Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 101 (2001. - 2020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2020. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-05 18:10:46
Üzenet elküldve: 2015-06-05 18:10:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Yarrod //
*A férfi minden mozdulatát szemmel követi. Fürkészi a vonásait, a mozdulatait, egy-egy pillantását, mikor épp alkalma nyílik újfent a zöld szemekbe fúrja magát. Mindez arra való, háta jobban megismeri őt szavak nélkül is. Noha az életéből így információt nem nyer, de pár mozzanat, hogy milyen is valójában az, ki előtte áll egy gyakorlott szemnek hamar kivehető.
Lassan elé is lép, mikor Yarrod végül az ágyra helyezi magát. Most kerüli a pillantását, ahogy a kóválygó fejű férfinak segít a vállvért után még pár nehéz darabot utána küldeni. Nem viszi túlzásba a kétértelmű cselekedetet, így hamar vissza is húzza kezeit, hogy vállat vonva pillantson vissza az arcára.*
- Számítana. Nekem igen.
*Ballag végül vissza a székhez, hogy újfent helyet foglaljon. Ahogy a férfi végül ismét felkel, s az aranyak csörgése után az asztalhoz sétál csak futólag elmosolyodik, amint újra arcának vonásait kezdi fürkészni. Amúgy sem nehéz kitalálni, hogy egy hozzá hasonló férfi rossz néven veheti az efféle visszautasítást, de Rini lelke akkor is így tisztább. Bár tény, hogy nehéz egy olyan vándor lelkének megtisztulásán igyekezni, ki már oly rég óta űzi a szemfényvesztő, becsapó mesterségének művészetét, oly régóta szerzi hitegetéssel és hazugságokkal az aranyat, hogy az a lélek egy egész hónapos tisztogatástól sem lenne újra patyolat. Maga sem érti mi ütött belé, hisz az ő számára még az sem lehet mentség, hogy ittasabb, hiszen az a pohárka, amit bekortyolt meg sem árt még egy maga fajtának sem. Így lassan belenyugszik, hogy tettére ésszerű magyarázatot nem tud adni, így fölöslegesen is próbál kutakodni utána.*
- Ha már őszinte akarsz lenni, akkor legyünk azok. Láttam jól, hogy van valami a múltadban, mely a sötétségbe vész, de a homály nem tudja elfedni. Akár mennyire is próbálod magadba zárni, képtelen vagy rá, nem igaz? Akarva vagy akaratlanul, olyat láttam a szemedben, ami rögtön megragadott, és ez az egyik ok, hogy most inkább visszaadom az aranyadat. Jól láttam, hogy nem szorulsz rá, nem is azért mondtam le róla.
*Teszi még hozzá, hogy valóban megerősítse, nem könyöradománynak szánja, hanem valóban csak arról van szó, hogy annyi bőr még van az arcán, hogy ha a szíve diktál még időnként arra is hallgasson.*
- Vannak dolgok, amiket tökéletesen meg tudok figyelni, mint azt is, hogyan pillantottál rám az után, hogy nem a neveden szólítottalak... szöszke.
*Nevet is fel halkan, majd ahogy a további tervekről mesél Yarrod aprót biccent a szavaira.*
- Riku, igaz? Az az idegesítő kis mitugrász.
*Sóhajt fel gondterhelten, ahogy mellei előtt ismét összefonja karjait.*
- Sosem botlottam még hozzátok hasonló figurákba, pedig tény, ami tény volt már pár érdekes esethez szerencsém.
*Mosolyodik el, ahogy idő közben felidézi magában miről is esett szó az italozgatásuk folyamán.*
- Az a sárkányvadászat, igaz? *Billenti félre a fejét eltűnődve és kíváncsian.* Szóval reggel már indultok is. Nem tudom ilyenkor a jó utat és sok szerencsét kívánságokon kívül mondhatok e egyebet.
*Pillant is az ablak felé csalódottabban. Elég ütődöttnek érzi magát, hogy most meg ez gyötri. A három férfi közül egyiket sem ismeri igazán, hogy elkezdjen bármelyikhez is kötődni, de mégis mindegyikben volt valami érdekes, ami hamar megragadta. Még akkor is, ha az az érdekesség felettébb bosszantó. De hát Yarrod is megmondta, hogy jobb vele nem kialakítani valami közös jövőt. Ha meg a tündérkét magával viszi biztos tényleg valami férfiasabb erőpróba lesz.*
- Meg kell hagyni okos ötlet, hogy a szőke magaddal viszed azt a kis szárnyast. Egy sárkányvadászat alkalmával remek csali is ehet belőle.
*Kuncog fel halványan.*
*A férfi minden mozdulatát szemmel követi. Fürkészi a vonásait, a mozdulatait, egy-egy pillantását, mikor épp alkalma nyílik újfent a zöld szemekbe fúrja magát. Mindez arra való, háta jobban megismeri őt szavak nélkül is. Noha az életéből így információt nem nyer, de pár mozzanat, hogy milyen is valójában az, ki előtte áll egy gyakorlott szemnek hamar kivehető.
Lassan elé is lép, mikor Yarrod végül az ágyra helyezi magát. Most kerüli a pillantását, ahogy a kóválygó fejű férfinak segít a vállvért után még pár nehéz darabot utána küldeni. Nem viszi túlzásba a kétértelmű cselekedetet, így hamar vissza is húzza kezeit, hogy vállat vonva pillantson vissza az arcára.*
- Számítana. Nekem igen.
*Ballag végül vissza a székhez, hogy újfent helyet foglaljon. Ahogy a férfi végül ismét felkel, s az aranyak csörgése után az asztalhoz sétál csak futólag elmosolyodik, amint újra arcának vonásait kezdi fürkészni. Amúgy sem nehéz kitalálni, hogy egy hozzá hasonló férfi rossz néven veheti az efféle visszautasítást, de Rini lelke akkor is így tisztább. Bár tény, hogy nehéz egy olyan vándor lelkének megtisztulásán igyekezni, ki már oly rég óta űzi a szemfényvesztő, becsapó mesterségének művészetét, oly régóta szerzi hitegetéssel és hazugságokkal az aranyat, hogy az a lélek egy egész hónapos tisztogatástól sem lenne újra patyolat. Maga sem érti mi ütött belé, hisz az ő számára még az sem lehet mentség, hogy ittasabb, hiszen az a pohárka, amit bekortyolt meg sem árt még egy maga fajtának sem. Így lassan belenyugszik, hogy tettére ésszerű magyarázatot nem tud adni, így fölöslegesen is próbál kutakodni utána.*
- Ha már őszinte akarsz lenni, akkor legyünk azok. Láttam jól, hogy van valami a múltadban, mely a sötétségbe vész, de a homály nem tudja elfedni. Akár mennyire is próbálod magadba zárni, képtelen vagy rá, nem igaz? Akarva vagy akaratlanul, olyat láttam a szemedben, ami rögtön megragadott, és ez az egyik ok, hogy most inkább visszaadom az aranyadat. Jól láttam, hogy nem szorulsz rá, nem is azért mondtam le róla.
*Teszi még hozzá, hogy valóban megerősítse, nem könyöradománynak szánja, hanem valóban csak arról van szó, hogy annyi bőr még van az arcán, hogy ha a szíve diktál még időnként arra is hallgasson.*
- Vannak dolgok, amiket tökéletesen meg tudok figyelni, mint azt is, hogyan pillantottál rám az után, hogy nem a neveden szólítottalak... szöszke.
*Nevet is fel halkan, majd ahogy a további tervekről mesél Yarrod aprót biccent a szavaira.*
- Riku, igaz? Az az idegesítő kis mitugrász.
*Sóhajt fel gondterhelten, ahogy mellei előtt ismét összefonja karjait.*
- Sosem botlottam még hozzátok hasonló figurákba, pedig tény, ami tény volt már pár érdekes esethez szerencsém.
*Mosolyodik el, ahogy idő közben felidézi magában miről is esett szó az italozgatásuk folyamán.*
- Az a sárkányvadászat, igaz? *Billenti félre a fejét eltűnődve és kíváncsian.* Szóval reggel már indultok is. Nem tudom ilyenkor a jó utat és sok szerencsét kívánságokon kívül mondhatok e egyebet.
*Pillant is az ablak felé csalódottabban. Elég ütődöttnek érzi magát, hogy most meg ez gyötri. A három férfi közül egyiket sem ismeri igazán, hogy elkezdjen bármelyikhez is kötődni, de mégis mindegyikben volt valami érdekes, ami hamar megragadta. Még akkor is, ha az az érdekesség felettébb bosszantó. De hát Yarrod is megmondta, hogy jobb vele nem kialakítani valami közös jövőt. Ha meg a tündérkét magával viszi biztos tényleg valami férfiasabb erőpróba lesz.*
- Meg kell hagyni okos ötlet, hogy a szőke magaddal viszed azt a kis szárnyast. Egy sárkányvadászat alkalmával remek csali is ehet belőle.
