Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-04 18:05:18
Üzenet elküldve: 2016-10-04 18:05:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel, Eireni//
*A legnagyobb vágya, élete célja beteljesülni látszik. Ha minden szerencsésen alakul, akkor egy lépéssel közelebb fog kerülni a mágussá váláshoz. ~És ugyan mi jöhetne közbe?~ Kérdezi magában kissé magabiztosan. Egyfajta megérzés után cikáznak ezek a gondolatok a fejében. Mondhatni ráérez a kedvező ítéletre. Az idős mester egy hosszas monológot követően meghozza döntését. Mondani sem kell, Ofydde rendkívül örül a nagyszerű fejleménynek. Csak úgy repes az örömtől.*
- Igen, úgy gondolom, hogy ez az én utam. Legyen az bármennyire rögös is.
*Az elf még csak ízlelgeti magában a történéseket. ~Hogy én? Egy igazi mágus? Még belegondolni is megborzongtató. Mekkora erővel fogok rendelkezni!~ Sajnos nagyon beleéli magát az új állapotába. Mélyebben bele se gondol. Egyelőre még nem realizálódik benne, hogy mennyi munkával is fog járni az az élet, amire igent mondott az imént. Elképzeli a nagy varázslatokat, holott tudnia kellene: ez nem megy ilyen egyszerűen. Komolyabban nem értelmezi azokat a bölcs dolgokat, amiket a mester oszt meg vele. De ezt nem lehet a fiatal Ofydde rovására írni. Túlságosan zsenge a kora még, hogy „rendesen” tudjon viselkedni.*
- Szóval én, mint inas? Szívesen elvállalom ezt a szolgálatot és leszek Eireni inasa. * Igen, Ő, mint inas. Szépen is hangzik. Hajtani akar, hogy legyen teljesítménye. Sokat és gyorsan szeretne fejlődni a lehető legrövidebb idő alatt. Meg akarja mutatni, hogy mekkora mágus is ő. Holott semmi tapasztalata sincsen a varázslással kapcsolatban. Az igazat megvallva most Ofyddét ez érdekli a legkevésbé. A vörös köpenyes most rendkívül boldog.
Fiatalságából vagy személyiségéből fakadóan furdalja belülről egy fura bizsergető érzés. Ez a tehetetlenség érzése, ami türelmetlenséggel párosul jelen estben. Két perce sincsen, hogy betölti ezt az inas posztot, de minden egyes elpazarolt másodpercet éveknek érez. Számára minden nem gyakorlással eltöltött idő pazarlásnak minősül. Ezen szellemben igyekszik mihamarabb szabadulni és felkutatni az újdonsült mesterét, a magas szőke elfet, akit Eireninek hívnak.*
- Akkor meg is keresném a mestert a tanítással kapcsolatban. Ha kételkedne, elmondom kinek az utasítására vagyok itt. De csak akkor. *Mosolyodik el, majd szépen lassan kihátrál a beszélgetésből. Búcsúzóul azért még mond valamit.* Köszönöm a lehetőséget.
*Most jön a munka nehezebb része. Meg kell keresnie azt a személyt, aki majd szárnyai alá veszi őt. Végig pásztázza tehát a kertet, hátha megtalálja a keresett személyt. Próbálkozása kudarcba fullad, első ránézésre nem találja meg a másik elfet.* ~Nagy ez a kert, ha egyáltalán a kertben van a fickó.~
*A munka meghozza gyümölcsét. Szinte ráront Eirenire, annyira megörül, hogy végre láthatja, pontosabban fogalmazva újra láthatja.*
- Hahó! *Köszön jó hangosan, hogyha esetleg, véletlenül el lenne mélyülve valami fontos dologban az illető, akkor biztosan felriadjon a ténykedéseiből.* Worenth mester küldött. Képzeld, te leszel a mesterem, én pedig az inasod. *Néz hatalmas vágyakozó szemekkel a másikra.* Szóval… Mikor kezdünk?
A hozzászólás írója (Ofydde Gwalhive) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.04 18:09:38
*A legnagyobb vágya, élete célja beteljesülni látszik. Ha minden szerencsésen alakul, akkor egy lépéssel közelebb fog kerülni a mágussá váláshoz. ~És ugyan mi jöhetne közbe?~ Kérdezi magában kissé magabiztosan. Egyfajta megérzés után cikáznak ezek a gondolatok a fejében. Mondhatni ráérez a kedvező ítéletre. Az idős mester egy hosszas monológot követően meghozza döntését. Mondani sem kell, Ofydde rendkívül örül a nagyszerű fejleménynek. Csak úgy repes az örömtől.*
- Igen, úgy gondolom, hogy ez az én utam. Legyen az bármennyire rögös is.
*Az elf még csak ízlelgeti magában a történéseket. ~Hogy én? Egy igazi mágus? Még belegondolni is megborzongtató. Mekkora erővel fogok rendelkezni!~ Sajnos nagyon beleéli magát az új állapotába. Mélyebben bele se gondol. Egyelőre még nem realizálódik benne, hogy mennyi munkával is fog járni az az élet, amire igent mondott az imént. Elképzeli a nagy varázslatokat, holott tudnia kellene: ez nem megy ilyen egyszerűen. Komolyabban nem értelmezi azokat a bölcs dolgokat, amiket a mester oszt meg vele. De ezt nem lehet a fiatal Ofydde rovására írni. Túlságosan zsenge a kora még, hogy „rendesen” tudjon viselkedni.*
- Szóval én, mint inas? Szívesen elvállalom ezt a szolgálatot és leszek Eireni inasa. * Igen, Ő, mint inas. Szépen is hangzik. Hajtani akar, hogy legyen teljesítménye. Sokat és gyorsan szeretne fejlődni a lehető legrövidebb idő alatt. Meg akarja mutatni, hogy mekkora mágus is ő. Holott semmi tapasztalata sincsen a varázslással kapcsolatban. Az igazat megvallva most Ofyddét ez érdekli a legkevésbé. A vörös köpenyes most rendkívül boldog.
Fiatalságából vagy személyiségéből fakadóan furdalja belülről egy fura bizsergető érzés. Ez a tehetetlenség érzése, ami türelmetlenséggel párosul jelen estben. Két perce sincsen, hogy betölti ezt az inas posztot, de minden egyes elpazarolt másodpercet éveknek érez. Számára minden nem gyakorlással eltöltött idő pazarlásnak minősül. Ezen szellemben igyekszik mihamarabb szabadulni és felkutatni az újdonsült mesterét, a magas szőke elfet, akit Eireninek hívnak.*
- Akkor meg is keresném a mestert a tanítással kapcsolatban. Ha kételkedne, elmondom kinek az utasítására vagyok itt. De csak akkor. *Mosolyodik el, majd szépen lassan kihátrál a beszélgetésből. Búcsúzóul azért még mond valamit.* Köszönöm a lehetőséget.
*Most jön a munka nehezebb része. Meg kell keresnie azt a személyt, aki majd szárnyai alá veszi őt. Végig pásztázza tehát a kertet, hátha megtalálja a keresett személyt. Próbálkozása kudarcba fullad, első ránézésre nem találja meg a másik elfet.* ~Nagy ez a kert, ha egyáltalán a kertben van a fickó.~
*A munka meghozza gyümölcsét. Szinte ráront Eirenire, annyira megörül, hogy végre láthatja, pontosabban fogalmazva újra láthatja.*
- Hahó! *Köszön jó hangosan, hogyha esetleg, véletlenül el lenne mélyülve valami fontos dologban az illető, akkor biztosan felriadjon a ténykedéseiből.* Worenth mester küldött. Képzeld, te leszel a mesterem, én pedig az inasod. *Néz hatalmas vágyakozó szemekkel a másikra.* Szóval… Mikor kezdünk?
A hozzászólás írója (Ofydde Gwalhive) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.04 18:09:38
1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-04 10:58:53
Üzenet elküldve: 2016-10-04 10:58:53
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
*Kezdésnek egyáltalán nem rossz az a mennyiség, amit Daewe magával hozott. A sötét színek pedig arról árulkodnak, hogy bizony belekóstolt már a keverés művészetébe az alkimista.*
-Adj majd kérlek egy sötétzöldet Lapunak az útra. Lapu! Amit kapsz az egy erős gyógyító ital, vigyázz rá és ha szükséges, használd fel.
*Ha már Kriyon viszi a levelet, akkor Lapunál is legyen valami. Nem szeretné a frászt hozni a lányra, de jobb félni mint megijedni. Egyébként mindketten túl vannak már a tanonc szinten, szóval a varázslataikra is hagyatkozhatnak.
Ofydde szavait figyelmesen hallgatja.*
-Nem szükséges előképzettség, csak azért kérdeztem, mert ha van, akkor más szinten kezdődik az egész. A te esetedben le kell ásnunk egészen az alapokig és onnan építkezni szépen lassan, fokozatosan. A hatalom mérhetetlensége nézőpont kérdése csupán, de jobb szeretem, ha a tudás szót használjuk. Hozzád mérten az én tudásom mérhetetlen, hiszen óriási a különbség kettőnk között. Mondjuk a főpapéhoz képest meg az enyém mérhetetlen. Nem kell, hogy nagyon előreláss ezekben. Egyelőre maradj az alapvető elgondolásnál, ami nem rémít meg. Mondjuk az olyan ágfüggetlen varázslatok, mint a csettintés, szapora természet, élelemgyűjtés, makulátlan elegancia vagy sorolhatnám még. Tetszik amit mondasz, hiszen a szilánkok a béke hírnökei és alapjáraton nem csatamágusokat nevelünk. Fontos, hogy nemes célt szolgálj a tudásoddal és az, hogy ne varázsolgass ha kell ha nem, ne kérkedj lépten nyomon a képességeiddel. Sajnos van, hogy a rossz dolgokat nem lehet már a gyökerénél elfojtani. *sóhajt egyet halkan, hiszen a mostani helyzet kiváló szemléltető példája ennek. Az, hogy a mágia egy eszköz, azzal semmi gond nincs, elvégre valahol mindenkinek az és ez nem vitás.*
-Ha valóban úgy érzed, hogy erre az útra szeretnél lépni, akkor légy e perctől Eireni személyes inasa. Tőle mindent megtanulsz majd elméletben és gyakorlatban is, ami szükséges ahhoz, hogy egy napon nagy mágus váljék belőled. Amit ő mond azt vedd úgy, mintha tőlem hallanád. Mától ő a mestered. Természetesen ha bármi kérdésed van az ajtóm mint mindenkinek, neked is nyitva áll.
*Noha nem beszélt erről Eirenivel, de nem is hagy neki választást. És, hogy miért? Mert Eireni noha ügyes és tapasztalt, de képes hezitálni. Viszont, ha konkrét tények elé van állítva, mint nemrégiben a pénz kezelése, akkor nem habozik.
Az égi játékot tovább nézve megpillantja az aprócska fehér foltot és elfogja a jó érzés.*
-Nézzétek! *mutat fel az égre, majd ámuldozva követi az eseményeket.*
-Ez már az istenek szintje. *mondja alig hallhatóan maga elé és mosoly húzódik arcára. A látvány csodálatos még akkor is, ha a sötétség erőiben nem kellene gyönyörködni.*
~A Hetedik.~
*Majd később egy újabb alak tűnik fel, aminek láttán még inkább elöntik a kellemes érzések.*
-Amos Thenior! Már nagyon vártunk.
~Milyen hatalmas és pompás!~
*Hiába a barlangrendszer kiemelése, Sa'Tereth sorsa immáron megpecsételődött, hiszen a Hetedik és Amos Thenior együttes erejével szemben tehetetlen. Mikor a sötét szörnyeteg sikoltva tűnik el a Synmirai jelenlévők szemei elől már biztos, hogy valahová becsapódott. Megkönnyebbülten fújtat egyet a hóhajú, majd a többiek felé fordul.*
-Lapu, Kriyon! Most már mehettek, de legyetek óvatosak! Sa'Tereth még nem pusztult el és a háborúnak még koránt sincs vége. Zaras! Gyere közelebb! *szól a szilánkok harcosának, majd Daewe felé fordul.* -Elmennétek ismét a városba egy adag italért?
A hozzászólás írója (Worenth Yosden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.04 11:02:01
*Kezdésnek egyáltalán nem rossz az a mennyiség, amit Daewe magával hozott. A sötét színek pedig arról árulkodnak, hogy bizony belekóstolt már a keverés művészetébe az alkimista.*
-Adj majd kérlek egy sötétzöldet Lapunak az útra. Lapu! Amit kapsz az egy erős gyógyító ital, vigyázz rá és ha szükséges, használd fel.
*Ha már Kriyon viszi a levelet, akkor Lapunál is legyen valami. Nem szeretné a frászt hozni a lányra, de jobb félni mint megijedni. Egyébként mindketten túl vannak már a tanonc szinten, szóval a varázslataikra is hagyatkozhatnak.
