//Eireni//
*A gnóm még csak ki sem mondja utolsó gondolatait, de máris egy újabb jut eszébe. Olyannyira, hogy meg sem várja Eireni válaszát. Lef a hóbortos tudós és filozófusnak egy hatalmas ötlet pattan ki az agyából.*
- Megvan barátom! *Kiált fel kicsit rekedtes hangon, hiszen annyit beszélt az elmúlt időszakban, hogy már alig bírja szusszal.*
- Ne feledd gondolataidat, de nekem most muszáj elmennem. Hogy miért? Mert megleltem a könyvem zárógondolatait! És ezen rágódok már pár napja. Hogy vajon milyen befejezést tudok szánni neki. Egyszóval most el kell rohannom.
*Lef kiissza poharából teájának maradékát és sebtiben leteszi az asztalra, majd rohanva a szobája felé veszi az irányt. *
//Az élet alapvetései – publikálás//
*Egy tartalmas beszélgetést követően, Lef visszatér szobájába, hogy az utolsó simításokat is elvégezze művén. Hozzá akarja csatolni a befejezés fejezetet, amely összegzi a könyv tartalmát és finoman levonja a konklúziókat. A szobájába toppanva leteszi asztalára a bőrkötetes művet és fölé görnyed.*
~ Vajon mi lenne a megfelelő befejezés? Helyezzük a hangot a város jogi hiányosságaira, vagy inkább a filozófiára. hmm… Vagy esetleg egy vegyes formátum, amely mindkettőről szól. ~ *Lef még percekig tanakodik, mire végül megálmodja a záró sorokat.* ~ A legjobb talán mégis egy filozófiai jellegű záró sor lenne, hiszen a mű az élet alapvetéseinek egyikét keresi, kutatja. Tehát a fő mondandója mégis csak, hogy felnyissa a szemünket arra, ami bennünk van. Habár nem elhanyagolható, hogy ez a gyakorlatban, milyen hiányosságokat szenved el. ~
*A befejező fejezet végső döntése után Lef finoman belemártja tollát a mellette álló tintás tégelybe és felüti az utolsó lapot. Az apró kezei ismét alkotni készülnek és a gnóm arckifejezése is ennek megfelelően reagálva a boldogságot sugározzák.Az új szerzeményét kinyitja és elkezdi belevésni a befejezést.*
*Szemelvények a valóság működtetésének alapvetéseiből
Tartalomjegyzék:
Bevezetés
I. A valóság szövete és az alapvetés létjogosultsága
II. Az alapvetésre való igény
III. Az igény megtestesülése, a törvény
IV. A törvény, mint a rend, gyakorlati formája
V. Törvényi körkép Arthenior városából
VI. A törvényekre épülő végrehajtás
Befejezés
Bevezetés
Sokunkban felmerül a kérdés, hogy amikor magunkba tekintünk, kit látunk, kik vagyunk, merre tartunk. Ez a mű egy belső keresés és egy olyan konklúzió, amely próbál választ adni, a belsőnkből fakadó hatásokra, amely mindünk világát és életét formálja. A bennünk élő vágyak, érzések, ösztönök elpusztíthatatlan hatásainak erdejében bolyongva folyton folyvást feltesszük a kérdést. Miért? A művem szolgáljon a miért kérdés lehetséges feltárására és a belőle következő konklúzióra.
I. A valóság szövete és az alapvetés létjogosultsága
Nézzünk körül a nagyvilágban és tegyük fel magunknak a kérdést: mindaz, amit látunk, amit hallunk és amit érzünk mi végre van? Milyen, közel van a világ és milyen távol? Ha rácsodálkozunk a természetre, ha megnézzük a mezőket, a fákat, a tengert és ha kitekintünk az ablakon, amely az áthatolhatatlan hegyeket tárja elénk elborzadunk. Hogy miért? Mert mellettük senkik vagyunk. Ott voltak mikor megszülettünk és ott lesznek, amikor meghalunk. Ezen vajmi keveset változtathatunk. De van egy dolog, amely az összes természetnél és minden más hatalmasságnál nagyobb. Ez nem más, mint a létező. Az értelmes, a gondolkodó létező. Mi vagyunk a végtelen hatalmasságok között megbúvó értelem, amely rácsodálkozik a világra és érti annak távolságát. Ezért a valóságot mi értelmezzük, mi érezzük a hegyek nagyságát a tenger végtelenségét és mindazt, amely tőlünk oly más. Az értelem felfogja és feldolgozza a valóság szövetét és rendszert keres benne. Ez a rendszer pedig meg is van, hiszen az öt hónap, amelynek időjárása mindig mást hoz számunkra jól láthatóan egy rend és egy ciklus alapján mozog. Az oktalan állatok és növények érzik ezen, változásokat, de az egészet nem látják, nem tudnak rákérdezni mi végre ez a rend.
