//Beszerző körút//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Miután olyan hevesen beindította a dolgokat, az éjszaka igencsak kellemesen elhúzódik, így érve el azt a pontot, hogy a vöröske rájöjjön, már megint nyakig benne van a dologban. Nem mintha bánná, Taran kezei alatt nem sok gondolkodni valója akadt, s néha rá is fér az efféle kikapcsolódás. Így miután kellőképpen kiélvezték a másik közelségét, jól eső fáradtsággal nyújtózik el az ágyon, ám mielőtt még el aludhatna, hasra dobja magát a fekvőalkalmatosságon, hogy a mellé ledobált cuccai között, félig vakon a homályban, de kitapogassa legalább a tőrét. Na nem a mágust akarja leszúrni, de nem tud fegyvertelenül aludni. Így berakja párnája alá és már sokkal nyugodtabban hajtja vissza a fejét. Bár az efféle testmozgás után általában mindenkinek jól esik kicsit a másikhoz bújni, karjaiban aludni, de persze ő ezzel a kérdéssel is meglehetősen távolságtartó. Ezért csak fejét dugja a férfi vállához, így a közelében is van, meg nem is. Majd pedig miután agya jelenleg nem turbózza fejében a balterhes gondolatokat, így egész hamar el is elaszik, de csak, hogy magát ne hazudtolja meg, azért még kénytelen megszólalni.*
- Utolsó volt... *Ami kérdés, hogy mennyire hihető.*
//Másnap//
*Csókra ébred, amit még valamiféle félálomban érzékel, ezért persze először elmosolyodik és kissé összehúzza magát. Így fekszik egy ideig, majd leesik neki a helyzet, ezért gyorsan nyakig felhúzza a takarót, mintha szégyenlős lenne. Pedig sem takargatnivalója nincs, sem pedig értelme nem lenne, lévén, hogy a másik eddig csak azt nem látta, amit nem akart.
Hallja Taran első szavait és félkómásan nyöszörög is valamit. Nem akar felkelni, idejét sem tudja mikor aludt ágyban, egy szobában, mondhatni biztonságban.*
- Én meg szomjas. *Vágja vissza kissé rekedtes hangon mosolyogva. Persze, hogy ivással kell kezdeni a napot. Lassan kinyitja a szemét és a szomorú valóság szinte gyomrom vágja.*
~Ja persze, még mindig vakon vagyok.~ *Hunyorít kicsit és próbálja belőni merre találja a másikat a szoba elmosolodó vonalai között. Meg is találja, öltözködés közben. Ő viszont lusta még. Nagyokat nyújózik, miközben valami értethetetlenséget nyöszörög és próbálja leplezni, mennyire kétségbe van esve, hogy nem múlt el a dolog.*
- És, ha nem vagyok jobban, akkor megversz? *Incselkedik kicsit és megtörli a szemét, majd felül az ágyban. Haja kócos, mint mindig, ruhái pedig össze vissza, mintha stratégiailag lennének elhelyezve a földön.*
- Jobban vagyok persze mehetünk. *Hazudja és magára erőltet egy őszinte mosolyt. Valójában még mindig szédül. Azt fel tudja mérni, hogy világos van, hiszen van maga előtt egy sáv, amit tisztán lát, így majd arra fog koncentrálni és akkor nem kell beismernie esetlenségét.
A maga meztelenségében mászik ki az ágyból, a szégyenlőség már el is illant, s puha léptekkel indul meg kissé bizonytalanul az általa asztalnak vélt bútor felé. Amint odaért már látja is, hogy van rajta egy tál vízzel, így megmossa az arcát, átdörzsöli újból a szemét, de a várt hatás nem következik be. Továbbra is vakegér.
Lassan megfordul, és összeszedi ruháit, magára kapja alsóneműjét, majd a fehér kis ruhát. Amennyire tudja megigazítja a haját, összeszedi a cuccait és botladozva próbál végigvágtatni a szobán. Na persze ez nem megy olyan könnyen, ha valaki csak egy bizonyos körben lát maga előtt tisztán, így vállal rögtön neki is megy az ajtófélfának.*
- Ó, hogy a rohadt anyád... *Kezdi megint.* Vágtak volna ki már csemetekorodban te hülye fa! *Még bele is rúg a félfába, hogy ezután lábai kezdjenek sajogni.
Sóhajt egyet és neki veti hátát a falnak.*
- Jó, még mindig nem látok rendesen. *Vallja be, szemét a padlóba süllyesztve.*