Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-12 22:38:10
Üzenet elküldve: 2016-09-12 22:38:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Eireni//
*Furát nyikkan, szinte ugrik egyet, ahogy összerázkódik. Az egyik üvegcsét meg is löki, de ugyanazzal a mozdulattal elkapja, hogy nem borul ki. Legalább hasznát veszi, hogy vele születetten jók a reflexei, még ha gyakran kétbalkezes is. Most viszont nem emiatt történt mindez, csak megijedt. Hogy járnak a folyosón vagy van élet az épületben, észre sem veszi. Bele tud feledkezni elfoglaltságába annyira, hogy megszűnjön számára a külvilág. Így a kopogtatás majdnem olyan hatással volt rá, mint egy váratlan, erőteljes égzengés.*
- Ööö... igen. *pislog még néhányat, de lassan ráébred, hogy felesleges volt ez a nagy riadalom. Még mindig kalapál a szíve, de kínosan elmosolyodik. Érzi, hogy mennyire mókás lehetett, ahogy az elmélyült koncentrációból egy sikkantás ragadta ki. Ha kívülről látta volna magát, biztos jót nevetett volna saját reakcióján.* Sikerrel.
*Leteszi a kezében tartott fiolát és észreveszi, hogy remeg a keze. Picit erőteljesebben koppantja le az üvegcsét, hátha majd ez elmulasztja. Mert ez már tényleg nevetséges.*
- Sikerült mindent beszerezni, amiért mentünk. Illetve majdnem mindent. Szerettem volna új ruhát is venni, de nem maradt pénzem. Tudja, hogy milyen orcátlan árakon dolgoznak a bájitalokkal kereskedők Artheniorban? És biztos tudják, hogy a portékájukat máshol bajos beszerezni, mert alkudni is alig lehet.
*Ezek szerint abban maradtak az elffel, hogy magázódnak. Erre nem emlékezett, de a megszólítás alapján erre lehet következtetni. Maga részéről nem kedveli ezt a stílust, véleménye szerint a kellő tiszteletet tegeződve is meg lehet adni, de biztos nem fog még új szabályokat felállítani Synmirán. Lehet, hogy folytatná még a panaszkodást, amibe főleg zavara elleplezése végett fogott bele. De már a második mondatba is bele-belekuncog, a végére pedig már nevet. A végén aztán sóhajt egyet.*
- Megijesztett. *semmi szemrehányás nincs a hangjában, csupán a tényt állapítja meg. Mivel fültől fülig vigyorog, erősen valószínű, hogy nem is neheztel.* De nem zavart meg semmiben. Épp dolgoztam.
*Ez utóbbit nem kis öntudattal böki ki. Végre úgy érezheti, hogy tudományának haszna is van, nemcsak egy fura hóbort.*
*Furát nyikkan, szinte ugrik egyet, ahogy összerázkódik. Az egyik üvegcsét meg is löki, de ugyanazzal a mozdulattal elkapja, hogy nem borul ki. Legalább hasznát veszi, hogy vele születetten jók a reflexei, még ha gyakran kétbalkezes is. Most viszont nem emiatt történt mindez, csak megijedt. Hogy járnak a folyosón vagy van élet az épületben, észre sem veszi. Bele tud feledkezni elfoglaltságába annyira, hogy megszűnjön számára a külvilág. Így a kopogtatás majdnem olyan hatással volt rá, mint egy váratlan, erőteljes égzengés.*
- Ööö... igen. *pislog még néhányat, de lassan ráébred, hogy felesleges volt ez a nagy riadalom. Még mindig kalapál a szíve, de kínosan elmosolyodik. Érzi, hogy mennyire mókás lehetett, ahogy az elmélyült koncentrációból egy sikkantás ragadta ki. Ha kívülről látta volna magát, biztos jót nevetett volna saját reakcióján.* Sikerrel.
*Leteszi a kezében tartott fiolát és észreveszi, hogy remeg a keze. Picit erőteljesebben koppantja le az üvegcsét, hátha majd ez elmulasztja. Mert ez már tényleg nevetséges.*
- Sikerült mindent beszerezni, amiért mentünk. Illetve majdnem mindent. Szerettem volna új ruhát is venni, de nem maradt pénzem. Tudja, hogy milyen orcátlan árakon dolgoznak a bájitalokkal kereskedők Artheniorban? És biztos tudják, hogy a portékájukat máshol bajos beszerezni, mert alkudni is alig lehet.
*Ezek szerint abban maradtak az elffel, hogy magázódnak. Erre nem emlékezett, de a megszólítás alapján erre lehet következtetni. Maga részéről nem kedveli ezt a stílust, véleménye szerint a kellő tiszteletet tegeződve is meg lehet adni, de biztos nem fog még új szabályokat felállítani Synmirán. Lehet, hogy folytatná még a panaszkodást, amibe főleg zavara elleplezése végett fogott bele. De már a második mondatba is bele-belekuncog, a végére pedig már nevet. A végén aztán sóhajt egyet.*
- Megijesztett. *semmi szemrehányás nincs a hangjában, csupán a tényt állapítja meg. Mivel fültől fülig vigyorog, erősen valószínű, hogy nem is neheztel.* De nem zavart meg semmiben. Épp dolgoztam.
*Ez utóbbit nem kis öntudattal böki ki. Végre úgy érezheti, hogy tudományának haszna is van, nemcsak egy fura hóbort.*
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-12 21:36:14
Üzenet elküldve: 2016-09-12 21:36:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe//
*A házat járva - mivel nincs semmi jobb dolga éppen - elfoglaltság után keres. Olybá tűnik, a klánnak jelenleg nincsenek olyan külső ügyei, amit ő maga el tudna végezni. Legalábbis itthon nem. Papírmunkában gondolkodik, de átkára az sincs. De ha már a papírnál járunk; miért nem megy és olvassa tovább a könyvét? Rég nem nyúlt már hozzá, csúnyán félbe is hagyva ezzel az egyébként megfogó és csavaros történetet. Alighanem újra kellesz kezdenie, nem emlékszik pár dologra. Fontosabbakra.
De ahogyan a folyosókat rója, nyitott ajtó mellett halad el. Pontosabban haladna. Akarva-akaratlanul is bekukkant, mégis miért áll tárva nyitva a nyílászáró. Tudja, hogy a leskelődés nem egy szép és becsületes dolog, de tekintve, hogy ez az ajtó nemtörődöm módon van sarkig kinyitva, a helyzet elég szándékosnak tűnik - vagy épp óvatlannak.
Akárhogyan is, hátulról nehezen, de felismeri Daewét, akivel már váltott pár szót még egy-két napja.*
~Már vissza is tértek volna Artheniorból? Lehet, túl sokat aggódom manapság. Bár megvannak az okaim.~
*Morfondírozik magában, majd szemei a nő ügyesen mesterkedő kezein és ujjain, na meg az alanyként jelenlevő üvegcséken landolnak. Enyhe sejtelme van, mifenét is csinálhat pontosan Daewe, azon kívül, hogy egyértelműen alkímiáról van szó. Egykor érdekelte ez a tudományág, de hamar felhagyott vele.
Egy ideig csak csöndben kísérte figyelemmel a műveleteket, majd eszébe jut, hogy a nő talán tud az ittlétéről. Nem egy csöndes csizmában járkál úgy általánosságban, s ez alól a mostani alkalom sem kivétel. Elég nagy a valószínűsége, hogy az felfigyelt a megtorpanó léptekre korábban. Vagy tényleg ennyire kizárta volna a külvilágot? Nagyon úgy tűnik Eireninek.
Meg akar szólalni, majd gyorsan modorához kap és kopogtat az ajtófélfán már a félig a küszöbre lépve.*
-Szép napot! *Üdvözli a szoba lakóját, majd annak figyelmének felkeltése után folytatja is.* Látom épségben visszatértek. Sikerrel jártak a városban?
*Érdeklődik, bár fogalma sincsen, miért is voltak ők ott. Nagyon úgy tűnt, hogy izgatottak az úttal kapcsolatban. Nem mellesleg Daniira nincs is ugyan, feltételezi, hogy egyszerre jöttek vissza. Persze amiben nem biztos, arra később úgyis rákérdez, ha szükséges. Vagy ha nem érzi tolakodónak. Persze az, hogy a helyiségbe félig belépett már magától tolakodó lehet...*
-Elnézést, ha megzavartam valamiben! *Akár távozóra is fogja, ha másik úgy kívánja, de ha már betért és kérdéseket tett fel, nem illik senkit sem faképnél hagyni. Ha előrelépett, hiába néz vissza.*
*A házat járva - mivel nincs semmi jobb dolga éppen - elfoglaltság után keres. Olybá tűnik, a klánnak jelenleg nincsenek olyan külső ügyei, amit ő maga el tudna végezni. Legalábbis itthon nem. Papírmunkában gondolkodik, de átkára az sincs. De ha már a papírnál járunk; miért nem megy és olvassa tovább a könyvét? Rég nem nyúlt már hozzá, csúnyán félbe is hagyva ezzel az egyébként megfogó és csavaros történetet. Alighanem újra kellesz kezdenie, nem emlékszik pár dologra. Fontosabbakra.
De ahogyan a folyosókat rója, nyitott ajtó mellett halad el. Pontosabban haladna. Akarva-akaratlanul is bekukkant, mégis miért áll tárva nyitva a nyílászáró. Tudja, hogy a leskelődés nem egy szép és becsületes dolog, de tekintve, hogy ez az ajtó nemtörődöm módon van sarkig kinyitva, a helyzet elég szándékosnak tűnik - vagy épp óvatlannak.
Akárhogyan is, hátulról nehezen, de felismeri Daewét, akivel már váltott pár szót még egy-két napja.*
~Már vissza is tértek volna Artheniorból? Lehet, túl sokat aggódom manapság. Bár megvannak az okaim.~
*Morfondírozik magában, majd szemei a nő ügyesen mesterkedő kezein és ujjain, na meg az alanyként jelenlevő üvegcséken landolnak. Enyhe sejtelme van, mifenét is csinálhat pontosan Daewe, azon kívül, hogy egyértelműen alkímiáról van szó. Egykor érdekelte ez a tudományág, de hamar felhagyott vele.
Egy ideig csak csöndben kísérte figyelemmel a műveleteket, majd eszébe jut, hogy a nő talán tud az ittlétéről. Nem egy csöndes csizmában járkál úgy általánosságban, s ez alól a mostani alkalom sem kivétel. Elég nagy a valószínűsége, hogy az felfigyelt a megtorpanó léptekre korábban. Vagy tényleg ennyire kizárta volna a külvilágot? Nagyon úgy tűnik Eireninek.
Meg akar szólalni, majd gyorsan modorához kap és kopogtat az ajtófélfán már a félig a küszöbre lépve.*
-Szép napot! *Üdvözli a szoba lakóját, majd annak figyelmének felkeltése után folytatja is.* Látom épségben visszatértek. Sikerrel jártak a városban?