Az értelem azonban rendet keres, rendet akar látni és rendet akar tenni. Ahogyan a világban keressük ezek megfelelőit az értelemmel rendelkező fajok is felfedezték, hogy egymás relációjában kell létezniük egymás mellet, kell élniük és ezért rákényszerültek a rendre. A létezés alapvető kritériuma, hogy létezni akarunk, ennek érdekében a fajok között vagy káosz és háború dúlt, hiszen a létezés a szembenálló feleknél erősen dominálva azt az utat mutatta nekik, hogy ez az egyetlen esélyük a lét megőrzésére. A másik pedig az egymás mellett létezés, amely rendre kellett, hogy épüljön. Ez a rend hozta meg a törvényeket és hozta el mindazt, amely végül a béke útjára vezette a népeket. Az értelem tehát rendszerető, hiszen a káosz a lét kioltását eredményezi és mivel a lét az értelem alapvető törekvése ezért a rend felé törekszik, amely megtartja a létet.
A lét alapvetően az egyén léte és az egyén felelős saját létezéséért. Tehát az alapvetés első megszólítottja az egyén és nem a közösség. Az egyén az, amely kibontakoztatja az alapvetést és közösségi dimenziót teremt annak. Ebben az értelemben habár minden értelmes létező a saját létért küzd, a világban mégis kiszolgáltatottsága révén rá van szorulva más létezőkre. Az értelmes egyen belátja, hogy a létért ő maga a felelős, de azt is latja, hogy a létezése relációban történik. Tehát az egyen nem csak saját maga ként létezik a valóságban, hanem egymás kölcsönhatásában is. A fajok tagjai egymásra vannak utalva es kiegészítik egymás hiányosságait így relációban léteznek. Ahogyan a fajok más fajokkal is. Tehát a rend igénylése és egy szabályozott élet elemi érdeke az önmagát kizárólag fenntartani képtelen egyénnek. A lét tehát egymásrautaltságok láncolata, kezdve a túléléstől a társas kapcsolatokig. Ennek tükrében a rend elengedhetetlen alapelv, amely megteremti azt az alapvetést, amelyre a törvényeknek épülnie kell.
Összességében tehát kijelenthetjük, hogy a rend mind a természetben, amely évszakokban követi egymás mind az oktalan állatokban, amelyek a víz hónapjára behúzódnak az odvukba és a növények, akik lehullajtják, leveleiket úgy az értelmes egyenek is vágynak a rendre, mint a lét megőrzésének alappillérére.
II. Az alapvetésre való igény
Ahogy Lanawinon széttekintünk latjuk a rend csirait, magvait, vagyis a létezés alapvetéseit. Az igény tehát megfogant bennünk, értelmesekben, hogy a rendnek otthont adjunk. A világ és a bennünk elő lét kényszer megalapozza a rendet es így igényt teremt annak kibontakoztatására.
A rend habar bennünk el mégsem ad teljes képet önmagáról. Ezalatt azt kell értenünk, hogy a rend eltérő formákban létezhet. Ezen eltérésekre mutat rá, hogy amíg a városi élet Artheniorban rendezettebb és a sokfele fajta nép keveredése miatt összetettebb addig egy faluban ahol homogénebb esetleg egyfajú létezők lakjak lényegesen egyszerűbb. A rend bennünk élese pusztán egy nyomasztó vagy arra, hogy tegyünk valamit. Az alapvető rend strukturálása és a gyakorlatbeli megvalósítása megnöveli az értelem kifejezését teremtő akaratát. Bármely modellt nézzük a valóság es az élet strukturáltságában a rend iránti igény ugyanúgy megvan.
Az igénybeli eltérés okai faji kulturális vagy civilizáltágbeli gyökerekből fakadnak. Azonban a létező alapvető rend igényén nem változtat. Meg abban az esetben, sem ha az igény szélsőséges es a kizárólagosságra törekedve a káoszból születik.
Egyszóval az igény bar változatos es eltérő mégis egy belső kényszerből fakad. amely kiirthatatlan a valóságból. Tehát nem csak az alapvetés nyer igazolást, hanem az arravaló igény is. A rend, amely értelmi és létezési alapelvünk igényt támaszt annak beteljesítésére.
