Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-19 19:38:12
Üzenet elküldve: 2015-07-19 19:38:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Kellemes testmeleg ébreszti. Félálomban mosolyodva konstatálja a lány közelségét. Nagyon is kedvére való a dolog. Bensőséges. Gyengéd simításra indítja a kezét, de mielőtt a napbarnított bőrhöz érne, az ébredező lány egy szót sóhajt kérdőn. Egy nevet.
Kharasshi vonásai megfeszülnek. Mintha leforrázták volna. De inkább mintha jeges vízzel öntötték volna nyakon. Csakhogy ez a fagyos átok szilánkosra keményedi az ereiben és karcol, hasít, döf és szaggat. Határtalan düh futja el. Egyszerre maga és a nyomorult fakóvérű szuka miatt.
Nem akarja tudni, ki ez a... Wess. De szét bírná tépni itt helyben a puszta karmaival, hogy aztán a még meleg vérétől mocskosan gyötörtje könnyekig az átkozott szuka testét! Azt érdemli! Semmi mást!*
~Cafka!~
*A vörös jobban tette volna, ha első gondolatára hallgatva kiugrik az ágyból. Így viszont az ébredés megmutatja, hogy tud az eddigieknél még sokkal kellemetlenebb is lenni.
A hím keze visszafogottság nélkül lendül, s olyan erővel keni arcon az értetlenül pislogó fakóvérűt, hogy maga is felszisszen a megfeszülő sebe miatt.*
- Ki innen! *bődül rá.* - Takarodj a szemem elől, míg megteheted!
*A lány jobban teszi, ha gyorsan mozdul, mert Kharasshi már emeli is a kezét, de félúton megáll és egy mozdulattal kicsatolja az övét, kirántja a bújtatókból és kettőbe hajtva marokra fogja.*
- Ki innen *sziszegi dühtől elborult arccal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Kellemes testmeleg ébreszti. Félálomban mosolyodva konstatálja a lány közelségét. Nagyon is kedvére való a dolog. Bensőséges. Gyengéd simításra indítja a kezét, de mielőtt a napbarnított bőrhöz érne, az ébredező lány egy szót sóhajt kérdőn. Egy nevet.
Kharasshi vonásai megfeszülnek. Mintha leforrázták volna. De inkább mintha jeges vízzel öntötték volna nyakon. Csakhogy ez a fagyos átok szilánkosra keményedi az ereiben és karcol, hasít, döf és szaggat. Határtalan düh futja el. Egyszerre maga és a nyomorult fakóvérű szuka miatt.
Nem akarja tudni, ki ez a... Wess. De szét bírná tépni itt helyben a puszta karmaival, hogy aztán a még meleg vérétől mocskosan gyötörtje könnyekig az átkozott szuka testét! Azt érdemli! Semmi mást!*
~Cafka!~
*A vörös jobban tette volna, ha első gondolatára hallgatva kiugrik az ágyból. Így viszont az ébredés megmutatja, hogy tud az eddigieknél még sokkal kellemetlenebb is lenni.
A hím keze visszafogottság nélkül lendül, s olyan erővel keni arcon az értetlenül pislogó fakóvérűt, hogy maga is felszisszen a megfeszülő sebe miatt.*
- Ki innen! *bődül rá.* - Takarodj a szemem elől, míg megteheted!
*A lány jobban teszi, ha gyorsan mozdul, mert Kharasshi már emeli is a kezét, de félúton megáll és egy mozdulattal kicsatolja az övét, kirántja a bújtatókból és kettőbe hajtva marokra fogja.*
- Ki innen *sziszegi dühtől elborult arccal.*
2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-19 18:53:15
Üzenet elküldve: 2015-07-19 18:53:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Nyugodtan szuszogva fekszik az ágyon, nem gyötrik rémképek sem a múltról, sem a lehetséges jövőről, vonásai is egészen kisimulnak. Csak a megnyugtató csend, ami olyan, mintha a semmiben lebegne - már ha érezne valamit. Ezen állapotban ugyanis azt sem tudta már érzékelni, mennyire elfogyott az ereje, ahogy az egyetlen pillanat is épp olyan hosszú, mint egy óra vagy egy nap.
Moccanni se m nagyon moccan, akkor fészkelődik csak egy kicsit, mikor a lábát is betakarja a mélységi a takaróval. Nem ébred föl, még félálomba sem kerül, csupán egy önkéntelen reakció, ahogyan később az is, hogy lassacskán érezvén, hogy már nem egyedül fekszik az ágyon, közelebb húzódik a hímhez.
Beletelik jó néhány órába, mire kezd magához térni. Először még nem is tudja, hol is van, csupán a másik közelségét érzi.*
- Wess? *Motyogja álmatag hangon, még csukott szemekkel. Nem, a vadász nem lehet ott. Őt régen látta utoljára, még a tűz előtt, még mielőtt elhagyta volna a törzsét, mielőtt a mélységi markába került volna.
Az emlékek áradata jeges hullámként zúdul a nyakába, hatásosabb ébresztő talán nem is létezne ennél. Szemei azonnal felpattannak, ám a kezdeti pánikot hamar felváltja a vonásaira, és tekintetébe szökő meglepettség, amivel Kharasshira néz. Oly annyira nem ilyen ébredésre számított, hogy nagy hirtelen azt sem tudja, ijedten ugorjon ki az ágyból, vagy húzza meg magát, esetleg maradjon fekve még egy kicsit, amíg még élvezheti a pillanatnyi békét a mélységi mellett heverve.*
*Nyugodtan szuszogva fekszik az ágyon, nem gyötrik rémképek sem a múltról, sem a lehetséges jövőről, vonásai is egészen kisimulnak. Csak a megnyugtató csend, ami olyan, mintha a semmiben lebegne - már ha érezne valamit. Ezen állapotban ugyanis azt sem tudta már érzékelni, mennyire elfogyott az ereje, ahogy az egyetlen pillanat is épp olyan hosszú, mint egy óra vagy egy nap.
Moccanni se m nagyon moccan, akkor fészkelődik csak egy kicsit, mikor a lábát is betakarja a mélységi a takaróval. Nem ébred föl, még félálomba sem kerül, csupán egy önkéntelen reakció, ahogyan később az is, hogy lassacskán érezvén, hogy már nem egyedül fekszik az ágyon, közelebb húzódik a hímhez.
Beletelik jó néhány órába, mire kezd magához térni. Először még nem is tudja, hol is van, csupán a másik közelségét érzi.*
- Wess? *Motyogja álmatag hangon, még csukott szemekkel. Nem, a vadász nem lehet ott. Őt régen látta utoljára, még a tűz előtt, még mielőtt elhagyta volna a törzsét, mielőtt a mélységi markába került volna.
Az emlékek áradata jeges hullámként zúdul a nyakába, hatásosabb ébresztő talán nem is létezne ennél. Szemei azonnal felpattannak, ám a kezdeti pánikot hamar felváltja a vonásaira, és tekintetébe szökő meglepettség, amivel Kharasshira néz. Oly annyira nem ilyen ébredésre számított, hogy nagy hirtelen azt sem tudja, ijedten ugorjon ki az ágyból, vagy húzza meg magát, esetleg maradjon fekve még egy kicsit, amíg még élvezheti a pillanatnyi békét a mélységi mellett heverve.*
2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-18 17:04:19
Üzenet elküldve: 2015-07-18 17:04:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Kiülhetne az arcára az elégedettség vagy valami bántó gőg. Mégsem kap helyet semmi ilyesmi a zord vonásokon. Nem telepszik rá a lányra figyelmével. Épp csak a szeme sarkából tekint rá olykor ténykedésére.
Ő maga is lemosdik és orvosságos tarsolyából gyógyító kencét ken a nyakán esett felületi sebre és az oldalán lévőre is. Letörli a kését is és visszateszi a helyére.
Mikor az ágy nyekkenése jelzi, hogy a nőstény elheveredik, arra fordítja a fejét, de a lányt már el is ragadta az álom, mire a rá pillant.
Soká elidőzik rajta a tekintete. Milyen elgyötört, milyen kimerült. Alig piheg. Mintha ölelkezésük nem is csak érintette volna a gyönyör partjait. A gondolatra mosoly kúszik a szája szegletébe, de aztán újra elkomorodik.*
~Mit művelsz, Kharasshi?~
*Furcsa érzések keverednek benne. Sajnálja ezt a lányt, akit a fiatalsága és a tapasztalatlansága a markába sodort, ugyanakkor mindennél jobban vágyja előszólítani belőle azt a kívánatosan vad természetet, amit elvei ezeddig elnyomtak. Nem tudja levetkőzni a gyűlöletet sem, ami a zsigereiben ég a fajtája iránt, sem pedig megmagyarázni azt a különös vonzalmat, ami újra és újra vágyát lobbantja.
Óvatosan lehúzza a lány csizmáit és a takaró alá igazítja a lábait. Körültekint a szobában, de nem igazán van még viszonylagos kényelmet ígérő hely sem, ahol ő is átadhatná magát a pihenésnek. Így aztán letelepszik maga is az ágyra. Olyan békés most ez a csend, amit csak a nőstény szuszogása tör meg. Vajon hogy változik majd a barna tekintet, mikor felébredvén reá pillant? Ez a gondlat simítja szemeire láthatatlan tenyerét s vonja magával a pihenés könnyed ölére.*
*Kiülhetne az arcára az elégedettség vagy valami bántó gőg. Mégsem kap helyet semmi ilyesmi a zord vonásokon. Nem telepszik rá a lányra figyelmével. Épp csak a szeme sarkából tekint rá olykor ténykedésére.
Ő maga is lemosdik és orvosságos tarsolyából gyógyító kencét ken a nyakán esett felületi sebre és az oldalán lévőre is. Letörli a kését is és visszateszi a helyére.
Mikor az ágy nyekkenése jelzi, hogy a nőstény elheveredik, arra fordítja a fejét, de a lányt már el is ragadta az álom, mire a rá pillant.
Soká elidőzik rajta a tekintete. Milyen elgyötört, milyen kimerült. Alig piheg. Mintha ölelkezésük nem is csak érintette volna a gyönyör partjait. A gondolatra mosoly kúszik a szája szegletébe, de aztán újra elkomorodik.*
~Mit művelsz, Kharasshi?~
*Furcsa érzések keverednek benne. Sajnálja ezt a lányt, akit a fiatalsága és a tapasztalatlansága a markába sodort, ugyanakkor mindennél jobban vágyja előszólítani belőle azt a kívánatosan vad természetet, amit elvei ezeddig elnyomtak. Nem tudja levetkőzni a gyűlöletet sem, ami a zsigereiben ég a fajtája iránt, sem pedig megmagyarázni azt a különös vonzalmat, ami újra és újra vágyát lobbantja.
Óvatosan lehúzza a lány csizmáit és a takaró alá igazítja a lábait. Körültekint a szobában, de nem igazán van még viszonylagos kényelmet ígérő hely sem, ahol ő is átadhatná magát a pihenésnek. Így aztán letelepszik maga is az ágyra. Olyan békés most ez a csend, amit csak a nőstény szuszogása tör meg. Vajon hogy változik majd a barna tekintet, mikor felébredvén reá pillant? Ez a gondlat simítja szemeire láthatatlan tenyerét s vonja magával a pihenés könnyed ölére.*
2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-18 08:32:32
Üzenet elküldve: 2015-07-18 08:32:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Szinte végtelennek tűnik az a csók. Az a belső hang biztosan szajkózni kezdi majd, már megint mekkora bakot lőtt, hogy elcsábult, ám most nem nehezednek rá efféle gondolatok. Egy kis időre elfeledkezett mindenről, talán az elcsigázottság miatt, talán mert mélyen bujkáló ösztönöket szólongat a mélységi.
