Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 135 (2681. - 2700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2700. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-14 20:45:43
Üzenet elküldve: 2016-01-14 20:45:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Jelen pillanatban sehol egy kukkoló, sem ügyes sem ügyetlen. Pedig egy ilyen csíny megtorlásánál cseppet sem kéne félnie a férfinak, Rhebosse rögtön harchelyzetben is kipróbálná milyen a páncélruha. Netán a párnánál veszélyesebb fegyvereket, talán egy széket is segítségül hívna a kísérlethez. Mert a tudomány világában bizony nincs helye félénken sikongató, alul-öltözött cselédlányoknak. Csupán határozott, bátor, bár még mindig alul-öltözött amazonoknak.*
- Majd igyekszem. *Biztosítja róla Svirt, hogy még véletlenül sem fog felbérelni két, olyan Hermelin-szerű tagbaszakadt orkot, hogy segítsenek krumplit cipelni. Az utasításnak eleget téve el is képzeli a helyzetet. Lelki szemei előtt csodálatos harcjelenetek futnak le, melyben a kalapos hőshöz méltóan helytáll. A krumplik azonban szétgurulnak. Igazán kár lenne értük, mivel ebben az évszakban nehéz jó áron burgonyát szerezni. Aztán szedhetnék össze egyenként, ami tényleg nehéz volna, mert a piacon mindig nagy a tömeg.*
- Hát olyan pletykásnak ismer? *Böki meg a mellette fetrengő kalandort. Olyan titokzatos és olyan izgalmas, mint mindig! A lány pedig, jól mondja, kíváncsi. De most Rhebossen a sor, hogy elkomolyodjon.*
- Megpróbálok dűlőre jutni az úrral. Nehogy aztán menekülés közben meghúzza nekem a lábát. Nem venném a lelkemre. *Duruzsolja. Figyelmét cseppet sem kerüli el merre járnak Svir ujjai, de amíg csupán a páncélt simogatja, addig nem kell számolnia az elégtétellel. A vörösnek könnyű a dolga, egyfolytában magán érezheti a csodás műremeket és addig fogdoshatja, ameddig csak vissza nem viszik. Svirnek azonban csupán a látvány jut, szegény ember.*
*Jelen pillanatban sehol egy kukkoló, sem ügyes sem ügyetlen. Pedig egy ilyen csíny megtorlásánál cseppet sem kéne félnie a férfinak, Rhebosse rögtön harchelyzetben is kipróbálná milyen a páncélruha. Netán a párnánál veszélyesebb fegyvereket, talán egy széket is segítségül hívna a kísérlethez. Mert a tudomány világában bizony nincs helye félénken sikongató, alul-öltözött cselédlányoknak. Csupán határozott, bátor, bár még mindig alul-öltözött amazonoknak.*
- Majd igyekszem. *Biztosítja róla Svirt, hogy még véletlenül sem fog felbérelni két, olyan Hermelin-szerű tagbaszakadt orkot, hogy segítsenek krumplit cipelni. Az utasításnak eleget téve el is képzeli a helyzetet. Lelki szemei előtt csodálatos harcjelenetek futnak le, melyben a kalapos hőshöz méltóan helytáll. A krumplik azonban szétgurulnak. Igazán kár lenne értük, mivel ebben az évszakban nehéz jó áron burgonyát szerezni. Aztán szedhetnék össze egyenként, ami tényleg nehéz volna, mert a piacon mindig nagy a tömeg.*
- Hát olyan pletykásnak ismer? *Böki meg a mellette fetrengő kalandort. Olyan titokzatos és olyan izgalmas, mint mindig! A lány pedig, jól mondja, kíváncsi. De most Rhebossen a sor, hogy elkomolyodjon.*
- Megpróbálok dűlőre jutni az úrral. Nehogy aztán menekülés közben meghúzza nekem a lábát. Nem venném a lelkemre. *Duruzsolja. Figyelmét cseppet sem kerüli el merre járnak Svir ujjai, de amíg csupán a páncélt simogatja, addig nem kell számolnia az elégtétellel. A vörösnek könnyű a dolga, egyfolytában magán érezheti a csodás műremeket és addig fogdoshatja, ameddig csak vissza nem viszik. Svirnek azonban csupán a látvány jut, szegény ember.*
2699. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-14 20:32:31
Üzenet elküldve: 2016-01-14 20:32:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Nehezen alszik el, s meg is ébred még az éj derekán, amikor a kocsmák duhaj zajai is elhaltak már, amikor a legserényebb mesterember is elfújta már a gyertyát, de messze még a hajnalban kelők korai ébresztője. Csend. Mély, moccanatlan csend, amikor a világon kívül érzi magát, akit kilök az álom. A hozzá simuló nőstény halk szuszogása mintha Kharasshi után nyúlna. Gyengéden édesgeti vissza a pihenésbe, s ő hallgat rá. Álmos mosoly húzódik a hím ajkára, ahogy figyeli ezt a csenevész, bár meg kell hagyni, formás kis békát. Olyan békésnek, olyan törékenynek tűnik most. Nyoma sincs a céltudatos, kemény tűznek, ami a bíbor íriszekben rejtezik. A forradásos arcocskát még fiatalabbnak mutatja a hold gyér fénye, mely az ablakon beszüremlik.
Nem emlékszik rá, mikor aludt el a reggel túl korán jön el. Ólomsúllyal húzza az ágy, mikor a nőstény mocorgása megébreszti. Nyűgösen vonja ölelésébe az Iluse illatát őrző párnát és nagyon-nagyon laposakat pislogva figyeli ahogy a nőstény öltözködni kezd.*
- Nem mehetnénk holnap? *morogja félig a párnába, szörnyen álmos hangon. Mi tagadás, szívesen elmerülne egy napra a semmittevés édes posványában.*
*Nehezen alszik el, s meg is ébred még az éj derekán, amikor a kocsmák duhaj zajai is elhaltak már, amikor a legserényebb mesterember is elfújta már a gyertyát, de messze még a hajnalban kelők korai ébresztője. Csend. Mély, moccanatlan csend, amikor a világon kívül érzi magát, akit kilök az álom. A hozzá simuló nőstény halk szuszogása mintha Kharasshi után nyúlna. Gyengéden édesgeti vissza a pihenésbe, s ő hallgat rá. Álmos mosoly húzódik a hím ajkára, ahogy figyeli ezt a csenevész, bár meg kell hagyni, formás kis békát. Olyan békésnek, olyan törékenynek tűnik most. Nyoma sincs a céltudatos, kemény tűznek, ami a bíbor íriszekben rejtezik. A forradásos arcocskát még fiatalabbnak mutatja a hold gyér fénye, mely az ablakon beszüremlik.
Nem emlékszik rá, mikor aludt el a reggel túl korán jön el. Ólomsúllyal húzza az ágy, mikor a nőstény mocorgása megébreszti. Nyűgösen vonja ölelésébe az Iluse illatát őrző párnát és nagyon-nagyon laposakat pislogva figyeli ahogy a nőstény öltözködni kezd.*
- Nem mehetnénk holnap? *morogja félig a párnába, szörnyen álmos hangon. Mi tagadás, szívesen elmerülne egy napra a semmittevés édes posványában.*
2698. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-14 19:21:12
Üzenet elküldve: 2016-01-14 19:21:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Kezdené kiismerni a játékot a hím? A korábbiakkal ellentétben most évődéssel felel a nőstény kihívására. Mosolya kicsit szélesedik, nem sok hiányzik, hogy felnevessen vidáman, önfeledten. Legyen hát, nem nyújtja tovább a mai napot. A korábban alaposan megszorongatta a hímet kérdéseivel, és annyi önbizalma azért még akad, hogy állítani merje, fizikailag is biztosan kifárasztotta már.
Csendben hajtja a fejét a hím mellkasára, s helyezkedik el kényelmesen. Eddig behúzott lábát kinyújtja, a másikkal pedig befejezi az apró lóbálást, és azt is visszahúzza az ágyra. Jólesőn nyúlik el Kharasshi mellett, a cirógatás pedig hamarabb átsegíti a fiatal nőstényt az álmok világába.
Őt nem gyötrik kétségek, és nem olyasmik aggasztják, amik miatt álmatlanul gyötrődne. A múlt helyett őt a jövő kérdései foglalkoztatják. Megéri kilovagolniuk a szántóföldekre? És mit fognak ott találni? Milyen zsákmány várja majd őket, és miféle veszedelem?
Viszonylag kevesebb pihenéssel is beéri, most azonban nehezebben megy az ébredés, tovább tart, míg lerázza magáról az igazak álmát. Meglepve tudatosul benne az első néhány kába pillanat után, hogy nyugalmat érez. Akár ő kelt előbb, akár már ébren van a hím, tekintete lopva rá vándorol. Mélységiek közelében veszedelmes ez az érzés, könnyen hamis baráttá válhat. Most épp engedelmes Kharasshi, állja a szavát, de ez bármelyik pillanatban megváltozhat. És ha ez bekövetkezik, a nőstény könnyen kutyaszorítóban találhatja magát, mert nem egy önhitt, vakon botorkáló kis bakfissal kerül szembe. Aztán ki tudja, talán a viszony megmarad így a hatodik nap lejárta után. De vajon hogyan folytatódik a történet, ha már a nőstényen a szolgálat sora. Ingerülten megrázza a fejét. Megint olyasmit hiányol, amit már nem fog visszakapni, és ha csak kesereg vagy sóvárog utána, magát gyengíti. Csendben kel ki az ágyból, és áll neki öltözködni. Szánt szándékkal nem akarja felverni a még alvó hímet, elvégre pihent harcosokra lesz szüksége, ám könnyen megeshet, míg vértjét és fegyvereit csatolja fel, a zajok, neszek mennyisége eléri a nem kívánatos szintet.*
*Kezdené kiismerni a játékot a hím? A korábbiakkal ellentétben most évődéssel felel a nőstény kihívására. Mosolya kicsit szélesedik, nem sok hiányzik, hogy felnevessen vidáman, önfeledten. Legyen hát, nem nyújtja tovább a mai napot. A korábban alaposan megszorongatta a hímet kérdéseivel, és annyi önbizalma azért még akad, hogy állítani merje, fizikailag is biztosan kifárasztotta már.
Csendben hajtja a fejét a hím mellkasára, s helyezkedik el kényelmesen. Eddig behúzott lábát kinyújtja, a másikkal pedig befejezi az apró lóbálást, és azt is visszahúzza az ágyra. Jólesőn nyúlik el Kharasshi mellett, a cirógatás pedig hamarabb átsegíti a fiatal nőstényt az álmok világába.
Őt nem gyötrik kétségek, és nem olyasmik aggasztják, amik miatt álmatlanul gyötrődne. A múlt helyett őt a jövő kérdései foglalkoztatják. Megéri kilovagolniuk a szántóföldekre? És mit fognak ott találni? Milyen zsákmány várja majd őket, és miféle veszedelem?
