bírtam ott lenni lent. De ezen kívül most semmi. *Ejt meg barátságos, fáradt mosolyt a férfi felé, majd meglátja a vállán Alynát.*
- Oh, téged lent hagytalak? *Lép óvatosan a férfi elé, s nyújtja ki kezét, hogy a kis gyíkocska átmászhasson rá. Ám az sértődötten fordítja félre a fejét. A szőkeség szemöldökeit összevonva tekint fel az előtte álló férfira.*
- Mit csináltál vele?
2824. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-30 18:46:12
Üzenet elküldve: 2016-03-30 18:46:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
- De legalább már tudni fogod, hogy azért csinálom, mert ilyen vagyok. *Neveti el a végét. Valóban úgyis elfogja elrontani, mint mindig. Mint valami kis körforgás az életben, amely nélkül élni nem lehet. Caleth úgyis rosszul fog lépni, Freyai úgyis rossz néven fogja venni, talán megint egymás fejéhez vágnak mindent, aztán talán megint összefutnak valahol. Emiatt már nem is nyugtalankodik, a hangulat valahogy már most is oldottabbnak hat, mint mondjuk egy órával ezelőtt annak tűnt.
Legurítja az utolsó kortyokat is, de a várt ének nem folytatódik. Ehelyett társasága inkább kibújik a köré vont körből és önként feláll, hogy magára hagyja.
Torkát köszörüli a jelenetre és homlokkal leveszi az asztallapját egy hosszú és fáradt sóhaj után.*
- Nők! *Motyogja a padló felé. Kezdi érteni mire mondta annak idején az apja, hogy humorérzékét veszti az, ki leköti magát egy nő mellé. Ő pedig még csak el sem vette a szőkeséget feleségül, de máris az idegeire megy, annyit kell rohangálnia utána és nyüstölnie, hogy érzi, ebbe az egészsége fog belekerülni.
Nem is szándékozna felállni az asztaltól, hiszen megadta Freynek korábban a lehetőséget, hogy lelépjen nyugodtan nélküle, ő csak élt vele. Sokkal pihentetőbbnek hat most a kapcsolata ezzel a falappal. Persze a sors, mint mindig most sem ezt a szerepet szánja neki és a dög formájában üzeni, hogy emelje fel a hátsóját.*
- Most komolyan, hogy bírod mellette? *Néz fájdalmas arccal a vállán pöffeszkedő hüllőre.* Jól van, jól van. *Emeli meg a kezét és még arra sem futja belőle, hogy leseperje magáról az akaratlan vendéget, már indul is a lépcsők felé.*
- Ha nagyobb lennél és beszélnél, akkor is ilyen idegesítő lennél? *Veti fel a kérdést, amíg a lépcsőn halad és ha kell, sorban benyit minden szobába, hogy ott találja-e az elfet. Némi nyitogatás és sűrű „Elnézést” után, végre a megfelelő helyre nyit be, majd behúzza maga mögött az ajtót.*
- Komolyan… most mi van?
- De legalább már tudni fogod, hogy azért csinálom, mert ilyen vagyok. *Neveti el a végét. Valóban úgyis elfogja elrontani, mint mindig. Mint valami kis körforgás az életben, amely nélkül élni nem lehet. Caleth úgyis rosszul fog lépni, Freyai úgyis rossz néven fogja venni, talán megint egymás fejéhez vágnak mindent, aztán talán megint összefutnak valahol. Emiatt már nem is nyugtalankodik, a hangulat valahogy már most is oldottabbnak hat, mint mondjuk egy órával ezelőtt annak tűnt.
Legurítja az utolsó kortyokat is, de a várt ének nem folytatódik. Ehelyett társasága inkább kibújik a köré vont körből és önként feláll, hogy magára hagyja.
Torkát köszörüli a jelenetre és homlokkal leveszi az asztallapját egy hosszú és fáradt sóhaj után.*
- Nők! *Motyogja a padló felé. Kezdi érteni mire mondta annak idején az apja, hogy humorérzékét veszti az, ki leköti magát egy nő mellé. Ő pedig még csak el sem vette a szőkeséget feleségül, de máris az idegeire megy, annyit kell rohangálnia utána és nyüstölnie, hogy érzi, ebbe az egészsége fog belekerülni.