*Érdeklődik, bár fogalma sincsen, miért is voltak ők ott. Nagyon úgy tűnt, hogy izgatottak az úttal kapcsolatban. Nem mellesleg Daniira nincs is ugyan, feltételezi, hogy egyszerre jöttek vissza. Persze amiben nem biztos, arra később úgyis rákérdez, ha szükséges. Vagy ha nem érzi tolakodónak. Persze az, hogy a helyiségbe félig belépett már magától tolakodó lehet...*
-Elnézést, ha megzavartam valamiben! *Akár távozóra is fogja, ha másik úgy kívánja, de ha már betért és kérdéseket tett fel, nem illik senkit sem faképnél hagyni. Ha előrelépett, hiába néz vissza.*
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-11 16:23:56
Üzenet elküldve: 2016-09-11 16:23:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nem ez az első, eset, hogy valaki zavarba jön, amikor Farinc Hümpüffmüff meglátogatja. Mindig meglepetést okoz, mivel a legváratlanabb és legalkalmatlanabb pillanatokban képes felbukkanni. A meglepettség csupán egy reakció melyet a gnóm ezzel a másik félből vagy felekből kivált, súlyosabb esetben még el is kergetik. De ő nem táplál ellenszenvet mások iránt, de nem ám, elmegy újra, mindig, hogy még jobban felbőszítse a kényszerűségből lett vendéglátókat.
Mikor Krestvir nevetni kezd, csak jótékonyan nézegeti a lányt. Nem sértődik meg, nem gondolja, hogy őt nevetik ki, örül neki, hogy jókedvűn látja a másikat.
Sikerül meggyújtania pöfékelőjét és hunyorogva nézi ahogy Krestvir nem túl meggyőző.*
- Na, valami baj van netán? *Közelebb hajol és azzal a tipikusan nem suttogó hangerőn elejtett suttogással kérdezi a lányt.* Hümpüffmüff nénének elmondhatod, de tényleg. Bennem megbízhatsz. Komolyan, ha bármi nyomja a lelked, én itt vagyok.
*Most egy percig sem gondol arra, hogy a mágusok a varázsgömbjükön keresztül kihallgatják, na meg nem is lenne rá szükségük, ahogy ez a nő „suttogni” képes.
Ha Krestvir mond valamit, meghallgatja és. pöffent kettőt. Ha nem mond semmit, akkor is pöffent kettőt, de akkor elhatározza, hogy kiszedi a lányból miért nem kitörő örömmel áradozik. Lehet, hogy Krestvirnek valójában semmi baja, de Farinc el sem tudja képzelni, hogy valakinek jó legyen ennyi tanulás meg kit tudja, mi közt.*
- Jó lesz, jó lesz az. Egészen porzik már a torkom aranyom, megteszi a víz is.
*Egyezik bele.
~Be? Oda?! Mi vagyok én… Valaki olyan, aki bemegy ilyen helyekre?~ Jobban belegondolva rájön, hogy igen, ő pontosan olyan. Sokkal kíváncsibb, mint amilyen elővigyázatos. De azért kéreti magát egy kicsit.*
- Á, nem, nem itt maradok és megvárlak. Vagy tudod mit? Bemegyek, bemegyek én.
*Feláll aztán elneveti magát.*
- Nem vertem én szemmel, csupán azt néztem merre vagy már. Tudod, mikor így elgondolkodom sokszor nagyon marcona arckifejezést öltök magamra, igen. Előfordul. *Nem fordul.* Talán jobb lesz, ha mégis megvárlak. *Jelenti ki újra, s megáll.* De mehetek is, én tényleg nagyon szívesen bekísérlek, tudod, hogy ne legyen semmi baj. *Tesz két lépést.* Tulajdonképpen nagyon szép időnk van, lehet inkább kintről nézném meg a házat. *Somolyog, ahogy a pipaszárat rágcsálja.* Na jó, jó, engem meg lehet győzni, tényleg, ha azt szeretnéd, hogy bemenjek, én bemegyek, nem tesz semmit.
*Megvitatja magával attól függetlenül, hogy Krestvir valójában mit szeretne. Többszöri megtorpanás után végül mégis csak annál marad, hogy bemegy. Ki tudja, talán van bent valami számára érdekes is. A varázslók mindenféle érdekes, hasznos és nem különben értékes kincset összegyűjtenek, legalábbis Farinc így ókumlálja.*
Mikor Krestvir nevetni kezd, csak jótékonyan nézegeti a lányt. Nem sértődik meg, nem gondolja, hogy őt nevetik ki, örül neki, hogy jókedvűn látja a másikat.
Sikerül meggyújtania pöfékelőjét és hunyorogva nézi ahogy Krestvir nem túl meggyőző.*
- Na, valami baj van netán? *Közelebb hajol és azzal a tipikusan nem suttogó hangerőn elejtett suttogással kérdezi a lányt.* Hümpüffmüff nénének elmondhatod, de tényleg. Bennem megbízhatsz. Komolyan, ha bármi nyomja a lelked, én itt vagyok.
*Most egy percig sem gondol arra, hogy a mágusok a varázsgömbjükön keresztül kihallgatják, na meg nem is lenne rá szükségük, ahogy ez a nő „suttogni” képes.
Ha Krestvir mond valamit, meghallgatja és. pöffent kettőt. Ha nem mond semmit, akkor is pöffent kettőt, de akkor elhatározza, hogy kiszedi a lányból miért nem kitörő örömmel áradozik. Lehet, hogy Krestvirnek valójában semmi baja, de Farinc el sem tudja képzelni, hogy valakinek jó legyen ennyi tanulás meg kit tudja, mi közt.*
- Jó lesz, jó lesz az. Egészen porzik már a torkom aranyom, megteszi a víz is.
*Egyezik bele.
~Be? Oda?! Mi vagyok én… Valaki olyan, aki bemegy ilyen helyekre?~ Jobban belegondolva rájön, hogy igen, ő pontosan olyan. Sokkal kíváncsibb, mint amilyen elővigyázatos. De azért kéreti magát egy kicsit.*
- Á, nem, nem itt maradok és megvárlak. Vagy tudod mit? Bemegyek, bemegyek én.
*Feláll aztán elneveti magát.*
- Nem vertem én szemmel, csupán azt néztem merre vagy már. Tudod, mikor így elgondolkodom sokszor nagyon marcona arckifejezést öltök magamra, igen. Előfordul. *Nem fordul.* Talán jobb lesz, ha mégis megvárlak. *Jelenti ki újra, s megáll.* De mehetek is, én tényleg nagyon szívesen bekísérlek, tudod, hogy ne legyen semmi baj. *Tesz két lépést.* Tulajdonképpen nagyon szép időnk van, lehet inkább kintről nézném meg a házat. *Somolyog, ahogy a pipaszárat rágcsálja.* Na jó, jó, engem meg lehet győzni, tényleg, ha azt szeretnéd, hogy bemenjek, én bemegyek, nem tesz semmit.
*Megvitatja magával attól függetlenül, hogy Krestvir valójában mit szeretne. Többszöri megtorpanás után végül mégis csak annál marad, hogy bemegy. Ki tudja, talán van bent valami számára érdekes is. A varázslók mindenféle érdekes, hasznos és nem különben értékes kincset összegyűjtenek, legalábbis Farinc így ókumlálja.*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-10 00:12:47
Üzenet elküldve: 2016-09-10 00:12:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Teljesen szétesik nagy zavarában, hogy látogatója van, neki! A hellyel kínálásra csak forgolódik össze-vissza, mintha nem volna jó bárhol leülni, nehogy még elfogja a napot, vagy a kilátást a nő elől… Azért csak megtalálja a helyét. Leejti a pokrócát a fűbe, arra a jegyzeteit csúsztatja le óvatosan, mellé meg a zsákját, aztán olyan jó egy karnyi távolságra maga is letelepedik, Farincnak szemben.
Aztán csak néz rá, és magában nagyon hálás, hogy nem neki kell beszélnie, bár még így is kicsit furán érzi magát, hogy újra látja a gnómot. Akkoriban ugyan elhitte, hogy a néne egyszer majd meglátogatja, de azóta eszébe sem jutott, hogy tényleg felbukkanhat itt váratlanul.
Közben érkezik Daniira egy ismeretlen elffel. Utóbbit akaratlanul is kicsit hosszabban megnézi, felé fordítva arcát, amin csalókán most is lekicsinylő kifejezésű ül, így nem csoda, hogy nem tesz túl jó benyomást a másikra. Mindazonáltal jelen állapotában csak szórakozottan biccenteni és inteni képes az érkezőknek, utána már kapja is vissza a fejét Farincra, hogy követni tudja.
A frissítőre vonatkozó kérést épp csak felfogja, de válaszolni sincs ideje, mert a gnóm csacsog és kérdez tovább, mint akit felhúztak. Ez az első pillanatokban még inkább leterheli Krestvirt, de aztán hirtelen olyan sok lesz, hogy ez a feszültség már nevetésben tör ki belőle, és onnantól minden jobb.*
- Igen, hiányzott a néne! *nevetgél biccentve, magában arra utalva, hogy pont ez a nagy, megállíthatatlan lendület és vidámság hiányzott neki! És persze a kedvesség. Mintha tényleg még gyerek lenne, annyira büszkeséggel tölti el a dicséret, hogy ő „jó kislány”. S ennek a felismerése is újabb okot ad, hogy nevessen magán.
Majd figyeli, ahogy Farinc a pipájával kezd bíbelődni, csak a kérdésekre pillant el Daniiráék után.*
- Igen, jó itt. Köszönöm. Jól vagyok. *mondja többé-kevésbé meggyőzően, de nehéz volna megállapítani, hogy ez azért van, mert nem mond teljesen igazat, vagy azért, mert fészkelődik, s figyelme egy része az épület felé fordul.*
- Mindenre válaszolni fogok, de… előbb hozok akkor inni… Víz jó lesz? Másról nem tudok. De azért körülnézek… *kapkod, és fel is áll, de nem indul el, hanem visszanéz, észbe kapva* Vagy nem akar bejönni?... Azt láttam, hogy nagyon csúnyán méregette a házat, szerintem sikerült is a megfélemlítés! Most biztos fülét-farkát behúzta! *teszi hozzá az invitáláshoz pimaszul somolyogva, mert arról eszébe jut, hogyan festett a néne, miközben az otthonukat bűvölte.*
Aztán csak néz rá, és magában nagyon hálás, hogy nem neki kell beszélnie, bár még így is kicsit furán érzi magát, hogy újra látja a gnómot. Akkoriban ugyan elhitte, hogy a néne egyszer majd meglátogatja, de azóta eszébe sem jutott, hogy tényleg felbukkanhat itt váratlanul.
Közben érkezik Daniira egy ismeretlen elffel. Utóbbit akaratlanul is kicsit hosszabban megnézi, felé fordítva arcát, amin csalókán most is lekicsinylő kifejezésű ül, így nem csoda, hogy nem tesz túl jó benyomást a másikra. Mindazonáltal jelen állapotában csak szórakozottan biccenteni és inteni képes az érkezőknek, utána már kapja is vissza a fejét Farincra, hogy követni tudja.
A frissítőre vonatkozó kérést épp csak felfogja, de válaszolni sincs ideje, mert a gnóm csacsog és kérdez tovább, mint akit felhúztak. Ez az első pillanatokban még inkább leterheli Krestvirt, de aztán hirtelen olyan sok lesz, hogy ez a feszültség már nevetésben tör ki belőle, és onnantól minden jobb.*
- Igen, hiányzott a néne! *nevetgél biccentve, magában arra utalva, hogy pont ez a nagy, megállíthatatlan lendület és vidámság hiányzott neki! És persze a kedvesség. Mintha tényleg még gyerek lenne, annyira büszkeséggel tölti el a dicséret, hogy ő „jó kislány”. S ennek a felismerése is újabb okot ad, hogy nevessen magán.
