Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-10 20:55:08
Üzenet elküldve: 2016-10-10 20:55:08
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
//Zingrim, Eireni, Ofydde//
*A kis fickó szemei lassan kinyílnak, a mágus pedig megkönnyebbülten sóhajt egyet. Szemeik színe majdnem tökéletesen megegyezik.*
~Egyre több a kék szemű.~
-Szívesen. *engedi el a gnóm fejét, hogy nyugodtan le tudja tenni a földre.* -Kiszáradás közeli állapotba kerültél. Tessék. *adja át a kulacsot.* -Ezt idd ki. Csak szépen, lassan.
*Ekkor érkezik meg Eireni, majd mögötte jön az újdonsült inasa is.*
-Megmarad. *fordul oda a levegőmágushoz, Ofydde pedig csupán egyetlen pillantást kap. Gyógyítóvarázslatot csak Chiari, vagy Loka tudna alkalmazni, na de nem is kell egyből varázslathoz nyúlni, ha megoldható anélkül is a helyzet.*
-Mi történt veled? *pillant ismét a kis fickóra, majd a hóna alá fog és jelzi Eireninek is, hogy tegyen hasonlóképpen. Amennyiben a gnóm úgy érzi, hogy képes talpra állni, úgy a két mágus a segítségére lesz.*
-Rád férne egy bőséges reggeli, meg egy puha ágy. A lovad miatt ne aggódj, az jó helyen lesz.
*Ezután Ofydde felé fordul és az istálló felé mutat.*
-Vidd az istállóba a lovat és lásd el. Mi addig bemegyünk a házba.
//Zingrim, Eireni, Ofydde//
*A kis fickó szemei lassan kinyílnak, a mágus pedig megkönnyebbülten sóhajt egyet. Szemeik színe majdnem tökéletesen megegyezik.*
~Egyre több a kék szemű.~
-Szívesen. *engedi el a gnóm fejét, hogy nyugodtan le tudja tenni a földre.* -Kiszáradás közeli állapotba kerültél. Tessék. *adja át a kulacsot.* -Ezt idd ki. Csak szépen, lassan.
*Ekkor érkezik meg Eireni, majd mögötte jön az újdonsült inasa is.*
-Megmarad. *fordul oda a levegőmágushoz, Ofydde pedig csupán egyetlen pillantást kap. Gyógyítóvarázslatot csak Chiari, vagy Loka tudna alkalmazni, na de nem is kell egyből varázslathoz nyúlni, ha megoldható anélkül is a helyzet.*
-Mi történt veled? *pillant ismét a kis fickóra, majd a hóna alá fog és jelzi Eireninek is, hogy tegyen hasonlóképpen. Amennyiben a gnóm úgy érzi, hogy képes talpra állni, úgy a két mágus a segítségére lesz.*
-Rád férne egy bőséges reggeli, meg egy puha ágy. A lovad miatt ne aggódj, az jó helyen lesz.
*Ezután Ofydde felé fordul és az istálló felé mutat.*
-Vidd az istállóba a lovat és lásd el. Mi addig bemegyünk a házba.
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-10 18:51:31
Üzenet elküldve: 2016-10-10 18:51:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni, Worenth, Zingrim//
*Ofydde nem a végtelen türelméről híres, és ez nem a fiatalságából kifolyólag van így. Örökletes, egyszerűen így van. Nem lehet mit tenni ellene. A nyugodt természet sohasem volt jellemző a családjára, így rá sem. Az elfre fokozottan igaz ez, ugyanis nem csak türelmetlen, hanem lobbanékony is. Ez a hirtelen harag pedig az esetek többségében agresszióval párosul. Rengeteg, számtalan eset lesz még a jövőbe, amikor ennek a negatív tulajdonságnak fogja inni a levét. Nem sok hiányosság ahhoz képest, hogy milyen összetett lények is az elfek. Egy elfet, de nem csak elfet, hanem minden egyes fajt nem lehet besorolni semmilyen jelző alapján. Mindenki bonyolult, mind a testének felépítését tekintve mind szellemileg. Rengeteg élmény és vele született adottság határoz meg egy jellemet. Ezért is rossz, ha látatlanul ítélkezünk, nem tudjuk, mi zajlik a háttérben. Valószínűleg, Ofydde számtalanszor ki lesz téve mások megvetésének az élete során. Sokat gondolkodik már fiatal fejjel is erről a témáról. Mindig arra a következtetésre jut, hogy le kell nyelnie bármit is ad neki az élet. Mindig mosolyognia kell, és kedélyességével kell felül kerekednie a viszontagságokon.*
- Higgye el mester, ha észre veszem, hogy át akar vágni, akkor azt nem fogom annyiban hagyni. *Miután elmondja a mondatát hirtelen, eszmél. Talán ez kicsit erős kifejezés ahhoz, hogy valakinek is így elmondja. Nem szándékosan alakítja így a mondatot. Teljesen önkéntelen megmozdulás ez. Szerinte nem fog feltűnni Eireninek, de ha mégis megtörténne, akkor tudja mondani, hogy nem így gondolja. Az nem is lenne hazugság egy egyszerű oknál fogva: mert ez az igazság.
Ekkor nem várt fordulat áll be. Valami alak, valami lovon beállít a birtok területére. Szemmel láthatóan valami nem stimmel, az alak a lovon egész élettelennek tűnik az elf szemében. Első ránézésre olyan békés kép tárul elébe. A figura olyan szelíden és nyugodtan pihen a hátason, mintha egy idilli festmény lenne. Akkor érzékeli, hogy talán még sincs minden rendben, amikor látja lefordulni a fickót „trónjáról”. Nem szalad egyből a segítségére, jelen pillanatban akad fontosabb dolga is, mint a saját lováról letanyálók pátyolgatása. Neki mágia órán kell most részt vennie. Úgy érzi, ez most fontosabb.
Bosszúságára, Eireninek, a mesterének igen is feltűnik a szerencsétlen, ezért egy igen elegáns gesztus keretein belül szó szerint faképnél hagyja a vörös ruhást. Ofydde legalábbis így éli meg a pillanatot. Nem tagadhatja, hogy határozottan rosszul esik neki. Ezért kelletlenül igaz, de követi loholó mesterét a sanyarú sorsúhoz és az időközben odaérkező Worenthez. Igyekszik néma szemlélője maradni a történéseknek. Számára nem éppen ideális szituáció, ugyanis az első mágia órája szakad így félbe, holott most vannak benne a sűrűjében. Hiába Ofydde az elesettek kitüntetetlen védelmezője, de mégis cserben akarja hagyni azt a szegény kis gnómot. Mivel közelebb ér, meg tudja állapítani a faját is. Nem szabad tagadni, türelmetlen ebben a percben is a vörös ruhás mágustanonc, az idegei kezdik felmondani a szolgálatot. Egyre ingerültebbé válik és hamarosan lecsap a vadállat az ártatlan kis őzikékre, ha a dolgok nem térnek vissza a rendes kerékvágásba. Minél hamarabb vissza akar menni tanulni. Úgy érzi, hogyha állandóan tanul, akkor nagyon is hamar teljes értékű mágusmester válhat belőle. Nincs ínyére ez a furcsa közjáték, de még tudja türtőztetni magát, ezért csendben marad és a két mester mögött meghúzódik, hogy véletlenül se foghassák munkára.*
*Ofydde nem a végtelen türelméről híres, és ez nem a fiatalságából kifolyólag van így. Örökletes, egyszerűen így van. Nem lehet mit tenni ellene. A nyugodt természet sohasem volt jellemző a családjára, így rá sem. Az elfre fokozottan igaz ez, ugyanis nem csak türelmetlen, hanem lobbanékony is. Ez a hirtelen harag pedig az esetek többségében agresszióval párosul. Rengeteg, számtalan eset lesz még a jövőbe, amikor ennek a negatív tulajdonságnak fogja inni a levét. Nem sok hiányosság ahhoz képest, hogy milyen összetett lények is az elfek. Egy elfet, de nem csak elfet, hanem minden egyes fajt nem lehet besorolni semmilyen jelző alapján. Mindenki bonyolult, mind a testének felépítését tekintve mind szellemileg. Rengeteg élmény és vele született adottság határoz meg egy jellemet. Ezért is rossz, ha látatlanul ítélkezünk, nem tudjuk, mi zajlik a háttérben. Valószínűleg, Ofydde számtalanszor ki lesz téve mások megvetésének az élete során. Sokat gondolkodik már fiatal fejjel is erről a témáról. Mindig arra a következtetésre jut, hogy le kell nyelnie bármit is ad neki az élet. Mindig mosolyognia kell, és kedélyességével kell felül kerekednie a viszontagságokon.*
- Higgye el mester, ha észre veszem, hogy át akar vágni, akkor azt nem fogom annyiban hagyni. *Miután elmondja a mondatát hirtelen, eszmél. Talán ez kicsit erős kifejezés ahhoz, hogy valakinek is így elmondja. Nem szándékosan alakítja így a mondatot. Teljesen önkéntelen megmozdulás ez. Szerinte nem fog feltűnni Eireninek, de ha mégis megtörténne, akkor tudja mondani, hogy nem így gondolja. Az nem is lenne hazugság egy egyszerű oknál fogva: mert ez az igazság.
Ekkor nem várt fordulat áll be. Valami alak, valami lovon beállít a birtok területére. Szemmel láthatóan valami nem stimmel, az alak a lovon egész élettelennek tűnik az elf szemében. Első ránézésre olyan békés kép tárul elébe. A figura olyan szelíden és nyugodtan pihen a hátason, mintha egy idilli festmény lenne. Akkor érzékeli, hogy talán még sincs minden rendben, amikor látja lefordulni a fickót „trónjáról”. Nem szalad egyből a segítségére, jelen pillanatban akad fontosabb dolga is, mint a saját lováról letanyálók pátyolgatása. Neki mágia órán kell most részt vennie. Úgy érzi, ez most fontosabb.
Bosszúságára, Eireninek, a mesterének igen is feltűnik a szerencsétlen, ezért egy igen elegáns gesztus keretein belül szó szerint faképnél hagyja a vörös ruhást. Ofydde legalábbis így éli meg a pillanatot. Nem tagadhatja, hogy határozottan rosszul esik neki. Ezért kelletlenül igaz, de követi loholó mesterét a sanyarú sorsúhoz és az időközben odaérkező Worenthez. Igyekszik néma szemlélője maradni a történéseknek. Számára nem éppen ideális szituáció, ugyanis az első mágia órája szakad így félbe, holott most vannak benne a sűrűjében. Hiába Ofydde az elesettek kitüntetetlen védelmezője, de mégis cserben akarja hagyni azt a szegény kis gnómot. Mivel közelebb ér, meg tudja állapítani a faját is. Nem szabad tagadni, türelmetlen ebben a percben is a vörös ruhás mágustanonc, az idegei kezdik felmondani a szolgálatot. Egyre ingerültebbé válik és hamarosan lecsap a vadállat az ártatlan kis őzikékre, ha a dolgok nem térnek vissza a rendes kerékvágásba. Minél hamarabb vissza akar menni tanulni. Úgy érzi, hogyha állandóan tanul, akkor nagyon is hamar teljes értékű mágusmester válhat belőle. Nincs ínyére ez a furcsa közjáték, de még tudja türtőztetni magát, ezért csendben marad és a két mester mögött meghúzódik, hogy véletlenül se foghassák munkára.*
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-10 13:55:28
Üzenet elküldve: 2016-10-10 13:55:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
//Ofydde, Worenth, Zingrim//
*Dehogy akar ő átvágni bárkit is. Még maga a kifejezés is undorító számára. Biztosan vannak olyan helyzetek, ahol Eireni is kénytelen füllenteni, de még a legcsekélyebb hazugság is bűntudattal és szívet furdalva hagyja el ajkait. Így hát Ofyddenak sincs sok aggódni valója, Eireniben emberére talált. Mármint a bizalmasság terén. Az hogy milyen mestere lesz, az már más tészta.*
-Ugyancsak? *Kérdi meglepetten a fiú biztos kijelentése után.* Nem szándékozom megtéveszteni, ez tény és való. De meglep, milyen könnyen megbízik bennem.
*Eireni számára ez nem ilyen egyszerű. Mint ahogyan az már tisztázott is, ő nehezen épít ki bizalmi kapcsolatokat. Még olyanok sincsenek, akiket barátjának nevezhet, csak igen kevés. Talán ezek közé is alighanem hárman tartoznak, ők is a klánból.*
~Elmondása szerint nincs tehát annyira elveszve a mágia technikai elméletében. Ha már az ágakat ismeri, lehet egyfajta elképzelése már. Ez pedig jó kezdés. Legalábbis nem kell mindent a legelejéről kezdeni.~
*Még tán az sem lenne nagy gond, ha kéne. A szőkeség türelmes, az viszont titok, hogy Ofydde mennyire az. Eddigi benyomása alapján nem épp mondható a türelem bajnokának. De buzgóság terén nincs hiány, ez tisztán kivehető. S ha elég ügyesen manőverezik ezzel Eireni, talán még előnyt is kovácsolhat belőle. Aki ilyen elhatározottságot és tettrekészséget mutat, az lehet, hogy nem tanul gyorsan, de mindent meg fog tenni a siker érdekében. Tiszteletre méltó.
Válaszolna ő az újabb kérdésre, ám úgy tűnik, újabb jelenés van. Ám ez már testközelben, Synmirán és sokkal kézzelfoghatóbb, mint az égi játék. Valamiféle elsőnek ismeretlennek tűnő alak lépdel be lován fekve. Ami már nem egy normális kép. Eleinte csak furcsa szemekkel követi az elhaladó lova-lovasa párost, majd mikor a gnóm egyértelmű jelét adva az elgyengülésnek és magán kívüli létnek lefordul a hátasról, Eireni siető léptekkel indul meg annak irányába.*
-Elnézését kérem! *Int gyorsan Ofyddenak.
Mivel Worenth mestere már odaért a már bizonyosan ismeretlen, apró termetű személyhez, Eireni valamivel lassít. Így még mindig siető léptekkel ugyan, de már nem futva érkezik meg melléjük. Nem szól egy pár pillanat erejéig, mikor hallja az elhaló köszönetet a kábult fickó felől. Csak késve szólal meg, azt is halkan.*
-Mester, miben segíthetek?
