Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 20:48:59
Üzenet elküldve: 2015-08-30 20:48:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Lehet, hogy nem látszik rajta, de mindig is szerette a finom, ízes borokat, amik nem is ütik ki valami könnyen, de mégis van annyi hatásuk, hogy oldják a feszültséget, és jókedvre derítsék. Figyelmesen nézi, ahogy a pohara megtelik borral, nem szól, hogy elég lenne, viszont megfogadja magában, hogy ez az egy pohár, és kész. Pedig ez néha nehezére esik, szereti a jó vörós ízét, és egy idő után nem az utána maradt érzést, hanem a savas aromáját kívánja. De fő a mértékletesség! Azt szeretné, hogy ez az egy pohár jó sokáig kitartson, ezért ő is aprókat kortyol, bár kicsit gyakrabban emeli szájához a poharat, mint Kim.*
-Persze, tudom én azt, hallottam már épp eleget róla, de mégis érdekelne, legalább egy kipróbálás szintjétn. Aztán maximum rájönnék, hogy hülyeség volt az egész örlet. *Legyint a levegőbe, mivel magát az élményt komolyan szeretné megismerni, hogy kellemes lenne-e avagy kellemetlen, az már más dolog.*
-Gyümölcsöt azétt elég sok helyen tudok szedni, ha más nem, ültetek egy csinos kis fát, és megvárom míg terem, de maga a vadászat és az étel elkészítése izgalmas lehet. *Ez mondjuk elég furcsán hangozhat egy tündér szájából, dehát Nolie már csak ilyen furcsa teremtés. Bezzeg egy... hmm, nem is tudja befejezni a mondatot, mivel nem tudja, hogy a férfi melyik fajt képviseli. Ez mondjuk elég furcsa, hiszen általában meg lehet ismerni őket.*
-Amúgy ne haragudj, lehet, hogy túl indiszkrét a kérdés, de melyik fajhoz tartozol? *Igen, ezt is egy együtt töltött nap után kell megkérdezni, dehát ha egyszer most jutott eszébe a dolog.*
-Kifejezetten jól esik most itt lenni. Annyi unalmas nap után, örülök, hogy van kivel beszélgetnem, és még vacsorára is meghívott. *Mosolyodik el, s talán most előszór tűnik igazán elégedettnek. Miután hanyattvetette magát, egy ideig a plafont bámulja, csak mert nincs hova néznie, de mikor megcsapja a hűvös levegő, alkarjára támaszkodva tekint az ablakban ácsorgó felé. S így láthatja, ahogy a barna íriszek végigfutnak rajta, mintegy ellenőrizve, hogy mindene megvan-e. Viszont a lány még mindig nem szokott hozzá az ilyen fürkésző pillantásokhoz, és halovány rózsák nyílnak hófehér pofiján.*
-Szerintem pedig csak tisztában vagyok a képességeimmel. Picike vagyok, gyenge, aki nehezen védi meg magát. Gondolom ezért váltam már többször az olyan gyávák célpontjává, akik csak a náluk gyengébbekkel kezdenek ki. *Természetesen jól esik neki, amit hall, de ettől még nem változik a magáról alkotott véleménye.*
*Lehet, hogy nem látszik rajta, de mindig is szerette a finom, ízes borokat, amik nem is ütik ki valami könnyen, de mégis van annyi hatásuk, hogy oldják a feszültséget, és jókedvre derítsék. Figyelmesen nézi, ahogy a pohara megtelik borral, nem szól, hogy elég lenne, viszont megfogadja magában, hogy ez az egy pohár, és kész. Pedig ez néha nehezére esik, szereti a jó vörós ízét, és egy idő után nem az utána maradt érzést, hanem a savas aromáját kívánja. De fő a mértékletesség! Azt szeretné, hogy ez az egy pohár jó sokáig kitartson, ezért ő is aprókat kortyol, bár kicsit gyakrabban emeli szájához a poharat, mint Kim.*
-Persze, tudom én azt, hallottam már épp eleget róla, de mégis érdekelne, legalább egy kipróbálás szintjétn. Aztán maximum rájönnék, hogy hülyeség volt az egész örlet. *Legyint a levegőbe, mivel magát az élményt komolyan szeretné megismerni, hogy kellemes lenne-e avagy kellemetlen, az már más dolog.*
-Gyümölcsöt azétt elég sok helyen tudok szedni, ha más nem, ültetek egy csinos kis fát, és megvárom míg terem, de maga a vadászat és az étel elkészítése izgalmas lehet. *Ez mondjuk elég furcsán hangozhat egy tündér szájából, dehát Nolie már csak ilyen furcsa teremtés. Bezzeg egy... hmm, nem is tudja befejezni a mondatot, mivel nem tudja, hogy a férfi melyik fajt képviseli. Ez mondjuk elég furcsa, hiszen általában meg lehet ismerni őket.*
-Amúgy ne haragudj, lehet, hogy túl indiszkrét a kérdés, de melyik fajhoz tartozol? *Igen, ezt is egy együtt töltött nap után kell megkérdezni, dehát ha egyszer most jutott eszébe a dolog.*
-Kifejezetten jól esik most itt lenni. Annyi unalmas nap után, örülök, hogy van kivel beszélgetnem, és még vacsorára is meghívott. *Mosolyodik el, s talán most előszór tűnik igazán elégedettnek. Miután hanyattvetette magát, egy ideig a plafont bámulja, csak mert nincs hova néznie, de mikor megcsapja a hűvös levegő, alkarjára támaszkodva tekint az ablakban ácsorgó felé. S így láthatja, ahogy a barna íriszek végigfutnak rajta, mintegy ellenőrizve, hogy mindene megvan-e. Viszont a lány még mindig nem szokott hozzá az ilyen fürkésző pillantásokhoz, és halovány rózsák nyílnak hófehér pofiján.*
-Szerintem pedig csak tisztában vagyok a képességeimmel. Picike vagyok, gyenge, aki nehezen védi meg magát. Gondolom ezért váltam már többször az olyan gyávák célpontjává, akik csak a náluk gyengébbekkel kezdenek ki. *Természetesen jól esik neki, amit hall, de ettől még nem változik a magáról alkotott véleménye.*
2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 20:39:30
Üzenet elküldve: 2015-08-30 20:39:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ujjai a mámorító táncot járó csípőre marnak. Ez az életre hívott vörös bestia minden mozdulatával csak szólítja, vonzza magához. Kharasshi ölében a lánnyal ül fel az ágyon, hogy a buja ajkak mézével oltsa éhét, aztán visszahanyatlik, hogy istennőjét csodálja legünnepibb tökélyében, a szenvedély végső határain. Hozzá igazítja mozdulatait, míg a karcsú test végsőt nem feszül. Megtartja karjában, maga mellé dönti az alig pihegő nősténykét. Kedvtelve simít végig a verejtéktől csillogó testen. Megkegyelmezhetne, de ő mégis elodázott fináléra emelkedik fölé. Mégsem méltó hozzá úgy a gyönyör koronáját homlokára vonni, hogy a nőstény diktál. Kihasználja, hogy az asszonyok vágya sokkal lassabban ereszkedik a mámor szédítő fokáról, mint a hímeké, így magával ragadhatja a fakóvérűt, hogy főnixként osztozzon vele a megsemmisülés csodájában.
Szédült zsibongás, édes kimerültség árad szét egész testében, ahogy végre a hátára fordulva elnyúlik. Szíve üteme csak lassan csillapodik. Nem csoda, hogy az óhazában a merényletek kedvelt színhelyei voltak a szenvedélytől dús levegőjű hálótermek. Most annyi erőt sem érez magában, hogy a kardját megtartsa. Menne neki, bizonyára, de ha azt a párbajt most kéne megvívnia, a félszemű fattyú már könyvelhetné is el a győzelmet.
Ölni tudna egy kis vízért, de nem bírja rávenni magát, hogy a kancsóért mozduljon. Nagy kortyokban nyeli a levegőt, érzi a mellkasán legördülő verejtékcseppek csiklandozását, Ydriss testének melegét maga mellett. A fáradtság pedig egyre inkább húzza magával. Keze még bágyadt cirógatásra mozdul, aztán lassan lecsukódnak elnehezedő szemhéjai és átadja magát a jótét pihenésnek.
Míg tart az éj Kharasshi többször is megébred, s a mellette fekvő lány bájai minannyiszor magukhoz szólítják, így álom és ébrenlét buja vízióba olvadva tölti ki az est óráit. Nem csoda, hogy a nap már egész magasan jár, mire megébred a csak sokára rá ereszkedő mély alvásból.
A teste elcsigázott, akár egy egész napos vadászat utáni reggelen, de egyszersmind mintha újjászületett volna. Könnyed, kellemes érzések nyújtóznak el benne.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ujjai a mámorító táncot járó csípőre marnak. Ez az életre hívott vörös bestia minden mozdulatával csak szólítja, vonzza magához. Kharasshi ölében a lánnyal ül fel az ágyon, hogy a buja ajkak mézével oltsa éhét, aztán visszahanyatlik, hogy istennőjét csodálja legünnepibb tökélyében, a szenvedély végső határain. Hozzá igazítja mozdulatait, míg a karcsú test végsőt nem feszül. Megtartja karjában, maga mellé dönti az alig pihegő nősténykét. Kedvtelve simít végig a verejtéktől csillogó testen. Megkegyelmezhetne, de ő mégis elodázott fináléra emelkedik fölé. Mégsem méltó hozzá úgy a gyönyör koronáját homlokára vonni, hogy a nőstény diktál. Kihasználja, hogy az asszonyok vágya sokkal lassabban ereszkedik a mámor szédítő fokáról, mint a hímeké, így magával ragadhatja a fakóvérűt, hogy főnixként osztozzon vele a megsemmisülés csodájában.
Szédült zsibongás, édes kimerültség árad szét egész testében, ahogy végre a hátára fordulva elnyúlik. Szíve üteme csak lassan csillapodik. Nem csoda, hogy az óhazában a merényletek kedvelt színhelyei voltak a szenvedélytől dús levegőjű hálótermek. Most annyi erőt sem érez magában, hogy a kardját megtartsa. Menne neki, bizonyára, de ha azt a párbajt most kéne megvívnia, a félszemű fattyú már könyvelhetné is el a győzelmet.
Ölni tudna egy kis vízért, de nem bírja rávenni magát, hogy a kancsóért mozduljon. Nagy kortyokban nyeli a levegőt, érzi a mellkasán legördülő verejtékcseppek csiklandozását, Ydriss testének melegét maga mellett. A fáradtság pedig egyre inkább húzza magával. Keze még bágyadt cirógatásra mozdul, aztán lassan lecsukódnak elnehezedő szemhéjai és átadja magát a jótét pihenésnek.