Kissé kábán tekint vissza a hímre, miután ajkaik elválnak egymástól, mint aki most ébredt egy különös álomból. Az eddig erősen szorongatott tőrt könnyedén el lehet venni a mélységi vérétől vöröslő kezéből.
A félelem ennyi idő alatt, és ennyitől még nem tűnt meg, és máris megpróbálja átvenni az uralmat a lány elméjébe, de az elsuttogott szavak az értetlenségnek adnak erőt. Megint miféle kegyetlen játékot űz vele a mélységi? Ráadásul minden korábbi reménytelensége ellenére mégis szabadul. Tekintetével követi a hímet, miközben lassan felül az ágyon. Csupán a már megszokott hűvös, parancsoló hang az, ami kijózanítja.
Ahogy végig néz magán, csak most tudatosul benne, hogy nem csak kezén vöröslik a vér, ahogy csak most érzi meg igazán, az iménti jelenet teljesen elhasználta maradék erejét. Az elcsigázottak lassúságával kel fel, ledobja magáról inge maradékát, majd neki lát, hogy lemossa magáról a vért. Semmi csípős megjegyzés, semmi maró gúny, egy hangot sem hallani felőle, a kapott ingbe is némán bújik bele.
Most már semmi problémája nem akad az evéssel, és csak önuralma maradéka tartja vissza attól, hogy ne vesse rá magát puszta kézzel az ételre. Mindazonáltal az evés tempóját nem fogja vissza, pillanatok alatt eltünteti a maga adagját, és nem érdekli, hogy ezzel leleplezi, mennyire gyötörte már az éhség, vagy milyen jót mulathat rajta kínzója. Az elcsigázottságnak arra szintjére jutott, amikor már csak kevés dolog érdekli, s ezek egyike, hogy végre ételhez juttassa sanyargatott szervezetét. A másik pedig, hogy pihenjen egyet. Befejezve az evést az ágyhoz indul, annyi erőt valahogy még összekapar, hogy nem szimplán rádőljön az ágyra, hanem normális módon lefeküdjön rá, igaz, azzal már nem bajlódott, hogy csizmáját ledobja magáról. A sötétség hamar elragadja elméjét, s pillanatok alatt ájulásszerű, álomtalan álomba húzza a kimerült elfet.*
*Szinte végtelennek tűnik az a csók. Az a belső hang biztosan szajkózni kezdi majd, már megint mekkora bakot lőtt, hogy elcsábult, ám most nem nehezednek rá efféle gondolatok. Egy kis időre elfeledkezett mindenről, talán az elcsigázottság miatt, talán mert mélyen bujkáló ösztönöket szólongat a mélységi.
Kissé kábán tekint vissza a hímre, miután ajkaik elválnak egymástól, mint aki most ébredt egy különös álomból. Az eddig erősen szorongatott tőrt könnyedén el lehet venni a mélységi vérétől vöröslő kezéből.
A félelem ennyi idő alatt, és ennyitől még nem tűnt meg, és máris megpróbálja átvenni az uralmat a lány elméjébe, de az elsuttogott szavak az értetlenségnek adnak erőt. Megint miféle kegyetlen játékot űz vele a mélységi? Ráadásul minden korábbi reménytelensége ellenére mégis szabadul. Tekintetével követi a hímet, miközben lassan felül az ágyon. Csupán a már megszokott hűvös, parancsoló hang az, ami kijózanítja.
Ahogy végig néz magán, csak most tudatosul benne, hogy nem csak kezén vöröslik a vér, ahogy csak most érzi meg igazán, az iménti jelenet teljesen elhasználta maradék erejét. Az elcsigázottak lassúságával kel fel, ledobja magáról inge maradékát, majd neki lát, hogy lemossa magáról a vért. Semmi csípős megjegyzés, semmi maró gúny, egy hangot sem hallani felőle, a kapott ingbe is némán bújik bele.
Most már semmi problémája nem akad az evéssel, és csak önuralma maradéka tartja vissza attól, hogy ne vesse rá magát puszta kézzel az ételre. Mindazonáltal az evés tempóját nem fogja vissza, pillanatok alatt eltünteti a maga adagját, és nem érdekli, hogy ezzel leleplezi, mennyire gyötörte már az éhség, vagy milyen jót mulathat rajta kínzója. Az elcsigázottságnak arra szintjére jutott, amikor már csak kevés dolog érdekli, s ezek egyike, hogy végre ételhez juttassa sanyargatott szervezetét. A másik pedig, hogy pihenjen egyet. Befejezve az evést az ágyhoz indul, annyi erőt valahogy még összekapar, hogy nem szimplán rádőljön az ágyra, hanem normális módon lefeküdjön rá, igaz, azzal már nem bajlódott, hogy csizmáját ledobja magáról. A sötétség hamar elragadja elméjét, s pillanatok alatt ájulásszerű, álomtalan álomba húzza a kimerült elfet.*
2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-18 01:06:19
Üzenet elküldve: 2015-07-18 01:06:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A nőstény ellenáll. Minden kéjes kis játékot leráz magáról. A félelem és a kétségbeesés túlságosan lefoglalják. De már fogytán az ereje, s ha a test az ereje végén jár, az elme pedig nem lát kiutat, abban a pillanatban az ösztönök ősi törvényei veszik át a gyeplőt. Nem azt várja, hogy a fakóvérű feladja. Azt akarja, hogy meghallja azt a hangot, azt az elemi mozgató erőt, ami nagyon is összeköti őket. Kell hozzá az a pillanatnyi csend a semmi határán, mint amikor a haldokló vonásai kisimulnak, mert utolsó gondolatával megérti a világegyetem minden kuszaságát. Elmosolyodik magán, mint egy ostoba bolondon, hogy miért is nem látta eddig a nyilvánvalót. Eddig a pillanatig akarja gyötörni a lányt. A végsőkig. Már-már úgy tűnik, nem most lesz az a varázsos esemény, amikor is megérzi a bátortalan viszonzást. A nőstény visszacsókol, mi több elmerül a szenvedélyben, s megmutatja magát az a tűz, ami oly nagyon Kharasshi kedvére volt már eddig is.
Végtelennek tűnik ez a vad harmónia, melyben egymás ajkára találtak. A mélységi már nem is érzi a fájdalmat, amit a torkának feszülő penge jelent, bár nyomán már mindkettejük mellkasát megfestette a vére. Nem mély a seb, de elég hozzá, hogy felszentelje első igazi csókjukat.
Mikor elválik ajka a lányétól, zihálva kap levegőért. Csillapítania kell magát, hogy tovább ne ragadja a vágy. Fakó szemeiben csak ez ragyog. Lassan nyúl a késéért és lefejti róla a nőstényke vértől síkos ujjait.*
- Látod, fakóvérű Ydriss, te is legyőzhetsz engem *suttogja.* - Az erőd nincs meg hozzá, de az ösztönös hatalmad igen.
*A szorítás enged és az uralkodó közelség is. Kharasshi felkel az ágyról és a holmija közül kendőt vesz elő, hogy felszíni seb vérzését elállítsa.*
- Mosakodj meg és egyél *mondja, de hangjába már visszatér a hűvös utasítás, nyoma sincs az iménti közvetlenségnek.* - Aztán pihenhetsz egy kicsit. Nem háborgatlak.
*A holmija közül előzúz egy fehér inget és az ágyra dobja.*
- Ezt felveheted.
*Bár nem volna ellenére a látvány, de fedetlen keblekkel mégsem járhat-kelhet a nőstény, mert hát az ő inge visszavonhatatlanul bevégezte a hím kezei között.*
*A nőstény ellenáll. Minden kéjes kis játékot leráz magáról. A félelem és a kétségbeesés túlságosan lefoglalják. De már fogytán az ereje, s ha a test az ereje végén jár, az elme pedig nem lát kiutat, abban a pillanatban az ösztönök ősi törvényei veszik át a gyeplőt. Nem azt várja, hogy a fakóvérű feladja. Azt akarja, hogy meghallja azt a hangot, azt az elemi mozgató erőt, ami nagyon is összeköti őket. Kell hozzá az a pillanatnyi csend a semmi határán, mint amikor a haldokló vonásai kisimulnak, mert utolsó gondolatával megérti a világegyetem minden kuszaságát. Elmosolyodik magán, mint egy ostoba bolondon, hogy miért is nem látta eddig a nyilvánvalót. Eddig a pillanatig akarja gyötörni a lányt. A végsőkig. Már-már úgy tűnik, nem most lesz az a varázsos esemény, amikor is megérzi a bátortalan viszonzást. A nőstény visszacsókol, mi több elmerül a szenvedélyben, s megmutatja magát az a tűz, ami oly nagyon Kharasshi kedvére volt már eddig is.
Végtelennek tűnik ez a vad harmónia, melyben egymás ajkára találtak. A mélységi már nem is érzi a fájdalmat, amit a torkának feszülő penge jelent, bár nyomán már mindkettejük mellkasát megfestette a vére. Nem mély a seb, de elég hozzá, hogy felszentelje első igazi csókjukat.
Mikor elválik ajka a lányétól, zihálva kap levegőért. Csillapítania kell magát, hogy tovább ne ragadja a vágy. Fakó szemeiben csak ez ragyog. Lassan nyúl a késéért és lefejti róla a nőstényke vértől síkos ujjait.*
- Látod, fakóvérű Ydriss, te is legyőzhetsz engem *suttogja.* - Az erőd nincs meg hozzá, de az ösztönös hatalmad igen.
*A szorítás enged és az uralkodó közelség is. Kharasshi felkel az ágyról és a holmija közül kendőt vesz elő, hogy felszíni seb vérzését elállítsa.*
- Mosakodj meg és egyél *mondja, de hangjába már visszatér a hűvös utasítás, nyoma sincs az iménti közvetlenségnek.* - Aztán pihenhetsz egy kicsit. Nem háborgatlak.
*A holmija közül előzúz egy fehér inget és az ágyra dobja.*
- Ezt felveheted.
*Bár nem volna ellenére a látvány, de fedetlen keblekkel mégsem járhat-kelhet a nőstény, mert hát az ő inge visszavonhatatlanul bevégezte a hím kezei között.*
2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-17 19:53:17
Üzenet elküldve: 2015-07-17 19:53:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bármit is tesz a helyzete csak rosszabbá válik, mintha nem lenne kiút. Vagyis talán ha hagyna mindent, ha beletörődne az elkerülhetetlenbe, ám azzal saját természetét kellene azonnal, teljes mértékben megtagadnia. Erre pedig képtelen. Próbálna elhúzódni, de nincs merre menekülni, ereje híján a hím játszi könnyedséggel szegezi az ágyhoz már a súlyával is. Csuklóját is eleven bilincskét tartja a mélységi erős keze, még kevesebb teret és ezáltal esélyt adva a szabadulásnak, mit újra megkísérel, mikor a sötételf csípője még inkább az ölének feszül.
