Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-18 18:56:08
Üzenet elküldve: 2016-09-18 18:56:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Mivel Farinc leinti, megússza a válaszadást. Megkönnyebbülten somolyog hát tovább, aztán már a néne további csacsogásán és harsány nevetésén szórakozik. Nem tudja eldönteni, hogy csak belement a játékba, vagy tényleg komolyan vette, hogy galambokat akart elővarázsolni. Így is, úgy is vicces.*
- Ha nem is galambot, de csirkét ehetünk majd. Azok is ilyen varázslatosan lettek… *ajánlja, ha már Farinc említette, hogy éhes lesz majd. Ami azt illeti, neki sem ártana egy kiadós étkezés, mert a nagy tanulásban megint elfeledkezett róla. És az ivásról is - jut eszébe, és azzal tölt is magának a vízből, s nyomban fenékig üríti.
Aztán félelme beigazolódik, tényleg sikerült megsértenie a nénét lelkesedése hiányával.
Azonnal kezdené is bizonygatni, hogy Farinc félreérti, de a meglepetéstől, hogy kedves ajándékát kikapják a kezéből, benne akad a szó. Első gondolata, hogy a néne vissza akarja venni tőle, csak azután nyugszik meg, mikor megérti, hogy nem erről van szó, hanem a pipa használatáról kap egy kis okítást. Kezdetben ugyan még ez is kényelmetlenül érinti, mert olyan szép a pipa, hogy félteni kezdi, hogy a füstölés, a tűz még tönkreteszi… De hamar meggyőzi magát, hogy hiszen egy pipának az a lényege, hogy használják. Úgyhogy elűzi aggodalmait, de még a zavarát is, és figyel, mint egy jó diák.
Olykor helyesel, és válaszolgat, majd ügyetlenkedik is csöppet, főleg mikor Farinc rászól. Akkor annyira picit próbál csak nyúlni a zsákba, hogy nem is sikerül, csak pár törmeléket az ujjai közé csippenteni. De aztán sikerül úgy-ahogy a művelet, s a végére marad az utolsó csipet óvatos lenyomkodása.*
- Így? Jó? *teljesen átszellemült, a feladatra koncentrál.*
- Ha nem is galambot, de csirkét ehetünk majd. Azok is ilyen varázslatosan lettek… *ajánlja, ha már Farinc említette, hogy éhes lesz majd. Ami azt illeti, neki sem ártana egy kiadós étkezés, mert a nagy tanulásban megint elfeledkezett róla. És az ivásról is - jut eszébe, és azzal tölt is magának a vízből, s nyomban fenékig üríti.
Aztán félelme beigazolódik, tényleg sikerült megsértenie a nénét lelkesedése hiányával.
Azonnal kezdené is bizonygatni, hogy Farinc félreérti, de a meglepetéstől, hogy kedves ajándékát kikapják a kezéből, benne akad a szó. Első gondolata, hogy a néne vissza akarja venni tőle, csak azután nyugszik meg, mikor megérti, hogy nem erről van szó, hanem a pipa használatáról kap egy kis okítást. Kezdetben ugyan még ez is kényelmetlenül érinti, mert olyan szép a pipa, hogy félteni kezdi, hogy a füstölés, a tűz még tönkreteszi… De hamar meggyőzi magát, hogy hiszen egy pipának az a lényege, hogy használják. Úgyhogy elűzi aggodalmait, de még a zavarát is, és figyel, mint egy jó diák.
Olykor helyesel, és válaszolgat, majd ügyetlenkedik is csöppet, főleg mikor Farinc rászól. Akkor annyira picit próbál csak nyúlni a zsákba, hogy nem is sikerül, csak pár törmeléket az ujjai közé csippenteni. De aztán sikerül úgy-ahogy a művelet, s a végére marad az utolsó csipet óvatos lenyomkodása.*
- Így? Jó? *teljesen átszellemült, a feladatra koncentrál.*
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-18 16:26:38
Üzenet elküldve: 2016-09-18 16:26:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy Hümpüffmüffnek otthona az egész világ. Függetlenül attól hogy az aktuális tulaj mit mond. *
- Mi olyan vicces? *Pillant föl Krestvir vigyorát látva, de nem akarja zavarba hozni a lányt, legyint, hisz igazából nem is fontos. Csacsog inkább tovább.*
- Egy sereg galambot? Az hasznos. Nagyon hasznos. Mennyit tudnál elővarázsolni? Csak érdeklődöm… *Közben már fejben számolja a galamb eladási árát.* Csak úgy a semmiből? Vagy valahonnan eltűnik egy csomó galamb és ide terem? És olyan igazi galambok? Meg is lehet őket enni? Tudod elég messze van Arthenior, vacsorára egész jó volna. Sült galamb. Hm. Olyat nem tudsz egyből varázsolni? Akkor a számba repülhetnének! Ha-ha-ha!
*Vészesen hangos hahotázása valószínűleg Synmira minden szegletébe elhallatszik.
Mondandója végeztével lepakolja magát a teraszon. Mivel hogy Farinc nem egyszerűen leül; ő lepakolja magát, körülményesen. *
- Na mi van, nem tetszik?! *Háborodik fel a gnőm Krestvir rezdületlen arcán.* Na várjál, hát várjál nem arra van, hogy csak nézzed te lány. *Újra kotorászni kezd és előkerül pipadohányos zacskója.*
- Adjad vissza. *Kapja ki a lány kezéből a pipát, aztán előrehajol, mint aki épp nagy titkot készül megosztani. Tulajdonképpen így is van. Itt és most Krestvir megtanulja, hogy kell pipát tömni.*
- Na ide figyelj. Nem pazaroljuk a dohányt, mert drága. Belemártod a zacskóba a pipát, így ni. *Óvatosan, mintha gwuffszart kerülgetne meríti az eszközt a zacskóba, majd kiemeli.* Látod, benne van a dohány. Nem kell teli meríteni. Nem is tudod. Most megütögeted, hogy lemenjen az aljára. Így ni. Így. *Keres egy egyenes, kemény felületet. Amin ülnek épp megteszi, vagy annak karfája, vagy akár asztal is, ha van a közelben.*
- Na most lement az aljára látod. Látod? Látod. Mostan nyúljál bele a zsákba a pici kezeddel és csippents fel egy kicsit. Csippentsél, tessék. Nee, ne tapogasd össze az összeset bogaram, hát ki akar olyan dohányt szívni amit más már összetapogatott? Nem én. Na. Vegyél ki egy keveset. Úgy.
*Várja, hogy Krestvir az instrukcióknak megfelelően cselekedjen.*
- Na most ez fogod és beletömöd. Lenyomkodod az ujjaddal. Finoman! Ha nem jól csinálod nem lesz egyenletes a sűrűség. Az meg nem jó. Nem vagyunk mi barbárok.
*Megszívja orrát, pöfékel egy keveset és nézi a mágustanonc hogyan boldogul a feladattal.*
- Most még egyszer, amíg tele nem lesz.
- Mi olyan vicces? *Pillant föl Krestvir vigyorát látva, de nem akarja zavarba hozni a lányt, legyint, hisz igazából nem is fontos. Csacsog inkább tovább.*
- Egy sereg galambot? Az hasznos. Nagyon hasznos. Mennyit tudnál elővarázsolni? Csak érdeklődöm… *Közben már fejben számolja a galamb eladási árát.* Csak úgy a semmiből? Vagy valahonnan eltűnik egy csomó galamb és ide terem? És olyan igazi galambok? Meg is lehet őket enni? Tudod elég messze van Arthenior, vacsorára egész jó volna. Sült galamb. Hm. Olyat nem tudsz egyből varázsolni? Akkor a számba repülhetnének! Ha-ha-ha!
*Vészesen hangos hahotázása valószínűleg Synmira minden szegletébe elhallatszik.
Mondandója végeztével lepakolja magát a teraszon. Mivel hogy Farinc nem egyszerűen leül; ő lepakolja magát, körülményesen. *
- Na mi van, nem tetszik?! *Háborodik fel a gnőm Krestvir rezdületlen arcán.* Na várjál, hát várjál nem arra van, hogy csak nézzed te lány. *Újra kotorászni kezd és előkerül pipadohányos zacskója.*
- Adjad vissza. *Kapja ki a lány kezéből a pipát, aztán előrehajol, mint aki épp nagy titkot készül megosztani. Tulajdonképpen így is van. Itt és most Krestvir megtanulja, hogy kell pipát tömni.*
- Na ide figyelj. Nem pazaroljuk a dohányt, mert drága. Belemártod a zacskóba a pipát, így ni. *Óvatosan, mintha gwuffszart kerülgetne meríti az eszközt a zacskóba, majd kiemeli.* Látod, benne van a dohány. Nem kell teli meríteni. Nem is tudod. Most megütögeted, hogy lemenjen az aljára. Így ni. Így. *Keres egy egyenes, kemény felületet. Amin ülnek épp megteszi, vagy annak karfája, vagy akár asztal is, ha van a közelben.*
- Na most lement az aljára látod. Látod? Látod. Mostan nyúljál bele a zsákba a pici kezeddel és csippents fel egy kicsit. Csippentsél, tessék. Nee, ne tapogasd össze az összeset bogaram, hát ki akar olyan dohányt szívni amit más már összetapogatott? Nem én. Na. Vegyél ki egy keveset. Úgy.
*Várja, hogy Krestvir az instrukcióknak megfelelően cselekedjen.*
- Na most ez fogod és beletömöd. Lenyomkodod az ujjaddal. Finoman! Ha nem jól csinálod nem lesz egyenletes a sűrűség. Az meg nem jó. Nem vagyunk mi barbárok.
*Megszívja orrát, pöfékel egy keveset és nézi a mágustanonc hogyan boldogul a feladattal.*
- Most még egyszer, amíg tele nem lesz.
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-17 23:22:23
Üzenet elküldve: 2016-09-17 23:22:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Pix + Hazafelé//
//Mindenkinek//
*Nagyot sóhajt, majd enyhén harákol, aztán ki is köp.*
- Ja, beszélgetnék én vele, ha lenne valami abban a tök fejében. Cöh. *dörmög elégedetlenül. Kedélyét azonban - és ezen ő lepődik meg legjobban - borzalmasan feljavítja, hogy végre hazaértek.*
~ Haza... ~ *vagy valami olyasmi.*
- HAHÓ! Hazajöttünk! *kezd el fejhangon rikoltozni, hogy mindenkivel tudassa: ideje elbújni, meg ilyesmi.*
- Eireeni, Zaras, Loka! Itthon vagyunk, ebadták! Hol a kaja?!
*Hamar lepattan a lova hátáról, aztán fájdalmas arccal dörgölni kezdi combjai belsejét, és rendezgetni kénytelen vaktölténnyel teli lövegét is.*
- Ezt sosem fogom megszokni! Na gyere, Gebe! Előbb te kapsz enni, meg ilyesmi. Ügyes voltál! *ragadja meg a kantárt, és lépésben elindul abba az irányba, ahol a lovaikat tartani szokták így az ősz közeledtével.*
- Ó, fene... a golyóim!
//Mindenkinek//
*Nagyot sóhajt, majd enyhén harákol, aztán ki is köp.*
- Ja, beszélgetnék én vele, ha lenne valami abban a tök fejében. Cöh. *dörmög elégedetlenül. Kedélyét azonban - és ezen ő lepődik meg legjobban - borzalmasan feljavítja, hogy végre hazaértek.*
~ Haza... ~ *vagy valami olyasmi.*
- HAHÓ! Hazajöttünk! *kezd el fejhangon rikoltozni, hogy mindenkivel tudassa: ideje elbújni, meg ilyesmi.*
- Eireeni, Zaras, Loka! Itthon vagyunk, ebadták! Hol a kaja?!
*Hamar lepattan a lova hátáról, aztán fájdalmas arccal dörgölni kezdi combjai belsejét, és rendezgetni kénytelen vaktölténnyel teli lövegét is.*
- Ezt sosem fogom megszokni! Na gyere, Gebe! Előbb te kapsz enni, meg ilyesmi. Ügyes voltál! *ragadja meg a kantárt, és lépésben elindul abba az irányba, ahol a lovaikat tartani szokták így az ősz közeledtével.*
- Ó, fene... a golyóim!
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-17 20:29:23
Üzenet elküldve: 2016-09-17 20:29:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Ha Farinc leteszi, ő felveszi a poharat, hogy kivigye magukkal a teraszra. De azt kell tapasztalnia, hogy a nő még nem igyekszik annyira kifelé.
Megáll hát félúton, és figyeli, milyen elmélyülten veszi birtokba a gnóm a terepet. Csodálja őt, hogy máris ennyire otthonosan érzi magát, maga biztosan úgy járna egy idegen helyen, hogy még a levegőben szálló porszemeket is tisztelettudón kerülgetné. És mennyivel jobb, felszabadultabb, vidámabb ez így! Mikor Farinc a párnákat kezdi rendezgetni, halkan kineveti, a beszédben meg nem zavarva. Meg egyébként is úgy tűnhet, mintha csak a dicsekvésen nevetne. Sőt, akkor egy kicsit jobban rákezd, amihez van némi köze a saját gondolatának is, amit hangosan a világért sem mondana ki… ~ Az is családi vonás lehet... ~ gonoszkodik a lököttség kapcsán jókedvűen.*
- Értem. *mondja szűkszavúan, visszafogva magát, csak a vigyorát nem sikerül rejtegetni.
Később feltűnik neki, mennyire tiltakozik Farinc a mágikus bemutató ellen, amit nem egészen ért, ezért természetesen megragadja a figyelmét.*
- Kár, pedig pont most akartam egy sereg galambot előkapni a köpönyegem ujjából… *adja elő pocsék színészkedéssel csalódottságát, s abbahagyja az ujjkörzést.
Közben talán készen is állnak, hogy elinduljanak kifelé. Odakint egy intéssel kínálja meg hellyel a nénét, s miután lepakolt pohárral-kancsóval, maga is leül mellé, a másiknak szembefordulva.
A válasz, amit kap, eléggé semmilyen, de elégséges tájékoztatással szolgál, megerősíti az elképzelését. Az érdeklődését inkább a gnóm szétszórtsága, majd keresgélő mozdulatai keltik fel.