Míg tart az éj Kharasshi többször is megébred, s a mellette fekvő lány bájai minannyiszor magukhoz szólítják, így álom és ébrenlét buja vízióba olvadva tölti ki az est óráit. Nem csoda, hogy a nap már egész magasan jár, mire megébred a csak sokára rá ereszkedő mély alvásból.
A teste elcsigázott, akár egy egész napos vadászat utáni reggelen, de egyszersmind mintha újjászületett volna. Könnyed, kellemes érzések nyújtóznak el benne.*
2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 20:18:45
Üzenet elküldve: 2015-08-30 20:18:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
~Nofene!~
*Nem gondolta volna hogy a borból kérni fog, de annál jobb! Ha nem is üti ki magát vele, arra talán elég lesz hogy oldja kicsit a gátlásait. Nem is fukarkodik, megtölti rendesen az üveg alá tartott poharat, hacsak nem szól időközben Nolie hogy elég. Reggel kóstolta már a Pegazus almaborát, és bár ivott már jobbat életében, egészen ízletes. Ő is kortyol egyet a lánnyal, de túlzásba nem viszi, jobb szeretné ha el tudná sunnyogni és a tündérre jutna az üveg nagyobbik fele.*
- Hah, nem olyan nagy csoda az. Mire találsz egy vadat, aztán még meg is kell lőni... Ha meg csapdát raksz ki, ki tudja meddig kell várnod... Utána sem szép látvány a nyúzás és az... egyebek.
*Eszébe jut hogy talán nem így evés után kellene erről beszélgetni így inkább próbál szépen fogalmazni és rögtön másfelé terelni a szót.*
- Szóval nem olyan egyszerű és csodálatos ahogy hangzik. Hacsak nem éppen arról van szó hogy szerencsével találsz egy gyümölcsfát és csak szedegetned kell.
*Miután mindketten befejezték, ő is a boráért nyúl, de igyekszik a lehető legkisebb kortyot lenyelni belőle. Úgysem üvegből van, nem látszik hogy mennyi van benne vagy nincsen.*
- Hát, palotánk, kertünk meg lovaink nincsenek, de azért nem olyan rossz ez az élet mi?
*Vigyorogva nézi ahogy a tündér elfekszik, ő inkább marad ülve így a lánnyal szemben. Gyorsan végignéz rajta a talpától a tetejéig, aztán felkel és az ablakhoz sétál hogy teljesen kinyissa azt, beengedve a kellemesen hűvös esti levegőt. Neki legalábbis kellemes, hisz idebent lényegesen melegebb van, de talán a földön fekvő máshogy látja majd a helyzetet hiszen ott terül el először a hideg. A nyitás után megfordul és az ablakpárkánynak támaszkodik, onnan néz le vendégére, és most már szándékosan úgy hogy észre is vegye Nolie hogy végignézi. Nem úgy ahogy vadász a prédáját, nem sok érzelmet látni mögötte, csak átfuttatja tekintetét a lányon úgy hogy a legkevésbé hasson ijesztőnek. Mintegy mellékesen, ha már így kiterült a padlóra, közben kortyol is még egy aprót a poharából.*
- Nem tudom miért becsülöd alá magad, nincsen veled semmi probléma.
*Ez sem egy gonosz csábító hangjával hallatszik, csak mint egy teljesen semleges baráti megjegyzés. Hogy igazából mit gondol a férfi vagy mit nem az pedig lényegtelen. Ha igaz, ha nem, a nők szeretik ha valaki jó véleménnyel van róluk.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.30 20:22:11
~Nofene!~
*Nem gondolta volna hogy a borból kérni fog, de annál jobb! Ha nem is üti ki magát vele, arra talán elég lesz hogy oldja kicsit a gátlásait. Nem is fukarkodik, megtölti rendesen az üveg alá tartott poharat, hacsak nem szól időközben Nolie hogy elég. Reggel kóstolta már a Pegazus almaborát, és bár ivott már jobbat életében, egészen ízletes. Ő is kortyol egyet a lánnyal, de túlzásba nem viszi, jobb szeretné ha el tudná sunnyogni és a tündérre jutna az üveg nagyobbik fele.*
- Hah, nem olyan nagy csoda az. Mire találsz egy vadat, aztán még meg is kell lőni... Ha meg csapdát raksz ki, ki tudja meddig kell várnod... Utána sem szép látvány a nyúzás és az... egyebek.
*Eszébe jut hogy talán nem így evés után kellene erről beszélgetni így inkább próbál szépen fogalmazni és rögtön másfelé terelni a szót.*
- Szóval nem olyan egyszerű és csodálatos ahogy hangzik. Hacsak nem éppen arról van szó hogy szerencsével találsz egy gyümölcsfát és csak szedegetned kell.
*Miután mindketten befejezték, ő is a boráért nyúl, de igyekszik a lehető legkisebb kortyot lenyelni belőle. Úgysem üvegből van, nem látszik hogy mennyi van benne vagy nincsen.*
- Hát, palotánk, kertünk meg lovaink nincsenek, de azért nem olyan rossz ez az élet mi?
*Vigyorogva nézi ahogy a tündér elfekszik, ő inkább marad ülve így a lánnyal szemben. Gyorsan végignéz rajta a talpától a tetejéig, aztán felkel és az ablakhoz sétál hogy teljesen kinyissa azt, beengedve a kellemesen hűvös esti levegőt. Neki legalábbis kellemes, hisz idebent lényegesen melegebb van, de talán a földön fekvő máshogy látja majd a helyzetet hiszen ott terül el először a hideg. A nyitás után megfordul és az ablakpárkánynak támaszkodik, onnan néz le vendégére, és most már szándékosan úgy hogy észre is vegye Nolie hogy végignézi. Nem úgy ahogy vadász a prédáját, nem sok érzelmet látni mögötte, csak átfuttatja tekintetét a lányon úgy hogy a legkevésbé hasson ijesztőnek. Mintegy mellékesen, ha már így kiterült a padlóra, közben kortyol is még egy aprót a poharából.*
- Nem tudom miért becsülöd alá magad, nincsen veled semmi probléma.
*Ez sem egy gonosz csábító hangjával hallatszik, csak mint egy teljesen semleges baráti megjegyzés. Hogy igazából mit gondol a férfi vagy mit nem az pedig lényegtelen. Ha igaz, ha nem, a nők szeretik ha valaki jó véleménnyel van róluk.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.30 20:22:11
2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 18:06:21
Üzenet elküldve: 2015-08-30 18:06:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*A lánynak is kedvére van a szituáció, talán még jobb is, mintha egy vendéglőbe mentek volna, hiszen itt csak ketten vannak. Kim jelenlétét már egészen megszokta, el tudja engedni magát mellette, de egy zsúfolt helyen ez nem menne neki. Most, hogy ő is kézhezkapta a vacsoráját, már nem is nagyon foglalkozik mással. Nagyon éhes volt, gyomra már percek óta háborgott, s örömmel elégíti ki kínzó éhségét. Kés éa villa nélkül lát neki a csirkének, nem egy úri kisasszony, aki mindent evőeszközzel eszik, a szárnyasokról például imádja kézzel lefejteni a húst. A bor hallatán egy pillanatra elgondolkozik, de hamar beadja a derekát.*
-Azt kérek szépen! *Nyeli le az utolsó szájában lévő falatot, és az üveg alá tartja a poharát. Eddig egyszer ivott bort a fogadóban, persze csak egy pohárral, hogy ne legyen baj belőle, de az kifejezetten ízlett neki. Meg is kóstolja rögtön, s elégedetten konstatálja, hogy ez is ugyan olyan kellemesen savas, mint a legutóbbi.*
-Egyszer én is szívesen kipróbálnám, milyen lehet saját kezűleg készíteni az ennivalót, kíváncsi lennék, hogy menne. *Bár lehet hogy abból nem lenne semmi, ha rá lenne bízva a vacsora készítése. Főzni tud, megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyagból, de hogy az erdő közepén üssön össze valamit, az már nem menne.*
-Kezdek én is tele lenni. *Harap egy utolsót a kenyérből, és ő is felrakja az asztalra a sült maradékát. Egész sokat evett, egy fél comb és egy szárny maradt csupán a csirkéből, de mindenhol máshol teljesen lecsupaszította a csontokat. Egy ilyen kiadós étkezés után nem is csoda, hogy kissé elnehezül. Kortyol még egyet a borból, majd hanyatt fekve kényelembe helyezi magát, egy kis pihenés a vacsora után.*
*A lánynak is kedvére van a szituáció, talán még jobb is, mintha egy vendéglőbe mentek volna, hiszen itt csak ketten vannak. Kim jelenlétét már egészen megszokta, el tudja engedni magát mellette, de egy zsúfolt helyen ez nem menne neki. Most, hogy ő is kézhezkapta a vacsoráját, már nem is nagyon foglalkozik mással. Nagyon éhes volt, gyomra már percek óta háborgott, s örömmel elégíti ki kínzó éhségét. Kés éa villa nélkül lát neki a csirkének, nem egy úri kisasszony, aki mindent evőeszközzel eszik, a szárnyasokról például imádja kézzel lefejteni a húst. A bor hallatán egy pillanatra elgondolkozik, de hamar beadja a derekát.*
-Azt kérek szépen! *Nyeli le az utolsó szájában lévő falatot, és az üveg alá tartja a poharát. Eddig egyszer ivott bort a fogadóban, persze csak egy pohárral, hogy ne legyen baj belőle, de az kifejezetten ízlett neki. Meg is kóstolja rögtön, s elégedetten konstatálja, hogy ez is ugyan olyan kellemesen savas, mint a legutóbbi.*
-Egyszer én is szívesen kipróbálnám, milyen lehet saját kezűleg készíteni az ennivalót, kíváncsi lennék, hogy menne. *Bár lehet hogy abból nem lenne semmi, ha rá lenne bízva a vacsora készítése. Főzni tud, megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyagból, de hogy az erdő közepén üssön össze valamit, az már nem menne.*
-Kezdek én is tele lenni. *Harap egy utolsót a kenyérből, és ő is felrakja az asztalra a sült maradékát. Egész sokat evett, egy fél comb és egy szárny maradt csupán a csirkéből, de mindenhol máshol teljesen lecsupaszította a csontokat. Egy ilyen kiadós étkezés után nem is csoda, hogy kissé elnehezül. Kortyol még egyet a borból, majd hanyatt fekve kényelembe helyezi magát, egy kis pihenés a vacsora után.*
2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 17:22:20
Üzenet elküldve: 2015-08-30 17:22:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Kevésbé kellemetlen a csend így hogy már mindketten esznek, csodálatos ez a kényelem hogy csak úgy jön készen az étel, se vadászni, se tüzet rakni, se semmit nem kell csinálni, csak pár aranyat lecsörgetni az asztalra érte. Pálinka híján jóval nehezebb lesz leitatni a tündért, még a borból talán kortyol egy keveset, de az lényegesen gyengébb a kelleténél. Mondjuk ha a pici lány a felét lehúzná akkor még csak-csak, de inkább az egész kellene a megfelelő állapothoz. Az jó jel hogy a gyümlöcsleve hamar elfogy, így ha nem vízen akar tengődni akkor kénytelen lesz a borra fanyalodni. Ezért is bontja fel még evés közben az üveget, nem sokat tölt magának, de elérhető helyre rakja vissza hogy ha a lány rákívánna akkor ne legyen akadálya.*
- Bort esetleg?
