Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 102 (2021. - 2040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Zaras//
*Kirion előveszi a könyvet és mikor felismeri mi az el kezd nevetni.*
-Neked meg ez a könyv minek kell? *Odaül egy székre barátja mellé és hallgatja, ahogy Zaras a lányról mesél, nem hisz a fülének. ~Úgy tűnik muszáj leszek megkeresni azt a lányt, de már mintha láttam volna a templom közelében, amíg Zaras eszméletlen volt és keresett is valakit. A leírásnak megfelel, majd holnap el megyek oda, bár a hátamközepére sem kívánom azt az utat megtenni.~
-Azt hiszem ennyi információ bőven elég lesz, szakítja meg barátját. Látom elcsábított nem kicsit a szépsége. *Kicsit zavarba jön, nem tudja, hogy elmondja e neki, hogy valószínű látta a lányt, de ha elmondja megkönnyíti a saját dolgát lehet.*
-Mondd szerinted a lány a templom közelében keresne téged valamiért? *Amennyiben Zaras nemmel felel annyiban hagyja a kérdést, ha igent vagy arra utalóan válaszol, akkor pedig felsóhajt és folytatja a mondatát.*
-Ebben az esetben, amíg eszméletlen voltál a templomban a leírásodnak megfelelő lány keresett egy elf férfit és ha szerointed ő az, akkor így könnyebben megtalálom. *Közben figyeli barátja reakcióit. ~Tényleg szerelmes lenne?~
A hozzászólás írója (Kirion Perld) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.09 07:27:53
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-09 13:24:06
Üzenet elküldve: 2015-06-09 13:24:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras//
-Az meg, hogy a fenébe lehetséges? Nem ismerni azt a nyelvet, ami fajához tartozik, ez számomra hihetetlen. ~Ha nem ilyen komolyan nézne rám, azt hinném viccel velem.~
*Mikor felteszi a kérdést a lánnyal kapcsolatban, akit a templomnál látott amíg az eszméletlen volt, a barátja elsápadt és láthatóan egyre jobban lüktet egy ér is a nyakában.* ~Telitalálat, ő lesz az és így legalább könnyebb lesz megtalálnom, hogy tudom hogyan néz ki a lány.~
-Elhiheted, hogy semmi kedvem a szegénynegyeden átkelni még egyszer, úgy hallottam, hogy a fürdőn át is ki lehet jutni innen a piachoz, de mivel nem átjáróház, így majd le kell fürdenem mielőtt távozom. *Majd a csendet megtörve bús ábrázattal folytatja.* Sajnálom, ami ott történt és hogy ellopták a családi nyakéket is, csapnivaló testőr vagyok mi? *Kérdezi kellő gúnnyal a hangjában.*
-Az meg, hogy a fenébe lehetséges? Nem ismerni azt a nyelvet, ami fajához tartozik, ez számomra hihetetlen. ~Ha nem ilyen komolyan nézne rám, azt hinném viccel velem.~
*Mikor felteszi a kérdést a lánnyal kapcsolatban, akit a templomnál látott amíg az eszméletlen volt, a barátja elsápadt és láthatóan egyre jobban lüktet egy ér is a nyakában.* ~Telitalálat, ő lesz az és így legalább könnyebb lesz megtalálnom, hogy tudom hogyan néz ki a lány.~
-Elhiheted, hogy semmi kedvem a szegénynegyeden átkelni még egyszer, úgy hallottam, hogy a fürdőn át is ki lehet jutni innen a piachoz, de mivel nem átjáróház, így majd le kell fürdenem mielőtt távozom. *Majd a csendet megtörve bús ábrázattal folytatja.* Sajnálom, ami ott történt és hogy ellopták a családi nyakéket is, csapnivaló testőr vagyok mi? *Kérdezi kellő gúnnyal a hangjában.*
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-09 07:38:58
Üzenet elküldve: 2015-06-09 07:38:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Kirion//
* Mosolyogni kezd a könyvvel kapcsolatban és sokkal komolyabban Kirion szemébe néz. *
- Kir, ő nem ismeri a nyelvünket. * Jelenti ki, s várja a másik reakcióját. ~ Méghogy a szépsége? Nem, sokkal inkább a természete. ~ De ezt nem mondja, inkább csak bólint egyet.
Mikor Kirion a templomról kezd beszélni Zaras egyre jobban elsápad. ~ Biztos, hogy ő volt! ~ Nem veszi észre, hogy valóban kiejtette a szavakat. Még hozzáteszi, hogy legutoljára a Piactéren találkoztak, de ha minden igaz, akkor az pár nappal ezelőtt volt. ~ Ha utánna a kertbe ment, talán még ott van! ~ A remény apró szikrája kezd éledezni az elf férfiben. *
- Kir, ha oda akarsz menni, akkor inkább ne a szegénynegyed felől menj. * Adja tanácsul neki. Egy ér alig láthatóan, egyre gyorsan lüktet a nyakában. *
* Mosolyogni kezd a könyvvel kapcsolatban és sokkal komolyabban Kirion szemébe néz. *
- Kir, ő nem ismeri a nyelvünket. * Jelenti ki, s várja a másik reakcióját. ~ Méghogy a szépsége? Nem, sokkal inkább a természete. ~ De ezt nem mondja, inkább csak bólint egyet.
Mikor Kirion a templomról kezd beszélni Zaras egyre jobban elsápad. ~ Biztos, hogy ő volt! ~ Nem veszi észre, hogy valóban kiejtette a szavakat. Még hozzáteszi, hogy legutoljára a Piactéren találkoztak, de ha minden igaz, akkor az pár nappal ezelőtt volt. ~ Ha utánna a kertbe ment, talán még ott van! ~ A remény apró szikrája kezd éledezni az elf férfiben. *
- Kir, ha oda akarsz menni, akkor inkább ne a szegénynegyed felől menj. * Adja tanácsul neki. Egy ér alig láthatóan, egyre gyorsan lüktet a nyakában. *
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-09 07:25:30
Üzenet elküldve: 2015-06-09 07:25:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras//
*Kirion előveszi a könyvet és mikor felismeri mi az el kezd nevetni.*
-Neked meg ez a könyv minek kell? *Odaül egy székre barátja mellé és hallgatja, ahogy Zaras a lányról mesél, nem hisz a fülének. ~Úgy tűnik muszáj leszek megkeresni azt a lányt, de már mintha láttam volna a templom közelében, amíg Zaras eszméletlen volt és keresett is valakit. A leírásnak megfelel, majd holnap el megyek oda, bár a hátamközepére sem kívánom azt az utat megtenni.~
-Azt hiszem ennyi információ bőven elég lesz, szakítja meg barátját. Látom elcsábított nem kicsit a szépsége. *Kicsit zavarba jön, nem tudja, hogy elmondja e neki, hogy valószínű látta a lányt, de ha elmondja megkönnyíti a saját dolgát lehet.*
-Mondd szerinted a lány a templom közelében keresne téged valamiért? *Amennyiben Zaras nemmel felel annyiban hagyja a kérdést, ha igent vagy arra utalóan válaszol, akkor pedig felsóhajt és folytatja a mondatát.*
-Ebben az esetben, amíg eszméletlen voltál a templomban a leírásodnak megfelelő lány keresett egy elf férfit és ha szerointed ő az, akkor így könnyebben megtalálom. *Közben figyeli barátja reakcióit. ~Tényleg szerelmes lenne?~
A hozzászólás írója (Kirion Perld) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.09 07:27:53
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-09 07:08:56
Üzenet elküldve: 2015-06-09 07:08:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Kirion//
* Zarasnak sikerült azóta lenyugodnia. ~ Undorító. ~ Még azért kirázza a hideg a gondolattól, hogy élősködők vannak a testében. Elfogadja a kenyeret, s megkéri Kiriont, adja neki a könyvet, ami utolsó információi szerint még bent pihen a köpenye zsebében.
Aztán a másik kérdésére elkezdi leírni a lányt mind külsőleg mind belsőleg. *
- Tudod Kir, az a tejföl színű haj, * Behunyja a szemét és nagyot szippant a levegőb, majd köhögni kezd, mikor egy kenyérmorzsa is bevándorol a nyílásba. * elképesztő. Olyan combközépig vagy térdig ér, ha le nem vágatta. ~ Azt pedig nem bocsátom meg neki. ~ A szeme kék, mint a tenger és elfhez képest alacsony. Nem csak elfhez, hanem emberhez képest is. * Nevet, ahogy visszagondol a lány törpe termetére. * Kedves, habár nagyon gyerekes és naiv. ~ Talán ez az, ami megfogott? Nem, maga a lénye volt. ~ De imádnivaló.
* Nem tudja, hogy Kirionnak mennyi információ kell a lány kinézetéről, ezért csak egy órán át ecseteli, többek közt a tetoválást is, illetve a lány nevét is elárulja, habár inkább kileheli, mintsem mondaná. *
* Zarasnak sikerült azóta lenyugodnia. ~ Undorító. ~ Még azért kirázza a hideg a gondolattól, hogy élősködők vannak a testében. Elfogadja a kenyeret, s megkéri Kiriont, adja neki a könyvet, ami utolsó információi szerint még bent pihen a köpenye zsebében.
Aztán a másik kérdésére elkezdi leírni a lányt mind külsőleg mind belsőleg. *
- Tudod Kir, az a tejföl színű haj, * Behunyja a szemét és nagyot szippant a levegőb, majd köhögni kezd, mikor egy kenyérmorzsa is bevándorol a nyílásba. * elképesztő. Olyan combközépig vagy térdig ér, ha le nem vágatta. ~ Azt pedig nem bocsátom meg neki. ~ A szeme kék, mint a tenger és elfhez képest alacsony. Nem csak elfhez, hanem emberhez képest is. * Nevet, ahogy visszagondol a lány törpe termetére. * Kedves, habár nagyon gyerekes és naiv. ~ Talán ez az, ami megfogott? Nem, maga a lénye volt. ~ De imádnivaló.
* Nem tudja, hogy Kirionnak mennyi információ kell a lány kinézetéről, ezért csak egy órán át ecseteli, többek közt a tetoválást is, illetve a lány nevét is elárulja, habár inkább kileheli, mintsem mondaná. *
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-09 06:53:05
Üzenet elküldve: 2015-06-09 06:53:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras//
*Kirion miután végez a kocsmába el indul vissza fel a szálláshelyre és közben átgondolja mi történt Zarassal, amióta mellette van és elszégyenli magát, mert nem minősült valami jó testőrnek.*
~Muszáj leszek elmondani neki, hogy kifosztották és a családi nyakékét is ellopták, remélem nem fog megharagudni rám, de számomra többet ér egy élet, mint egy nyakék.~
*Belép a szobába Zarashoz és mosolyog rá, hisz elég hisztérikus roham jött rá nem rég.*
-Megjöttem! *Mondja vidáman csengő hangon.* Hoztam neked vizet meg kenyeret, a gyógyító azt mondta, hogy nem ehetsz semmi mást körülbelül, gyümölcsöt is csak akkor, ha biztos vagy benne, hogy nem jön ki. *Odasétál és átadja Zarasnak a kenyeret és vizet, amennyiben elveszi, ha nem akkor leteszi mellé egy asztalra és el kezdi enni a nem főtt ételt.*
-Este kimossuk a sebeid és utána már csak pihenned kell. Viszont ha már ágynyugalomra vagy kárhoztatva, beszélhetnél nekem arról a lányról, hogy megkeressem, már ha még a terveid közt szerepel. *Mondja kicsit reménykedve, hogy barátja elfelejtette a lányt.* Persze beszélhetünk bármi másról is! *Teszi hozzá vidámabban.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.09 13:01:20, a következő indokkal:
Elgépelések és helyesírási hibák tömkelege.