Mikor előkerül a pipa, igenis eszébe jut az ígéret, amit kapott, inkább azon lepődik meg, hogy Farinc sem felejtette el. Bár, végül is, ha a látogatásról nem feledkezett meg, erre is számíthatott volna tőle.
Mikor a néne a kezébe nyomja az ajándékot, megrendülten bámulja és tartja mozdulatlanul a markában. Szeretné kifejezni, mit érez, hogy mennyire örül, de kívülre még csak különösebben lelkesnek sem látszik. Ezt érzi ő is, és fél, hogy csalódást okoz a nénének, vagy megsérti, mert úgy tűnhet, nem örül, de mégsem sikerül a bőréből kibújnia.*
- Köszönöm. *ennyit sikerül mondania. Mikor Farinc elárulja, hogy ő maga csinálta, csak annál értékesebbnek érzi ezt az ajándékot. Közelebb emeli az arcához, hogy jobban lássa. Szép. A fa színe, mintája, a fémgyűrűn fénylő levelek.
Felpillant a nő arcára. Már a látogatás is elég volt, de most, hogy még ajándékot is kapott, megint furán érzi magát. Mint akivel törődnek, mint akire gondolnak, mint akinek van egy barátja. Hümpüffmüff néne a barátja? Nem merné azt mondani. Félne, hogy a néne visszautasítaná. Óvatosan inkább hagyja alakulni a dolgot, úgyhogy továbbra is tartja a távolságot.*
- Nagyon szép. Köszönöm! *forgatja kezében a pipát, vizsgálgatva még, és nehezére is esik továbblendülni, annyira zavarban van és meg van hatódva.*
Megáll hát félúton, és figyeli, milyen elmélyülten veszi birtokba a gnóm a terepet. Csodálja őt, hogy máris ennyire otthonosan érzi magát, maga biztosan úgy járna egy idegen helyen, hogy még a levegőben szálló porszemeket is tisztelettudón kerülgetné. És mennyivel jobb, felszabadultabb, vidámabb ez így! Mikor Farinc a párnákat kezdi rendezgetni, halkan kineveti, a beszédben meg nem zavarva. Meg egyébként is úgy tűnhet, mintha csak a dicsekvésen nevetne. Sőt, akkor egy kicsit jobban rákezd, amihez van némi köze a saját gondolatának is, amit hangosan a világért sem mondana ki… ~ Az is családi vonás lehet... ~ gonoszkodik a lököttség kapcsán jókedvűen.*
- Értem. *mondja szűkszavúan, visszafogva magát, csak a vigyorát nem sikerül rejtegetni.
Később feltűnik neki, mennyire tiltakozik Farinc a mágikus bemutató ellen, amit nem egészen ért, ezért természetesen megragadja a figyelmét.*
- Kár, pedig pont most akartam egy sereg galambot előkapni a köpönyegem ujjából… *adja elő pocsék színészkedéssel csalódottságát, s abbahagyja az ujjkörzést.
Közben talán készen is állnak, hogy elinduljanak kifelé. Odakint egy intéssel kínálja meg hellyel a nénét, s miután lepakolt pohárral-kancsóval, maga is leül mellé, a másiknak szembefordulva.
A válasz, amit kap, eléggé semmilyen, de elégséges tájékoztatással szolgál, megerősíti az elképzelését. Az érdeklődését inkább a gnóm szétszórtsága, majd keresgélő mozdulatai keltik fel.
Mikor előkerül a pipa, igenis eszébe jut az ígéret, amit kapott, inkább azon lepődik meg, hogy Farinc sem felejtette el. Bár, végül is, ha a látogatásról nem feledkezett meg, erre is számíthatott volna tőle.
Mikor a néne a kezébe nyomja az ajándékot, megrendülten bámulja és tartja mozdulatlanul a markában. Szeretné kifejezni, mit érez, hogy mennyire örül, de kívülre még csak különösebben lelkesnek sem látszik. Ezt érzi ő is, és fél, hogy csalódást okoz a nénének, vagy megsérti, mert úgy tűnhet, nem örül, de mégsem sikerül a bőréből kibújnia.*
- Köszönöm. *ennyit sikerül mondania. Mikor Farinc elárulja, hogy ő maga csinálta, csak annál értékesebbnek érzi ezt az ajándékot. Közelebb emeli az arcához, hogy jobban lássa. Szép. A fa színe, mintája, a fémgyűrűn fénylő levelek.
Felpillant a nő arcára. Már a látogatás is elég volt, de most, hogy még ajándékot is kapott, megint furán érzi magát. Mint akivel törődnek, mint akire gondolnak, mint akinek van egy barátja. Hümpüffmüff néne a barátja? Nem merné azt mondani. Félne, hogy a néne visszautasítaná. Óvatosan inkább hagyja alakulni a dolgot, úgyhogy továbbra is tartja a távolságot.*
- Nagyon szép. Köszönöm! *forgatja kezében a pipát, vizsgálgatva még, és nehezére is esik továbblendülni, annyira zavarban van és meg van hatódva.*
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-17 17:15:34
Üzenet elküldve: 2016-09-17 17:15:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Kérdéses, vajon a gnőm eltűrne-e egy olyan sértést, hogy valaki ne bízzon benne. Mind személyes, mind üzleti szempontból kulcsfontosságú a megbízhatóság, különösen Farinc számára. Kölcsönösen megbízni persze ő sem bízik senkiben, csak egy bolond tenne olyat!
Az újabb pohár vizet már nem hajtja le olyan mohón, pár kortyot iszik csak, aztán leteszi valahová a félig tele poharat, csak úgy. Aztán felfedezőútra indul miközben beszél. Ha egy éles szemű megfigyelő jobban megnézi, láthatóan félköröket ír le a helyiségben. A bútorokat vizsgálgatván hümmög, némelyik párnát felemeli vagy megpaskolja, mert úgy sokkal jobban állnak majd.
~Értenek ezek a mágusok a lakberendezéshez, nem mondom...~
A lényeg, hogy beletelik egy kevés időbe mire elérnek a kertig, és akkorra már az egész szoba magán tudhatja Farinc Hümpüffmüff áldásos kezét.*
- Na hát természetesen *Háborodik fel látszólagosan.* Hisz az én vérem, az egész család kiváló adottságokkal van megáldva. Ahová egy Hümpüffmüff megy, ott mindig sikeres. Sőt, mi több, a legjobb! *Elfordítja tekintetét és jól körülnéz a teraszon is.* De attól még lökött.
*Ahogy visszafordul Krestvir épp varázsolni készül, minden bizonnyal.*
- Hajaj, kislány, nem kell nekem bemutató, elhiszem én, elhiszem.
*Nagyot szív a pipából, és csodás füstfelhőket ereget bele a kertbe. Nem csoda, ha a máguspalántát lenyűgözi.*
- Mhm, igen persze. *Feleli szórakozottan, mintha nem is figyelt volna a kérdésre, vagy mintha a válasz nem volna fontos. Aztán hirtelen észbe kap, fogai közé szorítja a pipaszárat és hevesen kezdi el tapogatni magát.*
- Ej no. *Motyogja maga elé, aztán jó adag csörgés-zörgés után előránt valamelyik redő alól egy pipát. Minek neki két pipa? -Gondolhatja Krestvir, de Farinc diadalittas arckifejezéssel nyomja a lány kezébe a másik szívóalkalmatosságot.*
- Nesze. Ez a tiéd. Amiért a múltkor megmentettél a biztos haláltól, a veszedelmes erdőben. *Vigyorogva nézi, mit szól a lány az ajándékhoz. A kezében tartott darabnak valamivel rövidebb a szára, mint amelyet épp Farinc szív, s fekete, míg a pipafej érdekesen cirádás, láthatóan fából készült. Az illesztésnél egy díszes fémgyűrű, ha elég közelről megvizsgálja a lány mintha levelek lennének rajta de az is lehet a képzelete szüleménye belelátni bármit a domború mintázatba.*
- Meggyfából faragtam én magam. *Szívja meg az orrát nagy szerényen.*
Az újabb pohár vizet már nem hajtja le olyan mohón, pár kortyot iszik csak, aztán leteszi valahová a félig tele poharat, csak úgy. Aztán felfedezőútra indul miközben beszél. Ha egy éles szemű megfigyelő jobban megnézi, láthatóan félköröket ír le a helyiségben. A bútorokat vizsgálgatván hümmög, némelyik párnát felemeli vagy megpaskolja, mert úgy sokkal jobban állnak majd.
~Értenek ezek a mágusok a lakberendezéshez, nem mondom...~
A lényeg, hogy beletelik egy kevés időbe mire elérnek a kertig, és akkorra már az egész szoba magán tudhatja Farinc Hümpüffmüff áldásos kezét.*
- Na hát természetesen *Háborodik fel látszólagosan.* Hisz az én vérem, az egész család kiváló adottságokkal van megáldva. Ahová egy Hümpüffmüff megy, ott mindig sikeres. Sőt, mi több, a legjobb! *Elfordítja tekintetét és jól körülnéz a teraszon is.* De attól még lökött.
*Ahogy visszafordul Krestvir épp varázsolni készül, minden bizonnyal.*
- Hajaj, kislány, nem kell nekem bemutató, elhiszem én, elhiszem.
*Nagyot szív a pipából, és csodás füstfelhőket ereget bele a kertbe. Nem csoda, ha a máguspalántát lenyűgözi.*
- Mhm, igen persze. *Feleli szórakozottan, mintha nem is figyelt volna a kérdésre, vagy mintha a válasz nem volna fontos. Aztán hirtelen észbe kap, fogai közé szorítja a pipaszárat és hevesen kezdi el tapogatni magát.*
- Ej no. *Motyogja maga elé, aztán jó adag csörgés-zörgés után előránt valamelyik redő alól egy pipát. Minek neki két pipa? -Gondolhatja Krestvir, de Farinc diadalittas arckifejezéssel nyomja a lány kezébe a másik szívóalkalmatosságot.*
- Nesze. Ez a tiéd. Amiért a múltkor megmentettél a biztos haláltól, a veszedelmes erdőben. *Vigyorogva nézi, mit szól a lány az ajándékhoz. A kezében tartott darabnak valamivel rövidebb a szára, mint amelyet épp Farinc szív, s fekete, míg a pipafej érdekesen cirádás, láthatóan fából készült. Az illesztésnél egy díszes fémgyűrű, ha elég közelről megvizsgálja a lány mintha levelek lennének rajta de az is lehet a képzelete szüleménye belelátni bármit a domború mintázatba.*
- Meggyfából faragtam én magam. *Szívja meg az orrát nagy szerényen.*
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-16 22:34:41
Üzenet elküldve: 2016-09-16 22:34:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*A válasz sántít, de aranyos próbálkozásnak tartja, úgyhogy jutalmazza egy cinkos, elfogadó mosollyal.
Hogy bízna Farincban, az nem jelenthető ki határozottan, de nem lát okot a gyanakvásra, s emellett kellemes érzések is fűzik a nőhöz, úgyhogy jó eséllyel a megfelelő úton haladnak afelé.
Ha a gnóm vizsgálódik, felfedezheti, hogy a bútorok többnyire egyszerűek. Kőből és fából készültek, az ülőalkalmatosságokat bőrrel borították, s párnákat biztosítottak, hogy kényelmesek legyenek.
Készséggel tölti újra Hümpüffmüff poharát, örül, hogy elégedettnek látja. Közben figyeli azt is, mit szól a nő az otthonához, de nehezére esik kifürkészni, hogy ténylegesen mit gondolhat a másik.
Ha Farinc megitta a második pohár vizet is, ő felveszi a zsákját, majd tovább vezeti a nőt a kertekre, s az erdőre néző terasz felé; a piszkálódó feleletet és a családi történetet már úgy hallgatja.
A hír, hogy Farinc egy rokona hatalmas mágus, kellően lenyűgözi.*
- Annyira bárgyú csak nem lehetett, ha a leghatalmasabbak közé került! *veszi védelmébe az ismeretlen fickót, bár a hízelgés kétségtelenül jól esik, magára azért nem venné.*
- És annál azért már én is előrébb tartok! Tudok már egyet, s mást! *vigyorodik el a végére, s némivel visszafogottabban, csak az ujjával körözve utánozza le Farinc korábbi mozdulatát, amivel a mágusokat mímelte. Valódi bemutatót nem tart, mert a magasabb szintű varázslatok többnyire ártalmasak, veszélyesek, annyit pedig nem ér meg a bizonyítás. Azért, ha akarna, nyilván találna kellően látványosat az ártalmatlanok között is, de egyébként sem az a kérkedős fajta.
Egyébként kedves aggodalomnak tekinti, ezért elnézi, hogy a néne még mindig úgy írja le a mestereit, mint akik visszavetik őt a fejlődéstől. Pusztán ezzel az enyhe „dicsekvéssel” ellenkezik.*
- Az üzlet? A dohányáru eladása? Azzal foglalkozott ott? *kér pontosítást, mert csak feltételezi a korábbiakból, hogy ez a gnóm valódi mestersége, megélhetésének fő forrása, s nem csupán a szenvedélye.
És ha már szóba kerül a dohány, önkéntelenül is a pipára pillant, s a tovaszálló füstpamacsokra. Azon kapja magát, hogy vágyódva emlékezik vissza az első pipázós élményére. Hogy szeretné felidézni, vagyis megismételni, újra megkóstolni a füstölés ízét.
De szóvá persze nem teszi, s nem is mélázik el feltűnően. A kósza pillantás után visszatér tekintete Hümpüffmüff arcára.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.16 22:37:38
Hogy bízna Farincban, az nem jelenthető ki határozottan, de nem lát okot a gyanakvásra, s emellett kellemes érzések is fűzik a nőhöz, úgyhogy jó eséllyel a megfelelő úton haladnak afelé.
Ha a gnóm vizsgálódik, felfedezheti, hogy a bútorok többnyire egyszerűek. Kőből és fából készültek, az ülőalkalmatosságokat bőrrel borították, s párnákat biztosítottak, hogy kényelmesek legyenek.
Készséggel tölti újra Hümpüffmüff poharát, örül, hogy elégedettnek látja. Közben figyeli azt is, mit szól a nő az otthonához, de nehezére esik kifürkészni, hogy ténylegesen mit gondolhat a másik.
Ha Farinc megitta a második pohár vizet is, ő felveszi a zsákját, majd tovább vezeti a nőt a kertekre, s az erdőre néző terasz felé; a piszkálódó feleletet és a családi történetet már úgy hallgatja.
