Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 112 (2221. - 2240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yinabelvy Arco [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9953_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2240. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:26:22
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:26:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Tekintete addig lesütve marad, amíg meg nem érzi a hím érintését. A dacos hévnek most nyoma sincs a lány barna szemeiben, de nem is a félelem, vagy megbánás uralja a tekintetét - ő maga sem tudná pontosan megmondani, hogyan is érez.
Szégyenli? Nem. Igen. Mégsem. Mégis. De miért? Vagy miért nem? Mert gyűlölnie kellene a mélységit? Elég elszigetelt helyen nőtt fel ahhoz, hogy bár előítéletektől ne legyen mentes, de az érzelmek szélsőséges végletei ne akaszkodjanak rá egyik fajról alkotott képére sem. Akkor annak kellene zavarnia, hogy feladta, megadta magát, amikor úgy érezte, ereje már végleg elfogyott? Hogy a gyengeség jele lenne? Az erős megszerzi, amit akar, hallatszik fejében a régi dogma, ami azóta teljesen új jelentést kapott. Ez a fajta káosz, ami emészti belülről, talán még rosszabb, mint az érzelmi vihar, ami korábban benne tombolt. Ott minden egyértelmű volt, harag, düh, kétségbeesés, de most kezdi úgy érezni, hogy lassan az egész világ a feje tetejére áll. Lám, most is ott ül kínzója ölében, s a pillanat szinte meghitt.*
- Nem tudom. Nem értem. *Sóhajt halkan, fáradtan, alig pár órája kelt csak fel, mégis fáradtnak érzi magát. Eztán viszont él a hallgatás jogával, és nem fejti ki bővebben, mit is ért ez alatt.
Az elkövetkezendő néhány perc sem segít bármit is oldani a belső dilemmákon. A lehetőség, miszerint végre maga mögött hagyhatja ezt az átkozott kőrengeteget, méghozzá lova hátán, azonnal felvillanyozza, figyelmét mégis más orozza el. Ha nincs ellenedre. Megvédjelek. A csodálkozás szinte azonnal arcára van írva, de hamar rendezi vonásait, és szerencsére önérzete is bölcsen hallgat, hogy ő bizony tud magára vigyázni. Hát hogyne, az eredmény szemmel látható.*
- Rendben. *Bólint lassan, de határozottan, majd felkel az ágyról, s ezáltal a hím öléből. Egyből csizmáiért lép, hogy felvegye őket, mielőtt akaratlanul is megismétli szilánkjáró mutatványát. Miközben a lábbelijébe próbál belebújni óvatosan, még visszapillant a mélységire, és kis habozás után szólal meg.*
- A holmim egy részét a városon kívül rejtettem el. A gyógynövényeim is ott vannak. Ha el tudunk menni érte, egy darabig sem venni, sem keresni nem kell. *Nem mellesleg váltás ruhája is ott van, a lándzsával egyetemben, de erről inkább csak némán, magában vesz gyorsan számot.*
*Tekintete addig lesütve marad, amíg meg nem érzi a hím érintését. A dacos hévnek most nyoma sincs a lány barna szemeiben, de nem is a félelem, vagy megbánás uralja a tekintetét - ő maga sem tudná pontosan megmondani, hogyan is érez.
Szégyenli? Nem. Igen. Mégsem. Mégis. De miért? Vagy miért nem? Mert gyűlölnie kellene a mélységit? Elég elszigetelt helyen nőtt fel ahhoz, hogy bár előítéletektől ne legyen mentes, de az érzelmek szélsőséges végletei ne akaszkodjanak rá egyik fajról alkotott képére sem. Akkor annak kellene zavarnia, hogy feladta, megadta magát, amikor úgy érezte, ereje már végleg elfogyott? Hogy a gyengeség jele lenne? Az erős megszerzi, amit akar, hallatszik fejében a régi dogma, ami azóta teljesen új jelentést kapott. Ez a fajta káosz, ami emészti belülről, talán még rosszabb, mint az érzelmi vihar, ami korábban benne tombolt. Ott minden egyértelmű volt, harag, düh, kétségbeesés, de most kezdi úgy érezni, hogy lassan az egész világ a feje tetejére áll. Lám, most is ott ül kínzója ölében, s a pillanat szinte meghitt.*
- Nem tudom. Nem értem. *Sóhajt halkan, fáradtan, alig pár órája kelt csak fel, mégis fáradtnak érzi magát. Eztán viszont él a hallgatás jogával, és nem fejti ki bővebben, mit is ért ez alatt.
Az elkövetkezendő néhány perc sem segít bármit is oldani a belső dilemmákon. A lehetőség, miszerint végre maga mögött hagyhatja ezt az átkozott kőrengeteget, méghozzá lova hátán, azonnal felvillanyozza, figyelmét mégis más orozza el. Ha nincs ellenedre. Megvédjelek. A csodálkozás szinte azonnal arcára van írva, de hamar rendezi vonásait, és szerencsére önérzete is bölcsen hallgat, hogy ő bizony tud magára vigyázni. Hát hogyne, az eredmény szemmel látható.*
- Rendben. *Bólint lassan, de határozottan, majd felkel az ágyról, s ezáltal a hím öléből. Egyből csizmáiért lép, hogy felvegye őket, mielőtt akaratlanul is megismétli szilánkjáró mutatványát. Miközben a lábbelijébe próbál belebújni óvatosan, még visszapillant a mélységire, és kis habozás után szólal meg.*
- A holmim egy részét a városon kívül rejtettem el. A gyógynövényeim is ott vannak. Ha el tudunk menni érte, egy darabig sem venni, sem keresni nem kell. *Nem mellesleg váltás ruhája is ott van, a lándzsával egyetemben, de erről inkább csak némán, magában vesz gyorsan számot.*
2239. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:22:31
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:22:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút – édes kettesben //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Különösen hat a szérum, az egyszer biztos! Viszont nem késlekedik beváltani a hozzá fűzött reményeket!*
~Azt mondta az árus, hogy körülbelül két órám van. Jó! Az még jó!~
*Konstatálja, miközben követi a rumra mutató lány ujját a tekintetével.*
-De hát én is ittam belőle! Láthatod, hogy semmi bajom!
*Kiáll a rum védelmében, hiszen később is szeretné felhasználni, és kiélvezni Dynti mámoros állapotának minden másodpercét. Nem kellene, hogy a kalóz a heves és meggondolatlan haragjában kiborítsa az értékes italt.*
-Ha arany esne az égből, akkor valószínűleg agyoncsapna. Ne kívánd!
*Mosolyodik el, hiszen a lánynak így is van némi pszichés baja, nem még ha fejbe is csapná valami! Vagy éppen, hogy jót tenne? Ez jó kérdés!
A csók elcsattanása után mindenesetre elcsendesülnek, vélhetően mind a ketten. A szavak helyét átveszi ismét a vágy, a cselekvés lassú és forró éneke. Amint a lány magára húzza Tarant, a két test máris kezd egymásra hangolódni.
Taran pedig jó mágushoz mérten nem késlekedik, és újfent varázslásba kezd a keze játéka. Ajkával természetesen nem hagyja abba a csókcsatát, csupán időnkét kitér, hol a nyak, hol pedig a jobb oldali fül irányába. Mindkettőt gyengéd harapásokkal jutalmazva próbálja még inkább felkorbácsolni a nő érzéseit.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.29 21:16:03, a következő indokkal:
18 éven felülieknek szóló tartalom.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Különösen hat a szérum, az egyszer biztos! Viszont nem késlekedik beváltani a hozzá fűzött reményeket!*
~Azt mondta az árus, hogy körülbelül két órám van. Jó! Az még jó!~
*Konstatálja, miközben követi a rumra mutató lány ujját a tekintetével.*
-De hát én is ittam belőle! Láthatod, hogy semmi bajom!
*Kiáll a rum védelmében, hiszen később is szeretné felhasználni, és kiélvezni Dynti mámoros állapotának minden másodpercét. Nem kellene, hogy a kalóz a heves és meggondolatlan haragjában kiborítsa az értékes italt.*
-Ha arany esne az égből, akkor valószínűleg agyoncsapna. Ne kívánd!
*Mosolyodik el, hiszen a lánynak így is van némi pszichés baja, nem még ha fejbe is csapná valami! Vagy éppen, hogy jót tenne? Ez jó kérdés!
A csók elcsattanása után mindenesetre elcsendesülnek, vélhetően mind a ketten. A szavak helyét átveszi ismét a vágy, a cselekvés lassú és forró éneke. Amint a lány magára húzza Tarant, a két test máris kezd egymásra hangolódni.
Taran pedig jó mágushoz mérten nem késlekedik, és újfent varázslásba kezd a keze játéka. Ajkával természetesen nem hagyja abba a csókcsatát, csupán időnkét kitér, hol a nyak, hol pedig a jobb oldali fül irányába. Mindkettőt gyengéd harapásokkal jutalmazva próbálja még inkább felkorbácsolni a nő érzéseit.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.29 21:16:03, a következő indokkal:
18 éven felülieknek szóló tartalom.
2238. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-22 19:43:03
Üzenet elküldve: 2015-07-22 19:43:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Őszintén szólva nem volt biztos benne, hogy milyen választ kap. A dacból odaszúrt hazugságot épp úgy el tudta volna képzelni, mint a jól átgondolt érdekből kimondottat. Ami viszont kissé meglepi, a lány őszintén válaszol. Legalább is minden kis jel erre utal. Eddig még nem mutatta látszatát, hogy ilyen jól színlelne.
A kikényszerített válasz viszont nem indít felsőbbségesen győzedelmes vigyort a hím arcán. Épp ellenkezőleg. Nagyon is komoly marad. Néhány pillanatig elnézi a lesütött szemű teremtést, aztán finoman eltűr egy előre szökött rőt tincset.*
- Szégyelled talán? *kérdi. Hangja most mélységében is lágynak tetszik. Valahogy... közelebbinek.
Teret enged a csendnek, de ezúttal kegyesen hallgatni engedi a lányt.*
- Azt hiszem *kezdi immár harsányabban, a megszokott hangszínén* -, itt az ideje megmozgatnod egy kicsit azt a sárga kancát, mielőtt még elsenyved állásában.
- Az én lovamra is ráfér egy kis járás. Már, ha nincs ellenedre, hogy kilovagoljunk.
- Az északra indulás kissé elodázódik. Muszáj felgyógyulnom egy kicsit addig. De indulunk, amint elég erős leszek hozzá, hogy megvédjelek.
*A hangsúlyából érezhető, hogy ez nem vita tárgya. A kis fakóvérű nőstényt a szolgálatába kötötte, de így felelősség is szált rá, amit láthatóan vérkomolyan vesz. Ha Ydriss most a mélységi szemébe tekint, kétsége sem lehet felőle, a végsőkig elmenne a védelmében, ha úgy hozná a sors. Mindezt pedig csakis azért, mert elvei szerint ez a kötelessége.*
*Őszintén szólva nem volt biztos benne, hogy milyen választ kap. A dacból odaszúrt hazugságot épp úgy el tudta volna képzelni, mint a jól átgondolt érdekből kimondottat. Ami viszont kissé meglepi, a lány őszintén válaszol. Legalább is minden kis jel erre utal. Eddig még nem mutatta látszatát, hogy ilyen jól színlelne.
A kikényszerített válasz viszont nem indít felsőbbségesen győzedelmes vigyort a hím arcán. Épp ellenkezőleg. Nagyon is komoly marad. Néhány pillanatig elnézi a lesütött szemű teremtést, aztán finoman eltűr egy előre szökött rőt tincset.*
- Szégyelled talán? *kérdi. Hangja most mélységében is lágynak tetszik. Valahogy... közelebbinek.
Teret enged a csendnek, de ezúttal kegyesen hallgatni engedi a lányt.*
- Azt hiszem *kezdi immár harsányabban, a megszokott hangszínén* -, itt az ideje megmozgatnod egy kicsit azt a sárga kancát, mielőtt még elsenyved állásában.