III. Az igény megtestesülése, a törvény
Láttuk, hogy az alapvetés a bennünk elő valóság es teljes erejével, mint kényszer tor a felszínre, ezzel megteremtve az igényt a rend megvalósítására. Az igény és a rend azonban konkrét formákat követel mind az egyéntől, mind a közösségtől. A rend megfogalmazható egy konkrét Szemely szamara, mint önnön magának adott rend és meghatározhatódik egy közösség számara, mint kollektív rend.
Az egyéni rend konkretizálása es megtestesítése az értelem azon tette amikor, kizárólag önmaga számára határoz meg egy egy rendet, rendszert. Az ilyen irányú rendtartás kizárja a relációt es a közösségi kommunikációra épülő rendet. Az egyen ebben az esetben rendelkezik a saját maga szamara meghatározott rendről, amely leggyakrabban életvitel vagy életszabályokból tevődik össze. Ezalatt azt kell értenünk, hogy az egyéni rendszabás leginkább a mindennapokban jelentkezik. Például az ébredés vagy lefekvés esetleg az étkezes vagy a sajátvitelű munka kezdése és befejezése. Ennek okán kijelenthetjük, hogy az egyéni rendszabás nem törvényi, hanem életviteli rend. Habar ennek az életformának is olyan területe, amely torvényben fogalmazódik meg. Ez az egyéni saját maga szamara adott es leirt törvény, amelyhez ragaszkodik és aszerint el.
A közösség által létrehozott rend több egyen interakciójából létrehozott rendszer, amely az egyének, egymás közötti életet szabályozza. Ebben az esetben, a közösségben alakított rend meghatározza, az egyen magán eletet és társaihoz fűződő viszonyát leginkább az utóbbit. Így az ilyen rend igénye sokkalta megfelelőbb megjelenése a törvény. A közösség szamara alakított és adott rend a régi időkben szokásként majd az idő előrehaladtával törvénykent jelent meg. A társas formák és tevékenységek bővülése miatt lassan leírásra kerültek így írott formát kapott. Ezzel rögzítve a mindenki szamara egyértelműsített szabályokat. Egy folyamatosan bővülő közösség és a fajok sokasága valamint a kultúrák eltérése érdekében a szabályok egyre szerteágazóbbak lettek így az írásos és ezáltal követhető forma elengedhetetlenné vált. Például ha a közösség dönt arról, hogy a gabona kilónkénti ara 2 arany, de a víz hónapjában csak egy aranyert lehet árulni mivel ínség, van akkor ez mar egy olyan szabály, amelyből egy másik következik. Összességében van egy szabály, ami meghatározza, a gabona maximális arat és egy ráépülő, amely egy másik igényből fakad.
A közösségi és egyéni renden túl van egy olyan öszvér forma, amikor az egyen határozza meg a közösség szamara a rendet. Ebben az esetben habar az egyen a kezdeményező és nem feltétlenül beszelhetünk, az egyenek között kialakított rendről mégis a valóság része. Az így kialakított rend fakadhat az egyen Szemelyes rendjéből és az arravaló törekvésből is, hogy szabályozza, a közösség életét.
IV. A törvény, mint a rend, gyakorlati formája
A rend ugye az alapvető igényből születik és ebből a szabályok végül pedig a ma legismertebb formája a törvény. A törvények a mi világunkban még igencsak kezdetleges állapotban léteznek, de ki kell mondanunk, hogy vannak.
A törvény meghatározása szerint a rend letisztult gyakorlati eszköze. A torvény írott és egy közösség szamara adott, hogy annak életet meghatározza. A törvény emellett a rend igényeinek legfőbb közvetítője azáltal, hogy megírásával a felmerülő kérdések tisztázhatóak és a mindennapok élete pontosítva szabályozható.
A törvények megléte tehát kulcsfontosságú, hiszen a belső kényszer általuk válik konkrét intézkedéssé. A törvény emellett létszükséglete az élet alapvető építőköve és ebben az értelemben az első lépés a bennünk lévő igények konkrét megfogalmazására.