Viszonylag kevesebb pihenéssel is beéri, most azonban nehezebben megy az ébredés, tovább tart, míg lerázza magáról az igazak álmát. Meglepve tudatosul benne az első néhány kába pillanat után, hogy nyugalmat érez. Akár ő kelt előbb, akár már ébren van a hím, tekintete lopva rá vándorol. Mélységiek közelében veszedelmes ez az érzés, könnyen hamis baráttá válhat. Most épp engedelmes Kharasshi, állja a szavát, de ez bármelyik pillanatban megváltozhat. És ha ez bekövetkezik, a nőstény könnyen kutyaszorítóban találhatja magát, mert nem egy önhitt, vakon botorkáló kis bakfissal kerül szembe. Aztán ki tudja, talán a viszony megmarad így a hatodik nap lejárta után. De vajon hogyan folytatódik a történet, ha már a nőstényen a szolgálat sora. Ingerülten megrázza a fejét. Megint olyasmit hiányol, amit már nem fog visszakapni, és ha csak kesereg vagy sóvárog utána, magát gyengíti. Csendben kel ki az ágyból, és áll neki öltözködni. Szánt szándékkal nem akarja felverni a még alvó hímet, elvégre pihent harcosokra lesz szüksége, ám könnyen megeshet, míg vértjét és fegyvereit csatolja fel, a zajok, neszek mennyisége eléri a nem kívánatos szintet.*
2697. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-14 17:54:38
Üzenet elküldve: 2016-01-14 17:54:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Mit is várt? Iluse egyszerűen kitér a válasz elől. Kitér és ráfog a kérdés torkára, hogy kizsigerelje a benne rejlő árulkodó felhangokat a hímről magáról. Ezúttal viszont nem fog engedni neki.*
- Hallgass már, némber és aludj végre *vonja évődve a nősténykét a mellkasára. Különös, szeretetteljes színezet ül a hangjában, mintha csak egy nyüzsgő húgocskára morranna. Ujjai sokáig cirógatják a lány oldalát, nehezen jön álom Kharasshi szemére. Ahogy így fekszenek, nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, hogy mennyire összhangban van minden. Egészen addig, amíg eszébe nem jut az a fakóvérű nimfa, aki úgy bukdácsol a világában, mint egy esetlen gyermek. Nem érti, ami Kharasshi vérében munkál, de valami különc harmónia mégis hidat ver közéjük. Azok a pillanatok pedig túltesznek bármely kéjeken, bármely vad ösztönön, mert az maga a béke.
Kharasshi szíve újult erővel sajdul. Gondolataiban Ydriss mögött felsorakoznak a szerettei, atyja, mind, akiket cserben hagyott és akikre szégyent hozott. Csak a fáradtság könyörül rajta, s végül álmot csókol a szemére. Egy hatodot így vesz magához a múlt a szolgálatból. Hosszú nap volt, de korántsem biztos, hogy a hat közül a leghosszabb.*
*Mit is várt? Iluse egyszerűen kitér a válasz elől. Kitér és ráfog a kérdés torkára, hogy kizsigerelje a benne rejlő árulkodó felhangokat a hímről magáról. Ezúttal viszont nem fog engedni neki.*
- Hallgass már, némber és aludj végre *vonja évődve a nősténykét a mellkasára. Különös, szeretetteljes színezet ül a hangjában, mintha csak egy nyüzsgő húgocskára morranna. Ujjai sokáig cirógatják a lány oldalát, nehezen jön álom Kharasshi szemére. Ahogy így fekszenek, nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, hogy mennyire összhangban van minden. Egészen addig, amíg eszébe nem jut az a fakóvérű nimfa, aki úgy bukdácsol a világában, mint egy esetlen gyermek. Nem érti, ami Kharasshi vérében munkál, de valami különc harmónia mégis hidat ver közéjük. Azok a pillanatok pedig túltesznek bármely kéjeken, bármely vad ösztönön, mert az maga a béke.
Kharasshi szíve újult erővel sajdul. Gondolataiban Ydriss mögött felsorakoznak a szerettei, atyja, mind, akiket cserben hagyott és akikre szégyent hozott. Csak a fáradtság könyörül rajta, s végül álmot csókol a szemére. Egy hatodot így vesz magához a múlt a szolgálatból. Hosszú nap volt, de korántsem biztos, hogy a hat közül a leghosszabb.*
2696. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-14 17:14:37
Üzenet elküldve: 2016-01-14 17:14:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Amióta letette a poharat, azóta tekintete végig a hímen függ. A skarlát szem pár nem ereszti, és oly könnyen elhihető, hogy nincs, amit ne vennének észre, nincs, amire ne figyelnének fel, amit el lehetne rejteni előlük. Akár egy véreb, mi szagot fogott. Tudja, hogy a préda közel van, és elkerülhetetlen, hogy végül meglelje.
Nem tudja, pontosan mit is érzékelt, de valamire felfigyeltek az ösztönök. Egy rejtett fenyegetés, vagy egy sebezhető pont? Még maga sem tudja pontosan mire, lelt, mit is keres, ám az vitathatatlan, hogy egyre éberebben figyel.
Hogy a pimasz szavak, vagy a csók csalják ajkára a mosolyt, nem lehet eldönteni, ám hamar kap egy zsivány színezetet. Mintha minden előre el lett volna tervezve, és valami távoli, jövőben megtörténő esemény előkészítése az egész, vagy az egész csak figyelemelterelés volt, hogy végül a túlzott önbizalmat kihasználva okozza a másik vesztét.
Az igazság természetesen ennél sokkal egyszerűbb. A dominanciát tényleg nem tudta elvitatni. Egy rövidke esélye lett volna rá, de nem tudta kiaknázni a kínálkozó lehetőséget. Más felé járt a feje, hosszú volt a nap, alábecsülte a hímet? Mentséget kereshetne, és biztosan találna is, de az mit változtatna a helyzeten? Elvesztette a csatát. Azt a kört biztosan, no de ha már alul maradt, valahogy menteni kell a menthetőt.*
- Mert miért ne? *Von vállat, mintha semmi különös nem lenne ebben. Mondjuk részéről nincs is. Talán ez is olyasmi, amit a felszín ragasztott rá. De egy galád mosoly csak hamar a könnyed gesztus helyébe lép.*
- Tehát menekülnél. *A fürkésző tekintet most még inkább Kharasshin függ.*
- Ha annyira másik szobában akarod tölteni az éjszakát, lelked rajta, nem fogok nyugtalanul aludni. De ha nem talállak lent a fogadóban időben, saját kezűleg penderítelek ki az ágyból. *Teszi még hozzá, habár a hangnem komolytalan, nem nehéz elképzelni, amint a jelenet valósággá válik.*
- Remélhetőleg a cimborádra sem kell majd sokat várni, és ő fárasztja le a szöszkét, nem pedig fordítva. Már ha velünk akar tartani.
*Amióta letette a poharat, azóta tekintete végig a hímen függ. A skarlát szem pár nem ereszti, és oly könnyen elhihető, hogy nincs, amit ne vennének észre, nincs, amire ne figyelnének fel, amit el lehetne rejteni előlük. Akár egy véreb, mi szagot fogott. Tudja, hogy a préda közel van, és elkerülhetetlen, hogy végül meglelje.
Nem tudja, pontosan mit is érzékelt, de valamire felfigyeltek az ösztönök. Egy rejtett fenyegetés, vagy egy sebezhető pont? Még maga sem tudja pontosan mire, lelt, mit is keres, ám az vitathatatlan, hogy egyre éberebben figyel.
Hogy a pimasz szavak, vagy a csók csalják ajkára a mosolyt, nem lehet eldönteni, ám hamar kap egy zsivány színezetet. Mintha minden előre el lett volna tervezve, és valami távoli, jövőben megtörténő esemény előkészítése az egész, vagy az egész csak figyelemelterelés volt, hogy végül a túlzott önbizalmat kihasználva okozza a másik vesztét.
Az igazság természetesen ennél sokkal egyszerűbb. A dominanciát tényleg nem tudta elvitatni. Egy rövidke esélye lett volna rá, de nem tudta kiaknázni a kínálkozó lehetőséget. Más felé járt a feje, hosszú volt a nap, alábecsülte a hímet? Mentséget kereshetne, és biztosan találna is, de az mit változtatna a helyzeten? Elvesztette a csatát. Azt a kört biztosan, no de ha már alul maradt, valahogy menteni kell a menthetőt.*
- Mert miért ne? *Von vállat, mintha semmi különös nem lenne ebben. Mondjuk részéről nincs is. Talán ez is olyasmi, amit a felszín ragasztott rá. De egy galád mosoly csak hamar a könnyed gesztus helyébe lép.*
- Tehát menekülnél. *A fürkésző tekintet most még inkább Kharasshin függ.*
- Ha annyira másik szobában akarod tölteni az éjszakát, lelked rajta, nem fogok nyugtalanul aludni. De ha nem talállak lent a fogadóban időben, saját kezűleg penderítelek ki az ágyból. *Teszi még hozzá, habár a hangnem komolytalan, nem nehéz elképzelni, amint a jelenet valósággá válik.*
- Remélhetőleg a cimborádra sem kell majd sokat várni, és ő fárasztja le a szöszkét, nem pedig fordítva. Már ha velünk akar tartani.
2695. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-14 16:14:49
Üzenet elküldve: 2016-01-14 16:14:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Az ég látja lelkét, ezúttal valahogy szívesebben beletörődött volna abba, ahogy egy mélységben nevelkedett szuka bánna vele. Úgy könnyebben kibékült volna a lelkiismeretével. Egy része felszabadult, felfrissült ennek a vad ölelkezésnek a féktelen hevében, egy másik viszont... nos, azzal egészen más a helyzet. Hogy nézzen ezek után Ydriss szemébe? Hogy ne süllyedjen el szégyenében?
Ha most a nőstény egyszerűen elküldi, mint egy megelégedésére szolgált ágyast, letudja az egészet, mint valamit, amire utasítást kapott és amit végrehajtott. Túlzás lenne állítani, hogy így nem hazudik magának, de mégis könnyebb lett volna. Vívódását igyekszik elrejteni, ehhez kapóra jön némi szöszmötölés, míg megleli az ágyékkötőjét és legalább azt visszaveszi. A nőstény már eddig is túl sokat tudott meg róla, ő pedig nem akar tovább árulkodni. Felölti hát gazemberes vigyorát, mikor visszahelyezkedik Iluse mellé.*
- Mondhattad volna előbb is, hogy tartasz korbácsot *vonja meg a vállát és a nőstényke verejtéktől sós keblére csókol.* - Lettek volna vele ötleteim. *Pimaszkodik. Egyértelmű, hiszen miért is siklana el a tény mellett, hogy a dominanciát nem igen sikerült tőle elvitatni.
