//Reggel//
*Az, hogy mit teszünk meg vagy mit nem, az nem múlik máson, csakis saját magunkon. Hazudik az, aki mást mond. A tetteinkért mást nem tehetünk felelőssé. Akármilyen kegyetlenül is bánik velünk az élet, az nem lehet mentség a gaztettekre, gerinctelenségre. Mert aki akar, azt nem lehet eltántorítani céljától. Ha tiszta szív és igazságosság, na meg persze tisztesség vezérli, akkor nincs az a külső hatás, ami a felsoroltak sutba dobására kötelezné.
Elfünk végtelenül idealista. Lehet, hogy zsenge kora tehet erről és mondjuk húsz év múlva teljesen karót nyelt figurává válik, akit a rossz akarás vezérel. Ezt előre nem láthatja senki, ez egy olyan fordulat, ami a jövő ködébe burkolózik. Tulajdonképpen minden bizonytalan, az ember csak magában bízhat, hogy megmarad annak ami, vagy az idők múlásával felemésztődik benne minden, ami jó. Ofydde számtalanszor elmélkedett már erről, és most is ezen gondolatok járnak a fejében. Annak ellenére, hogy most társaságban van, méghozzá nem is akármilyen szerzetek között. Nem tanácsos ilyenkor elbambulni csak azért, mert elmélkedős kedvében van.
Hogy mi célból van ő itt? Erre egy szóval nehéz is válaszolni. Ugyanis erre a kérdésre nagyon összetett a válasz. Nagyon sokat számít, hogy ki az illető és miért jön, mert nem lehet akárkinek mágiát tanítani. Sajnos vannak olyanok, akik ezt a hatalmas tudást mások kárára akarnák használni. Egy dologban biztos Ofydde: ő nem ilyen.*
- Az igazat megvallva, a véletlen miatt vagyok csupán itt. Erre tévedtem egy nappal ezelőtt. Tudja, meg akarok ismerkedni a mágia világával, és hatalmas szerencsémre itt mágusokat képeznek. Ugye jól mondom? *Kérdez gyorsan vissza. Most próbál visszaemlékezni a tegnap hallottakra. Eszébe jut az a szőke elf, aki olyan kedves volt.* Az lenne a kérdésem, hogy vállalnák a tanításomat? Csupán egyet ígérhetek…*Csendesedik el egy másodpercre.* Kitartó vagyok.
*Reméli, hogy a rögtönzött előadásával meg tudja győzni a fehér hajú mágust. Fiatal ugyan még, de valamikor el kell kezdeni mágiát tanulni. Lassan ő maga is megőszül, ha tovább vár. Hangosan sóhajt egyet és bízik a kedvező elbírálásban.*