A suttogásra szinte a hideg rázza, és mintha valamiféle hipnotikus parancs lett volna, nem mozdul, mikor a mélységi elengedi. Most, talán most menekülhetne, talán sikerülne a szabadulás, csak ügyesnek kell lennie, és mégsem mozdul, csupán megremeg a hím érintésétől, amint végig vándorol karján, egészen kebléig. De ahogy a hipnózist is megtöri a csettintés hangja, mintha a szakadó hang lenne ennek a jelen megfelelője, mondhatni feleszmél az elf, és ismét szabadulni próbál. Karjai már mozdulnak is, hogy a mélységi felé kapjon, de ez is hamvaiban holt próbálkozás csupán, pillanatokon belül ismét csuklóin érzi Kharasshi szorítását.
Szíve vad ütemben ver, szapora lélegzete miatt mellkasa apró, de gyors mozdulatokkal emelkedik és süllyed, mind a harag és a félelem egybemosódása szülte. Mintha ez nem lenne elég, a lány riadtan figyeli, amint a mélységi máris folytatja, amiért a ruhát tépte. Előbb csókkal illeti keblét, amit egy harapás követ, majd egy újabb csók, és ez így folytatódik, míg ajkaival körbevándorol domborulatán, mit végül középre érve incselkedve zár le.
Azt mindig is tudta magáról, hogy kicsit kilógott a sorból, és nem csak azért, mert elfhez mérten is sok időt töltött a vadonban, társaitól távol, és ha nem a fák között kóborolt, akkor is gyakorta inkább állataival törődött. Vérmérséklete is hevesebbnek bizonyult az átlagéhoz képest, és ennek újfent meg kell innia a levét. Ugyanis az efféle játszadozás nem lenne ellenére, egyáltalán nem - más körülmények között, nagyon más körülmények között. Az akaratlan gondolat azonban már megszületett, és ha nem is ez zakatol a leghangosabban a hegyesfülű elméjében, ott duruzsol bosszantóan a háttérben. Immár, ha nem is kiegyenlített erőviszonyok mellett, kétféle inger munkálkodik benne, és ez a kettősség csak egy újabb nagy taszajtás az őrjítő kétségbeesés felé.
Utolsó reménye, hogy legalább szavaival sikerül eltántorítania, vagy legalább lebizonytalanítani a hímet, végül nem segítenek. A remény hal meg utoljára, de meghal - mintha egy másik élet lett volna, amikor ezt a viccelődést hallotta a kereskedőktől, ám most bebizonyosodott számára, mennyire igaz. A vágyaiba, a gondolataiba, a lázálmaiba. Nyíltan beismeri - s így annál rosszabb neki. A pánik újabb, eddig leghevesebb szabadulási kísérletét hozza - csak ereje nem maradt már hozzá. A kegyelemdöfést pedig a néma ígérettel biztosított finom harapás adja meg, halkan, kétségbeesetten nyög fel. Agya még lázasan kutatna kiút után, de a félelem már túlságosan elhomályosítja gondolatait, teste pedig már teljesen kimerült.
Csupán arra eszmél fel, mikor már a tenyerében érzi a tőr markolatát. Nem tudatos, tisztán ösztönös a mozdulat, amivel a hím torkához szorítja a pengét, hogy még vért is fakasszon, ám annyira még józan maradt, hogy ne próbálja mélyebbre nyomni. Életben kell hagynia a mélységit, még szüksége van rá. Reszkető kézzel tartja a tőrt, miközben szemében ott lángol a harag és kétségbeesés édes egyvelege.
Ajkuk elkerülhetetlenül egybeforr. Tiltakoznia kellene, ellenállnia, visszakoznia - de mennyivel könnyebb lenne, ha ez is olyan erőszakos lenne, mint a hím kegyetlen természete. De nem, még ennyit sem hagy neki, újabb alattomos kelepcét állított neki, s hiába próbál ellenállni, a kísértés, a csábítás erősebb, s lassan viszonozza a csókot, előbb csak bizonytalanul, majd a pillanatnyi kábaság miatt vérének engedve egyre forróbban.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bármit is tesz a helyzete csak rosszabbá válik, mintha nem lenne kiút. Vagyis talán ha hagyna mindent, ha beletörődne az elkerülhetetlenbe, ám azzal saját természetét kellene azonnal, teljes mértékben megtagadnia. Erre pedig képtelen. Próbálna elhúzódni, de nincs merre menekülni, ereje híján a hím játszi könnyedséggel szegezi az ágyhoz már a súlyával is. Csuklóját is eleven bilincskét tartja a mélységi erős keze, még kevesebb teret és ezáltal esélyt adva a szabadulásnak, mit újra megkísérel, mikor a sötételf csípője még inkább az ölének feszül.
A suttogásra szinte a hideg rázza, és mintha valamiféle hipnotikus parancs lett volna, nem mozdul, mikor a mélységi elengedi. Most, talán most menekülhetne, talán sikerülne a szabadulás, csak ügyesnek kell lennie, és mégsem mozdul, csupán megremeg a hím érintésétől, amint végig vándorol karján, egészen kebléig. De ahogy a hipnózist is megtöri a csettintés hangja, mintha a szakadó hang lenne ennek a jelen megfelelője, mondhatni feleszmél az elf, és ismét szabadulni próbál. Karjai már mozdulnak is, hogy a mélységi felé kapjon, de ez is hamvaiban holt próbálkozás csupán, pillanatokon belül ismét csuklóin érzi Kharasshi szorítását.
Szíve vad ütemben ver, szapora lélegzete miatt mellkasa apró, de gyors mozdulatokkal emelkedik és süllyed, mind a harag és a félelem egybemosódása szülte. Mintha ez nem lenne elég, a lány riadtan figyeli, amint a mélységi máris folytatja, amiért a ruhát tépte. Előbb csókkal illeti keblét, amit egy harapás követ, majd egy újabb csók, és ez így folytatódik, míg ajkaival körbevándorol domborulatán, mit végül középre érve incselkedve zár le.
Azt mindig is tudta magáról, hogy kicsit kilógott a sorból, és nem csak azért, mert elfhez mérten is sok időt töltött a vadonban, társaitól távol, és ha nem a fák között kóborolt, akkor is gyakorta inkább állataival törődött. Vérmérséklete is hevesebbnek bizonyult az átlagéhoz képest, és ennek újfent meg kell innia a levét. Ugyanis az efféle játszadozás nem lenne ellenére, egyáltalán nem - más körülmények között, nagyon más körülmények között. Az akaratlan gondolat azonban már megszületett, és ha nem is ez zakatol a leghangosabban a hegyesfülű elméjében, ott duruzsol bosszantóan a háttérben. Immár, ha nem is kiegyenlített erőviszonyok mellett, kétféle inger munkálkodik benne, és ez a kettősség csak egy újabb nagy taszajtás az őrjítő kétségbeesés felé.
Utolsó reménye, hogy legalább szavaival sikerül eltántorítania, vagy legalább lebizonytalanítani a hímet, végül nem segítenek. A remény hal meg utoljára, de meghal - mintha egy másik élet lett volna, amikor ezt a viccelődést hallotta a kereskedőktől, ám most bebizonyosodott számára, mennyire igaz. A vágyaiba, a gondolataiba, a lázálmaiba. Nyíltan beismeri - s így annál rosszabb neki. A pánik újabb, eddig leghevesebb szabadulási kísérletét hozza - csak ereje nem maradt már hozzá. A kegyelemdöfést pedig a néma ígérettel biztosított finom harapás adja meg, halkan, kétségbeesetten nyög fel. Agya még lázasan kutatna kiút után, de a félelem már túlságosan elhomályosítja gondolatait, teste pedig már teljesen kimerült.
Csupán arra eszmél fel, mikor már a tenyerében érzi a tőr markolatát. Nem tudatos, tisztán ösztönös a mozdulat, amivel a hím torkához szorítja a pengét, hogy még vért is fakasszon, ám annyira még józan maradt, hogy ne próbálja mélyebbre nyomni. Életben kell hagynia a mélységit, még szüksége van rá. Reszkető kézzel tartja a tőrt, miközben szemében ott lángol a harag és kétségbeesés édes egyvelege.
Ajkuk elkerülhetetlenül egybeforr. Tiltakoznia kellene, ellenállnia, visszakoznia - de mennyivel könnyebb lenne, ha ez is olyan erőszakos lenne, mint a hím kegyetlen természete. De nem, még ennyit sem hagy neki, újabb alattomos kelepcét állított neki, s hiába próbál ellenállni, a kísértés, a csábítás erősebb, s lassan viszonozza a csókot, előbb csak bizonytalanul, majd a pillanatnyi kábaság miatt vérének engedve egyre forróbban.*
2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-17 12:02:29
Üzenet elküldve: 2015-07-17 12:02:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Fáradtságában már itt helyben, a kádban is képes lenne elaludni, kényelmesen, biztonságban, és eszébe sem jutna, hogy esetleg mire felkel a hím ne legyen itt, avagy, hogy már ne is keljen fel... Miért is jutna eszébe? Dryyx és Narii, ha lehet ilyet mondani, nagyjából most váltak eggyé, véglegesen egymástól legfeljebb a halál útján elválaszthatóvá. Legalábbis egyikük halálával biztosan...
Gondolataiba és a kellemetességbe süllyedve kezdi lassan, nagyon lassan érzékelni, hogy igenbizony, az a forró már eléggé nem forró, és valóban ideje megejteni a mosakodós részt is. Igen, ha az ázás nem is lett volna eléggé fájdalmas, ez a rész már biztosan rejteget néhány felszisszenést, vagy "au"-t, de azon felül nem hiszem, hogy túlságosan nagyon megszenvednének a dologgal. A kádból távozván egy ideig még szárítkozik meztelenül a szobában sétálgatva, de ahogy a hím az ágyba veti magát, kisvártatva a nőstény is követi oda. S valóban, mellkasára fekteti fejét, lábát pedig átveti rajta, s egy ideig még hallgatja a hím szuszogását. Egy idő után ebbe a hallgatózásba alszik bele, és végre most először tudja, hogy nem fogják rémálmok gyötörni.*
*Fáradtságában már itt helyben, a kádban is képes lenne elaludni, kényelmesen, biztonságban, és eszébe sem jutna, hogy esetleg mire felkel a hím ne legyen itt, avagy, hogy már ne is keljen fel... Miért is jutna eszébe? Dryyx és Narii, ha lehet ilyet mondani, nagyjából most váltak eggyé, véglegesen egymástól legfeljebb a halál útján elválaszthatóvá. Legalábbis egyikük halálával biztosan...
Gondolataiba és a kellemetességbe süllyedve kezdi lassan, nagyon lassan érzékelni, hogy igenbizony, az a forró már eléggé nem forró, és valóban ideje megejteni a mosakodós részt is. Igen, ha az ázás nem is lett volna eléggé fájdalmas, ez a rész már biztosan rejteget néhány felszisszenést, vagy "au"-t, de azon felül nem hiszem, hogy túlságosan nagyon megszenvednének a dologgal. A kádból távozván egy ideig még szárítkozik meztelenül a szobában sétálgatva, de ahogy a hím az ágyba veti magát, kisvártatva a nőstény is követi oda. S valóban, mellkasára fekteti fejét, lábát pedig átveti rajta, s egy ideig még hallgatja a hím szuszogását. Egy idő után ebbe a hallgatózásba alszik bele, és végre most először tudja, hogy nem fogják rémálmok gyötörni.*
2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-17 10:18:02
Üzenet elküldve: 2015-07-17 10:18:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Már most húzódik a friss varrat, ahogy ezt az erőtlen ellenállást legyűri. A logika azt diktálná, hogy hagyja későbbre a dolgot. Ám a mélységi lélekben a logikát vajmi könnyen felülírja a szenvedély. A fájdalom pedig régi társa fajtájánál a kéjnek. Afrodiziákum, ami csak tovább korbácsolja a vágyakat, melyek egyre inkább mákonyos ködbe borítják Kharasshi tudatát.
