// Isurii //
- Hát persze. *Mosolyog egy keveset, mert akaratlanul is eszébe jutnak az édes, habos, sós sütemények amelyekből tonnaszámra volt lehetősége fogyasztani mikor a házi szakácsukra éppen rájött a süthetnék. Szinte minden a régmúltra emlékezteti, de ez korántsem a mágusnő hibája. Sőt, tulajdonképpen senkié. Loka az, aki nem képes elengedni a gazdagság és fényűzés emlékét.*
- De ha előre tudom, hogy támadásra számíthatok egy… *~Barbártól.~ Csúszik ki majdnem a száján, de még időben megállítja ajkait, ismervén Isurii családi vonatkozásait.*
- Harcostól, egy lovagtól aki karddal támad. Vagy egy mágustól. Ha tudom, kivel állok szemben, akkor lehetséges aszerint választani?
*Elgondolkodik milyen védővarázslatokat is ismer.*
- Mana aura? *Állán végigsimít ujjaival, szűkre húzott szemekkel néz a másikra. Csupán ennyit tud róla, a nevét, azt azonban nem, milyen típusú támadások ellen véd és hogy mennyire. ~Talán a mana lövedék ellen van.~*
- Restellem, de olyan tüzetesen nem ismerem a varázslatokat, legalábbis még nem. *Futó mosoly, majd újra tanonc-stílusra vált.* Ha minden igaz a hold ág is tartalmaz pajzs-szerű igéket? Bevallom ez kissé nehezebben megfogható számomra. Azt megértem, ha vízből, tűzből vagy bármilyen egyéb anyagból von valaki magára egy pajzsot. De fényből?
*Aprót ráz szép fején, értetlenül. A „mana”, akármi is legyen az, már megfoghatóbb számára lévén ő maga is használta. De még ha nem is szándékozik a hold- vagy a napággal foglalkozni, jó néhány kérdés felmerül ezekről is a nőben.
Isurii bólintását úgy értelmezi, hogy valóban sötét mágia jutott a nő birtokába. Értelemszerű, hogy nem fog róla beszélni, nem neki, akit csupán beszélgetésük kezdetekor ismert meg. ~Türelem.~ Ismétli magában Worenth szavait, kit szintén túl sokat faggatott. ~Nem szabad telhetetlen légy, Gorthwen!~
Az apró rezdülés melyet a mágusnő vár megérkezik, de nem azon okból, amelyre az gondolna. ~Nem, nincs ilyen.~ Fut át az agyán anélkül, hogy bárki tényleg eszébe jutna. Furcsa érzés támad fel benne, mivel tudja, hogy ennek nem így kéne lennie. Ezt leplezni akarván sokatmondóan elmosolyodik, mint a bakfis, ki épp szívszerelmére gondol.*
- Az egyiket addig itatnám a farkasokkal, amíg biztosra nem megyek, hogy a másik csakis az élet itala lehet. *Mondja furcsa hangon, szemeiben élénk tűzzel de amint a mondandója végére ér, elkapja tekintetét Isuriiról.*
- Te mit tennél? *Kérdez vissza, mintha csak viccelődött volna korábban.*