//Ydriss, Kharasshi//
*Hogyne élvezné, hogy most nála van a gyeplő. minden pillanatát élvezi, és szándékozik is elnyújtani ezt, ameddig csak lehetséges. Pedig a hím nagyon is vissza akarja venni a vezetést, de lám, a finom, észrevétlen terelgetés sikert arat. Csizmáit már aközben rúgja le, hogy Kharasshi fölé térdel az ágyon, ajkain azzal a pimasz mosollyal, aminek a hím meglepettsége csak további erőt ad.*
- Az ilyesmit nagy alapossággal kell végezni. *Billenti enyhén oldalra a fejét, miközben tekintete végig a hímen pihen, mintha csak azon töprengene, miként is ostorozza tovább a vágyait. Hiszen ahogy mondta, nagy műgonddal kell nekilátni az engesztelésnek, s szavai is inkább hatottak egy fajta fenyegetésnek.
A mélységi utolsó szavai azonban mintha elszontyolítanák a nőstényt, vállai kissé megereszkednek. Persze ez is csak egy újabb aljas kis játék, hiszen a mozdulat éppen elegendő volt arra, hogy a ruha anyaga kicsit lejjebb csusszanjon.
Azonban hiába a szerény kifejezés arcán, a pajkos tűz a szemében garantálja, hogy nem fog kegyelmezni, feszegetni fogja a határokat. Közelebb is hajol, karjaival a hím mellett támaszkodik két oldalt. Rőt tincsei függönye keretezi arcát, amire most már azért visszatér egy apró, komisz mosoly.*
- Meglátjuk, mit tehetek a megbocsátás elnyeréséért. *Szinte dorombolja a szavakat, mielőtt forró csókba vonná a hímet. Bár nem csupán néhány pillanatra találkoznak ajkaik, ezúttal nem is nyújtja hosszúra. Csókjaival tovább vándorol a mélységi nyakára, gyengéden ostromolva őt. Ám éles ellentétet alkot ezzel a végére tartogatott harapás, nem finomkodik vele, de erősnek sem igazán mondható. Bizony tanul a kis vörös. Valóban törleszteni akar, mindent, méghozzá kamatostul.*