Félretűr egy csapzott tincset Iluse halántékán és töprengő elégedettséggel pillant végig a kívánatos kis testecskén.*
- Miért akarod, hogy maradjak?
*Az ég látja lelkét, ezúttal valahogy szívesebben beletörődött volna abba, ahogy egy mélységben nevelkedett szuka bánna vele. Úgy könnyebben kibékült volna a lelkiismeretével. Egy része felszabadult, felfrissült ennek a vad ölelkezésnek a féktelen hevében, egy másik viszont... nos, azzal egészen más a helyzet. Hogy nézzen ezek után Ydriss szemébe? Hogy ne süllyedjen el szégyenében?
Ha most a nőstény egyszerűen elküldi, mint egy megelégedésére szolgált ágyast, letudja az egészet, mint valamit, amire utasítást kapott és amit végrehajtott. Túlzás lenne állítani, hogy így nem hazudik magának, de mégis könnyebb lett volna. Vívódását igyekszik elrejteni, ehhez kapóra jön némi szöszmötölés, míg megleli az ágyékkötőjét és legalább azt visszaveszi. A nőstény már eddig is túl sokat tudott meg róla, ő pedig nem akar tovább árulkodni. Felölti hát gazemberes vigyorát, mikor visszahelyezkedik Iluse mellé.*
- Mondhattad volna előbb is, hogy tartasz korbácsot *vonja meg a vállát és a nőstényke verejtéktől sós keblére csókol.* - Lettek volna vele ötleteim. *Pimaszkodik. Egyértelmű, hiszen miért is siklana el a tény mellett, hogy a dominanciát nem igen sikerült tőle elvitatni.
Félretűr egy csapzott tincset Iluse halántékán és töprengő elégedettséggel pillant végig a kívánatos kis testecskén.*
- Miért akarod, hogy maradjak?
2694. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-14 10:06:31
Üzenet elküldve: 2016-01-14 10:06:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*A csend ezúttal csak annyit jelent, hogy kiélvezi az ösztönök vad táncának utóhangjait, no meg próbálja ismét összeszedni az erejét, legalább egy kicsit. Persze ha ennek van egy kis fenyegető, elbizonytalanító kicsengése, azt nem bánja, még talán kicsit hízelgő is rá nézve, önérzetét kellően cirógatja.
Csupán tekintetével követi a hímet, ám amint az asztalra vándorol pillantása, a szomj a korábbinál is nagyobb vehemenciával jelentkezik. Szerencsére azonban nem kell kikelnie az ágyból, ugyanis Kharasshi visszatér hozzá, méghozzá a pohárral, és a megmaradt almaborral, mely most szinte életmentő nedűként szolgál. Addigra már nem csak felkönyököl, de sikerül rászánnia magát, hogy felüljön, egyik lábát félig maga alá húzva, a másikat kényelmesen lelógatja mellette.
Habár visszafogja mozdulatai sietségét, és szinte már kimérten emeli a poharat ajkához, amint megízleli a nedűt, újból viaskodnia kell az ingerrel, hogy villámgyorsan döntse magába a folyadékot. De a látszatra adni kell.
A kiürült pohár végül az ágy melletti kis szekrényre kerül, miközben elhangzik az a bizonytalan kérdés. Mi tagadás, meglepi a nősténykét, hiszen bár nagybátyja arra nevelte, hogy képes legyen vezetni, uralkodni, nem egy mélységi fúriát nevelt belőle - nem véletlenül. Sok fejfájástól kímélte meg ezzel vérét, és nem mellesleg magát is. Magas labda ez, melyre rögtön le is csap a nőstény, ezt a széles, pimasz mosoly már előrevetíti.*
- Ejnye, hát máris menekülnél? *Kuncog még a szavak mellé derűsen, majd némileg komolyabb kifejezést öltenek vonásai.* - Nem tudom, felétek mik a szokások, vagy mennyi mélységben nevelkedett nősténnyel találkoztál még - nem, nem kell felsorolni *Azért egy galád mosolyt, bár mintha félig-meddig elismerő is lenne.* szerintem már feltűnhetett, hogy a korbácsot odalent hagytam. És mielőtt félreértenéd, nem szolga sorba szántak, de nem is a régi hagyományokra neveltek. Ismerem őket, de csak csipegettem belőlük.
*Ami pedig a kényelmet illeti, négy fal között van, fedéllel a feje felett, kényelmes ágyon fekhet, az utóbbi néhány nap mondhatni fejedelmi változás, az elmúlt hetekhez, hónapokhoz képest. Nem mintha panaszkodna miattuk, ehhez szokott, ehhez szoktatták. A korábbi feladatai nem mindig a városba szólították, nem mindig a gazdagság sötéten fényló pompájában kellett ügyködnie, és nem lebzselhetett állandóan a saját berkeik kényelmében sem.*
*A csend ezúttal csak annyit jelent, hogy kiélvezi az ösztönök vad táncának utóhangjait, no meg próbálja ismét összeszedni az erejét, legalább egy kicsit. Persze ha ennek van egy kis fenyegető, elbizonytalanító kicsengése, azt nem bánja, még talán kicsit hízelgő is rá nézve, önérzetét kellően cirógatja.
Csupán tekintetével követi a hímet, ám amint az asztalra vándorol pillantása, a szomj a korábbinál is nagyobb vehemenciával jelentkezik. Szerencsére azonban nem kell kikelnie az ágyból, ugyanis Kharasshi visszatér hozzá, méghozzá a pohárral, és a megmaradt almaborral, mely most szinte életmentő nedűként szolgál. Addigra már nem csak felkönyököl, de sikerül rászánnia magát, hogy felüljön, egyik lábát félig maga alá húzva, a másikat kényelmesen lelógatja mellette.
Habár visszafogja mozdulatai sietségét, és szinte már kimérten emeli a poharat ajkához, amint megízleli a nedűt, újból viaskodnia kell az ingerrel, hogy villámgyorsan döntse magába a folyadékot. De a látszatra adni kell.
A kiürült pohár végül az ágy melletti kis szekrényre kerül, miközben elhangzik az a bizonytalan kérdés. Mi tagadás, meglepi a nősténykét, hiszen bár nagybátyja arra nevelte, hogy képes legyen vezetni, uralkodni, nem egy mélységi fúriát nevelt belőle - nem véletlenül. Sok fejfájástól kímélte meg ezzel vérét, és nem mellesleg magát is. Magas labda ez, melyre rögtön le is csap a nőstény, ezt a széles, pimasz mosoly már előrevetíti.*
- Ejnye, hát máris menekülnél? *Kuncog még a szavak mellé derűsen, majd némileg komolyabb kifejezést öltenek vonásai.* - Nem tudom, felétek mik a szokások, vagy mennyi mélységben nevelkedett nősténnyel találkoztál még - nem, nem kell felsorolni *Azért egy galád mosolyt, bár mintha félig-meddig elismerő is lenne.* szerintem már feltűnhetett, hogy a korbácsot odalent hagytam. És mielőtt félreértenéd, nem szolga sorba szántak, de nem is a régi hagyományokra neveltek. Ismerem őket, de csak csipegettem belőlük.
*Ami pedig a kényelmet illeti, négy fal között van, fedéllel a feje felett, kényelmes ágyon fekhet, az utóbbi néhány nap mondhatni fejedelmi változás, az elmúlt hetekhez, hónapokhoz képest. Nem mintha panaszkodna miattuk, ehhez szokott, ehhez szoktatták. A korábbi feladatai nem mindig a városba szólították, nem mindig a gazdagság sötéten fényló pompájában kellett ügyködnie, és nem lebzselhetett állandóan a saját berkeik kényelmében sem.*
2693. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-14 08:29:42
Üzenet elküldve: 2016-01-14 08:29:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*A nőstény mellett heverve igyekszik visszanyerni lélegzete csitultabb ütemét. Most, hogy némileg kezdenek tisztulni a gondolatai a hév mámoros delíriumától, feszengő kis érzés kezd mocorogni a gyomrában. Nem tudja, hogy Iluse hallgatása ezúttal mit jelent. Számítson-e a haragjára vagy egyáltalán nem is veszi fel a nőstény az arcátlanságát vagy... vagy? Végül úgy dönt, hogy jobb nem tépelődni ezen. Erőt vesz magán és feltápászkodik az ágyból, mert az a korsó sör már olyan hangosan szólongatja, hogy zeng tőle a feje. Megtámaszkodik az asztalka szélében és hatalmas nyeletekben gurítja le az italt. Az üres korsót sorsára is hagyja, de Iluse poharát magához veszi, úgy indul vissza az ágyhoz. A pihegő lánynak nyújtja az almabort. Ő maga viszont kissé tétován ácsorog csak le-lepillantva, hogy vajon merre szórta el a ruháit.*
- Kívánod, hogy távozzak? *kérdi végül a tarkóját vakarva. Nem igazán tudja, hányadán állnak, hogy zavarja-e esetleg a nőstényt most, hogy megtette a dolgát. Kicsit se csodálkozna rajta. Jóval kényelmesebb egyedül elnyújtózva pihenni az ágyban.*
*A nőstény mellett heverve igyekszik visszanyerni lélegzete csitultabb ütemét. Most, hogy némileg kezdenek tisztulni a gondolatai a hév mámoros delíriumától, feszengő kis érzés kezd mocorogni a gyomrában. Nem tudja, hogy Iluse hallgatása ezúttal mit jelent. Számítson-e a haragjára vagy egyáltalán nem is veszi fel a nőstény az arcátlanságát vagy... vagy? Végül úgy dönt, hogy jobb nem tépelődni ezen. Erőt vesz magán és feltápászkodik az ágyból, mert az a korsó sör már olyan hangosan szólongatja, hogy zeng tőle a feje. Megtámaszkodik az asztalka szélében és hatalmas nyeletekben gurítja le az italt. Az üres korsót sorsára is hagyja, de Iluse poharát magához veszi, úgy indul vissza az ágyhoz. A pihegő lánynak nyújtja az almabort. Ő maga viszont kissé tétován ácsorog csak le-lepillantva, hogy vajon merre szórta el a ruháit.*
- Kívánod, hogy távozzak? *kérdi végül a tarkóját vakarva. Nem igazán tudja, hányadán állnak, hogy zavarja-e esetleg a nőstényt most, hogy megtette a dolgát. Kicsit se csodálkozna rajta. Jóval kényelmesebb egyedül elnyújtózva pihenni az ágyban.*
2692. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-13 23:59:21
Üzenet elküldve: 2016-01-13 23:59:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az, hogy valaki jelen pillanatban is utánuk leskelődne neki sem fordul meg a fejében. Ha meg a leskelődő elég ügyesen csinálja, akkor sem a közeli, sem a távoli jövőben nem fogják tudni, hogy kukkolták őket. Talán sokkal jobb is így mindenkinek, mintha az ügyetlen kukkoló felfedezése után Svir alaposan ellátná annak baját, miközben Rhebosse, nos amíg Rhebosse azt csinálja, amit az ilyen fura ruhába bújt lányok szoktak, amikor verekedés tör ki a szobában. Ha Svirt kérdezik, ez aggodalmas sikkantgatást jelent.*