Ofydde szavait figyelmesen hallgatja.*
-Nem szükséges előképzettség, csak azért kérdeztem, mert ha van, akkor más szinten kezdődik az egész. A te esetedben le kell ásnunk egészen az alapokig és onnan építkezni szépen lassan, fokozatosan. A hatalom mérhetetlensége nézőpont kérdése csupán, de jobb szeretem, ha a tudás szót használjuk. Hozzád mérten az én tudásom mérhetetlen, hiszen óriási a különbség kettőnk között. Mondjuk a főpapéhoz képest meg az enyém mérhetetlen. Nem kell, hogy nagyon előreláss ezekben. Egyelőre maradj az alapvető elgondolásnál, ami nem rémít meg. Mondjuk az olyan ágfüggetlen varázslatok, mint a csettintés, szapora természet, élelemgyűjtés, makulátlan elegancia vagy sorolhatnám még. Tetszik amit mondasz, hiszen a szilánkok a béke hírnökei és alapjáraton nem csatamágusokat nevelünk. Fontos, hogy nemes célt szolgálj a tudásoddal és az, hogy ne varázsolgass ha kell ha nem, ne kérkedj lépten nyomon a képességeiddel. Sajnos van, hogy a rossz dolgokat nem lehet már a gyökerénél elfojtani. *sóhajt egyet halkan, hiszen a mostani helyzet kiváló szemléltető példája ennek. Az, hogy a mágia egy eszköz, azzal semmi gond nincs, elvégre valahol mindenkinek az és ez nem vitás.*
-Ha valóban úgy érzed, hogy erre az útra szeretnél lépni, akkor légy e perctől Eireni személyes inasa. Tőle mindent megtanulsz majd elméletben és gyakorlatban is, ami szükséges ahhoz, hogy egy napon nagy mágus váljék belőled. Amit ő mond azt vedd úgy, mintha tőlem hallanád. Mától ő a mestered. Természetesen ha bármi kérdésed van az ajtóm mint mindenkinek, neked is nyitva áll.
*Noha nem beszélt erről Eirenivel, de nem is hagy neki választást. És, hogy miért? Mert Eireni noha ügyes és tapasztalt, de képes hezitálni. Viszont, ha konkrét tények elé van állítva, mint nemrégiben a pénz kezelése, akkor nem habozik.
Az égi játékot tovább nézve megpillantja az aprócska fehér foltot és elfogja a jó érzés.*
-Nézzétek! *mutat fel az égre, majd ámuldozva követi az eseményeket.*
-Ez már az istenek szintje. *mondja alig hallhatóan maga elé és mosoly húzódik arcára. A látvány csodálatos még akkor is, ha a sötétség erőiben nem kellene gyönyörködni.*
~A Hetedik.~
*Majd később egy újabb alak tűnik fel, aminek láttán még inkább elöntik a kellemes érzések.*
-Amos Thenior! Már nagyon vártunk.
~Milyen hatalmas és pompás!~
*Hiába a barlangrendszer kiemelése, Sa'Tereth sorsa immáron megpecsételődött, hiszen a Hetedik és Amos Thenior együttes erejével szemben tehetetlen. Mikor a sötét szörnyeteg sikoltva tűnik el a Synmirai jelenlévők szemei elől már biztos, hogy valahová becsapódott. Megkönnyebbülten fújtat egyet a hóhajú, majd a többiek felé fordul.*
-Lapu, Kriyon! Most már mehettek, de legyetek óvatosak! Sa'Tereth még nem pusztult el és a háborúnak még koránt sincs vége. Zaras! Gyere közelebb! *szól a szilánkok harcosának, majd Daewe felé fordul.* -Elmennétek ismét a városba egy adag italért?
A hozzászólás írója (Worenth Yosden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.04 11:02:01
1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-04 10:19:59
Üzenet elküldve: 2016-10-04 10:19:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Aktív képesség - Oszlatás//
*Tudta. Egyszerűen tudta, hogy még nincs vége. A távoli égen fény jelenik meg újra és újra, mely forrásként mozog ide-oda. Nehéz ilyen hatalmas távolságból kivenni a pontos részleteket, de annyi innen is evidens és tisztán látható, hogy valamiféle emberalakú lény fénybe öltözve veszi fel a harcot a sötétség megtestesülése ellen. A levegőben, mégpedig.
Eireni látott már furcsa dolgokat, s míg az imént lejegyzett dolgok inkább felháborítóak, mint meglepőek, a mostani inkább gyakorlati események annyira már nem okoznak neki fejfájást. Egyértelmű persze, hogy most dől el, kié a diadal. Mert bár nem tudja a levegőben harcoló asszonyforma és a két kígyó, majd a sötét alakzat kilétét és mibenlétét, sejteni véli egy utolsó, döntő csata levetülését a szemei előtt. Ám mivel Eireniből van, ennyi nem lesz elég neki. Csak azt írja le (vagy még íratja le), amit lát, amiben biztos. A találgatásokat maximum lejegyzi, de későbbre szándékozik hagyni.*
-Pihenhetsz. *Mondja nagyon halkan a pennának, mintha az valami személy lenne. S tegezi is, hiszen a maga részének tekinti. Egy levegőben "lapozó" kézmozdulattal el is hessegeti a pennáról a varázslatot, amivel megbájolta.
Eleget beszélt már. Azt sem csodálná, ha valaki már észrevétlenül ott lenne mellette és nézne rá, mint a bolondra, aki magában beszél. Holott az személyi egyén önmegszólítása igenis zseniális hajlamokra utalhat... Mindegy is, a lényeg, hogy innentől maga ír. Frissíti a toll hegyén a fekete írószert.*
~Fogalmam sincs, mi van készülőben. De sajnálom, hogy nem tehetek ennyinél többet. Mindannyiunknak jobb, ha most az ismeretlen Fényasszony bevégzi a halandók feladatát és nem lesz szükség a mi erőnkre. Már ha a mi oldalunkon áll. De ha neki sem sikerül... Akkor mi mégis mit tehetünk majd?~
*A két alak között felbukkanó apró Amos Theniort nem veszi észre. Még a Hetedik is kicsi, tenyérbe hatszor beleférő alakocska innen nézve. Nemhogy a villámszóró. De annak szikráit látni. De persze Eireninek meggyőződése, hogy azok a cikázó igazságosztók az asszonytól származnak.
A jegyzet a következőkkel bővül:
"Sa'Tereth felbukkanása nem volt véletlen. Ám vele együtt valami váratlan is felbukkant: egy fényben úszó, páncélos női alak. Fegyvere akárcsak a nap, ereje hegyeket mozgató. Hangfoszlányok elhaló zörejét lehet csak helyzetemből hallani, melyek biztosan az égi csata szüleményei. Eleinte a nő két kígyózó formával került összetűzésbe, ám azok élete láthatóan nem tartott soká. Mintha fél kézzel elbánt volna velük, úgy eltűntek.
Újabb ellenfelet kap azonban, aki a sötétség megtestesítője is lehetne. Hatalmas, akárcsak a nő, de teste olykor átlátszó; egybeolvad a maga sötétjével; vagy tán nincs is ott. Helyzete kivehetetlen, mindig máshol bukkan fel. Láthatóan tökéletes ura környezetének. De a fénnyel izzó testet soha nem tudja megközelíteni láthatatlanul. Eddigi harcmodora alapján főleg hátulról, aljas módon támad.
A Sötétség látszólag fölényt élvez, mígnem a Fényasszony új erőre nem kap. Villámokat kezd el szórni, de azok idézésére nem úgy tűnik, mintha sok gyakorlatiasságot fordítana. Alighanem gondolataival irányítja őket. Vagy valaki más is jelen van, akit nem láthatok. Ezzel az új erővel - vagy támasszal - sikerül visszaszorítani a sötét megtestesülést.
Pár perccel később:
Vélhetőleg halandó sikernek tudható be a hatalmas szörny sikolya, bukása. Tűz esik az égből, mintha csak eső lenne. Bevilágítja útját, ezzel helyenként megtörve az uralkodó sötétséget. Nem lehetek biztos benne, de..."
Ekkor hallja a távoli mély és égzengető kiáltást. Meghökkenve áll meg az írásban, kezei lefagynak, fejét és szemeit azonnal az égnek szegi. Nem, ez nem diadal még, ahogyan írni is akarta. A holtak csak nem akarják feladni. Ahogyan persze a halandók sem. De ha ez így folytatódik, akkor előbb vagy utóbb a fáradhatatlan nyer.
Az elf feszülten figyeli az égboltot megnyújtott nyakával és megint csak vár. Valamire, amit lejegyezhet.*
*Tudta. Egyszerűen tudta, hogy még nincs vége. A távoli égen fény jelenik meg újra és újra, mely forrásként mozog ide-oda. Nehéz ilyen hatalmas távolságból kivenni a pontos részleteket, de annyi innen is evidens és tisztán látható, hogy valamiféle emberalakú lény fénybe öltözve veszi fel a harcot a sötétség megtestesülése ellen. A levegőben, mégpedig.
Eireni látott már furcsa dolgokat, s míg az imént lejegyzett dolgok inkább felháborítóak, mint meglepőek, a mostani inkább gyakorlati események annyira már nem okoznak neki fejfájást. Egyértelmű persze, hogy most dől el, kié a diadal. Mert bár nem tudja a levegőben harcoló asszonyforma és a két kígyó, majd a sötét alakzat kilétét és mibenlétét, sejteni véli egy utolsó, döntő csata levetülését a szemei előtt. Ám mivel Eireniből van, ennyi nem lesz elég neki. Csak azt írja le (vagy még íratja le), amit lát, amiben biztos. A találgatásokat maximum lejegyzi, de későbbre szándékozik hagyni.*
-Pihenhetsz. *Mondja nagyon halkan a pennának, mintha az valami személy lenne. S tegezi is, hiszen a maga részének tekinti. Egy levegőben "lapozó" kézmozdulattal el is hessegeti a pennáról a varázslatot, amivel megbájolta.
Eleget beszélt már. Azt sem csodálná, ha valaki már észrevétlenül ott lenne mellette és nézne rá, mint a bolondra, aki magában beszél. Holott az személyi egyén önmegszólítása igenis zseniális hajlamokra utalhat... Mindegy is, a lényeg, hogy innentől maga ír. Frissíti a toll hegyén a fekete írószert.*
~Fogalmam sincs, mi van készülőben. De sajnálom, hogy nem tehetek ennyinél többet. Mindannyiunknak jobb, ha most az ismeretlen Fényasszony bevégzi a halandók feladatát és nem lesz szükség a mi erőnkre. Már ha a mi oldalunkon áll. De ha neki sem sikerül... Akkor mi mégis mit tehetünk majd?~
*A két alak között felbukkanó apró Amos Theniort nem veszi észre. Még a Hetedik is kicsi, tenyérbe hatszor beleférő alakocska innen nézve. Nemhogy a villámszóró. De annak szikráit látni. De persze Eireninek meggyőződése, hogy azok a cikázó igazságosztók az asszonytól származnak.
A jegyzet a következőkkel bővül:
"Sa'Tereth felbukkanása nem volt véletlen. Ám vele együtt valami váratlan is felbukkant: egy fényben úszó, páncélos női alak. Fegyvere akárcsak a nap, ereje hegyeket mozgató. Hangfoszlányok elhaló zörejét lehet csak helyzetemből hallani, melyek biztosan az égi csata szüleményei. Eleinte a nő két kígyózó formával került összetűzésbe, ám azok élete láthatóan nem tartott soká. Mintha fél kézzel elbánt volna velük, úgy eltűntek.
Újabb ellenfelet kap azonban, aki a sötétség megtestesítője is lehetne. Hatalmas, akárcsak a nő, de teste olykor átlátszó; egybeolvad a maga sötétjével; vagy tán nincs is ott. Helyzete kivehetetlen, mindig máshol bukkan fel. Láthatóan tökéletes ura környezetének. De a fénnyel izzó testet soha nem tudja megközelíteni láthatatlanul. Eddigi harcmodora alapján főleg hátulról, aljas módon támad.
A Sötétség látszólag fölényt élvez, mígnem a Fényasszony új erőre nem kap. Villámokat kezd el szórni, de azok idézésére nem úgy tűnik, mintha sok gyakorlatiasságot fordítana. Alighanem gondolataival irányítja őket. Vagy valaki más is jelen van, akit nem láthatok. Ezzel az új erővel - vagy támasszal - sikerül visszaszorítani a sötét megtestesülést.
Pár perccel később:
Vélhetőleg halandó sikernek tudható be a hatalmas szörny sikolya, bukása. Tűz esik az égből, mintha csak eső lenne. Bevilágítja útját, ezzel helyenként megtörve az uralkodó sötétséget. Nem lehetek biztos benne, de..."
Ekkor hallja a távoli mély és égzengető kiáltást. Meghökkenve áll meg az írásban, kezei lefagynak, fejét és szemeit azonnal az égnek szegi. Nem, ez nem diadal még, ahogyan írni is akarta. A holtak csak nem akarják feladni. Ahogyan persze a halandók sem. De ha ez így folytatódik, akkor előbb vagy utóbb a fáradhatatlan nyer.
