Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-07 15:49:11
Üzenet elküldve: 2016-03-07 15:49:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*A lány észrevette, hogy nem szívesen menne egy-két általa említett helyre. Nem akarja a figyelmét nagyon arra irányítani, hogy kerülné a városi őrség jeles képviselőit. Ami a parkot illeti, arról beszélne neki a legkevésbé szívesen.*
-A Barakkot tényleg kihagynám, ha nem gond. A parkba mehetünk, végül is szép hely.
*Intézi el végül ennyivel a dolgot, aztán elvigyorodik a gondolatra, ahogy Shya a tisztáson egy fabottal veri az öreg fákat és ilyen módon edzi magát.*
-Azért a facséplésen kívül edzhetsz ott velem is. Megnézzük mit tudsz, hátha leterítesz.
*Rákacsint, aztán játékosan paskol a fenekére. Élvezi a gondolatot, hogy a tisztáson birkóznak egyet.*
-A célba dobást is gyakorolhatod, tudok mutatni pár trükköt, ha akarod. Elég jó vagyok benne.
*Jelenti ki büszkén, aztán lassan megcsóválja a fejét.*
-Semmi bajom azokkal a helyekkel, csak éppen nem vágyom oda. Ennyi.
*Most nem részletezi a Barakkban, vagy a Gazdagnegyedben tett látogatásának, lehetséges hátrányos következményeit. Hagyná magát meggyőzni, ha a lány erősködne, hogy mégis oda menjenek, de ha van választása, akkor inkább más úti cél.*
~Haza, meg otthon. Na látod kislány, nekem ezekért nincs mit aggódnom! Családért sem, szerencsés vagyok, mert semmim és senkim ezen a világon.~
*Most is igazoltnak érzi az életfilozófiáját, hogy a család meg az otthon csak nyűg az ember nyakán. Neki sose volt, ezért nincs mit siratnia.*
~Minek csapnak ekkora hűhót körülötte? Otthon meg haza, meg csald, sokkal jobb szabadon élni, mint mindenáron egy helyre visszamenni. mindig csak oda vágyni, ez fogva tart. egy olyan hely amihez ragaszkodni kell, az élet árán is, nevetséges.~
*Shya könnyes szemeit nézve, azért nem kezd bele, hogy elmagyarázza neki a saját nézeteit.
Inkább csak átkarolja és töri a fejét valami megnyugtató szövegen.*
-A háború semmire se jó Shya. Csak jön és megy. Az erősek megmaradnak a gyengéket elsodorja, de azt gondolom, hogy a te családod megmarad. Abból, amit elmondtál nem tartoznak a gyengék közé. Most már nyugodj meg, majd véget ér az egész.
*Végül ez az egy jut eszébe, ami talán még reményt adhat. Az erőltetett mosolyra, egy szélesebbel válaszol vigasztalásnak. Mikor a lány megnyugodni látszik, felhozza a munka témát. Persze, mint Shya esetében sok minden ez is érthetetlen tiltakozásba torkollik.*
-Nem kaptam többet, de nekem dolgozni könnyebb. ~Nem értem miért kell ezen vitatkozni?~
-Olyan?! Mégis milyen? Milyen nem vagy? Talán nem vagy az én nőm, vagy mi?
*Bosszúsan ül fel és néz a lányra.*
-Különben mindegy, csinálj amit akarsz.
*A takarót lerántva ül ki az ágy szélére, hogy elkezdjen öltözni. Rendben van, hogy Shya más, mint a fizetett, rongy nők, de azt már képtelen megérteni, ha vele lehet, mert minden adott hozzá, mert felajánlja neki, miért jobb neki a vele töltött idő helyett más gazdag emberek ruháját mosni, vagy házát takarítani? Felhúzza a nadrágját és a válla fölött néz vissza a lányra.*
-Nem, nem értem meg! Ahelyett, hogy velem lennél, te könyékig akarsz merülni a festékes vödrökben, vagy a piaci árusoknál akarsz munkát? Az élvezetesebb a számodra?
*Kezd dühös lenni. Ha a lány komolyan ennyire szeret dolgozni akkor tegye, akkor részéről más felé néz addig, mert nem az a fajta aki a munkát nagyra becsülné. Verejtékért és időért, aprót szórnak oda. Még mit nem, a koldulás is különb. Shya ebben a kérdésben, a meglátása szerint nagyon rosszul gondolkodik, majdhogynem érthetetlen módon.*
-Hagyjuk, ha dolgozni akarsz, akkor csak dolgozz.
~Véletlenül se élj szabadon velem, kötöttségek nélkül. Ne, ne, te aztán nem vagy olyan lány!~
*Felkel az ágyról, hogy bosszúsan az ingéért menjen és felrángassa magára. A szemöldökei között megjelenik a bosszúság csíkja.*
//Shyahar//
*A lány észrevette, hogy nem szívesen menne egy-két általa említett helyre. Nem akarja a figyelmét nagyon arra irányítani, hogy kerülné a városi őrség jeles képviselőit. Ami a parkot illeti, arról beszélne neki a legkevésbé szívesen.*
-A Barakkot tényleg kihagynám, ha nem gond. A parkba mehetünk, végül is szép hely.
*Intézi el végül ennyivel a dolgot, aztán elvigyorodik a gondolatra, ahogy Shya a tisztáson egy fabottal veri az öreg fákat és ilyen módon edzi magát.*
-Azért a facséplésen kívül edzhetsz ott velem is. Megnézzük mit tudsz, hátha leterítesz.
*Rákacsint, aztán játékosan paskol a fenekére. Élvezi a gondolatot, hogy a tisztáson birkóznak egyet.*
-A célba dobást is gyakorolhatod, tudok mutatni pár trükköt, ha akarod. Elég jó vagyok benne.
*Jelenti ki büszkén, aztán lassan megcsóválja a fejét.*
-Semmi bajom azokkal a helyekkel, csak éppen nem vágyom oda. Ennyi.
*Most nem részletezi a Barakkban, vagy a Gazdagnegyedben tett látogatásának, lehetséges hátrányos következményeit. Hagyná magát meggyőzni, ha a lány erősködne, hogy mégis oda menjenek, de ha van választása, akkor inkább más úti cél.*
~Haza, meg otthon. Na látod kislány, nekem ezekért nincs mit aggódnom! Családért sem, szerencsés vagyok, mert semmim és senkim ezen a világon.~
*Most is igazoltnak érzi az életfilozófiáját, hogy a család meg az otthon csak nyűg az ember nyakán. Neki sose volt, ezért nincs mit siratnia.*
~Minek csapnak ekkora hűhót körülötte? Otthon meg haza, meg csald, sokkal jobb szabadon élni, mint mindenáron egy helyre visszamenni. mindig csak oda vágyni, ez fogva tart. egy olyan hely amihez ragaszkodni kell, az élet árán is, nevetséges.~
*Shya könnyes szemeit nézve, azért nem kezd bele, hogy elmagyarázza neki a saját nézeteit.
Inkább csak átkarolja és töri a fejét valami megnyugtató szövegen.*
-A háború semmire se jó Shya. Csak jön és megy. Az erősek megmaradnak a gyengéket elsodorja, de azt gondolom, hogy a te családod megmarad. Abból, amit elmondtál nem tartoznak a gyengék közé. Most már nyugodj meg, majd véget ér az egész.
*Végül ez az egy jut eszébe, ami talán még reményt adhat. Az erőltetett mosolyra, egy szélesebbel válaszol vigasztalásnak. Mikor a lány megnyugodni látszik, felhozza a munka témát. Persze, mint Shya esetében sok minden ez is érthetetlen tiltakozásba torkollik.*
-Nem kaptam többet, de nekem dolgozni könnyebb. ~Nem értem miért kell ezen vitatkozni?~
-Olyan?! Mégis milyen? Milyen nem vagy? Talán nem vagy az én nőm, vagy mi?
*Bosszúsan ül fel és néz a lányra.*
-Különben mindegy, csinálj amit akarsz.
*A takarót lerántva ül ki az ágy szélére, hogy elkezdjen öltözni. Rendben van, hogy Shya más, mint a fizetett, rongy nők, de azt már képtelen megérteni, ha vele lehet, mert minden adott hozzá, mert felajánlja neki, miért jobb neki a vele töltött idő helyett más gazdag emberek ruháját mosni, vagy házát takarítani? Felhúzza a nadrágját és a válla fölött néz vissza a lányra.*
-Nem, nem értem meg! Ahelyett, hogy velem lennél, te könyékig akarsz merülni a festékes vödrökben, vagy a piaci árusoknál akarsz munkát? Az élvezetesebb a számodra?
*Kezd dühös lenni. Ha a lány komolyan ennyire szeret dolgozni akkor tegye, akkor részéről más felé néz addig, mert nem az a fajta aki a munkát nagyra becsülné. Verejtékért és időért, aprót szórnak oda. Még mit nem, a koldulás is különb. Shya ebben a kérdésben, a meglátása szerint nagyon rosszul gondolkodik, majdhogynem érthetetlen módon.*
-Hagyjuk, ha dolgozni akarsz, akkor csak dolgozz.
~Véletlenül se élj szabadon velem, kötöttségek nélkül. Ne, ne, te aztán nem vagy olyan lány!~
*Felkel az ágyról, hogy bosszúsan az ingéért menjen és felrángassa magára. A szemöldökei között megjelenik a bosszúság csíkja.*
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 23:50:03
Üzenet elküldve: 2016-03-06 23:50:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Bár Morfiusz csak alig észrevehetően húzza el a száját, azért a lány észreveszi, de nem igazán érti, úgy véli nem említett semmi olyan helyet, amivel gond lehetne. Legalábbis talán csak a barakkot, arra rájött már korábban, hogy Morfiusz oda nem igazán akarna menni.
Most inkább csak tesztkérdésként dobta be, látva a kis mutatványt a szilvával, de az eredmény egyértelmű számára.*
– Az jó. Én is tudok. Bár egy ilyen kérés után eléggé egyértelmű, igaz? Arra gondoltam, hátha találok valami érdekes receptet a nénémnek, valamit, aminek örülne… Ő a recepteket gyűjti, ahogy papa a késeket.
*Felfedezi, hogy a parkra csak rábólintott Morf, de láthatóan nem szereti még csak a gondolatát sem. Ő ugyan azt hallotta, hogy Arthenior parkja nagyon szép, de nem muszáj oda menniük, kibírja nélküle.
Aztán Morf hangsúlyára ő is elhúzza a száját.*
– Akartam volna. Kipróbálni magam. De nem fogok. Annyira lelkesedsz érte, hogy nem kényszerítelek rá, egymagam meg nyilván nem megyek el. Majd megcsépelem a tisztáson az egyik öreg és ellenálló fa törzsét, az is megteszi.
~Végtére is mi jó lenne a Barakkban, ha nem élveznénk mindketten?~
– A parkot is kihagyhatjuk. Végtére is a tisztásra úgyis kimennék, ahogy mondtam, már ha velem tartasz. Ha van kedved.
*Felül, de a takarót húzza magával, hogy fedje válltól lefelé.*
– Úgy veszem észre, csupa olyan helyet említettem, ami valami miatt nem nyerte el a tetszésedet. Mi a baj, Morf?
*Az arca viszont akkor válik még sápadtabbá, mikor újra a harcokról esik szó.*
– Aggódom, és ez ellen nem sokat tehetsz. Ne haragudj, ez nem a te hibád. Szeretem őket. Aggódom értük, aggódom a kis házunkért is. Az az a hely, amit otthonomnak mondhatok a szüleim halála óta, mindegy, hogy közben mennyit vándorolok, de oda tértem mindig haza. És most lehet, hogy elpusztítanak mindent. Mire jó ez? Mire jó a háború? Gyűlölöm az egészet, Morf!
*Shya arcán legördül egy könnycsepp, de azonnal letörli, nem a könnyeivel akar hatni a férfira, amúgy sem Morfiusz tehet az egészről.*
~Ő erről nem tehet, egyáltalán nem, Nem kellene rázúdítanom a bánatomat.~
*Nem tiltakozik, mikor a férfi magához húzza, odabújik hozzá, és nagyon-nagyon igyekszik nem sírni, sőt próbál elmosolyodni, ami vélhetőleg azért elég gyengécskére sikerül.*
– Ez nagylelkű ajánlat. De te sem kaptál több napszámot a szőlőben, mint én.
*Komolyan néz a mélybarna szempárba.*
– Ez az egyik. A másik pedig, nos, a másik az, hogy én nem vagyok olyan nő. Érted?
*Igyekszik óvatosan fogalmazni, mert nem akarja megbántani Morfiuszt. Bár ki sosem mondták hangosan, de Shyahar úgy sejti, nem a rendes, tisztességes lányokhoz volt eddig szokva. Nem olyanokhoz, akik maguk is dolgoztak és nem egy férfitól várták el az aranyat és az ajándékokat cserébe, nos, cserébe a testükért.*
~Én nem vagyok olyan lány.~
- Én, nos, én mindig is dolgoztam *mondja végül egyszerűen.* És ez egy nagy város, biztos lesz hely, ahol keresnek valakit. Igazság szerint ezért akartam volna a Gazdagnegyed felé menni. De nem… szóval, majd kérdezősködöm máshol. Én, Morf, én nem tudok úgy tenni, hogy egész nap csak ücsörögjek itt, és ne csináljak semmit, és közben azt várjam, hogy te tartasz el.