*Meg is kínálja rögtön ha már kinyitotta, és ha kér a tündér akkor tölt is neki.*
- Talán ez hiányzik a legjobban az erdő közepén. Megvan a varázsa a saját kezed által készített ennivalónak is, csak nem ilyen finom, és sokkal fáradtságosabb.
*Tart egy kis pihenőt a kolbász nagyjának elfogyasztása után és kortyol is párat a kitöltött borból.*
- Na meg ez, az erdőben legfeljebb víz van.
*Túl sokat azért nem fecseg. Noliet sem szeretné szóval tartani, hadd egyen, és hát ő is hamar belefog a sült szalonnájába.*
- Na, én azt hiszem hagyok reggelire, több már akkor se férne le ha tömnék.
*Közben tálcáját visszateszi az asztalra aztán kényelmesen hátrébb dől. Mindenből hagyott egy keveset.*
*Kevésbé kellemetlen a csend így hogy már mindketten esznek, csodálatos ez a kényelem hogy csak úgy jön készen az étel, se vadászni, se tüzet rakni, se semmit nem kell csinálni, csak pár aranyat lecsörgetni az asztalra érte. Pálinka híján jóval nehezebb lesz leitatni a tündért, még a borból talán kortyol egy keveset, de az lényegesen gyengébb a kelleténél. Mondjuk ha a pici lány a felét lehúzná akkor még csak-csak, de inkább az egész kellene a megfelelő állapothoz. Az jó jel hogy a gyümlöcsleve hamar elfogy, így ha nem vízen akar tengődni akkor kénytelen lesz a borra fanyalodni. Ezért is bontja fel még evés közben az üveget, nem sokat tölt magának, de elérhető helyre rakja vissza hogy ha a lány rákívánna akkor ne legyen akadálya.*
- Bort esetleg?
*Meg is kínálja rögtön ha már kinyitotta, és ha kér a tündér akkor tölt is neki.*
- Talán ez hiányzik a legjobban az erdő közepén. Megvan a varázsa a saját kezed által készített ennivalónak is, csak nem ilyen finom, és sokkal fáradtságosabb.
*Tart egy kis pihenőt a kolbász nagyjának elfogyasztása után és kortyol is párat a kitöltött borból.*
- Na meg ez, az erdőben legfeljebb víz van.
*Túl sokat azért nem fecseg. Noliet sem szeretné szóval tartani, hadd egyen, és hát ő is hamar belefog a sült szalonnájába.*
- Na, én azt hiszem hagyok reggelire, több már akkor se férne le ha tömnék.
*Közben tálcáját visszateszi az asztalra aztán kényelmesen hátrébb dől. Mindenből hagyott egy keveset.*
2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 16:39:00
Üzenet elküldve: 2015-08-30 16:39:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
-Egészségedre! *Emeli a poharat a férfi felé, még az első korty előtt, hogy ne legyen udvariatlan. Amíg nem érkezik meg a vacsorája, lassan eliszogatja pohara tartalmát, nem telik bele pár perc, és már egy csepp gyümölcsleve sincs.*
-Nem hiszem, hogy nekem ízlene. A szaga alapján túl tömény, amit biztosan nem bírnék. ~S nem szeretnék kiesni a beszámítható állapotból a társaságodban.~ *Kezd megbízni Kimben, hiszen a nap nagy részét együtt töltötték, és semmi nem utalt rá, hogy rosszak lennének szándékai, de egyelőre még óvatosan viszonyul az ismeretségükhöz. Nem szeretne úgy kelni reggel, hogy meztelenül, összegabalyodva fekszenek csak azért, mert a lány kiitta magából az értelmet.*
-Rendben, bár nekem bőven elég lesz a csirke, sőt, talán sok is. Általában a szemem éhesebb, mint a gyomrom.
*Viszont az italokból majd valószínűleg kérni fog, mivel az övé már elfogyott, és kell majd valami, amivel leöblítheti a húst. Néhány percig csak némán ücsörögnek, mikor hirtelen kopogás töri meg a csendet.*
-Meghoztam a csirkesültet! *Hallatszik az ajtó túloldaláról.*
-Megyek! *Pattan fel rögtön, attól tartva, hogy Kim még az étkezését is megszakítaná egy udvarias gesztus kedvéért. Megköszöni a fiúnak, hogy felhozta az ételt, majd visszaül a helyére, kezében a tálcával.*
-Akkor jó étvágyat! *Lát neki az étel elfogyasztásának.*
-Egészségedre! *Emeli a poharat a férfi felé, még az első korty előtt, hogy ne legyen udvariatlan. Amíg nem érkezik meg a vacsorája, lassan eliszogatja pohara tartalmát, nem telik bele pár perc, és már egy csepp gyümölcsleve sincs.*
-Nem hiszem, hogy nekem ízlene. A szaga alapján túl tömény, amit biztosan nem bírnék. ~S nem szeretnék kiesni a beszámítható állapotból a társaságodban.~ *Kezd megbízni Kimben, hiszen a nap nagy részét együtt töltötték, és semmi nem utalt rá, hogy rosszak lennének szándékai, de egyelőre még óvatosan viszonyul az ismeretségükhöz. Nem szeretne úgy kelni reggel, hogy meztelenül, összegabalyodva fekszenek csak azért, mert a lány kiitta magából az értelmet.*
-Rendben, bár nekem bőven elég lesz a csirke, sőt, talán sok is. Általában a szemem éhesebb, mint a gyomrom.
*Viszont az italokból majd valószínűleg kérni fog, mivel az övé már elfogyott, és kell majd valami, amivel leöblítheti a húst. Néhány percig csak némán ücsörögnek, mikor hirtelen kopogás töri meg a csendet.*
-Meghoztam a csirkesültet! *Hallatszik az ajtó túloldaláról.*
-Megyek! *Pattan fel rögtön, attól tartva, hogy Kim még az étkezését is megszakítaná egy udvarias gesztus kedvéért. Megköszöni a fiúnak, hogy felhozta az ételt, majd visszaül a helyére, kezében a tálcával.*
-Akkor jó étvágyat! *Lát neki az étel elfogyasztásának.*
2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 16:34:12
Üzenet elküldve: 2015-08-30 16:34:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A nap utolsó haldokló fényeinek és a mélyülő árnyékoknak játéka különleges díszletet és öltözéket ad. A mélységi testére vetülő vörös sugarak éles ellentétet mégis borzongató harmóniát alkot a tetoválások fekete vonalaival. Mint akit megbabonáztak, a lány képtelen elfordítani a tekintetét a hímről. Az erős harcos, a ragadozó, aki megszerzi magának, amit akar. Kezei már mozdulnának, hogy érinthessék a jelenést, de a szíj makacsul az ágytámlához köti őket.
Nem az engedetlenség, és nem a dac az, ami végül ellenszegülésre készteti a némaság ellen. A kéj újult erővel borítja el, ő pedig elmerül benne, minden egyes sóhaja és nyögése könyörgés a kegyelemért és a folytatásért. A szenvedély, ösztönös vad tánca ez, és a hím mégis tökéletesen ura felkorbácsolt vágyainak.
A lány már-már reménykedik legalább egy pillanatnyi pihenőben, hogy egy kicsit fellélegezhet, egy kicsit szabadulhat az érzékeit és elméjét elborító, elnyomó kéjtől, de nincs kegyelem. Az ujjak komisz játéka rögvest minden izmát megfeszítik, karcsú teste ezáltal még jobban a mellette fekvő hímhez simul. Megannyiszor hitte már, hogy a következő incselkedés, a következő mozdulat már túl viszi határain, de valahogy mindig akadt még egy kis lépés, amivel Kharasshi tovább tudta vinni, amivel a kéjt és a gyötrését még tudta fokozni. Alattomos, aljas, kegyetlen, és mégsem tiltakozna a folytatás ellen.
Mire szabadul a rögtönzött béklyó fogságából, a szíj, vagy inkább a szabadulási próbálkozásai már vöröslő nyomot hagytak csuklóin. Igazán nem is tudatosul benne szabadulása, csak érzi, hogy már nincs korlátok közé szorítva mozgása, s ő bizony mozdul is, a hím fölé kerekedik szinte azon nyomban.
Minden porcikája szinte reszket határai feszegetésétől, tekintetében azonban még mindig elemi erővel lobog a vágy tüze. Szíve vad ritmusát nehezen tudja kordában tartani, a levegőt is nagy kortyokban szívja magába, pillantása azonban végig a hímen függ, magába issza a látványát. Ajkaival hamar csap le a mélységi ajkaira, vad, szenvedélyes csókja nem csupán a vágyak játéka. Kis időnyerés is a maga részére, míg kéjekkel gyötört teste összeszedi magát. Nem gyönyör utáni sóvárgás hajtja, a hímet akarja, vágyja minden érintését, ölelését.
A csókból eleresztve máris a mélységi ölébe helyezkedik, hogy folytassa heves táncuk, immár incselkedés és játszadozás nélkül pusztán a szenvedélynek adózva. A lelke mélyén pislákoló tüzet felszította a hím, a lány pedig hagyja, hogy a lángok elszabaduljanak és mindent felemésszenek, míg csak teste végleg meg nem adja magát a kéjnek és a gyönyörnek.
Teljesen elgyengülve heveredik Kharasshi mellé, hiába kapkod levegő után, minden egyes lélegzet vételért meg kell küzdenie. És mégis, a dús ajkak szegletében egy egészen aprócska, erőtlen mosoly bujkál a nap utolsó fényeiben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A nap utolsó haldokló fényeinek és a mélyülő árnyékoknak játéka különleges díszletet és öltözéket ad. A mélységi testére vetülő vörös sugarak éles ellentétet mégis borzongató harmóniát alkot a tetoválások fekete vonalaival. Mint akit megbabonáztak, a lány képtelen elfordítani a tekintetét a hímről. Az erős harcos, a ragadozó, aki megszerzi magának, amit akar. Kezei már mozdulnának, hogy érinthessék a jelenést, de a szíj makacsul az ágytámlához köti őket.