*Annyi már rég leesett neki, hogy baj van. Hülyeség lenne megkérdezni. Ahogyan az is evidens, hogy Zingrim nincs jó passzban, ellátás szükségeltetik neki. Persze ezen a téren Eireni vajmi keveset tehet, de azért szeretné megtenni azt a legkevesebbet is.*
//Ofydde, Worenth, Zingrim//
*Dehogy akar ő átvágni bárkit is. Még maga a kifejezés is undorító számára. Biztosan vannak olyan helyzetek, ahol Eireni is kénytelen füllenteni, de még a legcsekélyebb hazugság is bűntudattal és szívet furdalva hagyja el ajkait. Így hát Ofyddenak sincs sok aggódni valója, Eireniben emberére talált. Mármint a bizalmasság terén. Az hogy milyen mestere lesz, az már más tészta.*
-Ugyancsak? *Kérdi meglepetten a fiú biztos kijelentése után.* Nem szándékozom megtéveszteni, ez tény és való. De meglep, milyen könnyen megbízik bennem.
*Eireni számára ez nem ilyen egyszerű. Mint ahogyan az már tisztázott is, ő nehezen épít ki bizalmi kapcsolatokat. Még olyanok sincsenek, akiket barátjának nevezhet, csak igen kevés. Talán ezek közé is alighanem hárman tartoznak, ők is a klánból.*
~Elmondása szerint nincs tehát annyira elveszve a mágia technikai elméletében. Ha már az ágakat ismeri, lehet egyfajta elképzelése már. Ez pedig jó kezdés. Legalábbis nem kell mindent a legelejéről kezdeni.~
*Még tán az sem lenne nagy gond, ha kéne. A szőkeség türelmes, az viszont titok, hogy Ofydde mennyire az. Eddigi benyomása alapján nem épp mondható a türelem bajnokának. De buzgóság terén nincs hiány, ez tisztán kivehető. S ha elég ügyesen manőverezik ezzel Eireni, talán még előnyt is kovácsolhat belőle. Aki ilyen elhatározottságot és tettrekészséget mutat, az lehet, hogy nem tanul gyorsan, de mindent meg fog tenni a siker érdekében. Tiszteletre méltó.
Válaszolna ő az újabb kérdésre, ám úgy tűnik, újabb jelenés van. Ám ez már testközelben, Synmirán és sokkal kézzelfoghatóbb, mint az égi játék. Valamiféle elsőnek ismeretlennek tűnő alak lépdel be lován fekve. Ami már nem egy normális kép. Eleinte csak furcsa szemekkel követi az elhaladó lova-lovasa párost, majd mikor a gnóm egyértelmű jelét adva az elgyengülésnek és magán kívüli létnek lefordul a hátasról, Eireni siető léptekkel indul meg annak irányába.*
-Elnézését kérem! *Int gyorsan Ofyddenak.
Mivel Worenth mestere már odaért a már bizonyosan ismeretlen, apró termetű személyhez, Eireni valamivel lassít. Így még mindig siető léptekkel ugyan, de már nem futva érkezik meg melléjük. Nem szól egy pár pillanat erejéig, mikor hallja az elhaló köszönetet a kábult fickó felől. Csak késve szólal meg, azt is halkan.*
-Mester, miben segíthetek?
*Annyi már rég leesett neki, hogy baj van. Hülyeség lenne megkérdezni. Ahogyan az is evidens, hogy Zingrim nincs jó passzban, ellátás szükségeltetik neki. Persze ezen a téren Eireni vajmi keveset tehet, de azért szeretné megtenni azt a legkevesebbet is.*
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-10 11:37:06
Üzenet elküldve: 2016-10-10 11:37:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
//Worenth Yosden//
*Paripája kitartóan őrzi gazdáját, nem mozdul mellőle. Néha lepillant a földön fekvő gazdira majd időnként újra nyerít, hogy jelezzen valakinek. Ekkor kivágódik az épület ajtaja és egy magas, középkorú férfi lép ki rajta. Fehér, hosszú hajával és termetes méretével igencsak feltűnő jelenség. Zin lova kissé arrébb áll, hogy az idegen odaférjen gazdájához. Nem érez az ősz hajú férfin ellenséges szándékot ezért nyugodtan figyeli tovább az eseményeket. A gnóm nem érzékeli még a külvilágot, hogy valaki a segítségére siet, sőt azt sem veszi észre, hogy az eddig a fűben arccal heverő testét megfordítják. Kiszolgáltatott állapotában álmodik. Valamiféle ősi gnóm rend amely megjelenik fejében és hívogatóan szólítják a nevén. Fajának letűnt korszakából, ősi mágusok jelennek meg előtte akikről csak régi regékből hallhatott. A mágusok egy kört alkotnak, majd nevén szólítva s kezükkel intve az általuk kört formált területre hívják. Zin odalép e nemes elődeihez, majd meghajolva fejezi ki tiszteletét. A legkorosabb és talán legbölcsebb mágus szembe áll vele. Mágikus aurájának ereje hátra löki a gnómot. Majd ugyanez a alak kedves mosollyal az arcán lehajol hozzá és a kezét nyújtja neki a következő szavakkal: „ Jöjj csatlakozz hozzánk! ”. Ekkor ébredezni kezd, s az ősi gnóm mágus alak szertefoszlik előtte és egy hófehér hajú, nagyobb darab férfit pillant meg maga előtt. Szemei ki is kerekednek, cserepes ajkain víz csorog végig, arcán ugyancsak. Ez keltette fel tétlen állapotából és víziójából egyaránt. Hálásan tekint fel az idegenre. Látszik, hogy gyenge még és fáradt de azért nagyjából tudatában van.*
- Köszönöm. *Ejti ki halkan a szavakat ahogy erejéből telik. Fejét visszahelyezi a fűbe már ha nem tartják tovább. Jól esik most feküdni egy kicsit. Egyelőre erőt gyűjt, hogy lábra állhasson.*
//Worenth Yosden//
*Paripája kitartóan őrzi gazdáját, nem mozdul mellőle. Néha lepillant a földön fekvő gazdira majd időnként újra nyerít, hogy jelezzen valakinek. Ekkor kivágódik az épület ajtaja és egy magas, középkorú férfi lép ki rajta. Fehér, hosszú hajával és termetes méretével igencsak feltűnő jelenség. Zin lova kissé arrébb áll, hogy az idegen odaférjen gazdájához. Nem érez az ősz hajú férfin ellenséges szándékot ezért nyugodtan figyeli tovább az eseményeket. A gnóm nem érzékeli még a külvilágot, hogy valaki a segítségére siet, sőt azt sem veszi észre, hogy az eddig a fűben arccal heverő testét megfordítják. Kiszolgáltatott állapotában álmodik. Valamiféle ősi gnóm rend amely megjelenik fejében és hívogatóan szólítják a nevén. Fajának letűnt korszakából, ősi mágusok jelennek meg előtte akikről csak régi regékből hallhatott. A mágusok egy kört alkotnak, majd nevén szólítva s kezükkel intve az általuk kört formált területre hívják. Zin odalép e nemes elődeihez, majd meghajolva fejezi ki tiszteletét. A legkorosabb és talán legbölcsebb mágus szembe áll vele. Mágikus aurájának ereje hátra löki a gnómot. Majd ugyanez a alak kedves mosollyal az arcán lehajol hozzá és a kezét nyújtja neki a következő szavakkal: „ Jöjj csatlakozz hozzánk! ”. Ekkor ébredezni kezd, s az ősi gnóm mágus alak szertefoszlik előtte és egy hófehér hajú, nagyobb darab férfit pillant meg maga előtt. Szemei ki is kerekednek, cserepes ajkain víz csorog végig, arcán ugyancsak. Ez keltette fel tétlen állapotából és víziójából egyaránt. Hálásan tekint fel az idegenre. Látszik, hogy gyenge még és fáradt de azért nagyjából tudatában van.*
- Köszönöm. *Ejti ki halkan a szavakat ahogy erejéből telik. Fejét visszahelyezi a fűbe már ha nem tartják tovább. Jól esik most feküdni egy kicsit. Egyelőre erőt gyűjt, hogy lábra állhasson.*
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-09 19:23:34
Üzenet elküldve: 2016-10-09 19:23:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
//Zingrim Zinlen//
*Fújtatva robog kifelé a házból, majd kivágja az ajtót, mintha az valami lengőajtó lenne. Ha az emberek képtelenek arra, hogy meghallják azt amit mond, akkor ő bizony nem fogja magát törni.
Mihelyt kilép az ajtón egy lóval találja magát szembe, ami alapjában véve nem is lenne meglepő, de biztos abban, hogy ez nem az övék. Majd szinte rögtön feltűnik neki az aprócska alak, aki a fűben hever. Mágusbotját azonnal elengedi kezéből, ami halkan koppanva ér földet és futásnak ered, majd gyorsan letérdel az idegen elé.
Mivel valószínűleg arccal lefelé ért talajt, ezért először is át kell fordítania. Az aprócska test arról árulkodik, hogy egy gnómról van szó, vagy egy törpéről... utóbbi talán reálisabbnak tűnik a bajusz miatt. Először is a hóhajú megvizsgálja kis fickó életjeleit, tehát kitapintja a pulzust, majd a mellhasát fürkészi, hogy mozog e. Úgy fest lélegzik és pulzusa is noha gyenge, de kitapintható. Worenth nem egy nagy orvos, viszont ehhez nem is kell annak lenni, mivel teljesen alapvető eljárás az, amit alkalmaz. A cserepes ajkak azonnal szemet szúrnak neki, ami miatt övéről leveszi kulacsát, tenyerébe önt belőle és bevizezi a kis fickó arcát, mintha mosdatná, persze a fejét kicsit megemeli közben. Figyeli közben a válaszreakciókat, ha erre nem reagál, akkor bizonyára elkezdi majd rázni. Marha jó, hogy a mágusmesteren kívül senkinek sem tűnik fel a kis fickó, holott többen is az udvaron vannak!*
//Zingrim Zinlen//
*Fújtatva robog kifelé a házból, majd kivágja az ajtót, mintha az valami lengőajtó lenne. Ha az emberek képtelenek arra, hogy meghallják azt amit mond, akkor ő bizony nem fogja magát törni.
Mihelyt kilép az ajtón egy lóval találja magát szembe, ami alapjában véve nem is lenne meglepő, de biztos abban, hogy ez nem az övék. Majd szinte rögtön feltűnik neki az aprócska alak, aki a fűben hever. Mágusbotját azonnal elengedi kezéből, ami halkan koppanva ér földet és futásnak ered, majd gyorsan letérdel az idegen elé.
Mivel valószínűleg arccal lefelé ért talajt, ezért először is át kell fordítania. Az aprócska test arról árulkodik, hogy egy gnómról van szó, vagy egy törpéről... utóbbi talán reálisabbnak tűnik a bajusz miatt. Először is a hóhajú megvizsgálja kis fickó életjeleit, tehát kitapintja a pulzust, majd a mellhasát fürkészi, hogy mozog e. Úgy fest lélegzik és pulzusa is noha gyenge, de kitapintható. Worenth nem egy nagy orvos, viszont ehhez nem is kell annak lenni, mivel teljesen alapvető eljárás az, amit alkalmaz. A cserepes ajkak azonnal szemet szúrnak neki, ami miatt övéről leveszi kulacsát, tenyerébe önt belőle és bevizezi a kis fickó arcát, mintha mosdatná, persze a fejét kicsit megemeli közben. Figyeli közben a válaszreakciókat, ha erre nem reagál, akkor bizonyára elkezdi majd rázni. Marha jó, hogy a mágusmesteren kívül senkinek sem tűnik fel a kis fickó, holott többen is az udvaron vannak!*
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-08 13:50:58
Üzenet elküldve: 2016-10-08 13:50:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni//
*Tény és való, hogy a magas szőke elf mester elég kimérten beszél. Ofydde szerint nem mondhat többet a kelleténél más esetekben sem, magában biztosra veszi ezt. Önmagában nem baj, ha az ember ilyen, de némi idő szükségeltetik majd, hogy teljes mértékben megértsék egymást. Bizonyára hónapok, vagy évek múltán sokkal jobb és egyszerűbb lesz a kommunikáció kettejük között. Legalább is a kis tanonc szerint ennek kell bekövetkeznie.
Eireni tanácsára kicsit elbizonytalanodik. Inkább azért, mert rosszul esik neki, mintsem a bizalom miatt. Akár mit is mond neki, ő nem fog kevésbé bízni benne. Fiatal még és tapasztalatlan. Persze, ha a jövőben valami kellemetlen élmény fogja érni, akkor kétszer is meg fogja fontolni, hogy kinek a szavára ad. Egyelőre ilyen élményekben még nem részesült.*
- Biztos vagyok benne mester, hogy nem akar engem átvágni.
*Miért is akarná ezt megtenni akárki is? Azért ennyire még Ofydde sem naiv. Zsengekor ide vagy oda. Nem tudja miért, de megbízik Eireniben. Ennyi a történet, nem kell tovább ragozni.
Láthatólag, a mester próbál építkezni abból, amilye van. Jelen helyzetben a fiatal tanonc a tégla, a kötőanyag pedig nem más, mint a tanító. Tégla lehet bárki vagy bármi. Az egyszerű formátlan kőből is lehet könnyűszerrel építőanyagot varázsolni. Azon múlik minden, hogy mi tartja össze az építményt. Ennek az alkotásnak nem egy, de nem is kettő évig kell állnia, hanem az idők végezetéig. Az eredmény pedig a jövő titka.*
- A tudásom nem a legpontosabb, de ismerem a mágia ágakat. Azzal szerintem, nem kell foglalkoznia a mesternek. Tudom még azt is, hogy van egy csoport is, ami a független varázslatoknak van fenntartva. *Mondja magabiztosan, mintha értene hozzá.* Ugyan, azt pontosan nem tudom milyen varázslatok tartoznak egy-egy ághoz. A mester milyen ágon specializálódott?