~Más lenne ez akkor, ha a felesége lennék, de akkor is dolgoznék, csak éppen a háztartásban. De hát ilyenről nincsen szó. Hogy valaha lesz-e azt sem tudom. De kitartott nőnek lenni? Ideig-óráig? Nem, azt én nem bírnám. Hogy néznék utána a tükörbe?~
*Shyahar óvatosan fürkész a férfi arcát.*
– Megérted?
*Kicsit félénken emeli fel a kezét, a férfi immár enyhén borostás állát simogatja meg óvatosan.*
– Morf?
//Morfiusz//
*Bár Morfiusz csak alig észrevehetően húzza el a száját, azért a lány észreveszi, de nem igazán érti, úgy véli nem említett semmi olyan helyet, amivel gond lehetne. Legalábbis talán csak a barakkot, arra rájött már korábban, hogy Morfiusz oda nem igazán akarna menni.
Most inkább csak tesztkérdésként dobta be, látva a kis mutatványt a szilvával, de az eredmény egyértelmű számára.*
– Az jó. Én is tudok. Bár egy ilyen kérés után eléggé egyértelmű, igaz? Arra gondoltam, hátha találok valami érdekes receptet a nénémnek, valamit, aminek örülne… Ő a recepteket gyűjti, ahogy papa a késeket.
*Felfedezi, hogy a parkra csak rábólintott Morf, de láthatóan nem szereti még csak a gondolatát sem. Ő ugyan azt hallotta, hogy Arthenior parkja nagyon szép, de nem muszáj oda menniük, kibírja nélküle.
Aztán Morf hangsúlyára ő is elhúzza a száját.*
– Akartam volna. Kipróbálni magam. De nem fogok. Annyira lelkesedsz érte, hogy nem kényszerítelek rá, egymagam meg nyilván nem megyek el. Majd megcsépelem a tisztáson az egyik öreg és ellenálló fa törzsét, az is megteszi.
~Végtére is mi jó lenne a Barakkban, ha nem élveznénk mindketten?~
– A parkot is kihagyhatjuk. Végtére is a tisztásra úgyis kimennék, ahogy mondtam, már ha velem tartasz. Ha van kedved.
*Felül, de a takarót húzza magával, hogy fedje válltól lefelé.*
– Úgy veszem észre, csupa olyan helyet említettem, ami valami miatt nem nyerte el a tetszésedet. Mi a baj, Morf?
*Az arca viszont akkor válik még sápadtabbá, mikor újra a harcokról esik szó.*
– Aggódom, és ez ellen nem sokat tehetsz. Ne haragudj, ez nem a te hibád. Szeretem őket. Aggódom értük, aggódom a kis házunkért is. Az az a hely, amit otthonomnak mondhatok a szüleim halála óta, mindegy, hogy közben mennyit vándorolok, de oda tértem mindig haza. És most lehet, hogy elpusztítanak mindent. Mire jó ez? Mire jó a háború? Gyűlölöm az egészet, Morf!
*Shya arcán legördül egy könnycsepp, de azonnal letörli, nem a könnyeivel akar hatni a férfira, amúgy sem Morfiusz tehet az egészről.*
~Ő erről nem tehet, egyáltalán nem, Nem kellene rázúdítanom a bánatomat.~
*Nem tiltakozik, mikor a férfi magához húzza, odabújik hozzá, és nagyon-nagyon igyekszik nem sírni, sőt próbál elmosolyodni, ami vélhetőleg azért elég gyengécskére sikerül.*
– Ez nagylelkű ajánlat. De te sem kaptál több napszámot a szőlőben, mint én.
*Komolyan néz a mélybarna szempárba.*
– Ez az egyik. A másik pedig, nos, a másik az, hogy én nem vagyok olyan nő. Érted?
*Igyekszik óvatosan fogalmazni, mert nem akarja megbántani Morfiuszt. Bár ki sosem mondták hangosan, de Shyahar úgy sejti, nem a rendes, tisztességes lányokhoz volt eddig szokva. Nem olyanokhoz, akik maguk is dolgoztak és nem egy férfitól várták el az aranyat és az ajándékokat cserébe, nos, cserébe a testükért.*
~Én nem vagyok olyan lány.~
- Én, nos, én mindig is dolgoztam *mondja végül egyszerűen.* És ez egy nagy város, biztos lesz hely, ahol keresnek valakit. Igazság szerint ezért akartam volna a Gazdagnegyed felé menni. De nem… szóval, majd kérdezősködöm máshol. Én, Morf, én nem tudok úgy tenni, hogy egész nap csak ücsörögjek itt, és ne csináljak semmit, és közben azt várjam, hogy te tartasz el.
~Más lenne ez akkor, ha a felesége lennék, de akkor is dolgoznék, csak éppen a háztartásban. De hát ilyenről nincsen szó. Hogy valaha lesz-e azt sem tudom. De kitartott nőnek lenni? Ideig-óráig? Nem, azt én nem bírnám. Hogy néznék utána a tükörbe?~
*Shyahar óvatosan fürkész a férfi arcát.*
– Megérted?
*Kicsit félénken emeli fel a kezét, a férfi immár enyhén borostás állát simogatja meg óvatosan.*
– Morf?
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 19:41:56
Üzenet elküldve: 2016-03-06 19:41:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa//
*Hallja a pillanatnyi megtorpanást az ajtóban. Épp csak, hogy egy másodpercig átfut az agyán a miértje. De aztán megállapodik magában azzal, hogy bizonyára a hatalmas karomnyomok döbbenthették meg a lányt, amit talán éppen láthatott. Meg se fordul a fejében, hogy a háta miatt volna szégyenlős.*
- Hát igen, nem óriás méretű, de így is egészen nagy. *rángatja fel másik csizmáját is. Most egyéb felszereléssel nem is foglalkozik. Úgyis csak a fogadóba mennek, pár lépcsőfokot lefelé.*
- Azt hiszem én is gyorsan letudom majd a fürdés, amilyen gyorsan csak lehet, aztán hasonlóan magamévá teszem ezt a szépséget. *paskolja meg az ágyat maga mellett, azzal fel is áll róla.*
- Ne... *kezdené, ám csakhamar rájön, hogy gyors válaszában saját nyelvén vágta rá a kérdésre majdnem, hogy "ne minuial".*
- Hajnalban. Pirkadatkor. *javítja is ki magát nyomban.*- Minél hamarabb. Akkor még nincs nagy tömeg a fogadóban, sem pedig az utakon vagy az utcán. Könnyen kihozhatjuk a lovakat is, és persze hamarabb érünk a karavánpihenőhöz is. *indul meg az ajtó felé, ezzel is jelezvén, hogy mehetnek, ha a lány úgy gondolja.*
*Hallja a pillanatnyi megtorpanást az ajtóban. Épp csak, hogy egy másodpercig átfut az agyán a miértje. De aztán megállapodik magában azzal, hogy bizonyára a hatalmas karomnyomok döbbenthették meg a lányt, amit talán éppen láthatott. Meg se fordul a fejében, hogy a háta miatt volna szégyenlős.*
- Hát igen, nem óriás méretű, de így is egészen nagy. *rángatja fel másik csizmáját is. Most egyéb felszereléssel nem is foglalkozik. Úgyis csak a fogadóba mennek, pár lépcsőfokot lefelé.*
- Azt hiszem én is gyorsan letudom majd a fürdés, amilyen gyorsan csak lehet, aztán hasonlóan magamévá teszem ezt a szépséget. *paskolja meg az ágyat maga mellett, azzal fel is áll róla.*
- Ne... *kezdené, ám csakhamar rájön, hogy gyors válaszában saját nyelvén vágta rá a kérdésre majdnem, hogy "ne minuial".*
- Hajnalban. Pirkadatkor. *javítja is ki magát nyomban.*- Minél hamarabb. Akkor még nincs nagy tömeg a fogadóban, sem pedig az utakon vagy az utcán. Könnyen kihozhatjuk a lovakat is, és persze hamarabb érünk a karavánpihenőhöz is. *indul meg az ajtó felé, ezzel is jelezvén, hogy mehetnek, ha a lány úgy gondolja.*
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 19:30:59
Üzenet elküldve: 2016-03-06 19:30:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran//
*Sokat hallott már az elfek reflexeiről, de a hirtelen válaszon mégis meglepődik. Ha viszont behívják hát bemegy, a dolognak ez a része nem okoz neki gondot, csak a látvány olyan amire nem számított. Maga sem érti miért torpan meg még a kilincset fogva, főleg a fürdőben látottak után, de így történik. Látott már ilyesmit nem egyszer, és különben sincs semmi egy férfi hátában, valamiért mégis zavarban érzi magát.*
- Jól.
*Válaszol egyszerűen és a megkezdett mozdulatát is befejezi, becsukva maga mögött az ajtót. Egy villanásnyit látta még a hegeket de nem akad fenn rajta, a szörnyvadászat bizonyára nem egyszerű és nem is veszélytelen dolog, főleg annyi év után amennyit Sylweran már belefektetett.*
- Már csak akkor aludhattam volna jobban ha az ágyat egy méterrel hosszabbra mérik.
*Ha már hazudik legalább próbálja hitelesen csinálni.*
- Szerintem a vacsora után sem váratom majd sokáig szegényt, még ha ilyen kurta is, sokkal jobb mint amiben mostanában részem volt. Egy darabig úgysem lesz alkalmam megint ilyen puhán feküdni.
*Nem megy beljebb az ajtóból csak megvárja amíg Sylweran összekészülődik.*
- Mennyire akarsz korán indulni?
*Ez fontos részlet, az éjjeli fürdőzését ehhez mérten kell majd időzítenie, pláne mivel úgy emlékszik az elf is említette hogy hajnalban még megfordul majd arrafelé.*
*Sokat hallott már az elfek reflexeiről, de a hirtelen válaszon mégis meglepődik. Ha viszont behívják hát bemegy, a dolognak ez a része nem okoz neki gondot, csak a látvány olyan amire nem számított. Maga sem érti miért torpan meg még a kilincset fogva, főleg a fürdőben látottak után, de így történik. Látott már ilyesmit nem egyszer, és különben sincs semmi egy férfi hátában, valamiért mégis zavarban érzi magát.*
- Jól.
*Válaszol egyszerűen és a megkezdett mozdulatát is befejezi, becsukva maga mögött az ajtót. Egy villanásnyit látta még a hegeket de nem akad fenn rajta, a szörnyvadászat bizonyára nem egyszerű és nem is veszélytelen dolog, főleg annyi év után amennyit Sylweran már belefektetett.*
- Már csak akkor aludhattam volna jobban ha az ágyat egy méterrel hosszabbra mérik.
*Ha már hazudik legalább próbálja hitelesen csinálni.*
- Szerintem a vacsora után sem váratom majd sokáig szegényt, még ha ilyen kurta is, sokkal jobb mint amiben mostanában részem volt. Egy darabig úgysem lesz alkalmam megint ilyen puhán feküdni.
*Nem megy beljebb az ajtóból csak megvárja amíg Sylweran összekészülődik.*
- Mennyire akarsz korán indulni?
*Ez fontos részlet, az éjjeli fürdőzését ehhez mérten kell majd időzítenie, pláne mivel úgy emlékszik az elf is említette hogy hajnalban még megfordul majd arrafelé.*
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 19:16:37
Üzenet elküldve: 2016-03-06 19:16:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Miközben Shya ismerteti a napi programot, néhol elhúzza a száját, de alig észrevehetően. A könyvtár ellen nincs kifogása. Iratokat és titkos írást már tanult maga is, aztán olvasott valamit a zárakról is. Hasznos volt, habár eleinte nem vett könyvet a kezébe, de egyszer kapott és el is emelt párat innen-onnan. Rájött már régen, hogy hasznos dolgokat találhat benne. A város könyvtárában, legutóbb megfigyelni volt, de azóta se. Olvasni még nem tért be.*
-Jó, ha akarod menjünk a könyvtárba. Nem foglak kinevetni. Tudok olvasni.
*A második úti célról már volna mit mesélnie. A park, amennyiben Shya a Templomkertre gondol, sok mindennek volt már tanúja. Mynát is ott szedte fel, vele meg kapott egy pórázt is a nyakába meg némi tanulságot a jövőre. Ott dekkolt egy bokorban is, hallgatózott, leskelődött.*
~Nincs is jobb, mint egy nosztalgia séta.~
-Park, rendben.
*Mondja rá kevés lelkesedéssel, de végül nem szól ellene. Elvégre a könyvtárba a parkon át visz az út.*
-Érdekes, de még mennyire. Küzdőtér, őrök, cellák, mit mondjak lenyűgöző!