Nem az engedetlenség, és nem a dac az, ami végül ellenszegülésre készteti a némaság ellen. A kéj újult erővel borítja el, ő pedig elmerül benne, minden egyes sóhaja és nyögése könyörgés a kegyelemért és a folytatásért. A szenvedély, ösztönös vad tánca ez, és a hím mégis tökéletesen ura felkorbácsolt vágyainak.
A lány már-már reménykedik legalább egy pillanatnyi pihenőben, hogy egy kicsit fellélegezhet, egy kicsit szabadulhat az érzékeit és elméjét elborító, elnyomó kéjtől, de nincs kegyelem. Az ujjak komisz játéka rögvest minden izmát megfeszítik, karcsú teste ezáltal még jobban a mellette fekvő hímhez simul. Megannyiszor hitte már, hogy a következő incselkedés, a következő mozdulat már túl viszi határain, de valahogy mindig akadt még egy kis lépés, amivel Kharasshi tovább tudta vinni, amivel a kéjt és a gyötrését még tudta fokozni. Alattomos, aljas, kegyetlen, és mégsem tiltakozna a folytatás ellen.
Mire szabadul a rögtönzött béklyó fogságából, a szíj, vagy inkább a szabadulási próbálkozásai már vöröslő nyomot hagytak csuklóin. Igazán nem is tudatosul benne szabadulása, csak érzi, hogy már nincs korlátok közé szorítva mozgása, s ő bizony mozdul is, a hím fölé kerekedik szinte azon nyomban.
Minden porcikája szinte reszket határai feszegetésétől, tekintetében azonban még mindig elemi erővel lobog a vágy tüze. Szíve vad ritmusát nehezen tudja kordában tartani, a levegőt is nagy kortyokban szívja magába, pillantása azonban végig a hímen függ, magába issza a látványát. Ajkaival hamar csap le a mélységi ajkaira, vad, szenvedélyes csókja nem csupán a vágyak játéka. Kis időnyerés is a maga részére, míg kéjekkel gyötört teste összeszedi magát. Nem gyönyör utáni sóvárgás hajtja, a hímet akarja, vágyja minden érintését, ölelését.
A csókból eleresztve máris a mélységi ölébe helyezkedik, hogy folytassa heves táncuk, immár incselkedés és játszadozás nélkül pusztán a szenvedélynek adózva. A lelke mélyén pislákoló tüzet felszította a hím, a lány pedig hagyja, hogy a lángok elszabaduljanak és mindent felemésszenek, míg csak teste végleg meg nem adja magát a kéjnek és a gyönyörnek.
Teljesen elgyengülve heveredik Kharasshi mellé, hiába kapkod levegő után, minden egyes lélegzet vételért meg kell küzdenie. És mégis, a dús ajkak szegletében egy egészen aprócska, erőtlen mosoly bujkál a nap utolsó fényeiben.*
2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 14:46:04
Üzenet elküldve: 2015-08-30 14:46:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szinte forrni látszik Kharasshi körül a levegő. A lenyugvó nap festette elnyúló árnyékok, bíborvörös sugarak fenséges díszbe öltöztetik Ydriss fölé magasodó testét. Büszke ragadozó, ereje teljében. Vad krónikáját a bőrére írják a hegek és a markáns motívumokban sötétlő tetoválások.
Ősi ritmust dobol a szív. Erőteljes, karakán ütemet. Fogak és karmok. A természet morogva, vicsorogva gyúló násztánca. A mélységi utat nyit a lelke eredendő szilánkjához, melyet Természet Anya adott gyermekeinek. Villanása a zabolátlan szenvedély, szúrása a féktelen indulat. Egy adomány, melyet népe öröktől hordoz.
Ydriss csípőjére markolva kényszeríti a lányt saját ritmusára. Magával ragadó, erőteljes ütemben mozdul, akár a tenger sötéten tornyosuló hullámai. Tekintete szinte parázslik abban a fenséges, hideg tűzben, mely hátborzongató jele annak, hogy Kharasshi nagyon is kemény kézzel irányítja szenvedélye örvénylő viharát.
Átöleli Ydriss ívbe feszülő derekát, s úgy falja a nőstény látványát, akár egy démon a neki ajánlott áldozatot. Éhsége csillapíthatatlannak tűnik, de húsból és vérből való ő is. Idővel fordít szeretője bájain s mellette elnyúlva, mögé fordulva vonja magához ismét. Mikor teste pihenőt követel, Ydrissnek akkor sem hagy időt, hogy a kéjek fölött feloldozó lélegzethez jusson. Simítása a combok közé kéretőzik, hogy előbb gyönyörbe bukjon, majd sanyargatásba feszüljön. Aljas tehetséggel játszik a határokkal. Kínokat kéjekbe elegyítve viszi a fakóvérű nőstényt fajtája szerelmének semmihez nem fogható démoni fellegvárába. Kényszerít, de a döntést mindig meghagyja. Mintha csalogatná magával, felfedve az utakat, melyekre csak az ösztönökig csupaszított szenvedély vezet.
S valóban, a pillanat, mikor Ydriss csuklójáról lekerült a béklyó, egészen elveszik ebben a két világot eggyé olvasztó nászban.
Kharasshi maga fölé engedi a lányt, s vágytól izzó tekintettel gyönyörködik lélegzetelállító teremtményében, akivel most már egyként adózhat ennek a vad zenének, ami az ereiben lüktet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szinte forrni látszik Kharasshi körül a levegő. A lenyugvó nap festette elnyúló árnyékok, bíborvörös sugarak fenséges díszbe öltöztetik Ydriss fölé magasodó testét. Büszke ragadozó, ereje teljében. Vad krónikáját a bőrére írják a hegek és a markáns motívumokban sötétlő tetoválások.
Ősi ritmust dobol a szív. Erőteljes, karakán ütemet. Fogak és karmok. A természet morogva, vicsorogva gyúló násztánca. A mélységi utat nyit a lelke eredendő szilánkjához, melyet Természet Anya adott gyermekeinek. Villanása a zabolátlan szenvedély, szúrása a féktelen indulat. Egy adomány, melyet népe öröktől hordoz.
Ydriss csípőjére markolva kényszeríti a lányt saját ritmusára. Magával ragadó, erőteljes ütemben mozdul, akár a tenger sötéten tornyosuló hullámai. Tekintete szinte parázslik abban a fenséges, hideg tűzben, mely hátborzongató jele annak, hogy Kharasshi nagyon is kemény kézzel irányítja szenvedélye örvénylő viharát.
Átöleli Ydriss ívbe feszülő derekát, s úgy falja a nőstény látványát, akár egy démon a neki ajánlott áldozatot. Éhsége csillapíthatatlannak tűnik, de húsból és vérből való ő is. Idővel fordít szeretője bájain s mellette elnyúlva, mögé fordulva vonja magához ismét. Mikor teste pihenőt követel, Ydrissnek akkor sem hagy időt, hogy a kéjek fölött feloldozó lélegzethez jusson. Simítása a combok közé kéretőzik, hogy előbb gyönyörbe bukjon, majd sanyargatásba feszüljön. Aljas tehetséggel játszik a határokkal. Kínokat kéjekbe elegyítve viszi a fakóvérű nőstényt fajtája szerelmének semmihez nem fogható démoni fellegvárába. Kényszerít, de a döntést mindig meghagyja. Mintha csalogatná magával, felfedve az utakat, melyekre csak az ösztönökig csupaszított szenvedély vezet.
S valóban, a pillanat, mikor Ydriss csuklójáról lekerült a béklyó, egészen elveszik ebben a két világot eggyé olvasztó nászban.
Kharasshi maga fölé engedi a lányt, s vágytól izzó tekintettel gyönyörködik lélegzetelállító teremtményében, akivel most már egyként adózhat ennek a vad zenének, ami az ereiben lüktet.*
2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 10:16:33
Üzenet elküldve: 2015-08-30 10:16:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
- Ahogy gondolod. Akkor egészségedre!
*Visszahúzza az üveget és bele is kortyol rögtön, erősnek erős, rossznak nem rossz, jónak sem jó, de megteszi.*
- Biztos? Pedig finom.
*Egy utolsó próbát tesz az ügy érdekében, ha Nolie meggondolja magát akkor neki adja át, ha nem akkor lerakja és a felső tálcát lehúzza az asztalról hogy maga elé vegye.*
- Hát rendben, de ha valamit megkívánsz vegyél nyugodtan, ennyit úgysem fogok tudni megenni.
*Neki is lát először a kolbásznak a kenyérrel, de az első falat után rögtön tart is egy szünetet hogy töltsön magának a vizes kancsóból.*
- Az italokkal is nyugodtan szolgáld ki magad.
*Bök még a lerakott kancsóra és a mellette pihenő borra meg pálinkára. Beszélni persze csak akkor beszél miután már le is nyelte a falatot.*
- Ahogy gondolod. Akkor egészségedre!
*Visszahúzza az üveget és bele is kortyol rögtön, erősnek erős, rossznak nem rossz, jónak sem jó, de megteszi.*
- Biztos? Pedig finom.
*Egy utolsó próbát tesz az ügy érdekében, ha Nolie meggondolja magát akkor neki adja át, ha nem akkor lerakja és a felső tálcát lehúzza az asztalról hogy maga elé vegye.*
- Hát rendben, de ha valamit megkívánsz vegyél nyugodtan, ennyit úgysem fogok tudni megenni.
*Neki is lát először a kolbásznak a kenyérrel, de az első falat után rögtön tart is egy szünetet hogy töltsön magának a vizes kancsóból.*
- Az italokkal is nyugodtan szolgáld ki magad.