*Fontos kérdés, ugyanis szeretné egy kicsit csökkenteni a szégyenérzet mértékét, mert Ofydde nagyjából ennyit tud elmondani a mágiáról. Azzal, hogy tereli a beszélgetés menetét, reméli, hátha kihagyják az unalmas részeket a tanítás folyamatából.*
*Tény és való, hogy a magas szőke elf mester elég kimérten beszél. Ofydde szerint nem mondhat többet a kelleténél más esetekben sem, magában biztosra veszi ezt. Önmagában nem baj, ha az ember ilyen, de némi idő szükségeltetik majd, hogy teljes mértékben megértsék egymást. Bizonyára hónapok, vagy évek múltán sokkal jobb és egyszerűbb lesz a kommunikáció kettejük között. Legalább is a kis tanonc szerint ennek kell bekövetkeznie.
Eireni tanácsára kicsit elbizonytalanodik. Inkább azért, mert rosszul esik neki, mintsem a bizalom miatt. Akár mit is mond neki, ő nem fog kevésbé bízni benne. Fiatal még és tapasztalatlan. Persze, ha a jövőben valami kellemetlen élmény fogja érni, akkor kétszer is meg fogja fontolni, hogy kinek a szavára ad. Egyelőre ilyen élményekben még nem részesült.*
- Biztos vagyok benne mester, hogy nem akar engem átvágni.
*Miért is akarná ezt megtenni akárki is? Azért ennyire még Ofydde sem naiv. Zsengekor ide vagy oda. Nem tudja miért, de megbízik Eireniben. Ennyi a történet, nem kell tovább ragozni.
Láthatólag, a mester próbál építkezni abból, amilye van. Jelen helyzetben a fiatal tanonc a tégla, a kötőanyag pedig nem más, mint a tanító. Tégla lehet bárki vagy bármi. Az egyszerű formátlan kőből is lehet könnyűszerrel építőanyagot varázsolni. Azon múlik minden, hogy mi tartja össze az építményt. Ennek az alkotásnak nem egy, de nem is kettő évig kell állnia, hanem az idők végezetéig. Az eredmény pedig a jövő titka.*
- A tudásom nem a legpontosabb, de ismerem a mágia ágakat. Azzal szerintem, nem kell foglalkoznia a mesternek. Tudom még azt is, hogy van egy csoport is, ami a független varázslatoknak van fenntartva. *Mondja magabiztosan, mintha értene hozzá.* Ugyan, azt pontosan nem tudom milyen varázslatok tartoznak egy-egy ághoz. A mester milyen ágon specializálódott?
*Fontos kérdés, ugyanis szeretné egy kicsit csökkenteni a szégyenérzet mértékét, mert Ofydde nagyjából ennyit tud elmondani a mágiáról. Azzal, hogy tereli a beszélgetés menetét, reméli, hátha kihagyják az unalmas részeket a tanítás folyamatából.*
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-07 16:18:29
Üzenet elküldve: 2016-10-07 16:18:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel?//
*Lova bátra indul meg a kavicsos úton, amely már sokkal barátságosabban fest mint a sötétlő erdőben bolyongás. Zin a fáradtságtól és éhségtől kitikkadva rádől lovára s amint a földet bámulja a fehér kavicsokon megcsillanó fény játéka marad meg előtte, majd elájul a kimerültségtől. A tisztáshoz érve igazán csodálatos látvány tárul eléjük amiben már csak lova tud gyönyörködni jelen helyzetben. Hátasa még bírja valamennyire, bár már a fáradtság jelei erősen mutatkoznak rajta is. Léptei lomhák és járása meggyötört. Egyenletesen halad a kis úton viszonylag könnyű gnóm terhével. Már élelem sincs rajta melyet szintén cipelt idefelé. A központi épület bejáratáig halad, már ha valaki meg nem állítja eközben. Ha elér a kapuig akkor a gnóm ájultan fordul le lováról a zöldellő fűbe. Az állat mintha csak segíteni próbálna gazdáján nagyokat nyerít, jelezve, hogy valaki észrevegye őket. Kétség kívül okos jószág s talán ösztöneinek hála mely idevezette őket megmenti aprócska gazdája életét. Zin mit sem tud róla hol van éppen, így továbbra is ájultan hever a földön. Kimerítő út van mögötte melyen éhség, szomjúság, kialvatlanság és bolyongás még csak tetézi baját, így nem csoda, hogy szervezete nem bírja éberen tartani. Néhány nap regenerálódás ráférne az bizonyos. Ha cselekvőképes lenne bizonyára segítséget kérne de helyette most csak lova próbál nyerítve jelezni az ittenieknek, hogy "segítség". A gnóm ajkai cserepesre vannak száradva, arca piszkos az út porától, tekintete megviselt, ruhája pedig jócskán mosásra szorul, mert a sártól kezdve mindenféle növény is rá van ragadva melyet az úton szedett fel.*
*Lova bátra indul meg a kavicsos úton, amely már sokkal barátságosabban fest mint a sötétlő erdőben bolyongás. Zin a fáradtságtól és éhségtől kitikkadva rádől lovára s amint a földet bámulja a fehér kavicsokon megcsillanó fény játéka marad meg előtte, majd elájul a kimerültségtől. A tisztáshoz érve igazán csodálatos látvány tárul eléjük amiben már csak lova tud gyönyörködni jelen helyzetben. Hátasa még bírja valamennyire, bár már a fáradtság jelei erősen mutatkoznak rajta is. Léptei lomhák és járása meggyötört. Egyenletesen halad a kis úton viszonylag könnyű gnóm terhével. Már élelem sincs rajta melyet szintén cipelt idefelé. A központi épület bejáratáig halad, már ha valaki meg nem állítja eközben. Ha elér a kapuig akkor a gnóm ájultan fordul le lováról a zöldellő fűbe. Az állat mintha csak segíteni próbálna gazdáján nagyokat nyerít, jelezve, hogy valaki észrevegye őket. Kétség kívül okos jószág s talán ösztöneinek hála mely idevezette őket megmenti aprócska gazdája életét. Zin mit sem tud róla hol van éppen, így továbbra is ájultan hever a földön. Kimerítő út van mögötte melyen éhség, szomjúság, kialvatlanság és bolyongás még csak tetézi baját, így nem csoda, hogy szervezete nem bírja éberen tartani. Néhány nap regenerálódás ráférne az bizonyos. Ha cselekvőképes lenne bizonyára segítséget kérne de helyette most csak lova próbál nyerítve jelezni az ittenieknek, hogy "segítség". A gnóm ajkai cserepesre vannak száradva, arca piszkos az út porától, tekintete megviselt, ruhája pedig jócskán mosásra szorul, mert a sártól kezdve mindenféle növény is rá van ragadva melyet az úton szedett fel.*
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-06 22:28:56
Üzenet elküldve: 2016-10-06 22:28:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
//A házban//
*Worenth a végtelenségig türelmes, de tényleg, azonban mostanra megunja a várakozást. Mágusbotjával a kezében sietős léptekkel indul meg befelé a házba, hiszen Lapu és Kriyon hamarosan indulnak, így Daewe és Zaras is mehetnének velük, hiszen majdnem ugyanoda lesznek küldve.
Miután kellő lendülettel beszáguld a bejárati ajtón elkiáltja magát.*
-ZARAS! DAEWE! Jöttök már, vagy mi lesz?
*Hiszen a végtelenségig ő sem várhat, ugyanis indulnia kellene a Vashegyre, hogy Turrog mester kardját is megáldja mielőbb, ahogyan azt ígérte. Aztán pedig bele kellene vágnia abba, amit már nagyon régóta tervez és szeretne, szóval dolog az idő! Remélhetőleg hamar előkerül a kis páros, mert ha nem, akkor megnézhetik magukat.*
//A házban//
*Worenth a végtelenségig türelmes, de tényleg, azonban mostanra megunja a várakozást. Mágusbotjával a kezében sietős léptekkel indul meg befelé a házba, hiszen Lapu és Kriyon hamarosan indulnak, így Daewe és Zaras is mehetnének velük, hiszen majdnem ugyanoda lesznek küldve.
Miután kellő lendülettel beszáguld a bejárati ajtón elkiáltja magát.*
-ZARAS! DAEWE! Jöttök már, vagy mi lesz?
*Hiszen a végtelenségig ő sem várhat, ugyanis indulnia kellene a Vashegyre, hogy Turrog mester kardját is megáldja mielőbb, ahogyan azt ígérte. Aztán pedig bele kellene vágnia abba, amit már nagyon régóta tervez és szeretne, szóval dolog az idő! Remélhetőleg hamar előkerül a kis páros, mert ha nem, akkor megnézhetik magukat.*
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-06 20:34:52
Üzenet elküldve: 2016-10-06 20:34:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Ofydde//
*Szimpatikus vagy sem, őt ez nem igazán zavarja. Már ha tudná ennek a tényét. Akár szimpi valaki számára, akár nem, szóba tud elegyedni bárkivel, aki képes értelmezni az ő gyakorlati szószedetét. Mert hát azért akadtak egyesek, akik nem bírták követni az ő körülíró és jelzős mondatszerkezeteit. Vagy épp a beszédstílusa más...
Viszont már megint egy bocsánatkérő gesztus érkezik, amire már majd' megforgatja lelki szemeit.*
~De jobb, ha ilyenkor nem mondok semmit. Mert ha ezt is kiemelném, akkor azért is sajnálkozó inger érné.~
*Tudja ő ezt jól. Ő is ilyen.
Szóval akkor Ofydde marad a tegeződésnél. Krémes sütisen jó. Eireninek legalábbis megfelel tökéletesen. Nem várja el a másik szóbeli tiszteletkifejezését szavakban való megnyilvánulásában. Bőven elég neki a viselkedés, ő már a tartásból olvas.*
-Hadd mondjak egy újabb tanácsot: ne bízzon meg ilyen könnyedén akárkiben. Még ha az hivatalosan a mesterének van kinevezve! Attól hogy valakinek nagyobb a tekintélye egy bizonyos szervezetben, még nem azt jelenti, hogy feltétlen jó szándékú is. *Int jobb mutatóujjával is. Nem ilyen egyszerű az élet. Szerinte biztos nem.
Tény és való: a legelső, akit a szárnyai alá vesz, az Ofydde. Soha senkinek még csak egy varázslatot sem tanított meg. Vagyis lehet, hogy igen... De erre hirtelen nem emlékszik. Úgyhogy oda kell tennie magát, ahogy azt illik. Egy egész személyiség formálása dőlhet rajta, mégiscsak varázstudást ad egy egyelőre félidegen kezébe. Már a kezdetektől jóra kell tanítania. Ez az ő felelőssége is mint mesternek.*
~Mester. Még ízlelgetnem kell ezt a szót.~
*Akármennyire is tűnik egyértelműnek, ő nem tekint magára úgy, mint valódi, technikailag is tehetős mágusmesterre. Annyi minden van még, amit nem tud! És a többi mesterrel sem szeretné egy kalap alá vonni magát. Számára Worenth még mindig a személyes mester, ő pedig a varázslóinas.*
-Igen. A legelső. De igyekszem mindent megtenni, ami tőlem telik.
*Nem kell könyv vagy gyakorlat ahhoz, hogy valami "értelmeset" csináljanak a tanulás keretein belül. Egy jóízű, oktató vagy csak elmélkedő beszélgetés a mágiáról máris képes felavanzsálni a társalgást a tanulás-tanítás eszközévé. Tehát értelmet nyer.*
-Nagyon szép gondolatok. Valóban. Azt kell mondjam, ilyen világképpel tényleg nem lesz sok gond.
*Ám a másik tény, miszerint Ofydde saját elmondása alapján semmit sem tud a mágia művészetéről és félelmetes mibenlétéről, kicsit aggódni kezd.*
-Semmiféle? Mármint az ágazatokat sem ismeri? Ismeri esetleg a mágiatörténelmet, mitológiáját, esetleg kultúrákat, kultuszokat hozzá kapcsolódóan? Híresebb, ismeretlenebb vagy épp egyedi mágiakép, mágiaelmélet? *Próbál segíteni valahogy Ofyddenak feltárni annak saját elméjét. Már ha van ott valami, amit keres. Mert ha nincs semmi, akkor az alapoknál kell kezdeniük. És ez az alap nem más, mint magának a mágiának a definíciója. Tehát kiindulnak a gyökerektől. Ami borzalmasan meghosszabbítja az egész folyamatot. Meglehet, hosszabb és unalmasabb lesz ez az ifjú vörös köpenyes számára, mint azt Eireni képzelte volna.
Reménykedik benne, hogy valamiféle alapvető elképzelése legalább lesz a másiknak.*
*Szimpatikus vagy sem, őt ez nem igazán zavarja. Már ha tudná ennek a tényét. Akár szimpi valaki számára, akár nem, szóba tud elegyedni bárkivel, aki képes értelmezni az ő gyakorlati szószedetét. Mert hát azért akadtak egyesek, akik nem bírták követni az ő körülíró és jelzős mondatszerkezeteit. Vagy épp a beszédstílusa más...
Viszont már megint egy bocsánatkérő gesztus érkezik, amire már majd' megforgatja lelki szemeit.*
~De jobb, ha ilyenkor nem mondok semmit. Mert ha ezt is kiemelném, akkor azért is sajnálkozó inger érné.~
*Tudja ő ezt jól. Ő is ilyen.
Szóval akkor Ofydde marad a tegeződésnél. Krémes sütisen jó. Eireninek legalábbis megfelel tökéletesen. Nem várja el a másik szóbeli tiszteletkifejezését szavakban való megnyilvánulásában. Bőven elég neki a viselkedés, ő már a tartásból olvas.*
-Hadd mondjak egy újabb tanácsot: ne bízzon meg ilyen könnyedén akárkiben. Még ha az hivatalosan a mesterének van kinevezve! Attól hogy valakinek nagyobb a tekintélye egy bizonyos szervezetben, még nem azt jelenti, hogy feltétlen jó szándékú is. *Int jobb mutatóujjával is. Nem ilyen egyszerű az élet. Szerinte biztos nem.
Tény és való: a legelső, akit a szárnyai alá vesz, az Ofydde. Soha senkinek még csak egy varázslatot sem tanított meg. Vagyis lehet, hogy igen... De erre hirtelen nem emlékszik. Úgyhogy oda kell tennie magát, ahogy azt illik. Egy egész személyiség formálása dőlhet rajta, mégiscsak varázstudást ad egy egyelőre félidegen kezébe. Már a kezdetektől jóra kell tanítania. Ez az ő felelőssége is mint mesternek.*
~Mester. Még ízlelgetnem kell ezt a szót.~
*Akármennyire is tűnik egyértelműnek, ő nem tekint magára úgy, mint valódi, technikailag is tehetős mágusmesterre. Annyi minden van még, amit nem tud! És a többi mesterrel sem szeretné egy kalap alá vonni magát. Számára Worenth még mindig a személyes mester, ő pedig a varázslóinas.*
-Igen. A legelső. De igyekszem mindent megtenni, ami tőlem telik.