*Kuncog fel halványan.*
2019. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-05 17:35:47
Üzenet elküldve: 2015-06-05 17:35:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Rini //
* Bár alig két napja érkezett, de Arthenior városa már így is csupa rejtély Yarrod számára. Kezdve a kiragasztott hirdetésekkel a falon, sárkányokkal, jámbor sötételfekkel és most Riniya-val akit egyelőre nem tud hova tenni. Hunyorogva méregeti, miközben próbálja megfejteni az alacsony rozsdabarna hajú lányt. Ravasz, az már biztos. Ennyi következtetést sikerült megállapítania abból, ahogy szavait kétértelmű mondatokba foglalta. Vagy csak a smaragd csillanásából jutott erre a következtetésre? Nem tudja, s nem is olyan jó emberismerő, hogy a bonyolult elméket megfejtse.
Halkan kattan a zár Yarrod háta mögött, s egy rövid ideig az ajtónak dőle figyeli a lány alakját.*
- Talán nem, de lehet, hogy mégis. Valami elkerülhetetlen, még ha csak egy röpke kis ügyről is van szó.
* Felel a kérdésre próbálva belevinni ugyanazt a sejtelmességet.
Az ajtótól aztán a lavorhoz igyekszik, hogy megmossa az arcát. Rini szavai józanítólag hatnak rá, talán jobban is, mint a jéghideg víz, s ha egyedül maradna bizonyára akkor sem aludna.*
- Kétlem, hogy arra sor kerülne, ha reggel elmész.
* Mondja, mikor már az ágy szélén ülve a vállvértel bajlódik. Amaz hangos koppanással esik le a földre.*
- Számítana, ha becsapottnak érezném magam?
* Vonja fel szemöldökét, s sokatmondóan elmosolyodik. Az érmék koppanását hallva az asztalon, enyhe sértettséget érez és közelebb sétál az asztalhoz. Hát csak emiatt jött? Kár. Pedig ő nem érezné hiányát annak a pénznek.*
- Én nem úgy érzem, hogy kihasználtad volna a helyzetet. Odaadtam volna akkor is, ha csupán szemfényvesztés az egész. De ha már itt tartunk akkor mostantól legyünk őszinték. Elég erősen rátapintottál a lényegre, még ha akaratlanul is.
* Ez egyrészről elég bosszantó másrészről pedig vonzó. A szöszke megjegyzésre kissé ledermed, és arrébb sepri a látóterébe lógó nedves hajszálakat.*
- Nem zavarsz egyáltalán. Maradj, ha nem sietsz. Ja és ami azt illeti ébren voltam. * Füllenti.* - Jómagam is indulok reggel, feltehetően a tündérrel akivel már találkoztál is. * Hacsak az nem dönt másképp.*
* Bár alig két napja érkezett, de Arthenior városa már így is csupa rejtély Yarrod számára. Kezdve a kiragasztott hirdetésekkel a falon, sárkányokkal, jámbor sötételfekkel és most Riniya-val akit egyelőre nem tud hova tenni. Hunyorogva méregeti, miközben próbálja megfejteni az alacsony rozsdabarna hajú lányt. Ravasz, az már biztos. Ennyi következtetést sikerült megállapítania abból, ahogy szavait kétértelmű mondatokba foglalta. Vagy csak a smaragd csillanásából jutott erre a következtetésre? Nem tudja, s nem is olyan jó emberismerő, hogy a bonyolult elméket megfejtse.
Halkan kattan a zár Yarrod háta mögött, s egy rövid ideig az ajtónak dőle figyeli a lány alakját.*
- Talán nem, de lehet, hogy mégis. Valami elkerülhetetlen, még ha csak egy röpke kis ügyről is van szó.
* Felel a kérdésre próbálva belevinni ugyanazt a sejtelmességet.
Az ajtótól aztán a lavorhoz igyekszik, hogy megmossa az arcát. Rini szavai józanítólag hatnak rá, talán jobban is, mint a jéghideg víz, s ha egyedül maradna bizonyára akkor sem aludna.*
- Kétlem, hogy arra sor kerülne, ha reggel elmész.
* Mondja, mikor már az ágy szélén ülve a vállvértel bajlódik. Amaz hangos koppanással esik le a földre.*
- Számítana, ha becsapottnak érezném magam?
* Vonja fel szemöldökét, s sokatmondóan elmosolyodik. Az érmék koppanását hallva az asztalon, enyhe sértettséget érez és közelebb sétál az asztalhoz. Hát csak emiatt jött? Kár. Pedig ő nem érezné hiányát annak a pénznek.*
- Én nem úgy érzem, hogy kihasználtad volna a helyzetet. Odaadtam volna akkor is, ha csupán szemfényvesztés az egész. De ha már itt tartunk akkor mostantól legyünk őszinték. Elég erősen rátapintottál a lényegre, még ha akaratlanul is.
* Ez egyrészről elég bosszantó másrészről pedig vonzó. A szöszke megjegyzésre kissé ledermed, és arrébb sepri a látóterébe lógó nedves hajszálakat.*
- Nem zavarsz egyáltalán. Maradj, ha nem sietsz. Ja és ami azt illeti ébren voltam. * Füllenti.* - Jómagam is indulok reggel, feltehetően a tündérrel akivel már találkoztál is. * Hacsak az nem dönt másképp.*
2018. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-05 15:58:44
Üzenet elküldve: 2015-06-05 15:58:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Yarrod //
*Az ajkát rágcsálva tördeli az ujjait. A kopogásra először semmi választ nem kap. Lehet, hogy tényleg ostobaság volt idejönnie. Ha már egyszer volt ennyire balfácán, hogy csak így a markába adta azt a pár aranyat meg is érdemli a sorsát. De mégis valahol zavarja a tudat, hogy valami olyanba mászott bele, ami túl fájó lehet a férfinak. Noha nem mondta, s olyannak, ki nehezen figyel oda rendesen az emberekre fel sem tűnne, de Rini ilyen téren más. Azonnal észrevette azt a különös, sötét dolgot a méregzöld íriszekbe, ami képtelen nyugodni hagyni. Ha mással nem, hát azzal könnyíteni szeretne a lelkén, hogy az aranyat visszaszolgáltatja a tulajdonosának. Ilyen könnyű és ennyire aggasztó áron neki nem kell. De a férfi talán már alszik, így jobb, ha tovább áll. Már épp indulna is el, mikor bentről kiszűrődik Yarrod álmatag hangja. Nem is bírja ki, hogy ajkai ne húzódjanak apró mosolyba.*
- Csak nyugodtan.
*Szól is vissza, majd türelmesen várja, míg a férfi ajtót nyit. Akkor magasba pillantva mosolyodik el szélesebben a beinvitálásra, majd kap is az alkalmon, s belép a szobába.*
- Valóban kerestél volna? És még azt mondtad, nem egészséges, ha a jövőnk keresztezi egymásét. De, ha szükségét érzed, hogy láthass ott már alakul az a közös jövő, még akkor is, ha röpke közös ügyről lenne szó.
*Kacsint rá, majd le is pakolja lába mellé a nehéz batyuját, majd a felkínált helyre ül, s csak utána emeli vissza smaragd szemeit a férfira.*
- Ígérem, ha alkalom nyílik rá kielégítem a kíváncsiságod, de most ittas vagy és fáradt. Ez látható, így nem tartanálak fel a kelleténél tovább.
*Pillant lopva az aranyakat szorongató kezére, majd sóhajtva, kissé komolyabban néz vissza a férfira.*
- Épp emiatt nem akarom ezt kihasználni, jobb szeretem, ha józan emberekkel kötök efféle üzletet, így a mostanit kissé becsapásnak érzem. Azt pedig nem szeretném, ha reggel magadhoz térve átkozni kezdenél, amiért úgy érzed becsaptalak, vagy meggondolatlanságból, habokra adtál nekem aranyat. Ha szükségem is van rá, ennyire azért nem szívesen húzok le senkit.
*Mosolyodik el halványan, ahogy az asztalra pakolja összezárt kezét.
Amikor az ujjait szétnyitja a 14 arany landol is az asztal lapján, így vissza is kerül Yarrod Rhyxos jogos tulajdonába.
Azután máris visszahúzza kezét ölébe, s lassan fel is kel a székről.*
- Őszintén szólva nem tudom reggel itt leszek e még. Valamerre már nekem is illő lenne tovább állnom, de ha véletlenül mégis újfent egymásba botlunk, akkor szívesen állok a szolgálatodra szöszke.
*Vigyorodik el pajkosan, ahogy élcelődését megtoldja egy apró hajlással, majd amint kiegyenesedik újra egyenesen a zöld szemekbe pillant.*
- Tényleg nem zavarnám meg a pihenésed. Talán így reggel el tudod kerülni a macskajajt.