*Kirion miután végez a kocsmába el indul vissza fel a szálláshelyre és közben átgondolja mi történt Zarassal, amióta mellette van és elszégyenli magát, mert nem minősült valami jó testőrnek.*
~Muszáj leszek elmondani neki, hogy kifosztották és a családi nyakékét is ellopták, remélem nem fog megharagudni rám, de számomra többet ér egy élet, mint egy nyakék.~
*Belép a szobába Zarashoz és mosolyog rá, hisz elég hisztérikus roham jött rá nem rég.*
-Megjöttem! *Mondja vidáman csengő hangon.* Hoztam neked vizet meg kenyeret, a gyógyító azt mondta, hogy nem ehetsz semmi mást körülbelül, gyümölcsöt is csak akkor, ha biztos vagy benne, hogy nem jön ki. *Odasétál és átadja Zarasnak a kenyeret és vizet, amennyiben elveszi, ha nem akkor leteszi mellé egy asztalra és el kezdi enni a nem főtt ételt.*
-Este kimossuk a sebeid és utána már csak pihenned kell. Viszont ha már ágynyugalomra vagy kárhoztatva, beszélhetnél nekem arról a lányról, hogy megkeressem, már ha még a terveid közt szerepel. *Mondja kicsit reménykedve, hogy barátja elfelejtette a lányt.* Persze beszélhetünk bármi másról is! *Teszi hozzá vidámabban.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.09 13:01:20, a következő indokkal:
Elgépelések és helyesírási hibák tömkelege.
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-09 06:33:51
Üzenet elküldve: 2015-06-09 06:33:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Kirion//
* Zaras kinyitja a szemét. ~ Hát most nem csak szimplán elaludtam. ~ Megpillantja fölé tornyosuló barátját, s lassan a helyzetet is felismeri. *
- Az ősökre, Kirion, mégis mi a fenét művelsz?! * Kérdését elhadarja, s egyre sápadtabb lesz, miközben érzi, hogy a combján levő sebben valami vagy valamik mocorognak.
Annyira megijed, hogy az sem kizárt, hisztérikus rohamban fog kitörni. *
- Mit tettél velem?! KIRION! * Zaras visít, mint egy malac, mikor érzi, hogy valóban mocorog benne valami. Egyetlen egy könnycsepp gördül végig az arcán, bal szeméből. *
- Itt a vég. * Hangja sokkal inkább a feladás érzését kelti. *
- Kirion, nem akarok meghalni. * Segítséget keres barátja tekintetében. A fickót, aki az ajtóban áll észre sem veszi. *
* Zaras kinyitja a szemét. ~ Hát most nem csak szimplán elaludtam. ~ Megpillantja fölé tornyosuló barátját, s lassan a helyzetet is felismeri. *
- Az ősökre, Kirion, mégis mi a fenét művelsz?! * Kérdését elhadarja, s egyre sápadtabb lesz, miközben érzi, hogy a combján levő sebben valami vagy valamik mocorognak.
Annyira megijed, hogy az sem kizárt, hisztérikus rohamban fog kitörni. *
- Mit tettél velem?! KIRION! * Zaras visít, mint egy malac, mikor érzi, hogy valóban mocorog benne valami. Egyetlen egy könnycsepp gördül végig az arcán, bal szeméből. *
- Itt a vég. * Hangja sokkal inkább a feladás érzését kelti. *
- Kirion, nem akarok meghalni. * Segítséget keres barátja tekintetében. A fickót, aki az ajtóban áll észre sem veszi. *
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-08 23:12:35
Üzenet elküldve: 2015-06-08 23:12:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mesélő-Rohadék, Zaras//
- Életmentő volt a segítséged, fogadd el ezt mind * és ad 20 aranyat a gyógyítónak (Mesélő (Rohadék)).*
Rántottát adhatok neki? Vayg az is túl zsíros étel neki? *A kezét a feje hátuljához emeli és kínosan mosolyog.* Sajnos nem vagyok jártas semennyire a gasztronómiában.
*Barátjára néz és ha magához tért akkor megkérdezi mit hozzon neki ételt és vizet, ha nem akkor miután választ kap a gyógyítóhoz feltett kérdésére lesétál az alacsony szerzettel a kocsmába. Egy részt, hogy lekísérje, más részt vennie kell valami ételt a barátjának és magának is, amit fenn elfogyaszthat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.09 13:00:20, a következő indokkal:
Elgépelések és helyesírási hibák tömkelege.
- Életmentő volt a segítséged, fogadd el ezt mind * és ad 20 aranyat a gyógyítónak (Mesélő (Rohadék)).*
Rántottát adhatok neki? Vayg az is túl zsíros étel neki? *A kezét a feje hátuljához emeli és kínosan mosolyog.* Sajnos nem vagyok jártas semennyire a gasztronómiában.*Barátjára néz és ha magához tért akkor megkérdezi mit hozzon neki ételt és vizet, ha nem akkor miután választ kap a gyógyítóhoz feltett kérdésére lesétál az alacsony szerzettel a kocsmába. Egy részt, hogy lekísérje, más részt vennie kell valami ételt a barátjának és magának is, amit fenn elfogyaszthat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.09 13:00:20, a következő indokkal:
Elgépelések és helyesírási hibák tömkelege.
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-08 23:03:28
Üzenet elküldve: 2015-06-08 23:03:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Kirion, Zaras//
*Rövid fejszámolás követően, melynek során a fickó újfent hümmög egy sort, s az állát vakarássza, végül kiböki:*
-Adjatok tíz aranyat. *legyint végül nagylelkűen, elvégre az egész nem tartott tovább fertályóránál, s nem kellett sebet sem varrnia, vagy hasonlók.*
-Nem ehet semmi nehezet, vagy zsírosat, mert egyből ki fogja hányni. Néhány napig adj neki kenyeret, vizet, esetleg teát, kerülje a húsokat, sajtot, illetve a tejet. Gyümölcsöt csak akkor, ha úgy érzi, megmarad benne. *ad még pár tanácsot, majd ha fizetik, dolga végeztével távozik is.*
*Rövid fejszámolás követően, melynek során a fickó újfent hümmög egy sort, s az állát vakarássza, végül kiböki:*
-Adjatok tíz aranyat. *legyint végül nagylelkűen, elvégre az egész nem tartott tovább fertályóránál, s nem kellett sebet sem varrnia, vagy hasonlók.*
-Nem ehet semmi nehezet, vagy zsírosat, mert egyből ki fogja hányni. Néhány napig adj neki kenyeret, vizet, esetleg teát, kerülje a húsokat, sajtot, illetve a tejet. Gyümölcsöt csak akkor, ha úgy érzi, megmarad benne. *ad még pár tanácsot, majd ha fizetik, dolga végeztével távozik is.*
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-08 22:59:41
Üzenet elküldve: 2015-06-08 22:59:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mesélő-Rohadék, Zaras//
*Kirion segít barátja sebét szétnyitni, hogy beletegyék a nyüveket és örömmel látja, hogy a kis termetű fickó milyen segítőkész lett egyből, amint meg látta Zarast milyen rossz állapotban van.*
-Köszönöm szépen a segítségét, mivel tartozunk? Tudom, hogy a barátom élete múlt Önön és hálával tartozunk érte. ~Csak ne mondjon olyan összeget, amit nem tudok kifizetni.~ *Reménykedik a fiú és közben magában ismétli, hogy este a nyüveket kivenni a sebből, majd alaposan kimosni a sebet, majd szorosan újra vissza bekötözni azokat.*
*Kirion segít barátja sebét szétnyitni, hogy beletegyék a nyüveket és örömmel látja, hogy a kis termetű fickó milyen segítőkész lett egyből, amint meg látta Zarast milyen rossz állapotban van.*
-Köszönöm szépen a segítségét, mivel tartozunk? Tudom, hogy a barátom élete múlt Önön és hálával tartozunk érte. ~Csak ne mondjon olyan összeget, amit nem tudok kifizetni.~ *Reménykedik a fiú és közben magában ismétli, hogy este a nyüveket kivenni a sebből, majd alaposan kimosni a sebet, majd szorosan újra vissza bekötözni azokat.*
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-08 22:52:02
Üzenet elküldve: 2015-06-08 22:52:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Kirion, Zaras//
*A kis termetű fickó, arcán az elmaradhatatlan szelíd mosollyal követi Kiriont a szobába, majd ahogy meglátja a sérültet, egyből az ágya mellé siet, s alaposan tanulmányozni kezdi annak sebeit.
A mosoly helyét immáron a gondterhelt arckifejezés veszi át, s a válláról lekanyarítja a táskáját, majd mindenféle tégelyt, kötszert vesz elő, s szép pedáns rendben kipakolja egymás mellé.*
-Hagyjuk ezt most, előtte hadd lássam el a sebeit. *hessegeti el a fizetés gondolatát, majd az átvérzett kötéseket elkezdi levágni. Homlokráncolás és hümmögés közepette nyúl az egyik tégelyért, melyet felnyitva faforgács, s a közte mozgolódó apró fehér férgek válnak láthatóvá.*
-Megtennéd, hogy segítesz széthúzni ezt a sebet? *mutat az egyik csúnyán elszíneződött vágásra, s ha Kirion eleget tesz a kérésnek, úgy néhány nyüvet óvatosan a sebbe pottyant.*
-Segítenek tisztán tartani, megállítják a fertőzést. *magyarázza, majd szorosan körbetekeri friss kötéssel. Ezután a fejen lévő sérülést vizsgálja meg.*
-Úgy tűnik, szerencséje van, nem tört be a koponyája. *dünnyögi, majd valamiféle borzalmas szagú kenőccsel alaposan bekeni ezt a sebet is, s Zaras fejére is kötés kerül.*
-Pihennie kell, nem kelhet ki az ágyból néhány napig. *közli velük, majd elpakol mindent a táskájába.*
-Mielőtt leszáll az éj, a nyüveket szedjétek ki a sebből, s alaposan mossátok ki, majd kössétek be újra, jó szorosan! *adja szigorú utasításba.*
*A kis termetű fickó, arcán az elmaradhatatlan szelíd mosollyal követi Kiriont a szobába, majd ahogy meglátja a sérültet, egyből az ágya mellé siet, s alaposan tanulmányozni kezdi annak sebeit.