- Az én lovamra is ráfér egy kis járás. Már, ha nincs ellenedre, hogy kilovagoljunk.
- Az északra indulás kissé elodázódik. Muszáj felgyógyulnom egy kicsit addig. De indulunk, amint elég erős leszek hozzá, hogy megvédjelek.
*A hangsúlyából érezhető, hogy ez nem vita tárgya. A kis fakóvérű nőstényt a szolgálatába kötötte, de így felelősség is szált rá, amit láthatóan vérkomolyan vesz. Ha Ydriss most a mélységi szemébe tekint, kétsége sem lehet felőle, a végsőkig elmenne a védelmében, ha úgy hozná a sors. Mindezt pedig csakis azért, mert elvei szerint ez a kötelessége.*
2237. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:30:04
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:30:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Nem hogy nem menekülhet, de még eltávolodni sem hagyja magától a mélységi. Habár a belső szabadulásért kiáltó hangja hevesen tiltakozik, tényleges, érzékelhető ellenállást nem vált ki, a lány engedelmesen mozdul a hím határozott terelését követve. És bár az ellenkezés elmaradt, azért érezhetően feszültebbé válik a helyzetváltoztatást követően.
A tégelyt azonban kissé meglepve veszi el, de tartalmának használatával nem tétovázik. Emlékszik még, hogy a hím is használta, és hogy az van benne, amit állít is. Talpa utolsó lekezelésével hamar végez, bár nem artista, elég hajlékony ahhoz, hogy nyakatekertebb pózban is meg tudta volna oldani a kenőcs kenését. A szilánkok marásához és a pálinkás kezeléshez képest a kis enyhe csípősség már meg se kottyan, fel se veszi, ám utána annál kellemesebb érzés az enyhet adó hűs érzés. Valószínűleg ennek köszönhető az is, hogy eddig megfeszült izmai is ellazulnak, kis időre megfeledkezve róla, miért is keletkezett ama kényelmetlen, feszélyező érzés, mai miatt nem pihenhettek.
Azt is hagyja, hogy a mélységi szemre vételezhesse keze munkájának gyümölcsét arcán. Szerencsére nem lilult be, de a vöröslő nyom, amit hagyott, még biztosan sajog, és egy kicsit már be is dagadt. Egy darabig még bizony látható lesz a kellemetlen ébredés emléke.
A kérdés, mit a hím neki szegez, tulajdonképpen vérható volt a beszélgetés korábbi fonalából kiindulva. Gyakran gondol-e Wessorelre? Igen. Legalábbis az elmúlt néhány napban. Amióta a város közvetlen közelében jár. Amióta elragadt a mélységi. De nem a hosszú útjuk alatt eltöltött néhány forró éjszaka sejlik fel előtte, sokkal inkább a beszélgetéseik, és hogy mire tanította őt a vadász, mire figyelmeztette.*
- Ne... *Nem tartozik rád, vagy csupán egy egyszerű nem, a folytatást azonban elnyomja a hím az ajkán játszadozó ujja.
Nem csoda, hiszen ezzel csak előkészítette a terepet az igazi kérdésnek. Hát megint sarokba akarja szorítani? A legjobb talán az lenne, ha azt hazudná, a vadászt látta lelki szemei előtt, s várná a következő ütést, de a mélységi nem adja olyan könnyen ezt a lehetőséget sem.
Ajkuk szinte összeér, de nem is ez a zavarba ejtő. Szinte érzi annak a csóknak az ízét, amit kimerülten, a töréshez közeli állapotban balga módon viszonzott. Viszonzott? Ha csak egy tétova megadás lett volna. De nem. Tartás ismét feszültté válik, miközben keresi a menekülő utat, a megfelelő kitérő választ, de a hallgatása túlságosan is beszédes. A mélységi nagyon jól tudja, mi lesz a válasz, és mint korábban is, addig nem fogja ereszteni, amíg ki nem mondja neki hangosan is a szavakat.*
- Te voltál. *Válaszol halkan, félig vádlón, félig viszont megadóan, tekintetét lesütve.*
*Nem hogy nem menekülhet, de még eltávolodni sem hagyja magától a mélységi. Habár a belső szabadulásért kiáltó hangja hevesen tiltakozik, tényleges, érzékelhető ellenállást nem vált ki, a lány engedelmesen mozdul a hím határozott terelését követve. És bár az ellenkezés elmaradt, azért érezhetően feszültebbé válik a helyzetváltoztatást követően.
A tégelyt azonban kissé meglepve veszi el, de tartalmának használatával nem tétovázik. Emlékszik még, hogy a hím is használta, és hogy az van benne, amit állít is. Talpa utolsó lekezelésével hamar végez, bár nem artista, elég hajlékony ahhoz, hogy nyakatekertebb pózban is meg tudta volna oldani a kenőcs kenését. A szilánkok marásához és a pálinkás kezeléshez képest a kis enyhe csípősség már meg se kottyan, fel se veszi, ám utána annál kellemesebb érzés az enyhet adó hűs érzés. Valószínűleg ennek köszönhető az is, hogy eddig megfeszült izmai is ellazulnak, kis időre megfeledkezve róla, miért is keletkezett ama kényelmetlen, feszélyező érzés, mai miatt nem pihenhettek.
Azt is hagyja, hogy a mélységi szemre vételezhesse keze munkájának gyümölcsét arcán. Szerencsére nem lilult be, de a vöröslő nyom, amit hagyott, még biztosan sajog, és egy kicsit már be is dagadt. Egy darabig még bizony látható lesz a kellemetlen ébredés emléke.
A kérdés, mit a hím neki szegez, tulajdonképpen vérható volt a beszélgetés korábbi fonalából kiindulva. Gyakran gondol-e Wessorelre? Igen. Legalábbis az elmúlt néhány napban. Amióta a város közvetlen közelében jár. Amióta elragadt a mélységi. De nem a hosszú útjuk alatt eltöltött néhány forró éjszaka sejlik fel előtte, sokkal inkább a beszélgetéseik, és hogy mire tanította őt a vadász, mire figyelmeztette.*
- Ne... *Nem tartozik rád, vagy csupán egy egyszerű nem, a folytatást azonban elnyomja a hím az ajkán játszadozó ujja.
Nem csoda, hiszen ezzel csak előkészítette a terepet az igazi kérdésnek. Hát megint sarokba akarja szorítani? A legjobb talán az lenne, ha azt hazudná, a vadászt látta lelki szemei előtt, s várná a következő ütést, de a mélységi nem adja olyan könnyen ezt a lehetőséget sem.
Ajkuk szinte összeér, de nem is ez a zavarba ejtő. Szinte érzi annak a csóknak az ízét, amit kimerülten, a töréshez közeli állapotban balga módon viszonzott. Viszonzott? Ha csak egy tétova megadás lett volna. De nem. Tartás ismét feszültté válik, miközben keresi a menekülő utat, a megfelelő kitérő választ, de a hallgatása túlságosan is beszédes. A mélységi nagyon jól tudja, mi lesz a válasz, és mint korábban is, addig nem fogja ereszteni, amíg ki nem mondja neki hangosan is a szavakat.*
- Te voltál. *Válaszol halkan, félig vádlón, félig viszont megadóan, tekintetét lesütve.*
2236. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:23:51
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:23:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A lépcsőn felérve kitárja a szobája ajtaját és belép a táskáját válláról a földre dobva egyből, majd belülről bekulcsolja az ajtót, hogy senki se zavarhassa meg még véletlenül sem. Bal kezét a jobb vállára helyezi és el kezd a karjával körözni, majd ezt megismétli a másik oldalt is és nyakával is köröz jobbról balra, előre hátra közben előre sétál és arccal beledől az ágyba. ~Végre vízszintesben és kényelmes helyen.~ Hátára fordul és a plafont nézve pihen egy kicsit, mielőtt neki állna berendezkedni az estéhez, mert mikor ide visszatér nem akar ezzel foglalkozni majd. Egy rövidebb időre beszunnyad, majd felkel az ágyból és kinyújtóztatja magát és a táskájához sétál, hogy annak tartalmát szelektálja.
Ki veszi belőle a meleg ruháját és a székre helyezi azokat, kiveszi üres kulcsát, amit a derekán lévő övre csatol, hogy majd kifelé menet megtölti a szökőkútnál. Elő veszi az üres jegyzetelős könyvet, amit az ágya melletti asztalkára helyezi, ott ha hazaér és kidől pont kézközelben lesz, hogy alvás előtt le írjon bele mindent. Kezébe veszi kétélű csatabárdját, amibe még saját maga faragott mintákat, hogy mutatósabb legyen és a csillagokat lehazudva fel lehessen vinni az értékét, ezt most nem viszi magával a sétára, ezért a párnája alá rejti el, a csizmája szárához nyúl és megigazítja az ott elrejtett dobótőrét, ami támadás esetén elégnek kell lennie, bár most tart valami nyári forgatag is, ezért fokozottabb városi őrség mellett ilyesmi nem kéne, hogy megtörténjen. Gondolkozik és közben kezével áttapogatja a felszerelését. ~Penna pipa, pergamen pipa, pénz több helyen pipa, kulacs pipa, csak meg kell töltenem majd kinn és a csizmámban is fegyver pipa.~ Mivel mást nem érez szükségesnek a városnézéshez, ezért kinyitja majd bezárja maga után a szállás ajtaját és egyik erszényébe helyezi a kulcsot és meg indul az említett fürdő felé, elvégre az út porát nem árt le mosnia, főleg ha állásajánlatra is tud már egyből jelentkezni majd, oda nem árt legalább első benyomásra ápoltan érkezni.*
Ki veszi belőle a meleg ruháját és a székre helyezi azokat, kiveszi üres kulcsát, amit a derekán lévő övre csatol, hogy majd kifelé menet megtölti a szökőkútnál. Elő veszi az üres jegyzetelős könyvet, amit az ágya melletti asztalkára helyezi, ott ha hazaér és kidől pont kézközelben lesz, hogy alvás előtt le írjon bele mindent. Kezébe veszi kétélű csatabárdját, amibe még saját maga faragott mintákat, hogy mutatósabb legyen és a csillagokat lehazudva fel lehessen vinni az értékét, ezt most nem viszi magával a sétára, ezért a párnája alá rejti el, a csizmája szárához nyúl és megigazítja az ott elrejtett dobótőrét, ami támadás esetén elégnek kell lennie, bár most tart valami nyári forgatag is, ezért fokozottabb városi őrség mellett ilyesmi nem kéne, hogy megtörténjen. Gondolkozik és közben kezével áttapogatja a felszerelését. ~Penna pipa, pergamen pipa, pénz több helyen pipa, kulacs pipa, csak meg kell töltenem majd kinn és a csizmámban is fegyver pipa.~ Mivel mást nem érez szükségesnek a városnézéshez, ezért kinyitja majd bezárja maga után a szállás ajtaját és egyik erszényébe helyezi a kulcsot és meg indul az említett fürdő felé, elvégre az út porát nem árt le mosnia, főleg ha állásajánlatra is tud már egyből jelentkezni majd, oda nem árt legalább első benyomásra ápoltan érkezni.*
2235. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-22 09:18:36
Üzenet elküldve: 2015-07-22 09:18:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Beszerző körút – édes kettesben //
*Bár fogalma sincs, mi történik vele, s ijedtsége, hogy talán örökké így marad, igen csak szöget vert a fejébe, mindezt mégis igyekszik leplezni a másik elől. Más sem hiányzik neki, minthogy teljesen kiadja magát egy ilyen miatt. Így is elég sokat megosztott ez alatt a pár nap alatt, amelyeket eddig igyekezett fű alatt tartani, s mégis sikerült kikotyognia.
Morgolódik, persze, hogy morgolódik, hiszen nem is ő lenne. Így aztán szájára harap morcosan, majd végül csak megszólal.*
- Nem! *Szól közbe fennhangon.* Nem a körön keresztül. Téged tisztán látlak. *Bökdösi meg a férfi vállát bizonyítékként, majd sóhajt egyet.
