*Lábai, dereka már teljesen elgörnyedtek. Megpillantja a kényelmesnek tűnő ágyat. Leveszi két hosszúkardját, a felnak támasztja, majd leül az ágyra. Némán bambul maga elé. Pár perc telik el így, majd tőrét is leteszi két kardja mellé. Bár már fáradt, nyomja a nyugtalanság, mert barátja még mindig kint időzik. A fáradtságot leküzdve feláll a puah fekhelyről, újból kimegy a szoba ajtaja elé, majd oldalra tekintve ismét megpillanta a két nőt és barátját. "Te bolond" *Gondolja magában, majd félre állítva a nőkkel szembeni elfogultságát elindul a három személy felé. A számára ellenszenvesebb, akinek még a nevétsem tudja, de nem is akarja, hirtelen belép a szobájába. Talán azért mert meglátta őt, de senki sem tudja. Gyors pillantást vet az elsőre ártatlannak tűnő hölgyre. Ott álltak hárman. Kezdett számára kínossá vállni a helyzet, bármennyire is ellenszenvet érez a nők iránt, barátja akaratát tisztelte, ígyhát a tudattal, hogy minden rendben van, otthagyja őket. Köszönés nélkül megfordul. Ekkor hirtelen megakad szeme a résnyire nyitva hagyott ajtón. Pár lépés után elkezd gondolkodni, vajon miért van nyitva az ajtó. Nem törődve azzal, hogy zavart, megállt a folyósón, az ajtótól pár lépésre és csak nézte, mintha meg akarná óvni barátját a bent lévő szörnyű dologtól* "Az a hárpia még megbolondul és tőrrel fog kirohanni" *Gondolja magában, és csak tovább vár.*