- Hogy rosszat? Nem, nem hinném. *Válaszolja miközben megnézi magának a kartámaszba magát felnyomó Rhebosset. Csak semmi személyes érdeklődés, kizárólag azért csinálja, hogy a kölcsönadónak majd a lehető legteljesebb képet festhesse le a páncél viseletének minden előnyéről és hátrányáról. Előnye például az, hogy Rhebosse ebben a pózban is baromi jól néz ki benne.*
- Nem vettem észre. Egy ideig még ne is kísértesse magát velük, úgy nagyságrendekkel nehezebb lenne megszöktetni. Képzelje csak el. *Megvárja, amíg Rhebosse elképzeli. Mivel jó munkához idő kell, ezért több pillanatnyi időt is hagy a nőnek. Aztán viszont folytatja, mert úgy tartja, hogy akinek ennél is több kell az elképzeléshez, annak igen szegényes a fantáziája, így annyira nem is érdemes a társaságára.*
- Nagyon kíváncsi! Túl kíváncsi! Ha így jó előre elárulom, akkor oda a meglepetés, meg különben is, még kikotyogja valakinek, aztán nem csak a markos legények, de a ház ura is elkíséri majd a piacra a napi főzelékbe valóért. *Közben, ha már Rhebosse így felhúzta a lábát a tekintete mellett az ujjaival is megpróbálja megvizsgálni a lábszárvédőt. Bizonyosan remek kovácsmunka.*
*Az, hogy valaki jelen pillanatban is utánuk leskelődne neki sem fordul meg a fejében. Ha meg a leskelődő elég ügyesen csinálja, akkor sem a közeli, sem a távoli jövőben nem fogják tudni, hogy kukkolták őket. Talán sokkal jobb is így mindenkinek, mintha az ügyetlen kukkoló felfedezése után Svir alaposan ellátná annak baját, miközben Rhebosse, nos amíg Rhebosse azt csinálja, amit az ilyen fura ruhába bújt lányok szoktak, amikor verekedés tör ki a szobában. Ha Svirt kérdezik, ez aggodalmas sikkantgatást jelent.*
- Hogy rosszat? Nem, nem hinném. *Válaszolja miközben megnézi magának a kartámaszba magát felnyomó Rhebosset. Csak semmi személyes érdeklődés, kizárólag azért csinálja, hogy a kölcsönadónak majd a lehető legteljesebb képet festhesse le a páncél viseletének minden előnyéről és hátrányáról. Előnye például az, hogy Rhebosse ebben a pózban is baromi jól néz ki benne.*
- Nem vettem észre. Egy ideig még ne is kísértesse magát velük, úgy nagyságrendekkel nehezebb lenne megszöktetni. Képzelje csak el. *Megvárja, amíg Rhebosse elképzeli. Mivel jó munkához idő kell, ezért több pillanatnyi időt is hagy a nőnek. Aztán viszont folytatja, mert úgy tartja, hogy akinek ennél is több kell az elképzeléshez, annak igen szegényes a fantáziája, így annyira nem is érdemes a társaságára.*
- Nagyon kíváncsi! Túl kíváncsi! Ha így jó előre elárulom, akkor oda a meglepetés, meg különben is, még kikotyogja valakinek, aztán nem csak a markos legények, de a ház ura is elkíséri majd a piacra a napi főzelékbe valóért. *Közben, ha már Rhebosse így felhúzta a lábát a tekintete mellett az ujjaival is megpróbálja megvizsgálni a lábszárvédőt. Bizonyosan remek kovácsmunka.*
2691. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-13 21:15:42
Üzenet elküldve: 2016-01-13 21:15:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A lengén öltözött cselédleány fejében eddig meg sem fordult, hogy bárki a kulcslyukon, netán az ajtó résein át bekémlelve megpillanthatná amint épp bátor kalandornak képzeli magát ebben a gyönyörűen megmunkált ám annál kényelmetlenebb páncélruházatban. Nem, ha esetleg egy percre is eszébe jutott volna, nem heverészne oly nagy szabadon az ágyon, hanem rögtön magára kapna valamit.*
- Nagyon remélem, hogy igaza is lesz! *Nyomja föl magát az ágyon kartámaszba és néz a nagy szemeivel Svirre. ~Valami rosszat mondtam volna?~ Harap ajkába, majd újra magához veszi a fegyvernek is beillő puha párnát és visszahanyatlik. Vörös fürtjei az arcára hullanak, egy gyors mozdulattal eldobja őket az útból, hogy jól láthassa a férfit. Nem hiszi, hogy megnyerné a kalácsfalviakat csupán azzal, hogy Svir kedveli. Másra szerencsére nincs is szüksége ha elmegy vendégségbe, de nem lenne előnytelen, ha nem vasvillákkal támadnának rá a falubéli nők, amiért a környék legkapósabb férfijánál száll meg.*
- Látott mellettem egyet is? *Kérdez rá a markos legényekre. Legutóbbi nagy bevásárlására ugyan Bato is eljött, aki ha nem is testőr alkat, azért a lány rá merné bízni magát. Már akkor, ha nem Svirtől kell megvédenie, hiszen akkor nem is kellene igazán megvédeni. A kopasz szerzetes még segítene is a szöktetésben, ha meggyőzik.*
- Mikor szoktak szöktetni hát, meséljen! A többieket is a piacról ragadja el? *Húzza össze szemeit és lábait felhúzva összegömbölyödik az ágyon. Ha Svir ilyen nagy szakértő a lányszöktetésben, ő biztos tudja a legjobb módját a dolognak.*
A hozzászólás írója (Rhebosse Dunos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.13 21:31:24
*A lengén öltözött cselédleány fejében eddig meg sem fordult, hogy bárki a kulcslyukon, netán az ajtó résein át bekémlelve megpillanthatná amint épp bátor kalandornak képzeli magát ebben a gyönyörűen megmunkált ám annál kényelmetlenebb páncélruházatban. Nem, ha esetleg egy percre is eszébe jutott volna, nem heverészne oly nagy szabadon az ágyon, hanem rögtön magára kapna valamit.*
- Nagyon remélem, hogy igaza is lesz! *Nyomja föl magát az ágyon kartámaszba és néz a nagy szemeivel Svirre. ~Valami rosszat mondtam volna?~ Harap ajkába, majd újra magához veszi a fegyvernek is beillő puha párnát és visszahanyatlik. Vörös fürtjei az arcára hullanak, egy gyors mozdulattal eldobja őket az útból, hogy jól láthassa a férfit. Nem hiszi, hogy megnyerné a kalácsfalviakat csupán azzal, hogy Svir kedveli. Másra szerencsére nincs is szüksége ha elmegy vendégségbe, de nem lenne előnytelen, ha nem vasvillákkal támadnának rá a falubéli nők, amiért a környék legkapósabb férfijánál száll meg.*
- Látott mellettem egyet is? *Kérdez rá a markos legényekre. Legutóbbi nagy bevásárlására ugyan Bato is eljött, aki ha nem is testőr alkat, azért a lány rá merné bízni magát. Már akkor, ha nem Svirtől kell megvédenie, hiszen akkor nem is kellene igazán megvédeni. A kopasz szerzetes még segítene is a szöktetésben, ha meggyőzik.*
- Mikor szoktak szöktetni hát, meséljen! A többieket is a piacról ragadja el? *Húzza össze szemeit és lábait felhúzva összegömbölyödik az ágyon. Ha Svir ilyen nagy szakértő a lányszöktetésben, ő biztos tudja a legjobb módját a dolognak.*
A hozzászólás írója (Rhebosse Dunos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.13 21:31:24
2690. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-13 20:44:28
Üzenet elküldve: 2016-01-13 20:44:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Svir segítségével viszont könnyedén álcázhatnák Rhebosset, hiszen inkább a megfelelő álruha kiválasztása a nehéz, nem pedig a viselése. Rhebosse pedig határozottan képes akár a legextrémebb hacukákat is magán (el)viselni. Aki nem hiszi, az lessen be a kulcslyukon és vessen egy pillantást a mostani szerelésére. A megfelelő álruha és egy nagyon jó terv kiötlése után pedig már azokra a veszélyes párnákra sem lenne szükségük a kovácsmesterrel szemben. Már csak azért sem, mert ha suttyomban akarják követni, akkor nem ajánlatos a szeme elé kerülniük, jobb, ha hátulról figyelnek. Nem kenyere az erőszak, ezért kardoskodik inkább a hallgatózós megoldás mellett, beláthatatlan következményei lehetnek az erőszakos párnacsatázásnak.*
- Miért, talán máshogy kéne gondoljam? *Sandít az eddig nagyon rendes leányzónak tartott Rhebossera. Így jobban belegondolva viszont még ennek a meglehetősen különc kérésnek is hamar eleget tett, ki tudja, miket és kikkel művelhet még akkor, amikor éppen nem Svirrel találkozgat. A végén még másodszor is átgondolja az ajánlatát. Ki tudja hány hoppon maradt szerető jön majd a nő után, ha az néhány hétre Kalácsfalván rendezkedik majd be. A végén még készenlétben kell tartania az íját, a nyilakat pedig naponta újra megkenni a mérgekkel.*
- Ó igen? Ha az, hát az, jó tudni, de szöktetni különben sem akkor szoktak, amikor otthon és ébren van a ház ura is. *Mondja úgy, mintha már több lányszöktetésben is részt vett volna.*
- A piacra meg csak nem küldenek a cselédek után fejenként két markos legényt.
*Svir segítségével viszont könnyedén álcázhatnák Rhebosset, hiszen inkább a megfelelő álruha kiválasztása a nehéz, nem pedig a viselése. Rhebosse pedig határozottan képes akár a legextrémebb hacukákat is magán (el)viselni. Aki nem hiszi, az lessen be a kulcslyukon és vessen egy pillantást a mostani szerelésére. A megfelelő álruha és egy nagyon jó terv kiötlése után pedig már azokra a veszélyes párnákra sem lenne szükségük a kovácsmesterrel szemben. Már csak azért sem, mert ha suttyomban akarják követni, akkor nem ajánlatos a szeme elé kerülniük, jobb, ha hátulról figyelnek. Nem kenyere az erőszak, ezért kardoskodik inkább a hallgatózós megoldás mellett, beláthatatlan következményei lehetnek az erőszakos párnacsatázásnak.*
- Miért, talán máshogy kéne gondoljam? *Sandít az eddig nagyon rendes leányzónak tartott Rhebossera. Így jobban belegondolva viszont még ennek a meglehetősen különc kérésnek is hamar eleget tett, ki tudja, miket és kikkel művelhet még akkor, amikor éppen nem Svirrel találkozgat. A végén még másodszor is átgondolja az ajánlatát. Ki tudja hány hoppon maradt szerető jön majd a nő után, ha az néhány hétre Kalácsfalván rendezkedik majd be. A végén még készenlétben kell tartania az íját, a nyilakat pedig naponta újra megkenni a mérgekkel.*
- Ó igen? Ha az, hát az, jó tudni, de szöktetni különben sem akkor szoktak, amikor otthon és ébren van a ház ura is. *Mondja úgy, mintha már több lányszöktetésben is részt vett volna.*
- A piacra meg csak nem küldenek a cselédek után fejenként két markos legényt.
