Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 168 (3341. - 3360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
3360. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-11 19:44:33
Üzenet elküldve: 2019-06-11 19:44:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Bár a nevetést hallva először csak még inkább duzzogni támad kedve, hamarosan nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el ő is, annyira jó érzéssel tölti el, hogy vidámnak látja a férfit. Mosolya akkor is megmarad, amikor rákerül a fejrázás sora, hiszen meggyőződése, hogy kettejük közül kivételen nem ő az, aki bolondságokat beszél*
- De hát te is adsz ilyeneket, még többet is, mint én valaha tudok. *pillant enyhe szomorúsággal a férfira, ahogy a nem kézzelfogható kerülnek szóba, hiszen úgy véli, a köztük lévő, íratlan adok-kapokban Tizio behozhatatlan előnyre tesz szert azzal, hogy hajlandó őt elfogadni olyannak, amilyen és képes miatta lemondani arról, hogy valaha is igazi családja legyen. De nem csak ebben különbözik a véleményük*
- Szerintem nagyszerű vagy. *ismeri be fülig vörösödve, hiszen ő is észrevette már, hogy a férfi nem szívesen beszél az érzelmeiről, ám ez közel sem jelenti azt, hogy bármilyen téren is hiányt szenvedne. Az, hogy még mindig nem képes teljesen elhinni, Tizio tényleg szereti őt, pusztán saját örökös aggódásának köszönhető, és nem annak, hogy nem kapna erről elég megerősítést a férfi részéről. Igyekszik azonban változtatni ezen a berögződésén, csak úgy, mint az ajándékok elleni berzenkedésén, amikor leesik neki, mennyire fontos is ez Tizionak, hiszen nem szeretné megbántani azzal, hogy visszautasítja a kedvességét. Már csak azt kell kitalálnia, hogyan közölje ezt a férfival anélkül, hogy pont olyan üresfejű, buta libának tűnne, aki nagy kegyesen engedi, hogy körülrajongják, mint amilyentől félt, hogy azzá válik*
- Igazán megtisztelő és jól esik, hogy ennyire törődsz velem. *kezd neki bizonytalan mosollyal, bár szinte biztos benne, nem sikerül majd jól megfogalmaznia, amit szeretne* Boldog vagyok, ha bármit is adni szeretnél nekem, csak... csak szeretném, ha tudnád, hogy nem várok el semmi ilyesmit. *fejezi be kissé sután, de ennél jobban nem tudja kifejezni, hogy természetesen nem fogja visszautasítani, ha Tizio bármit is adni szeretne neki, de tényleg nincsenek ilyen téren bármiféle igényei vagy elvárásai vele szemben, és bár értékeli a gesztust, de nem ezektől fogja még jobban szeretni. ~Már ha ez egyáltalán lehetséges~ teszi hozzá csak magában. Hamarosan azonban rajta a sor, hogy kimutassa, mennyire is szereti a másikat, bár úgy tűnik, ez talán kissé túl jól is sikerül*
- Sajnálom. *motyogja halkan, ahogy alábbhagy lelkesedése és elhúzódik a férfitól, hiszen tényleg nem az volt a szándéka, hogy kínozza őt, csak egy kicsit jól szerette volna érezni magát Tizioval, bár úgy tűnik, sikerült túllőnie a célon*
- Sose tudnék haragudni rád. Vagy legalábbis biztosan nem örökre. *fordul vissza felé félszeg mosollyal, miközben kihátrál az ágyból, így próbálva a férfi tudtára adni, hogy ha esetleg mégse bírt volna úriember maradni, ő akkor sem tiltakozott volna túlzottan a továbbiak ellen. Egy dologban mégis igaza van Tizionak, utána örökre haragudott volna, csak nem a férfira, hanem önmagára, amiért hagyta, hogy megtörténjen a dolog. ~Nem tudok ellentmondani neked!~ sóhajt fel magában, ahogy szeme felcsillan egy pillanatra, és mosolya tovább mélyül a következő megjegyzést hallva, hiszen ő maga is ismer egy nem annyira szőrös, ám annál vonzóbb férfitestet, amihez szívesen tapadna izzadtan, és reméli, erre hamarosan lehetősége is lesz, ha hazaérnek. Nem sokkal később azonban a forró hangulat igencsak lecsendesedik, és félénken bújik meg Tizio óvó karjaiban*
- Köszönöm, hogy szeretsz. *suttogja halkan, miközben a férfi mellkasán játszó keze lejjebb siklik Tizio derekára, ahogy a férfi két kézzel öleli át*
- Ne, maradj még! *vágja rá szinte rögtön, ahogy a távozás kerül szóba, akaratlanul is erősebben szorítva a másikat, ha esetleg megpróbálna elhúzódni. A gondolat, hogy egyedül maradjon, váratlan ijedtséggel tölti el* Ölelj még egy kicsit! *teszi hozzá kérlelőn, miközben lazít kissé görcsösen kapaszkodó ujjain. Természetesen ha Tizio távozni szeretne, akkor nem tartóztatja, de ha még itt marad mellette, akkor pár percig ő sem mozdul, csak kiélvezi a másik közelségét. Nemsokára azonban önként húzódik el egy halk sóhajtás kíséretében, és ül vissza az asztalhoz, hogy végre tényleg megírja búcsúüzenetét. Ezúttal könnyebben megy neki a dolog, hamar végez a levéllel, bár nem mondhatni, hogy sok mindent írna, vagy nagyon részletezné a helyzetet, hiszen úgy véli, jobb, ha ezt majd személyesen beszélik meg. Miután végez, a papírt félbehajtva az asztal közepén hagyja, majd hozzálát, hogy megigazítsa az ágyat, hiszen amennyire csak lehetséges, rendet szeretne hagyni maga után, valamint hogy jegyzeteit is ruhái tetejére pakolja a táskába. Az itteni könyveket azonban nem csomagolja el, hiszen nem szeretné engedély nélkül eltulajdonítani őket, így csak fél kézzel magához szorítja az ősöreg köteteket, hogy levigye őket megfelelő helyükre a könyvtárba, a tetejükre helyezve levelét, miközben másik kezével a táska pántját fogja meg*
- Mehetünk. *fordul bizonytalanul Tizio felé, bár továbbra is aggódva tekintget körbe, attól tartva, esetleg itt felejt valamit. ~Mintha olyan sok holmim lenne... ~teszi hozzá magában gúnyosan, hiszen agyának logikus fele tökéletesen tisztában van vele, minden a táskában van, amivel ideérkezett, így már csak az elhatározásra van szükség, hogy tényleg távozzon.*
- De hát te is adsz ilyeneket, még többet is, mint én valaha tudok. *pillant enyhe szomorúsággal a férfira, ahogy a nem kézzelfogható kerülnek szóba, hiszen úgy véli, a köztük lévő, íratlan adok-kapokban Tizio behozhatatlan előnyre tesz szert azzal, hogy hajlandó őt elfogadni olyannak, amilyen és képes miatta lemondani arról, hogy valaha is igazi családja legyen. De nem csak ebben különbözik a véleményük*
- Szerintem nagyszerű vagy. *ismeri be fülig vörösödve, hiszen ő is észrevette már, hogy a férfi nem szívesen beszél az érzelmeiről, ám ez közel sem jelenti azt, hogy bármilyen téren is hiányt szenvedne. Az, hogy még mindig nem képes teljesen elhinni, Tizio tényleg szereti őt, pusztán saját örökös aggódásának köszönhető, és nem annak, hogy nem kapna erről elég megerősítést a férfi részéről. Igyekszik azonban változtatni ezen a berögződésén, csak úgy, mint az ajándékok elleni berzenkedésén, amikor leesik neki, mennyire fontos is ez Tizionak, hiszen nem szeretné megbántani azzal, hogy visszautasítja a kedvességét. Már csak azt kell kitalálnia, hogyan közölje ezt a férfival anélkül, hogy pont olyan üresfejű, buta libának tűnne, aki nagy kegyesen engedi, hogy körülrajongják, mint amilyentől félt, hogy azzá válik*
- Igazán megtisztelő és jól esik, hogy ennyire törődsz velem. *kezd neki bizonytalan mosollyal, bár szinte biztos benne, nem sikerül majd jól megfogalmaznia, amit szeretne* Boldog vagyok, ha bármit is adni szeretnél nekem, csak... csak szeretném, ha tudnád, hogy nem várok el semmi ilyesmit. *fejezi be kissé sután, de ennél jobban nem tudja kifejezni, hogy természetesen nem fogja visszautasítani, ha Tizio bármit is adni szeretne neki, de tényleg nincsenek ilyen téren bármiféle igényei vagy elvárásai vele szemben, és bár értékeli a gesztust, de nem ezektől fogja még jobban szeretni. ~Már ha ez egyáltalán lehetséges~ teszi hozzá csak magában. Hamarosan azonban rajta a sor, hogy kimutassa, mennyire is szereti a másikat, bár úgy tűnik, ez talán kissé túl jól is sikerül*
- Sajnálom. *motyogja halkan, ahogy alábbhagy lelkesedése és elhúzódik a férfitól, hiszen tényleg nem az volt a szándéka, hogy kínozza őt, csak egy kicsit jól szerette volna érezni magát Tizioval, bár úgy tűnik, sikerült túllőnie a célon*
- Sose tudnék haragudni rád. Vagy legalábbis biztosan nem örökre. *fordul vissza felé félszeg mosollyal, miközben kihátrál az ágyból, így próbálva a férfi tudtára adni, hogy ha esetleg mégse bírt volna úriember maradni, ő akkor sem tiltakozott volna túlzottan a továbbiak ellen. Egy dologban mégis igaza van Tizionak, utána örökre haragudott volna, csak nem a férfira, hanem önmagára, amiért hagyta, hogy megtörténjen a dolog. ~Nem tudok ellentmondani neked!~ sóhajt fel magában, ahogy szeme felcsillan egy pillanatra, és mosolya tovább mélyül a következő megjegyzést hallva, hiszen ő maga is ismer egy nem annyira szőrös, ám annál vonzóbb férfitestet, amihez szívesen tapadna izzadtan, és reméli, erre hamarosan lehetősége is lesz, ha hazaérnek. Nem sokkal később azonban a forró hangulat igencsak lecsendesedik, és félénken bújik meg Tizio óvó karjaiban*