Minden olyan zavarba ejtően eltűnt szemei elől, s ami a leginkább zavarja az inkább a kétségbeesés, hogy így már nem a leghasznosabb. Ezt viszont nem fogja bevallani, bár ebben a pillanatban meg van róla győződve, hogy a férfi is éppen ezen gondolkodik. Hiszen mit is tudna kezdeni egy olyan vöröskével, aki éppen az orra hegyéig még ellát, de onnan nem tovább?*
- Hidd el nekem, hogy azzal a szutyokkal nem stimmel valami. *Mutat a földre lökött táskára, hiszen abban pihen a rum is.* Megittam, nem látok. Ilyen egyszerű. Ajj, hogy mit fogok én inni innentől… *Motyog maga elé bosszúsan. A rum volt egyetlen igaz társa a bajban, s tartotta benne mindig a lelket, nem lehet, hogy csak úgy fogta magát és így átejtette őt. Nem, erre a rum nem lenne képes.
Homlokát dörzsölgetve hallgatja a mágus további szavait. Szereti a bölcsességeit, ahogy olykor nemes egyszerűséggel, olykor pedig utánjárással, de mindig ad valamit a lány töprengéseire. Ahogy most is.*
- De. Még, ha a nagyját nem is akarnánk átélni… *Húzza félre a száját. Lenne olyan emlék, melyet, ha előásna a fejéből, s merengene rajta, vagy csak felidézné, még most is kínokkal látná el, mindegy milyen régen történt. S bár inkább a vakság, mint az, de ez mégis csak kellemetlen neki.*
- De miért nem élhetem át azt, hogy arany esik az égből? Vagy, hogy nyugodtan sétálhatok az utcán? Miért kell ilyeneket? *Tárja szét karját az ég felé. * Miért?!
*Kezdeti kiakadása viszont folyamatosan meglapul. Szerencsésen el is terelődik a figyelme, hiszen az egyedüli biztos pontja immár csak néhány milliméterre van tőle, így nem azon töri a fejét, hogy mit nem lát, hanem, hogy mibe bonyolódik bele már megint.
A csók megbizseregteti, finoman viszonozza, olykor éppen csak érintve az ajkakat. Amint azonban Taran újból növeli a távolságot, kínzó hiányérzete támad, ám szája sarkai óvatosan ívelnek felfelé a színjáték láttán. Egyéb helyzetben talán harsányan kacagna fel, most azonban fogait végighúzza száján, de szemeit le sem veszi a másikról. Mosolyogva rázza meg a fejét, amitől vörös tincsei még rendezetlenebbül lógnak szemébe.*
- Nem mondhatod, hogy nem szóltam. Még a végén megégeted magad… *Éppen csak, hogy befejezi mondatot némi komoly éllel a hangsúlyában, majd fonja is ujjait a mágus tarkójára, hogy visszahúzza magához. Pontosítva, inkább magára, az ágyra, miközben ő maga is visszadől, s egy pillanatra sem választja el száját a máguséról. Legalább olyan követelőzően csókol, mint amilyen ő maga is, olykor heves, olykor érzéki. Combját enyhén felhúzza, kezeivel pedig a férfit vonja közelebb.*
*Bár fogalma sincs, mi történik vele, s ijedtsége, hogy talán örökké így marad, igen csak szöget vert a fejébe, mindezt mégis igyekszik leplezni a másik elől. Más sem hiányzik neki, minthogy teljesen kiadja magát egy ilyen miatt. Így is elég sokat megosztott ez alatt a pár nap alatt, amelyeket eddig igyekezett fű alatt tartani, s mégis sikerült kikotyognia.
Morgolódik, persze, hogy morgolódik, hiszen nem is ő lenne. Így aztán szájára harap morcosan, majd végül csak megszólal.*
- Nem! *Szól közbe fennhangon.* Nem a körön keresztül. Téged tisztán látlak. *Bökdösi meg a férfi vállát bizonyítékként, majd sóhajt egyet.
Minden olyan zavarba ejtően eltűnt szemei elől, s ami a leginkább zavarja az inkább a kétségbeesés, hogy így már nem a leghasznosabb. Ezt viszont nem fogja bevallani, bár ebben a pillanatban meg van róla győződve, hogy a férfi is éppen ezen gondolkodik. Hiszen mit is tudna kezdeni egy olyan vöröskével, aki éppen az orra hegyéig még ellát, de onnan nem tovább?*
- Hidd el nekem, hogy azzal a szutyokkal nem stimmel valami. *Mutat a földre lökött táskára, hiszen abban pihen a rum is.* Megittam, nem látok. Ilyen egyszerű. Ajj, hogy mit fogok én inni innentől… *Motyog maga elé bosszúsan. A rum volt egyetlen igaz társa a bajban, s tartotta benne mindig a lelket, nem lehet, hogy csak úgy fogta magát és így átejtette őt. Nem, erre a rum nem lenne képes.
Homlokát dörzsölgetve hallgatja a mágus további szavait. Szereti a bölcsességeit, ahogy olykor nemes egyszerűséggel, olykor pedig utánjárással, de mindig ad valamit a lány töprengéseire. Ahogy most is.*
- De. Még, ha a nagyját nem is akarnánk átélni… *Húzza félre a száját. Lenne olyan emlék, melyet, ha előásna a fejéből, s merengene rajta, vagy csak felidézné, még most is kínokkal látná el, mindegy milyen régen történt. S bár inkább a vakság, mint az, de ez mégis csak kellemetlen neki.*
- De miért nem élhetem át azt, hogy arany esik az égből? Vagy, hogy nyugodtan sétálhatok az utcán? Miért kell ilyeneket? *Tárja szét karját az ég felé. * Miért?!
*Kezdeti kiakadása viszont folyamatosan meglapul. Szerencsésen el is terelődik a figyelme, hiszen az egyedüli biztos pontja immár csak néhány milliméterre van tőle, így nem azon töri a fejét, hogy mit nem lát, hanem, hogy mibe bonyolódik bele már megint.
A csók megbizseregteti, finoman viszonozza, olykor éppen csak érintve az ajkakat. Amint azonban Taran újból növeli a távolságot, kínzó hiányérzete támad, ám szája sarkai óvatosan ívelnek felfelé a színjáték láttán. Egyéb helyzetben talán harsányan kacagna fel, most azonban fogait végighúzza száján, de szemeit le sem veszi a másikról. Mosolyogva rázza meg a fejét, amitől vörös tincsei még rendezetlenebbül lógnak szemébe.*
- Nem mondhatod, hogy nem szóltam. Még a végén megégeted magad… *Éppen csak, hogy befejezi mondatot némi komoly éllel a hangsúlyában, majd fonja is ujjait a mágus tarkójára, hogy visszahúzza magához. Pontosítva, inkább magára, az ágyra, miközben ő maga is visszadől, s egy pillanatra sem választja el száját a máguséról. Legalább olyan követelőzően csókol, mint amilyen ő maga is, olykor heves, olykor érzéki. Combját enyhén felhúzza, kezeivel pedig a férfit vonja közelebb.*
2234. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-22 09:11:15
Üzenet elküldve: 2015-07-22 09:11:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A kezelés közben meg-megfeszülő test szinte kívánná, hogy hagyja el a balga lábacska tájékát és keressen inkább élvezetet a tenyere alá. De nem tágít. Alapossága bőséggel megkínozza a lányt, s ez jelent némi elégtételt is, de mégsem tesz egyetlen mozdulatot se, hogy kínjait öncélún szaporítsa.*
- Várj *szólal morózusságából kissé kibontakozni látszó hangja a felülő lány után.* - Ha legközelebb azt mondom, közelebb *utána nyúl, s távolabbi térdhajlatánál combjára fogva visszahúzza a fakóvérűt* -, igyekezz a kedvemben járni s eszerint teljesítsd, mit e szó megkíván.
*A formás combot áthúzza csípője felett, s ölére fordítja a lányt. Csak eztán nyújtózik a kis tégelyért, melyből az este a nyakán esett sebre kent.*
- Elállítja a vérzést *nyújtja a vörösnek, aki kissé hátrafordulva e pozitúrában könnyedén elérheti a talpait, hogy a szerrel bekenje. Egy nagyon kevéssé csíp ugyan az első pillanatban, de aztán hűvösen nyugtatja a sebeket. Ha végzett, Kharasshi visszateszi a tégelyt az asztalkára, s rosszalló kifejezéssel veszi szemügyre az ébredéssel fellobbant indulata rút munkáját. Az ujjai közé fogja Ydriss állát, s úgy fordítja az arcocskát, hogy jobban lássa a sérülést.
Megcsóválja a fejét, s gondolatára apró mosoly fészkeli magát a szája szegletébe. Ennyi vér és indulat. Egy mélységi pár szerelmének szenvedélye számol ilyen kontóval. Kéjek és kínok hullámzó vihara.*
- Sokat gondolsz erre a... vadászra? *kérdi fel sem pillantva, még mindig ütése nyomait vizsgálva. Választ mégsem vár igazán. Ha jönne, még kimondatlan szándék korában elmaszatolja ujjával a dús ajkakon simítva.* - De az éjjel mégsem ő járt a gondolataidban, amikor visszacsókoltál.
*Pillantása csak most tekint a barna íriszekbe.*
- Vagy tévedek?
- Felelj nekem, fakóvérű Ydriss *vonja közelebb az állacskát, hogy ajkuk szinte összeérjen* - ki volt akkor a gondolataid között, ki volt a bőröd alatt, hogy szenvedélyed borzolja?
*A kezelés közben meg-megfeszülő test szinte kívánná, hogy hagyja el a balga lábacska tájékát és keressen inkább élvezetet a tenyere alá. De nem tágít. Alapossága bőséggel megkínozza a lányt, s ez jelent némi elégtételt is, de mégsem tesz egyetlen mozdulatot se, hogy kínjait öncélún szaporítsa.*
- Várj *szólal morózusságából kissé kibontakozni látszó hangja a felülő lány után.* - Ha legközelebb azt mondom, közelebb *utána nyúl, s távolabbi térdhajlatánál combjára fogva visszahúzza a fakóvérűt* -, igyekezz a kedvemben járni s eszerint teljesítsd, mit e szó megkíván.
*A formás combot áthúzza csípője felett, s ölére fordítja a lányt. Csak eztán nyújtózik a kis tégelyért, melyből az este a nyakán esett sebre kent.*
- Elállítja a vérzést *nyújtja a vörösnek, aki kissé hátrafordulva e pozitúrában könnyedén elérheti a talpait, hogy a szerrel bekenje. Egy nagyon kevéssé csíp ugyan az első pillanatban, de aztán hűvösen nyugtatja a sebeket. Ha végzett, Kharasshi visszateszi a tégelyt az asztalkára, s rosszalló kifejezéssel veszi szemügyre az ébredéssel fellobbant indulata rút munkáját. Az ujjai közé fogja Ydriss állát, s úgy fordítja az arcocskát, hogy jobban lássa a sérülést.
Megcsóválja a fejét, s gondolatára apró mosoly fészkeli magát a szája szegletébe. Ennyi vér és indulat. Egy mélységi pár szerelmének szenvedélye számol ilyen kontóval. Kéjek és kínok hullámzó vihara.*
- Sokat gondolsz erre a... vadászra? *kérdi fel sem pillantva, még mindig ütése nyomait vizsgálva. Választ mégsem vár igazán. Ha jönne, még kimondatlan szándék korában elmaszatolja ujjával a dús ajkakon simítva.* - De az éjjel mégsem ő járt a gondolataidban, amikor visszacsókoltál.
*Pillantása csak most tekint a barna íriszekbe.*
- Vagy tévedek?
- Felelj nekem, fakóvérű Ydriss *vonja közelebb az állacskát, hogy ajkuk szinte összeérjen* - ki volt akkor a gondolataid között, ki volt a bőröd alatt, hogy szenvedélyed borzolja?