Az elf feszülten figyeli az égboltot megnyújtott nyakával és megint csak vár. Valamire, amit lejegyezhet.*
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-03 23:54:48
Üzenet elküldve: 2016-10-03 23:54:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*Kicsit megkönnyebbül, mivel tetemek emlegetésekor valami sokkal szörnyűbb mesterséget képzelt Gremnek, mint az orvoslás. Még mindig lenyűgözve vizsgálgatja a felé nyújtott lencsével a gnóm ruhájának részletét, az egymásba kapcsolódó szálak néhol kusza szövetét. Ehhez persze derékban gyakorlatilag derékszögben előre kell dőlnie, és ahogy feljebb emeli, a csiszolt üveglapocska nagyításában Grem óriásira nőtt szemébe néz bele. Önkéntelenül is hátrahőköl a látványtól, aztán kuncogni kezd saját rémületén.*
- Nagyon ügyes. *Adja vissza a nagyítót a gazdájának, aztán felegyenesedik.* Érdekes gondolat, bár talán kicsit leegyszerűsítő. Elvégre legyen egy ügyesen megszerkesztett mechanikus gépezet bonyolult is, egy élő teremtmény felépítése vagy betegségei biztosan sokkal nehezebben megfejthető dolgok. *Most ő okoskodik egy kicsit, aztán egy szabadkozó kézmozdulatot tesz.* De ehhez kegyelmed biztosan jobban ért, én vajmi keveset értek a gyógyításhoz.
*Kénytelen áttérni a magázódásra, ha már Grem sem használja a tegező formulát. Az ilyesmin lassan már meg sem lepődik, úgy látszik, hogy errefelé egyszerűen ez a szokás.*
- A mágia nekem túlságosan elvont tudomány lenne, azt hiszem földhözragadtabb vagyok annál, hogy átlássam egy ilyen misztikus dolog összefüggéseit. Alkimista vagyok. És a mesterem is gnóm volt.
*Még mindig mosolyogva fordul Kriyon felé, aki örömteli részletekkel szolgál egészségügyi állapotáról. Ha emocionálisan vak és süket is lenne, akkor sem nagyon kerülhetné el a figyelmét, hogy a félvér nem igazán rokonszenvez vele. Maga részéről nincs oka viszonozni ezeket az érzelmeket, faji előítéleteit mélységieknek és orkoknak tartogatja. A fattyak felé csak csendes lenézéssel van, és ennek a példánynak a hisztijét egész mulatságosnak találja. Akkor is így lenne, ha tudná, hogy egy nagy hatalmú mágussal áll szemben, akkor is annak látná, mint most: szórakoztató pukkancsnak. Semmi oka, hogy nehezteljen rá. Tényleg semmi. Adandó alkalommal okvetlenül megfűszerezi az italát valami fekete löttyel.*
- Ezt meg hogy találtad ki? *Mosolyodik el negédesen, tettetett meglepetéssel. Kriyon megjegyzése elevenébe talált, a sebhelyekre egyáltalán nem büszke, még ha a kérdés messze is áll a valóságtól.* Még egy lihanech-i nyilvánosházban történt. Ő is félelf volt, mint te. Ő is ilyen pici volt, mint te. Aztán tettem egy megjegyzést egy testrészére, ami szintén pici volt. Ez nálatok faji sajátosság, ugye?
*Lassan visszanyeli felhorgadó dühét, esze ágában sincs örömet okozni a másiknak azzal, hogy jelét adja. Így aztán olyan stílusban cseverésznek, mintha egy virágos réten állva a természet szépségeit ecsetelnék. Bár ennek vége szakadhat, a félvér indulni készül, Daewe őszinte bánatára.*
- Jó utat! Remélem épségben és továbbra is egészségesen térsz vissza!
*Közben a színjáték folytatódik az égen. A tekergő, gigászi kígyókat sötét alakok váltják, és ahogy a spagettihajú asszonyt félresöprő rettenet is lebucskázik, talán meg is lehetne könnyebbülni, de az újabb hang nem kevésbé baljóslatú.*
- Jó, ez már kezd ijesztő lenni. *Ezt inkább csak magának jegyzi meg, az orra alá dünnyögve, ahogy felsandít az égre, keresve a hang gazdáját.*
*Kicsit megkönnyebbül, mivel tetemek emlegetésekor valami sokkal szörnyűbb mesterséget képzelt Gremnek, mint az orvoslás. Még mindig lenyűgözve vizsgálgatja a felé nyújtott lencsével a gnóm ruhájának részletét, az egymásba kapcsolódó szálak néhol kusza szövetét. Ehhez persze derékban gyakorlatilag derékszögben előre kell dőlnie, és ahogy feljebb emeli, a csiszolt üveglapocska nagyításában Grem óriásira nőtt szemébe néz bele. Önkéntelenül is hátrahőköl a látványtól, aztán kuncogni kezd saját rémületén.*
- Nagyon ügyes. *Adja vissza a nagyítót a gazdájának, aztán felegyenesedik.* Érdekes gondolat, bár talán kicsit leegyszerűsítő. Elvégre legyen egy ügyesen megszerkesztett mechanikus gépezet bonyolult is, egy élő teremtmény felépítése vagy betegségei biztosan sokkal nehezebben megfejthető dolgok. *Most ő okoskodik egy kicsit, aztán egy szabadkozó kézmozdulatot tesz.* De ehhez kegyelmed biztosan jobban ért, én vajmi keveset értek a gyógyításhoz.
*Kénytelen áttérni a magázódásra, ha már Grem sem használja a tegező formulát. Az ilyesmin lassan már meg sem lepődik, úgy látszik, hogy errefelé egyszerűen ez a szokás.*
- A mágia nekem túlságosan elvont tudomány lenne, azt hiszem földhözragadtabb vagyok annál, hogy átlássam egy ilyen misztikus dolog összefüggéseit. Alkimista vagyok. És a mesterem is gnóm volt.
*Még mindig mosolyogva fordul Kriyon felé, aki örömteli részletekkel szolgál egészségügyi állapotáról. Ha emocionálisan vak és süket is lenne, akkor sem nagyon kerülhetné el a figyelmét, hogy a félvér nem igazán rokonszenvez vele. Maga részéről nincs oka viszonozni ezeket az érzelmeket, faji előítéleteit mélységieknek és orkoknak tartogatja. A fattyak felé csak csendes lenézéssel van, és ennek a példánynak a hisztijét egész mulatságosnak találja. Akkor is így lenne, ha tudná, hogy egy nagy hatalmú mágussal áll szemben, akkor is annak látná, mint most: szórakoztató pukkancsnak. Semmi oka, hogy nehezteljen rá. Tényleg semmi. Adandó alkalommal okvetlenül megfűszerezi az italát valami fekete löttyel.*
- Ezt meg hogy találtad ki? *Mosolyodik el negédesen, tettetett meglepetéssel. Kriyon megjegyzése elevenébe talált, a sebhelyekre egyáltalán nem büszke, még ha a kérdés messze is áll a valóságtól.* Még egy lihanech-i nyilvánosházban történt. Ő is félelf volt, mint te. Ő is ilyen pici volt, mint te. Aztán tettem egy megjegyzést egy testrészére, ami szintén pici volt. Ez nálatok faji sajátosság, ugye?
*Lassan visszanyeli felhorgadó dühét, esze ágában sincs örömet okozni a másiknak azzal, hogy jelét adja. Így aztán olyan stílusban cseverésznek, mintha egy virágos réten állva a természet szépségeit ecsetelnék. Bár ennek vége szakadhat, a félvér indulni készül, Daewe őszinte bánatára.*
- Jó utat! Remélem épségben és továbbra is egészségesen térsz vissza!
*Közben a színjáték folytatódik az égen. A tekergő, gigászi kígyókat sötét alakok váltják, és ahogy a spagettihajú asszonyt félresöprő rettenet is lebucskázik, talán meg is lehetne könnyebbülni, de az újabb hang nem kevésbé baljóslatú.*
- Jó, ez már kezd ijesztő lenni. *Ezt inkább csak magának jegyzi meg, az orra alá dünnyögve, ahogy felsandít az égre, keresve a hang gazdáját.*
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-03 21:39:10
Üzenet elküldve: 2016-10-03 21:39:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*Lapuval ma nem lehet bírni, nagyon kinyílt a kis mamlasz csipája. Legalábbis Kriyon ezt kénytelen megállapítani, de legalább hoz fekete leveskét.*
- Jajmár, köszike! *marja magához a bögrét, és végtelen kegyességében elfelejti az előbbi durcáskodós műsort. Hiába no, Lapu is hisztikézhet, havi egyszer, vagy mi.*
- Mi? Ja, a bimbik! *pillant le tyúkmellkasára a hidegre való célzást követően.*
- Áh, nem! Még nem lehet velük gyémántot vágni, hehe! *hörpöl tovább, aztán rájön, hogy az elf csaj hozzá beszél. És tényleg.*
- Meh? *mereszti lapos pillantását Daewere, mint valami gonosz, de éppen igencsak bizonytalan béka. Valahol mélyen érzi, hogy szórakoznak vele, de hát férfiből van, még ha satnya is.*
- Nem gyanús, oké? Teljesen rendben vagyok, semmi kankó. *dohog végül, és megtudja a nőstény nevét is.*
- Nem annyira érdekel ám. *hajol kicsit közelebb, mert hát azért jobb ha előre jelzi: nem csípi az elfeket. Nagyon nem.*
- Azok mik? *bök Daewe arca felé, a sok apró ráncra utalva.*
- Megvágott a strigód, he? *sajnos mielőtt folytathatná, Worenth mester megint okvetlenkedik egy sort. Jó fej a vén salabakter, csak kicsit sokat beszél.*
- Ja, ja, hozok... *vakargatja meg a hasát unottan, aztán tápászkodni kezd, mert Worenth megint jön és megmenti aktuális elf áldozatát.*
- Cöh. Na megyek, átvedlek városiba.
*Lapuval ma nem lehet bírni, nagyon kinyílt a kis mamlasz csipája. Legalábbis Kriyon ezt kénytelen megállapítani, de legalább hoz fekete leveskét.*
- Jajmár, köszike! *marja magához a bögrét, és végtelen kegyességében elfelejti az előbbi durcáskodós műsort. Hiába no, Lapu is hisztikézhet, havi egyszer, vagy mi.*
- Mi? Ja, a bimbik! *pillant le tyúkmellkasára a hidegre való célzást követően.*
- Áh, nem! Még nem lehet velük gyémántot vágni, hehe! *hörpöl tovább, aztán rájön, hogy az elf csaj hozzá beszél. És tényleg.*
- Meh? *mereszti lapos pillantását Daewere, mint valami gonosz, de éppen igencsak bizonytalan béka. Valahol mélyen érzi, hogy szórakoznak vele, de hát férfiből van, még ha satnya is.*
- Nem gyanús, oké? Teljesen rendben vagyok, semmi kankó. *dohog végül, és megtudja a nőstény nevét is.*
- Nem annyira érdekel ám. *hajol kicsit közelebb, mert hát azért jobb ha előre jelzi: nem csípi az elfeket. Nagyon nem.*
- Azok mik? *bök Daewe arca felé, a sok apró ráncra utalva.*
- Megvágott a strigód, he? *sajnos mielőtt folytathatná, Worenth mester megint okvetlenkedik egy sort. Jó fej a vén salabakter, csak kicsit sokat beszél.*
- Ja, ja, hozok... *vakargatja meg a hasát unottan, aztán tápászkodni kezd, mert Worenth megint jön és megmenti aktuális elf áldozatát.*
- Cöh. Na megyek, átvedlek városiba.
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-03 17:22:11
Üzenet elküldve: 2016-10-03 17:22:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
~Valószínűleg nem véletlenül vannak nagyra magukkal ezek itt. Biztos van alapja a magabiztosságuknak.~ *Gondolkodik magában, miközben a nagy mágussal beszélget éppen. Tudja, vagy inkább sejti, hogy ilyen nagy önbizalom nem lehet megalapozatlan, különben hatalmas pofára esés lenne valamikor a jövőben a jutalmuk. Ezért semmi kétség nem fogalmazódik meg benne a szavak igaz volta kapcsán. Egyszerűen nem kérdez, hanem elhiszi, amit mondanak. Mert ha több ember is egybehangzóan ezt állítja, akkor ez valószínűleg így van, akkor ez az igazság.
Meglepi a mester kérdése vagy sem, azt Ofydde maga sem tudja. Azzal persze tisztában van, hogy komoly szervezetekbe nem léphet be csak úgy az ember. Bizonyos fajta próbáztatások, felvételik kellenek, de nem gondolta volna azt, hogy itt nem bólintanak rá egyből a csatlakozási kérelmére. Logikusan végiggondolva ez a megoldás a kézenfekvő. Így hát Ofydde aláveti magát a kötelezettségeknek, és őszintén válaszol.*
- Az igazat megvallva nem állok sehogyan a mágiával. Jóformán nem tudok róla semmit. Nem tudom, hogyan működik. Nem ismerem a mágia ágakat. Mást se láttam még igazából varázsolni. Nem tudom, szükségeltetik- e valamiféle előképzettség ide, mert azzal nem szolgálhatok. Amint említettem kitartás és akarat az, amit nyújthatok. *Itt tart egy nagyon rövid szünetet. A hatást is akarja fokozni vele, és szüksége van egy kis időre, míg összeszedi jobban a gondolatait.* De tudok. El tudok mondani pár dolgot a mágiáról. Az az ember, aki meg tudja szelídíteni ezeket az erőket, az mérhetetlen hatalommal rendelkezik. Ezáltal sok mindenre képessé válik. Megrémít ez az erő és hatalom. Nem bírnám végignézni, hogy valaki ezzel romba döntse más emberek békéjét. Én gyűlölöm az igazságtalanságot, az elnyomást. Ha én is képes lennék magas szinten használni a mágiát, akkor nem engedném megtörténni a rossz dolgokat. Szóval nekem a mágia csak egy eszköz a céljaim elérése érdekében.