*Nem kell könyv vagy gyakorlat ahhoz, hogy valami "értelmeset" csináljanak a tanulás keretein belül. Egy jóízű, oktató vagy csak elmélkedő beszélgetés a mágiáról máris képes felavanzsálni a társalgást a tanulás-tanítás eszközévé. Tehát értelmet nyer.*
-Nagyon szép gondolatok. Valóban. Azt kell mondjam, ilyen világképpel tényleg nem lesz sok gond.
*Ám a másik tény, miszerint Ofydde saját elmondása alapján semmit sem tud a mágia művészetéről és félelmetes mibenlétéről, kicsit aggódni kezd.*
-Semmiféle? Mármint az ágazatokat sem ismeri? Ismeri esetleg a mágiatörténelmet, mitológiáját, esetleg kultúrákat, kultuszokat hozzá kapcsolódóan? Híresebb, ismeretlenebb vagy épp egyedi mágiakép, mágiaelmélet? *Próbál segíteni valahogy Ofyddenak feltárni annak saját elméjét. Már ha van ott valami, amit keres. Mert ha nincs semmi, akkor az alapoknál kell kezdeniük. És ez az alap nem más, mint magának a mágiának a definíciója. Tehát kiindulnak a gyökerektől. Ami borzalmasan meghosszabbítja az egész folyamatot. Meglehet, hosszabb és unalmasabb lesz ez az ifjú vörös köpenyes számára, mint azt Eireni képzelte volna.
Reménykedik benne, hogy valamiféle alapvető elképzelése legalább lesz a másiknak.*
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-06 19:43:37
Üzenet elküldve: 2016-10-06 19:43:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni//
*Szimpatikusnak tartja az elfet annak minden furcsaságával együtt. Különben is mi számít furcsának? Minden nézőpont kérdése. Nagyon sok múlik azon, hogy ki honnan közelíti meg a kérdést. Ofydde biztosra veszi ennek a férfinak a nemes lelkűségét. Tudomása szerint nem példátlan ez a fajta embertípus. Az arc, amit mások látnak nem is igazi arc, sokkal inkább egy maszk, hosszas puhítás után szépen leválik az igazi jellemről. A jellem pedig sokszor igazán derék embereket takar. A vörös köpenyes elf sziklaszilárd meggyőződése szerint, Eireni is ilyen elf. Nem ismeri. Mit is tudhatna róla egy bő nap után? Ezek megérzések, egyszerű mindennapi megérzések. Ofydde általában ezekre támaszkodik, ugyanis ő bízik ezekben a hirtelen sugallatokban. ~Ha értelmetlenek lennének, akkor minek volnának?~ Sokszor filozofál magában, bár ránézésre ezt senki nem állapítaná meg róla. Talán Eireni is azt gondolhatja, hogy ő egy ifjonc, aki csak holmi hóbortból akar mágiát tanulni. Pedig ennek az ellenkezője igaz. Egy igen mély elhatározásnak köszönheti mindezt. Nem tudja mi vár még rá a későbbiekben, de bizakodik.*
- Akkor bocsánatot kérek az önözés miatt. *Mosolyodik el kedvesen.* Ezután normálisan fogom tegezni a mestert. És tényleg köszönöm a belém fektetett bizalmat. Sokkagyára mondom el ezt ma, de ígérem nem fog bennem csalódni uram. *Tart egy rövid szünetet a mondandójának ezen szakaszán.* Értelem szerűen én is bízom önben.
* Érdeklődve hallgatja Eireni mondókáját. Most gondol csak bele, Ofydde lesz a szőkének az első tanítványa. Fiatalnak néz ki ugyan, vagyis nem túlzottan öregnek, de a vörös köpenyes szerint biztos volt már más tanítványa is előtte. Ez nem hagyja nyugodni, így hát szépen meg is kérdezi mihamarabb a másiktól.*
- Komolyan én leszek az első, akit tanítani fog?
*Igen, ezek az égi események már nem zavarják Ofyddet, mint azelőtt. Attól függetlenül a mesterét láthatóan nyugtalanítja. Legnagyobb bánatára emiatt nem csinálhatnak semmi „értelmeset” a tanulás keretein belül. Így kénytelenek a beszélgetés fojtó korlátain belül maradni. Pedig szívesen mozgatna tárgyakat a gondolatával, vagy a puszta akaratával tudna üzenni másoknak. Ki tudja még miféle varázslatok léteznek, amik arra várnak, hogy Ofydde megtanulja őket. Nem esik kétségbe. Nyugodtabbnak kell maradnia, csak így kerülhet közelebb a célhoz.*
- Semmi baj, szeretek beszélgetni. Az igazat megvallva semmi előképzettségem sincsen a mágiatudománnyal kapcsolatban. Csak annyit tudok erről az egészről, hogy a mágiahasználó, a nagy mágusok, hatalmas erőnek vannak a birtokában, és ezzel a képességgel sok mindenre képesek. Rosszra is, jóra is. Én pedig elkötelezett vagyok a jó örökös szolgálatára. Ezért akarok tanulni. *Ofydde észre sem veszi, csak belelendül. Általában így megy. Ha igazán elkezdi, sosincs megállás. Jól van ez így, a fiatal mágusunk már csak ilyen.* Szóval, ez minden, amit tudok a mágiával kapcsolatban. Persze semmi gond sincsen a beszélgetéssel. Legalább az elméleti alapokat elsajátítom. Nem jó az, ha nem az alapoknál kezdődik az oktatás. Elvégre a ház építése sem a tetővel vagy a falakkal kezdődik.
*Próbál mestere szemébe nézni, ezzel biztatva a magyarázatokra. Ezeket Ofydde már nagyon várja.*
*Szimpatikusnak tartja az elfet annak minden furcsaságával együtt. Különben is mi számít furcsának? Minden nézőpont kérdése. Nagyon sok múlik azon, hogy ki honnan közelíti meg a kérdést. Ofydde biztosra veszi ennek a férfinak a nemes lelkűségét. Tudomása szerint nem példátlan ez a fajta embertípus. Az arc, amit mások látnak nem is igazi arc, sokkal inkább egy maszk, hosszas puhítás után szépen leválik az igazi jellemről. A jellem pedig sokszor igazán derék embereket takar. A vörös köpenyes elf sziklaszilárd meggyőződése szerint, Eireni is ilyen elf. Nem ismeri. Mit is tudhatna róla egy bő nap után? Ezek megérzések, egyszerű mindennapi megérzések. Ofydde általában ezekre támaszkodik, ugyanis ő bízik ezekben a hirtelen sugallatokban. ~Ha értelmetlenek lennének, akkor minek volnának?~ Sokszor filozofál magában, bár ránézésre ezt senki nem állapítaná meg róla. Talán Eireni is azt gondolhatja, hogy ő egy ifjonc, aki csak holmi hóbortból akar mágiát tanulni. Pedig ennek az ellenkezője igaz. Egy igen mély elhatározásnak köszönheti mindezt. Nem tudja mi vár még rá a későbbiekben, de bizakodik.*
- Akkor bocsánatot kérek az önözés miatt. *Mosolyodik el kedvesen.* Ezután normálisan fogom tegezni a mestert. És tényleg köszönöm a belém fektetett bizalmat. Sokkagyára mondom el ezt ma, de ígérem nem fog bennem csalódni uram. *Tart egy rövid szünetet a mondandójának ezen szakaszán.* Értelem szerűen én is bízom önben.
* Érdeklődve hallgatja Eireni mondókáját. Most gondol csak bele, Ofydde lesz a szőkének az első tanítványa. Fiatalnak néz ki ugyan, vagyis nem túlzottan öregnek, de a vörös köpenyes szerint biztos volt már más tanítványa is előtte. Ez nem hagyja nyugodni, így hát szépen meg is kérdezi mihamarabb a másiktól.*
- Komolyan én leszek az első, akit tanítani fog?
*Igen, ezek az égi események már nem zavarják Ofyddet, mint azelőtt. Attól függetlenül a mesterét láthatóan nyugtalanítja. Legnagyobb bánatára emiatt nem csinálhatnak semmi „értelmeset” a tanulás keretein belül. Így kénytelenek a beszélgetés fojtó korlátain belül maradni. Pedig szívesen mozgatna tárgyakat a gondolatával, vagy a puszta akaratával tudna üzenni másoknak. Ki tudja még miféle varázslatok léteznek, amik arra várnak, hogy Ofydde megtanulja őket. Nem esik kétségbe. Nyugodtabbnak kell maradnia, csak így kerülhet közelebb a célhoz.*
- Semmi baj, szeretek beszélgetni. Az igazat megvallva semmi előképzettségem sincsen a mágiatudománnyal kapcsolatban. Csak annyit tudok erről az egészről, hogy a mágiahasználó, a nagy mágusok, hatalmas erőnek vannak a birtokában, és ezzel a képességgel sok mindenre képesek. Rosszra is, jóra is. Én pedig elkötelezett vagyok a jó örökös szolgálatára. Ezért akarok tanulni. *Ofydde észre sem veszi, csak belelendül. Általában így megy. Ha igazán elkezdi, sosincs megállás. Jól van ez így, a fiatal mágusunk már csak ilyen.* Szóval, ez minden, amit tudok a mágiával kapcsolatban. Persze semmi gond sincsen a beszélgetéssel. Legalább az elméleti alapokat elsajátítom. Nem jó az, ha nem az alapoknál kezdődik az oktatás. Elvégre a ház építése sem a tetővel vagy a falakkal kezdődik.
*Próbál mestere szemébe nézni, ezzel biztatva a magyarázatokra. Ezeket Ofydde már nagyon várja.*
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-06 18:25:35
Üzenet elküldve: 2016-10-06 18:25:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Ofydde//
*Talán előbbi dorgálása még a visszafogottság mellett is erősebbre sikeredett, mint azt Eireni szánta. Túl jól jött ez ki, ami így rossz is lett. Paradoxon ez. Furdalja a tudat, hogy Ofyddenak a beszédstílusát és szóválasztékát is fejére állította egy rúgással. De tetszik neki méltán, amint láthatja: az elf fiú fogékony a komolyságra. Nem szereti ráerőltetni senkire. De kétséget kizárólag jól esik neki, ha olyannal beszélhet, aki nem tanúsít bohémságot még a legkomolyabb pillanatokban is.*
-Igazán semmi baj, semmit nem követett el. Csak szerettem volna, ha tisztázódik a képe a környékbeli szokásokat illetően. Az önöző stílust pedig nem követelem meg, ha nem látja kényelmesnek. Igazán nem tesz semmit.
*Mert hát látszólag efelől is el kell oszlatnia a ködös felhőket.*
-A kezdeti bizalmat megadom, ezt megígérhetem. Azonban remélem megérti, hogy minden attól függ, hogyan teljesít a valóságban. A taníttatás tempója, a hozzáállás mindkét részről, na és persze a bizalom mértéke. Nem akarom ezzel elbátortalanítani, igazán. Sőt, ha eddigi benyomása alapján személyiségképet tudnék kialakítani, akkor nem is lesz ez olyan nehéz és hosszú folyamat.
*Ekkor valamiféle grimaszra számíthatna az ember. Vagyis most az elf, akivel beszél. De csalódnia kell, mert Eireni ez úttal sem mutat semmiféle szájgörbületet. Csakis kezeivel mimikázik olykor, hogy kifejezze magát. Azt is csak olyankor, amikor biztosra akar menni, és nem akarja a másikat kétségek között hagyni. Tudja ő, mennyire megtévesztő lehet a kifejezéstelen arca.*
-Valóban emlékszem, de a neve még ismeretlen volt számomra. Örvendek hát! *Ha a másik kezet nyújtana, illedelmesen megrázza, de maga nem kezdeményez ilyesfajta gesztust.*
-Őszintén bevallom, mivel ez teljesen új és váratlan dolog számomra, fogalmam sincs, hogyan kezdhetném el a tanítását. Az egyetlen, amire gondolni tudok az az, hogy kikérdezem eddigi mágiatudományáról. Ha nem lennének ezek az események * - mutat ekkor diszkréten az ég felé - *, akkor akár az épületben is beszélhetnénk és talán könyvekkel is tudnám segíteni. Attól tartok azonban, most nem érek rá. Igazán nem szoktam ilyet mondani, hiszen vágyam mindenkinek a tőlem telhető legjobbat adni segítségképpen. De ez az eset életbevágó különlegességgel bír.
*Tart némi szünetet, mert kezd átmenni monológba. Méghozzá az az Eireni, aki eleve beszélgetni sem szokott igazán. Ám van egy érzése, miszerint egyre többször adódik majd ilyen alkalom. Emlékszik, Worennth mennyit beszélt neki! Ha neki is ennyi hegyi beszédet kell tartania majd, akkor jobb is, ha elkezdi fejleszteni a kifejezőkészségét. Ugyanis elég hiányos.*
-Egyelőre be kell érnie a beszélgetéssel idekinn. Sajnálom, ha ezzel csalódást okozok!
*Talán előbbi dorgálása még a visszafogottság mellett is erősebbre sikeredett, mint azt Eireni szánta. Túl jól jött ez ki, ami így rossz is lett. Paradoxon ez. Furdalja a tudat, hogy Ofyddenak a beszédstílusát és szóválasztékát is fejére állította egy rúgással. De tetszik neki méltán, amint láthatja: az elf fiú fogékony a komolyságra. Nem szereti ráerőltetni senkire. De kétséget kizárólag jól esik neki, ha olyannal beszélhet, aki nem tanúsít bohémságot még a legkomolyabb pillanatokban is.*
-Igazán semmi baj, semmit nem követett el. Csak szerettem volna, ha tisztázódik a képe a környékbeli szokásokat illetően. Az önöző stílust pedig nem követelem meg, ha nem látja kényelmesnek. Igazán nem tesz semmit.