*Eltúlzott hangsúllyal vág egy grimaszt.*
~Nem tudtál volna mást kitalálni? A kalap még megvan szerencsére.~
-Jó, ha lesz időnk akkor megnézzük a barakkot is. Gyakorolni akarsz? Van fegyvered?
*Kérdőn néz lányra, bár eddig nem látott nála igazán veszélyes fegyvert. Persze az elől hordott két domját leszámítva, igaz elkövette azt a könnyelműséget, hogy nem is keresett nála fegyvert.*
-A Gazdagnegyedben? Na, ott tényleg vannak szép házak, de még mennyire.
~Na már csak ez hiányzott, bár Riq talán még nem tért vissza, a többiek meg úgy tudják küldetésben vagyok. Amúgy meg, ott a kalap.~
*Nem aggódik, inkább magában vigyorogva várja, hogy újra megkísértse a sorsot azzal, hogy az Adal ház felé megy a lánnyal. Nem akarta megijeszteni Shyát, nyilván aggódik a családjáért. A nagy "BUMM" közelében élnek, ahol a harcok már folynak. Az elsápadó arc nem hagy kétséget felőle, hogy rosszul érintette őt ez a téma.*
-Nem kell, hogy túlságosan aggódj. A városi csapatok már odamentek védeni az ott lévő területeket. A családod megússza, aztán, ha véget érnek a harcok, akkor megyünk mi is.
*Jelenti ki teljes bizonyossággal. Kinyújtja a karját és magához húzza a kis madarat, aztán megnyugtatóan simogatja meg a karját.*
-Munkát?
*Kérdezi őszinte megdöbbenéssel, mert valahogy úgy gondolta a lánynak már akadt munka. Vele kellene, hogy foglalkozzon, másra mi szüksége van?*
-Minek dolgoznál? Én gondoskodom rólad még itt vagyunk. Nem kell dolgoznod.
*Magyarázza türelmesen. Nem gondolta volna, hogy ez a lány számára nem egyértelmű. Ráér dolgozni, ha már nem vele lesz, de addig jobb, ha azon munkálkodik, hogy minél jobban érezze magát vele.*
//Shyahar//
*Miközben Shya ismerteti a napi programot, néhol elhúzza a száját, de alig észrevehetően. A könyvtár ellen nincs kifogása. Iratokat és titkos írást már tanult maga is, aztán olvasott valamit a zárakról is. Hasznos volt, habár eleinte nem vett könyvet a kezébe, de egyszer kapott és el is emelt párat innen-onnan. Rájött már régen, hogy hasznos dolgokat találhat benne. A város könyvtárában, legutóbb megfigyelni volt, de azóta se. Olvasni még nem tért be.*
-Jó, ha akarod menjünk a könyvtárba. Nem foglak kinevetni. Tudok olvasni.
*A második úti célról már volna mit mesélnie. A park, amennyiben Shya a Templomkertre gondol, sok mindennek volt már tanúja. Mynát is ott szedte fel, vele meg kapott egy pórázt is a nyakába meg némi tanulságot a jövőre. Ott dekkolt egy bokorban is, hallgatózott, leskelődött.*
~Nincs is jobb, mint egy nosztalgia séta.~
-Park, rendben.
*Mondja rá kevés lelkesedéssel, de végül nem szól ellene. Elvégre a könyvtárba a parkon át visz az út.*
-Érdekes, de még mennyire. Küzdőtér, őrök, cellák, mit mondjak lenyűgöző!
*Eltúlzott hangsúllyal vág egy grimaszt.*
~Nem tudtál volna mást kitalálni? A kalap még megvan szerencsére.~
-Jó, ha lesz időnk akkor megnézzük a barakkot is. Gyakorolni akarsz? Van fegyvered?
*Kérdőn néz lányra, bár eddig nem látott nála igazán veszélyes fegyvert. Persze az elől hordott két domját leszámítva, igaz elkövette azt a könnyelműséget, hogy nem is keresett nála fegyvert.*
-A Gazdagnegyedben? Na, ott tényleg vannak szép házak, de még mennyire.
~Na már csak ez hiányzott, bár Riq talán még nem tért vissza, a többiek meg úgy tudják küldetésben vagyok. Amúgy meg, ott a kalap.~
*Nem aggódik, inkább magában vigyorogva várja, hogy újra megkísértse a sorsot azzal, hogy az Adal ház felé megy a lánnyal. Nem akarta megijeszteni Shyát, nyilván aggódik a családjáért. A nagy "BUMM" közelében élnek, ahol a harcok már folynak. Az elsápadó arc nem hagy kétséget felőle, hogy rosszul érintette őt ez a téma.*
-Nem kell, hogy túlságosan aggódj. A városi csapatok már odamentek védeni az ott lévő területeket. A családod megússza, aztán, ha véget érnek a harcok, akkor megyünk mi is.
*Jelenti ki teljes bizonyossággal. Kinyújtja a karját és magához húzza a kis madarat, aztán megnyugtatóan simogatja meg a karját.*
-Munkát?
*Kérdezi őszinte megdöbbenéssel, mert valahogy úgy gondolta a lánynak már akadt munka. Vele kellene, hogy foglalkozzon, másra mi szüksége van?*
-Minek dolgoznál? Én gondoskodom rólad még itt vagyunk. Nem kell dolgoznod.
*Magyarázza türelmesen. Nem gondolta volna, hogy ez a lány számára nem egyértelmű. Ráér dolgozni, ha már nem vele lesz, de addig jobb, ha azon munkálkodik, hogy minél jobban érezze magát vele.*
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 19:16:33
Üzenet elküldve: 2016-03-06 19:16:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa//
*Sylweran nem lógott sehová.
Bár nem volt szentírásba foglalva, hogy mindent ugyanúgy kell tennie, ahogyan a lánynak elmondta, de mégis kötelességének érezte, hogy annak rendje és módja szerint pontról pontra betartsa a lustálkodás szabályait. Most még megteheti. Na meg egyedül is van, s nem látja senki.
Így hát amint lepakolta a holmikat a szobában, már ment is le a fogadóshoz és letárgyalta vele a mosást. Szerencsére igencsak készséges volt a férfi, így nem akadt különösebb nehézségekbe a dolog. Aztán visszament a szobába, és bepakolt a táskába, miközben szellőztetett egyet. Bevetette az ágyat, s jól össze is fetrengte eztán félmeztelenül, aszalt szőlőszemeket csipegetve, bort iszogatva, és fesztelenül olvasva a régi, kopott sarkú "Atherinel elméleti fejtegetései az erdei rémekről" című könyvecske megsárgult, olajos foltosra olvasott lapjait. Aztán belealudt. Nem sokkal azelőtt ébredt, hogy kopogtatást hall az ajtaján. S, hogy éhes e? Hát éppen ezért kelt fel!
A nap is már lekúszott az égről, s az ablak is nyitva maradt, alaposan hűvösre hűtve a szobát. Ő meg félmeztelenül dideregve pattan ki az ágyból, hogy magára kapjon valamit.*
- Mint a farkas! Gyere csak be! *hallatszódhat az ajtó mögül szinte meglepően azonnal az elf hangja. S ha Shiriqa belép, még éppen láthatja, hogy Sylweran neki háttal állva húzza a fejére fehér, bő ingét. A félhomályban kirajzolódnak sápadt bőrű hátán a rózsaszín, mart hegek. De hamar eltűnnek a selyem alatt.*
- Jól aludtál? *fordul is eztán a lány felé a férfi, már ha az belépett a szobájába, majd az ágyhoz sétál, leül rá, és elkezdi magára rángatni egyik csizmáját. Hosszú, ezüst haja kissé ziláltan omlik vállaira.*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.06 19:18:09
*Sylweran nem lógott sehová.
Bár nem volt szentírásba foglalva, hogy mindent ugyanúgy kell tennie, ahogyan a lánynak elmondta, de mégis kötelességének érezte, hogy annak rendje és módja szerint pontról pontra betartsa a lustálkodás szabályait. Most még megteheti. Na meg egyedül is van, s nem látja senki.
Így hát amint lepakolta a holmikat a szobában, már ment is le a fogadóshoz és letárgyalta vele a mosást. Szerencsére igencsak készséges volt a férfi, így nem akadt különösebb nehézségekbe a dolog. Aztán visszament a szobába, és bepakolt a táskába, miközben szellőztetett egyet. Bevetette az ágyat, s jól össze is fetrengte eztán félmeztelenül, aszalt szőlőszemeket csipegetve, bort iszogatva, és fesztelenül olvasva a régi, kopott sarkú "Atherinel elméleti fejtegetései az erdei rémekről" című könyvecske megsárgult, olajos foltosra olvasott lapjait. Aztán belealudt. Nem sokkal azelőtt ébredt, hogy kopogtatást hall az ajtaján. S, hogy éhes e? Hát éppen ezért kelt fel!
A nap is már lekúszott az égről, s az ablak is nyitva maradt, alaposan hűvösre hűtve a szobát. Ő meg félmeztelenül dideregve pattan ki az ágyból, hogy magára kapjon valamit.*
- Mint a farkas! Gyere csak be! *hallatszódhat az ajtó mögül szinte meglepően azonnal az elf hangja. S ha Shiriqa belép, még éppen láthatja, hogy Sylweran neki háttal állva húzza a fejére fehér, bő ingét. A félhomályban kirajzolódnak sápadt bőrű hátán a rózsaszín, mart hegek. De hamar eltűnnek a selyem alatt.*
- Jól aludtál? *fordul is eztán a lány felé a férfi, már ha az belépett a szobájába, majd az ágyhoz sétál, leül rá, és elkezdi magára rángatni egyik csizmáját. Hosszú, ezüst haja kissé ziláltan omlik vállaira.*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.06 19:18:09
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 18:55:16
Üzenet elküldve: 2016-03-06 18:55:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran//
*Vélhetőleg sikerült észrevétlenül meglógnia, legalábbis legjobb tudomása szerint. Bár az elmúlt négy órában lehet hogy Sylweran kereste, de ő bizony nem volt a szobájában, csak most érkezett vissza. Délután ugyanis látott a piacon egy ígéretes árust csak azt nem kötötte a férfi orrára, most viszont elment megnézni magának. Tényleg híres lehet ez a város és bizonyára nem ő az egyetlen óriás, talált ugyanis magának való ruhákat. Az igaz hogy férfi szabásuk volt, de szerencsére nem csak valami kufárral találta magát szembe a vásárhelyen hanem azzal aki a portékát készítette. Eltartott pár óráig és belekerült egy-két plusz aranyába de sikerült vállalható ruhadarabokat szabatnia magának, így beszerzett két új garnitúrát is. A régieket azért eszében sincs eldobni, de legalább a mosás nem annyira sürgető probléma már, ráér majd máskor is, indulásig nem lenne rá ideje. Most persze nem öltözik át, bedől az ágyába kicsit végre tényleg pihenni, de csak egy fél órányit eszi ott a fene mire ismét felkerekedik, és ajtaját maga mögött bezárva ő kopogtat az elfnél.*
- Nem vagy még éhes?
*Persze nem az ajtóval próbál beszélgetni hanem azzal akit mögötte remél.*
*Vélhetőleg sikerült észrevétlenül meglógnia, legalábbis legjobb tudomása szerint. Bár az elmúlt négy órában lehet hogy Sylweran kereste, de ő bizony nem volt a szobájában, csak most érkezett vissza. Délután ugyanis látott a piacon egy ígéretes árust csak azt nem kötötte a férfi orrára, most viszont elment megnézni magának. Tényleg híres lehet ez a város és bizonyára nem ő az egyetlen óriás, talált ugyanis magának való ruhákat. Az igaz hogy férfi szabásuk volt, de szerencsére nem csak valami kufárral találta magát szembe a vásárhelyen hanem azzal aki a portékát készítette. Eltartott pár óráig és belekerült egy-két plusz aranyába de sikerült vállalható ruhadarabokat szabatnia magának, így beszerzett két új garnitúrát is. A régieket azért eszében sincs eldobni, de legalább a mosás nem annyira sürgető probléma már, ráér majd máskor is, indulásig nem lenne rá ideje. Most persze nem öltözik át, bedől az ágyába kicsit végre tényleg pihenni, de csak egy fél órányit eszi ott a fene mire ismét felkerekedik, és ajtaját maga mögött bezárva ő kopogtat az elfnél.*
- Nem vagy még éhes?
*Persze nem az ajtóval próbál beszélgetni hanem azzal akit mögötte remél.*
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 17:36:20
Üzenet elküldve: 2016-03-06 17:36:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa//
*Az ajtónál neki is le kell tennie egy kevés holmit, hogy rendesen megtudja keresni a kulcsát, de ez még nem gátolja meg abban, hogy közben beszéljen is.