- Köszönöm, hogy szeretsz. *suttogja halkan, miközben a férfi mellkasán játszó keze lejjebb siklik Tizio derekára, ahogy a férfi két kézzel öleli át*
- Ne, maradj még! *vágja rá szinte rögtön, ahogy a távozás kerül szóba, akaratlanul is erősebben szorítva a másikat, ha esetleg megpróbálna elhúzódni. A gondolat, hogy egyedül maradjon, váratlan ijedtséggel tölti el* Ölelj még egy kicsit! *teszi hozzá kérlelőn, miközben lazít kissé görcsösen kapaszkodó ujjain. Természetesen ha Tizio távozni szeretne, akkor nem tartóztatja, de ha még itt marad mellette, akkor pár percig ő sem mozdul, csak kiélvezi a másik közelségét. Nemsokára azonban önként húzódik el egy halk sóhajtás kíséretében, és ül vissza az asztalhoz, hogy végre tényleg megírja búcsúüzenetét. Ezúttal könnyebben megy neki a dolog, hamar végez a levéllel, bár nem mondhatni, hogy sok mindent írna, vagy nagyon részletezné a helyzetet, hiszen úgy véli, jobb, ha ezt majd személyesen beszélik meg. Miután végez, a papírt félbehajtva az asztal közepén hagyja, majd hozzálát, hogy megigazítsa az ágyat, hiszen amennyire csak lehetséges, rendet szeretne hagyni maga után, valamint hogy jegyzeteit is ruhái tetejére pakolja a táskába. Az itteni könyveket azonban nem csomagolja el, hiszen nem szeretné engedély nélkül eltulajdonítani őket, így csak fél kézzel magához szorítja az ősöreg köteteket, hogy levigye őket megfelelő helyükre a könyvtárba, a tetejükre helyezve levelét, miközben másik kezével a táska pántját fogja meg*
- Mehetünk. *fordul bizonytalanul Tizio felé, bár továbbra is aggódva tekintget körbe, attól tartva, esetleg itt felejt valamit. ~Mintha olyan sok holmim lenne... ~teszi hozzá magában gúnyosan, hiszen agyának logikus fele tökéletesen tisztában van vele, minden a táskában van, amivel ideérkezett, így már csak az elhatározásra van szükség, hogy tényleg távozzon.*
3359. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-11 13:58:14
Üzenet elküldve: 2019-06-11 13:58:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Halk nevetéssel reagál a lányra, tetszik neki a pillanatnyi duzzogás, tulajdonképpen nincsen a lányon olyan, ami ne tetszene neki, aztán mikor a lány beszélni kezd, hogy megválaszolja a kérdését, akkor a fejét ingatja.*
- Bolondságokat beszélsz. ~Csak egy gazember vagyok.~ Csupa olyan dolgot adsz nekem, ami nem kézzelfogható. És de, azt mondom, hogy vannak dolgok, amik nehezemre esnek. Nem tehetek róla, de ilyen vagyok. ~Talán ha anyám tovább él, akkor megtanulom tőle, hogy hogyan kell elmondani másoknak, hogy mit érzek.~ És azelőtt senkinek nem akartam ajándékot adni. Neked viszont akarok. *Megrántja a vállát, ha a lány ennyire tiltakozik, akkor kénytelen lesz visszafogni magát.* - És nem, nem leszel olyan soha, mint azok az üresfejű, gazdag libák. ~Éééés félre fogod érteni.~ Csak akarok adni neked valamit, valamiket. ~Sokkal tovább fogsz élni, mint én, valami emlékeztessen már rám.~ *Újra megvonja a vállát, nincs kedve most ahhoz, hogy ezt ennél mélyebben kifejtse a lánynak, ahhoz túl jó az alaphangulata, hogy ilyen gondolatokkal elrontsa, még csak huszonhat éves, nem kéne, hogy az elmúlás gondolata foglalkoztassa, pedig az ajándékozási motivációi között ez is szerepel, nem csupán az, hogy milyen jól mutatna Nava nyakában egy nyakék.*
- Be kell látnod, hogy kínzás, ha csak felhúzol. Persze imádom, hogy ezt csinálod, sosem kérném, hogy hagyd abba. Jó de, talán jobb lesz, ha abbahagyod, mert ha nem, akkor nem garantálom, hogy nem teperlek le. ~Lábszárfekély, lábszárfekély, lábszárfekély.~ Azután pedig örökre megharagudnál rám. *Kicsit túldramatizálja ugyan a dolgot, de Nava tényleg próbára teszi az önuralmát, annak utolsó morzsáit őrli fel, tényleg időben száll le róla, Tizio egyébként sosem lenne képes megerőszakolni bárkit is, de jelenleg akkor is azt érzi, hogy hajszál választja el attól, hogy megpróbálkozzon ilyesmivel. ~Lábszárfekély. Lábszárfekély.~* - Én is tudom, hogy nem vonzódom a férfiakhoz. Ki akarna hozzáizzadni egy szőrös férfitesthez? Már a nőket kivéve. ~Szeretem ha hozzáizzadsz a testemhez.~
*Cirógatja a lány hátát, szeretné megnyugtatni, de úgy tűnik, hogy Nava már bemesélte magának, hogy ez valójában egy hatalmas nagy probléma, ráadásul azt meg sem hallja, hogy ha az ő füle mögött vaj van, akkor Tizioé mögött is.*
- Cicám, ha tudod, akkor meg miért vagy magad alatt? Semmi olyat nem tettél, amit meg kéne bocsátanom neked, vagy meg kéne bocsátanod neked, saját magadnak. Igazán nincs mit megköszönnöd. *Két karjával is átöleli a lányt. ~Ha megvernének sem érteném, hogy mi is a probléma pontosan.~* - Akarod, hogy megvárjalak odakint, míg levelet írsz? Kivinném a holmid is. *Ajánlja fel, hátha az segít a lánynak kicsit megnyugodni és megfogalmazni a levelet.*
- Bolondságokat beszélsz. ~Csak egy gazember vagyok.~ Csupa olyan dolgot adsz nekem, ami nem kézzelfogható. És de, azt mondom, hogy vannak dolgok, amik nehezemre esnek. Nem tehetek róla, de ilyen vagyok. ~Talán ha anyám tovább él, akkor megtanulom tőle, hogy hogyan kell elmondani másoknak, hogy mit érzek.~ És azelőtt senkinek nem akartam ajándékot adni. Neked viszont akarok. *Megrántja a vállát, ha a lány ennyire tiltakozik, akkor kénytelen lesz visszafogni magát.* - És nem, nem leszel olyan soha, mint azok az üresfejű, gazdag libák. ~Éééés félre fogod érteni.~ Csak akarok adni neked valamit, valamiket. ~Sokkal tovább fogsz élni, mint én, valami emlékeztessen már rám.~ *Újra megvonja a vállát, nincs kedve most ahhoz, hogy ezt ennél mélyebben kifejtse a lánynak, ahhoz túl jó az alaphangulata, hogy ilyen gondolatokkal elrontsa, még csak huszonhat éves, nem kéne, hogy az elmúlás gondolata foglalkoztassa, pedig az ajándékozási motivációi között ez is szerepel, nem csupán az, hogy milyen jól mutatna Nava nyakában egy nyakék.*
- Be kell látnod, hogy kínzás, ha csak felhúzol. Persze imádom, hogy ezt csinálod, sosem kérném, hogy hagyd abba. Jó de, talán jobb lesz, ha abbahagyod, mert ha nem, akkor nem garantálom, hogy nem teperlek le. ~Lábszárfekély, lábszárfekély, lábszárfekély.~ Azután pedig örökre megharagudnál rám. *Kicsit túldramatizálja ugyan a dolgot, de Nava tényleg próbára teszi az önuralmát, annak utolsó morzsáit őrli fel, tényleg időben száll le róla, Tizio egyébként sosem lenne képes megerőszakolni bárkit is, de jelenleg akkor is azt érzi, hogy hajszál választja el attól, hogy megpróbálkozzon ilyesmivel. ~Lábszárfekély. Lábszárfekély.~* - Én is tudom, hogy nem vonzódom a férfiakhoz. Ki akarna hozzáizzadni egy szőrös férfitesthez? Már a nőket kivéve. ~Szeretem ha hozzáizzadsz a testemhez.~
*Cirógatja a lány hátát, szeretné megnyugtatni, de úgy tűnik, hogy Nava már bemesélte magának, hogy ez valójában egy hatalmas nagy probléma, ráadásul azt meg sem hallja, hogy ha az ő füle mögött vaj van, akkor Tizioé mögött is.*
- Cicám, ha tudod, akkor meg miért vagy magad alatt? Semmi olyat nem tettél, amit meg kéne bocsátanom neked, vagy meg kéne bocsátanod neked, saját magadnak. Igazán nincs mit megköszönnöd. *Két karjával is átöleli a lányt. ~Ha megvernének sem érteném, hogy mi is a probléma pontosan.~* - Akarod, hogy megvárjalak odakint, míg levelet írsz? Kivinném a holmid is. *Ajánlja fel, hátha az segít a lánynak kicsit megnyugodni és megfogalmazni a levelet.*
3358. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-11 11:08:42
Üzenet elküldve: 2019-06-11 11:08:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike//
- Ahha, tudod ez elég hosszú történet... testvérek voltunk, aztán kiderült, hogy én igazából örökbe fogadott vagyok, mert Drammy anyukája fél elfet szült és kellett az apukának a teljes elf úgyhogy egy szegény, ha jól vettem ki megerőszakolt anyukától elloptak engem. De Dram és én szeretjük egymást, úgyhogy így, hogy nincs akadálya, majd összeházasodunk nemsokára. Most jegyben járunk - * valószínűleg elég lett volna az utolsó két mondat, de Wym fecsegős szája és még félig kölyök esze nem adta ki azt, hogy esetleg nem kéne mindenkinek elmondania a dolgokat, mert talán a másik indiszkrétnek fogja tartani és csak kellemetlen lesz a részéről.
Boldogan sóhajt fel, mikor fél terhétől megszabadítják, s máris kilát a könyvkupac felett, aminek kifejezetten örül.
Elindul a lépcső felé Karheia tanácsára, s már út közben vonja meg a vállát a név becézési kérdésre. *
- Ahogy jól esik, Wym, Wymni, Wywy, Wymnter. Bár tanácsolom a rövidebbeket, mert azt könnyebb kimondani - * mosolyodik el, visszaemlékezve, hogy a kastélyban mennyire mókás volt, mikor rá akartak szólni a szolgák vagy a dadák, de mire kimondták a nevét, addigra a nyolcadik folyosósoron is túl volt. *
- És téged hogyan becézzelek? - * kérdez vissza,kicsit félvállról, mert a lépcsőzésre koncentrál most nagyon.
