//Mágia alapozás I.//
//Worenth//
-Kidolgozva...
*Tűnődik el picit Taitos két makk zsebrerakása között.*
-Igen, eléggé ki van dolgozva. Tőmondatokkal a leghatékonyabb persze, de léteznek benne összevont szavak is, amiket a megszokott nyelven csak egy mondatrész tud szépen kifejezni, például, a két napos nehéz gyalogút mindössze egy összetett szó. Feljegyzései, nos azok vannak. Fakérgekben, jórészt rótt betűkkel, ugyanígy köveken, útjelzőnek, és így tovább, de magam is ritkán látok belőlük.
*Összegzi minden mondanivalóját, melyet Worenthnek el szándékozik árulni, aztán a téma a galambra, és a gerlicére száll.*
-Szerintem félnek egymástól is, de leginkább maguktól. Picit keresztül kéne törni a falaikat.
*Vakargatja meg állát a Zöldfülű, és nem ad mondatának nagy nyomatékot, leginkább hangosan gondolkodik.*
-Kriyon, nos... Ő leginkább turkálni akar. Mindenhol mindennel mindenben. Ő egy tipikus turkász, és turhász, de semmi gond nem lesz vele, ha komolyan akar valamit, majd összeszedi magát, ha meg nem, hát muszáj lesz neki.
*Vigyorog picit perverzül is Taitos, adna egy jó botos leckét a kis északinak, még az is lehet, hogy ő az a régről ismert parázna, akit egyszer Zordon megvert, mert már nem szégyellte szegény Rukstin anyó előtt sem hóbortjait.*
-A lényeg, hogy csak meg kell fogni valamivel, picit gyerekes, de ezért vagyunk itt, hogy ezeket áthidaljuk.
*Mondja, és közben maga is beszáll Worenthnek segíteni, és szednek, ha kell még ismétli is a varázslatot, és a reggel kiürített hátizsákot most vegyesen töltögetik mindennel, amit az ősz adni tud.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.