Majd figyeli, ahogy Farinc a pipájával kezd bíbelődni, csak a kérdésekre pillant el Daniiráék után.*
- Igen, jó itt. Köszönöm. Jól vagyok. *mondja többé-kevésbé meggyőzően, de nehéz volna megállapítani, hogy ez azért van, mert nem mond teljesen igazat, vagy azért, mert fészkelődik, s figyelme egy része az épület felé fordul.*
- Mindenre válaszolni fogok, de… előbb hozok akkor inni… Víz jó lesz? Másról nem tudok. De azért körülnézek… *kapkod, és fel is áll, de nem indul el, hanem visszanéz, észbe kapva* Vagy nem akar bejönni?... Azt láttam, hogy nagyon csúnyán méregette a házat, szerintem sikerült is a megfélemlítés! Most biztos fülét-farkát behúzta! *teszi hozzá az invitáláshoz pimaszul somolyogva, mert arról eszébe jut, hogyan festett a néne, miközben az otthonukat bűvölte.*
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-09 21:57:59
Üzenet elküldve: 2016-09-09 21:57:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nem kell sokáig magában ücsörögnie. Nem mintha unatkozna, még csak nem is ismeri a szó jelentését. Ha bárki látja, rendkívül céltudatosan fest ahogyan szemmel veri az épületet.
Hamar ismerős hang hallatszik, és egy ismerős név is. A saját neve, nem az ismerősé, de ez egyáltalán nem meglepő. Gyakran megesik, hogy népek a nevét kiabálják, morogják, sóhajtják.*
- Én vagyok az, nem más. *Vigyorogva pillant föl a lányra, aztán megpaskolja maga mellett a földet.* Csüccs le, aranyom, csüccs.
*Még csak pár perce érkezett, de máris úgy kínálgatja a füvet, mintha az övé lenne.
A tőlük nem messze elhaladó fajtársának és elfnek hangosan köszön. Rá ne mondják, hogy nem ismeri az illemet.*
- Szép jó napot, igazán csodás idő van, nemde? *Hozzá bólogat meg biccentget, de a jövevények nem maradnak beszélgetni. Pedig Farinc igazán barátságos lény, még a mágusok iránt táplált enyhe ellenszenvét is képes félre tenni, ha egy kis csacsogás van terítéken. Ha üzlet is, akkor meg végképp. De most nem üzletelni jött, kivételesen.*
- Nincs valami frissítő tinálatok? Igen megszomjaztam bogaram, nem innen a szomszédból jövök, nem ám, Artheniorban vagyogatok mostanában, onnan jöttem meglátogatni az én kis Krestvirkémet. Hiányzott-e már a te Hümpüffmüff nénéd? He-he. Emlékszel még rám, ugye. Én nem felejtettelek el, de nem ám, ha akkor a fán hagysz ott halok éhen, én mondom neked. Az életem köszönhetem neked. *Mutatóujját rázva nyomatékosítja, hogy így van.* Komolyan mondom, az életemet. Azóta se láttam ilyen jó kislányt, komolyan mondom.
*Sóhajt, közben meg már szedegeti is elő a pipáját komótosan, hogy minél hamarabb rágyújthasson. Föl azért nem áll, jó neki itt a fűben, de hát még jobb lenne valami itókával, mert kiszáradt a torka már is.*
- Na de hogy megy a sorod, mondd csak! Rendesen bánnak veled itt? *Orrával a távolodók felé bök.* Nem tettél még le róla, hogy mágusnak állj? Sokat tanulsz? Eszel rendesen?
Hamar ismerős hang hallatszik, és egy ismerős név is. A saját neve, nem az ismerősé, de ez egyáltalán nem meglepő. Gyakran megesik, hogy népek a nevét kiabálják, morogják, sóhajtják.*
- Én vagyok az, nem más. *Vigyorogva pillant föl a lányra, aztán megpaskolja maga mellett a földet.* Csüccs le, aranyom, csüccs.
*Még csak pár perce érkezett, de máris úgy kínálgatja a füvet, mintha az övé lenne.
A tőlük nem messze elhaladó fajtársának és elfnek hangosan köszön. Rá ne mondják, hogy nem ismeri az illemet.*
- Szép jó napot, igazán csodás idő van, nemde? *Hozzá bólogat meg biccentget, de a jövevények nem maradnak beszélgetni. Pedig Farinc igazán barátságos lény, még a mágusok iránt táplált enyhe ellenszenvét is képes félre tenni, ha egy kis csacsogás van terítéken. Ha üzlet is, akkor meg végképp. De most nem üzletelni jött, kivételesen.*
- Nincs valami frissítő tinálatok? Igen megszomjaztam bogaram, nem innen a szomszédból jövök, nem ám, Artheniorban vagyogatok mostanában, onnan jöttem meglátogatni az én kis Krestvirkémet. Hiányzott-e már a te Hümpüffmüff nénéd? He-he. Emlékszel még rám, ugye. Én nem felejtettelek el, de nem ám, ha akkor a fán hagysz ott halok éhen, én mondom neked. Az életem köszönhetem neked. *Mutatóujját rázva nyomatékosítja, hogy így van.* Komolyan mondom, az életemet. Azóta se láttam ilyen jó kislányt, komolyan mondom.
*Sóhajt, közben meg már szedegeti is elő a pipáját komótosan, hogy minél hamarabb rágyújthasson. Föl azért nem áll, jó neki itt a fűben, de hát még jobb lenne valami itókával, mert kiszáradt a torka már is.*
- Na de hogy megy a sorod, mondd csak! Rendesen bánnak veled itt? *Orrával a távolodók felé bök.* Nem tettél még le róla, hogy mágusnak állj? Sokat tanulsz? Eszel rendesen?
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-09 20:51:12
Üzenet elküldve: 2016-09-09 20:51:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Daniira, aztán szoba//
- Semmi gond. Azért gyere le, ha van kedved. *Tökéletesen megérti a gnóm idegenkedését. Szinte mindenkinek van valami fóbiája, ő például a csúszómászóktól kap sikítófrászt. Legyen az láb nélküli vagy kétlábú. Nem kezdi el győzködni a másikat, hogy csak egyszer kell kipróbálnia, hogy milyen remek érzés egy jó fürdő, biztosan oka van annak, hogy fél a víztől. És ezt nem fogja tudni egy pár perces beszélgetés során elmulasztani.
Ettől függetlenül megvárja Daniirát, de hamar egyértelmű lesz, hogy a gnóm komolyan gondolta, amit mondott. Így csak egyedül csobban bele a vízbe. Elég sokáig pancsol, aztán kimászik a vízből, megtörölközik és visszaindul az épületbe. A szobája ajtaját csak addig csukja be, amíg a maga köré csavart törülköző helyett rendes ruhát vesz fel, aztán újra kitárja. A csúszómászók mellett a bezártságot nem tudja elviselni. Az ablak is nyitva, gyakran hűvösebb évszakok éjszakáin sem csukja be.
Szépen kipakolja szerzeményeit a batyuból és amíg nem szerez egy asztalt a szobájába, a láda lecsukott fedelén állítja fel kellékeit. Egy kis üvegcsében áttetsző folyadék lötyög, ahogy kihúzza a dugót, az átható szag jelzi, hogy tiszta alkohol van benne. Ezzel tölti meg a kicsiny égőt, amivel a kis fém állványon fölé helyezett lombikot lehet melegíteni. A lepárlót még nem rakja össze, bonyolultabb dolgoknak most nem fog nekilátni. Először két, halványkék folyadékot tartalmazó üvegcsét vesz kézbe. Egyik tartalmát egy nagyobb üvegpohárba önti, a másikat, a pohárba helyezett vékony üvegpálcára csorgatva, óvatosan tölti a másikhoz. Ezután néhány apró, körkörös mozdulattal megkeveri az egyszínű italt. Pár pillanat múlva sötétebb csíkok tűnnek fel benne, ezek gyorsan szaporodnak el, kacskaringós mintákat rajzolva bele, míg az egész anyag egy jóval sötétebb árnyalatot vesz fel. Elégedetten bólint. Persze pironkodna is, ha egy ilyen egyszerű művelettel is kudarcot vallana. Fentieket megismétli még egyszer, aztán a sötétkék folyadékot tartalmazó lombikot az apró láng fölé helyezi. Az üvegpálcikával sebesen kavargatja egészen addig, míg a forráspont közelébe érve gyengén gyöngyözni kezd. Ekkor egy fogóval megragadja és egy nagyobb, vízzel teli edénybe mártja, hogy gyorsan lehűljön. Amikor kiemeli, picit nagyobb helyesléssel mosolyodik el: a sötét folyadék a tiszta égbolt színére változott, azúrkéken ragyog fel.
Sokáig pepecsel még, kipróbál néhány bonyolultabb receptúrát is, egyszerűbbeket is. A nyitott ajtón persze bárki beleshet, de Daewe csak akkor veszi észre, ha szólnak hozzá. Kedvenc elfoglaltsága közben nem nagyon figyel semmi másra.*
- Semmi gond. Azért gyere le, ha van kedved. *Tökéletesen megérti a gnóm idegenkedését. Szinte mindenkinek van valami fóbiája, ő például a csúszómászóktól kap sikítófrászt. Legyen az láb nélküli vagy kétlábú. Nem kezdi el győzködni a másikat, hogy csak egyszer kell kipróbálnia, hogy milyen remek érzés egy jó fürdő, biztosan oka van annak, hogy fél a víztől. És ezt nem fogja tudni egy pár perces beszélgetés során elmulasztani.
Ettől függetlenül megvárja Daniirát, de hamar egyértelmű lesz, hogy a gnóm komolyan gondolta, amit mondott. Így csak egyedül csobban bele a vízbe. Elég sokáig pancsol, aztán kimászik a vízből, megtörölközik és visszaindul az épületbe. A szobája ajtaját csak addig csukja be, amíg a maga köré csavart törülköző helyett rendes ruhát vesz fel, aztán újra kitárja. A csúszómászók mellett a bezártságot nem tudja elviselni. Az ablak is nyitva, gyakran hűvösebb évszakok éjszakáin sem csukja be.
Szépen kipakolja szerzeményeit a batyuból és amíg nem szerez egy asztalt a szobájába, a láda lecsukott fedelén állítja fel kellékeit. Egy kis üvegcsében áttetsző folyadék lötyög, ahogy kihúzza a dugót, az átható szag jelzi, hogy tiszta alkohol van benne. Ezzel tölti meg a kicsiny égőt, amivel a kis fém állványon fölé helyezett lombikot lehet melegíteni. A lepárlót még nem rakja össze, bonyolultabb dolgoknak most nem fog nekilátni. Először két, halványkék folyadékot tartalmazó üvegcsét vesz kézbe. Egyik tartalmát egy nagyobb üvegpohárba önti, a másikat, a pohárba helyezett vékony üvegpálcára csorgatva, óvatosan tölti a másikhoz. Ezután néhány apró, körkörös mozdulattal megkeveri az egyszínű italt. Pár pillanat múlva sötétebb csíkok tűnnek fel benne, ezek gyorsan szaporodnak el, kacskaringós mintákat rajzolva bele, míg az egész anyag egy jóval sötétebb árnyalatot vesz fel. Elégedetten bólint. Persze pironkodna is, ha egy ilyen egyszerű művelettel is kudarcot vallana. Fentieket megismétli még egyszer, aztán a sötétkék folyadékot tartalmazó lombikot az apró láng fölé helyezi. Az üvegpálcikával sebesen kavargatja egészen addig, míg a forráspont közelébe érve gyengén gyöngyözni kezd. Ekkor egy fogóval megragadja és egy nagyobb, vízzel teli edénybe mártja, hogy gyorsan lehűljön. Amikor kiemeli, picit nagyobb helyesléssel mosolyodik el: a sötét folyadék a tiszta égbolt színére változott, azúrkéken ragyog fel.
