Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 127 (2521. - 2540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2540. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-03 04:14:35
Üzenet elküldve: 2015-10-03 04:14:35
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
// Ismeretlen ismerős //
*A kérdése meglepi a férfit, de azért válaszol rá és ez megnyugtatja Mirát, mert így nem kell attól tartania, hogy tapasztalt ágyast kell játszania. Valószínűleg abból az időből ismeri Mynát, amikor még csak kihasználták és nem abba, amikor már a lány használta ki a férfiakat.*
-Igen szerencsére voltak mások is, de nem elegen. *Hunyja le a szemeit szomorkásan, mert ebbe belegondolni is rossz.*
-Természetesen senkiben sem kötelező megbízni, de nem dobjuk fel egymást és nem hagyunk hátra senkit. Egy jó ember élete fontosabb néha, mint a küldetés sikeressége. A szakembereket nehéz pótolni, míg munkát találunk mást is ugye. A csapatmunka jól működik és lehet számítani a többiekre, ha kell. *Tart egy kis szünetet és belekortyol ismét a finom nedűbe.*
-Szerintem még annyira nem vagyunk a köztudatban, de ez nem is baj, mert addig is nyugtunk van a törvény szolgáitól. *Elgondolkozik a férfi szavain és közben leengedi a keresztbe tett lábát a másik mellé és gy ül tovább az íróasztalon.*
-Szóval inkább a távolsági fegyverekkel bánsz mesterien? *Elég idős, hogy valami fegyvernek a mestere lehessen és ha pont az íjászatban jeleskedik, akkor tökéletes tanára lehetne Valielnek, akire sajnos nem jut elég ideje a lánynak.*
-Ez esetben tudnék ajánlani egy olyan munkát, hogy egyik új tanoncunk megtaníthatnád jól célozni és lőni, fáradozásod nem maradna fizetség nélkül és közben még több tagot is lehet megismersz, hogy eldöntsd csatlakoznál e hozzánk. *Ez elég jó ajánlat lehet és így nem érezheti nagyon belekényszerítve sem magát Marcus. Mira szinte biztos, hogy ha jó benyomást kelt a klán a férfinak és csatlakozik akkor mind a ketten jól járnak majd.*
*A kérdése meglepi a férfit, de azért válaszol rá és ez megnyugtatja Mirát, mert így nem kell attól tartania, hogy tapasztalt ágyast kell játszania. Valószínűleg abból az időből ismeri Mynát, amikor még csak kihasználták és nem abba, amikor már a lány használta ki a férfiakat.*
-Igen szerencsére voltak mások is, de nem elegen. *Hunyja le a szemeit szomorkásan, mert ebbe belegondolni is rossz.*
-Természetesen senkiben sem kötelező megbízni, de nem dobjuk fel egymást és nem hagyunk hátra senkit. Egy jó ember élete fontosabb néha, mint a küldetés sikeressége. A szakembereket nehéz pótolni, míg munkát találunk mást is ugye. A csapatmunka jól működik és lehet számítani a többiekre, ha kell. *Tart egy kis szünetet és belekortyol ismét a finom nedűbe.*
-Szerintem még annyira nem vagyunk a köztudatban, de ez nem is baj, mert addig is nyugtunk van a törvény szolgáitól. *Elgondolkozik a férfi szavain és közben leengedi a keresztbe tett lábát a másik mellé és gy ül tovább az íróasztalon.*
-Szóval inkább a távolsági fegyverekkel bánsz mesterien? *Elég idős, hogy valami fegyvernek a mestere lehessen és ha pont az íjászatban jeleskedik, akkor tökéletes tanára lehetne Valielnek, akire sajnos nem jut elég ideje a lánynak.*
-Ez esetben tudnék ajánlani egy olyan munkát, hogy egyik új tanoncunk megtaníthatnád jól célozni és lőni, fáradozásod nem maradna fizetség nélkül és közben még több tagot is lehet megismersz, hogy eldöntsd csatlakoznál e hozzánk. *Ez elég jó ajánlat lehet és így nem érezheti nagyon belekényszerítve sem magát Marcus. Mira szinte biztos, hogy ha jó benyomást kelt a klán a férfinak és csatlakozik akkor mind a ketten jól járnak majd.*
2539. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-03 03:52:39
Üzenet elküldve: 2015-10-03 03:52:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Ismeretlen ismerős //
*Meglepődik hogy ilyen konkrétan rákérdez a dologra Mira, kicsit olyan mintha nem is magáról beszélne, de persze halvány fogalma sincs arról hogy nem Mynával van dolga és oka sincsen feltételezni ilyesmit, inkább arra gondol hogy így próbálja elszigetelni magától a fájó múltat szerencsétlen.*
- Jó tudni hogy nem én voltam az egyetlen.
*Inkább így fogalmazza meg a lényeget és ezt akkor le is zárná ennyivel. Az ágyon egész a falig feltornázza magát és annak nekidőlve kortyol ő is egy jó nagyot a finom söréből. Tekintete közben végig az embert követi, igazán szép teremtés. Arra kínosan ügyel hogy szemein kívül máshová csak akkor nézzen amikor Mira háttal van neki, így megtartja az úriember látszatát.*
- A kis Vércséidről. Társaságban persze mindent könnyebb mint egyedül, de a lebukás esélye is nagyobb hiszen meg kell bíznod a többiekben. Megérné nekem ez a kockázat? Valami szedett-vetett bandácskába becsatlakozni és az ő kezükbe adni az életem? Vagy lehet rájuk számítani? Ismered-e őket eléggé? Mit csináltok pontosan és mennyire vagytok benne a köztudatban?
*Az hogy ő nem hallott még Vércsékről nem jelent semmit, hisz csak pár napja érkezett. A helyzet talán kissé kellemetlen mert Mira bizonyára keveset szeretne elárulni addig amíg "Marcus" nem csatlakozik hozzájuk. Kim viszont magáról nem szeretne elárulni sokat amíg meg nem tudja hogy egyáltalán mifélék ezek a jómadarak.*
- Hogy én miben vagyok jó?
*Kortyol egy újabb nagy adagot söréből.*
~Ez de jól esik.~
- Hát a kardforgatásban nem.
*Elvigyorodik de ezt hamar megint italába rejti.*
- Ahogy te is tapasztaltad. De fogalmazzunk úgy, hogy nincs is rá szükségem. Csak az jut hozzám elég közel akinek én engedem.
*Valakinek egy keveset engednie kell, az álruhákról viszont inkább nem beszélne. A beszélőkéjét és az eszét pedig már lemérhette a lány az úton idefelé.*
*Meglepődik hogy ilyen konkrétan rákérdez a dologra Mira, kicsit olyan mintha nem is magáról beszélne, de persze halvány fogalma sincs arról hogy nem Mynával van dolga és oka sincsen feltételezni ilyesmit, inkább arra gondol hogy így próbálja elszigetelni magától a fájó múltat szerencsétlen.*
- Jó tudni hogy nem én voltam az egyetlen.
*Inkább így fogalmazza meg a lényeget és ezt akkor le is zárná ennyivel. Az ágyon egész a falig feltornázza magát és annak nekidőlve kortyol ő is egy jó nagyot a finom söréből. Tekintete közben végig az embert követi, igazán szép teremtés. Arra kínosan ügyel hogy szemein kívül máshová csak akkor nézzen amikor Mira háttal van neki, így megtartja az úriember látszatát.*
- A kis Vércséidről. Társaságban persze mindent könnyebb mint egyedül, de a lebukás esélye is nagyobb hiszen meg kell bíznod a többiekben. Megérné nekem ez a kockázat? Valami szedett-vetett bandácskába becsatlakozni és az ő kezükbe adni az életem? Vagy lehet rájuk számítani? Ismered-e őket eléggé? Mit csináltok pontosan és mennyire vagytok benne a köztudatban?
*Az hogy ő nem hallott még Vércsékről nem jelent semmit, hisz csak pár napja érkezett. A helyzet talán kissé kellemetlen mert Mira bizonyára keveset szeretne elárulni addig amíg "Marcus" nem csatlakozik hozzájuk. Kim viszont magáról nem szeretne elárulni sokat amíg meg nem tudja hogy egyáltalán mifélék ezek a jómadarak.*
- Hogy én miben vagyok jó?
*Kortyol egy újabb nagy adagot söréből.*
~Ez de jól esik.~
- Hát a kardforgatásban nem.
*Elvigyorodik de ezt hamar megint italába rejti.*
- Ahogy te is tapasztaltad. De fogalmazzunk úgy, hogy nincs is rá szükségem. Csak az jut hozzám elég közel akinek én engedem.
*Valakinek egy keveset engednie kell, az álruhákról viszont inkább nem beszélne. A beszélőkéjét és az eszét pedig már lemérhette a lány az úton idefelé.*
2538. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-01 15:34:20
Üzenet elküldve: 2015-10-01 15:34:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A szemei nehezen nyílnak ki. Meglátja a plafont, amibe még mindig nem talál semmi kivetni valót.*
~Hohó! Egy pók~
*Örül a felfedezésének és felül az ágyon. Sóhajt egy nagyot és felhúzza jobb lábára a bal csizmáját. Mikor felfedezi a hibát leveszi a lábbelit és átveszi másik lábára. Megfogja másik csizmáját és felhúzza jó lábára. Megfogja övét, fél kézzel betűri a pólóját a nadrágjába, majd felteszi az övét. Megigazítja kardtokját, hogy ne zavarja a lábát és megszorítja a kis bőrövet. Megigazítja hosszú haját, kinyitja az ajtót a kulcslyukban benne hagyja a kulcsot, majd kinyitja az ablakot. Beleszagol a friss levegőbe, élvezi a csípő, hideg szelet, majd kimászik az ablakon.*
~Hohó! Egy pók~
*Örül a felfedezésének és felül az ágyon. Sóhajt egy nagyot és felhúzza jobb lábára a bal csizmáját. Mikor felfedezi a hibát leveszi a lábbelit és átveszi másik lábára. Megfogja másik csizmáját és felhúzza jó lábára. Megfogja övét, fél kézzel betűri a pólóját a nadrágjába, majd felteszi az övét. Megigazítja kardtokját, hogy ne zavarja a lábát és megszorítja a kis bőrövet. Megigazítja hosszú haját, kinyitja az ajtót a kulcslyukban benne hagyja a kulcsot, majd kinyitja az ablakot. Beleszagol a friss levegőbe, élvezi a csípő, hideg szelet, majd kimászik az ablakon.*
2537. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-30 22:13:31
Üzenet elküldve: 2015-09-30 22:13:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* A lépcsőn haladva újabb ásítást nyom el. Ahogy megtalálja szobáját be is lép. ~ Jobb, mint reméltem! ~ Állapítja meg, örül, hogy normális körülmények között töltheti az éjszakáját. Első dolga, hogy bezárja ajtaját, majd az ablakhoz megy. A kilátás egészen megbabonázza, ki is nyitja az ablakot friss levegőért, és a panoráma kedvéért. Egészen lenyűgözi a Holdudvar ezüstben égő látványa, ahogyan az öreg tölgy lombkoronáján fehér táncot járnak a kocsányos levelek. Az udvar a kövezett járdáját és márványpadjait sugárzó aurával ruházza fel a hajnali égitest, ezt már szinte mágikusnak véli Delathar, a természet szépségét sosem vette félvállról, hanem csodálta azt. ~ Na elég a bámészkodásból! ~ Gondolja, majd behajtja az ablakot, a holdfény halvány fénye mellett megszabadul ruháitól. Bakancsát az ágy mellé, fegyverét és páncélját pedig az asztalra teszi. Az asztalon lévő víznél megmosakszik, megszabadulva az edzés porától. Miután végzett hiányos ruházatában az ágyba veti magát, kését azért maga mellé teszi, hogy nyugodtabb legyen. Az álom hamar elnyomja, álmában újra vele lehet, így szépítve magányos napjait... *
2536. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-30 14:51:53
Üzenet elküldve: 2015-09-30 14:51:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Pontosabban nem kifele, hanem felfele sétál. Ugyanis feliparkodik a lépcsőn. Most kicsi a forgalom az épületben, úgyhogy talán senkinek nem fog feltűnni, ha felsurran az emeletre úgy, hogy semmilyen kulcsa nincsen. Meg amúgy is, az emeleten tartózkodni nem bűn. Meg szigorúan véve még az sem bűn, hogy végigpróbálgassa pár szobaajtó kilincsét, finomat, hogyha van bent valaki, ne nagyon lehessen észrevenni (vagy legalábbis meghallani), hogy valaki bejutni próbálkozik. Hátha az egyik ajtót véletlenül valaki nyitva felejtette. Ha pedig észreveszi valaki, amit csinál, esetleg véletlenül rányit valakire, akkor egyszerű bocsánatkéréssel előzi meg a bajt, elmotyogva azt, hogy eltévesztette az ajtószámot, és sűrű elnézések közepette le is lép inkább. Mindenesetre összességében úgy tervezi, hogy gondja nem fog adódni a kis akciójából. Ami viszont a nagyobb baj, hogy pénze sem, mert sajnos nem talál üres, nyitott szobát, amiben van bármi lopható is, úgyhogy feladván halad tovább. Hogy ne szúrja ki a fogadós, a Holdudvar felé hagyja el a helyet. Nagyot nyel, mielőtt leugrana az emelet magasságból, de mivel bokorra érkezik, nem lehet nagy gondja, meg amúgy sem magas az épület alsó szintje.*
2535. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-28 16:15:56
Üzenet elküldve: 2015-09-28 16:15:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Beteszi a zárba a kulcsot és ha bár kicsit szorul is sikerül kinyitni az ajtót. Átlépi a küszöböt, magára zárja a szoba ajtaját és a kulcsot ledobja az asztalra. Lecsatolja övét, kitűri a pólóját nadrágjából. Ledobja cipőit és a mosdótálhoz lép. Lemossa arcát, megmossa kezét, kicsit bevizezi a mellkasát és végez is a mosdással. Az ablakhoz lép és nézi a holdudvart. Fura melegséget árasztott az emberek sokasága, ahogy átmennek az holdudvaron.*
~Igazából utána is fizethettem volna. Itt kilehetett volna szökni~
*Sóhajt.*
~Gratulálok, te tolvaj zseni!~
*Mosolyogja el magát. Belenéz a tükörbe. Látja magán, hogy fáradt. Ledől az ágyra és a fal felé fordul. Mikor rájön, hogy nem tud elaludni a plafont kezdi el teljes erőbedobással nézni. A fal nem omlik, a vakolat, nem jön le és még repedés sincs rajta. Így elég nehéz kritikát keresni egy plafonban. Visszafordul a fal felé. Nem sokkal ezután nem áll be változás. Még mindig nem tud elaludni. Feláll és az asztalhoz menne, de útja közben belerúg a mosdó vödörbe és az egy gyönyörű bukfenc után fejre áll.*
- A FRANCBA!