*Bök még a lerakott kancsóra és a mellette pihenő borra meg pálinkára. Beszélni persze csak akkor beszél miután már le is nyelte a falatot.*
2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 09:46:12
Üzenet elküldve: 2015-08-30 09:46:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Amíg a férfi rendezi a dolgokat, pakolászik, addig türelmesen ácsorog a fal tövében várva, végül hova rakhatja le a megpakolt tálcát. De mielőtt bármit csinálhatna, el is veszik tőle a terhet, és az asztalra kerül, így most már majdnem teljesen foglalják a falapot.*
-Nekem is tökéletesen megfelel így. *Huppan le ő is a földre, úgy egy méternyire Kimtől, és kezébe veszi a gyümölcslevet, hogy amíg nem jön az étel, legalább csináljon valamit. Közben fél szeme a bontófélben lévő pálinkásüvegre siklik, orrát megcsapja az erősz szag.*
-Nem köszi. *Utasítja el a kínálatot. Tisztában van vele, hogyha csupán egy kortyot inna, az ő aprócska testére elég nagy hatással lenne, ha a feje nem is fájna, kissé biztosan elbódulna, ami nem lenne szerencsés. Inkább beleiszik a hűvös gyümölcslébe, ami a rengeteg cukron kívül semmi károsat nem tartalmaz, ezért maximum energiához jut tőle.*
-Nyugodtan nekiláthatsz, nem kell megvárnod! *Fordul Kim felé, mikor látja, hogy a pálinka után az ételeket nem tervezi ölébr venni.* Szerintem a csirke még eltart egy darabig, addig nem kell várnod.
*Nem tudja, hogy a másik mennyire éhes, de neki már hangosan korog a gyomra, örülne, ha már elkezdhetné a vacsorát.*
*Amíg a férfi rendezi a dolgokat, pakolászik, addig türelmesen ácsorog a fal tövében várva, végül hova rakhatja le a megpakolt tálcát. De mielőtt bármit csinálhatna, el is veszik tőle a terhet, és az asztalra kerül, így most már majdnem teljesen foglalják a falapot.*
-Nekem is tökéletesen megfelel így. *Huppan le ő is a földre, úgy egy méternyire Kimtől, és kezébe veszi a gyümölcslevet, hogy amíg nem jön az étel, legalább csináljon valamit. Közben fél szeme a bontófélben lévő pálinkásüvegre siklik, orrát megcsapja az erősz szag.*
-Nem köszi. *Utasítja el a kínálatot. Tisztában van vele, hogyha csupán egy kortyot inna, az ő aprócska testére elég nagy hatással lenne, ha a feje nem is fájna, kissé biztosan elbódulna, ami nem lenne szerencsés. Inkább beleiszik a hűvös gyümölcslébe, ami a rengeteg cukron kívül semmi károsat nem tartalmaz, ezért maximum energiához jut tőle.*
-Nyugodtan nekiláthatsz, nem kell megvárnod! *Fordul Kim felé, mikor látja, hogy a pálinka után az ételeket nem tervezi ölébr venni.* Szerintem a csirke még eltart egy darabig, addig nem kell várnod.
*Nem tudja, hogy a másik mennyire éhes, de neki már hangosan korog a gyomra, örülne, ha már elkezdhetné a vacsorát.*
2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 08:37:07
Üzenet elküldve: 2015-08-30 08:37:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
- Várj megoldom.
*Lábával visszahajtja az ajtót a helyére aztán elindul az asztalhoz hogy felszabaduljanak a kezei. Lerakja rá a tálcát és az italokat átpakolja róla az asztalra, azoknak jó ott is, így akkor lesz mindkettejüknek egy-egy tálcája amin ehetnek. Viszont most jut csak eszébe hogy a lány csirkesültje még várat magára, úgyhogy nem nagyon van mit elkezdeni enni, hiszen persze megvárja. Egyelőre akkor elveszi a lánytól a vacsoráját tálcástul és a már asztalon lévőre helyezi.*
- Marad akkor az ágy, vagy a föld, nekem nincsenek nagy igényeink, úgyis lesz tálcánk bőven ha megérkezik a sülted is.
*Neki párna sem kell, leül szépen törökülésben a földre az asztal mellett hogy azért fel tudjon nyúlni a dolgokért. Így rögtön a pálinkáért, amit azonmód fel is bont hogy beleszagoljon. Az illat persze erős, de kellemesen gyümölcsös. Nem számít kiváló minőségre, de azért reménykedik hogy iható lesz. Első viszont az udvariasság, így mielőtt még ő maga meghúzná a tündér felé nyújtja a kétdecis kis üvegecskét.*
- Megkóstolod?
*Csak udvariasan, véletlenül sem szeretné ha azt hinnék... azaz ha tudnák hogy le szeretné itatni. Mint eddig sem, most sem fog erősködni semmivel, de egy kedves gesztusba bújtatott próbát mindig lehet tenni.*
- Várj megoldom.
*Lábával visszahajtja az ajtót a helyére aztán elindul az asztalhoz hogy felszabaduljanak a kezei. Lerakja rá a tálcát és az italokat átpakolja róla az asztalra, azoknak jó ott is, így akkor lesz mindkettejüknek egy-egy tálcája amin ehetnek. Viszont most jut csak eszébe hogy a lány csirkesültje még várat magára, úgyhogy nem nagyon van mit elkezdeni enni, hiszen persze megvárja. Egyelőre akkor elveszi a lánytól a vacsoráját tálcástul és a már asztalon lévőre helyezi.*
- Marad akkor az ágy, vagy a föld, nekem nincsenek nagy igényeink, úgyis lesz tálcánk bőven ha megérkezik a sülted is.
*Neki párna sem kell, leül szépen törökülésben a földre az asztal mellett hogy azért fel tudjon nyúlni a dolgokért. Így rögtön a pálinkáért, amit azonmód fel is bont hogy beleszagoljon. Az illat persze erős, de kellemesen gyümölcsös. Nem számít kiváló minőségre, de azért reménykedik hogy iható lesz. Első viszont az udvariasság, így mielőtt még ő maga meghúzná a tündér felé nyújtja a kétdecis kis üvegecskét.*
- Megkóstolod?
*Csak udvariasan, véletlenül sem szeretné ha azt hinnék... azaz ha tudnák hogy le szeretné itatni. Mint eddig sem, most sem fog erősködni semmivel, de egy kedves gesztusba bújtatott próbát mindig lehet tenni.*
2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 00:06:48
Üzenet elküldve: 2015-08-30 00:06:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Nem telik bele sok idő, hogy Kim visszaérjen, ezért, ha beszélgetni ugyan nem kezdenek, és a csend megmarad, legalább nem kell egyedül ücsörögnie. Miután megkapják a tálcákat, megfogja a számára hagyott ételekkel megpakoltat, amit akár fél kézzel is elbírna így, acsirke nélkül, és a másik nyomában elindul fel, az emeletre. A szobáik elég messze esnek egymástól, nem lesz valami kellemes a félhomályban átbotorkálni a sajátjába, de mivel nem tervezi Kimnél tölteni az estét, kénytelen lesz. Az ajtóhoz érve először nem érti, miért nem mennek rögtön be, aztán leesik neki, hogy ahhoz nyilvánvalóan kulcs is kell.*
-Hát... ööö, persze. *Kissé elpirul a kérés hallatán, bár közel sem annyira, mint mikor kedves bókot kap, így is látszik eléggé, hogy zavarba ejtő számára a dolog. Baljával ügyesen megtartja a megpakolt tálcát, s noha kissé megremeg a keze, érzi, hogy bírni fogja. Jobbjával belenyúl a férfi zsebébe, kitapintja a kulcsot, és már kapja is ki a kezét, mint aki forró vashoz ért hozzá. A kulcsot a zárba helyezve egy gyors mozdulattal kinyitja az ajtót, majd a küszöböt átlépve rögtön körbe is pillant, hova tehetné le a tálcát és a kulcsot, már ha nem kérik vissza tőle.*
-Hova pakoljunk le. Az asztal elég kicsinek tűnik, nem hiszem, hogy elfér rajta ennyi minden. *Az asztal tényleg elég aprócska, így lehet, hogy úgy lenne a legkényelmesebb, ha lepakolnák a párnákat a földre, és azokon ülve vacsoráznának meg. De mielőtt letenné az ételt, megvárja Kim véleményét is.*
*Nem telik bele sok idő, hogy Kim visszaérjen, ezért, ha beszélgetni ugyan nem kezdenek, és a csend megmarad, legalább nem kell egyedül ücsörögnie. Miután megkapják a tálcákat, megfogja a számára hagyott ételekkel megpakoltat, amit akár fél kézzel is elbírna így, acsirke nélkül, és a másik nyomában elindul fel, az emeletre. A szobáik elég messze esnek egymástól, nem lesz valami kellemes a félhomályban átbotorkálni a sajátjába, de mivel nem tervezi Kimnél tölteni az estét, kénytelen lesz. Az ajtóhoz érve először nem érti, miért nem mennek rögtön be, aztán leesik neki, hogy ahhoz nyilvánvalóan kulcs is kell.*
-Hát... ööö, persze. *Kissé elpirul a kérés hallatán, bár közel sem annyira, mint mikor kedves bókot kap, így is látszik eléggé, hogy zavarba ejtő számára a dolog. Baljával ügyesen megtartja a megpakolt tálcát, s noha kissé megremeg a keze, érzi, hogy bírni fogja. Jobbjával belenyúl a férfi zsebébe, kitapintja a kulcsot, és már kapja is ki a kezét, mint aki forró vashoz ért hozzá. A kulcsot a zárba helyezve egy gyors mozdulattal kinyitja az ajtót, majd a küszöböt átlépve rögtön körbe is pillant, hova tehetné le a tálcát és a kulcsot, már ha nem kérik vissza tőle.*
-Hova pakoljunk le. Az asztal elég kicsinek tűnik, nem hiszem, hogy elfér rajta ennyi minden. *Az asztal tényleg elég aprócska, így lehet, hogy úgy lenne a legkényelmesebb, ha lepakolnák a párnákat a földre, és azokon ülve vacsoráznának meg. De mielőtt letenné az ételt, megvárja Kim véleményét is.*
2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-29 19:54:52
Üzenet elküldve: 2015-08-29 19:54:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Hiába próbálja némán tűrni, hogy minden egyes aljas játékát most visszatartja, az akarat ide kevés. Próbál ajkába harapva gátat szabni magának, de ostorozott vágyai hangja csak utat talál magának, ha halkan is.
Ez és persze vergődése csak fokozódik, ahogy legádázabb próbálkozását fordítja ellene a hím. Kezei önkéntelenül is rögtönzött béklyóinak feszülnek, ám a szíj nem enged, az ágytámlához bilincseli őket. Izmait újra és újra megfeszíti a kéjes játék, gerincét apró ívbe hajlítja.
Egyszerűen képtelenség ezt hang nélkül, némán kibírni, hiába harapja alsó ajkát oly erővel, hogy az már elfehéredik, egy-egy fojtott, kéjes nyögés, vágyakozó hangocska csak hallik felőle. Mikor édes gyötrelmei már az elviselhetetlenséget súrolják, fejét jobbra balra veti, kezei újult erővel próbálnak szabadulni - mindhiába. A külvilág már rég megszűnt számára létezni, csupán a hím érintése, kéjes incselkedése, édesen gyötrelmes bosszúja maradt.