*Az ajkát rágcsálva tördeli az ujjait. A kopogásra először semmi választ nem kap. Lehet, hogy tényleg ostobaság volt idejönnie. Ha már egyszer volt ennyire balfácán, hogy csak így a markába adta azt a pár aranyat meg is érdemli a sorsát. De mégis valahol zavarja a tudat, hogy valami olyanba mászott bele, ami túl fájó lehet a férfinak. Noha nem mondta, s olyannak, ki nehezen figyel oda rendesen az emberekre fel sem tűnne, de Rini ilyen téren más. Azonnal észrevette azt a különös, sötét dolgot a méregzöld íriszekbe, ami képtelen nyugodni hagyni. Ha mással nem, hát azzal könnyíteni szeretne a lelkén, hogy az aranyat visszaszolgáltatja a tulajdonosának. Ilyen könnyű és ennyire aggasztó áron neki nem kell. De a férfi talán már alszik, így jobb, ha tovább áll. Már épp indulna is el, mikor bentről kiszűrődik Yarrod álmatag hangja. Nem is bírja ki, hogy ajkai ne húzódjanak apró mosolyba.*
- Csak nyugodtan.
*Szól is vissza, majd türelmesen várja, míg a férfi ajtót nyit. Akkor magasba pillantva mosolyodik el szélesebben a beinvitálásra, majd kap is az alkalmon, s belép a szobába.*
- Valóban kerestél volna? És még azt mondtad, nem egészséges, ha a jövőnk keresztezi egymásét. De, ha szükségét érzed, hogy láthass ott már alakul az a közös jövő, még akkor is, ha röpke közös ügyről lenne szó.
*Kacsint rá, majd le is pakolja lába mellé a nehéz batyuját, majd a felkínált helyre ül, s csak utána emeli vissza smaragd szemeit a férfira.*
- Ígérem, ha alkalom nyílik rá kielégítem a kíváncsiságod, de most ittas vagy és fáradt. Ez látható, így nem tartanálak fel a kelleténél tovább.
*Pillant lopva az aranyakat szorongató kezére, majd sóhajtva, kissé komolyabban néz vissza a férfira.*
- Épp emiatt nem akarom ezt kihasználni, jobb szeretem, ha józan emberekkel kötök efféle üzletet, így a mostanit kissé becsapásnak érzem. Azt pedig nem szeretném, ha reggel magadhoz térve átkozni kezdenél, amiért úgy érzed becsaptalak, vagy meggondolatlanságból, habokra adtál nekem aranyat. Ha szükségem is van rá, ennyire azért nem szívesen húzok le senkit.
*Mosolyodik el halványan, ahogy az asztalra pakolja összezárt kezét.
Amikor az ujjait szétnyitja a 14 arany landol is az asztal lapján, így vissza is kerül Yarrod Rhyxos jogos tulajdonába.
Azután máris visszahúzza kezét ölébe, s lassan fel is kel a székről.*
- Őszintén szólva nem tudom reggel itt leszek e még. Valamerre már nekem is illő lenne tovább állnom, de ha véletlenül mégis újfent egymásba botlunk, akkor szívesen állok a szolgálatodra szöszke.
*Vigyorodik el pajkosan, ahogy élcelődését megtoldja egy apró hajlással, majd amint kiegyenesedik újra egyenesen a zöld szemekbe pillant.*
- Tényleg nem zavarnám meg a pihenésed. Talán így reggel el tudod kerülni a macskajajt.
2017. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-05 15:02:42
Üzenet elküldve: 2015-06-05 15:02:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Rini //
* Csodával határos módon feljut a lépcsőn, s meg is találja a szobáját. Ott még babrál egy kicsit a kulccsal, leejti, felveszi, kinyitja és mély sóhajok közepette betámolyog. A csukott zsalugáteren keresztül a szemébe világít a hold fénye.
A szobában ha ez lehetséges még melegebb van, mint lent és enyhe áporodott szag lengi körül az egész helyiséget. Yarrod elfintorodik, majd az ablakhoz sétál, hogy kinyitva beengedjen egy kis friss levegőt. Mélyen beleszippant a légbe, s meg állapítja, hogy így sem lett jobb, mivel szobájának ablaka közvetlenül az istálló felett van.*
- A szentségit!
* Csukja be hamarjában, mielőtt betódulhatna. A gyomra kavarog egy kissé, mert bár hozzá van szokva az italhoz, ma még a szokásosnál is jobban túlzásba vitte, csoda hát, hogy egy karcolás és zűr nélkül megúszta az éjszakát.
Miután a székre dobja a cókmókját és felakasztja vörös köpenyét, nem bajlódva semmilyen csattal vagy övvel a vértjén elegánsan, mint ahogy egy bádogembertől telik eldől az ágyon. Az öreg fatákolmány halk panasszal nyikorog fel a férfi súlya alatt. Furcsa... csak most kezdi érezni, hogy minden tagja zsibbad a több napos lovaglás után. Fáradtnak kellene lennie, annak is érzi magát, de minden érzéktompítás ellenére mégsem jön álom a szemére. Tekintete bejárja a szoba sarkait, miközben a lent elhangzott szavakra gondol. Bosszú...milyen édes és kellemesen csengő szó ez füleinek, de olyan távolinak tűnik, ő pedig kevésnek és gyengének érzi magát ahhoz, hogy tegyen érte. "Gyáva vagy Yarrod." Hallja megboldogult apja szavait, s annak visszhangjára nyomja el egy pillanat alatt az álom.
A szokásos és nem éppen kellemes álom veszi kezdetét, de nem mélyalvó a férfi, úgyhogy Rini hangjára rögtön felnyitja szemeit. Ahhoz már idő kell, hogy beazonosítsa, hogy mi is történik,s fel akarna állni, de vértjének súlya nehezebb, mint azt kalkulálta, úgyhogy oldalára fordulva legurul az ágyról.*
- Riniya? Adj egy percet, máris megyek.
* Szól ki, miközben talpra harcolja magát. Hamar az ajtónál terem és kinyitva lepillant a nála sokkalta alacsonyabb lányra.*
- Nos, mily véletlen. Én is szerettem volna váltani pár szót veled, ám mivel ma istenesen berúgtam reméltem, hogy reggel még itt talállak.
* Egy ideig eltöpreng azon, ha nem adott volna aranyat, akkor a lány talán nem állna most vele szemben, tehát lehet hogy éppen azt a jóslatot éli meg, amit lent hallott? *
- Kerülj csak beljebb, orákulum. Ne hallgatózzon a folyosó népe.
* Élcelődik, s még egy halovány mosoly is megjelenik szája szegletében. Ha Rini belép akkor Yarrod bezárja mögötte az ajtót és hellyel kínálja az asztalnál. Futó pillantással méri végig, de elkapja a tekintetét, ha Rini felé fordul. *
- Dobd csak le azt a táskát, hogy odaférj.
* Mondja könnyedén, s ő az ágyra ülve elkezdi lehámozni magáról a vállvértet.*
- Bevallom nagyon kíváncsivá tettél, főleg most, de hölgyé az első szó joga.
* Csodával határos módon feljut a lépcsőn, s meg is találja a szobáját. Ott még babrál egy kicsit a kulccsal, leejti, felveszi, kinyitja és mély sóhajok közepette betámolyog. A csukott zsalugáteren keresztül a szemébe világít a hold fénye.
A szobában ha ez lehetséges még melegebb van, mint lent és enyhe áporodott szag lengi körül az egész helyiséget. Yarrod elfintorodik, majd az ablakhoz sétál, hogy kinyitva beengedjen egy kis friss levegőt. Mélyen beleszippant a légbe, s meg állapítja, hogy így sem lett jobb, mivel szobájának ablaka közvetlenül az istálló felett van.*
- A szentségit!
* Csukja be hamarjában, mielőtt betódulhatna. A gyomra kavarog egy kissé, mert bár hozzá van szokva az italhoz, ma még a szokásosnál is jobban túlzásba vitte, csoda hát, hogy egy karcolás és zűr nélkül megúszta az éjszakát.
Miután a székre dobja a cókmókját és felakasztja vörös köpenyét, nem bajlódva semmilyen csattal vagy övvel a vértjén elegánsan, mint ahogy egy bádogembertől telik eldől az ágyon. Az öreg fatákolmány halk panasszal nyikorog fel a férfi súlya alatt. Furcsa... csak most kezdi érezni, hogy minden tagja zsibbad a több napos lovaglás után. Fáradtnak kellene lennie, annak is érzi magát, de minden érzéktompítás ellenére mégsem jön álom a szemére. Tekintete bejárja a szoba sarkait, miközben a lent elhangzott szavakra gondol. Bosszú...milyen édes és kellemesen csengő szó ez füleinek, de olyan távolinak tűnik, ő pedig kevésnek és gyengének érzi magát ahhoz, hogy tegyen érte. "Gyáva vagy Yarrod." Hallja megboldogult apja szavait, s annak visszhangjára nyomja el egy pillanat alatt az álom.