A mosoly helyét immáron a gondterhelt arckifejezés veszi át, s a válláról lekanyarítja a táskáját, majd mindenféle tégelyt, kötszert vesz elő, s szép pedáns rendben kipakolja egymás mellé.*
-Hagyjuk ezt most, előtte hadd lássam el a sebeit. *hessegeti el a fizetés gondolatát, majd az átvérzett kötéseket elkezdi levágni. Homlokráncolás és hümmögés közepette nyúl az egyik tégelyért, melyet felnyitva faforgács, s a közte mozgolódó apró fehér férgek válnak láthatóvá.*
-Megtennéd, hogy segítesz széthúzni ezt a sebet? *mutat az egyik csúnyán elszíneződött vágásra, s ha Kirion eleget tesz a kérésnek, úgy néhány nyüvet óvatosan a sebbe pottyant.*
-Segítenek tisztán tartani, megállítják a fertőzést. *magyarázza, majd szorosan körbetekeri friss kötéssel. Ezután a fejen lévő sérülést vizsgálja meg.*
-Úgy tűnik, szerencséje van, nem tört be a koponyája. *dünnyögi, majd valamiféle borzalmas szagú kenőccsel alaposan bekeni ezt a sebet is, s Zaras fejére is kötés kerül.*
-Pihennie kell, nem kelhet ki az ágyból néhány napig. *közli velük, majd elpakol mindent a táskájába.*
-Mielőtt leszáll az éj, a nyüveket szedjétek ki a sebből, s alaposan mossátok ki, majd kössétek be újra, jó szorosan! *adja szigorú utasításba.*
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-08 19:44:57
Üzenet elküldve: 2015-06-08 19:44:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mesélő-Rohadék//
*Kirion udvariasan kinyitja az ajtót a mosolygós alacsony szerzetnek és utána lép be oda.*
-Igen, ebben teljesen igazat adok. Ő a barátom, *mutat az ágyon alvó Zarasra mutatva, nem mintha nem lenne egyértelmű* úgy látom elaludt, a templomban a papok ellátták a sebeit, de ide akart akart jönni és útközben megtámadtak minket. Felszakadt pár sebe és miután tarkón vágták és magához tért a gyomortartalmát is kiürítette.
*Odaengedi Zaras mellé a gyógyítót, hagyja hogy megvizsgálja, majd a tárgyra tér.*
-Mondja jó uram, mennyibe fog ez kerülni?
*Kirion udvariasan kinyitja az ajtót a mosolygós alacsony szerzetnek és utána lép be oda.*
-Igen, ebben teljesen igazat adok. Ő a barátom, *mutat az ágyon alvó Zarasra mutatva, nem mintha nem lenne egyértelmű* úgy látom elaludt, a templomban a papok ellátták a sebeit, de ide akart akart jönni és útközben megtámadtak minket. Felszakadt pár sebe és miután tarkón vágták és magához tért a gyomortartalmát is kiürítette.
*Odaengedi Zaras mellé a gyógyítót, hagyja hogy megvizsgálja, majd a tárgyra tér.*
-Mondja jó uram, mennyibe fog ez kerülni?
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-08 17:49:40
Üzenet elküldve: 2015-06-08 17:49:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Kirion//
* Zaras behunyt szemmel terül ki. Távolról akár halottnak is nézhetné az ember, de ha közelebb jön észreveheti a lassan emelkedő és süllyedő mellkast.
Őt most nem igazán érdekli a szoba, sem a bútorzat, sem a külvilág. Megpróbálja megnyugtatni hullámzó lélekvizét. Először a fájdalomra koncentrál, de az nem múlik, majd felidéz szép emlékeket: az első "nagy" csatáját, aztán eszébe jut a tizenhét évesen történtek is. Átvált inkább az első "nagy" szerelemre, az ezüst hajú elfre, akiről később derült ki, hogy az unokatestvére. Ezután Aryna alakja bukkan fel váratlanul. Nem akar a lányra gondolni és arra, hogy cserbenhagyta. ~ Biztos.azt hiszi, faképnél hagytam. ~
Ilyen keserű gondolatok között éri utol az álom. *
* Zaras behunyt szemmel terül ki. Távolról akár halottnak is nézhetné az ember, de ha közelebb jön észreveheti a lassan emelkedő és süllyedő mellkast.
Őt most nem igazán érdekli a szoba, sem a bútorzat, sem a külvilág. Megpróbálja megnyugtatni hullámzó lélekvizét. Először a fájdalomra koncentrál, de az nem múlik, majd felidéz szép emlékeket: az első "nagy" csatáját, aztán eszébe jut a tizenhét évesen történtek is. Átvált inkább az első "nagy" szerelemre, az ezüst hajú elfre, akiről később derült ki, hogy az unokatestvére. Ezután Aryna alakja bukkan fel váratlanul. Nem akar a lányra gondolni és arra, hogy cserbenhagyta. ~ Biztos.azt hiszi, faképnél hagytam. ~
Ilyen keserű gondolatok között éri utol az álom. *
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-07 17:07:47
Üzenet elküldve: 2015-06-07 17:07:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Megfáradt sóhajjal karöltve ér el a lépcsősor tetejére, s immáron nem marad más hátra, minthogy megkeresse a szobáját. Vet egy gyors pillantást a kulcskarikára erősített falapocskára, melyre a szám vagyon festve, majd lassú sétába kezdve keresi meg tekintetével a kulcshoz tartozó ajtót. Szerencsére hamar megtalálja, így miután kinyitotta - s persze belépése végett vissza is zárta azt -, újabb sóhaj szakad fel a tüdejéből.
Hosszú egy nap volt a mai, noha estére jutott tevékenységeinek zöme, ám nem mondhatná, hogy bánná, miként az események alakultak. Az északi leány társasága több volt, mint üdítő, így most legfeljebb kellemes fáradtságban fürödhet, nem abban a fajtában, mit egy kemény ivászat vagy gyakorlat után szokott érezni.
Ettől függetlenül ki van merülve, szóval mihamarabb levetkőzik, majd a kikészített vízben megmosakszik, hogy aztán elnyúlhasson az ágyon. Nem veszi a fáradtságot arra, hogy betakarózzon, kellően meleg van ahhoz, hogy teljesen pucéran alhasson. Csupán azt bánja, hogy az ablakot nem nyitotta ki, de már nem lenne ereje ahhoz, hogy emiatt kimásszon az ágyból, s igazán győzködni sincs ideje magát, mert pikk-pakk elnyomja az álom.*
*Ellenére fáradtságának, a másnap reggel korán éri, olyannyira, hogy még a nap sem süt be az ablakán. Azonban nem kíván visszaaludni, hiszen már tegnap délután is eltervezte, hogy ellátogat a barakkba, aztán csak a fogadóban ragadt. Szeretné pótolni ezen hiányosságot, tehát egy öblös ásítást és nyújtózkodást követően kimászik az ágyból, hogy újfent megfürösztve arcát a mosdótál vizében, nekiállhasson öltözködni. Mozdulatai még kissé lassúak és darabosak, ám nem tart túl sokáig elkészülnie, miután pedig a frizuráján is rendezett egy keveset, elindul a barakkba.*
Hosszú egy nap volt a mai, noha estére jutott tevékenységeinek zöme, ám nem mondhatná, hogy bánná, miként az események alakultak. Az északi leány társasága több volt, mint üdítő, így most legfeljebb kellemes fáradtságban fürödhet, nem abban a fajtában, mit egy kemény ivászat vagy gyakorlat után szokott érezni.
Ettől függetlenül ki van merülve, szóval mihamarabb levetkőzik, majd a kikészített vízben megmosakszik, hogy aztán elnyúlhasson az ágyon. Nem veszi a fáradtságot arra, hogy betakarózzon, kellően meleg van ahhoz, hogy teljesen pucéran alhasson. Csupán azt bánja, hogy az ablakot nem nyitotta ki, de már nem lenne ereje ahhoz, hogy emiatt kimásszon az ágyból, s igazán győzködni sincs ideje magát, mert pikk-pakk elnyomja az álom.*
*Ellenére fáradtságának, a másnap reggel korán éri, olyannyira, hogy még a nap sem süt be az ablakán. Azonban nem kíván visszaaludni, hiszen már tegnap délután is eltervezte, hogy ellátogat a barakkba, aztán csak a fogadóban ragadt. Szeretné pótolni ezen hiányosságot, tehát egy öblös ásítást és nyújtózkodást követően kimászik az ágyból, hogy újfent megfürösztve arcát a mosdótál vizében, nekiállhasson öltözködni. Mozdulatai még kissé lassúak és darabosak, ám nem tart túl sokáig elkészülnie, miután pedig a frizuráján is rendezett egy keveset, elindul a barakkba.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-06 23:54:04
Üzenet elküldve: 2015-06-06 23:54:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Yarrod //
*Amikor végre megpillantja a férfi mosolyát szinte elégedetten húzza ki magát. Ez már haladás, hogy végre nem a komor arcot kell folytonosan vizslatnia. Máris helyesebb képet ölt így Yarrod, mint az állandó búskomorsággal.
Viszont, amikor már a főzési tehetségéről esik szó kissé sértetten villannak meg a szemei, de kisvártatva ajkain újra a csibészes mosoly játszik.*
- Képzeld nem ez a probléma. Egyszer majd megmutatom neked milyen is az én főztöm. A semmiből teremtek neked egy telítő vacsorát, ami után mind a tíz ujjad megnyalod.
*Bólogat hevesen, majd halk kacajjal hunyja le egy pillanatra a szemeit.*
- De tudod nehéz olyan férfit találni, aki megelégszik finom ételekkel, egyszerű házastársi kötelességekkel. Nem akarom az életem végig úgy leélni, hogy azt mindig a bizalmatlanság, a kétkedés és a vadság uralja. De még nem talált meg az a hím egyed, aki merné vállalni a kalandot, hogy megszelídítsen.
*Pillant végül vissza rá mosolyogva, de az újabb tréfának vett megjegyzés ismét a dacos arcot varázsolja a lányra. Ez valóban bosszút kíván. Hogy őt ilyen alacsony árral illetni. Nem is marad megtorlatlanul, ahogy a férfi zöld szemeit az udvar felé fordítja máris két rakoncátlan ujjacska csippant a szőkeség derekába. Persze nem fájón, de épp eléggé érezhetően ahhoz, hogy ezt a megjegyzésért tisztességes revansnak lehessen nevezni. Egy móka még belefér.*
- Kikérem magamnak. Adnának értem két olyan tarkabarka lovat is, csak hogy tudd.
*Kuncog fel, majd büszke mosollyal húzza is ki magát. Valóban igyekszik inkább a szavakat használni a boldoguláshoz. Volt már példa arra is, hogy egy agyilag nem a helyén lévő banditának kellett kiselőadást tartania arról, hogy miért nem éri meg lopott pénzbe fektetni. S mire amaz felfogta, hogy mit is hablatyolt össze neki a vöröske addigra már bizony távol is járt. Ha nem még mindmáig azon morfondírozik, hogy akkor most mi is van azokkal az érmékkel. De biztos benne, hogy fog olyan helyzetbe kerülni, ahol nem lesz elég a leleményessége és a felvágott nyelve, de ezért is igyekszik jól megválogatni kikkel is áll össze az útjai során, akkor talán nem kerül nagy kalamajkába.*
- Ugye, hogy nem is volt nehéz bevallani.
*Színpadias sóhajjal ingatja meg a fejét, majd már újból vigyorogva hajol is be kissé a férfi elé, hogy ismét az arcára pillanthasson.*
- Engem lehetetlen nem megkedvelni. A végén még hiányozni is fogok a gyíkvadászatod alatt.