A dolog meg is hozza az eredményt, mert gond nélkül lejut s újból tud figyelni társa mondandójára.
Amikor kimondja a gyönyörű szót a másik, Wym automatikusan rávágná, hogy " Ja, tök jó látni valamit, ami ennyire egyszerű a sok cicoma után, ami egész életemben végigkövetett " azonban szerencse, hogy nem vág közbe, mert a következő mondat után azért ez nagyon fennhéjázón hangzott volna, még ha Wym nem is úgy gondolja. *
- Mindig is kíváncsi voltam, a kis házakkal nagyobb szabadság jár? - * kérdez rá, a lány felé fordítva tekintetét. Mert azt már megtanulta, hogy a nemesi sarjaknak nem jár túl sok szabadság. *
- Ahha, tudod ez elég hosszú történet... testvérek voltunk, aztán kiderült, hogy én igazából örökbe fogadott vagyok, mert Drammy anyukája fél elfet szült és kellett az apukának a teljes elf úgyhogy egy szegény, ha jól vettem ki megerőszakolt anyukától elloptak engem. De Dram és én szeretjük egymást, úgyhogy így, hogy nincs akadálya, majd összeházasodunk nemsokára. Most jegyben járunk - * valószínűleg elég lett volna az utolsó két mondat, de Wym fecsegős szája és még félig kölyök esze nem adta ki azt, hogy esetleg nem kéne mindenkinek elmondania a dolgokat, mert talán a másik indiszkrétnek fogja tartani és csak kellemetlen lesz a részéről.
Boldogan sóhajt fel, mikor fél terhétől megszabadítják, s máris kilát a könyvkupac felett, aminek kifejezetten örül.
Elindul a lépcső felé Karheia tanácsára, s már út közben vonja meg a vállát a név becézési kérdésre. *
- Ahogy jól esik, Wym, Wymni, Wywy, Wymnter. Bár tanácsolom a rövidebbeket, mert azt könnyebb kimondani - * mosolyodik el, visszaemlékezve, hogy a kastélyban mennyire mókás volt, mikor rá akartak szólni a szolgák vagy a dadák, de mire kimondták a nevét, addigra a nyolcadik folyosósoron is túl volt. *
- És téged hogyan becézzelek? - * kérdez vissza,kicsit félvállról, mert a lépcsőzésre koncentrál most nagyon.
A dolog meg is hozza az eredményt, mert gond nélkül lejut s újból tud figyelni társa mondandójára.
Amikor kimondja a gyönyörű szót a másik, Wym automatikusan rávágná, hogy " Ja, tök jó látni valamit, ami ennyire egyszerű a sok cicoma után, ami egész életemben végigkövetett " azonban szerencse, hogy nem vág közbe, mert a következő mondat után azért ez nagyon fennhéjázón hangzott volna, még ha Wym nem is úgy gondolja. *
- Mindig is kíváncsi voltam, a kis házakkal nagyobb szabadság jár? - * kérdez rá, a lány felé fordítva tekintetét. Mert azt már megtanulta, hogy a nemesi sarjaknak nem jár túl sok szabadság. *
3357. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-08 17:34:04
Üzenet elküldve: 2019-06-08 17:34:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Nem úgy értettem! *tiltakozik előbb ijedten, majd kissé duzzogva, ahogy rájön, az egész tényleg csak egy rossz tréfa volt a férfi részéről, hogy minél jobban zavarba hozza. Szerencsére azonban nem tart nála sokáig ez az állapot, ahogy elterelődik a téma, úgy nyugszik meg ő is kicsit. Csak egy pillantással jelzi, ezt felesleges is mondani, hiszen Tizio azt kérdez tőle, amit csak akar, nincs olyan, amire ne válaszolna neki. Meglepi azonban, mikor kiderül, még mindig itt tartanak, hisz azt hitte, egyértelműen kifejtette az álláspontját a kérdésben, ám úgy látszik, mégsem adott elég meggyőző magyarázatot. Míg a férfi beszél, nem szól semmit, csak magában hüledezik azon, amit hall. Az, hogy bárki is azt feltételezze Tizioról, hogy a férfiakat kedveli, még nagyobb ostobaságnak tűnik a számára, mint bármi, amit ő maga eddig mondott, pedig nem egy ilyen hagyta el a száját az elmúlt pár órában. Mikor végre rákerül a beszéd sora, lassan megrázza a fejét*
- Nem, ez nem másokról szól. Mások miatt sose mondanék ellent neked. *jelenti ki halk, de határozott hangon. ~Semmiért és senkiért nem mondanék ellent neked. Amúgy is tudom, hogy nem tehetek mindenkinek a kedvére, és lesznek, akik megszólnak majd... ~ sóhajt fel magában, mielőtt folytatná* Ez csak kettőnkről szól. *nagyobb részben a saját ostoba aggodalmairól és kisebb részben a férfiról, aki kiváltja őket és akivel, úgy tűnik, nem tudja megértetni, miért is ellenkezik ennyire a drága ajándékoknak még a gondolata ellen is*
- Tudom, azt mondtad, ez nem kölcsön és hogy az ajándékért cserébe nem vár semmit az ember, mégis... Te már így is annyira csodálatos vagy, sokkal jobb, mint én. Ha még ajándékokkal is elhalmoznál, sose tudnék a nyomodba érni. De ha csak mi vagyunk ketten, ha nincs semmi más, akkor talán van esély, hogy egyenlőek legyünk. *bár teljesen belevörösödik abba, amit mond, hangjából érezni, hogy minden egyes kimondott szót teljesen komolyan gondol, ám még így is tart kicsit tőle, hogy talán nem sikerült érthetője a mondandója. Tényleg úgy véli, a férfi magasan fölötte áll mindenben, és esélyt se látna rá, hogy kicsit is megközelítse, ha folyton csak ő lenne az, aki akármit is kap. Kissé félve pillant Tiziora, hisz számít valami tiltakozásfélére a részéről, hogy mennyire helytelenül is teszi, hogy így gondolkodik, mégse tud tenni semmit ez ellen. Míg magát szánalmasan tökéletlennek látja, addig a másikban semmi hibát nem vél felfedezni*
- Én is... én is szeretnék kérdezni valamit. Több valamit. *folytatja félénken, ahogy Tiziora tekint, van-e valami ellenvetése ez ellen, bár a választól függetlenül is felteszi kérdéseit* Miért akarsz ennyire adni valamit? És ne mondd, hogy azért, mert csak így tudod kimutatni, hogy szeretsz... tudom, hogy ennél sokkal többre is képes vagy! *ereszt meg egy halvány mosolyt a férfi felé. Az az érzése, eddig azt szokta meg, pénzen megvehet mindent, még szeretetet is, így szeretné eloszlatni az ezzel kapcsolatos esetleges félreértéseket. A másik dolog kapcsán azonban tényleg teljesen tanácstalan*
- És miért akarsz ilyesmiket adni? Miért akarsz minél jobban hasonlatossá tenni azokhoz a nőkhöz, akik eddig nem érdekeltek és csak untattak? *tekint tanácstalanul a kék szemekbe, miközben sajátjában aggodalom csillan. ~Talán már rám is rám untál? Azt szeretnéd, hogy csak egy csinos trófea legyek az oldaladon, aki nem szól semmit, csak elvan a drága csecsebecséivel?~ magában már előre fél a választól, szerencsére azonban Tizionak sikerül háttérbe szorítani az aggályait, legalább időlegesen. Ezt követően pedig rajta a sor, hogy szavak helyett tettekkel fejezze ki érzelmeit*
- Ennek pont az ellenkezője lenne a cél. *vigyorodik el, mosolyát a férfi vállába rejtve* Ha csak nem szereted esetleg mégis, ha kínozlak. Úgy rémlik, az előbb mintha azt ecsetelted volna, mennyire élvezed, ha megőrjítelek és az agyadra megyek... *ahogy idáig ér a beszédben, Tizio mellkasán nyugvó ujjait begörbíti kicsit, körmeit az ingen át is a másik bőrébe mélyesztve, elég erősen ahhoz, hogy érezni lehessen, de nem eléggé, hogy igazi fájdalmat okozzon*
- Csak egy szavadba kerül, és abbahagyom... *folytatja tovább, kissé feljebb fordítva a fejét, míg a férfi reakciójára vár. Akár elhangzik azonban a kérés, akár nem, hamarosan magától is kikecmereg az ágyból, bár szinte rögtön vissza is hajol Tizio felé*
- Valaki legalább abban is biztos, hogy nem a férfiakat szereted! *mosolyodik el egy pillanatra, csak hogy nem sokkal később már jóval borúsabb hangulatban üljön vissza ismét az ágyra. Nehezére esik kimondania, ami akar, és fogalma sincs, milyen válaszra számít, bár arra biztos nem, amit végül kap. El se tudja hinni, hogy pusztán ennyi lenne az egész, hiszen egy része bűnhődni és szenvedni akart vélt bűnéért, mielőtt megbocsátást kap, így meglepi, hogy ilyen hamar jön a feloldozás*
- Tudom, de akkor is... *motyogja megtörten, bár inkább elhallgat, hisz egyre kevésbé kezdi jó ötletnek érezni, hogy egyáltalán kinyitotta a száját. Az, hogy a férfi ezek után csak közelebb helyezkedik hozzá és átöleli, még inkább csak azt erősíti meg benne, mennyivel jobb nála a másik. Az utolsó megjegyzésre pusztán egy gúnyos horkantással felel, hiszen még ha igaz is Tizio feltevése, akkor sincs mitől tartania, hiszen nem sok szépség jutott neki, amiben kárt tehetne az aggódás*
- Köszönöm. *suttogja halkan, ahogy szorosan hozzábújik, hogy fejét Tizio mellkasára hajtsa. Hallani szeretné a szívverését, erőt és megnyugvást meríteni a számára oly kedves ritmusból. Ha ez sikerül neki, egy darabig nem is szól semmit, csak hagyja, hogy az egyenletes dobogás kiszorítsa minden negatív gondolatát és ne hagyjon helyet semmi másnak. Míg a férfinak dőlve elveszik saját érzelmeinek zűrzavarában, egyik keze akaratlanul is mozdul, ám egyúttal nem a feltörő vágy készteti erre, csak az őszinte szeretet, ahogy ismét csak Tizio mellkasán barangolnak ujjai. Alig ér azonban hozzá, mintha attól félne, nem lenne igazi és bármikor eltűnhetne mellőle, miközben az inge összes redőjét és ráncát végigsimítja. Nem tudja elhinni, hogy tényleg itt ülnek egymás mellett és önkéntelenül is attól tart, egyszer csak véget ér ez a törékeny idilli. Bár tisztában van vele, hogy lassan indulniuk kéne, mégse bír megmozdulni, egy kis ideig még semmi másra nem szeretne figyelni, csak az ütemes dobogásra, ami már szinte egyfajta meditatív állapotba ringatja.*