2689. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-13 19:34:00
Üzenet elküldve: 2016-01-13 19:34:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólásban 16+ tartalom van//
*Nagyobb erőfeszítéssel ér fel a lépcsők tetejére, majd elindulna a szobája felé, ha látná a szájából lógó kulcson a szobaszámot. Ötlete támad, kissé spicces állapotához képest igen leleményes, a köpenyt a fakorlátra helyezi és baljával kiveszi a szájából a kulcsot. Micsoda ész kellett hozzá, még így is. No, de visszaveszi a köpenyt, ami csaknem a padlóra csúszott alá és tovább csoszog, akár egy vén. Az ajtók előtt elhaladva, néhol hallgatózik egy pillanatra, egyiknél többre is, mert egyesek meg kettesek jól élvezik egymás társaságát. De mivel ő nem hivatalos erre a mókára, belép a bérelt szállására. Ajtaját becsapja maga után, merő lustaságból, a ruházatát vélhetőleg egy székre hányja, borospoharát kiüríti majd az ágynak esve mély álomba szenderül.*
A hozzászólás írója (Thasphiava Dwyr'randir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.13 19:35:44
*Nagyobb erőfeszítéssel ér fel a lépcsők tetejére, majd elindulna a szobája felé, ha látná a szájából lógó kulcson a szobaszámot. Ötlete támad, kissé spicces állapotához képest igen leleményes, a köpenyt a fakorlátra helyezi és baljával kiveszi a szájából a kulcsot. Micsoda ész kellett hozzá, még így is. No, de visszaveszi a köpenyt, ami csaknem a padlóra csúszott alá és tovább csoszog, akár egy vén. Az ajtók előtt elhaladva, néhol hallgatózik egy pillanatra, egyiknél többre is, mert egyesek meg kettesek jól élvezik egymás társaságát. De mivel ő nem hivatalos erre a mókára, belép a bérelt szállására. Ajtaját becsapja maga után, merő lustaságból, a ruházatát vélhetőleg egy székre hányja, borospoharát kiüríti majd az ágynak esve mély álomba szenderül.*
A hozzászólás írója (Thasphiava Dwyr'randir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.13 19:35:44
2688. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-13 14:17:22
Üzenet elküldve: 2016-01-13 14:17:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Rhebosse sajnos nem rendelkezik olyan jó álcázási képességekkel mint barátja, még a vörös kócot is csak hosszas munka árán tudja elrejteni kendője alá, hogy ne szúrják ki rögtön a járókelők között. És még így se mindig sikerül elrejtőznie a kíváncsi szemek elől, minthogy Svir ma is fölismerte. Nem mintha lánynak bármi kifogása volna, a kalandor felismerését bárhol, bármikor szívesen veszi. Ahhoz, hogy a haragos kovácsmester -legyen annak szakálla vörös, barna, fekete vagy netán kék- elől elbújjon, mindenképp szüksége volna a férfi tehetségére. Bár hiába is viselnének bármilyen álruhát, volnának bármily gyorsak, egy kellő erővel megküldött süvítő kalapács ellen kevés menedéket lelhet az ember. Ha azonban a vörös női bájait vetné be az információ megszerzése érdekében félő, hogy a mester nem találná a szavakat, olyannyira elalélna saját remeke tökéletességén. Nehéz kérdés, rendkívül nehéz.
A „súlyos, kemény” párna ütésének hatására mintha egy kósza könnycsepp gördülne végig a végletekig kemény férfiú arcán, de meglehet csak a lány szeme káprázik. Mindazonáltal megérthető volna a dolog, hiszen egy ilyen kegyetlen támadás még a kovácskalapácsnál is veszélyesebb tud lenni főleg, ha dolgos cselédkezek által megy végbe. Talán ha ketten összegyűjtenék a Pegazus párnáit, és azzal fenyegetnék meg a kovácsot, hogy beszéljen, sikerrel járhatnának. A fickó remegő lábakkal rögtön elárulná nekik, kinek és miért készítette a pikáns páncélzatot, és talán még annak romantikus történetét is elregélné, ahogyan a feleségével találkoztak egy forró nyári délutánon.
A veszélyes fegyver azonban csakhamar közéjük kerül, elválasztva a két testet az ágyon.
A lány érdeklődve hallgatja, milyen fontos ember is Svir otthon. Jól gondolta hát. Kényelmetlenül fészkelődik egy kicsit, reméli a másik nem hiszi, hogy csupán számításból kedveli olyannyira.*
- Úgy gondolja? *Kuncog a férfi szavain. A pletykák nagyon veszélyesek tudnak ám lenni, főleg egy köztiszteletben álló személy számára, amilyen a kalandor is lehet. Még ha rögtön kézre is kerítené és megbüntetné a cserfes szájú falusiakat, akkora már késő, egy ilyen zaftos történet hamar messze száll. De talán… Talán Svirt mégsem várja otthon egy morózus feleség meg két karon ülő kölyök. És talán a ház, meg a falu népe megkedvelné Rhebosset…
A kérdésre újra fölkacag, hiába komolyodik el a férfi. Elképzeli, ahogy kalapos lovagja megjelenik a Gazdagnegyedben és vérre menő harcot vív Eralil Namossal. Röpülnének a tűzlabdák, ám a kalandor sem volna rest, kalapjával kivédené az összes támadást, majd a naplementében ellovagolnának Kalácsfalva nyugodalmas földjére.*
- Nagy hatalmú mágus a munkaadóm, nem menne az olyan könnyen. *Kotyogja ki gondolatait. Nagyot sóhajt. Csupán nem rég állt munkába, de talán ha elég szépen kéri, és persze elég keményen dolgozik mindaddig, kaphat kimenőt. Mindenképp meg kell próbálnia szép szóval kérlelni a rend vezetőjét. Ha pedig nem megy, elszökik maga.*
*Rhebosse sajnos nem rendelkezik olyan jó álcázási képességekkel mint barátja, még a vörös kócot is csak hosszas munka árán tudja elrejteni kendője alá, hogy ne szúrják ki rögtön a járókelők között. És még így se mindig sikerül elrejtőznie a kíváncsi szemek elől, minthogy Svir ma is fölismerte. Nem mintha lánynak bármi kifogása volna, a kalandor felismerését bárhol, bármikor szívesen veszi. Ahhoz, hogy a haragos kovácsmester -legyen annak szakálla vörös, barna, fekete vagy netán kék- elől elbújjon, mindenképp szüksége volna a férfi tehetségére. Bár hiába is viselnének bármilyen álruhát, volnának bármily gyorsak, egy kellő erővel megküldött süvítő kalapács ellen kevés menedéket lelhet az ember. Ha azonban a vörös női bájait vetné be az információ megszerzése érdekében félő, hogy a mester nem találná a szavakat, olyannyira elalélna saját remeke tökéletességén. Nehéz kérdés, rendkívül nehéz.
A „súlyos, kemény” párna ütésének hatására mintha egy kósza könnycsepp gördülne végig a végletekig kemény férfiú arcán, de meglehet csak a lány szeme káprázik. Mindazonáltal megérthető volna a dolog, hiszen egy ilyen kegyetlen támadás még a kovácskalapácsnál is veszélyesebb tud lenni főleg, ha dolgos cselédkezek által megy végbe. Talán ha ketten összegyűjtenék a Pegazus párnáit, és azzal fenyegetnék meg a kovácsot, hogy beszéljen, sikerrel járhatnának. A fickó remegő lábakkal rögtön elárulná nekik, kinek és miért készítette a pikáns páncélzatot, és talán még annak romantikus történetét is elregélné, ahogyan a feleségével találkoztak egy forró nyári délutánon.
A veszélyes fegyver azonban csakhamar közéjük kerül, elválasztva a két testet az ágyon.
A lány érdeklődve hallgatja, milyen fontos ember is Svir otthon. Jól gondolta hát. Kényelmetlenül fészkelődik egy kicsit, reméli a másik nem hiszi, hogy csupán számításból kedveli olyannyira.*
- Úgy gondolja? *Kuncog a férfi szavain. A pletykák nagyon veszélyesek tudnak ám lenni, főleg egy köztiszteletben álló személy számára, amilyen a kalandor is lehet. Még ha rögtön kézre is kerítené és megbüntetné a cserfes szájú falusiakat, akkora már késő, egy ilyen zaftos történet hamar messze száll. De talán… Talán Svirt mégsem várja otthon egy morózus feleség meg két karon ülő kölyök. És talán a ház, meg a falu népe megkedvelné Rhebosset…
A kérdésre újra fölkacag, hiába komolyodik el a férfi. Elképzeli, ahogy kalapos lovagja megjelenik a Gazdagnegyedben és vérre menő harcot vív Eralil Namossal. Röpülnének a tűzlabdák, ám a kalandor sem volna rest, kalapjával kivédené az összes támadást, majd a naplementében ellovagolnának Kalácsfalva nyugodalmas földjére.*
- Nagy hatalmú mágus a munkaadóm, nem menne az olyan könnyen. *Kotyogja ki gondolatait. Nagyot sóhajt. Csupán nem rég állt munkába, de talán ha elég szépen kéri, és persze elég keményen dolgozik mindaddig, kaphat kimenőt. Mindenképp meg kell próbálnia szép szóval kérlelni a rend vezetőjét. Ha pedig nem megy, elszökik maga.*
2687. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-13 10:56:09
Üzenet elküldve: 2016-01-13 10:56:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Svir elképzelései szerint a kovácsmesterek általában nagyon erős, de nem nagyon gyors emberek. Azaz törpék, elvégre hogy máshogy képzelhetne el az ember fia egy törpét, ha nem kovácsként, és milyen más szerzetet képzelhetne az üllő mögé, kalapáccsal a kezében, mint egy törpét? Vörös szakállal természetesen. Az ilyen erős, de nem nagyon gyors és feltehetőleg törpe, de néha ember kovácsmesterek elől pedig úgy gondolja, hogy akár Rhebosseval együtt is képes lenne elmenekülni. És különben is, nála kevesen jobbak az álcázás és a rejtőzködés nemes művészetében, nem lenne nagy kunszt meglógnia a súlyos kalapács elől, még kalaptalanul sem.