A szokásos és nem éppen kellemes álom veszi kezdetét, de nem mélyalvó a férfi, úgyhogy Rini hangjára rögtön felnyitja szemeit. Ahhoz már idő kell, hogy beazonosítsa, hogy mi is történik,s fel akarna állni, de vértjének súlya nehezebb, mint azt kalkulálta, úgyhogy oldalára fordulva legurul az ágyról.*
- Riniya? Adj egy percet, máris megyek.
* Szól ki, miközben talpra harcolja magát. Hamar az ajtónál terem és kinyitva lepillant a nála sokkalta alacsonyabb lányra.*
- Nos, mily véletlen. Én is szerettem volna váltani pár szót veled, ám mivel ma istenesen berúgtam reméltem, hogy reggel még itt talállak.
* Egy ideig eltöpreng azon, ha nem adott volna aranyat, akkor a lány talán nem állna most vele szemben, tehát lehet hogy éppen azt a jóslatot éli meg, amit lent hallott? *
- Kerülj csak beljebb, orákulum. Ne hallgatózzon a folyosó népe.
* Élcelődik, s még egy halovány mosoly is megjelenik szája szegletében. Ha Rini belép akkor Yarrod bezárja mögötte az ajtót és hellyel kínálja az asztalnál. Futó pillantással méri végig, de elkapja a tekintetét, ha Rini felé fordul. *
- Dobd csak le azt a táskát, hogy odaférj.
* Mondja könnyedén, s ő az ágyra ülve elkezdi lehámozni magáról a vállvértet.*
- Bevallom nagyon kíváncsivá tettél, főleg most, de hölgyé az első szó joga.
2016. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-06-05 14:51:09
Üzenet elküldve: 2015-06-05 14:51:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*A szoba egyszerű, ágy, szekrény, szék, mosdótál a tartozéka, de Drannak megfelel. Aludni jó lesz, ha szüksége lesz rá, és a holmiját is tudja hol tartani. Mindenképpen célszerű, hogy valahol biztonságban tudja őket. Az idő egyre melegebb, lassan elérkeznek a Tűz havába. Szüksége lesz valami könnyebb öltözékre a mostani helyett, és a páncélját sem akarja mindenhová fölöslegesen magával hurcolni. Úgyhogy először is levetkőzik, alaposan megmosakodik az odakészített hideg vízben, aztán, már felfrissülve nekiáll átöltözni. Könnyű szövésű inget húz, a nadrágot betűri a csizmájába, a kissé meggyűrődött mellényt kihúzkodja, és magára ölti, és csak a finommarkolatú hosszútőrt csatolja az oldalára. Egyelőre a kardját és a tretilpáncélt bezárja a szekrénybe, a többi holmijáról meg majd érdeklődik lenn a Fogadóban, hogy vállalnak-e mosást, vagy tudnak-e ajánlani neki a városban valakit. Sokkal jobban érzi így magát, felfrissülve. Talán iszik valamit lenn a Fogadóban. Vagy az is lehet, hogy kimegy a Piactérre, és körülnez, hátha talál valami kiírást a Nyári forgataggal kapcsolatban. Az a fiú a Barakkban azt mondta, ott lesz a legtöbb rendezvény. Mégegyszer körülnéz, aztán az ablakhoz megy. Az emeletről a Holdudvarra lát le. Egy istállósfiúnak kinéző szolga éppen vizet hord, és locsol odalenn. Az udvar igazán hangulatos, még így fentről nézve is, és pláne ahhoz képest, hogy csak egy Fogadó kertje. De persze a Holdudvar mágiájáról ő is hallott. Rhigottem kocsisát éppen ide küldte a gyógyító növényszedésre. Még jó, hogy nem találkozott vele azóta, igazából kár volt rászednie.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.05 14:53:44
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.05 14:53:44
2015. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-05-31 21:26:56
Üzenet elküldve: 2015-05-31 21:26:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Hamar megtalálja a szobáját a gnóm, még azonban belépés előtt leellenőrzi az ajtón és a kulcson lévő számokat, hogy egyeznek e. Ezután nincs más, mint behelyezni a kulcsot a zárba, és belépni a szobába. Első dolga, hogy bezárja maga mögött az ajtót, és rá is nyit a biztonság kedvéért.*
~Zárva van.~
*Győződik meg, majd körbenéz a szobán. Pont ami kell, szekrény, asztal, egyetlen ablak, egy kis tükör és némi víz egy tálban. Zigi számára nem is kell több, úgyis csak alváshoz készül. Beljebb lép, és kicsit körbejárja, magáévá teszi a szobácskát.*
~Jó lesz nekem itt, már nem bánom, hogy rászántam azt az aranyat.~
*Első dolga, hogy kicsike málháját ledobja hátáról, így mindjárt jobban is érzi magát. A könyvét kiteszi az asztalra, majd felugrik az ágyba.*
~Egész kényelmes, főleg nekem, mivel én apró vagyok, de szerintem még két ember is meg tudná magát itt húzni.~
*Így biztosan jót fog aludni, és forgolódhat kedvére, mivel erre a szokásra elég hajlamos főleg, ha rossz álmok gyötrik. Leveszi kis kék kemény bakancsát, lábait kicsit kinyújtóztatja, lábujjait megmozgatja, és lábfejét masszírozgatni kezdi pár percig.*
~Még jó, hogy a sarkamat nem törte fel a bakancs.~
*Mondta neki a gnóm asszonyság aki készítette neki, hogy efelől ne aggódjon, és ez tényleg be is bizonyosodott. A bakancs után mágusköpenykéjét is leveszi, gondosan hajtogatja össze, és beteszi a kisebb szekrénybe. Fabotját az asztalra rakja a könyve mellé, a maradék élelmet és vizet is az asztalra teszi, legalább még meglesz a reggelije. Más nemigen van nála, ez minden, az összes holmija. A málhája aljából egyetlen dolog kerül még elő, a kis nap nyakéke, ami a szerencsetalizmánja, és állítólag a napmágusok ilyet hordanak magukkal.*
~Remélem továbbra is szerencsét hozol, úgy ahogyan eddig is tetted.~
*Miután mindent elrendezett, becsukja a szoba ablakát is, mivel már eléggé kiszellőztette a kis helységet. A szoba ablakán kikukucskálva egyébként a holdudvar igazán szépen mutat az esteledő égbolt alatt. Azt, hogy a hold rávilágítson már biztosan nem várja meg, annyi energiája már nincs. Fogja, és nemes egyszerűséggel elterül a neki hatalmas ágyban, magára húzza a puha takarót, ami kellemes illatú, frissen mosott lehet, akár csak párnája, ami viszont nem kellően puha, hanem inkább kemény.*
~Jobb szeretem a puha párnát, de egy éjszakára ez is megfelel.~
*Még pár gondolat végigfut agyán, majd szemei szépen lassan ragadnak le, és mikor már horkolni kezd, akkorra már az álmok birodalmában jár.*
~Zárva van.~
*Győződik meg, majd körbenéz a szobán. Pont ami kell, szekrény, asztal, egyetlen ablak, egy kis tükör és némi víz egy tálban. Zigi számára nem is kell több, úgyis csak alváshoz készül. Beljebb lép, és kicsit körbejárja, magáévá teszi a szobácskát.*
~Jó lesz nekem itt, már nem bánom, hogy rászántam azt az aranyat.~
*Első dolga, hogy kicsike málháját ledobja hátáról, így mindjárt jobban is érzi magát. A könyvét kiteszi az asztalra, majd felugrik az ágyba.*
~Egész kényelmes, főleg nekem, mivel én apró vagyok, de szerintem még két ember is meg tudná magát itt húzni.~
*Így biztosan jót fog aludni, és forgolódhat kedvére, mivel erre a szokásra elég hajlamos főleg, ha rossz álmok gyötrik. Leveszi kis kék kemény bakancsát, lábait kicsit kinyújtóztatja, lábujjait megmozgatja, és lábfejét masszírozgatni kezdi pár percig.*
~Még jó, hogy a sarkamat nem törte fel a bakancs.~
*Mondta neki a gnóm asszonyság aki készítette neki, hogy efelől ne aggódjon, és ez tényleg be is bizonyosodott. A bakancs után mágusköpenykéjét is leveszi, gondosan hajtogatja össze, és beteszi a kisebb szekrénybe. Fabotját az asztalra rakja a könyve mellé, a maradék élelmet és vizet is az asztalra teszi, legalább még meglesz a reggelije. Más nemigen van nála, ez minden, az összes holmija. A málhája aljából egyetlen dolog kerül még elő, a kis nap nyakéke, ami a szerencsetalizmánja, és állítólag a napmágusok ilyet hordanak magukkal.*
~Remélem továbbra is szerencsét hozol, úgy ahogyan eddig is tetted.~
*Miután mindent elrendezett, becsukja a szoba ablakát is, mivel már eléggé kiszellőztette a kis helységet. A szoba ablakán kikukucskálva egyébként a holdudvar igazán szépen mutat az esteledő égbolt alatt. Azt, hogy a hold rávilágítson már biztosan nem várja meg, annyi energiája már nincs. Fogja, és nemes egyszerűséggel elterül a neki hatalmas ágyban, magára húzza a puha takarót, ami kellemes illatú, frissen mosott lehet, akár csak párnája, ami viszont nem kellően puha, hanem inkább kemény.*
~Jobb szeretem a puha párnát, de egy éjszakára ez is megfelel.~
*Még pár gondolat végigfut agyán, majd szemei szépen lassan ragadnak le, és mikor már horkolni kezd, akkorra már az álmok birodalmában jár.*
2014. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-05-30 19:46:32
Üzenet elküldve: 2015-05-30 19:46:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
* Az utolsó lépcsőfokokat, már a korlát segítségével teszi meg. Nem részeg csak egy kicsit imbolyog. Magában jókat kuncog, egy-egy tört emlékre. Na meg persze, szégyenlős, de széles mosollyal vigyorog minden szembe jövőre. Nem szokott ő ilyen lenni. Ritkán iszik, bár akkor még a szokottnál is mosolygósabb és szégyenlősebb.