Egyedül a pillanatnyi szünet során józanodik ki egy kicsit, pihegve kapkodva minden korty levegő után. Ennyivel még nincs vége, nem fogja ilyen olcsón megúszni, amiért úgy meggyötörte a hímet. Egy hangot se. Mintha meg lehetne állni, hogy néma maradjon a kínzás közben. A mélységi jóval tapasztaltabb nála, ez már abból is látszik, milyen könnyedén juttatta olyan állapotba, amihez neki igen csak sok időbe telt. Átkozott harang, hogy nem tudott volna még egy kicsit várni!
Az utolsó szavakra azonban aprót nyel. Egyszerre féli és vágyja, ami eztán várhat rá. A szenvedély és az ösztönök vad tánca. Ízelítőt már kapott belőle a tó partján, ám akkor előtte incselkedésével nem feszegette a határokig vagy még azon is túl a hím vágyait. Kharasshi fürdőben tett ígérete nagyon is reálisnak tűnik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Hiába próbálja némán tűrni, hogy minden egyes aljas játékát most visszatartja, az akarat ide kevés. Próbál ajkába harapva gátat szabni magának, de ostorozott vágyai hangja csak utat talál magának, ha halkan is.
Ez és persze vergődése csak fokozódik, ahogy legádázabb próbálkozását fordítja ellene a hím. Kezei önkéntelenül is rögtönzött béklyóinak feszülnek, ám a szíj nem enged, az ágytámlához bilincseli őket. Izmait újra és újra megfeszíti a kéjes játék, gerincét apró ívbe hajlítja.
Egyszerűen képtelenség ezt hang nélkül, némán kibírni, hiába harapja alsó ajkát oly erővel, hogy az már elfehéredik, egy-egy fojtott, kéjes nyögés, vágyakozó hangocska csak hallik felőle. Mikor édes gyötrelmei már az elviselhetetlenséget súrolják, fejét jobbra balra veti, kezei újult erővel próbálnak szabadulni - mindhiába. A külvilág már rég megszűnt számára létezni, csupán a hím érintése, kéjes incselkedése, édesen gyötrelmes bosszúja maradt.
Egyedül a pillanatnyi szünet során józanodik ki egy kicsit, pihegve kapkodva minden korty levegő után. Ennyivel még nincs vége, nem fogja ilyen olcsón megúszni, amiért úgy meggyötörte a hímet. Egy hangot se. Mintha meg lehetne állni, hogy néma maradjon a kínzás közben. A mélységi jóval tapasztaltabb nála, ez már abból is látszik, milyen könnyedén juttatta olyan állapotba, amihez neki igen csak sok időbe telt. Átkozott harang, hogy nem tudott volna még egy kicsit várni!
Az utolsó szavakra azonban aprót nyel. Egyszerre féli és vágyja, ami eztán várhat rá. A szenvedély és az ösztönök vad tánca. Ízelítőt már kapott belőle a tó partján, ám akkor előtte incselkedésével nem feszegette a határokig vagy még azon is túl a hím vágyait. Kharasshi fürdőben tett ígérete nagyon is reálisnak tűnik.*
2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-29 19:01:15
Üzenet elküldve: 2015-08-29 19:01:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem rejti el galád mosolygását. Élvezettel simít, vonul végig csókjaival zsákmánya testén. A meg-megfeszülő derék, a béklyókat próbáló karok tehetetlensége csak még kívánatosabbá teszik a látványt. Csapdába ejtett erdei istennő, az ő szépséges fakóvérű prédája.
Minden apró sóhajra, elharapott hangocskára csak szélesedik az a mosolygás Kharasshi arcán. Valószínűleg jóval tapasztaltabb szerető, mint a kis vörös, s tapasztalatait nem szégyelli ki is használni. Élvezettel játszik saját tiltása ellen. Valószínűleg Ydriss már többedszerre töri meg az intelmet kisebb-nagyobb kihágásokkal, bárhogy igyekszik, mire a mélységi eljut addig, hogy viszonozza a fakóvérű nőstény praktikáinak koronáját. Most azonban nincs feloldozó harangszó, nincs szabad akaratra oldódása a béklyóknak. A hím pedig elégedetten hallgatja, ahogy a lány akaratának szavát elsodorják a végletekig csigázott kéjek. Csak akkor hagy szusszanást, mikor úgy érzi, Ydriss már egészen elveszett ebben a kegyetlenül édes játékban.*
- Azt mondtam, egy hangot se *morogja tettetett rosszallással, s szavait harapással kíséri Ydriss combján.* - Ha a nagy elődök meghallják a szellemvilágban, milyen kegyesen bánok egy fakóvérű nősténnyel, biztosan kiátkoznak.
*Végigsimít a hevült testen s feltérdelve magához igazítja. Lassan hajol fölé, elnyújtva az élvezetet, amit e birtokbavétel jelent.*
- Észre sem fogod venni, mikor oldottalak el *súgja a lány fülébe, aztán újra felegyenesedik, hogy végre engedjen az ösztönök féktelen táncra hívó szavának.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem rejti el galád mosolygását. Élvezettel simít, vonul végig csókjaival zsákmánya testén. A meg-megfeszülő derék, a béklyókat próbáló karok tehetetlensége csak még kívánatosabbá teszik a látványt. Csapdába ejtett erdei istennő, az ő szépséges fakóvérű prédája.
Minden apró sóhajra, elharapott hangocskára csak szélesedik az a mosolygás Kharasshi arcán. Valószínűleg jóval tapasztaltabb szerető, mint a kis vörös, s tapasztalatait nem szégyelli ki is használni. Élvezettel játszik saját tiltása ellen. Valószínűleg Ydriss már többedszerre töri meg az intelmet kisebb-nagyobb kihágásokkal, bárhogy igyekszik, mire a mélységi eljut addig, hogy viszonozza a fakóvérű nőstény praktikáinak koronáját. Most azonban nincs feloldozó harangszó, nincs szabad akaratra oldódása a béklyóknak. A hím pedig elégedetten hallgatja, ahogy a lány akaratának szavát elsodorják a végletekig csigázott kéjek. Csak akkor hagy szusszanást, mikor úgy érzi, Ydriss már egészen elveszett ebben a kegyetlenül édes játékban.*
- Azt mondtam, egy hangot se *morogja tettetett rosszallással, s szavait harapással kíséri Ydriss combján.* - Ha a nagy elődök meghallják a szellemvilágban, milyen kegyesen bánok egy fakóvérű nősténnyel, biztosan kiátkoznak.
*Végigsimít a hevült testen s feltérdelve magához igazítja. Lassan hajol fölé, elnyújtva az élvezetet, amit e birtokbavétel jelent.*
- Észre sem fogod venni, mikor oldottalak el *súgja a lány fülébe, aztán újra felegyenesedik, hogy végre engedjen az ösztönök féktelen táncra hívó szavának.*
2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-28 18:58:07
Üzenet elküldve: 2015-08-28 18:58:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A harang hangosan kong, hirdetve, hogy az idő lejárt, a hím pedig azon nyomban, villámgyorsan mozdul. Az időzítés elég jó ahhoz, hogy a lány, aki éppen a gyötrésével van elfoglalva, ne vegye észre, hogy éppen hogy csak, de előbb engedte el a hím a rácsokat, a győzelmet ezzel a lánynak adva. A hevesség várható volt, hiszen a határokig feszegette Kharasshi tűrőképességét, abban a reményben, hogy a diadal az övé lehet. Azonban nem tudván, hogy az alku nyertes mégis ő lett, legbelül talán valami kis csalódottság mardossa. Ezt azonban alig érzi, hiszen annak nagyon is tudatában van, elérkezett a hím bosszújának ideje. Egy kis félelem keveredik a felkorbácsolt vággyal, a lány számára különös, de édes kettőst alkotva.
A vicsor láttán aprót nyel, ám hiába félelmetes a vad ösztönök vezetése, szíve nem csupán a félelemtől ver oly hevesen. Mikor legutóbb a szobában voltak ily közel egymáshoz, minden erejével tiltakozott, szabadulni akart. Ám ezúttal hiába lebeg súlyos bárdként a feje felett, hogy most mindent visszafog kapni, a hím ígéretéhez híven, nem akar menekülni. Ez pedig nem a dac műve, a korábbi elnyújtott játszadozás rajta is ott hagyta a nyomát.
Vére perzselő fergetegként lüktet ereiben szíve vad ritmusára, izmait újra és újra megfeszíti a kéjes szenvedély. Elméje foggal-körömmel kezd a józanság utolsó parazsaiért az ösztönnel szemben, s csak kevésen múlik, hogy a színes örvénnyé vált világ nem taszítja kábulatba.
Csak mikor a hím lassít kicsit, tisztul ki egy kicsit a tekintete. Ó nem, ez biztosan nem jelent jót. Hiába a dicséretnek szánt szavak, ha a hím kezdi visszanyerni önuralmát, a bosszúja csak még gyötrelmesebb lesz számára. Eleinte értetlenül nézi, amint a nadrág felé nyúl, majd némi félelemmel szemléli, ahogy előkerül az öv. A jobbik eshetőség, hogy csupán csuklóira kerül tényleges béklyóként, ám így is feszélyezi a kiszolgáltatott helyzet, önkéntelenül is meg-megrántja kicsit, mintha a szabadulást keresné.
Egy hangot se. Miképp ő fordított a hím ellen játékait, most Kharasshi viszonozza eme szívességet rajta. E három szó elég ahhoz, hogy tudja, mi következik most. Félelem és vágy most is karöltve dolgozik össze, s nem csak szíve dobog a torkában, mintha bőre is érzékenyebbé válnak az ajkak érintésére. Eleinte még csak-csak könnyű megállni, hogy egy hang se szökjön ki torkán, de a meg-megfeszülő izmok, a hirtelen kapkodott mély lélegzet elárulják, hogy egyre nehezebb tartania magát ehhez. Talán könnyebb lenne, ha pillantása nem követné a hím ténykedését, ám be kell látnia, elfordított tekintete sem enyhít helyzetén. Sőt, talán még inkább a hím kezére játszik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A harang hangosan kong, hirdetve, hogy az idő lejárt, a hím pedig azon nyomban, villámgyorsan mozdul. Az időzítés elég jó ahhoz, hogy a lány, aki éppen a gyötrésével van elfoglalva, ne vegye észre, hogy éppen hogy csak, de előbb engedte el a hím a rácsokat, a győzelmet ezzel a lánynak adva. A hevesség várható volt, hiszen a határokig feszegette Kharasshi tűrőképességét, abban a reményben, hogy a diadal az övé lehet. Azonban nem tudván, hogy az alku nyertes mégis ő lett, legbelül talán valami kis csalódottság mardossa. Ezt azonban alig érzi, hiszen annak nagyon is tudatában van, elérkezett a hím bosszújának ideje. Egy kis félelem keveredik a felkorbácsolt vággyal, a lány számára különös, de édes kettőst alkotva.