V. Törvényi körkép Arthenior városából
Artheniorban a törvény tagadhatatlanul jelen van. Ezt jól jelzi, hogy a varosban működik egy kétszintű tanács és egy városőrség. Ezen intézmények jelenléte, szavatolja mind a törvényiséget, mind pedig a kormányzatot. Ha ezt a három intézményt jobban megvizsgáljuk, akkor kitűnik, hogy a két tanács funkciója némiképp összekeveredik, mert mindkét testületben egyszerre jelenik meg a törvényalkotói, végrehajtói és bírói funkció. A tizenegy tagból álló kisebb tanács úgy tűnhet, hogy jórészt nem végez sokkalta több feladatot, de egy kiemelkedően fontos pozíció jutott neki. Ez pedig a törvények ratifikálása és elfogadása. Ezzel a funkcióval egy lényeges eltérésre szeretnék rávilágítani, amelyből kitűnik, hogy a kisebb tanács jóval nagyobb hatalmat képvisel. Emellett, amely jogtechnikailag nem releváns, de mindenképp elmlítésre méltó az az, hogy a tizenegy fő roppant befolyásos és nagy hatalommal, bíró személy a városban. Az ő személyük és befolyásuk a város életére nem elhanyagolható, hiszen saját uradalmukban jelentős önkormányzatisággal bírnak, amely azt jelenti, hogy törvényhozói, végrehajtói és bírói jogköröket is gyakorolnak.
A nagytanács ellenben egy jóval kaotikusabb intézmény, mivel a nagy létszám és a meghatározatlan jogkörök gyakran kibogozhatatlanok. A nagytanács végrehajtói szerepében felel az adószedésért és a törvények betartatásáért. Ennek tükrében egy 41 fős testületben igencsak komoly munka elvégezni ezeket a feladatokat. A tanács a törvényalkotói, nemesi és egyéb rangok osztása, ajánlása feladatkörében már jóval hatékonyabb tud lenni, mivel ezek a kérdések előterjesztés alapúak és többségi elfogadást igényelnek.
A két tanács működése tehát egy erősen kevert és hatásköreiben nem teljes mértékben elválasztott szervezetként működik. Az átfedések sokszor jogi feszültséget is szülhetnek, mint például a törvényalkotás, amely mindkét testület hatáskörébe tartozik. Itt arra akarok rávilágítani, hogy a tisztázatlan jogkörök a város hanyatlásához vezethetnek. Ezen felül a végrehatói hatalomban is látunk átfedéseket, mint, hogy a városi őrség irányításában résztvevők tagjai a tanácsnak és emellett a főtanács tagjai feletteseik a nagytanács városi őrségbeli tagjainak. Ezzel önmagában nem lenne gond, de a városi őrség katonai testület, amely parancsalapon működik, így a Főtanács érintett tagja katonai parancsot adhat a nagytanács egyik képviselőjének, ezzel felfüggesztve a nagytanács jogköreit, autonómiáját és így végső soron feleslegessé téve azt.
A két tanácson kívül említést kell tennünk a városi őrségről is, amely jelentős hatalmi tényező. Az alapvetően végrehajtói feladatokkal megbízott őrség célja az összes helyszínen a rend és béke fenntartása, illetve a személyes védelem és a törvények betartatása. A megszabott jogkörök ellenére sokkalta több és szélesebb jogkört visel. Ezalatt azt értem, hogy egykori és jelenlegi vezetői helyet kaphatnak a tanácsban így beleszólhatnak a törvényhozói jogkörökbe, és ha a rögtönítélő bíróságokat tekintjük, akkor egy egy parancsnok a helyszíni intézkedés során rögtön ítéletet is hozhat így gyakorolva bírói jogköröket. Ezzel a városi őrség mindhárom hatalmi ágból kiveszi a részét.
Felmerül a kérdés ezzel kapcsolatban: a három testület közül valamely testületre nincs szükség, mivel mindhárom gyakorol mindent, ezért feleslegessé téve valamelyiket. A testületek külön külön akkor kaphatnának létjogosultságot, ha törvényileg szabályozva lennének és jól elkülönített egymásra ható, de elválasztott intézményként működnének.
Amennyiben tehát a rend igényéről és annak beteljesítéséről a törvényekről szólnánk, igencsak csekély beszámolót adhatnánk. A rend igénye megvan a városban, mivel létezik a törvény és azok a testületek is, amelyek működtetni, létrehozni hivatottak. Ezen felül viszont csak jogszokási szinten van jelen a törvény és konkretizálva vagy kidolgozva nincs. A törvény hiányában a végrehajtás is akadozik, hiszen nincs mihez nyúlni vagy nincs mit alapul venni. Ezért a törvény az egyén szavaiból jön létre az adott helyzethez igazodva, de ez magunk közt szólva is igencsak kezdetleges jogalkalmazás egy ilyen jelentős város életében. A törvények hiányából természetesen igény fakad arra, hogy egy rendes szabályozással tisztázva legyenek a testületek és végső soron a mindennapi élet kérdései.