Sokáig pepecsel még, kipróbál néhány bonyolultabb receptúrát is, egyszerűbbeket is. A nyitott ajtón persze bárki beleshet, de Daewe csak akkor veszi észre, ha szólnak hozzá. Kedvenc elfoglaltsága közben nem nagyon figyel semmi másra.*
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-09 19:23:24
Üzenet elküldve: 2016-09-09 19:23:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe//
*Nem bánja, hogy nincs különösebb teendő, de a fürdőzéssel akadni fog egy probléma, mégpedig a víziszonya. Ami mondjuk egy kádnyi víznél nem okoz problémát, de a kertben, amerre már megfordult, igen könnyen okozhat.*
-Elkísérlek, de nem tudom, mennyire szerencsés nekem bemenni a vízbe. Nem tudok úszni, és egyébként se... Szóval, nagyobb víztömeget csak távolról szeretnék látni. *Kicsit idegesen, de búcsút vesz az elftől, ha csak ideiglenesen is.
Felrohan a szobájába. Valahol látott ott egy mosdótálat, ha félne bemenni a vízbe, akkor maximum abba mer valamennyit és megmosdik abban. Egyébként hamarosan már rohan is le, ezúttal csak ingben-nadrágban, az utazáshoz is hordott bőrpáncélját fent felejtve.
Daewe-et a medence szélén ülve találja, de lehet, hogy felesleges volt megvárnia őt. Int egyet, hogy menjen csak a másik, ő pedig megáll a víz partján és gyanakodva szemléli a víz szélét.*
-Én ide be nem megyek. *Szűri ki a fogai közt végül kicsit remegő hangon. Belemeríti a mosdótálat a vízbe, majd visszamegy a szobájába a fürdés némiképp macerásabb, de jelentősen kevésbé ijesztő és idegtépő formájára. Már ami a gnómot illeti, mert az utóbbi teljesen szubjektív.*
*Nem bánja, hogy nincs különösebb teendő, de a fürdőzéssel akadni fog egy probléma, mégpedig a víziszonya. Ami mondjuk egy kádnyi víznél nem okoz problémát, de a kertben, amerre már megfordult, igen könnyen okozhat.*
-Elkísérlek, de nem tudom, mennyire szerencsés nekem bemenni a vízbe. Nem tudok úszni, és egyébként se... Szóval, nagyobb víztömeget csak távolról szeretnék látni. *Kicsit idegesen, de búcsút vesz az elftől, ha csak ideiglenesen is.
Felrohan a szobájába. Valahol látott ott egy mosdótálat, ha félne bemenni a vízbe, akkor maximum abba mer valamennyit és megmosdik abban. Egyébként hamarosan már rohan is le, ezúttal csak ingben-nadrágban, az utazáshoz is hordott bőrpáncélját fent felejtve.
Daewe-et a medence szélén ülve találja, de lehet, hogy felesleges volt megvárnia őt. Int egyet, hogy menjen csak a másik, ő pedig megáll a víz partján és gyanakodva szemléli a víz szélét.*
-Én ide be nem megyek. *Szűri ki a fogai közt végül kicsit remegő hangon. Belemeríti a mosdótálat a vízbe, majd visszamegy a szobájába a fürdés némiképp macerásabb, de jelentősen kevésbé ijesztő és idegtépő formájára. Már ami a gnómot illeti, mert az utóbbi teljesen szubjektív.*
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-09 16:04:45
Üzenet elküldve: 2016-09-09 16:04:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Daniira, futólag bárki kint//
*Önkéntelenül is elmosolyodik, ahogy a kavicsos ösvény végén, a fák közül felbukkan Synmira épülete. Ha esetleg kérdeznék, biztos nem tagadná, hogy büszke magukra. Elvégre megjártak egy szép nagy utat úgy, hogy semmi bajuk nem esett, pedig ez manapság nem mindennapos dolog. Azt is sikerült elintézni, amiért mentek, bár Daewe szerint az a kufár a piacon, orcátalnul magas árat kért portékájáért, hiába próbált alkudni. Így aztán, ha nem is zsákmánnyal gazdagon megpakolva tér vissza, de lapul annyi a batyujában, hogy elkezdhessen dolgozni. És ott van még az a szép mívű csizma is a batyu botjára akasztva, öröm rágondolni. Ennyire igazán lehet hiú.
Néhány idegen arcot is talál, de ez az ő esetében nem meglepő. Az embert némi bizalmatlansággal szemléli, első pillantásra nem rokonszenves. Persze lassan el kel fogadnia, hogy az első benyomás sokszor megtévesztő. A gnóm láttán viszont nem tud nem elmosolyodni. Az öltözék, a gazdagon feldíszített haj... kedves jelenség, persze szintén csak első pillantásra. Az udvarias köszöntés természetesen mindkettőjüknek kijár.*
- Az első az lesz, hogy leszaladok ahhoz a kis kőmedencéhez. *fordul Daniirához, amikor a hogyan továbbról esik szó* Hogy egy kancsó víz nem sok, annyi nem volt abban a fogadóban, hogy legalább az út porát lemoshattuk volna... Ha van kedved, gyere te is. Ránk fér.
*Miután megbeszélték a megbeszélnivalót, szobájába érve az úti holmit csak leteszi az ágyra, egyelőre nem áll neki kipakolni. Úgy ítéli meg, hogy erre még bőven lesz ideje, de a fürdő egyre kevésbé várhat. Holmiját rejtő ládából előkotor két vég vásznat: egyiket, miután kibújt ruháiból, maga köré tekeri hóna alatt megcsomózva, másikat vállára csapja. Ez fog törölközőként szolgálni. Talán nem a legillendőbb öltözet, de még mindig jobb, mintha a kertben kezdene nekivetkőzni.
Ha Daniira vevő volt az ötletére, és ő ért le hamarabb a vízkertbe, akkor lehuppan a kis kőmedence szélére és megvárja a gnómot. Ellenkező esetben gyorsan belecsobban a vízbe.*
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.09 16:05:07
*Önkéntelenül is elmosolyodik, ahogy a kavicsos ösvény végén, a fák közül felbukkan Synmira épülete. Ha esetleg kérdeznék, biztos nem tagadná, hogy büszke magukra. Elvégre megjártak egy szép nagy utat úgy, hogy semmi bajuk nem esett, pedig ez manapság nem mindennapos dolog. Azt is sikerült elintézni, amiért mentek, bár Daewe szerint az a kufár a piacon, orcátalnul magas árat kért portékájáért, hiába próbált alkudni. Így aztán, ha nem is zsákmánnyal gazdagon megpakolva tér vissza, de lapul annyi a batyujában, hogy elkezdhessen dolgozni. És ott van még az a szép mívű csizma is a batyu botjára akasztva, öröm rágondolni. Ennyire igazán lehet hiú.
Néhány idegen arcot is talál, de ez az ő esetében nem meglepő. Az embert némi bizalmatlansággal szemléli, első pillantásra nem rokonszenves. Persze lassan el kel fogadnia, hogy az első benyomás sokszor megtévesztő. A gnóm láttán viszont nem tud nem elmosolyodni. Az öltözék, a gazdagon feldíszített haj... kedves jelenség, persze szintén csak első pillantásra. Az udvarias köszöntés természetesen mindkettőjüknek kijár.*
- Az első az lesz, hogy leszaladok ahhoz a kis kőmedencéhez. *fordul Daniirához, amikor a hogyan továbbról esik szó* Hogy egy kancsó víz nem sok, annyi nem volt abban a fogadóban, hogy legalább az út porát lemoshattuk volna... Ha van kedved, gyere te is. Ránk fér.
*Miután megbeszélték a megbeszélnivalót, szobájába érve az úti holmit csak leteszi az ágyra, egyelőre nem áll neki kipakolni. Úgy ítéli meg, hogy erre még bőven lesz ideje, de a fürdő egyre kevésbé várhat. Holmiját rejtő ládából előkotor két vég vásznat: egyiket, miután kibújt ruháiból, maga köré tekeri hóna alatt megcsomózva, másikat vállára csapja. Ez fog törölközőként szolgálni. Talán nem a legillendőbb öltözet, de még mindig jobb, mintha a kertben kezdene nekivetkőzni.
Ha Daniira vevő volt az ötletére, és ő ért le hamarabb a vízkertbe, akkor lehuppan a kis kőmedence szélére és megvárja a gnómot. Ellenkező esetben gyorsan belecsobban a vízbe.*
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.09 16:05:07
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-08 22:35:29
Üzenet elküldve: 2016-09-08 22:35:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe, futólag bárki kint//
*Némi további gyaloglás és idő után vissza is érkeznek az ismerős és Daniira esetében otthonos környezetbe. Menet közben meghajol a másik gnóm felé, int egyet Krestvirnek, ha valaki még tartózkodik arrafelé azt is üdvözli, mielőtt belépne az épületbe. Odabent az alkimista felé fordul, a jól gondolja, akkor szinte egyszerre lépnek be. Illetve, csak azért nem, mert táskával-batyuval az kissé nehézkes lenne.*
-Tudok valamiben segíteni? Ha tudok, akkor már is visszajövök, csak egy kicsit összekapom magam. *Úgy ítéli meg, sokkal jobban érezné magát egy mosakodás után, mert hiába a varázslat induláskor, az nem frissíti fel.
Ha az elfnek valóban szüksége van valamilyen segítségre, akkor miután megjárta a szobáját, már vissza is tér, hogy állja a szavát. Ellenben, ha nincs rá szükség, akkor pihenésképpen beeszi magát a könyvtárba, mert olyanban már régen járt. Mármint, igazi könyvtárban, ami nem a mágustoronybeli. Biztos talál ott magának valami olvasnivalót, tekintettel arra, elsősorban kik laknak itt és mivel foglalkoznak.*
*Némi további gyaloglás és idő után vissza is érkeznek az ismerős és Daniira esetében otthonos környezetbe. Menet közben meghajol a másik gnóm felé, int egyet Krestvirnek, ha valaki még tartózkodik arrafelé azt is üdvözli, mielőtt belépne az épületbe. Odabent az alkimista felé fordul, a jól gondolja, akkor szinte egyszerre lépnek be. Illetve, csak azért nem, mert táskával-batyuval az kissé nehézkes lenne.*
-Tudok valamiben segíteni? Ha tudok, akkor már is visszajövök, csak egy kicsit összekapom magam. *Úgy ítéli meg, sokkal jobban érezné magát egy mosakodás után, mert hiába a varázslat induláskor, az nem frissíti fel.
