//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Minek is tagadná a nyilvánvalót? Felismerte a gyümölcsöt, tudta a mögötte megbújó jelentést, és végül elfogadta azt. A kíváncsiság hajtotta, vajon meddig megy el a hím a lány ugratásával, tényleg beváltaná-e a cikkely felajánlásával tett ígéretet. Most azonban teljesen más hajtja előre. Talán maga sem tudná megmondani, mi az, ami a hímhez vonzza, ami mellette tartja a felkínált szabadság ellenére is. De nem is törődik vele, sokkal fontosabb dolga van. Mégpedig a hím gyötrése, vágyának tovább korbácsolása.
A válasz azért egy kacér mosolyt csal a kis vörös arcára, a rekedtes sóhaj pedig rögvest némi elégedettséget is csepegtet belé. A feltételezés, miszerint a lány vágya is egyre jobban éled, teljesen helytálló, ám nem nem lüktet még oly elsöprő erővel, hogy engedve az ösztönöknek feladja kis játékait.*
- Vettél? *Sandít a hímre sejtelmes mosollyal, akárha egy naiv kijelentést hallott volna, hogy valamit a birtokába kaparintott, de legalábbis megkérdőjelezi a fennhatóságát. A hím hangja árulkodó, uralkodni akar, de miért is ne akarna? Ez mondhatni természetes, ellenben ezt a lánynak nem áll szándékában hagynia. Ez még csak játszadozás csupán, de még cseppet sem végzett.
Eltávolodik a hímtől, és amint felegyenesedett, neki is áll levetni a tunikát. A mozdulat azonban már koránt sem ilyen gyors, nagyon is kényelmes tempóban szabadul meg a ruhaneműtől. A tunika végül a földön landol, amit öve is követ hamarosan. Ezután kicsit fel kell kelnie, hogy deréktől lefelé is levesse ruháit.
Ezután ismét térdre ereszkedik a hím fölött, magát kihúzva, állát kicsit felszegve, vörös fürtjei zuhatagként omlanak alá, nem takarják sejtelmes fátyolként a látványt, csupán egy-két kósza tincs kúszik keblei elé, pillantását Kharasshiéba fúrja. A látvány nem tökéletes, combján és oldalán a nap barnított bőr ellenére is élénk a két lila folt, de nem zavartatja magát miattuk. Csak az nem sérül meg soha, aki burokban él, a jótékony szer pedig tett róla, hogy a fájdalommal egyelőre ne kelljen foglalkoznia. Tartásában és tekintetében azonban van valami, nem a ragadozók jelentette fenyegetés, inkább a vadon zabolázatlansága tükröződik vissza benne. Az incselkedő tekintet mélyén azonban már látni lehet a lángoló vágyat is.*