*Mert hát látszólag efelől is el kell oszlatnia a ködös felhőket.*
-A kezdeti bizalmat megadom, ezt megígérhetem. Azonban remélem megérti, hogy minden attól függ, hogyan teljesít a valóságban. A taníttatás tempója, a hozzáállás mindkét részről, na és persze a bizalom mértéke. Nem akarom ezzel elbátortalanítani, igazán. Sőt, ha eddigi benyomása alapján személyiségképet tudnék kialakítani, akkor nem is lesz ez olyan nehéz és hosszú folyamat.
*Ekkor valamiféle grimaszra számíthatna az ember. Vagyis most az elf, akivel beszél. De csalódnia kell, mert Eireni ez úttal sem mutat semmiféle szájgörbületet. Csakis kezeivel mimikázik olykor, hogy kifejezze magát. Azt is csak olyankor, amikor biztosra akar menni, és nem akarja a másikat kétségek között hagyni. Tudja ő, mennyire megtévesztő lehet a kifejezéstelen arca.*
-Valóban emlékszem, de a neve még ismeretlen volt számomra. Örvendek hát! *Ha a másik kezet nyújtana, illedelmesen megrázza, de maga nem kezdeményez ilyesfajta gesztust.*
-Őszintén bevallom, mivel ez teljesen új és váratlan dolog számomra, fogalmam sincs, hogyan kezdhetném el a tanítását. Az egyetlen, amire gondolni tudok az az, hogy kikérdezem eddigi mágiatudományáról. Ha nem lennének ezek az események * - mutat ekkor diszkréten az ég felé - *, akkor akár az épületben is beszélhetnénk és talán könyvekkel is tudnám segíteni. Attól tartok azonban, most nem érek rá. Igazán nem szoktam ilyet mondani, hiszen vágyam mindenkinek a tőlem telhető legjobbat adni segítségképpen. De ez az eset életbevágó különlegességgel bír.
*Tart némi szünetet, mert kezd átmenni monológba. Méghozzá az az Eireni, aki eleve beszélgetni sem szokott igazán. Ám van egy érzése, miszerint egyre többször adódik majd ilyen alkalom. Emlékszik, Worennth mennyit beszélt neki! Ha neki is ennyi hegyi beszédet kell tartania majd, akkor jobb is, ha elkezdi fejleszteni a kifejezőkészségét. Ugyanis elég hiányos.*
-Egyelőre be kell érnie a beszélgetéssel idekinn. Sajnálom, ha ezzel csalódást okozok!
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-06 17:18:59
Üzenet elküldve: 2016-10-06 17:18:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni//
*A látható jelek alapján, Eireni ért a lelkesedés komoly arányú megtöréséhez. Érzelem mentes hangja, és monoton előadás módja sikeresen kizökkentene bárkit bármilyen helyzetből. Ofydde esetében komoly fába vágta a fejszéjét a szőke hajú mester. Ezt a mélyről jövő lelkesedést nem lehet csak úgy elfojtani. Korlátozni, csitítani lehet, de csak ideig, óráig. Most a másik elfnek sikerül elérnie azt, hogy Ofydde egy picit másképpen, mondhatni nyugodt emberhez méltóan viselkedjen.
A mester szavai picit szíven ütik őt. Nem tudja az okát a látszólagos tartózkodásnak, ami talán ellenségeskedés is lehet. Nem biztos benne mi is az pontosan. Mivel Ofydde nyitott és kezdeményező ember az esetek túlnyomó többségében, kivéve, amikor kicsit teljesen másképp viselkedik a megszokottól, így a szokásos derűségével győzi le a két ember között tátongó hatalmasnak tűnő szakadékot. Pontosabban ezek a szándékai.*
- Bocsi. Tényleg, igazán bocs… *Nem akar ő tudatosan ellentmondani Eireni kissé élettelen intéseire, de ha egyszer így sikerül.* Vagyis elnézést szeretnék kérni öntől. Mostantól nem fogom tegezni önt. Önnek nem lesz panasza rám, ígérem.
*Reméli az önözéssel, majd elnyeri a másik tetszését. Bizony nehezen csúsznak ki ezek a szavak a száján. ~Ha mesterem ezt kívánja, akkor ezt is kell kapnia. Nem volna jó elszúrni rögtön az elején. Bár nem értem ezt a fickót. Miért ilyen kimért? Igazán megérthetné, hogy egy ember életében csak egyszer van az a pillanat, hogy elkezdhet mágiát tanulni.~ Gondolkodik kissé emelkedett és feldúlt lelkiállapotban is egyszerre.*
- Mester… Vagyis Ön mester, bízhat bennem. Nagyon kitartó leszek. Tudom, hogy néha furán viselkedem és megfeledkezem magamról. Mindenkinek vannak ilyen jellemhibái. *Szegény Ofydde mondataiban már rég hangzottak el bizonyos szavak. Ez a szó pedig nem más, mint az ön. Így hát ezt a súlyos hiányosságot mihamarabb pótolni kell!* Az ön tanítási módszereinek készséggel alávetem magam.
*Örül, mert az előadása elég színpadias, hátha ezzel is meg tudja győzni alkalmasságáról a magas szőkét. Igen, Eireni tökéletesen gondolja, hogy Ofydde lekötetlen figyelmét és energiáit valamivel elkel foglalni. A beszélgetésnek a bemutatkozó része tökéletesnek bizonyul eme nemes feladatra, ugyanis a vörös köpenyes elf enyhülni látszik.*
- Talán ön még emlékszik is rám előzőleg, de azért bemutatkozom újra. Engem Ofydde Gwalhivének hívnak. *Örül, hogy annyiszor használhatja a tiszteletadás ama becses szavát.* Ha ön megengedi, engedelmével ön elmondhatná, mi lesz a következő lépés? Az sem baj, ha töménytelen száraz elméleti anyag.
*A látható jelek alapján, Eireni ért a lelkesedés komoly arányú megtöréséhez. Érzelem mentes hangja, és monoton előadás módja sikeresen kizökkentene bárkit bármilyen helyzetből. Ofydde esetében komoly fába vágta a fejszéjét a szőke hajú mester. Ezt a mélyről jövő lelkesedést nem lehet csak úgy elfojtani. Korlátozni, csitítani lehet, de csak ideig, óráig. Most a másik elfnek sikerül elérnie azt, hogy Ofydde egy picit másképpen, mondhatni nyugodt emberhez méltóan viselkedjen.
A mester szavai picit szíven ütik őt. Nem tudja az okát a látszólagos tartózkodásnak, ami talán ellenségeskedés is lehet. Nem biztos benne mi is az pontosan. Mivel Ofydde nyitott és kezdeményező ember az esetek túlnyomó többségében, kivéve, amikor kicsit teljesen másképp viselkedik a megszokottól, így a szokásos derűségével győzi le a két ember között tátongó hatalmasnak tűnő szakadékot. Pontosabban ezek a szándékai.*
- Bocsi. Tényleg, igazán bocs… *Nem akar ő tudatosan ellentmondani Eireni kissé élettelen intéseire, de ha egyszer így sikerül.* Vagyis elnézést szeretnék kérni öntől. Mostantól nem fogom tegezni önt. Önnek nem lesz panasza rám, ígérem.
*Reméli az önözéssel, majd elnyeri a másik tetszését. Bizony nehezen csúsznak ki ezek a szavak a száján. ~Ha mesterem ezt kívánja, akkor ezt is kell kapnia. Nem volna jó elszúrni rögtön az elején. Bár nem értem ezt a fickót. Miért ilyen kimért? Igazán megérthetné, hogy egy ember életében csak egyszer van az a pillanat, hogy elkezdhet mágiát tanulni.~ Gondolkodik kissé emelkedett és feldúlt lelkiállapotban is egyszerre.*
- Mester… Vagyis Ön mester, bízhat bennem. Nagyon kitartó leszek. Tudom, hogy néha furán viselkedem és megfeledkezem magamról. Mindenkinek vannak ilyen jellemhibái. *Szegény Ofydde mondataiban már rég hangzottak el bizonyos szavak. Ez a szó pedig nem más, mint az ön. Így hát ezt a súlyos hiányosságot mihamarabb pótolni kell!* Az ön tanítási módszereinek készséggel alávetem magam.
*Örül, mert az előadása elég színpadias, hátha ezzel is meg tudja győzni alkalmasságáról a magas szőkét. Igen, Eireni tökéletesen gondolja, hogy Ofydde lekötetlen figyelmét és energiáit valamivel elkel foglalni. A beszélgetésnek a bemutatkozó része tökéletesnek bizonyul eme nemes feladatra, ugyanis a vörös köpenyes elf enyhülni látszik.*
- Talán ön még emlékszik is rám előzőleg, de azért bemutatkozom újra. Engem Ofydde Gwalhivének hívnak. *Örül, hogy annyiszor használhatja a tiszteletadás ama becses szavát.* Ha ön megengedi, engedelmével ön elmondhatná, mi lesz a következő lépés? Az sem baj, ha töménytelen száraz elméleti anyag.
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-05 21:08:59
Üzenet elküldve: 2016-10-05 21:08:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Ofydde//
*Nagyon is jól látja az ifjonc elf, Eireni az egyik lehető legnagyobb zavarba hozta viselkedésével. S a türelem, mit remélni mert Ofyddetól, nem valósul meg. Ez szívfájdalom, ugyanis még azt sem tudja, mi az illető, miféle okokból van itt és hogy egyáltalán mi a fenét is akar tanulni? Ezek olyan nyitott és megválaszolatlan kérdések, amik alapvetőek egy "mester" vagy épp csak egy tanár számára. Ha nem ismeri a tanonc szándékait és kapacitását, akkor mégis melyik ujjából szopja ki, hogy mit kéne tanítania?
Éppen ezért megvárja, míg a másik befejezi a bohóckodást, közben egyre komorabb és komorabb arcot vág. Nem akar ő senkit megijeszteni - alap esetben. De Ofydde csak nem akarja magát észrevenni. Ezért inkább úgy dönt, segít neki.*
-Azt hiszem, pár dolgot tisztáznunk kell, mielőtt bármibe is belekezdenénk. Szögezzük le első ízben, hogy semmi problémám nincs az ilyesfajta hozzáállással. De ahogyan viselkedik, az nem felel meg. Egyelőre. *Felsóhajt. Látszik rajta, hogy nem szívesen oktat ki senkit. Szidalmazni meg utál, de muszáj. Főleg ha innentől valóban mestere lesz ennek a fiúnak.* Meg kell értenie, hogy az alapok igenis unalmasak lesznek. Legalábbis a hasonló vérmérsékletűeknek. Puszta elmélet, semmi gyakorlat. Ez szükséges, ugyanis a mágia alapja az értelem, az értelmezés és a gondolkodás.
*Most, hogy túl van a felvilágosításon, belemegy a kasztrendszeri témába. Amit általánosságban ki nem állhat. De szükségességét ennek sem tagadja.*
-Továbbá tanoncnak kell tekintenie magát. Én nem bánom, hogyan szólítanak a normális keretek között, de egyes mesterek nem nézik jó szemmel még a tegeződést sem. Ezt vegye figyelembe legközelebb, kérem! Viszont mint mondtam, az én esetemben ettől eltekinthet, ha már így alakultak a dolgok.
*Sohasem tartotta fontosnak a maga személyi imázsának fejlesztését. A tisztelet az egyetlen, amit megkövetel azoktól, akiket ő is tisztel. Általánosságban nem hívja fel ilyesmikre a figyelmet, de jobb ha későbbi félreértések elkerülése végett mégis megteszi ebben a speciális helyzetben, például. A bohém beállítottság nem gond addig, míg a láthatatlan határok megközelítetlenek maradnak. Mert hát ismer ő nem egy mester-tanonc kapcsolatot, akik igenis megvannak közeli barátságban és "cimborás" hangnemű beszédstílussal.*
-Az erőnlét fejlesztése nem olyan fontos, ha a fizikai jelentését tekintjük. *Kezd bele végre a kérdések megválaszolásába és a tényleges "első leckékbe".* Sokkal inkább az elme befogadóképességét és kitartását eddzük mágusként. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem végezhet testi gyakorlatokat. Bizonyított, hogy egészséges test egészséges elmét hordoz magában.
*Mivel látja, hogy Ofydde egyfajta pörgős személyiség, mindjárt gondolja, hogy valamivel el kell foglalnia őt. Valami olyannal, amivel az ő figyelmét is lekötötte annak idején Worenth. Csak az ő esete másabb volt. Nagyon.*
-Első lépésként a bemutatkozást szeretném megejteni, ha nem bánja. Én Eireni Daterea vagyok, Worenth Yosden mester inasa és immáron az ön tanára és támasza. Szeretném, ha ez a kapcsolat kölcsönösen ajándékozna támaszt és bizalmat kettőnk között.
*Érdekesnek tűnhet - vagy épp furcsának - a fiú számára, hogy Eireni nem tűnik épp mosolygósnak. A bemutatkozást ugyanabban a semleges hangnemben ejti meg, amiben elsőnek megszólította őt. Érzelmeket aligha mutat, sőt, nem is igazán szándékozik.*
*Nagyon is jól látja az ifjonc elf, Eireni az egyik lehető legnagyobb zavarba hozta viselkedésével. S a türelem, mit remélni mert Ofyddetól, nem valósul meg. Ez szívfájdalom, ugyanis még azt sem tudja, mi az illető, miféle okokból van itt és hogy egyáltalán mi a fenét is akar tanulni? Ezek olyan nyitott és megválaszolatlan kérdések, amik alapvetőek egy "mester" vagy épp csak egy tanár számára. Ha nem ismeri a tanonc szándékait és kapacitását, akkor mégis melyik ujjából szopja ki, hogy mit kéne tanítania?
Éppen ezért megvárja, míg a másik befejezi a bohóckodást, közben egyre komorabb és komorabb arcot vág. Nem akar ő senkit megijeszteni - alap esetben. De Ofydde csak nem akarja magát észrevenni. Ezért inkább úgy dönt, segít neki.*
-Azt hiszem, pár dolgot tisztáznunk kell, mielőtt bármibe is belekezdenénk. Szögezzük le első ízben, hogy semmi problémám nincs az ilyesfajta hozzáállással. De ahogyan viselkedik, az nem felel meg. Egyelőre. *Felsóhajt. Látszik rajta, hogy nem szívesen oktat ki senkit. Szidalmazni meg utál, de muszáj. Főleg ha innentől valóban mestere lesz ennek a fiúnak.* Meg kell értenie, hogy az alapok igenis unalmasak lesznek. Legalábbis a hasonló vérmérsékletűeknek. Puszta elmélet, semmi gyakorlat. Ez szükséges, ugyanis a mágia alapja az értelem, az értelmezés és a gondolkodás.