A hír, hogy Farinc egy rokona hatalmas mágus, kellően lenyűgözi.*
- Annyira bárgyú csak nem lehetett, ha a leghatalmasabbak közé került! *veszi védelmébe az ismeretlen fickót, bár a hízelgés kétségtelenül jól esik, magára azért nem venné.*
- És annál azért már én is előrébb tartok! Tudok már egyet, s mást! *vigyorodik el a végére, s némivel visszafogottabban, csak az ujjával körözve utánozza le Farinc korábbi mozdulatát, amivel a mágusokat mímelte. Valódi bemutatót nem tart, mert a magasabb szintű varázslatok többnyire ártalmasak, veszélyesek, annyit pedig nem ér meg a bizonyítás. Azért, ha akarna, nyilván találna kellően látványosat az ártalmatlanok között is, de egyébként sem az a kérkedős fajta.
Egyébként kedves aggodalomnak tekinti, ezért elnézi, hogy a néne még mindig úgy írja le a mestereit, mint akik visszavetik őt a fejlődéstől. Pusztán ezzel az enyhe „dicsekvéssel” ellenkezik.*
- Az üzlet? A dohányáru eladása? Azzal foglalkozott ott? *kér pontosítást, mert csak feltételezi a korábbiakból, hogy ez a gnóm valódi mestersége, megélhetésének fő forrása, s nem csupán a szenvedélye.
És ha már szóba kerül a dohány, önkéntelenül is a pipára pillant, s a tovaszálló füstpamacsokra. Azon kapja magát, hogy vágyódva emlékezik vissza az első pipázós élményére. Hogy szeretné felidézni, vagyis megismételni, újra megkóstolni a füstölés ízét.
De szóvá persze nem teszi, s nem is mélázik el feltűnően. A kósza pillantás után visszatér tekintete Hümpüffmüff arcára.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.16 22:37:38
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-16 20:24:04
Üzenet elküldve: 2016-09-16 20:24:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Hát. De, de. *Bólogat s ingatja a fejét komolyan.* De én nem senki vagyok, én a jó öreg Farinc Hümpüffmüff vagyok! *Végül odakacsint, de még mindig elég komoly az ábrázata.
Úgy tűnik most nem derül fény rá milyen borzalmas a mágustanoncok élete, de a gnőm kideríti, ha addig él is. Azért reménykedik benne, hogy tovább él, nem csak addig, de a lényeg tényleg az, hogy Krestvirnek nem kell félnie, ha bármi gondja adódik a pipakövetre számíthat.
Keveset tudja a lány, hogy Farinc Hümpüffmüff semmitől sem tart. Rendületlen tartanak a lak felé, a nő közben igyekszik a pipafüstbe rejteni bizalmatlanságát.*
- Mm! Terasz is van. Nagyon csecse. Leülhetünk ott is. *Egyezik bele.
A benti látvány impozáns, de Farinc úgy tesz, mintha rendes esetben ennél nagyobb kúriákban és várakban volna rendszeres vendég. Szakértőn vizsgálja a berendezést és amint Krestvir eltűnik egy pohár vízért, össze is fogdossa azt. Kivéve persze, ha bárki más is tartózkodik a földszinten. Ez esetben illedelmesen biccentget és köszön mindenkinek, és csak akkor tapogatja meg a csecsebecséket, ha mindenki elfordul.*
- Á! Csodás! Köszönöm! *Kapja ki a lány kezéből a poharat és lehajtja egyszerre.* Pompás. *Cuppog ahogyan az életmentő nedű kiszáradt szája minden szegletét átjárja.*
- Még kérnék, ha lehet. *Tartja újra, hogy öntsenek neki. Akkor valóban elégedett lesz.*
- Hát még ennyi idő után sem neveltek belőled mágust? Hát meddig tart megtanulni úgy… *Hadonászni kezd rövid karjaival a levegőben, egy kevés víz kiloccsan a padlóra de Farinc nem zavartatja magát.* Volt nekem egy unokabátyám, ő is érdeklődött az ilyen izék iránt. Mindig mondtuk neki; Fenfonk öcsém, nemhogy építőmester lennél mint az apád. De nem. Ő csak a könyveket bújta, én mondom neked. Aztán addig bújta őket, hogy többé nem láttuk, de azt a hírt kaptam aztán róla, hogy egy éven belül a legnagyobb mágus lett Lihanechben. Hát így megy ez. Megsúgom én neked, Fanfok kicsit olyan. Hogy is mondjam. Bárgyú egy gnóm volt. Te biztosan sokkal okosabb lány vagy. Ezek a mágusok úgy csinálják, hogy félnek a konkurenciától. Azon ne kapd magad, hogy húsz év múlva is csak a latrinát pucolod még.
*Fejét ingatva magyaráz nem törődvén azzal, ha valaki meghallja. Arról is megvan a maga véleménye, hogy mennyit adhatnak enni a lánynak, de azt most nem fejti ki, kivéetelesen. Talán majd később.*
- Hehe! Az én sorom jól megy, köszönöm, igazán. A városban időztem elég sokáig, ott nincs annyi fa. Hehe. Az üzlet is megyeget, tudod hogy van ez, mehetne jobban is. Meg rosszabbul is. *Magyarázza szerényen.*
Úgy tűnik most nem derül fény rá milyen borzalmas a mágustanoncok élete, de a gnőm kideríti, ha addig él is. Azért reménykedik benne, hogy tovább él, nem csak addig, de a lényeg tényleg az, hogy Krestvirnek nem kell félnie, ha bármi gondja adódik a pipakövetre számíthat.
Keveset tudja a lány, hogy Farinc Hümpüffmüff semmitől sem tart. Rendületlen tartanak a lak felé, a nő közben igyekszik a pipafüstbe rejteni bizalmatlanságát.*
- Mm! Terasz is van. Nagyon csecse. Leülhetünk ott is. *Egyezik bele.
A benti látvány impozáns, de Farinc úgy tesz, mintha rendes esetben ennél nagyobb kúriákban és várakban volna rendszeres vendég. Szakértőn vizsgálja a berendezést és amint Krestvir eltűnik egy pohár vízért, össze is fogdossa azt. Kivéve persze, ha bárki más is tartózkodik a földszinten. Ez esetben illedelmesen biccentget és köszön mindenkinek, és csak akkor tapogatja meg a csecsebecséket, ha mindenki elfordul.*
- Á! Csodás! Köszönöm! *Kapja ki a lány kezéből a poharat és lehajtja egyszerre.* Pompás. *Cuppog ahogyan az életmentő nedű kiszáradt szája minden szegletét átjárja.*
- Még kérnék, ha lehet. *Tartja újra, hogy öntsenek neki. Akkor valóban elégedett lesz.*
- Hát még ennyi idő után sem neveltek belőled mágust? Hát meddig tart megtanulni úgy… *Hadonászni kezd rövid karjaival a levegőben, egy kevés víz kiloccsan a padlóra de Farinc nem zavartatja magát.* Volt nekem egy unokabátyám, ő is érdeklődött az ilyen izék iránt. Mindig mondtuk neki; Fenfonk öcsém, nemhogy építőmester lennél mint az apád. De nem. Ő csak a könyveket bújta, én mondom neked. Aztán addig bújta őket, hogy többé nem láttuk, de azt a hírt kaptam aztán róla, hogy egy éven belül a legnagyobb mágus lett Lihanechben. Hát így megy ez. Megsúgom én neked, Fanfok kicsit olyan. Hogy is mondjam. Bárgyú egy gnóm volt. Te biztosan sokkal okosabb lány vagy. Ezek a mágusok úgy csinálják, hogy félnek a konkurenciától. Azon ne kapd magad, hogy húsz év múlva is csak a latrinát pucolod még.
*Fejét ingatva magyaráz nem törődvén azzal, ha valaki meghallja. Arról is megvan a maga véleménye, hogy mennyit adhatnak enni a lánynak, de azt most nem fejti ki, kivéetelesen. Talán majd később.*
- Hehe! Az én sorom jól megy, köszönöm, igazán. A városban időztem elég sokáig, ott nincs annyi fa. Hehe. Az üzlet is megyeget, tudod hogy van ez, mehetne jobban is. Meg rosszabbul is. *Magyarázza szerényen.*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-16 20:22:00
Üzenet elküldve: 2016-09-16 20:22:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*A férfi nem igazán nyerte el Pix tetszését, de ezt nem feltétlenül kell az orrára kötni. Persze valószínűleg nem is a haverkodás volt a célja ezzel a bemutatkozással. Egyelőre úgy dönt, inkább figyelmen kívül hagyja és csendben hallgatja végig a rövid beszélgetésüket. Szép lassan meg is érkeznek, ahol Lapu segítőkészen lesegíti a lóról.*
~Szóval ez Synmira~
*Ezen a helyen biztos rengeteg kitűnő mágus él és tanul így alig várja, hogy megismerkedhessen valamennyiükkel. Ezzel viszont egyelőre még várnak. Előtte körbevezetés és étkezés. Erről biztosítja Lapu. Pedig Pix már tülkön ül. Egyelőre viszont még fegyelmezi, magát igyekszik jó benyomást tenni. *
*A férfi nem igazán nyerte el Pix tetszését, de ezt nem feltétlenül kell az orrára kötni. Persze valószínűleg nem is a haverkodás volt a célja ezzel a bemutatkozással. Egyelőre úgy dönt, inkább figyelmen kívül hagyja és csendben hallgatja végig a rövid beszélgetésüket. Szép lassan meg is érkeznek, ahol Lapu segítőkészen lesegíti a lóról.*
~Szóval ez Synmira~
*Ezen a helyen biztos rengeteg kitűnő mágus él és tanul így alig várja, hogy megismerkedhessen valamennyiükkel. Ezzel viszont egyelőre még várnak. Előtte körbevezetés és étkezés. Erről biztosítja Lapu. Pedig Pix már tülkön ül. Egyelőre viszont még fegyelmezi, magát igyekszik jó benyomást tenni. *
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-15 23:23:25
Üzenet elküldve: 2016-09-15 23:23:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
- Mi? Nem… Semmi baj. - *ocsúdik Farinc fennhangú kérdésére, bár azt nem egészen fogja fel, hogy miért is kapja, így válasza is kicsit méla még.
Aztán eszébe jut valami, amitől megélénkül.*
- De nem azt mondta még legutóbb, hogy senkiben sem bízhatok? - *eredendően pimasz, sunyi arckifejezése most egészen eredetinek tűnik.
Farinc magyarázkodása és tanakodása előbb zavarttá teszi, aztán mosolygóssá, míg végül mindentudón somolyog csak magában – miután meggyőzte a másikat, anélkül hogy egyetlen szót is szólt volna –, a csuklyája mögé rejtőzve, miközben üggyel-bajjal összeszedegeti az épphogy csak lepakolt holmiját, és elindulnak befelé. Nem tudja a pontos okát, de kikövetkezteti, hogy a nő csöppet tart a klánja otthonától, vagy a benne élőktől. Noha miután tudja, hogy a gnómnak vannak fenntartásai a mágusokkal szemben, talán nincs is min csodálkozni.*
- Kimehetünk a teraszra, ott élvezheti a szép időt is! *mondja, majd kitárja az ajtót, és beengedi Farincot. A benti terek tágasak, világosak a túloldalon lévő hatalmas ablakoktól. Itt-ott kialakított tanulósarkak, kis „kuckók” teszik lehetővé a félrevonulást a nagy közösségi terekben is… Egyébként pedig egy csigalépcső vezet a tagok szobáihoz az emeletre, ott mindenki nyugodtan bezárkózhat, ha éppen ahhoz van kedve.
Csak a pokrócát dobja le egy székre, a jegyzeteit meg elsüllyeszti a zsákjában kapkodva, hogy felszabadítsa a kezét. Aztán az egyik asztalon talál egy üres kancsót, azzal szalad el a konyhába. Megmeríti a vízben, majd fog még hozzá két poharat, és egy-kettő visszatér a nőhöz.*
- Tessék! *tölt a vízből, és olyan izgatottan nyújtja át, mintha egy pohár vízen bármit is el lehetne rontani, és várná a véleményezést, hogy vendége elégedett-e… Tényleg ritkán van vendége.*
- Szóval… Még mindig mágus szeretnék lenni, és igen, jól bánnak velem itt, sok támogatást kapok. És enni is. - *teszi hozzá a végére kis mosollyal. Kiváló memóriával idézi vissza a korábban elhangzott kérdéseket, s válaszolja meg őket szépen sorban, talán váratlanul is kanyarodva vissza.
Felmerül benne, hogy mesél róla, min dolgozik most éppen, de végül túl komornak találja a témát, hogy ilyesmivel elrontsa ezt a találkozást. Úgyhogy inkább kérdez.*
- És a nénének hogy megy sora? Jóban van még a fákkal?
Aztán eszébe jut valami, amitől megélénkül.*
- De nem azt mondta még legutóbb, hogy senkiben sem bízhatok? - *eredendően pimasz, sunyi arckifejezése most egészen eredetinek tűnik.
Farinc magyarázkodása és tanakodása előbb zavarttá teszi, aztán mosolygóssá, míg végül mindentudón somolyog csak magában – miután meggyőzte a másikat, anélkül hogy egyetlen szót is szólt volna –, a csuklyája mögé rejtőzve, miközben üggyel-bajjal összeszedegeti az épphogy csak lepakolt holmiját, és elindulnak befelé. Nem tudja a pontos okát, de kikövetkezteti, hogy a nő csöppet tart a klánja otthonától, vagy a benne élőktől. Noha miután tudja, hogy a gnómnak vannak fenntartásai a mágusokkal szemben, talán nincs is min csodálkozni.*
- Kimehetünk a teraszra, ott élvezheti a szép időt is! *mondja, majd kitárja az ajtót, és beengedi Farincot. A benti terek tágasak, világosak a túloldalon lévő hatalmas ablakoktól. Itt-ott kialakított tanulósarkak, kis „kuckók” teszik lehetővé a félrevonulást a nagy közösségi terekben is… Egyébként pedig egy csigalépcső vezet a tagok szobáihoz az emeletre, ott mindenki nyugodtan bezárkózhat, ha éppen ahhoz van kedve.