- Nem, ez nem másokról szól. Mások miatt sose mondanék ellent neked. *jelenti ki halk, de határozott hangon. ~Semmiért és senkiért nem mondanék ellent neked. Amúgy is tudom, hogy nem tehetek mindenkinek a kedvére, és lesznek, akik megszólnak majd... ~ sóhajt fel magában, mielőtt folytatná* Ez csak kettőnkről szól. *nagyobb részben a saját ostoba aggodalmairól és kisebb részben a férfiról, aki kiváltja őket és akivel, úgy tűnik, nem tudja megértetni, miért is ellenkezik ennyire a drága ajándékoknak még a gondolata ellen is*
- Tudom, azt mondtad, ez nem kölcsön és hogy az ajándékért cserébe nem vár semmit az ember, mégis... Te már így is annyira csodálatos vagy, sokkal jobb, mint én. Ha még ajándékokkal is elhalmoznál, sose tudnék a nyomodba érni. De ha csak mi vagyunk ketten, ha nincs semmi más, akkor talán van esély, hogy egyenlőek legyünk. *bár teljesen belevörösödik abba, amit mond, hangjából érezni, hogy minden egyes kimondott szót teljesen komolyan gondol, ám még így is tart kicsit tőle, hogy talán nem sikerült érthetője a mondandója. Tényleg úgy véli, a férfi magasan fölötte áll mindenben, és esélyt se látna rá, hogy kicsit is megközelítse, ha folyton csak ő lenne az, aki akármit is kap. Kissé félve pillant Tiziora, hisz számít valami tiltakozásfélére a részéről, hogy mennyire helytelenül is teszi, hogy így gondolkodik, mégse tud tenni semmit ez ellen. Míg magát szánalmasan tökéletlennek látja, addig a másikban semmi hibát nem vél felfedezni*
- Én is... én is szeretnék kérdezni valamit. Több valamit. *folytatja félénken, ahogy Tiziora tekint, van-e valami ellenvetése ez ellen, bár a választól függetlenül is felteszi kérdéseit* Miért akarsz ennyire adni valamit? És ne mondd, hogy azért, mert csak így tudod kimutatni, hogy szeretsz... tudom, hogy ennél sokkal többre is képes vagy! *ereszt meg egy halvány mosolyt a férfi felé. Az az érzése, eddig azt szokta meg, pénzen megvehet mindent, még szeretetet is, így szeretné eloszlatni az ezzel kapcsolatos esetleges félreértéseket. A másik dolog kapcsán azonban tényleg teljesen tanácstalan*
- És miért akarsz ilyesmiket adni? Miért akarsz minél jobban hasonlatossá tenni azokhoz a nőkhöz, akik eddig nem érdekeltek és csak untattak? *tekint tanácstalanul a kék szemekbe, miközben sajátjában aggodalom csillan. ~Talán már rám is rám untál? Azt szeretnéd, hogy csak egy csinos trófea legyek az oldaladon, aki nem szól semmit, csak elvan a drága csecsebecséivel?~ magában már előre fél a választól, szerencsére azonban Tizionak sikerül háttérbe szorítani az aggályait, legalább időlegesen. Ezt követően pedig rajta a sor, hogy szavak helyett tettekkel fejezze ki érzelmeit*
- Ennek pont az ellenkezője lenne a cél. *vigyorodik el, mosolyát a férfi vállába rejtve* Ha csak nem szereted esetleg mégis, ha kínozlak. Úgy rémlik, az előbb mintha azt ecsetelted volna, mennyire élvezed, ha megőrjítelek és az agyadra megyek... *ahogy idáig ér a beszédben, Tizio mellkasán nyugvó ujjait begörbíti kicsit, körmeit az ingen át is a másik bőrébe mélyesztve, elég erősen ahhoz, hogy érezni lehessen, de nem eléggé, hogy igazi fájdalmat okozzon*
- Csak egy szavadba kerül, és abbahagyom... *folytatja tovább, kissé feljebb fordítva a fejét, míg a férfi reakciójára vár. Akár elhangzik azonban a kérés, akár nem, hamarosan magától is kikecmereg az ágyból, bár szinte rögtön vissza is hajol Tizio felé*
- Valaki legalább abban is biztos, hogy nem a férfiakat szereted! *mosolyodik el egy pillanatra, csak hogy nem sokkal később már jóval borúsabb hangulatban üljön vissza ismét az ágyra. Nehezére esik kimondania, ami akar, és fogalma sincs, milyen válaszra számít, bár arra biztos nem, amit végül kap. El se tudja hinni, hogy pusztán ennyi lenne az egész, hiszen egy része bűnhődni és szenvedni akart vélt bűnéért, mielőtt megbocsátást kap, így meglepi, hogy ilyen hamar jön a feloldozás*
- Tudom, de akkor is... *motyogja megtörten, bár inkább elhallgat, hisz egyre kevésbé kezdi jó ötletnek érezni, hogy egyáltalán kinyitotta a száját. Az, hogy a férfi ezek után csak közelebb helyezkedik hozzá és átöleli, még inkább csak azt erősíti meg benne, mennyivel jobb nála a másik. Az utolsó megjegyzésre pusztán egy gúnyos horkantással felel, hiszen még ha igaz is Tizio feltevése, akkor sincs mitől tartania, hiszen nem sok szépség jutott neki, amiben kárt tehetne az aggódás*
- Köszönöm. *suttogja halkan, ahogy szorosan hozzábújik, hogy fejét Tizio mellkasára hajtsa. Hallani szeretné a szívverését, erőt és megnyugvást meríteni a számára oly kedves ritmusból. Ha ez sikerül neki, egy darabig nem is szól semmit, csak hagyja, hogy az egyenletes dobogás kiszorítsa minden negatív gondolatát és ne hagyjon helyet semmi másnak. Míg a férfinak dőlve elveszik saját érzelmeinek zűrzavarában, egyik keze akaratlanul is mozdul, ám egyúttal nem a feltörő vágy készteti erre, csak az őszinte szeretet, ahogy ismét csak Tizio mellkasán barangolnak ujjai. Alig ér azonban hozzá, mintha attól félne, nem lenne igazi és bármikor eltűnhetne mellőle, miközben az inge összes redőjét és ráncát végigsimítja. Nem tudja elhinni, hogy tényleg itt ülnek egymás mellett és önkéntelenül is attól tart, egyszer csak véget ér ez a törékeny idilli. Bár tisztában van vele, hogy lassan indulniuk kéne, mégse bír megmozdulni, egy kis ideig még semmi másra nem szeretne figyelni, csak az ütemes dobogásra, ami már szinte egyfajta meditatív állapotba ringatja.*
3356. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-07 10:50:24
Üzenet elküldve: 2019-06-07 10:50:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Semmiben? Az még jobb. Mondjuk mindenkit meg kell majd vernem, aki rád néz, de nem baj. *Most már arcára engedi a vigyort, a lány további szavait meg simán elengedi a füle mellett, anélkül, hogy bármit reagálna rá, szórakoztatja a reakció, bár kicsit lelkiismeret furdalása van, hogy így piszkoskodik. ~Gazember vagy.~* - A vágyaim kiélése rövidtávú dolog. De hadd kérdezzek valamit. *Rögtön folytatja is.* - Azért nem akarsz elfogadni semmit, hogy ne vádolhassanak azzal, hogy kihasználsz? Hidd el nekem, hogy ha nem fogadsz el semmit, akkor is lesznek, akik ezzel vádolnak és összesúgnak a hátad mögött. Vagy törődsz ezzel és hagyod, hogy megkeserítsék az életed. ~Vagy boldoggá teszel engem azzal, hogy elfogadsz ezt-azt.~ Vagy egyszerűen nem érdekel, hogy mit gondolnak mások. Tudod, hogy hányszor hallottam, hogy állítólag a férfiakhoz vonzódom? És miért? Mert sosem udvaroltam senkinek, vagy mutattam a legcsekélyebb jelét annak, hogy bárki is érdekelne. Pedig csak fárasztónak találom az üres fecsegést. ~És inkább fizetek a kielégülésért.~ Viszont nem érdekelt soha, hogy mit mondanak rólam. Szeretném, hogy téged se érdekeljen, és hogy ne utasíts vissza semmit azért, mert azon aggódsz, hogy mások mit gondolnak. *Tizio nem szeret beszélni, ami azt illeti mosolyogni sem igazán, de Nava mindkettőt kihozza belőle, ez pedig zavarja, bár racionális elmeként tudja, hogy Nava valamennyi feloldatlan komplexusát ki kell beszéljék a későbbi feszültségek elkerülése miatt.*
- Gondolod, hogy én rosszabb voltam? Te azután csinálod ezt, hogy leállítottál engem. Mire gondoljak így, ha nem arra, hogy direkt kínozni akarsz? *Felületesen veszi a levegőt, mert Nava csak nem áll le. ~És megint kamaszfiút csinálsz belőlem, olyat, aki beleörül a gatyájába. Lábszárfekély.~ Nyögéssel reagál arra, hogy a lány leszáll róla.* - Valaki legalább. *Hajszálon múlott az önuralma, legközelebb talán nem lesz ennyi. ~Lábszárfekély, lábszárfekély, lábszárfekély.~ Egy perc múlva a lány szavai leforrázzák, az évek során begyakorolt maszk, viszont elfedi ezt az érzést, nem is a történtek miatt, hanem amiatt, hogy Nava hogyan viselkedik.*
- Hé cica, egyrészt akkor nem ígértem neked semmit. Másrészt neki honnan kellett volna tudnia, hogy volt egy kalandod valakivel? Harmadrészt én is verekedtem egy lány miatt azóta. *Kisfiús félmosolyra húzódik a szája. ~Túldramatizálod, cicám.~ Odébb ül és átöleli a lány vállát.* - Sokat aggódsz. Árt a szépségnek.