*Ordítja el magát és gyorsan elkapja cuccait a víz elől.*
~Gratulálok!~
*Veregeti gondolatban hátba magát a lány és gyorsan felállítja a vödröt. Ahelyett, hogy megszidná magát vesz tíz mély levegőt, visszafekszik az ágyra és úgy dönt, hogy most kicsit nyugton marad.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.09.28 18:55:15, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása; múlt helyett jelen idő; jelek javítása.
~Igazából utána is fizethettem volna. Itt kilehetett volna szökni~
*Sóhajt.*
~Gratulálok, te tolvaj zseni!~
*Mosolyogja el magát. Belenéz a tükörbe. Látja magán, hogy fáradt. Ledől az ágyra és a fal felé fordul. Mikor rájön, hogy nem tud elaludni a plafont kezdi el teljes erőbedobással nézni. A fal nem omlik, a vakolat, nem jön le és még repedés sincs rajta. Így elég nehéz kritikát keresni egy plafonban. Visszafordul a fal felé. Nem sokkal ezután nem áll be változás. Még mindig nem tud elaludni. Feláll és az asztalhoz menne, de útja közben belerúg a mosdó vödörbe és az egy gyönyörű bukfenc után fejre áll.*
- A FRANCBA!
*Ordítja el magát és gyorsan elkapja cuccait a víz elől.*
~Gratulálok!~
*Veregeti gondolatban hátba magát a lány és gyorsan felállítja a vödröt. Ahelyett, hogy megszidná magát vesz tíz mély levegőt, visszafekszik az ágyra és úgy dönt, hogy most kicsit nyugton marad.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.09.28 18:55:15, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása; múlt helyett jelen idő; jelek javítása.
2534. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-26 17:15:35
Üzenet elküldve: 2015-09-26 17:15:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogyan felébred, frissnek és kipihentnek érzi magát. Már ami a belsőt illeti... Az arcán csíkok húzódnak végig, amit az ágynemű hagyott. Haja zilált, még mindig tele mindenféle dologgal az erdőből, ruhája pedig szintén össze-vissza áll. Föltápászkodik és a mosdótálhoz sétál. Kezeit módszeresen megmossa a friss, tiszta vízben, majd az arcára is löttyint egy kicsit. Végighúzza kezét a haján, próbálva ujjaival kifésülni, de a gubancok nem engednek. Odaporoszkál hát a tükörhöz, és leül az előtte álló asztalhoz, közben vizslatva arcát. ~Beteges egy színem van.~ További próbálkozásokat tesz, hogy rendbe szedje magát, majd bő fél óra múlva inkább föladja. Állát a kezére támasztva néz farkasszemet a tükörben látható nővel.
Eltelik így egy kis idő, közben a lány gondolkodik, mihez is kezdjen. Jó volna megnézni a várost, hiszen még nem volt alkalma igazán megismerni. Valami munka sem ártana, hogy továbbra is tetőt tudhasson a feje fölött éjszakánként. Na meg egy fürdés... Úgy határozik hát, hogy útra kel. Zsákját benne kis lantjával hátára veszi, szíját keresztbe veti magán, majd kinyitja az ajtót és a lépcsőn lesétálva, a fogadón át indul a városba.*
Eltelik így egy kis idő, közben a lány gondolkodik, mihez is kezdjen. Jó volna megnézni a várost, hiszen még nem volt alkalma igazán megismerni. Valami munka sem ártana, hogy továbbra is tetőt tudhasson a feje fölött éjszakánként. Na meg egy fürdés... Úgy határozik hát, hogy útra kel. Zsákját benne kis lantjával hátára veszi, szíját keresztbe veti magán, majd kinyitja az ajtót és a lépcsőn lesétálva, a fogadón át indul a városba.*
2533. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-26 15:32:28
Üzenet elküldve: 2015-09-26 15:32:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
*Átnyúl az asztalon, a férfi kezéért nyúl, hogy összefonják ujjaikat. Somolyog.*
- Csinálhatod máshogy. Szerintem neked feküdne a dolog, valld be. - *Nem mintha nem szórakoztatná roppantul, ha Khant kretén kis kantáros nadrágban látná kertben, de valahogy úgy képzeli, hogy aki a Harc útjára lépett, örök hűséget fogadott ennek az életnek is, és a másik mégiscsak úgy lenne elemében igazán, ahogy ő is nevezi magában néha: lovagként.*
- Napolunk. - *Bólint.* - Lehet, könnyebb lenne, ha nem kedvemre nevezhetném el, hanem valaki megmondaná, mi legyen, aztán csak bele kellene törődni. Így túl sok a lehetőség.
*Elismerően hümmög a félszemű szóvirágain.*
- Istenségről? Az fura. Nem ennek a típusnak nézném. Mármint, téged is mit összegyőzködlek, sorsról, forgandó szerencséről. Őt valahogy még földhöz ragadtabbnak gondolnám. - *Leheletnyivel szélesül vigyora.* - Mármint, na, érted.
*A bókokra már elégedetten hátradől. Feladja felháborodottságát. Bár nemigen szívleli, ha bárki is féltékenységi jelenetet rendez bármi okból, Khan komédiázása mulattatja, olyannyira, hogy még javaslatokkal is kiegészíti kirohanását.*
- Nem tennélek ki a folyamatos hajkurászással járó fáradalmaknak. Majd csengőt, jelzőszalagot, vagy pirossal festett táblát aggatok magamra, mely hirdeti a világnak, ki jogosult erre-arra hajtogatni a szoknyám. Esetleg a rézkád helyett szerezhetnél erényövet, öklömnyi láncszemekkel, többkilós lakattal.
*Hátralöki magát a székén, annak hátraborulás-határán szökken fel az ülőalkalmatosságról. Kapva kap az új kalandon, elvégre majdnem két nap virradt rájuk anélkül, hogy szörnylényet aprítanának, vagy egyik veszélyből a másikba nyargalnának. Dolguk úgy sincs, még jó pár napig nem tudnak elindulni kicsiny karavánjukkal tartósan Amon Ruadh felé. Így aztán szimpatizál a szökés gondolatával.
Mivel tréfás kedvében találja az ötlet, a Gabriennek összekészített csomagocskát úgy dönt, magával viszi, és csak egy levélkét csúsztat a szobájuk ajtaja alatt be a Janeynek meg a kolosszusnak. Mentében felröhint, ha Khan méricskélő tekintetével találkozik, kifejti:*
- Vinerra pénzét csak így átlökni nekik túl egyszerű volna. Majd eldugjuk az úton valahol. Kapnak hozzá kincses térképet.
- Csinálhatod máshogy. Szerintem neked feküdne a dolog, valld be. - *Nem mintha nem szórakoztatná roppantul, ha Khant kretén kis kantáros nadrágban látná kertben, de valahogy úgy képzeli, hogy aki a Harc útjára lépett, örök hűséget fogadott ennek az életnek is, és a másik mégiscsak úgy lenne elemében igazán, ahogy ő is nevezi magában néha: lovagként.*
- Napolunk. - *Bólint.* - Lehet, könnyebb lenne, ha nem kedvemre nevezhetném el, hanem valaki megmondaná, mi legyen, aztán csak bele kellene törődni. Így túl sok a lehetőség.
*Elismerően hümmög a félszemű szóvirágain.*
- Istenségről? Az fura. Nem ennek a típusnak nézném. Mármint, téged is mit összegyőzködlek, sorsról, forgandó szerencséről. Őt valahogy még földhöz ragadtabbnak gondolnám. - *Leheletnyivel szélesül vigyora.* - Mármint, na, érted.
*A bókokra már elégedetten hátradől. Feladja felháborodottságát. Bár nemigen szívleli, ha bárki is féltékenységi jelenetet rendez bármi okból, Khan komédiázása mulattatja, olyannyira, hogy még javaslatokkal is kiegészíti kirohanását.*
- Nem tennélek ki a folyamatos hajkurászással járó fáradalmaknak. Majd csengőt, jelzőszalagot, vagy pirossal festett táblát aggatok magamra, mely hirdeti a világnak, ki jogosult erre-arra hajtogatni a szoknyám. Esetleg a rézkád helyett szerezhetnél erényövet, öklömnyi láncszemekkel, többkilós lakattal.
*Hátralöki magát a székén, annak hátraborulás-határán szökken fel az ülőalkalmatosságról. Kapva kap az új kalandon, elvégre majdnem két nap virradt rájuk anélkül, hogy szörnylényet aprítanának, vagy egyik veszélyből a másikba nyargalnának. Dolguk úgy sincs, még jó pár napig nem tudnak elindulni kicsiny karavánjukkal tartósan Amon Ruadh felé. Így aztán szimpatizál a szökés gondolatával.
Mivel tréfás kedvében találja az ötlet, a Gabriennek összekészített csomagocskát úgy dönt, magával viszi, és csak egy levélkét csúsztat a szobájuk ajtaja alatt be a Janeynek meg a kolosszusnak. Mentében felröhint, ha Khan méricskélő tekintetével találkozik, kifejti:*
- Vinerra pénzét csak így átlökni nekik túl egyszerű volna. Majd eldugjuk az úton valahol. Kapnak hozzá kincses térképet.
2532. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-26 14:58:33
Üzenet elküldve: 2015-09-26 14:58:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
- Nekem is több a gyakorlatom a lebontásukban, szóval ha a végeredmény valamiért nem tetszene, akkor seperc alatt szétkapom a helyet. - *Mindent a dolgok pozitívabb végéről, ugyebár. A zsoldossereg egykori fosztogatókapitánya módszeres effektivitással látott el bármilyen feladatot, amelyek a pusztításra, rombolásra és megsemmisítésre lettek kihegyezve. Elfogadta és magáénak tulajdonította ezt a szerepet, melyekről akkoriban úgy tartotta, hogy előre leosztottak, s hogy az élet csak könnyebb lesz azáltal, ha nem próbálnak ellenük ágálni.*
- Címzetes lovagja voltam, az. A mai napig fogalmam sincs, hogy a melák hogyan akart azokból a tökfejekből lovagokat faragni. Én eleve nem értettem egyet azzal, hogy mindüket lovaggá akarták nevelni. Ott volt például Letrion: az a fickó inkább volt sunyi tőrhajigálónak való, mint mellvértes kardvívó. - *Sóhajt, toroköblítéshez megfelelő italt keres.* - Másképp csináltam volna. De értem a célzást és kapaszkodj meg, mielőtt lefordulsz az ágyszélről: igazat adok neked. Gyakran bánom meg, hogy pofázok, amikor hallgatnom kellene, vagy épp fordítva.
*Eltűnődik a folytatás lehetőségén, mint tette azt mglehetőst gyakran az elmúlt néhány napban, főként azóta, hogy Rilai először beleültette füleikbe a bogarat az esetleges déli visszaköltözésről. Az ösvény, amit korábban akartak maguknak kikövezni, nem vonzó többé a félszeműnek. Leszarja a lovagi címet és a vele járó előjogokat, kiváltságokat. Eleget látott testvérén keresztül belőle ahhoz, hogy élete hátralévő éveiben se kerüljön közelebbi viszonyba vele.*
~ Minek változtatni azon, ami eddig is jól működött? ~
- Napolunk? - *Biccent a fogadónév-mizériára, de tudja, hogy ez még csak a nyitánya volt egy hosszú és fáradalmas munkának, amelyen majd ama későbbi időpontban még kínkeservvel kell átverekedni magukat. De hogy mi volt a baj a Taknyos Törpével?*
- Néha nem tudom megmondani, hogy mi jár abban a fafejben. Makacs mint az öszvér, a sajátjának tartott utat helyesli, és általában csak azt hajlandó követni. Következetesen kitart mellette, de emiatt olyan mint a merev tölgytörzs. Én jobban szeretem az életet egy szál nádként élni. - *Roppant elégedett magával, hogy ilyen szépen ki tudja fejezni a gondolatait és ezt Rilai tudtára is adja egy ezertalléros vigyor képében.* - Mostanság sokat hadovál valamilyen istenségekről is, akiket Thargarod lángjaiban látott először. Fogalmam sincs, mi a terve velük, de láttam már néhány prófétát meggazdagodni jól sikerült hazugságokon. Meg is említem neki, hogy ilyen irányú tervek esetén számíthat rám, mint üzlettárs. Van néhány sztorim még a régi időkből, némi átalakítással eladhatók egy vallás alapjának is. - *Széttárja kezeit, ahogy a lány ál-dühödten ráfordul és pellengérre állítja. Kvázi.*
- Rólad? Hogy Lanawin kerekségének legtökéletesebb teremtése vagy számomra. A férfiakról, akik krumpliföldre járnak, hogy a magadfajta éteri jelenéseket felhasználják saját beteges képzelgéseik tárgyául, már annál többet. Annak a mélaképű elfnek se állt jól soha a szeme, meg aztán ha egyszer csempészkirálynő leszel, tucatjával hajthatom el szoknyád mellől a gaztevőket. Az a szerepkör már foglalt és egyelőre nem kíván visszavonulni az aktív munkától. - *Ezúttal nem próbálkozik arc- és gesztusjátékkal mismásolni. Egyszerre gondolja vérkomolyan amit mond és gyermetegen komolytalanul is. Nincsen az levésve sehol, hogy a kettő nem férhet meg egymás mellett.*
- Hagyjuk itt a várost. Most. Menjünk le és nézzük meg a birtokot. Tájoljuk, felépítjük magunknak képzeletben és elrendezzük körülötte a terepet: a virágoskert határát és a mi kis saját pityókamezőnkét is. - *Elunta mostanra a város nyüzsgését, hatványozottan. Nincs kimondott lételeme, ami nélkül képtelen volna meglenni huzamosabb időn keresztül, de nem is ezért jöttek Artheniorba. A szüntelen zsivaly után sajdítóan üde változás lenne a vidéki levegő.*
- Címzetes lovagja voltam, az. A mai napig fogalmam sincs, hogy a melák hogyan akart azokból a tökfejekből lovagokat faragni. Én eleve nem értettem egyet azzal, hogy mindüket lovaggá akarták nevelni. Ott volt például Letrion: az a fickó inkább volt sunyi tőrhajigálónak való, mint mellvértes kardvívó. - *Sóhajt, toroköblítéshez megfelelő italt keres.* - Másképp csináltam volna. De értem a célzást és kapaszkodj meg, mielőtt lefordulsz az ágyszélről: igazat adok neked. Gyakran bánom meg, hogy pofázok, amikor hallgatnom kellene, vagy épp fordítva.
