Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-24 14:33:21
Üzenet elküldve: 2016-09-24 14:33:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eireni, Daewe, Ofydde//
*Egy darabig foglakozik a maga dolgaival, de Daniira alapvetően magas szociális igénnyel rendelkező gnóm, így elindul, hogy előkerítsen némi társaságot. Úgy tűnik, hogy Synmirában szinte mindig találni valakit, ha meg mégsem akkor hamarosan változik a helyzet. De az is lehet, hogy csak ő látja így.
Az első útja a konyhába vezet, hátha akad valaki arrafelé, elvégre az éhség nagy úr. De azt is fejben tartja, hogy Krestvir és az ismeretlen fajtárs talán még a közelben lehet, ha ott sem akadna senkire.
Amikor megérkezik Daewe-t, a korábbról futólag ismerős Eirenit találja ott, meg egy ismeretlent.*
-Mindenkinek szép napot! *Mosolyog a társaságra.*
-Jó étvágyat! *Fordul Ofydde felé, amikor meglátja az előtte található ételt.
Nem nagyon akarja az elfet zargatni, amíg eszik, így inkább Eireni felé fordul.*
-Vendégünk van, az úr régebbi tagja a Szövetségnek, vagy új érkező?
*Amint kap valamilyen választ az alkimistához fordul.*
-Jutottál valamire mindazzal, amit Artheniorban vettünk? *Nem tudja, hogy miről volt szó mielőtt megérkezett, de a maga módján igyekszik becsatlakozni a társalgásba. Abba nem igazán lát bele, hogy az elf lány kellemetlenül érzi magát, vagy érezte egy pillanattal azelőtt. Ha tudná, akkor inkább békén hagyná a gondolataival.*
*Egy darabig foglakozik a maga dolgaival, de Daniira alapvetően magas szociális igénnyel rendelkező gnóm, így elindul, hogy előkerítsen némi társaságot. Úgy tűnik, hogy Synmirában szinte mindig találni valakit, ha meg mégsem akkor hamarosan változik a helyzet. De az is lehet, hogy csak ő látja így.
Az első útja a konyhába vezet, hátha akad valaki arrafelé, elvégre az éhség nagy úr. De azt is fejben tartja, hogy Krestvir és az ismeretlen fajtárs talán még a közelben lehet, ha ott sem akadna senkire.
Amikor megérkezik Daewe-t, a korábbról futólag ismerős Eirenit találja ott, meg egy ismeretlent.*
-Mindenkinek szép napot! *Mosolyog a társaságra.*
-Jó étvágyat! *Fordul Ofydde felé, amikor meglátja az előtte található ételt.
Nem nagyon akarja az elfet zargatni, amíg eszik, így inkább Eireni felé fordul.*
-Vendégünk van, az úr régebbi tagja a Szövetségnek, vagy új érkező?
*Amint kap valamilyen választ az alkimistához fordul.*
-Jutottál valamire mindazzal, amit Artheniorban vettünk? *Nem tudja, hogy miről volt szó mielőtt megérkezett, de a maga módján igyekszik becsatlakozni a társalgásba. Abba nem igazán lát bele, hogy az elf lány kellemetlenül érzi magát, vagy érezte egy pillanattal azelőtt. Ha tudná, akkor inkább békén hagyná a gondolataival.*
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-24 11:43:18
Üzenet elküldve: 2016-09-24 11:43:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Zaras//
*Grem kényelemesen elhelyezkedik és a korhadt tönk aminek a hátát dönti már már úgy tűnik, hogy el is bírja a súlyát. Ennek örvendezve bambul bele a lángokba és egy kicsit elmereng az utóbbi napok eseményein. A mágustoronyba eltöltött idő igen fárasztó volt habár szellemi felüdülésnek minősült. Azonban a sok szellemi erőfeszítés és a gyaloglás mostanra elfárasztotta annyira, hogy már csak bámul és bámul. Először észre sem veszi a hozzá közelítő férfit, aki meg is szólítja. Csak némi fázis késéssel reagál vissza.*
- Hogy! Hogy! Mi? *Tekint zavartan körbe Grem, és beletelik pár pillanatba amire kiszúrja a másikat. Majd a mikor meglátja egy kicsit összekapja magát.*
- Szóval én! Hát én egy kicsit eltévedtem. Egy hóhajó mágust keresek aki itt a környéken lakik. *Mondja kicsit zavartan, mivel úgy véli rendesen eltévedt és így nem igazán tudja, hogy merre is járhat, csak annyit, hogy az illető talán erre lelhető fel.*
*Grem kényelemesen elhelyezkedik és a korhadt tönk aminek a hátát dönti már már úgy tűnik, hogy el is bírja a súlyát. Ennek örvendezve bambul bele a lángokba és egy kicsit elmereng az utóbbi napok eseményein. A mágustoronyba eltöltött idő igen fárasztó volt habár szellemi felüdülésnek minősült. Azonban a sok szellemi erőfeszítés és a gyaloglás mostanra elfárasztotta annyira, hogy már csak bámul és bámul. Először észre sem veszi a hozzá közelítő férfit, aki meg is szólítja. Csak némi fázis késéssel reagál vissza.*
- Hogy! Hogy! Mi? *Tekint zavartan körbe Grem, és beletelik pár pillanatba amire kiszúrja a másikat. Majd a mikor meglátja egy kicsit összekapja magát.*
- Szóval én! Hát én egy kicsit eltévedtem. Egy hóhajó mágust keresek aki itt a környéken lakik. *Mondja kicsit zavartan, mivel úgy véli rendesen eltévedt és így nem igazán tudja, hogy merre is járhat, csak annyit, hogy az illető talán erre lelhető fel.*
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-23 20:41:38
Üzenet elküldve: 2016-09-23 20:41:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Ofydde, Daewe//
*A srác meglátásai egészen pontosak. Persze az tagadhatatlan, hogy Eireni igenis eszik normálisan. Ilyen a testalkata, ezzel áldották meg a szülei. Rájátszott némi történelem is az életében, de az már nem igazán számít. Már nem...
Az elé táruló látvány egy újabb fajtárs, akinek ez úttal a segítségére van szüksége. Örül, hogy akad valaki, akinek végre kezet nyújthat. Nem annak örül, hogy szegény fiú majd' éhen hal, hanem annak, hogy igénybe veszik a jelenlétét.*
-Ugyan. Szívesen látjuk a szívvel élőket. *Tesz pontot a magyarázkodás végére.
Eleve ide nem kell semmiféle bejelentést tenni. Na jó, teljesen természetes, hogy előre illik megbeszélni vagy szólni, de szerencsétlen erre tévedt hogy éljen ezekkel? A vándorok pedig mindjárt egy másik kategória. Jönnek és mennek. Vagy maradnak. Rajtuk múlik.*
-Fáradjon csak beljebb. A konyha szolgálhat némi étellel.
*Ezzel beljebb is inti kezeivel. Az ajtót bezárja a hirtelen jött vendég mögött, s maga is a konyha irányába veszi a sétát. Ha Ofydde aggódna a ruhái miatt, akkor Eireni úgyis ellene mondana. Maximum a csizmát húzatná le az idegen elffel, de említés híján nem veszi észre, különösebb figyelmet nem szentel neki. Ha minden igaz, ez a srác hamarosan kilép az ajtón, amin az imént belépett.
Rövidesen visszatér a konyha atmoszférájába, ahol Daewét hagyta magára. Egyelőre csak bólint neki, hogy "visszatért" és sajnálja az ignorálást. Na olvassa ezt ki valaki egy bólintásból...*
~Hmm, van itt szárított hús, némi tejszín, cipó és sütemény még Kalácsfalváról.~
*Gondolja mindezt, míg a kamrát kutatja fel. A megemlített készítményekből egy tálcára fel is pakol. Nem fukar, tesz két adagnyit mindegyikből. Talán lesz olyan jószívű is és ad útravalót az idegennek.
Most kifejezetten jól érzi magát a bőrében. Ha idősebb lenne és kicsit egyenesebb az érzelmi világa, tán még dudorászásba is kezdene. Szereti, ha csinálhat valami érdemeset.*
-Parancsoljon! Egyen csak kedvére! *Teszi le az asztalfő oldalára a tálcát és inti székre Ofyddét. Ő maga ez úttal nem foglal helyet. Hacsak nem szólítják meg. Abban az esetben oda ül vissza, ahol az imént is pihentette hátsó felét: Daewével szemben és immár Ofyddel féloldalasan.
Egyébiránt némán figyel és vár.*
*A srác meglátásai egészen pontosak. Persze az tagadhatatlan, hogy Eireni igenis eszik normálisan. Ilyen a testalkata, ezzel áldották meg a szülei. Rájátszott némi történelem is az életében, de az már nem igazán számít. Már nem...
Az elé táruló látvány egy újabb fajtárs, akinek ez úttal a segítségére van szüksége. Örül, hogy akad valaki, akinek végre kezet nyújthat. Nem annak örül, hogy szegény fiú majd' éhen hal, hanem annak, hogy igénybe veszik a jelenlétét.*
-Ugyan. Szívesen látjuk a szívvel élőket. *Tesz pontot a magyarázkodás végére.
Eleve ide nem kell semmiféle bejelentést tenni. Na jó, teljesen természetes, hogy előre illik megbeszélni vagy szólni, de szerencsétlen erre tévedt hogy éljen ezekkel? A vándorok pedig mindjárt egy másik kategória. Jönnek és mennek. Vagy maradnak. Rajtuk múlik.*
-Fáradjon csak beljebb. A konyha szolgálhat némi étellel.
*Ezzel beljebb is inti kezeivel. Az ajtót bezárja a hirtelen jött vendég mögött, s maga is a konyha irányába veszi a sétát. Ha Ofydde aggódna a ruhái miatt, akkor Eireni úgyis ellene mondana. Maximum a csizmát húzatná le az idegen elffel, de említés híján nem veszi észre, különösebb figyelmet nem szentel neki. Ha minden igaz, ez a srác hamarosan kilép az ajtón, amin az imént belépett.
Rövidesen visszatér a konyha atmoszférájába, ahol Daewét hagyta magára. Egyelőre csak bólint neki, hogy "visszatért" és sajnálja az ignorálást. Na olvassa ezt ki valaki egy bólintásból...*
~Hmm, van itt szárított hús, némi tejszín, cipó és sütemény még Kalácsfalváról.~
*Gondolja mindezt, míg a kamrát kutatja fel. A megemlített készítményekből egy tálcára fel is pakol. Nem fukar, tesz két adagnyit mindegyikből. Talán lesz olyan jószívű is és ad útravalót az idegennek.
Most kifejezetten jól érzi magát a bőrében. Ha idősebb lenne és kicsit egyenesebb az érzelmi világa, tán még dudorászásba is kezdene. Szereti, ha csinálhat valami érdemeset.*
-Parancsoljon! Egyen csak kedvére! *Teszi le az asztalfő oldalára a tálcát és inti székre Ofyddét. Ő maga ez úttal nem foglal helyet. Hacsak nem szólítják meg. Abban az esetben oda ül vissza, ahol az imént is pihentette hátsó felét: Daewével szemben és immár Ofyddel féloldalasan.
Egyébiránt némán figyel és vár.*
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-23 16:32:47
Üzenet elküldve: 2016-09-23 16:32:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Grem figyelmébe//
* A Vashegyről visszavezető út rövidebbnek hat, mint odafele volt, pedig jó néhány lépéssel kevesebbet kellett tennie – hála az ösvényen kikötésének. Nem számít, a lényeg, hogy lerendezte, amit a vénember, vagyis mágusmester kért, és ismét nincs dolga. A mágusok szövetségének központjául szolgáló épületet veszi célba, és ha nem is egyenesen, lévén az erdei ösvény ezt nem teszi lehetővé, de gyors léptekkel halad hazafelé. Már elég közel jár, mikor szeme megakad egy minden bizonnyal nem az erdőbe való, ismeretlen golyón. Ültében legalábbis annak tűnik.
Lassít, egyik vívókard már készen a markába simul. Ha lenne szája még dorombolna is, olyan törődéssel tartja. Amíg használni nem kell persze. *
- Hát te, kisember?