A barna szemek vad fényei elégedett vigyort csalnak az arcára, teste önkéntelenül mozdul újra, hogy csípője még szorosabban feszüljön a lányéhoz. A szabadulási kísérlet vergődése csak olaj a tűzre, s amúgy is könnyen erejét szegi, már csak súlya végett is. Metsző gúny. Szintén vérének húrjait pendíti, hiszen nőstényeik éles nyelve a legbensőségesebb pillanatban is képes ostorozni. Talán ettől olyan vérforraló bestia az összes.
Kharasshi elengedi a csuklókat.*
- Nyughass *suttogja.
Tenyerei mohó simítással haladnak végig a lány karján, keblein. Reccsenve szakad az anyag, ahogy Ydriss inge megadja magát. Ha a szabadon engedett karok zavaró ellenállásra ragadtatnák magukat, hát újból az ágynak feszíti őket, ha viszont nem, akkor tenyerei végigsimítanak a zsenge idomok kívánatos ívén, kiváltképp legérzékenyebb tájékukat.
A zaklatottan pihegő mellkas fölé hajol és Ydriss keblének tövébe csókol, aztán harap, s ismét apró csókokat hint a harapás helyére, szinte már gondoskodó gyengédséggel. Így járja körbe a csodás idomot, s hajol végül rózsája fölé. Csókkal illeti.*
- A vágyaimba, a gondolataimba *suttogja, de aztán kivár, hogy a kéjelgése ritmusa előrejelezte harapás sajgó ígérete ott lebegjen felette* -, a lázálmaimba.
*Fogai közé kaparintja a fakóvérű keblének ékét, de épp csak ízelítőt serkent a fájdalomból, mely inkább érzéki, mint kellemetlen. Sóhajtva emelkedik fel róla, mint egy keselyű, mely még nem végzett a lakomával. Elővonja a tőrét és Ydriss kezébe szorítja.*
- Kérlek *szól csöpögő gúnnyal a mélyen zengő bariton, s emeli az állát. Kivár egy darabig, majd pengével a torkán vagy anélkül a lányhoz hajol. Csókja lassú és van benne valami szörnyen kéjes, ami az ösztönök nyelvén suttog igéző erővel. Nem mohó és nem követelő, ősi tűzzel szólít, mely arra hajt, hogy a másik visszacsókoljon.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Már most húzódik a friss varrat, ahogy ezt az erőtlen ellenállást legyűri. A logika azt diktálná, hogy hagyja későbbre a dolgot. Ám a mélységi lélekben a logikát vajmi könnyen felülírja a szenvedély. A fájdalom pedig régi társa fajtájánál a kéjnek. Afrodiziákum, ami csak tovább korbácsolja a vágyakat, melyek egyre inkább mákonyos ködbe borítják Kharasshi tudatát.
A barna szemek vad fényei elégedett vigyort csalnak az arcára, teste önkéntelenül mozdul újra, hogy csípője még szorosabban feszüljön a lányéhoz. A szabadulási kísérlet vergődése csak olaj a tűzre, s amúgy is könnyen erejét szegi, már csak súlya végett is. Metsző gúny. Szintén vérének húrjait pendíti, hiszen nőstényeik éles nyelve a legbensőségesebb pillanatban is képes ostorozni. Talán ettől olyan vérforraló bestia az összes.
Kharasshi elengedi a csuklókat.*
- Nyughass *suttogja.
Tenyerei mohó simítással haladnak végig a lány karján, keblein. Reccsenve szakad az anyag, ahogy Ydriss inge megadja magát. Ha a szabadon engedett karok zavaró ellenállásra ragadtatnák magukat, hát újból az ágynak feszíti őket, ha viszont nem, akkor tenyerei végigsimítanak a zsenge idomok kívánatos ívén, kiváltképp legérzékenyebb tájékukat.
A zaklatottan pihegő mellkas fölé hajol és Ydriss keblének tövébe csókol, aztán harap, s ismét apró csókokat hint a harapás helyére, szinte már gondoskodó gyengédséggel. Így járja körbe a csodás idomot, s hajol végül rózsája fölé. Csókkal illeti.*
- A vágyaimba, a gondolataimba *suttogja, de aztán kivár, hogy a kéjelgése ritmusa előrejelezte harapás sajgó ígérete ott lebegjen felette* -, a lázálmaimba.
*Fogai közé kaparintja a fakóvérű keblének ékét, de épp csak ízelítőt serkent a fájdalomból, mely inkább érzéki, mint kellemetlen. Sóhajtva emelkedik fel róla, mint egy keselyű, mely még nem végzett a lakomával. Elővonja a tőrét és Ydriss kezébe szorítja.*
- Kérlek *szól csöpögő gúnnyal a mélyen zengő bariton, s emeli az állát. Kivár egy darabig, majd pengével a torkán vagy anélkül a lányhoz hajol. Csókja lassú és van benne valami szörnyen kéjes, ami az ösztönök nyelvén suttog igéző erővel. Nem mohó és nem követelő, ősi tűzzel szólít, mely arra hajt, hogy a másik visszacsókoljon.*
2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-16 20:14:36
Üzenet elküldve: 2015-07-16 20:14:36
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*A hím elégedett a válasszal amit kapott, nem is várt volna többet, s nem is volt semmi szükség szavakra, csak tudnia kellett, hogy a nőstény felfogta mindannak súlyát, amit elmondott az imént, s olybá tűnik, hogy Narii nagyon is tudatában van annak, hogy Dryyxhez milyen viszony is fogja fűzni a jövőben.
Ehhez mérten elégedetten dől hátra a forró vízben, s öleli magához a nőstényt. Kifejezetten kellemes számára a helyzet, hogy a meztelen nővel az ölében, egy dézsa forró vízben hesszelhet úgy, hogy a világon senki sem zavarja őket, senki nem fog közbelépni. Kizárták a világot a szobából, s bár tudatában van annak, hogy a világ akkor is ott lesz, amikor majd kilépnek az ajtón, elvégre nem tűnik el, sem az őt kínzó démonok, akkor is örül annak a pár lopott órának, amit ebben a kényelmes, nyugodt állapotban tölthet el. Elvégre úgy érzi, ennyit megérdemel azok után, amin a múltban keresztülment. Mondhatni ez a legkevesebb, amit a Sors kiutalhat neki, vagy legalábbis első részletnek tökéletesen megfelel. Mert az ő nézőpontja szerint a világ tartozik neki, nem is kevéssel, s az élete nem elég hosszú ahhoz, hogy mindent törleszteni tudjon.
Ha elég időt töltöttek már így, s a víz is kezd lehűlni, akkor hozzá is foghatnak a mosakodásnak, meg a szárítkozásnak, ami esetükben lehet, hogy kissé hosszadalmasabb procedúra lesz, köszönhetően az egymásnak okozott sérüléseknek.
Ha pedig mindezzel végeztek, akkor a hím kényelmesen elnyúlik az ágyon, és hagyja Nariinak, hogy a mellkasára borulva pihenjen, sőt mi több, még át is öleli a nőstényt. Annyira fáradt, hogy elég egy fertályóra ahhoz, hogy mély, álomtalan álomba zuhanjon, ami esetében kifejezetten szerencsésnek minősül.*
*A hím elégedett a válasszal amit kapott, nem is várt volna többet, s nem is volt semmi szükség szavakra, csak tudnia kellett, hogy a nőstény felfogta mindannak súlyát, amit elmondott az imént, s olybá tűnik, hogy Narii nagyon is tudatában van annak, hogy Dryyxhez milyen viszony is fogja fűzni a jövőben.
Ehhez mérten elégedetten dől hátra a forró vízben, s öleli magához a nőstényt. Kifejezetten kellemes számára a helyzet, hogy a meztelen nővel az ölében, egy dézsa forró vízben hesszelhet úgy, hogy a világon senki sem zavarja őket, senki nem fog közbelépni. Kizárták a világot a szobából, s bár tudatában van annak, hogy a világ akkor is ott lesz, amikor majd kilépnek az ajtón, elvégre nem tűnik el, sem az őt kínzó démonok, akkor is örül annak a pár lopott órának, amit ebben a kényelmes, nyugodt állapotban tölthet el. Elvégre úgy érzi, ennyit megérdemel azok után, amin a múltban keresztülment. Mondhatni ez a legkevesebb, amit a Sors kiutalhat neki, vagy legalábbis első részletnek tökéletesen megfelel. Mert az ő nézőpontja szerint a világ tartozik neki, nem is kevéssel, s az élete nem elég hosszú ahhoz, hogy mindent törleszteni tudjon.
Ha elég időt töltöttek már így, s a víz is kezd lehűlni, akkor hozzá is foghatnak a mosakodásnak, meg a szárítkozásnak, ami esetükben lehet, hogy kissé hosszadalmasabb procedúra lesz, köszönhetően az egymásnak okozott sérüléseknek.