*Eltűnődik a folytatás lehetőségén, mint tette azt mglehetőst gyakran az elmúlt néhány napban, főként azóta, hogy Rilai először beleültette füleikbe a bogarat az esetleges déli visszaköltözésről. Az ösvény, amit korábban akartak maguknak kikövezni, nem vonzó többé a félszeműnek. Leszarja a lovagi címet és a vele járó előjogokat, kiváltságokat. Eleget látott testvérén keresztül belőle ahhoz, hogy élete hátralévő éveiben se kerüljön közelebbi viszonyba vele.*
~ Minek változtatni azon, ami eddig is jól működött? ~
- Napolunk? - *Biccent a fogadónév-mizériára, de tudja, hogy ez még csak a nyitánya volt egy hosszú és fáradalmas munkának, amelyen majd ama későbbi időpontban még kínkeservvel kell átverekedni magukat. De hogy mi volt a baj a Taknyos Törpével?*
- Néha nem tudom megmondani, hogy mi jár abban a fafejben. Makacs mint az öszvér, a sajátjának tartott utat helyesli, és általában csak azt hajlandó követni. Következetesen kitart mellette, de emiatt olyan mint a merev tölgytörzs. Én jobban szeretem az életet egy szál nádként élni. - *Roppant elégedett magával, hogy ilyen szépen ki tudja fejezni a gondolatait és ezt Rilai tudtára is adja egy ezertalléros vigyor képében.* - Mostanság sokat hadovál valamilyen istenségekről is, akiket Thargarod lángjaiban látott először. Fogalmam sincs, mi a terve velük, de láttam már néhány prófétát meggazdagodni jól sikerült hazugságokon. Meg is említem neki, hogy ilyen irányú tervek esetén számíthat rám, mint üzlettárs. Van néhány sztorim még a régi időkből, némi átalakítással eladhatók egy vallás alapjának is. - *Széttárja kezeit, ahogy a lány ál-dühödten ráfordul és pellengérre állítja. Kvázi.*
- Rólad? Hogy Lanawin kerekségének legtökéletesebb teremtése vagy számomra. A férfiakról, akik krumpliföldre járnak, hogy a magadfajta éteri jelenéseket felhasználják saját beteges képzelgéseik tárgyául, már annál többet. Annak a mélaképű elfnek se állt jól soha a szeme, meg aztán ha egyszer csempészkirálynő leszel, tucatjával hajthatom el szoknyád mellől a gaztevőket. Az a szerepkör már foglalt és egyelőre nem kíván visszavonulni az aktív munkától. - *Ezúttal nem próbálkozik arc- és gesztusjátékkal mismásolni. Egyszerre gondolja vérkomolyan amit mond és gyermetegen komolytalanul is. Nincsen az levésve sehol, hogy a kettő nem férhet meg egymás mellett.*
- Hagyjuk itt a várost. Most. Menjünk le és nézzük meg a birtokot. Tájoljuk, felépítjük magunknak képzeletben és elrendezzük körülötte a terepet: a virágoskert határát és a mi kis saját pityókamezőnkét is. - *Elunta mostanra a város nyüzsgését, hatványozottan. Nincs kimondott lételeme, ami nélkül képtelen volna meglenni huzamosabb időn keresztül, de nem is ezért jöttek Artheniorba. A szüntelen zsivaly után sajdítóan üde változás lenne a vidéki levegő.*
2531. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-26 14:45:50
Üzenet elküldve: 2015-09-26 14:45:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
- Nem tudom, soha nem emeltem falat vagy ácsoltam tetőt. - *Tárja szét kezeit a férfi szavaira. De hát valahogy csak megoldják. Rilai legalábbis abban bízik, hogy segítségül hívhatja a környéken lézengőket, meg az ügyes kezű mesterembereket, meg satöbbi. Erről ugyan nincs információja, de úgy sejti, Amon Ruadh kis települése menten visszanépesülhet, amint a Thargok ismét aktívan ténykedni kezdtek a hegyen.*
- Szerintem nincs mit kiváltani az életeden. A lovagjai voltatok, ha van esze, visszafogad, de legalábbis békén hagy benneteket, akárhogy is volt régen az elválás. - *Hunyorogva előveszi legszebb mosolyát.* - Csak az elején ne beszélj, ha nem muszáj. Majd én visszahízelgem mindnyájunkat, aztán mehet a menet onnan, ahonnan abbahagytátok.
*Egy ideig elvannak még a fogadónevek kiötlésével. Minthogy semmi sem lehet méltó vágyálmai tavernájához, végül mindet elveti, ám nagyon szórakoztató tevékenységnek tartja kifundálni a kreténebbnél kreténebb elnevezéseket. Aztán ő is állát két kézhátára rakja az asztallapon. Szórakozottan elbámulja az asztalfőn trónoló alapkövet.*
- Fogalmam sincs. Remélem, igen. De nem ismerem Gabrient. Gondolod, a kemény fejével nem tudna ráállni a mi utunkra? - *Khanra sandít.* - Nem az a nyitott könyv, ha érted, hogy mondom. De Janemita szerintem megy, ahova ő. Ez már csak így megy, azt hiszem.
*Feltápászkodik a kényelmesen elfetrengő ülőpozícióból, mikor a férfi számon kérő jelleggel közelebb vonja saját székét. Ívelt szemöldökét felvonja, hangja őszintén felháborodott és egyszersmind sértettségtől sajgó. Viselkedését csak az ajkain-szemében bujkáló kacér pajkosság leplezheti le.*
- Szégyelld magad! Mit gondolsz te rólam, tulajdonképp? - *Bár Syoud a maga megejtően tahó viselkedésével közel-távol imponált minden női személynek Amon Ruadhon, Rilai fejében meg sem fordult bármi, ami komolyabb egy kis játékos évődésnél. Ha már itt tartunk egyébként, jó ideig ez Khannal is hasonlóképp volt.* - Én nem krumpliföldes típusú lány vagyok. Érezd magad végletekig egyedülállónak és különlegesnek!
- Szerintem nincs mit kiváltani az életeden. A lovagjai voltatok, ha van esze, visszafogad, de legalábbis békén hagy benneteket, akárhogy is volt régen az elválás. - *Hunyorogva előveszi legszebb mosolyát.* - Csak az elején ne beszélj, ha nem muszáj. Majd én visszahízelgem mindnyájunkat, aztán mehet a menet onnan, ahonnan abbahagytátok.
*Egy ideig elvannak még a fogadónevek kiötlésével. Minthogy semmi sem lehet méltó vágyálmai tavernájához, végül mindet elveti, ám nagyon szórakoztató tevékenységnek tartja kifundálni a kreténebbnél kreténebb elnevezéseket. Aztán ő is állát két kézhátára rakja az asztallapon. Szórakozottan elbámulja az asztalfőn trónoló alapkövet.*
- Fogalmam sincs. Remélem, igen. De nem ismerem Gabrient. Gondolod, a kemény fejével nem tudna ráállni a mi utunkra? - *Khanra sandít.* - Nem az a nyitott könyv, ha érted, hogy mondom. De Janemita szerintem megy, ahova ő. Ez már csak így megy, azt hiszem.
*Feltápászkodik a kényelmesen elfetrengő ülőpozícióból, mikor a férfi számon kérő jelleggel közelebb vonja saját székét. Ívelt szemöldökét felvonja, hangja őszintén felháborodott és egyszersmind sértettségtől sajgó. Viselkedését csak az ajkain-szemében bujkáló kacér pajkosság leplezheti le.*
- Szégyelld magad! Mit gondolsz te rólam, tulajdonképp? - *Bár Syoud a maga megejtően tahó viselkedésével közel-távol imponált minden női személynek Amon Ruadhon, Rilai fejében meg sem fordult bármi, ami komolyabb egy kis játékos évődésnél. Ha már itt tartunk egyébként, jó ideig ez Khannal is hasonlóképp volt.* - Én nem krumpliföldes típusú lány vagyok. Érezd magad végletekig egyedülállónak és különlegesnek!
2530. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-26 14:31:27
Üzenet elküldve: 2015-09-26 14:31:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
*A legoptimistább becslése szerint, ő személy szerint annak is örülhet majd, ha Kagan nem lógatja fel az első akácra a tharg birtokok szélén. Mert ha ő pontosan meg tudja mondani, hogy mit emelt el a szekérről, amikor új hazakeresés címén az Ismeretlen Földek felé szegezték tekinteteiket, akkor a törzs első embere is latra kereken emlékezni fog rá, hogy a kincseikből mennyi hiányzik. A félszemű még egy olyan helyen sem járt, ahol a tolvajokat (noha magát annak nevezni erős túlzásnak tartaná azért) egy jól végzett meló után hátba veregették volna, ahelyett, hogy lecsapják a kezét, vagy rögtön a fejét. Mindemellett a bizalom és lojalitás kérdése sem jutott el soha arra a pontra, ami mindkég fél elégedettségét kiszolgálhatta volna. Bő testhossznyi lépéshátrányból dolgozik, de szélütést valószínűleg az okozna, ha rá kellene döbbennie, hogy kivételesen nem hugyozik széllel szemben.*
- Kövünk és fánk van már, mi lehet olyan bonyolult néhány láb magas fal emelésében? - *A meggyőzést illetően Khan derűsebbnek látja a lehetőségeket. Azóta, hogy Kagan nemesi kinevezést kapott, ezáltal pedig a délvidék felvigyázójának titulusával is felruházták, szüksége lesz az emberanyagra is, akik a kirótt feladatokat elláthatják. A régi rendszer nem lesz működőképes azzal, hogy mindenki a sátorvárosban vár reggelig, aztán bemasíroznak a most már kőből készülő Hrallhba audienciáért. Kell egy szűrő, egy rosta. Nevezzék elővédnek, vagy egyszerűen csak eligazítóhelynek. A sziklaerősségtől nem messze heverő taverna maradéktalanul elláthatná ezt a szerepkört, felügyelőik pedig foglalkozhatnának azzal, amihez igazán értenek. Pontosabban, amihez Rilai ért. A zsoldos meg majd talál egy utat, amin járhat. Mindig is így volt.*
- Van már arra is ötleted, hogy mivel váltod meg az életemet őnemessége, Kagan főúr előtt? Mert én egy ideje járatom már rajta a koponyám tartalékait, de szerintem minden megnyilvánulásom csak plusz egy végtagomba kerülne. - *A köszönetet mosollyal fogadja, int rá: "örömmel, ha boldoggá tesz".
Fogadójuk-tavernájuk nevének ötletére is szentelt már időt, de "kutatásainak" eredményét eddig nem volt alkalma leközölni. Mondjuk, a Törpére tett megjegyzés után egyáltalán nem biztos abban, hogy jó elgondolás ezt a húrt feszegetni. Amit Rilai bohókásnak tart, az Khan szótárában kretén jelzővel illethető leginkább, onnét származik a Taknyos Törpe gondolatcsírája is.*
- Ház a Hóhajú Hajcsárhoz, a Kóbor Kalóz Krimója, a kalandozóvérűbbeknek biztos tetszene az Utolsó Korty elnevezés is. - *Hisz hány bérenc végzi úgy egy misszió előtt, hogy szentül meg van győződve sérthetetlenségéről, s erről még társait is képes biztosítani: "ebben a barlangban nem lakik semmi".*
- Az Otromba Banya Tanyája, Törött Kard Taverna, a Fogatlan Ork, az Alkimista Barlangja. - *Minél tovább hagyja Rilai beszélni, annál biztosabb lehet benne, hogy Khan egyre több baromságot fog összehordani és egyáltalán nem lehet megállapítani, melyiket gondolja (fél)komolyan és melyik a teljesen agyrémnek számító ötlete.
Fáradt sóhajjal ejti állát a szék háttámlájára, amikor önszántából is szünetet tartana a "dobjuk a közösbe és vitassuk meg" foglalkozáson.*
- A Félszeműs tetszik, a csaposodnak ki kellene szúrni az egyik szemét, hogy hitelesebb legyen a vendégeknek. - *Mintha nem értené máris a lány célzását.* - De ez tényleg rohadt nehéz. Szerinted a többiek is visszajönnének délre? Gabrien és Jane. - *A kócosról meggyőződése van, Gabrien már rágósabb téma. Büszke és makacs, vall bizonyos elveket, melyek Khan szerint dögkútba valók, de barátságuk útjába (még) nem kerültek, így nincsen oka ítéletet mondani helytelenségükről vagy helyénvalóságukról, noha véleményformálás esetén egyértelműen ellenük, s nem mellettük szólalna. Egyszer már elmesélte, hogy milyen kapcsolatot lát a becsület és koszos penge között.*
- Hidd el Rilai, nem is örülnél, ha én lanttal próbáltam volna megnyerni a szíved. Könnyeket azt mindenesetre ejtettél volna, fülre tapasztott tenyérrel. De mégsem ronthattam volna a dolognak azzal, hogy "szépek a lábaid, mikor nyitnak"! De várjunk csak, honnan is tudod, hogy miért járnak a burgonyamezőre azok a párocskák? - *Közelebb óvakodik székével oda, ahol a lány vert tanyát magának, bizalmasabbá teremtve a beszélgetés légkörét.*
- Csak nem vitt el oda az a sápadt képű elf, Syoud? Nem akarnám utólag a halállistámra venni. - *Megint az a faramuci helyzet, ami nem teszi világossá, blöfföl-e vagy vérkomolyan beszél.*
- Kövünk és fánk van már, mi lehet olyan bonyolult néhány láb magas fal emelésében? - *A meggyőzést illetően Khan derűsebbnek látja a lehetőségeket. Azóta, hogy Kagan nemesi kinevezést kapott, ezáltal pedig a délvidék felvigyázójának titulusával is felruházták, szüksége lesz az emberanyagra is, akik a kirótt feladatokat elláthatják. A régi rendszer nem lesz működőképes azzal, hogy mindenki a sátorvárosban vár reggelig, aztán bemasíroznak a most már kőből készülő Hrallhba audienciáért. Kell egy szűrő, egy rosta. Nevezzék elővédnek, vagy egyszerűen csak eligazítóhelynek. A sziklaerősségtől nem messze heverő taverna maradéktalanul elláthatná ezt a szerepkört, felügyelőik pedig foglalkozhatnának azzal, amihez igazán értenek. Pontosabban, amihez Rilai ért. A zsoldos meg majd talál egy utat, amin járhat. Mindig is így volt.*
- Van már arra is ötleted, hogy mivel váltod meg az életemet őnemessége, Kagan főúr előtt? Mert én egy ideje járatom már rajta a koponyám tartalékait, de szerintem minden megnyilvánulásom csak plusz egy végtagomba kerülne. - *A köszönetet mosollyal fogadja, int rá: "örömmel, ha boldoggá tesz".