Nem is szándékozna felállni az asztaltól, hiszen megadta Freynek korábban a lehetőséget, hogy lelépjen nyugodtan nélküle, ő csak élt vele. Sokkal pihentetőbbnek hat most a kapcsolata ezzel a falappal. Persze a sors, mint mindig most sem ezt a szerepet szánja neki és a dög formájában üzeni, hogy emelje fel a hátsóját.*
- Most komolyan, hogy bírod mellette? *Néz fájdalmas arccal a vállán pöffeszkedő hüllőre.* Jól van, jól van. *Emeli meg a kezét és még arra sem futja belőle, hogy leseperje magáról az akaratlan vendéget, már indul is a lépcsők felé.*
- Ha nagyobb lennél és beszélnél, akkor is ilyen idegesítő lennél? *Veti fel a kérdést, amíg a lépcsőn halad és ha kell, sorban benyit minden szobába, hogy ott találja-e az elfet. Némi nyitogatás és sűrű „Elnézést” után, végre a megfelelő helyre nyit be, majd behúzza maga mögött az ajtót.*
- Komolyan… most mi van?
2823. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-30 07:10:05
Üzenet elküldve: 2016-03-30 07:10:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sötételfek és Don Juan//
*Nem tudja megállni, hogy vissza ne mosolyogjon, nem mintha eddig nagy sikereket ért volna el ezen a fronton.*
-Akkor azok a rossz nyelvek meglepően pontosak. *Feleli ugyanabban a hangnemben.* -Ismerve a hasonló pletykákat, arról nem szólnak, hogy az említett gazfickó jóképű, és engem sem igazán kellet félteni. Ha összeakadnál ezzel az én jóképű gazfickómmal, átadnád neki, hogy ezt megismételhetnénk? *Kérdezi kuncogva, majd végigsimít Draenon arcán, nem törődve a borostával.*
-Egyébként csak azért keltettelek, hogy ne hagyjalak itt búcsúzás nélkül. Ha jól emlékszem, van valahol a közelben egy másik sötételf, akit bezártál a szobájába, szerintem meg időszerű lenne kiengedni. Azt hiszem, már eléggé kijózanodhatott, hogy visszatérjen a társadalomba. *Ismét felnevet, bár sem a részeg sötételf, sem a kapott pofonok nem számítanak viccesnek. Így kellő távolságból a tengerész megoldása viszont igen.* -Legközelebb ezt a felét remélhetőleg kihagyhatjuk.
*Tesz egy kísérletet, hogy kibújjon az ágyból, de a hím még visszatarthatja egy ideig, bár előbb-utóbb Krisa úgy is elindul öltözködni.*
*Nem tudja megállni, hogy vissza ne mosolyogjon, nem mintha eddig nagy sikereket ért volna el ezen a fronton.*
-Akkor azok a rossz nyelvek meglepően pontosak. *Feleli ugyanabban a hangnemben.* -Ismerve a hasonló pletykákat, arról nem szólnak, hogy az említett gazfickó jóképű, és engem sem igazán kellet félteni. Ha összeakadnál ezzel az én jóképű gazfickómmal, átadnád neki, hogy ezt megismételhetnénk? *Kérdezi kuncogva, majd végigsimít Draenon arcán, nem törődve a borostával.*
-Egyébként csak azért keltettelek, hogy ne hagyjalak itt búcsúzás nélkül. Ha jól emlékszem, van valahol a közelben egy másik sötételf, akit bezártál a szobájába, szerintem meg időszerű lenne kiengedni. Azt hiszem, már eléggé kijózanodhatott, hogy visszatérjen a társadalomba. *Ismét felnevet, bár sem a részeg sötételf, sem a kapott pofonok nem számítanak viccesnek. Így kellő távolságból a tengerész megoldása viszont igen.* -Legközelebb ezt a felét remélhetőleg kihagyhatjuk.
*Tesz egy kísérletet, hogy kibújjon az ágyból, de a hím még visszatarthatja egy ideig, bár előbb-utóbb Krisa úgy is elindul öltözködni.*
2822. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-30 02:47:55
Üzenet elküldve: 2016-03-30 02:47:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Sötételfek és Don Juan//
*A férfi a legnagyobb lelki nyugalommal alszik vissza, s annál üdébben ébred fel később. Ez persze nagyrészt Krisa érdeme, amit kár is volna tőle elvitatni.