A vicsor láttán aprót nyel, ám hiába félelmetes a vad ösztönök vezetése, szíve nem csupán a félelemtől ver oly hevesen. Mikor legutóbb a szobában voltak ily közel egymáshoz, minden erejével tiltakozott, szabadulni akart. Ám ezúttal hiába lebeg súlyos bárdként a feje felett, hogy most mindent visszafog kapni, a hím ígéretéhez híven, nem akar menekülni. Ez pedig nem a dac műve, a korábbi elnyújtott játszadozás rajta is ott hagyta a nyomát.
Vére perzselő fergetegként lüktet ereiben szíve vad ritmusára, izmait újra és újra megfeszíti a kéjes szenvedély. Elméje foggal-körömmel kezd a józanság utolsó parazsaiért az ösztönnel szemben, s csak kevésen múlik, hogy a színes örvénnyé vált világ nem taszítja kábulatba.
Csak mikor a hím lassít kicsit, tisztul ki egy kicsit a tekintete. Ó nem, ez biztosan nem jelent jót. Hiába a dicséretnek szánt szavak, ha a hím kezdi visszanyerni önuralmát, a bosszúja csak még gyötrelmesebb lesz számára. Eleinte értetlenül nézi, amint a nadrág felé nyúl, majd némi félelemmel szemléli, ahogy előkerül az öv. A jobbik eshetőség, hogy csupán csuklóira kerül tényleges béklyóként, ám így is feszélyezi a kiszolgáltatott helyzet, önkéntelenül is meg-megrántja kicsit, mintha a szabadulást keresné.
Egy hangot se. Miképp ő fordított a hím ellen játékait, most Kharasshi viszonozza eme szívességet rajta. E három szó elég ahhoz, hogy tudja, mi következik most. Félelem és vágy most is karöltve dolgozik össze, s nem csak szíve dobog a torkában, mintha bőre is érzékenyebbé válnak az ajkak érintésére. Eleinte még csak-csak könnyű megállni, hogy egy hang se szökjön ki torkán, de a meg-megfeszülő izmok, a hirtelen kapkodott mély lélegzet elárulják, hogy egyre nehezebb tartania magát ehhez. Talán könnyebb lenne, ha pillantása nem követné a hím ténykedését, ám be kell látnia, elfordított tekintete sem enyhít helyzetén. Sőt, talán még inkább a hím kezére játszik.*
2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-28 18:21:42
Üzenet elküldve: 2015-08-28 18:21:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kiszolgáltatottság ellenszereként nyúl a csípős megjegyzéshez. Nem gondolja át, nem mérlegel és ennek hamar meg is lesz a következménye. Reszketeg sóhaj zúdul a tüdejébe. Szinte megbénítja a zsibbasztó kéj, mely egyszersmind minden izmot egyszerre feszít meg a testében. A savószín szemek előtt úgy omlik mámoros áradat örvényévé a világ, hogy egészen beleszédül. A vágyak, az ösztönök hívása elborítja egész lényét. Más helyzetben kész örömmel élvezné ki ezt a fenséges aljasságot, de mostanra már túl messzire vitte a lány incselkedése. Ha nem veszi a maga kezébe a gyeplőt, félő, szégyenben marad az ígéretével is.
Kondul a harang s Kharasshi már mozdul is. Viharos gyorsasággal. Megragadja a lányt és maga alá teperi. Szemeiben soha nem látott tűz lobog, ajka vicsorra rándul, mellkasa pedig még mindig hatalmas, szapora kortyokban nyeldekli a levegőt. Ydriss nem láthatta, hogy szorítása, ha csupán egy pillanat törtrészével is, de előbb engedett. Csak Kharasshi tudja. És hallgat róla. Hogy miért? Az érzés még háborog benne, talán maga előtt is tagadja, de ami biztos, hogy most az elemi vágy mindent maga mögé utasít. Minden más, csupán színezet ebben az ősi rítusban.
Csak egy hosszú pillanat, mely a szenvedély elnyújtott nyitánya után egy felütéssel utat nyit a féktelen ritmusú táncnak. Kharasshi úgy borul a lágy ívű nyakacskára, mint aki fel akarja falni. Teste mohón követeli jussát, s el is veszi. Néhány pillanatnyi időt egészen elragad ép eszétől az ösztön. Mire magára talál feszülő-ernyedő mozdulataiban, már csak Ydriss testének mámoros ajándékát érzi, amit immár szabadon prédálhat fel. De lassít kicsit. Vissza kell, hogy nyerje önuralmát, hogy méltón megfizethessen a lánynak.*
- Mellesleg *súgja a nőstényke fülébe.* - Megbocsátok. *Legyen ez elismerés a fakóvérűnek, ám a titkáról, arról, hogy elbukott az alkuban, hallgat. De a tudat mégis veszettül rágja belül. Nem számított erre és annyi biztos, hogy idő kell, hogy helyére tegye ezt a valószínűtlen tényt. Hogy mit kezd vele, még maga sem tudja.
Viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve nadrágjáért nyúl, ami még féloldalasan kapaszkodik az ágyon a félrehajítás után. Kihúzza belőle az övet, s ezúttal már elkerülhetetlen a ruhadarab sorsa, hogy a földön végezze, ahol a többi is.
A szíjat Ydriss csuklójára hurkolja, s az ágyrácson átvetve a másik kezét is gúzsba fogja vele.*
- Egy hangot se *suttogja galádul a bűnös ajkakra, s ezúttal az ő csókjai indulnak meg a napbarnított bőrön lefelé, persze nem feledkezve meg a formás kis halmocskák felé tett kitérőről sem.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kiszolgáltatottság ellenszereként nyúl a csípős megjegyzéshez. Nem gondolja át, nem mérlegel és ennek hamar meg is lesz a következménye. Reszketeg sóhaj zúdul a tüdejébe. Szinte megbénítja a zsibbasztó kéj, mely egyszersmind minden izmot egyszerre feszít meg a testében. A savószín szemek előtt úgy omlik mámoros áradat örvényévé a világ, hogy egészen beleszédül. A vágyak, az ösztönök hívása elborítja egész lényét. Más helyzetben kész örömmel élvezné ki ezt a fenséges aljasságot, de mostanra már túl messzire vitte a lány incselkedése. Ha nem veszi a maga kezébe a gyeplőt, félő, szégyenben marad az ígéretével is.
Kondul a harang s Kharasshi már mozdul is. Viharos gyorsasággal. Megragadja a lányt és maga alá teperi. Szemeiben soha nem látott tűz lobog, ajka vicsorra rándul, mellkasa pedig még mindig hatalmas, szapora kortyokban nyeldekli a levegőt. Ydriss nem láthatta, hogy szorítása, ha csupán egy pillanat törtrészével is, de előbb engedett. Csak Kharasshi tudja. És hallgat róla. Hogy miért? Az érzés még háborog benne, talán maga előtt is tagadja, de ami biztos, hogy most az elemi vágy mindent maga mögé utasít. Minden más, csupán színezet ebben az ősi rítusban.
Csak egy hosszú pillanat, mely a szenvedély elnyújtott nyitánya után egy felütéssel utat nyit a féktelen ritmusú táncnak. Kharasshi úgy borul a lágy ívű nyakacskára, mint aki fel akarja falni. Teste mohón követeli jussát, s el is veszi. Néhány pillanatnyi időt egészen elragad ép eszétől az ösztön. Mire magára talál feszülő-ernyedő mozdulataiban, már csak Ydriss testének mámoros ajándékát érzi, amit immár szabadon prédálhat fel. De lassít kicsit. Vissza kell, hogy nyerje önuralmát, hogy méltón megfizethessen a lánynak.*
- Mellesleg *súgja a nőstényke fülébe.* - Megbocsátok. *Legyen ez elismerés a fakóvérűnek, ám a titkáról, arról, hogy elbukott az alkuban, hallgat. De a tudat mégis veszettül rágja belül. Nem számított erre és annyi biztos, hogy idő kell, hogy helyére tegye ezt a valószínűtlen tényt. Hogy mit kezd vele, még maga sem tudja.
Viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve nadrágjáért nyúl, ami még féloldalasan kapaszkodik az ágyon a félrehajítás után. Kihúzza belőle az övet, s ezúttal már elkerülhetetlen a ruhadarab sorsa, hogy a földön végezze, ahol a többi is.
A szíjat Ydriss csuklójára hurkolja, s az ágyrácson átvetve a másik kezét is gúzsba fogja vele.*
- Egy hangot se *suttogja galádul a bűnös ajkakra, s ezúttal az ő csókjai indulnak meg a napbarnított bőrön lefelé, persze nem feledkezve meg a formás kis halmocskák felé tett kitérőről sem.*
2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-28 17:24:19
Üzenet elküldve: 2015-08-28 17:24:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Korábbi bizonytalanságai és félelmei miatt könnyű alkunak tűnhetett a játszadozás, s lám, most, azoknak nem enged a lány, milyen alaposan meg tudja gyötörni a hímet. Csak egy kicsike kell még, hogy megadja a kegyelemdöfést, egy aprócska lépés. Mint amikor a vízparton a magas szikla szélén állva nem tudja, hogy ugorjon a hullámzó mélybe a bátorság próbájaként, vagy maradjon a magasban, a biztonságot jelentő talajon. Szinte ugyan az a kérdés kerülgeti.
És pontosan úgy, mint amikor ama bizonyos sziklaperemen állva nincs egyedül az ember, s társai biztatva, vagy éppen ugratással próbálják döntésre bírni, érkeznek a hím csikorgó szavai, gyötrelmei egyértelmű jeleként.
A fenyegetéssel meg is pecsételte saját sorsát a hím, ezt a galád mosolyból és a hetyke tekintetből azonnal kiolvashatja. Mint ahogy a heccelés is gyakran nem visszarántja, hanem előre löki a tétova delikvenst, s végül csak a mélybe veti magát a magasból, úgy lendíti tovább most is a lányt a holtpontról, a már-már kétségbeesett próbálkozás.