Shiriqa végül belegyezik a vacsorába, de a mosatlantól látszólag zavarba jön. Hát persze, hiszen ez az egész valahol zavarba ejtő, de Syl nem lát semmi kivetnivalót ezen. Ha valakinek egyszer koszos a holmija, az koszos és kész, ki kell mosni. Mindenkivel megtörtént már valaha a világban, és még meg is fog. Hosszas vándorlás után pedig ez egyáltalán nem is meglepő. De mindegy, ha nem, hát nem.*
- Rendben, ahogy gondolod. *biccent a lánynak, miközben már kattan a kulcs a zárban.*
- Én is pihenni fogok, ha elintéztem a ruhákat. De felkeltelek időben, ne aggódj! Addig pedig jól jön még egy kis lustálkodás! *vigyorog, azzal búcsúzik is a lánytól, s hogy ne legyen a hosszas elköszönéstől is zavarban, hamar felnyalábolja letett holmijait is, majd belép a szobájába, s bezárja maga mögött az ajtót.*
*Az ajtónál neki is le kell tennie egy kevés holmit, hogy rendesen megtudja keresni a kulcsát, de ez még nem gátolja meg abban, hogy közben beszéljen is.
Shiriqa végül belegyezik a vacsorába, de a mosatlantól látszólag zavarba jön. Hát persze, hiszen ez az egész valahol zavarba ejtő, de Syl nem lát semmi kivetnivalót ezen. Ha valakinek egyszer koszos a holmija, az koszos és kész, ki kell mosni. Mindenkivel megtörtént már valaha a világban, és még meg is fog. Hosszas vándorlás után pedig ez egyáltalán nem is meglepő. De mindegy, ha nem, hát nem.*
- Rendben, ahogy gondolod. *biccent a lánynak, miközben már kattan a kulcs a zárban.*
- Én is pihenni fogok, ha elintéztem a ruhákat. De felkeltelek időben, ne aggódj! Addig pedig jól jön még egy kis lustálkodás! *vigyorog, azzal búcsúzik is a lánytól, s hogy ne legyen a hosszas elköszönéstől is zavarban, hamar felnyalábolja letett holmijait is, majd belép a szobájába, s bezárja maga mögött az ajtót.*
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 17:30:25
Üzenet elküldve: 2016-03-06 17:30:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran//
*Beszélgetés közben fel is érnek a lépcsőn, Sylweran szobája van közelebb így az ő ajtajánál állnak még meg a részleteket elrendezni.*
- Rendben.
*Egyezik bele a vacsorába egy mosollyal, a mosnivalóra kitérve viszont ismét zavarba jön.*
- Köszönöm de majd intézem.
*Az kéne még hogy a koszos holmija, kiváltképp az alsóruhái átkerüljenek az elfhez. Az meg pláne hogy a kandallónál száradjanak, egy felsője lefogná az összes meleget.*
- Én szerintem összepakolok, aztán kihasználom hogy még egy puha ágyon alhatok.
*Ezzel menekül a legegyszerűbben, pedig más tervei lennének. Azaz, más tervei is lennének, mert az ágy azért kecsegtető nagyon.*
- Öt-hat óra múlva kelts majd fel a vacsorához!
*Ezzel búcsúzik, a keze még mindig tele van így inteni nem tud. Mondjuk mikor elér ő is az ajtójához kénytelen ott lerakni mindent hogy előássa a kulcsát valahonnét, de hamar megtalálja és be is cipekedik. Csukódik az ajtó, kattan a zár, ő pedig neki is áll elrakodni mindent szépen.*
*Beszélgetés közben fel is érnek a lépcsőn, Sylweran szobája van közelebb így az ő ajtajánál állnak még meg a részleteket elrendezni.*
- Rendben.
*Egyezik bele a vacsorába egy mosollyal, a mosnivalóra kitérve viszont ismét zavarba jön.*
- Köszönöm de majd intézem.
*Az kéne még hogy a koszos holmija, kiváltképp az alsóruhái átkerüljenek az elfhez. Az meg pláne hogy a kandallónál száradjanak, egy felsője lefogná az összes meleget.*
- Én szerintem összepakolok, aztán kihasználom hogy még egy puha ágyon alhatok.
*Ezzel menekül a legegyszerűbben, pedig más tervei lennének. Azaz, más tervei is lennének, mert az ágy azért kecsegtető nagyon.*
- Öt-hat óra múlva kelts majd fel a vacsorához!
*Ezzel búcsúzik, a keze még mindig tele van így inteni nem tud. Mondjuk mikor elér ő is az ajtójához kénytelen ott lerakni mindent hogy előássa a kulcsát valahonnét, de hamar megtalálja és be is cipekedik. Csukódik az ajtó, kattan a zár, ő pedig neki is áll elrakodni mindent szépen.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 14:36:07
Üzenet elküldve: 2016-03-06 14:36:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A dúlás folytatódik, vére tovább szikrázik. Zara vadul ad s veszi el a részét, Neri élvezi és adja át magát az érzésnek. A csókot hasonló vadsággal viszonozza, kiélvezve a férfi ízét, mely úgy hat rá akár a drog. Nincs más választás, mint hogy behódoljon az akaratnak. Érintése nem gyengéd, ahogy durva sem, a fájdalom és gyönyör tökéletes keverékét nyújtja. Újra és újra előre és hátra hintáztatta magát felvéve a tempót melyet a Szőke diktál. Térdeit a férfi csípőjéhez húzza, hogy végleg megadja az engedélyt, hogy szabadon járhasson, leigázott földjén. A lázadást viszont nem sikerül teljes mértékben elfojtani, bár már vesztett vadságából. Néhány sós izzadságcseppet itatja fel ajkaival a férfi nyakáról, miközben szabaduló kezeivel a mohón szánkázik végig a férfi mellkasán. Gyengéd vadsággal karcolja végig fogaival az érzékeny nyakat, egyik keze Zara derekára kúszik, mint valami kígyó, mely elvonja a figyelmet a másikról, melynek „csápjai” durván csípik meg a Szőke kemény mellbimbóját. Kénytelen-kelletlen azonban megakad, a vad rohamokra nyögések sorozatával, a fülét támadó perzselő forrósággal kell megküzdenie, diktátorának. Ujjait a szőke tincsekbe fúrja, hogy irányt mutasson idomai völgyébe. *
- Zara…
* Elnyújtott kéjes sóhaj szakad fel torkából. Pulzusa is felveszi a férfi ritmusát, teste megfeszül, megfeszíti izmait, hogy mélyen magában tartsa a férfit. Feje hátra feszül, mellkasa ívbe emelkedik, ahogy egyre sűrűbben száguldanak át rajta a kéj hullámai. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A dúlás folytatódik, vére tovább szikrázik. Zara vadul ad s veszi el a részét, Neri élvezi és adja át magát az érzésnek. A csókot hasonló vadsággal viszonozza, kiélvezve a férfi ízét, mely úgy hat rá akár a drog. Nincs más választás, mint hogy behódoljon az akaratnak. Érintése nem gyengéd, ahogy durva sem, a fájdalom és gyönyör tökéletes keverékét nyújtja. Újra és újra előre és hátra hintáztatta magát felvéve a tempót melyet a Szőke diktál. Térdeit a férfi csípőjéhez húzza, hogy végleg megadja az engedélyt, hogy szabadon járhasson, leigázott földjén. A lázadást viszont nem sikerül teljes mértékben elfojtani, bár már vesztett vadságából. Néhány sós izzadságcseppet itatja fel ajkaival a férfi nyakáról, miközben szabaduló kezeivel a mohón szánkázik végig a férfi mellkasán. Gyengéd vadsággal karcolja végig fogaival az érzékeny nyakat, egyik keze Zara derekára kúszik, mint valami kígyó, mely elvonja a figyelmet a másikról, melynek „csápjai” durván csípik meg a Szőke kemény mellbimbóját. Kénytelen-kelletlen azonban megakad, a vad rohamokra nyögések sorozatával, a fülét támadó perzselő forrósággal kell megküzdenie, diktátorának. Ujjait a szőke tincsekbe fúrja, hogy irányt mutasson idomai völgyébe. *
- Zara…
* Elnyújtott kéjes sóhaj szakad fel torkából. Pulzusa is felveszi a férfi ritmusát, teste megfeszül, megfeszíti izmait, hogy mélyen magában tartsa a férfit. Feje hátra feszül, mellkasa ívbe emelkedik, ahogy egyre sűrűbben száguldanak át rajta a kéj hullámai. *
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 12:06:42
Üzenet elküldve: 2016-03-06 12:06:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nadrel F'anatis//
*Xyremitát nem igazán zavarja, hogy a másik ennyire természetesen kezeli a meztelenséget. Mint bárdnak, megtanították, hogy ne lepődjön meg, vagy legalább ne szégyenlősködjön ilyen helyzetekben.
Amikor a másik megnyugtatja, hogy minden rendben van, biccent egyet. Nem veti a szemére, hogy mennyit ivott, hiszen pontosan tudja, hogy nem az ő dolga.* ~Ha ennyit iszik, pedig tudja, hogy rosszul lehet tőle, az az ő baja, amíg engem nem rángat bele. Bár az is igaz, hogy elismerésre méltóan bírja.~
- Az a helyzettől függ. Elsősorban azt tanultam, hogy adjam elő az előkelő énekesnőt, de azt is megtanították, hogy ismerjem fel azt, aki... elég fontos ahhoz, hogy flörtöljek vele. Ráadásul, vannak olyan trükkök, amikkel nem veszik észre, hogy kizsebeltem őket. Legalábbis addig nem, amíg nem akarnak valamiért fizetni, de addigra én remélhetőleg már nem vagyok ott. *Megereszt egy vigyort, ami kicsit számítónak, de elsősorban büszkének tűnik.* -Ráadásul, elegendő ital és kedveskedés után sokkal könnyebb beszélgetni az emberekkel. És könnyebb információt is kiszedni belőlük, ha épp arra van szükség.
*Megvárja, amíg a másik felöltözik, mielőtt feltenné a saját kérdését.*
- Csak nincs máris valami ötleted? *Kérdezi, ahogy ellöki magát a faltól. Nem a legelegánsabb mozdulata, de ezt most betudja annak, hogy reggel van. Amikor Nadrel kinyitja előtte az ajtót és előreengedi gondolkodás nélkül indul el lefelé a lépcsőn. Igyekszik visszanyerni az uralmat a mozgása felett, és mire leérnek, már ugyanolyan elegánsan mozog, mint bármikor.*
*Xyremitát nem igazán zavarja, hogy a másik ennyire természetesen kezeli a meztelenséget. Mint bárdnak, megtanították, hogy ne lepődjön meg, vagy legalább ne szégyenlősködjön ilyen helyzetekben.
Amikor a másik megnyugtatja, hogy minden rendben van, biccent egyet. Nem veti a szemére, hogy mennyit ivott, hiszen pontosan tudja, hogy nem az ő dolga.* ~Ha ennyit iszik, pedig tudja, hogy rosszul lehet tőle, az az ő baja, amíg engem nem rángat bele. Bár az is igaz, hogy elismerésre méltóan bírja.~
- Az a helyzettől függ. Elsősorban azt tanultam, hogy adjam elő az előkelő énekesnőt, de azt is megtanították, hogy ismerjem fel azt, aki... elég fontos ahhoz, hogy flörtöljek vele. Ráadásul, vannak olyan trükkök, amikkel nem veszik észre, hogy kizsebeltem őket. Legalábbis addig nem, amíg nem akarnak valamiért fizetni, de addigra én remélhetőleg már nem vagyok ott. *Megereszt egy vigyort, ami kicsit számítónak, de elsősorban büszkének tűnik.* -Ráadásul, elegendő ital és kedveskedés után sokkal könnyebb beszélgetni az emberekkel. És könnyebb információt is kiszedni belőlük, ha épp arra van szükség.
*Megvárja, amíg a másik felöltözik, mielőtt feltenné a saját kérdését.*
- Csak nincs máris valami ötleted? *Kérdezi, ahogy ellöki magát a faltól. Nem a legelegánsabb mozdulata, de ezt most betudja annak, hogy reggel van. Amikor Nadrel kinyitja előtte az ajtót és előreengedi gondolkodás nélkül indul el lefelé a lépcsőn. Igyekszik visszanyerni az uralmat a mozgása felett, és mire leérnek, már ugyanolyan elegánsan mozog, mint bármikor.*
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-06 09:10:17
Üzenet elküldve: 2016-03-06 09:10:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Könnyűléptű Xyremita //
*Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy fedetlen felsőteste nem zavarja meg újdonsült társát. Ő maga soha nem volt egy szemérmes lány, egyáltalán nem zavarja, ha mások meglátják mezítelen idomait, ő maga teljes mértékben büszke is arra, amit mutat, mi kicsit tán előnyére is válik lévén, hogy mindig is utálta a ruhákat. Bezártságérzetet kölcsönöznek Nadrelnek, így esett választása a minél lengébb öltözetekre, amibe még a közjó nem tud beleszólni. Felszabadultság tölti el testét, mikor érzi a levegőt egész testén, érezni azt minden egyes vonulatán a feje búbjától a lábujjai végéig.*
-Igen, köszönöm. *Válaszol a fél-elf kérdésére közérzetét illetően.* Minden a legnagyobb rendben, csak egy kicsit émelygek még a tegnapi édesektől, plusz egy kis vízhiány, de csak a szokásos. *Mosolyog, majd ekkor bújik ki takarója melegéből, hogy az ágytálhoz siethessen.* Ez jár annak, aki soha nem tanul a hibáiból, nemde?
