*A lány tényleg olyan gyönyörű, mint a képen, de a ruházata igen csak hiányos. Alig takarja valami vastag szalag szerűség a legkívánatosabb részeit. Talán fürödni indul, mert egy kisebb sziklán ül a folyó partján. Vörös haja tincsei ingerlően göndörödnek le a vállán, valami takarást adva porcelán bőrének. Nem látja a lány, mert egy fa mögött állva nézi őt. Többször is el akart már fordulni, de nem tudja róla levenni a szemét. Olyan, mint egy hableány, aki ebben a pillanatban kapott lábakat, ahogy kilépett a vízből. A napfény játszani kezd a vörös fürtökön és ragyogó narancs csíkok ragyogását festi bele. Nyel egyet a gyönyörű látványtól és végre elszakítja tőle a pillantását, de egy pillanattal később újra ráemeli. Nem tud semmi mást nézni csak a gyönyörű jelenséget maga előtt. Eszébe jut a megbízása. Tulajdonképpen vissza kellene vinnie a lányt a megbízójának a házába, ezt nem szabad figyelmen kívül hagynia. Valahogy a gondolat olyan zavaró most, nem való ehhez a megkapó képhez.*
~Nem lenne jó, most rátörni elvégre alig van rajta ruha. Inkább megvárom, hogy felöltözzön, majd akkor odamegyek és közlöm, hogy velem kell jönnie.~
*Nem kis döbbenetére a lány egyszer csak felé fordul, pedig nem tudhatja, hogy a fa mögött van. Kecses fehér ujjával hivogatva mutatja, hogy menjen oda hozzá. Körül néz, de magán kívül nem lát erre egy lelket sem, akkor pedig csak neki szólhat a hívó mozdulat. Kissé zavarba jön a dologtól, de a gyönyörűség hívásának nem tud ellenállni. Lassan kilép a fa mögül, de úgy igyekszik nézni a lányt, hogy a szemét vegye célba és ne a szinte csupasz, kecses testét.*
-Sajnálom kisasszony nem akartam fürdőzés közben zavarni. Csak erre jártam, mert, igazából önt kerestem, mert...
*Alig akar hinni a szemeinek, mikor a lány egyszer csak felemelkedik a szikláról és szembe áll meg vele. A keskeny fehér szalag letekeredik a testéről, a földre esve teljesen szabadon hagyva pőrén és úgy nyújtja felé kitárva a karjait, mintha csak várta volna. Érzi, hogy kimelegszik és a nyakán lüktetni kezd az ér. Valahol tudja, hogy nem jó ötlet, amit tenni készül. Megbízója kikötötte, hogy nem érheti bántódás, érintetlenül kell visszavinnie és egy darabban, szeme mégsem tudja elengedni a másik vágytól égő tekintetét. Lába szinte magától viszi közelebb a kitárt karok felé. Az ő karja is felemelkedve megnyílik, hogy ölelje magához a tüneményt. Ebben a pillanatban becsapódik valami, talán egy ajtó hangja és ez a hang annyira nem illik az idillbe. A lány arca lassan elmosódik előtte és hajzuhatagából csak egy vörös folt marad a szeme előtt, ahogy a pillái utat engednek az alájuk betörő napfénynek. Megdöbbenve jön rá, hogy elaludt és az arcképpel álmodott, amit még mindig szorongat. Egyik kezével megdörzsöli az arcát, aztán nagyot sóhajtva kel fel, hogy nekilásson az öltözésnek. Jó, hogy kivette ezt a szobát mert, ha valami véletlen folytán megtalálná a lányt valahová kellene vinnie, addig is még elindulhatnak a megbízóhoz. Úgy dönt fegyvereit most nem viszi mind magával csak rövid kardját erősíti az övére. Miután elkészült bezárja a szobát és a holmijait, majd úgy dönt jobb híján mindenütt megkérdezi, amerre jár, hogy nem látták e Laice kisasszonyt erre? Az álom kissé kizökkentette a feladat tudatból, de most újra szeretné jól elvégezni azt amivel megbízták. Az álmoknak, amúgy sincsen sok értelmük. A valóságban a vörös hajú biztosan lapos kis béka, rossz modorral.*
A hozzászólás írója (Darrmon Anrors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.18 21:53:11