* Nem a legkedvesebb köszöntés, de az, akinek fején ilyen gyanús szerkezet van, és akinek ennyi zsebe van, attól tartja legalább a kardnyi távolságot az elf. *
* A Vashegyről visszavezető út rövidebbnek hat, mint odafele volt, pedig jó néhány lépéssel kevesebbet kellett tennie – hála az ösvényen kikötésének. Nem számít, a lényeg, hogy lerendezte, amit a vénember, vagyis mágusmester kért, és ismét nincs dolga. A mágusok szövetségének központjául szolgáló épületet veszi célba, és ha nem is egyenesen, lévén az erdei ösvény ezt nem teszi lehetővé, de gyors léptekkel halad hazafelé. Már elég közel jár, mikor szeme megakad egy minden bizonnyal nem az erdőbe való, ismeretlen golyón. Ültében legalábbis annak tűnik.
Lassít, egyik vívókard már készen a markába simul. Ha lenne szája még dorombolna is, olyan törődéssel tartja. Amíg használni nem kell persze. *
- Hát te, kisember?
* Nem a legkedvesebb köszöntés, de az, akinek fején ilyen gyanús szerkezet van, és akinek ennyi zsebe van, attól tartja legalább a kardnyi távolságot az elf. *
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-23 14:06:20
Üzenet elküldve: 2016-09-23 14:06:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki figyelmébe//
*Grem végre átvergődik a kikötő viharvert valóságán és a tharg ösvényen elindul megkeresni egy számára szinte teljesen ismeretlen helyet. Grem a maga méreteivel, nem egy nagy túrázó és így örül annak, hogy legalább ide elvergődött. Elég fáradt és éhes is ezért tart egy kis pihenőt, hogy minden erejét összegyűjtve tovább tudjon majd haladni. Letáborozik gyújt egy kis tüzet és előveszi a maradék élelmét, amely szinte egy pár morzsa kétszersült. Már nem maradt bora és vize is alig. Mivel ő leginkább a városban élt így a túlélés szabályai, vagy a ruházata esetleg vadász képessége híján alig van bármi amivel esélye lenne eljutni Artheniorba. Nem beszélve arról, hogy nem is oda akar eljutni. Mivel a város messze és az új úti célja a hóhajú mágus otthonáról semmit nem tud, így jelen esetben nincs mit tennie mint hogy ücsörög az elágazásnál. Ez a tevékenység bár pihentető, mégis csapdát rejt magában, hiszen ha itt marad, akkor akár a holtak, akár a vadállatok célpontjává válhat. Azonban Grem nem térképész és nem is kósza, hogy mindenhova odataláljon. Hallott már délvidéken a mágusok szövetségéről és azt is tudja, hogy valahol jó úton jár, de hogy pontosan merre is kell menni abban nagyon bizonytalan. Egyelőre az tűnik jó döntésnek, ha letáborozik tüzet gyújt és pihen egy pár órát. Ez alatt lehetősége lesz átgondolnia a következő időszak terveit és azok kivitelezését.
Ahogy megeszegeti a kétszersültet és a gyomra egy hatalmasat kordul jelezve, hogy bizony ez nem megfelelő mennyiségű élelem volt, úgy issza meg az utolsó korty vizét. Ezzel pedig kifogy a tartalékaiból így most már csak az üldögélés, vagy egy kis alvás segíthet abban, hogy erőt vegyen a továbbinduláshoz.*
*Grem végre átvergődik a kikötő viharvert valóságán és a tharg ösvényen elindul megkeresni egy számára szinte teljesen ismeretlen helyet. Grem a maga méreteivel, nem egy nagy túrázó és így örül annak, hogy legalább ide elvergődött. Elég fáradt és éhes is ezért tart egy kis pihenőt, hogy minden erejét összegyűjtve tovább tudjon majd haladni. Letáborozik gyújt egy kis tüzet és előveszi a maradék élelmét, amely szinte egy pár morzsa kétszersült. Már nem maradt bora és vize is alig. Mivel ő leginkább a városban élt így a túlélés szabályai, vagy a ruházata esetleg vadász képessége híján alig van bármi amivel esélye lenne eljutni Artheniorba. Nem beszélve arról, hogy nem is oda akar eljutni. Mivel a város messze és az új úti célja a hóhajú mágus otthonáról semmit nem tud, így jelen esetben nincs mit tennie mint hogy ücsörög az elágazásnál. Ez a tevékenység bár pihentető, mégis csapdát rejt magában, hiszen ha itt marad, akkor akár a holtak, akár a vadállatok célpontjává válhat. Azonban Grem nem térképész és nem is kósza, hogy mindenhova odataláljon. Hallott már délvidéken a mágusok szövetségéről és azt is tudja, hogy valahol jó úton jár, de hogy pontosan merre is kell menni abban nagyon bizonytalan. Egyelőre az tűnik jó döntésnek, ha letáborozik tüzet gyújt és pihen egy pár órát. Ez alatt lehetősége lesz átgondolnia a következő időszak terveit és azok kivitelezését.
Ahogy megeszegeti a kétszersültet és a gyomra egy hatalmasat kordul jelezve, hogy bizony ez nem megfelelő mennyiségű élelem volt, úgy issza meg az utolsó korty vizét. Ezzel pedig kifogy a tartalékaiból így most már csak az üldögélés, vagy egy kis alvás segíthet abban, hogy erőt vegyen a továbbinduláshoz.*
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-21 21:44:42
Üzenet elküldve: 2016-09-21 21:44:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Heh! Furcsa dolog. Egy csibéből sokat. Általában kell hozzá egy kakas is. Hehe Hehehe. *Vihogva bökdösi meg a lányt.
Farinc kemény tanár, efelől nem lehet kétség. Kell is, hogy az legyen, a fene essen bele nem bélsárral gurigáznak itt, a pipázás művészete nem olyan dolog, melyet csak úgy egyről a kettőre, hipp-hopp, meg pikk-pakk.*
- Menni fog ez kincsem, csak gyakorolni kell sokat. Azt hiszed én elsőre tudtam hogy kell rendesen pipát tömni? Hát nem, hosszú évek kemény munkája által tökéletesítettem a… tömési tudományom. *Faarccal bólint.
A pipában a szokásos keverék -ha egyáltalán van olyan, hogy szokásos, hisz mindegyik adag kissé különbözik az előzőtől midőn megszületik Farinc kezei alatt.*
- Meghiszem azt, hogy jó! *bazsalyog vissza.
A közvetlen gesztuson a gnőm nem lepődik meg, elvégre akármi is lehet abban a füstben ami így feloldja a gátlásokat. Fél karral maga is átkarolja Krestvirt, megszorongatja, aztán zavartságot tettetve legyinti le.*
- Ugyan drágám szóra sem érdemes, megérdemeled, nagyon is megérdemled, használd egészséggel!
Farinc kemény tanár, efelől nem lehet kétség. Kell is, hogy az legyen, a fene essen bele nem bélsárral gurigáznak itt, a pipázás művészete nem olyan dolog, melyet csak úgy egyről a kettőre, hipp-hopp, meg pikk-pakk.*
- Menni fog ez kincsem, csak gyakorolni kell sokat. Azt hiszed én elsőre tudtam hogy kell rendesen pipát tömni? Hát nem, hosszú évek kemény munkája által tökéletesítettem a… tömési tudományom. *Faarccal bólint.
A pipában a szokásos keverék -ha egyáltalán van olyan, hogy szokásos, hisz mindegyik adag kissé különbözik az előzőtől midőn megszületik Farinc kezei alatt.*
- Meghiszem azt, hogy jó! *bazsalyog vissza.
A közvetlen gesztuson a gnőm nem lepődik meg, elvégre akármi is lehet abban a füstben ami így feloldja a gátlásokat. Fél karral maga is átkarolja Krestvirt, megszorongatja, aztán zavartságot tettetve legyinti le.*
- Ugyan drágám szóra sem érdemes, megérdemeled, nagyon is megérdemled, használd egészséggel!
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-21 16:26:38
Üzenet elküldve: 2016-09-21 16:26:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Eireni és akik csatlakoznak//
- Ezt a fajta gesztust? *muszáj visszakérdeznie, annyira szokatlannak érzi a mosoly ilyen körülírását, aztán felkuncog* Igen, tulajdonképpen az is lehet, de általában belülről jövő valami. Az, a jókedv vagy a vidámság jele. Jó esetben. De most ne is foglalkozzunk a gúnyos félmosolyokkal.
*Ha tudná, hogy milyen töprengésre késztette a másikat pár elejtett gondolata, kínban lenne. Az álarcos hasonlattal nem ez volt a célja és eszébe sem jutott, hogy félre lehet érteni. Véleménye szerint Eireni lényéből adódóan ilyen és nem csupán teszi a hűvös megközelíthetetlenséget.
A megjegyzésre, hogy ideje lenne témát váltani és nem folyamatosan a szőke hajú elfet elemezgetni, bólint és beleegyező kézmozdulatot tesz. Tulajdonképpen teljesen igaza van a másiknak, fordított helyzetben könnyen lehet, hogy ő is kényelmetlenül érezné magát. Persze Eirnei eltalálta, mi volt a beszélgetés hátterében, Daewe egyszerűen a miértekre volt kíváncsi. De arra már rájött, hogy így biztos nem fogja megtudni őket és kíváncsisága kellemetlen vagy ellenszenves is lehet. A beálló csöndben kicsit zavartan babrál a csészével, a tétova válaszra hirtelen nagyon rosszul érzi magát: sok választási lehetőséget nem hagyott Eireinek, akkor sem nagyon mondhatta volna, hogy „de, baj”, ha éppenséggel úgy is érezné. Már éppen ott tart, hogy ismét elnézést kérjen, amikor beszélgetőtársa az ajtóhoz siet, hogy megnézze, ki zörget.
Daewe pedig ott marad az asztalnál és nagyon úgy érzi, hogy ezt túltolta. Semmi megjátszás nem volt széles jókedvében, talán csak azt remélte, hogy ez a másikra is átragad kicsit, de úgy néz ki, hogy pont szándékával ellentétes célt ért el vele. Csak zavarba hozta, talán kicsit meg is ijesztette a másikat. Lehet, hogy lassan fel kéne nőnie, és nem azt hinni, hogy bárki problémáját meg tudja oldani egy szemvillanás alatt. Még akkor is, ha a másik ezt egyáltalán nem akarja. Nem is baj, hogy most magára marad, ez a rövid idő is elég lehet arra, hogy átgondolja a helyzetet és talán érettebben kezelje.
Nem áll fel az asztal mellől, csak a széken fordul hátra, hogy láthassa: kivel tér vissza Eireni, és ki lehet a korábban hallott női hang gazdája, ha ő is él az invitálással.*
- Ezt a fajta gesztust? *muszáj visszakérdeznie, annyira szokatlannak érzi a mosoly ilyen körülírását, aztán felkuncog* Igen, tulajdonképpen az is lehet, de általában belülről jövő valami. Az, a jókedv vagy a vidámság jele. Jó esetben. De most ne is foglalkozzunk a gúnyos félmosolyokkal.
*Ha tudná, hogy milyen töprengésre késztette a másikat pár elejtett gondolata, kínban lenne. Az álarcos hasonlattal nem ez volt a célja és eszébe sem jutott, hogy félre lehet érteni. Véleménye szerint Eireni lényéből adódóan ilyen és nem csupán teszi a hűvös megközelíthetetlenséget.
A megjegyzésre, hogy ideje lenne témát váltani és nem folyamatosan a szőke hajú elfet elemezgetni, bólint és beleegyező kézmozdulatot tesz. Tulajdonképpen teljesen igaza van a másiknak, fordított helyzetben könnyen lehet, hogy ő is kényelmetlenül érezné magát. Persze Eirnei eltalálta, mi volt a beszélgetés hátterében, Daewe egyszerűen a miértekre volt kíváncsi. De arra már rájött, hogy így biztos nem fogja megtudni őket és kíváncsisága kellemetlen vagy ellenszenves is lehet. A beálló csöndben kicsit zavartan babrál a csészével, a tétova válaszra hirtelen nagyon rosszul érzi magát: sok választási lehetőséget nem hagyott Eireinek, akkor sem nagyon mondhatta volna, hogy „de, baj”, ha éppenséggel úgy is érezné. Már éppen ott tart, hogy ismét elnézést kérjen, amikor beszélgetőtársa az ajtóhoz siet, hogy megnézze, ki zörget.