Fogadójuk-tavernájuk nevének ötletére is szentelt már időt, de "kutatásainak" eredményét eddig nem volt alkalma leközölni. Mondjuk, a Törpére tett megjegyzés után egyáltalán nem biztos abban, hogy jó elgondolás ezt a húrt feszegetni. Amit Rilai bohókásnak tart, az Khan szótárában kretén jelzővel illethető leginkább, onnét származik a Taknyos Törpe gondolatcsírája is.*
- Ház a Hóhajú Hajcsárhoz, a Kóbor Kalóz Krimója, a kalandozóvérűbbeknek biztos tetszene az Utolsó Korty elnevezés is. - *Hisz hány bérenc végzi úgy egy misszió előtt, hogy szentül meg van győződve sérthetetlenségéről, s erről még társait is képes biztosítani: "ebben a barlangban nem lakik semmi".*
- Az Otromba Banya Tanyája, Törött Kard Taverna, a Fogatlan Ork, az Alkimista Barlangja. - *Minél tovább hagyja Rilai beszélni, annál biztosabb lehet benne, hogy Khan egyre több baromságot fog összehordani és egyáltalán nem lehet megállapítani, melyiket gondolja (fél)komolyan és melyik a teljesen agyrémnek számító ötlete.
Fáradt sóhajjal ejti állát a szék háttámlájára, amikor önszántából is szünetet tartana a "dobjuk a közösbe és vitassuk meg" foglalkozáson.*
- A Félszeműs tetszik, a csaposodnak ki kellene szúrni az egyik szemét, hogy hitelesebb legyen a vendégeknek. - *Mintha nem értené máris a lány célzását.* - De ez tényleg rohadt nehéz. Szerinted a többiek is visszajönnének délre? Gabrien és Jane. - *A kócosról meggyőződése van, Gabrien már rágósabb téma. Büszke és makacs, vall bizonyos elveket, melyek Khan szerint dögkútba valók, de barátságuk útjába (még) nem kerültek, így nincsen oka ítéletet mondani helytelenségükről vagy helyénvalóságukról, noha véleményformálás esetén egyértelműen ellenük, s nem mellettük szólalna. Egyszer már elmesélte, hogy milyen kapcsolatot lát a becsület és koszos penge között.*
- Hidd el Rilai, nem is örülnél, ha én lanttal próbáltam volna megnyerni a szíved. Könnyeket azt mindenesetre ejtettél volna, fülre tapasztott tenyérrel. De mégsem ronthattam volna a dolognak azzal, hogy "szépek a lábaid, mikor nyitnak"! De várjunk csak, honnan is tudod, hogy miért járnak a burgonyamezőre azok a párocskák? - *Közelebb óvakodik székével oda, ahol a lány vert tanyát magának, bizalmasabbá teremtve a beszélgetés légkörét.*
- Csak nem vitt el oda az a sápadt képű elf, Syoud? Nem akarnám utólag a halállistámra venni. - *Megint az a faramuci helyzet, ami nem teszi világossá, blöfföl-e vagy vérkomolyan beszél.*
2529. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-26 14:15:43
Üzenet elküldve: 2015-09-26 14:15:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
*Elismerően csücsörít. Bár folyton felhánytorgatja a megismerkedésük hajnalán ígért, mestermívű sárkánykarmos lábú rézkádat, nem igazán kérné számon annak teljesülését. De mindenképp jóváírandó Khan javára, hogy a tenyéren történő hordozás ékes bizonyítékaként ügyködik a fenti berendezési tárgy beszerzésén.*
- Hát, még egy darab idő, mire az a négy fal meglesz. - *Sóhajt, visszakönyököl az asztalhoz. Eleve a semmiből felhúzni a kőépítményt nem kis meló, de a dolog oroszlánrészét abban látja, amíg kijárja Kagannál meg a mesterembereknél, hogy hajlandóak legyenek elvállalni az építési munkálatokat a két szép szeméért.*
- Jaj igen, a lényeg! - *Nevetve a szütyőért nyúl, tenyerére szórja a magvakat. Bár nemigen áll nagy növényismerő hírében, könnyedén fel tudja idézni a kerekded, cirommintás leveleket, apró, lilás virágokat, képzeletben már be is futják a fel sem épített kőfalakat, tavasszal üde zölden, ősszel vörösen, narancssárgán. Visszatöltögeti az értékes szerzeményt a szütyőbe, szoknyája számos titokzsebeinek egyikébe rejti a kincset érő magvakat.* - Igazán köszönöm, dalia.
*A fogadó nevének dolga lesz a legsarkalatosabb pont az egészben, így legjobb, ha máris nekikezdenek.*
- Dehogynem gondoltam, csak dűlőre nem jutok vele. Olyat akarok, ami hangzatos és megjegyezhető, mint a Viharmadár, vagy a Sárkányfog, vagy bohókás, mint a Csorba Penge, Kacagó Korsó, vagy lehetne a Négy Kalandorhoz címezni, a Mogorva Martalóchoz. Vagy valami személyre szólót. - *Itt elvigyorogja magát.* Taverna a Hárpiához, Kocsma a Félszeműhöz, hmm? Testhezálló?
*Ujjait dús, gesztenyeszín hajzatába futtatja, a gondolkodás folyamatát elősegítendő átrendezi zabolázatlan tincseit fején.*
- Nem tudom! Semmi sem elég jó! - *Indulatosan megrázza a fejét.* - A Taknyos Törpe? Miféle szamárság ez? Ki van csukva.
*Visszaemlékszik, mikor is találkoztak először Khannal. Nem tegnap volt, de nem is elérhetetlenül távol. Akkor még lovagok voltak, ő is, és Gabrien is, nem ilyen kóbor harcszolgák, hanem igazi, dirigálós, jobbra-balra parancsra menetelősök. Rilai meg gyakorlatilag vászoncseléd. A borostyán macskaszemek hamiskásan villannak a férfira. Nemigen tudja eldönteni szavaiból, mókázik-e vagy komolyan beszél.*
- Szóval ki akartál csalni a krumpliföldre. Hát szép. Azt ugye tudod, hogy oda nem lantot pengetni, sóhajtozni, könnyes vallomásokat rebegni járnak a párocskák?
- Hát, még egy darab idő, mire az a négy fal meglesz. - *Sóhajt, visszakönyököl az asztalhoz. Eleve a semmiből felhúzni a kőépítményt nem kis meló, de a dolog oroszlánrészét abban látja, amíg kijárja Kagannál meg a mesterembereknél, hogy hajlandóak legyenek elvállalni az építési munkálatokat a két szép szeméért.*
- Jaj igen, a lényeg! - *Nevetve a szütyőért nyúl, tenyerére szórja a magvakat. Bár nemigen áll nagy növényismerő hírében, könnyedén fel tudja idézni a kerekded, cirommintás leveleket, apró, lilás virágokat, képzeletben már be is futják a fel sem épített kőfalakat, tavasszal üde zölden, ősszel vörösen, narancssárgán. Visszatöltögeti az értékes szerzeményt a szütyőbe, szoknyája számos titokzsebeinek egyikébe rejti a kincset érő magvakat.* - Igazán köszönöm, dalia.
*A fogadó nevének dolga lesz a legsarkalatosabb pont az egészben, így legjobb, ha máris nekikezdenek.*
- Dehogynem gondoltam, csak dűlőre nem jutok vele. Olyat akarok, ami hangzatos és megjegyezhető, mint a Viharmadár, vagy a Sárkányfog, vagy bohókás, mint a Csorba Penge, Kacagó Korsó, vagy lehetne a Négy Kalandorhoz címezni, a Mogorva Martalóchoz. Vagy valami személyre szólót. - *Itt elvigyorogja magát.* Taverna a Hárpiához, Kocsma a Félszeműhöz, hmm? Testhezálló?
*Ujjait dús, gesztenyeszín hajzatába futtatja, a gondolkodás folyamatát elősegítendő átrendezi zabolázatlan tincseit fején.*
- Nem tudom! Semmi sem elég jó! - *Indulatosan megrázza a fejét.* - A Taknyos Törpe? Miféle szamárság ez? Ki van csukva.
*Visszaemlékszik, mikor is találkoztak először Khannal. Nem tegnap volt, de nem is elérhetetlenül távol. Akkor még lovagok voltak, ő is, és Gabrien is, nem ilyen kóbor harcszolgák, hanem igazi, dirigálós, jobbra-balra parancsra menetelősök. Rilai meg gyakorlatilag vászoncseléd. A borostyán macskaszemek hamiskásan villannak a férfira. Nemigen tudja eldönteni szavaiból, mókázik-e vagy komolyan beszél.*
- Szóval ki akartál csalni a krumpliföldre. Hát szép. Azt ugye tudod, hogy oda nem lantot pengetni, sóhajtozni, könnyes vallomásokat rebegni járnak a párocskák?
2528. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-26 13:48:48
Üzenet elküldve: 2015-09-26 13:48:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
*Ajándék ló, meg a foga, ugye. Ezelőtt még csak soha fel sem merült benne a szándék ötlete, hogy bárkinek is meglepetéssel próbáljon kedveskedni, de hol van az leírva, hogy nem tanulható közel három évtized után, hogyan is kellene? Az első szárnypróbálgatásnak betudható ajándékvásár felemásra sikerül, ismeri már azt a csintalan arckifejezést annyira, hogy ne értse el: legalább annyira meghökkent a tárgy mibenléte miatt, mint amennyire nevetségesnek találja, hogy egy derekas terméskövet vágott a társalkodóasztal közepére.
Épp mancsait szabadítja meg a fehér zúzalékportól, amikor a "rosszallás" első tónusai feldalolnak azokról a folyton csacsogó ajkakról. Szemrebbenés nélkül érkezik is a replika rájuk.*
- Tudom, hogy a pocsék munkához még több idő kell, mint a jóhoz, de... a törpe mester örömkönnyeket ejtett, amikor elé vittem álmaid kádjának ötletét. Biztosított felőle, hogy minden más megrendelését e mögé sorolja. Mire a négy fal meglesz, ahová beállíthatnád, az utolsót is lekalapálja a tűzokádódon. - *Rilai és Khan stílusát sokak nem állják, mert szerintük a hozzájuk hasonlók képesek az ismert világot kifordítani a sarkából, pusztán a szócsűrés segítségével. Most meg ráadásul egymásra is talált e különleges "erő" két birtokosa, jajj Lanawinnek!
Nyikorgó-reccsenő székre ereszkedik lovaglóülésben, karjait a háttámlára fekteti.*
- Kőnek kő, de mindig azt hajtogatod nekem, hogy milyen szép is volna ilyenből kirakni a fogadó oldalait, meg hogy... - *Nem is fejezi be a mondatot, hisz a másik holmit kis híján el is feledte odaadni. Az egy jóval kisebb, spárgával átkötött szájú szütyőben van. Érintésre, utóbb megszemlélés esetén is magvaknak tűnnek.*
- Ezek meg azért, hogy legyen valami zöldség is, ami befutja azokat a falakat. - *Repkény, már ha nem verték át a piacon.*
- Te még nem is gondoltál a névvel? - *Pillant fel lusta-meglepetten. Valószínűtlennek tartja, hogy Rilai fejében ne fordult volna már meg legalább egy fél krónikáskötetnyi lehetőség, de a habitusa okán válogatós lesz azzal, hogy majd milyen betűket faragnak fel az ajtó felett lógó cégérre.*
- Annak idején, talán Kagantól hallottam egyet. Taknyos Törpének nevezte volna azt, amelyiket a bódé utódjának szánt. - *A leghalványabb sejtelem sem környékezi, hogy az összes létező és még fel nem talált név közül rábökött éppen arra, amivel Rilai a legkevésbé lesz kibékülve. Mondhatni.*
- Legutóbb egyébként nem mondtam neked, de amikor először találkoztunk a fogadóban, én el akartalak kérni a munka mellől. Tudod, a fennsík lábánál van egy kis mező, ahol szabadon terem a kolompér. Észrevettem, hogy szeretsz abból főzni és hát úgy tűnt, hogy ott megvallhatnám neked az érzéseimet is. - *Nem részeg (ha a bal szemét elszínező ködről nem feltételezzük, hogy ilyen állapotba képes juttatni bárkit is), ha a lány elkezdené kutatni az elhangzottak mögött az okot.
Vár.*
Épp mancsait szabadítja meg a fehér zúzalékportól, amikor a "rosszallás" első tónusai feldalolnak azokról a folyton csacsogó ajkakról. Szemrebbenés nélkül érkezik is a replika rájuk.*
- Tudom, hogy a pocsék munkához még több idő kell, mint a jóhoz, de... a törpe mester örömkönnyeket ejtett, amikor elé vittem álmaid kádjának ötletét. Biztosított felőle, hogy minden más megrendelését e mögé sorolja. Mire a négy fal meglesz, ahová beállíthatnád, az utolsót is lekalapálja a tűzokádódon. - *Rilai és Khan stílusát sokak nem állják, mert szerintük a hozzájuk hasonlók képesek az ismert világot kifordítani a sarkából, pusztán a szócsűrés segítségével. Most meg ráadásul egymásra is talált e különleges "erő" két birtokosa, jajj Lanawinnek!