Kattan a zár, nyitja az ajtót ugyanaz a szoba, mint tegnap, így szét sem néz. *
~ Kedves egy fogadós. ~ * csukja be maga után az ajtót, hogy aztán homlokát neki támasztva fújon egy nagyot. Kicsit nehéz a feje, s mintha szédülne is, de azért jót mulat rajta. Letámasztja íját, leteszi tegezét és zsákját, lecsatolja kardját, ezt még mind az ajtóban. Már ingét gombolva fordul az ágy felé, hogy végre ledőljön, mikor arcára fagy a mosoly. Egy ismerős alak ül az ágyon, ismerős tekintettel, s vigyorral a képén. Oda a jókedv, a meglepettség ül ki az arcára, majd vadul villan a tekintette. *
~ Ezt nem hiszem el. ~ * nyitná is a száját, hogy mondjon valamit, de amaz olyan gyorsasággal teszi meg azt a pár lépést, hogy mukkanni sincs ideje. Szorosan tapad szája a szájára, még a levegő is bent szorul. A következő pillanatban már a falhoz van passzírozva, s a kezek serényen kutatnak. Először tiltakozna, de nincs értelme, s jól esik az érintés. Viszonozza is azokat, mint ahogy a vad csókot is. *
// Késő délelőtt //
* Arcát lágy kéz simítja, mely oly melengető, mint a nap sugarai, s még vakít is, nem is akárhogy. Remegő pillákkal, hunyorogva próbálja felfedezni maga körül a világot. Az ablakon betűző nap, szinte kiégeti a szemét, jócskán fenn járhat már. Elaludt, nem is akár mennyire. Idejét se tudja már, hogy mikor volt ilyen utoljára. Lusta macska módjára nyújtózik az ágyon, mellé még valami halk elnyújtott morgást is produkál. Aztán, mint akit fenékbe csíptek ül fel az ágyon, mikor ráeszmél, mit is művelt. Fejét kapkodva keresi, azt a minden hájjal megkent…, de sehol senki. Nyoma sincs a tegnap éjszakának. Legalábbis, a fejfájást leszámítva. Félig kigombolt inggel, s nadrággal ül, lábán félig lerúgott csizma. Feküdni is csak keresztbe feküdt, nem úgy, mint ahogy azt illik a pamlag alatt. Beletúr kócos hajába, miközben visszaemlékezni próbál a tegnap estére.
Elindult a kúriából erre tisztán emlékszik, majd a piactéren segített egy kalmárnak, s családjának. Megkérték, hogy kísérje őket végig a szegénynegyeden, mert az már éjszaka igen csak veszélyes. Nem tiltakozott, hisz amúgy is arra jött. Bort árultak, igen jó fajtát. Akadt útközbe bonyodalom, de csak kötekedő suhancok, kiknek kevés harci tapasztalatuk akadt, így néhány jól célzott intelem, s már tovább is álltak. Miután elváltak útjaik, a fogadóba jött és igaz, ami igaz legurított egy nyugtató pálinkát. Ami épp elég volt Es fejének, a sok gondolkodás után. Nem csoda, ha ilyen badarságokat álmodik. Eleget hallotta amúgy is, ezt a szót, a tegnapi nap folyamán. Harcolni sem harcolt senkivel, hacsak nem a ruháival vívott ádáz harcot, hogy leküzdje magáról, de alulmaradt. Fejét rázva tápászkodik fel az ágyból, miután összerakta magában a történteket. *
~ Álmok. ~
* Ábrázata nyúzott, s a feje is zsibog, de kipihent. Nyugtázza magában, önmagát nézve a mosdótál vizében. *
Kattan a zár, nyitja az ajtót ugyanaz a szoba, mint tegnap, így szét sem néz. *
~ Kedves egy fogadós. ~ * csukja be maga után az ajtót, hogy aztán homlokát neki támasztva fújon egy nagyot. Kicsit nehéz a feje, s mintha szédülne is, de azért jót mulat rajta. Letámasztja íját, leteszi tegezét és zsákját, lecsatolja kardját, ezt még mind az ajtóban. Már ingét gombolva fordul az ágy felé, hogy végre ledőljön, mikor arcára fagy a mosoly. Egy ismerős alak ül az ágyon, ismerős tekintettel, s vigyorral a képén. Oda a jókedv, a meglepettség ül ki az arcára, majd vadul villan a tekintette. *
~ Ezt nem hiszem el. ~ * nyitná is a száját, hogy mondjon valamit, de amaz olyan gyorsasággal teszi meg azt a pár lépést, hogy mukkanni sincs ideje. Szorosan tapad szája a szájára, még a levegő is bent szorul. A következő pillanatban már a falhoz van passzírozva, s a kezek serényen kutatnak. Először tiltakozna, de nincs értelme, s jól esik az érintés. Viszonozza is azokat, mint ahogy a vad csókot is. *
// Késő délelőtt //
* Arcát lágy kéz simítja, mely oly melengető, mint a nap sugarai, s még vakít is, nem is akárhogy. Remegő pillákkal, hunyorogva próbálja felfedezni maga körül a világot. Az ablakon betűző nap, szinte kiégeti a szemét, jócskán fenn járhat már. Elaludt, nem is akár mennyire. Idejét se tudja már, hogy mikor volt ilyen utoljára. Lusta macska módjára nyújtózik az ágyon, mellé még valami halk elnyújtott morgást is produkál. Aztán, mint akit fenékbe csíptek ül fel az ágyon, mikor ráeszmél, mit is művelt. Fejét kapkodva keresi, azt a minden hájjal megkent…, de sehol senki. Nyoma sincs a tegnap éjszakának. Legalábbis, a fejfájást leszámítva. Félig kigombolt inggel, s nadrággal ül, lábán félig lerúgott csizma. Feküdni is csak keresztbe feküdt, nem úgy, mint ahogy azt illik a pamlag alatt. Beletúr kócos hajába, miközben visszaemlékezni próbál a tegnap estére.