Daewe pedig ott marad az asztalnál és nagyon úgy érzi, hogy ezt túltolta. Semmi megjátszás nem volt széles jókedvében, talán csak azt remélte, hogy ez a másikra is átragad kicsit, de úgy néz ki, hogy pont szándékával ellentétes célt ért el vele. Csak zavarba hozta, talán kicsit meg is ijesztette a másikat. Lehet, hogy lassan fel kéne nőnie, és nem azt hinni, hogy bárki problémáját meg tudja oldani egy szemvillanás alatt. Még akkor is, ha a másik ezt egyáltalán nem akarja. Nem is baj, hogy most magára marad, ez a rövid idő is elég lehet arra, hogy átgondolja a helyzetet és talán érettebben kezelje.
Nem áll fel az asztal mellől, csak a széken fordul hátra, hogy láthassa: kivel tér vissza Eireni, és ki lehet a korábban hallott női hang gazdája, ha ő is él az invitálással.*
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-21 16:18:43
Üzenet elküldve: 2016-09-21 16:18:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni//
*Fáradozásai nem maradnak megjutalmazatlanul, egy nagy termetű nyurga sápadt bőrű elf nyit neki ajtót. Ofydde egy pillanatra megszeppen, a férfi egy hajléktalan benyomását kelti. Nem a ruházata miatt, közel sem ez az oka. Sokkal inkább a fehér bőre és a soványsága váltja ki ezt a hatást. ~Mint aki huzamosabb idő óta éhezne. Eszik rendesen?~ Kérdi magába hitetlenkedve. Túlságosan is vékonynak találja, Ofydde szerint ez már így nem is teljesen egészséges. Igaz, ő maga sem valami testes, viszont úgy gondolja, hogy kellemesebb benyomást tehet másokra. Egy kicsit ijesztőnek is találja a másikat.~Olyan kifejezéstelen az arca a csávónak.~ Nem gondol róla semmi rosszat ugyan, de nagyon fontos az első benyomás, és ezek alapján nem bízná rá az életét rögtön az első találkozás után, az biztos. Ofydde kis híján meg is kérdi, hogy mi lelte, viszont ezt az elképzelését hamar elveti. Idegen birtokon van idegenként. Egyszerűen nem kezelheti az ajtóban álló elfet ezeréves ismerősként. Nem lenne szerencsés játszani a tulajdonos idegeivel.
Komolyan elgondolkodik, vajon ez a nyurga úrfi lenne ennek a hatalmas birtoknak az egyedüli használója? Vagy esetleg megosztja másokkal a telket, vagy ami a legegyszerűbb, ő egy egyszerű inas, akinek csupán csak az a dolga, hogy ajtót nyisson, és ágyakat vessen meg. Nagyon fontos felvetések, ugyanis a rangnak megfelelően kell megszólítania majd a másikat. Mivel nem biztos a dolgában, így a köztes megoldást választja. Megpróbál tisztelettudóan közvetlen lenni. Normális esetben, ha teli hassal érkezett volna meg ide, akkor szimplán bekérezkedne, de így nem megy. Most udvariasabbnak kell lennie.*
- Jó napot kívánok! Először is elnézést kérek az előre be nem jelentett zavarásért, csak már régóta úton vagyok, és most keveredtem ide. Tudja, nagyon megörültem, mikor megláttam ezt a kastélyt. *Néz fel magára az épületre is és a fogadójára is. Próbál szemkontaktust tartani vele.* Szóval, nagyon megéheztem, nem tudom mikor, de régen ettem már utoljára. Az lenne a kérdésem, pár falattal nem tudna megszánni? *Fejezi be hosszúra nyúló magyarázkodását. Nem akar ő sohasem ennyit beszélni, de ha eddig nyúlik, akkor eddig nyúlik. Valaminek még híja van, érzi magában. Elfelejtett köszönetet nyilvánítani. Szerinte ez nagyon fontos. Az első benyomás sokat számít.*
- Lekötelezne vele!
*Fáradozásai nem maradnak megjutalmazatlanul, egy nagy termetű nyurga sápadt bőrű elf nyit neki ajtót. Ofydde egy pillanatra megszeppen, a férfi egy hajléktalan benyomását kelti. Nem a ruházata miatt, közel sem ez az oka. Sokkal inkább a fehér bőre és a soványsága váltja ki ezt a hatást. ~Mint aki huzamosabb idő óta éhezne. Eszik rendesen?~ Kérdi magába hitetlenkedve. Túlságosan is vékonynak találja, Ofydde szerint ez már így nem is teljesen egészséges. Igaz, ő maga sem valami testes, viszont úgy gondolja, hogy kellemesebb benyomást tehet másokra. Egy kicsit ijesztőnek is találja a másikat.~Olyan kifejezéstelen az arca a csávónak.~ Nem gondol róla semmi rosszat ugyan, de nagyon fontos az első benyomás, és ezek alapján nem bízná rá az életét rögtön az első találkozás után, az biztos. Ofydde kis híján meg is kérdi, hogy mi lelte, viszont ezt az elképzelését hamar elveti. Idegen birtokon van idegenként. Egyszerűen nem kezelheti az ajtóban álló elfet ezeréves ismerősként. Nem lenne szerencsés játszani a tulajdonos idegeivel.
Komolyan elgondolkodik, vajon ez a nyurga úrfi lenne ennek a hatalmas birtoknak az egyedüli használója? Vagy esetleg megosztja másokkal a telket, vagy ami a legegyszerűbb, ő egy egyszerű inas, akinek csupán csak az a dolga, hogy ajtót nyisson, és ágyakat vessen meg. Nagyon fontos felvetések, ugyanis a rangnak megfelelően kell megszólítania majd a másikat. Mivel nem biztos a dolgában, így a köztes megoldást választja. Megpróbál tisztelettudóan közvetlen lenni. Normális esetben, ha teli hassal érkezett volna meg ide, akkor szimplán bekérezkedne, de így nem megy. Most udvariasabbnak kell lennie.*
- Jó napot kívánok! Először is elnézést kérek az előre be nem jelentett zavarásért, csak már régóta úton vagyok, és most keveredtem ide. Tudja, nagyon megörültem, mikor megláttam ezt a kastélyt. *Néz fel magára az épületre is és a fogadójára is. Próbál szemkontaktust tartani vele.* Szóval, nagyon megéheztem, nem tudom mikor, de régen ettem már utoljára. Az lenne a kérdésem, pár falattal nem tudna megszánni? *Fejezi be hosszúra nyúló magyarázkodását. Nem akar ő sohasem ennyit beszélni, de ha eddig nyúlik, akkor eddig nyúlik. Valaminek még híja van, érzi magában. Elfelejtett köszönetet nyilvánítani. Szerinte ez nagyon fontos. Az első benyomás sokat számít.*
- Lekötelezne vele!
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-20 21:58:44
Üzenet elküldve: 2016-09-20 21:58:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe, majd Ofydde//
*A kíváncsi természet alighanem teljesen érthető, szokásos és egészséges. Hisz mindenki vágyik a tudásra. A minden lében kanál már más. Persze itt ilyenről nincs szó.*
-Kétségem nincs afelől, hogy a mosoly a jókedv jele. Sokak használják ezt a fajta gesztust. *Pontosabban mindenki, kedves Eireni. De vannak hozzá hasonlóak, akik már meglehet, más okokból nem tartják a felfelé görbülő szájszéleket a tarsolyukban. Valódi mogorvaság, kegyetlenség, közömbösség és még sorolhatnánk.*
~Egyszerűen nem értem ezt a fajta természetet. Gyerekként természetes volt számomra is. Legalábbis ha jól emlékszem...~
*Már ő maga sem biztos benne. Ami elég gáz, hogy így fogalmazzunk. És ezt ő is érzi. Behatárolni sem tudja már, mikor eshetett ki életének egy ilyen fontos szakasza emlékei közül. Mindegy is, ez nem téma.
Eleinte úgy gondolja, az álarcos dolgot rá érti a nő. De végül ez nem igaz. Lehet félreérti, de úgy értelmezi, Daewe őt érti a kívül-belül komor, szobor alkatú személy alatt. Kezdi elszomorítani, hogy van egy ilyen oldala ezen tulajdonságának. Igazán nem akarja leplezni kedvességét és odaadó szívét. Ezek szerint viszont előtte ül az első egyén, akit sikerült akaratlanul is megtéveszteni. Ha viszont ő érti félre, akkor a helyzet pont az ellentéte ennek.*
-Mondanám, hogy nem. De az igazság az, hogy nem szeretem, ha a beszéd témája én vagyok. Nem hiszem, hogy ennyire érdekes lennék. Hacsak nem arról van szó, hogy a dolgok miértjét keresi. *Szeretné érzékeltetni, hogy bár nem sértődött meg egy csöppnyit sem, szeretné, ha leszállnának róla. Nem érzi magát méltónak sem ahhoz, hogy az ő mibenlétét firtassák és elemezzék és egyre csak kellemetlenebbül érzi magát a bőrében. Kezd aggályokat kiépíteni magában, hogy téves-e a magáról kialakított képe.*
~Mi van, ha a hölgynek igaza van? Ha én csak egy álarcot hordok, hogy eltakarhassam az igazi énem?~ *Ésszerűnek tűnik egy másodpercre. Ám van benne annyi tartás, hogy tudja: holmi jöttment szavak nem változtathatják meg azt, milyen is ő, milyen is akar lenni. A magáról vélt képe nem dől meg.* ~Nem. Tudom, milyen vagyok. Tudom, mennyire ellentmondásos vagyok mások szemében. De nincs álarcom. Eireni vagyok és tudom, mi a dolgom.~
*Mindeközben némaság száll rá. Nem válaszol Daewe okvetéseire, találgatásaira és egészen logikus gondolataira. Nem tud rájuk mentő választ adni.
Szerencséjére motoszkálás hallatszik a konyhából, melyre Daewe azonnal reagál. A kérdésre csak egy levert, bizonytalan "nem"-el válaszol.
Ezzel egy időben dübörgés és kiabálás hangja üti meg elf füleit a bejárat irányából.*
-Elnézést. Megnézem.
*A hang ismeretlen, soha nem hallotta. Bár tompa, falon keresztül beszűrődő férfihang, nagyon ezt nem is tudná megítélni. De egy biztos: a környéken ismeretes személyen nem csapkodják az ajtajukat.
Kiérve az ajtóhoz már ablakokon keresztül megpillantja a kint ágaskodó idegent. Kinézetre vándornak tűnik, s már-már sejti, miért van itt az illető.*
-Szép napot! Miben segíthetek?
*A kíváncsi természet alighanem teljesen érthető, szokásos és egészséges. Hisz mindenki vágyik a tudásra. A minden lében kanál már más. Persze itt ilyenről nincs szó.*
-Kétségem nincs afelől, hogy a mosoly a jókedv jele. Sokak használják ezt a fajta gesztust. *Pontosabban mindenki, kedves Eireni. De vannak hozzá hasonlóak, akik már meglehet, más okokból nem tartják a felfelé görbülő szájszéleket a tarsolyukban. Valódi mogorvaság, kegyetlenség, közömbösség és még sorolhatnánk.*
~Egyszerűen nem értem ezt a fajta természetet. Gyerekként természetes volt számomra is. Legalábbis ha jól emlékszem...~
*Már ő maga sem biztos benne. Ami elég gáz, hogy így fogalmazzunk. És ezt ő is érzi. Behatárolni sem tudja már, mikor eshetett ki életének egy ilyen fontos szakasza emlékei közül. Mindegy is, ez nem téma.
