//Myna//
//Reggel//
~Nem lesz ez így jó. Ez a lány kezd teljesen elgyengülni. Ha így megy tovább én, hogyan teljesítsem, amjd a kötelességem. Én nem tettem senkinek esküt csak a szívem magától mondta fel a szolgálatot. Olyan hosszú időn át nem szólt és most tessék. A gyöngyhajú felébresztette, ez a szőkeség pedig...~
*A gondolatmenete megakad, mert a Bábosról kezd Myna beszélni. Az apja? Rémlik neki valami ezzel kapcsolatban, de csak hírek. Ha az alvilági Bábos volt Myna apja akkor érthető, hogy ő lett a Fekete Pille, de nem ismeri ennek a részleteit. Veszély, halál és pénz a szokásos, amit tud róla. Ha a lány ilyen korán megismerte ezeket, talán van a lelkükben valami közös. A túlélés és a fogadalom, hogy a mának élnek nem fognak a szívükre hallgatni, elnémítják örökre. Szemeiben mélységes együttérzés kezd tükröződni, ahogy az egyik keze megint végig simít a lány haján.*
-Myna... édes Myna mondtam neked, nem számít, hogy akarunk e így érezni, vagy nem. Apádnak tudnia kellett volna, hogy ezek felett neked sem lehet teljesen hatalmad, ahogy senkinek. A legerősebb elhatározás is meginoghat egy napon.~Asweával pont így jártam én is.~
*A lány nem tudja kezelni az érzelmeit ez kezd világos lenni. Ő dühöng leissza magát és a tomboló fájdalom emészti, de nem szégyenkezik miatta mégsem. Csakis dühös magára, amiért ilyen gyenge volt. A lányon viszont túlnőnek az érzelmek. Kénytelen észhez téríteni, mert a végén még kárt tesz magában. Nem tudja képes volna e erre, de szavai erre engednek következtetni, ezt nem engedheti.*
-Szedd össze magad Myna! Nem beszélhetsz így. A klánnak szüksége van rád, ha Ryrrosnak nincs is.
*Hangzik a hangja némileg parancsolóan, a szíve még mindig vigasztalást sürgetne, de tudja az nem vezetne eredményre, ah együtt sóhajtozna tovább a lánnyal.*
-Nem tudhatod, ő hogyan érez ~Szegény Mynám, sajnos rossz személybe szerettél bele, mert szerintem is igaz amit mondtál.~ Igaz bonyolult természet és érzéketlennek tűnik, de ki tudja? És ez a fájdalom is enyhülhet idővel.
*Próbálja megnyugtatni, bár nem hisz a saját szavaiban.*
-Addig pedig, amíg meg nem nyugszol, a klán vigyáz rád és gondoskodik rólad... én gondoskodom rólad...
*Nem bírja ki, hogy ne tegye hozzá, bár tudja ezzel egy kicsit kiadja magát. Ha nem is azzal amit mondott, de az utolsó szavaknál a hangja nagyon is gyengéden szólt és elárulta a lánynak, hogy komolyan gondolja.*