*Bólogat hevesen, hogy bizony vegye komolyan most ezeket a szavait. Mintha ebben a pillanatban is egy jóslatot mondott volna el, amire jobb, ha odafigyel Yarrod is.
Eszébe is jut megint a holnapi terve, majd kissé elhúzza a száját. A hirtelen jókedvét most kicsit felváltja valami más. Valami ismét csak kevésszer tapasztalt érzés. Olyan csalódás féle. Valamiért élvezi a férfi társaságát, sőt kis túlzással még Riku és Quantall sem olyan vészes, mint azt kifelé mutatja. A holnapi napja igencsak sablonos unalmassággal fog eltelni, ha ők már odébb állnak. Arra nem is gondol, hogy talán visszatérnek. Az ilyeneken már rég nem mer álmodozni.*
- Hajnalban jó a levegő, hogy kiszimatold a sárkányt, igaz?
*Mosolyodik el kedvesen, ahogy újból az udvar felé pillant, igyekezve a mosoly mögé bújtatni a hirtelen fellobbanó hiányérzetet.*
- Akkor ideje lenne, hogy végre pihenni hagyjalak, ugye?
*Amikor végre megpillantja a férfi mosolyát szinte elégedetten húzza ki magát. Ez már haladás, hogy végre nem a komor arcot kell folytonosan vizslatnia. Máris helyesebb képet ölt így Yarrod, mint az állandó búskomorsággal.
Viszont, amikor már a főzési tehetségéről esik szó kissé sértetten villannak meg a szemei, de kisvártatva ajkain újra a csibészes mosoly játszik.*
- Képzeld nem ez a probléma. Egyszer majd megmutatom neked milyen is az én főztöm. A semmiből teremtek neked egy telítő vacsorát, ami után mind a tíz ujjad megnyalod.
*Bólogat hevesen, majd halk kacajjal hunyja le egy pillanatra a szemeit.*
- De tudod nehéz olyan férfit találni, aki megelégszik finom ételekkel, egyszerű házastársi kötelességekkel. Nem akarom az életem végig úgy leélni, hogy azt mindig a bizalmatlanság, a kétkedés és a vadság uralja. De még nem talált meg az a hím egyed, aki merné vállalni a kalandot, hogy megszelídítsen.
*Pillant végül vissza rá mosolyogva, de az újabb tréfának vett megjegyzés ismét a dacos arcot varázsolja a lányra. Ez valóban bosszút kíván. Hogy őt ilyen alacsony árral illetni. Nem is marad megtorlatlanul, ahogy a férfi zöld szemeit az udvar felé fordítja máris két rakoncátlan ujjacska csippant a szőkeség derekába. Persze nem fájón, de épp eléggé érezhetően ahhoz, hogy ezt a megjegyzésért tisztességes revansnak lehessen nevezni. Egy móka még belefér.*
- Kikérem magamnak. Adnának értem két olyan tarkabarka lovat is, csak hogy tudd.
*Kuncog fel, majd büszke mosollyal húzza is ki magát. Valóban igyekszik inkább a szavakat használni a boldoguláshoz. Volt már példa arra is, hogy egy agyilag nem a helyén lévő banditának kellett kiselőadást tartania arról, hogy miért nem éri meg lopott pénzbe fektetni. S mire amaz felfogta, hogy mit is hablatyolt össze neki a vöröske addigra már bizony távol is járt. Ha nem még mindmáig azon morfondírozik, hogy akkor most mi is van azokkal az érmékkel. De biztos benne, hogy fog olyan helyzetbe kerülni, ahol nem lesz elég a leleményessége és a felvágott nyelve, de ezért is igyekszik jól megválogatni kikkel is áll össze az útjai során, akkor talán nem kerül nagy kalamajkába.*
- Ugye, hogy nem is volt nehéz bevallani.
*Színpadias sóhajjal ingatja meg a fejét, majd már újból vigyorogva hajol is be kissé a férfi elé, hogy ismét az arcára pillanthasson.*
- Engem lehetetlen nem megkedvelni. A végén még hiányozni is fogok a gyíkvadászatod alatt.
*Bólogat hevesen, hogy bizony vegye komolyan most ezeket a szavait. Mintha ebben a pillanatban is egy jóslatot mondott volna el, amire jobb, ha odafigyel Yarrod is.
Eszébe is jut megint a holnapi terve, majd kissé elhúzza a száját. A hirtelen jókedvét most kicsit felváltja valami más. Valami ismét csak kevésszer tapasztalt érzés. Olyan csalódás féle. Valamiért élvezi a férfi társaságát, sőt kis túlzással még Riku és Quantall sem olyan vészes, mint azt kifelé mutatja. A holnapi napja igencsak sablonos unalmassággal fog eltelni, ha ők már odébb állnak. Arra nem is gondol, hogy talán visszatérnek. Az ilyeneken már rég nem mer álmodozni.*
- Hajnalban jó a levegő, hogy kiszimatold a sárkányt, igaz?
*Mosolyodik el kedvesen, ahogy újból az udvar felé pillant, igyekezve a mosoly mögé bújtatni a hirtelen fellobbanó hiányérzetet.*
- Akkor ideje lenne, hogy végre pihenni hagyjalak, ugye?
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-06 23:20:30
Üzenet elküldve: 2015-06-06 23:20:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Kényelmesen sétál be a fogadó ajtaján a Holdudvar felől, majd ruganyos lépteivel sétál a fogadós felé. A pult előtt megállva az övén lógó erszénye felé nyúl. Kivesz belőle 15 aranynak megfelelő érmét s tenyerét kinyújtva adja át a pult mögött álló férfinak (Mesélő (BlackJack))
A férfi csak bólint egyet, s a hatos számú kulcsot adja oda neki. Légies lépteivel el is indul a szobája felé. Már megint azt kapta, amit mindig. Bár mufurc a tulaj, mégis megismerte, s ez jól esik az északi lánynak. Nem néz hátra, így nem tudja, hogy ahogy eltűnik alakja a lépcsőkanyarba a kint hagyott lovag bejött-e már.
~Egy csókot az orcájára megérdemelt volna.~
Mosolyodik el a gondolat folyamán. Majd legközelebb. A kulcsot lassan illeszti a zárba, s fordítja el. A zár halkan kattan, kezei lassan csúsznak a kilincsre, s nyomja le azt. A következő pillanatban már bent van a szobába. A kulcsot csak berakja a zárba, de nem fordítja el. A szobába már ég egy gyertya, mely lágy, derengő ám sejtelmes fényt ad a szobának. Halkan dúdolászva sétál az ablakhoz s tárja ki azt. A szokásoshoz híven a hold ismét besüt rajta, s rátenyerelve a párkányra füröszti arcát még néhány percig, amíg élvezi a lágy szellőt, mely hajával játszik. Nem néz le az udvarra, csak néhány percig füröszti arcát, mosolyogva, halkan dúdolva, majd eltűnik a szobába karcsú termete. Nem tudja miért, de otthonról elhozta fésűjét, mely mindig táskájába hever. Ám mielőtt a szokásos esti rituáléjához kezdene a mosdótálhoz megy, hogy kellemes hideg vízzel öblítse le arcát. A tükrös asztalhoz leülve fésüli meg haját, halk éneke nyomán, s furcsa mosolya kíséretében. Nem tudja mi ütött ma éjjel belé, csak azt tudja, hogy jól érezte magát.
Nem volt még része hasonló illatokba, s melegségbe, életébe soha, így nehezen kezeli a hirtelen tömény módosító szerként ható illatok egyvelege. Nem szokott így viselkedni másokkal, idegenekkel, csak ha akar valamit. Márpedig most sok dolgot nem akar. Kifésülve hullámos loboncát, leveti ruháit, melyet a szék háttámlájára tesz, s az ágy felé indul, hogy álomra hajtsa a fejét. A hold pont besüt, az ágyat világítva meg. Megszokásból is, de nyakig takaródzik be, s boldog mosollyal az ajkain alszik el, ám ajtaját elfelejtette bezárni, ám eddig nem volt gond azzal, hogy bárki is bejött volna a szobájába. Valamiért várja a holnapot, s alig várja, hogy a nap felkeljen.*
A férfi csak bólint egyet, s a hatos számú kulcsot adja oda neki. Légies lépteivel el is indul a szobája felé. Már megint azt kapta, amit mindig. Bár mufurc a tulaj, mégis megismerte, s ez jól esik az északi lánynak. Nem néz hátra, így nem tudja, hogy ahogy eltűnik alakja a lépcsőkanyarba a kint hagyott lovag bejött-e már.
~Egy csókot az orcájára megérdemelt volna.~
Mosolyodik el a gondolat folyamán. Majd legközelebb. A kulcsot lassan illeszti a zárba, s fordítja el. A zár halkan kattan, kezei lassan csúsznak a kilincsre, s nyomja le azt. A következő pillanatban már bent van a szobába. A kulcsot csak berakja a zárba, de nem fordítja el. A szobába már ég egy gyertya, mely lágy, derengő ám sejtelmes fényt ad a szobának. Halkan dúdolászva sétál az ablakhoz s tárja ki azt. A szokásoshoz híven a hold ismét besüt rajta, s rátenyerelve a párkányra füröszti arcát még néhány percig, amíg élvezi a lágy szellőt, mely hajával játszik. Nem néz le az udvarra, csak néhány percig füröszti arcát, mosolyogva, halkan dúdolva, majd eltűnik a szobába karcsú termete. Nem tudja miért, de otthonról elhozta fésűjét, mely mindig táskájába hever. Ám mielőtt a szokásos esti rituáléjához kezdene a mosdótálhoz megy, hogy kellemes hideg vízzel öblítse le arcát. A tükrös asztalhoz leülve fésüli meg haját, halk éneke nyomán, s furcsa mosolya kíséretében. Nem tudja mi ütött ma éjjel belé, csak azt tudja, hogy jól érezte magát.