*Nem tudja, hogy ez a válasz-e a helyes. De minden, amit mondott, az igaz. Ha emiatt nem akarják tanítani, akkor nem. Bár bízik a számára kedvező ítéletben.
Az időközben megjelenő égi jelenség nyugtalanítja. Egyszerűen nem tetszik neki a „vérző” égbolt, és a rajta csatározó alakoktól, szabályosan feláll a hátán a szőr. Próbál nem tudomást venni az egészről. Igyekszik megőrizni a nyugalmát és figyelni a másikra.*
A hozzászólás írója (Ofydde Gwalhive) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.03 17:26:02
~Valószínűleg nem véletlenül vannak nagyra magukkal ezek itt. Biztos van alapja a magabiztosságuknak.~ *Gondolkodik magában, miközben a nagy mágussal beszélget éppen. Tudja, vagy inkább sejti, hogy ilyen nagy önbizalom nem lehet megalapozatlan, különben hatalmas pofára esés lenne valamikor a jövőben a jutalmuk. Ezért semmi kétség nem fogalmazódik meg benne a szavak igaz volta kapcsán. Egyszerűen nem kérdez, hanem elhiszi, amit mondanak. Mert ha több ember is egybehangzóan ezt állítja, akkor ez valószínűleg így van, akkor ez az igazság.
Meglepi a mester kérdése vagy sem, azt Ofydde maga sem tudja. Azzal persze tisztában van, hogy komoly szervezetekbe nem léphet be csak úgy az ember. Bizonyos fajta próbáztatások, felvételik kellenek, de nem gondolta volna azt, hogy itt nem bólintanak rá egyből a csatlakozási kérelmére. Logikusan végiggondolva ez a megoldás a kézenfekvő. Így hát Ofydde aláveti magát a kötelezettségeknek, és őszintén válaszol.*
- Az igazat megvallva nem állok sehogyan a mágiával. Jóformán nem tudok róla semmit. Nem tudom, hogyan működik. Nem ismerem a mágia ágakat. Mást se láttam még igazából varázsolni. Nem tudom, szükségeltetik- e valamiféle előképzettség ide, mert azzal nem szolgálhatok. Amint említettem kitartás és akarat az, amit nyújthatok. *Itt tart egy nagyon rövid szünetet. A hatást is akarja fokozni vele, és szüksége van egy kis időre, míg összeszedi jobban a gondolatait.* De tudok. El tudok mondani pár dolgot a mágiáról. Az az ember, aki meg tudja szelídíteni ezeket az erőket, az mérhetetlen hatalommal rendelkezik. Ezáltal sok mindenre képessé válik. Megrémít ez az erő és hatalom. Nem bírnám végignézni, hogy valaki ezzel romba döntse más emberek békéjét. Én gyűlölöm az igazságtalanságot, az elnyomást. Ha én is képes lennék magas szinten használni a mágiát, akkor nem engedném megtörténni a rossz dolgokat. Szóval nekem a mágia csak egy eszköz a céljaim elérése érdekében.
*Nem tudja, hogy ez a válasz-e a helyes. De minden, amit mondott, az igaz. Ha emiatt nem akarják tanítani, akkor nem. Bár bízik a számára kedvező ítéletben.
Az időközben megjelenő égi jelenség nyugtalanítja. Egyszerűen nem tetszik neki a „vérző” égbolt, és a rajta csatározó alakoktól, szabályosan feláll a hátán a szőr. Próbál nem tudomást venni az egészről. Igyekszik megőrizni a nyugalmát és figyelni a másikra.*
A hozzászólás írója (Ofydde Gwalhive) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.03 17:26:02
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-03 13:54:14
Üzenet elküldve: 2016-10-03 13:54:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Daewe//
*Grem nagy boldogsággal mutogatja a szemüvegét és a lencséket. Látja, hogy a másik is értékeli és tetszetősnek találja a kis eszközt. Sok munkája és sok év csiszolása, valamint egy kisebb vagyon van a lencsék kialakításában. Ez a tárgy szinte a testrészévé vált. Olyan neki, mint egy harmadik szem.*
- Én orvos vagyok! De elellett mechanikával és reményeim szerint majd mágiával is foglalkozni akarok. *Mondja büszkén a hivatását.* - Ezek a lencsék a boncolásban segítenek. A segítségével megismerhetem a fajok belső működését. Véleményem szerint a test is csak egy mechanikus eszköz, amely jól megszerkesztett kis fogaskerekekből áll. *Mondja kicsit fontoskodva és tudományosan komoly hanggal.*
- Ön esetleg mágus? Vagy talán annak készül?
*Sokan megnézik a gnóm szemüvegét, hiszen valóban páratlan darab, de eddig kevesen akartak róla megtudni bővebben is információt. Ha valaki kérdezősködik, akkor azzal Grem figyelmét is felkeltik.*
*Grem nagy boldogsággal mutogatja a szemüvegét és a lencséket. Látja, hogy a másik is értékeli és tetszetősnek találja a kis eszközt. Sok munkája és sok év csiszolása, valamint egy kisebb vagyon van a lencsék kialakításában. Ez a tárgy szinte a testrészévé vált. Olyan neki, mint egy harmadik szem.*
- Én orvos vagyok! De elellett mechanikával és reményeim szerint majd mágiával is foglalkozni akarok. *Mondja büszkén a hivatását.* - Ezek a lencsék a boncolásban segítenek. A segítségével megismerhetem a fajok belső működését. Véleményem szerint a test is csak egy mechanikus eszköz, amely jól megszerkesztett kis fogaskerekekből áll. *Mondja kicsit fontoskodva és tudományosan komoly hanggal.*
- Ön esetleg mágus? Vagy talán annak készül?
*Sokan megnézik a gnóm szemüvegét, hiszen valóban páratlan darab, de eddig kevesen akartak róla megtudni bővebben is információt. Ha valaki kérdezősködik, akkor azzal Grem figyelmét is felkeltik.*
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-02 14:49:19
Üzenet elküldve: 2016-10-02 14:49:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Sa'argathot Diadala //
// Loka //
* Ó, Zaras is élvezi a hátra nem forduló műsort; a lenge blúz nem sokat takar Loka idomaiból. Sajnos a látványt igencsak rontja az el nem hallgató felhőember pofázása, így hát felkel. *
- Azt hittem, valami érdekesebb.
* Mondja, megpróbálva magára erőltetni a lehető legnyugodtabb hangszínét, mely... hát majd Loka megmondja, mennyire sikerül. Vagy nem, és örök titok marad.
Narcisztikus? Hát mégsem halhat meg piszkosan, véresen! Mindent stílusosan kell. Talán a lánynak sem ártana, ha megmosakodna, mert ez a blúz sem a legtisztább, csakúgy, mint az ágya. Ha a szürke szobáját nem takarította ki, akkor ma valamelyiket mindenképp ki kell, hacsak nem akarnak vértől mocskos ágyban hálni. Jó, Lokának minden bizonnyal nem okozna problémát, de ez nem a friss mocsok, ez már rászáradt, előbb-utóbb szagot árasztó fajta.
Az éjjeli szekrény felé pillant, és valóban, a tál a kancsó vízzel ott pihen, csak arra várva, hogy az elf érte nyúljon.
A csók kissé váratlanul éri, lehet, hogy ezért képzel bele több érzelmet, mint amennyit valóban tartalmaz, és ő így is felel rá. Persze az ellökés egyértelműsíti, csak picit későn.
Enyhén csalódottan hát a vízhez lép, és nekiáll óvatosan lemosdani. *
- Neked sem ártana tisztába tenni magad, nem mehetsz így le.
~ Meg akkor már nekem is segíthetsz. ~
* Mert a hátát már nem éri el olyan könnyen úgy, hogy a fájdalom ne kényszerítse beharapni az ajkát.
Fogalma sincs a zöld italról, ha tudná, hogy ott van, nem tervezne Worenthhez menni, és kérni tőle egy kicsit. De hát addig is, marad a víz. *
// Loka //
* Ó, Zaras is élvezi a hátra nem forduló műsort; a lenge blúz nem sokat takar Loka idomaiból. Sajnos a látványt igencsak rontja az el nem hallgató felhőember pofázása, így hát felkel. *
- Azt hittem, valami érdekesebb.
* Mondja, megpróbálva magára erőltetni a lehető legnyugodtabb hangszínét, mely... hát majd Loka megmondja, mennyire sikerül. Vagy nem, és örök titok marad.
Narcisztikus? Hát mégsem halhat meg piszkosan, véresen! Mindent stílusosan kell. Talán a lánynak sem ártana, ha megmosakodna, mert ez a blúz sem a legtisztább, csakúgy, mint az ágya. Ha a szürke szobáját nem takarította ki, akkor ma valamelyiket mindenképp ki kell, hacsak nem akarnak vértől mocskos ágyban hálni. Jó, Lokának minden bizonnyal nem okozna problémát, de ez nem a friss mocsok, ez már rászáradt, előbb-utóbb szagot árasztó fajta.
Az éjjeli szekrény felé pillant, és valóban, a tál a kancsó vízzel ott pihen, csak arra várva, hogy az elf érte nyúljon.
A csók kissé váratlanul éri, lehet, hogy ezért képzel bele több érzelmet, mint amennyit valóban tartalmaz, és ő így is felel rá. Persze az ellökés egyértelműsíti, csak picit későn.
Enyhén csalódottan hát a vízhez lép, és nekiáll óvatosan lemosdani. *
- Neked sem ártana tisztába tenni magad, nem mehetsz így le.
~ Meg akkor már nekem is segíthetsz. ~
* Mert a hátát már nem éri el olyan könnyen úgy, hogy a fájdalom ne kényszerítse beharapni az ajkát.
Fogalma sincs a zöld italról, ha tudná, hogy ott van, nem tervezne Worenthhez menni, és kérni tőle egy kicsit. De hát addig is, marad a víz. *
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-02 14:49:12
Üzenet elküldve: 2016-10-02 14:49:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Farinc vihogó bökdösését visszafogott mosolygással tűri. Élvezi a nő jókedvét, de gondolatai közben kicsit máshol is járnak, komolyabb oldaláról vizsgálva meg a gnóm megjegyzését. Magában ismét megállapítja, hogy bármennyire is hasznos ez a varázslat az élelmezés megoldásában, azért ez is óvatosan kezelendő. Vagyis azt a bizonyos kakast sem lehet elhagyni. Nincs túl sok ismerete az állattenyésztésről, de a beltenyészet hátrányaival még ő is tisztában van. Bizonyára súlyos következményei lennének egy idő után, ha az ilyen sokszorosított állatok és utódaik szaporodnának.
Gondolataiból aztán visszacsöppen a pipatömésbe, majd a füstölésbe. A biztatást vigyorogva fogadja, máris kevésbé érzi magát ügyetlennek.*
- Egy nap majd túlszárnyalom, és akkor én fogom oktatni! *pimaszkodik, mintha az ilyesmi tényleg akkora tudomány lenne.
Az ölelésben még nem kimondottan sikerül feloldódnia, zavara megmarad, így elég gépies lesz a mozdulata, de már az jó élményt hagy benne, hogy Hümpüffmüff néne kedvesen fogadja a gesztust.
Mosolyogva bontakozik ki, aztán eszébe jut valami, s kis töprengés – két pöfékelés – után kérdez.*
- Hanem, hogy használhassam… kelleni fog még ilyen pipafű. Van magánál eladásra is? *fogalma sincs, mennyibe kerülhet a füstölni való, de egy keveset mindenképpen szeretne, és nem mástól, hanem a nénétől.*
//Gyűlés - Közösségi terem//
*Később aztán, ahogy beszélgetnek, kezdi érzékelni, hogy a mozgolódás megnövekedik odabent a házban, az ablakon át meg is pillant egy-két arcot, ismerőset és ismeretlent egyaránt.
Figyelme egy kissé elterelődik hát vendégétől, de igazán csak akkor hagyja cserben Farincot, mikor Worenth bukkan fel, de akkor bizonyára a néne sem képes ellenállni a varázslat parancsának, és maga is a hóhajú mágus felé fordul.*
- Ne haragudjon, de be kell mennem. *szabadkozik zavartan, s ügyetlen udvariassággal inti maga elé a nőt, mielőtt belépne, bár nem biztos benne, hogy Worenth örülni fog jelen helyzetben az idegenek jelenlétének.
Üdvözlés gyanánt biccent a bent várakozóknak. Bemutatkozásra most nem jut alkalom, mert úgy tűnik, a klánvezért mégsem zavarják az idegen fülek, és belekezd abba, amiért ideszólították őket.
Krestvirt eléggé meglepi, s valamiért még el is keseríti, amit hall. Akkor hát a nagy tervekből semmi nem fog megvalósulni? És ez az új terv elegendő lesz? Mi lesz így a várossal? Mi lesz velük?