Abban viszont szinte biztos, hogy a békés módszerek közül melyik vezetne eredményre, csakhogy az nem akármilyen módszer, nem biztos benne, hogy könnyedén eljutnának az alkalmazásáig. Hogy miért? Történetesen azért nem, mert Rhebosse már rég az értésére adta, hogy ebben a hacukában aztán nem megy az ajtónál messzebbre, így igen valószínűtlen, hogy ebben kérdezze a kovácsmestert a feleségéről, teljes mellbedobással persze.*
- Örülök, hogy így gondolja. *A párna súlyát igyekszik méltósággal, férfiasan viselni, nem mutatja, micsoda kínokat áll ki, miközben ez a szörnyű teher nyomja a mellkasát. Rhebosseért bármit megtenne, ez ebből is látszik. Végül azért mégis inkább az oldalára fordul ő is, nem szenved, ha nem muszáj.*
- Mondhatjuk, hogy az vagyok. Sokat kell rendezkednem, meg dirigálnom. Számítanak is ott rám, tudja. *A következő kérdésre ismét csak kacagás a válasza. Ilyeneket kérdezni! Szép, nagyon szép!*
- Én ugyan nem, merjenek csak ilyeneket pletykálni, ellátom az összesnek a baját! Meg aztán nem is holmi csacska macska, városi fruskát hoznék haza. Biztos vagyok benne, hogy nálunk is megkedvelnék. És mit gondol, elengedik vagy meg kell, hogy szöktessem? *Kérdezi komolyra fordítva a szót.*
*Svir elképzelései szerint a kovácsmesterek általában nagyon erős, de nem nagyon gyors emberek. Azaz törpék, elvégre hogy máshogy képzelhetne el az ember fia egy törpét, ha nem kovácsként, és milyen más szerzetet képzelhetne az üllő mögé, kalapáccsal a kezében, mint egy törpét? Vörös szakállal természetesen. Az ilyen erős, de nem nagyon gyors és feltehetőleg törpe, de néha ember kovácsmesterek elől pedig úgy gondolja, hogy akár Rhebosseval együtt is képes lenne elmenekülni. És különben is, nála kevesen jobbak az álcázás és a rejtőzködés nemes művészetében, nem lenne nagy kunszt meglógnia a súlyos kalapács elől, még kalaptalanul sem.
Abban viszont szinte biztos, hogy a békés módszerek közül melyik vezetne eredményre, csakhogy az nem akármilyen módszer, nem biztos benne, hogy könnyedén eljutnának az alkalmazásáig. Hogy miért? Történetesen azért nem, mert Rhebosse már rég az értésére adta, hogy ebben a hacukában aztán nem megy az ajtónál messzebbre, így igen valószínűtlen, hogy ebben kérdezze a kovácsmestert a feleségéről, teljes mellbedobással persze.*
- Örülök, hogy így gondolja. *A párna súlyát igyekszik méltósággal, férfiasan viselni, nem mutatja, micsoda kínokat áll ki, miközben ez a szörnyű teher nyomja a mellkasát. Rhebosseért bármit megtenne, ez ebből is látszik. Végül azért mégis inkább az oldalára fordul ő is, nem szenved, ha nem muszáj.*
- Mondhatjuk, hogy az vagyok. Sokat kell rendezkednem, meg dirigálnom. Számítanak is ott rám, tudja. *A következő kérdésre ismét csak kacagás a válasza. Ilyeneket kérdezni! Szép, nagyon szép!*
- Én ugyan nem, merjenek csak ilyeneket pletykálni, ellátom az összesnek a baját! Meg aztán nem is holmi csacska macska, városi fruskát hoznék haza. Biztos vagyok benne, hogy nálunk is megkedvelnék. És mit gondol, elengedik vagy meg kell, hogy szöktessem? *Kérdezi komolyra fordítva a szót.*
2686. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-13 10:04:38
Üzenet elküldve: 2016-01-13 10:04:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A kimerültség ellenére mégis irányítani akar a hím. A dolog egyszerre szórakoztató, és sarkallja rá, hogy megtörje a próbálkozást már az elején. Egyelőre mégis hagyja. Kíváncsiság, hogy meddig képes elmenni, túlzott magabiztosság a nőstény részéről, hogy bármikor megálljt parancsolhatna, vagy ennyire megszokta már, hogy a felszíniek miatt vissza kell fognia vehemens természetét? Ki tudja, most nem ezen elmélkedik, nagyon is más irányba terelődnek.
Az engedékenység csak rövid ideik tart, bár egy ideig a hím kezének vezetését követi, mint aki hamar ráun erre, visszatér saját módszereihez, s a szerint gyötri tovább kéjekkel a mélységit. El kell ismerni, elég tapasztalatot gyűjthetett már a nőstényt, mert pontosan tudja, miképp rendezze tartását, hogy a látvány még inkább rásegítsen aljas incselkedésére.
Azonban most ő esik abba a hibába, amibe ő maga szokott másokat csalni - alábecsüli a másikat. Kharasshinak sikerül rejtve tartania az apró jeleket, s elfeledtetni a nősténnyel, hogy bizony ő is megtalálta az erejét. Egy szempillantás alatt ismét alulra kerül. Bosszankodnia kellene emiatt, s bár tényleg korholná magát, amiért efféle figyelmetlenséget megejt, mégsem próbál olyan vehemensen szabadulni. Miért tenné? Hiszen ezúttal nincs lefogva, akkor pedig másképp viszonozza a hím fogását, csókok közé vegyített gyengébb erősebb harapások, karmai nyoma.
Kimerülten, kéj és gyönyörtől elgyengülve hever a hím mellett. Hiába kísértik a sorsot, az ésszerű, racionális gondolatok most nehezen találnak utat a bódult elméhez, s elsőként nem is azok találják meg. Természeténél fogva kiált rögvest bosszúért, hogy a végső diadalt elorozza, ám legyen bármennyire is edzett eddigi életmódja miatt, neki is vannak korlátai, amiket már képtelen átlépni. Mellkasa szapora tempóban emelkedik, ahogy a levegővételért küzd, sötétszürke bőrén gömbölyű verejték cseppek gyöngyöznek. Ölni tudna azért az a néhány korty almaborért, de bármennyire is csábítja a gondolat, képtelen megmozdulni. Rég érezte magát ennyire erőtlennek és védtelennek. Újabb dolog, amiért némán szidja magát józanabbik fele, mégis, egy széles, elégedett mosoly kúszik ajkára.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A kimerültség ellenére mégis irányítani akar a hím. A dolog egyszerre szórakoztató, és sarkallja rá, hogy megtörje a próbálkozást már az elején. Egyelőre mégis hagyja. Kíváncsiság, hogy meddig képes elmenni, túlzott magabiztosság a nőstény részéről, hogy bármikor megálljt parancsolhatna, vagy ennyire megszokta már, hogy a felszíniek miatt vissza kell fognia vehemens természetét? Ki tudja, most nem ezen elmélkedik, nagyon is más irányba terelődnek.
Az engedékenység csak rövid ideik tart, bár egy ideig a hím kezének vezetését követi, mint aki hamar ráun erre, visszatér saját módszereihez, s a szerint gyötri tovább kéjekkel a mélységit. El kell ismerni, elég tapasztalatot gyűjthetett már a nőstényt, mert pontosan tudja, miképp rendezze tartását, hogy a látvány még inkább rásegítsen aljas incselkedésére.
Azonban most ő esik abba a hibába, amibe ő maga szokott másokat csalni - alábecsüli a másikat. Kharasshinak sikerül rejtve tartania az apró jeleket, s elfeledtetni a nősténnyel, hogy bizony ő is megtalálta az erejét. Egy szempillantás alatt ismét alulra kerül. Bosszankodnia kellene emiatt, s bár tényleg korholná magát, amiért efféle figyelmetlenséget megejt, mégsem próbál olyan vehemensen szabadulni. Miért tenné? Hiszen ezúttal nincs lefogva, akkor pedig másképp viszonozza a hím fogását, csókok közé vegyített gyengébb erősebb harapások, karmai nyoma.
Kimerülten, kéj és gyönyörtől elgyengülve hever a hím mellett. Hiába kísértik a sorsot, az ésszerű, racionális gondolatok most nehezen találnak utat a bódult elméhez, s elsőként nem is azok találják meg. Természeténél fogva kiált rögvest bosszúért, hogy a végső diadalt elorozza, ám legyen bármennyire is edzett eddigi életmódja miatt, neki is vannak korlátai, amiket már képtelen átlépni. Mellkasa szapora tempóban emelkedik, ahogy a levegővételért küzd, sötétszürke bőrén gömbölyű verejték cseppek gyöngyöznek. Ölni tudna azért az a néhány korty almaborért, de bármennyire is csábítja a gondolat, képtelen megmozdulni. Rég érezte magát ennyire erőtlennek és védtelennek. Újabb dolog, amiért némán szidja magát józanabbik fele, mégis, egy széles, elégedett mosoly kúszik ajkára.*
2685. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-13 01:43:06
Üzenet elküldve: 2016-01-13 01:43:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kisfesztivál//
* Csak a lépcsőn fordul vissza, így csak akkor szembesül azzal, hogy Zara egy üveg borral akar, hangulatot teremteni a nap további részéhez. Ami csak azért lepi meg a korlátnál magát kellető lányt, mivel legutóbb egy hasonló helyzetben alig tudott egy pohárkával letuszkolni a Szőke torkán. Egyik szemöldöke a magasba szökken, meglepettségének jeleként. De csak egy pillanatot rabol el az előttük álló éjszakából. *
- Talán alapozásra szorulsz?
* Sötétben lapuló macska tekinteteként villan a bronzszín szempár, hűségesen kísérete a csalfa mosoly. Ha van némi emléke Zarának a Pintyes „randevúról”, akkor ismerős lehet neki. Akkor sem jelentet jót, talán most sem. De az is lehet, hogy mindkettőjük számára arcpirító gondolat suhan át a fél-elf kobakon. Egyik sem áll távol a borostyán szemű lánytól. Bár ismeretségük nem mondható magáénak túl sok időt, mégis olthatatlan vágyat érez, hogy csipkelődjön vele, még akkor is, ha utána „bűnhődnie” kel. Meglehet, csak a vérében van, hisz ha teheti, minden alkalmat kihasznál, hogy mások orra alá borsot törjön. Az utóbbi, hát az meg, ami a férfit illeti, már a forgatagon is a tűzben forrt a vére, ha a közelébe került. A puszi, ha Göjényen múlik elmarad, mert mancsaival mászik bele a borostás arcba, nem karmolja össze, csak megtapogatja fogadott „apját”. Nem kizárt, hogy dolgozik benne némi féltékenység is. Hogy milyen görény? Abból a szőrős fajtából, olyan barna, valami fehér kis beütéssel a hasa tájékán és kicsiny fején. Azon is két fekete gombszem figyel, s rózsaszín nózi. Ez még Zaranir orrához is nyomódik. Hosszú test és ugyanolyan hosszú lompos farok. Büdös? Hát… csak olyan görény szaga van.