Ha az elfnek valóban szüksége van valamilyen segítségre, akkor miután megjárta a szobáját, már vissza is tér, hogy állja a szavát. Ellenben, ha nincs rá szükség, akkor pihenésképpen beeszi magát a könyvtárba, mert olyanban már régen járt. Mármint, igazi könyvtárban, ami nem a mágustoronybeli. Biztos talál ott magának valami olvasnivalót, tekintettel arra, elsősorban kik laknak itt és mivel foglalkoznak.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-08 20:12:06
Üzenet elküldve: 2016-09-08 20:12:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy kinyújtóztatja a hátát, fejét is enyhén hátrahajtva, látóterébe kerül valami furcsa. Valami szokatlan. Valami, ami egyébként nem szokott a kinti látkép része lenni…
Felegyenesedik, majd érdeklődve hunyorog arrafelé, és sikerül megállapítania, hogy az ott valami humanoid szerzet, amint a fűben gubbaszt. Sőt, jobban megnézve kicsit ismerősnek is tűnik.
Többnyire inkább elkerülni szokta az érkezőket, de ez a gyanú most annyira felbuzdítja, hogy rövid habozás után rászánja magát, hogy közelebb menjen, és fogadja a jövevényt.
Aztán ahogy egyre közelebb és közelebb ér, kezd egészen biztos lenni benne, hogy kit lát. Ugyan csak egyszer látta az illetőt, de kellően jellegzetes külsővel rendelkezik, hogy össze se lehessen keverni mással.
Lelkes is lesz, meg zavarba is jön, de azért csak megy tovább töretlenül, míg a legújabb kerti díszükhöz nem ér. Ott aztán megáll, és nagy erővel keresi a szavakat…*
- Hümpüffmüff néne? *kérdez rá, mintha nem lenne biztos a dolgában, pedig mindössze nem talál jobb nyitányt az újratalálkozásra. Még az arca is hol zavart, hol mosolyra kész. Egészében véve látszik rajta a feszültség, és hogy magától nem tud mit kezdeni a helyzettel, nem tudja, hogyan fejezze ki örömét és meglepetését, hogyan közeledjen a gnómhoz?*
Felegyenesedik, majd érdeklődve hunyorog arrafelé, és sikerül megállapítania, hogy az ott valami humanoid szerzet, amint a fűben gubbaszt. Sőt, jobban megnézve kicsit ismerősnek is tűnik.
Többnyire inkább elkerülni szokta az érkezőket, de ez a gyanú most annyira felbuzdítja, hogy rövid habozás után rászánja magát, hogy közelebb menjen, és fogadja a jövevényt.
Aztán ahogy egyre közelebb és közelebb ér, kezd egészen biztos lenni benne, hogy kit lát. Ugyan csak egyszer látta az illetőt, de kellően jellegzetes külsővel rendelkezik, hogy össze se lehessen keverni mással.
Lelkes is lesz, meg zavarba is jön, de azért csak megy tovább töretlenül, míg a legújabb kerti díszükhöz nem ér. Ott aztán megáll, és nagy erővel keresi a szavakat…*
- Hümpüffmüff néne? *kérdez rá, mintha nem lenne biztos a dolgában, pedig mindössze nem talál jobb nyitányt az újratalálkozásra. Még az arca is hol zavart, hol mosolyra kész. Egészében véve látszik rajta a feszültség, és hogy magától nem tud mit kezdeni a helyzettel, nem tudja, hogyan fejezze ki örömét és meglepetését, hogyan közeledjen a gnómhoz?*
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-07 22:31:00
Üzenet elküldve: 2016-09-07 22:31:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Vígan totyog az ösvényen, a megfelelő ösvényen méghozzá. Páratlan tájékozódási készséggel rendelkezik ugyanis, melyet kiegészít páratlan kérdezősködési képessége. Ez általában abból áll, hogy addig idegesít egy óvatlan vándort, míg az meg nem mondja merre kell mennie, hogy megtalálja amit keres. Na de most még erre sem volt szüksége, hisz csodás emlékezőtehetségének hála többé-kevésbé felismeri azt a leágazást, amely arra a Synmirának nevezett helyre tart. Úgy van vele, legfeljebb visszafordul, ha nem ez lenne a helyes út. De aztán minden kétsége elszáll, ahogy a kavicsos ösvény végén a fák takarásából előszüremlik az ominózus épület.*
- Képes ez a lány ebben a hodályban lakni. Én mondom, elmentek ennek otthonról. Biztos az a fiú az oka, mindig egy fiú az oka. Eh. Fiatalság, bolondság. A rosseb bele, feláll a szőr is a hátamon. Ha-jaj.
*Motyogva közelít a tisztás és a rajta elterülő épület felé. Közben kezét dörzsölgeti, ropogtatja. Ideje volna rágyújtani, hogy megnyugtassa szétzilált idegeit. De a végén még előkerül valami hippi varázsló, és leteremti. Rossz benyomást, azt meg nem akar kelteni ugye. Nem azért jött, hogy elvitázzon a kozmikus igazságokról.*
- Jaj, hol lehet ez a lány, én be nem megyek ide, affene.
*Nézegeti, nézegeti jobbról és balról is.*
- Lefogadom ám, hogy ezek a hantások már régen tudják, hogy itt vagyok. Látták a varázsgömbjükben. Kristály, az az. Vajon az összes ilyen messzelátó kristályból van…? ~És vajon sokat ér?~
*Így okoskodik, még mindig csak az orra alá dörmögve. Meghányja-veti az elméletet, aztán ahelyett, hogy megpróbálna bejutni kinéz a fűben egy neki tetsző helyet, és törökülésben letelepszik.
Marcona tekintettel vizslatja a máguslakot, s ha valaki esetleg kint járna, azt látja, hogy egy fura, nemkülönben bizalmatlan küllemű kerti törpe nőtt a tisztáson.*
A hozzászólás írója (Farinc Hümpüffmüff) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.07 22:32:42
- Képes ez a lány ebben a hodályban lakni. Én mondom, elmentek ennek otthonról. Biztos az a fiú az oka, mindig egy fiú az oka. Eh. Fiatalság, bolondság. A rosseb bele, feláll a szőr is a hátamon. Ha-jaj.
*Motyogva közelít a tisztás és a rajta elterülő épület felé. Közben kezét dörzsölgeti, ropogtatja. Ideje volna rágyújtani, hogy megnyugtassa szétzilált idegeit. De a végén még előkerül valami hippi varázsló, és leteremti. Rossz benyomást, azt meg nem akar kelteni ugye. Nem azért jött, hogy elvitázzon a kozmikus igazságokról.*
- Jaj, hol lehet ez a lány, én be nem megyek ide, affene.
*Nézegeti, nézegeti jobbról és balról is.*
- Lefogadom ám, hogy ezek a hantások már régen tudják, hogy itt vagyok. Látták a varázsgömbjükben. Kristály, az az. Vajon az összes ilyen messzelátó kristályból van…? ~És vajon sokat ér?~
*Így okoskodik, még mindig csak az orra alá dörmögve. Meghányja-veti az elméletet, aztán ahelyett, hogy megpróbálna bejutni kinéz a fűben egy neki tetsző helyet, és törökülésben letelepszik.
Marcona tekintettel vizslatja a máguslakot, s ha valaki esetleg kint járna, azt látja, hogy egy fura, nemkülönben bizalmatlan küllemű kerti törpe nőtt a tisztáson.*
A hozzászólás írója (Farinc Hümpüffmüff) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.07 22:32:42
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-09-05 20:46:46
Üzenet elküldve: 2016-09-05 20:46:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*A sok görnyedezés és olvasás után úgy érzi, most már nem csak szüksége van rá, de el is jött az ideje, hogy kimozduljon, és a gyakorlatban kísérletezzen a varázslatokkal. Úgyhogy álmosan összekaparja a jegyzeteit, belecsavarja egy kendőbe, a hóna alá kapja, a másik karjára meg a zsákját veszi, és elindul kifelé.
Útközben megáll a mestere szobájánál, egyrészt a pokrócáért, másrészt, hogy rendezze a tartozása egy részét. Rövid üzenetet mellékelve Taitos, a Zöldfülű fiókjába tesz 140 aranyat
egy erszényben, majd megy tovább terve szerint, az udvarra.
Mivel a leginkább ezt a részt kedveli, a vízkerthez tart. S ha eddig nem is gondolt rá, az ajtón kilépve úgy megcsapja a kinti meleg, hogy a gyakorlatozás elé azonnal beiktatja a tervbe a fürdést.
Már a gondolatától is frissebbnek érzi magát. Jó mélyet szippant a levegőből, majd amennyire így felpakoltan sikerül, kinyújtóztatja tagjait.*
Útközben megáll a mestere szobájánál, egyrészt a pokrócáért, másrészt, hogy rendezze a tartozása egy részét. Rövid üzenetet mellékelve Taitos, a Zöldfülű fiókjába tesz 140 aranyat
egy erszényben, majd megy tovább terve szerint, az udvarra.Mivel a leginkább ezt a részt kedveli, a vízkerthez tart. S ha eddig nem is gondolt rá, az ajtón kilépve úgy megcsapja a kinti meleg, hogy a gyakorlatozás elé azonnal beiktatja a tervbe a fürdést.
Már a gondolatától is frissebbnek érzi magát. Jó mélyet szippant a levegőből, majd amennyire így felpakoltan sikerül, kinyújtóztatja tagjait.*
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-08-30 21:52:16
Üzenet elküldve: 2016-08-30 21:52:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Mágikus kutatás//
*A várj felszólításra hátranéz és elmosolyodik gonoszan.*
-Szerinted miért titkolnak el olyan dolgokat, amivel valaki erősebb lehet? Mindig lesz olyan, aki rosszra használja fel. *Ennyivel talán már mindent el is mondott és folytatja a kis ténykedését a lány.*
-A Távoli legyen veled! *Köszön el az utolsó foszlányaival és ismét a valóságban vannak. Taitos megjegyzett mindent és gyorsan fel is jegyez pár dolgot, hogy kutatásai legközelebb folytathassa.*
*A várj felszólításra hátranéz és elmosolyodik gonoszan.*
-Szerinted miért titkolnak el olyan dolgokat, amivel valaki erősebb lehet? Mindig lesz olyan, aki rosszra használja fel. *Ennyivel talán már mindent el is mondott és folytatja a kis ténykedését a lány.*
-A Távoli legyen veled! *Köszön el az utolsó foszlányaival és ismét a valóságban vannak. Taitos megjegyzett mindent és gyorsan fel is jegyez pár dolgot, hogy kutatásai legközelebb folytathassa.*
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-08-30 16:54:14
Üzenet elküldve: 2016-08-30 16:54:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
~Jogos meglátás.~
*Bólint a folgalkozósdira, habár tény, hogy senki nem akaratlagosan foglalkozott a Távolival.*
-Igen, erre is kezdek rájönni, köszönöm.
*Kétségei eloszlottak. A világ most már bármennyire is szeretné megremeg, és nem várja meg, hogy az emberek megszokják. A gyorsabb alkalmazkodás a cél itt.
Éppen ezért az okítást csendesen hallgatja.*
-Nem hinném, az előbb mondtam is.
*Mosolyog csendesen a mindent tudásával kapcsolatban.*
~Csupán azt tudom, amit tudni hagytak eddig, most itt vagyok, hogy újat keressek.~
*Egészíti ki a gondolatait.*
-Várj!
*Szól utána, ahogy az a porért megy.*
-Ezt miért titkolták eddig?
*Tesz még fel egy olyan kérdést, ami egyértelmű. A hold imádói miért nem hozták vissza hát előbb, ha nyilván ahogyan ez a sámán is, ősidők óta sejtették Távoli előhívásának módját.
Végül vagy kap választ, vagy nem. Egy elrebegett "köszönöm" után feltérdel, hogy tetteivel is megköszönhesse a dolgokat.*
-Na lássuk, telés, fogyás...