2233. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:07:56
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:07:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Az nyilvánvaló volt, hogy nem állhat ott egy helyben élete hátralevő részében, mégis az a néhány lépés, amit még meg kell tennie, egy újabb alapos kínzással ér fel. Mély sebet egy szilánk sem ejtett rajta, de ahogy rá kell nehezednie lábára, s ezáltal talpára, az üvegdarabok éles fájdalommal emlékeztetik jelenlétükre.
De csak sikerül átszelnie azt a kis távolságot, ám az ágyra már kicsit huppanva érkezik, mert a vértől sikamlóssá vált padló és talpa együttes munkájaként kicsit megcsúszik, miközben fordul. Amint leült, lábfejét azonnal úgy fordítja, hogy csupán talpa éle érintse a padlót, és egy kicsit kímélje a vérző, sajgó részeket.
Alig hogy ezzel megvan, máris fekvésbe parancsolja a hím. Egyetlen pillanat csupán, míg a mélységire mered, majd engedelmesen keresztbe fekszik az ágyon, azon tűnődve, vajon még mivel fogja megtorolni rajta sérelmét.
Nem néz arra, csupán maga elé mered, felkészülve egy újabb fájdalmas élményre. Elsőként az erős szorítást érzi bokáján, izmai ösztönösen megfeszülnek, majd el is lazulnak, amint megérzi a vizes kendő érintését. Nem moccan, nem nehezíti meg a szilánkok eltávolítását, de felkönyökölve most már nézi a folyamatot. A mezítláb mászkálás során nem kevés koszt szedhetett össze, amit most még a vére is súlyosbít. Rá fog férni majd egy alaposabb sikálás is. A gondolat menetet azonban félbe szakítja a fertőtlenítés. Eddig is némán tűrt mindent, és nem most fogja ezt megtörni. Fejét hátra vetve, ajkába harapva küzd a pálinka maró csípősségével, ugyan apró sebekről van szó, de mintha gonosz módon direkt egymás hatására építve erősítenék a kínzó gyógymódot. És ezt még egyszer ki kell majd bírnia a másik lábával is.
Amint befejeződik lába rendbetétele, de legalábbis az üvegdarabok vadászata, óvatosan megmozgatja mindkét talpát. Húzódik, fájdalmas, de egyetlen oda nem illő tárgyat sem érez már. Lassan felül az ágyon, lábaival óvatosan mozdulva, hogy lehetőleg ne vérezzen össze több mindent a kelleténél. Azután pedig csendben vár. Újabb büntetésre számítson, vagy vallatásra? Kezdte azt hinni, legalább már kezdi egy kicsit kiismerni a hímet, de ez az illúzió hamar szét lett zúzva azzal az ütéssel.*
*Az nyilvánvaló volt, hogy nem állhat ott egy helyben élete hátralevő részében, mégis az a néhány lépés, amit még meg kell tennie, egy újabb alapos kínzással ér fel. Mély sebet egy szilánk sem ejtett rajta, de ahogy rá kell nehezednie lábára, s ezáltal talpára, az üvegdarabok éles fájdalommal emlékeztetik jelenlétükre.
De csak sikerül átszelnie azt a kis távolságot, ám az ágyra már kicsit huppanva érkezik, mert a vértől sikamlóssá vált padló és talpa együttes munkájaként kicsit megcsúszik, miközben fordul. Amint leült, lábfejét azonnal úgy fordítja, hogy csupán talpa éle érintse a padlót, és egy kicsit kímélje a vérző, sajgó részeket.
Alig hogy ezzel megvan, máris fekvésbe parancsolja a hím. Egyetlen pillanat csupán, míg a mélységire mered, majd engedelmesen keresztbe fekszik az ágyon, azon tűnődve, vajon még mivel fogja megtorolni rajta sérelmét.
Nem néz arra, csupán maga elé mered, felkészülve egy újabb fájdalmas élményre. Elsőként az erős szorítást érzi bokáján, izmai ösztönösen megfeszülnek, majd el is lazulnak, amint megérzi a vizes kendő érintését. Nem moccan, nem nehezíti meg a szilánkok eltávolítását, de felkönyökölve most már nézi a folyamatot. A mezítláb mászkálás során nem kevés koszt szedhetett össze, amit most még a vére is súlyosbít. Rá fog férni majd egy alaposabb sikálás is. A gondolat menetet azonban félbe szakítja a fertőtlenítés. Eddig is némán tűrt mindent, és nem most fogja ezt megtörni. Fejét hátra vetve, ajkába harapva küzd a pálinka maró csípősségével, ugyan apró sebekről van szó, de mintha gonosz módon direkt egymás hatására építve erősítenék a kínzó gyógymódot. És ezt még egyszer ki kell majd bírnia a másik lábával is.
Amint befejeződik lába rendbetétele, de legalábbis az üvegdarabok vadászata, óvatosan megmozgatja mindkét talpát. Húzódik, fájdalmas, de egyetlen oda nem illő tárgyat sem érez már. Lassan felül az ágyon, lábaival óvatosan mozdulva, hogy lehetőleg ne vérezzen össze több mindent a kelleténél. Azután pedig csendben vár. Újabb büntetésre számítson, vagy vallatásra? Kezdte azt hinni, legalább már kezdi egy kicsit kiismerni a hímet, de ez az illúzió hamar szét lett zúzva azzal az ütéssel.*
2232. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:30:21
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:30:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
~ Ő. ~
*Kharasshi kelletlenül nyeli le a rövidke szót. Ennyi bőven elég is lenne, az eddig szűkszavúan mért feleletekkel ellenben azonban most kéretlenül is többet kap. Szégyellős kis motyogás.*
~ Magyarázkodik? ~
*A zordságát őrző ábrázaton megemelkedik az egyik fehér szemöldök. Persze a csaknem engesztelő jelenet hamar dacos replikába fordul. Mily meglepő. Kharasshi állkapcsa ismét megfeszül, de csak megemelt mutatóujja jelzi, hogy a lázálmai emlegetésével olyan húrokat penget a lány, amiket nem kellene. Tudja jól. Ő is kimondott egy nevet. De a hepciás hangvételből úgy sejti, a fakóvérű vagy nem ismeri a történetet vagy az óhaza nyelvének rusztikus tónusai miatt nem ismerte fel. Jobb is így.
A nőstény szó nélkül fogadja el a kiszabott penitenciát. Szisszenés nélkül sétál végig a hím által rá szabott keserves ösvényen. Kharasshi kemény vonásai nem lágyulnak el, de a metsző tekintet mélyén valami mégis változik. Mintha az elismerés és a büszkeség távoli fényei sejlenének fel benne. Mintha.*
- Ha attól félsz, hogy újra megütlek, biztosíthatlak, ha tovább ácsorogsz ott, úgy is lesz.
- Közelebb! *mordul és tenyerét az ágyra fekteti, mutatva, hogy pontosan mit is értett a szó alatt, hogy ide.
Ha a lány végre hajlandó odalejteni, esetleg le is ül az ágy szélére, jön az újabb utasítás.*
- Feküdj keresztbe *emeli fel karjait, hogy utat engedjen. Ha a nőstény értetlenkedésével ismét kihozná a béketűréséből, csak megragadja a tarkóját és irányba lódítja.
Mi tagadás, a helyzet elég furcsa. Itt most vagy egy alapos elfenekelés következik, vagy...
Kharasshi ráfog a nőstény egyik bokájára és közelebb húzza, hogy szemügyre vehesse a talpacskán esett sebeket. Kicsit lefújkodja róla a koszt, bár a nagyja már beleragadt a vérbe. A vizes tálban lebegő kendőért nyúl, mely nem is olyan nagyon rég még az ő homlokát hűsítette. Óvatosan letörölgeti a bőrt. Elővonja a kését a lány könyöke mellől és a penge hegyével finoman a szilánkok alá nyúlva elkezdi kiszedegetni őket. Szerencsére túl mély sebet egyik se ejtett. Azért az ujját a megmaradt kupica pálinkába dugja és úgy ken apró cseppeket a vágásokra.
A műveletet megismétli a Ydriss másik talpán is. Egészen gondoskodó gesztusnak tűnhetne. Egyetlen dolog van, ami mégis arról árulkodik, hogy neheztelése még egyáltalán nem múlt el: úgy szorítja a nőstény bokáját, mint egy pokolra kívánt vékonyka torkot.*
~ Ő. ~
*Kharasshi kelletlenül nyeli le a rövidke szót. Ennyi bőven elég is lenne, az eddig szűkszavúan mért feleletekkel ellenben azonban most kéretlenül is többet kap. Szégyellős kis motyogás.*
~ Magyarázkodik? ~
*A zordságát őrző ábrázaton megemelkedik az egyik fehér szemöldök. Persze a csaknem engesztelő jelenet hamar dacos replikába fordul. Mily meglepő. Kharasshi állkapcsa ismét megfeszül, de csak megemelt mutatóujja jelzi, hogy a lázálmai emlegetésével olyan húrokat penget a lány, amiket nem kellene. Tudja jól. Ő is kimondott egy nevet. De a hepciás hangvételből úgy sejti, a fakóvérű vagy nem ismeri a történetet vagy az óhaza nyelvének rusztikus tónusai miatt nem ismerte fel. Jobb is így.
A nőstény szó nélkül fogadja el a kiszabott penitenciát. Szisszenés nélkül sétál végig a hím által rá szabott keserves ösvényen. Kharasshi kemény vonásai nem lágyulnak el, de a metsző tekintet mélyén valami mégis változik. Mintha az elismerés és a büszkeség távoli fényei sejlenének fel benne. Mintha.*
- Ha attól félsz, hogy újra megütlek, biztosíthatlak, ha tovább ácsorogsz ott, úgy is lesz.
- Közelebb! *mordul és tenyerét az ágyra fekteti, mutatva, hogy pontosan mit is értett a szó alatt, hogy ide.
Ha a lány végre hajlandó odalejteni, esetleg le is ül az ágy szélére, jön az újabb utasítás.*
- Feküdj keresztbe *emeli fel karjait, hogy utat engedjen. Ha a nőstény értetlenkedésével ismét kihozná a béketűréséből, csak megragadja a tarkóját és irányba lódítja.
Mi tagadás, a helyzet elég furcsa. Itt most vagy egy alapos elfenekelés következik, vagy...
Kharasshi ráfog a nőstény egyik bokájára és közelebb húzza, hogy szemügyre vehesse a talpacskán esett sebeket. Kicsit lefújkodja róla a koszt, bár a nagyja már beleragadt a vérbe. A vizes tálban lebegő kendőért nyúl, mely nem is olyan nagyon rég még az ő homlokát hűsítette. Óvatosan letörölgeti a bőrt. Elővonja a kését a lány könyöke mellől és a penge hegyével finoman a szilánkok alá nyúlva elkezdi kiszedegetni őket. Szerencsére túl mély sebet egyik se ejtett. Azért az ujját a megmaradt kupica pálinkába dugja és úgy ken apró cseppeket a vágásokra.
A műveletet megismétli a Ydriss másik talpán is. Egészen gondoskodó gesztusnak tűnhetne. Egyetlen dolog van, ami mégis arról árulkodik, hogy neheztelése még egyáltalán nem múlt el: úgy szorítja a nőstény bokáját, mint egy pokolra kívánt vékonyka torkot.*
2231. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-21 21:58:57
Üzenet elküldve: 2015-07-21 21:58:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút – édes kettesben//
*Dyntina kiakad egy egyszerű kérdésen, ami egyáltalán nem meglepő Taran számára. Ha nem lenne ideges a beadott szer miatt, talán még el is mosolyodna.
Aztán a könnyen jött düh könnyen el is száll, ahogy nyugodt hangon elkezdi magyarázni, részletezni azt, amit lát a lány.*
~Nincs ennek semmi baja, csak nyávog!~
*Nyugszik meg a férfi, miután konstatálja, hogy nem lesz káros mellékhatása a bájitalnak. Legalábbis eddig úgy tűnik, hogy nem.
Időnként persze a mágustanonc méregeti a lányt, mint ahogy valami kísérleti alanyt szoktak, de ez csupán az önmaga megnyugtatására van.*
-Engem azért látsz tisztán, mert mikor rám nézel, akkor pont átlátsz azon a kis körön, ahol tisztán látsz. Értem!