*Egy egészen kicsit oldalra fordítja fejét, hogy Xyri tisztán lássa bal szeme apró kacsintását, még úgy is, hogy Nadrel a hátát mutatja neki. Egy kis kacsintás miatt csak nem fordul oda teljesen, nem? Két tenyerét össze illesztve, kis "tálkát" formál belőlük, majd a vízbe meríti, hogy minél többet tudjon eljuttatni arcához a mosdótál tartalmából, majd közelebb hajolva megismétli ezt a mozdulatsort még párszor. Kissé ki izzadt az éjszaka folyamán, így a ronggyal áttörli még arcát, felsőtestét és kezeit is. Nem olyan alapossággal, mint az esti mosdás alkalmával, csupán, hogy eltávolítsa a verejték nagy részét.*
-Csupán annyi lenne *Tér rá a kérdés-téma folytatására.*, hogy tegnap említettél nekem valami csábítás dolgot. Kifejtenéd nekem valamivel pontosabban, esetleg mi is lenne ez, avagy milyen hasznosítási módot gondolsz bele a dologba?
*Természetesen erre a lánynak van már ötlete, hogyan lehetne hasznosítani ezt a tulajdonságot az ő szakmájában, de ezt majd később. Még meg akarja ismerni egy kicsit, de tudja, hogy úgy sem fog tudni várni a dologgal napokat. Annál ő sokkal türelmetlenebb és az ilyesfajta várakozáshoz kicsit több aranynak kéne lennie szütyőjében.*
-Vedd ezt a kérdést, mint egy munka irányú elbeszélgetésnek. Említettem neked valamit az este, hogy esetlegesen tudnék ajánlani egy munkát a számodra. Csupán kíváncsi vagyok, hogy a megfelelő emberrel beszélgettem-e az éjszaka folyamán.
*Apró, sanda vigyor rajzolódik ki arcára, ahogy elindul vissza az ágy felé. Út közben elkezdi felszedegetni ruháit a földről, majd az egész kupacot ágyára hajítja, de még nem kezd neki az öltözködésnek. Leül a fekhelyre, bal lábát lelógatva az ágyról, jobb bokáját pedig másik combja alá húzva néz a lány szemébe válaszadás közben.*
-Félreértés ne essék, nem egy lebujról, vagy bordélyról lenne szó *Kuncog magában egy keveset.* De én most csak kérdezek. Tudod, nálam a munka mindenképpen és csak is bizalmi alapon működik.
*Ha a lány akármilyen választ is ad kérdésére, ő is elkezd öltözni.*
-Igen, a hangodért bocsi, az is a tegnap este bűne maradt. Ha ha! Kicsit zavarosak a képek, de megvan minden, ha nem csal emlékezetem!
*Kacsint, majd mire teljesen elkészül az öltözködéssel feláll és az ajtó felé veszi az irányt.*
-Készen állsz egy kis reggelire? Aztán irány a harctér!
*Bohókásan vérszomjas arckifejezéssel áll Xyremita előtt, majd ismét kinyitja az ajtót -már ha az be lett csukva- és ha mindketten kiértek a szobából és a másik sem akar valami egyebet még bent, azt immáron kulcsra zárja és elkezdi pörgetni mutatóujja körül.*
-Csak maga után, hölgyem!
*Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy fedetlen felsőteste nem zavarja meg újdonsült társát. Ő maga soha nem volt egy szemérmes lány, egyáltalán nem zavarja, ha mások meglátják mezítelen idomait, ő maga teljes mértékben büszke is arra, amit mutat, mi kicsit tán előnyére is válik lévén, hogy mindig is utálta a ruhákat. Bezártságérzetet kölcsönöznek Nadrelnek, így esett választása a minél lengébb öltözetekre, amibe még a közjó nem tud beleszólni. Felszabadultság tölti el testét, mikor érzi a levegőt egész testén, érezni azt minden egyes vonulatán a feje búbjától a lábujjai végéig.*
-Igen, köszönöm. *Válaszol a fél-elf kérdésére közérzetét illetően.* Minden a legnagyobb rendben, csak egy kicsit émelygek még a tegnapi édesektől, plusz egy kis vízhiány, de csak a szokásos. *Mosolyog, majd ekkor bújik ki takarója melegéből, hogy az ágytálhoz siethessen.* Ez jár annak, aki soha nem tanul a hibáiból, nemde?
*Egy egészen kicsit oldalra fordítja fejét, hogy Xyri tisztán lássa bal szeme apró kacsintását, még úgy is, hogy Nadrel a hátát mutatja neki. Egy kis kacsintás miatt csak nem fordul oda teljesen, nem? Két tenyerét össze illesztve, kis "tálkát" formál belőlük, majd a vízbe meríti, hogy minél többet tudjon eljuttatni arcához a mosdótál tartalmából, majd közelebb hajolva megismétli ezt a mozdulatsort még párszor. Kissé ki izzadt az éjszaka folyamán, így a ronggyal áttörli még arcát, felsőtestét és kezeit is. Nem olyan alapossággal, mint az esti mosdás alkalmával, csupán, hogy eltávolítsa a verejték nagy részét.*
-Csupán annyi lenne *Tér rá a kérdés-téma folytatására.*, hogy tegnap említettél nekem valami csábítás dolgot. Kifejtenéd nekem valamivel pontosabban, esetleg mi is lenne ez, avagy milyen hasznosítási módot gondolsz bele a dologba?
*Természetesen erre a lánynak van már ötlete, hogyan lehetne hasznosítani ezt a tulajdonságot az ő szakmájában, de ezt majd később. Még meg akarja ismerni egy kicsit, de tudja, hogy úgy sem fog tudni várni a dologgal napokat. Annál ő sokkal türelmetlenebb és az ilyesfajta várakozáshoz kicsit több aranynak kéne lennie szütyőjében.*
-Vedd ezt a kérdést, mint egy munka irányú elbeszélgetésnek. Említettem neked valamit az este, hogy esetlegesen tudnék ajánlani egy munkát a számodra. Csupán kíváncsi vagyok, hogy a megfelelő emberrel beszélgettem-e az éjszaka folyamán.
*Apró, sanda vigyor rajzolódik ki arcára, ahogy elindul vissza az ágy felé. Út közben elkezdi felszedegetni ruháit a földről, majd az egész kupacot ágyára hajítja, de még nem kezd neki az öltözködésnek. Leül a fekhelyre, bal lábát lelógatva az ágyról, jobb bokáját pedig másik combja alá húzva néz a lány szemébe válaszadás közben.*
-Félreértés ne essék, nem egy lebujról, vagy bordélyról lenne szó *Kuncog magában egy keveset.* De én most csak kérdezek. Tudod, nálam a munka mindenképpen és csak is bizalmi alapon működik.
*Ha a lány akármilyen választ is ad kérdésére, ő is elkezd öltözni.*
-Igen, a hangodért bocsi, az is a tegnap este bűne maradt. Ha ha! Kicsit zavarosak a képek, de megvan minden, ha nem csal emlékezetem!
*Kacsint, majd mire teljesen elkészül az öltözködéssel feláll és az ajtó felé veszi az irányt.*
-Készen állsz egy kis reggelire? Aztán irány a harctér!
*Bohókásan vérszomjas arckifejezéssel áll Xyremita előtt, majd ismét kinyitja az ajtót -már ha az be lett csukva- és ha mindketten kiértek a szobából és a másik sem akar valami egyebet még bent, azt immáron kulcsra zárja és elkezdi pörgetni mutatóujja körül.*
-Csak maga után, hölgyem!
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-05 12:37:49
Üzenet elküldve: 2016-03-05 12:37:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nadrel F'anatis//
*Xyremita már éppen azt fontolgatja, hogy újra kopog, amikor hallja, hogy a szoba lakója a kiléte felől érdeklődik. Már a nyelvén volt a válasz, amikor Nadrel meggondolja magát, és rájön, hogy ismeri a hangot.*
~Xyri? Hát rendben, annyira nem különbözik attól, amihez hozzászoktam.~ *Egyébként is tisztában van azzal, hogy kicsit hosszú, és határozottan nem egyszerű neve van. De ez az egyetlen dolog, amit az apjától örökölt.
Benyit, némi rosszallással, hogy nincs zárva az ajtó, de ennek nem fog hangot adni, mert ő maga is elfelejtette, hogy zárni kéne az ajtaját. Megáll az ajtó közelében, és a falnak támaszkodik.*
- Neked is! *Válaszolja a törökülésben ücsörgő Nadrelnek.* -Ne haragudj, hogy megkérdezem, de jól vagy?
*Persze, Xyremita azt is megérti, ha a másik nem válaszol.*
- Rendben. *Válaszolja.* - Mi lenne a kérdés?
*Nincs garancia arra, hogy Xyra válaszolni is fog, így is az a véleménye, hogy előző nap túl sokat fecsegett.*
- Egyébként, jó régen volt példa arra, hogy ne ismerték volna fel azonnal a hangomat. *Mosolyodik el.*
*Xyremita már éppen azt fontolgatja, hogy újra kopog, amikor hallja, hogy a szoba lakója a kiléte felől érdeklődik. Már a nyelvén volt a válasz, amikor Nadrel meggondolja magát, és rájön, hogy ismeri a hangot.*
~Xyri? Hát rendben, annyira nem különbözik attól, amihez hozzászoktam.~ *Egyébként is tisztában van azzal, hogy kicsit hosszú, és határozottan nem egyszerű neve van. De ez az egyetlen dolog, amit az apjától örökölt.
Benyit, némi rosszallással, hogy nincs zárva az ajtó, de ennek nem fog hangot adni, mert ő maga is elfelejtette, hogy zárni kéne az ajtaját. Megáll az ajtó közelében, és a falnak támaszkodik.*
- Neked is! *Válaszolja a törökülésben ücsörgő Nadrelnek.* -Ne haragudj, hogy megkérdezem, de jól vagy?
*Persze, Xyremita azt is megérti, ha a másik nem válaszol.*
- Rendben. *Válaszolja.* - Mi lenne a kérdés?
*Nincs garancia arra, hogy Xyra válaszolni is fog, így is az a véleménye, hogy előző nap túl sokat fecsegett.*
- Egyébként, jó régen volt példa arra, hogy ne ismerték volna fel azonnal a hangomat. *Mosolyodik el.*
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-05 08:15:57
Üzenet elküldve: 2016-03-05 08:15:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Könnyűléptű Xyremita //
*Mióta először kinyitotta szemét a nap fojamán, visszaalvására való hasztalan próbálkozásai kész tortúrává nőtték ki magukat. Az idő telik, ez kétségtelen, a probléma legnagyobb forrása, hogy mérhetetlenül lassan és kínkeservesen. Hol nem tud elaludni, hol azonban ha mégis összejön neki, saját érzékelése szerint pár pillanat alatt fel is kel még kialvatlanabbul, mint azelőtt. Egyre mérgesebb nyögdécselésekkel taszigálja magát az ágyon jobbra, balra, egyre jobban és jobban lerúgva magáról mezítelen testét fedő takaróját. A levegő még ha nem is teljesen, de hideg, habár jelenleg ez zavarja legkevésbé és ereje sincs nagyon, hogy elnyúljon a paplanig, mely épp, hogy alig fedi már vádlija közepét. A vízhiány egyre csak fokozódik, ami még inkább rásegít álmatlanságára, az egyre inkább megmutatkozó napról nem is beszélve. Teljes reménytelenségébe burkolózva azonban egyszer csak még is sikerül végre tartósan álomra hunynia megfáradt látószerveit, melyről egy kisebb álomfoszlány is bizonyosságot ad. Suttogó hangok és homályos képek tömkelege valamilyen utazásról. Lónyerítés, zötykölődés, pár másik alak körülötte. Arcokat nem lát, csupán valamilyen rossz érzés keríti hatalmába. Bántani akarják az alakok, de vajon milyen okból kifolyólag? Légzése felgyorsul, minimálisan izzadni kezd. Egyszer csak megáll a zötyögés és tekintete egy ajtó irányába fordul. Valamilyen lovaskocsiszerűség belsejében lehet, csuklóit láncok tartják. Kopogás hangja szűrődik az a bizonyos ajtó felől és egy meglepően ismerős hang.*
-Nadrel?
*Hangzik el kérdőn saját neve és felébred. Feleszmél, honnan is jön valójában a hang s, hogy az elmúlt -érzékelten- pár pillanat csupán álom volt. Még csukott szemekkel, kissé zsémbesen kéri meg a kopogtatót, hogy azonosítsa magát, de egy pillanattal később rájön, hogy ez teljesen felesleges kérés volt tőle. A hang egyértelműen Xyremita tulajdona.*
-Ah, bocsánat Xyri. Gyere be, nyitva van!