- Gondolod, hogy én rosszabb voltam? Te azután csinálod ezt, hogy leállítottál engem. Mire gondoljak így, ha nem arra, hogy direkt kínozni akarsz? *Felületesen veszi a levegőt, mert Nava csak nem áll le. ~És megint kamaszfiút csinálsz belőlem, olyat, aki beleörül a gatyájába. Lábszárfekély.~ Nyögéssel reagál arra, hogy a lány leszáll róla.* - Valaki legalább. *Hajszálon múlott az önuralma, legközelebb talán nem lesz ennyi. ~Lábszárfekély, lábszárfekély, lábszárfekély.~ Egy perc múlva a lány szavai leforrázzák, az évek során begyakorolt maszk, viszont elfedi ezt az érzést, nem is a történtek miatt, hanem amiatt, hogy Nava hogyan viselkedik.*
- Hé cica, egyrészt akkor nem ígértem neked semmit. Másrészt neki honnan kellett volna tudnia, hogy volt egy kalandod valakivel? Harmadrészt én is verekedtem egy lány miatt azóta. *Kisfiús félmosolyra húzódik a szája. ~Túldramatizálod, cicám.~ Odébb ül és átöleli a lány vállát.* - Sokat aggódsz. Árt a szépségnek.
3355. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-06 21:31:14
Üzenet elküldve: 2019-06-06 21:31:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Semmiben! *vágja rá rögtön, ami az eszébe jut, ahogy a selyemruhákra terelődik a szó, és csak későn esik le neki, hogy talán ez mégse volt a legjobb válasz* Mármint akkor nem mennék. De szeretnék, csak... csak nem selyemben. Jók lesznek a mostani ruháim is. *hiába próbálkozik kimagyarázni a helyzetet, úgy érzi, csak még mélyebbre süllyed, és Tizio sem igyekszik épp enyhíteni a zavarán*
- Nem, ezt... ezt nem gondolhatod komolyan! *tiltakozik hevesen a karvastagságú aranyláncok ellen, miközben arca olyan fehérré válik, amit több réteg vakolattal is nehéz lenne elérni. Bár nem tudja eldönteni, a férfi csak viccel-e, vagy sem, őszintén reméli, az egész csak valami rossz tréfa, és nem kell tényleg ennyire kicicomáznia magát. Nem mintha amúgy értene hozzá egy kicsit is, így biztos benne, még ha meg is próbálkozna vele, inkább lenne elborzasztó, mint lenyűgöző a látvány. Határozottan megkönnyebbül, mikor másfelé terelődik a téma, bár az az érzése, ezúttal se épp ugyanazt gondolják, jelen esetben azonban sokkal kevésbé bántja az eltérést, hiszen csak tanulhat belőle*
- És neked vajon nem válik előnyödre, ha kiéled a vágyaidat? Vagy ha jól szórakozol? *kérdez vissza elvörösödve, hiszen egyre kevésbé érti, miről is van szó, és egy kicsit tart tőle, nem beszél-e óriási butaságokat, mint az mostanában oly sokszor megesik vele. Szerencsére azonban van olyasmi is, amiben egyetértenek*
- Akkor jó. *mosolyodik el zavartan, miközben szeretetteljes pillantást vet a férfira. Teljesen odáig van érte, ez pedig a buta szavak mellett buta tettekre is készteti, vagy legalábbis olyasmire, ami korábban meg se fordult volna a fejében, ennek köszönhető, hogy hamarosan újra igencsak közel kerülnek egymáshoz, ám ezúttal a korábbitól eltérő felállásban. Most rajta a sor, hogy kiélje a vágyait és kényeztesse a másikat, már amennyire ez jelen körülmények között lehetséges. Bár elsősorban Tizionak akar örömet okozni, önkéntelenül is a másik tudtára adja, neki mi esne igazán jól, és ennek megfelelően belőle is egy apró sóhaj szakad fel, ahogy nem csak a férfi egyik, de mindkét kezének szorítását érzi*
- Gonosz? Én? Ez közelében sincs annak, amit te műveltél velem az előbb... *ingatja lassan a fejét, óvatosan simítva végig orrával és ajkaival Tizio nyakán két csók között. Bár részéről csak játék az egész, puszta incselkedés, ahogy a férfi közelebb húzza magához, meglepődve tapasztalja, milyen komoly reakciót sikerült kiváltania belőle. ~Na jó, talán most már a közelében van~ ismeri el magában elvörösödve, hisz bár esetében kevésbé van ilyen látványos jele a dolognak, az nem jelenti, hogy őt kevésbé öntette volna el a vágy, mikor Tizio csókolgatta nem sokkal ezelőtt. Számára természetes, hogy ő maga így érez, de az, hogy a férfi sem képes ellenállni neki, még mindig szinte felfoghatatlannak tűnik a szemében*
- Bízom benned! *suttogja halkan, továbbra is Tiziohoz simulva, miközben a mellkasán lévő keze lejjebb siklik kissé a férfi hasára, hogy ott megtámaszkodva tolja el magát a másiktól, és kászálódjon ki az ágyból. Nehezére esik a mozdulat és még inkább nehezére esik, amire ezután készül, nevezetesen a levélírás, így nem is mondhatni, hogy jól halad vele*
- Úgy, hogy nagyon okos és tehetséges. *válaszol kapásból az első kérdésre, bár ha őszinte akar lenni, ennek a történetnek a pontos részleteit ő sem ismeri* Nem hinném, hogy ez lenne a helyzet... vagy ha mégis, akkor nagyon jól alakítja a szerepét. *mosolyodik el halványan, hiszen neki eddig meg se fordult ilyesmi a fejében, de ha tényleg igaz lenne a feltételezés, azt igencsak mulatságosnak tartaná. Kicsit könnyebb szívvel fordul vissza a még el sem kezdett üzenet felé, az üres papírlap azonban akaratlanul is idegessé teszi. Hiába tudja, hogy nincs semmi értelme az egésznek, mégis úgy érzi, el kell mondania valamit Tizionak, mielőtt elhagynák ezt a helyet. Főleg, mert agya egy része, amelyik folyton rémeket lát, attól fél, már nem is fog sor kerülni a költözésre, ha elmondja, amit el kell mondania. Visszamászik az ágyra, kicsit távolabb a férfitól, hiszen úgy érzi, nem méltó az ölelésére, így inkább hátát a falnak veti, lábait felhúzza, és két kezével átkarolja térdeit, miközben meredten néz maga elé*
- Igazad volt az előbb. Tényleg gonosz vagyok. *kezd bele kissé vontatottan, tőle szokatlanul színtelen hangon* Bántani foglak, mégis el kell mondanom valamit. *beszéd közben az íróasztalt bámulja, nem mer Tiziora nézni, hisz fél attól, amit a szemében látna. Kis szünetet is kénytelen tartani, bár nem a hatás kedvéért teszi ezt, csak hogy összeszedje a gondolatait, ám nem mondhatni, hogy ez nagyon jól sikerülne neki*
- A főmágus, Taitos... miután először találkoztunk... me... megcsókolt. Nem tudtam, mit tegyek, olyan hirtelen történt az egész. De nem jelentett semmit, ezért is mondom el, mert nem akarom, hogy azt hidd, azért hallgattam róla, mert jelent valamit. Vagyis mégis jelentett valamit, rájöttem, hogy nem azt akarom, hogy ő csókoljon meg. Azt akarom, hogy te legyél az. Most is azt akarom. *amilyen nehezen találta a szavakat az elején, olyan hadarásba kezdett a végére, mindvégig kerülve Tizio tekintetét, bár az utolsó mondatnál nem bírja megállni, hogy ne vessen rá egy gyors pillantást, vajon ő is hasonlóan gondolja-e még, vagy inkább elhúzódna tőle. Gyors megfontolás után azonban mégse bírja végignézni, ami most következik, így inkább lehajtja a fejét, térdének támasztva homlokát*
- Annyira sajnálom. *motyogja halkan, lehunyt szemmel viaskodva az egyre jobban elhatalmasodó bűntudatával, miközben a megbocsátásra vár. Bár agya egy logikus része azt mondja, nem tett semmi megbocsáthatatlant, egy másik része mégis tisztátalannak érzi magát és úgy véli, az egész kapcsolatuk hazugságra épült volna, ha ezt nem mondja el az elején. ~Csak nehogy romba dőljön, mielőtt igazán elkezdődhetne~ retteg magában, borzasztóan érezve magát, amiért lelkiismerete tisztaságáért, ok nélkül fájdalmaknak teszi ki a férfit. Mégis valahol úgy érzi, ez a helyes döntés, és mindenkit becsapott volna, ha erről hallgat*
- Bár meg nem történtté tehetném... *suttogja, észre sem véve, hogy nem sok gondolatban hangzanak el ezek a szavak, hanem tényleg ki is mondja őket.*
- Nem, ezt... ezt nem gondolhatod komolyan! *tiltakozik hevesen a karvastagságú aranyláncok ellen, miközben arca olyan fehérré válik, amit több réteg vakolattal is nehéz lenne elérni. Bár nem tudja eldönteni, a férfi csak viccel-e, vagy sem, őszintén reméli, az egész csak valami rossz tréfa, és nem kell tényleg ennyire kicicomáznia magát. Nem mintha amúgy értene hozzá egy kicsit is, így biztos benne, még ha meg is próbálkozna vele, inkább lenne elborzasztó, mint lenyűgöző a látvány. Határozottan megkönnyebbül, mikor másfelé terelődik a téma, bár az az érzése, ezúttal se épp ugyanazt gondolják, jelen esetben azonban sokkal kevésbé bántja az eltérést, hiszen csak tanulhat belőle*
- És neked vajon nem válik előnyödre, ha kiéled a vágyaidat? Vagy ha jól szórakozol? *kérdez vissza elvörösödve, hiszen egyre kevésbé érti, miről is van szó, és egy kicsit tart tőle, nem beszél-e óriási butaságokat, mint az mostanában oly sokszor megesik vele. Szerencsére azonban van olyasmi is, amiben egyetértenek*