Eleinte úgy gondolja, az álarcos dolgot rá érti a nő. De végül ez nem igaz. Lehet félreérti, de úgy értelmezi, Daewe őt érti a kívül-belül komor, szobor alkatú személy alatt. Kezdi elszomorítani, hogy van egy ilyen oldala ezen tulajdonságának. Igazán nem akarja leplezni kedvességét és odaadó szívét. Ezek szerint viszont előtte ül az első egyén, akit sikerült akaratlanul is megtéveszteni. Ha viszont ő érti félre, akkor a helyzet pont az ellentéte ennek.*
-Mondanám, hogy nem. De az igazság az, hogy nem szeretem, ha a beszéd témája én vagyok. Nem hiszem, hogy ennyire érdekes lennék. Hacsak nem arról van szó, hogy a dolgok miértjét keresi. *Szeretné érzékeltetni, hogy bár nem sértődött meg egy csöppnyit sem, szeretné, ha leszállnának róla. Nem érzi magát méltónak sem ahhoz, hogy az ő mibenlétét firtassák és elemezzék és egyre csak kellemetlenebbül érzi magát a bőrében. Kezd aggályokat kiépíteni magában, hogy téves-e a magáról kialakított képe.*
~Mi van, ha a hölgynek igaza van? Ha én csak egy álarcot hordok, hogy eltakarhassam az igazi énem?~ *Ésszerűnek tűnik egy másodpercre. Ám van benne annyi tartás, hogy tudja: holmi jöttment szavak nem változtathatják meg azt, milyen is ő, milyen is akar lenni. A magáról vélt képe nem dől meg.* ~Nem. Tudom, milyen vagyok. Tudom, mennyire ellentmondásos vagyok mások szemében. De nincs álarcom. Eireni vagyok és tudom, mi a dolgom.~
*Mindeközben némaság száll rá. Nem válaszol Daewe okvetéseire, találgatásaira és egészen logikus gondolataira. Nem tud rájuk mentő választ adni.
Szerencséjére motoszkálás hallatszik a konyhából, melyre Daewe azonnal reagál. A kérdésre csak egy levert, bizonytalan "nem"-el válaszol.
Ezzel egy időben dübörgés és kiabálás hangja üti meg elf füleit a bejárat irányából.*
-Elnézést. Megnézem.
*A hang ismeretlen, soha nem hallotta. Bár tompa, falon keresztül beszűrődő férfihang, nagyon ezt nem is tudná megítélni. De egy biztos: a környéken ismeretes személyen nem csapkodják az ajtajukat.
Kiérve az ajtóhoz már ablakokon keresztül megpillantja a kint ágaskodó idegent. Kinézetre vándornak tűnik, s már-már sejti, miért van itt az illető.*
-Szép napot! Miben segíthetek?
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-20 21:45:50
Üzenet elküldve: 2016-09-20 21:45:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Tetszik vagy sem, de Ofydde egy hatalmas kőből emelt robusztus épületet pillant meg. Sejtelme sincs, merre van most, vagy hova is készül megérkezni. Még messze van ugyan az épülettől, viszont ebben a tisztes távolságban megtorpan egy pillanatra. Felmerül benne egy gondolat, miszerint valamiféle nemes vagy különc tudós magánbirtokát háborítja zavarában. Nem bízik ő mindenféle világtól elvonult magának való ember jóindulatában, így hát komolyan gondolkodóba esik. Nem kell sokáig mérlegelnie, a gyomrában tátongó üresség elég komoly indoknak bizonyul. Lesz, ami lesz alapon, megindul lassú lépteivel az épület felé. Ahogy szépen közelebb ér, kezd egyre élesebben kirajzolódni számára az épület vonalai. Szemeivel egy enyhe félkör alakot vél felfedezni. ~Érdekes kivitelezés.~ Nyugtázza magában valakinek a kétségtelenül értékes munkáját.
Bármi is történjen, így ahogy most van, nem mehet be. Nem tudja, milyen benyomást tenne valakire, ha így látná meg. A vörös köpenye poros koszos és gyürkös, a haja pedig kócos. Így mindenek előtt el kell végeznie egy tisztálkodási rituálét. Ahogyan csak tudja lesepri magáról a rajtaragadt földdarabokat, és a gyűrődéseket pedig megpróbálja eltüntetni. Barna hajába beletúr a biztonság kedvéért. Sokat nem javít a képen, de az elf azért próbálkozik.
Mire végez mindennel már oda is ér a bejárati ajtóhoz. Mivel más ajtót hirtelenjében nem lát, így helyesnek érzi a következtetést, hogy a bejárati ajtót van szerencséje közelebbről tanulmányozni. Először nem kopog. Odamegy a legközelebbi ablakhoz és benéz rajta. Nem lát bent senkit, igaz az nem azt jelenti, hogy nincs is bent senki, ezért visszamegy az ajtóhoz. Háromszor jó hangosan kopog rajta, majd egy másodperccel később csap még egyet. Nem akar órákat kint tölteni csak, azért mert nem hallják meg a bejöveteli szándékát.*
-Hahó! Van itt valaki?
*Normális esetben várna, míg valaki ajtót nem nyit, de ez most nem az. Jelen helyzetben majd kilyukad a gyomra, és az út nagyon elfárasztotta. Muszáj a figyelmet felkelteni valahogy.*
A hozzászólás írója (Ofydde Gwalhive) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.20 21:48:15
Bármi is történjen, így ahogy most van, nem mehet be. Nem tudja, milyen benyomást tenne valakire, ha így látná meg. A vörös köpenye poros koszos és gyürkös, a haja pedig kócos. Így mindenek előtt el kell végeznie egy tisztálkodási rituálét. Ahogyan csak tudja lesepri magáról a rajtaragadt földdarabokat, és a gyűrődéseket pedig megpróbálja eltüntetni. Barna hajába beletúr a biztonság kedvéért. Sokat nem javít a képen, de az elf azért próbálkozik.
Mire végez mindennel már oda is ér a bejárati ajtóhoz. Mivel más ajtót hirtelenjében nem lát, így helyesnek érzi a következtetést, hogy a bejárati ajtót van szerencséje közelebbről tanulmányozni. Először nem kopog. Odamegy a legközelebbi ablakhoz és benéz rajta. Nem lát bent senkit, igaz az nem azt jelenti, hogy nincs is bent senki, ezért visszamegy az ajtóhoz. Háromszor jó hangosan kopog rajta, majd egy másodperccel később csap még egyet. Nem akar órákat kint tölteni csak, azért mert nem hallják meg a bejöveteli szándékát.*
-Hahó! Van itt valaki?
*Normális esetben várna, míg valaki ajtót nem nyit, de ez most nem az. Jelen helyzetben majd kilyukad a gyomra, és az út nagyon elfárasztotta. Muszáj a figyelmet felkelteni valahogy.*
A hozzászólás írója (Ofydde Gwalhive) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.20 21:48:15
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-20 20:41:03
Üzenet elküldve: 2016-09-20 20:41:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Eireni, és egy kicsit Avalijáék//
*Ami azt illeti, rendkívül kíváncsi természet. Ha valami újdonságot talál, ami felkelti érdeklődését, nem nyugszik addig, amíg meg nem tudja, amit szeretne. Most épp Eireni ilyen. Ugyanakkor van annyi érzéke a realitásokhoz, meg úgy általában az élethez, hogy egy gondolkodó lény nem egyenlő a tudományok valamelyik ágával vagy éppen a mágiával. Tehát bármennyire is kíváncsi, tudja, hogy nem lehet ajtóstól rontani a házba: van kérdés, amit még nem illik feltenni és van olyan is, amit soha. Ha a másik akar beszélni róla, úgyis fog. Ha pedig nem, akkor csak kellemetlen helyzetet eredményezne az érdeklődés.*
- Pedig jó. Mosolyogni is, nevetni is. Néha teljesen értelmetlen, csacska dolgokon. Amíg a könny is kicsordul. Remélem, hogy lesz még úgy, hogy megtapasztalhassa ezt.
*Ez csak kicsúszik belőle, mert most őszinte szánakozást érez a másik iránt, bár igyekszik, hogy ez ne nagyon látszódjon az arcán. Van, akinek bántja az önérzetét az ilyesmi. Akárhogy is, iszonyúnak találja, hogy valaki életéből teljesen hiányozzon a vidámság. Legszívesebben azon lenne, hogy valami módon felvidítsa, de miért pont neki sikerülne az pár óra alatt, amire egy élet nem volt elég? És az ilyesmit erőltetni sem lehet. Meglehet, kezdetnek az sem rossz, ha beszélgetnek. Még akkor is, ha csak felszínes témákról.*
- Hmm... *teszi le a kést, támasztja meg könyökét az asztal lapján, öklén pedig az állát* A kemény talán nem a legpontosabb jelző, a megközelíthetetlen inkább az. Sokaknál látni ilyet, de legtöbbjüknél ez csak üres póz, amivel magabiztosabbnak, erősebbnek, hatalmasabbnak akarják eladni magukat a külvilág számára. De azt hiszem, itt nem erről van szó.
*Sóhajt egyet, és mímelt gondterheltséggel dől hátra a széken.*
- Faramuci helyzet. Ha valaki csak adja a rideg kőszobrot, arról viszonylag könnyen le lehet vakarni ezt a mázat és kiderülhet, hogy valójában egy elbűvölő, kedves valaki. Más kérdés, hogy van-e kedvem megismerni valakit, aki ilyen könnyen váltogatja az arcát. Aki viszont ilyen belül is, az hiába érdekes és értékes, nagyon nehezen változik. Nem, a változik nem is jó kifejezés. Nagyon nehezen nyílik meg annyira, hogy ez kiderülhessen. Ha egyáltalán megtörténik ez valaha is. *felnevet* Ne aggódjon, nem fogom állandóan ezzel macerálni. Most is csak uzsonnázunk, beszélgetünk. De ugye nem baj, hogy érdekesnek találom?
*Kicsit előrehajol, újra egy szemtelen mosoly jelenik meg az arcán. Nem akar folyamatosan viccelődni, de az ilyen kis szurkapiszkák annyira a lényében vannak, hogy nem tudja mellőzni őket. A szomszédos helyiségből ekkor motoszkálást hall és beszélgetés foszlányai is átszűrődnek. Amikor valaki ételek nevét sorolja fel, a válla felett szól hátra jó hangosan, hogy az vagy azok is meghallják, akiknek szánja.*
- Gyertek nyugodtan, sajt, saláta, kenyér készen vár. És még tea is akad. Ugye nem baj?
*A második mondat, halkabb hangon, már Erieninek szól. Persze kicsit kész tények elé állította, hogy a beleegyezést firtató kérdés hangzott el utoljára. Szegény szőke elf, lassan kezdheti sejteni, hogy mire vállalkozott, amikor betoppant Daewe szobájába.*
*Ami azt illeti, rendkívül kíváncsi természet. Ha valami újdonságot talál, ami felkelti érdeklődését, nem nyugszik addig, amíg meg nem tudja, amit szeretne. Most épp Eireni ilyen. Ugyanakkor van annyi érzéke a realitásokhoz, meg úgy általában az élethez, hogy egy gondolkodó lény nem egyenlő a tudományok valamelyik ágával vagy éppen a mágiával. Tehát bármennyire is kíváncsi, tudja, hogy nem lehet ajtóstól rontani a házba: van kérdés, amit még nem illik feltenni és van olyan is, amit soha. Ha a másik akar beszélni róla, úgyis fog. Ha pedig nem, akkor csak kellemetlen helyzetet eredményezne az érdeklődés.*
- Pedig jó. Mosolyogni is, nevetni is. Néha teljesen értelmetlen, csacska dolgokon. Amíg a könny is kicsordul. Remélem, hogy lesz még úgy, hogy megtapasztalhassa ezt.
*Ez csak kicsúszik belőle, mert most őszinte szánakozást érez a másik iránt, bár igyekszik, hogy ez ne nagyon látszódjon az arcán. Van, akinek bántja az önérzetét az ilyesmi. Akárhogy is, iszonyúnak találja, hogy valaki életéből teljesen hiányozzon a vidámság. Legszívesebben azon lenne, hogy valami módon felvidítsa, de miért pont neki sikerülne az pár óra alatt, amire egy élet nem volt elég? És az ilyesmit erőltetni sem lehet. Meglehet, kezdetnek az sem rossz, ha beszélgetnek. Még akkor is, ha csak felszínes témákról.*
- Hmm... *teszi le a kést, támasztja meg könyökét az asztal lapján, öklén pedig az állát* A kemény talán nem a legpontosabb jelző, a megközelíthetetlen inkább az. Sokaknál látni ilyet, de legtöbbjüknél ez csak üres póz, amivel magabiztosabbnak, erősebbnek, hatalmasabbnak akarják eladni magukat a külvilág számára. De azt hiszem, itt nem erről van szó.