Lassan nyitja ki a szemeit, s mivel az első dolog, amit meglát, az a mélységi nőstény, s ennél alkalmasint szebb dolgot el sem tudna képzelni, amire fel lehet ébredni, szája mosolyra húzódik.*
-Jó reggelt. *súgja vissza, majd lágy csókot lehet Krisa ajkára.*
-Jól telt az éjszaka? Úgy hallottam, a rossz nyelvek azt beszélik, valami gazfickó elcsábított... *incselkedik a nővel. Neki speciel eszébe sem jut a mélységi, akit előző éjjelre bezárt a másik szobába, alkalmasint a mélységi hím a legutolsó dolog, amire jelen pillanatban gondolni akar, vagy tud. Amire tud, az leginkább Krisa meztelen teste a takaró alatt, de ezen talán senki sem lepődik meg túlságosan.*
*A férfi a legnagyobb lelki nyugalommal alszik vissza, s annál üdébben ébred fel később. Ez persze nagyrészt Krisa érdeme, amit kár is volna tőle elvitatni.
Lassan nyitja ki a szemeit, s mivel az első dolog, amit meglát, az a mélységi nőstény, s ennél alkalmasint szebb dolgot el sem tudna képzelni, amire fel lehet ébredni, szája mosolyra húzódik.*
-Jó reggelt. *súgja vissza, majd lágy csókot lehet Krisa ajkára.*
-Jól telt az éjszaka? Úgy hallottam, a rossz nyelvek azt beszélik, valami gazfickó elcsábított... *incselkedik a nővel. Neki speciel eszébe sem jut a mélységi, akit előző éjjelre bezárt a másik szobába, alkalmasint a mélységi hím a legutolsó dolog, amire jelen pillanatban gondolni akar, vagy tud. Amire tud, az leginkább Krisa meztelen teste a takaró alatt, de ezen talán senki sem lepődik meg túlságosan.*
2821. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-30 02:19:29
Üzenet elküldve: 2016-03-30 02:19:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sötételfek és Don Juan//
*Nem tudja eldönteni, hogy ő ébresztette a férfit, vagy magától nyíltak ki a szemei, de nem úgy fest, mint aki komolyan zokon venné.*
-Határeset. *Jelenti ki, majd viszonzásul a kapott csókért cserébe, ő is ad egyet, bár csak a kalóz állára, mielőtt visszaaludna.*
*Következőnek Krisa sokkal később ébred, viszont sokkal tisztább fejjel. Nem akarja megbántani Draenont, mert élvezte a vele töltött időt, sőt ha adódna rá lehetőség, szívesen ismételné meg az egészet, ezúttal kolonc nélkül. Anélkül a kolonc nélkül, akit a felszínlakó bezárt, és akit ki kéne engednie.
Fészkelődni kezd a társa karjaiban, és csókot ad a szájára, hátha azzal jobban indul a nap, mintha csak megpróbálná felébreszteni.*
-Jó reggelt! *Suttogja, várva, hogy Draenon magához térjen.*
*Nem tudja eldönteni, hogy ő ébresztette a férfit, vagy magától nyíltak ki a szemei, de nem úgy fest, mint aki komolyan zokon venné.*
-Határeset. *Jelenti ki, majd viszonzásul a kapott csókért cserébe, ő is ad egyet, bár csak a kalóz állára, mielőtt visszaaludna.*
*Következőnek Krisa sokkal később ébred, viszont sokkal tisztább fejjel. Nem akarja megbántani Draenont, mert élvezte a vele töltött időt, sőt ha adódna rá lehetőség, szívesen ismételné meg az egészet, ezúttal kolonc nélkül. Anélkül a kolonc nélkül, akit a felszínlakó bezárt, és akit ki kéne engednie.
Fészkelődni kezd a társa karjaiban, és csókot ad a szájára, hátha azzal jobban indul a nap, mintha csak megpróbálná felébreszteni.*
-Jó reggelt! *Suttogja, várva, hogy Draenon magához térjen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370