*És rajzolgatja is fel egy üres oldalra a tanultakat, még a halvány fénynél odakint. Nem akarja kockáztatni az emlékek kopását, inkább legyenek görbék a vonalak. Sőt, még azon tanácsokat is levési, amiket az előbbi leányzó adott neki.*
~Egy próbát még...~
*Ugyan már fáradt, de azért nem hagyhatja ezt az egészet így, csak úgy lebegni.*
~Holnap éjjel.~
*Fogadja meg, majd belép a házba, becsomagol a nyeregtáskákba egy kenyeret, tömlőt tölt, levelet ír.*
//Mindenki//
*Az asztalra a konyhában, a következő cetli kerül.
"Szilánkok!
Új hold jött az égre. Feladatom van vele kapcsolatban, egy haton belül mindenképpen hazatérek, ha bajom nem esik, viseljétek gondját a háznak és egymásnak, legyetek rettenthetetlenek, és jegyezzétek meg, előbb védekezz, aztán támadj!
Taitos"
Ezekkel a sorokkal búcsúzik erre a rövid időre. Szó nélkül mégsem tűnhet el. Majd felmálházza Ragront, és utolsó erejével kiadja az útirányt.*
-Ragron, lassan, a város eredejébe!
*Aztán csak bóbiskol. Ha tényleg lassan haladnak, hogy le ne essen és pihenhessen, akkor reggelre, még nem érnek be a város közelében Ragron ideiglenes szállásául szolgáló erdőbe, ahonnan ugye tovább tiltott mennie, viszont ami fontosabb, talán a következő estére, utána pedig az új holdra odaér.*
~Új hold, új remény, új mágia.~
*Lebeg szeme előtt, ahogy ötletét beteljesítendő Synmira után nem sokkal elnyomja az álom a lassan ringó nyeregben. Nem vitás, Jezabiel jó munkát végzett.*
~Jogos meglátás.~
*Bólint a folgalkozósdira, habár tény, hogy senki nem akaratlagosan foglalkozott a Távolival.*
-Igen, erre is kezdek rájönni, köszönöm.
*Kétségei eloszlottak. A világ most már bármennyire is szeretné megremeg, és nem várja meg, hogy az emberek megszokják. A gyorsabb alkalmazkodás a cél itt.
Éppen ezért az okítást csendesen hallgatja.*
-Nem hinném, az előbb mondtam is.
*Mosolyog csendesen a mindent tudásával kapcsolatban.*
~Csupán azt tudom, amit tudni hagytak eddig, most itt vagyok, hogy újat keressek.~
*Egészíti ki a gondolatait.*
-Várj!
*Szól utána, ahogy az a porért megy.*
-Ezt miért titkolták eddig?
*Tesz még fel egy olyan kérdést, ami egyértelmű. A hold imádói miért nem hozták vissza hát előbb, ha nyilván ahogyan ez a sámán is, ősidők óta sejtették Távoli előhívásának módját.
Végül vagy kap választ, vagy nem. Egy elrebegett "köszönöm" után feltérdel, hogy tetteivel is megköszönhesse a dolgokat.*
-Na lássuk, telés, fogyás...
*És rajzolgatja is fel egy üres oldalra a tanultakat, még a halvány fénynél odakint. Nem akarja kockáztatni az emlékek kopását, inkább legyenek görbék a vonalak. Sőt, még azon tanácsokat is levési, amiket az előbbi leányzó adott neki.*
~Egy próbát még...~
*Ugyan már fáradt, de azért nem hagyhatja ezt az egészet így, csak úgy lebegni.*
~Holnap éjjel.~
*Fogadja meg, majd belép a házba, becsomagol a nyeregtáskákba egy kenyeret, tömlőt tölt, levelet ír.*
//Mindenki//
*Az asztalra a konyhában, a következő cetli kerül.
"Szilánkok!
Új hold jött az égre. Feladatom van vele kapcsolatban, egy haton belül mindenképpen hazatérek, ha bajom nem esik, viseljétek gondját a háznak és egymásnak, legyetek rettenthetetlenek, és jegyezzétek meg, előbb védekezz, aztán támadj!
Taitos"
Ezekkel a sorokkal búcsúzik erre a rövid időre. Szó nélkül mégsem tűnhet el. Majd felmálházza Ragront, és utolsó erejével kiadja az útirányt.*
-Ragron, lassan, a város eredejébe!
*Aztán csak bóbiskol. Ha tényleg lassan haladnak, hogy le ne essen és pihenhessen, akkor reggelre, még nem érnek be a város közelében Ragron ideiglenes szállásául szolgáló erdőbe, ahonnan ugye tovább tiltott mennie, viszont ami fontosabb, talán a következő estére, utána pedig az új holdra odaér.*
~Új hold, új remény, új mágia.~
*Lebeg szeme előtt, ahogy ötletét beteljesítendő Synmira után nem sokkal elnyomja az álom a lassan ringó nyeregben. Nem vitás, Jezabiel jó munkát végzett.*
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-08-30 01:34:47
Üzenet elküldve: 2016-08-30 01:34:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Mágikus kutatás//
-Ismersz olyan élőlényt, aminek nem tetszett, ha foglalkoztak vele? *Kérdez vissza a kérdésre, hogy ez tetszik e a Távolinak. A mágus így nevezte el, hát legyen így, mivel a megnevezése most nem olyan fontos, mint a szerepe a hold mágia ágában.*
-Persze, mindenki szereti a megszokott dolgokat, de ha többre vágysz, akkor nyitni kell mindig valami új felé, ami nem lesz hálátlan. *Hallgatja a magyarázatot közbeszólása után tovább.*
-Ha egyszerre tűnnek el és egyszerre jelennek meg és válnak teljessé időközönként, az mindig jelenteni fog valamit. A közeli hold sok mindent befolyásul és hiánya feltűnne, mert természeti katasztrófát hozna magával, ellenben a nevezzük Távolinak holddal, ami csak a mágiára van hatással, már ha az kiválaszt magának. *Nem mindenkinek adatik meg, hogy tovább képezze magát ezen ágon, de Taitos pont ezen kevesek közé tartozik.*
-Úgy érzed mindent tudsz? *Néz mélyen a férfi szemébe, majd pakolászni kezd a munkapadján, mint aki elmenni készül.*
-Nem tudom mi történik nálatok a jövőben, de az én varázslatom csak a Távoli újra megjelenése miatt működött. *Válaszol a válla felett átnézve.*
-Itt nem fogsz tudni gyakorolni, de látom megértetted a lényeget és ha nem felejted el a pergament, akkor tudni fogok mikor kell gyakorolnod, hogy kiismerd a holdakat. *Egy kicsit tesz vesz az asztalon, majd visszatér egy kis zsákkal, amiből a tenyerébe önt egy keveset. Piros színű por van nála és azzal sétál vissza.*
-Én itt tanultam a táborunkban és hamar a mesterem fejére nőttem. *Ereje kezd fogyni, nem kap annyi időt, mint szeretett volna és Taitos előtt kezd szétfoszlani a képzelet és helyébe a valóság villan be.*
-Ne feledd amit megtudtál és kísérletezz bátran! *A szavak végét már csak gondolatban tudja összetenni és ismét a szikla előtt találja magát. Nem is gondolta volna, hogy ilyen sok időt tölt el látomásában, szinte az éj közepén járnak már és kissé fáradtnak is érzi magát.*
-Ismersz olyan élőlényt, aminek nem tetszett, ha foglalkoztak vele? *Kérdez vissza a kérdésre, hogy ez tetszik e a Távolinak. A mágus így nevezte el, hát legyen így, mivel a megnevezése most nem olyan fontos, mint a szerepe a hold mágia ágában.*
-Persze, mindenki szereti a megszokott dolgokat, de ha többre vágysz, akkor nyitni kell mindig valami új felé, ami nem lesz hálátlan. *Hallgatja a magyarázatot közbeszólása után tovább.*
-Ha egyszerre tűnnek el és egyszerre jelennek meg és válnak teljessé időközönként, az mindig jelenteni fog valamit. A közeli hold sok mindent befolyásul és hiánya feltűnne, mert természeti katasztrófát hozna magával, ellenben a nevezzük Távolinak holddal, ami csak a mágiára van hatással, már ha az kiválaszt magának. *Nem mindenkinek adatik meg, hogy tovább képezze magát ezen ágon, de Taitos pont ezen kevesek közé tartozik.*
-Úgy érzed mindent tudsz? *Néz mélyen a férfi szemébe, majd pakolászni kezd a munkapadján, mint aki elmenni készül.*
-Nem tudom mi történik nálatok a jövőben, de az én varázslatom csak a Távoli újra megjelenése miatt működött. *Válaszol a válla felett átnézve.*
-Itt nem fogsz tudni gyakorolni, de látom megértetted a lényeget és ha nem felejted el a pergament, akkor tudni fogok mikor kell gyakorolnod, hogy kiismerd a holdakat. *Egy kicsit tesz vesz az asztalon, majd visszatér egy kis zsákkal, amiből a tenyerébe önt egy keveset. Piros színű por van nála és azzal sétál vissza.*
-Én itt tanultam a táborunkban és hamar a mesterem fejére nőttem. *Ereje kezd fogyni, nem kap annyi időt, mint szeretett volna és Taitos előtt kezd szétfoszlani a képzelet és helyébe a valóság villan be.*
-Ne feledd amit megtudtál és kísérletezz bátran! *A szavak végét már csak gondolatban tudja összetenni és ismét a szikla előtt találja magát. Nem is gondolta volna, hogy ilyen sok időt tölt el látomásában, szinte az éj közepén járnak már és kissé fáradtnak is érzi magát.*
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-08-29 21:26:26
Üzenet elküldve: 2016-08-29 21:26:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
-Nem, de a válasz csak bizonyosság nyerése után lehet kijelentés.
*Felel Taitos is mosolyogva. A lényeg az, hogy nem akar biztos lenni elképzeléseiben teljesen, még ha ez nem is mindig sikerül neki.*
~A korlátokat az elme önmagának szabja.~
*Gondolja magában, mert ő erre a következtetésre jutott, így elkezd picit tovább nézelődni. Megjegyzi a lapot jó erősen koncentrál rá, és a rendszert megjegyezni annyira nem is nehéz neki így utólag.*
-És ez tetszik neki?
*Picit még elmélkedik.*
~Rá kell jönnünk milyen személyiség, milyen tudás lapul a Távoli szívében.~
*Ad nevet egyből az új holdnak, hisz az első mégis csak a hold lesz.*
-Hát legyen.
*Picit még fontolgatja magában. Olyan ez, mint mikor valakinek bemutatnak egy ismerőst.*
~Üdvözletem, egész életedben itt leszek.~
*Az meg csak méregeti.*
-Azért remélem nem gyökeresen.
*Tör ki belőle.*
-Mármint soha nem voltam az ilyen dupla vagy semmik híve, és tiszteletem a Távolinak, de már olyan jól megvagyok a mostani hűséges holdunkkal.
*Magyarázza szavait.*
-De nyilván több hold nagyobb erőt jelenthet, kivéve, ha sötétet akarunk, vagy ha az egyik hold fordítva működik.
*Megy bele végül a kezdeti sokkot, melyet egy másik hold jelent, legyőzve.
Az érzelmekkel kapcsolatban picit meglepődik. Nem számított rá, hogy félre fogják érteni egymást.*
-Egyértelmű.