Nyikorgó-reccsenő székre ereszkedik lovaglóülésben, karjait a háttámlára fekteti.*
- Kőnek kő, de mindig azt hajtogatod nekem, hogy milyen szép is volna ilyenből kirakni a fogadó oldalait, meg hogy... - *Nem is fejezi be a mondatot, hisz a másik holmit kis híján el is feledte odaadni. Az egy jóval kisebb, spárgával átkötött szájú szütyőben van. Érintésre, utóbb megszemlélés esetén is magvaknak tűnnek.*
- Ezek meg azért, hogy legyen valami zöldség is, ami befutja azokat a falakat. - *Repkény, már ha nem verték át a piacon.*
- Te még nem is gondoltál a névvel? - *Pillant fel lusta-meglepetten. Valószínűtlennek tartja, hogy Rilai fejében ne fordult volna már meg legalább egy fél krónikáskötetnyi lehetőség, de a habitusa okán válogatós lesz azzal, hogy majd milyen betűket faragnak fel az ajtó felett lógó cégérre.*
- Annak idején, talán Kagantól hallottam egyet. Taknyos Törpének nevezte volna azt, amelyiket a bódé utódjának szánt. - *A leghalványabb sejtelem sem környékezi, hogy az összes létező és még fel nem talált név közül rábökött éppen arra, amivel Rilai a legkevésbé lesz kibékülve. Mondhatni.*
- Legutóbb egyébként nem mondtam neked, de amikor először találkoztunk a fogadóban, én el akartalak kérni a munka mellől. Tudod, a fennsík lábánál van egy kis mező, ahol szabadon terem a kolompér. Észrevettem, hogy szeretsz abból főzni és hát úgy tűnt, hogy ott megvallhatnám neked az érzéseimet is. - *Nem részeg (ha a bal szemét elszínező ködről nem feltételezzük, hogy ilyen állapotba képes juttatni bárkit is), ha a lány elkezdené kutatni az elhangzottak mögött az okot.
Vár.*
2527. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-26 13:29:54
Üzenet elküldve: 2015-09-26 13:29:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
*Rilai a lehetőségekhez mérten korán kelt. Mióta felfedezte, hogy már elég ideje bérlik a szobát a Pegazusban ahhoz, hogy kedvére ugráltathassa a fogadószemélyzetet, általában fenn szokta elkölteni reggelijét. Így van ez most is: A kicsiny asztal mellett foglal helyet, ködös szemmel kifele bámul az ablakon, kortyol, aztán időnként újratölti az előtte árválkodó bögrét a gőzölgő, hasas kannából. Mielőtt nyugovóra tért volna, átszámolgatta a lánymentésből származó zsákmányát. Magának csak a hajtűt tartotta meg, ez utóbbit olyan finom megmunkálású, csinos holminak gondolja, hogy a hajába is tűzte ma reggel is. Az aranyszemű, fürge mozgású maki az asztalon heverő tálból szemezget. A lány nem nyúl az ételhez, előbb üssön a kávé. Könyökölve, állát öklén támasztva jó időt tölt el a kinti utcakép tanulmányozásával: Milyen furcsák itt az emberek! Milyen sokan vannak, és milyen sokfélék, nem csak a fogadóvendégek, de más utcai járókelők is, folyvást nyüzsögnek, fontoskodnak. Az utcai zsivaj szűrt neszként szitál a sarkig nyitott spalettájú ablakon. Nyugodalmas bámészkodását hamar fel kell függesztenie, ugyanis berongyol széptevője. Letakarítja az asztalt, hogy helyet adjon a súlyos csomagnak. Menten az összekötőspárga kibogozásához lát. Meglapogatja, több oldalról is megszemléli, körmeit a csomag alá feszegetve mázsálja súlyát.*
- Hát, ez nem a sárkánykarmos kádam. Sem virágnak, sem aszalt gyümölcsnek nem tűnik. Aranytömb még lehet, bár jobban értékelem a megmunkált csecsebecsét. - *Lehántja a csomagolást. Megrökönyödve felvonja szemöldökét.*
- Ez egy kő? Hoztál nekem egy követ? - *Felnevet, utóbb egészen meghatódik. Az asztal, az ajándékot megillető, középső pontjára tolja a súlyos kőtéglát.* - Lélegzetelállítóan romantikus. Egészen kezdek elhűlni, mik nem bújnak meg a lelked mélységeiben.
*Csak szolidan röhögi ki a félszeműt. Egy darabig áhítattal, csendben szemléli az új szerzeményt.*
- Találjuk ki az ivó nevét. Valami jól csengő nevet, amit kedvükre becézhetnek a vendégek. Belevéssük, különben nem ér az egész.
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.26 13:30:51
- Hát, ez nem a sárkánykarmos kádam. Sem virágnak, sem aszalt gyümölcsnek nem tűnik. Aranytömb még lehet, bár jobban értékelem a megmunkált csecsebecsét. - *Lehántja a csomagolást. Megrökönyödve felvonja szemöldökét.*
- Ez egy kő? Hoztál nekem egy követ? - *Felnevet, utóbb egészen meghatódik. Az asztal, az ajándékot megillető, középső pontjára tolja a súlyos kőtéglát.* - Lélegzetelállítóan romantikus. Egészen kezdek elhűlni, mik nem bújnak meg a lelked mélységeiben.
*Csak szolidan röhögi ki a félszeműt. Egy darabig áhítattal, csendben szemléli az új szerzeményt.*
- Találjuk ki az ivó nevét. Valami jól csengő nevet, amit kedvükre becézhetnek a vendégek. Belevéssük, különben nem ér az egész.
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.26 13:30:51
2526. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-26 13:15:39
Üzenet elküldve: 2015-09-26 13:15:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
*Rilainak ezt nem ismerné el semmi pénzért sem, de a mesteremberek utcáját járva Artheniorban rá kellett eszméljen, hogy a lány fején találta a szöget azzal, hogy váltig állította: a magafajta zsoldosok ritkán képesek maguk mögött hagyni korábbi életüket és gondolkodásukat szelídebb folyamú hétköznapokra hangolni. Még kevésbé működik az, hogy egyik napról a másikra valamilyen mesterség hozzáértő elméivé váljanak, márpedig a félszeműben élt némi ábrándos kép arról, hogy ez így lesz, hisz az ágyban fekve szinte tökéletes élethűséggel le tudta volna festeni a fejében megjelenő képet. A földművelésről talán még el is ismerné, hogy valóban túlságosan messzire szaladt a képzelgésekkel, de adott szituációt alapul véve ugyan ki vethetné szemére ezt? Nem volt őszintétlen, csak a lehetőségeket és azokat a sajátos korlátokat nem vette figyelembe, amik az útjában állnak. Szerencsére utóbbiakkal világ életében úgy bánt el, ahogy a legegyszerűbbnek tartotta: fejjel minden kerítésnek, mert ritkán ütközött olyanba, ami tartósan ellent lett volna képes állni kitartásának.
Most kudarc ugyan még nem érte, hisz ha úgy tetszik egy fél életnyi távolság választja el céljaik megvalósulásától kettejüket, de az első lépést már megtették, a mostani húzással meg igazán nem árt senkinek. A gyógyulófélben lévő holló (kényszerűségből vagy mert kezdi már megszokni a zsoldos jelenlétét) ellenállás nélkül szegődött kijelölt helyére, a férfi jobb vállára, rögvest napkeltét követően. A minap esőfellegei eloszlottak, s noha az eget visszabitorolta magának a fény, a nappalok érezhetően elkezdtek meghűlni. Ha még az új év beállta előtt látni akarják új otthonuk falait állni, arra az esős évszak lesz az utolsó esélyük.*
- Mit gondol? - *A példányt mutató harcsbajszos férfi kérdésére szinte bármit válaszolhatna, amivel itt a legtöbbet elérheti, az az a minimális szépérzék, ami képes megkülönböztetni a szépet a rúttól. Ez még neki is megy.*
- Jó lesz. - *Nem lesz válogatós, a dolognak egyébként is üzenetértéke volna inkább az elképzelés szerint, ami álmában ütötte fel a fejét. Aznap éjjel, amikor Rilai a mesét hallgatva aludt el, őt egy darabon még elkerülte az álom, szenvtelen-galád módon ki is használta hát a lehetőséget, hogy abban a szoba halk csendjét megtörő szuszogásban megtalálja magának a nyugalom egy másfajta szigetét. A reggelekkel sokat nem kell gondolnia, mert Rilai szereti megadni a ceremoniális módját az ébredésnek, így Khan biztosra veszi, hogy mire dolgával végzetten megtér a fogadóba, a lány már meglelte azt a keserű löttyöt magának, amit olyan nagyon szeret.
Jókora csomagot hurcol magával, amikor befordul az ajtón, bízvást abban, hogy nem neki kell kiráznia a takarók alól Rilait. Vannak helyek, ahol az embert rántottával, frissen facsart gyümölcslével és kemencemeleg cipóval fogadják. A félszemű rendhagyó módját választotta annak, hogy a korai órán mivel szolgáljon meglepetéssel. Mert az lesz, ha egyszer a vaskos csomagról lekerül a felesleges csomagolás. Az ajándékozás öröméből pattanó lángocskákat hamar el fogja oltani a fehér terméskő látványa, ami első ránézésre olyan, mintha a rókaarcú a Pegazus falából emelte volna ki, de ha a lány nem hasít rögtön két hasábot belőle haramiája fején, akkor már az apróbb részletek is feltűnhetnek. Mint például az egyik oldalába karcolt betűk.*
- A névvel még várni akartam, mert gondoltam arra neked sokkal jobb ötleteid lesznek, de a nevünket azért egész magabiztosan meg tudtam mondani a kőművesnek. - *Egy rohadt alapkő. Leendő fogadójuk, új otthonuk első darabkája. Hiába, no. A szerelem és az idő láthatóan nem válogatják meg, hogy kiből faragnak szentimentális lelket.*
- Szeretném még télvíz előtt a helyén tudni a kandallót is, ahol megmelegedhetek a kinti fagy után. - *Az igyekezete megvan, és most már a motivációja is, hogy komoly kérdésként kezelje mindezt.*
Most kudarc ugyan még nem érte, hisz ha úgy tetszik egy fél életnyi távolság választja el céljaik megvalósulásától kettejüket, de az első lépést már megtették, a mostani húzással meg igazán nem árt senkinek. A gyógyulófélben lévő holló (kényszerűségből vagy mert kezdi már megszokni a zsoldos jelenlétét) ellenállás nélkül szegődött kijelölt helyére, a férfi jobb vállára, rögvest napkeltét követően. A minap esőfellegei eloszlottak, s noha az eget visszabitorolta magának a fény, a nappalok érezhetően elkezdtek meghűlni. Ha még az új év beállta előtt látni akarják új otthonuk falait állni, arra az esős évszak lesz az utolsó esélyük.*
- Mit gondol? - *A példányt mutató harcsbajszos férfi kérdésére szinte bármit válaszolhatna, amivel itt a legtöbbet elérheti, az az a minimális szépérzék, ami képes megkülönböztetni a szépet a rúttól. Ez még neki is megy.*
- Jó lesz. - *Nem lesz válogatós, a dolognak egyébként is üzenetértéke volna inkább az elképzelés szerint, ami álmában ütötte fel a fejét. Aznap éjjel, amikor Rilai a mesét hallgatva aludt el, őt egy darabon még elkerülte az álom, szenvtelen-galád módon ki is használta hát a lehetőséget, hogy abban a szoba halk csendjét megtörő szuszogásban megtalálja magának a nyugalom egy másfajta szigetét. A reggelekkel sokat nem kell gondolnia, mert Rilai szereti megadni a ceremoniális módját az ébredésnek, így Khan biztosra veszi, hogy mire dolgával végzetten megtér a fogadóba, a lány már meglelte azt a keserű löttyöt magának, amit olyan nagyon szeret.