Ha pedig mindezzel végeztek, akkor a hím kényelmesen elnyúlik az ágyon, és hagyja Nariinak, hogy a mellkasára borulva pihenjen, sőt mi több, még át is öleli a nőstényt. Annyira fáradt, hogy elég egy fertályóra ahhoz, hogy mély, álomtalan álomba zuhanjon, ami esetében kifejezetten szerencsésnek minősül.*
2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-16 16:33:29
Üzenet elküldve: 2015-07-16 16:33:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Meglepi a mozdulat, mellyel a hím elkapja csuklóját, de csak mert nem számított rá. Öreg hiba, ha egy mélységi nem számít valamire és még meg is lepődik, de most éppen olyan pillanatokat élnek át, amelyben természetesnek hathat egy kisebb ijedtség. A hím szavai is éppen ennyire tűnnek maguktól értetődőnek, már nem tartalmuk, hanem kimondásuk. Jogosan kér, vagy vár el ilyesféle dolgokat Dryyx, főleg mindazok után, amin átment, azonban Narii már a forgatagon is felismerte, hogy ezzel a hímmel nem lesz könnyű dolga, mitöbb, Dryyx sosem fog neki térdelni vagy megalázkodni, és nem is fogja soha eltűrni, hogy kutyaként bánjanak vele. Nariina bolond lenne, ha ezt elfelejtené, és ennek fényében tükröződik bíborszín tekintetében elhatározottság, ahogy bólint a hím szavaira. Nem érzi, hogy különösebb problémájuk adódhatna, akár most, akár a jövőben ilyen téren, mert Nariina kifejezetten képes arra, hogy társának tekintse a hímet, ha nem is _teljesen_ egyenrangú félnek, de nagyjából, és kis vonakodással ugyan, de vele egy szinten lévőnek. Ezt ugyan még magának is nehezen ismeri be, de kénytelen lesz előbb-utóbb beletörődni, hogy bizony, más időket élnek, Dryyx pedig semmilyen szempontból nem egy egyszerű és hétköznapi mélységi hím, így mindenféle fellengzősködés, vagy számára kellemetlen hangnemért akár még Narii is megütheti a bokáját. Egy elégedett sóhajjal simul a hím karjaiba, és immáron, hogy letudták a kifejezetten kellemetlen témákat, akár élvezhetik is egymás és a forró fürdő biztosította pihentető légkört.*
*Meglepi a mozdulat, mellyel a hím elkapja csuklóját, de csak mert nem számított rá. Öreg hiba, ha egy mélységi nem számít valamire és még meg is lepődik, de most éppen olyan pillanatokat élnek át, amelyben természetesnek hathat egy kisebb ijedtség. A hím szavai is éppen ennyire tűnnek maguktól értetődőnek, már nem tartalmuk, hanem kimondásuk. Jogosan kér, vagy vár el ilyesféle dolgokat Dryyx, főleg mindazok után, amin átment, azonban Narii már a forgatagon is felismerte, hogy ezzel a hímmel nem lesz könnyű dolga, mitöbb, Dryyx sosem fog neki térdelni vagy megalázkodni, és nem is fogja soha eltűrni, hogy kutyaként bánjanak vele. Nariina bolond lenne, ha ezt elfelejtené, és ennek fényében tükröződik bíborszín tekintetében elhatározottság, ahogy bólint a hím szavaira. Nem érzi, hogy különösebb problémájuk adódhatna, akár most, akár a jövőben ilyen téren, mert Nariina kifejezetten képes arra, hogy társának tekintse a hímet, ha nem is _teljesen_ egyenrangú félnek, de nagyjából, és kis vonakodással ugyan, de vele egy szinten lévőnek. Ezt ugyan még magának is nehezen ismeri be, de kénytelen lesz előbb-utóbb beletörődni, hogy bizony, más időket élnek, Dryyx pedig semmilyen szempontból nem egy egyszerű és hétköznapi mélységi hím, így mindenféle fellengzősködés, vagy számára kellemetlen hangnemért akár még Narii is megütheti a bokáját. Egy elégedett sóhajjal simul a hím karjaiba, és immáron, hogy letudták a kifejezetten kellemetlen témákat, akár élvezhetik is egymás és a forró fürdő biztosította pihentető légkört.*
2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:38:46
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:38:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Yarrod //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Bolondnak érzi magát, hogy ilyen hamar képes volt egy férfi karjaiba vetni magát. Egy külső szemlélőnek most nem lehet egyéb egy utcalánynál, ki csak holmi juttatásért hajlandó megosztani ezzel a szőkével az éjszakát, de ez nincs így. Elsőnek valóban csak egy pénzszerzési lehetőség volt számára. Egy jól megszervezett kis jóslatot habogott volna el, minek végén tömöttebb erszénnyel távozik is, s útjaik nem keresztezték volna ily szenvedélyesen egymást. Ennek ellenére a pár arannyal és egy kis bűntudattal mégis feljött ide, mert valami olyan ragadta meg Yarrodban, mit még soha nem érzett senki iránt. Már előre érzi a reggel okozta kínt, hogy ki kell engednie maga mellől, hogy amaz elindulhasson a kis kalandján. Furcsán hat rá az érzés, hogy mennyire fájó gondolatként éli meg, hogy tán utána többé nem is látják egymást.
A gondolatot végül hamar kizavarja fejéből a férfi kósza kis megjegyzésével, mit halk kacaj nélkül nem is tud megállni.*
- Varanggyá nem változtatnálak. Talán inkább macska vagy valami kutya féle, hogy hasznodat is vehessem.
*Vigyorodik el kissé, majd a szó ismét csak belé fojtódik, mikor megkapja a megerősítést, hogy a férfi és épp olyan hatás alatt áll, mint ő maga. Ajkai közül fel is tör a vágyakozó sóhaj, ahogy mindkét kezével felsimít a szaporán emelkedő, s süllyedő mellkason, hogy az azt fedő ing gombjairól gondoskodhasson.*
- Kötelezni. *Húzza össze szemeit hamiskásan, ahogy az anyag alá simítva cirógat bőrére, hogy az inget letúrhassa róla. Amint az anyag földet ér szemeit lehunyva hajol le, hogy bőrét forró csókokkal hinthesse.* Honnan tudod, hogy valójában nem egy vérmes nőszemély vagyok, aki igenis minden áron csak arra törekszik, hogy megszerezzen magának ma éjszakára. Egy olyan nő, aki nem fogadja el a nemet.
*Kuncog fel halkan, majd amint az izmos karok a combjai alá fognak készségesen ölel is Yarrod nyakára. Lopva az ágy felé pillant, majd halovány mosollyal emeli vissza tekintetét a szőkére. Ajkait ismét a férfiéra tapasztja, hogy biztosítsa afelől, hogy ma éjszaka valóban az övé lesz, ellenkezést semmi iránt nem fog tanúsítani.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Bolondnak érzi magát, hogy ilyen hamar képes volt egy férfi karjaiba vetni magát. Egy külső szemlélőnek most nem lehet egyéb egy utcalánynál, ki csak holmi juttatásért hajlandó megosztani ezzel a szőkével az éjszakát, de ez nincs így. Elsőnek valóban csak egy pénzszerzési lehetőség volt számára. Egy jól megszervezett kis jóslatot habogott volna el, minek végén tömöttebb erszénnyel távozik is, s útjaik nem keresztezték volna ily szenvedélyesen egymást. Ennek ellenére a pár arannyal és egy kis bűntudattal mégis feljött ide, mert valami olyan ragadta meg Yarrodban, mit még soha nem érzett senki iránt. Már előre érzi a reggel okozta kínt, hogy ki kell engednie maga mellől, hogy amaz elindulhasson a kis kalandján. Furcsán hat rá az érzés, hogy mennyire fájó gondolatként éli meg, hogy tán utána többé nem is látják egymást.
A gondolatot végül hamar kizavarja fejéből a férfi kósza kis megjegyzésével, mit halk kacaj nélkül nem is tud megállni.*
- Varanggyá nem változtatnálak. Talán inkább macska vagy valami kutya féle, hogy hasznodat is vehessem.
*Vigyorodik el kissé, majd a szó ismét csak belé fojtódik, mikor megkapja a megerősítést, hogy a férfi és épp olyan hatás alatt áll, mint ő maga. Ajkai közül fel is tör a vágyakozó sóhaj, ahogy mindkét kezével felsimít a szaporán emelkedő, s süllyedő mellkason, hogy az azt fedő ing gombjairól gondoskodhasson.*
- Kötelezni. *Húzza össze szemeit hamiskásan, ahogy az anyag alá simítva cirógat bőrére, hogy az inget letúrhassa róla. Amint az anyag földet ér szemeit lehunyva hajol le, hogy bőrét forró csókokkal hinthesse.* Honnan tudod, hogy valójában nem egy vérmes nőszemély vagyok, aki igenis minden áron csak arra törekszik, hogy megszerezzen magának ma éjszakára. Egy olyan nő, aki nem fogadja el a nemet.
*Kuncog fel halkan, majd amint az izmos karok a combjai alá fognak készségesen ölel is Yarrod nyakára. Lopva az ágy felé pillant, majd halovány mosollyal emeli vissza tekintetét a szőkére. Ajkait ismét a férfiéra tapasztja, hogy biztosítsa afelől, hogy ma éjszaka valóban az övé lesz, ellenkezést semmi iránt nem fog tanúsítani.*
2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:26:21
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:26:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Semmi reakció, semmi hatás, mintha egy kőfalat dobálna kavicsokkal, annyi hatást ér el. Vagy mégsem? Aprócska jel csupán a kés csikordulása, de nem kerüli el a figyelmét. A lázálmok legalább egy kis kapaszkodót nyújthatnak, csak ki kell puhatolnia, miképp tudná felhasználni. Ám ezek felderítése máskorra maradnak. A mélységi lassan felé fordul, de nem csak azért, hogy újfent szavaival döfjön belé egy-egy tőrt. A lány próbál ellenállni, mikor a hím maga alá gyűri, de ez még kipihent állapotban is komoly kihívás lenne, már hogy egyáltalán esélye legyen tennie valamit, kimerülten, az éhségtől is legyengülten még szánalmas próbálkozásnak sem lehet igazán mondani a szabadulási kísérletét. A közvetlen veszély érzetétől a torkában dobog a szíve, ám mégsem kiutat próbál keresni lázasan, mert a helyzet csak további olajt önt a haragja tüzére.
Az öléssel sosem akadt problémája. A vadászaik elejtik a zsákmányt, mert szükségük van az élelemre, a szőrmére. Szélsőséges esetben a harcosaik végeznek a betolakodókkal, hogy elhárítsák a veszélyt, vagy üzenjenek a többi nyugalmukat háborgató balgáknak, jobb kétszer is meggondolni, megkockáztatják-e haláluk. De egyik sem élvezetből ontja ki az életet. Az elfnek pedig szembe kell néznie életében először azzal, hogy igen, a kezei közt lelt halál most édes ízt hagyna maga után. A gondolat több és maga a felismerés több mint ijesztő, és ezt most tökéletesen tükrözik a barna szemek.
A kanca lassú halálának képét azonban éppen időben lebegtetik meg előtte, hogy visszabillentse a nyeregbe a gyilkos indulatokat. Sokszor láthatta már szikrázó szemekkel a lányt, de ez most más, az indulatok mögött hideg elszántság lapul.*
- Ha ennyire siettetni akarod saját halálod, csak kérned kellene, s máris elmetszem a torkodat. *Mindezt hideg, metsző hangon közli a hímmel, ám a mélységi csak nem hagyja, hogy erőt merítsen újonnan megismert oldalából. Nyakán ott lüktet a harapás nyoma, de a rá hintett forró csók már különös, borzongató érzéssé változtatja, emlékeztetve a lányt milyen helyzetbe is került, és hogy a mélységi is egyre jobban élvezi a helyzetet. Újfent szabadulni próbál egész testével, de ez a próbálkozás sem jár több eredménnyel.*
- Nocsak, ennyire a vágyaid tárgyává vált egy fakóvérű, hogy nem tudsz szabadulni tőle? Máris a gondolataidba férkőztem? *Egy kétségbe esett odaszúrás, gúnnyal próbálja palástolni a menekülésre képtelenség szülte félelmet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Semmi reakció, semmi hatás, mintha egy kőfalat dobálna kavicsokkal, annyi hatást ér el. Vagy mégsem? Aprócska jel csupán a kés csikordulása, de nem kerüli el a figyelmét. A lázálmok legalább egy kis kapaszkodót nyújthatnak, csak ki kell puhatolnia, miképp tudná felhasználni. Ám ezek felderítése máskorra maradnak. A mélységi lassan felé fordul, de nem csak azért, hogy újfent szavaival döfjön belé egy-egy tőrt. A lány próbál ellenállni, mikor a hím maga alá gyűri, de ez még kipihent állapotban is komoly kihívás lenne, már hogy egyáltalán esélye legyen tennie valamit, kimerülten, az éhségtől is legyengülten még szánalmas próbálkozásnak sem lehet igazán mondani a szabadulási kísérletét. A közvetlen veszély érzetétől a torkában dobog a szíve, ám mégsem kiutat próbál keresni lázasan, mert a helyzet csak további olajt önt a haragja tüzére.
Az öléssel sosem akadt problémája. A vadászaik elejtik a zsákmányt, mert szükségük van az élelemre, a szőrmére. Szélsőséges esetben a harcosaik végeznek a betolakodókkal, hogy elhárítsák a veszélyt, vagy üzenjenek a többi nyugalmukat háborgató balgáknak, jobb kétszer is meggondolni, megkockáztatják-e haláluk. De egyik sem élvezetből ontja ki az életet. Az elfnek pedig szembe kell néznie életében először azzal, hogy igen, a kezei közt lelt halál most édes ízt hagyna maga után. A gondolat több és maga a felismerés több mint ijesztő, és ezt most tökéletesen tükrözik a barna szemek.