Nem volt még része hasonló illatokba, s melegségbe, életébe soha, így nehezen kezeli a hirtelen tömény módosító szerként ható illatok egyvelege. Nem szokott így viselkedni másokkal, idegenekkel, csak ha akar valamit. Márpedig most sok dolgot nem akar. Kifésülve hullámos loboncát, leveti ruháit, melyet a szék háttámlájára tesz, s az ágy felé indul, hogy álomra hajtsa a fejét. A hold pont besüt, az ágyat világítva meg. Megszokásból is, de nyakig takaródzik be, s boldog mosollyal az ajkain alszik el, ám ajtaját elfelejtette bezárni, ám eddig nem volt gond azzal, hogy bárki is bejött volna a szobájába. Valamiért várja a holnapot, s alig várja, hogy a nap felkeljen.*
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-06 13:41:02
Üzenet elküldve: 2015-06-06 13:41:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Rini //
* Yarrod azon kapja magát, hogy mosolyog, pedig éppen az imént öregurazták le. Ezért minimum egy éles pillantást zsebelhetne be a lány, ehelyett részben igazat ad neki és széttárja a karját. Nem olyan savanyú ő, mint amilyennek tűnik. A szóhasználatot viszont szellemesnek tartja. Mikor ifjú apród volt ő mondott hasonlót tanítójának, most pedig őt illetik vele. A sors iróniája. Az asztalon lévő kötetről tekintete az éppen felé forduló lányéra téved. Csak most veszi észre az apró szeplőket az arcán.*
- Elnézést. * Mondja, mivel az illem így diktálja, ajkai viszont csibészes vigyorra görbülnek. Saccra tíz év van köztük, legalább is Yarrod szerint, bár ehhez sosem volt jó szeme, a nőknél amúgy sem lehet ezt ránézésre megállapítani. Nyoszolyóképes, de nem az a háziasszony alapanyag, mivel ahhoz túlontúl szabad szellemű. Nem nehéz elképzelni, hogy feleselne, ha parancsolni próbálnának neki. Szemei elkerekednek, ahogy hallgatja a smaragdszeműt. Ami azt illeti kicsit elképzelhetetlennek tartja, hogy annyira elkerülnék őt a férfiak.*
- Annyira rosszul főzöl? * Mér végig rajta alaposan fürkésző tekintetével, mint ahogy a gazdasszonyok gusztálják az árut a piacon. Kis visszavágás ez a részéről, ne higgye a lány, hogy olyan begyöpösödött fickó ő, aki csak a kardja élével gondolkodik.*
- Nos, nem nagyon értek én a rabszolga árfolyamhoz, de ingyen? Nem, azt nem hinném. Alábecsülöd magad. Legalább 50 aranyat adnának érted...esetleg negyven csirkét meg egy olyan fehér-fekete csíkos lovat ami csak délen létezik.
* Mond viccelődve direkt egy alacsony árat. Az hét szentség, hogy visszakapja majd valamilyen módon a kis élcelődést.
Tekintetét hosszasabban az alacsony lányon felejti, mint szerette volna, de ezt konstatálva ő is a párkányra támaszkodva az udvart kezdi kémlelni. Határozottan úgy képzeli, hogy Rini lebukott előtte, ám megint úgy csavarja agyafúrt mondatait egymásba, hogy talán egy pillanatra de hisz is neki. Rafkós egy teremtés, csak ennek köszönheti, hogy még nem esett nagyobb bajba. Kimagyarázza magát belőle.*
- Ez már valami! Te még a lyukas krumplit is eladnád a piacon háromszor annyi aranyért, mint egy sokat tapasztalt satrafa.
* Látja ő jól azt a büszke mosolyt, egy naiv fiatal lány mosolyát, kit éles szemmel és ésszel ajándékoztak meg az istenek. Ki róhatná fel neki, ha ki is használja? Yarrodot viszont jó adag gyanakvással látták el a jóhiszeműsége mellé. Paradoxon történet. A büszke vigyor viszont átvált valami ismeretlen pillantássá, s Yarrod már sejti, hogy mit fog hallani. Akkor most ki is bukott le?*
- Az túlzás. Szó sincs ilyesmiről. Különben is... * Vágja rá rögtön, s elfordítja szőke fejét. Hogy ő megkedveljen valakit? Zavarba ejtő gondolat... másért nem is érezné ilyenmód kellemetlenül magát, csak ha a kardja nélkül kellene az utcára lépnie. A hely pedig ahol mellkason bökték még mindig fáj neki, még ha csak képletesen szólva is. E tekintetben talán egy cipőben járnak. Viszont Yarrod még mindig nem tud jól hazudni. Lemondó sóhajt hallat, majd megvonja a vállát.*
- Talán. Egy kicsit. * Vallja be kurtán, ha már az előbb megígérte, hogy őszinte lesz. Szótlan hallgatja Rini válaszát a mágustoronnyal kapcsolatban, s az ajánlat valóban túl hirtelen, hogy másnapra dönteni tudjon. Sajnálja, habár sejtette.*
- Megértem. Túl hirtelen. Mi pedig nem várnánk sokat, hajnalban indulunk. Szép város Arthenior, tele lehetőségekkel, de egyelőre nincs mi itt tartson.
* Bár, hogy visszatér még ide az biztos, a letelepedés viszont kétséges.*
* Yarrod azon kapja magát, hogy mosolyog, pedig éppen az imént öregurazták le. Ezért minimum egy éles pillantást zsebelhetne be a lány, ehelyett részben igazat ad neki és széttárja a karját. Nem olyan savanyú ő, mint amilyennek tűnik. A szóhasználatot viszont szellemesnek tartja. Mikor ifjú apród volt ő mondott hasonlót tanítójának, most pedig őt illetik vele. A sors iróniája. Az asztalon lévő kötetről tekintete az éppen felé forduló lányéra téved. Csak most veszi észre az apró szeplőket az arcán.*
- Elnézést. * Mondja, mivel az illem így diktálja, ajkai viszont csibészes vigyorra görbülnek. Saccra tíz év van köztük, legalább is Yarrod szerint, bár ehhez sosem volt jó szeme, a nőknél amúgy sem lehet ezt ránézésre megállapítani. Nyoszolyóképes, de nem az a háziasszony alapanyag, mivel ahhoz túlontúl szabad szellemű. Nem nehéz elképzelni, hogy feleselne, ha parancsolni próbálnának neki. Szemei elkerekednek, ahogy hallgatja a smaragdszeműt. Ami azt illeti kicsit elképzelhetetlennek tartja, hogy annyira elkerülnék őt a férfiak.*
- Annyira rosszul főzöl? * Mér végig rajta alaposan fürkésző tekintetével, mint ahogy a gazdasszonyok gusztálják az árut a piacon. Kis visszavágás ez a részéről, ne higgye a lány, hogy olyan begyöpösödött fickó ő, aki csak a kardja élével gondolkodik.*
- Nos, nem nagyon értek én a rabszolga árfolyamhoz, de ingyen? Nem, azt nem hinném. Alábecsülöd magad. Legalább 50 aranyat adnának érted...esetleg negyven csirkét meg egy olyan fehér-fekete csíkos lovat ami csak délen létezik.
* Mond viccelődve direkt egy alacsony árat. Az hét szentség, hogy visszakapja majd valamilyen módon a kis élcelődést.
Tekintetét hosszasabban az alacsony lányon felejti, mint szerette volna, de ezt konstatálva ő is a párkányra támaszkodva az udvart kezdi kémlelni. Határozottan úgy képzeli, hogy Rini lebukott előtte, ám megint úgy csavarja agyafúrt mondatait egymásba, hogy talán egy pillanatra de hisz is neki. Rafkós egy teremtés, csak ennek köszönheti, hogy még nem esett nagyobb bajba. Kimagyarázza magát belőle.*
- Ez már valami! Te még a lyukas krumplit is eladnád a piacon háromszor annyi aranyért, mint egy sokat tapasztalt satrafa.
* Látja ő jól azt a büszke mosolyt, egy naiv fiatal lány mosolyát, kit éles szemmel és ésszel ajándékoztak meg az istenek. Ki róhatná fel neki, ha ki is használja? Yarrodot viszont jó adag gyanakvással látták el a jóhiszeműsége mellé. Paradoxon történet. A büszke vigyor viszont átvált valami ismeretlen pillantássá, s Yarrod már sejti, hogy mit fog hallani. Akkor most ki is bukott le?*
- Az túlzás. Szó sincs ilyesmiről. Különben is... * Vágja rá rögtön, s elfordítja szőke fejét. Hogy ő megkedveljen valakit? Zavarba ejtő gondolat... másért nem is érezné ilyenmód kellemetlenül magát, csak ha a kardja nélkül kellene az utcára lépnie. A hely pedig ahol mellkason bökték még mindig fáj neki, még ha csak képletesen szólva is. E tekintetben talán egy cipőben járnak. Viszont Yarrod még mindig nem tud jól hazudni. Lemondó sóhajt hallat, majd megvonja a vállát.*
- Talán. Egy kicsit. * Vallja be kurtán, ha már az előbb megígérte, hogy őszinte lesz. Szótlan hallgatja Rini válaszát a mágustoronnyal kapcsolatban, s az ajánlat valóban túl hirtelen, hogy másnapra dönteni tudjon. Sajnálja, habár sejtette.*
- Megértem. Túl hirtelen. Mi pedig nem várnánk sokat, hajnalban indulunk. Szép város Arthenior, tele lehetőségekkel, de egyelőre nincs mi itt tartson.
* Bár, hogy visszatér még ide az biztos, a letelepedés viszont kétséges.*
2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-05 23:01:50
Üzenet elküldve: 2015-06-05 23:01:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Yarrod //
*Ahogy tovább hallgatja a férfit ajkai visszafoghatatlan vigyorba húzódnak. Látszik rajta, hogy valóban van már év mögötte, mi sok mindenről mesélhetne, sok fájdalmat, boldogságot, kalandot hordoz magával. De mégis időnként úgy beszél, akár egy öregúr, ki unokáknak tart mese estet a kandalló előtt.*
- Ugyan kérlek. Ne beszélj már úgy, mint egy begyöpösödött öregember.
*Ingatja meg sóhajtva a fejét, ahogy végül a szemeit leveszi az esti égbolt vizsgálgatásáról, s féloldalasan a férfi felé fordul.*
- Bizonyára van közöttünk pár év, de ne beszélj úgy rólam, mintha olyan lány lennék, aki alig hagyta el a mama szoknyáját.
*Húzza össze a szemeit, melyek pajkosan csillannak meg, annak ellenére, hogy arcára igyekszik ismét valami gyermekien bájos durcásságot ölteni. Ez is szín tiszta színészet, de a célja most csak annyi, hogy hátha valami vidámabb mosolyt varázsolhat arra a komor arcra.*
- Amúgy is, nagy kaland. Én lennék a riasztó kivétel, akit még akkor is elkerülnének a férfiak, ha a rabszolgatartó szinte ingyen kínálná fel.
*Neveti el végül magát, ahogy egy pillanatra lehunyja szemeit. Könnyed viccnek szánta most, de ez a kijelentés többet fed a valóságból, mint azt bárki gondolhatná. Pár éves mese már egy naiv lányról és egy piperkőc ficsúrról. Az egyetlen olyan férfiról, aki egy pillanat alatt le tudta venni a lábáról. A mese vége pedig mi lett? Egy összetört szív, egy csalárd férfi, s annak úri szeretője, ki miatt egyelőre senkiben sem képes bízni többé. Igaza volt a férfinak, neki is van mit rejtegetnie, de akkor sem tűnik az ő fájdalma akkora dolognak, mint az, ami Yarroddal történhetett. De nem kérdezősködik, nem firtatja tovább a dolgot, még akkor sem, ha a szavait ügyesen forgatva pénzé teheti a férfi múlt béli szenvedését. Valahogy ennyit neki sem ér ez az egész.*
- Úgy gondolod lebuktam? Mi van akkor, ha ez az én keresztem? Hogy más múltját, jelenét tökéletesen látom, de a sajátoméba nem nyerhetek bepillantást? Hiszen minden jó dologért kell hozni valami áldozatot. Semmi sincs ingyen, semmit sem kapsz csak úgy ajándékba. Mindennek van miértje, mikéntje, minden szabályhoz kötött.
