//Második szál//
//Norke//
-Hát, nem vagyok egy kényes úri hölgy, de azért szívesebben alszom egy frissen vetett, puha ágyban, mint a harmatos avarban.
*Jegyzi meg somolyogva. Ugyan otthon, a szüleinél aludt utoljára igazán kényelmes ágyban, ami sehol sem nyomott, nem lejtett, egyszerű, de kényelmes volt. Viszont amióta eljött hazulról, mindig fogadókban, esetleg istállókban húzta meg magát, már hozzászokott ahhoz, hogy nem tollpárnára hajtja le este a fejét.*
-Tényleg, sikerült megszerezni a Holdudvarra nézőt?
*Csillannak fel szemei meglepetten. Nem volt biztos benne, hogy szabad lesz a szoba, hiszen ennek van az egyik legszebb kilátása, ezért nyilván népszerű a vendégek körében, de úgy tűnik, most szerencséjük volt.*
-Mindenkinek az igényeit próbálja kielégíteni a fogadó.
*Mosolyodik el ő is, örül, hogy Norke nem kezeli rosszul a dolgot. Ő ideges, még szép, hiszen most derül ki, hány ágyat kaptak, mekkorát, hogyan is alszanak... Nem marad le az előtte haladó férfitól, amikor kitárul az ajtó, rögtön választ is kap kérdéseire. Ez, bárhogy is számolja, csupán egy ágy, két személynek. Arcán egy árny suhan, amolyan kétségbeesésféle, hiszen így nem nagyon van választásuk. Azt pedig nem fogja hagyni, hogy bármelyikőjük is a földön aludjon. Mármint ő szívesen bevállalná, ha Norkénak úgy kényelmesebb, de azt valószínűleg ő nem hagyná. Ekkor ismét megszólal, úgy tűnik, ugyan az az eshetőség jutott neki is eszébe.*
-Szó sem lehet róla! *Vágja rá határozottan.* Megmentetted a az életem, segítettél átkelni a folyón, visszakísértél a városba, és még csak meg sem háláltam. Ezek után nem hagyhatom, hogy míg én az ágyon alszom, te a földet foglald el.
*Hangja ellenkezést nem tűrő, ebből nem enged. Ha a férfi nem enged a padlóból, akkor majd ő is ott fog aludni.*
-Na, gyere, menjünk beljebb!
*Fogja meg a kezét, és beljebb húzza, hogy jobban szemügyre vehesse a szobát. Olyan mint a többi, amikben eddig megszállt, itt mégis egy kellemes, megnyugtató légkör uralkodik, bár lehet, hogy ez nem a szoba érdeme.*