Elindult a kúriából erre tisztán emlékszik, majd a piactéren segített egy kalmárnak, s családjának. Megkérték, hogy kísérje őket végig a szegénynegyeden, mert az már éjszaka igen csak veszélyes. Nem tiltakozott, hisz amúgy is arra jött. Bort árultak, igen jó fajtát. Akadt útközbe bonyodalom, de csak kötekedő suhancok, kiknek kevés harci tapasztalatuk akadt, így néhány jól célzott intelem, s már tovább is álltak. Miután elváltak útjaik, a fogadóba jött és igaz, ami igaz legurított egy nyugtató pálinkát. Ami épp elég volt Es fejének, a sok gondolkodás után. Nem csoda, ha ilyen badarságokat álmodik. Eleget hallotta amúgy is, ezt a szót, a tegnapi nap folyamán. Harcolni sem harcolt senkivel, hacsak nem a ruháival vívott ádáz harcot, hogy leküzdje magáról, de alulmaradt. Fejét rázva tápászkodik fel az ágyból, miután összerakta magában a történteket. *
~ Álmok. ~
* Ábrázata nyúzott, s a feje is zsibog, de kipihent. Nyugtázza magában, önmagát nézve a mosdótál vizében. *
2013. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-05-25 23:00:55
Üzenet elküldve: 2015-05-25 23:00:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Éjszaka... //
~ Hát ezt jól elintézted, Faelon. ~
* Tűnődik ekképpen, mikor az elf lány kiszabadul a szobából, és faképnél hagyja. Bizony, egy ígéretes kapcsolat omlott itt hirtelen össze, de hát, mit lehet tenni - ő mindent megtett. Vagy mégsem? Elgondolkozva üldögél a szobában kis ideig, mielőtt úgy nem dönt, hogy otthagyja a kocsmát, és más vizekre evez. Talán az erdőben, vagy netán messzebb, újabb kalandokra lelhet. Elindul hát a Holdudvar irányába, hisz tudja, arra lehet a legkönnyebben kijutni az erdőbe. Azonban mielőtt elindul gondolkodóba esik. Vajon jó ötlet ilyenkor csak úgy spontán nekivágni a vadonnak? És vajon érdekli őt ez egyáltalán, vagy csak húzza az időt, mert lusta összepakolni a holmijait? Szórakozottan megdörzsöli a szakállát, majd stílusosan, az ablakon át távozik a Holdudvar irányába. *
~ Hát ezt jól elintézted, Faelon. ~
* Tűnődik ekképpen, mikor az elf lány kiszabadul a szobából, és faképnél hagyja. Bizony, egy ígéretes kapcsolat omlott itt hirtelen össze, de hát, mit lehet tenni - ő mindent megtett. Vagy mégsem? Elgondolkozva üldögél a szobában kis ideig, mielőtt úgy nem dönt, hogy otthagyja a kocsmát, és más vizekre evez. Talán az erdőben, vagy netán messzebb, újabb kalandokra lelhet. Elindul hát a Holdudvar irányába, hisz tudja, arra lehet a legkönnyebben kijutni az erdőbe. Azonban mielőtt elindul gondolkodóba esik. Vajon jó ötlet ilyenkor csak úgy spontán nekivágni a vadonnak? És vajon érdekli őt ez egyáltalán, vagy csak húzza az időt, mert lusta összepakolni a holmijait? Szórakozottan megdörzsöli a szakállát, majd stílusosan, az ablakon át távozik a Holdudvar irányába. *
2012. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-05-24 13:17:31
Üzenet elküldve: 2015-05-24 13:17:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Eghalim szépen fokozatosan ébred fel. Először tudja irányítani az álmait, majd hallja a körülötte lévő zajokat. Végül kipihenten és frissen ébred. Értékeli magában az előző napot és az alvást is. Mindent rendben talál. Kivéve egy dolgot, korog a gyomra.* ~Akkor még meglátogatom a fogadót valami étel végett.~
*Eghalim a padlóra szegezi tekintetét, és nyugodtan konstatálja magában, hogy a tegeze és a cipője még megvannak. Reggeli után feltett szándéka, hogy elmenjen a közeli fürdőházba. Tiszta akar lenni és még élvezni is szeretné az élmény, ezért esik a választása eme kultúrált és igényes helyre.* ~Elvégre erre is szükség van.~
*Kipattan az ágyból. Gyorsan belebújik csizmáiba, végül oldalára kapja tegzét és az ajtó felé baktat. Kilép rajta.*
*Eghalim a padlóra szegezi tekintetét, és nyugodtan konstatálja magában, hogy a tegeze és a cipője még megvannak. Reggeli után feltett szándéka, hogy elmenjen a közeli fürdőházba. Tiszta akar lenni és még élvezni is szeretné az élmény, ezért esik a választása eme kultúrált és igényes helyre.* ~Elvégre erre is szükség van.~
*Kipattan az ágyból. Gyorsan belebújik csizmáiba, végül oldalára kapja tegzét és az ajtó felé baktat. Kilép rajta.*
2011. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-05-22 17:37:29
Üzenet elküldve: 2015-05-22 17:37:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Eghalimnak nem esik nehezére megtalálni a megfelelő szobát. Belép rajta és a sötétben az ágy után próbál botorkálni. Nem is vesződik a fénycsinálással. Nagy nehezen megtalálja a fekvő alkalmatosságot, majd ráveti magát, mint egy gyerek. Tegezét és lábbelijét az ágy mellé dobja, mit sem törődve az esetleges rablókkal.* ~Most elégedett vagyok magammal. Hosszú nap volt és megérdemlem a pihenést.~ *Meglepő módon Eghalim nem alszik el egyből. Szemei még sokáig nyitva maradnak. Egyszerűen nem jön álom a fejére. Közben az agya serényen dolgozik.*
~Az ereklyéhez megint nem kerültem közelebb. Talán ha Eireni is itt lesz. Talán akkor. Addig be kell járnom a környéket, hátha hallok valamit. Ami a legfontosabb gyakorolnom kell.~ *Eghalim gondolatai egyre nehezebben gördülnek tovább. Agy majdnem leáll. Eghalim úgy érzi, hogy most elalszik.*
~Az ereklyéhez megint nem kerültem közelebb. Talán ha Eireni is itt lesz. Talán akkor. Addig be kell járnom a környéket, hátha hallok valamit. Ami a legfontosabb gyakorolnom kell.~ *Eghalim gondolatai egyre nehezebben gördülnek tovább. Agy majdnem leáll. Eghalim úgy érzi, hogy most elalszik.*
2010. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-05-22 13:38:27
Üzenet elküldve: 2015-05-22 13:38:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*A reggeli napsugarak már csizmán keresztül is csiklandozni kezdik Anor talpát, mikor felébred. Sajnos a szoba, amit kapott nem keleti tájolású, ezért nem tudott szokásához híven hajnalban megébredni. Alaposan kipihente magát. Talán ennek köszönhető, hogy úgy ugrik ki az ágyból, mint akit számszeríjból lőttek ki. Azonnal összepakolja azt a kevés holmiját is, ami van, majd előveszi az elrejtett kis csomagocskát is.*
~Főtér, vörös hajú nő! A madarakkal repülök!~*emlékezteti magát még egyszer utoljára Morfiusz szavaira.
Eldönti, hogy mielőtt a főtérre sietne, tegnapi villámlátogatását megismétli a Holdudvarban. Reggeli felfrissülésnek sokkal ideálisabb, mint egyből a Főtér forgatagába keveredni.*
~Főtér, vörös hajú nő! A madarakkal repülök!~*emlékezteti magát még egyszer utoljára Morfiusz szavaira.
Eldönti, hogy mielőtt a főtérre sietne, tegnapi villámlátogatását megismétli a Holdudvarban. Reggeli felfrissülésnek sokkal ideálisabb, mint egyből a Főtér forgatagába keveredni.*
2009. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-05-21 18:39:09
Üzenet elküldve: 2015-05-21 18:39:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Felérve egyből a megfelelő szobához indul és kinyitja az ajtót a kapott kulccsal. Belép és bezárja maga után az ajtót. A sötétség már eluralkodott odakint, ezért gyújt pár gyertyát. A kényelmes ágyra heveredve pedig megpróbálja mindazt kiheverni, ami ma történt vele.
Szinte sokkolta újra visszatérni Artheniorba annyi év után. Ne is tudok egyből a régi házba menni, de mint később kiderült volt értelme halogatni a viszontlátást. A lepukkant épület elszomorította.
Mindezek után, jött az üzenet és éppen amikor vacsoráját fogyasztotta volna ez az alak egy kézbesíteni való csomagot nyújtott át neki.*
~Igazán eseménydús első nap Artheniorban!~
*A csomagot a párna alá rejti, majd még egy kicsit elmélkedik a plafon felé meredve. Mikor szemeit már húzza az álom, elfújja a gyertyákat és aludni próbál.*
Szinte sokkolta újra visszatérni Artheniorba annyi év után. Ne is tudok egyből a régi házba menni, de mint később kiderült volt értelme halogatni a viszontlátást. A lepukkant épület elszomorította.
Mindezek után, jött az üzenet és éppen amikor vacsoráját fogyasztotta volna ez az alak egy kézbesíteni való csomagot nyújtott át neki.*
~Igazán eseménydús első nap Artheniorban!~
*A csomagot a párna alá rejti, majd még egy kicsit elmélkedik a plafon felé meredve. Mikor szemeit már húzza az álom, elfújja a gyertyákat és aludni próbál.*
2008. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-05-08 21:31:31
Üzenet elküldve: 2015-05-08 21:31:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
* Reggel hirtelen riad fel, apja arca ötlik ismét emlékezetébe, úgy ahogy a Holdudvarban. Fények játékának tűnt, mégis igaznak látszott, s tán az is volt. Markában szorongat valamit. Az apró papírfecni. Gyűrött, régi lap, s hátoldalan egy apró motívumot talál. Egy nyíl különféle levelekkel díszítve és mögötte egy hattyúfej.*
~ Hattyú?!~
* Íja felé kap. Jól látható a hasonlóság. Teljesen ugyanannak tűnik a kettő. Finom faragás, akár a kecses, fehér madár vékony nyaka. Törékenységet és erőt is sugároz. Keze között forgatja fegyverét. Nem az apja készítette, másfélék voltak az ő munkái... Honnan kapta?
Artheinor könyvtárába kell mennie, hisz ott talán választ kaphat kérdésére. Ez a motívum, a furcsai éjszakai üzenet... Valamit jelentenie kell!*
~ Hattyú?!~
* Íja felé kap. Jól látható a hasonlóság. Teljesen ugyanannak tűnik a kettő. Finom faragás, akár a kecses, fehér madár vékony nyaka. Törékenységet és erőt is sugároz. Keze között forgatja fegyverét. Nem az apja készítette, másfélék voltak az ő munkái... Honnan kapta?