Csak a pokrócát dobja le egy székre, a jegyzeteit meg elsüllyeszti a zsákjában kapkodva, hogy felszabadítsa a kezét. Aztán az egyik asztalon talál egy üres kancsót, azzal szalad el a konyhába. Megmeríti a vízben, majd fog még hozzá két poharat, és egy-kettő visszatér a nőhöz.*
- Tessék! *tölt a vízből, és olyan izgatottan nyújtja át, mintha egy pohár vízen bármit is el lehetne rontani, és várná a véleményezést, hogy vendége elégedett-e… Tényleg ritkán van vendége.*
- Szóval… Még mindig mágus szeretnék lenni, és igen, jól bánnak velem itt, sok támogatást kapok. És enni is. - *teszi hozzá a végére kis mosollyal. Kiváló memóriával idézi vissza a korábban elhangzott kérdéseket, s válaszolja meg őket szépen sorban, talán váratlanul is kanyarodva vissza.
Felmerül benne, hogy mesél róla, min dolgozik most éppen, de végül túl komornak találja a témát, hogy ilyesmivel elrontsa ezt a találkozást. Úgyhogy inkább kérdez.*
- És a nénének hogy megy sora? Jóban van még a fákkal?
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-15 19:11:05
Üzenet elküldve: 2016-09-15 19:11:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Eireni//
*Érdekes páros lesz ez: egyikük zárkózott, rideg és mintha bizalmatlan is lenne, a másik pedig inkább extrovertált személyiség, közvetlen és könnyen barátkozó. Vagy rájönnek, hogy kimért, udvarias, semmitmondó csevegésnél nem jutnak többre egymással, vagy valamelyiküknek muszáj lesz kicsit alkalmazkodni a másikhoz. Daewe mindenesetre nem az a típus, aki könnyen feladná, inkább valami kihívást lát a helyzetben, még ha ez nem is holmi egetverő dolog.
Most hamar a konyhában kötnek ki, ahol Eineri nekilát teát készíteni. A kérdésre Daewe odalép hozzá, megnézi, hogy milyen alapanyagokat készít elő az italhoz.*
- Nekem is jó lesz így, köszönöm. *bólint rá a látottak alapján. Nem szereti az édesített teát, a cukor vagy a méz csak elnyomja a természetes ízeket. Pont azokat, amikért érdemes teát inni. Aztán egy szégyellős mosollyal teszi hozzá.* Ha nem baj, nem állok neki főzőcskézni. Nincs sok kedvem hozzá, és... annyira nem is tudok.
*Ezután elszöszmötöl kicsit a kamrában, végül egyszerű hozzávalókkal bukkan elő. Egy jókora cipóval, – kicsit el is töpreng rajta, hogy ki süt itt ilyesmit – egy darab hófehér, friss, illata alapján kecsekesajttal és egy nagyobb darab sárgás színű, nagy lyukacsokkal teletűzdelt érett sajttal, különféle zöldségekkel és egy kis üvegcsében zöldes-arany színben játszó olajjal. Ezekből könnyen össze tud dobni egy hidegtálat, amit feltálalhat.*
- Jó étvágyat! *huppan le az asztal mellé, látható elégedettséggel néz végig az ételen. Egyszerű, de ínycsiklandón néz ki. Egy nagyobb, már-már tőrre hajazó késsel szel a kenyérből, ha Eireni a kérdő pillantásra bólint, neki is vág. Egy kis tálkába szed magának, csak azt locsolja meg kissé az olajjal, hátha a másik nem szereti. Amikor nekilátnak, somolyogva pillant egyszer-kétszer lopva Eirenire. Aztán leteszi a kést, amivel a sajtot katonázta felé, és határozottan szemtelenül vigyorodik el.*
- Mindig ilyen rosszkedvű?
*Bántó élt nem akar a kérdésbe csempészni, inkább csak kedves csipkelődés ez. Legalábbis annak szánja.*
*Érdekes páros lesz ez: egyikük zárkózott, rideg és mintha bizalmatlan is lenne, a másik pedig inkább extrovertált személyiség, közvetlen és könnyen barátkozó. Vagy rájönnek, hogy kimért, udvarias, semmitmondó csevegésnél nem jutnak többre egymással, vagy valamelyiküknek muszáj lesz kicsit alkalmazkodni a másikhoz. Daewe mindenesetre nem az a típus, aki könnyen feladná, inkább valami kihívást lát a helyzetben, még ha ez nem is holmi egetverő dolog.
Most hamar a konyhában kötnek ki, ahol Eineri nekilát teát készíteni. A kérdésre Daewe odalép hozzá, megnézi, hogy milyen alapanyagokat készít elő az italhoz.*
- Nekem is jó lesz így, köszönöm. *bólint rá a látottak alapján. Nem szereti az édesített teát, a cukor vagy a méz csak elnyomja a természetes ízeket. Pont azokat, amikért érdemes teát inni. Aztán egy szégyellős mosollyal teszi hozzá.* Ha nem baj, nem állok neki főzőcskézni. Nincs sok kedvem hozzá, és... annyira nem is tudok.
*Ezután elszöszmötöl kicsit a kamrában, végül egyszerű hozzávalókkal bukkan elő. Egy jókora cipóval, – kicsit el is töpreng rajta, hogy ki süt itt ilyesmit – egy darab hófehér, friss, illata alapján kecsekesajttal és egy nagyobb darab sárgás színű, nagy lyukacsokkal teletűzdelt érett sajttal, különféle zöldségekkel és egy kis üvegcsében zöldes-arany színben játszó olajjal. Ezekből könnyen össze tud dobni egy hidegtálat, amit feltálalhat.*
- Jó étvágyat! *huppan le az asztal mellé, látható elégedettséggel néz végig az ételen. Egyszerű, de ínycsiklandón néz ki. Egy nagyobb, már-már tőrre hajazó késsel szel a kenyérből, ha Eireni a kérdő pillantásra bólint, neki is vág. Egy kis tálkába szed magának, csak azt locsolja meg kissé az olajjal, hátha a másik nem szereti. Amikor nekilátnak, somolyogva pillant egyszer-kétszer lopva Eirenire. Aztán leteszi a kést, amivel a sajtot katonázta felé, és határozottan szemtelenül vigyorodik el.*
- Mindig ilyen rosszkedvű?
*Bántó élt nem akar a kérdésbe csempészni, inkább csak kedves csipkelődés ez. Legalábbis annak szánja.*
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-14 23:03:25
Üzenet elküldve: 2016-09-14 23:03:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe//
*Eireni pont az a fajta, aki talán a legjobban tudja, mi a bizalmas és mi a kommunális, pontosabban publikus információ, amit nyugodt szívvel kiadhat magából. Persze nem csak úgy kijelentve, mintha mit sem számítana az egész. Alapvetően sem fecseg, magáról meg nem is szeret beszélni. Ellenben arról, hogy mik a rövid távú céljai, teljesen őszinte. Pontosan ez is történt az imént: nem félt bevallani, hogy miért küzd a most megvívandó háborúban. Ez egy olyan dolog, ami szerinte teljesen alapvető dolog. Az pedig már csak "mellékes", hogy van némi elszámolni-valója saját magával. De az sem egy olyan papíron, széfben őrzött titok, aminek megosztásától rettegne. Ez a legkevesebb, amit tudhatnak róla a körülötte élők vagy a vele megismerkedők. Mindezek még semmit nem írnak le Eireni jelleméről.*
-Ugyan, faggatásról szó sincs. De személy szerint egyetértek az elméletével. Nem ügyem megosztani olyan dolgot másokkal, amihez semmi közük vagy épp nem is biztonságos. A bizalom egyfajta érdemjegy.
*Ez pedig Eireninél aranyszabályként működik. Nehéz elnyerni a bizalmát. Nem lehetetlen dolog, de nem osztogatja ezt az "érdemjegyet" a piacon ingyen pénzért. Ha valaki elég méltó ahhoz, hogy az elf barátságosnak és megbízhatónak írja le, onnantól kezdve akár az életét is ezekre a személyekre bízná. A bizalom elvesztése ugyan helyzetfüggő, hisz az új lehetőségek és a megbocsátás híve, de akár egyetlen tett is képes megpecsételni valakit Eireni szemeiben.*
-Nincs ellenemre. *Adja a kurta választ.
Nem kimondottan éhes, de nem árthat pár falat. Így hát ha Daewe megindul kifelé helyeselve, akkor követi ő is a konyhába. Már ha egyáltalán oda készülnek. De mégis hova máshová mehetnének enni azon kívül?
Mikor leérnek, útja először a teaszekrényhez vezet. Citromfüvet és csipkefűszert vesz elő, meg is előlegezve ezzel a maga italát.*
-Készíthetek teát esetleg? Különféle ízekkel, cukorral, vagy gyógyfűvel. *Ajánlja fel segítségét.
Mivel kész ételt nincs kedve készíteni, azaz nem létező éhségére fölöslegesen nem töri magát, a háznál tartott gyümölcsök is megteszik elemózsiának. Mellé pedig a tea. Nem is kell neki most ennél több. Magának mindenesetre elkezdi csinálni a teát, semmi adalékkal, csak citromfűvel dobja fel a csipkebogyó-őrölékből készülő teát.*
*Eireni pont az a fajta, aki talán a legjobban tudja, mi a bizalmas és mi a kommunális, pontosabban publikus információ, amit nyugodt szívvel kiadhat magából. Persze nem csak úgy kijelentve, mintha mit sem számítana az egész. Alapvetően sem fecseg, magáról meg nem is szeret beszélni. Ellenben arról, hogy mik a rövid távú céljai, teljesen őszinte. Pontosan ez is történt az imént: nem félt bevallani, hogy miért küzd a most megvívandó háborúban. Ez egy olyan dolog, ami szerinte teljesen alapvető dolog. Az pedig már csak "mellékes", hogy van némi elszámolni-valója saját magával. De az sem egy olyan papíron, széfben őrzött titok, aminek megosztásától rettegne. Ez a legkevesebb, amit tudhatnak róla a körülötte élők vagy a vele megismerkedők. Mindezek még semmit nem írnak le Eireni jelleméről.*
-Ugyan, faggatásról szó sincs. De személy szerint egyetértek az elméletével. Nem ügyem megosztani olyan dolgot másokkal, amihez semmi közük vagy épp nem is biztonságos. A bizalom egyfajta érdemjegy.
*Ez pedig Eireninél aranyszabályként működik. Nehéz elnyerni a bizalmát. Nem lehetetlen dolog, de nem osztogatja ezt az "érdemjegyet" a piacon ingyen pénzért. Ha valaki elég méltó ahhoz, hogy az elf barátságosnak és megbízhatónak írja le, onnantól kezdve akár az életét is ezekre a személyekre bízná. A bizalom elvesztése ugyan helyzetfüggő, hisz az új lehetőségek és a megbocsátás híve, de akár egyetlen tett is képes megpecsételni valakit Eireni szemeiben.*
-Nincs ellenemre. *Adja a kurta választ.
Nem kimondottan éhes, de nem árthat pár falat. Így hát ha Daewe megindul kifelé helyeselve, akkor követi ő is a konyhába. Már ha egyáltalán oda készülnek. De mégis hova máshová mehetnének enni azon kívül?
Mikor leérnek, útja először a teaszekrényhez vezet. Citromfüvet és csipkefűszert vesz elő, meg is előlegezve ezzel a maga italát.*
-Készíthetek teát esetleg? Különféle ízekkel, cukorral, vagy gyógyfűvel. *Ajánlja fel segítségét.
Mivel kész ételt nincs kedve készíteni, azaz nem létező éhségére fölöslegesen nem töri magát, a háznál tartott gyümölcsök is megteszik elemózsiának. Mellé pedig a tea. Nem is kell neki most ennél több. Magának mindenesetre elkezdi csinálni a teát, semmi adalékkal, csak citromfűvel dobja fel a csipkebogyó-őrölékből készülő teát.*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-14 22:06:49
Üzenet elküldve: 2016-09-14 22:06:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Eireni//
- Annyi baj legyen! Amúgy is azt hallottam valakitől, hogy a hősök azok, akiket mindenki ismer. A többiek pedig sokáig élnek.
*Ezt a témát ki is merítették, és egyébként is van, ami elterelje a figyelmét: Eireni reakciója. Könnyen tévedhet, hiszen nem ismeri a másikat, de van egy olyan érzése, hogy most látta meg a másik valódi énjét, legalábbis annak egy apró részét. Hogy a rideg, elutasító külső csupán egy maszk, amit a külvilág miatt hord, hogy vélt vagy valós veszélyektől megvédje magát. Alaposan meg is lepődik, valószínűleg az arcán is látszik, hogy mindenre számított, csak arra nem, hogy zavarba tudja hozni a hideg elfet. Titkon viszont örül ennek, és reméli, hogy nem téved. Fajtársai közül egyet ismert, aki olyan volt, mint Eireni, de nála a fagyos, érzelmektől mentes, pragmatikus attitűd nem csupán külső máz volt, hanem a lénye. Nimmalnak hívták és Daewe pechére az illető az apja. És eddig pont olyan volt, mintha az apjával beszélne, talán azért is feszengett.*
- Nem fogom faggatni. *szelíden mosolyog, valahogy úgy érzi, hogy a másiknak némi bátorításra van szüksége. Talán azért, mert ha jók a megérzései és Eireni picit kiesett a szerepéből, úgy hiba lenne erre azonnal lecsapni. Jobb úgy tenni, mintha semmi sem történt volna és hagyni, hogy visszanyerje eddigi önmagát, mint fokozni a zavart.* Nem ismerjük még egymást, de azt hiszem, hogy elég gyakran fogunk találkozni. Synmira nem olyan nagy, hogy el tudnánk bújni. Ha pedig megismerjük egymást, úgyis el fogja mondani azt, amiről úgy gondolja, hogy tudnom kell. Jobb, ha az ilyesmi bizalmon alapul, nem igaz?