Igen, ezt most már végképp magának köszönheti Kharasshi. Ismerhette már a lány dacosságát, ami itt is utat tör magának, kart karöltve a vággyal. Hol korábban csípőjével incselkedett, most ajkai veszik át a hím kéjes kínzását. A lassú játszadozás ezúttal nem kifejezetten a gyötrésnek szól, vagy csak félig meddig, ám a pillanatnyi bizonytalanságnak már nyoma sincs. És az a gonosz harang még nem kongott.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Korábbi bizonytalanságai és félelmei miatt könnyű alkunak tűnhetett a játszadozás, s lám, most, azoknak nem enged a lány, milyen alaposan meg tudja gyötörni a hímet. Csak egy kicsike kell még, hogy megadja a kegyelemdöfést, egy aprócska lépés. Mint amikor a vízparton a magas szikla szélén állva nem tudja, hogy ugorjon a hullámzó mélybe a bátorság próbájaként, vagy maradjon a magasban, a biztonságot jelentő talajon. Szinte ugyan az a kérdés kerülgeti.
És pontosan úgy, mint amikor ama bizonyos sziklaperemen állva nincs egyedül az ember, s társai biztatva, vagy éppen ugratással próbálják döntésre bírni, érkeznek a hím csikorgó szavai, gyötrelmei egyértelmű jeleként.
A fenyegetéssel meg is pecsételte saját sorsát a hím, ezt a galád mosolyból és a hetyke tekintetből azonnal kiolvashatja. Mint ahogy a heccelés is gyakran nem visszarántja, hanem előre löki a tétova delikvenst, s végül csak a mélybe veti magát a magasból, úgy lendíti tovább most is a lányt a holtpontról, a már-már kétségbeesett próbálkozás.
Igen, ezt most már végképp magának köszönheti Kharasshi. Ismerhette már a lány dacosságát, ami itt is utat tör magának, kart karöltve a vággyal. Hol korábban csípőjével incselkedett, most ajkai veszik át a hím kéjes kínzását. A lassú játszadozás ezúttal nem kifejezetten a gyötrésnek szól, vagy csak félig meddig, ám a pillanatnyi bizonytalanságnak már nyoma sincs. És az a gonosz harang még nem kongott.*
2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-28 17:12:49
Üzenet elküldve: 2015-08-28 17:12:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A lány tétovázik. Vagy csak játszik vele? Mint aki pontosan számon tartja a minutumokat, s a végletekig akarja húzni kínjait. Miért is ment bele ebbe a bolondságba? Már rég élvezhetné a kis fakóvérű zsenge húsának minden gyönyörét. Ehelyett hét poklot jár meg a saját vágyain megfeszítve. Tétlenségre kárhoztatva saját maga által. Bolond alku! Egy bolond alkuja, akit játékszerré aláz egy fakóvérű nőstényke. S még csak ha ez volna a tét. De a sanyargatás mintha megtorpant volna. Talán megmenti a hímet, a lány bátortalansága. Reménykedve nyílnak a savószín szemek, de ahogy a barna íriszekre talál a pillantása, már sejti, hogy aligha számíthat kegyes visszakozásra.
Vagy mégis?
Elkapja a tekintetét a lányéról. Akaratlanul is az ablak felé pillant, mintha akarattal szeretné berántani rajta azt az átkozott harangszót.*
- Visszatérünk rá *csikorogja* -, ha majd rajtad a billogom.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A lány tétovázik. Vagy csak játszik vele? Mint aki pontosan számon tartja a minutumokat, s a végletekig akarja húzni kínjait. Miért is ment bele ebbe a bolondságba? Már rég élvezhetné a kis fakóvérű zsenge húsának minden gyönyörét. Ehelyett hét poklot jár meg a saját vágyain megfeszítve. Tétlenségre kárhoztatva saját maga által. Bolond alku! Egy bolond alkuja, akit játékszerré aláz egy fakóvérű nőstényke. S még csak ha ez volna a tét. De a sanyargatás mintha megtorpant volna. Talán megmenti a hímet, a lány bátortalansága. Reménykedve nyílnak a savószín szemek, de ahogy a barna íriszekre talál a pillantása, már sejti, hogy aligha számíthat kegyes visszakozásra.
Vagy mégis?
Elkapja a tekintetét a lányéról. Akaratlanul is az ablak felé pillant, mintha akarattal szeretné berántani rajta azt az átkozott harangszót.*
- Visszatérünk rá *csikorogja* -, ha majd rajtad a billogom.
2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-28 16:38:16
Üzenet elküldve: 2015-08-28 16:38:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem érti a szót, mi kiszalad a hím száján, de elég a hanglejtés, és teste önkéntelen reakciói, hogy ezúttal célba talált. Meglelte azt a bizonyos gyenge pontot, s így változik az a bizonyos kéj sóvárgó kínná.
Mert az aljas kis vörös most, hogy karnyújtásnyira került a győzelemtől, nem akaródzik meghátrálni. Az ágytámla rácsai közel járnak már ahhoz, hogy megadják magukat az erős szorításnak, és ketté törjenek, de a lány nem csak azokat óhajtja megtörni. Fizikailag képtelen lelassítani az időt, ám a lefelé araszoló forró csókok és incselkedő harapások jócskán megnyújtanak minden egyes pillanatot.
Ha a lány képes lenne még külső szemlélővé válni, bizonyára elcsodálkozni, meddig merészkedik, meddig hajlandó merészkedni már most a hím gyötrése közben. Azonban önnön felszított vágya, és a diadal kecsegtető íze felülír minden korábbi határt nála. Elvégre megígérte, törleszteni fog, kamatostul.
Kéjes kínzásával egyedül akkor torpan meg, mikor már a hím öléhez ért, de ily könnyen nem adja a folytatást. Kihívó pillantása a mélységiét keresi, incselkedő, pimasz mosolyával üzeni, most már pontosan tudja, mi a gyengéje. És meg is adhatja neki. Csak kérnie kell? Mozdulnia? Vagy mégsem annyira magabiztos a kis vörös? A választ nem lehet leolvasni arcáról, tekintetében csak a vágy tüze játszik a komisz fényekkel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem érti a szót, mi kiszalad a hím száján, de elég a hanglejtés, és teste önkéntelen reakciói, hogy ezúttal célba talált. Meglelte azt a bizonyos gyenge pontot, s így változik az a bizonyos kéj sóvárgó kínná.
Mert az aljas kis vörös most, hogy karnyújtásnyira került a győzelemtől, nem akaródzik meghátrálni. Az ágytámla rácsai közel járnak már ahhoz, hogy megadják magukat az erős szorításnak, és ketté törjenek, de a lány nem csak azokat óhajtja megtörni. Fizikailag képtelen lelassítani az időt, ám a lefelé araszoló forró csókok és incselkedő harapások jócskán megnyújtanak minden egyes pillanatot.
Ha a lány képes lenne még külső szemlélővé válni, bizonyára elcsodálkozni, meddig merészkedik, meddig hajlandó merészkedni már most a hím gyötrése közben. Azonban önnön felszított vágya, és a diadal kecsegtető íze felülír minden korábbi határt nála. Elvégre megígérte, törleszteni fog, kamatostul.
Kéjes kínzásával egyedül akkor torpan meg, mikor már a hím öléhez ért, de ily könnyen nem adja a folytatást. Kihívó pillantása a mélységiét keresi, incselkedő, pimasz mosolyával üzeni, most már pontosan tudja, mi a gyengéje. És meg is adhatja neki. Csak kérnie kell? Mozdulnia? Vagy mégsem annyira magabiztos a kis vörös? A választ nem lehet leolvasni arcáról, tekintetében csak a vágy tüze játszik a komisz fényekkel.*
2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-28 14:25:43
Üzenet elküldve: 2015-08-28 14:25:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Diadalma egyre közelebb ér hozzá, s úgy válik minden őrjítő csókocska, minden érzéki harapás egyre kéjesebbé. A hím egészen elmerül ebben az önelégült mosolygásban, amikor valami mintha változna. De hogy mi, azt nem tudná megmondani. Ydriss szavai azonban hamar útba igazítják. A lassan tagolt utalás veleje nagyon gyorsan célba talál. Kharasshi mellkasa már libabőrös, mikor a csók eléri a tetoválást.*
- Shisay *bukik ki ajkán, az önmagát korholó szó. Egy kifejezés arra, aki saját szerencséjének lesz nyomorult prédája.
Ezúttal hallgat. Nagyot nyelve szorítja meg azt az átkozott rácsot és bizony néma fohászt mormol valami kegyes égi hatalomhoz, hogy siettesse meg az idő múlását. Az egyre lejjebb haladó csókok meg-megszegik lélegzete ütemét. Egészen megfeszül e könyörtelen kényeztetés alatt. Nyögnek, nyöszörögnek a támla rácsai a szorítása alatt. Félő, már most elroppantja őket, pedig a fakóvérű boszorkány még csak meglebbentette előtte a végzet fátylát.
Megjátszhatná magát, tettethetné, hogy minden hiábavaló. De a fenébe is! Aki erre képes lenne, az már nem is halvérű férfi, hanem halott.
Magának köszönheti. De ezen már fölösleges háborognia. A büszkeségét tartja a kezében, s kénytelen szorítani, mert ha elereszti, mielőtt az a harang megszólal, elveszett.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Diadalma egyre közelebb ér hozzá, s úgy válik minden őrjítő csókocska, minden érzéki harapás egyre kéjesebbé. A hím egészen elmerül ebben az önelégült mosolygásban, amikor valami mintha változna. De hogy mi, azt nem tudná megmondani. Ydriss szavai azonban hamar útba igazítják. A lassan tagolt utalás veleje nagyon gyorsan célba talál. Kharasshi mellkasa már libabőrös, mikor a csók eléri a tetoválást.*
- Shisay *bukik ki ajkán, az önmagát korholó szó. Egy kifejezés arra, aki saját szerencséjének lesz nyomorult prédája.
Ezúttal hallgat. Nagyot nyelve szorítja meg azt az átkozott rácsot és bizony néma fohászt mormol valami kegyes égi hatalomhoz, hogy siettesse meg az idő múlását. Az egyre lejjebb haladó csókok meg-megszegik lélegzete ütemét. Egészen megfeszül e könyörtelen kényeztetés alatt. Nyögnek, nyöszörögnek a támla rácsai a szorítása alatt. Félő, már most elroppantja őket, pedig a fakóvérű boszorkány még csak meglebbentette előtte a végzet fátylát.
Megjátszhatná magát, tettethetné, hogy minden hiábavaló. De a fenébe is! Aki erre képes lenne, az már nem is halvérű férfi, hanem halott.
Magának köszönheti. De ezen már fölösleges háborognia. A büszkeségét tartja a kezében, s kénytelen szorítani, mert ha elereszti, mielőtt az a harang megszólal, elveszett.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370