A kanca lassú halálának képét azonban éppen időben lebegtetik meg előtte, hogy visszabillentse a nyeregbe a gyilkos indulatokat. Sokszor láthatta már szikrázó szemekkel a lányt, de ez most más, az indulatok mögött hideg elszántság lapul.*
- Ha ennyire siettetni akarod saját halálod, csak kérned kellene, s máris elmetszem a torkodat. *Mindezt hideg, metsző hangon közli a hímmel, ám a mélységi csak nem hagyja, hogy erőt merítsen újonnan megismert oldalából. Nyakán ott lüktet a harapás nyoma, de a rá hintett forró csók már különös, borzongató érzéssé változtatja, emlékeztetve a lányt milyen helyzetbe is került, és hogy a mélységi is egyre jobban élvezi a helyzetet. Újfent szabadulni próbál egész testével, de ez a próbálkozás sem jár több eredménnyel.*
- Nocsak, ennyire a vágyaid tárgyává vált egy fakóvérű, hogy nem tudsz szabadulni tőle? Máris a gondolataidba férkőztem? *Egy kétségbe esett odaszúrás, gúnnyal próbálja palástolni a menekülésre képtelenség szülte félelmet.*
2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:24:34
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:24:34
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*A probléma csakugyan olyan természetű, amit Narii nem tud megoldani, a hímnek ezekkel a démonokkal mindenképpen egyedül kell megküzdenie, s vagy legyőzi őket végül, vagy belepusztul a próbálkozásba. Szerencsére nem is vár segítséget senkitől, legfőképpen egy mélységi nősténytől nem. Nem vár feloldozást, avagy kedves szavakat, nincs szüksége a másik empátiájára, a szánalmára meg aztán végképp nem. Pusztán annyiról van szó, hogy Narii kérdezett, a hím pedig válaszolt, s a véleménye szerint meglehetősen kielégítő választ sikerült adnia.
Az ajkaira lehelt csókot nincs ideje viszonozni, nem tart annyi ideig, ám, megragadja a nő mindkét csuklóját, s határozottan tartja, hogy ne húzódhasson el tőle. A mozdulatban egyébként semmi ellenséges nincs, sőt, az ő mércéjükkel mérve kifejezetten gyengédnek is hat, s a holt szemek mélyen a vészín szempárba néznek.*
-Soha ne árulj el! *suttogja, s ennél komolyabban nem mondhatna soha semmit. Nem is igazán kérés ez, inkább figyelmeztetésnek szánja, s közben a nőstény kezeit saját mellkasára helyezi.*
-Soha nem felejtek, és nem tudom, mi az a megbocsájtás. *teszi hozzá hasonló komolysággal.*
-A tiéd vagyok, de nem a játékszered. Emlékezz erre! *ezúttal ő csókolja meg a nőstényt, s még közelebb is húzza magához, ahogy azt a piacon, vagy az erdőben is tette. Ezúttal Narii nagyon is biztonságban érezheti magát a hím karjai között, mivel semmiféle fenyegető nincs egyik mozdulatában sem.*
*A probléma csakugyan olyan természetű, amit Narii nem tud megoldani, a hímnek ezekkel a démonokkal mindenképpen egyedül kell megküzdenie, s vagy legyőzi őket végül, vagy belepusztul a próbálkozásba. Szerencsére nem is vár segítséget senkitől, legfőképpen egy mélységi nősténytől nem. Nem vár feloldozást, avagy kedves szavakat, nincs szüksége a másik empátiájára, a szánalmára meg aztán végképp nem. Pusztán annyiról van szó, hogy Narii kérdezett, a hím pedig válaszolt, s a véleménye szerint meglehetősen kielégítő választ sikerült adnia.
Az ajkaira lehelt csókot nincs ideje viszonozni, nem tart annyi ideig, ám, megragadja a nő mindkét csuklóját, s határozottan tartja, hogy ne húzódhasson el tőle. A mozdulatban egyébként semmi ellenséges nincs, sőt, az ő mércéjükkel mérve kifejezetten gyengédnek is hat, s a holt szemek mélyen a vészín szempárba néznek.*
-Soha ne árulj el! *suttogja, s ennél komolyabban nem mondhatna soha semmit. Nem is igazán kérés ez, inkább figyelmeztetésnek szánja, s közben a nőstény kezeit saját mellkasára helyezi.*
-Soha nem felejtek, és nem tudom, mi az a megbocsájtás. *teszi hozzá hasonló komolysággal.*
-A tiéd vagyok, de nem a játékszered. Emlékezz erre! *ezúttal ő csókolja meg a nőstényt, s még közelebb is húzza magához, ahogy azt a piacon, vagy az erdőben is tette. Ezúttal Narii nagyon is biztonságban érezheti magát a hím karjai között, mivel semmiféle fenyegető nincs egyik mozdulatában sem.*
2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:13:55
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:13:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Szemöldököt mozgatva, homlokráncolva figyel. Mintha bármilyen részletről lemaradhatna, ha csak egy pillanatra is elbambulna, még hegyes kis fülecskéjét is úgy hegyezi, mint még soha.*
~Szerette őt?~
*Nariinának több szempontból is fejfájást okoz ennek a kijelentésnek a feldolgozása. Nem intelligencia hiányában szenved, csupán ilyesféle érzelmek hiányában, meg egy kis értetlenségben, már ha erről van szó. Soha nem szeretett senkit, se kicsit, se nagyon, nem váltottak ki belőle különösebb, főleg ilyen mély érzelmeket eddigi élete során. Valamiért a hangnem, a keserűség, meg ez a különös viselkedés nem arra engedi következtetni a nőstényt, hogy Dryyx csak úgy családi szeretetből kedvelte volna Eryyát, annál is inkább, mert akit szeretünk, az nem csinál velünk olyat, mint amilyet az a mélységi tett ezzel itt. Narii korábban, mármint az erdőben is megvizsgálgatta már a hegeket, de nem tulajdonított nekik nagyobb jelentőséget, mélységiekről lévén szó, mindennapos eset, hogy hímeket ilyen fajta kínzásoknak tesznek ki. Más kérdés, hogy azok nem szoktak így megmaradni, nem szoktak így kinézni, és főleg nem szokták mintába rendezni őket. Nagyon lassan, szinte félve nyújtja ki a kezét, hogy megérintsen egy vonalat Dryyx mellkasán, azonban mikor az a bizonyos el nem feledés felhangzik, szinte belehasítva a nőstény tudatába, azonnal meg is gondolja magát, és ugyanúgy rántja vissza ujjait, mint nem is oly régen. Tisztában van vele, hogy harag nem irányul most ellene, mégis kezdi csípetnyit kellemetlenül érezni magát. Ismeri ő a mélységi nőstények szokásait, hiába élt csak 14 évig családjával, látott ott sokat, és még többet, amit nem akart, ami gyerek szemnek sosem lenne való. De ez a mélységiek törvénye, életük alappillére, a kegyetlenség, a kínzás, és a lélektelenség, így talán valamelyest át is látja, hogy annak a bizonyos nősténynek igenbizony egy kellemes délutáni szórakozás lehetett Dryyxet amortizálni. Amikor a hím befejezi mondandóját, Narii csak ül, immár magához húzott lábakkal, mint egy kislány, és bíbor szemei lélektelenül bámulnak a hímre. Nem tudja mit mondjon, valószínű, hogy a másik nem is akarja, hogy mondjon bármit. De hát, csak nem ülhetnek itt kukán egész nap és este, ezért kinyújtja kezeit, immár eléggé határozottan, tenyerei közé fogja a hím arcát és nemes egyszerűséggel egy csókot lehel annak ajkára. Többet nem tud tenni, még az is lehet, hogy nem is akar. Aztán csak bámul a holt szemekbe, mintha azt várná, hogy ez a probléma majd megoldja magát.*
*Szemöldököt mozgatva, homlokráncolva figyel. Mintha bármilyen részletről lemaradhatna, ha csak egy pillanatra is elbambulna, még hegyes kis fülecskéjét is úgy hegyezi, mint még soha.*
~Szerette őt?~
*Nariinának több szempontból is fejfájást okoz ennek a kijelentésnek a feldolgozása. Nem intelligencia hiányában szenved, csupán ilyesféle érzelmek hiányában, meg egy kis értetlenségben, már ha erről van szó. Soha nem szeretett senkit, se kicsit, se nagyon, nem váltottak ki belőle különösebb, főleg ilyen mély érzelmeket eddigi élete során. Valamiért a hangnem, a keserűség, meg ez a különös viselkedés nem arra engedi következtetni a nőstényt, hogy Dryyx csak úgy családi szeretetből kedvelte volna Eryyát, annál is inkább, mert akit szeretünk, az nem csinál velünk olyat, mint amilyet az a mélységi tett ezzel itt. Narii korábban, mármint az erdőben is megvizsgálgatta már a hegeket, de nem tulajdonított nekik nagyobb jelentőséget, mélységiekről lévén szó, mindennapos eset, hogy hímeket ilyen fajta kínzásoknak tesznek ki. Más kérdés, hogy azok nem szoktak így megmaradni, nem szoktak így kinézni, és főleg nem szokták mintába rendezni őket. Nagyon lassan, szinte félve nyújtja ki a kezét, hogy megérintsen egy vonalat Dryyx mellkasán, azonban mikor az a bizonyos el nem feledés felhangzik, szinte belehasítva a nőstény tudatába, azonnal meg is gondolja magát, és ugyanúgy rántja vissza ujjait, mint nem is oly régen. Tisztában van vele, hogy harag nem irányul most ellene, mégis kezdi csípetnyit kellemetlenül érezni magát. Ismeri ő a mélységi nőstények szokásait, hiába élt csak 14 évig családjával, látott ott sokat, és még többet, amit nem akart, ami gyerek szemnek sosem lenne való. De ez a mélységiek törvénye, életük alappillére, a kegyetlenség, a kínzás, és a lélektelenség, így talán valamelyest át is látja, hogy annak a bizonyos nősténynek igenbizony egy kellemes délutáni szórakozás lehetett Dryyxet amortizálni. Amikor a hím befejezi mondandóját, Narii csak ül, immár magához húzott lábakkal, mint egy kislány, és bíbor szemei lélektelenül bámulnak a hímre. Nem tudja mit mondjon, valószínű, hogy a másik nem is akarja, hogy mondjon bármit. De hát, csak nem ülhetnek itt kukán egész nap és este, ezért kinyújtja kezeit, immár eléggé határozottan, tenyerei közé fogja a hím arcát és nemes egyszerűséggel egy csókot lehel annak ajkára. Többet nem tud tenni, még az is lehet, hogy nem is akar. Aztán csak bámul a holt szemekbe, mintha azt várná, hogy ez a probléma majd megoldja magát.*
2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:18:47
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:18:47
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Jelen pillanatban Dryyx nem csak hogy úgy néz ki, mint egy sarokba szorított szűkölő kisfiú, de nagyjából olyan tudatállapotban is van. Ezért aztán Nariinak nem kerül túl sok erőfeszítésbe kiszedni belőle úgy nagyjából bármilyen információt a gyűlölve imádott nővérével kapcsolatban, amire csak kíváncsi.*
-Én... *kezdi akadozva, s lenéz a mellkasára, melyen végigfutnak a pókhálóhoz hasonlatos hegek, beborítva a mellét, hasát, s mindkét karját, illetőleg a hátát is. Mély vágások ezek, melyeket újra és újra pengével martak a bőrébe, nem hagytak begyógyulni heteken át. Ujjaival bátortalanul simít végig a pókhálószerű vonalakon, mintha valami számára idegen dologhoz érne, s attól félne, az árthat neki.*
-Én szerettem őt... *böki ki végül olyan halkan, hogy ha Narii távolabb volna tőle, akkor talán nem is hallaná.*