*Sóhajt egyet, és mímelt gondterheltséggel dől hátra a széken.*
- Faramuci helyzet. Ha valaki csak adja a rideg kőszobrot, arról viszonylag könnyen le lehet vakarni ezt a mázat és kiderülhet, hogy valójában egy elbűvölő, kedves valaki. Más kérdés, hogy van-e kedvem megismerni valakit, aki ilyen könnyen váltogatja az arcát. Aki viszont ilyen belül is, az hiába érdekes és értékes, nagyon nehezen változik. Nem, a változik nem is jó kifejezés. Nagyon nehezen nyílik meg annyira, hogy ez kiderülhessen. Ha egyáltalán megtörténik ez valaha is. *felnevet* Ne aggódjon, nem fogom állandóan ezzel macerálni. Most is csak uzsonnázunk, beszélgetünk. De ugye nem baj, hogy érdekesnek találom?
*Kicsit előrehajol, újra egy szemtelen mosoly jelenik meg az arcán. Nem akar folyamatosan viccelődni, de az ilyen kis szurkapiszkák annyira a lényében vannak, hogy nem tudja mellőzni őket. A szomszédos helyiségből ekkor motoszkálást hall és beszélgetés foszlányai is átszűrődnek. Amikor valaki ételek nevét sorolja fel, a válla felett szól hátra jó hangosan, hogy az vagy azok is meghallják, akiknek szánja.*
- Gyertek nyugodtan, sajt, saláta, kenyér készen vár. És még tea is akad. Ugye nem baj?
*A második mondat, halkabb hangon, már Erieninek szól. Persze kicsit kész tények elé állította, hogy a beleegyezést firtató kérdés hangzott el utoljára. Szegény szőke elf, lassan kezdheti sejteni, hogy mire vállalkozott, amikor betoppant Daewe szobájába.*
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-20 17:13:33
Üzenet elküldve: 2016-09-20 17:13:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező - Nyílt, vagyis csatlakozzon már valaki!//
*Érkezve maga nem indul lovával az istálló felé, alig egy órája, hogy ellátta Liliomot, megetette, lecsutakolta. Végre itt az idő, hogy ő is harapjon valamit. Kriyontól hát búcsút vesznek, hogy kettesben lépjenek be az étkezőbe.*
-Gyere Pix. Itt szoktunk mind összegyűlni, és nem csak az étkezések alkalmával. Nagy megbeszélésekre, vagy kisebb eszmecserékre is. Én a konyhán segítek, kezdetben csak mosogattam, de már főzni is szoktam. Kicsit.
*Mondjuk csak kuktáskodik, egyszerűbb étkek elkészítést bízzák rá, reggeli, vacsora, semmi komoly. Igazán teríteni szeret, ott kiélheti szépérzékét az asztalok díszítésével.
Mindezek ellenére lelkesen, és igen otthonosan mozogva vezeti körbe a tündért, máris a konyha belsejébe tipegve, hogy némi maradékot kerítsen, és melegítsen magunknak.*
-Te mihez értesz? Tudsz sütit sütni?
*Mert annak bizony majd minden klántag nagyon örülne. Amúgy meg igazán előkerülhetnének már társai, félő, hogy lassan untatni fogja a tündérkét, bár kérdései még őszinte érdeklődéssel záporoznak.*
-És a varázslással hogy állsz? Az Érzékelésed már kész? Tudsz tárgyakat lebegtetni, tüzet gyújtani az ujjad végén? Vagy mókusokat előhívni? És milyen ágat fogsz vinni? Saláta, sajt, és sült hal jó lesz?
*Eszközöl be még némi praktikus érdeklődést is, felderítve a konyha kínálatát.*
*Érkezve maga nem indul lovával az istálló felé, alig egy órája, hogy ellátta Liliomot, megetette, lecsutakolta. Végre itt az idő, hogy ő is harapjon valamit. Kriyontól hát búcsút vesznek, hogy kettesben lépjenek be az étkezőbe.*
-Gyere Pix. Itt szoktunk mind összegyűlni, és nem csak az étkezések alkalmával. Nagy megbeszélésekre, vagy kisebb eszmecserékre is. Én a konyhán segítek, kezdetben csak mosogattam, de már főzni is szoktam. Kicsit.
*Mondjuk csak kuktáskodik, egyszerűbb étkek elkészítést bízzák rá, reggeli, vacsora, semmi komoly. Igazán teríteni szeret, ott kiélheti szépérzékét az asztalok díszítésével.
Mindezek ellenére lelkesen, és igen otthonosan mozogva vezeti körbe a tündért, máris a konyha belsejébe tipegve, hogy némi maradékot kerítsen, és melegítsen magunknak.*
-Te mihez értesz? Tudsz sütit sütni?
*Mert annak bizony majd minden klántag nagyon örülne. Amúgy meg igazán előkerülhetnének már társai, félő, hogy lassan untatni fogja a tündérkét, bár kérdései még őszinte érdeklődéssel záporoznak.*
-És a varázslással hogy állsz? Az Érzékelésed már kész? Tudsz tárgyakat lebegtetni, tüzet gyújtani az ujjad végén? Vagy mókusokat előhívni? És milyen ágat fogsz vinni? Saláta, sajt, és sült hal jó lesz?
*Eszközöl be még némi praktikus érdeklődést is, felderítve a konyha kínálatát.*
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-20 16:51:35
Üzenet elküldve: 2016-09-20 16:51:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe//
*Nem úgy tűnik, mintha egy hullámhosszon lennének. Az ismeretlenség és az ellentétek összhangba vett eredményeképp elég furcsa kimenetel ütötte fel fejét az utóbbi percekben. Mondjuk ezzel csak megnyilvánulnak a nő gondolatai Eireniről, ami sokkal, de sokkal megkönnyíti a tisztázás - na meg a társalgás - menetét.*
-Hogy őszinte legyek, nem éreztem semmiféle ellenszenvet ebben a "kekeckedésben". Nincs ellenemre a barátságos hangnemű csipkelődés. Csak jómagam nem csinálom. *Tisztázza előbb ezt.
A hasonlatot furcsának találja, főleg azért, mert nem érzi egészen aktuálisnak. Nem tekinti magát felolvaszthatatlan jéghegynek sem, egy bájcseverészésre hajlamos elfnek meg pláne nem. Szeret a természetről elmélkedni, ha ez így szóba jött, de lehet csak ő ért most félre valamit. Sőt, egyre kezdi így érezni a dolgot.
Eztán felüti magát egy olyan téma, amit nem gyakran említettek meg neki. De tisztában van az egzisztenciájával: a maga mosolyra képtelen arcberendezése.*
~Szóval ez a helyzet. Kezdem érteni, mire céloz.~
*Mély levegőt vesz, közben megfontolja jól, hogyan fejezze ki magát. Hogyan is fejezze ki magát úgy, hogy ne keltsen gyanút, ne ébresszen érdeklődést a másikban. Mert ez egy olyan része az ő élettörténetének, amit nem szeret sem híresztelni, sem beszéd tárgyává tenni. Még a bizalmasabb "barátjainak" sem.*
-Bár lerí rólam, nem gyakran említik meg ezt... Legegyszerűbben úgy mondhatnám: meg van az oka. De akkor részben hazudnék is. Egyszerűen ez egy olyan gesztus, amivel sosem voltam képes élni. Nincs okom rá.
*Tökéletes. Egyszerűen tökéletesen azt mondta ezzel, amit mondani is akart. Nem fedett fel semmi konkrétat, s talán nem is tűnik elég logikusnak vagy érdekesnek ahhoz ez a magyarázat, hogy a nő tovább boncolgassa. Fennáll viszont a lehetőség arra, hogy a másik kíváncsibb alkat, mint amilyennek tűnik. Abban az esetben a manőver nem épp sikeres...
Daewe értetlenségének oka végleg megnyilvánulni látszik. Minél többet mond, minél több információt ad ki elméjéből, csak világosabbá válik, miért is tekinti olyannak Eirenit, amilyennek.
És ezen a ponton jön el az, hogy bármennyire is hihetetlen... nem jön el semmi. Pontosabban: vagy az ifjú elfnek nem esett le valami az előző percekben vagy mindent megértett, de nem tart egyetlen szót vagy utalást sem sértőnek. Érzi az utalásokat, azok súlyát, s igazán csak a "szobor jellegű személy" hasonlatán akad fenn.*
-Ugyan. Semmi oka bocsánatot kérni. Nem haragszom és nem sértett meg semmivel. Ami azt illeti, örülök az őszinteségének. *Igen, Eireni olyat is tud. Az egy dolog, hogy nem mutatja ki arcizmaival.
Ám ez a beszélgetés nem itt ér véget:*
-Hát keménynek gondol? *Utal vissza a példálózásra. Enyhén bánatos sóhaj hagyja el ajkait. Ez már viszont egy olyan jelző, amit soha nem használtak rá.
Hangja őszintén érdeklődő, nem szemrehányó, nem hibáztató vagy szándékosan szurkáló. Legalábbis szándékai nem olyanok. Az már más kérdés, hogyan sikerült ezt gyakorlatban kifejeznie.*
*Nem úgy tűnik, mintha egy hullámhosszon lennének. Az ismeretlenség és az ellentétek összhangba vett eredményeképp elég furcsa kimenetel ütötte fel fejét az utóbbi percekben. Mondjuk ezzel csak megnyilvánulnak a nő gondolatai Eireniről, ami sokkal, de sokkal megkönnyíti a tisztázás - na meg a társalgás - menetét.*
-Hogy őszinte legyek, nem éreztem semmiféle ellenszenvet ebben a "kekeckedésben". Nincs ellenemre a barátságos hangnemű csipkelődés. Csak jómagam nem csinálom. *Tisztázza előbb ezt.
A hasonlatot furcsának találja, főleg azért, mert nem érzi egészen aktuálisnak. Nem tekinti magát felolvaszthatatlan jéghegynek sem, egy bájcseverészésre hajlamos elfnek meg pláne nem. Szeret a természetről elmélkedni, ha ez így szóba jött, de lehet csak ő ért most félre valamit. Sőt, egyre kezdi így érezni a dolgot.
Eztán felüti magát egy olyan téma, amit nem gyakran említettek meg neki. De tisztában van az egzisztenciájával: a maga mosolyra képtelen arcberendezése.*
~Szóval ez a helyzet. Kezdem érteni, mire céloz.~
*Mély levegőt vesz, közben megfontolja jól, hogyan fejezze ki magát. Hogyan is fejezze ki magát úgy, hogy ne keltsen gyanút, ne ébresszen érdeklődést a másikban. Mert ez egy olyan része az ő élettörténetének, amit nem szeret sem híresztelni, sem beszéd tárgyává tenni. Még a bizalmasabb "barátjainak" sem.*
-Bár lerí rólam, nem gyakran említik meg ezt... Legegyszerűbben úgy mondhatnám: meg van az oka. De akkor részben hazudnék is. Egyszerűen ez egy olyan gesztus, amivel sosem voltam képes élni. Nincs okom rá.
*Tökéletes. Egyszerűen tökéletesen azt mondta ezzel, amit mondani is akart. Nem fedett fel semmi konkrétat, s talán nem is tűnik elég logikusnak vagy érdekesnek ahhoz ez a magyarázat, hogy a nő tovább boncolgassa. Fennáll viszont a lehetőség arra, hogy a másik kíváncsibb alkat, mint amilyennek tűnik. Abban az esetben a manőver nem épp sikeres...
Daewe értetlenségének oka végleg megnyilvánulni látszik. Minél többet mond, minél több információt ad ki elméjéből, csak világosabbá válik, miért is tekinti olyannak Eirenit, amilyennek.
És ezen a ponton jön el az, hogy bármennyire is hihetetlen... nem jön el semmi. Pontosabban: vagy az ifjú elfnek nem esett le valami az előző percekben vagy mindent megértett, de nem tart egyetlen szót vagy utalást sem sértőnek. Érzi az utalásokat, azok súlyát, s igazán csak a "szobor jellegű személy" hasonlatán akad fenn.*
-Ugyan. Semmi oka bocsánatot kérni. Nem haragszom és nem sértett meg semmivel. Ami azt illeti, örülök az őszinteségének. *Igen, Eireni olyat is tud. Az egy dolog, hogy nem mutatja ki arcizmaival.