*Bólogat.*
-De mindig a varázslón halad át a dolog. Úgy, ahogy az utat nem én járom ki, csak használom. Erre voltam kíváncsi, de mindent megtudtam.
*Pici szünetet tart.*
-A negatív érzelmekre pedig az előbb jutott eszembe a dölyfösség.
*Kezd bele a magyarázatba.*
-Szinte beleborzongok, ahogy átjár, és sokszor körülvesz.
*Meséli a sámánnak ilyen irányú tapasztalatait.*
-De persze halálfélelemből sincs hiány mostanság.
*Említi meg a helyzetet.*
-Hol gyakoroltál? Bárhol emberek között?
*Érezhetően példaképnek tekinti mostanra a nőt, és érdekli, hogy ő hogyan csinálta.*
~Ha már másokból merítünk erőt.~
*Mosolyog, hiszen most mindent el kell felejtenie, amit eddig tanult. Úgy tűnik eddigi mesterei korlátozott tudást adtak át csupán, itt pedig komolyabb vizekre érkezett.*
-Nem, de a válasz csak bizonyosság nyerése után lehet kijelentés.
*Felel Taitos is mosolyogva. A lényeg az, hogy nem akar biztos lenni elképzeléseiben teljesen, még ha ez nem is mindig sikerül neki.*
~A korlátokat az elme önmagának szabja.~
*Gondolja magában, mert ő erre a következtetésre jutott, így elkezd picit tovább nézelődni. Megjegyzi a lapot jó erősen koncentrál rá, és a rendszert megjegyezni annyira nem is nehéz neki így utólag.*
-És ez tetszik neki?
*Picit még elmélkedik.*
~Rá kell jönnünk milyen személyiség, milyen tudás lapul a Távoli szívében.~
*Ad nevet egyből az új holdnak, hisz az első mégis csak a hold lesz.*
-Hát legyen.
*Picit még fontolgatja magában. Olyan ez, mint mikor valakinek bemutatnak egy ismerőst.*
~Üdvözletem, egész életedben itt leszek.~
*Az meg csak méregeti.*
-Azért remélem nem gyökeresen.
*Tör ki belőle.*
-Mármint soha nem voltam az ilyen dupla vagy semmik híve, és tiszteletem a Távolinak, de már olyan jól megvagyok a mostani hűséges holdunkkal.
*Magyarázza szavait.*
-De nyilván több hold nagyobb erőt jelenthet, kivéve, ha sötétet akarunk, vagy ha az egyik hold fordítva működik.
*Megy bele végül a kezdeti sokkot, melyet egy másik hold jelent, legyőzve.
Az érzelmekkel kapcsolatban picit meglepődik. Nem számított rá, hogy félre fogják érteni egymást.*
-Egyértelmű.
*Bólogat.*
-De mindig a varázslón halad át a dolog. Úgy, ahogy az utat nem én járom ki, csak használom. Erre voltam kíváncsi, de mindent megtudtam.
*Pici szünetet tart.*
-A negatív érzelmekre pedig az előbb jutott eszembe a dölyfösség.
*Kezd bele a magyarázatba.*
-Szinte beleborzongok, ahogy átjár, és sokszor körülvesz.
*Meséli a sámánnak ilyen irányú tapasztalatait.*
-De persze halálfélelemből sincs hiány mostanság.
*Említi meg a helyzetet.*
-Hol gyakoroltál? Bárhol emberek között?
*Érezhetően példaképnek tekinti mostanra a nőt, és érdekli, hogy ő hogyan csinálta.*
~Ha már másokból merítünk erőt.~
*Mosolyog, hiszen most mindent el kell felejtenie, amit eddig tanult. Úgy tűnik eddigi mesterei korlátozott tudást adtak át csupán, itt pedig komolyabb vizekre érkezett.*
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-08-29 20:43:41
Üzenet elküldve: 2016-08-29 20:43:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Mágikus kutatás//
*Taitos gondolkozik így elérte a célját, hogy segít neki, mutat dolgokat, de összerakni az egészen úgy lesz a legjobb, ha saját maga csinálja a mágus.
A nő kicsit lemondóan kezdi el csóválni a fejét, amikor magában a férfi az érzelmekre próbál rájönni. Magában keres olyan érzelmet, amiből meríthet, de pont ez a baj, hogy ha csak rajta múlna, akkor nem lennének korlátok. Egy erős varázslatnak mindig vannak korlátai és ezzel tisztában kell lennie a használójának, részben ezért is lépett vele kapcsolatba a szellem, aki belelát a másik elméjébe, bár próbálja leplezni még egy darabig. Amikor nagyon rossz úton indul el, akkor talán segít majd neki.*
-A gondolkozás még senkinek sem ártott meg. *Felel a bocsánatkérésre, hogy az teljesen felesleges.*
-Egyre többen foglalkoznak újra a holdmágia ággal és vannak, akik komolyabban is foglalkoznak vele. *Mutat a vele szemben állóra a kezével, amin a csontos karkötő meg is zörren.*
-Nálatok most nagyobb szükség van rá és mivel többen foglalkoznak ennek a mágikus erejével, így visszatért és segít majd azoknak, akik kiérdemlik. *Csak ahhoz jobban kéne ismerni a holdakat, hogy ki tudja használni annak erejét.*
-Jegyezd meg ezt a pergament. *Taitos elé tol egy furcsa naptárat, amin jelölve vannak a holdak állásai. Jól látható, hogy négy hatodonként van holdfogyatkozás és nyolc hatodonként Oren napján vagy dupla holdas holdfogyatkozás. A holdfogyatkozások után pedig két hatodonként van telihold is, a köztes részeken meg félhold.*
-Szerinted a holdállások mennyire befolyásolják a hold mágia erejét? *Teszi fel a kérdést, majd a válasz után válaszol megint a mágus kérdésére is.*
-Nem magadból táplálkozol, hanem másokból. *Válaszol röviden és enyhén gonosz mosollyal.* Erre rá kell érezned, nekem szerencsém volt, mert körülöttem sokan féltek, hogy meghalnak és ez az egyik legerősebb félelemfajta. *Ha valaki sötét mágiát akar használni a legerősebb módon nem biztos, hogy ez a legjobb is, de Shevalinnak csak ezt sikerült megtanulnia.*
-Ha egyszer majd ráérzel, tudni fogod hogyan kell magadba szívni azt az erőt, amit kihangsúlyoznék, hogy nem csak a félelem okozhat, hanem bármely negatív érzelem. *Gondolkozik kicsit, hová is vigye vissza az emlékeibe vagy jövőbe, hogy megéreztethesse vele, miről is beszél. Közben, ha lenne újabb kérdés szívesen megválaszolja.*
*Taitos gondolkozik így elérte a célját, hogy segít neki, mutat dolgokat, de összerakni az egészen úgy lesz a legjobb, ha saját maga csinálja a mágus.
A nő kicsit lemondóan kezdi el csóválni a fejét, amikor magában a férfi az érzelmekre próbál rájönni. Magában keres olyan érzelmet, amiből meríthet, de pont ez a baj, hogy ha csak rajta múlna, akkor nem lennének korlátok. Egy erős varázslatnak mindig vannak korlátai és ezzel tisztában kell lennie a használójának, részben ezért is lépett vele kapcsolatba a szellem, aki belelát a másik elméjébe, bár próbálja leplezni még egy darabig. Amikor nagyon rossz úton indul el, akkor talán segít majd neki.*
-A gondolkozás még senkinek sem ártott meg. *Felel a bocsánatkérésre, hogy az teljesen felesleges.*
-Egyre többen foglalkoznak újra a holdmágia ággal és vannak, akik komolyabban is foglalkoznak vele. *Mutat a vele szemben állóra a kezével, amin a csontos karkötő meg is zörren.*
-Nálatok most nagyobb szükség van rá és mivel többen foglalkoznak ennek a mágikus erejével, így visszatért és segít majd azoknak, akik kiérdemlik. *Csak ahhoz jobban kéne ismerni a holdakat, hogy ki tudja használni annak erejét.*
-Jegyezd meg ezt a pergament. *Taitos elé tol egy furcsa naptárat, amin jelölve vannak a holdak állásai. Jól látható, hogy négy hatodonként van holdfogyatkozás és nyolc hatodonként Oren napján vagy dupla holdas holdfogyatkozás. A holdfogyatkozások után pedig két hatodonként van telihold is, a köztes részeken meg félhold.*
-Szerinted a holdállások mennyire befolyásolják a hold mágia erejét? *Teszi fel a kérdést, majd a válasz után válaszol megint a mágus kérdésére is.*
-Nem magadból táplálkozol, hanem másokból. *Válaszol röviden és enyhén gonosz mosollyal.* Erre rá kell érezned, nekem szerencsém volt, mert körülöttem sokan féltek, hogy meghalnak és ez az egyik legerősebb félelemfajta. *Ha valaki sötét mágiát akar használni a legerősebb módon nem biztos, hogy ez a legjobb is, de Shevalinnak csak ezt sikerült megtanulnia.*
-Ha egyszer majd ráérzel, tudni fogod hogyan kell magadba szívni azt az erőt, amit kihangsúlyoznék, hogy nem csak a félelem okozhat, hanem bármely negatív érzelem. *Gondolkozik kicsit, hová is vigye vissza az emlékeibe vagy jövőbe, hogy megéreztethesse vele, miről is beszél. Közben, ha lenne újabb kérdés szívesen megválaszolja.*
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-08-29 16:18:26
Üzenet elküldve: 2016-08-29 16:18:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
*Egészen más talajra tévedtek, mint Taitos azt gondolta volna, de hát lehet, hogy valami egészen mást neveznek a hold mágia tetőpontjának.*
~Rugaszkodj el.~
*Szól magára, majd gondolkodni kezd.*
-Tehát egy erős érzelem kell?
*Picit elgondolkodik. Mi az, ami a legnagyobb tüzet tudja benne gyújtani, és negatív.*
~Lássuk csak... mikor valaki csak ül a babérjain, míg mások meghalnak.~
*Jut eszébe.*
~De miért teszik ezt?~
*Picit még agyal. Egyértelmű. Soha nem bírta a nemességnek ezt a rétegét. Mondjuk azokat, akik most is uralkodnak.*
-Mert túlzottan büszkék. Dölyfösek.
*Csúsznak ki száján a szavak.*
-Bocsánat.
*Szól azonnal.*
-Csak rájöttem valamire.
*Majd picit dörzsölgeti az asztrális értelemben jelenlévő halántékát.*
-Az, hogy elment egyértelmű. A legtöbb dolog oda megy, ahol szívesen látják. Már csak azért is, mert ahol nem látják szívesen... nos onnan kirúgdalják.
*Összegzi a világ működéséről alkotott amúgy rendkívül egyszerű elképzeléseit.*
-Szóval. Mivel itt nálunk senki nem tud róla, vagyis... nem is hallottam még soha erről, csak dajkamesékben, így vélhetően "Ott" támadhatott valami komolyabb ramazuri ezért jött vissza.
*Vonja le a legelső következtetést, persze vélhetően sokkal árnyaltabb lesz a megoldás.*
-Erre gondoltál, ugye?
*Néz félve a furcsa sámánra, mert nem igazán volt egyértelmű kérdése. A mágusok jobb és rosszabb pillanataival kapcsolatban maximum annyi lehet a véleménye, hogy felemlegeti a híres közmondást.*
-Mindenki oda lép, ahova tud.
