//Sűrű rengeteg széle//
*Essfyh tényleg kezd talán újra színesebb lenni, de ettől még ugyanolyan ideges marad, illetve ahogy telik az idő, egyre idegesebb lesz. Igaz, Taitos nem úgy tűnik, mint aki rosszat akarna, egyszerűen csak szomorú. Ess pedig magában őrlődik, hiszen látja a fiún a bánatot, de saját gátlásai nem engedik, hogy gond nélkül segítsen rajta.*
- Hogy hogy?
*Kérdezi újra, mint egy gyerek. De nem tehet mást, ha Taitos nem adja elő magát egyből. Mikor a fiú feláll, kicsit félreáll, hogy utat engedjen neki, közben gondolkozik. Az imént font tengernyi virágkoszorú eszébe sem jut, ott hagyja őket néhány méterrel odébb. Régen bizonyára nem így cselekedett volna.*
//Ess szobája//
*Essfyh kíváncsi a frissen épített házba, hiszen még csak kívülről látta, belülről nem. Az sem hátrány, ha végre lesz egy szobája is, ahová berendezkedhet. Így hát viszi magával a batyuját is, idő közben az indulás előtt hátrahagyott holmijait is összeszedi, ami lényegében nem áll másból, csak könyvekből. Apró, sietős léptekkel megy Taitos után, közben memorizálja a helyeket, hogy mi merre van.
A szobájában nincsen semmi érdekes, egyelőre egyszerű, puritán berendezésű. De megteszi, később bizonyára lesz lehetősége kidekorálni. Taitos előtt lép be, szemét végigfuttatja a szobán, majd a zsákját is leteszi az ágyra. Meglepetten fordul meg.*
~Én ugyan miben segíthetnénk?~
*Kérdezi magától, hiszen az előtte álló fiú úgy él a gondolataiban, mint az a profi mágus, aki mindent tud, s nehéz helyzetekben pedig feltalálja magát. Talán nem csoda, ha Ess eleinte nem érti a kérdést. Ám a folytatásnál újra elsápad, s megint mintha szellemet látna.*
- Nem!
*Vágja rá ijedten, amilyen gyorsan csak nyelve engedi. De a hirtelen választól megint zavarba jön, s tudja milyen idiótán reagált.*
- Illetve persze, szívesen segítek.
*Javítja ki magát, de az arckifejezése nem változik. Az izzadságot vakarja az egyik tenyerén, néha le is néz az ujjaira, néha vissza a fiúra.*
- Én ráérek...
*A hangja remeg, már kezdi érezni, hogy a halántékáról is izzadság kezd csorogni, habár nincs kizárva, hogy csak odaképzeli. Így várja az ítéletet.*