- Akkor jó. *mosolyodik el zavartan, miközben szeretetteljes pillantást vet a férfira. Teljesen odáig van érte, ez pedig a buta szavak mellett buta tettekre is készteti, vagy legalábbis olyasmire, ami korábban meg se fordult volna a fejében, ennek köszönhető, hogy hamarosan újra igencsak közel kerülnek egymáshoz, ám ezúttal a korábbitól eltérő felállásban. Most rajta a sor, hogy kiélje a vágyait és kényeztesse a másikat, már amennyire ez jelen körülmények között lehetséges. Bár elsősorban Tizionak akar örömet okozni, önkéntelenül is a másik tudtára adja, neki mi esne igazán jól, és ennek megfelelően belőle is egy apró sóhaj szakad fel, ahogy nem csak a férfi egyik, de mindkét kezének szorítását érzi*
- Gonosz? Én? Ez közelében sincs annak, amit te műveltél velem az előbb... *ingatja lassan a fejét, óvatosan simítva végig orrával és ajkaival Tizio nyakán két csók között. Bár részéről csak játék az egész, puszta incselkedés, ahogy a férfi közelebb húzza magához, meglepődve tapasztalja, milyen komoly reakciót sikerült kiváltania belőle. ~Na jó, talán most már a közelében van~ ismeri el magában elvörösödve, hisz bár esetében kevésbé van ilyen látványos jele a dolognak, az nem jelenti, hogy őt kevésbé öntette volna el a vágy, mikor Tizio csókolgatta nem sokkal ezelőtt. Számára természetes, hogy ő maga így érez, de az, hogy a férfi sem képes ellenállni neki, még mindig szinte felfoghatatlannak tűnik a szemében*
- Bízom benned! *suttogja halkan, továbbra is Tiziohoz simulva, miközben a mellkasán lévő keze lejjebb siklik kissé a férfi hasára, hogy ott megtámaszkodva tolja el magát a másiktól, és kászálódjon ki az ágyból. Nehezére esik a mozdulat és még inkább nehezére esik, amire ezután készül, nevezetesen a levélírás, így nem is mondhatni, hogy jól halad vele*
- Úgy, hogy nagyon okos és tehetséges. *válaszol kapásból az első kérdésre, bár ha őszinte akar lenni, ennek a történetnek a pontos részleteit ő sem ismeri* Nem hinném, hogy ez lenne a helyzet... vagy ha mégis, akkor nagyon jól alakítja a szerepét. *mosolyodik el halványan, hiszen neki eddig meg se fordult ilyesmi a fejében, de ha tényleg igaz lenne a feltételezés, azt igencsak mulatságosnak tartaná. Kicsit könnyebb szívvel fordul vissza a még el sem kezdett üzenet felé, az üres papírlap azonban akaratlanul is idegessé teszi. Hiába tudja, hogy nincs semmi értelme az egésznek, mégis úgy érzi, el kell mondania valamit Tizionak, mielőtt elhagynák ezt a helyet. Főleg, mert agya egy része, amelyik folyton rémeket lát, attól fél, már nem is fog sor kerülni a költözésre, ha elmondja, amit el kell mondania. Visszamászik az ágyra, kicsit távolabb a férfitól, hiszen úgy érzi, nem méltó az ölelésére, így inkább hátát a falnak veti, lábait felhúzza, és két kezével átkarolja térdeit, miközben meredten néz maga elé*
- Igazad volt az előbb. Tényleg gonosz vagyok. *kezd bele kissé vontatottan, tőle szokatlanul színtelen hangon* Bántani foglak, mégis el kell mondanom valamit. *beszéd közben az íróasztalt bámulja, nem mer Tiziora nézni, hisz fél attól, amit a szemében látna. Kis szünetet is kénytelen tartani, bár nem a hatás kedvéért teszi ezt, csak hogy összeszedje a gondolatait, ám nem mondhatni, hogy ez nagyon jól sikerülne neki*
- A főmágus, Taitos... miután először találkoztunk... me... megcsókolt. Nem tudtam, mit tegyek, olyan hirtelen történt az egész. De nem jelentett semmit, ezért is mondom el, mert nem akarom, hogy azt hidd, azért hallgattam róla, mert jelent valamit. Vagyis mégis jelentett valamit, rájöttem, hogy nem azt akarom, hogy ő csókoljon meg. Azt akarom, hogy te legyél az. Most is azt akarom. *amilyen nehezen találta a szavakat az elején, olyan hadarásba kezdett a végére, mindvégig kerülve Tizio tekintetét, bár az utolsó mondatnál nem bírja megállni, hogy ne vessen rá egy gyors pillantást, vajon ő is hasonlóan gondolja-e még, vagy inkább elhúzódna tőle. Gyors megfontolás után azonban mégse bírja végignézni, ami most következik, így inkább lehajtja a fejét, térdének támasztva homlokát*
- Annyira sajnálom. *motyogja halkan, lehunyt szemmel viaskodva az egyre jobban elhatalmasodó bűntudatával, miközben a megbocsátásra vár. Bár agya egy logikus része azt mondja, nem tett semmi megbocsáthatatlant, egy másik része mégis tisztátalannak érzi magát és úgy véli, az egész kapcsolatuk hazugságra épült volna, ha ezt nem mondja el az elején. ~Csak nehogy romba dőljön, mielőtt igazán elkezdődhetne~ retteg magában, borzasztóan érezve magát, amiért lelkiismerete tisztaságáért, ok nélkül fájdalmaknak teszi ki a férfit. Mégis valahol úgy érzi, ez a helyes döntés, és mindenkit becsapott volna, ha erről hallgat*
- Bár meg nem történtté tehetném... *suttogja, észre sem véve, hogy nem sok gondolatban hangzanak el ezek a szavak, hanem tényleg ki is mondja őket.*
3354. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-06 14:12:01
Üzenet elküldve: 2019-06-06 14:12:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Tizio jórészt forgatja a kezét, bár csak gondolatban, mert a lányt nagyjából minden szava pánikba ejti, főleg olyan dolgok, amik az ő számára teljesen mindennaposak, legyen az a selyem, vagy egy karperec. ~Legalább tudom, hogy jól választottam és nem csupán egy aranyásó vagy.~*
- Persze, hogy selyem, mégis miben jönnél velem táncolni? *Borítékolja a tiltakozást, de kicsit mulattatja is a dolog, mert Nava annyira görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy ne kapjon semmit.* - Béna tollat is tűznél a hajadba és karvastagságú aranylánc lenne a nyakadban és annyi vakolatot kennél az arcodra, hogy minden pillanatban attól rettegnél, hogy lemállik, ezért merev lenne egész este az arcod. *Mint Tizioé, mikor mindezt elmondja, ugyan viccel, de nála ez ritkán derül ki a hangsúlyból, vagy a mimikából, most sem, és ezúttal sokkal több szándékkal csinálja ezt, mint máskor.* - Nem kedvesem, nem feltétlenül előnyre kell gondolni. Lehet az indok a kéjvágy. ~Vajon először miért vittelek ágyba? Jórészt kéjvágyból.~ Vagy pusztán a szórakozás, mert jól akarom érezni magamat. És tudom, hogy ez sokkal több annál. Hidd el, hogy tudom. ~Én ne tudnám?~
*Igyekszik kiélvezni a helyzetet, hogy a lány felül kerekedik, bár sokkal jobban élvezné, ha mindezt meztelenül tennék, de oka nem lehet a panaszra, mert Nava saját maga húzza Tizio kezét egy nagyon kellemes domborulatra, ez pedig igazán próbára teszi Tizio önuralmát, de sikeres csatát vív önmagával és a vágyaival szemben és csak nyögéssel reagál arra, hogy a lány kóstolgatja, nem pedig azzal, hogy leteperi.*
- Ez mind vagy. Továbbá igazán gonosz is vagy, hogy így kínzol. *Két kézzel markolja a lány fenekét, és kicsit igazítja, hogy Nava érezhesse, hogy miért, mivel is kínozza a férfit, a kínt fokozzák a csókok, az érintések, komolyan zabolázni kell a felbuzgó tettvágyat, hogy ne szegje meg korábban adott szavát és gyűrje maga alá Navát.* - Próbára teszel, hogy az tudok-e maradni. *Hangja rekedtes, pupillája szűk, arcán láthatóan megfeszül egy izom, de ez egy rövid pillanatig tart csupán. ~Szerencséd, hogy abbahagytad, hajszálon múlt, hogy tényleg átmenjek gazemberbe.~ Nézi Navát, ahogy átül az asztalhoz, Tizio eközben próbálja a vérét visszaáramoltatni az agyába.*
- Fiatal fiú? Hogy lehet fiatal fiúkból főmágus? Nem lehet, hogy csak valami öregember, aki egy fiatal fiú külsejét varázsolta magára? *Elmélkedik, még mindig a lányt mustrálva, akit kicsit kapkodónak vél, illetve úgy látja, hogy valami rejtélyes okból, mintha zavarban is lenne.*
- Persze, hogy selyem, mégis miben jönnél velem táncolni? *Borítékolja a tiltakozást, de kicsit mulattatja is a dolog, mert Nava annyira görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy ne kapjon semmit.* - Béna tollat is tűznél a hajadba és karvastagságú aranylánc lenne a nyakadban és annyi vakolatot kennél az arcodra, hogy minden pillanatban attól rettegnél, hogy lemállik, ezért merev lenne egész este az arcod. *Mint Tizioé, mikor mindezt elmondja, ugyan viccel, de nála ez ritkán derül ki a hangsúlyból, vagy a mimikából, most sem, és ezúttal sokkal több szándékkal csinálja ezt, mint máskor.* - Nem kedvesem, nem feltétlenül előnyre kell gondolni. Lehet az indok a kéjvágy. ~Vajon először miért vittelek ágyba? Jórészt kéjvágyból.~ Vagy pusztán a szórakozás, mert jól akarom érezni magamat. És tudom, hogy ez sokkal több annál. Hidd el, hogy tudom. ~Én ne tudnám?~
*Igyekszik kiélvezni a helyzetet, hogy a lány felül kerekedik, bár sokkal jobban élvezné, ha mindezt meztelenül tennék, de oka nem lehet a panaszra, mert Nava saját maga húzza Tizio kezét egy nagyon kellemes domborulatra, ez pedig igazán próbára teszi Tizio önuralmát, de sikeres csatát vív önmagával és a vágyaival szemben és csak nyögéssel reagál arra, hogy a lány kóstolgatja, nem pedig azzal, hogy leteperi.*