*Nem az ő tiszte lelőni a holdat az égről, vagy bíráskodni felette, mert csak most jön.*
-Na de, ha már megvan ez az egész érzelem dolog. Azon túl, hogy saját magamban egy újabb érzést gerjesztek vele azzal, hogy meditálok, hogy tudom jobban "beszívni"?
*Tér vissza az előbb elvágott témához.*
*Egészen más talajra tévedtek, mint Taitos azt gondolta volna, de hát lehet, hogy valami egészen mást neveznek a hold mágia tetőpontjának.*
~Rugaszkodj el.~
*Szól magára, majd gondolkodni kezd.*
-Tehát egy erős érzelem kell?
*Picit elgondolkodik. Mi az, ami a legnagyobb tüzet tudja benne gyújtani, és negatív.*
~Lássuk csak... mikor valaki csak ül a babérjain, míg mások meghalnak.~
*Jut eszébe.*
~De miért teszik ezt?~
*Picit még agyal. Egyértelmű. Soha nem bírta a nemességnek ezt a rétegét. Mondjuk azokat, akik most is uralkodnak.*
-Mert túlzottan büszkék. Dölyfösek.
*Csúsznak ki száján a szavak.*
-Bocsánat.
*Szól azonnal.*
-Csak rájöttem valamire.
*Majd picit dörzsölgeti az asztrális értelemben jelenlévő halántékát.*
-Az, hogy elment egyértelmű. A legtöbb dolog oda megy, ahol szívesen látják. Már csak azért is, mert ahol nem látják szívesen... nos onnan kirúgdalják.
*Összegzi a világ működéséről alkotott amúgy rendkívül egyszerű elképzeléseit.*
-Szóval. Mivel itt nálunk senki nem tud róla, vagyis... nem is hallottam még soha erről, csak dajkamesékben, így vélhetően "Ott" támadhatott valami komolyabb ramazuri ezért jött vissza.
*Vonja le a legelső következtetést, persze vélhetően sokkal árnyaltabb lesz a megoldás.*
-Erre gondoltál, ugye?
*Néz félve a furcsa sámánra, mert nem igazán volt egyértelmű kérdése. A mágusok jobb és rosszabb pillanataival kapcsolatban maximum annyi lehet a véleménye, hogy felemlegeti a híres közmondást.*
-Mindenki oda lép, ahova tud.
*Nem az ő tiszte lelőni a holdat az égről, vagy bíráskodni felette, mert csak most jön.*
-Na de, ha már megvan ez az egész érzelem dolog. Azon túl, hogy saját magamban egy újabb érzést gerjesztek vele azzal, hogy meditálok, hogy tudom jobban "beszívni"?
*Tér vissza az előbb elvágott témához.*
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-08-29 09:04:22
Üzenet elküldve: 2016-08-29 09:04:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Mágikus kutatás//
*Shevalin elmosolyodik a szép üdvözlésen, tényleg jól választott, amikor Taitost szólította meg a kövön át. El is viszi pár emlékéhez, hogy az levonja a tanulságot és kérdezzen utána tőle nyugodtan.*
-A sötét gondolatok nem segítenek, nem adnak erőt. A félelemből lehet meríteni, de meg kell tanulni érzékelni és magadba szívni. *Kezeivel maga köré mutat, majd lentről felfelé az orrához nyomja fel vele a levegőt, amiből mélyet lélegzik.*
-Nekem mások félelme adott erőt, de nálad ez lehet más váltja ki, de biztos lehetsz benne, hogy negatív érzelem lesz. *Persze könnyű mondani, de nehéz felismeri az ilyet és külső tényező is szükséges hozzá, aki fél, ezek után kezdhet el meditálni azon, hogy miként is szívja magába ezt az érzelmet másból.*
-Találkozott egy másik világgal, ahol többen tisztelték, ezért elhagyott minket, de eljő a nap, amikor visszatér és ezért is tudtam veled kapcsolatba lépni. *Kihasználja még a szellem, hogy újra él egy kevés ideig, mert ez a varázslat sem tart örökké.*
-Olyan messze van, hogy nincs ráhatással a nem mágikus teremtményekre. A mágusoknak okoz több jobb lehetőséget és persze pár kellemetlenebb pillanatot. Szerinted miért van ez? *Eddig sokat válaszolt és most már inkább kérdez is, mielőtt újabb kérdésekre válaszolna.*
*Shevalin elmosolyodik a szép üdvözlésen, tényleg jól választott, amikor Taitost szólította meg a kövön át. El is viszi pár emlékéhez, hogy az levonja a tanulságot és kérdezzen utána tőle nyugodtan.*
-A sötét gondolatok nem segítenek, nem adnak erőt. A félelemből lehet meríteni, de meg kell tanulni érzékelni és magadba szívni. *Kezeivel maga köré mutat, majd lentről felfelé az orrához nyomja fel vele a levegőt, amiből mélyet lélegzik.*
-Nekem mások félelme adott erőt, de nálad ez lehet más váltja ki, de biztos lehetsz benne, hogy negatív érzelem lesz. *Persze könnyű mondani, de nehéz felismeri az ilyet és külső tényező is szükséges hozzá, aki fél, ezek után kezdhet el meditálni azon, hogy miként is szívja magába ezt az érzelmet másból.*
-Találkozott egy másik világgal, ahol többen tisztelték, ezért elhagyott minket, de eljő a nap, amikor visszatér és ezért is tudtam veled kapcsolatba lépni. *Kihasználja még a szellem, hogy újra él egy kevés ideig, mert ez a varázslat sem tart örökké.*
-Olyan messze van, hogy nincs ráhatással a nem mágikus teremtményekre. A mágusoknak okoz több jobb lehetőséget és persze pár kellemetlenebb pillanatot. Szerinted miért van ez? *Eddig sokat válaszolt és most már inkább kérdez is, mielőtt újabb kérdésekre válaszolna.*
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-08-29 06:47:04
Üzenet elküldve: 2016-08-29 06:47:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
*Ragron moroghat. Sőt, morgott ő már eleget igen sok lényre. Ez a dolga. Na meg az, hogyha erre jár valamelyik kotnyeles, akkor ne kezdje krétával a legősibb fallosz-rajzolatokat Taitos arcára pingálni, míg ő kutat.
Bele is merül hát a kő adta látomásba.*
~Ilyen régre eddig nem engedett vissza.~
*Jut eszébe egyből, hogy ez bizony minden eddig látott látomáson túl megy.*
~Szóval vannak még titkai a kis ravasznak.~
*Vigyorog magában, főleg, mikor kiderül, hogy nem néma színház lesz most is.*
-A szellemek vigyenek utadon!
*Köszön hát a szinte nyelvrokon lánykának, ha már így felismeri, és nem rúgja vesén, mint az előbbi véletlenül. Szavaiban az út legszebb változatát használja a vándor nyelv huszonnyolc "út" szinonímája közül, mely valahogy úgy fordítható, hogy "azon irány, mely magasztosodásodhoz vezet, és sikerekkel van kikövezve".*
-Nem lehetnék jobban felkészülve.
*Mosolyog magában, hiszen Taitos elmúlt egy évében annyit meditált elméjének határait feszegetve, mint az egész klánjának tagjai, beleértve a mestereket is, összesen. Nem mellesleg pedig nem ez az első alkalom, mikor emlékek rohanják meg agyát. Gyakran néz be más fejébe is.
Végignézi a látomásokat. Levon belőle pár olyan következtetést, ami neki nem tűnt eddig logikusnak.*
~Szóval a félelem, a sötét gondolatok adnak erőt?~
*Teszi fel magában a kérdést, és ha a látomások engedik megismétli a sámánnak is, sőt, újabb kérdésekkel is megtűzdeli azt.*
-Miért esett le a holdatok? És amíg itt volt mi volt a növényekkel, az áradásokkal, a nők termékenységével?
*Fontosabb kérdések lesznek ezek, mint bárki gondolná, ugyanis Taitos fejben egy hatot ad a teljes káosz elszabadulásának. Az ár-apály jelenség felborul, meghalnak a halak, a holdfényen beérő zöldségek mind kipusztulnak, a nők ciklusa felborul, vagy még rosszabb, beduplázódik, de akkor a magzatok is hamarabb kellene, hogy szülessenek, amennyiben a vajákosoknak lehet hinni.*
~Hajaj.~
*Gondol bele Taitos ezekbe, miközben remélhetőleg a választ hallhatja, majd befejezi az aggódást az emberiségért, és magára koncentrál.*
-Ez a tisztás, ahol az első varázslat volt, innen északra van?
*Teszi fel a kérdést, ugyanis sejt egy olyan helyet, ahol az ilyesmivel talán több sikerrel járhat.*
*Ragron moroghat. Sőt, morgott ő már eleget igen sok lényre. Ez a dolga. Na meg az, hogyha erre jár valamelyik kotnyeles, akkor ne kezdje krétával a legősibb fallosz-rajzolatokat Taitos arcára pingálni, míg ő kutat.
Bele is merül hát a kő adta látomásba.*
~Ilyen régre eddig nem engedett vissza.~
*Jut eszébe egyből, hogy ez bizony minden eddig látott látomáson túl megy.*
~Szóval vannak még titkai a kis ravasznak.~
*Vigyorog magában, főleg, mikor kiderül, hogy nem néma színház lesz most is.*
-A szellemek vigyenek utadon!
*Köszön hát a szinte nyelvrokon lánykának, ha már így felismeri, és nem rúgja vesén, mint az előbbi véletlenül. Szavaiban az út legszebb változatát használja a vándor nyelv huszonnyolc "út" szinonímája közül, mely valahogy úgy fordítható, hogy "azon irány, mely magasztosodásodhoz vezet, és sikerekkel van kikövezve".*
-Nem lehetnék jobban felkészülve.
*Mosolyog magában, hiszen Taitos elmúlt egy évében annyit meditált elméjének határait feszegetve, mint az egész klánjának tagjai, beleértve a mestereket is, összesen. Nem mellesleg pedig nem ez az első alkalom, mikor emlékek rohanják meg agyát. Gyakran néz be más fejébe is.
Végignézi a látomásokat. Levon belőle pár olyan következtetést, ami neki nem tűnt eddig logikusnak.*
~Szóval a félelem, a sötét gondolatok adnak erőt?~
*Teszi fel magában a kérdést, és ha a látomások engedik megismétli a sámánnak is, sőt, újabb kérdésekkel is megtűzdeli azt.*
-Miért esett le a holdatok? És amíg itt volt mi volt a növényekkel, az áradásokkal, a nők termékenységével?
*Fontosabb kérdések lesznek ezek, mint bárki gondolná, ugyanis Taitos fejben egy hatot ad a teljes káosz elszabadulásának. Az ár-apály jelenség felborul, meghalnak a halak, a holdfényen beérő zöldségek mind kipusztulnak, a nők ciklusa felborul, vagy még rosszabb, beduplázódik, de akkor a magzatok is hamarabb kellene, hogy szülessenek, amennyiben a vajákosoknak lehet hinni.*
~Hajaj.~
*Gondol bele Taitos ezekbe, miközben remélhetőleg a választ hallhatja, majd befejezi az aggódást az emberiségért, és magára koncentrál.*
-Ez a tisztás, ahol az első varázslat volt, innen északra van?
*Teszi fel a kérdést, ugyanis sejt egy olyan helyet, ahol az ilyesmivel talán több sikerrel járhat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519