Neri a Szőke arcába csíp s sarkon fordul, hogy az ismerős szobák egyike előtt megálljon. A kulcsok feltehetően Zaránál vannak, mivel ő nem vette magához őket. Bevárva közelebb lép hozzá, olyan közel, hogy csókra hívja, míg a zsebében kotorászva keresi meg a zár nyitját. Az ajtó hangtalanul résnyire nyílik, pont annyi helyet hagyva, hogy a kis állat besurranjon. A lány az ajtóból fordul vissza kezét az ajtón hagyva, hogy elállja a másik útját. *
- Göjény választott, ez lesz a mi szobánk. Ezt pedig magamhoz veszem.
* Nyúl a boros üvegért, és próbálja kivenni a férfi kezéből. *
- Nincs is jobb, mint egy forró fürdő és egy jó bor. Azért az ablakot nyitva hagyom.
* Ha nincs akadály, úgy egy kacsintással csukja be az ajtót a Szőke orra előtt. *
//Kisfesztivál//
* Csak a lépcsőn fordul vissza, így csak akkor szembesül azzal, hogy Zara egy üveg borral akar, hangulatot teremteni a nap további részéhez. Ami csak azért lepi meg a korlátnál magát kellető lányt, mivel legutóbb egy hasonló helyzetben alig tudott egy pohárkával letuszkolni a Szőke torkán. Egyik szemöldöke a magasba szökken, meglepettségének jeleként. De csak egy pillanatot rabol el az előttük álló éjszakából. *
- Talán alapozásra szorulsz?
* Sötétben lapuló macska tekinteteként villan a bronzszín szempár, hűségesen kísérete a csalfa mosoly. Ha van némi emléke Zarának a Pintyes „randevúról”, akkor ismerős lehet neki. Akkor sem jelentet jót, talán most sem. De az is lehet, hogy mindkettőjük számára arcpirító gondolat suhan át a fél-elf kobakon. Egyik sem áll távol a borostyán szemű lánytól. Bár ismeretségük nem mondható magáénak túl sok időt, mégis olthatatlan vágyat érez, hogy csipkelődjön vele, még akkor is, ha utána „bűnhődnie” kel. Meglehet, csak a vérében van, hisz ha teheti, minden alkalmat kihasznál, hogy mások orra alá borsot törjön. Az utóbbi, hát az meg, ami a férfit illeti, már a forgatagon is a tűzben forrt a vére, ha a közelébe került. A puszi, ha Göjényen múlik elmarad, mert mancsaival mászik bele a borostás arcba, nem karmolja össze, csak megtapogatja fogadott „apját”. Nem kizárt, hogy dolgozik benne némi féltékenység is. Hogy milyen görény? Abból a szőrős fajtából, olyan barna, valami fehér kis beütéssel a hasa tájékán és kicsiny fején. Azon is két fekete gombszem figyel, s rózsaszín nózi. Ez még Zaranir orrához is nyomódik. Hosszú test és ugyanolyan hosszú lompos farok. Büdös? Hát… csak olyan görény szaga van.
Neri a Szőke arcába csíp s sarkon fordul, hogy az ismerős szobák egyike előtt megálljon. A kulcsok feltehetően Zaránál vannak, mivel ő nem vette magához őket. Bevárva közelebb lép hozzá, olyan közel, hogy csókra hívja, míg a zsebében kotorászva keresi meg a zár nyitját. Az ajtó hangtalanul résnyire nyílik, pont annyi helyet hagyva, hogy a kis állat besurranjon. A lány az ajtóból fordul vissza kezét az ajtón hagyva, hogy elállja a másik útját. *
- Göjény választott, ez lesz a mi szobánk. Ezt pedig magamhoz veszem.
* Nyúl a boros üvegért, és próbálja kivenni a férfi kezéből. *
- Nincs is jobb, mint egy forró fürdő és egy jó bor. Azért az ablakot nyitva hagyom.
* Ha nincs akadály, úgy egy kacsintással csukja be az ajtót a Szőke orra előtt. *
2684. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-12 19:15:45
Üzenet elküldve: 2016-01-12 19:15:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Azért a kovácsmestert nem szívesen követné hazáig. Nehogy a derék ember azt higgye, hogy mégis rablóbanditákkal van dolga, és megkínálja őket mázsás kalapácsával még mielőtt kideríthetnék, hányadán is áll házasság-ügyileg. Egy suhintás azzal a nagy szerszámmal bizonyosan nem csupán könnyebb sérüléseket okoz. Meg aztán Svirnél sincs ott a hírös kalap, mely a mester páncéljainál is erősebb. Az a karimás fejfedő bármit kivédene, az egyszer biztos! Vagy ha nem, gazdáját eléggé felbőszítené a drága kincsét ért kár ahhoz, hogy menten legyűrje a támadót. Jelen esetben a megtermett kovácsot.
Nem, ezt a problémát valahogy máshogy kell megközelíteniük. Békés és cseppet sem gyanús módszerekkel. Talán elég egy jól irányított kérdés, mikor a páncélhacukát viszik neki vissza. A kezükben, nem Rhebosseon. Egy próbát mindenképp megér, és ha nem sikerülne, jöhet a B-terv. Vagy a C, addig biztosan kitalálnak egy C-tervet is.
Nagyra nyílt szemekkel hallgatja a férfit, ajkai szétválnak a csodálkozástól. Sosem járt még Kalácsfalván, így csak álmodozni tud a hely nyújtotta lehetőségekről. A rév, a sütöde, még a régi malom is olyan világraszóló csodáknak hangzanak, ha a kalandor mondja, mintha legalább Lanawin másik végére mennének.*
- Nagyon kedves. *Válaszolja az ajánlatra, majd a vicc hallatán megfogja a párnát és a férfi mellkasához vágja. A tőle telhető gyengédséggel.
Oldalra, Svir felé fordul, karjait maga elé húzza.*
- Fontos ember ott? * Ez már jó ideje foglalkoztatja. Persze most ott a ködmön, a kucsma, meg ez az egész parasztember stílus, ami nagyon mehet Kalácsfalván. De Rhebosse tudja, hogy a férfi nem mindig ilyen és az álruha jóval többet rejt, mint azt gazdája a külvilág tudtára szeretne hozni. Meg aztán honnan lenne csak úgy a semmiből egy nagy háza? Talán vidéki nemes volna?*
- Nem fél hogy hírbe hozzák egy városi fruskával? *Szúrja neki a kérdést, csípős éllel a hangjában. A férfi már korábban is jelét adta, hogy ad a pletykákra. Ha odavisz egy cselédlányt, a saját házába, annak biztosan szóbeszéd lesz a vége.*
*Azért a kovácsmestert nem szívesen követné hazáig. Nehogy a derék ember azt higgye, hogy mégis rablóbanditákkal van dolga, és megkínálja őket mázsás kalapácsával még mielőtt kideríthetnék, hányadán is áll házasság-ügyileg. Egy suhintás azzal a nagy szerszámmal bizonyosan nem csupán könnyebb sérüléseket okoz. Meg aztán Svirnél sincs ott a hírös kalap, mely a mester páncéljainál is erősebb. Az a karimás fejfedő bármit kivédene, az egyszer biztos! Vagy ha nem, gazdáját eléggé felbőszítené a drága kincsét ért kár ahhoz, hogy menten legyűrje a támadót. Jelen esetben a megtermett kovácsot.
Nem, ezt a problémát valahogy máshogy kell megközelíteniük. Békés és cseppet sem gyanús módszerekkel. Talán elég egy jól irányított kérdés, mikor a páncélhacukát viszik neki vissza. A kezükben, nem Rhebosseon. Egy próbát mindenképp megér, és ha nem sikerülne, jöhet a B-terv. Vagy a C, addig biztosan kitalálnak egy C-tervet is.
Nagyra nyílt szemekkel hallgatja a férfit, ajkai szétválnak a csodálkozástól. Sosem járt még Kalácsfalván, így csak álmodozni tud a hely nyújtotta lehetőségekről. A rév, a sütöde, még a régi malom is olyan világraszóló csodáknak hangzanak, ha a kalandor mondja, mintha legalább Lanawin másik végére mennének.*
- Nagyon kedves. *Válaszolja az ajánlatra, majd a vicc hallatán megfogja a párnát és a férfi mellkasához vágja. A tőle telhető gyengédséggel.
Oldalra, Svir felé fordul, karjait maga elé húzza.*
- Fontos ember ott? * Ez már jó ideje foglalkoztatja. Persze most ott a ködmön, a kucsma, meg ez az egész parasztember stílus, ami nagyon mehet Kalácsfalván. De Rhebosse tudja, hogy a férfi nem mindig ilyen és az álruha jóval többet rejt, mint azt gazdája a külvilág tudtára szeretne hozni. Meg aztán honnan lenne csak úgy a semmiből egy nagy háza? Talán vidéki nemes volna?*
- Nem fél hogy hírbe hozzák egy városi fruskával? *Szúrja neki a kérdést, csípős éllel a hangjában. A férfi már korábban is jelét adta, hogy ad a pletykákra. Ha odavisz egy cselédlányt, a saját házába, annak biztosan szóbeszéd lesz a vége.*
2683. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-12 15:04:36
Üzenet elküldve: 2016-01-12 15:04:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Kharasshi úgy terül el a hátán, mint egy kiskirály. Halvány mosollyal figyeli a nőstény incselkedését, fogadja csókját, harapását. Igazán kellemes kis pihenő. Csak néhány percre, míg egy kicsit összekaparja magát a fináléhoz.