*Most, hogy túl van a felvilágosításon, belemegy a kasztrendszeri témába. Amit általánosságban ki nem állhat. De szükségességét ennek sem tagadja.*
-Továbbá tanoncnak kell tekintenie magát. Én nem bánom, hogyan szólítanak a normális keretek között, de egyes mesterek nem nézik jó szemmel még a tegeződést sem. Ezt vegye figyelembe legközelebb, kérem! Viszont mint mondtam, az én esetemben ettől eltekinthet, ha már így alakultak a dolgok.
*Sohasem tartotta fontosnak a maga személyi imázsának fejlesztését. A tisztelet az egyetlen, amit megkövetel azoktól, akiket ő is tisztel. Általánosságban nem hívja fel ilyesmikre a figyelmet, de jobb ha későbbi félreértések elkerülése végett mégis megteszi ebben a speciális helyzetben, például. A bohém beállítottság nem gond addig, míg a láthatatlan határok megközelítetlenek maradnak. Mert hát ismer ő nem egy mester-tanonc kapcsolatot, akik igenis megvannak közeli barátságban és "cimborás" hangnemű beszédstílussal.*
-Az erőnlét fejlesztése nem olyan fontos, ha a fizikai jelentését tekintjük. *Kezd bele végre a kérdések megválaszolásába és a tényleges "első leckékbe".* Sokkal inkább az elme befogadóképességét és kitartását eddzük mágusként. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem végezhet testi gyakorlatokat. Bizonyított, hogy egészséges test egészséges elmét hordoz magában.
*Mivel látja, hogy Ofydde egyfajta pörgős személyiség, mindjárt gondolja, hogy valamivel el kell foglalnia őt. Valami olyannal, amivel az ő figyelmét is lekötötte annak idején Worenth. Csak az ő esete másabb volt. Nagyon.*
-Első lépésként a bemutatkozást szeretném megejteni, ha nem bánja. Én Eireni Daterea vagyok, Worenth Yosden mester inasa és immáron az ön tanára és támasza. Szeretném, ha ez a kapcsolat kölcsönösen ajándékozna támaszt és bizalmat kettőnk között.
*Érdekesnek tűnhet - vagy épp furcsának - a fiú számára, hogy Eireni nem tűnik épp mosolygósnak. A bemutatkozást ugyanabban a semleges hangnemben ejti meg, amiben elsőnek megszólította őt. Érzelmeket aligha mutat, sőt, nem is igazán szándékozik.*
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-05 20:47:07
Üzenet elküldve: 2016-10-05 20:47:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Loka szobája//
//Loka, Zaras//
*Az már az első pillantásra is nyilvánvaló volt, hogy valami olyasmibe csöppent, amihez egyébként semmi köze. Kopogni kellett volna, persze. Más kérdés, hogy akkor meg olyan sokáig állatták volna a küszöbön míg rendbe kapják magukat és a szobát, hogy az lett volna furcsa. Bár ennél a látványnál biztos kevésbé. Most tehát hökkenten áll az ajtóban, és az érkeztére kapott reakciók sem nevezhetők olyannak, mik a lelki békéjét hivatottak helyreállítani.
Loka arcán átfutó dühöt talán észreveszi, bár ennek oka nem Zaras nemesebb testrészeinek beható tanulmányozásában keresendő. Egyszerűen még hatás alatt áll, nem igazán fogja fel. Csak akkor kapja oda pillantását, amikor a nő, arcán immár jeges nyugalommal, elindul felé. Sajnos ez az arckifejezés sem kevésbé nyugtalanító, így Daewe önkéntelenül is tesz egy fél lépést hátra, ahogy Loka a közelébe ér, és közli, hogy nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni!*
- A... értem. Akkor tényleg nincs rá szükség. *Lassan muszáj lesz annyira összekapni magát, hogy többé-kevésbé értelmes mondatokban tudjon kommunikálni, és egyre inkább képes is rá.*
- Biztos vagyok benne, hogy Zaras így jó kezek közé került. *Ez persze akkor is iszonyú áthallásos, ha Daewe-nek semmi ilyen szándéka nem volt ezekkel a szavakkal. Most már ideje bemutatkozni is, amire Loka is igen finoman felhívta figyelmét. Rendszerint nem mulasztja el, de ez most nem éppen egy szokványos helyzet.* Én Daewe Syl'dor vagyok, azt hiszem még nem találkoztunk. Worenth mester küldött Zarasért, mert...
*Valószínűleg elismételné, amit egyszer már elmondott az artheniori útról, de a mondat egy fura nyikkanással félbeszakad. A továbbra is elég véres és elég pucér Zaras az oka, aki nemes egyszerűséggel felkeni a falra. Tágra nyílt szemekkel mered a hóhajú elfre, aki vasmarokkal tartja, és észre sem veszi, hogy amolyan reflexszerűen, görcsösen mindkét kezével rámarkol Zaras alkarjára, körmeit belevájva. Csak szaporán bólogat a nevét firtató kérdésre, aztán belódítják a szobába. Némi bukdácsolás után sikerül talpon maradnia, hacsak Loka előzékenyen útjába nem teszi a lábát, hogy keresztül eshessen rajta. Már éppen kezdene bitang módon megijedni, de egy pillantás Zaras arcára és az elf utolsó mondata elég hozzá, hogy ez elmaradjon. Vagy legalábbis ne legyen akkora, hogy maga alá roskadjon.*
- Persze. *Vándorol ide-oda tekintete a két alulöltözött között, bár Loka tekintetét igyekszik kerülni. Az még mindig nyugtalanító. Bár ijszető a helyzet, nem szokott pucér vagy részben pucér párocskák között álldogálni, és a szoba legkülönfélébb részein felfedezhető vér sem tesz jót a közérzetének, csak nem tudja megfékezni cserfes, kotnyeles és alkalmasint pimasz természetét. Talán mert tudat alatt úgy érzi, hogy ha végezni akarnának vele, már megtették volna. Persze tudat alatt tévedhet is.*
- Elfelejtem. Bár olyan gyógymódról még nem hallottam, ahol nemcsak a páciens, de a doktor is meztelen.
*Egy halvány mosollyal fejezi be a mondatot, aztán Lokára pillant. Aztán tesz egy lépést hátra.*
//Loka, Zaras//
*Az már az első pillantásra is nyilvánvaló volt, hogy valami olyasmibe csöppent, amihez egyébként semmi köze. Kopogni kellett volna, persze. Más kérdés, hogy akkor meg olyan sokáig állatták volna a küszöbön míg rendbe kapják magukat és a szobát, hogy az lett volna furcsa. Bár ennél a látványnál biztos kevésbé. Most tehát hökkenten áll az ajtóban, és az érkeztére kapott reakciók sem nevezhetők olyannak, mik a lelki békéjét hivatottak helyreállítani.
Loka arcán átfutó dühöt talán észreveszi, bár ennek oka nem Zaras nemesebb testrészeinek beható tanulmányozásában keresendő. Egyszerűen még hatás alatt áll, nem igazán fogja fel. Csak akkor kapja oda pillantását, amikor a nő, arcán immár jeges nyugalommal, elindul felé. Sajnos ez az arckifejezés sem kevésbé nyugtalanító, így Daewe önkéntelenül is tesz egy fél lépést hátra, ahogy Loka a közelébe ér, és közli, hogy nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni!*
- A... értem. Akkor tényleg nincs rá szükség. *Lassan muszáj lesz annyira összekapni magát, hogy többé-kevésbé értelmes mondatokban tudjon kommunikálni, és egyre inkább képes is rá.*
- Biztos vagyok benne, hogy Zaras így jó kezek közé került. *Ez persze akkor is iszonyú áthallásos, ha Daewe-nek semmi ilyen szándéka nem volt ezekkel a szavakkal. Most már ideje bemutatkozni is, amire Loka is igen finoman felhívta figyelmét. Rendszerint nem mulasztja el, de ez most nem éppen egy szokványos helyzet.* Én Daewe Syl'dor vagyok, azt hiszem még nem találkoztunk. Worenth mester küldött Zarasért, mert...
*Valószínűleg elismételné, amit egyszer már elmondott az artheniori útról, de a mondat egy fura nyikkanással félbeszakad. A továbbra is elég véres és elég pucér Zaras az oka, aki nemes egyszerűséggel felkeni a falra. Tágra nyílt szemekkel mered a hóhajú elfre, aki vasmarokkal tartja, és észre sem veszi, hogy amolyan reflexszerűen, görcsösen mindkét kezével rámarkol Zaras alkarjára, körmeit belevájva. Csak szaporán bólogat a nevét firtató kérdésre, aztán belódítják a szobába. Némi bukdácsolás után sikerül talpon maradnia, hacsak Loka előzékenyen útjába nem teszi a lábát, hogy keresztül eshessen rajta. Már éppen kezdene bitang módon megijedni, de egy pillantás Zaras arcára és az elf utolsó mondata elég hozzá, hogy ez elmaradjon. Vagy legalábbis ne legyen akkora, hogy maga alá roskadjon.*
- Persze. *Vándorol ide-oda tekintete a két alulöltözött között, bár Loka tekintetét igyekszik kerülni. Az még mindig nyugtalanító. Bár ijszető a helyzet, nem szokott pucér vagy részben pucér párocskák között álldogálni, és a szoba legkülönfélébb részein felfedezhető vér sem tesz jót a közérzetének, csak nem tudja megfékezni cserfes, kotnyeles és alkalmasint pimasz természetét. Talán mert tudat alatt úgy érzi, hogy ha végezni akarnának vele, már megtették volna. Persze tudat alatt tévedhet is.*
- Elfelejtem. Bár olyan gyógymódról még nem hallottam, ahol nemcsak a páciens, de a doktor is meztelen.
*Egy halvány mosollyal fejezi be a mondatot, aztán Lokára pillant. Aztán tesz egy lépést hátra.*
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-05 20:11:47
Üzenet elküldve: 2016-10-05 20:11:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni//
*Szemmel láthatólag igen meglepi a másik magas elfet. Valami furcsa tevékenységéből sikeresen fel is riasztja, nem hagyva esélyt a további munkálatok folytatására, Ofydde biztosra megy. Talán a közvetlenségével van a baj, de a szőke nem igazán van a helyzet magaslatán. Egészen váratlanul érheti egy ilyen lerohanás. Elvégre nem minden napos dolgokról beszélünk. Furcsa egy szituáció, az biztos. A legrosszabb dolog az egészben, hogy a fiatal sihederünk látja is Eireni képén a zavarodottságot, de nem tud mit kezdeni vele. Ő türelmetlen, és különben sincsen sok tapasztalata mesterek munkára uszításával kapcsolatban. Így hát megérzéseire hallgat, amiből persze neki sok van. Sajnos az esetek többségében ezek a megérzések olyan kavalkádban törnek rá, hogy jó dolog ritkán sülnek ki belőle.*
- Hé! Milyen mester vagy te? A másik, Worenth, na az sokkal keményebb csávó. Vagyis… biztos te is nagyon kemény vagy meg minden, de mondd kicsit határozottabban! *Vesz egy mély levegőt.* Igen én vagyok a mestered!
* A beszéde után kicsit rosszul érzi magát. Komoly kétely gyötri. ~Mi van, ha tiszteletlen voltam vele szemben? Elvégre ő a rangidős, neki van hatalmas ereje, hiszen mester.~ Csak remélni tudja, hogy minden rendben lesz. Nem akar mentegetőzni gyakorlatilag a semmiért. Mindennek fényében igyekszik kedvesebb, tisztelettudóbb és türelmesebb hangnemet magára erőltetni.*
- Lenne egy javaslatom. *Sokkal tisztelettudóbban szólal most meg ugyan, de a türelem nagyszerű művészetével még hadilábon áll. Újra belevág a sűrűjébe.* Mi lenne, ha az erőléten fejlesztenénk? Gondolom az is kell.
*Így se, szó se beszéd leereszkedik a földre és beáll a fekvőtámasz pozitúrájába. Persze mindezek előtt a botját a falnak támasztja. Egy külső szemlélőnek mindenképp mulatságosnak tűnhet a jelenet, nem is véletlenül. Hiszen ez tényleg mulatságos. Talán csak az nem látja, akinek nincsen humorérzéke. ~Egy, kettő, három, négy, öt.~ Számol serényen. Ezzel semmi gond sem lenne, bemutathatná az erejét. De az ötödik után gyorsan be is fejezi.*
- Na! Mi lesz a következő lépés mester?
*Ofydde teljesen megfeledkezik magáról. Teljesen kikelve magából, persze a jó értelemben, pörög rá az eseményekre. Nem érzi tettei furcsaságait. Ő most nagyon fel van dobódva. Reméli, nem hozza a frászt Eirenire.*
A hozzászólás írója (Ofydde Gwalhive) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.05 20:13:00
*Szemmel láthatólag igen meglepi a másik magas elfet. Valami furcsa tevékenységéből sikeresen fel is riasztja, nem hagyva esélyt a további munkálatok folytatására, Ofydde biztosra megy. Talán a közvetlenségével van a baj, de a szőke nem igazán van a helyzet magaslatán. Egészen váratlanul érheti egy ilyen lerohanás. Elvégre nem minden napos dolgokról beszélünk. Furcsa egy szituáció, az biztos. A legrosszabb dolog az egészben, hogy a fiatal sihederünk látja is Eireni képén a zavarodottságot, de nem tud mit kezdeni vele. Ő türelmetlen, és különben sincsen sok tapasztalata mesterek munkára uszításával kapcsolatban. Így hát megérzéseire hallgat, amiből persze neki sok van. Sajnos az esetek többségében ezek a megérzések olyan kavalkádban törnek rá, hogy jó dolog ritkán sülnek ki belőle.*
- Hé! Milyen mester vagy te? A másik, Worenth, na az sokkal keményebb csávó. Vagyis… biztos te is nagyon kemény vagy meg minden, de mondd kicsit határozottabban! *Vesz egy mély levegőt.* Igen én vagyok a mestered!
