//Atehaner//
*Mindennél világosabb, hogy nem fog jókedvű fecsegésbe bonyolódni a mélységivel, bár ha őszinte akar lenni, ezt nem bánja annyira. Az előítéletek már csak olyanok, hogy csak szívós munkával lehet lerombolni őket, vagy legalább megpróbálni ezt. Úgy látszik, hogy a hím meg sem próbálja, meglehet, pont ugyanígy érez Daewe iránt. Ebben az esetben sem történik tragédia, nem feltétlenül kell egymás torkának ugraniuk, legfeljebb nem ők lesznek a legjobb cimborák errefelé.
Az épületben nem kell sokat tipródniuk, jól sejtette, valóban az emeleten vannak a lakószobák. Hamar útba is igazítják őket, ha Atehaner vele tart, együtt derítik fel a felső szintet is, míg rá nem akadnak arra a szobára, amit Daewe részére utaltak ki.*
- Hát... nagyon örültem. *hacsak a mélységi nem óhajt a szobájában is vele lenni, amit a lány egyébként erősen nehezményezne, egy félmosollyal csukja be az ajtót, aztán neki is dől és nagyot sóhajt. Végignéz újdonsült otthonán, alapvetően nincs ellenére a látvány. Szerencsére az építőanyagok közül - bizonyára az erdő nyújtotta szinte kimeríthetetlen nyersanyagforrás miatt - főleg fát használtak és csak kisebb mennyiségben követ. Még ha nem is az a fajta elf, aki mindentől irtózik ami nem fa és zöld, ez kellemes érzéssel tölti el. Egy nagyobb város kövekből összetákolt épületeiben idegenül érezné magát.
Persze fontos lesz, hogy kicsit saját magára alakítsa. Nem kell nagyobb átalakításokra gondolni, mindössze néhány díszítésről, apróságról lehet szó. Első körben mondjuk arról, hogy kipakolja kevéske holmiját. A batyut fel is teszi az ágyra, kibontja és szép sorban elkezd kipakolni. Nem jut túl messzire ebben, kezébe akad egy vég vászon, amit leginkább amolyan törülközőként szokott használni. Kisandít az ablakon (ha valamiért csukva lenne, szélesre tárja), elvigyorodik, aztán felkapva a vásznat visszaindul az udvarra. Onnan tovább a kert kis ficakjába, ahol a vízzel csobogó medence van. Körülnéz. Ha nem lát senkit a környéken, lerúgja lábáról a sarut és miután levetett ruháit a medence mellé tette, hogy keze ügyében legyenek a törülközővel együtt, jóleső szusszanással ereszkedik bele a vízbe. Akármennyire is hűvösebb a nyár az erdőben, kellemes a hűvös víz. Annyira, hogy alá is bukik, majd prüszkölve bukkan fel ismét, vizes haját hátra simítva. Hátát, tarkóját a medence peremének veti, karjait felteszi rá és kényelmesen ejtőzve csak az erdő hangjaira koncentrál: a madarak csivitelésére, a lombkoronákban neszező szél susogására, egy nem túl távoli harkály kopácsolására.
Úgy érzi, hogy megérdemel egy kis pihenést. Még ha ez nem is tart túl sokáig.*
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.07 22:28:06