*Emeli meg a mutató ujját, miközben egy újabb okos gondolattal gazdagította a társát.*
-A rum egyébként nem nagyon tud felforrni. Legalábbis még nem olvastam róla...
*Szabad kezét az állához helyezi, ami méltán jelzi, hogy elgondolkozott azon, amit mondott a lány. Amiről nem olvasott, az valószínűleg nem is létezik, vagy ha mégis, akkor jobb lesz, ha mielőbb bepótolja a rumhoz tartozó ismereteket.*
-Az ember mindig tapasztal olyan dolgokat, amiket korábban nem élt át. Nem?
*A legtermészetesebb módon reagál a gyilkosságról mondott szavakra, miközben próbálja egy kicsit elbagatellizálni a történteket, hiszen egyáltalán nem érdeke, hogy lebukjon a lány előtt, legalábbis egyelőre.
Ezt követően a várva várt hatás sem marad el. A látás eltompulása nem a kívánt eredmény lett volna, de úgy, hogy a nő magához közelebb húzza, és sejtelmes mondatokat suttog egyenesen az ajkai közé, egészen más a helyzet.*
-Az a baj, hogy tűzmágus vagyok. Szeretek a lángokkal játszani...
*Suttogja vissza, miközben egy érzéki csókot lehel a kalózlány ajkaira. Nyelvével finoman megnyalja a lány alsó ajkát, majd néhány másodperc után visszaállítja azt a néhány centiméter különbséget, ami kezdetben a kettőjük távolságát jellemezte.*
-Hoppá, mégsem vigyáztam! Most mi lesz!?
*Színlelt kétségbeeséssel és némi iróniával a hangjában mondja ki a mondatokat. Talán az este folyamán már az utolsókat?*
*Dyntina kiakad egy egyszerű kérdésen, ami egyáltalán nem meglepő Taran számára. Ha nem lenne ideges a beadott szer miatt, talán még el is mosolyodna.
Aztán a könnyen jött düh könnyen el is száll, ahogy nyugodt hangon elkezdi magyarázni, részletezni azt, amit lát a lány.*
~Nincs ennek semmi baja, csak nyávog!~
*Nyugszik meg a férfi, miután konstatálja, hogy nem lesz káros mellékhatása a bájitalnak. Legalábbis eddig úgy tűnik, hogy nem.
Időnként persze a mágustanonc méregeti a lányt, mint ahogy valami kísérleti alanyt szoktak, de ez csupán az önmaga megnyugtatására van.*
-Engem azért látsz tisztán, mert mikor rám nézel, akkor pont átlátsz azon a kis körön, ahol tisztán látsz. Értem!
*Emeli meg a mutató ujját, miközben egy újabb okos gondolattal gazdagította a társát.*
-A rum egyébként nem nagyon tud felforrni. Legalábbis még nem olvastam róla...
*Szabad kezét az állához helyezi, ami méltán jelzi, hogy elgondolkozott azon, amit mondott a lány. Amiről nem olvasott, az valószínűleg nem is létezik, vagy ha mégis, akkor jobb lesz, ha mielőbb bepótolja a rumhoz tartozó ismereteket.*
-Az ember mindig tapasztal olyan dolgokat, amiket korábban nem élt át. Nem?
*A legtermészetesebb módon reagál a gyilkosságról mondott szavakra, miközben próbálja egy kicsit elbagatellizálni a történteket, hiszen egyáltalán nem érdeke, hogy lebukjon a lány előtt, legalábbis egyelőre.
Ezt követően a várva várt hatás sem marad el. A látás eltompulása nem a kívánt eredmény lett volna, de úgy, hogy a nő magához közelebb húzza, és sejtelmes mondatokat suttog egyenesen az ajkai közé, egészen más a helyzet.*
-Az a baj, hogy tűzmágus vagyok. Szeretek a lángokkal játszani...
*Suttogja vissza, miközben egy érzéki csókot lehel a kalózlány ajkaira. Nyelvével finoman megnyalja a lány alsó ajkát, majd néhány másodperc után visszaállítja azt a néhány centiméter különbséget, ami kezdetben a kettőjük távolságát jellemezte.*
-Hoppá, mégsem vigyáztam! Most mi lesz!?
*Színlelt kétségbeeséssel és némi iróniával a hangjában mondja ki a mondatokat. Talán az este folyamán már az utolsókat?*
2230. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-21 21:15:39
Üzenet elküldve: 2015-07-21 21:15:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Bár nem szavak adják meg a választ, de megkapja a felelet. Hát ezért. Egyetlen félálomban bizonytalanul elsuttogott névvel sikerült úgy a mélységibe hasítania, ahogy eddig egyetlen szándékos próbálkozásával sem sikerült, még megközelítőleg sem. Éppen akkor, amikor nem akarta.
Hogy miért nem jött vele? Mert nem volt épp a törzzsel, ahogy Ydriss, úgy a vadász is több időt töltött máshol, és amikor a lány egyedül indult útnak, Wessorel épp messze járt. Ami jobb is, mert ahelyett, hogy elkísérte volna, egyszerűen visszacipelte volna a makrancos kis hölgyet. Ám ezen gondolatmenetet nem kívánja megosztani a mélységivel, olyan édes mindegy az ok, elvégre az nem változtat azon, hogy egyes egymaga van itt.
Igazán boncolgatni sem szeretné a témát, de a hím csak nem hagyja annyiban. Ő pedig mint egy gyerek, akit a szülő valami komiszságért von kérdőre, már-már egy bűntudattal birkózó egyén lassú mozdulatával bólint.*
- Ő. *Koppan súlyosan az egyetlen hangból álló felelet.* Mindig is jól megértettük egymást, és sok időt töltöttünk együtt, viszonylag, és ennyi is a történet. *Motyogja az orra alatt a bővebb választ. De... miért is magyarázkodik? A harag ismét felszikrázik benne, ám ezúttal magára dühös. Nem tartozik semmiféle elszámolással a hímnek. Konokul elfordítja a fejét, miközben esetlen próbálkozással igyekszik visszaszúrni még egyszer, hogy menteni próbálja még, ami menthető.*
- Nem mintha te nem lettél volna bőbeszédű, miközben elméd a lázálmok uralták. *Fonja keresztbe karjait maga előtt tüntetőleg.
Gyere ide, hallja a mélységi hangját. Pillantása a padlóra vándorol, ahol az üvegszilánkok kusza mezeje terül el. Eddig is a puszta szerencsének köszönhette, hogy egyre sem lépett rá már amikor bejött, és megtette az első lépéseket. A nagyobb darabokat látja, és ki is tudja kerülni, de a megannyi, alattomos kisebb darab... lehetetlenség észrevenni mindet, és még ennyi esély sincs átlépni mind fölött. Vér és fájdalom, hát megint ezt akarja tőle.
Érzelmektől mentes arcot erőltet magára, miközben leengedi karjait, és óvatos léptekkel megindul a mélységi felé. Újabb és újabb üvegdarabok hasítanak véres csíkot a talpán, újabb és újabb apró szilánkok marnak a húsba és fúródnak bele. A véres lábnyomok egyre nagyobb foltot hagynak lépte nyomán, de meg se nyikkan, arcán is rezzenéstelen marad, csupán karján feszül meg az izom egy-egy pillanatra.
Az ágytól néhány lépésnyire, de kartávolságon kívül áll meg. Nem kérdez, nem szólal meg, a kifejezéstelen vonások sem változnak, csupán a tekintete kérdezi, most már elégedett vagy?*
*Bár nem szavak adják meg a választ, de megkapja a felelet. Hát ezért. Egyetlen félálomban bizonytalanul elsuttogott névvel sikerült úgy a mélységibe hasítania, ahogy eddig egyetlen szándékos próbálkozásával sem sikerült, még megközelítőleg sem. Éppen akkor, amikor nem akarta.
Hogy miért nem jött vele? Mert nem volt épp a törzzsel, ahogy Ydriss, úgy a vadász is több időt töltött máshol, és amikor a lány egyedül indult útnak, Wessorel épp messze járt. Ami jobb is, mert ahelyett, hogy elkísérte volna, egyszerűen visszacipelte volna a makrancos kis hölgyet. Ám ezen gondolatmenetet nem kívánja megosztani a mélységivel, olyan édes mindegy az ok, elvégre az nem változtat azon, hogy egyes egymaga van itt.
Igazán boncolgatni sem szeretné a témát, de a hím csak nem hagyja annyiban. Ő pedig mint egy gyerek, akit a szülő valami komiszságért von kérdőre, már-már egy bűntudattal birkózó egyén lassú mozdulatával bólint.*
- Ő. *Koppan súlyosan az egyetlen hangból álló felelet.* Mindig is jól megértettük egymást, és sok időt töltöttünk együtt, viszonylag, és ennyi is a történet. *Motyogja az orra alatt a bővebb választ. De... miért is magyarázkodik? A harag ismét felszikrázik benne, ám ezúttal magára dühös. Nem tartozik semmiféle elszámolással a hímnek. Konokul elfordítja a fejét, miközben esetlen próbálkozással igyekszik visszaszúrni még egyszer, hogy menteni próbálja még, ami menthető.*
- Nem mintha te nem lettél volna bőbeszédű, miközben elméd a lázálmok uralták. *Fonja keresztbe karjait maga előtt tüntetőleg.
Gyere ide, hallja a mélységi hangját. Pillantása a padlóra vándorol, ahol az üvegszilánkok kusza mezeje terül el. Eddig is a puszta szerencsének köszönhette, hogy egyre sem lépett rá már amikor bejött, és megtette az első lépéseket. A nagyobb darabokat látja, és ki is tudja kerülni, de a megannyi, alattomos kisebb darab... lehetetlenség észrevenni mindet, és még ennyi esély sincs átlépni mind fölött. Vér és fájdalom, hát megint ezt akarja tőle.
Érzelmektől mentes arcot erőltet magára, miközben leengedi karjait, és óvatos léptekkel megindul a mélységi felé. Újabb és újabb üvegdarabok hasítanak véres csíkot a talpán, újabb és újabb apró szilánkok marnak a húsba és fúródnak bele. A véres lábnyomok egyre nagyobb foltot hagynak lépte nyomán, de meg se nyikkan, arcán is rezzenéstelen marad, csupán karján feszül meg az izom egy-egy pillanatra.
Az ágytól néhány lépésnyire, de kartávolságon kívül áll meg. Nem kérdez, nem szólal meg, a kifejezéstelen vonások sem változnak, csupán a tekintete kérdezi, most már elégedett vagy?*
2229. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-21 21:07:56
Üzenet elküldve: 2015-07-21 21:07:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Alku tárgya//
*Izgatottság toporog benne. Különös. Nem félsz, nem kétségek. A mögött az ajtó mögött van a kulcs ehhez az új életéhez. Mint a számozott láda, amit kockavetéssel sorsoltak ki. Melyben egy eszköz lapult, amivel küzdhetett a kutyák ellen ott a veremben. Jelen esetben a szabadsága kulcsa. Mert el fogja nyerni! Így vagy úgy. Talál fogást az új gazdán. Mert muszáj. Elintéznivalója van. A bosszúvágya elrágja majd a béklyóit.
Izgatottság. Minden lépéssel közelebb, csak közelebb a pillanathoz, hogy pengét mártson ebbe a pirtianesi emberkufárba. Minden, ami a most és e között történik, csak meg kell, hogy történjen.
Csak egy kis kóstolót belőle. A sugdosásra odabólint egy lendületeset. Nem különösebben zavarja, ha az ő homloka is felreped, de a sugdosó szájat nagy valószínűséggel felsérti a férfi saját foga.*
*Izgatottság toporog benne. Különös. Nem félsz, nem kétségek. A mögött az ajtó mögött van a kulcs ehhez az új életéhez. Mint a számozott láda, amit kockavetéssel sorsoltak ki. Melyben egy eszköz lapult, amivel küzdhetett a kutyák ellen ott a veremben. Jelen esetben a szabadsága kulcsa. Mert el fogja nyerni! Így vagy úgy. Talál fogást az új gazdán. Mert muszáj. Elintéznivalója van. A bosszúvágya elrágja majd a béklyóit.