*Persze fúrja oldalát a kíváncsiság, de nem fogja a másikat olyan kérdésekkel elárasztani, melyekben arról faggatja, hogy honnan jött, kicsoda is tulajdonképpen vagy mik a céljai? Közhelyesnek és tolakodónak érezné. Talán azért, mert most már nem akar olyan gyorsan megszabadulni a férfitól, mint amikor nem sokkal ezelőtt betoppant az ajtón. A kimért hang és a szoborszerű arc nem volt túl rokonszenves, se barátságosnak nevezhető. De ismét muszáj belátnia, hogy nagy hiba első benyomás után ítéletet mondani.*
- Nem éhes? *biccenti el ismét a fejét kérdőn. Ő a maga részéről az, és a beszélgetés is könnyedebb lehet asztal mellett, nem pedig üvegcsék és lombikok társaságában.*
- Annyi baj legyen! Amúgy is azt hallottam valakitől, hogy a hősök azok, akiket mindenki ismer. A többiek pedig sokáig élnek.
*Ezt a témát ki is merítették, és egyébként is van, ami elterelje a figyelmét: Eireni reakciója. Könnyen tévedhet, hiszen nem ismeri a másikat, de van egy olyan érzése, hogy most látta meg a másik valódi énjét, legalábbis annak egy apró részét. Hogy a rideg, elutasító külső csupán egy maszk, amit a külvilág miatt hord, hogy vélt vagy valós veszélyektől megvédje magát. Alaposan meg is lepődik, valószínűleg az arcán is látszik, hogy mindenre számított, csak arra nem, hogy zavarba tudja hozni a hideg elfet. Titkon viszont örül ennek, és reméli, hogy nem téved. Fajtársai közül egyet ismert, aki olyan volt, mint Eireni, de nála a fagyos, érzelmektől mentes, pragmatikus attitűd nem csupán külső máz volt, hanem a lénye. Nimmalnak hívták és Daewe pechére az illető az apja. És eddig pont olyan volt, mintha az apjával beszélne, talán azért is feszengett.*
- Nem fogom faggatni. *szelíden mosolyog, valahogy úgy érzi, hogy a másiknak némi bátorításra van szüksége. Talán azért, mert ha jók a megérzései és Eireni picit kiesett a szerepéből, úgy hiba lenne erre azonnal lecsapni. Jobb úgy tenni, mintha semmi sem történt volna és hagyni, hogy visszanyerje eddigi önmagát, mint fokozni a zavart.* Nem ismerjük még egymást, de azt hiszem, hogy elég gyakran fogunk találkozni. Synmira nem olyan nagy, hogy el tudnánk bújni. Ha pedig megismerjük egymást, úgyis el fogja mondani azt, amiről úgy gondolja, hogy tudnom kell. Jobb, ha az ilyesmi bizalmon alapul, nem igaz?
*Persze fúrja oldalát a kíváncsiság, de nem fogja a másikat olyan kérdésekkel elárasztani, melyekben arról faggatja, hogy honnan jött, kicsoda is tulajdonképpen vagy mik a céljai? Közhelyesnek és tolakodónak érezné. Talán azért, mert most már nem akar olyan gyorsan megszabadulni a férfitól, mint amikor nem sokkal ezelőtt betoppant az ajtón. A kimért hang és a szoborszerű arc nem volt túl rokonszenves, se barátságosnak nevezhető. De ismét muszáj belátnia, hogy nagy hiba első benyomás után ítéletet mondani.*
- Nem éhes? *biccenti el ismét a fejét kérdőn. Ő a maga részéről az, és a beszélgetés is könnyedebb lehet asztal mellett, nem pedig üvegcsék és lombikok társaságában.*
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-14 18:39:57
Üzenet elküldve: 2016-09-14 18:39:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe//
*Jogos felvetés, miszerint az alkimisták nevei nem kerülnek be a történelemkönyvekbe, a köztudatba meg pláne nem. Vannak nevek, melyek ügyes kezű alkimistákat jelölnek, de azok vagy feltaláltak valamit vagy nagy befolyásra tettek szert a szakma útján. És sajnos ennyiben ki is merülnek a hírnév szerzésének lehetőségei.*
-Ezzel sajnos egyet kell értsek. *Mondja, hiába is nevet a nő. Nem tud erre semmilyen vigaszt mondani ez úttal. A háttérben dolgozókról soha sem szólnak, bármilyen jól is végezzék a dolgukat. De talán pont ezért hívják őket háttérszereplőknek. Olykor képesek eldönteni csaták kimenetelét, de végül mindenki csak az utolsó talpon maradt személyek neveit zengik.*
~Szomorú dolog ez. De nem hinném, hogy egy szívvel-lélekkel dolgozónak ez bármit is jelentene. Amíg jól csinálja, s tudja is, hogy jól csinálja, amit csinál, akkor semmi gond. A környezet megbecsülését viszont teljesen jogosan kikéri magának.~
*Daewe megérzései Eireni felől viszont nagyon is közel állnak a valósághoz. Kudarcot vallott a férfi, amit ki szeretne, sőt, ki kell javítania. Különben nem érezne maga felől még annyi tiszteletet sem, amit eddig élvezhet.
Ám a nő szavaira láthatóan meghökken. Valamit félremondott volna? Rosszul fogalmazott?*
-Nem, dehogy. Nem, szó sincs ilyesmiről! *Mondja zavart hangon és már majdnem habogva.* Valószínűleg megint csak elfogult lettem. Igazán sajnálom. Manapság egyre többször előfordul...
*Ő sem tudja már, mi baja. Egy fáradt sóhajt ereszt el magyarázkodása után, s kicsit eltűnődik.*
~Megváltoztam volna?~ *Aztán, mint aki homlokon csapja magát, válaszol saját magának.* ~Persze, még szép! Két éve egy csavargó voltam csupán, mára varázslóinas vagyok, aki holtak ellen harcol. Egyre több személyt ismerek meg. Nem tagadhatom, elvesztettem már régi önmagam egyes tulajdonságait.~
*Persze ez nem feltétlenül jelent rosszat. Sőt, ami azt illeti, sokkal könnyebben létesít már kommunikációs kapcsolatot másokkal, pontosabban idegenekkel. De még mindig jelen van nála a tartózkodás, általános zavartságérzet és még mindig megtartja a szokásos három méter távolságot. Szemkontaktust azonban még azóta sem tud tartani huzamosabban... Mondhatni nem is változott szinte semmi. Csak általános közösségi viselkedéselemek.*
-Olykor képes vagyok homályosan fogalmazni. Ha valami nem egyértelmű, nyugodtan kérdezzen rá! Nem sértődöm meg egykönnyen.
*Jogos felvetés, miszerint az alkimisták nevei nem kerülnek be a történelemkönyvekbe, a köztudatba meg pláne nem. Vannak nevek, melyek ügyes kezű alkimistákat jelölnek, de azok vagy feltaláltak valamit vagy nagy befolyásra tettek szert a szakma útján. És sajnos ennyiben ki is merülnek a hírnév szerzésének lehetőségei.*
-Ezzel sajnos egyet kell értsek. *Mondja, hiába is nevet a nő. Nem tud erre semmilyen vigaszt mondani ez úttal. A háttérben dolgozókról soha sem szólnak, bármilyen jól is végezzék a dolgukat. De talán pont ezért hívják őket háttérszereplőknek. Olykor képesek eldönteni csaták kimenetelét, de végül mindenki csak az utolsó talpon maradt személyek neveit zengik.*
~Szomorú dolog ez. De nem hinném, hogy egy szívvel-lélekkel dolgozónak ez bármit is jelentene. Amíg jól csinálja, s tudja is, hogy jól csinálja, amit csinál, akkor semmi gond. A környezet megbecsülését viszont teljesen jogosan kikéri magának.~
*Daewe megérzései Eireni felől viszont nagyon is közel állnak a valósághoz. Kudarcot vallott a férfi, amit ki szeretne, sőt, ki kell javítania. Különben nem érezne maga felől még annyi tiszteletet sem, amit eddig élvezhet.
Ám a nő szavaira láthatóan meghökken. Valamit félremondott volna? Rosszul fogalmazott?*
-Nem, dehogy. Nem, szó sincs ilyesmiről! *Mondja zavart hangon és már majdnem habogva.* Valószínűleg megint csak elfogult lettem. Igazán sajnálom. Manapság egyre többször előfordul...
*Ő sem tudja már, mi baja. Egy fáradt sóhajt ereszt el magyarázkodása után, s kicsit eltűnődik.*
~Megváltoztam volna?~ *Aztán, mint aki homlokon csapja magát, válaszol saját magának.* ~Persze, még szép! Két éve egy csavargó voltam csupán, mára varázslóinas vagyok, aki holtak ellen harcol. Egyre több személyt ismerek meg. Nem tagadhatom, elvesztettem már régi önmagam egyes tulajdonságait.~
*Persze ez nem feltétlenül jelent rosszat. Sőt, ami azt illeti, sokkal könnyebben létesít már kommunikációs kapcsolatot másokkal, pontosabban idegenekkel. De még mindig jelen van nála a tartózkodás, általános zavartságérzet és még mindig megtartja a szokásos három méter távolságot. Szemkontaktust azonban még azóta sem tud tartani huzamosabban... Mondhatni nem is változott szinte semmi. Csak általános közösségi viselkedéselemek.*
-Olykor képes vagyok homályosan fogalmazni. Ha valami nem egyértelmű, nyugodtan kérdezzen rá! Nem sértődöm meg egykönnyen.
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-14 16:34:40
Üzenet elküldve: 2016-09-14 16:34:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Eireni//
- Persze, de mi kerül a hősénekekbe? *biccenti el a fejét Eireni megjegyzésére* A rettenthetetlen, félelmet nem ismerő harcosok, akik vállvetve, villogó acéllal vágtak rendet az ellenség soraiban. Vagy a nagy hatalmú mágusok, akik pusztító igéikkel söpörték el az ellenállást. De ki emlékezik meg szegény alkimistákról? Mi csak hajolunk a sokszor mérgező gőzök fölé, kezünket felmarják a savas vagy lúgos alapanyagok. Csak segítünk, de számunkra nem jut hely a regékben.
*Elneveti magát a végére, egy pillanatig sem gondolta komolyan, amit mondott. Sohasem vágyott arra, hogy ismert, pontosabban hősként ismert legyen a neve. Persze az egyáltalán nem lenne ellenére, ha idővel a Vashegy környékén az alkímia tudományának említésekor a Daewe Syl'dor név jutna sokak eszébe. Rajta nem fog múlni.
Az utolsó kérdésére kapott válasz kicsit meglepi, főleg a hangszín. Arra számított, hogy ha a mágus ott volt, akkor vagy részletesen leírja a borzalmakat, vagy csak pár kurta szóban vázolja fel, hiszen nem lehet kellemes emlegetni. Ha pedig nem vett részt a csatákban, akkor azt tudja meg. De ez a talányos válasz zavarba hozza. Mintha valamiben kudarcot vallott volna, amit nagy keserűségként és csalódásként él meg, és amit mindenáron ki akar javítani. Kezdi érezni, hogy egy alapvetően ártatlan kérdéssel olyasmibe gyalogolt bele, amibe nem kellett volna, és az amúgy is zordnak, komornak látszó elf még hidegebb lesz, és bezáródik, mint egy megpiszkált kagyló. Hirtelen nem is tud mit mondani, kérdezni meg pláne nem. Persze kíváncsi, hogy Eireni miről beszélt, mit fogadott meg és mit kell teljesítenie, de a hideg hang elbizonytalanította. Így most pár szívdobbanásnyi kínos csend következik.*
- Sajnálom. Nem akartam megbántani. *böki ki végül, hogy legalább a csöndet megtörje. És tényleg nem akart olyasmit bolygatni, ami a másiknak esetleg kellemetlen vagy fájdalmas.*
- Persze, de mi kerül a hősénekekbe? *biccenti el a fejét Eireni megjegyzésére* A rettenthetetlen, félelmet nem ismerő harcosok, akik vállvetve, villogó acéllal vágtak rendet az ellenség soraiban. Vagy a nagy hatalmú mágusok, akik pusztító igéikkel söpörték el az ellenállást. De ki emlékezik meg szegény alkimistákról? Mi csak hajolunk a sokszor mérgező gőzök fölé, kezünket felmarják a savas vagy lúgos alapanyagok. Csak segítünk, de számunkra nem jut hely a regékben.
*Elneveti magát a végére, egy pillanatig sem gondolta komolyan, amit mondott. Sohasem vágyott arra, hogy ismert, pontosabban hősként ismert legyen a neve. Persze az egyáltalán nem lenne ellenére, ha idővel a Vashegy környékén az alkímia tudományának említésekor a Daewe Syl'dor név jutna sokak eszébe. Rajta nem fog múlni.
Az utolsó kérdésére kapott válasz kicsit meglepi, főleg a hangszín. Arra számított, hogy ha a mágus ott volt, akkor vagy részletesen leírja a borzalmakat, vagy csak pár kurta szóban vázolja fel, hiszen nem lehet kellemes emlegetni. Ha pedig nem vett részt a csatákban, akkor azt tudja meg. De ez a talányos válasz zavarba hozza. Mintha valamiben kudarcot vallott volna, amit nagy keserűségként és csalódásként él meg, és amit mindenáron ki akar javítani. Kezdi érezni, hogy egy alapvetően ártatlan kérdéssel olyasmibe gyalogolt bele, amibe nem kellett volna, és az amúgy is zordnak, komornak látszó elf még hidegebb lesz, és bezáródik, mint egy megpiszkált kagyló. Hirtelen nem is tud mit mondani, kérdezni meg pláne nem. Persze kíváncsi, hogy Eireni miről beszélt, mit fogadott meg és mit kell teljesítenie, de a hideg hang elbizonytalanította. Így most pár szívdobbanásnyi kínos csend következik.*
- Sajnálom. Nem akartam megbántani. *böki ki végül, hogy legalább a csöndet megtörje. És tényleg nem akart olyasmit bolygatni, ami a másiknak esetleg kellemetlen vagy fájdalmas.*
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-14 13:11:17
Üzenet elküldve: 2016-09-14 13:11:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Pix + Hazafelé//
*Annyira aranyos a tündérke. És mennyi közös van bennünk! Lapu máris szívébe zárta.*
-Jaj ne szabadkozz, alig hagytalak szóhoz jutni.
*Kuncog kicsit magában, hisz ő is majd mindenért, majd minden alkalommal elnézést kér. Még a sűrű "bocsánat"-okért is.*
-Hát, már lassan egy éve.
*Számolgatja magában mióta ismerik egymást a félvérrel, soknak tűnik, így kimondva, közben meg olyan kevéskének ahhoz képest mi számtalan kalandjuk volt már.