-Elárult... *suttogja remegő hangon, majd arcizmai megkeményednek, szoborszerűvé válnak, ahogy felnéz a vele szemben ülő nőre.*
-És ezért meg fog halni.*a szavak keményen, könyörtelenül csattannak, korbácsütésként. Olyan tényszerűen közli, mintha azt mondta volna, hogy az éjszaka sötét, avagy a szél fúj, teljesen természetes dologként festette le egyetlen életben maradt rokona kínhalálát.*
-Ezeket tőle kaptam. *tárja szét a kezét, a felsőtestét borító hegekre utalva.*
-Hogy soha ne feledjem, mivel jár az, ha a lelkem egy nősténynek adom. *a holt szemek mélyén ezúttal gyilkos indulat villan, mely azonban nem Nariira irányul, s az imént elhangzottak alapján ennek a nő számára is egyértelműnek kell lennie.*
-Neki adtam a szívem, ő pedig kitépte és tűzre vetette. Ezt kaptam, ez járt a hűségemért, ezt jelentette az ő szeretete. *olyan mély keserűség csendül a hím hangjában, amit eddig a nőstény nem hallhatott tőle, de valószínűleg még soha senki más sem.*
*Jelen pillanatban Dryyx nem csak hogy úgy néz ki, mint egy sarokba szorított szűkölő kisfiú, de nagyjából olyan tudatállapotban is van. Ezért aztán Nariinak nem kerül túl sok erőfeszítésbe kiszedni belőle úgy nagyjából bármilyen információt a gyűlölve imádott nővérével kapcsolatban, amire csak kíváncsi.*
-Én... *kezdi akadozva, s lenéz a mellkasára, melyen végigfutnak a pókhálóhoz hasonlatos hegek, beborítva a mellét, hasát, s mindkét karját, illetőleg a hátát is. Mély vágások ezek, melyeket újra és újra pengével martak a bőrébe, nem hagytak begyógyulni heteken át. Ujjaival bátortalanul simít végig a pókhálószerű vonalakon, mintha valami számára idegen dologhoz érne, s attól félne, az árthat neki.*
-Én szerettem őt... *böki ki végül olyan halkan, hogy ha Narii távolabb volna tőle, akkor talán nem is hallaná.*
-Elárult... *suttogja remegő hangon, majd arcizmai megkeményednek, szoborszerűvé válnak, ahogy felnéz a vele szemben ülő nőre.*
-És ezért meg fog halni.*a szavak keményen, könyörtelenül csattannak, korbácsütésként. Olyan tényszerűen közli, mintha azt mondta volna, hogy az éjszaka sötét, avagy a szél fúj, teljesen természetes dologként festette le egyetlen életben maradt rokona kínhalálát.*
-Ezeket tőle kaptam. *tárja szét a kezét, a felsőtestét borító hegekre utalva.*
-Hogy soha ne feledjem, mivel jár az, ha a lelkem egy nősténynek adom. *a holt szemek mélyén ezúttal gyilkos indulat villan, mely azonban nem Nariira irányul, s az imént elhangzottak alapján ennek a nő számára is egyértelműnek kell lennie.*
-Neki adtam a szívem, ő pedig kitépte és tűzre vetette. Ezt kaptam, ez járt a hűségemért, ezt jelentette az ő szeretete. *olyan mély keserűség csendül a hím hangjában, amit eddig a nőstény nem hallhatott tőle, de valószínűleg még soha senki más sem.*
2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-16 13:37:14
Üzenet elküldve: 2015-07-16 13:37:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Amint Dryyx elengedi kezét, úgy rántja vissza saját teste védelmére, mintha tűzbe nyúlt volna, s most bőre és egész lénye is lángolna, azt oltania kéne. Persze vízben üldögél, így a kellemes forróságon kívül semmi égető nincs a helyzetben, hacsaknem égető szüksége annak, hogy valamit mondjon a hímnek, míg az megkukul.*
- Magad mondtad épp az imént.
*Böki ki végül, hogy a hímet informálja az információ származási helyéről és idejéről. Ki tudja mire gondol a hím, milyen gondolatok ütődnek fel fejében és marják be magukat nem egészen épnek látszó agyacskájába. Kellemetlenül hosszú, végtelennek tűnő percek telnek el, mire a hím annyira összeszedi magát, gondolatait és lélekjelenlétét, hogy képes legyen újra megszólalni, s Narii vörös szemeiben kíváncsiság csillan, alig várván, hogy a másik mélységi képes legyen kimondani, amit akar, és ki is mondja.*
- A nővéred?
*Homlokát ráncolva kérdez vissza, hiszen egészen abszurdnak látja a helyzetet, hogy éppen egy másik nősténnyel egy kádban mártózva jusson a hím eszébe nővére. Annál is inkább, hogy a hímnek eszébe jutnak rokonai, hiszen Nariina számára éppencsak annyit jelentenek sajátjai, mint hamvak a temető mélyén, esetenként rossz rémálom és még rosszabb hallucinációk, de ez persze másik lapra tartozik.*
- És... mi van vele?
*Felvonja szemöldökét, és bátortalanul kérdez rá, nem tudja, hogy vajon hogyan kötődik ez az egész jelenlegi helyzetükhöz, de nem is akar túlságosan ingoványos talajra tévedni. Ki tudja, milyen emlékek kötődnek ahhoz a mélységi nőstényhez Dryyx számára, de nem szeretne felesleges kockázatot vállalni, amely akár az életébe is kerülhetne. Annál is inkább, mert egy szál semmiben ülve a hímmel szemben kifejezetten védtelennek érzi magát, és eleddig eszébe sem jutott, hogy talán nincs is akkora biztonságban, mint szeretné...*
*Amint Dryyx elengedi kezét, úgy rántja vissza saját teste védelmére, mintha tűzbe nyúlt volna, s most bőre és egész lénye is lángolna, azt oltania kéne. Persze vízben üldögél, így a kellemes forróságon kívül semmi égető nincs a helyzetben, hacsaknem égető szüksége annak, hogy valamit mondjon a hímnek, míg az megkukul.*
- Magad mondtad épp az imént.
*Böki ki végül, hogy a hímet informálja az információ származási helyéről és idejéről. Ki tudja mire gondol a hím, milyen gondolatok ütődnek fel fejében és marják be magukat nem egészen épnek látszó agyacskájába. Kellemetlenül hosszú, végtelennek tűnő percek telnek el, mire a hím annyira összeszedi magát, gondolatait és lélekjelenlétét, hogy képes legyen újra megszólalni, s Narii vörös szemeiben kíváncsiság csillan, alig várván, hogy a másik mélységi képes legyen kimondani, amit akar, és ki is mondja.*
- A nővéred?
*Homlokát ráncolva kérdez vissza, hiszen egészen abszurdnak látja a helyzetet, hogy éppen egy másik nősténnyel egy kádban mártózva jusson a hím eszébe nővére. Annál is inkább, hogy a hímnek eszébe jutnak rokonai, hiszen Nariina számára éppencsak annyit jelentenek sajátjai, mint hamvak a temető mélyén, esetenként rossz rémálom és még rosszabb hallucinációk, de ez persze másik lapra tartozik.*
- És... mi van vele?
*Felvonja szemöldökét, és bátortalanul kérdez rá, nem tudja, hogy vajon hogyan kötődik ez az egész jelenlegi helyzetükhöz, de nem is akar túlságosan ingoványos talajra tévedni. Ki tudja, milyen emlékek kötődnek ahhoz a mélységi nőstényhez Dryyx számára, de nem szeretne felesleges kockázatot vállalni, amely akár az életébe is kerülhetne. Annál is inkább, mert egy szál semmiben ülve a hímmel szemben kifejezetten védtelennek érzi magát, és eleddig eszébe sem jutott, hogy talán nincs is akkora biztonságban, mint szeretné...*
2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-16 12:07:50
Üzenet elküldve: 2015-07-16 12:07:50
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Dryyx úgy meglepődik azon, hogy nővére nevét egy idegen nőstény ajkairól hallja, hogy menten elengedi Narii kezét. Szemei kitágulnak, s a holt tekintet mélyén mintha valami elemi félelem villanna.*
-Hol hallottad ezt a nevet? *kérdi élesen, hiszen csakugyan, fogalma sincs róla, hogy épp az ő szájából hangzott el csupán egy pár pillanattal azelőtt. Fejében cikáznak a gondolatok, egymást követik, pattognak ide-oda a koponyája falai mögé zárva. Tucatnyi összeesküvés-elméletet gyárt le a másodperc tört része alatt, melyek közül több arra irányul, hogy Narii és Eryya valami úton-módon összefüggésben állhatnak. Persze nyilvánvaló, hogy ilyesmiről szó sincs, de a paranoid elme számára a világ, s az abban történő dolgok egésze másképpen festenek, mint ami a valóság. A nőstény most először láthatja sebezhetőnek a hímet, akár egy ijedt kisfiú, aki a sarokba bújva igyekszik elkerülni a büntetést, s bármit megtenne ezért, mert tudja, hogy az oly kínokkal járna, amiket csak alig volna képes elviselni. Pengeélen táncol téboly és valóság között, fülébe cseng a démoni szuka őrült kacagása, pillantását ide-oda kapkodja a szobában, mintha attól rettegne, hogy a nővére csak úgy kilép a szekrényből, vagy benyit az ajtón, kérdőre vonja, s apránként nyúzza le róla a bőrt, amiért más nőstényhez mert érni.*
-A... nővérem... *nyögi ki végül, miután szemei újra képesek ráfókuszálni Nariira, de ehhez kell neki néhány perc, hogy összeszedje magát.*
*Dryyx úgy meglepődik azon, hogy nővére nevét egy idegen nőstény ajkairól hallja, hogy menten elengedi Narii kezét. Szemei kitágulnak, s a holt tekintet mélyén mintha valami elemi félelem villanna.*
-Hol hallottad ezt a nevet? *kérdi élesen, hiszen csakugyan, fogalma sincs róla, hogy épp az ő szájából hangzott el csupán egy pár pillanattal azelőtt. Fejében cikáznak a gondolatok, egymást követik, pattognak ide-oda a koponyája falai mögé zárva. Tucatnyi összeesküvés-elméletet gyárt le a másodperc tört része alatt, melyek közül több arra irányul, hogy Narii és Eryya valami úton-módon összefüggésben állhatnak. Persze nyilvánvaló, hogy ilyesmiről szó sincs, de a paranoid elme számára a világ, s az abban történő dolgok egésze másképpen festenek, mint ami a valóság. A nőstény most először láthatja sebezhetőnek a hímet, akár egy ijedt kisfiú, aki a sarokba bújva igyekszik elkerülni a büntetést, s bármit megtenne ezért, mert tudja, hogy az oly kínokkal járna, amiket csak alig volna képes elviselni. Pengeélen táncol téboly és valóság között, fülébe cseng a démoni szuka őrült kacagása, pillantását ide-oda kapkodja a szobában, mintha attól rettegne, hogy a nővére csak úgy kilép a szekrényből, vagy benyit az ajtón, kérdőre vonja, s apránként nyúzza le róla a bőrt, amiért más nőstényhez mert érni.*
-A... nővérem... *nyögi ki végül, miután szemei újra képesek ráfókuszálni Nariira, de ehhez kell neki néhány perc, hogy összeszedje magát.*
2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-16 11:38:07
Üzenet elküldve: 2015-07-16 11:38:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Orrlyukai kitágulnak, de nem próbálja meg mozgatni a kezét. Természetesen sok dologgal tisztában van, úgymint azzal, hogy nem szeretné erősebbik kardforgató kezét elveszíteni, meg azzal is, hogy a hím könnyedén eltörheti azt. Azzal viszont már a legkevésbé sincs, hogy a hím még csak nem is tud róla, hogy kimondta, amit kimondott, így arca is dühös fintorba fordul.*
- Eryya?