Izgatottság. Minden lépéssel közelebb, csak közelebb a pillanathoz, hogy pengét mártson ebbe a pirtianesi emberkufárba. Minden, ami a most és e között történik, csak meg kell, hogy történjen.
Csak egy kis kóstolót belőle. A sugdosásra odabólint egy lendületeset. Nem különösebben zavarja, ha az ő homloka is felreped, de a sugdosó szájat nagy valószínűséggel felsérti a férfi saját foga.*
2228. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-21 19:44:05
Üzenet elküldve: 2015-07-21 19:44:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A halálát lelt pohár darabkái szerteszét hevernek az ajtó előtt. A bárhová odaosonásban valószínűleg ezek is hamar megakasztanák a mezítlábas lányt. Persze a feladatra Kharasshi mogorva hangja is tökéletesen megfelel.
A válaszra csak megrándul a szája. Megfeszülnek arcának vonásai, de ezúttal uralkodik magán. Már amennyire egy mélységitől telik.*
- Ezért? *kérdez vissza indulattól rekedten. De egy mély sóhajjal végül annyiban hagyja.*
- Ha ennek a Wessorelnek a neve annyira az ajkadra kívánkozik, miért nem jött veled, fakóvérű.
- Ő volt az? *kérdi gúnyos megvetéssel köpve a szavakat.* - Talán ő volt az aki ezeket a léha ajkakat csókra tanította? Ez a... vadász?
*Nyűgösen, morcosan támaszkodik fel fektéből és dől neki az ágytámlának.*
- Gyere ide *mondja, s az utasítás hanglejtéséből valamiképp kihallatszik, hogy pontosan tisztában van a szilánkok éles káoszával ott az ajtó előtt. Talán vezeklésnek ajánlja fel, talán csak épp olyan öncélú aljasság tőle, mint bármi más. Tekintete a nőstényre szegeződik. Nem mondható, hogy bármi bűntudat fellelhető lenne benne amiatt, hogy így meglátszik az ütése nyoma. Nem vitás, a büszkesége továbbra is egyértelműen jogosnak ítéli.*
*A halálát lelt pohár darabkái szerteszét hevernek az ajtó előtt. A bárhová odaosonásban valószínűleg ezek is hamar megakasztanák a mezítlábas lányt. Persze a feladatra Kharasshi mogorva hangja is tökéletesen megfelel.
A válaszra csak megrándul a szája. Megfeszülnek arcának vonásai, de ezúttal uralkodik magán. Már amennyire egy mélységitől telik.*
- Ezért? *kérdez vissza indulattól rekedten. De egy mély sóhajjal végül annyiban hagyja.*
- Ha ennek a Wessorelnek a neve annyira az ajkadra kívánkozik, miért nem jött veled, fakóvérű.
- Ő volt az? *kérdi gúnyos megvetéssel köpve a szavakat.* - Talán ő volt az aki ezeket a léha ajkakat csókra tanította? Ez a... vadász?
*Nyűgösen, morcosan támaszkodik fel fektéből és dől neki az ágytámlának.*
- Gyere ide *mondja, s az utasítás hanglejtéséből valamiképp kihallatszik, hogy pontosan tisztában van a szilánkok éles káoszával ott az ajtó előtt. Talán vezeklésnek ajánlja fel, talán csak épp olyan öncélú aljasság tőle, mint bármi más. Tekintete a nőstényre szegeződik. Nem mondható, hogy bármi bűntudat fellelhető lenne benne amiatt, hogy így meglátszik az ütése nyoma. Nem vitás, a büszkesége továbbra is egyértelműen jogosnak ítéli.*
2227. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-21 14:30:51
Üzenet elküldve: 2015-07-21 14:30:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút – édes kettesben//
- Ööö, hát nem tudom. *Vallja be. Tényleg nem tudja miért hagyná magára a mágus, bár, ha másért nem is, de a lány viselkedésért valószínűleg már többen is leléceltek volna, hiszen kevesek képesek elviselni egy olyan időzített bombát, mint ő maga is. Ki egyik pillanatban nevet, a következőben ordibál, s visít, a harmadikban pedig visszahúzódik magába.
Figyelmét nem kerüli el azonban a társ szó. Ezen kicsit megakad. Végtére is tényleg társak, csak ez a dolog eddig nem realizálódott annyira a vöröske fejében, ahogy az sem, hogy a barlang összes többi lakója is a társának számít. Nem hideg zuhanyként éri a felismerés, sokkal inkább meglepő melegséggel önti el, amiben azért van némi félelem is. Amikor legutóbb otthon érezte magát valahol, annak nagyon csúnya vége lett. ezt most nem akarja. Ezért is jobb a távolságot tartani.
És nem csak erre figyel fel, hanem Mortar említésére is. Lehajtja a fejét egy pillanatra. Nem érez már bűntudatot, hiszen a mocsárlakó lelécelt szó nélkül, így semmi sem tiltja számára, hogy jól érezze magát, pusztán fura volt számára ezt Taran szájából hallani, kivel folyamatosan kacérkodnak egymással és nem is tudná tagadni, hogy vonzódik hozzá.*
- Hányféleképpen lehet még azt érteni, hogy csak téged látlak? *Csattan fel a kérdésre. Persze nem a mágusra haragszik csupán nem érti a helyzetet ettől pedig ideges. Sóhajt egyet.*
- A környezet, a fák, az épületek, a tárgyak, minden olyan, mintha egybeolvadnának és valami sötét ködbe vegyülnének. *Próbálja elmagyarázni.* Egyenesen nézve van egy apró kör, amiben még élesen látok, de minden más zavaros. Na meg itt vagy te is. Téged tisztán látlak.
*Bár esze ágában sincs beismerni, de menet közben szédül rendesen a látványtól, ezt inkább leplezve erősebben kapaszkodik a mágusba. Még csak az hiányzik, hogy gyengének lássa. Éppen ezért nem is engedi, hogy felkapják, viszont a járásban való segítségre nem tud nemet mondani, hiszen elég zavaros a körülötte levő világ.*
- A meleg? Lehet. *Bólogat párat. Végül is tényleg nagyon nehezen bírja a meleget, de eddig még ilyen nem volt. * De szerintem felforrt a rum. *Köti az ebet a karóhoz, kicsit még próbálja is elviccelni a helyzetet. Valójában fogalma sincs fel tud-e forrni a rum.
Közben belül azért ijedt, ideges, kissé kétségbeesett is, de be kell vallania, hogy van valami furcsa abban, hogy a mágust látja. Olyan, mintha minden más megszűnt volna rajta kívül, de meglepő módon, most nem igazán van abban a hangulatban, hogy összeesküvés elméleteket gyártson.*
- Nem! Nem kell semmi, csak el ne merészelj menni! *Valóban nem úgy tűnik, hogy Taran képes lenne itt hagyni, ráadásul amilyen odaadóan segíti, így némileg meg is nyugszik efelől. Így a szavainak is hisz. *
- Tudod Taran, én már öltem embert, elfet, akartak engem is megölni, kerültem életveszélyes helyzetekbe, gyakorlatilag gyalog bejártam a környéket, azt is láttam, ahogy a szőke tincseim a szemem előtt vörösödnek be, de ilyet még nem tapasztaltam. *Magyaráz míg a szobába érnek.*
- Nem, nem. Semmi, semmi bajom ezen kívül. Csak múlna már el… *Rázza a fejét és hagyja, hogy a férfi lefektesse az ágyra. Két lábát felhúzza, kezét pedig a homlokára teszi és úgy néz fel a tanoncra.
A szavai tényleg jól esnek neki, bár a bájital hatása (amelyről persze nem tud) továbbra sem enyhül, valamiért mégis nyugodtabb lesz. Olyan, mintha be lenne zárva egy sötét szobába, azt sem tudja éjjel van-e, vagy nappal, a berendezés is életlenül rajzolódik szemei elé, abban sem biztos, hogy azt látja-e, amit lát, de a hallása tökéletes, ráadásul a mágus tisztán megjelenik szürke íriszei előtt. Talán ez a hangulat, az ijedtség, a törődés, vagy csak a tudat, hogy végül is nincs egyedül, meg úgy egyébként a férfi személye, de azon kapja magát, hogy felül amennyire tud, és a köpenyénél fogva lassan húzza magához hogy éppen csak egy leheletnyi távolságra legyenek.*
- Vigyázz is *Mosolyodik el és tekintetét a férfi ajkairól a szemeire szegezi.* De ne csak rám... hanem velem is.
- Ööö, hát nem tudom. *Vallja be. Tényleg nem tudja miért hagyná magára a mágus, bár, ha másért nem is, de a lány viselkedésért valószínűleg már többen is leléceltek volna, hiszen kevesek képesek elviselni egy olyan időzített bombát, mint ő maga is. Ki egyik pillanatban nevet, a következőben ordibál, s visít, a harmadikban pedig visszahúzódik magába.
Figyelmét nem kerüli el azonban a társ szó. Ezen kicsit megakad. Végtére is tényleg társak, csak ez a dolog eddig nem realizálódott annyira a vöröske fejében, ahogy az sem, hogy a barlang összes többi lakója is a társának számít. Nem hideg zuhanyként éri a felismerés, sokkal inkább meglepő melegséggel önti el, amiben azért van némi félelem is. Amikor legutóbb otthon érezte magát valahol, annak nagyon csúnya vége lett. ezt most nem akarja. Ezért is jobb a távolságot tartani.
És nem csak erre figyel fel, hanem Mortar említésére is. Lehajtja a fejét egy pillanatra. Nem érez már bűntudatot, hiszen a mocsárlakó lelécelt szó nélkül, így semmi sem tiltja számára, hogy jól érezze magát, pusztán fura volt számára ezt Taran szájából hallani, kivel folyamatosan kacérkodnak egymással és nem is tudná tagadni, hogy vonzódik hozzá.*
- Hányféleképpen lehet még azt érteni, hogy csak téged látlak? *Csattan fel a kérdésre. Persze nem a mágusra haragszik csupán nem érti a helyzetet ettől pedig ideges. Sóhajt egyet.*
- A környezet, a fák, az épületek, a tárgyak, minden olyan, mintha egybeolvadnának és valami sötét ködbe vegyülnének. *Próbálja elmagyarázni.* Egyenesen nézve van egy apró kör, amiben még élesen látok, de minden más zavaros. Na meg itt vagy te is. Téged tisztán látlak.
*Bár esze ágában sincs beismerni, de menet közben szédül rendesen a látványtól, ezt inkább leplezve erősebben kapaszkodik a mágusba. Még csak az hiányzik, hogy gyengének lássa. Éppen ezért nem is engedi, hogy felkapják, viszont a járásban való segítségre nem tud nemet mondani, hiszen elég zavaros a körülötte levő világ.*
- A meleg? Lehet. *Bólogat párat. Végül is tényleg nagyon nehezen bírja a meleget, de eddig még ilyen nem volt. * De szerintem felforrt a rum. *Köti az ebet a karóhoz, kicsit még próbálja is elviccelni a helyzetet. Valójában fogalma sincs fel tud-e forrni a rum.
Közben belül azért ijedt, ideges, kissé kétségbeesett is, de be kell vallania, hogy van valami furcsa abban, hogy a mágust látja. Olyan, mintha minden más megszűnt volna rajta kívül, de meglepő módon, most nem igazán van abban a hangulatban, hogy összeesküvés elméleteket gyártson.*
- Nem! Nem kell semmi, csak el ne merészelj menni! *Valóban nem úgy tűnik, hogy Taran képes lenne itt hagyni, ráadásul amilyen odaadóan segíti, így némileg meg is nyugszik efelől. Így a szavainak is hisz. *
- Tudod Taran, én már öltem embert, elfet, akartak engem is megölni, kerültem életveszélyes helyzetekbe, gyakorlatilag gyalog bejártam a környéket, azt is láttam, ahogy a szőke tincseim a szemem előtt vörösödnek be, de ilyet még nem tapasztaltam. *Magyaráz míg a szobába érnek.*
- Nem, nem. Semmi, semmi bajom ezen kívül. Csak múlna már el… *Rázza a fejét és hagyja, hogy a férfi lefektesse az ágyra. Két lábát felhúzza, kezét pedig a homlokára teszi és úgy néz fel a tanoncra.