*A becenév hirtelen jött de kicsit azért reméli, hogy nem lesz vele baja a másiknak, elvégre elég hosszú egy keresztneve van a lánynak. Ami pedig az ajtót illeti, hogy ha iszik, az esetek döntő részében -de nem mindig- figyelmen kívül hagyja a szobaajtó kulcsra zárását ehhez már hozzászokott és igyekszik is leszoktatni magát róla, bár csupán több-kevesebb sikerrel. Amíg (ha) a másik betér a szobába, ő fáradtsághoz hűen lassú mozdulatokkal próbál valamilyen ülő pozíciót felvenni, immáron takaróját is közelebb húzni, viszont csak lábait fedi el velük, ahogy török ülésbe húzza fel azokat várva, hogy bejöjjön a kishölgy.*
-Szép jó reggelt!
*Törli ki esetleges csipáját szemei szemei sarkából, majd álmos tekintettel mosolyog a nőre -már ha az még mindig a szobában tartózkodik, ha egyáltalán bement oda-.*
-Mingyárt mehetünk is reggelizni, egy perc, csak magamra kapom a ruháimat. Addig nyugodtan maradj csak, a legkevésbé sem zavarsz, sőt... Úgy is akartam kérdezni tőled valamit.
*Kacsint, majd fáradtan nehéz mozdulatokkal elkezd kikecmeregni az ágyból, takaróját ráncosan hagyva azon, a mosdótál felé véve az irány, hogy bevizezhesse kicsit arcát, hátha az segít valamennyire az ébredés folyamatában. Sosem volt nagy művésze a beágyazásnak, immáron ezt sem most fogja elkezdeni.*
*Mióta először kinyitotta szemét a nap fojamán, visszaalvására való hasztalan próbálkozásai kész tortúrává nőtték ki magukat. Az idő telik, ez kétségtelen, a probléma legnagyobb forrása, hogy mérhetetlenül lassan és kínkeservesen. Hol nem tud elaludni, hol azonban ha mégis összejön neki, saját érzékelése szerint pár pillanat alatt fel is kel még kialvatlanabbul, mint azelőtt. Egyre mérgesebb nyögdécselésekkel taszigálja magát az ágyon jobbra, balra, egyre jobban és jobban lerúgva magáról mezítelen testét fedő takaróját. A levegő még ha nem is teljesen, de hideg, habár jelenleg ez zavarja legkevésbé és ereje sincs nagyon, hogy elnyúljon a paplanig, mely épp, hogy alig fedi már vádlija közepét. A vízhiány egyre csak fokozódik, ami még inkább rásegít álmatlanságára, az egyre inkább megmutatkozó napról nem is beszélve. Teljes reménytelenségébe burkolózva azonban egyszer csak még is sikerül végre tartósan álomra hunynia megfáradt látószerveit, melyről egy kisebb álomfoszlány is bizonyosságot ad. Suttogó hangok és homályos képek tömkelege valamilyen utazásról. Lónyerítés, zötykölődés, pár másik alak körülötte. Arcokat nem lát, csupán valamilyen rossz érzés keríti hatalmába. Bántani akarják az alakok, de vajon milyen okból kifolyólag? Légzése felgyorsul, minimálisan izzadni kezd. Egyszer csak megáll a zötyögés és tekintete egy ajtó irányába fordul. Valamilyen lovaskocsiszerűség belsejében lehet, csuklóit láncok tartják. Kopogás hangja szűrődik az a bizonyos ajtó felől és egy meglepően ismerős hang.*
-Nadrel?
*Hangzik el kérdőn saját neve és felébred. Feleszmél, honnan is jön valójában a hang s, hogy az elmúlt -érzékelten- pár pillanat csupán álom volt. Még csukott szemekkel, kissé zsémbesen kéri meg a kopogtatót, hogy azonosítsa magát, de egy pillanattal később rájön, hogy ez teljesen felesleges kérés volt tőle. A hang egyértelműen Xyremita tulajdona.*
-Ah, bocsánat Xyri. Gyere be, nyitva van!
*A becenév hirtelen jött de kicsit azért reméli, hogy nem lesz vele baja a másiknak, elvégre elég hosszú egy keresztneve van a lánynak. Ami pedig az ajtót illeti, hogy ha iszik, az esetek döntő részében -de nem mindig- figyelmen kívül hagyja a szobaajtó kulcsra zárását ehhez már hozzászokott és igyekszik is leszoktatni magát róla, bár csupán több-kevesebb sikerrel. Amíg (ha) a másik betér a szobába, ő fáradtsághoz hűen lassú mozdulatokkal próbál valamilyen ülő pozíciót felvenni, immáron takaróját is közelebb húzni, viszont csak lábait fedi el velük, ahogy török ülésbe húzza fel azokat várva, hogy bejöjjön a kishölgy.*
-Szép jó reggelt!
*Törli ki esetleges csipáját szemei szemei sarkából, majd álmos tekintettel mosolyog a nőre -már ha az még mindig a szobában tartózkodik, ha egyáltalán bement oda-.*
-Mingyárt mehetünk is reggelizni, egy perc, csak magamra kapom a ruháimat. Addig nyugodtan maradj csak, a legkevésbé sem zavarsz, sőt... Úgy is akartam kérdezni tőled valamit.
*Kacsint, majd fáradtan nehéz mozdulatokkal elkezd kikecmeregni az ágyból, takaróját ráncosan hagyva azon, a mosdótál felé véve az irány, hogy bevizezhesse kicsit arcát, hátha az segít valamennyire az ébredés folyamatában. Sosem volt nagy művésze a beágyazásnak, immáron ezt sem most fogja elkezdeni.*
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-04 22:18:58
Üzenet elküldve: 2016-03-04 22:18:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*A függöny valamelyest megszűri a fényt, de a szélei mellett már besüt a nap a szobába.
Shyahar emiatt örül, hogy be vannak takarózva, bár tudja, előbb-utóbb fel kell majd kelniük, de szerencsére egyelőre nem sürgős.
A feje most Morfiusz vállán pihen, és igazából nem gondol semmire.
Ha józanul kezdene gondolkodni, akkor ezer év támasztaná alá, hogy hatalmas ostobaságot tett, és csak egyet, egyetlen okot tud felhozni a mentségére. Egyetlenegy érvet.*
~De az legalább igen fontos és jelentős. Nyomós ok.~
*Morf ekkor fordul felé, a szája a jellegzetes féloldalas mosolyra húzódik, ahogy gyümölcsöt kínál neki.*
– Ühüm, kérek.
*A pillái alól figyeli, ahogy a férfi ujjain pörög és táncol a szilva.
Szinte a semmiből bukkan elő a gondolat, látva az ujjak mozgását, tudva, hogy Morf nem játszik lanton, vagy más hasonló hangszeren, nem bárd, nincs nála zeneszerszám, és Shyaharnak hirtelen nem sok minden más jut eszébe, amihez ilyen kézügyesség kell.*
~Zsebtolvaj.~
*Azért a szája elnyílik, mikor Morf az ajkához érinti az aszalt szilvát, és elveszi az édes gyümölcsöt. Majszolgatja, de közben a férfi arcélét nézi a pillái alól.*
– Arra gondoltam, most, miután kipihentük magunkat esetleg lenne kedved még pár dolgot megmutatni nekem a városban. Ki ne nevess, de érdekelne a Könyvtár, meg láttam valami szép parkot is legutóbb, és annyit hallottam a Barakkról is. Tudom, nem a kedvenc helyed, mondtad, de… azért érdekes hely, nem?
*Őszinte kíváncsisággal kérdezi ezt.*
– Talán sétálhatnánk is egy kicsit a Gazdagnegyedben. Azt mondják, nagyon szép házak vannak arrafelé.
*Halkan sóhajt.*
– Igen, tudom.
*Megmoccan, és felkönyököl, az arca sápadt, amit még jobban kiemel az aláomló sötét tincsek kontrasztja.*
– Én is hallottam a híreket meg a szóbeszédet a harcokról. Nem vagyok süket, Morf.
*Shyahar mélyet sóhajt*
– Az egyik felem rohanna haza, árkon-bokron át, ott akarnék lenni, látni a nénémet, papát, a házat… De közben tudom, hogy ők nyugodtabbak, hogy nem vagyok ott. Sőt, ahogy ismerem őket, ők sem várták be, hogy csak úgy rajtuk üssenek. Szóval, még várnék, hátha.
*Visszadől, a fejét is újra a férfi vállára hajtja.*
– Akkor viszont hamarosan új munkát kell találnom. Talán ma érdeklődhetnénk is *veti fel.*
//Morfiusz//
*A függöny valamelyest megszűri a fényt, de a szélei mellett már besüt a nap a szobába.
Shyahar emiatt örül, hogy be vannak takarózva, bár tudja, előbb-utóbb fel kell majd kelniük, de szerencsére egyelőre nem sürgős.
A feje most Morfiusz vállán pihen, és igazából nem gondol semmire.
Ha józanul kezdene gondolkodni, akkor ezer év támasztaná alá, hogy hatalmas ostobaságot tett, és csak egyet, egyetlen okot tud felhozni a mentségére. Egyetlenegy érvet.*
~De az legalább igen fontos és jelentős. Nyomós ok.~
*Morf ekkor fordul felé, a szája a jellegzetes féloldalas mosolyra húzódik, ahogy gyümölcsöt kínál neki.*
– Ühüm, kérek.
*A pillái alól figyeli, ahogy a férfi ujjain pörög és táncol a szilva.
Szinte a semmiből bukkan elő a gondolat, látva az ujjak mozgását, tudva, hogy Morf nem játszik lanton, vagy más hasonló hangszeren, nem bárd, nincs nála zeneszerszám, és Shyaharnak hirtelen nem sok minden más jut eszébe, amihez ilyen kézügyesség kell.*
~Zsebtolvaj.~
*Azért a szája elnyílik, mikor Morf az ajkához érinti az aszalt szilvát, és elveszi az édes gyümölcsöt. Majszolgatja, de közben a férfi arcélét nézi a pillái alól.*
– Arra gondoltam, most, miután kipihentük magunkat esetleg lenne kedved még pár dolgot megmutatni nekem a városban. Ki ne nevess, de érdekelne a Könyvtár, meg láttam valami szép parkot is legutóbb, és annyit hallottam a Barakkról is. Tudom, nem a kedvenc helyed, mondtad, de… azért érdekes hely, nem?
*Őszinte kíváncsisággal kérdezi ezt.*
– Talán sétálhatnánk is egy kicsit a Gazdagnegyedben. Azt mondják, nagyon szép házak vannak arrafelé.
*Halkan sóhajt.*
– Igen, tudom.
*Megmoccan, és felkönyököl, az arca sápadt, amit még jobban kiemel az aláomló sötét tincsek kontrasztja.*
– Én is hallottam a híreket meg a szóbeszédet a harcokról. Nem vagyok süket, Morf.
*Shyahar mélyet sóhajt*
– Az egyik felem rohanna haza, árkon-bokron át, ott akarnék lenni, látni a nénémet, papát, a házat… De közben tudom, hogy ők nyugodtabbak, hogy nem vagyok ott. Sőt, ahogy ismerem őket, ők sem várták be, hogy csak úgy rajtuk üssenek. Szóval, még várnék, hátha.
*Visszadől, a fejét is újra a férfi vállára hajtja.*
– Akkor viszont hamarosan új munkát kell találnom. Talán ma érdeklődhetnénk is *veti fel.*
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-04 15:05:13
Üzenet elküldve: 2016-03-04 15:05:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nadrel F'anatis//
*Xyra a szobakulcsával a kezében felsétál a lépcsőkön majd keresni kezdi a szobáját. Pár pillanaton belül meg is találja, és elégedetten méri fel, amikor belép.
Amikor meglátja az előkészített mosdótálat és rongyokat, elmosolyodik. Fiatalkora óta gyűlölt koszos lenni, így mindig örült, ha olyan helyre érkezett, ami feltételezi, a vendégek tisztálkodni akarnak.
Gyorsan levetkőzik, vacakol valamennyit az egyszerű bőrpáncéllal, amit két réteg ruha közt visel, majd nekilát a mosdásnak, amilyen alaposan csak lehet.
Miután végez, az ingét visszavéve elterül az ágyon. Kellemes sötétség öleli körbe álmában, nem álmodik semmit.
Néhány óra múlva kipihenten és szomjasan ébred a szobába betűző fényre. Gyorsan felöltözik, gondosan a szokásos laza fonatba rendezi a haját, majd az ablakhoz lép, hogy megállapítsa, a nap még nem jár magasan, de bőven reggel van.
Lesétál az ivóba, de nem látja Nadrelt sehol.
Miután visszasétál a szálláshelyre, némi gondolkodás után eszébe jut a másik szobaszáma. Amikor megtalálja az ajtót, először kopogtat, és nem túl hangosan, de valószínűleg halhatóan megszólal:* -Nadrel?