Jókora csomagot hurcol magával, amikor befordul az ajtón, bízvást abban, hogy nem neki kell kiráznia a takarók alól Rilait. Vannak helyek, ahol az embert rántottával, frissen facsart gyümölcslével és kemencemeleg cipóval fogadják. A félszemű rendhagyó módját választotta annak, hogy a korai órán mivel szolgáljon meglepetéssel. Mert az lesz, ha egyszer a vaskos csomagról lekerül a felesleges csomagolás. Az ajándékozás öröméből pattanó lángocskákat hamar el fogja oltani a fehér terméskő látványa, ami első ránézésre olyan, mintha a rókaarcú a Pegazus falából emelte volna ki, de ha a lány nem hasít rögtön két hasábot belőle haramiája fején, akkor már az apróbb részletek is feltűnhetnek. Mint például az egyik oldalába karcolt betűk.*
- A névvel még várni akartam, mert gondoltam arra neked sokkal jobb ötleteid lesznek, de a nevünket azért egész magabiztosan meg tudtam mondani a kőművesnek. - *Egy rohadt alapkő. Leendő fogadójuk, új otthonuk első darabkája. Hiába, no. A szerelem és az idő láthatóan nem válogatják meg, hogy kiből faragnak szentimentális lelket.*
- Szeretném még télvíz előtt a helyén tudni a kandallót is, ahol megmelegedhetek a kinti fagy után. - *Az igyekezete megvan, és most már a motivációja is, hogy komoly kérdésként kezelje mindezt.*
2525. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-25 23:44:57
Üzenet elküldve: 2015-09-25 23:44:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// A nyár utolsó napjai //
- Jó ösztönzést találtam rá, amúgy csak a sarokba hajítottam volna, szeresse az ott összefutó falakat. - *Mesemondás előtt jól jön az ital, igyekszik nem azzal gondolni, hogy talán víz az, amit a torkán leerőltet. Abbéli tetszésének, hogy a lány milyen testhelyzetet talál kényelmesnek a történet hallgatása közben, egy morranással ad hangot. Amíg a sorok kitartanak, Rilait arra csábítja hátának, felkarjának simításával, hogy idővel ő is átadja magát a fantazmagóriák határtalan birodalmának, ahová aztán majd Khan is követheti, mikor már jólesőn szuszog mellette-rajta.*
- A történet nem meséli el, hogy mi lett velük, ennek eldöntését szerintem ránk akarták bízni. Az Ezüstlány néha talán még mindig elszökik rövid időkre, de amikor teljes arcával a fiú felé fordul, akkor ragyogni látszik. - *Újhold idején néhány napra valóban fátyolba bújik a rege megrútult hősnője, néhány hétre rá pedig kikerekedve és boldogan mutatja meg magát. A félszemű régóta szeret történeteket kreálni az ég millióéves lakóiról, akik végignézték, ahogy az emberek, elfek és törpék botladozva megvetették a lábukat ezen a planétán. Szemtanúi voltak első bátortalan lépteiknek, később annak, ahogy birodalmakat emeltek, háborút viseltek egymás ellen vagy egymás oldalán, s odafönn maradnak még jóval azután is, hogy az idő újraírja Lanawin sorsát majd, hosszú évezredek múltán. Messzire rántó gondolatok, amit más esetben nem bánna a rablólovag, de most, Rilaival osztozva az éjszakán nem enged nekik.*
- Van egy még régibb történet, arról, amikor a nap, a hold és a csillagok még fiatalok, bátortalanok voltak, nem tudták, hogy ők uralják az eget. Félelem lakta a szívüket, mert nem találtak magukhoz hasonlót közel s távol, de volt, aki mégis felfigyelt rájuk. - *Takaróba vonja magukat, egyik karját Rilai köré kulcsolja, a másik tarkója alá kerül. A képzeletét nem szorítja korlátok közé a szoba négy fala.*
- Abban az időben történt, hogy ártó szellemek ellopták a napot a bolygó lakói elől. Az örökkévaló sötétségben, ami ezután következett nem találtak élelmet, sem vizet az állatok. Nemsokára a
madarak és a vadak tanácsot hívtak össze; minden faj elküldte a maga legrátermettebb példányát, hogy közösen találják ki, miképp szerzik vissza a fényt. - *A röviden tartó szünet alatt, amíg a történet elhallgat, mosolyogni kezd.* - Az öreg holló, kit a legbölcsebbnek tartottak minden állat közül, szólalt meg elsőként: “barátaim, mennyi ideig kell még ebben a homályban élnünk? Megtudtam, hogy a földünkhöz közel, egy barlangban élnek azok a szellemek, akik ellopták tőlünk a napot és egy fehér kőedénybe zárták. Ha visszaszerezzük tőlük, újra fénybe borulhat az egünk. Így hát én, az agg holló azt tanácsolom, hogy küldjük el legerősebb és legbátrabbat magunk közül, Észak medvéjét, hogy vegye vissza, ami a miénk!” ~A medvét, a medvét! ~ Harsogták az állatok.
- Erre figyelt fel a félsüket bagoly, aki eközben szorgosan dolgozott szánja megjavításán, a hangzavarra azonban abbahagyta a munkát. Megkérdezve a hósármányt, hogy mi ez a felfordulás megtudta, hogy az állatok elküldik Észak medvéjét, hogy szerezze vissza a napot. “Jajj, nem-nem-nem” – csapott fel a bagoly. “Az nem less jó, a medve előbb botlik valami ehetőbe és felejti el a küldetését, és sohasem tér vissza hozzánk a nappal.” Meggyőzte az állatokat, így újra a holló szólalt meg: “küldjük akkor a farkast, hisz a medve után ő a legerősebb és még gyors is.” A bagoly most sem értett egyet a hollóval. “Szamárság! A farkas önző és az első őznél marad, amit útja során megtalál. Felfalja és mi a napunk nélkül maradunk.” Az állatok egyetértettek vele, hogy a farkas nem jó választás, de fogalmuk sem volt, kit küldhetnének hát, aki elég bátor, hogy a nap megint az övék lehessen. Egészen eddig senki sem hallhatta, mert túl zajosak voltak hozzá, ám amikor csend ereszkedett a gyűlésre, az apró szürke egér cincogó hangját is észrevették. “Menjen el érte a nyúl; sebes mint a szél, őt nem fogják utolérni a gonosz lelkek!” A bagoly most is megkérdezte a hósármányt, és amikor az elmondta neki, hogyan döntöttek az állatok, elismerősen szólt. A nyulat gyorsnak és önzetlennek tartotta, alkalmasnak rá, hogy megmentse mindannyiukat. - *Ahogyan a történet egyes szereplőit megjeleníti, a kíszínezés végett elváltoztatja saját hangját is. Az egér vékony hangja lesz valószínűleg e szempontból a csúcspont.*
- A nyúl lett tehát az állatok bajnoka. A barlang felé közeledve, egy szűk repedést talált a sziklafalban, mögötte pedig fényesen ragyogó fényforrást, amit fehér kőbe zártak. “Ott lehet bezárva a nap!” – gondolta a nyúl, de megpillantotta nem messze tőle, szarvasbőrökön fekve a szellemeket is. A nyúl átmászott a nyíláson és ügyes lábai segítségével leugrált egészen a rabul ejtett tűzgömbig. Megragadta és egy erőteljes ugrással már a kijáratot jelentő hasadék felé vetette magát. A gonosz szellemek rögtön megébredtek és mire kettőt dobbanhatott volna a nyúl szíve, már a sarkában lihegtek mind. Menekülése közben, a nyúl kiejtette kezéből a kőbörtönt és rádobbantott: a fogságából szabadult tűzgömb kétfelé repedt. A szellemek már majdnem elérték a tolvajt, aki egy rúgással kettéválasztotta a fényt, s az égnek repítette, egyiket a másik után. Holddá változott vissza a kisebb és ragyogó koronggá a másik. Dühödt tüzét nem állhatták a lelkek és mind elhamvadtak a haragos nap fényében. Azóta sem tartott egy éjszakánál hosszabban még ki a sötétség. - *Ha a végére valóban elaludt Rilai, akkor lejjebb csúszik Khan is, ellopva még egy csókot azelőtt, hogy követné a lányt. A lányt, akit most azért láthat, mert egy bátor nyúl valamikor régen visszalopta minden élőlény számára a fényt.*
- Jó ösztönzést találtam rá, amúgy csak a sarokba hajítottam volna, szeresse az ott összefutó falakat. - *Mesemondás előtt jól jön az ital, igyekszik nem azzal gondolni, hogy talán víz az, amit a torkán leerőltet. Abbéli tetszésének, hogy a lány milyen testhelyzetet talál kényelmesnek a történet hallgatása közben, egy morranással ad hangot. Amíg a sorok kitartanak, Rilait arra csábítja hátának, felkarjának simításával, hogy idővel ő is átadja magát a fantazmagóriák határtalan birodalmának, ahová aztán majd Khan is követheti, mikor már jólesőn szuszog mellette-rajta.*
- A történet nem meséli el, hogy mi lett velük, ennek eldöntését szerintem ránk akarták bízni. Az Ezüstlány néha talán még mindig elszökik rövid időkre, de amikor teljes arcával a fiú felé fordul, akkor ragyogni látszik. - *Újhold idején néhány napra valóban fátyolba bújik a rege megrútult hősnője, néhány hétre rá pedig kikerekedve és boldogan mutatja meg magát. A félszemű régóta szeret történeteket kreálni az ég millióéves lakóiról, akik végignézték, ahogy az emberek, elfek és törpék botladozva megvetették a lábukat ezen a planétán. Szemtanúi voltak első bátortalan lépteiknek, később annak, ahogy birodalmakat emeltek, háborút viseltek egymás ellen vagy egymás oldalán, s odafönn maradnak még jóval azután is, hogy az idő újraírja Lanawin sorsát majd, hosszú évezredek múltán. Messzire rántó gondolatok, amit más esetben nem bánna a rablólovag, de most, Rilaival osztozva az éjszakán nem enged nekik.*
- Van egy még régibb történet, arról, amikor a nap, a hold és a csillagok még fiatalok, bátortalanok voltak, nem tudták, hogy ők uralják az eget. Félelem lakta a szívüket, mert nem találtak magukhoz hasonlót közel s távol, de volt, aki mégis felfigyelt rájuk. - *Takaróba vonja magukat, egyik karját Rilai köré kulcsolja, a másik tarkója alá kerül. A képzeletét nem szorítja korlátok közé a szoba négy fala.*
- Abban az időben történt, hogy ártó szellemek ellopták a napot a bolygó lakói elől. Az örökkévaló sötétségben, ami ezután következett nem találtak élelmet, sem vizet az állatok. Nemsokára a
madarak és a vadak tanácsot hívtak össze; minden faj elküldte a maga legrátermettebb példányát, hogy közösen találják ki, miképp szerzik vissza a fényt. - *A röviden tartó szünet alatt, amíg a történet elhallgat, mosolyogni kezd.* - Az öreg holló, kit a legbölcsebbnek tartottak minden állat közül, szólalt meg elsőként: “barátaim, mennyi ideig kell még ebben a homályban élnünk? Megtudtam, hogy a földünkhöz közel, egy barlangban élnek azok a szellemek, akik ellopták tőlünk a napot és egy fehér kőedénybe zárták. Ha visszaszerezzük tőlük, újra fénybe borulhat az egünk. Így hát én, az agg holló azt tanácsolom, hogy küldjük el legerősebb és legbátrabbat magunk közül, Észak medvéjét, hogy vegye vissza, ami a miénk!” ~A medvét, a medvét! ~ Harsogták az állatok.
- Erre figyelt fel a félsüket bagoly, aki eközben szorgosan dolgozott szánja megjavításán, a hangzavarra azonban abbahagyta a munkát. Megkérdezve a hósármányt, hogy mi ez a felfordulás megtudta, hogy az állatok elküldik Észak medvéjét, hogy szerezze vissza a napot. “Jajj, nem-nem-nem” – csapott fel a bagoly. “Az nem less jó, a medve előbb botlik valami ehetőbe és felejti el a küldetését, és sohasem tér vissza hozzánk a nappal.” Meggyőzte az állatokat, így újra a holló szólalt meg: “küldjük akkor a farkast, hisz a medve után ő a legerősebb és még gyors is.” A bagoly most sem értett egyet a hollóval. “Szamárság! A farkas önző és az első őznél marad, amit útja során megtalál. Felfalja és mi a napunk nélkül maradunk.” Az állatok egyetértettek vele, hogy a farkas nem jó választás, de fogalmuk sem volt, kit küldhetnének hát, aki elég bátor, hogy a nap megint az övék lehessen. Egészen eddig senki sem hallhatta, mert túl zajosak voltak hozzá, ám amikor csend ereszkedett a gyűlésre, az apró szürke egér cincogó hangját is észrevették. “Menjen el érte a nyúl; sebes mint a szél, őt nem fogják utolérni a gonosz lelkek!” A bagoly most is megkérdezte a hósármányt, és amikor az elmondta neki, hogyan döntöttek az állatok, elismerősen szólt. A nyulat gyorsnak és önzetlennek tartotta, alkalmasnak rá, hogy megmentse mindannyiukat. - *Ahogyan a történet egyes szereplőit megjeleníti, a kíszínezés végett elváltoztatja saját hangját is. Az egér vékony hangja lesz valószínűleg e szempontból a csúcspont.*
- A nyúl lett tehát az állatok bajnoka. A barlang felé közeledve, egy szűk repedést talált a sziklafalban, mögötte pedig fényesen ragyogó fényforrást, amit fehér kőbe zártak. “Ott lehet bezárva a nap!” – gondolta a nyúl, de megpillantotta nem messze tőle, szarvasbőrökön fekve a szellemeket is. A nyúl átmászott a nyíláson és ügyes lábai segítségével leugrált egészen a rabul ejtett tűzgömbig. Megragadta és egy erőteljes ugrással már a kijáratot jelentő hasadék felé vetette magát. A gonosz szellemek rögtön megébredtek és mire kettőt dobbanhatott volna a nyúl szíve, már a sarkában lihegtek mind. Menekülése közben, a nyúl kiejtette kezéből a kőbörtönt és rádobbantott: a fogságából szabadult tűzgömb kétfelé repedt. A szellemek már majdnem elérték a tolvajt, aki egy rúgással kettéválasztotta a fényt, s az égnek repítette, egyiket a másik után. Holddá változott vissza a kisebb és ragyogó koronggá a másik. Dühödt tüzét nem állhatták a lelkek és mind elhamvadtak a haragos nap fényében. Azóta sem tartott egy éjszakánál hosszabban még ki a sötétség. - *Ha a végére valóban elaludt Rilai, akkor lejjebb csúszik Khan is, ellopva még egy csókot azelőtt, hogy követné a lányt. A lányt, akit most azért láthat, mert egy bátor nyúl valamikor régen visszalopta minden élőlény számára a fényt.*
2524. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-25 23:21:22
Üzenet elküldve: 2015-09-25 23:21:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// A nyár utolsó napjai //
- Igazán büszke vagyok rád, amiért ilyen rövid idő alatt, és ilyen vehemenciával elsajátítottad az életszeretést! - *Horkan fel nevetve. Odébb hengeredve mohón a kicsi asztalka szélén álló mázas korsó után nyúl, mohón iszik. Megtörli ajkait kézfejével, Khan felé nyújtja a csebert, hogy ő is olthassa a szomját. Mintha csak sejtené, hogy hamarosan kiszárad a torka a meséléstől. Borostyánszín szemei pajkosan csillognak, a történet alatt nem szól, csak az elején csóválja fejét rosszallón. Miért is várta, hogy a pasas vargabetűk nélkül válaszoljon? A történet egyébként magával ragadóan szép. Hallgatásához meg is találja a legmegfelelőbb helyet: kakaóscsigába gömbölyödik a férfi válla alatt, fejét karján nyugtatva, egyik lábát oldalvást fektében átvetve annak derekán.*
- És azóta is boldogan kerengenek együtt, ezen az éjen és az összes többin is. - *Sóhajt, kipislog az ablakon. Aligha látja a még felkelő holdat, bár az ég már letisztult a könnyű nyári eső után, és a sűrűn nőtt, cserepes háztetők fölött apócskán, halványan hunyorognak az első csillagok.* - Jó, legyen hát így. - *Mereng el szórakozottan. Ha ilyen fontos a rút szerzet Khannak, majd igyekszik visszább fogni kirohanásait. Végülis azt sem tudja kizárni, hogy valami nyaktekert sorszerűség okán tényleg minden apró cselekedet és történés össze-összefonódik, és kicsiny egybeszövődések egyenként mind kellenek ahhoz, hogy az élet kereke egyként, egészként gördüljön tovább. Álmosan elmosolyodik.*
- Sok mindenről fogsz eszembe jutni. - *Fejét a félszemű vállába fúrja. Megleli a másik nyakában a medaliont. Ujjheggyek finoman végigsimít az aprócska madármintán. Megnyugodva emlékezteti magát: eképpen nem lehet baja, sem holnap, sem máskor, mert a szerencse fia az, aki viseli. Ez tudott. A lány nem fog vele tartani reggel. De ez az éjszaka míg az övék, kuckózással, szívzörejjel, aggodalom nélkül. Majd holnaptól kezdhetnek megint vállvetve küzdeni újból. De ma éjjelre körbebástyázták magukat közösen épített, ábrándszépségű légváraikkal.*
- Mesélj még, amíg elalszom.