*Mosolyodik el büszkén, hiszen ebben a pillanatban úgy érzi ezekkel a szavakkal ismét meg tudta menteni a kis színjátékát. Igazából már az sem érdekli, ha valaki egy hamisítatlan papírt adna a férfi kezébe, melyen világosan meg van írva, hogy ez a nő mellette ádáz csaló. Mi van akkor, ha kiderül, hogy csak egy jó színésznő? Semmi, hiszen mindenki erre a befejezésre számít. De már csak dacból sem hajlandó bevallani, hogy nagyjából annyit konyít a jósláshoz, mint egy szamár a daloláshoz. Viszont a toronyról mondott ötletre meglepetten vonja fel a szemöldökeit, s kisvártatva már egy újabb pajkos vigyor játszik ajkai szegletében.*
- Ugyan kérlek. Valld be, hogy ez alatt a kis idő alatt úgy megfogott szerény személyem társasága, hogy már nem bírnád ki nélküle a monoton utat a sárkányodig.
*Tréfálkozva böki is finoman mellkason, ahogy ismét felpillant rá. Tény, ami tény, hogy élvezetes lehet egy olyan út, ahol három legyet üthet egy csapásra. Bosszanthatja Rikut, tovább bőszítheti a szőkeséget és még az esélyét is meglelheti egy rendesebb pénzszerzési lehetőségnek. Ennek ellenére mégis kétségekkel vegyes érzelmek ragadják magukkal. Sosem tervezte, hogy valahol huzamosabb ideig letelepedik. Viszont, ha elkezd tanulni az jobban helyhez kötött. De a tanulás, majd a tanítás valahogy nem olyan kecsegtető, mint belecsöppenni megannyi új kalandba, rengeteg felfedezésre váró városban. Viszont arra tökéletes az újonnan felbukkanó cél, hogy ismét láthasson valami újat. Ha mást nem, már annyit megér a dolog.*
- Az a baj, hogy reggelig nehezen döntöm el lenne e kedvem meglátogatni azt az emlegetett tornyot. Azt pedig nem venném a lelkemre, ha miattam lekésnétek a közös kalandot a sárkány pedig örökre kiröppenne a fészkéből.
*Kuncog fel, ahogy újból visszapillant a csillagokra. Nehéz leküzdenie, hogy ismét megannyi kérdés tódul fel benne, amit oly szívesen tenne is fel Yarrodnak, de mára úgy érzi épp eléggé felbolygatta a szőkét ahhoz, hogy újból udvariatlanul tiporjon a múltjába.*
*Ahogy tovább hallgatja a férfit ajkai visszafoghatatlan vigyorba húzódnak. Látszik rajta, hogy valóban van már év mögötte, mi sok mindenről mesélhetne, sok fájdalmat, boldogságot, kalandot hordoz magával. De mégis időnként úgy beszél, akár egy öregúr, ki unokáknak tart mese estet a kandalló előtt.*
- Ugyan kérlek. Ne beszélj már úgy, mint egy begyöpösödött öregember.
*Ingatja meg sóhajtva a fejét, ahogy végül a szemeit leveszi az esti égbolt vizsgálgatásáról, s féloldalasan a férfi felé fordul.*
- Bizonyára van közöttünk pár év, de ne beszélj úgy rólam, mintha olyan lány lennék, aki alig hagyta el a mama szoknyáját.
*Húzza össze a szemeit, melyek pajkosan csillannak meg, annak ellenére, hogy arcára igyekszik ismét valami gyermekien bájos durcásságot ölteni. Ez is szín tiszta színészet, de a célja most csak annyi, hogy hátha valami vidámabb mosolyt varázsolhat arra a komor arcra.*
- Amúgy is, nagy kaland. Én lennék a riasztó kivétel, akit még akkor is elkerülnének a férfiak, ha a rabszolgatartó szinte ingyen kínálná fel.
*Neveti el végül magát, ahogy egy pillanatra lehunyja szemeit. Könnyed viccnek szánta most, de ez a kijelentés többet fed a valóságból, mint azt bárki gondolhatná. Pár éves mese már egy naiv lányról és egy piperkőc ficsúrról. Az egyetlen olyan férfiról, aki egy pillanat alatt le tudta venni a lábáról. A mese vége pedig mi lett? Egy összetört szív, egy csalárd férfi, s annak úri szeretője, ki miatt egyelőre senkiben sem képes bízni többé. Igaza volt a férfinak, neki is van mit rejtegetnie, de akkor sem tűnik az ő fájdalma akkora dolognak, mint az, ami Yarroddal történhetett. De nem kérdezősködik, nem firtatja tovább a dolgot, még akkor sem, ha a szavait ügyesen forgatva pénzé teheti a férfi múlt béli szenvedését. Valahogy ennyit neki sem ér ez az egész.*
- Úgy gondolod lebuktam? Mi van akkor, ha ez az én keresztem? Hogy más múltját, jelenét tökéletesen látom, de a sajátoméba nem nyerhetek bepillantást? Hiszen minden jó dologért kell hozni valami áldozatot. Semmi sincs ingyen, semmit sem kapsz csak úgy ajándékba. Mindennek van miértje, mikéntje, minden szabályhoz kötött.
*Mosolyodik el büszkén, hiszen ebben a pillanatban úgy érzi ezekkel a szavakkal ismét meg tudta menteni a kis színjátékát. Igazából már az sem érdekli, ha valaki egy hamisítatlan papírt adna a férfi kezébe, melyen világosan meg van írva, hogy ez a nő mellette ádáz csaló. Mi van akkor, ha kiderül, hogy csak egy jó színésznő? Semmi, hiszen mindenki erre a befejezésre számít. De már csak dacból sem hajlandó bevallani, hogy nagyjából annyit konyít a jósláshoz, mint egy szamár a daloláshoz. Viszont a toronyról mondott ötletre meglepetten vonja fel a szemöldökeit, s kisvártatva már egy újabb pajkos vigyor játszik ajkai szegletében.*
- Ugyan kérlek. Valld be, hogy ez alatt a kis idő alatt úgy megfogott szerény személyem társasága, hogy már nem bírnád ki nélküle a monoton utat a sárkányodig.
*Tréfálkozva böki is finoman mellkason, ahogy ismét felpillant rá. Tény, ami tény, hogy élvezetes lehet egy olyan út, ahol három legyet üthet egy csapásra. Bosszanthatja Rikut, tovább bőszítheti a szőkeséget és még az esélyét is meglelheti egy rendesebb pénzszerzési lehetőségnek. Ennek ellenére mégis kétségekkel vegyes érzelmek ragadják magukkal. Sosem tervezte, hogy valahol huzamosabb ideig letelepedik. Viszont, ha elkezd tanulni az jobban helyhez kötött. De a tanulás, majd a tanítás valahogy nem olyan kecsegtető, mint belecsöppenni megannyi új kalandba, rengeteg felfedezésre váró városban. Viszont arra tökéletes az újonnan felbukkanó cél, hogy ismét láthasson valami újat. Ha mást nem, már annyit megér a dolog.*
- Az a baj, hogy reggelig nehezen döntöm el lenne e kedvem meglátogatni azt az emlegetett tornyot. Azt pedig nem venném a lelkemre, ha miattam lekésnétek a közös kalandot a sárkány pedig örökre kiröppenne a fészkéből.
*Kuncog fel, ahogy újból visszapillant a csillagokra. Nehéz leküzdenie, hogy ismét megannyi kérdés tódul fel benne, amit oly szívesen tenne is fel Yarrodnak, de mára úgy érzi épp eléggé felbolygatta a szőkét ahhoz, hogy újból udvariatlanul tiporjon a múltjába.*
2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-05 22:30:53
Üzenet elküldve: 2015-06-05 22:30:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Rini //
* Yarrod nem az a fajta aki meg akarja félemlíteni a körülötte lévőket, s nem is akar világmegváltó tetteket végrehajtani, egyszerűen csak boldogulni valahogy az életben, bosszút állni, a többi pedig mindegy. A boldogság, mint olyan, attól már rég megfosztották, bár mindig akad egy-két dolog mely halovány reménnyel szolgál. Nem is kell messzire menni érte ott trónol az csillogó üvegben a vitrinben, csak ki kellene bontani és meginni. A lovag megszólításra felhorkan és nem hagyja szó nélkül. Tényleg ennyire lerína róla? Még egy bosszantó tényező. *
- Az...rég volt. Már nem vagyok az. Nem vagyok méltó, azt ki kell érdemelni. Tettel és nemes lélekkel.
* Hajtogatja úgy, mintha egy paragrafust olvasna abból a vaskos kötetből, amiért az előbb egyszerre nyúltak, hogy felvegyék. Le is veszi a pecsétgyűrűt, melyet csak emlékként tartott meg, de valahányszor csak ránézett inkább csak a veszteségei jutottak az eszébe, s amúgy is azt sugallja, hogy viselője fényűzésben él, pedig már rég nincs így.*
- Oh ravasz, nagyon az. * Mosolyodik el, Rini kétkedő szavain, bár sejtése szerint nem lenne olyan bátor most, ha az ajtót kulcsra zárta volna. A gondolatot felettébb szórakoztatónak találja, de a címeres könyv negyedik paragrafusa megtiltaná, hogy ilyen lépésre szánja magát. Hát még ennyi mókája sem lehet egy leszerelt bakának. Még egy gyöngyszem a csalódások láncára.*
- Mindenki álarcot hord. Te is, én is. Aki azt mondja, hogy nem az hazudik. * Bár nem válaszol, de egyértelmű, hogy nem hagyná magát meghivatni. Még egyszer nem ejtenek csorbát a büszkeségén, elég ha eszébe jut az a 14 arany. Lemondóan biggyeszt, mikor Rini megemlíti, hogy nem nehéz kitalálni az ilyet. Pedig ő egész büszke volt magára, hogy ilyen szépen összerakta a történetét. Mást nem is tudna elképzelni, ahogy ránéz, miközben igazgatja köpenyének redőit.*
- Mind kettő balga, s mindkettőnek elég balul elsülhet a dolog. Te még fiatal vagy és szerencsés, hogy eddig elkerült a baj. Mikor keresztül haladtam egy neve nincs kis városon északra, volt szerencsém bepillantani egy rabszolgapiacra. A te korodbeli lányokért adták a legtöbb aranyat. Nem elrémisztésként mondom ezeket most, de jobb ha tudod.
