*Az első dolga a szobájában, hogy levesse övét, s arra fűzött visszafogottan díszített dohánytartóját. Ezt leteszi a falhoz tolt asztalra, mely felett tükör lóg. A következő a sála, mely koszos és szakadt, de csillagai még megtalálhatók benne. A tőrét is az asztalra teszi. A mellénye viszonylag rendben van, bár ráférne a mosás, ezt a szék háttámlájára akasztja. Az inge ujja leszakadt az egyik oldalon, mikor is? Vagy amikor legurult a folyó oldalán, de az is lehet, hogy az akkor volt, amikor már a selffel csalinkázott. Ezt is leveti, s el is hajítja. Ez alatt már csak egy, amolyan fonott mellkasát épp eltakaró anyag van. Ezt meghagyja egyelőre.
A nadrágját vizsgálja át, a barna bőr jól néz ki, semmi szakadás. A bakancsára viszont ráférne a tisztítás, foltozás. A gatyát, mellényt, bakancsot félreteszi, mezítláb, fehérneműben vizsgálja át a szoba tartalmát. Mit kap vajon tizenkét aranyért?
A nagy szekrényhez megy, s kinyitja azt. Üres, néhány törölközésre alkalmas rongyot leszámítva, ezeket kiveszi, úgyis mosdani akar, meg jó lesz a ruháit letisztítani. A két kisebb szekrénykét is átvizsgálja. Az egyik üres, mint a nagyszekrény, de a másik aljában talál egy felöltőt. Kicsit ugyan bő, de elég szép, fehér és tiszta, no meg vastag, durva szabású, olcsó. Oriizának megfelel, sőt több, mint elég. Lehet, hogy valaki véletlenül hagyta itt, de az is lehet, hogy direkt, mert látni sem bírta.
Az inget magára is ölti. Combja közepéig lelóg és az ujja is hosszú, férfiing lehet. Begombol rajta három-négy gombot, majd tovább kutat. Már szinte mindent megnézett, de nem hagy ki egy sarkot sem. Most szüksége van mindenre, amit talál.
Néhány porcicán, s egy tűn és cérnán kívül semmi sem kerül keze ügyébe. Kitárja az ablakot, hogy beengedjen egy kis levegőt, hideg a szél, de nem vészes, megmosakszik és megtörli a ruháit, s megtudja szárítani a szélben, mindenét.
Neki is kezd, megfogja az egyik rongyot, s belemártja a tiszta vízzel teli vajlingba, majd megtörli magát, mindenhol ahol éri. Mire végez, reszketni kezd, de nem törődik vele. A bakancsát, nadrágját, ingét is megsúrolja, kiteríti a szobában ide-oda. Végül a tükörhöz megy, Megfogja bíborhüvelybe rejtett kék fényű pengéjét és magával viszi az ágyra, ott leül, törökülésben. A lábfeje combjához ér, s kirázza a hideg, fagyos érintésétől. Tisztogatni kezdi a hüvelyt és a pengét is, habár olaja nincs, a nedves rongy is elmegy, egyelőre. Amint kész a penge a sálát fogja meg, s magával viszi. Kiszórja a csillagokat az anyagból, majd kiteríti őket a pokrócra. Kicsit nedvesek. A barack szín kendőt vizslatja addig, míg a kicsi barátai pihennek az ágyon. A szakadt részeket, az egyik fiókban talált cérnával varrja össze, szépen lassan. Sosem volt egy varró tehetség, de fércelni mindég is tudott. Félreteszi a sálat és megtörölgeti a csillagait, majd vissza viszi az asztalra mindet. Már csak a dohányát kell ellenőriznie.
Kibontja a táskát és kiszórja az asztalra, ami benne van. Egy darab kukorica levél maradt és egy fél marék dohány. Betölti a maradék száraz levelet a kukoricába és jó erősen felsodorja a combján. Inkább lett szivarnak mondható, de célnak megfelel. Leül a tükör elé, s az asztalra támaszkodik. Meggyújtja a cigarettát, s jó ízűen beleszív. A füst végigfut a tüdején és gomolyogva visszatér. Ezt ismétli néhányszor, s érzi, minden slukk után nyugodalom száll reá.
A vége felé vetül tekintete a tükörre, s benne a nő szemére. Mást sem csinál, csak nézi a szemeket, melyek ellenérzést keltettek megannyi emberben, melyeket ő mindennap lát, a víztükrében, s ezernyi helyen. Nem mondhatja, hogy ő nem bolondult bele. Hiszen váltig állítja, hogy a szemek nem a sajátjai, a tekintet nem az övé. Az a nőé, aki az elméjébe ette magát, mint egy féreg. Ki kirágta a helyét, s begubózott, hogy növekedjék, s közben egyen.
Elhessegeti a gondolatokat, mint a füstöt, nem akar most ezzel törődni. Elnyomja a csikket és az ablakhoz lép. A párkányra teszi azt, hagy fújja a szél messze, majd bezárja az üveget.
Ideje pihenni. Bebújik az ágyba az idegen ingben és magára húzza a pokrócokat. Nehezen jön el az álom, de amikor megérkezik fekete karjaival, melegséget áraszt szét a lány testén, s átöleli szorosan. Nyugalmat áraszt fortyogó szívébe és tépázott elméjére.*