* A beszéde után kicsit rosszul érzi magát. Komoly kétely gyötri. ~Mi van, ha tiszteletlen voltam vele szemben? Elvégre ő a rangidős, neki van hatalmas ereje, hiszen mester.~ Csak remélni tudja, hogy minden rendben lesz. Nem akar mentegetőzni gyakorlatilag a semmiért. Mindennek fényében igyekszik kedvesebb, tisztelettudóbb és türelmesebb hangnemet magára erőltetni.*
- Lenne egy javaslatom. *Sokkal tisztelettudóbban szólal most meg ugyan, de a türelem nagyszerű művészetével még hadilábon áll. Újra belevág a sűrűjébe.* Mi lenne, ha az erőléten fejlesztenénk? Gondolom az is kell.
*Így se, szó se beszéd leereszkedik a földre és beáll a fekvőtámasz pozitúrájába. Persze mindezek előtt a botját a falnak támasztja. Egy külső szemlélőnek mindenképp mulatságosnak tűnhet a jelenet, nem is véletlenül. Hiszen ez tényleg mulatságos. Talán csak az nem látja, akinek nincsen humorérzéke. ~Egy, kettő, három, négy, öt.~ Számol serényen. Ezzel semmi gond sem lenne, bemutathatná az erejét. De az ötödik után gyorsan be is fejezi.*
- Na! Mi lesz a következő lépés mester?
*Ofydde teljesen megfeledkezik magáról. Teljesen kikelve magából, persze a jó értelemben, pörög rá az eseményekre. Nem érzi tettei furcsaságait. Ő most nagyon fel van dobódva. Reméli, nem hozza a frászt Eirenire.*
A hozzászólás írója (Ofydde Gwalhive) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.05 20:13:00
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-05 19:25:36
Üzenet elküldve: 2016-10-05 19:25:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Loka szobája//
//Loka, Daewe//
* Az, vagy sem, épp eleget hallotta spagetti asszonyság és férje fenyegetőzését ahhoz, hogy legyen mit lepleznie. Igen, félelem környékezi meg. Mert hát legyen akármilyen nemes, ki ő, hogy hatással legyen az istenekre?
A kintről befolyó zaj megváltozik, erre már ő is az ablakhoz sétál, s félelemmel vegyes ámulat ül ki arcára, ahogyan a gigászok csatáját figyeli.
A hideg futkos a hátán, amint a füléig elér az ajtó nyikordulása, míg Loka arcán dühöt, addig Zarasén riadalmat láthat. Ez a legrosszabb, ami történhetett volna, Daewe kitálalhat Worenthnek, ő pedig megígérte a Gorthwen lánynak, hogy titokban tartja!
~ Eshíhl! ~
Nem éppen gyönyörűséges szó fogalmazódik meg elméjében.
Loka mozdulására kitör belőle a felgyülemlett pánik, és mint azt tudjuk, ha a pánik irányít, abból nem mindig sül ki jó dolog. Valószínűleg itt sem más a helyzet: Daewe be sem tudja fejezni a mondandóját, az elf néhány pillanat alatt átszeli a szobát, megragadja mindkét felkarját - már ha tudja - és az ajtóval szembeni falnak szegezi a lányt, megfosztva a kis pszichopatát a kimagyarázás lehetőségétől. De cserébe kap mást... mást, amin aggódhat majd.
Véget nem érőnek tűnik az a néhány másodperc, amíg szótlanul, mozdulatlanul a falnál tartja a lányt. Csak nézi, szürke szemei, mint az űzött vadé, minden idegszála felborzolódik. *
- D... Dawe, i-igaz? Igaz?!
* Szólal végül meg nem kicsit zavart hangon.
Az, hogy konkrétan bárki megláthatja őket, csak most suhan át az agyán. Gyorsan körbe pillant, a pár másodperces előadás szemtanúi után kutatva, de nem tűnik úgy, hogy bárki is a folyosón császkálna. Fogja hát a lányt és berángatja magával Loka szobájába, hogy ott elengedje. Persze csak miután lábával becsukta az ajtót.
Kétségbeesetten pillant először Lokára, majd vissza Daewere. *
- Öhm... felejtsd el, amit láttál!
* Szólítja fel a lehetetlenre. *
//Loka, Daewe//
* Az, vagy sem, épp eleget hallotta spagetti asszonyság és férje fenyegetőzését ahhoz, hogy legyen mit lepleznie. Igen, félelem környékezi meg. Mert hát legyen akármilyen nemes, ki ő, hogy hatással legyen az istenekre?
A kintről befolyó zaj megváltozik, erre már ő is az ablakhoz sétál, s félelemmel vegyes ámulat ül ki arcára, ahogyan a gigászok csatáját figyeli.
A hideg futkos a hátán, amint a füléig elér az ajtó nyikordulása, míg Loka arcán dühöt, addig Zarasén riadalmat láthat. Ez a legrosszabb, ami történhetett volna, Daewe kitálalhat Worenthnek, ő pedig megígérte a Gorthwen lánynak, hogy titokban tartja!
~ Eshíhl! ~
Nem éppen gyönyörűséges szó fogalmazódik meg elméjében.
Loka mozdulására kitör belőle a felgyülemlett pánik, és mint azt tudjuk, ha a pánik irányít, abból nem mindig sül ki jó dolog. Valószínűleg itt sem más a helyzet: Daewe be sem tudja fejezni a mondandóját, az elf néhány pillanat alatt átszeli a szobát, megragadja mindkét felkarját - már ha tudja - és az ajtóval szembeni falnak szegezi a lányt, megfosztva a kis pszichopatát a kimagyarázás lehetőségétől. De cserébe kap mást... mást, amin aggódhat majd.
Véget nem érőnek tűnik az a néhány másodperc, amíg szótlanul, mozdulatlanul a falnál tartja a lányt. Csak nézi, szürke szemei, mint az űzött vadé, minden idegszála felborzolódik. *
- D... Dawe, i-igaz? Igaz?!
* Szólal végül meg nem kicsit zavart hangon.
Az, hogy konkrétan bárki megláthatja őket, csak most suhan át az agyán. Gyorsan körbe pillant, a pár másodperces előadás szemtanúi után kutatva, de nem tűnik úgy, hogy bárki is a folyosón császkálna. Fogja hát a lányt és berángatja magával Loka szobájába, hogy ott elengedje. Persze csak miután lábával becsukta az ajtót.
Kétségbeesetten pillant először Lokára, majd vissza Daewere. *
- Öhm... felejtsd el, amit láttál!
* Szólítja fel a lehetetlenre. *
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-05 19:22:24
Üzenet elküldve: 2016-10-05 19:22:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Loka szobája //
// Zaras, Daewe //
*Egy apró horkantással jutalmazza a Zygendar fiú megszólalását. ~Az Ősökre, micsoda pojáca!~ Ám a mosoly csupán egy pillanatra ül ki gyönyörű, érzelemmentes arcára.
Lokát egy cseppet sem zavarja a kezeit és a blúzát befogó vörös. Érdekesmód a vér az egyetlen mocsok melyet megtűr magán. A szoba állapotát tekintve annyira nem is oly rossz a helyzet mint Zarasnál, ám előbb-utóbb kénytelen lesz a lány valóban kitakarítani. Ezek az apró csókok nyomai is úgy vöröslenek a lepedőn mint vörös rózsaszirmok a friss havon.
Míg a szürke elf szépítkezik az égen harc kezdődik, így Loka oda sem figyel rá mikor hozzá szól. A hangok betöltik a levegőt, a fények vészjóslón tükröződnek a fák lombjairól. A nő felcsigázott érzékekkel követi nyomon a harcot, minden egyes csapásnál megrebben a szeme. Még néha mosolyog is, valamiféle érthetetlen okból.
Mindaddig nem képes elszakadni a zajló események látványától amíg ajtónyitást nem hall.
Az ablak előtt álló lány megperdül tengelye körül. A belépőre néz s ha Daewe nem épp Zaras (amúgy említésre sem méltó) szerszámával van elfoglalva, Loka arcán hirtelen felforró dühöt láthat.
~Mégis ki ez és mit keres itt?! Miért nem volt zárva az ajtó?~
A tekintet mellyel ölni lehetne csupán pár másodperc erejéig uralkodik, helyét jéghideg pillantás és a márványszerű vonások veszik át. Lenge öltözékében ugyanolyan végtelen magabiztossággal mintha csak legdrágább kelméiben lejtene tesz pár lépést az idegen felé. Igyekszik leplezni a fejében uralkodó káoszt.
~Meglátott. Ha bárkinek köp, vége mindennek. Ki kell magyaráznom magam valahogyan.~ Tudata legmélyebb zugaiból egy egészen más megoldás szüremlik elő. ~Meg kell ölnöm. Pár lépés és a nyakát szegem. Nincs idő most a tőrért mennem.~ Pillantása futólag érinti Zaras tioli ikerpengéit, amennyiben a fiú magával hozta őket előző este.*
- Nincs rá szükség. *Közli nyájas, mégis határozott hangon még mielőtt a Zygendar fiú megszólalhatna.* Vízmágus- és gyógyítótanoncként képes vagyok magam is ellátni.
*Daewe láthatja; gond egy szál se, nincs miért aggódni. Nyilvánvaló, hogy a férfi megmagyarázhatatlan eredetű sérüléseket szerzett, Loka pedig azért van itt, hogy ellássa. Ez nem feltétlen ad magyarázatot az átlagos szövet per testfelület mennyiség kérdéskörére, ám kettejük viszonyához igazán semmi köze senkinek. Megfontolandó ugyanakkor vajon Loka büszkesége azt viselné-e jobban ha kitudódnak beteges szokásai vagy azt, ha az elf férfiúval hírbe hozzák.*
- Te pedig…? *Érdeklődik udvariasan. Csak illő volna, ha bemutatkozik az aki ilyen pofátlanul rájuk nyit.*
// Zaras, Daewe //
*Egy apró horkantással jutalmazza a Zygendar fiú megszólalását. ~Az Ősökre, micsoda pojáca!~ Ám a mosoly csupán egy pillanatra ül ki gyönyörű, érzelemmentes arcára.
Lokát egy cseppet sem zavarja a kezeit és a blúzát befogó vörös. Érdekesmód a vér az egyetlen mocsok melyet megtűr magán. A szoba állapotát tekintve annyira nem is oly rossz a helyzet mint Zarasnál, ám előbb-utóbb kénytelen lesz a lány valóban kitakarítani. Ezek az apró csókok nyomai is úgy vöröslenek a lepedőn mint vörös rózsaszirmok a friss havon.
Míg a szürke elf szépítkezik az égen harc kezdődik, így Loka oda sem figyel rá mikor hozzá szól. A hangok betöltik a levegőt, a fények vészjóslón tükröződnek a fák lombjairól. A nő felcsigázott érzékekkel követi nyomon a harcot, minden egyes csapásnál megrebben a szeme. Még néha mosolyog is, valamiféle érthetetlen okból.
Mindaddig nem képes elszakadni a zajló események látványától amíg ajtónyitást nem hall.
Az ablak előtt álló lány megperdül tengelye körül. A belépőre néz s ha Daewe nem épp Zaras (amúgy említésre sem méltó) szerszámával van elfoglalva, Loka arcán hirtelen felforró dühöt láthat.
~Mégis ki ez és mit keres itt?! Miért nem volt zárva az ajtó?~
A tekintet mellyel ölni lehetne csupán pár másodperc erejéig uralkodik, helyét jéghideg pillantás és a márványszerű vonások veszik át. Lenge öltözékében ugyanolyan végtelen magabiztossággal mintha csak legdrágább kelméiben lejtene tesz pár lépést az idegen felé. Igyekszik leplezni a fejében uralkodó káoszt.
~Meglátott. Ha bárkinek köp, vége mindennek. Ki kell magyaráznom magam valahogyan.~ Tudata legmélyebb zugaiból egy egészen más megoldás szüremlik elő. ~Meg kell ölnöm. Pár lépés és a nyakát szegem. Nincs idő most a tőrért mennem.~ Pillantása futólag érinti Zaras tioli ikerpengéit, amennyiben a fiú magával hozta őket előző este.*
- Nincs rá szükség. *Közli nyájas, mégis határozott hangon még mielőtt a Zygendar fiú megszólalhatna.* Vízmágus- és gyógyítótanoncként képes vagyok magam is ellátni.
*Daewe láthatja; gond egy szál se, nincs miért aggódni. Nyilvánvaló, hogy a férfi megmagyarázhatatlan eredetű sérüléseket szerzett, Loka pedig azért van itt, hogy ellássa. Ez nem feltétlen ad magyarázatot az átlagos szövet per testfelület mennyiség kérdéskörére, ám kettejük viszonyához igazán semmi köze senkinek. Megfontolandó ugyanakkor vajon Loka büszkesége azt viselné-e jobban ha kitudódnak beteges szokásai vagy azt, ha az elf férfiúval hírbe hozzák.*
- Te pedig…? *Érdeklődik udvariasan. Csak illő volna, ha bemutatkozik az aki ilyen pofátlanul rájuk nyit.*
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-05 13:42:46
Üzenet elküldve: 2016-10-05 13:42:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*Worenth-nek nem is kell nagyon felhívni a figyelmet az égen zajló látványos történésekre, nem nagyon valószínű, hogy bárki figyelmét is elkerülné. Ő is lenyűgözve bámulja, bár nem annyira a dolog szépsége fogja meg, hanem félelmetes mivolta. Az egy kicsit megnyugtatja, hogy a mester látványosan nem aggódik, sőt, mostanra kicsit meg is könnyebbült volna az események alakulásán. Ez talán bizakodásra adhat okot.*
- Azonnal. *Bólint rá a kérésre és már indulna be az épületbe, hogy bájitallal felszerelkezve térjen vissza, de Worenth-nek további tervei vannak. Noha nemrég tért vissza a városból, és Arthenior nincs a szomszédban, egyáltalán nincs ellenére, hogy ismét felkerekedjen. Legalább hasznosnak érezheti magát. Úgy látszik, most más útitársat kap, amit picit sajnál, hiszen Daniirával jól kijöttek múltkor. De sokat nem bánkódik, csak bólint még egyet.*
- Szólok neki.