Ám ez a beszélgetés nem itt ér véget:*
-Hát keménynek gondol? *Utal vissza a példálózásra. Enyhén bánatos sóhaj hagyja el ajkait. Ez már viszont egy olyan jelző, amit soha nem használtak rá.
Hangja őszintén érdeklődő, nem szemrehányó, nem hibáztató vagy szándékosan szurkáló. Legalábbis szándékai nem olyanok. Az már más kérdés, hogyan sikerült ezt gyakorlatban kifejeznie.*
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-20 15:36:48
Üzenet elküldve: 2016-09-20 15:36:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Eireni//
- Ezt. *adja meg a pontos és részletes választ arra a kérdésre, hogy mit is akar abbahagyni. Noha ez is tökéletesen elégséges, azért csak tovább részletezi.* Befejezem a kekeckedést, *itt két keze mutató- és középső ujjaival a levegőbe karmol, vizuálisan idézőjelbe téve a kifejezést* nem megyek neki csákánnyal a jégnek és beszélgethetünk az időjárásról, az erdő virágairól és fákon ugráló, imádni való kis állatokról. Mert van ott jég bőven.
*Úgy tűnik, mintha erre a szóra Eirnei meglepődött volna, bár ennek okát nem igazán érti. A maga részéről úgy érzi, hogy nem túlzás ez, elvégre a másik igenis komor és mogorva. Legalábbis szerinte.*
- Például: meg tudná mondani, hogy rövid ismeretségünk alatt hányszor mosolyodott el? Én nem számoltam, de azt hiszem, két ujjam már sok lenne hozzá. Pedig azt mondta, nincs ellenére a társaságom, én nem vagyok rosszkedvű, vigyorgok, mint a vadalma, de ebből semmi sem ragad át. Ezért mondtam, hogy abbahagyom vagy kicsit visszafogottabb leszek, mert azt sem szeretném, ha tolakodónak érezné mindezt. De ha nincs vele gond, akkor nincs.
*Nem szemrehányó a hangja, nem vehetné zokon, ha Eireni mégis soknak érezné. Az mindennél világosabb, hogy két teljesen más egyéniség, más habitussal, és ami rokonléleknél szimpatikus lehet, itt nem feltétlenül az.*
- Nemnemnem! *hadarja el gyorsan a külsőre tett megjegyzésnél* Ennek semmi köze ahhoz. Láttam én már olyan szoborszerű szépséget is, aki olyan megközelíthetetlen és kemény volt, mint... mint egy szobor.
*Gyorsan elharapja a mondat végét, és a tányérra mered. Hát igen, néha az sem lenne baj, ha gondolkodna, mielőtt mondana valamit. Nem ismeri a másikat, nem tudja, hogy erre a megjegyzésre hogy reagál, mennyire érinti érzékenyen. Az elfek általában a szépség bűvöletében élnek, csak a tökéletes elég jó, és Eireni külső megjelenése valóban nem felel meg ennek a képnek. Egyáltalán nem, annyira, hogy viszontagságos életre kell gyanakodnia, ami külsején is nyomot hagyott. Erre persze még nem kérdezne rá, ha így van, akkor ez biztosan nagyon kényes pont. De sikerült elszólnia magát félig-meddig, addig locsogott.*
- Bocsánat! *most tényleg komoly zavarban van, ritkaság ez* Ez tapintatlan volt. Szóval ezt a kisugárzás teszi, nem a külső...
~Ez az, tetézd csak!~
- Ezt. *adja meg a pontos és részletes választ arra a kérdésre, hogy mit is akar abbahagyni. Noha ez is tökéletesen elégséges, azért csak tovább részletezi.* Befejezem a kekeckedést, *itt két keze mutató- és középső ujjaival a levegőbe karmol, vizuálisan idézőjelbe téve a kifejezést* nem megyek neki csákánnyal a jégnek és beszélgethetünk az időjárásról, az erdő virágairól és fákon ugráló, imádni való kis állatokról. Mert van ott jég bőven.
*Úgy tűnik, mintha erre a szóra Eirnei meglepődött volna, bár ennek okát nem igazán érti. A maga részéről úgy érzi, hogy nem túlzás ez, elvégre a másik igenis komor és mogorva. Legalábbis szerinte.*
- Például: meg tudná mondani, hogy rövid ismeretségünk alatt hányszor mosolyodott el? Én nem számoltam, de azt hiszem, két ujjam már sok lenne hozzá. Pedig azt mondta, nincs ellenére a társaságom, én nem vagyok rosszkedvű, vigyorgok, mint a vadalma, de ebből semmi sem ragad át. Ezért mondtam, hogy abbahagyom vagy kicsit visszafogottabb leszek, mert azt sem szeretném, ha tolakodónak érezné mindezt. De ha nincs vele gond, akkor nincs.
*Nem szemrehányó a hangja, nem vehetné zokon, ha Eireni mégis soknak érezné. Az mindennél világosabb, hogy két teljesen más egyéniség, más habitussal, és ami rokonléleknél szimpatikus lehet, itt nem feltétlenül az.*
- Nemnemnem! *hadarja el gyorsan a külsőre tett megjegyzésnél* Ennek semmi köze ahhoz. Láttam én már olyan szoborszerű szépséget is, aki olyan megközelíthetetlen és kemény volt, mint... mint egy szobor.
*Gyorsan elharapja a mondat végét, és a tányérra mered. Hát igen, néha az sem lenne baj, ha gondolkodna, mielőtt mondana valamit. Nem ismeri a másikat, nem tudja, hogy erre a megjegyzésre hogy reagál, mennyire érinti érzékenyen. Az elfek általában a szépség bűvöletében élnek, csak a tökéletes elég jó, és Eireni külső megjelenése valóban nem felel meg ennek a képnek. Egyáltalán nem, annyira, hogy viszontagságos életre kell gyanakodnia, ami külsején is nyomot hagyott. Erre persze még nem kérdezne rá, ha így van, akkor ez biztosan nagyon kényes pont. De sikerült elszólnia magát félig-meddig, addig locsogott.*
- Bocsánat! *most tényleg komoly zavarban van, ritkaság ez* Ez tapintatlan volt. Szóval ezt a kisugárzás teszi, nem a külső...
~Ez az, tetézd csak!~
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-19 22:51:39
Üzenet elküldve: 2016-09-19 22:51:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe//
*Pedig nem olyan szokatlan látvány, ahogy Eireni "két pofára tömi magába" az ételt. Szeret enni, de ezt inkább tartja egy rossz szokásának, amitől jobb türtőztetnie magát, mint egészséges hóbortnak. Persze hóbortokat sem tart szívesen. A lényeg, hogy bár egy nyurga alkat, egyáltalán nem tagadja magától az ételt. Távol áll az tőle.*
-Fogyassza hát egészségére! *Teszi egyértelművé, hogy jól tudja, mit hagy ki és hogy nem bánja.
A kekeckedéssel semmi gond. Érzik a nőn a kedvesség, a barátságos kisugárzás. Hangja is erről árulkodik. Semmi oka nincs Eireninek eltávolodni az ilyen személyektől. Kicsit zavarni kezdi, ha valaki mindig és túlnyomóan laza, flegma és egy valódi mókamester. De ez főleg csak azért van, mert vagy belátja inkompetenciáját az adott tulajdonságokban vagy egyszerűen az ő létstílusa teljesen ellentéte azoknak. Egyszerűen egy Eireni-féle komor ábrázat nem képes huzamosabb ideig egy bohém Taitos vagy egy gatya-laza Kriyon egyedüli jelenlétében feszengés nélkül megmaradni. Figyelmét mindig a másikban rejlő nagy ellentétnek szenteli akarva-akaratlanul. Bár ezek csak példák, hisz mind Kriyonnal, mind Taitossal képes normálisan beszélgetni. Előbbivel elég kevés ideig bírta, de kezdetnek nem rossz, eh?
Szóval aggodalomra semmi ok Daewe részéről. Ő bőven beleesik a "tűréshatárba". Intelligensnek, barátságosnak, s komolyságra hajlamosnak tűnik eddigi társalgásuk alapján ítélve. Utóbbi percekben viszont egyre csak kibontakozni látszik a maga humoros énje.*
-Jég? *Teszi fel inkább magának a kérdést, mintsem a nőnek. Hangosan kimondja, de valójában magában keresi a választ.*
~Bevallom, képes vagyok ridegségre. De jegesnek még nem neveztek.~
*Felsóhajt. Ismét valami, ami elbizonytalanítja abban, hogy ő normális-e.*
-Abbahagyni? Ugyan mit? *Valós értetlenkedéssel kérdezi mindezt. Számára még nem tiszták Daewe "hátsó szándékai".* Bármi is az, egyelőre nem zavar semmi a társaságában.
*Akár ez bók is lehetne, ha nem Eireni mondaná. Nem szokása direkt csinálni, de ez nem azt jelenti, hogy senki nem számíthatja be annak szavait. Szűkszavú, megválogatja a szavait. Azonban nincs tisztában némi helyzetspecifikus értelmezéssel. Alias most.
Daewe csészetartási szokása nem tűnik fel neki, hisz maga sem törődik ilyesféle úri entyem-pentyemekkel. Az elegancia szabályait betartja, de elhagyható, fölösleges bónuszokat nem aggat szokásai falára. Szándékosan legalábbis nem.*
-Köszönöm. Csak citromfüvet tartalmazó csipkebogyó tea. *Jegyzi meg, ha esetleg érdekelné a másikat.*
-Meglehet. *Felel egyelőre csak ennyit az utolsó, tisztázó kijelentésre. Majd kis szünet után folytatja, míg az elf nő az újabb adagot majszolgatja.* Sokfélének tűntem már más és más szemekben. Tisztában vagyok küllememmel...
*Maga sem tudja már igazán, ez most keserűséget vagy közömbösséget kellett volna hordozzon. Ezen kételye miatt hangja csak a szokásos ütemet és dallamot üti meg.*
*Pedig nem olyan szokatlan látvány, ahogy Eireni "két pofára tömi magába" az ételt. Szeret enni, de ezt inkább tartja egy rossz szokásának, amitől jobb türtőztetnie magát, mint egészséges hóbortnak. Persze hóbortokat sem tart szívesen. A lényeg, hogy bár egy nyurga alkat, egyáltalán nem tagadja magától az ételt. Távol áll az tőle.*
-Fogyassza hát egészségére! *Teszi egyértelművé, hogy jól tudja, mit hagy ki és hogy nem bánja.
A kekeckedéssel semmi gond. Érzik a nőn a kedvesség, a barátságos kisugárzás. Hangja is erről árulkodik. Semmi oka nincs Eireninek eltávolodni az ilyen személyektől. Kicsit zavarni kezdi, ha valaki mindig és túlnyomóan laza, flegma és egy valódi mókamester. De ez főleg csak azért van, mert vagy belátja inkompetenciáját az adott tulajdonságokban vagy egyszerűen az ő létstílusa teljesen ellentéte azoknak. Egyszerűen egy Eireni-féle komor ábrázat nem képes huzamosabb ideig egy bohém Taitos vagy egy gatya-laza Kriyon egyedüli jelenlétében feszengés nélkül megmaradni. Figyelmét mindig a másikban rejlő nagy ellentétnek szenteli akarva-akaratlanul. Bár ezek csak példák, hisz mind Kriyonnal, mind Taitossal képes normálisan beszélgetni. Előbbivel elég kevés ideig bírta, de kezdetnek nem rossz, eh?
Szóval aggodalomra semmi ok Daewe részéről. Ő bőven beleesik a "tűréshatárba". Intelligensnek, barátságosnak, s komolyságra hajlamosnak tűnik eddigi társalgásuk alapján ítélve. Utóbbi percekben viszont egyre csak kibontakozni látszik a maga humoros énje.*
-Jég? *Teszi fel inkább magának a kérdést, mintsem a nőnek. Hangosan kimondja, de valójában magában keresi a választ.*
~Bevallom, képes vagyok ridegségre. De jegesnek még nem neveztek.~
*Felsóhajt. Ismét valami, ami elbizonytalanítja abban, hogy ő normális-e.*
-Abbahagyni? Ugyan mit? *Valós értetlenkedéssel kérdezi mindezt. Számára még nem tiszták Daewe "hátsó szándékai".* Bármi is az, egyelőre nem zavar semmi a társaságában.
