// Délután //
// Worenth //
*A nap mar délutánba hajlik, mikor a félelf felébred. Először össze kell szednie a gondolatait, hogy ráébredjen, hol is van. Amikor ez megtörténik, hirtelen felül. Felrángatja a csizmáját, aztán az ablakhoz sétál. A kertben a szoba ablakából nem látni senkit, a tavasz végi pompa a rengeteg zölddel és az üde növényekkel odafentről lenyűgöző. Isqeha magához veszi a kését, és lekapaszkodik az alsó szintre a kis csigalépcsőn.
A nagy, napfényes terem üres, egyelőre ott nem találkozik senkivel. Kimegy hát a hátsó teraszra, és elindul, hogy felderítse a fészert, amit Worenth mester említett neki. Hamarosan meg is találja, nincs messze a terasztól.
Először a tárolóba kukkant be. Valóban, van taliga, ásók, metszőkések, bár a félelf úgy látja, élezésre szorulnak, ekekapa, kisebb nagyobb gereblyék, némelyik fogazata hiányos. Majd megjavítja. Talál egy kézreálló ültetőfát. Van néhány hosszú dióverő bot is. Ezekkel el tud majd boldogulni.
Aztán a fás fészerbe megy. Az ajtótól balra végig magasra halmozott tűzifasorok, hátul összekötözött rőzsekupacok. Tuskó, fejsze, fatalicska. A falra akasztva keresztben egy hosszú létra. De a padlásra vezető csapóajtót sehol nem látja. Kimegy, és körbejárja az épületet. Aha. Kint van a tűzfalon, odafenn, a padlásra vezető ajtó. Létra kell. Beletelik egy kis időbe, míg a létra a padlásajtónak támasztódik, de megoldja.
Felmászik a magasan nyíló ajtóig. Nincs lelakatolva, könnyen kinyílik, csak egy erős tolóretesz van rajta. Odabenn félhomály. Feljebb tol egy cserepet, hogy lásson valamit. Száraz, kemény padlózat, szellős, és napmeleg padlás. A végében a túlsó oldalon apró, kerek ablak. Végigjárja az egészet, és már látja is maga előtt a tartókereteket, amin majd a növények száradni fognak. Csak néhány vég laza, hálószövésű vászonanyagra, lécekre és szegre lesz szüksége hozzá. És a keskeny létra helyett kell egy szélesebb fokú a fészer falához rögzítve, hogy könnyen tudja fel-le szállítani a növényekkel teli kosarakat.
~Jó lesz.~
Visszamászik, le, és azon kapja magát, hogy erősen megkordul a gyomra. Visszaviszi a létrát a fészerbe, aztán bemegy, hátha odabenn megtalálja a mestert. Közben benéz a kamrába, ahol egy nagy kosárban talál krumplit. ~Jó.~ A tűz már nem ég, de talál némi parazsat. ~Pont jó lesz arra, hogy a krumpli megsüljön.~
Megpakolja a kemence alját, lezárja, és kimegy a kertbe. Több helyen is látott elvadult szurokfüvet, és bazsalikomot is. Kimegy, és begyűjt egy jó csokorra valót, és szed citromfüvet, meg mentát is. A konyhában ügyesen beirdalja, megsózza és megfűszerezi a krumplit, felteszi a nagy kannát a tűzhelyre, bekészít és meggyújt annyi rőzsét, hogy a teavíz lefőjön. Most már a mester is előkerülhetne, vagy valaki. Ha az illatokra, vagy egyébként is megjelenik Worenth mester a konyhában, megörül.*
- Sütöttem krumplit. Van valahol egy kis darab vaj? *kérdezi, és ha kerül, a forró, fűszeres krumpit tányérokra pakolja azzal együtt.*
- Együnk! *javasolja.*
- Bőségesen készítettem, teát is. *Felőle akár a konyhában, akár a teraszon, akár a tágas lenti teremben ehetnek, ahogy a mester javasolja.*
- Megnéztem a fás fészert meg a szerszámokat, és a padlást is. Nagyon jó lesz! *mondja örömmel, elindítva a beszélgetés fonalát.*
- Csak néhány vég vászonhálóra, és lécekre lesz szükségem. Eireni és Borugg, az ork merre vannak? A többiek mikor várhatók haza? *kérdezi kíváncsian.*