- Ez mind vagy. Továbbá igazán gonosz is vagy, hogy így kínzol. *Két kézzel markolja a lány fenekét, és kicsit igazítja, hogy Nava érezhesse, hogy miért, mivel is kínozza a férfit, a kínt fokozzák a csókok, az érintések, komolyan zabolázni kell a felbuzgó tettvágyat, hogy ne szegje meg korábban adott szavát és gyűrje maga alá Navát.* - Próbára teszel, hogy az tudok-e maradni. *Hangja rekedtes, pupillája szűk, arcán láthatóan megfeszül egy izom, de ez egy rövid pillanatig tart csupán. ~Szerencséd, hogy abbahagytad, hajszálon múlt, hogy tényleg átmenjek gazemberbe.~ Nézi Navát, ahogy átül az asztalhoz, Tizio eközben próbálja a vérét visszaáramoltatni az agyába.*
- Fiatal fiú? Hogy lehet fiatal fiúkból főmágus? Nem lehet, hogy csak valami öregember, aki egy fiatal fiú külsejét varázsolta magára? *Elmélkedik, még mindig a lányt mustrálva, akit kicsit kapkodónak vél, illetve úgy látja, hogy valami rejtélyes okból, mintha zavarban is lenne.*
3353. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-04 20:37:57
Üzenet elküldve: 2019-06-04 20:37:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Akkor már csak a zene hiányzik! *jegyzi meg továbbra is vigyorogva és elvörösödve, hiszen ha a férfi nem mondja ki, akkor is biztos lett volna benne, hogy remek partner. ~Nem csak a táncban~ teszi hozzá magában, remélve, hogy mihamarabb lesz alkalmuk kipróbálni, vajon tényleg csak egyszer képes-e Tizio lábára lépni, vagy ügyetlenebb annál, mint azt a másik kinézi belőle. Táncbeli hiányosságainak gondolatai azonban hamar kimennek a fejéből, ahogy a férfi a nyakát kezdi cirógatni, ám úgy tűnik, továbbra is résen kell lennie, különben Tizio egyik képtelenebb megjegyzést teszi a másik után*
- Se... selyem? *ismétli hebegve, ahogy elkerekedett szemmel néz a férfira. ~Eddig ruhákról szó sem volt!~ tiltakozik magában ösztönösen az elképzelés ellen, hogy Tizio mindenféle drága anyagba burkolja őt, bármilyen jó szeme is van hozzá* Nem, az már nem én lennék. *rázza meg szomorkás mosollyal a fejét, ahogy van ideje kissé végiggondolni a dolgokat. Úgy véli, ez is csak valami régi berögződés lehet a férfinak, a gazdagnegyedbeli élet hatása, hogy hozzá van szokva az ékszerekkel felcicomázott, vagyonokat érő ruhákba öltözött, előkelő hölgyek látványához. ~Aggathatsz rám akármit, nem fogod tudni elfedni az igazságot, hogy egy alacsony sorból származó, nincstelen senki a kedvesed. Akkor meg minek a színjáték, a megtévesztés?~ sóhajt fel magában szomorúan, hiszen az az érzése, ha úgy öltözködne, mint az előkelő úri kisasszonyok, az csak saját maga és a kapcsolatuk megcsúfolása lenne*
- Van épp elég ruhám, köszönöm. *pillant végül mosolyogva a férfira, remélve, hogy ennyivel lezárhatják ezt a témát, és sikerül eltántorítania Tiziot attól, hogy mindenfélét összevásároljon neki. Örül neki, mikor végre más felé terelődik a téma, bár kicsit aggasztja, hogy a férfi nem egészen úgy értette a szavait, mint azokat szánta*
- Én meg azt hiszem, te tévedsz óriásit, és egyáltalán nem vagy gazember. *neveti el magát kissé a megjegyzés hallatán* Különben is, mi értelme kihasználni valakit, ha nem az előnyökért? *bár továbbra is komolytalan a hangnem, a kérdése annál inkább komoly, vagy legalábbis a mögötte megbúvó értetlenkedés az, hiszen ezúttal nem biztos, hogy követni tudja a férfit, ahogy Tizionak se egészen sikerül őt*
- Ez sokkal több annál! *vágja rá zavartan, ismét csak fülig vörösödve, ahogy a kapcsolatuk kerül szóba. Úgy érzi, nincs helyes válasz a kérdésre, hiszen ha azt mondja, igen, akkor csupán egy üzlet szintjére süllyeszti azt, ami köztük van, de ha meg azt feleli, nem, akkor félő, a férfi csak még jobban félreértené, pedig tényleg mi sem áll távolabb tőle, mint hogy pusztán annyival elintézze a szerelmüket, hogy jó üzlet*
- Köszönöm. *pillant hálásan Tizio szemébe, miközben a férfi az inge begombolásán ügyködik. Igazán nagyra értékeli, hogy ennyire figyelmes vele és tisztában tartja a kérését, és ha ez egyáltalán lehetséges, csak még jobban szereti őt ebben a pillanatban, részint ennek is köszönhető, ami ezután következik. Maga se tudja, mi ütött belé, de a tény, hogy a férfi figyel rá, vagy hogy ismerős terepen mozog, elvégre most ő van otthon, esetleg hogy mindketten fel vannak öltözve, netalán hogy ezúttal úgy vannak kettesben, hogy nem fenyegeti őket az elválás réme, hiszen épp az összeköltözésre készülnek, mind olyan dolgokra sarkallja, amelyekhez más körülmények közt biztos nem lenne bátorsága. Jelen pillanatban azonban hihetetlenül boldognak és felszabadultnak érzi magát, ezt pedig nem is tudja és nem is akarja titkolni. Akaratlanul is beleremeg kissé, ahogy Tizio ujjai a combját simítják, majd mosolyogva rázza meg kissé a fejét, hogy jelezze, egyáltalán nem tud ellenállni neki. Ennek ellenére azonban vár még egy pillanatig a csók előtt, és csak gyönyörködik a férfiban, annyira lenyűgözi a látvány. Végül ahogy összeforrnak ajkaik, igyekszik kiélvezni a helyzetet és nem kapkodja el a befejezést. Nem mondhatni, hogy különösebben heves lenne a mozdulat, ám annál szenvedélyesebb. Észre sem veszi közben, hogy bár egyik karján kénytelen megtámaszkodni, a másik önálló életre kelve, magától kutat a férfi keze után, hiszen tud egy sokkal jobb helyet a számára. Ha Tizio is hagyja, akkor húzza magával az ujjait, hogy megtalálják útjukat a fenekére, ha nem, akkor csak gyengéden megszorítja a férfi kezét. Nem folytatódhat azonban örökké a csókjuk, így végül kénytelen elhúzódni Tiziotól, mosolyogva hallgatva az őt ért vádakat. Bár a halvány pír továbbra is ott virít arcán, láthatóan sokkal kevésbé érzi magát zavarban, mint korábban. Továbbra se mondhatni, hogy szenvedélyes csábító lenne, ám hangjában olyan játékos évődés cseng, melyből egyértelmű, mennyire odavan a másikért*
- Hogy milyen? Elképesztő? Elbűvölő? Ellenállhatatlan? *ereszt meg egy féloldalas mosolyt a férfi felé, majd mozdul, hogy ezúttal ő legyen az, aki a másik nyakát csókolgatja, miközben a lehetőségeket sorolja, minden kérdésnél egyre lejjebb és lejjebb haladva. Nem akarja azonban túlfeszíteni a húrt, így Tizio vállához érve megáll, óvatosan a férfi nyakához nyomva arcát, hogy mélyen beszívja az illatát, mely egyszerre hat rá pezsdítően és nyugtatóan. Míg arra vár, hogy észveszejtő tempóban dobogó szíve csillapodjon kissé, mutatóujja megtalálja magának a kis rést Tizio ingén két gomb között és óvatosan igyekszik feltérképezni a férfi mellkasát, már amennyire a hely szűke miatt erre lehetősége van*
- Úriember. *suttogja még egyszer Tizio vállába, kifejezve álláspontját a gazember-úriember kérdéskört illetően, mielőtt egy utolsó csókot nyomna a férfi kulcscsontjára és elhúzódna tőle. Hangulata azonban érezhetően romlik, ahogy távozása és a levél kerül szóba. Fogalma sincs, mit írjon bele, így igyekszik elhalasztani a pillanatot, hogy nekikezdjen, amennyire csak lehetséges*
- Mivel úgy tűnik, nincs itt, azt hiszem, egyelőre marad egy levél és majd később személyesen elmondok mindent. Én sem vagyok teljesen biztos benne, mik az ilyen esetre vonatkozó szokások és előírások... *jegyzi meg bizonytalanul Tizio kijelentésére. Még nem találkozott senkivel, aki úgy tanult volna itt, hogy nem lakott volna Synmirán, így nem is biztos benne, hogy hagyják majd neki, tovább folytassa tanulmányait ezen a helyen. Ezen aggodalmát azonban nem akarja megosztani a férfival, sőt, még magában se szívesen gondol rá*
- Egyáltalán nem ilyen. *rázza meg a fejét szomorkás mosollyal, miközben már az asztalnál ülve kutat papír és valami íróeszköz után* A főmágus egy rendkívül kedves és hihetetlenül okos, fiatal fiú, aki nem szokott kiabálni. *javítja ki Tiziot, csak félig figyelve oda arra, amit mond, hisz figyelmét továbbra is a keresgélés köti le. ~Aki bizonyára meg fog utálni, ha megtudja, mit tettem... ~ szorul össze a szíve a pillanatra, miközben végre sikerül egy üres papírdarabot találnia, így hozzá is kezd, hogy megfogalmazzon valami búcsúüzenetfélét.*
- Se... selyem? *ismétli hebegve, ahogy elkerekedett szemmel néz a férfira. ~Eddig ruhákról szó sem volt!~ tiltakozik magában ösztönösen az elképzelés ellen, hogy Tizio mindenféle drága anyagba burkolja őt, bármilyen jó szeme is van hozzá* Nem, az már nem én lennék. *rázza meg szomorkás mosollyal a fejét, ahogy van ideje kissé végiggondolni a dolgokat. Úgy véli, ez is csak valami régi berögződés lehet a férfinak, a gazdagnegyedbeli élet hatása, hogy hozzá van szokva az ékszerekkel felcicomázott, vagyonokat érő ruhákba öltözött, előkelő hölgyek látványához. ~Aggathatsz rám akármit, nem fogod tudni elfedni az igazságot, hogy egy alacsony sorból származó, nincstelen senki a kedvesed. Akkor meg minek a színjáték, a megtévesztés?~ sóhajt fel magában szomorúan, hiszen az az érzése, ha úgy öltözködne, mint az előkelő úri kisasszonyok, az csak saját maga és a kapcsolatuk megcsúfolása lenne*