*Idegesen mondja ki a nevet, habár nem tudja és nem is tudhatja honnan származik, kié. Talán ez a tény bosszantja jobban, pedig még a választ meg sem kapta. De türelmetlenül várja, hogy a hím kibökje, kifiaborjához tartozik eme kifejezetten sötételfnek tűnő név, ami nem kevésbé tűnik egy nőstényének. Narii fejében egy árny ölt testet, melyre ezt a nevet aggathatja, és a tudat, hogy az ő társaságában hangzik el idegen nőstények neve, minden idegét vigyázzba állítja.*
*Orrlyukai kitágulnak, de nem próbálja meg mozgatni a kezét. Természetesen sok dologgal tisztában van, úgymint azzal, hogy nem szeretné erősebbik kardforgató kezét elveszíteni, meg azzal is, hogy a hím könnyedén eltörheti azt. Azzal viszont már a legkevésbé sincs, hogy a hím még csak nem is tud róla, hogy kimondta, amit kimondott, így arca is dühös fintorba fordul.*
- Eryya?
*Idegesen mondja ki a nevet, habár nem tudja és nem is tudhatja honnan származik, kié. Talán ez a tény bosszantja jobban, pedig még a választ meg sem kapta. De türelmetlenül várja, hogy a hím kibökje, kifiaborjához tartozik eme kifejezetten sötételfnek tűnő név, ami nem kevésbé tűnik egy nőstényének. Narii fejében egy árny ölt testet, melyre ezt a nevet aggathatja, és a tudat, hogy az ő társaságában hangzik el idegen nőstények neve, minden idegét vigyázzba állítja.*
2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-16 11:13:20
Üzenet elküldve: 2015-07-16 11:13:20
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Bár a hím látszólag igen messze jár gondolatban (s ez többé-kevésbé még akár helytálló is lehetne), az ösztönei nem hagyják magára. A Sötétségben eltöltött évek nem tűnnek el nyomtalanul, s őt már azelőtt megtanították ölni, hogy értelmes szavakat kezdett volna gügyögni. Erre született, erre nevelték és tanították egész életében, s ez olyasmi, ami egy életen át el is fogja kísérni. Ezért lehet az, hogy bár üres tekintettel mered a semmibe, a keze szinte önkéntelenül mozdul, s ragadja meg a nőstény csuklóját, mielőtt még a nyakához érhetne. A halott szemekből eltűnik minden üvegesség, ahogy Narii vérszín lélektükreivel kapcsolódnak össze.*
-Mit csinálsz? *kérdi szokott szenvtelenségével, s a választól jelen pillanatban nagyon is sok függ. Akár egy törött csukló is lehet az, a hím éppen elég nyűgös most ahhoz, hogy megtegye, s köp arra, hogy mi lesz azután. Jobb, ha a nőstény idejekorán megtanulja, meddig mehet el vele szemben, s hol vannak azok a határok, amiket nem léphet át. Illetőleg persze, megteheti, de akkor kénytelen lesz számolni a következményekkel, amik lehetnek éppen súlyosak is. Az, hogy ők egymáséi, nem jelenti azt, hogy bármit megtehetnek a másikkal. Ez elsősorban továbbra is érdekszövetség, melyben a hím részéről cseppet sem játszanak közre érzelmek, csupán ösztönös, elemi vágyak.
Határozottan fogja a nőstényt, bár nem olyan erősen, hogy azzal komolyabb fájdalmat okozzon -egyelőre. Mivel nincs tudatában annak, hogy az imént kimondta a nővére nevét, nem érti, mire fel az agresszív fellépés.*
*Bár a hím látszólag igen messze jár gondolatban (s ez többé-kevésbé még akár helytálló is lehetne), az ösztönei nem hagyják magára. A Sötétségben eltöltött évek nem tűnnek el nyomtalanul, s őt már azelőtt megtanították ölni, hogy értelmes szavakat kezdett volna gügyögni. Erre született, erre nevelték és tanították egész életében, s ez olyasmi, ami egy életen át el is fogja kísérni. Ezért lehet az, hogy bár üres tekintettel mered a semmibe, a keze szinte önkéntelenül mozdul, s ragadja meg a nőstény csuklóját, mielőtt még a nyakához érhetne. A halott szemekből eltűnik minden üvegesség, ahogy Narii vérszín lélektükreivel kapcsolódnak össze.*
-Mit csinálsz? *kérdi szokott szenvtelenségével, s a választól jelen pillanatban nagyon is sok függ. Akár egy törött csukló is lehet az, a hím éppen elég nyűgös most ahhoz, hogy megtegye, s köp arra, hogy mi lesz azután. Jobb, ha a nőstény idejekorán megtanulja, meddig mehet el vele szemben, s hol vannak azok a határok, amiket nem léphet át. Illetőleg persze, megteheti, de akkor kénytelen lesz számolni a következményekkel, amik lehetnek éppen súlyosak is. Az, hogy ők egymáséi, nem jelenti azt, hogy bármit megtehetnek a másikkal. Ez elsősorban továbbra is érdekszövetség, melyben a hím részéről cseppet sem játszanak közre érzelmek, csupán ösztönös, elemi vágyak.
Határozottan fogja a nőstényt, bár nem olyan erősen, hogy azzal komolyabb fájdalmat okozzon -egyelőre. Mivel nincs tudatában annak, hogy az imént kimondta a nővére nevét, nem érti, mire fel az agresszív fellépés.*
2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-07-16 10:40:24
Üzenet elküldve: 2015-07-16 10:40:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Válaszra, mi több, figyelemre se méltatja a pökhendi megjegyzéseket, melyek igyekezvén próbálják megtartani a méltóság koronáját Ydriss fején. Csak arra az egyre csikordul a kés disszonánsan a tányéron, mely lázálmait emlegeti fel.
Már-már úgy tűnik, a nőstény nem érti, mire céloz a mondandójával. Nem. Nem nyűgözi le a válasz. Sem a szavak, sem a mikéntjük. Vérszegény és unalmas. Ha színi előadás lenne, aligha kapna tőle jó kritikát. Még mindig vár arra a szikrára. Talán nem csak a véletlen szülte.
Mikor megérzi, hogy a lány hozzá hajol, a tányérra teszi az evőeszközt és megtörli a száját.
Ydriss megismétli az ígéretet, amit ott a Piactéren alkujukhoz fűzve már megtett. A mélységi sötéten mosolyodik a próbálkozásra. Tehát a lány mégis megértette a szavait és tapasztalataihoz mérten igyekszik is. Egészen megejtő. Sokat kell még tanulnia a mélységiekről, hogy ez az igyekezet a romlás virágává nyíljon, de az ígéret mélyén ismét érezni véli azt az obszcidián-feketén pislákoló parazsat, melynek atyja, teremtője ő maga. Bár közös tőről fakadnak, fajtáik nem nemzhetnek egymással utódot. Ebben a fakóvérűben viszont máris ott növekszik az ő elhintett magja. A mélysötét gyönyöre.
Lassan fordul meg, de nem hagy a lánynak menekülőutat. Maga alá dönti és combjai közé igazítja csípőjét. A savószín szemekben újra az kegyetlen éhség morajlik.*
- Felcsigázol. Hát már most ennyire kéjes gondolat neked a halálom? *kérdi, s hozzá mozdul-feszül élvetegen. Tenyerei a vékony csuklókra fonódnak, s ezúttal ő hajol a lány füléhez, hogy aljas suttogásból elvitassa tőle a babérkoszorút.*
- Talán még ma ki kéne véreztetnem azt a mihaszna kancát. *Beleharap a csábos kis nyakacskába. Nyoma fog maradni, de a durvaságra különös hangulatot fest egy ugyanoda elhintett forró csók.* - Látni téged, midőn nem viselsz mást, csak a bosszú sós permetét a bőrödön és a nyaklótlan lobogó gyűlölet illatát...
*Aligha titkolhatná éledő vágyait, de nem is áll szándékában.*
- Úgy gyűrni magam alá.
*Mély, erőltetett sóhajjal fogja vissza túlontúl messzire vágtató gondolatait.*
- Megkísértesz.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Válaszra, mi több, figyelemre se méltatja a pökhendi megjegyzéseket, melyek igyekezvén próbálják megtartani a méltóság koronáját Ydriss fején. Csak arra az egyre csikordul a kés disszonánsan a tányéron, mely lázálmait emlegeti fel.
Már-már úgy tűnik, a nőstény nem érti, mire céloz a mondandójával. Nem. Nem nyűgözi le a válasz. Sem a szavak, sem a mikéntjük. Vérszegény és unalmas. Ha színi előadás lenne, aligha kapna tőle jó kritikát. Még mindig vár arra a szikrára. Talán nem csak a véletlen szülte.
Mikor megérzi, hogy a lány hozzá hajol, a tányérra teszi az evőeszközt és megtörli a száját.
Ydriss megismétli az ígéretet, amit ott a Piactéren alkujukhoz fűzve már megtett. A mélységi sötéten mosolyodik a próbálkozásra. Tehát a lány mégis megértette a szavait és tapasztalataihoz mérten igyekszik is. Egészen megejtő. Sokat kell még tanulnia a mélységiekről, hogy ez az igyekezet a romlás virágává nyíljon, de az ígéret mélyén ismét érezni véli azt az obszcidián-feketén pislákoló parazsat, melynek atyja, teremtője ő maga. Bár közös tőről fakadnak, fajtáik nem nemzhetnek egymással utódot. Ebben a fakóvérűben viszont máris ott növekszik az ő elhintett magja. A mélysötét gyönyöre.
Lassan fordul meg, de nem hagy a lánynak menekülőutat. Maga alá dönti és combjai közé igazítja csípőjét. A savószín szemekben újra az kegyetlen éhség morajlik.*
- Felcsigázol. Hát már most ennyire kéjes gondolat neked a halálom? *kérdi, s hozzá mozdul-feszül élvetegen. Tenyerei a vékony csuklókra fonódnak, s ezúttal ő hajol a lány füléhez, hogy aljas suttogásból elvitassa tőle a babérkoszorút.*
- Talán még ma ki kéne véreztetnem azt a mihaszna kancát. *Beleharap a csábos kis nyakacskába. Nyoma fog maradni, de a durvaságra különös hangulatot fest egy ugyanoda elhintett forró csók.* - Látni téged, midőn nem viselsz mást, csak a bosszú sós permetét a bőrödön és a nyaklótlan lobogó gyűlölet illatát...
*Aligha titkolhatná éledő vágyait, de nem is áll szándékában.*
- Úgy gyűrni magam alá.
*Mély, erőltetett sóhajjal fogja vissza túlontúl messzire vágtató gondolatait.*
- Megkísértesz.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370