A szavai tényleg jól esnek neki, bár a bájital hatása (amelyről persze nem tud) továbbra sem enyhül, valamiért mégis nyugodtabb lesz. Olyan, mintha be lenne zárva egy sötét szobába, azt sem tudja éjjel van-e, vagy nappal, a berendezés is életlenül rajzolódik szemei elé, abban sem biztos, hogy azt látja-e, amit lát, de a hallása tökéletes, ráadásul a mágus tisztán megjelenik szürke íriszei előtt. Talán ez a hangulat, az ijedtség, a törődés, vagy csak a tudat, hogy végül is nincs egyedül, meg úgy egyébként a férfi személye, de azon kapja magát, hogy felül amennyire tud, és a köpenyénél fogva lassan húzza magához hogy éppen csak egy leheletnyi távolságra legyenek.*
- Vigyázz is *Mosolyodik el és tekintetét a férfi ajkairól a szemeire szegezi.* De ne csak rám... hanem velem is.
2226. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-21 10:05:19
Üzenet elküldve: 2015-07-21 10:05:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút – édes kettesben //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szerencsére a bókok célba érnek, és ez meg is látszik Dyntina arcán. Ha nem ismerné, simán azt hihetné, hogy csupán a rum hatása okozta a fellépő arcpírt, ám már kezdi megismerni a titokzatos fátyol mögé menekülő lányt.*
-Miért hagynálak egyedül? A társam vagy, vagy mi a fene! Különben is, Nadae megfojtana, ha nélküled térnék vissza, vagy ami rosszabb, megenné Mort az agyam! Wuah!
*Fintorodik el, miközben magabiztosan lépdel a fogadó felé, majd miután a kalózlány rosszul lesz, támaszként.*
-Igen!?
*Kérdez vissza a lány többszöri hívószavára, majd kihallva az ijedtséget belőle, kicsit megrémül.*
~Basszus! Mi van, ha rosszul lesz itt nekem!?~
-Egyedül engem látsz? Ezt hogy érted?
*Értetlenkedik, miközben a fogadóban külső elváltozásokat keresi a lányon, szerencsére eredménytelenül.*
-Szerintem nem a rum teszi, hanem a meleg! Persze azért nem tesz jót mellé az alkohol sem!
*Ha érzi a lányban a gyengeség jeleit, akkor a karjaiba veszi, és úgy viszi el a szálláshelyre, ha nem, akkor továbbra is feltámogatja a lépcsőn.*
~Basszus! Mi lett ezzel!?~
*Az eladó nem szólt arról, hogy rosszul is lesz a szertől a lány! Ha mégis így van, a férfi egészen biztosan visszamegy és kiveri belőle az ellenszert!*
-Nem foglak itt hagyni!
*Próbálja lenyugtatni a lányt, miközben azon gondolkozik, hogy mit is tegyen a helyzettel.*
-Maximum addig, míg hozok neked egy kis vizet. Vagy, van más bajod is? Úgy értem, hogy hányinger, vagy valami hasonló?
*Lefekteti a szálláson a lányt a szobában lévő szalmaágyra, miközben várja, hogy merre induljon el a gyógyítás tekintetében, illetve azt, hogy egyáltalán el kell-e indulnia, vagy a rosszul lét egyéb tünetei nem jelentkeznek a lányon.*
-Ne félj, vigyázok rád!
*Pillant bele a nő szemeibe, de van egy olyan érzése, hogy erre nem is lenne szükség, ha fel akarná magára hívni a figyelmet. Mindenesetre így meghittebb.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.21 10:06:58
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szerencsére a bókok célba érnek, és ez meg is látszik Dyntina arcán. Ha nem ismerné, simán azt hihetné, hogy csupán a rum hatása okozta a fellépő arcpírt, ám már kezdi megismerni a titokzatos fátyol mögé menekülő lányt.*
-Miért hagynálak egyedül? A társam vagy, vagy mi a fene! Különben is, Nadae megfojtana, ha nélküled térnék vissza, vagy ami rosszabb, megenné Mort az agyam! Wuah!
*Fintorodik el, miközben magabiztosan lépdel a fogadó felé, majd miután a kalózlány rosszul lesz, támaszként.*
-Igen!?
*Kérdez vissza a lány többszöri hívószavára, majd kihallva az ijedtséget belőle, kicsit megrémül.*
~Basszus! Mi van, ha rosszul lesz itt nekem!?~
-Egyedül engem látsz? Ezt hogy érted?
*Értetlenkedik, miközben a fogadóban külső elváltozásokat keresi a lányon, szerencsére eredménytelenül.*
-Szerintem nem a rum teszi, hanem a meleg! Persze azért nem tesz jót mellé az alkohol sem!
*Ha érzi a lányban a gyengeség jeleit, akkor a karjaiba veszi, és úgy viszi el a szálláshelyre, ha nem, akkor továbbra is feltámogatja a lépcsőn.*
~Basszus! Mi lett ezzel!?~
*Az eladó nem szólt arról, hogy rosszul is lesz a szertől a lány! Ha mégis így van, a férfi egészen biztosan visszamegy és kiveri belőle az ellenszert!*
-Nem foglak itt hagyni!
*Próbálja lenyugtatni a lányt, miközben azon gondolkozik, hogy mit is tegyen a helyzettel.*
-Maximum addig, míg hozok neked egy kis vizet. Vagy, van más bajod is? Úgy értem, hogy hányinger, vagy valami hasonló?
*Lefekteti a szálláson a lányt a szobában lévő szalmaágyra, miközben várja, hogy merre induljon el a gyógyítás tekintetében, illetve azt, hogy egyáltalán el kell-e indulnia, vagy a rosszul lét egyéb tünetei nem jelentkeznek a lányon.*
-Ne félj, vigyázok rád!
*Pillant bele a nő szemeibe, de van egy olyan érzése, hogy erre nem is lenne szükség, ha fel akarná magára hívni a figyelmet. Mindenesetre így meghittebb.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.21 10:06:58
2225. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-21 08:01:00
Üzenet elküldve: 2015-07-21 08:01:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Hosszúra nyúlt percek csupán, vagy valóban órák hosszat marad távol a lány, míg az istállóban van. Szíve szerint a várost is maga mögött hagyta volna, ó, boldogan tenné azt, de addig nem futhatott. Az erdő jól ismert illata, a mindene átsüvítő szellő, és a zöld lombok érintése helyett csupán az istálló maradt, ahol lova várta. Az állat közelsége némileg csitította a lányt, noha a fogsága óta keletkezett érzelmi hurrikánt nem tudta teljesen lecsendesíteni. Az még mindig ott feszül benne, ki akar törni, mert ha nem teheti, úgy a lány ép eszét fogja elemészteni.
Annyira azonban sikerül összeszednie magát lassacskán, hogy visszamerészkedjen a szobába. Mást nem tehet, hiába nem fűlik a foga hozzá. Vagy mégis? Egy zavaró hang nyüstöli belül, hogy tudakolja meg, mi volt ez az egész.
Mire visszaér a szobába, a mélységit az ágyon fekve találja. Alszik talán? Jobb lesz akkor csendben maradni, némán próbál a vízhez osonni, hogy legalább annyival próbálja enyhíteni kicsit az ütés még mindig sajgó nyomát. Ám ez az elképzelés egy pillanat alatt füstbe megy, amint a mogorva hang felteszi a maga kérdését.*
- Wessorel, az egyik vadászunk. *Jön automatikusan a válasz a nem várt kérdések, a fogaskerekek az agyában csak ezután indulnak be. Rémlik neki még, hogy az ébredést kísérő ködös tudatállapotban egy ismerős érzést az ő emlékéhez kapcsolt. Nem számított rá, hogy a mélységi mellett fog ébredni, hogy egyáltalán megtűri maga mellett, és nemhogy egy kis időre még kellemes érzéseket is ébreszt benne. És ezek szerint a belsőjében támadt kavarodásnak hangot is adott, mielőtt még feleszmélt volna a valós helyzetre.
Ezért volt ez az egész? Már a gondolat maga is bizarr. Nem, az ki van zárva. Biztosan valami mással haragította magára a mélységit. Talán álmában megrúgta, vagy tudja az ég, mit művelt, míg nem volt magánál. A csodálkozással vegyes hitetlenség mégis kiül az arcára, miközben enyhén oldalra billentett fejjel tanulmányozza a hímet.*
- Ezért volt ez az egész? *Bukik ki belőle a kérdés, noha maga sem hiszi el, hogy ezt képes volt hangosan is a mélységinek szegezni. Igazán azt sem hiszi el, hogy ez felmerülhetett benne. De hacsak nem verte álmában félholtra a hímet, ami láthatóan nem történt meg, más magyarázatot nem talál a paprikás hangulatra.*
*Hosszúra nyúlt percek csupán, vagy valóban órák hosszat marad távol a lány, míg az istállóban van. Szíve szerint a várost is maga mögött hagyta volna, ó, boldogan tenné azt, de addig nem futhatott. Az erdő jól ismert illata, a mindene átsüvítő szellő, és a zöld lombok érintése helyett csupán az istálló maradt, ahol lova várta. Az állat közelsége némileg csitította a lányt, noha a fogsága óta keletkezett érzelmi hurrikánt nem tudta teljesen lecsendesíteni. Az még mindig ott feszül benne, ki akar törni, mert ha nem teheti, úgy a lány ép eszét fogja elemészteni.
Annyira azonban sikerül összeszednie magát lassacskán, hogy visszamerészkedjen a szobába. Mást nem tehet, hiába nem fűlik a foga hozzá. Vagy mégis? Egy zavaró hang nyüstöli belül, hogy tudakolja meg, mi volt ez az egész.
Mire visszaér a szobába, a mélységit az ágyon fekve találja. Alszik talán? Jobb lesz akkor csendben maradni, némán próbál a vízhez osonni, hogy legalább annyival próbálja enyhíteni kicsit az ütés még mindig sajgó nyomát. Ám ez az elképzelés egy pillanat alatt füstbe megy, amint a mogorva hang felteszi a maga kérdését.*
- Wessorel, az egyik vadászunk. *Jön automatikusan a válasz a nem várt kérdések, a fogaskerekek az agyában csak ezután indulnak be. Rémlik neki még, hogy az ébredést kísérő ködös tudatállapotban egy ismerős érzést az ő emlékéhez kapcsolt. Nem számított rá, hogy a mélységi mellett fog ébredni, hogy egyáltalán megtűri maga mellett, és nemhogy egy kis időre még kellemes érzéseket is ébreszt benne. És ezek szerint a belsőjében támadt kavarodásnak hangot is adott, mielőtt még feleszmélt volna a valós helyzetre.
Ezért volt ez az egész? Már a gondolat maga is bizarr. Nem, az ki van zárva. Biztosan valami mással haragította magára a mélységit. Talán álmában megrúgta, vagy tudja az ég, mit művelt, míg nem volt magánál. A csodálkozással vegyes hitetlenség mégis kiül az arcára, miközben enyhén oldalra billentett fejjel tanulmányozza a hímet.*
- Ezért volt ez az egész? *Bukik ki belőle a kérdés, noha maga sem hiszi el, hogy ezt képes volt hangosan is a mélységinek szegezni. Igazán azt sem hiszi el, hogy ez felmerülhetett benne. De hacsak nem verte álmában félholtra a hímet, ami láthatóan nem történt meg, más magyarázatot nem talál a paprikás hangulatra.*
2224. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-20 23:53:13
Üzenet elküldve: 2015-07-20 23:53:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A lány még hallhatja, ahogy a mélységi dühe végzetébe indít egy épp keze ügyébe kerülő, mindenben vétlen dolgot. Az ajtón szétfröccsenő csörömpölésből sejthető, hogy az egyik pohár lehetett az.