*Xyra a szobakulcsával a kezében felsétál a lépcsőkön majd keresni kezdi a szobáját. Pár pillanaton belül meg is találja, és elégedetten méri fel, amikor belép.
Amikor meglátja az előkészített mosdótálat és rongyokat, elmosolyodik. Fiatalkora óta gyűlölt koszos lenni, így mindig örült, ha olyan helyre érkezett, ami feltételezi, a vendégek tisztálkodni akarnak.
Gyorsan levetkőzik, vacakol valamennyit az egyszerű bőrpáncéllal, amit két réteg ruha közt visel, majd nekilát a mosdásnak, amilyen alaposan csak lehet.
Miután végez, az ingét visszavéve elterül az ágyon. Kellemes sötétség öleli körbe álmában, nem álmodik semmit.
Néhány óra múlva kipihenten és szomjasan ébred a szobába betűző fényre. Gyorsan felöltözik, gondosan a szokásos laza fonatba rendezi a haját, majd az ablakhoz lép, hogy megállapítsa, a nap még nem jár magasan, de bőven reggel van.
Lesétál az ivóba, de nem látja Nadrelt sehol.
Miután visszasétál a szálláshelyre, némi gondolkodás után eszébe jut a másik szobaszáma. Amikor megtalálja az ajtót, először kopogtat, és nem túl hangosan, de valószínűleg halhatóan megszólal:* -Nadrel?
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-04 13:42:10
Üzenet elküldve: 2016-03-04 13:42:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Egy almaszelet után egy aszalt szilvát is begyömöszöl a szájába. A tálat már korábban maga mellé tette az éjjeliszekrényre, hogy ne kelljen messzire nyúlnia érte egyiküknek sem, ha rákívánnának. Egyik karját Shya foglalja el, azon pihen, de a másikkal tudja ki tud nyúlni és adagolni a gyümölcsöt. Nyugodt ebben a pillanatban, ritka nyugodt. A folyton csicsergő madárka a karjaiban fekszik, kellemesen el van zsibbadva mindenütt. A nap már valahol a delet közelíti. Az ablakon beszűrődik a sápadt fény. Fogalma sincs mit fognak ma csinálni. A kikötő és Shya otthona felé aligha mehetnek. Eleget hallott este a kocsmában az élőholt seregekről és a város határain túl dúló harcokról, hogy ne vágyjon arra. Más lenne a helyzet, ha még a vércsékkel tartana, vagy aranyat hajszolna. Ott kifizetődő információkat szedhetne fel. Nem gondolkozna az induláson, de éppen most jobb dolga van. Félrebillenti a fejét, hogy a karjában pihenő lányra nézzen és Jobb felé húzódó mosollyal vegye szemügyre.*
-Kérsz?
*Fog a két ujja közé egy aszalt szilvát a tálról és mosolyogva húzza Shya elé, aztán végig táncoltatja az ujjain, mintha csak egy frissen zsákmányolt érmével játszadozna, mielőtt a lány ajkakhoz emeli.*
-Ma mit akarsz csinálni?
*Ritkán engedi ki ilyen a döntést a kezéből, de ma dönthet a lány a további programról. Neki semmi dolga, semmi gondja. Élhet bele a világba, ahogy tetszik és, ha már így adódott egy kis veréb után is repülhet.*
-Nem hiszem, hogy egyhamar az otthonod felé vehetjük az irányt.
*Az ablak felé néz elgondolkodva, aztán megvonja a szabad vállát.*
-Mondjuk, ha nagyon arra akarsz menni, tőlem mehetünk.
~Néhány élő holt, meg egy kisebb háború. Még izgalmas is lenne, bár ez nem ilyen madárkáknak való, mint amilyen Shya.~
-Azért jó lenne, ha nem akarnál.
*Tereli a lányt, mert nem vonzza túlzottan a gondolat, hogy végig menjenek az oszló tetemek sorfalán.*
//Shyahar//
*Egy almaszelet után egy aszalt szilvát is begyömöszöl a szájába. A tálat már korábban maga mellé tette az éjjeliszekrényre, hogy ne kelljen messzire nyúlnia érte egyiküknek sem, ha rákívánnának. Egyik karját Shya foglalja el, azon pihen, de a másikkal tudja ki tud nyúlni és adagolni a gyümölcsöt. Nyugodt ebben a pillanatban, ritka nyugodt. A folyton csicsergő madárka a karjaiban fekszik, kellemesen el van zsibbadva mindenütt. A nap már valahol a delet közelíti. Az ablakon beszűrődik a sápadt fény. Fogalma sincs mit fognak ma csinálni. A kikötő és Shya otthona felé aligha mehetnek. Eleget hallott este a kocsmában az élőholt seregekről és a város határain túl dúló harcokról, hogy ne vágyjon arra. Más lenne a helyzet, ha még a vércsékkel tartana, vagy aranyat hajszolna. Ott kifizetődő információkat szedhetne fel. Nem gondolkozna az induláson, de éppen most jobb dolga van. Félrebillenti a fejét, hogy a karjában pihenő lányra nézzen és Jobb felé húzódó mosollyal vegye szemügyre.*
-Kérsz?
*Fog a két ujja közé egy aszalt szilvát a tálról és mosolyogva húzza Shya elé, aztán végig táncoltatja az ujjain, mintha csak egy frissen zsákmányolt érmével játszadozna, mielőtt a lány ajkakhoz emeli.*
-Ma mit akarsz csinálni?
*Ritkán engedi ki ilyen a döntést a kezéből, de ma dönthet a lány a további programról. Neki semmi dolga, semmi gondja. Élhet bele a világba, ahogy tetszik és, ha már így adódott egy kis veréb után is repülhet.*
-Nem hiszem, hogy egyhamar az otthonod felé vehetjük az irányt.
*Az ablak felé néz elgondolkodva, aztán megvonja a szabad vállát.*
-Mondjuk, ha nagyon arra akarsz menni, tőlem mehetünk.
~Néhány élő holt, meg egy kisebb háború. Még izgalmas is lenne, bár ez nem ilyen madárkáknak való, mint amilyen Shya.~
-Azért jó lenne, ha nem akarnál.
*Tereli a lányt, mert nem vonzza túlzottan a gondolat, hogy végig menjenek az oszló tetemek sorfalán.*
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-03 06:55:10
Üzenet elküldve: 2016-03-03 06:55:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Könnyűléptű Xyremita //
*Amíg még a fogadó "fogyasztói" részlegén tartózkodik, hálásan megköszöni a szobakulcsot és figyelmezteti a lányt, hogy ha másnap reggel nem lesz lent, mire Nadrel felkel megkeresi és felveri álmából, hogy időben el tudjanak indulni edzeni, habár nem egy korán kelő típus, így ettől a lánynak nem kell félnie, hacsak vissza nem nyal a fagyi és nem saját maga lesz végül az, akit felébresztenek legszentebb álmaiból.
Ő maga ha nem is sokat, de időzik még egy keveset édes mézsöre andalító társaságában, ameddig csupán az üres korsót nem tudja maga mellett. Összeszedi maradék kis apróját és elindul, hogy megkeresse a kulcshoz tartozó szobát, melyet otthonának tudhat ma estére. A fogadós nagyra nyílt pofával ad röpke útmutatást, majd ennek fényében fel is tántorog a szőnyeggel borított lépcsőn az emeletre. Léptei girbe-gurbák kissé, bár ha valaki nem arra figyel, nem szúr szemet a józanságbeli változás. Be van csiccsentve már egy keveset és ennyi az egész.
Az emeleten kis fejszámolást követően megtalálja az ajtaját és négy-öt próbálkozáson belül a kulcsot is sikerül végül belecsúsztatnia a zárba.*
~Ahh... Végre egy ágy!~
*Csukja be maga mögött az ajtót, és azzal a lendülettel hámozza is le magáról ruháit. Utálja őket de legnagyobb sajnálatára megköveteli a közízlés. Minden egyes ruhadarabot a földre szór, az: ahogy esik, úgy puffan szabályt követve, majd a mosdótál felé veszi az irányt. A víz kétség kívül friss, és még egy kis ruhadarab is oda van készítve a kis fém tál mellé. Kedves gesztus, egy aprócska félmosollyal meg is van dicsérve a dolog, majd nekikezd a mosdásnak. Mindenek előtt két mellső végtagját mossa tisztára, majd aztán arca, nyaka, felsőteste és lábai követik a sort de semmi flinc-flanc, csupán amennyit a kor követel meg. Egy másik, száraz rongyba felitatja a nedvességet bőréről, majd irány az ágy!
Tökéletes éjszakája tökéletesen nyugodt álommal fűszerezve, melyben az újonnan megismert kis énekesnő játssza a főszerepet Nadrel mellett. Az esti beszélgetés apró folytatása még több alkohollal és nagy lakomával körülöttük, ahogy mesélnek egymás kalandjairól és isszák le magukat a sárga földig vagy még annál is mélyebb szekciókba. Minden tökéletes álomba kell egy kis alkohol, az úgy is ingyen van, csupán egy dolog van, amit el lehetne hagyni ezzel kapcsolatban, az pedig a másnap reggeli végtelen vízszomj, mely kínozza az embert. A másnapossággal már egy jó ideje nincsenek problémái, ugyanis ha néha-néha mégis előjönne, megvan rá már a tökéletes receptje, hogyan lehet azt nagyon gyorsan a lehető legbiztosabban semmissé tenni.
Utolsó, mire emlékszik álmából, hogy vizet iszik s ez az a mementó, mely hiányzik a reggeléből. Szörnyű szomjra ébred és jön a dilemma: kénytelen oltania valahogy de semmi erő nincs testében, mely kiemelné őt az ágyból. Akaratot vesz magán, hogy résnyire kinyissa szemét, de az ablakból még fikarcnyi fény se árad a szobába, így gyorsan el is dől a kérdés, miszerint marad az ágyban, majd ha felkel a nap, megmozdul.
A következő alkalommal, mikor kitárja szemét, már elválik a külvilág fénye a szoba komor sötétségétől de még mindig édes kevés. Hangosat nyög, mint csatakiáltás a jobbra forduláshoz, majd egy egyszerű mozdulattal lejjebb rúgja magáról a takarót, hogy csupán lábait fedje, kecsesen apró kebleit és vékony csípője peremét szabadon hagyva. Nincs valami meleg, ezt az évszak is mutatja, de valahogy -még maga se érti- melege támadt. Rühelli az ilyen reggeleket de sosem tanul hibáiból, mintha a nap közepére egyszer csak elfelejtette volna minden negatívumát a fránya mézsörnek.*
-Csak felkelt majd az a fránya keverék nőszemély reggel.
*Dob sutba morcosan minden szót, melyet tegnap este elköszönés gyanánt kiejtett száján a másik irányába, de jelenleg nem foglalkozik ezzel, egyetlen vágya, hogy végre ismét álomra tudja hajtani fejét, bár maga sem érti minek, hisz innentől fogva az órákig tartó alvások is csupán egy pislantásnyit érnek majd.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.03 10:23:43, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása; egyéb igen durva helyesírási hibák.
*Amíg még a fogadó "fogyasztói" részlegén tartózkodik, hálásan megköszöni a szobakulcsot és figyelmezteti a lányt, hogy ha másnap reggel nem lesz lent, mire Nadrel felkel megkeresi és felveri álmából, hogy időben el tudjanak indulni edzeni, habár nem egy korán kelő típus, így ettől a lánynak nem kell félnie, hacsak vissza nem nyal a fagyi és nem saját maga lesz végül az, akit felébresztenek legszentebb álmaiból.
Ő maga ha nem is sokat, de időzik még egy keveset édes mézsöre andalító társaságában, ameddig csupán az üres korsót nem tudja maga mellett. Összeszedi maradék kis apróját és elindul, hogy megkeresse a kulcshoz tartozó szobát, melyet otthonának tudhat ma estére. A fogadós nagyra nyílt pofával ad röpke útmutatást, majd ennek fényében fel is tántorog a szőnyeggel borított lépcsőn az emeletre. Léptei girbe-gurbák kissé, bár ha valaki nem arra figyel, nem szúr szemet a józanságbeli változás. Be van csiccsentve már egy keveset és ennyi az egész.
Az emeleten kis fejszámolást követően megtalálja az ajtaját és négy-öt próbálkozáson belül a kulcsot is sikerül végül belecsúsztatnia a zárba.*
~Ahh... Végre egy ágy!~
*Csukja be maga mögött az ajtót, és azzal a lendülettel hámozza is le magáról ruháit. Utálja őket de legnagyobb sajnálatára megköveteli a közízlés. Minden egyes ruhadarabot a földre szór, az: ahogy esik, úgy puffan szabályt követve, majd a mosdótál felé veszi az irányt. A víz kétség kívül friss, és még egy kis ruhadarab is oda van készítve a kis fém tál mellé. Kedves gesztus, egy aprócska félmosollyal meg is van dicsérve a dolog, majd nekikezd a mosdásnak. Mindenek előtt két mellső végtagját mossa tisztára, majd aztán arca, nyaka, felsőteste és lábai követik a sort de semmi flinc-flanc, csupán amennyit a kor követel meg. Egy másik, száraz rongyba felitatja a nedvességet bőréről, majd irány az ágy!