Kriyon szavaira csak szemét forgatja.*
-Zaras nem buta, és nagyon kedves, szerintem többet kellene beszélgetned a bátyámmal, hogy jobban megismerd.
*Mert az elfet testvérének tekinti, már jó ideje. Ennek ellenére van amiben muszáj igazat adjon a fél-elfnek is.*
-De jogos, egy csatamágus képességeit felesleges lenne futárkodásra pocsékolni.
*Őszintén mondja ismét, mert ő tényleg elhiszi mindazt Kriyonról, amit talán a tűzmágus még maga sem, és soha nem ugratná ilyesmivel. Eleve túl butácska, az ilyesféle tréfák kieszeléséhez.*
-Megérkeztünk!
*Szól hátra Pixnek, miközben lovát az étkező hely felé irányítja, hol elsőnek pattan le a nyeregből, máris nyújtva kezét a tündérkének, hogy segítsen.*
-A mesterek sajnos elfoglaltak a harcok miatt, de mi majd körbe vezetünk Pix. Keresünk neked egy szép szobát is, de előbb együnk.
*Annyira aranyos a tündérke. És mennyi közös van bennünk! Lapu máris szívébe zárta.*
-Jaj ne szabadkozz, alig hagytalak szóhoz jutni.
*Kuncog kicsit magában, hisz ő is majd mindenért, majd minden alkalommal elnézést kér. Még a sűrű "bocsánat"-okért is.*
-Hát, már lassan egy éve.
*Számolgatja magában mióta ismerik egymást a félvérrel, soknak tűnik, így kimondva, közben meg olyan kevéskének ahhoz képest mi számtalan kalandjuk volt már.
Kriyon szavaira csak szemét forgatja.*
-Zaras nem buta, és nagyon kedves, szerintem többet kellene beszélgetned a bátyámmal, hogy jobban megismerd.
*Mert az elfet testvérének tekinti, már jó ideje. Ennek ellenére van amiben muszáj igazat adjon a fél-elfnek is.*
-De jogos, egy csatamágus képességeit felesleges lenne futárkodásra pocsékolni.
*Őszintén mondja ismét, mert ő tényleg elhiszi mindazt Kriyonról, amit talán a tűzmágus még maga sem, és soha nem ugratná ilyesmivel. Eleve túl butácska, az ilyesféle tréfák kieszeléséhez.*
-Megérkeztünk!
*Szól hátra Pixnek, miközben lovát az étkező hely felé irányítja, hol elsőnek pattan le a nyeregből, máris nyújtva kezét a tündérkének, hogy segítsen.*
-A mesterek sajnos elfoglaltak a harcok miatt, de mi majd körbe vezetünk Pix. Keresünk neked egy szép szobát is, de előbb együnk.
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-13 22:03:48
Üzenet elküldve: 2016-09-13 22:03:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe//
*Valóban furcsa jelenség kettejük beszélgetése. Bár ez mindig nézőpont kérdése. Mint az is, hogy mit jelent az alkímia vagy épp a mágia egyeseknek. Ugyancsak személye válogatja.*
-Hogy őszinte legyek, szerintem a mágia egyfajta létforma. Hisz mindenki rendelkezik vele. Mi meglévő dolgokat használunk akaratunk teljesítésére. Nem teremthetünk, újat nem hozhatunk létre - legalábbis közvetlenül nem -, azonban megvan a hatalmunk a pusztításra.
*Talán épp ezért szerencse, hogy nem férhet hozzá minden jött-ment. Sok idő, temérdek feláldozott lehetőség szükségeltetik a mágussá váláshoz. Megtanulhat szinte bárki alapszintű varázslatokat. De igazán nagy mágus csak az lehet, aki meg is hozta a megkövetelt áldozatot. S mivel teremteni nem képesek, művészetnek, pontosabban alkotóművészetnek nem nevezhető. Ellentétben az alkímiával.
A fogadó esete... Igen, arról már hallott. És ha nem veszik végét a szörnyű eseményeknek és az átkozott holtaknak, akkor ez a fertőző betegség tovább is terjedhet. Arról pedig még nem is esett szó, hogy az ipar tönkremegy. S ha mégis, talán ez csak a legkisebb gond lenne.*
-Igen, jelenleg a vizek veszélyeztetettek, a Pegazus fogadónak pedig szembesülnie kellett a ténnyel, miszerint alvóhelyen kívül semmivel nem szolgálhatnak, amíg meg nem tisztítják a vizeket.
*Ismételt sóhajt indít útjára.*
~Ha ez így megy tovább, nem csak Lanawin lesz veszélyben. Nem tudom, mi folyik az artheniori hivatalokban, de remélem nem engedik ki az átkot erről a földrészről. Ki tudja?~
*A téma pedig úgy tűnik marad. Hiába is szeretné elfelejteni a dolgot pár percre, nyugtalanságát pont az okozza, hogy jelenleg mindenkit az élőholtak problémája foglalkoztat. Sajnos azonban ez a bizonyos "mindenki" mégsem számol minden lelket. Ahogy ő hallotta, több klán, szervezet és település is van, ami még szépen szólva is tojik a dolgokra, amik itt történnek. Mellettük. És mégsem érdekel senkit az egész? Nevetséges. Ezekben a percekben ad inkább hálát, hogy legalább a kikötő térsége és Arthenior foglalkozik az üggyel. Ha ők nem tennék, ez a világ már eddig nem látott katasztrófát élt volna át. Valószínűleg.*
-Egy alkimistától nem is várunk el többet. *Mondja, s bár ez félreérthető, hanghordozása árulkodhat arról, hogy ő igenis jól értette a dolgot.* Már így is hálásak lehetünk. Persze a köszönetnyilvánítás még korai.
*A kérdés információ híján pontatlan. De emellett kellemetlen is Eireni számára.*
-Nem, nem egészen. Az elsőről csak hallomásom volt, mikor a másodikra készültünk. S hogy ott részt vettem-e, az erős túlzásnak mondható. *Mivel tudja, mennyire értelmetlen, amit eddig mondott, eloszlatja a ködöt szavai felől:* Hogy úgy mondjam, az elkövetkezendő harc amolyan bizonyítási lehetőség számomra. Bepótolom, amire nem voltam képes és beteljesítem, amit megfogadtam. Hasznossá teszem magam.
*Mondja ridegen és keserűen egyszerre. Utóbbi mondata egészen csúnya szavakat használ, de teljesen szándékosan fejezte ki magát így. Valóban, végre ideje magas hangot emelnie a nekromanták, - vagy ahogy ők ismerik: - a halálurak ellen. A pohár soha sem volt félig teli vagy üres; egy ilyen becstelen húzás is kiborítja Eireninél a poharat. De mit is mondhatna? Nem tehet róla, ez talán az egyetlen dolog, ami felébreszti benne a már fél évszázada elnyomott, alvó dühöt.*
*Valóban furcsa jelenség kettejük beszélgetése. Bár ez mindig nézőpont kérdése. Mint az is, hogy mit jelent az alkímia vagy épp a mágia egyeseknek. Ugyancsak személye válogatja.*
-Hogy őszinte legyek, szerintem a mágia egyfajta létforma. Hisz mindenki rendelkezik vele. Mi meglévő dolgokat használunk akaratunk teljesítésére. Nem teremthetünk, újat nem hozhatunk létre - legalábbis közvetlenül nem -, azonban megvan a hatalmunk a pusztításra.
*Talán épp ezért szerencse, hogy nem férhet hozzá minden jött-ment. Sok idő, temérdek feláldozott lehetőség szükségeltetik a mágussá váláshoz. Megtanulhat szinte bárki alapszintű varázslatokat. De igazán nagy mágus csak az lehet, aki meg is hozta a megkövetelt áldozatot. S mivel teremteni nem képesek, művészetnek, pontosabban alkotóművészetnek nem nevezhető. Ellentétben az alkímiával.
A fogadó esete... Igen, arról már hallott. És ha nem veszik végét a szörnyű eseményeknek és az átkozott holtaknak, akkor ez a fertőző betegség tovább is terjedhet. Arról pedig még nem is esett szó, hogy az ipar tönkremegy. S ha mégis, talán ez csak a legkisebb gond lenne.*
-Igen, jelenleg a vizek veszélyeztetettek, a Pegazus fogadónak pedig szembesülnie kellett a ténnyel, miszerint alvóhelyen kívül semmivel nem szolgálhatnak, amíg meg nem tisztítják a vizeket.
*Ismételt sóhajt indít útjára.*
~Ha ez így megy tovább, nem csak Lanawin lesz veszélyben. Nem tudom, mi folyik az artheniori hivatalokban, de remélem nem engedik ki az átkot erről a földrészről. Ki tudja?~
*A téma pedig úgy tűnik marad. Hiába is szeretné elfelejteni a dolgot pár percre, nyugtalanságát pont az okozza, hogy jelenleg mindenkit az élőholtak problémája foglalkoztat. Sajnos azonban ez a bizonyos "mindenki" mégsem számol minden lelket. Ahogy ő hallotta, több klán, szervezet és település is van, ami még szépen szólva is tojik a dolgokra, amik itt történnek. Mellettük. És mégsem érdekel senkit az egész? Nevetséges. Ezekben a percekben ad inkább hálát, hogy legalább a kikötő térsége és Arthenior foglalkozik az üggyel. Ha ők nem tennék, ez a világ már eddig nem látott katasztrófát élt volna át. Valószínűleg.*
-Egy alkimistától nem is várunk el többet. *Mondja, s bár ez félreérthető, hanghordozása árulkodhat arról, hogy ő igenis jól értette a dolgot.* Már így is hálásak lehetünk. Persze a köszönetnyilvánítás még korai.
*A kérdés információ híján pontatlan. De emellett kellemetlen is Eireni számára.*
-Nem, nem egészen. Az elsőről csak hallomásom volt, mikor a másodikra készültünk. S hogy ott részt vettem-e, az erős túlzásnak mondható. *Mivel tudja, mennyire értelmetlen, amit eddig mondott, eloszlatja a ködöt szavai felől:* Hogy úgy mondjam, az elkövetkezendő harc amolyan bizonyítási lehetőség számomra. Bepótolom, amire nem voltam képes és beteljesítem, amit megfogadtam. Hasznossá teszem magam.
*Mondja ridegen és keserűen egyszerre. Utóbbi mondata egészen csúnya szavakat használ, de teljesen szándékosan fejezte ki magát így. Valóban, végre ideje magas hangot emelnie a nekromanták, - vagy ahogy ők ismerik: - a halálurak ellen. A pohár soha sem volt félig teli vagy üres; egy ilyen becstelen húzás is kiborítja Eireninél a poharat. De mit is mondhatna? Nem tehet róla, ez talán az egyetlen dolog, ami felébreszti benne a már fél évszázada elnyomott, alvó dühöt.*
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-13 20:58:03
Üzenet elküldve: 2016-09-13 20:58:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Eireni//
*Ha lenne külső szemlélő, biztos furcsának találná, hogy az egyik elf komor, komoly ábrázatú, a másiknak pedig állandóan fülig ér a szája. De hogyan ne vigyorogna, amikor Eireni művészetnek nevezi a mesterségét? Mindig örül neki, ha elismerik a tudását, főleg ha ilyen szép szavakkal. Persze az ilyesmi kötelez is, így végképp nem engedheti meg magának, hogy lazítson vagy ostoba hibákat vétsen. Szélesen mosolyog hát, ami talán furán hathat az inkább markáns, mint finoman metszett vonásokon, a kis sebhelyekkel az arcán vagy a jegesen kék, átható tekintettel. Ami azt illeti, az ő esetében a külső jegyek szöges ellentétben állnak a belső tulajdonságokkal. Vidám, kicsit hebrencs és hajlamos könnyedén szívébe zárni másokat. Feltéve, hogy az illető nem ork vagy mélységi.*
- Ha az alkímia művészet, akkor a mágia micsoda? *nevet fel* Hiszen az oly megfoghatatlan és kívülálló meg sem értheti. Hiszen egy alkimista két vagy több anyagból, gondos adagolással és figyelemmel előállít egy új anyagot. Ez is csodálatos, de a mágus mindezt a semmiből teszi. Persze tudom, hogy létezik egyfajta mágikus energia, azt hiszem manának hívják, és a varázsló ezt alakítja át elméje hatalmával. Csak nehéz megérteni, még akkor is ha látom.
*Egy tiszta ronggyal letörli a láda tetejét. Nem mintha kilögybölt volna bármit is, inkább csak megszokásból; mestere szerint a rend, tisztaság és precizitás alapja mindennek. A kis égő lángját is elfújja, ha úgyis beszélgetnek, felesleges égnie.*
- Hazafelé jövet Artheniorból például... van ott egy nagy fogadó, Pegazusnak hívják, és képzelje, se étellel, se itallal nem szolgáltak és a fürdő is zárva volt. Valami fertőzésről beszéltek. *kicsit csapong, csak most tér vissza oda, ahol a mondatot elkezdte* Szóval másnapra már elfogyott az útra csomagolt elemózsiánk és Daniira az erdő szélén elmormolt pár igét, mire gombák nőttek ki előttünk a földből, a fák ágain pedig apró gyümölcsök jelentek meg, melyek szélsebesen nőttek érettekké. Gondolom, hogy ez a varázslat egy mágusnak nem jelent nagyobb gondot, de nekem szó szerint varázslatos volt.
*Aztán a beszélgetésben eljutnak egy olyan pontra, ahol a téma már se nem vidám, se nem szórakoztató, de belül mégis örül neki, hogy Eirenivel beszél erről. Úgy látszik, a mágus valóban tud valamit az élőholtak körüli mizériáról és nem csak kocsmai szóbeszédekből építkezik. Ezek szerint nem alaptalan pletyka az egész, mint egyesek feltételezik, sőt. Komolyabbnak hangzik, mint ahogy gondolta. Hirtelen úgy érzi, hogy elég felelőtlenség volt, hogy Daniirával csak úgy nekivágtak az artheniori útnak, és szerencsésnek érzi magát, hogy épségben visszatértek.*
- Nekem sok hasznomat nem vennék a harcmezőn. De talán ezekkel is tudok segíteni. *int rögtönzött műhelye és a sorakozó üvegcsék felé. Pillanatnyi habozás után kicsit bátortalanabbul folytatja.*
- Ott volt a csatákban?