Artheinor könyvtárába kell mennie, hisz ott talán választ kaphat kérdésére. Ez a motívum, a furcsai éjszakai üzenet... Valamit jelentenie kell!*
2007. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-04-26 21:02:14
Üzenet elküldve: 2015-04-26 21:02:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Charandis régógta nem volt ilyen boldog, nagyon hiányzott neki a lány. És nem csak a teste. Az utóbbi órákban újra érezte, él. Nem sieti el az öltözést, kell egy kis idő, míg újra le tud nyugodni. Mikor készen áll, kilép az öltöző ajtaján, és a fogadó felöli bejárat felé indul. Kimért léptekkel halad, fejét felszegi járás jözben. Újra az az öröm sugárzik arcáról, mint régen. Belép a fogadóba, és vidáman halad tova a szálláshely felé. Úgy érzi ezek után csak jó dolgok történehtenek vele. Felsiet a lépcsőn, belép egy üres szobába, és máris öltözni kezd.*
2006. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-04-09 20:34:15
Üzenet elküldve: 2015-04-09 20:34:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// Egek, ajtók!//
* Az idegen magyarázkodás nem tűnik valami hitelesnek. Már már nevetségesek Nerilil számára. Bár pont az a pici bizonytalanság, félsz ami a férfiból árad pont az, ami bogarat ültet a fülébe, s elgondolkodtatja. De legyint rá csak magában egyet, s mivel újabb tettlegességet nem vár tőle, így az ajtóhoz sétál s kinyitja neki azt. *
- Megható az aggodalmad, de nem vagyok vicces hangulatban. S ha most nem haragszol … * kissé meghajol, csuklójával pár körkörös mozdulatot tesz, majd az ajtó felé int. * - … aludnék tovább.
* Nem telik el egy röpke pillanat, mikor a lépcsőn súlyos léptek zaja hallatszik. Nerilil nem tudja milyen indíttatásból, de kinéz az ajtón. Nem tetszik neki, amit lát ez nyilván való, sandán néz vissza a férfira. *
- Na, jó inkább maradj. * csukja be az ajtót, s fordítja rá a zárat. Nem biztos benne, hogy idetart s az is lehet most fog a vesztébe rohanni, de hát az idegen, még mindig kisebb veszélynek tűnik. Így gyorsan magához ragadja fegyverzetét, hátizsákját először azt dobja az udvara, majd a fegyvereit. Majd elfogadva a segítő jobbost, maga is kiugrik az ablakon. Miután földet ért magára csatolja a fegyvereit s a hátizsákot is magára kapja. *
- Na, és most merre? * néz kérdőn az idegenre. Halad a férfi után, de a közben az orra alatt motyogja, azért úgy, hogy a másik is hallja. *
- Remélem, aztán valami jó magyarázattal szolgálsz.
* Az idegen magyarázkodás nem tűnik valami hitelesnek. Már már nevetségesek Nerilil számára. Bár pont az a pici bizonytalanság, félsz ami a férfiból árad pont az, ami bogarat ültet a fülébe, s elgondolkodtatja. De legyint rá csak magában egyet, s mivel újabb tettlegességet nem vár tőle, így az ajtóhoz sétál s kinyitja neki azt. *
- Megható az aggodalmad, de nem vagyok vicces hangulatban. S ha most nem haragszol … * kissé meghajol, csuklójával pár körkörös mozdulatot tesz, majd az ajtó felé int. * - … aludnék tovább.
* Nem telik el egy röpke pillanat, mikor a lépcsőn súlyos léptek zaja hallatszik. Nerilil nem tudja milyen indíttatásból, de kinéz az ajtón. Nem tetszik neki, amit lát ez nyilván való, sandán néz vissza a férfira. *
- Na, jó inkább maradj. * csukja be az ajtót, s fordítja rá a zárat. Nem biztos benne, hogy idetart s az is lehet most fog a vesztébe rohanni, de hát az idegen, még mindig kisebb veszélynek tűnik. Így gyorsan magához ragadja fegyverzetét, hátizsákját először azt dobja az udvara, majd a fegyvereit. Majd elfogadva a segítő jobbost, maga is kiugrik az ablakon. Miután földet ért magára csatolja a fegyvereit s a hátizsákot is magára kapja. *
- Na, és most merre? * néz kérdőn az idegenre. Halad a férfi után, de a közben az orra alatt motyogja, azért úgy, hogy a másik is hallja. *
- Remélem, aztán valami jó magyarázattal szolgálsz.
2005. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-04-09 19:21:50
Üzenet elküldve: 2015-04-09 19:21:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
// Egek, ajtók!//
* A férfi talán túl erőteljesen és gyorsan tört be a szobába, így nem csoda, hogy Nerilil ellenkezik. Talán csak egyszerűen nem ért ahhoz, hogy hogyan is kell megmenteni egy lányt, talán túl sűrgős a helyzet ahhoz, hogy magyarázkódjon. Nagyot sóhajt, közben elengedi a kezet és így szól. *
- Addig jó, amíg nem tudod. Orkok, sötételfek, és a többi... * Valószínűleg még ez sem túl meggyőző érv, amiért egy ilyen késői órában rárontott a szálláshelyre egy ismeretlen nőre. *
- Ha már meglátod őket késő lesz. * Még mindig lehetne mit csiszolni rajta. *
- Ígérem, nemsokára visszatérhetsz a szobádba, de amíg elmúlik a veszély ne tedd. Én csak a te érdekedben akarom mindezt. * Így már talán jobb egy kicsit. Bíztatásképp kezét nyújtja, ezúttal nem elkapja a másikat, csak felkínálja a lehetőséget.
Ekkor viszont léptek zaja töri meg a folyosó csendjét. Nem kis lépteké, igen nagy léptek... És egyre közelednek. Azt nem tudhatják, hogy ide jön-e vagy csak máshova, de az biztos, hogy egyre közelebb ér. Ha kinéznek az ajtón azt is láthatják, hogy egy zöldbőrű az. Alapból ártalmatlannak tűnik, de hatalmas hosszúkardja már nem pont erről tanúskodik. *
- Gyere az ablakon. * Súgja oda, majd, ha a lány beleegyezik először kisegíti, majd ő is elindul utána. Azzal megindulnak a holdudvar felé, hiszen más út nincs nagyon, legfeljebb a fogadóba vissza, de ki tudja hány társa várja még ott az orkot? *
* A férfi talán túl erőteljesen és gyorsan tört be a szobába, így nem csoda, hogy Nerilil ellenkezik. Talán csak egyszerűen nem ért ahhoz, hogy hogyan is kell megmenteni egy lányt, talán túl sűrgős a helyzet ahhoz, hogy magyarázkódjon. Nagyot sóhajt, közben elengedi a kezet és így szól. *
- Addig jó, amíg nem tudod. Orkok, sötételfek, és a többi... * Valószínűleg még ez sem túl meggyőző érv, amiért egy ilyen késői órában rárontott a szálláshelyre egy ismeretlen nőre. *
- Ha már meglátod őket késő lesz. * Még mindig lehetne mit csiszolni rajta. *
- Ígérem, nemsokára visszatérhetsz a szobádba, de amíg elmúlik a veszély ne tedd. Én csak a te érdekedben akarom mindezt. * Így már talán jobb egy kicsit. Bíztatásképp kezét nyújtja, ezúttal nem elkapja a másikat, csak felkínálja a lehetőséget.