* Bár talán nem kell bemutatni a rideg valóságot, mert Rini is tapasztalt már belőle egy jó adag szeletet. Tekintete követi a rozsdabarna tincsekkel megáldott lányt, mikor az ablakhoz sétál, s hamarost ő is követi, háttal nekidől az ablakpárkánynak.*
- Lám csak, éppen most buktál le. Ha valóban előre látnád, hogy mi fog történni, akkor azt is tudnád, hogy meghiúsul-e a terv amit végre akarsz hajtani. * Nem mintha számítana már, hogy színjáték volt-e az egész vagy sem, mégis némi elégedettséggel tölti el, hogy talán most lerántotta a lepedőt a hazugságról. Választ nem is igazán várva fordítja fejét Rini felé.*
- Hát, amennyire én tudom a mágus toronyban komoly figyelmet szentelnek a jóslás tudományának. Ott biztosan kapnál állandó munkát, tanulhatnál s később taníthatnál, ha tehetségesnek bizonyulsz. * S igen, ezzel arra akarja rávezetni a lányt, hogy bár rövid ideig de velük tartson,és akkor ki is pipálhatják azt a röpke kis ügyet, hacsak másképp nem alakul.*
A hozzászólás írója (Yarrod Rhyxos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.05 22:37:23
* Yarrod nem az a fajta aki meg akarja félemlíteni a körülötte lévőket, s nem is akar világmegváltó tetteket végrehajtani, egyszerűen csak boldogulni valahogy az életben, bosszút állni, a többi pedig mindegy. A boldogság, mint olyan, attól már rég megfosztották, bár mindig akad egy-két dolog mely halovány reménnyel szolgál. Nem is kell messzire menni érte ott trónol az csillogó üvegben a vitrinben, csak ki kellene bontani és meginni. A lovag megszólításra felhorkan és nem hagyja szó nélkül. Tényleg ennyire lerína róla? Még egy bosszantó tényező. *
- Az...rég volt. Már nem vagyok az. Nem vagyok méltó, azt ki kell érdemelni. Tettel és nemes lélekkel.
* Hajtogatja úgy, mintha egy paragrafust olvasna abból a vaskos kötetből, amiért az előbb egyszerre nyúltak, hogy felvegyék. Le is veszi a pecsétgyűrűt, melyet csak emlékként tartott meg, de valahányszor csak ránézett inkább csak a veszteségei jutottak az eszébe, s amúgy is azt sugallja, hogy viselője fényűzésben él, pedig már rég nincs így.*
- Oh ravasz, nagyon az. * Mosolyodik el, Rini kétkedő szavain, bár sejtése szerint nem lenne olyan bátor most, ha az ajtót kulcsra zárta volna. A gondolatot felettébb szórakoztatónak találja, de a címeres könyv negyedik paragrafusa megtiltaná, hogy ilyen lépésre szánja magát. Hát még ennyi mókája sem lehet egy leszerelt bakának. Még egy gyöngyszem a csalódások láncára.*
- Mindenki álarcot hord. Te is, én is. Aki azt mondja, hogy nem az hazudik. * Bár nem válaszol, de egyértelmű, hogy nem hagyná magát meghivatni. Még egyszer nem ejtenek csorbát a büszkeségén, elég ha eszébe jut az a 14 arany. Lemondóan biggyeszt, mikor Rini megemlíti, hogy nem nehéz kitalálni az ilyet. Pedig ő egész büszke volt magára, hogy ilyen szépen összerakta a történetét. Mást nem is tudna elképzelni, ahogy ránéz, miközben igazgatja köpenyének redőit.*
- Mind kettő balga, s mindkettőnek elég balul elsülhet a dolog. Te még fiatal vagy és szerencsés, hogy eddig elkerült a baj. Mikor keresztül haladtam egy neve nincs kis városon északra, volt szerencsém bepillantani egy rabszolgapiacra. A te korodbeli lányokért adták a legtöbb aranyat. Nem elrémisztésként mondom ezeket most, de jobb ha tudod.
* Bár talán nem kell bemutatni a rideg valóságot, mert Rini is tapasztalt már belőle egy jó adag szeletet. Tekintete követi a rozsdabarna tincsekkel megáldott lányt, mikor az ablakhoz sétál, s hamarost ő is követi, háttal nekidől az ablakpárkánynak.*
- Lám csak, éppen most buktál le. Ha valóban előre látnád, hogy mi fog történni, akkor azt is tudnád, hogy meghiúsul-e a terv amit végre akarsz hajtani. * Nem mintha számítana már, hogy színjáték volt-e az egész vagy sem, mégis némi elégedettséggel tölti el, hogy talán most lerántotta a lepedőt a hazugságról. Választ nem is igazán várva fordítja fejét Rini felé.*
- Hát, amennyire én tudom a mágus toronyban komoly figyelmet szentelnek a jóslás tudományának. Ott biztosan kapnál állandó munkát, tanulhatnál s később taníthatnál, ha tehetségesnek bizonyulsz. * S igen, ezzel arra akarja rávezetni a lányt, hogy bár rövid ideig de velük tartson,és akkor ki is pipálhatják azt a röpke kis ügyet, hacsak másképp nem alakul.*
A hozzászólás írója (Yarrod Rhyxos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.05 22:37:23
2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-05 21:05:31
Üzenet elküldve: 2015-06-05 21:05:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Yarrod //
*A férfi szavaira, miszerint nem ismeri csak egy apró mosollyal felel, ahogy újfent a szemeibe pillant. A férfiak talán azt gondolják ettől tűnnek igazán férfiasnak, vagy kötelességüknek érzik, hogy az efféle megnyilvánulásokkal tűnjenek marconának, elérhetetlennek és ijesztőnek? Rini számára az ilyesmi inkább mulattató, legalábbis akkor, mikor ő nem ezt látja az előtte lévő beszélgető partneren.*
- Ugyan lovagom. Nem ismerlek ez vitathatatlan, viszont úgy érzem eme teóriádat muszáj vagyok most kicsit megvétózni. Hiszen azzal, hogy itt ülök veled egy bezárt szobában, teszem hozzá édes kettesben, mindenféle szemtanú nélkül épp eléggé ad lehetőséget bármire, amit te most kihasználhatnál. Mégsem teszed.
*Legyinti le kissé már jobban megkomolyodva, majd a leesett könyv után nyúlva veszi is kézbe. Pár röpke pillanatig fürkészve a nemrég megismert címert, majd az asztalra visszapakolva tolja is azt gazdája elé.*
- Ugyan. Nem erről van szó, lehet, hogy most tévedek, vagy csak azt tudom észrevenni, amit a világ felé mutatsz.
*Csillannak is meg smaragd szemei. A férfi újabb kérdésére fellobban benne a kíváncsiság, az iránt, hogy miféle dolog lehet az, amit a férfi láthat. Szinte kihívásnak tekinti.*
- Kérdezz bátran. Ha te is fején tudod találni a szeget, akkor a következő viszontlátáskor a vendégem vagy egy italra.
*kacsint rá, ahogy hátradől a széken, eligazgatva maga körül köpenyét. A felvezető szövegen csak szélesebben mosolyodik el.*
- Nem nehéz kitalálni az ilyet. A hozzám hasonló lányok vagy menekülnek valami elől, utcalánynak adták magukat, azt gondolva, hogy így felizzó vérüket csillapítsák, vagy balgák, hogy azt gondolják így lobbanó kalandvágyukat kiélhetik, mert nincs szülői szigor, nincs kötelezővé tett házasság, a saját szabályaikat követhetik. Nos valóban én az utóbbi vagyok. Nem kell senkihez alkalmazkodnom, nem köt gyűrű, sem állandó megfedés, ha valamit hibázom. Ha baj történik nem kell másra támaszkodnom azt várva, hogy mikor hagynak cserben.
*Sóhajt fel pár perc drámai hallgatás után. De kivételesen most minden szava szín tiszta igazság. Ebben semmi félrevezetés nincs. A sárkányra és Rikura visszatérve ismét vegyes érzések kerítik hatalmába.*
- felvágták bizony. Csak remélem nem hagyja, hogy a mai este túlságosan felbátorítsa. Ma nem járt pórul, de úgy gondolom sokkal vérmesebb idegenekkel is összefuthat, aki ilyen szavak miatt a őt fogják felvágni. Noha azt meg tudom érteni, hogy sem ő, sem az ébenbőrű barátod, sem te nem hiszitek el a szavam, meg is van rá az okotok.
*Könnyedén vállat vonva kel fel lassan, ahogy az ablakhoz sétálva pillant ki az éjszakai égboltra. Elgondolkodva fürkészi az eget, ahogy a falnak dől.*
- Akár balgaság, akár nem nektek ezzel a hüllővadászattal legalább van célotok. Viszont az, hogy én hova fogok tartani, majd eldönti a holnap. Fölösleges előre gondolkodnom, mert nem szeretem kockáztatni, hogy meghiúsul egy terv. Talán mégis maradok még a városban.
*Valóban nincs egyelőre semmi elképzelése. Néha tragédiának érzi, de őt tényleg nem hajtja sem a múlt, sem a jövő iránti vágya. Mindig a mának élt, s ilyenkor hiányzik kicsit az, hogy valakihez tartozzon, akivel közösen megbeszélhetik hogyan is tovább, de a bizalom hiánya igencsak meg tudja nehezíteni ezen dolgát. Tisztában van azzal ő milyen ember, és azzal is, hogy mennyi hozzá hasonló jár még a világban. A részéről nincs a terveiben az, hogy ugyan úgy pórul járjon, mint ahogy vele is megütötték már páran a bokájukat.*
*A férfi szavaira, miszerint nem ismeri csak egy apró mosollyal felel, ahogy újfent a szemeibe pillant. A férfiak talán azt gondolják ettől tűnnek igazán férfiasnak, vagy kötelességüknek érzik, hogy az efféle megnyilvánulásokkal tűnjenek marconának, elérhetetlennek és ijesztőnek? Rini számára az ilyesmi inkább mulattató, legalábbis akkor, mikor ő nem ezt látja az előtte lévő beszélgető partneren.*
- Ugyan lovagom. Nem ismerlek ez vitathatatlan, viszont úgy érzem eme teóriádat muszáj vagyok most kicsit megvétózni. Hiszen azzal, hogy itt ülök veled egy bezárt szobában, teszem hozzá édes kettesben, mindenféle szemtanú nélkül épp eléggé ad lehetőséget bármire, amit te most kihasználhatnál. Mégsem teszed.
*Legyinti le kissé már jobban megkomolyodva, majd a leesett könyv után nyúlva veszi is kézbe. Pár röpke pillanatig fürkészve a nemrég megismert címert, majd az asztalra visszapakolva tolja is azt gazdája elé.*
- Ugyan. Nem erről van szó, lehet, hogy most tévedek, vagy csak azt tudom észrevenni, amit a világ felé mutatsz.
*Csillannak is meg smaragd szemei. A férfi újabb kérdésére fellobban benne a kíváncsiság, az iránt, hogy miféle dolog lehet az, amit a férfi láthat. Szinte kihívásnak tekinti.*
- Kérdezz bátran. Ha te is fején tudod találni a szeget, akkor a következő viszontlátáskor a vendégem vagy egy italra.
*kacsint rá, ahogy hátradől a széken, eligazgatva maga körül köpenyét. A felvezető szövegen csak szélesebben mosolyodik el.*
- Nem nehéz kitalálni az ilyet. A hozzám hasonló lányok vagy menekülnek valami elől, utcalánynak adták magukat, azt gondolva, hogy így felizzó vérüket csillapítsák, vagy balgák, hogy azt gondolják így lobbanó kalandvágyukat kiélhetik, mert nincs szülői szigor, nincs kötelezővé tett házasság, a saját szabályaikat követhetik. Nos valóban én az utóbbi vagyok. Nem kell senkihez alkalmazkodnom, nem köt gyűrű, sem állandó megfedés, ha valamit hibázom. Ha baj történik nem kell másra támaszkodnom azt várva, hogy mikor hagynak cserben.