A mozdulat mögött ezúttal semmi bujtatott galádság nem húzódott. Egyszerű ösztön, mely a hímet irányítani sarkallja. Felkúsznak tenyerei a nőstény combjain, a formás hátsó gömbölyded ívére markolnak, s határozottabb kűrökre hívják e szemtelen játszadozást. Ám egyelőre nem megy túl messzire, inkább kiélvezi a tétlen szerzett kéjeket. Tovább engedi tenyereit, hogy más domborulatokon is kedvüket leljék. A hím kezd kicsit magára találni, ahogy a vágyakat mind jobban felpiszkálja benne a látvány. Persze igyekszik ezt rejtve tartani a kis bestia előtt, hiszen így egyszerűbb megragadnia egy alkalmas pillanatot, amikor egy hirtelen mozdulattal ismét maga alá teperheti.*
- Hol is tartottunk? *dorombolja a hím arcátlanul, míg újra birtokba veszi az élvezet trónusát a bitorlótól. Szorosan tartja a nőstényt, s a szinte magát kínáló nyakacskát kezdi marni vad csókjaival, míg a kéjek ritmusa egyre karakánabbra nem vált. Vére ismét zubogva forr már, mikor Iluse ajkairól oroz csókot, melyből sóhajtva emelkedik fel, teste megfeszül, ujjai begörbedve szorítják öléhez a nőstényét. Pillantása győzedelmesen ragyog, vonásait a hódítók konok felsőbbsége hatja át. Mint szolgálatot tevő szeretőnek ildomos lett volna a gesztus, hogy ne kísértsék a sorsot csupán élvezetre szánt ölelkezés gyümölcsével, ő mégsem élt vele. Bár valószínűleg sosem jutna eszébe senkinek, hogy a termékenység szobrát fajtájukról mintázza meg, de a hím most kétségkívül jelzésértékkel tette, amit tett. Ha atyjától örökölte is e tekintetben kiváló készségeit, mindez akkor se sokat jelent. A nőstényeknek már rég megvannak a praktikái rá, hogy ez a döntés megmaradjon náluk.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Kharasshi úgy terül el a hátán, mint egy kiskirály. Halvány mosollyal figyeli a nőstény incselkedését, fogadja csókját, harapását. Igazán kellemes kis pihenő. Csak néhány percre, míg egy kicsit összekaparja magát a fináléhoz.
A mozdulat mögött ezúttal semmi bujtatott galádság nem húzódott. Egyszerű ösztön, mely a hímet irányítani sarkallja. Felkúsznak tenyerei a nőstény combjain, a formás hátsó gömbölyded ívére markolnak, s határozottabb kűrökre hívják e szemtelen játszadozást. Ám egyelőre nem megy túl messzire, inkább kiélvezi a tétlen szerzett kéjeket. Tovább engedi tenyereit, hogy más domborulatokon is kedvüket leljék. A hím kezd kicsit magára találni, ahogy a vágyakat mind jobban felpiszkálja benne a látvány. Persze igyekszik ezt rejtve tartani a kis bestia előtt, hiszen így egyszerűbb megragadnia egy alkalmas pillanatot, amikor egy hirtelen mozdulattal ismét maga alá teperheti.*
- Hol is tartottunk? *dorombolja a hím arcátlanul, míg újra birtokba veszi az élvezet trónusát a bitorlótól. Szorosan tartja a nőstényt, s a szinte magát kínáló nyakacskát kezdi marni vad csókjaival, míg a kéjek ritmusa egyre karakánabbra nem vált. Vére ismét zubogva forr már, mikor Iluse ajkairól oroz csókot, melyből sóhajtva emelkedik fel, teste megfeszül, ujjai begörbedve szorítják öléhez a nőstényét. Pillantása győzedelmesen ragyog, vonásait a hódítók konok felsőbbsége hatja át. Mint szolgálatot tevő szeretőnek ildomos lett volna a gesztus, hogy ne kísértsék a sorsot csupán élvezetre szánt ölelkezés gyümölcsével, ő mégsem élt vele. Bár valószínűleg sosem jutna eszébe senkinek, hogy a termékenység szobrát fajtájukról mintázza meg, de a hím most kétségkívül jelzésértékkel tette, amit tett. Ha atyjától örökölte is e tekintetben kiváló készségeit, mindez akkor se sokat jelent. A nőstényeknek már rég megvannak a praktikái rá, hogy ez a döntés megmaradjon náluk.*
2682. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-11 22:06:36
Üzenet elküldve: 2016-01-11 22:06:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Nem mondhatni, hogy fitt és üde, hogy ere teljében van, nem véletlen, hogy egyelőre még csak incselkedik, s meglebegteti a folytatást. Noha tekintete alapján ez elkerülhetetlen lesz.
Magabiztosan marad a hímen, mintha nem lehetne elvitatni a helyét tőle, holott bármennyire is igyekszik leplezni, mellkasa még nem a megszokott ütemben és mértékben emelkedik és süllyed. Az éhes csillogás azonban ott lobog a skarlát szemekben.*
- Hajlamos vagyok mohó és kapzsi lenni. De hát nem neked is az volt a célod, hogy a végletekig juss, a határokat feszegesd? *Mosolyodik el szélesen, fehér fogait is kivillantva, miközben ismét közelebb hajol. Ezúttal szenvedélyes csókot oroz magának, mit végül egy játékos harapással zár a hím alsó ajkán.
A mozdulatra tekintete azonnal az emelkedő kézre rebben, ám néhány tűnődő pillanat után apró bólintással ad szabad utat. Egyelőre nem félti az előnyét, amennyire meg tudja állapítani, hamarabb sikerült összeszednie magát egy kicsit, mint Kharasshinak. Nem hiszi, hogy nagybátyja ezért, vagy legalábbis főleg nem ezért hajszolta agyon némi fizikai erőnlétért is, de a gyümölcse megvan. Mindazonáltal kíváncsi, mit akarhat a hím, így némileg engedékenyebb vele, míg nem érzékel valami aljas merényletre készülődést, vagy nem tér magához ő is túlságosan.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Nem mondhatni, hogy fitt és üde, hogy ere teljében van, nem véletlen, hogy egyelőre még csak incselkedik, s meglebegteti a folytatást. Noha tekintete alapján ez elkerülhetetlen lesz.
Magabiztosan marad a hímen, mintha nem lehetne elvitatni a helyét tőle, holott bármennyire is igyekszik leplezni, mellkasa még nem a megszokott ütemben és mértékben emelkedik és süllyed. Az éhes csillogás azonban ott lobog a skarlát szemekben.*
- Hajlamos vagyok mohó és kapzsi lenni. De hát nem neked is az volt a célod, hogy a végletekig juss, a határokat feszegesd? *Mosolyodik el szélesen, fehér fogait is kivillantva, miközben ismét közelebb hajol. Ezúttal szenvedélyes csókot oroz magának, mit végül egy játékos harapással zár a hím alsó ajkán.
A mozdulatra tekintete azonnal az emelkedő kézre rebben, ám néhány tűnődő pillanat után apró bólintással ad szabad utat. Egyelőre nem félti az előnyét, amennyire meg tudja állapítani, hamarabb sikerült összeszednie magát egy kicsit, mint Kharasshinak. Nem hiszi, hogy nagybátyja ezért, vagy legalábbis főleg nem ezért hajszolta agyon némi fizikai erőnlétért is, de a gyümölcse megvan. Mindazonáltal kíváncsi, mit akarhat a hím, így némileg engedékenyebb vele, míg nem érzékel valami aljas merényletre készülődést, vagy nem tér magához ő is túlságosan.*
2681. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-11 22:00:11
Üzenet elküldve: 2016-01-11 22:00:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Tiszteletbeli kalandorrá válni nem könnyű, igazivá pedig egyenesen nehéz, de Svir szerint egyik sem lehetetlen senkinek. Aki olyan vállalkozó szellemű és kalandvágyó, mint Rhebosse, annak kellő kitartással és bizonyos kellő áldozatok meghozása után hamar sikerülhet. És ez leginkább csak rajta múlik, nem a már okleveles, igazi, kipróbált kalandorokon, így Sviren sem igazán. Jó, az összes kalandorok közül valószínűleg éppen ő lenne kéznél, amikor a kalandori címet a nőnek adományoznák, de az igazán mellékes, pusztán csak véletlen egybeesés.*
- Nem hinném, hogy valaha is kikotyogja majd, nem az a szószátyár fajta. Esetleg ha hazáig követjük, akkor talán megtudhatunk valamit erről. *Közös előéletüket nem ismerve bárki azt hihetné, hogy ez csak a már eleve képtelennek ítélt ötlet kimondása, de aki látta, mi mindent csináltak már együtt, az a kellemes esti programok vagy legalábbis a megvalósításra érdemes tervek közé is sorolhatja az előbb kimondottakat.*
- Egészen komolyan. *Erősíti meg az ajánlatát a suttogásnál valamivel hangosabban.*
- Nálam ellakhatna, jó nagy ház maradt rám, külön szoba is jutna, nem a kemencéhez kellene bevackolnia magát. *Folytatja az ajánlat részletezését. A kemencéhez bevackolás már csak azért sem jöhet szóba, mert nála csak kályha akad, a legközelebbi kemence Darna mamáé. Darna mama pedig biztosan nem hagyná, hogy Rhebosse a kemencéje mellett töltse az éjszakát.*
- Megmutathatnám a révet, a sütödét, és még a régi malmot is. Nem mennek olyan gyorsan a dolgok mifelénk, mint itt, de azért Kalácsfalva a maga nemében páratlan, igen kiváló hely. Mit szól? Magára teríti azt a finom anyagot, amibe a ruhát hoztam, aztán akár így is, most is jöhet. *A végére egy tréfát is beszúr, hátha nem orrol meg érte Rhebosse.*
*Tiszteletbeli kalandorrá válni nem könnyű, igazivá pedig egyenesen nehéz, de Svir szerint egyik sem lehetetlen senkinek. Aki olyan vállalkozó szellemű és kalandvágyó, mint Rhebosse, annak kellő kitartással és bizonyos kellő áldozatok meghozása után hamar sikerülhet. És ez leginkább csak rajta múlik, nem a már okleveles, igazi, kipróbált kalandorokon, így Sviren sem igazán. Jó, az összes kalandorok közül valószínűleg éppen ő lenne kéznél, amikor a kalandori címet a nőnek adományoznák, de az igazán mellékes, pusztán csak véletlen egybeesés.*
- Nem hinném, hogy valaha is kikotyogja majd, nem az a szószátyár fajta. Esetleg ha hazáig követjük, akkor talán megtudhatunk valamit erről. *Közös előéletüket nem ismerve bárki azt hihetné, hogy ez csak a már eleve képtelennek ítélt ötlet kimondása, de aki látta, mi mindent csináltak már együtt, az a kellemes esti programok vagy legalábbis a megvalósításra érdemes tervek közé is sorolhatja az előbb kimondottakat.*
- Egészen komolyan. *Erősíti meg az ajánlatát a suttogásnál valamivel hangosabban.*
- Nálam ellakhatna, jó nagy ház maradt rám, külön szoba is jutna, nem a kemencéhez kellene bevackolnia magát. *Folytatja az ajánlat részletezését. A kemencéhez bevackolás már csak azért sem jöhet szóba, mert nála csak kályha akad, a legközelebbi kemence Darna mamáé. Darna mama pedig biztosan nem hagyná, hogy Rhebosse a kemencéje mellett töltse az éjszakát.*
- Megmutathatnám a révet, a sütödét, és még a régi malmot is. Nem mennek olyan gyorsan a dolgok mifelénk, mint itt, de azért Kalácsfalva a maga nemében páratlan, igen kiváló hely. Mit szól? Magára teríti azt a finom anyagot, amibe a ruhát hoztam, aztán akár így is, most is jöhet. *A végére egy tréfát is beszúr, hátha nem orrol meg érte Rhebosse.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370