*Akár ez bók is lehetne, ha nem Eireni mondaná. Nem szokása direkt csinálni, de ez nem azt jelenti, hogy senki nem számíthatja be annak szavait. Szűkszavú, megválogatja a szavait. Azonban nincs tisztában némi helyzetspecifikus értelmezéssel. Alias most.
Daewe csészetartási szokása nem tűnik fel neki, hisz maga sem törődik ilyesféle úri entyem-pentyemekkel. Az elegancia szabályait betartja, de elhagyható, fölösleges bónuszokat nem aggat szokásai falára. Szándékosan legalábbis nem.*
-Köszönöm. Csak citromfüvet tartalmazó csipkebogyó tea. *Jegyzi meg, ha esetleg érdekelné a másikat.*
-Meglehet. *Felel egyelőre csak ennyit az utolsó, tisztázó kijelentésre. Majd kis szünet után folytatja, míg az elf nő az újabb adagot majszolgatja.* Sokfélének tűntem már más és más szemekben. Tisztában vagyok küllememmel...
*Maga sem tudja már igazán, ez most keserűséget vagy közömbösséget kellett volna hordozzon. Ezen kételye miatt hangja csak a szokásos ütemet és dallamot üti meg.*
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-19 19:50:31
Üzenet elküldve: 2016-09-19 19:50:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Eireni//
*A kamrából kifelé jövet biztos megkérdezné a konyhában villámlátogatást tett, kancsó vízzel távozótól, hogy nem éhes-e, de már csak a hátát látja. Így aztán ketten maradnak. Azon meg sem lepődik már, hogy Eireni elutasítja a kínálást, sőt, azon hökkenne meg, ha a szőke elf lelkesen, mondhatni két pofára tömné magát a felhalmozott finomságokból.*
- Te tudod. *vonja meg a vállát, és akár a kérdése, mostani szavaiba is csempész némi piszkálódást, persze csak annyira, hogy az illem és kedvesség határát ne lépje túl* Pedig nagyon finom.
*Bármennyire is igyekszik, lehet, hogy Eireni így is megkéri, hogy ne froclizza. Ez esetben sincs semmi baj, legfeljebb majd elkerülik egymást. Igazság szerint, ez már eszébe jutott, hiszen a másikból olyan reakciót kihúzni, legalább egy életteli mosolyt, ami egy élő és érző lényre utalna, nem tűnik egyszerű feladatnak. Hogy miért nem adta fel eddig, arra egészen egyedi magyarázatot talál magának: csak.*
- Ühüm. *bólint rá a válaszként feltett kérdésre. Egyelőre nem tudja bővebben kifejteni, egy nagyobb darab sajt okán. Ahogy lenyelte a falatot, folytatja, a kezében tartott kis pengéjű késsel gesztikulálva.* Tudja, rendszerint úgy van, hogy amikor két idegen találkozik, érdektelen témákról kezdenek el beszélgetni. Általában könnyedebb, vidámabb kérdésekről, hogy az ismerkedés könnyebben menjen, hiszen a jókedv sokat segít. Magával ez nem megy. *úgy ingatja meg a bicska pengéjét, mint ahogy a mutatóujjat szokás, amikor tréfásan megfenyegetnek valakit* Pedig én próbálkozom, de ennyi jég felolvasztásához nem máglya, hanem tűzhányó kéne. De abbahagyom, ha zavarja.
*Maga elé húzza a csészéjét, s noha finomabb körökben úgy tartják, hogy a teáscsésze fülét négy ujjjal illik megfogni, kisujjat sikkesen eltartva, Daewe nem forog ezekben a finomabb körökben, úgyhogy két tenyerébe fogja a csészét és beleszimatol a teából felszálló párába. Elmosolyodik, aztán óvatosan belekortyol a forró italba.*
- Jól sikerült. *pillant fel még mindig mosolyogva, ahogy néhány jóleső korty után ismét az étel felé fordul. Ha Eireni tetteti is a magabiztosságot, Daewe nem veszi észre. Vagy ha tudat alatt észleli is, betudja a mogorvaság egy újabb jelének. A kenyér felé nyúl, de előbb még hozzáteszi, mintegy magyarázólag.*
- Hát ezért tűnik rosszkedvűnek.
*A kamrából kifelé jövet biztos megkérdezné a konyhában villámlátogatást tett, kancsó vízzel távozótól, hogy nem éhes-e, de már csak a hátát látja. Így aztán ketten maradnak. Azon meg sem lepődik már, hogy Eireni elutasítja a kínálást, sőt, azon hökkenne meg, ha a szőke elf lelkesen, mondhatni két pofára tömné magát a felhalmozott finomságokból.*
- Te tudod. *vonja meg a vállát, és akár a kérdése, mostani szavaiba is csempész némi piszkálódást, persze csak annyira, hogy az illem és kedvesség határát ne lépje túl* Pedig nagyon finom.
*Bármennyire is igyekszik, lehet, hogy Eireni így is megkéri, hogy ne froclizza. Ez esetben sincs semmi baj, legfeljebb majd elkerülik egymást. Igazság szerint, ez már eszébe jutott, hiszen a másikból olyan reakciót kihúzni, legalább egy életteli mosolyt, ami egy élő és érző lényre utalna, nem tűnik egyszerű feladatnak. Hogy miért nem adta fel eddig, arra egészen egyedi magyarázatot talál magának: csak.*
- Ühüm. *bólint rá a válaszként feltett kérdésre. Egyelőre nem tudja bővebben kifejteni, egy nagyobb darab sajt okán. Ahogy lenyelte a falatot, folytatja, a kezében tartott kis pengéjű késsel gesztikulálva.* Tudja, rendszerint úgy van, hogy amikor két idegen találkozik, érdektelen témákról kezdenek el beszélgetni. Általában könnyedebb, vidámabb kérdésekről, hogy az ismerkedés könnyebben menjen, hiszen a jókedv sokat segít. Magával ez nem megy. *úgy ingatja meg a bicska pengéjét, mint ahogy a mutatóujjat szokás, amikor tréfásan megfenyegetnek valakit* Pedig én próbálkozom, de ennyi jég felolvasztásához nem máglya, hanem tűzhányó kéne. De abbahagyom, ha zavarja.
*Maga elé húzza a csészéjét, s noha finomabb körökben úgy tartják, hogy a teáscsésze fülét négy ujjjal illik megfogni, kisujjat sikkesen eltartva, Daewe nem forog ezekben a finomabb körökben, úgyhogy két tenyerébe fogja a csészét és beleszimatol a teából felszálló párába. Elmosolyodik, aztán óvatosan belekortyol a forró italba.*
- Jól sikerült. *pillant fel még mindig mosolyogva, ahogy néhány jóleső korty után ismét az étel felé fordul. Ha Eireni tetteti is a magabiztosságot, Daewe nem veszi észre. Vagy ha tudat alatt észleli is, betudja a mogorvaság egy újabb jelének. A kenyér felé nyúl, de előbb még hozzáteszi, mintegy magyarázólag.*
- Hát ezért tűnik rosszkedvűnek.
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-19 14:41:21
Üzenet elküldve: 2016-09-19 14:41:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe//
*A meglátás nagyon is jó. Eireni alkalmazkodó képessége a "pocsék" szintet erősen alulról súrolja. Ő mindig is ilyen volt, ilyen is lesz. Ha egy évekig tartó rémálom nem tudta megváltoztatni jelentősen, akkor nem valószínű, hogy egy - csúnyán kifejezve - "jöttment" klántársa képes lenne erre. Hogy őszinték legyünk, még olyanok sem voltak erre képesek, mint Worenth vagy Essfyh, pedig ők fontos szerepet töltöttek be itteni életében. Ami ténylegesen finomhangolta már jellemét, az ő maga volt és a világbéli történések, példaképpen és aktuálisan: a holtak.*
-Rendben. *Feleli Daewének. Pár pillanattal később amolyan fecsegésképpen megjegyzi:* Jómagam is természetesen szeretem. Nem vagyok ellene az édes ízeknek, de a természet adta eredetiségnek meg van a maga szépséges kesernyés, olykor savanykás íze.
*Míg a nő a kamrán tevékenykedik, leszűri az őrleményt és a meleg vizet is előkészíti. Ugyan az imént mondottaknak kissé ellentmond, de a már elővett citromfüvet fűszerként használva hozzáadja a készítményhez. Ezzel garantáltan savanyítva az ízt és keserítve az utóhatást. Ha pedig már így alakult, két csészét vesz elő. Bár nem pontosan két adagnyit csinál. Az ismételt fogyasztás lehetőségét fenntartja magának és Daewének is. S ha esetlegesen erre jönne valaki, az is megsimogathatja torkát pár korty meleg itallal.*
-Jó étvágyat! *Bólint rá a szavakra. A néma kínálkozásra viszont elutasítóan felel.* Köszönöm szépen, nem kérek. Nincs étvágyam.
*Meglehet, mogorvának vagy szigorúnak tűnik. Ezt bizonyíthatja Daewe korábbi reakciója is. De nézhetik egy karót nyelt, magával eltelt, goromba alaknak is. Erre is volt már példa... Egy biztos: első ránézésre ezek a jelzők jogosak. A hitelük viszont megkérdőjelezhető, valóságuk meg még inkább.
Biztos azonban, hogy az Eirenivel való társalgás enyhén szólva is unalmas. Persze személye válogatja, beszélgetett ő már hosszadalmasan is másokkal, akik egyáltalán érdekeltek voltak Eireni szavaiban, véleményében dolgokról. De az is valószerű, hogy nem ő lesz a kezdeményező fél sem párbeszéd közben, sem előtte. Legalábbis ritkán érez késztetést mások társaságának keresésére.*
~Rosszkedvű? Kifejezetten nem mondanám. De szó mi szó, nem szokásom mimikát láttatni. Kár, hogy a legtöbben rossz kedvet fedeznek fel másokban, ha az csak egy kicsit is különbözik külsőleg. De persze senki sem hibáztatható ezért. Részben igazuk is van.~
*Érezve a szurkáló, kötekedő csipkelődést, megengedi magának, hogy jelen esetben egy kérdéssel válaszoljon:*
-Miért? Tán rosszkedvűnek tűnök? *Hangja ennek ellenére, na meg a helyzet nemének megtartására, sőt, fokozására csak az átlagos, semmilyen. Leszámítva a most megjátszott, csöppnyi határozottságot. Ezt a fajta megjátszást akár Daewe észre is veheti, lévén Eireni tehetségtelen az ilyesmiben.
Őszintén szólva az ifjú elf sem tudja, mi lehet a kérdésre a válasz. Még magát sem ismeri eléggé, ez a tény pedig abban mutatkozik meg a legjobban, hogy erre az egyszerű kérdésre sem képes felelni.*
*A meglátás nagyon is jó. Eireni alkalmazkodó képessége a "pocsék" szintet erősen alulról súrolja. Ő mindig is ilyen volt, ilyen is lesz. Ha egy évekig tartó rémálom nem tudta megváltoztatni jelentősen, akkor nem valószínű, hogy egy - csúnyán kifejezve - "jöttment" klántársa képes lenne erre. Hogy őszinték legyünk, még olyanok sem voltak erre képesek, mint Worenth vagy Essfyh, pedig ők fontos szerepet töltöttek be itteni életében. Ami ténylegesen finomhangolta már jellemét, az ő maga volt és a világbéli történések, példaképpen és aktuálisan: a holtak.*
-Rendben. *Feleli Daewének. Pár pillanattal később amolyan fecsegésképpen megjegyzi:* Jómagam is természetesen szeretem. Nem vagyok ellene az édes ízeknek, de a természet adta eredetiségnek meg van a maga szépséges kesernyés, olykor savanykás íze.