Kétségbe mégsem esik igazán, mert az élőholtak még mindig nincsenek a nyakukon, így pedig kellően távolinak tűnik a fenyegetés. Jobb híján hát egyszerűen csak tudomásul veszi a híreket, s az újabb utasításokat, mert mi mást is tehetne? Meg egyébként is, a döntést nyilván olyanok hozták meg, akik tudják, mit csinálnak.
Mivel látja, hogy Worenth jelenleg elfoglalt, úgy dönt, ma nem zavarja kérdésekkel, majd holnap rákérdez, hogy van-e valami feladat a számára… Helyette a nénéhez fordul, amennyiben az követte őt, hogy lássa, mit szól ehhez az egészhez.*
Gondolataiból aztán visszacsöppen a pipatömésbe, majd a füstölésbe. A biztatást vigyorogva fogadja, máris kevésbé érzi magát ügyetlennek.*
- Egy nap majd túlszárnyalom, és akkor én fogom oktatni! *pimaszkodik, mintha az ilyesmi tényleg akkora tudomány lenne.
Az ölelésben még nem kimondottan sikerül feloldódnia, zavara megmarad, így elég gépies lesz a mozdulata, de már az jó élményt hagy benne, hogy Hümpüffmüff néne kedvesen fogadja a gesztust.
Mosolyogva bontakozik ki, aztán eszébe jut valami, s kis töprengés – két pöfékelés – után kérdez.*
- Hanem, hogy használhassam… kelleni fog még ilyen pipafű. Van magánál eladásra is? *fogalma sincs, mennyibe kerülhet a füstölni való, de egy keveset mindenképpen szeretne, és nem mástól, hanem a nénétől.*
//Gyűlés - Közösségi terem//
*Később aztán, ahogy beszélgetnek, kezdi érzékelni, hogy a mozgolódás megnövekedik odabent a házban, az ablakon át meg is pillant egy-két arcot, ismerőset és ismeretlent egyaránt.
Figyelme egy kissé elterelődik hát vendégétől, de igazán csak akkor hagyja cserben Farincot, mikor Worenth bukkan fel, de akkor bizonyára a néne sem képes ellenállni a varázslat parancsának, és maga is a hóhajú mágus felé fordul.*
- Ne haragudjon, de be kell mennem. *szabadkozik zavartan, s ügyetlen udvariassággal inti maga elé a nőt, mielőtt belépne, bár nem biztos benne, hogy Worenth örülni fog jelen helyzetben az idegenek jelenlétének.
Üdvözlés gyanánt biccent a bent várakozóknak. Bemutatkozásra most nem jut alkalom, mert úgy tűnik, a klánvezért mégsem zavarják az idegen fülek, és belekezd abba, amiért ideszólították őket.
Krestvirt eléggé meglepi, s valamiért még el is keseríti, amit hall. Akkor hát a nagy tervekből semmi nem fog megvalósulni? És ez az új terv elegendő lesz? Mi lesz így a várossal? Mi lesz velük?
Kétségbe mégsem esik igazán, mert az élőholtak még mindig nincsenek a nyakukon, így pedig kellően távolinak tűnik a fenyegetés. Jobb híján hát egyszerűen csak tudomásul veszi a híreket, s az újabb utasításokat, mert mi mást is tehetne? Meg egyébként is, a döntést nyilván olyanok hozták meg, akik tudják, mit csinálnak.
Mivel látja, hogy Worenth jelenleg elfoglalt, úgy dönt, ma nem zavarja kérdésekkel, majd holnap rákérdez, hogy van-e valami feladat a számára… Helyette a nénéhez fordul, amennyiben az követte őt, hogy lássa, mit szól ehhez az egészhez.*
1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-02 13:52:16
Üzenet elküldve: 2016-10-02 13:52:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Sa'argathot Diadala //
// Zaras //
*Természetesen meghallja, ahogyan a szürke fiú felkel, de nem foglalkozik vele. Fontosabb dolog köti le a figyelmét. Műsor van, s ő élvezi a műsort egy bizonyos groteszk értelemben. Maga sem tudja eldönteni valóban mulattatják-e a zajló események, vagy felhergelik. A sötétségben jól látható ahogyan a távolban fények hunynak ki, mások pedig élednek. A minden betöltő, megborzongató hangok libabőrt csalnak bőrére.*
- Világvége. *Közli színtelen hangon mintha csak arról tájékoztatná a férfit mi lesz a reggeli.*
- Az asztalon. *Bök egy tál és a mellette álló, előző nap feltöltött kancsó felé oda sem nézve. Csak a Zygendar fiú lehet oly nárcisztikus, hogy az apokalipszis küszöbén mosakodni és szépítkezni akar.
Loka kénytelen hátrafordulni végül nehogy az ügyefogyott kékvérű rossz helyen kezdjen el kutakodni. A másik testét betöltő megannyi vágás és seb láttán meg sem rebben a szeme. ~Áruljam el neki, hogy az ágy melletti szekrényben talál gyógyító italt?~
Végül úgy dönt nem teszi. Sokkal érdekesebb napról napra tönkretenni azt a tökéletes testet míg végül majd ki sem látszik már a megélt kínok nyomai alól, ezzel hirdetvén úrnőjének territóriumát. Ha mindig meggyógyítja, elveszik ez az apró élvezet is.
Az elfért nyúl, közelebb húzza és megcsókolja. Különös, érzelemmentes csók ez mely után ellöki a férfit és tekintetét újra az égre emeli, a folytatást várva.*
// Zaras //
*Természetesen meghallja, ahogyan a szürke fiú felkel, de nem foglalkozik vele. Fontosabb dolog köti le a figyelmét. Műsor van, s ő élvezi a műsort egy bizonyos groteszk értelemben. Maga sem tudja eldönteni valóban mulattatják-e a zajló események, vagy felhergelik. A sötétségben jól látható ahogyan a távolban fények hunynak ki, mások pedig élednek. A minden betöltő, megborzongató hangok libabőrt csalnak bőrére.*
- Világvége. *Közli színtelen hangon mintha csak arról tájékoztatná a férfit mi lesz a reggeli.*
- Az asztalon. *Bök egy tál és a mellette álló, előző nap feltöltött kancsó felé oda sem nézve. Csak a Zygendar fiú lehet oly nárcisztikus, hogy az apokalipszis küszöbén mosakodni és szépítkezni akar.
Loka kénytelen hátrafordulni végül nehogy az ügyefogyott kékvérű rossz helyen kezdjen el kutakodni. A másik testét betöltő megannyi vágás és seb láttán meg sem rebben a szeme. ~Áruljam el neki, hogy az ágy melletti szekrényben talál gyógyító italt?~
Végül úgy dönt nem teszi. Sokkal érdekesebb napról napra tönkretenni azt a tökéletes testet míg végül majd ki sem látszik már a megélt kínok nyomai alól, ezzel hirdetvén úrnőjének territóriumát. Ha mindig meggyógyítja, elveszik ez az apró élvezet is.
Az elfért nyúl, közelebb húzza és megcsókolja. Különös, érzelemmentes csók ez mely után ellöki a férfit és tekintetét újra az égre emeli, a folytatást várva.*
1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-01 22:38:54
Üzenet elküldve: 2016-10-01 22:38:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Napváltás - Sa'argathot Diadala //
// Loka //
* Földöntúli hang ébreszti. Még ha kellemes lenne, de nem az, így a kellemes ébredésnek lőttek. Ezt még tetőzi teljes felsőtestének csípő-maró fájdalma. Mellkasából, hasából, még a hátából is sugárzik a tompa fájdalom. Vágások és csókok emlékképei derengenek fel a szürke fejében, miközben a lehető legkevesebb mozgással próbál végignézni magán.
~ Mi a rosseb? ~
A mocorgásra az ablaknál álló Gorthwenék lánya is felfigyelhet, akárhogy is, Zaras megpróbál mögé osonni, és hátulról átkarolni a derekát. *
- Mi történik?
* Bök az égre, ahol éppen spagetti asszonyság tart szentbeszédet. Még egy rövid ideig.
Testét vörösítő kisebb-nagyobb (többnyire nagyobb) vágásokra lassan ideje felhívni a lány figyelmét, így mégsem mehet a nappaliba! Ingje sincs jobb állapotban, azzal se tudná takarni magát. *
- Van fent víz?
* Kérdi a szoba úrnőjét, mialatt egy röpke pillantást vet az ajtóra. Még csak az kéne, hogy valaki rájuk nyisson, mikor ilyen állapotban van. *
// Loka //
* Földöntúli hang ébreszti. Még ha kellemes lenne, de nem az, így a kellemes ébredésnek lőttek. Ezt még tetőzi teljes felsőtestének csípő-maró fájdalma. Mellkasából, hasából, még a hátából is sugárzik a tompa fájdalom. Vágások és csókok emlékképei derengenek fel a szürke fejében, miközben a lehető legkevesebb mozgással próbál végignézni magán.
~ Mi a rosseb? ~
A mocorgásra az ablaknál álló Gorthwenék lánya is felfigyelhet, akárhogy is, Zaras megpróbál mögé osonni, és hátulról átkarolni a derekát. *
- Mi történik?
* Bök az égre, ahol éppen spagetti asszonyság tart szentbeszédet. Még egy rövid ideig.
Testét vörösítő kisebb-nagyobb (többnyire nagyobb) vágásokra lassan ideje felhívni a lány figyelmét, így mégsem mehet a nappaliba! Ingje sincs jobb állapotban, azzal se tudná takarni magát. *
- Van fent víz?
* Kérdi a szoba úrnőjét, mialatt egy röpke pillantást vet az ajtóra. Még csak az kéne, hogy valaki rájuk nyisson, mikor ilyen állapotban van. *
1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-01 22:31:08
Üzenet elküldve: 2016-10-01 22:31:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
*Mivel minden sikerül, Eireninek semmi más dolga nincs, csak csukott szemmel, bal kezében a füzetet tartva diktálja a pennának, amit a szemei előtt lát és füleivel hall a helyszín emlékeiből. Szükség van erre, hisz ha egyszer is kinyitja a szemét, a varázslat megszakad és mindent elfelejt. Addig kell hát diktálnia és kommentálnia, míg minden "aktuális".
Nem tart olyan sokáig, a fáradhatatlan írnok varázslat időtartamába még bőven belefér az az igényelt időmennyiség, melyet az egész művelet megkövetel.
Lévén, hogy csak az kerül papírra, ami elhangzik a valóságban, Eireni szavai láthatóak majd a füzetben:*
-Az ég kifejezetten borús, sötétség lepi el a vidékeket. Rövid készültség, suttogó hangok és parancsoló dörgések után egy arc rajzolódik ki aránytalanul nagy méretben. Valahol Arthenior városa fölött helyezkedhet el. Lebeg. Küllemre megtéveszthetetlenül a sápadt holtak közé sorolható. Bőrének víztartalma igen vitatható, hajának mibenléte teljesen ismeretlen; ép szőrnek aligha mondható már. A hatalmas arc megszólal, s a következőket állítja és jelenti ki daccal, olykor haraggal hangjában:
"Szervusztok, halandók! Na, nyilván mind kitalálhattátok ki vagyok. Sa'argathot személyesen. Tudjátok, a holtak úrnője, miegymás. Szóval csak gondoltam szólok, hogy ezennel végetek. Igazából mondanék ilyet, hogy jól jegyezzétek meg, hogy többet ne idézzetek nagy hatalmú démonokat, ha jót akartok magatoknak, de már nincs értelme. Elkéstetek, nem lesz legközelebb. Kellemetlen, ugye? Nos mint hadvezér, azért hadd mondjak el valamit! Gyatra, egyszerűen gyatra az, ahogyan védekeztetek, még élvezet sem volt. Csak becsuktátok a szemeteket, mintha itt sem lennénk. Na de erre nem számítottatok, mi? Hadd világosítsalak fel benneteket kedveskéim. Nem, nem a rémálmotok egyik alakja vagyok, aki eltűnik, ha nem gondoltok rá. Nem."
Szünet.
Hangjára valamiképp belezendül az ég. Nem vitatható, erejét fitogtatni nem rest. Ahogyan az sem, hogy hatalma valódi, nem csak képzelt. Az égen látható arc nem csupán illúzió.
Folytatás.
"De sajnos elbuktatok, itt a vége. Pedig azt hittem legalább egy világot nehéz lesz elpusztítani. De elpusztítjátok ti magatokat, nem is volt igazán munkám. Ó, igen, el sem meséltem még, hogy miért vagyok itt. Romlás, pusztítás, halál, ezek ilyen klisé dolgok. Azért vagyok itt, hogy megnyissam a kaput. Hogy hova?"
Szünet.
Ekkor ismét, többedjére felkacag mérhetetlen daccal. Ez úttal azonban hangjának ereje a távolabbi területeken is érezhető. Puszta nevetésével villámokat szór. Kétség kívül van tehát igazság szavaiban.
Folytatás.
