//Myna//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*Látja, hogy mit vált ki a lányból, és ezt csak vigyorogva tudja konstatálni. Nem először látja ezt a tekintetet, és biztosan nem is utoljára.*
- Nem hiszem, hogy bármit is bizonyítanom kellene... *suttogja még a fülébe, s még jobban kivillannak szabályos, hófehér fogai, ahogy a sürgetést hallja. Ő már egy ideje készen áll bármire, hát ha Myna is, akkor valóban semmi értelme halogatni. Morf is eltűnt időközben. Talán tőle jöhetett az üzenet és a sör. Bár a ruháját még meg kell bosszulnia, de elég szimpatikussá vált számára a férfi. Ha így folytatják, talán még meg is kedveli. Vagy nem. Elvégre ő senkihez sem kötődik, és senkit nem kedvel.
Amikor a lány előre indul, csak hunyorogva szemléli a csípőmozgást.*
~Eddig is beszédes voltál, picinyem, nem kell még jobban rájátszani... ne aggódj, nem marad levegőd ma estére...~
*Magához veszi a kupa mézsört, és kiissza majdnem a felét. Aztán a maradékot tartva kezében, vállára akasztja táskáját, és amíg Myna nem figyel, szabadjára engedi Azzut. Hadd csinálja a dolgát az állat. Aztán majd reggel összeszedi. Tudja már a dolgok menetét a vadászgörény. Megfogja faragott botját, és elindul a lány után. Nem sieti el. Nem szeret az ajtóban várakozni, így mire utol éri, már nyitva van a szoba. Miközben belép, már le is dobja a földre táskáját, a falnak támasztja a botját, és bezárja maga mögött az ajtót. Jó alaposan, a zárban hagyott kulccsal. Nincs szüksége rá, hogy bárki is megzavarja. Akkor sem, ha furcsa, és hangos kiáltások szűrődnének ki ebből a szobából. A lány felé fordul, aki már az ágyon ülve várja.*
~Ezt már szeretem.~
*Leveszi köpenyét, és a botjára akasztja. Így már csak fekete, ujjatlan felsője van rajta felül, na meg a bőrvért alatta, és az alkarvédők. Bár Morf vaskos karjának a közelébe sem ér az ő bicepsze, de sokkal szálkásabb, mint azt elsőre gondolná az ember. Az, hogy sosem marad egy helyben, mindig az erdőt járja, és roppantul ügyesen mászik, azért mégis csak megkövetel némi erőnlétet. S bár a csípője is kissé nőiesen formás, mégis a hosszú, nyúlánk elf alakban van valami, ami megőrjíti a nőket. Ryr sosem gondolkodott a titkán. Egyszerűen csak élvezi, amit kap ezekért az adottságokért cserébe. És most is ezt fogja tenni. Fekete, bőrcsizmás, hosszú lábaival lassan közelíti meg Mynát, de ezúttal nem mosolyog, csak nézi őt sötét szemeivel. Van az egész helyzetben valami veszélyes. Mint egy tigris, ami éppen becserkészi áldozatát. Aztán a lány elé lép, két kezével megragadja a vállait, és nemes egyszerűséggel, viszonylag finoman az ágyra taszítja. Majd már ott is van fölötte, elkapja a csuklóit, majd szelíd erőszakkal Myna fejei felé emeli a kezeit, s ott bilincsként összefogja őket ujjaival.*
- Nos? *néz mélyen a lány szemeibe előre omló, sötét tincsei közül.*