Az óhaza egymáson csikorgó, magánhangzók reszelős tolulásaitól terhes nyelvén még jó néhány szitok belevájja magát a közelükben lévő dobhártyákba. Dühtől görcsös kezei megragadják a takarót és úgy rántják le az ágyról, mintha az az átkozott nőstény lenne. Végül aztán arrébb hajítja a holmit és az ágyra dől. Karjait a homlokára, a szeme elé fekteti keresztben. Így próbál enyhet találni lüktető halántéka kínjára is. Nem akarja sorra venni az érzéseket, melyek ezt a lavinát okozták, s melyek most ott gubbasztanak a romok tetején. Most semmit nem akar. Se gondolatokat, se kérdéseket, melyek maga és a lány felé is megfogalmazódnak, nem akarja a később terheit a vállán, a fejében. Fáradtnak érzi magát, és ez a fáradtság lassan, komótosan felfalja a haragját. A helyén csalódottság keserű űrje tátong.
Nem indul a lány után. Vissza fog jönni. Nem sok választása van. A kötelék, amivel magához béklyózta nagyon is erős. Egy ütés nem fogja eltántorítani a megkötött alkutól, akármilyen durvára sikerült is.
Jobb is, hogy most egy kicsit egyedül maradt. Van ideje, hogy vére forrása lecsillapodjon. Hát gazdájának ezt az arcát is megtapasztalhatta a fakóvérű nőstény.
Mikor visszatér, a szoba csendes. Kharasshi a gyűrt párnák közt elterülve fekszik. Bal karja még mindig az arcát takarja. A lány már azt hihetné, alszik, mikor a mogorva, de lecsigázott hang megszólal.*
- Ki az a Wess?
*Bár a dac ezerszer a kíváncsiság képébe köpte, hogy nem érdekli, a kérdés mégis utat kért magának, s a hím most túl fáradtnak érzi magát, hogy vitába szálljon létjogával.*
*A lány még hallhatja, ahogy a mélységi dühe végzetébe indít egy épp keze ügyébe kerülő, mindenben vétlen dolgot. Az ajtón szétfröccsenő csörömpölésből sejthető, hogy az egyik pohár lehetett az.
Az óhaza egymáson csikorgó, magánhangzók reszelős tolulásaitól terhes nyelvén még jó néhány szitok belevájja magát a közelükben lévő dobhártyákba. Dühtől görcsös kezei megragadják a takarót és úgy rántják le az ágyról, mintha az az átkozott nőstény lenne. Végül aztán arrébb hajítja a holmit és az ágyra dől. Karjait a homlokára, a szeme elé fekteti keresztben. Így próbál enyhet találni lüktető halántéka kínjára is. Nem akarja sorra venni az érzéseket, melyek ezt a lavinát okozták, s melyek most ott gubbasztanak a romok tetején. Most semmit nem akar. Se gondolatokat, se kérdéseket, melyek maga és a lány felé is megfogalmazódnak, nem akarja a később terheit a vállán, a fejében. Fáradtnak érzi magát, és ez a fáradtság lassan, komótosan felfalja a haragját. A helyén csalódottság keserű űrje tátong.
Nem indul a lány után. Vissza fog jönni. Nem sok választása van. A kötelék, amivel magához béklyózta nagyon is erős. Egy ütés nem fogja eltántorítani a megkötött alkutól, akármilyen durvára sikerült is.
Jobb is, hogy most egy kicsit egyedül maradt. Van ideje, hogy vére forrása lecsillapodjon. Hát gazdájának ezt az arcát is megtapasztalhatta a fakóvérű nőstény.
Mikor visszatér, a szoba csendes. Kharasshi a gyűrt párnák közt elterülve fekszik. Bal karja még mindig az arcát takarja. A lány már azt hihetné, alszik, mikor a mogorva, de lecsigázott hang megszólal.*
- Ki az a Wess?
*Bár a dac ezerszer a kíváncsiság képébe köpte, hogy nem érdekli, a kérdés mégis utat kért magának, s a hím most túl fáradtnak érzi magát, hogy vitába szálljon létjogával.*
2223. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-20 00:01:23
Üzenet elküldve: 2015-07-20 00:01:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alku tárgya//
*Végre itt. Ha minden jól megy, egy fertályórán belül megszabadul ettől a konok vöröstől. Remélhetőleg a vevő nem akadékoskodik sokat és legalább valamennyire méltányos lesz a fizetség. Nem olyan rossz áru ez, végül is. Francokat nem! Cefet rossz. Ilyen megátalkodott szukával még nem hozta össze a rosszsors. Azért ezen elvigyorodik magában. Más körülmények között és ha ráérne türelmesebbnek lenni, nem beszélve róla, ha nem utálna annyira türelmesnek lenni, talán még kedvét is lelné benne hosszabb távon.
Csak magára ne haragítsa ezeket a kormosképűeket ezzel a kis cafattal. Amilyen vérmes, még rendet vág közöttük.*
~Kilences. Ez lesz az.~
*Bekopog az ajtón, de azért még odasúg a rőt bestiának.*
- Aztán csak ügyesen. Ha jó pénzt kapok érted, koccintunk rád este a fiúkkal.
*Végre itt. Ha minden jól megy, egy fertályórán belül megszabadul ettől a konok vöröstől. Remélhetőleg a vevő nem akadékoskodik sokat és legalább valamennyire méltányos lesz a fizetség. Nem olyan rossz áru ez, végül is. Francokat nem! Cefet rossz. Ilyen megátalkodott szukával még nem hozta össze a rosszsors. Azért ezen elvigyorodik magában. Más körülmények között és ha ráérne türelmesebbnek lenni, nem beszélve róla, ha nem utálna annyira türelmesnek lenni, talán még kedvét is lelné benne hosszabb távon.
Csak magára ne haragítsa ezeket a kormosképűeket ezzel a kis cafattal. Amilyen vérmes, még rendet vág közöttük.*
~Kilences. Ez lesz az.~
*Bekopog az ajtón, de azért még odasúg a rőt bestiának.*
- Aztán csak ügyesen. Ha jó pénzt kapok érted, koccintunk rád este a fiúkkal.
2222. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-19 23:38:11
Üzenet elküldve: 2015-07-19 23:38:11
ÚJ
![>Yinabelvy Arco [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9953_ember_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet felé//
*Miután alaposan lemosdatták egymásról az út porát és felfrissültek a kellemes vízben, hosszabb idő után férje kisegítette a vízből és szárazra törölgették egymást, hogy szárazon vehessék fel vissza ruháikat. Miközben törülköztek a lány lopva tekint végig a férfin és mosolyodik el magában, még mindig nehéz elhinnie, hogy ilyen álmai lovagja típust sikerült kifognia és ráadásul idősebb és érettebb is, ahogy kislány korában elképzelte. Igen kislányként álmodozott utoljára még esküvőről és férjről, mikor szülei még éltek, utána valahogy nem vitte rá a lélek és örült, ha magát fenn tudta tartani az utcán. Hasonló gondolatokkal indulnak meg a szálláshely felé, ahol hozzá bújva aludhat majd ágyban. ~Ágy, milyen különös a puhasága annyi év földön alvás után.~ A lépcsőnél haladva szólal meg férje, hogy tud egy házat, ahová már holnap elmehetnek hátha kap munkát.*
-Köszönöm, akkor holnapra meg van a program, remélem sikerül. *Kedvesen mosolyog és látszik, hogy lelkes is, de kicsit fél az állásinterjútól, mert mostanában nem volt sikere ilyeneknél, de megnyerőbb külsővel hátha összejön.*
*Miután alaposan lemosdatták egymásról az út porát és felfrissültek a kellemes vízben, hosszabb idő után férje kisegítette a vízből és szárazra törölgették egymást, hogy szárazon vehessék fel vissza ruháikat. Miközben törülköztek a lány lopva tekint végig a férfin és mosolyodik el magában, még mindig nehéz elhinnie, hogy ilyen álmai lovagja típust sikerült kifognia és ráadásul idősebb és érettebb is, ahogy kislány korában elképzelte. Igen kislányként álmodozott utoljára még esküvőről és férjről, mikor szülei még éltek, utána valahogy nem vitte rá a lélek és örült, ha magát fenn tudta tartani az utcán. Hasonló gondolatokkal indulnak meg a szálláshely felé, ahol hozzá bújva aludhat majd ágyban. ~Ágy, milyen különös a puhasága annyi év földön alvás után.~ A lépcsőnél haladva szólal meg férje, hogy tud egy házat, ahová már holnap elmehetnek hátha kap munkát.*
-Köszönöm, akkor holnapra meg van a program, remélem sikerül. *Kedvesen mosolyog és látszik, hogy lelkes is, de kicsit fél az állásinterjútól, mert mostanában nem volt sikere ilyeneknél, de megnyerőbb külsővel hátha összejön.*
2221. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:11:58
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:11:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Egyik pillanatról a másikra egy már sokkal ismerősebb jelenetbe csöppen. Ha nem épp ébredés után lenne, akkor is nehezére esne elkerülnie a nem várt merényletet. Az ütés nyomán maradt sajgás azonban beindítja az ösztönöket, az álom szempillantás alatt szertefoszló maradványai már nem lassítják mozgását, egy szempillantás alatt gördül le az ágyról, és ugrik talpra villanó tekintettel. És rántja elő a tőrét.
Az ébredés mégsem lehetett még tökéletes, mert amint tudatosul benne, hogy a csontpengét szorongatja, ismét elbizonytalanodik, s leengedi a fegyvert tartó kezét. Már kérdezné, hogy mégis mi a fene ütött a mélységibe, de a hangnem, amit a hím megüt, elég meggyőző ahhoz, hogy inkább szótlan távozásra késztesse. Haragos tekintettel viharzik ki a szobából, elvégre fogalma sincs, ezúttal mi ütött a mélységibe, még csak nem is sejti, hogy egy halvány emlék szülte a bajt.
Csak mikor már kiért a folyosóra, akkor tapogatja meg óvatosan az ütés nyomát, halkan felszisszen, ahogy az érzékeny részt tapogatja. Ez meg fog látszódni. Habár tudna azért enni, kifejezetten nem éhes, így mivel a szobába nem térhet vissza, az istálló felé veszi útját, hogy ismét ellenőrizhesse, mit művelt az istállófiú a jószágával.*
*Egyik pillanatról a másikra egy már sokkal ismerősebb jelenetbe csöppen. Ha nem épp ébredés után lenne, akkor is nehezére esne elkerülnie a nem várt merényletet. Az ütés nyomán maradt sajgás azonban beindítja az ösztönöket, az álom szempillantás alatt szertefoszló maradványai már nem lassítják mozgását, egy szempillantás alatt gördül le az ágyról, és ugrik talpra villanó tekintettel. És rántja elő a tőrét.
Az ébredés mégsem lehetett még tökéletes, mert amint tudatosul benne, hogy a csontpengét szorongatja, ismét elbizonytalanodik, s leengedi a fegyvert tartó kezét. Már kérdezné, hogy mégis mi a fene ütött a mélységibe, de a hangnem, amit a hím megüt, elég meggyőző ahhoz, hogy inkább szótlan távozásra késztesse. Haragos tekintettel viharzik ki a szobából, elvégre fogalma sincs, ezúttal mi ütött a mélységibe, még csak nem is sejti, hogy egy halvány emlék szülte a bajt.
Csak mikor már kiért a folyosóra, akkor tapogatja meg óvatosan az ütés nyomát, halkan felszisszen, ahogy az érzékeny részt tapogatja. Ez meg fog látszódni. Habár tudna azért enni, kifejezetten nem éhes, így mivel a szobába nem térhet vissza, az istálló felé veszi útját, hogy ismét ellenőrizhesse, mit művelt az istállófiú a jószágával.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370