*Míg a nő a kamrán tevékenykedik, leszűri az őrleményt és a meleg vizet is előkészíti. Ugyan az imént mondottaknak kissé ellentmond, de a már elővett citromfüvet fűszerként használva hozzáadja a készítményhez. Ezzel garantáltan savanyítva az ízt és keserítve az utóhatást. Ha pedig már így alakult, két csészét vesz elő. Bár nem pontosan két adagnyit csinál. Az ismételt fogyasztás lehetőségét fenntartja magának és Daewének is. S ha esetlegesen erre jönne valaki, az is megsimogathatja torkát pár korty meleg itallal.*
-Jó étvágyat! *Bólint rá a szavakra. A néma kínálkozásra viszont elutasítóan felel.* Köszönöm szépen, nem kérek. Nincs étvágyam.
*Meglehet, mogorvának vagy szigorúnak tűnik. Ezt bizonyíthatja Daewe korábbi reakciója is. De nézhetik egy karót nyelt, magával eltelt, goromba alaknak is. Erre is volt már példa... Egy biztos: első ránézésre ezek a jelzők jogosak. A hitelük viszont megkérdőjelezhető, valóságuk meg még inkább.
Biztos azonban, hogy az Eirenivel való társalgás enyhén szólva is unalmas. Persze személye válogatja, beszélgetett ő már hosszadalmasan is másokkal, akik egyáltalán érdekeltek voltak Eireni szavaiban, véleményében dolgokról. De az is valószerű, hogy nem ő lesz a kezdeményező fél sem párbeszéd közben, sem előtte. Legalábbis ritkán érez késztetést mások társaságának keresésére.*
~Rosszkedvű? Kifejezetten nem mondanám. De szó mi szó, nem szokásom mimikát láttatni. Kár, hogy a legtöbben rossz kedvet fedeznek fel másokban, ha az csak egy kicsit is különbözik külsőleg. De persze senki sem hibáztatható ezért. Részben igazuk is van.~
*Érezve a szurkáló, kötekedő csipkelődést, megengedi magának, hogy jelen esetben egy kérdéssel válaszoljon:*
-Miért? Tán rosszkedvűnek tűnök? *Hangja ennek ellenére, na meg a helyzet nemének megtartására, sőt, fokozására csak az átlagos, semmilyen. Leszámítva a most megjátszott, csöppnyi határozottságot. Ezt a fajta megjátszást akár Daewe észre is veheti, lévén Eireni tehetségtelen az ilyesmiben.
Őszintén szólva az ifjú elf sem tudja, mi lehet a kérdésre a válasz. Még magát sem ismeri eléggé, ez a tény pedig abban mutatkozik meg a legjobban, hogy erre az egyszerű kérdésre sem képes felelni.*
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-19 08:25:01
Üzenet elküldve: 2016-09-19 08:25:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Mire nagy nehezen összekaparja magát, mindenki eltűnik, de legalább Gebe boldog, mint ló a zabosban. Ugyanis tényleg.*
- Na jellemző. *dohog, miközben sodor magának egy bagót. A meggyújtáshoz használ némi mágiát, mert hát ha megy, akkor megy.*
- Nyamnyam. *végül is, mire jó ez az élet, ha nem ilyesmire, nem igaz?*
*Amíg füstölög, rájön, hogy éhes, álmos, nyűgös, és nem kanos. Talán még egy megkötözött, meztelen Loka látványa sem tudná feldobni.*
- Rohadt lovaglás. *mérgelődik, majd dolga után lát: eszik, iszik, kakál, aztán elmegy aludni. Sokáig alszik, mert igen fáradt.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
- Na jellemző. *dohog, miközben sodor magának egy bagót. A meggyújtáshoz használ némi mágiát, mert hát ha megy, akkor megy.*
- Nyamnyam. *végül is, mire jó ez az élet, ha nem ilyesmire, nem igaz?*
*Amíg füstölög, rájön, hogy éhes, álmos, nyűgös, és nem kanos. Talán még egy megkötözött, meztelen Loka látványa sem tudná feldobni.*
- Rohadt lovaglás. *mérgelődik, majd dolga után lát: eszik, iszik, kakál, aztán elmegy aludni. Sokáig alszik, mert igen fáradt.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-18 21:36:11
Üzenet elküldve: 2016-09-18 21:36:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Pedig nincs bajuk azoknak az állatoknak, teljesen egészségesek. Néhány még mindig szaladgál belőlük kicsit messzebb, elkerítve; még nem vágták le mind. Hogy hajszálra… vagyis tollra egyformák, az már igaz. De azt is csak az veszi észre, aki képes megkülönböztetni két csirkét egymástól.*
- Ugyanolyanok. És igen, én varázsoltam őket, még csibe korukban. Volt egy kiscsibénk, és belőle csináltam sokat. *meséli, és elmosolyodik, mikor eszébe jut az a sok kis csipogó tollpamacs a ládában.
Bírja ő a kiképzést, igyekszik is nagyon, hogy a nénének megfeleljen. Nem felesel vissza, hanem tömi serényen a pipát, s figyel, várja a helyeslést, vagy az újabb megrovást, hogy a hibáit kijavítsa. Bonyolultabb ez, mint gondolta. Nagyon reméli, hogy lesz alkalma még egyszer végigcsinálni felügyelettel, mert a végén még nem mer majd egyedül rágyújtani.
Mikor aztán Hümpüffmüff rábólint a dologra, hogy jó lesz most már, lesöprögeti a félrehullott törmeléket, aztán izgatottan várja, hogy a néne meggyújtsa neki.
Részéről előbb csak kiélvezné a pillanat varázsát, hogy ég az ő saját pipája, de a néne fogja, és bedugja a szájába. Meglepetésében csaknem fújja a levegőt, ahelyett, hogy szívná, de aztán gyorsan megfogja a pipát, és kapcsol, az orrán át engedve ki a lélegzetét. Aztán csak azért is rákészül kicsit – na, nem sokat, ahhoz ő is türelmetlen, épp csak egy pillanatot – felidézve a korábbi leckét a pipázásról: jó mélyen beszív, háromig számol, aztán kifúj… Na, akkor lássuk!
Megszívja a pipát, s mint az első alkalommal, ezúttal is különleges élményként éli meg a kellemes ízű füstöt az orrában, szájában. Meg azt a nehézkes érzést a tüdején, ami máris elillan.
Kifújja a füstöt, majd Farincra bazsalyog. És újra szippant egyet… *
- Ez annyira jó! *suttogja füstöt fújva, és végre kívülre is látszik valami a lelkesedéséből.
Nem csak a pipázás maga jelenti számára az élményt, hanem hozzátesz az is, hogy a saját pipáját szívja, amit ajándékba kapott, és most már bármikor megteheti.
Na, de ha látszik is most rajta, hogy örül, a korábbiak után szükségét látja, hogy most már igazán kifejezze, hogy tetszik neki az ajándék. Így – véleménye szerint – kockázatos lépésre szánja rá magát, és a pipát kissé eltartva közelebb húzódik a nénéhez, és fél karral átöleli.*
- Még egyszer köszönöm!
- Ugyanolyanok. És igen, én varázsoltam őket, még csibe korukban. Volt egy kiscsibénk, és belőle csináltam sokat. *meséli, és elmosolyodik, mikor eszébe jut az a sok kis csipogó tollpamacs a ládában.
Bírja ő a kiképzést, igyekszik is nagyon, hogy a nénének megfeleljen. Nem felesel vissza, hanem tömi serényen a pipát, s figyel, várja a helyeslést, vagy az újabb megrovást, hogy a hibáit kijavítsa. Bonyolultabb ez, mint gondolta. Nagyon reméli, hogy lesz alkalma még egyszer végigcsinálni felügyelettel, mert a végén még nem mer majd egyedül rágyújtani.
Mikor aztán Hümpüffmüff rábólint a dologra, hogy jó lesz most már, lesöprögeti a félrehullott törmeléket, aztán izgatottan várja, hogy a néne meggyújtsa neki.
Részéről előbb csak kiélvezné a pillanat varázsát, hogy ég az ő saját pipája, de a néne fogja, és bedugja a szájába. Meglepetésében csaknem fújja a levegőt, ahelyett, hogy szívná, de aztán gyorsan megfogja a pipát, és kapcsol, az orrán át engedve ki a lélegzetét. Aztán csak azért is rákészül kicsit – na, nem sokat, ahhoz ő is türelmetlen, épp csak egy pillanatot – felidézve a korábbi leckét a pipázásról: jó mélyen beszív, háromig számol, aztán kifúj… Na, akkor lássuk!
Megszívja a pipát, s mint az első alkalommal, ezúttal is különleges élményként éli meg a kellemes ízű füstöt az orrában, szájában. Meg azt a nehézkes érzést a tüdején, ami máris elillan.
Kifújja a füstöt, majd Farincra bazsalyog. És újra szippant egyet… *
- Ez annyira jó! *suttogja füstöt fújva, és végre kívülre is látszik valami a lelkesedéséből.
Nem csak a pipázás maga jelenti számára az élményt, hanem hozzátesz az is, hogy a saját pipáját szívja, amit ajándékba kapott, és most már bármikor megteheti.
Na, de ha látszik is most rajta, hogy örül, a korábbiak után szükségét látja, hogy most már igazán kifejezze, hogy tetszik neki az ajándék. Így – véleménye szerint – kockázatos lépésre szánja rá magát, és a pipát kissé eltartva közelebb húzódik a nénéhez, és fél karral átöleli.*
- Még egyszer köszönöm!
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-18 20:37:09
Üzenet elküldve: 2016-09-18 20:37:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Ha esze nem máris ropogós sültek körül járna talán belegondolna, hogy a varázslattal előállított csirke nem hangzik túlságosan természetesnek vagy egészségesnek. Most azonban csak szórakozottan bólogat rá.*
- Pedig a galambsült is nagyon finom ám, de jó, megteszi. A csirke is megteszi. Őket is te varázsoltad elő? És mind ugyanolyan? Vagy van kisebb meg nagyobb is? *Érdeklődik tovább, bár még a korábbi kérdései sem kerültek megválaszolásra a szárnyas-sokasítással kapcsolatban.
Még szép, hogy egy pipa arra való, hogy használják. Krestvir pedig itt és most használni fogja, ha akarja, ha nem. Mikor a lány nem vesz eleget, természetesen a gnóm akkor is rászól.*
- Rakjad rendesen, hát valamit el is kell füstölni bogaram, anélkül nem megy.
*~Sokat kell még gyakorolni, sokat, tele tömték már a fejét a sok varázsigével, az igazán fontos dolgoknak meg nem marad hely!~*
- Jó, jó, jó lesz. Belejössz majd. Söpörd le szépen a széléről. Úgy. Na. Most meggyújtjuk.
*Előkapja tűzszerszámát, és szertartásosan meggyújtja Krestvir pipáját is. Aztán beledugja a lány szájába, jobb ha Krestvir vigyáz ki ne üsse a fogait.*
- Na szí'jjad kislány.
*Hátradől és sárkány módjára kezdi fújni maga is, orrából s szájából úgy tör elő a füst, mintha kazánt gyújtottak volna a gnőm gyomrában.*
- Pedig a galambsült is nagyon finom ám, de jó, megteszi. A csirke is megteszi. Őket is te varázsoltad elő? És mind ugyanolyan? Vagy van kisebb meg nagyobb is? *Érdeklődik tovább, bár még a korábbi kérdései sem kerültek megválaszolásra a szárnyas-sokasítással kapcsolatban.
Még szép, hogy egy pipa arra való, hogy használják. Krestvir pedig itt és most használni fogja, ha akarja, ha nem. Mikor a lány nem vesz eleget, természetesen a gnóm akkor is rászól.*
- Rakjad rendesen, hát valamit el is kell füstölni bogaram, anélkül nem megy.
*~Sokat kell még gyakorolni, sokat, tele tömték már a fejét a sok varázsigével, az igazán fontos dolgoknak meg nem marad hely!~*
- Jó, jó, jó lesz. Belejössz majd. Söpörd le szépen a széléről. Úgy. Na. Most meggyújtjuk.
*Előkapja tűzszerszámát, és szertartásosan meggyújtja Krestvir pipáját is. Aztán beledugja a lány szájába, jobb ha Krestvir vigyáz ki ne üsse a fogait.*
- Na szí'jjad kislány.
*Hátradől és sárkány módjára kezdi fújni maga is, orrából s szájából úgy tör elő a füst, mintha kazánt gyújtottak volna a gnőm gyomrában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519