"Nem hova, hanem honnan. Tudjátok: a mestert szeretném meghívni, hogy az általam leigázott népen uralkodhasson, ehhez pedig nem kell mást tennem, mint kinyitni. Izé, kivágni. Na jó, legyen mindkettő. A derengő fát, melyet védtelenül hagytatok. Csak annak a vén bolond Amosnak a talpnyalói villámoltak itt, de be kell valljam nem jelentettek komolyabb fenyegetést. Pedig reménykedtem, hogy legalább ő kitalál valamit, ha már annyi jó dolgot kitalált életében. Nos, akkor most egy perc türelmet kérnék!"
Szünet.
Helyzetemből: Synmira, nem látható pontosan, hogy mi történt a helyszínen. Csak egy hatalmas fénysugárnak lehetek szemtanúja, mely az égbe tör. Vagy az égből áramlik le. Pontos információval semmilyen érzékszervem nem képes szolgálni. Rejtély, hogy ki lehet a nagy arcalak által emlegetett mester, de szavaiból ítélve fél tőle, tiszteli. Ebből következtetve az emlegetett személy sokkal magasabb rangon állhat a maga kasztrendszerében. Percekkel később tér csak vissza teljes képében, hogy folytassa mondandóját.
Folytatás.
"Esküszöm, ha nem világokat igáznék le favágó lennék. Olyan jó nézni, ahogy kihuny a fénye. Még próbál ám pislákolni."
Szünet.
Számomra ismeretlen nyelven szól egy vagy tán két mondatot. Egyet bizonyosnak vélek: valaki máshoz szólt, nem halandónak. További szavai érdemtelenek és mivel helyzetemből nem láthatom az eseményeket, értelmét is veszítik. Ám a hitelesség kedvéért lejegyzendők. Talán jelentenek valamit.
Folytatás.
"Ó, bocsánat, ti még nem értitek. Mondtam nekik, hogy etessék meg a férgekkel. Jön már, érzem. Szóval, mindannyian tegyétek azt a zsibongó fejeteket a földre, vagy egy pallos alá, és ne keljetek fel addig, amíg nem szólok! Hé, te ott, te máguska ott északon! Nem! Hóhér, csapjatok már a kezére! Holdkóros állat. A szentély romjai alól akar előkotorni valami misztikus eszközt, hallottatok már ilyet? Itt van!"
Szünet.
Utolsó mondata nem függ már össze a korábbiakkal. Ekkor mimikája megváltozik, hangja alábbhagy, hozzáállása más módokat vesz fel. Valószínűleg az általa említett mester megjelenése okozhatja. De ez csak feltételezés. Annyi ugyancsak biztosra vehető, hogy a felbukkanó személy, kinek testét nem látni, félelmet gerjeszt a magát Sa'argatothnak nevező arcalakban. Ismét más nyelven szól, mit nem érthetek. Majd egy másik hang szól vélhetőleg ugyanezen a nyelven. Hatalmas csönd száll ezután a vidékekre, csak a sötétséget látni, olykor fények villannak fel a távoli viharban. Sokkal később az újonnan feltűnő hang szólal csak meg. Kijelenti, hogy Sa'arhatothnak vége. Valószínűleg végső halálára gondol, de ebben nem lehetek biztos.
Folytatás.
"Sa'argathot túl sokat beszélt. Nem létezik többé. Sa'Tereth vagyok."
Vége.
A magát Sa'Terethnek nevező hang csak ennyit mond, innentől a jelen látható és hallható, hol egyelőre csönd és nyugalomnak nem mondható feszengés uralkodik.
Helyszíni emlékek vége.
*Nagyot sóhajt. Ennyit soha nem beszélt még életében. Persze ezek a szavak nem mind az övéi voltak. Amiért tulajdonképpen hálát is ad. Mert megismételni nem akarja őket. Így is förtelemmel gondol arra, hogy egyáltalán megismételte Sa'argatoth szavait.
Szemeit kinyitja, az emléknek vége is van. Ezzel megszakítja a rövidtávú emlékezet varázslatát, de nem oszlatja még el a fáradhatatlan írnok igéjét. Ha esetleg valami még feltűnne a maradék húsz percben, azt hadd jegyezze le a penna. Vagy ő írja körbe, ha az adott dolog nem kelt hangokat. Addig is pihenteti hangszálait, hátával nekidől a falnak és vár.
Csak nézi a kezében levő füzet fölött lebegő penna tétlenkedését. És vár.*
Nem tart olyan sokáig, a fáradhatatlan írnok varázslat időtartamába még bőven belefér az az igényelt időmennyiség, melyet az egész művelet megkövetel.
Lévén, hogy csak az kerül papírra, ami elhangzik a valóságban, Eireni szavai láthatóak majd a füzetben:*
-Az ég kifejezetten borús, sötétség lepi el a vidékeket. Rövid készültség, suttogó hangok és parancsoló dörgések után egy arc rajzolódik ki aránytalanul nagy méretben. Valahol Arthenior városa fölött helyezkedhet el. Lebeg. Küllemre megtéveszthetetlenül a sápadt holtak közé sorolható. Bőrének víztartalma igen vitatható, hajának mibenléte teljesen ismeretlen; ép szőrnek aligha mondható már. A hatalmas arc megszólal, s a következőket állítja és jelenti ki daccal, olykor haraggal hangjában:
"Szervusztok, halandók! Na, nyilván mind kitalálhattátok ki vagyok. Sa'argathot személyesen. Tudjátok, a holtak úrnője, miegymás. Szóval csak gondoltam szólok, hogy ezennel végetek. Igazából mondanék ilyet, hogy jól jegyezzétek meg, hogy többet ne idézzetek nagy hatalmú démonokat, ha jót akartok magatoknak, de már nincs értelme. Elkéstetek, nem lesz legközelebb. Kellemetlen, ugye? Nos mint hadvezér, azért hadd mondjak el valamit! Gyatra, egyszerűen gyatra az, ahogyan védekeztetek, még élvezet sem volt. Csak becsuktátok a szemeteket, mintha itt sem lennénk. Na de erre nem számítottatok, mi? Hadd világosítsalak fel benneteket kedveskéim. Nem, nem a rémálmotok egyik alakja vagyok, aki eltűnik, ha nem gondoltok rá. Nem."
Szünet.
Hangjára valamiképp belezendül az ég. Nem vitatható, erejét fitogtatni nem rest. Ahogyan az sem, hogy hatalma valódi, nem csak képzelt. Az égen látható arc nem csupán illúzió.
Folytatás.
"De sajnos elbuktatok, itt a vége. Pedig azt hittem legalább egy világot nehéz lesz elpusztítani. De elpusztítjátok ti magatokat, nem is volt igazán munkám. Ó, igen, el sem meséltem még, hogy miért vagyok itt. Romlás, pusztítás, halál, ezek ilyen klisé dolgok. Azért vagyok itt, hogy megnyissam a kaput. Hogy hova?"
Szünet.
Ekkor ismét, többedjére felkacag mérhetetlen daccal. Ez úttal azonban hangjának ereje a távolabbi területeken is érezhető. Puszta nevetésével villámokat szór. Kétség kívül van tehát igazság szavaiban.
Folytatás.
"Nem hova, hanem honnan. Tudjátok: a mestert szeretném meghívni, hogy az általam leigázott népen uralkodhasson, ehhez pedig nem kell mást tennem, mint kinyitni. Izé, kivágni. Na jó, legyen mindkettő. A derengő fát, melyet védtelenül hagytatok. Csak annak a vén bolond Amosnak a talpnyalói villámoltak itt, de be kell valljam nem jelentettek komolyabb fenyegetést. Pedig reménykedtem, hogy legalább ő kitalál valamit, ha már annyi jó dolgot kitalált életében. Nos, akkor most egy perc türelmet kérnék!"
Szünet.
Helyzetemből: Synmira, nem látható pontosan, hogy mi történt a helyszínen. Csak egy hatalmas fénysugárnak lehetek szemtanúja, mely az égbe tör. Vagy az égből áramlik le. Pontos információval semmilyen érzékszervem nem képes szolgálni. Rejtély, hogy ki lehet a nagy arcalak által emlegetett mester, de szavaiból ítélve fél tőle, tiszteli. Ebből következtetve az emlegetett személy sokkal magasabb rangon állhat a maga kasztrendszerében. Percekkel később tér csak vissza teljes képében, hogy folytassa mondandóját.
Folytatás.
"Esküszöm, ha nem világokat igáznék le favágó lennék. Olyan jó nézni, ahogy kihuny a fénye. Még próbál ám pislákolni."
Szünet.
Számomra ismeretlen nyelven szól egy vagy tán két mondatot. Egyet bizonyosnak vélek: valaki máshoz szólt, nem halandónak. További szavai érdemtelenek és mivel helyzetemből nem láthatom az eseményeket, értelmét is veszítik. Ám a hitelesség kedvéért lejegyzendők. Talán jelentenek valamit.
Folytatás.
"Ó, bocsánat, ti még nem értitek. Mondtam nekik, hogy etessék meg a férgekkel. Jön már, érzem. Szóval, mindannyian tegyétek azt a zsibongó fejeteket a földre, vagy egy pallos alá, és ne keljetek fel addig, amíg nem szólok! Hé, te ott, te máguska ott északon! Nem! Hóhér, csapjatok már a kezére! Holdkóros állat. A szentély romjai alól akar előkotorni valami misztikus eszközt, hallottatok már ilyet? Itt van!"
Szünet.
Utolsó mondata nem függ már össze a korábbiakkal. Ekkor mimikája megváltozik, hangja alábbhagy, hozzáállása más módokat vesz fel. Valószínűleg az általa említett mester megjelenése okozhatja. De ez csak feltételezés. Annyi ugyancsak biztosra vehető, hogy a felbukkanó személy, kinek testét nem látni, félelmet gerjeszt a magát Sa'argatothnak nevező arcalakban. Ismét más nyelven szól, mit nem érthetek. Majd egy másik hang szól vélhetőleg ugyanezen a nyelven. Hatalmas csönd száll ezután a vidékekre, csak a sötétséget látni, olykor fények villannak fel a távoli viharban. Sokkal később az újonnan feltűnő hang szólal csak meg. Kijelenti, hogy Sa'arhatothnak vége. Valószínűleg végső halálára gondol, de ebben nem lehetek biztos.
Folytatás.
"Sa'argathot túl sokat beszélt. Nem létezik többé. Sa'Tereth vagyok."
Vége.
A magát Sa'Terethnek nevező hang csak ennyit mond, innentől a jelen látható és hallható, hol egyelőre csönd és nyugalomnak nem mondható feszengés uralkodik.
Helyszíni emlékek vége.
*Nagyot sóhajt. Ennyit soha nem beszélt még életében. Persze ezek a szavak nem mind az övéi voltak. Amiért tulajdonképpen hálát is ad. Mert megismételni nem akarja őket. Így is förtelemmel gondol arra, hogy egyáltalán megismételte Sa'argatoth szavait.
Szemeit kinyitja, az emléknek vége is van. Ezzel megszakítja a rövidtávú emlékezet varázslatát, de nem oszlatja még el a fáradhatatlan írnok igéjét. Ha esetleg valami még feltűnne a maradék húsz percben, azt hadd jegyezze le a penna. Vagy ő írja körbe, ha az adott dolog nem kelt hangokat. Addig is pihenteti hangszálait, hátával nekidől a falnak és vár.
Csak nézi a kezében levő füzet fölött lebegő penna tétlenkedését. És vár.*
1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-01 21:42:05
Üzenet elküldve: 2016-10-01 21:42:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli őrség, a gyűlés után //
// Zaras //
*A szürke szemek mindent elárulnak. A fiú az övé, ennek így kellett lennie. A zakkant Zygendar talán a génjeinek, talán a nő hatásának köszönheti mindezt. Egy biztos; Loka eléri amit akar.
Egyik kezében a tőrrel, míg másikban az elfével indul az emeletre.*
// Napváltás - Sa'argathot Diadala //
// Zaras //
*Nem túl korán, nem is túl későn van, ahogyan a zöldek lassan nyílva csodálkoznak rá a világra. Loka úrinő, nem foglalkozik olyasmivel, mint az idő. Vagy az időben ébredés.
Oldalra pillant. ~A rohadt életbe… Már megint. Össze kell szedned magad, Gorthwen!~
A szürke szépfiú hacsak nem kelt korábban, pihegve szendereg mellette. Vöröslő foltok a lepedőn. A lány az arca elé emeli kezét. Kecses, vékony ujjain rászáradt vér nyomai. Nem a sajátja, ezt tudja jól.
Egy hang, egy igen erős és erélyes hang felszólal az elf lányban. ~Fojtsd meg! Ez a tökéletes pillanat. Csupán egy kis szorítás, nem kell több...~ Nem, még a párnára sincs szükség hozzá. Látni akarja, ahogyan az elf küszködik a levegőért, ahogyan azok a szürke szín szemek kidüllednek a kíntól. Nem úgy, ahogyan előző este, hanem a biztos halál gondolatától. Loka puszta kézzel szorítja ki a szuszt abból a csinos kis nyakacskából. Vége a színjátéknak.
Émelyegve kel fel a lány. Emlékeiben csókok íze sejlik fel, attól lenne rosszul?
Lassan az ablakhoz vánszorog, testét csupán a lenge blúz fedi.
~Különösen sötét van ma.~ Gondolkodik el ahogy kipillant, s feltűnik neki az égbolt furcsasága.
