//Isurii//
*Napok óta először történik meg vele, hogy kellemesen ébred, érzésre láztalanul, habár a nap állásából arra következtet, hogy nem sokat aludt. Ennek ellenére frissen, üdén ül fel és roppantja ki a hátát, hogy aztán körbepislogva megpillantsa az ablaknál Isuriit.*
~Aha...~
*Megvan hát a válasz arra, miért kelt fel ilyen szokatlan módon. Arról ugyan fogalma sincs, mit tehetett vele a varázslónő, de bármibe lefogadná, hogy benne van a keze a dologban, amit szavai is megerősítenek.*
- Beszélgessünk.
*Kihúzódik az ágy szélére, kicsit szalonképesebb állapotba hozza a hajzatát meg a ruháját is, mert nem akar a halált váró nagybeteg szerepébe bújni. Voltaképpen per pillanat semmi baja, ez pedig széles mosolyt csal az arcára. Meglepő, mi mindennek lehet örülni, ha egyszer rosszat is tapasztalt már az ember lánya.*
~Hogy szervezet?~
*Taitos említette a Szilánkok klánját, vagy valami hasonlót, de ő már az elindulása pillanatában sem volt egészen tudatában annak, mit tesz. Eszébe jut a kicsi Hás, meg hogy mi lehet vele, s összefacsarodik a szíve.*
~Nyughass már, és figyelj!~
*Megembereli magát, aztán gondolatait ősszeszedvén igyekszik a legjobb benyomást keltve válaszolni, mert van egy olyan sejtése, hogy ez a beszélgetés valami vizsgaféle lehet.*
- Miért éppen Amon Ruadh? A Pegazusban láttam egy felhívást, és gondoltam, teszek egy próbát. A templomból kidobtak korábban. *Itt vállat von, jelezve, hogy az okokról, jelesül, női mivoltáról, nem tehet.*
- Taitos mesélt erről-arról... Sajnos nem emlékszem mindenre, Isurii mester. Tudom, hisz látom, hogy ti végtelenül komolyan és szervezetten teszitek azt, amit tesztek, és mentsenek meg a szellemek attól, hogy belekontárkodjak bármibe. Azzal tisztában vagyok, hogy a tanulásért cserébe hűséget kell fogadnom, és a tanulmányaim árát megtérítenem, de a részletekkel hadilábon állok.