*Kicsit tart tőle, hogy amennyiben igenlő lesz a válasz, olyan horrorisztikus részleteket is megtudhat, amiket nem biztos, hogy ismerni akar, de kíváncsisága erősebb félelménél.*
*Ha lenne külső szemlélő, biztos furcsának találná, hogy az egyik elf komor, komoly ábrázatú, a másiknak pedig állandóan fülig ér a szája. De hogyan ne vigyorogna, amikor Eireni művészetnek nevezi a mesterségét? Mindig örül neki, ha elismerik a tudását, főleg ha ilyen szép szavakkal. Persze az ilyesmi kötelez is, így végképp nem engedheti meg magának, hogy lazítson vagy ostoba hibákat vétsen. Szélesen mosolyog hát, ami talán furán hathat az inkább markáns, mint finoman metszett vonásokon, a kis sebhelyekkel az arcán vagy a jegesen kék, átható tekintettel. Ami azt illeti, az ő esetében a külső jegyek szöges ellentétben állnak a belső tulajdonságokkal. Vidám, kicsit hebrencs és hajlamos könnyedén szívébe zárni másokat. Feltéve, hogy az illető nem ork vagy mélységi.*
- Ha az alkímia művészet, akkor a mágia micsoda? *nevet fel* Hiszen az oly megfoghatatlan és kívülálló meg sem értheti. Hiszen egy alkimista két vagy több anyagból, gondos adagolással és figyelemmel előállít egy új anyagot. Ez is csodálatos, de a mágus mindezt a semmiből teszi. Persze tudom, hogy létezik egyfajta mágikus energia, azt hiszem manának hívják, és a varázsló ezt alakítja át elméje hatalmával. Csak nehéz megérteni, még akkor is ha látom.
*Egy tiszta ronggyal letörli a láda tetejét. Nem mintha kilögybölt volna bármit is, inkább csak megszokásból; mestere szerint a rend, tisztaság és precizitás alapja mindennek. A kis égő lángját is elfújja, ha úgyis beszélgetnek, felesleges égnie.*
- Hazafelé jövet Artheniorból például... van ott egy nagy fogadó, Pegazusnak hívják, és képzelje, se étellel, se itallal nem szolgáltak és a fürdő is zárva volt. Valami fertőzésről beszéltek. *kicsit csapong, csak most tér vissza oda, ahol a mondatot elkezdte* Szóval másnapra már elfogyott az útra csomagolt elemózsiánk és Daniira az erdő szélén elmormolt pár igét, mire gombák nőttek ki előttünk a földből, a fák ágain pedig apró gyümölcsök jelentek meg, melyek szélsebesen nőttek érettekké. Gondolom, hogy ez a varázslat egy mágusnak nem jelent nagyobb gondot, de nekem szó szerint varázslatos volt.
*Aztán a beszélgetésben eljutnak egy olyan pontra, ahol a téma már se nem vidám, se nem szórakoztató, de belül mégis örül neki, hogy Eirenivel beszél erről. Úgy látszik, a mágus valóban tud valamit az élőholtak körüli mizériáról és nem csak kocsmai szóbeszédekből építkezik. Ezek szerint nem alaptalan pletyka az egész, mint egyesek feltételezik, sőt. Komolyabbnak hangzik, mint ahogy gondolta. Hirtelen úgy érzi, hogy elég felelőtlenség volt, hogy Daniirával csak úgy nekivágtak az artheniori útnak, és szerencsésnek érzi magát, hogy épségben visszatértek.*
- Nekem sok hasznomat nem vennék a harcmezőn. De talán ezekkel is tudok segíteni. *int rögtönzött műhelye és a sorakozó üvegcsék felé. Pillanatnyi habozás után kicsit bátortalanabbul folytatja.*
- Ott volt a csatákban?
*Kicsit tart tőle, hogy amennyiben igenlő lesz a válasz, olyan horrorisztikus részleteket is megtudhat, amiket nem biztos, hogy ismerni akar, de kíváncsisága erősebb félelménél.*
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-13 18:07:00
Üzenet elküldve: 2016-09-13 18:07:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe//
-Ugyan, nem hiszem, hogy az embereket mind egy kalap alá lehetne venni. Eddigi tapasztalataim alapján ők a legkiszámíthatatlanabb egyének. *Persze ez mint mondta csak saját tapasztalat. Annyi emberrel volt és van körülvéve, hogy elfet aligha lát. Ezért valamennyire örül is, hogy épp egy fajtárssal társaloghat. Orkokról, óriásokról meg gnómokról meg nem is szólva. Életében futva látott csak párat. Beszélni egyszer-egyszer volt alkalma képviselőikkel.
Ha pedig az alkímiánál járunk meg a litániánál, Eireni még inkább benne van. Egy rövidebb ismertető sosem árt olyan dolgokról, mikről tulajdonképpen fogalma sincs egyébként az embernek. Ezen esetben elfnek. Persze személyválogató, de Eireni pont ebbe a kategóriába tartozik. Szóval megbánni kérdését biztos nem fogja - gondolja ő.*
-Köszönöm. *Válaszol az invitálásra, majd lepénylesőjét be össze is csippenti, míg a másik megtartja a bemutatóját.
Annyira azért nem figyel, hogy felboruljon álltában az ámulattól, de igyekszik megérteni a hallottakat. Messze áll tőle ez a fajta tudományág, a színekkel való szórakozás meg a bonyolítás csak fűszer a forró levesbe.
Bólogatva jelzi olykor, hogy megérti Daewe szavait.*
~Bele sem gondoltam még, mi lett volna, ha ezen az úton maradok?~
*Mikor a nő befejezte a gyakorlati és elméleti bemutatót, kicsit átveszi a szót. Persze nem vág a szavakba.*
-Egykor érdekelt ez a fajta tudományművészet. *Vallja be. Persze kétli, hogy ez bárkit érdekelne.* De aztán megismerkedtem a mágia világával. Nem kétlem azonban, hogy ehhez erős koncentráció és magas szintű értelem szükséges. Érdekes és tiszteletreméltó szakma.
*Észre sem veszi magán, hogy véletlen bókokat ad. Már ha a másik azoknak fogja fel őket. Reagálni erre nem reagál semmit, csak még hülyébben nézne ki. Hangszíne azonban változott a korábbiakhoz képest, s ez úttal valamennyire lazább, de még mindig tartja általános arcbeállítottságát.
Hogy szigorú lenne, azt nem igazán lehet mondani Eirenire. Persze barátságtalan külsője olykor képes megpecsételni őt egyesek szemében. A maga részéről azonban máris kialakított némi szimpátiát Daewével kapcsolatban. Okosnak és ügyesnek tűnik. Ráadásul, ahogyan azt képes következtetésként levonni szakmai tudás híján, készséges alkimistának is látja a nőt. Ez persze egy igazán hiányos ismeretségen alapszik. Még.
Az újonnan előhozott téma hallatára amolyan lemondó sóhajt hallat.*
~Igen, már a kútból is ezt merítik mindenhol. Minél hamarabb véget vetünk ennek a katasztrófának, annál jobb. A halálon gondolkodni nem baj, gond meg pláne nem. De a két lábon járó holtak egy teljesen más problémaforrás.~
-Attól tartok, igaza van. Mindkét esetben. *Szemei összeszűkülnek, hangja pedig a véresen komor szintet üti meg. S ha eddig érezhető volt benne valami nyugtalanító, akkor ez a nyugtalanság most szabályosan érezhető körülötte a levegőben.* A háború már elkezdődött. Fogalmam sincs, hány élő esett már áldozatul ennek az átoknak, de két megtörtént csatáról már tudok. S a vihar előtti csend már így is túl hosszú. A legközelebbi összecsapás már a küszöbön áll. Nem szeretnék senkinek sem rémségekkel tetézni a fejét, de minden mozdítható és harcképes személyre szükség van, ha győzni akarunk. Erősek és könyörtelenek, fáradtságot pedig nem éreznek. Ha másnak nem, nekem ezt elhiheti.
*Felnéz a nőre. Egy pár pillanatnyi csend után megismétli legyintő mozdulatát.*
-Elnézést kérek! Oktalanul járatom a szám. *Hangszíne pedig visszaül az eredeti állapotba.*
~Jobb, ha lenyugtatom magam, mielőtt megint eluralkodnak rajtam a gondolataim.~
-Ugyan, nem hiszem, hogy az embereket mind egy kalap alá lehetne venni. Eddigi tapasztalataim alapján ők a legkiszámíthatatlanabb egyének. *Persze ez mint mondta csak saját tapasztalat. Annyi emberrel volt és van körülvéve, hogy elfet aligha lát. Ezért valamennyire örül is, hogy épp egy fajtárssal társaloghat. Orkokról, óriásokról meg gnómokról meg nem is szólva. Életében futva látott csak párat. Beszélni egyszer-egyszer volt alkalma képviselőikkel.
Ha pedig az alkímiánál járunk meg a litániánál, Eireni még inkább benne van. Egy rövidebb ismertető sosem árt olyan dolgokról, mikről tulajdonképpen fogalma sincs egyébként az embernek. Ezen esetben elfnek. Persze személyválogató, de Eireni pont ebbe a kategóriába tartozik. Szóval megbánni kérdését biztos nem fogja - gondolja ő.*
-Köszönöm. *Válaszol az invitálásra, majd lepénylesőjét be össze is csippenti, míg a másik megtartja a bemutatóját.
Annyira azért nem figyel, hogy felboruljon álltában az ámulattól, de igyekszik megérteni a hallottakat. Messze áll tőle ez a fajta tudományág, a színekkel való szórakozás meg a bonyolítás csak fűszer a forró levesbe.
Bólogatva jelzi olykor, hogy megérti Daewe szavait.*
~Bele sem gondoltam még, mi lett volna, ha ezen az úton maradok?~
*Mikor a nő befejezte a gyakorlati és elméleti bemutatót, kicsit átveszi a szót. Persze nem vág a szavakba.*
-Egykor érdekelt ez a fajta tudományművészet. *Vallja be. Persze kétli, hogy ez bárkit érdekelne.* De aztán megismerkedtem a mágia világával. Nem kétlem azonban, hogy ehhez erős koncentráció és magas szintű értelem szükséges. Érdekes és tiszteletreméltó szakma.
*Észre sem veszi magán, hogy véletlen bókokat ad. Már ha a másik azoknak fogja fel őket. Reagálni erre nem reagál semmit, csak még hülyébben nézne ki. Hangszíne azonban változott a korábbiakhoz képest, s ez úttal valamennyire lazább, de még mindig tartja általános arcbeállítottságát.
Hogy szigorú lenne, azt nem igazán lehet mondani Eirenire. Persze barátságtalan külsője olykor képes megpecsételni őt egyesek szemében. A maga részéről azonban máris kialakított némi szimpátiát Daewével kapcsolatban. Okosnak és ügyesnek tűnik. Ráadásul, ahogyan azt képes következtetésként levonni szakmai tudás híján, készséges alkimistának is látja a nőt. Ez persze egy igazán hiányos ismeretségen alapszik. Még.
Az újonnan előhozott téma hallatára amolyan lemondó sóhajt hallat.*
~Igen, már a kútból is ezt merítik mindenhol. Minél hamarabb véget vetünk ennek a katasztrófának, annál jobb. A halálon gondolkodni nem baj, gond meg pláne nem. De a két lábon járó holtak egy teljesen más problémaforrás.~
-Attól tartok, igaza van. Mindkét esetben. *Szemei összeszűkülnek, hangja pedig a véresen komor szintet üti meg. S ha eddig érezhető volt benne valami nyugtalanító, akkor ez a nyugtalanság most szabályosan érezhető körülötte a levegőben.* A háború már elkezdődött. Fogalmam sincs, hány élő esett már áldozatul ennek az átoknak, de két megtörtént csatáról már tudok. S a vihar előtti csend már így is túl hosszú. A legközelebbi összecsapás már a küszöbön áll. Nem szeretnék senkinek sem rémségekkel tetézni a fejét, de minden mozdítható és harcképes személyre szükség van, ha győzni akarunk. Erősek és könyörtelenek, fáradtságot pedig nem éreznek. Ha másnak nem, nekem ezt elhiheti.
*Felnéz a nőre. Egy pár pillanatnyi csend után megismétli legyintő mozdulatát.*
-Elnézést kérek! Oktalanul járatom a szám. *Hangszíne pedig visszaül az eredeti állapotba.*
~Jobb, ha lenyugtatom magam, mielőtt megint eluralkodnak rajtam a gondolataim.~
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-13 14:53:38
Üzenet elküldve: 2016-09-13 14:53:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Eireni//
- Úgy látszik én sem. *húzza el kicsit a száját Eireni megjegyzésére, ami a bájitalok piacát illeti* Azt hittem, hogy elég jól tudok alkudozni. Ha kell, azzal győzködöm a kufárt, hogy adja nekem olcsóbban a portékát, hiszen nagy mennyiséget veszek egyszerre és nem kell napestig kint ácsorognia. Vagy hosszan dicsérem, hogy mennyire rokonszenves ábrázata van, biztos nem ver át, mint a többi kereskedő, akikre inkább a tolvaj jelző stimmel. Ha pedig az kell, tudok nézni nagy, kölyökkutya szemekkel is. Az emberek között a férfiak általában megvesznek a hegyes fülekért, néha elég egy szép nagy, behízelgő mosoly. De most nem volt szerencsém. Mindegy.
*Legyint egyet, mintegy lezárva a témát, de úgy is lehet érteni, hogy nincs szükség arra, hogy a magas, még nála is magasabb elf exkuzálja magát. Nem történt katasztrófa, legfeljebb megijedt egy kicsit. Nem érzi sem modortalanságnak, sem akadályozásnak, hogy betoppant. Nem lóversenyen vannak, és amúgy sem árt, ha szusszan egy kicsit. Ha pihen, kevesebbet hibázhat.