Meglepettség. Enyhe meglepettség lesz csupán úrrá rajta a fenyegetőzés hallatán.
~Jöjj hát, némber, ha annyira akarsz! Kapj el.~ Dacosan tekint az égre. A holtak diadalával végre vége szakadhat a csúszómászók uralmának. Lanawin végével egy új kor köszönthet be. Hogy Loka itt lesz-e, hogy lássa? Az nem fontos.
Egyidejűleg makacsság is ébred az elfben. ~Ne gondoljátok, hogy hagyjuk magunkat.~*
// Zaras //
*A szürke szemek mindent elárulnak. A fiú az övé, ennek így kellett lennie. A zakkant Zygendar talán a génjeinek, talán a nő hatásának köszönheti mindezt. Egy biztos; Loka eléri amit akar.
Egyik kezében a tőrrel, míg másikban az elfével indul az emeletre.*
// Napváltás - Sa'argathot Diadala //
// Zaras //
*Nem túl korán, nem is túl későn van, ahogyan a zöldek lassan nyílva csodálkoznak rá a világra. Loka úrinő, nem foglalkozik olyasmivel, mint az idő. Vagy az időben ébredés.
Oldalra pillant. ~A rohadt életbe… Már megint. Össze kell szedned magad, Gorthwen!~
A szürke szépfiú hacsak nem kelt korábban, pihegve szendereg mellette. Vöröslő foltok a lepedőn. A lány az arca elé emeli kezét. Kecses, vékony ujjain rászáradt vér nyomai. Nem a sajátja, ezt tudja jól.
Egy hang, egy igen erős és erélyes hang felszólal az elf lányban. ~Fojtsd meg! Ez a tökéletes pillanat. Csupán egy kis szorítás, nem kell több...~ Nem, még a párnára sincs szükség hozzá. Látni akarja, ahogyan az elf küszködik a levegőért, ahogyan azok a szürke szín szemek kidüllednek a kíntól. Nem úgy, ahogyan előző este, hanem a biztos halál gondolatától. Loka puszta kézzel szorítja ki a szuszt abból a csinos kis nyakacskából. Vége a színjátéknak.
Émelyegve kel fel a lány. Emlékeiben csókok íze sejlik fel, attól lenne rosszul?
Lassan az ablakhoz vánszorog, testét csupán a lenge blúz fedi.
~Különösen sötét van ma.~ Gondolkodik el ahogy kipillant, s feltűnik neki az égbolt furcsasága.
Meglepettség. Enyhe meglepettség lesz csupán úrrá rajta a fenyegetőzés hallatán.
~Jöjj hát, némber, ha annyira akarsz! Kapj el.~ Dacosan tekint az égre. A holtak diadalával végre vége szakadhat a csúszómászók uralmának. Lanawin végével egy új kor köszönthet be. Hogy Loka itt lesz-e, hogy lássa? Az nem fontos.
Egyidejűleg makacsság is ébred az elfben. ~Ne gondoljátok, hogy hagyjuk magunkat.~*
1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-01 18:40:13
Üzenet elküldve: 2016-10-01 18:40:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli őrség, a gyűlés után //
// Loka //
* Akkor meg már minél előbb, annál jobb, szóval hadd forrjon az agyvize.
Rövid életű vigyora mosollyá változik, mikor Loka visszahajol, távolságot teremtve kettejük közt. Melyet ár pillanattal később áthidal.
Blöff? Vagy valóban azt akarja? Ki tudja? Még maga Zaras sem biztos abban, mit akar a nőtől.
A tőrön megcsillanó hold fénye egyértelművé teszi a lány éjszakai sétájának okát, amiért őt felébresztette. Legalábbis mást nem tud elképzelni.
~ Szóval ezért jöttél le, mi? ~
Biztos meglepő lehet ellenállás nélkül megkapnia, sőt tárt karokkal várja. Valami különös vágy ébredt benne már az első alkalommal, amelyet nem igazán érthetnek meg mások.
A két szó, melyek elhagyják a sötétségbe burkolódzó ajkakat, felborzolják minden idegszálát, karja libabőrös lesz, a hátán is végigfut a hideg. Ez kell neki, ezt akarja.
Nem is kell kétszer mondani, lassan feltápászkodik, s segítő kezet nyújt a lánynak.
Hogy hol és mikor romlott el az épeszű Zaras, az egy nagyon jó kérdés. Lehet, hogy a nemesi vér teszi, előbb-utóbb megkattannak. Mint Loka. Ő is nemes, és nem százas, ahogyan Zaras sem. Talán a családjuk génállománya volt régen frissítve? Nem elképzelhetetlen, mert hát melyik korábbi Zygendar akarta bepiszkítani mással a tökéletes géneket? Csak hát egy idő után azok is beporosodnak. Gorthwenéknél is ez kellett történjen, különben Loka nem lenne ilyen zakkant. *
// Loka //
* Akkor meg már minél előbb, annál jobb, szóval hadd forrjon az agyvize.
Rövid életű vigyora mosollyá változik, mikor Loka visszahajol, távolságot teremtve kettejük közt. Melyet ár pillanattal később áthidal.
Blöff? Vagy valóban azt akarja? Ki tudja? Még maga Zaras sem biztos abban, mit akar a nőtől.
A tőrön megcsillanó hold fénye egyértelművé teszi a lány éjszakai sétájának okát, amiért őt felébresztette. Legalábbis mást nem tud elképzelni.
~ Szóval ezért jöttél le, mi? ~
Biztos meglepő lehet ellenállás nélkül megkapnia, sőt tárt karokkal várja. Valami különös vágy ébredt benne már az első alkalommal, amelyet nem igazán érthetnek meg mások.
A két szó, melyek elhagyják a sötétségbe burkolódzó ajkakat, felborzolják minden idegszálát, karja libabőrös lesz, a hátán is végigfut a hideg. Ez kell neki, ezt akarja.
Nem is kell kétszer mondani, lassan feltápászkodik, s segítő kezet nyújt a lánynak.
Hogy hol és mikor romlott el az épeszű Zaras, az egy nagyon jó kérdés. Lehet, hogy a nemesi vér teszi, előbb-utóbb megkattannak. Mint Loka. Ő is nemes, és nem százas, ahogyan Zaras sem. Talán a családjuk génállománya volt régen frissítve? Nem elképzelhetetlen, mert hát melyik korábbi Zygendar akarta bepiszkítani mással a tökéletes géneket? Csak hát egy idő után azok is beporosodnak. Gorthwenéknél is ez kellett történjen, különben Loka nem lenne ilyen zakkant. *
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-01 17:47:57
Üzenet elküldve: 2016-10-01 17:47:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli őrség, a gyűlés után //
// Zaras //
*Nem hogy nem tetszik neki, egyenesen felforr tőle az agya. Pedig jobb volna nem hergelnie a lányt, a végén még csúnyán pórul jár.
Bár ami az igazat illeti így is úgy is ez lesz a vége.
Loka szintén előrehajol kissé, halkan, szemtelen szemrebbenéssel mondja;*
- Jobb, ha szót fogadsz apucinak.
*Ez a véleménye az ilyesfajta igazságokról. Mert igaz, nem vitás. Csupán a nők tudják mire képesek ők maguk, a férfiak el sem tudják képzelni a borzalmakat melyeket a gyengébbik nem nekik szán.
Visszadől hátra, de a másik van oly arcátlan, hogy utána nyúl. A félsötétben Loka értetlenül követi figyelemmel hová vonják a kezét. Ujjai begörbülnek és a férfi ruhájába marnak, zöldjei nem szakadnak el a másik tekintetétől.
~Mégis mi ez? Blöfföl? Azt akarja, hogy kínozzam meg? Át akar verni? Aztán rögtön rohanni Worenthhez?~
A megannyi kérdés mely elméjében gyúlik csak fokozza az éledezni látszó várszomjat. Ha Zaras valóban tőrbe akarja csalni jobb ha vigyáz. A legnagyobb kérdés azonban az, képes-e visszafogni magát.
Felhúzott térdét lehajtja, majd szabad kezével a derekához nyúl. Onnan lassan egy tőrt vesz elő. A hatalmas ablakokon beszüremlő holdfény elég jól megvilágítja, Zaras régi barátként üdvözölheti a fegyvert. A nőben feléled a kíváncsiság vajon a másik mit szól a nyílt kártyákhoz.
A kést kettejük közé teszi, mintha természetes volna, mindennapos hogy ott van. Majd a legártatlanabb mázos hanglejtéssel búg a sötétbe.*
- Gyere fel.
*Mégsem lyukasztatja ki a Zygendar fiút idelent, csúnya mocskot hagyna maga után.*
// Zaras //
*Nem hogy nem tetszik neki, egyenesen felforr tőle az agya. Pedig jobb volna nem hergelnie a lányt, a végén még csúnyán pórul jár.
Bár ami az igazat illeti így is úgy is ez lesz a vége.
Loka szintén előrehajol kissé, halkan, szemtelen szemrebbenéssel mondja;*
- Jobb, ha szót fogadsz apucinak.
*Ez a véleménye az ilyesfajta igazságokról. Mert igaz, nem vitás. Csupán a nők tudják mire képesek ők maguk, a férfiak el sem tudják képzelni a borzalmakat melyeket a gyengébbik nem nekik szán.
Visszadől hátra, de a másik van oly arcátlan, hogy utána nyúl. A félsötétben Loka értetlenül követi figyelemmel hová vonják a kezét. Ujjai begörbülnek és a férfi ruhájába marnak, zöldjei nem szakadnak el a másik tekintetétől.
~Mégis mi ez? Blöfföl? Azt akarja, hogy kínozzam meg? Át akar verni? Aztán rögtön rohanni Worenthhez?~
A megannyi kérdés mely elméjében gyúlik csak fokozza az éledezni látszó várszomjat. Ha Zaras valóban tőrbe akarja csalni jobb ha vigyáz. A legnagyobb kérdés azonban az, képes-e visszafogni magát.
Felhúzott térdét lehajtja, majd szabad kezével a derekához nyúl. Onnan lassan egy tőrt vesz elő. A hatalmas ablakokon beszüremlő holdfény elég jól megvilágítja, Zaras régi barátként üdvözölheti a fegyvert. A nőben feléled a kíváncsiság vajon a másik mit szól a nyílt kártyákhoz.
A kést kettejük közé teszi, mintha természetes volna, mindennapos hogy ott van. Majd a legártatlanabb mázos hanglejtéssel búg a sötétbe.*
- Gyere fel.
*Mégsem lyukasztatja ki a Zygendar fiút idelent, csúnya mocskot hagyna maga után.*
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-10-01 15:08:03
Üzenet elküldve: 2016-10-01 15:08:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
- Huh! *Lepődik meg, ahogy lehajol, hogy megvizsgálja a gnóm nagyítólencséit. Látott már ilyen készséget, de ilyen erősre csiszoltat még nem. Valóban bámulatos, hogy milyen részletgazdagon fel tudja nagyítani a legapróbb részleteket is, és Grem megjegyzését, miszerint arra való, hogy belelásson a szívébe, viccnek venné, ha a nagyítók apró termetű gazdája nem folytatná a mondatot.
~Miféle tetem?~
Enyhe gyanakvással néz Gremre, mintha nem tudná eldönteni, hogy tréfát űznek-e vele?*
- Tetem? Mivel foglalkozol te tulajdonképpen?
*Nem számonkérő a hangja, inkább jókedvű és érdeklődő, de valahol aggódik, hogy olyan választ fog kapni, amire legkevésbé sem lett volna kíváncsi. Első tippje az lett volna, hogy a gnóm olyan mechanikus szerkezetek fabrikálásával foglalkozik, melyek bonyolultságukban, működésük összetettségében szinte mágikus ketyeréknek látszanak. Ebből a rövid töprengésből szakítja ki Worenth kérdése.*
- Nos, *Miután a mester felé fordult, rövid gondolkodás után válaszol. Igazán nincs szüksége rá, hogy készleteiről papirosra készítsen listát, sajnos annyira nem bőséges a választék.* nem túl jól. Kevesebb alapanyagot tudtam hozni, mint szerettem volna, úgyhogy most van azúrkék, sötétlila és sötétkék italból egy-egy darab, és sötétzöldből kettő. Nem sok, de talán elég lesz az artheniori útra.
*Sandít a kijelölt hírvivők felé. Egy dolog, hogy a fattyú nem nyerte el a rokonszenvét, és egy másik, hogy gondolkodás nélkül, jó szívvel fogja kezébe nyomni a bájitalos üvegcséket, ha Worenth ezt kéri.*
- Huh! *Lepődik meg, ahogy lehajol, hogy megvizsgálja a gnóm nagyítólencséit. Látott már ilyen készséget, de ilyen erősre csiszoltat még nem. Valóban bámulatos, hogy milyen részletgazdagon fel tudja nagyítani a legapróbb részleteket is, és Grem megjegyzését, miszerint arra való, hogy belelásson a szívébe, viccnek venné, ha a nagyítók apró termetű gazdája nem folytatná a mondatot.
~Miféle tetem?~
Enyhe gyanakvással néz Gremre, mintha nem tudná eldönteni, hogy tréfát űznek-e vele?*
- Tetem? Mivel foglalkozol te tulajdonképpen?