Tökéletes éjszakája tökéletesen nyugodt álommal fűszerezve, melyben az újonnan megismert kis énekesnő játssza a főszerepet Nadrel mellett. Az esti beszélgetés apró folytatása még több alkohollal és nagy lakomával körülöttük, ahogy mesélnek egymás kalandjairól és isszák le magukat a sárga földig vagy még annál is mélyebb szekciókba. Minden tökéletes álomba kell egy kis alkohol, az úgy is ingyen van, csupán egy dolog van, amit el lehetne hagyni ezzel kapcsolatban, az pedig a másnap reggeli végtelen vízszomj, mely kínozza az embert. A másnapossággal már egy jó ideje nincsenek problémái, ugyanis ha néha-néha mégis előjönne, megvan rá már a tökéletes receptje, hogyan lehet azt nagyon gyorsan a lehető legbiztosabban semmissé tenni.
Utolsó, mire emlékszik álmából, hogy vizet iszik s ez az a mementó, mely hiányzik a reggeléből. Szörnyű szomjra ébred és jön a dilemma: kénytelen oltania valahogy de semmi erő nincs testében, mely kiemelné őt az ágyból. Akaratot vesz magán, hogy résnyire kinyissa szemét, de az ablakból még fikarcnyi fény se árad a szobába, így gyorsan el is dől a kérdés, miszerint marad az ágyban, majd ha felkel a nap, megmozdul.
A következő alkalommal, mikor kitárja szemét, már elválik a külvilág fénye a szoba komor sötétségétől de még mindig édes kevés. Hangosat nyög, mint csatakiáltás a jobbra forduláshoz, majd egy egyszerű mozdulattal lejjebb rúgja magáról a takarót, hogy csupán lábait fedje, kecsesen apró kebleit és vékony csípője peremét szabadon hagyva. Nincs valami meleg, ezt az évszak is mutatja, de valahogy -még maga se érti- melege támadt. Rühelli az ilyen reggeleket de sosem tanul hibáiból, mintha a nap közepére egyszer csak elfelejtette volna minden negatívumát a fránya mézsörnek.*
-Csak felkelt majd az a fránya keverék nőszemély reggel.
*Dob sutba morcosan minden szót, melyet tegnap este elköszönés gyanánt kiejtett száján a másik irányába, de jelenleg nem foglalkozik ezzel, egyetlen vágya, hogy végre ismét álomra tudja hajtani fejét, bár maga sem érti minek, hisz innentől fogva az órákig tartó alvások is csupán egy pislantásnyit érnek majd.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.03 10:23:43, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása; egyéb igen durva helyesírási hibák.
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-02 19:17:16
Üzenet elküldve: 2016-03-02 19:17:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Zaranirnak vevő az incselkedésre, játékokra, de leginkább Nerire. Csak túl régóta vár már arra, hogy előtörjön és még így is visszatartja démonait, melyek azt az elhaló üzenetet súgják a fülébe, hogy magának akarjon csak jót, hisz alatta domboroló tigrise bizonyára rossz néven venné. Persze ettől gyengédebb nem, csak figyelmesebb lesz. Az ostromló csapások áradata csak folytatódik, izzadt mellkasa a másikéhoz feszül, a nő idomai megfeszülnek a közelség intimségétől. Sötét diktátorként viszont nem engedheti, hogy a lázadás felkeléssé fajuljon, így kezeivel végigsimítva Nerilil karján összefonja ujjaikat és kinyújtja a kezüket, ezzel félig az ágyhoz szegezve, majd hüvelykujjával végig is simít kézfején, zsákmányolt kincsén, és a rablást egy hosszú, vad csókkal ünnepli meg, ahol gyengéden cirógatja Nerilil nyelvét. A rabszolgaságba viszont nem akarja taszítani őt, így az egyik kéz szabadon is engedődik, a másiknál is gyengéd visszavonuló történik, amiben Neril feje mellé húzza, ezzel bebiztosítva a helyzetét, de elengedő teret adva a nőnek bármily ötlethez, ami az eszébe juthat. Megvillantja ártatlan mosolyát, melyből, bár ez nem igaz, de álnok kettősség süt ki és elsodor pár tincset a nő arcáról, hogy gyengédség hátterét sugározza. Majd, vadul ugrik teljes győzelem hívására, nem elégszik meg azzal, hogy 'csak' megadta magát neki a nő, a kéj és a birtoklás teljes ízét élvezni akarja, ahogy egyre sűrűbben váltatja ki a nőből terve szerint azokat a nyögéseket, melyekért most izzadtságcseppjei hullanak alá.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Zaranirnak vevő az incselkedésre, játékokra, de leginkább Nerire. Csak túl régóta vár már arra, hogy előtörjön és még így is visszatartja démonait, melyek azt az elhaló üzenetet súgják a fülébe, hogy magának akarjon csak jót, hisz alatta domboroló tigrise bizonyára rossz néven venné. Persze ettől gyengédebb nem, csak figyelmesebb lesz. Az ostromló csapások áradata csak folytatódik, izzadt mellkasa a másikéhoz feszül, a nő idomai megfeszülnek a közelség intimségétől. Sötét diktátorként viszont nem engedheti, hogy a lázadás felkeléssé fajuljon, így kezeivel végigsimítva Nerilil karján összefonja ujjaikat és kinyújtja a kezüket, ezzel félig az ágyhoz szegezve, majd hüvelykujjával végig is simít kézfején, zsákmányolt kincsén, és a rablást egy hosszú, vad csókkal ünnepli meg, ahol gyengéden cirógatja Nerilil nyelvét. A rabszolgaságba viszont nem akarja taszítani őt, így az egyik kéz szabadon is engedődik, a másiknál is gyengéd visszavonuló történik, amiben Neril feje mellé húzza, ezzel bebiztosítva a helyzetét, de elengedő teret adva a nőnek bármily ötlethez, ami az eszébe juthat. Megvillantja ártatlan mosolyát, melyből, bár ez nem igaz, de álnok kettősség süt ki és elsodor pár tincset a nő arcáról, hogy gyengédség hátterét sugározza. Majd, vadul ugrik teljes győzelem hívására, nem elégszik meg azzal, hogy 'csak' megadta magát neki a nő, a kéj és a birtoklás teljes ízét élvezni akarja, ahogy egyre sűrűbben váltatja ki a nőből terve szerint azokat a nyögéseket, melyekért most izzadtságcseppjei hullanak alá.*
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-03-01 10:01:09
Üzenet elküldve: 2016-03-01 10:01:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A finom simogatás a combján bizony hatással van rá, nem tagadhatja és titkolni sem akarja, hogy szereti Morfiusz érintését. Az éjszaka után butaság is lenne, ha mást állítana, vagy máshogy cselekedne, hiszen a férfi éppen elég tapasztalt ahhoz, hogy lássa rajta.*
~De nem velem kapcsolatban tapasztalt. Más nő az más nő, én meg én vagyok.~
- Mondjuk úgy, hogy te érdekelsz.
*És ez az igazság is. Nem csak az érdekli, hogy a kedvében járjon Morfiusznak adott esetben, de ő maga is. Ami Shyahar szerint több, többet jelent, többet is ér.
Tudja, hogy a lánc nem éppen a legtisztességesebb úton került a férfihoz, de ha valaki hagyja magát elszédíteni, nos, azt is csak sajnálni tudja.*
~Persze azért a csalásnak is vannak fokozatai. Ha azt mondom a zsebkendőm száz aranyat ér, és valaki ki is fizeti érte, az egy dolog, és más egy szerencsétlen öreget, vagy egy gyereket lehúzni.~
- Látom. Remélem, legalább jó tanácsot adtál neki.
*Shya elmosolyodik, megcsóválja a fejét.
Sejti a dolog azért ennyire nem egyszerű, de azt viszont pontosan tudja, ha most színvallásra kényszerítené a férfit, akkor abból csak düh lenne, veszekedés, fájdalom és könnyek. Úgy érzi, azt egyikük sem akarja. Ő biztosan nem.*
~Morf vad, olyan, mint egy kutya, akit kicsi kölyökként kidobtak az út szélére, és él, ahogy tud, támad és mar, mindent megtesz hogy túléljen, és először nem is érti, hogy más az a kéz, amiben nem bot van. Leszámítva persze azt, hogy ő ember. De attól még inkább fájhat neki.~
*Shya átöleli a férfi vállát, könnyed puszit ad a bőrére, érzi a kedvese ujjait a hajában, ajkait a száján, csókolják egymást újra, hosszabban és mélyebben mint az előbb.
Aztán mégis érkezik válasz is.
Igaz és hamis, félig igaz talán, kitérés, nyilván.*
- Azért elég jól elvagy nélküle is.
~Lehet, hogy tévedek, de nem hinném, hogy egy korsónál többet ivott volna az éjjel, azt is csak azért, hogy... Miért is? álcából?~
*De az a selma mosoly árulója lesz Morfnak. A lány visszamosolyog.*
- Jó lenne, ha elhinném, ugye?
*Megpuszilja a nyaka oldalát, aztán átöleli. Pontosan tudja, hogy Morf minden, csak nem egyszerű, és Morfiusz is tudja, hogy ő tudja. Talán még nem mindent, de nem siet sehova.*
~Lassan. Csak lassan.~
*Belesimul a szoros ölelésbe, arcát Morf nyakához simítja.*
- Itt vagy. És én is.
~Együtt.~
*Visszacsókol újra, aztán sokadjára is, magához öleli Morfiusz, gyengéden, aztán erősebben, szorosabban, örül neki, hogy együtt vannak.
Még mindig együtt.*
//Morfiusz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A finom simogatás a combján bizony hatással van rá, nem tagadhatja és titkolni sem akarja, hogy szereti Morfiusz érintését. Az éjszaka után butaság is lenne, ha mást állítana, vagy máshogy cselekedne, hiszen a férfi éppen elég tapasztalt ahhoz, hogy lássa rajta.*
~De nem velem kapcsolatban tapasztalt. Más nő az más nő, én meg én vagyok.~
- Mondjuk úgy, hogy te érdekelsz.
*És ez az igazság is. Nem csak az érdekli, hogy a kedvében járjon Morfiusznak adott esetben, de ő maga is. Ami Shyahar szerint több, többet jelent, többet is ér.
Tudja, hogy a lánc nem éppen a legtisztességesebb úton került a férfihoz, de ha valaki hagyja magát elszédíteni, nos, azt is csak sajnálni tudja.*
~Persze azért a csalásnak is vannak fokozatai. Ha azt mondom a zsebkendőm száz aranyat ér, és valaki ki is fizeti érte, az egy dolog, és más egy szerencsétlen öreget, vagy egy gyereket lehúzni.~
- Látom. Remélem, legalább jó tanácsot adtál neki.
*Shya elmosolyodik, megcsóválja a fejét.
Sejti a dolog azért ennyire nem egyszerű, de azt viszont pontosan tudja, ha most színvallásra kényszerítené a férfit, akkor abból csak düh lenne, veszekedés, fájdalom és könnyek. Úgy érzi, azt egyikük sem akarja. Ő biztosan nem.*
~Morf vad, olyan, mint egy kutya, akit kicsi kölyökként kidobtak az út szélére, és él, ahogy tud, támad és mar, mindent megtesz hogy túléljen, és először nem is érti, hogy más az a kéz, amiben nem bot van. Leszámítva persze azt, hogy ő ember. De attól még inkább fájhat neki.~
*Shya átöleli a férfi vállát, könnyed puszit ad a bőrére, érzi a kedvese ujjait a hajában, ajkait a száján, csókolják egymást újra, hosszabban és mélyebben mint az előbb.
Aztán mégis érkezik válasz is.
Igaz és hamis, félig igaz talán, kitérés, nyilván.*
- Azért elég jól elvagy nélküle is.
~Lehet, hogy tévedek, de nem hinném, hogy egy korsónál többet ivott volna az éjjel, azt is csak azért, hogy... Miért is? álcából?~
*De az a selma mosoly árulója lesz Morfnak. A lány visszamosolyog.*
- Jó lenne, ha elhinném, ugye?
*Megpuszilja a nyaka oldalát, aztán átöleli. Pontosan tudja, hogy Morf minden, csak nem egyszerű, és Morfiusz is tudja, hogy ő tudja. Talán még nem mindent, de nem siet sehova.*
~Lassan. Csak lassan.~
*Belesimul a szoros ölelésbe, arcát Morf nyakához simítja.*
- Itt vagy. És én is.
~Együtt.~
*Visszacsókol újra, aztán sokadjára is, magához öleli Morfiusz, gyengéden, aztán erősebben, szorosabban, örül neki, hogy együtt vannak.
Még mindig együtt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370