*Bólint a mesternek, és már siet vissza a házba, odabent pedig a lépcsőfokokat kettesével véve szalad fel az emeletre. Először saját szobájába megy, ahol felmarkol egy sötétzöld italt tartalmazó fiolát, aztán némi töprengés után még hanyagolja Zaras felkutatását, és visszaindul az udvarra. Hátha sietős a dolga Lapuéknak.*
- Tessék! *Nyom 1 Sötétzöld varázsitalt Avalija Taldan kezébe.*
– Remélem nem lesz rá szükségetek, de ha mégis, jó hasznát fogjátok venni.
*Nem vár sokat köszönetre, amúgy sem azért csinálta, siet vissza, hogy most már tényleg előkerítse leendő útitársát. Ismét odafent, a folyosón aztán kicsit megtorpan. Talán ez az ajtó lesz.*
- Zaras! *Kopog néhányat, mivel nem érkezik válasz, benyit. Pontosabban lenyomja a kilincset és a hirtelen lendülettől szinte felkenődik az ajtóra. Zárva van. A következő ajtónál ugyanez, azzal a különbséggel, hogy már óvatosabban próbál benyitni, de itt sem jár sikerrel. A soron következőnél már nem is kopog, minek? Úgyis zárva lesz. Legnagyobb meglepetésére enged a zár és nyílik az ajtó. Daewe pedig pislog néhányat a küszöbön, a látvány ugyanis kicsit szürreális. Egy rövid, fehér hajú elf épp a testét tarkító, nem túl bizalomgerjesztő sebeket igyekszik kitisztítani a mosdóállványnál, az pedig csak hab a tortán, hogy anyaszült meztelen. A társaságában pedig egy áttetsző, az anyag könnyűsége miatt ruhának csak alig nevezhető blúzt viselő, sötét hajú leányzó tartózkodik. A pillantása átsiklik a feldúlt ágyra, és nyel egy nagyot ahogy megállapítja, hogy az ágynemű is véres.*
- Zaras! *Szólal meg az első sokk múltával és kissé remeg a hangja.* - Bocsánat, hogy csak így... rátok törtem, de Worenth mester kéret. Artheniorba kell indulnunk.
*Zavartan elhallgat. Fogalma sincs, hogy mi történhetett itt, és lehet, hogy nem is akarja megtudni. Attól pedig különösen tart, hogy mégis megtudja. Pillanatnyi habozás után bizonytalanul szólal meg ismét, miután szemügyre vette Zaras sebeit, bár a másik pőreségétől meglehetősen zavarban van.*
- Esetleg hozza egy zöld bájitalt?
*Worenth-nek nem is kell nagyon felhívni a figyelmet az égen zajló látványos történésekre, nem nagyon valószínű, hogy bárki figyelmét is elkerülné. Ő is lenyűgözve bámulja, bár nem annyira a dolog szépsége fogja meg, hanem félelmetes mivolta. Az egy kicsit megnyugtatja, hogy a mester látványosan nem aggódik, sőt, mostanra kicsit meg is könnyebbült volna az események alakulásán. Ez talán bizakodásra adhat okot.*
- Azonnal. *Bólint rá a kérésre és már indulna be az épületbe, hogy bájitallal felszerelkezve térjen vissza, de Worenth-nek további tervei vannak. Noha nemrég tért vissza a városból, és Arthenior nincs a szomszédban, egyáltalán nincs ellenére, hogy ismét felkerekedjen. Legalább hasznosnak érezheti magát. Úgy látszik, most más útitársat kap, amit picit sajnál, hiszen Daniirával jól kijöttek múltkor. De sokat nem bánkódik, csak bólint még egyet.*
- Szólok neki.
*Bólint a mesternek, és már siet vissza a házba, odabent pedig a lépcsőfokokat kettesével véve szalad fel az emeletre. Először saját szobájába megy, ahol felmarkol egy sötétzöld italt tartalmazó fiolát, aztán némi töprengés után még hanyagolja Zaras felkutatását, és visszaindul az udvarra. Hátha sietős a dolga Lapuéknak.*
- Tessék! *Nyom 1 Sötétzöld varázsitalt Avalija Taldan kezébe.*
– Remélem nem lesz rá szükségetek, de ha mégis, jó hasznát fogjátok venni.*Nem vár sokat köszönetre, amúgy sem azért csinálta, siet vissza, hogy most már tényleg előkerítse leendő útitársát. Ismét odafent, a folyosón aztán kicsit megtorpan. Talán ez az ajtó lesz.*
- Zaras! *Kopog néhányat, mivel nem érkezik válasz, benyit. Pontosabban lenyomja a kilincset és a hirtelen lendülettől szinte felkenődik az ajtóra. Zárva van. A következő ajtónál ugyanez, azzal a különbséggel, hogy már óvatosabban próbál benyitni, de itt sem jár sikerrel. A soron következőnél már nem is kopog, minek? Úgyis zárva lesz. Legnagyobb meglepetésére enged a zár és nyílik az ajtó. Daewe pedig pislog néhányat a küszöbön, a látvány ugyanis kicsit szürreális. Egy rövid, fehér hajú elf épp a testét tarkító, nem túl bizalomgerjesztő sebeket igyekszik kitisztítani a mosdóállványnál, az pedig csak hab a tortán, hogy anyaszült meztelen. A társaságában pedig egy áttetsző, az anyag könnyűsége miatt ruhának csak alig nevezhető blúzt viselő, sötét hajú leányzó tartózkodik. A pillantása átsiklik a feldúlt ágyra, és nyel egy nagyot ahogy megállapítja, hogy az ágynemű is véres.*
- Zaras! *Szólal meg az első sokk múltával és kissé remeg a hangja.* - Bocsánat, hogy csak így... rátok törtem, de Worenth mester kéret. Artheniorba kell indulnunk.
*Zavartan elhallgat. Fogalma sincs, hogy mi történhetett itt, és lehet, hogy nem is akarja megtudni. Attól pedig különösen tart, hogy mégis megtudja. Pillanatnyi habozás után bizonytalanul szólal meg ismét, miután szemügyre vette Zaras sebeit, bár a másik pőreségétől meglehetősen zavarban van.*
- Esetleg hozza egy zöld bájitalt?
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-04 20:59:41
Üzenet elküldve: 2016-10-04 20:59:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
*Ofydde köszönésére csak bólint, ezzel jelezvén, hogy mehet és beszélhet Eirenivel. Zarasnak hiába kiabál, ahogy körülnéz rögtön rájön, hogy az elf vagy nincs hallótávolságban, vagy valami őrültséget csinál megint, mint mikor eléjük gurult a gázló és ösvénynél. Kicsit el is húzza száját.*
-Na ennek aztán szólhatok. *legyint egyet.* -Daewe kérlek menj és keresd meg Zarast. Gyanítom, hogy odabent húzza a lóbőrt. *bök a ház irányába.* -Ha megleled gyertek vissza és én adok nektek aranyat.
*Aztán körülnéz, hogy ki merre.*
*Ofydde köszönésére csak bólint, ezzel jelezvén, hogy mehet és beszélhet Eirenivel. Zarasnak hiába kiabál, ahogy körülnéz rögtön rájön, hogy az elf vagy nincs hallótávolságban, vagy valami őrültséget csinál megint, mint mikor eléjük gurult a gázló és ösvénynél. Kicsit el is húzza száját.*
-Na ennek aztán szólhatok. *legyint egyet.* -Daewe kérlek menj és keresd meg Zarast. Gyanítom, hogy odabent húzza a lóbőrt. *bök a ház irányába.* -Ha megleled gyertek vissza és én adok nektek aranyat.
*Aztán körülnéz, hogy ki merre.*
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-04 19:05:09
Üzenet elküldve: 2016-10-04 19:05:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Ofydde//
*Mivel alighanem izzadva figyeli az eget a feszültségtől, nagyon is koncentrál. Szeme sarkait is figyeli, perifériás látását kiterjeszti a maximumra. Nehogy valami elkerülje a figyelmét. Az imént elbődülő hang magáért szól, nem figyelmen kívül hagyandó. Annak mibenléte is titok, de nem sejtet semmi jót.
Ebből a figyelmi mozdulatlanságból borítja ki őt egy érkező, majdnem ismeretlen hang - és az azt okozó személy: Ofydde. Szabályosan megijed. Az egyetlen hely, amire nem figyel, az a környezete. Ami azért... elég nagy. Erre mondják azt, hogy bambult, de ő sokkal inkább a másik szélsőséges oldalon, az egy pontba összpontosítás egyszerre figyelmes és figyelmetlen státuszában pásztázta az eget.
Nem egy ijedős alak, de a hirtelen érkezőre és annak rögtönzött köszönésére megugrik és hirtelen nyel. Csuklani is kezd.*
-Ha... Vagyis, üdvözlöm! *Hebegi zavartan. Értetlenül pislant párat, majd a komikus helyzet közepette csak annyit kérdez:* Tessék?
*Majd csuklik első alkalommal egy hangzatosat. Hangszálain pedig úgy megcsúszik a hang, mintha csak jégen próbálna szaladni selyemzokniban. A beálló, röhejes állapotot igyekszik orvosolni.*
-Elnézést! *Mutat bal kezével, miben az immáron összecsukott füzetet tartja, a másikkal pedig száját takarja el, míg modortalanul vesz egy egész vektort. A levegőt benntartja, majd egy fél perc múlva enyhén kivöröslött fejjel kiengedi azt szépen lassan.* Igazán sajnálom.
*Szabadkozik. De úgy tűnik, a manőver sikeres, nem csuklik tovább. Legalábbis az inger már nincs jelen. Ekkorra már felfogja Ofydde szavait, de megértenie logikailag még mindig nem sikerült.*
-Én? Mester? *Kérdi újra, mintha rosszul hallotta volna.* Worenth Yosden mester küldte?
*De nem hülye ő. Tudja, hogy jól hallotta. Ezért az iméntiek csak költői kérdésként lebegnek tovább az éterben. Ugyanis Eireni folytatja.*
-Nos én... nem tudom. *Felsóhajt és megvakarja szemöldökét. Láthatóan kicsit elgondolkodik.*
~Mostanság nem kéri ki a véleményemet. Persze megérthető, miért teszi ezt. De én még... Vagy már mester lennék?~
-Figyeljen! Én igazán nem látom át a helyzetet. Beszélni fogok mindenképp a mesterrel. Valószínűleg a döntése végleges, ezért sem szólt nekem erről.
*Hiába próbál lenyugodni vagy értelmezni a körülötte zajló eseményeket, csúnyán kizökkentették fegyelmi helyzetéből. Ami lassan eloszló kétségekbe és zavarba ejtette őt.*
-De ne aggódjon, kitalálok valamit. Csak hagyjon kicsit gondolkodni! *Mondja kicsit sietősen, mint akinek fontos döntést kell hoznia. Végül is nem áll messze a valóságtól. De ahhoz, hogy összerakja a képet és értelmes válaszokat tudjon adni, Ofydde türelmére is szükség van.*
*Mivel alighanem izzadva figyeli az eget a feszültségtől, nagyon is koncentrál. Szeme sarkait is figyeli, perifériás látását kiterjeszti a maximumra. Nehogy valami elkerülje a figyelmét. Az imént elbődülő hang magáért szól, nem figyelmen kívül hagyandó. Annak mibenléte is titok, de nem sejtet semmi jót.
Ebből a figyelmi mozdulatlanságból borítja ki őt egy érkező, majdnem ismeretlen hang - és az azt okozó személy: Ofydde. Szabályosan megijed. Az egyetlen hely, amire nem figyel, az a környezete. Ami azért... elég nagy. Erre mondják azt, hogy bambult, de ő sokkal inkább a másik szélsőséges oldalon, az egy pontba összpontosítás egyszerre figyelmes és figyelmetlen státuszában pásztázta az eget.
Nem egy ijedős alak, de a hirtelen érkezőre és annak rögtönzött köszönésére megugrik és hirtelen nyel. Csuklani is kezd.*
-Ha... Vagyis, üdvözlöm! *Hebegi zavartan. Értetlenül pislant párat, majd a komikus helyzet közepette csak annyit kérdez:* Tessék?
*Majd csuklik első alkalommal egy hangzatosat. Hangszálain pedig úgy megcsúszik a hang, mintha csak jégen próbálna szaladni selyemzokniban. A beálló, röhejes állapotot igyekszik orvosolni.*
-Elnézést! *Mutat bal kezével, miben az immáron összecsukott füzetet tartja, a másikkal pedig száját takarja el, míg modortalanul vesz egy egész vektort. A levegőt benntartja, majd egy fél perc múlva enyhén kivöröslött fejjel kiengedi azt szépen lassan.* Igazán sajnálom.
*Szabadkozik. De úgy tűnik, a manőver sikeres, nem csuklik tovább. Legalábbis az inger már nincs jelen. Ekkorra már felfogja Ofydde szavait, de megértenie logikailag még mindig nem sikerült.*
-Én? Mester? *Kérdi újra, mintha rosszul hallotta volna.* Worenth Yosden mester küldte?
*De nem hülye ő. Tudja, hogy jól hallotta. Ezért az iméntiek csak költői kérdésként lebegnek tovább az éterben. Ugyanis Eireni folytatja.*
-Nos én... nem tudom. *Felsóhajt és megvakarja szemöldökét. Láthatóan kicsit elgondolkodik.*
~Mostanság nem kéri ki a véleményemet. Persze megérthető, miért teszi ezt. De én még... Vagy már mester lennék?~
-Figyeljen! Én igazán nem látom át a helyzetet. Beszélni fogok mindenképp a mesterrel. Valószínűleg a döntése végleges, ezért sem szólt nekem erről.
*Hiába próbál lenyugodni vagy értelmezni a körülötte zajló eseményeket, csúnyán kizökkentették fegyelmi helyzetéből. Ami lassan eloszló kétségekbe és zavarba ejtette őt.*
-De ne aggódjon, kitalálok valamit. Csak hagyjon kicsit gondolkodni! *Mondja kicsit sietősen, mint akinek fontos döntést kell hoznia. Végül is nem áll messze a valóságtól. De ahhoz, hogy összerakja a képet és értelmes válaszokat tudjon adni, Ofydde türelmére is szükség van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519