//Második szál//
//Sayua//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Halkan nevet, megint nem kinevetni akarja, csak egyszerűen boldog, örül az életnek, a lánynak, és ez így bukik ki belőle. Aztán megcsókolja. Éppen nem a száján, hanem ahol tart, végtére is szerinte Sayua minden porcikája csókolni való.*
- Hm, kicsim, még az is lehet, hogy igazad van *mormolja.*
- Ne hidd! Nem bántanálak, nem foglak, egyáltalán, és védtelen sem vagy. Hatalmad van, nem is kicsi.
*Valóban érzi, hogy a lány nem csak azért kéri, hogy folytassa, mert félne leállítani. A száj hazudhat, de a teste reakciója bizony valódi, és édes és forró.
Ő pedig képtelen mást tenni, mint becézni és dédelgetni, lassan és óvatosan, fokozatosan szoktatva a lányt a simogatáshoz, az apró csókokhoz, majd még többhöz, elérve, hogy átadja magát neki, a pillanatnak.
Norke most hálát ad a maradék józan eszének, hogy a nadrágját visszavette, mert ez az egyetlen fék, ami visszatartja attól, hogy teljesen és egészen a magáévá tegye a kis vöröskét.*
~De még alig ismer. Nem vagyunk házasok sem. Nem hozhatom bajba. Nem hozhatom kényszerhelyzetbe!~
*Ott zsonganak a fejében a figyelmeztető mondatok, ugyanakkor a lány megadása, az odaadása, a mozdulatai, a hangja, mind arra tüzelnék, hogy vegyen el mindent, és adjon meg magának is mindent.
Kínlódva mozdul a fogadó ágyán, teste a lepedőnek feszül, önkéntelen ritmusban dörgölőzik hozzá, de a lány becézését nem hagyja abba. Sayuának mindent meg akar adni, a legcsodásabb érzést, újabb csókokat, többet és még, amíg csak nem sikolt a csodát érezve, vagy nem könyörög, hogy elég, vagy hogy még. Bármelyiket teljesíti, bármit, mindent.
És amikor vége, és a lány reszkető tagokkal levegő után kapkod, akkor ott hever ő is, arca a vöröske combjához simul, próbál valami épkézláb gondolatot összekaparni, valamit, amit mondhatna, miközben még szédül, és a szemei előtt fekete foltok táncolnak, az egyik keze még a lány csípőjét markolja, a másik remegve vándorol lefelé a saját testén, hogy aztán megállapodjon, miközben döbbenten szisszen fel.
Aztán hirtelen forróvá váló arcát még szorosabban simítja a lány bőréhez.*
~Ilyen se volt még!~