*Nem számonkérő a hangja, inkább jókedvű és érdeklődő, de valahol aggódik, hogy olyan választ fog kapni, amire legkevésbé sem lett volna kíváncsi. Első tippje az lett volna, hogy a gnóm olyan mechanikus szerkezetek fabrikálásával foglalkozik, melyek bonyolultságukban, működésük összetettségében szinte mágikus ketyeréknek látszanak. Ebből a rövid töprengésből szakítja ki Worenth kérdése.*
- Nos, *Miután a mester felé fordult, rövid gondolkodás után válaszol. Igazán nincs szüksége rá, hogy készleteiről papirosra készítsen listát, sajnos annyira nem bőséges a választék.* nem túl jól. Kevesebb alapanyagot tudtam hozni, mint szerettem volna, úgyhogy most van azúrkék, sötétlila és sötétkék italból egy-egy darab, és sötétzöldből kettő. Nem sok, de talán elég lesz az artheniori útra.
*Sandít a kijelölt hírvivők felé. Egy dolog, hogy a fattyú nem nyerte el a rokonszenvét, és egy másik, hogy gondolkodás nélkül, jó szívvel fogja kezébe nyomni a bájitalos üvegcséket, ha Worenth ezt kéri.*
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-30 23:26:02
Üzenet elküldve: 2016-09-30 23:26:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli őrség, a gyűlés után //
// Loka //
* Hogy miért? Hát... Ő sem akar vénember lenni, de a haláláról megálmodott képe különbözik attól, amit a lány szán neki. Sokkal hősiesebb véget érdemel. Majd.
Csak sikerül lelökni magáról Lokát, öröm tölti el, amint a zöldekbe meredve észreveszi a düh szikráit.
~ Nem tetszik, ha nem vagy nyeregbe, mi? ~
Szépen lassan ő is kezdi kiismerni a másikat, ami egy jó, és előnyös dolog, az ő helyzetén azonban mit sem segít. Főleg, hogy Zarasnak ez megfelel.
Az első kérdésre nem felel, csak nézi a lányt, a másodikra már felnevet. *
- Az öregem mindig azt mondta, hogy sosem szabad megbízni a nőkben.
* Suttogja közelebb hajolva hozzá. Ezzel a kijelentéssel nem is bosszantani próbálja, valóban kíváncsi, mit gondol róla a másik. *
- Tehát mit tehetek kegyedért?
* Teszi fel a kérdést ismét, szürkéi felcsillanni látszanak, de lehet, hogy csak a hold sugarai járnak csalóka táncot a szemeken.
Lassan Loka pihenő kezéért nyúl, és ha hagyja, akkor lassan a mellkasához emeli, oda, ahol először érte a penge egy emelettel feljebb. Milyen különös érzés járja át... mintha vágyna rá, de egyáltalán nem élvezné. Akarja, de nem is. Furcsa, mint megannyi dolog. *
// Loka //
* Hogy miért? Hát... Ő sem akar vénember lenni, de a haláláról megálmodott képe különbözik attól, amit a lány szán neki. Sokkal hősiesebb véget érdemel. Majd.
Csak sikerül lelökni magáról Lokát, öröm tölti el, amint a zöldekbe meredve észreveszi a düh szikráit.
~ Nem tetszik, ha nem vagy nyeregbe, mi? ~
Szépen lassan ő is kezdi kiismerni a másikat, ami egy jó, és előnyös dolog, az ő helyzetén azonban mit sem segít. Főleg, hogy Zarasnak ez megfelel.
Az első kérdésre nem felel, csak nézi a lányt, a másodikra már felnevet. *
- Az öregem mindig azt mondta, hogy sosem szabad megbízni a nőkben.
* Suttogja közelebb hajolva hozzá. Ezzel a kijelentéssel nem is bosszantani próbálja, valóban kíváncsi, mit gondol róla a másik. *
- Tehát mit tehetek kegyedért?
* Teszi fel a kérdést ismét, szürkéi felcsillanni látszanak, de lehet, hogy csak a hold sugarai járnak csalóka táncot a szemeken.
Lassan Loka pihenő kezéért nyúl, és ha hagyja, akkor lassan a mellkasához emeli, oda, ahol először érte a penge egy emelettel feljebb. Milyen különös érzés járja át... mintha vágyna rá, de egyáltalán nem élvezné. Akarja, de nem is. Furcsa, mint megannyi dolog. *
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-30 22:44:32
Üzenet elküldve: 2016-09-30 22:44:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
*A penna életre kel, ahogyan az írnoki varázslatot sikeresen alkalmazza. Felbuzdulva sikerén lehunyja szemeit, elmondja a varázsigét, mellyel a kombináció következő elemét kísérli megidézni: a rövidtávú emlékezetet. Ennek és az imént sikeresen kijátszott mágiának a közös használatával csukott szemmel is képes puszta beszéddel írnia. Furcsán hangzik, ezt még ő is tudja. De elviekben működik, s gyakorlati akadályt sem igazán lát a dologban. Így ha minden tervei szerint megy, akkor nem kevesebb, mint fél óra alatt minden papírra vetül, amit Sa'argatoth az elmúlt órában mondott. Mindezek mellé Eireni maga is kommentálni fogja a helyzetet, mint amolyan narrátor.
Egy szó mint száz: kijátssza végre az általa ismert ágak lehetőségeit. Régóta gondolkodott már ennek a közös használatán, de sohasem gondolta, hogy működhet. Íme, most kiderül.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására öt körre visszamenőleg leperegnek előtte az adott helyszín eseményei, melyen tartózkodik, és képes megjegyezni ezeket addig, míg szemét csukva tartja.
Egy szó mint száz: kijátssza végre az általa ismert ágak lehetőségeit. Régóta gondolkodott már ennek a közös használatán, de sohasem gondolta, hogy működhet. Íme, most kiderül.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására öt körre visszamenőleg leperegnek előtte az adott helyszín eseményei, melyen tartózkodik, és képes megjegyezni ezeket addig, míg szemét csukva tartja.
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-30 22:11:51
Üzenet elküldve: 2016-09-30 22:11:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli őrség, a gyűlés után //
// Zaras //
*Még csak az kéne, hogy a Zygendar fiú megöregedjen. Egyelőre legalább a szemnek kellemes, ha a fülnek nem is. Mégis mi haszna volna aszottan és ráncosan?
Azért van egy kevés különbség a fiú edzettsége és a Gorthwen lány erőnléte között, a lökésnek már nem tud ellenállni, kénytelen hátrapottyanni. Dühösen mered a szürkékbe, ő nem holmi homokzsák, hogy ide-oda dobálják. Kicsit arrébb telepszik meg, fél lábát felhúzza. Azonos oldali karját kecsesen térdén nyugtatja, míg másikon támaszkodik. A hirtelen fellépő távolsággal, távolságtartással igyekszik ingerelni a másikat.
~Démonka.~ Ízlelgeti a nevet. ~Démon volnék?~ A Merinán még maga is csodálkozott a feltörő gondolatokon és vágyakon, de hogy démon bújt volna belé, azt erősen kétli. Ez ő, teljes valójában.*
- Mivel szolgálhatsz?
*~A zsigereiddel, te szemtelen játékszer. Tányéron a legféltettebb kardocskáddal, körítésnek pedig a szemeiddel.~
Egy ideig csendben kivár.*
- Nehéz volna elhinni, hogy nem akarok semmit?
*Orrát kissé felhúzva mímeli a sértett szeretőt. Na ná, hogy akar valamit, de sajnos előbb le kell futnia a kötelező köröket, különben az elf nem kapja be a csalit.*
// Zaras //
*Még csak az kéne, hogy a Zygendar fiú megöregedjen. Egyelőre legalább a szemnek kellemes, ha a fülnek nem is. Mégis mi haszna volna aszottan és ráncosan?
Azért van egy kevés különbség a fiú edzettsége és a Gorthwen lány erőnléte között, a lökésnek már nem tud ellenállni, kénytelen hátrapottyanni. Dühösen mered a szürkékbe, ő nem holmi homokzsák, hogy ide-oda dobálják. Kicsit arrébb telepszik meg, fél lábát felhúzza. Azonos oldali karját kecsesen térdén nyugtatja, míg másikon támaszkodik. A hirtelen fellépő távolsággal, távolságtartással igyekszik ingerelni a másikat.
~Démonka.~ Ízlelgeti a nevet. ~Démon volnék?~ A Merinán még maga is csodálkozott a feltörő gondolatokon és vágyakon, de hogy démon bújt volna belé, azt erősen kétli. Ez ő, teljes valójában.*
- Mivel szolgálhatsz?
*~A zsigereiddel, te szemtelen játékszer. Tányéron a legféltettebb kardocskáddal, körítésnek pedig a szemeiddel.~
Egy ideig csendben kivár.*
- Nehéz volna elhinni, hogy nem akarok semmit?
*Orrát kissé felhúzva mímeli a sértett szeretőt. Na ná, hogy akar valamit, de sajnos előbb le kell futnia a kötelező köröket, különben az elf nem kapja be a csalit.*
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-30 19:49:00
Üzenet elküldve: 2016-09-30 19:49:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy tűnik, Sa'Terethnek nincs különösebb mondanivalója. Bár ebben senki sem lehet ennyire biztos, ahogyan Eireni sem ássa el a magot ilyen hamar. Figyelmét még mindig az égnek szenteli, mely csak nem akar kivilágosodni. Jobban szereti a sötétséget, kényelmesen érzi magát benne. Alap esetben. Azonban mivel tudja a dolgok mibenlétét, a hátterét, most korántsem érzi magát jól a közegben. Ha fénynek kell lennie, legyen hát! Ez a fajta sötétség egyáltalán nincs ínyére.
Lévén, különösebb reakciókat nem kap a társaságtól, na meg mindenki el van foglalva, maga is keres valamit, amivel hasznossá teheti magát: tovább figyeli a történéseket. Hátra is lép oda, ahonnan jött, az épület egy eleve árnyékos részére, ahova még a benti fények sem érnek el. Már ha bárkinek eszében volt világosságot gyújtani ebben a helyzetben. Bár nem is lesz rá szüksége...*
~Azt hiszem, mindenki jobban jár, ha észben tartjuk ezt az eseményt. Nem mindennapi, hogy arcok jelennek meg az égen. Főleg nem az, hogy világvégével fenyegetnek.~
*A terve az, hogy mindent lejegyez, ami az imént történt. Szó szerint. Sa'argatoth és Sa'Tereth szavait is. Melyek elhangzottak, s mik tán még elhangozhatnak. Nem igazán zavarhatják meg őt, hacsak nem mennek oda hozzá. A tíz lépéses körzeten bőven kívül esik minden helyszínbéli.
Előhúzza hát füzetét és előveszi írószerszámait is. Szép kacifántosan rárajzolja a bűvölő jelet, melynek hatására a penna ezentúl lejegyez mindent, ami elhangzik mellette. Ez esetben az ő hangján keresztül Sa'argatoth szavait.
Felkészül még következő varázslatára is, mely a fáradhatatlan írnok lesz. Ám mindent csak szép sorjában! Elvégre csukott szemmel nehéz lenne lerajzolni a jelet, nem?*
A varázsló egy írótollal egy jelet rajzol egy pergamenre, melynek hatására az írótoll a következő egy órán keresztül mindent lejegyez, ami a varázsló tíz lépéses környezetében elhangzik, függetlenül attól, hogy azt hallotta-e a mágus.
Lévén, különösebb reakciókat nem kap a társaságtól, na meg mindenki el van foglalva, maga is keres valamit, amivel hasznossá teheti magát: tovább figyeli a történéseket. Hátra is lép oda, ahonnan jött, az épület egy eleve árnyékos részére, ahova még a benti fények sem érnek el. Már ha bárkinek eszében volt világosságot gyújtani ebben a helyzetben. Bár nem is lesz rá szüksége...*
~Azt hiszem, mindenki jobban jár, ha észben tartjuk ezt az eseményt. Nem mindennapi, hogy arcok jelennek meg az égen. Főleg nem az, hogy világvégével fenyegetnek.~
*A terve az, hogy mindent lejegyez, ami az imént történt. Szó szerint. Sa'argatoth és Sa'Tereth szavait is. Melyek elhangzottak, s mik tán még elhangozhatnak. Nem igazán zavarhatják meg őt, hacsak nem mennek oda hozzá. A tíz lépéses körzeten bőven kívül esik minden helyszínbéli.
Előhúzza hát füzetét és előveszi írószerszámait is. Szép kacifántosan rárajzolja a bűvölő jelet, melynek hatására a penna ezentúl lejegyez mindent, ami elhangzik mellette. Ez esetben az ő hangján keresztül Sa'argatoth szavait.
Felkészül még következő varázslatára is, mely a fáradhatatlan írnok lesz. Ám mindent csak szép sorjában! Elvégre csukott szemmel nehéz lenne lerajzolni a jelet, nem?*
A varázsló egy írótollal egy jelet rajzol egy pergamenre, melynek hatására az írótoll a következő egy órán keresztül mindent lejegyez, ami a varázsló tíz lépéses környezetében elhangzik, függetlenül attól, hogy azt hallotta-e a mágus.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519