Eddig úgy nézett ki, hogy ez csak egy udvariassági vizit, legalábbis erre utalt a másik színtelen, érzelemmentes hangja. A megjegyzéseit is csak úgy tette, mintha csak az alapvető illem követelményeinek eleget szeretne tenni. ~De akkor minek kopogott rám?~ Aztán látogatója elkövet egy nagy hibát. Elfoglaltságáról kérdezi, és hamarosan megtudja, hogy ezzel szép kis litániát szabadíthat a nyakába. Daewe szeret beszélni, főleg ha mesterségéről van szó. Persze lehet, hogy a másikat nem érdekli annyira a téma, de magára vessen! Legfeljebb nem kérdez máskor.*
- Ó, csak egy kis alkímia. *húzódik még szélesebbre a mosoly, ha ez egyáltalán lehetséges. Az üvegcsék felé fordul, azt vissza Erieni felé.* De jöjjön beljebb!
*Amikor már kis kellékei mellett állnak, nekilát a tárlatvezetésnek.*
- Amint látja, épp bájitalokkal foglalkozom. Az alapelv szinte nevetségesen egyszerű. Különböző színű tinktúrákat ismerünk: van amelyik sebeket gyógyít, létezik olyan, ami mérgek ellen hatásos, olyan is, ami ezt erősíti *kopogtatja meg ujjával a halántékát* itt bent, és sorolhatnám. A színeken belüli árnyalatok az italok erősségéről adnak tájékoztatást. A legegyszerűbb az, ha azonos színű, azonos árnyalatú főzeteket elegyítünk megfelelő módon. Így a színen belül erősebb italt nyerünk. Nézze csak!
*Két fiola világoskék tartalmát önti össze vigyázva, úgy tartva az üvegcsét, hogy Erinei jól lássa a műveletet. Feltéve, hogy még nem hátrált meg az alkimiai gyorstalpaló elől. Némi óvatos kevergetés után a folyadék színe sötétedni kezd.*
- Persze ez olyasmi, amibe egy tanoncnak sem nagyon illik belebakiznia. *teszi vissza a már sötétkék italt tartalmazó üvegcsét az állványra* Minél erősebb hatású italokat vegyítünk, annál nehezebb a dolog, de igazán kihívásnak a különböző színű főzetek elegyítése tekinthető. Vannak ugyan jól bevált receptek, de itt lehet a legtöbbet kísérletezni és persze itt van legnagyobb esély balsikerre is. De az az igazán szép, *nagy lelkesedéssel, csillogó szemekkel magyaráz* amikor olyasmit sikerül előállítani, amit még soha senkinek. Valami teljesen újat felfedezni. Persze ilyenkor előfordulhat, hogy az új anyag pontos hatása sem ismert, és az alkimistának esetleg saját magán kell kipróbálnia, ami nem mindig szerencsés, de a tudomány néha pont olyan veszélyes dolog, mint a hadakozás.
*Amíg beszélt, eszközeit rendezgette szórakozottan. Most felsandít mosolyogva, vajon mennyire lepte meg az ártatlan kérdésre adott kimerítő válasz? Egy pillanatra el is időzik az arcán. Furcsának találja a sápadt bőrű fajtársat. Komornak, szigorúnak látszik és első pillantásra van benne valami nyugtalanító. Ő meg itt locsog, fecseg. Kicsit zavarba jön, de lehet, hogy nem kéne messzemenő következtetéseket levonnia a külső és az első benyomás alapján.*
- Aztán lehet, hogy ezekre nagyobb szükség lesz, mint gondoltam. *vált témát és a zöld és kék italokra bök* Igaz, hogy közel van a háború a démonok és élőhalottak ellen?
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.13 14:58:06
- Úgy látszik én sem. *húzza el kicsit a száját Eireni megjegyzésére, ami a bájitalok piacát illeti* Azt hittem, hogy elég jól tudok alkudozni. Ha kell, azzal győzködöm a kufárt, hogy adja nekem olcsóbban a portékát, hiszen nagy mennyiséget veszek egyszerre és nem kell napestig kint ácsorognia. Vagy hosszan dicsérem, hogy mennyire rokonszenves ábrázata van, biztos nem ver át, mint a többi kereskedő, akikre inkább a tolvaj jelző stimmel. Ha pedig az kell, tudok nézni nagy, kölyökkutya szemekkel is. Az emberek között a férfiak általában megvesznek a hegyes fülekért, néha elég egy szép nagy, behízelgő mosoly. De most nem volt szerencsém. Mindegy.
*Legyint egyet, mintegy lezárva a témát, de úgy is lehet érteni, hogy nincs szükség arra, hogy a magas, még nála is magasabb elf exkuzálja magát. Nem történt katasztrófa, legfeljebb megijedt egy kicsit. Nem érzi sem modortalanságnak, sem akadályozásnak, hogy betoppant. Nem lóversenyen vannak, és amúgy sem árt, ha szusszan egy kicsit. Ha pihen, kevesebbet hibázhat.
Eddig úgy nézett ki, hogy ez csak egy udvariassági vizit, legalábbis erre utalt a másik színtelen, érzelemmentes hangja. A megjegyzéseit is csak úgy tette, mintha csak az alapvető illem követelményeinek eleget szeretne tenni. ~De akkor minek kopogott rám?~ Aztán látogatója elkövet egy nagy hibát. Elfoglaltságáról kérdezi, és hamarosan megtudja, hogy ezzel szép kis litániát szabadíthat a nyakába. Daewe szeret beszélni, főleg ha mesterségéről van szó. Persze lehet, hogy a másikat nem érdekli annyira a téma, de magára vessen! Legfeljebb nem kérdez máskor.*
- Ó, csak egy kis alkímia. *húzódik még szélesebbre a mosoly, ha ez egyáltalán lehetséges. Az üvegcsék felé fordul, azt vissza Erieni felé.* De jöjjön beljebb!
*Amikor már kis kellékei mellett állnak, nekilát a tárlatvezetésnek.*
- Amint látja, épp bájitalokkal foglalkozom. Az alapelv szinte nevetségesen egyszerű. Különböző színű tinktúrákat ismerünk: van amelyik sebeket gyógyít, létezik olyan, ami mérgek ellen hatásos, olyan is, ami ezt erősíti *kopogtatja meg ujjával a halántékát* itt bent, és sorolhatnám. A színeken belüli árnyalatok az italok erősségéről adnak tájékoztatást. A legegyszerűbb az, ha azonos színű, azonos árnyalatú főzeteket elegyítünk megfelelő módon. Így a színen belül erősebb italt nyerünk. Nézze csak!
*Két fiola világoskék tartalmát önti össze vigyázva, úgy tartva az üvegcsét, hogy Erinei jól lássa a műveletet. Feltéve, hogy még nem hátrált meg az alkimiai gyorstalpaló elől. Némi óvatos kevergetés után a folyadék színe sötétedni kezd.*
- Persze ez olyasmi, amibe egy tanoncnak sem nagyon illik belebakiznia. *teszi vissza a már sötétkék italt tartalmazó üvegcsét az állványra* Minél erősebb hatású italokat vegyítünk, annál nehezebb a dolog, de igazán kihívásnak a különböző színű főzetek elegyítése tekinthető. Vannak ugyan jól bevált receptek, de itt lehet a legtöbbet kísérletezni és persze itt van legnagyobb esély balsikerre is. De az az igazán szép, *nagy lelkesedéssel, csillogó szemekkel magyaráz* amikor olyasmit sikerül előállítani, amit még soha senkinek. Valami teljesen újat felfedezni. Persze ilyenkor előfordulhat, hogy az új anyag pontos hatása sem ismert, és az alkimistának esetleg saját magán kell kipróbálnia, ami nem mindig szerencsés, de a tudomány néha pont olyan veszélyes dolog, mint a hadakozás.
*Amíg beszélt, eszközeit rendezgette szórakozottan. Most felsandít mosolyogva, vajon mennyire lepte meg az ártatlan kérdésre adott kimerítő válasz? Egy pillanatra el is időzik az arcán. Furcsának találja a sápadt bőrű fajtársat. Komornak, szigorúnak látszik és első pillantásra van benne valami nyugtalanító. Ő meg itt locsog, fecseg. Kicsit zavarba jön, de lehet, hogy nem kéne messzemenő következtetéseket levonnia a külső és az első benyomás alapján.*
- Aztán lehet, hogy ezekre nagyobb szükség lesz, mint gondoltam. *vált témát és a zöld és kék italokra bök* Igaz, hogy közel van a háború a démonok és élőhalottak ellen?
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.13 14:58:06
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-13 00:48:23
Üzenet elküldve: 2016-09-13 00:48:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe//
*Alighogy megkoppintja a fa féloszlopot, a nő majdnem kiesik az ablakon ijedtében. Erre persze nem számított elfünk... De mégis ki számítana rá? Elvégre az ajtó is nyitva volt.*
~Valóban, nagyon elmélyedhetett a munkájában. Még szerencse, hogy nem okoztam bajt. Ki tudja, mennyit érnek azok a kortyok.~
*Eme hangosan fel nem tett kérdésére egy pontatlan válasz képében megvilágosodást is kap. A sok, meg az orcátlan az egy szakmailag ismeretes, jártas személynek mondhat dolgokat, de Eireni még csak egy gyógyfűoldatnak sem tudja meghatározni az aranyban mért értékét. Ilyenen viszont nem akad fenn. Azon viszont már inkább, hogy Daewéről lerí, hogy megijedt a váratlan látogatástól.*
-Nagyon sajnálom, hogy megijesztettem. Nem állt szándékomban.
*Hangjában semmiféle "megbánás" vagy hasonló nem található, de komorsága és érzéketlensége pont ezért határozottnak és őszintének hathat. Nem hiába, hisz az is. Esze ágában sem volt kudarcba fullasztani egy esetlegesen új találmány kikeverését sem.
A nő panaszaira nem válaszol közvetlenül, csak enyhe bólintással jelzi, hogy felfogta a hallottakat. Ez talán azt is sugallhatja, hogy nem érdekli a dolog. Persze ez nem így van, de némi valóságalapja is van azért. Az árak világa távol áll tőle, az alkudozás meg pláne. Nem egy nagy zsebű elf, de ha valaminek meg kell fizetnie az árát, sok választása nincs, csak kiperkálni vagy száját húzva tovább gyűjtögetni.*
-Nem tudok sokat a bájital-kereskedelemről manapság. De biztos, ha ruhára sem maradt pénze, akkor nem lehettek olcsók. Kár is lett volna értük. *Utal ezzel előbbi baklövésére.
Daewe vigyorgó, egyértelmű dolgot kifejező kijelentésére ismét csak sajnálkozó szavakat tud nyelvére inteni.*
-Igazán röstellem.
*Kis szünet után a nő erős ellentmondását óvatosan kiemeli.*
-Bár dolgában félbeszakítani valakit figyelmetlen lábatlankodás.
*Persze erről nem szeretne vitát nyitni, kioktatni egy félig ismeretlen meg pláne nem. Nem mintha egyéb esetben megtenné. Nyugtató tényezőként hat számára Daewe jókedvű és széles mosolya. Valóban eloszlik valamennyire hibaérzete.
Hogy előbbi kijelentésével ne is nevezzen hazugnak senkit, mellkasi tájékban egyik kezével lazán integet a semmibe, míg fejét enyhén rázva jelzi, hogy szavai figyelmen kívül hagyhatóak.*
-Megkérdezhetem, pontosan milyen folyamatot hajtott végre az imént? *Csak kíváncsiskodik. Az alkímia egyfajta tudomány. Tudni pedig szeret. De még mennyire. Nem mellesleg hátsó szándéka kicsit elterelni a szót.*
*Alighogy megkoppintja a fa féloszlopot, a nő majdnem kiesik az ablakon ijedtében. Erre persze nem számított elfünk... De mégis ki számítana rá? Elvégre az ajtó is nyitva volt.*
~Valóban, nagyon elmélyedhetett a munkájában. Még szerencse, hogy nem okoztam bajt. Ki tudja, mennyit érnek azok a kortyok.~
*Eme hangosan fel nem tett kérdésére egy pontatlan válasz képében megvilágosodást is kap. A sok, meg az orcátlan az egy szakmailag ismeretes, jártas személynek mondhat dolgokat, de Eireni még csak egy gyógyfűoldatnak sem tudja meghatározni az aranyban mért értékét. Ilyenen viszont nem akad fenn. Azon viszont már inkább, hogy Daewéről lerí, hogy megijedt a váratlan látogatástól.*
-Nagyon sajnálom, hogy megijesztettem. Nem állt szándékomban.
*Hangjában semmiféle "megbánás" vagy hasonló nem található, de komorsága és érzéketlensége pont ezért határozottnak és őszintének hathat. Nem hiába, hisz az is. Esze ágában sem volt kudarcba fullasztani egy esetlegesen új találmány kikeverését sem.
A nő panaszaira nem válaszol közvetlenül, csak enyhe bólintással jelzi, hogy felfogta a hallottakat. Ez talán azt is sugallhatja, hogy nem érdekli a dolog. Persze ez nem így van, de némi valóságalapja is van azért. Az árak világa távol áll tőle, az alkudozás meg pláne. Nem egy nagy zsebű elf, de ha valaminek meg kell fizetnie az árát, sok választása nincs, csak kiperkálni vagy száját húzva tovább gyűjtögetni.*
-Nem tudok sokat a bájital-kereskedelemről manapság. De biztos, ha ruhára sem maradt pénze, akkor nem lehettek olcsók. Kár is lett volna értük. *Utal ezzel előbbi baklövésére.
Daewe vigyorgó, egyértelmű dolgot kifejező kijelentésére ismét csak sajnálkozó szavakat tud nyelvére inteni.*
-Igazán röstellem.
*Kis szünet után a nő erős ellentmondását óvatosan kiemeli.*
-Bár dolgában félbeszakítani valakit figyelmetlen lábatlankodás.
*Persze erről nem szeretne vitát nyitni, kioktatni egy félig ismeretlen meg pláne nem. Nem mintha egyéb esetben megtenné. Nyugtató tényezőként hat számára Daewe jókedvű és széles mosolya. Valóban eloszlik valamennyire hibaérzete.
Hogy előbbi kijelentésével ne is nevezzen hazugnak senkit, mellkasi tájékban egyik kezével lazán integet a semmibe, míg fejét enyhén rázva jelzi, hogy szavai figyelmen kívül hagyhatóak.*
-Megkérdezhetem, pontosan milyen folyamatot hajtott végre az imént? *Csak kíváncsiskodik. Az alkímia egyfajta tudomány. Tudni pedig szeret. De még mennyire. Nem mellesleg hátsó szándéka kicsit elterelni a szót.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519