VI. A törvényekre épülő végrehajtás
Arthenior városának törvényi hiányosságai egy másik megbúvó igényre is rávilágítanak. Ez az igény a városi igazgatás. A városban jelenleg kezdetleges és szabályozáson kívüli ügyintézés folyik. Ez olyan formában történik, hogy ha egy adott terület akar vele foglalkozni, akkor megteremti az ügyintézést. Például a városi könyvtár tart fenn egy nyilvántartást a nemesi családokról, vagy a temetőben eltemetettekről. De mivel ez csak saját kezdeményezés alapú, és nem szabályozza semmi így bármikor elhagyható és a végzője nem visel felelősséget a munkáért. Az ilyen alapon működtetett igazgatás sok félreértést és felelőtlenséget eredményez, illetve saját és elzárt adatgyűjtést végez, amelyet nem köteles megosztani a városvezetéssel.
Egy közösség életében, amely közösségi életre épül, amelyben a létezők létükben egymásra van utalva úgy vélem, hogy egy kezdetleges közösségi igazgatási szisztémának ki kéne alakulnia. A polgárok, nemesek, parasztok különféle ügyei megkövetelik, hogy a város minél többet tudjon ügyeikről, tevékenységükről és életükről. Ha csak azt tekintjük, hogy adózási kötelezettsége mindenkinek van, akkor már egy sor igazgatási kérdés felmerül. Például kinek mennyit kell adóznia? Ha ezt megállapítottuk, akkor azt is számításba kell venni, hogy ki az, aki adóköteles. Ez igényli, hogy legyen egy lista, vagy nyilvántartás ezekről a népekről. Ezen felül, az adózásnál elengedhetetlen, hogy tudjuk ki milyen tevékenységet folytat. Ki az, aki kereskedő, földműves, kovács stb. Ezzel pontosan meg lehet határozni az adózás mértékét, mikéntjét és, hogy kitől kell azt beszednünk. Ennek hiányában, viszont csak vakon tébolygunk és a város fontos bevételektől esik el.
Az központi igazgatás legfőbb előnye, hogy törvényileg pontosan szabályozva van és konkrét eljárási rendszert határoz meg. Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy a végrehajtásnak az írott törvény szerint kell eljárnia és ezért a városvezetés munkáját könnyíti meg. Ennek azonban két alapvető feltétele van az első az írott törvények megléte és a részletes mindenre kitérő szabályozási rendszere. A második feltétele a végrehajtó írásos jelentése az adott munkavégzésről és adminisztrációról. Ezt úgy kell érteni, hogy például a városi őrség tagjai elfognak egy tolvajt a piacon és erről írásos formában tesznek jelentést a felettesüknek, aki ezt az iratot a megfelelő szerveknek, vagyis a z igazgatásért felelős hivatalnak dokumentálásra tovább adja. Amennyiben a két feltétel teljesül úgy számtalan adat és információ álla majd rendelkezésére a város vezetésének és így bölcsebben és körültekintőbben tudnak majd kormányozni.
Az igazgatás professzionális rendszerének kiépítése egyszerre szolgálja a városvezetést és a könnyebb gördülékenyebb kormányzást, valamint a polgárok életét, mert minden érthető és elérhető lesz a precíz szabályozás végett.
Befejezés
Aki végigolvasta gondolataimat, - amely talán elfárasztja az elmét és pihentetőbb szórakozásra sarkalja az embert – annak próbáltam feltárni, hogy miként születik bennünk valami, amely kiáltásként kívánkozik ki belőlünk, hogy megvalósítsuk. Az alapvetésből születő valóságok világában élünk, és ha ezt nem vesszük, tudomásul kevesebbet tudunk meg magunkról, kevesebbet érünk, hiszen minden, ami körül vesz egy érzéssel, egy vággyal kezdődik, hogy végül gondolattá formálódjon és kezünkkel megépítsük.
Írta
Lef Ammicor*
- Végre elkészültem! *Jelenti ki szinte felkiáltva.*
~ Leviszem a közösségi térbe, majd kiteszem az asztalra, hogy mindenki megnézhesse, és ha meglátása lenne a művel kapcsolatban, akkor azt feltehesse. ~
*Lef feláll az asztaltól, kezébe veszi a ténylegesen befejezett művet, majd boldog ábrázattal a közösség felé veszi az irányt.*