- Igazán büszke vagyok rád, amiért ilyen rövid idő alatt, és ilyen vehemenciával elsajátítottad az életszeretést! - *Horkan fel nevetve. Odébb hengeredve mohón a kicsi asztalka szélén álló mázas korsó után nyúl, mohón iszik. Megtörli ajkait kézfejével, Khan felé nyújtja a csebert, hogy ő is olthassa a szomját. Mintha csak sejtené, hogy hamarosan kiszárad a torka a meséléstől. Borostyánszín szemei pajkosan csillognak, a történet alatt nem szól, csak az elején csóválja fejét rosszallón. Miért is várta, hogy a pasas vargabetűk nélkül válaszoljon? A történet egyébként magával ragadóan szép. Hallgatásához meg is találja a legmegfelelőbb helyet: kakaóscsigába gömbölyödik a férfi válla alatt, fejét karján nyugtatva, egyik lábát oldalvást fektében átvetve annak derekán.*
- És azóta is boldogan kerengenek együtt, ezen az éjen és az összes többin is. - *Sóhajt, kipislog az ablakon. Aligha látja a még felkelő holdat, bár az ég már letisztult a könnyű nyári eső után, és a sűrűn nőtt, cserepes háztetők fölött apócskán, halványan hunyorognak az első csillagok.* - Jó, legyen hát így. - *Mereng el szórakozottan. Ha ilyen fontos a rút szerzet Khannak, majd igyekszik visszább fogni kirohanásait. Végülis azt sem tudja kizárni, hogy valami nyaktekert sorszerűség okán tényleg minden apró cselekedet és történés össze-összefonódik, és kicsiny egybeszövődések egyenként mind kellenek ahhoz, hogy az élet kereke egyként, egészként gördüljön tovább. Álmosan elmosolyodik.*
- Sok mindenről fogsz eszembe jutni. - *Fejét a félszemű vállába fúrja. Megleli a másik nyakában a medaliont. Ujjheggyek finoman végigsimít az aprócska madármintán. Megnyugodva emlékezteti magát: eképpen nem lehet baja, sem holnap, sem máskor, mert a szerencse fia az, aki viseli. Ez tudott. A lány nem fog vele tartani reggel. De ez az éjszaka míg az övék, kuckózással, szívzörejjel, aggodalom nélkül. Majd holnaptól kezdhetnek megint vállvetve küzdeni újból. De ma éjjelre körbebástyázták magukat közösen épített, ábrándszépségű légváraikkal.*
- Mesélj még, amíg elalszom.
2523. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-25 23:09:07
Üzenet elküldve: 2015-09-25 23:09:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// A nyár utolsó napjai //
- Azért kérdezlek, mert te másmilyennek ismered, mint én. Felelősséget vállaltál, amikor azt kérted tőlem, hogy szeressem az életet és mindent ami benne rejlik. Én azt az oldalát választottam, amiben te viseled a főszerepet, úgyhogy birkózz most meg az ostoba kérdésekkel is. - *Játékosan felhorkan, mímeli az értetlenséget, noha ezt olyan hitelességgel, hogy talán még Rilait is megtévesztheti.* -
Meg aztán, sok mindent amúgy is tudunk már, de ettől még nem esik kevésbé jól időről-időre újra hallani? Ne legyél undok! - *Szeretni valakit és ki is mondani azt, az ő felfogásában két nagyon is eltérő dolog. A bagatell dolgok persze, minthogy kék az ég, vagy hogy vörös az erekben utazó vér nem igényelnek cifra körülmagyarázást, és talán az sem, amit ő érdemesnek talál rá, de mit tehet ő róla, ha a lány mellett-felett-alatt fekve ezek a kérdések felbukkannak fejében?*
- Tetszik. Megpróbálnám. - *Ígéretet balga módon nem tehet és nem is fog arra, hogy jó lesz ebben az életvitelben, de miért ne akarhatná lecserélni a mostanit, vagy legalább meglelni a sorsa által vájt medernek azt a kis szigetét, ahová vissza-visszatérhet, amikor elmenekedne a forgatag elől?
Szó helyett egy darabon csak sóhaj hallik, és mire a lepedőt gyűrötten megigazgatják, a félszemű martalóc már másik szeme világát is odaadná egy pohár hűs italért, ami lehetőleg nem víz, de nyomokban persze tartalmazhatná azt.*
- A hollóról hallanál szívesen? Elmondom, milyen szerepet játszott mások életében, jóval azelőtt, hogy az emberemlékezetet papirosok jelentették volna.- *A plafonra mutat, láthatatlan kört rajzolva fel annak egy pontjára.* - Réges-régen, az ősidőkben, a hold szépséges, kócos, szőke hajú leányzó volt: erdőkkel, vizekkel, virágokkal, csalitokkal tarkított gyönyörű égitest. Ezüst sugarával elkápráztatta Lanawint, ezt a derék, becsületes, földművelő ifjút. A fiú halálosan szerelmes lett a holdba, ~ Szépséges, szőke hajú Ezüstleány! ~ üzente neki egy üstökössel ~ Szeretlek, légy az enyém! ~ A hold nem idegenkedett a deli legénytől, engedett a hívásnak… és addig ügyeskedett a Galaktika bonyolult erőterében, amíg Lanawin közelébe nem került. Akkor átölelte őt tömegvonzásával… és boldogan éltek. - *De a mesék nem válnának mesékké, ha ne fordulna bennük a szerencse, nem igaz? Az előbbinél egy jóval nagyobb körrel helyettesíti a képzeletrajzot.*
- Amíg a kegyetlen Sárga Nagyúr, a nap tudomást nem szerzett a frigyről. ~ Megnézem ezt az új menyecskét! ~ mondta, és tekintetét a boldog pár felé fordította. Meglátta és azonnal megkívánta. Egy hullócsillag vitte a parancsát: pontosan ebben az időben, látni kívánlak! Nem kellett a Holdnak kétszer mondani. Tudta, hogy a nap hatezerszer forróbb és egymillió-háromszázezerszer nagyobb földműves ifjúnál. ~ A világ úrnője leszek! ~ ujjongott a bolond, és faképnél hagyva szerelmesét, ész nélkül rohant a naphoz… A Sárga Nagyúr magához ölelte őt, és kedve szerint szerette. Aztán, amikor tüzes lángnyelveivel mindent leégetett róla, s nem maradt a leányzón más, csak csupasz kőcsontváza – ellökte magától. ~ Rút vagy! Nem kellesz! ~ A valaha gyönyörű, szépséges hold szégyenében elbujdosott a Galaktika legtávolabbi csücskébe, ahol senki sem ismerhette. Lanawinnek „Corvus” a Holló vitte meg a hírt. Általa üzent a fiú: ~ Mondd meg a holdnak, hogy szeretem. Jöjjön vissza, várom… ~ A csúnya, csupasz hold visszasompolygott a kedveséhez. ~ Szebb vagy, mint valaha! ~ köszöntötte őt, és tömegvonzásával ismét magához ölelte… - *Miért éppen ezt meséli el Rilainak? Mert szeretné, ha nem csak rossz hírek hozójának látná a hollót, ezáltal pedig azt, hogy Khan miért tartja fontosnak.*
- De te nem erre voltál kíváncsi, tudom. Nekem sincs kézzel fogható bizonyítékom, ami meggyőzhetne róla, hogy miért így érzek a látomással és a hollóval kapcsolatban. Láttad a szemem, nem harcban szerzett sérülés miatt veszítette el a fényét, majd nem sokkal homályba borulta után megjelent a Csuhás és változásról beszél. Mi van, ha mindarra utalt, ami időközben történt? A városba jövetelünk, az, hogy ezen a délutánon egymásra találtunk, és hogy visszatérésünket tervezzük a dombvidékre, de mint egyéni boldogulásukat keresők immár. Na meg aztán nézd a jó oldalát, erről az őskövület madárról mindig én fogok eszedbe jutni. - *Megvastagszik az éj közben, a délután eltelik és az eső is csitulni is tűnik.*
- Mesemondóként is vállalhatnék fellépést a repkénynőtte fogadónkban.
- Azért kérdezlek, mert te másmilyennek ismered, mint én. Felelősséget vállaltál, amikor azt kérted tőlem, hogy szeressem az életet és mindent ami benne rejlik. Én azt az oldalát választottam, amiben te viseled a főszerepet, úgyhogy birkózz most meg az ostoba kérdésekkel is. - *Játékosan felhorkan, mímeli az értetlenséget, noha ezt olyan hitelességgel, hogy talán még Rilait is megtévesztheti.* -
Meg aztán, sok mindent amúgy is tudunk már, de ettől még nem esik kevésbé jól időről-időre újra hallani? Ne legyél undok! - *Szeretni valakit és ki is mondani azt, az ő felfogásában két nagyon is eltérő dolog. A bagatell dolgok persze, minthogy kék az ég, vagy hogy vörös az erekben utazó vér nem igényelnek cifra körülmagyarázást, és talán az sem, amit ő érdemesnek talál rá, de mit tehet ő róla, ha a lány mellett-felett-alatt fekve ezek a kérdések felbukkannak fejében?*
- Tetszik. Megpróbálnám. - *Ígéretet balga módon nem tehet és nem is fog arra, hogy jó lesz ebben az életvitelben, de miért ne akarhatná lecserélni a mostanit, vagy legalább meglelni a sorsa által vájt medernek azt a kis szigetét, ahová vissza-visszatérhet, amikor elmenekedne a forgatag elől?
Szó helyett egy darabon csak sóhaj hallik, és mire a lepedőt gyűrötten megigazgatják, a félszemű martalóc már másik szeme világát is odaadná egy pohár hűs italért, ami lehetőleg nem víz, de nyomokban persze tartalmazhatná azt.*
- A hollóról hallanál szívesen? Elmondom, milyen szerepet játszott mások életében, jóval azelőtt, hogy az emberemlékezetet papirosok jelentették volna.- *A plafonra mutat, láthatatlan kört rajzolva fel annak egy pontjára.* - Réges-régen, az ősidőkben, a hold szépséges, kócos, szőke hajú leányzó volt: erdőkkel, vizekkel, virágokkal, csalitokkal tarkított gyönyörű égitest. Ezüst sugarával elkápráztatta Lanawint, ezt a derék, becsületes, földművelő ifjút. A fiú halálosan szerelmes lett a holdba, ~ Szépséges, szőke hajú Ezüstleány! ~ üzente neki egy üstökössel ~ Szeretlek, légy az enyém! ~ A hold nem idegenkedett a deli legénytől, engedett a hívásnak… és addig ügyeskedett a Galaktika bonyolult erőterében, amíg Lanawin közelébe nem került. Akkor átölelte őt tömegvonzásával… és boldogan éltek. - *De a mesék nem válnának mesékké, ha ne fordulna bennük a szerencse, nem igaz? Az előbbinél egy jóval nagyobb körrel helyettesíti a képzeletrajzot.*
- Amíg a kegyetlen Sárga Nagyúr, a nap tudomást nem szerzett a frigyről. ~ Megnézem ezt az új menyecskét! ~ mondta, és tekintetét a boldog pár felé fordította. Meglátta és azonnal megkívánta. Egy hullócsillag vitte a parancsát: pontosan ebben az időben, látni kívánlak! Nem kellett a Holdnak kétszer mondani. Tudta, hogy a nap hatezerszer forróbb és egymillió-háromszázezerszer nagyobb földműves ifjúnál. ~ A világ úrnője leszek! ~ ujjongott a bolond, és faképnél hagyva szerelmesét, ész nélkül rohant a naphoz… A Sárga Nagyúr magához ölelte őt, és kedve szerint szerette. Aztán, amikor tüzes lángnyelveivel mindent leégetett róla, s nem maradt a leányzón más, csak csupasz kőcsontváza – ellökte magától. ~ Rút vagy! Nem kellesz! ~ A valaha gyönyörű, szépséges hold szégyenében elbujdosott a Galaktika legtávolabbi csücskébe, ahol senki sem ismerhette. Lanawinnek „Corvus” a Holló vitte meg a hírt. Általa üzent a fiú: ~ Mondd meg a holdnak, hogy szeretem. Jöjjön vissza, várom… ~ A csúnya, csupasz hold visszasompolygott a kedveséhez. ~ Szebb vagy, mint valaha! ~ köszöntötte őt, és tömegvonzásával ismét magához ölelte… - *Miért éppen ezt meséli el Rilainak? Mert szeretné, ha nem csak rossz hírek hozójának látná a hollót, ezáltal pedig azt, hogy Khan miért tartja fontosnak.*
- De te nem erre voltál kíváncsi, tudom. Nekem sincs kézzel fogható bizonyítékom, ami meggyőzhetne róla, hogy miért így érzek a látomással és a hollóval kapcsolatban. Láttad a szemem, nem harcban szerzett sérülés miatt veszítette el a fényét, majd nem sokkal homályba borulta után megjelent a Csuhás és változásról beszél. Mi van, ha mindarra utalt, ami időközben történt? A városba jövetelünk, az, hogy ezen a délutánon egymásra találtunk, és hogy visszatérésünket tervezzük a dombvidékre, de mint egyéni boldogulásukat keresők immár. Na meg aztán nézd a jó oldalát, erről az őskövület madárról mindig én fogok eszedbe jutni. - *Megvastagszik az éj közben, a délután eltelik és az eső is csitulni is tűnik.*
- Mesemondóként is vállalhatnék fellépést a repkénynőtte fogadónkban.
