//11//
*Taitos mögött ő is belép a szobába, s mikor a fiú szól róla, maga is az ágyra néz. Természetesen mi más is juthatna eszébe, mint a tegnap éjszaka, arról meg a sötétség… Úgyhogy rögtön keresni kezdi a lámpást tekintetével. Az asztalon talál rá.*
- Nem gond. - *feleli így, kicsit megkésve a fiú kérdésére, majd beljebb sétál.
Megnézi jobban az ágyat, elég nagynak tűnik.*
- Mármint… Nem kérem, hogy megint úgy aludj… Lefekhetsz, elférünk ketten. - *utal rá, hogy szegény Taitos milyen kényelmetlenül töltötte mellette az éjszakát a minap, azért szól már most, hogy nem vár el tőle ilyesmit, legyen neki is nyugodt az álma. És mikor ezt mondja, még nem is gondol semmi rosszra. Csak ezután rémlik fel benne az alig pár perccel ezelőtti beszélgetésük a bordélyról, és akkor mégiscsak zavarba jön, hogy ő itt gondolkodás nélkül ajánlja, hogy aludjanak együtt.
De ebből nem látszik sok, s nem is visszakozik, épphogy csak igen gyorsan elhallgat, és lesüti tekintetét. Ha nincs az a korábbi téma, magától talán eszébe sem jut ilyesmin aggódni, vagy kényelmetlenül érezni magát, ahogy tegnap sem gondolt az illemmel.
A továbbiak aztán szerencsére elterelik a figyelmét, és még bizakodó jókedve is lesz.*
- Tényleg?... Ha maradhatok, akkor maradnék. Hová is mennék?... És mi volna a dolgom? Ígérem, igyekszem majd! - *nem kimondottan lelkes, inkább komoly, és figyelmes, úgy várja, mit mond Taitos, mi lesz a munkája. Mintha akár már most készen állna munkába állni…
Nagyon reméli, hogy olyasmi lesz a feladata, amit képes elvégezni, és hogy a fiú mestere is engedélyét adja, hogy maradjon. Ha már dolgozhatna, máris meglenne a biztonságot adó háttere.
Mikor Taitos ledől az ágyba, nézi őt egy kicsit, aztán halk léptekkel az asztalhoz megy, s leül a székre. Ekkor pillantja meg magát a tükörben, s ugyan először érdektelenül elfordul tőle, mivel a csönd és a tétlenség hosszúra nyúlik, végül mégis visszafordul.
Nem foglalkoztatja, hogy a fiú észreveheti, és hiúnak, vagy furcsának gondolhatja, érdeklődőn kezdi magát nézegetni a tükörben. Kis idő múlva még a csuklyáját is hátrahajtja, s végigsimít a feje tetején. Nagyon rövid a haja, úgy fest, mintha korábban közel kopaszra lett volna nyírva, s csak megnőttek volna azóta egy kicsit a tincsei.
Furcsa érzése van, ahogy magát nézi a tükörben. Furcsa, hogy nincs semmi idegen ebben az arcban, mégsem tudna elmondani semmit a viselőjéről.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.18 18:57:50