//Második szál//
//Neri//
*A hang ismerős, a megnevezés, lázasan kutat memóriájában, de az esés némileg összerázta az agyát, úgyhogy a fájdalmon kívül semmire sem tud összpontosítani jelenleg. Némileg már összeszedte magát a legutóbbi fesztivál óta, de azért komolyabb esésekkor még visszaérzi a fájdalmat, amit annak a dagadt törzsfőnek a talpnyoma okozott, ahogy ránehezedett avval a száz kilójával... Mindegy is, azóta érettebb, gyorsabb, ravaszabb, és laposabb, vagyis tapasztaltabb lett. Már éppen kibugyborékolna ajkai közül egy viszonylag értelmes szófoszlány, de a hangképzést megszakítja valami aprócska, szőrös izé, ami egyenesen - talán némi kerülővel - a képébe mászik, és ott szaglászik. A farkincájánál fogva emeli fel a fura izét, de annyira imádni való, hogy nem bírja, akaratlanul is megcsikizi ujjaival a hasikáját.*
- Addig jó.
*Próbálja meg fekvésben megvonni a vállait, ami afféle hernyószerű mozgást eredményez, de persze nincs tisztában vele, hogy mennyire röhejesen festhet. Ám azt már annál inkább észreveszi, mikor ez a szadista hölgyemény megragadja a grabancát, mintegy fájdalmait tetőzve rángatja fel, és vonszolja az ágy felé. Ennyi. Kész. Nem elég, hogy üldözték, hogy falnak ment, most még el is rabolják. Ez a nap rosszabb már nem is lehetne. Azért nem adja könnyen a testét, rúg, kapálózik, és vonyítana is, ha nem tartana az üldözőktől.*
- Te az a sikítós az nem célzás volt, tényleg. Rakjá' le!
*Miután vége szakad az arcbőre nyújtásának, durcásan pillant a kalózra, habár szemei kissé elkerekednek, majd összehúzódnak, ahogy felismerésre jut.*
- Az almalány? Hát eddig jól voltam.
*Fintorodik el, fájdalmasan rakja helyre a vállizmait, de azért helyet foglal a fekvőalkalmatosságon.*
- Csentem. *Villantja fel a kissé összenyomódott kenyérkét, melyet valamiféle zsebből húz elő.* És te? Kiálltál már a sarokra?
*Sandít a nőcire, ajkain azzal a megszokott, gonosz kis vigyorral. A kinézete alapján biztosan...*