2522. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-25 22:57:51
Üzenet elküldve: 2015-09-25 22:57:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// A nyár utolsó napjai //
- Milyen lenne? Olyan mint most. - *Von vállat a lány. Nem is érti, mit kell ezen magyarázni. Odakinn lágyan neszez a nyári eső, idebenn egymás karjaiban fekszenek számolatlan ideje. Habozva keres további hasonlatokat.*
- Egy napcsókolta nyár, vagy még sok, madárdalból, tikkadtságból, zümmögésből, lomb- és fűnövésből szőve. Aratás, ezerszín hulló lombok, pattogó hasáb a tűzön, esténként szerenádbogár ciripel. Puhaléptű, csendes, hótakarta éjszakák, az éj mélységes csendjét a csillagok vigyázzák. Ilyen a nyugalom. Megérné tenni egy próbát.
*Azt már nem tudja, kijuthat-e mindezen szép annak is, aki szándékkal kerüli az élet megannyi mindennapi mirákulumát. Ő is kerülné, ha kardforgató volna. Ha nem tenné, annyira félne mindezen csoda elvesztésétől, hogy fegyvert se merne venni a kezébe soha többé. Elmosolyodik, a mai délután sokadjára.*
- Nem így értettem. Nincs, amibe az ember bele ne tanulhatna. Ha van kivel. - *E végszóval nekilátnak, hogy még kellemesebben töltsék a fölöttük suhanó koraestét. Az érzékdúló ténykedés hatására idővel ismét hanyatt-pihegve találja magát. Nem mulaszt el azonban tovább feszengeni a holnapi párbaj-témán. Tán jobb volt Khannak, míg nem tudta, addig csak egy fronton gyötrődött emiatt.*
- Akkor sem értem ezt az egészet. Nem értem, és féltelek. Akkor is, ha szükségtelen. - *Felnevet, kevés szürreálisabb dolgot tud hirtelenjében maga elé képzelni, mint a félszeműt, kretén kis kantáros nadrágban, csokornyi répával, meg ilyenekkel a kezében, szügyig belepve sárral, földdel.*
- Jól van, feladom. Hiszek neked. Meséld el inkább ezt a hollós történetet. Az elejétől. És azt is, hogy mit látsz bele. Ígérem, csendben maradok. *Szándékát bizonyítandó a maga elé nyalábolt dunnába meríti állát, hogy ha mégsem bírná kényszeredett kommentálás nélkül, legalább csak szűrten jusson el Khanhoz.*
- Milyen lenne? Olyan mint most. - *Von vállat a lány. Nem is érti, mit kell ezen magyarázni. Odakinn lágyan neszez a nyári eső, idebenn egymás karjaiban fekszenek számolatlan ideje. Habozva keres további hasonlatokat.*
- Egy napcsókolta nyár, vagy még sok, madárdalból, tikkadtságból, zümmögésből, lomb- és fűnövésből szőve. Aratás, ezerszín hulló lombok, pattogó hasáb a tűzön, esténként szerenádbogár ciripel. Puhaléptű, csendes, hótakarta éjszakák, az éj mélységes csendjét a csillagok vigyázzák. Ilyen a nyugalom. Megérné tenni egy próbát.
*Azt már nem tudja, kijuthat-e mindezen szép annak is, aki szándékkal kerüli az élet megannyi mindennapi mirákulumát. Ő is kerülné, ha kardforgató volna. Ha nem tenné, annyira félne mindezen csoda elvesztésétől, hogy fegyvert se merne venni a kezébe soha többé. Elmosolyodik, a mai délután sokadjára.*
- Nem így értettem. Nincs, amibe az ember bele ne tanulhatna. Ha van kivel. - *E végszóval nekilátnak, hogy még kellemesebben töltsék a fölöttük suhanó koraestét. Az érzékdúló ténykedés hatására idővel ismét hanyatt-pihegve találja magát. Nem mulaszt el azonban tovább feszengeni a holnapi párbaj-témán. Tán jobb volt Khannak, míg nem tudta, addig csak egy fronton gyötrődött emiatt.*
- Akkor sem értem ezt az egészet. Nem értem, és féltelek. Akkor is, ha szükségtelen. - *Felnevet, kevés szürreálisabb dolgot tud hirtelenjében maga elé képzelni, mint a félszeműt, kretén kis kantáros nadrágban, csokornyi répával, meg ilyenekkel a kezében, szügyig belepve sárral, földdel.*
- Jól van, feladom. Hiszek neked. Meséld el inkább ezt a hollós történetet. Az elejétől. És azt is, hogy mit látsz bele. Ígérem, csendben maradok. *Szándékát bizonyítandó a maga elé nyalábolt dunnába meríti állát, hogy ha mégsem bírná kényszeredett kommentálás nélkül, legalább csak szűrten jusson el Khanhoz.*
2521. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-09-25 22:32:02
Üzenet elküldve: 2015-09-25 22:32:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// A nyár utolsó napjai //
*Játékos tusakodásuk végeztével elgondolkozik rajta, vajon képes lehet-e ennél többet kivívni Rilaiból a halálmadár iránt, de a lány hajthatatlannak tűnik a témában, Khan pedig megelégszik hát az „élni és élni hagyni” leosztással. Máshonnét érkeztek mindketten és egészen e pontig bizonyára semmilyen hasonlóságban nem osztoznának útjaik, nincs mit a másik szemére vetni azért, mert a dolgokat más színekben látja. Ellenkezőleg: nem zárhatja ki, hogy egy napon még hálás lesz azért, mert a lány más megközelítésből ítéli meg ugyanazt.
Szeretné bővebb magyarázattal is megértetni, hogy miért tulajdonít ekkora jelentőséget mind a madárnak, mint a madárszerű férfinek az álmából, de abból, ahogy Rilai korábban reagált rá, Khan úgy véli, hogy hiteltelennek, de legalábbis tökéletes baromságnak tartja.
Belemegy az alkuba, bólint a feltételek elfogadásának jeléül.*
- Milyen a nyugalmas élet? - *Őt hét-nyolcéves korában zavarták el a tanyáról, sokadik éhes szájként. Szerencsétlen dolog nem elsőként beleszületni egy szegény családba, kivált ha az aszályos évek miatt a földek termése is el-elmarad attól, ami még nem éhezteti ki a rajta élőket. Sokáig nem értette, miért történik vele ez, értetlenségét idővel a lelkében csírázó gyűlölet váltotta: izzó indulattal viseltetett minden és mindenki iránt, de különösen önnönmagát hibáztatta gyengeségéért, megfogadta tehát, hogy az élet szeme közé köp és életben marad. Konok, rátarti fiatal let belőle, de céltalanul létező, nem sokkal különb azoknál az ösztönlényeknél, akik a beléjük kódolt törvények miatt kapaszkodnak az élethez. Ha harcról volt szó, gondolkodás nélkül vetette magát a forgatagába, később zsoldosok találtak rá és sorozták be: a forrófejű ifjak minden regimentnél kapóra jönnek, hisz nem kérdeznek a miértekről. Mind nagyobb csalódást gyűjtött a neve mellé, mert az esélytelennek kiáltott szorítókból is rendre visszatért, hogy bezsebelje fizetségét és továbbálljon. Dühöngő vad volt, otthontalanul felnőtt harcos aki az Acél Útját ismerte csak meg, s hogy a testében növekedett szörnyeteget egy ideje börtönben tarthat, azt egy elveszejtett barát áldozattételének köszönheti.*
- Én harcolok, amióta elég erős voltam hozzá, hogy megtartsak egy husángot. Sokszor vertek el, és én még többször vertem el az ellenségeimet. Emiatt a világ azt mondja, hogy nem lehet békés életem, folytassam amíg elfogynak az ellenem állók vagy amíg én leszek túl gyenge már hozzá, hogy fegyvert
viseljek? - *Épp Rilainak mondta, hogy ő idősen, testes vörösborral a kancsóban és feje alatt egy puha asszonyi öllel akar beinteni távozásakor. A nőnek most már arca és neve is van.
Felsóhajt. Talán kezdik megint túlságosan bonyolulttá változtatni az érzéseiket.*
- És ha én érzem úgy, hogy ezt az életet akarom, melletted, és nem a kényszer mondatja velem? Még semmiben nem voltam ennyire határozott, mint abban, hogy téged akarlak, éltem végéig, bármilyen távolságban várjon is rám. - *Most egy ideig nem akar újra erről beszélni, elejét véve ennek érinti újra úgy a lányt, mint néhány fertályórája. Könnyebb dolga esik, hisz mostanra már jó ideje nincsenek köztük feszülő ruhaneműk vagy megálljért kérlelő aggályok.
Percek, órák, vagy egy átsóhajtott életnyi idő múltán hangzik csak el újra szó a falak közt.*
- Meg akarom tudni, ki ő. Nem akarom megölni és ígéretet tettem neked, hogy ő sem fog engem. Pokoli ügyesen bánok az acéllal, talán az egyetlen tehetségem. - *Számító-kisfiúsan vigyorog.* - Nem volna muszáj mennem, de ott akarok lenni és vissza is akarok jönni tehozzád. Délen egy temérdek munka vár még kettőnkre és a zöldségeskert nem ássa fel saját magát. - *Még mindig szürreális képtémának tűnik a félszeműt elképzelni a tikkasztó hőségben, vállán kard helyett kapát pihentetve, kerek szalmakalappal a fején, loncsos szőrű kutyával az oldalán, ahogy várja a kosárkával érkező Csempészkirálynőt ebédjével.
Fel is nevet, hangosan, hosszan. Életében először, fesztelenül boldog.*
*Játékos tusakodásuk végeztével elgondolkozik rajta, vajon képes lehet-e ennél többet kivívni Rilaiból a halálmadár iránt, de a lány hajthatatlannak tűnik a témában, Khan pedig megelégszik hát az „élni és élni hagyni” leosztással. Máshonnét érkeztek mindketten és egészen e pontig bizonyára semmilyen hasonlóságban nem osztoznának útjaik, nincs mit a másik szemére vetni azért, mert a dolgokat más színekben látja. Ellenkezőleg: nem zárhatja ki, hogy egy napon még hálás lesz azért, mert a lány más megközelítésből ítéli meg ugyanazt.
Szeretné bővebb magyarázattal is megértetni, hogy miért tulajdonít ekkora jelentőséget mind a madárnak, mint a madárszerű férfinek az álmából, de abból, ahogy Rilai korábban reagált rá, Khan úgy véli, hogy hiteltelennek, de legalábbis tökéletes baromságnak tartja.
Belemegy az alkuba, bólint a feltételek elfogadásának jeléül.*
- Milyen a nyugalmas élet? - *Őt hét-nyolcéves korában zavarták el a tanyáról, sokadik éhes szájként. Szerencsétlen dolog nem elsőként beleszületni egy szegény családba, kivált ha az aszályos évek miatt a földek termése is el-elmarad attól, ami még nem éhezteti ki a rajta élőket. Sokáig nem értette, miért történik vele ez, értetlenségét idővel a lelkében csírázó gyűlölet váltotta: izzó indulattal viseltetett minden és mindenki iránt, de különösen önnönmagát hibáztatta gyengeségéért, megfogadta tehát, hogy az élet szeme közé köp és életben marad. Konok, rátarti fiatal let belőle, de céltalanul létező, nem sokkal különb azoknál az ösztönlényeknél, akik a beléjük kódolt törvények miatt kapaszkodnak az élethez. Ha harcról volt szó, gondolkodás nélkül vetette magát a forgatagába, később zsoldosok találtak rá és sorozták be: a forrófejű ifjak minden regimentnél kapóra jönnek, hisz nem kérdeznek a miértekről. Mind nagyobb csalódást gyűjtött a neve mellé, mert az esélytelennek kiáltott szorítókból is rendre visszatért, hogy bezsebelje fizetségét és továbbálljon. Dühöngő vad volt, otthontalanul felnőtt harcos aki az Acél Útját ismerte csak meg, s hogy a testében növekedett szörnyeteget egy ideje börtönben tarthat, azt egy elveszejtett barát áldozattételének köszönheti.*
- Én harcolok, amióta elég erős voltam hozzá, hogy megtartsak egy husángot. Sokszor vertek el, és én még többször vertem el az ellenségeimet. Emiatt a világ azt mondja, hogy nem lehet békés életem, folytassam amíg elfogynak az ellenem állók vagy amíg én leszek túl gyenge már hozzá, hogy fegyvert
viseljek? - *Épp Rilainak mondta, hogy ő idősen, testes vörösborral a kancsóban és feje alatt egy puha asszonyi öllel akar beinteni távozásakor. A nőnek most már arca és neve is van.
Felsóhajt. Talán kezdik megint túlságosan bonyolulttá változtatni az érzéseiket.*
- És ha én érzem úgy, hogy ezt az életet akarom, melletted, és nem a kényszer mondatja velem? Még semmiben nem voltam ennyire határozott, mint abban, hogy téged akarlak, éltem végéig, bármilyen távolságban várjon is rám. - *Most egy ideig nem akar újra erről beszélni, elejét véve ennek érinti újra úgy a lányt, mint néhány fertályórája. Könnyebb dolga esik, hisz mostanra már jó ideje nincsenek köztük feszülő ruhaneműk vagy megálljért kérlelő aggályok.
Percek, órák, vagy egy átsóhajtott életnyi idő múltán hangzik csak el újra szó a falak közt.*
- Meg akarom tudni, ki ő. Nem akarom megölni és ígéretet tettem neked, hogy ő sem fog engem. Pokoli ügyesen bánok az acéllal, talán az egyetlen tehetségem. - *Számító-kisfiúsan vigyorog.* - Nem volna muszáj mennem, de ott akarok lenni és vissza is akarok jönni tehozzád. Délen egy temérdek munka vár még kettőnkre és a zöldségeskert nem ássa fel saját magát. - *Még mindig szürreális képtémának tűnik a félszeműt elképzelni a tikkasztó hőségben, vállán kard helyett kapát pihentetve, kerek szalmakalappal a fején, loncsos szőrű kutyával az oldalán, ahogy várja a kosárkával érkező Csempészkirálynőt ebédjével.
Fel is nevet, hangosan, hosszan. Életében először, fesztelenül boldog.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370