*Sóhajt fel pár perc drámai hallgatás után. De kivételesen most minden szava szín tiszta igazság. Ebben semmi félrevezetés nincs. A sárkányra és Rikura visszatérve ismét vegyes érzések kerítik hatalmába.*
- felvágták bizony. Csak remélem nem hagyja, hogy a mai este túlságosan felbátorítsa. Ma nem járt pórul, de úgy gondolom sokkal vérmesebb idegenekkel is összefuthat, aki ilyen szavak miatt a őt fogják felvágni. Noha azt meg tudom érteni, hogy sem ő, sem az ébenbőrű barátod, sem te nem hiszitek el a szavam, meg is van rá az okotok.
*Könnyedén vállat vonva kel fel lassan, ahogy az ablakhoz sétálva pillant ki az éjszakai égboltra. Elgondolkodva fürkészi az eget, ahogy a falnak dől.*
- Akár balgaság, akár nem nektek ezzel a hüllővadászattal legalább van célotok. Viszont az, hogy én hova fogok tartani, majd eldönti a holnap. Fölösleges előre gondolkodnom, mert nem szeretem kockáztatni, hogy meghiúsul egy terv. Talán mégis maradok még a városban.
*Valóban nincs egyelőre semmi elképzelése. Néha tragédiának érzi, de őt tényleg nem hajtja sem a múlt, sem a jövő iránti vágya. Mindig a mának élt, s ilyenkor hiányzik kicsit az, hogy valakihez tartozzon, akivel közösen megbeszélhetik hogyan is tovább, de a bizalom hiánya igencsak meg tudja nehezíteni ezen dolgát. Tisztában van azzal ő milyen ember, és azzal is, hogy mennyi hozzá hasonló jár még a világban. A részéről nincs a terveiben az, hogy ugyan úgy pórul járjon, mint ahogy vele is megütötték már páran a bokájukat.*
2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-05 20:22:18
Üzenet elküldve: 2015-06-05 20:22:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Rini //
* Ami azt illeti Yarrodot elég könnyű kiismerni, legalábbis azt az énjét, melyet a külvilág felé mutat. Mindez azonban csak egy felvett álarc, hogy így könnyebben viselje el a hétköznapok szélmalomharcát. A múltbéli emlékképek, arcok napról-napra halványabbak, de a gyűlölet akkor is megmaradt, mely megkeseríti számára a létezést. Részben ezért nyúl az alkoholhoz, mely gyáva lépés részéről, s ezzel tisztában van ő is.* ~ Talán apámnak igaza volt. ~ * Fut át az agyán, de ahogy Rini elé lép lerázza magáról az elmélázás béklyóját. Szótlanul dől kissé hátra, keresve a smaragdzöld íriszeket, de hiába, mert miután Rini végzett a vértek lecsatolásával visszaballag a székhez.
Megszabadulva a súlytól fellélegzik és megmozgatja elgémberedett tagjait. A fehér len ing most kényelmesen ér a bőréhez.*
- Badarság! Hiszen nem is ismersz, lehet, hogy egy rossz ember vagyok, aki kihasználja a helyzet adta lehetőségeket.
* Rögtön akadna is egy a listán, amivel sok más férfi élne. Morogva tolja arrébb az asztallapra ejtett aranyat, hogy ne is legyen szem előtt, egyúttal véletlenül lesöpörve az asztalon lévő vaskos régi könyvet is, melynek elejét ugyanolyan griff címer ékíti, mint Yarrod gyűrűjét.*
- Ilyen átlátszó volnék? * Kérdi gyorsan, elterelve koordinálatlanságáról a figyelmet. Rini megint fején találta a szöget, s ez újfent dühítette Yarrodot, mert ledöntötték a gondosan maga köré épített bástyákat. Volt nincs. Olyan érzés ez, mint vért nélkül csatába menni. Meztelenek érzi magát az ember. Elhúzza a száját, majd állát a tenyerébe ejtve közelebb hajol a lányhoz.*
- Hadd jósoljak most én. Hátha jó vagyok belőle, mit szólsz? Megmondom én mit látok.
* Egy pár pillanatig csak résnyire szűkült szemekkel méregeti a mellette ülőt, főként az arcát. Kíváncsi, hogy a lány belemegy-e a kis játékba. Yarrod szeret találgatni, annak ellenére, hogy számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem jó belőle.*
- Fiatal vagy még, de tapasztaltál sok rosszat, ezért úgy boldogulsz ahogy tudsz és kihasználod amiben tehetséges vagy. Az annyi idős lányokat, mint te már rég férjhez adják, de kétlem, hogy neked lehetne parancsolni. Gyűrűd sincs, bizonyára megszöktél a szülői szigor elől.
* Látott már ilyesmit, sőt az egyik nemes ficsúrnak személyesen kellett visszavinnie az elkószált aráját. Úgy sírt, mintha az élete hátralévő részét kalitkában kellett volna leélnie. Utólag visszagondolva lehet, hogy úgy is történt aztán.
A szöszke szó hallatán morózusan ráncolni kezdi a homlokát, s azon agyal, hogy még a végén a lányon is bosszút áll majd.
Riku említésére viszont hamar elszáll minden mérge.*
- Valóban, kissé felvágták a nyelvét, de talán pont ezért szórakoztató a kölyök. * A sárkányvadászatra csak legyint, jelezvén, hogy ő is ostobaságnak tartja az ötletet.*
- Azok a pikkelyes férgek, már rég kihaltak, de valaminek lennie kell ott amivel összekeverték. Láttam már ilyet. Vicces, hogy a kódis földművesek miket ki nem találnak...miután gombát szedtek az erdőben.
* El is vigyorodik visszaemlékezve egy régi párbeszédre amit egy félreeső kis faluban folytatott egy paraszttal. A dalnokoknak sincs akkora fantáziája, mint amekkora annak a fickónak volt.*
- Sosem tennék olyat. Riku csak a mágus toronyig kísér el. Az erdőbe már magam megyek, de ott sem maradok sokáig. Ha van ott valami, hát én megtalálom. Ha meg nincs, akkor szedek pár ördögvigyort. A vajákosok jó pénzt adnak érte.
* A mondat végét már érdektelenül ejti, mivel figyelmét jobban leköti egy újabb kérdés.*
- És te merre tartasz holnap? Egy vándorjósnak nehéz az élete...főleg, ha hölgy az illető. * Gondolkodik el, hátradőlve a székkel. A férfiak világában egy nőknek jóval nehezebb érvényesülni, akkor is, ha az illető ravasz és talpraesett.*
A hozzászólás írója (Yarrod Rhyxos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.05 20:28:57
* Ami azt illeti Yarrodot elég könnyű kiismerni, legalábbis azt az énjét, melyet a külvilág felé mutat. Mindez azonban csak egy felvett álarc, hogy így könnyebben viselje el a hétköznapok szélmalomharcát. A múltbéli emlékképek, arcok napról-napra halványabbak, de a gyűlölet akkor is megmaradt, mely megkeseríti számára a létezést. Részben ezért nyúl az alkoholhoz, mely gyáva lépés részéről, s ezzel tisztában van ő is.* ~ Talán apámnak igaza volt. ~ * Fut át az agyán, de ahogy Rini elé lép lerázza magáról az elmélázás béklyóját. Szótlanul dől kissé hátra, keresve a smaragdzöld íriszeket, de hiába, mert miután Rini végzett a vértek lecsatolásával visszaballag a székhez.
Megszabadulva a súlytól fellélegzik és megmozgatja elgémberedett tagjait. A fehér len ing most kényelmesen ér a bőréhez.*
- Badarság! Hiszen nem is ismersz, lehet, hogy egy rossz ember vagyok, aki kihasználja a helyzet adta lehetőségeket.
* Rögtön akadna is egy a listán, amivel sok más férfi élne. Morogva tolja arrébb az asztallapra ejtett aranyat, hogy ne is legyen szem előtt, egyúttal véletlenül lesöpörve az asztalon lévő vaskos régi könyvet is, melynek elejét ugyanolyan griff címer ékíti, mint Yarrod gyűrűjét.*
- Ilyen átlátszó volnék? * Kérdi gyorsan, elterelve koordinálatlanságáról a figyelmet. Rini megint fején találta a szöget, s ez újfent dühítette Yarrodot, mert ledöntötték a gondosan maga köré épített bástyákat. Volt nincs. Olyan érzés ez, mint vért nélkül csatába menni. Meztelenek érzi magát az ember. Elhúzza a száját, majd állát a tenyerébe ejtve közelebb hajol a lányhoz.*
- Hadd jósoljak most én. Hátha jó vagyok belőle, mit szólsz? Megmondom én mit látok.
* Egy pár pillanatig csak résnyire szűkült szemekkel méregeti a mellette ülőt, főként az arcát. Kíváncsi, hogy a lány belemegy-e a kis játékba. Yarrod szeret találgatni, annak ellenére, hogy számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem jó belőle.*
- Fiatal vagy még, de tapasztaltál sok rosszat, ezért úgy boldogulsz ahogy tudsz és kihasználod amiben tehetséges vagy. Az annyi idős lányokat, mint te már rég férjhez adják, de kétlem, hogy neked lehetne parancsolni. Gyűrűd sincs, bizonyára megszöktél a szülői szigor elől.
* Látott már ilyesmit, sőt az egyik nemes ficsúrnak személyesen kellett visszavinnie az elkószált aráját. Úgy sírt, mintha az élete hátralévő részét kalitkában kellett volna leélnie. Utólag visszagondolva lehet, hogy úgy is történt aztán.
A szöszke szó hallatán morózusan ráncolni kezdi a homlokát, s azon agyal, hogy még a végén a lányon is bosszút áll majd.
Riku említésére viszont hamar elszáll minden mérge.*
- Valóban, kissé felvágták a nyelvét, de talán pont ezért szórakoztató a kölyök. * A sárkányvadászatra csak legyint, jelezvén, hogy ő is ostobaságnak tartja az ötletet.*
- Azok a pikkelyes férgek, már rég kihaltak, de valaminek lennie kell ott amivel összekeverték. Láttam már ilyet. Vicces, hogy a kódis földművesek miket ki nem találnak...miután gombát szedtek az erdőben.
* El is vigyorodik visszaemlékezve egy régi párbeszédre amit egy félreeső kis faluban folytatott egy paraszttal. A dalnokoknak sincs akkora fantáziája, mint amekkora annak a fickónak volt.*
- Sosem tennék olyat. Riku csak a mágus toronyig kísér el. Az erdőbe már magam megyek, de ott sem maradok sokáig. Ha van ott valami, hát én megtalálom. Ha meg nincs, akkor szedek pár ördögvigyort. A vajákosok jó pénzt adnak érte.
* A mondat végét már érdektelenül ejti, mivel figyelmét jobban leköti egy újabb kérdés.*
- És te merre tartasz holnap? Egy vándorjósnak nehéz az élete...főleg, ha hölgy az illető. * Gondolkodik el, hátradőlve a székkel. A férfiak világában egy nőknek jóval nehezebb érvényesülni, akkor is, ha az illető ravasz és talpraesett.*
A hozzászólás írója (Yarrod Rhyxos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.05 20:28:57
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370