Ekkor viszont léptek zaja töri meg a folyosó csendjét. Nem kis lépteké, igen nagy léptek... És egyre közelednek. Azt nem tudhatják, hogy ide jön-e vagy csak máshova, de az biztos, hogy egyre közelebb ér. Ha kinéznek az ajtón azt is láthatják, hogy egy zöldbőrű az. Alapból ártalmatlannak tűnik, de hatalmas hosszúkardja már nem pont erről tanúskodik. *
- Gyere az ablakon. * Súgja oda, majd, ha a lány beleegyezik először kisegíti, majd ő is elindul utána. Azzal megindulnak a holdudvar felé, hiszen más út nincs nagyon, legfeljebb a fogadóba vissza, de ki tudja hány társa várja még ott az orkot? *
2004. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-04-08 16:48:45
Üzenet elküldve: 2015-04-08 16:48:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// Egek, ajtók!//
* A férfi, mit sem foglalkozik a rosszalló pillantásokkal, s a szúrós megjegyzésekkel. *
- Menjek? S mégis hova kellene, hogy menjek veled? * ahogy a férfi megragadja csuklóját, felrántja kezét, jelezvén, hogy számára ez támadási szándékot jelez a másik részéről.*
- Eressz! * sziszegi fogai között. * - Megvédeni? Ugyan, mitől s kitől? Tudok én magamra vigyázni, s ha nem akarod, hogy megmutassam, eressz el! * hangja már kissé nyugodtabb, fejét kissé félre billenti, s a csuklóját szorító kézre pillant. Ha a férfi, elereszti, leengedi karját.*
- Most pedig elmondhatnád, hogy kifenyegeti az életem, de először, hogy te ki vagy. * közben felkészülve, minden eshetőségre az ágyhoz sétál, így fegyverei kézközelben lesznek, ha az idegen ismét erőszakkal próbálkozna. Onnan szembe fordul vele, s kezdi magát ráncba szedni. Ha a férfi elfogadható magyarázatot ad, talán vele is megy, ha nem hát kinyitja neki az ajtót. *
* A férfi, mit sem foglalkozik a rosszalló pillantásokkal, s a szúrós megjegyzésekkel. *
- Menjek? S mégis hova kellene, hogy menjek veled? * ahogy a férfi megragadja csuklóját, felrántja kezét, jelezvén, hogy számára ez támadási szándékot jelez a másik részéről.*
- Eressz! * sziszegi fogai között. * - Megvédeni? Ugyan, mitől s kitől? Tudok én magamra vigyázni, s ha nem akarod, hogy megmutassam, eressz el! * hangja már kissé nyugodtabb, fejét kissé félre billenti, s a csuklóját szorító kézre pillant. Ha a férfi, elereszti, leengedi karját.*
- Most pedig elmondhatnád, hogy kifenyegeti az életem, de először, hogy te ki vagy. * közben felkészülve, minden eshetőségre az ágyhoz sétál, így fegyverei kézközelben lesznek, ha az idegen ismét erőszakkal próbálkozna. Onnan szembe fordul vele, s kezdi magát ráncba szedni. Ha a férfi elfogadható magyarázatot ad, talán vele is megy, ha nem hát kinyitja neki az ajtót. *
2003. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-04-08 11:54:35
Üzenet elküldve: 2015-04-08 11:54:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Egek, ajtók!//
//Nerilil Anywor//
* A férfinek nem kell sokáig várnia, a hölgy kinyitja az ajtót. Belép és szétnéz a szobában, majd Nerililre pillant. *
- Gyere! * Hangja mély, engedelmességet parancsoló, és nagy meglepetésre semmiféle rosszindulat, vagy gonoszkodás nem hallatszik rajta, még inkább aggodalom.
Ha a lány nem jön a szép szóra, akkor nem túl nagy erővel, de azért ahhoz elég erőteljesen, hogy nehezére essen kiszabadulni megfogja a lány csuklóját és a folyosóra próbálja húzni. *
- Nem akarlak bántani, én pont megvédeni akarlak! * Suttogja, ahogy a lány ellenkezéséhez mérten erősebben, vagy gyengédebben húzza a Pegazus ivója felé. Ott megpróbálja majd minél gyengédebben csinálni, nehogy feltűnő legyen, de ez sokkal inkább múlik a másikon, mint rajta. *
//Nerilil Anywor//
* A férfinek nem kell sokáig várnia, a hölgy kinyitja az ajtót. Belép és szétnéz a szobában, majd Nerililre pillant. *
- Gyere! * Hangja mély, engedelmességet parancsoló, és nagy meglepetésre semmiféle rosszindulat, vagy gonoszkodás nem hallatszik rajta, még inkább aggodalom.
Ha a lány nem jön a szép szóra, akkor nem túl nagy erővel, de azért ahhoz elég erőteljesen, hogy nehezére essen kiszabadulni megfogja a lány csuklóját és a folyosóra próbálja húzni. *
- Nem akarlak bántani, én pont megvédeni akarlak! * Suttogja, ahogy a lány ellenkezéséhez mérten erősebben, vagy gyengédebben húzza a Pegazus ivója felé. Ott megpróbálja majd minél gyengédebben csinálni, nehogy feltűnő legyen, de ez sokkal inkább múlik a másikon, mint rajta. *
2002. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-04-07 16:51:44
Üzenet elküldve: 2015-04-07 16:51:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// Egek, ajtók!//
* Éppen hogy csak becsukta maga után az ajtót, s készülődne a lefekvéshez. Valamit hall, de talán csak a képzelete játszik vele, hisz már nagyon fáradt, így tudomást sem vesz róla. Épp magára húzza a takarót, mikor ismét hallana valamit. Meg se fordul a fejében, hogy tőle akar bármit is bárki. De csak nem hagyja abba, harmadszorra is, nem kétséges valaki az ajtaja előtt áll. *
- Magasságos, ki a fene… * káromkodik, miközben magára kapja, ingét, s nadrágját.* - … jól van, már jövök! * nem éppen barátságos ábrázattal nyit ajtót. S ha még ez nem lenne elég kócos, s ruházata is pacuha, így összességében úgy néz ki, mint egy elmeháborodott. Mikor meglátja az idegent, egy pillanatra meglepődik, de ez el is múlik, mikor a férfihívás nélkül lép be az ajtón.*
- Fáradj beljebb. * mire szembe fordul vele, szemei szikrát szórnak, s egy haj tincset is kifőj az arcából. *
- Meg tudhatom, miben állhatok szolgálatodra, ily késői órán? * a szavak közt bárki felismerné a mögötte megbúvó iróniát. Melyhez társul egy nem túl barátságos, erőltetett mosoly is. *
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.07 16:52:22
* Éppen hogy csak becsukta maga után az ajtót, s készülődne a lefekvéshez. Valamit hall, de talán csak a képzelete játszik vele, hisz már nagyon fáradt, így tudomást sem vesz róla. Épp magára húzza a takarót, mikor ismét hallana valamit. Meg se fordul a fejében, hogy tőle akar bármit is bárki. De csak nem hagyja abba, harmadszorra is, nem kétséges valaki az ajtaja előtt áll. *
- Magasságos, ki a fene… * káromkodik, miközben magára kapja, ingét, s nadrágját.* - … jól van, már jövök! * nem éppen barátságos ábrázattal nyit ajtót. S ha még ez nem lenne elég kócos, s ruházata is pacuha, így összességében úgy néz ki, mint egy elmeháborodott. Mikor meglátja az idegent, egy pillanatra meglepődik, de ez el is múlik, mikor a férfihívás nélkül lép be az ajtón.*
- Fáradj beljebb. * mire szembe fordul vele, szemei szikrát szórnak, s egy haj tincset is kifőj az arcából. *
- Meg tudhatom, miben állhatok szolgálatodra, ily késői órán? * a szavak közt bárki felismerné a mögötte megbúvó iróniát. Melyhez társul egy nem túl barátságos, erőltetett mosoly is. *
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.07 16:52:22
2001. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-04-07 15:56:13
Üzenet elküldve: 2015-04-07 15:56:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Egek, ajtók!//
//Nerilil Anywor//
* Szinte a nővel egyidőben indul el egy férfi a szálláshely felé, de érkezést tekintve akkor ér fel, mikor a nő bezárja maga után az ajtót. Komótosan lépked végig a folyosón, végül a lány szobája előtt áll meg. Pár másodpercig vár, majd bekopog. Egy ideig még vár, majd újra- és újra kopogtat, ha csak bentről nem hall meg valami életjelet, ami jelezné, hogy mindjárt kinyitja.
Ha esetleg Nerililt már elnyomta az álom, úgy bizonyára nem fog felébredni a kopogtatásra sem, ebben az esetben az alak vár még egy ideig, aztán a lassú tempójával indul vissza a fogadóba, csak valamivel később ér vissza. De hogy mit akar, az egyelőre titok.
Ám, ha Nerilil még nem szundított el, és ki is nyitja az ajtót, akkor a másik arcára enyhe vigyor ül ki, s köszönti őt. Kérdezés nélkül belép és szétnéz a szobában, mintha valami gyanús nyomot keresne. *
//Nerilil Anywor//
* Szinte a nővel egyidőben indul el egy férfi a szálláshely felé, de érkezést tekintve akkor ér fel, mikor a nő bezárja maga után az ajtót. Komótosan lépked végig a folyosón, végül a lány szobája előtt áll meg. Pár másodpercig vár, majd bekopog. Egy ideig még vár, majd újra- és újra kopogtat, ha csak bentről nem hall meg valami életjelet, ami jelezné, hogy mindjárt kinyitja.
Ha esetleg Nerililt már elnyomta az álom, úgy bizonyára nem fog felébredni a kopogtatásra sem, ebben az esetben az alak vár még egy ideig, aztán a lassú tempójával indul vissza a fogadóba, csak valamivel később ér vissza. De hogy mit akar, az egyelőre titok.
Ám, ha Nerilil még nem szundított el, és ki is nyitja az ajtót, akkor a másik arcára enyhe vigyor ül ki, s köszönti őt. Kérdezés nélkül belép és szétnéz a szobában, mintha valami gyanús nyomot keresne. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370