- Van épp elég ruhám, köszönöm. *pillant végül mosolyogva a férfira, remélve, hogy ennyivel lezárhatják ezt a témát, és sikerül eltántorítania Tiziot attól, hogy mindenfélét összevásároljon neki. Örül neki, mikor végre más felé terelődik a téma, bár kicsit aggasztja, hogy a férfi nem egészen úgy értette a szavait, mint azokat szánta*
- Én meg azt hiszem, te tévedsz óriásit, és egyáltalán nem vagy gazember. *neveti el magát kissé a megjegyzés hallatán* Különben is, mi értelme kihasználni valakit, ha nem az előnyökért? *bár továbbra is komolytalan a hangnem, a kérdése annál inkább komoly, vagy legalábbis a mögötte megbúvó értetlenkedés az, hiszen ezúttal nem biztos, hogy követni tudja a férfit, ahogy Tizionak se egészen sikerül őt*
- Ez sokkal több annál! *vágja rá zavartan, ismét csak fülig vörösödve, ahogy a kapcsolatuk kerül szóba. Úgy érzi, nincs helyes válasz a kérdésre, hiszen ha azt mondja, igen, akkor csupán egy üzlet szintjére süllyeszti azt, ami köztük van, de ha meg azt feleli, nem, akkor félő, a férfi csak még jobban félreértené, pedig tényleg mi sem áll távolabb tőle, mint hogy pusztán annyival elintézze a szerelmüket, hogy jó üzlet*
- Köszönöm. *pillant hálásan Tizio szemébe, miközben a férfi az inge begombolásán ügyködik. Igazán nagyra értékeli, hogy ennyire figyelmes vele és tisztában tartja a kérését, és ha ez egyáltalán lehetséges, csak még jobban szereti őt ebben a pillanatban, részint ennek is köszönhető, ami ezután következik. Maga se tudja, mi ütött belé, de a tény, hogy a férfi figyel rá, vagy hogy ismerős terepen mozog, elvégre most ő van otthon, esetleg hogy mindketten fel vannak öltözve, netalán hogy ezúttal úgy vannak kettesben, hogy nem fenyegeti őket az elválás réme, hiszen épp az összeköltözésre készülnek, mind olyan dolgokra sarkallja, amelyekhez más körülmények közt biztos nem lenne bátorsága. Jelen pillanatban azonban hihetetlenül boldognak és felszabadultnak érzi magát, ezt pedig nem is tudja és nem is akarja titkolni. Akaratlanul is beleremeg kissé, ahogy Tizio ujjai a combját simítják, majd mosolyogva rázza meg kissé a fejét, hogy jelezze, egyáltalán nem tud ellenállni neki. Ennek ellenére azonban vár még egy pillanatig a csók előtt, és csak gyönyörködik a férfiban, annyira lenyűgözi a látvány. Végül ahogy összeforrnak ajkaik, igyekszik kiélvezni a helyzetet és nem kapkodja el a befejezést. Nem mondhatni, hogy különösebben heves lenne a mozdulat, ám annál szenvedélyesebb. Észre sem veszi közben, hogy bár egyik karján kénytelen megtámaszkodni, a másik önálló életre kelve, magától kutat a férfi keze után, hiszen tud egy sokkal jobb helyet a számára. Ha Tizio is hagyja, akkor húzza magával az ujjait, hogy megtalálják útjukat a fenekére, ha nem, akkor csak gyengéden megszorítja a férfi kezét. Nem folytatódhat azonban örökké a csókjuk, így végül kénytelen elhúzódni Tiziotól, mosolyogva hallgatva az őt ért vádakat. Bár a halvány pír továbbra is ott virít arcán, láthatóan sokkal kevésbé érzi magát zavarban, mint korábban. Továbbra se mondhatni, hogy szenvedélyes csábító lenne, ám hangjában olyan játékos évődés cseng, melyből egyértelmű, mennyire odavan a másikért*
- Hogy milyen? Elképesztő? Elbűvölő? Ellenállhatatlan? *ereszt meg egy féloldalas mosolyt a férfi felé, majd mozdul, hogy ezúttal ő legyen az, aki a másik nyakát csókolgatja, miközben a lehetőségeket sorolja, minden kérdésnél egyre lejjebb és lejjebb haladva. Nem akarja azonban túlfeszíteni a húrt, így Tizio vállához érve megáll, óvatosan a férfi nyakához nyomva arcát, hogy mélyen beszívja az illatát, mely egyszerre hat rá pezsdítően és nyugtatóan. Míg arra vár, hogy észveszejtő tempóban dobogó szíve csillapodjon kissé, mutatóujja megtalálja magának a kis rést Tizio ingén két gomb között és óvatosan igyekszik feltérképezni a férfi mellkasát, már amennyire a hely szűke miatt erre lehetősége van*
- Úriember. *suttogja még egyszer Tizio vállába, kifejezve álláspontját a gazember-úriember kérdéskört illetően, mielőtt egy utolsó csókot nyomna a férfi kulcscsontjára és elhúzódna tőle. Hangulata azonban érezhetően romlik, ahogy távozása és a levél kerül szóba. Fogalma sincs, mit írjon bele, így igyekszik elhalasztani a pillanatot, hogy nekikezdjen, amennyire csak lehetséges*
- Mivel úgy tűnik, nincs itt, azt hiszem, egyelőre marad egy levél és majd később személyesen elmondok mindent. Én sem vagyok teljesen biztos benne, mik az ilyen esetre vonatkozó szokások és előírások... *jegyzi meg bizonytalanul Tizio kijelentésére. Még nem találkozott senkivel, aki úgy tanult volna itt, hogy nem lakott volna Synmirán, így nem is biztos benne, hogy hagyják majd neki, tovább folytassa tanulmányait ezen a helyen. Ezen aggodalmát azonban nem akarja megosztani a férfival, sőt, még magában se szívesen gondol rá*
- Egyáltalán nem ilyen. *rázza meg a fejét szomorkás mosollyal, miközben már az asztalnál ülve kutat papír és valami íróeszköz után* A főmágus egy rendkívül kedves és hihetetlenül okos, fiatal fiú, aki nem szokott kiabálni. *javítja ki Tiziot, csak félig figyelve oda arra, amit mond, hisz figyelmét továbbra is a keresgélés köti le. ~Aki bizonyára meg fog utálni, ha megtudja, mit tettem... ~ szorul össze a szíve a pillanatra, miközben végre sikerül egy üres papírdarabot találnia, így hozzá is kezd, hogy megfogalmazzon valami búcsúüzenetfélét.*
3352. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-04 10:33:49
Üzenet elküldve: 2019-06-04 10:33:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Egyszer lehet, hogy letaposnál, de aztán hamar rájössz, hogy a tánchoz két dolog kell, zene és jó partner. Jó partner vagyok. ~Jó nagyképű.~ *A lányt ez is, mint oly sok minden más is, zavarba hozza, Tizio meg a fejét rázza, nem rosszallóan, hiszen szája körül ott bujkál egy nagyon halovány mosoly, ami egyszerre szól Nava tánc miatti zavarának, a vigyorának és az ékszerek miatti tiltakozásának.*
- Honnan tudod, hogy nem illenének hozzád? Ujjnyi vastag lánccal, meg diónyi kövekkel valóban nem tudnálak elképzelni. *A lány nyakát cirógatja, mintha felrajzolná a bőrére a képzeletbeli nyakláncot.* - De a selyem is illene hozzád. Családi ártalom, de a ruhákhoz van szemem. Meg az anyagokhoz. ~Nőkhöz is.~ Elhiheted nekem, ha azt mondom, hogy valami illik hozzád. De kérdezd meg Briwalt, ő is egyet fog érteni velem. Vagy a húgom. Ha egyszer kidugja az orrát a várból. *Hamar megfelejtkezik a húgáról és bátyjáról is, mert végül is itt van előtte egy gyönyörű, félmeztelen lány, akinek a védőfalait és a szemérmét lassan legyőzik a csókjai.*
- Azt hiszem, hogy óriásit tévedsz velem kapcsolatban. Gazember vagyok és ki is használom. Nem feltétlenül előnyök miatt. Vagy azért, mert jó üzlet. Neked ez tán jó üzlet? ~A szeretőmnek lenni?~ Ha csak szórakozni akarnék veled, akkor nem beszélnél le ilyen könnyen. *Gombolja a lány ingét.* - Nincs miért sajnálkoznod. *Tizio nem ellenáll a szelíd erőszaknak, nincsen ellenére, hogy ezúttal a lány kerekedjen felé, két keze végigsimít Nava combjain, mutatóujjai a lány nadrágjának korcába kapaszkodnak.* - Remélem is, hogy nem tudsz. *Félszeg mosollyal néz a lány szemébe, emeli a fejét, mert akarja a csókot.* - Maximálisan az voltam, erre magad alá gyűrsz? Hát milyen dolog ez? ~Elhúzod a mézesmadzagot az orrom előtt.~ *Suttogja, tenyerei végigsimítják a lány oldalát, ahogy pedig Nava leszáll róla, úgy elengedi és felül, maga mögött megtámaszkodva nézi a lányt.*
- Ha szeretnél, akkor levelet írsz, ezt neked kell eldönteni, én nem tudom, hogy mik az itteni szabályok. *Ebben az ügyben nem tud és nem is akar tanácsot adni, hiszen ő most jár itt először, Nava meg tulajdonképpen helyi.* - Mondjuk ha egy vaskalapos vénember, aki ok nélkül kiabál mindenkivel, akkor megértem, hogy levelet akarsz írni. ~Milyen lenne egy főmágus, ha nem egy vaskalapos, ordibáló öregember?~
- Honnan tudod, hogy nem illenének hozzád? Ujjnyi vastag lánccal, meg diónyi kövekkel valóban nem tudnálak elképzelni. *A lány nyakát cirógatja, mintha felrajzolná a bőrére a képzeletbeli nyakláncot.* - De a selyem is illene hozzád. Családi ártalom, de a ruhákhoz van szemem. Meg az anyagokhoz. ~Nőkhöz is.~ Elhiheted nekem, ha azt mondom, hogy valami illik hozzád. De kérdezd meg Briwalt, ő is egyet fog érteni velem. Vagy a húgom. Ha egyszer kidugja az orrát a várból. *Hamar megfelejtkezik a húgáról és bátyjáról is, mert végül is itt van előtte egy gyönyörű, félmeztelen lány, akinek a védőfalait és a szemérmét lassan legyőzik a csókjai.*
- Azt hiszem, hogy óriásit tévedsz velem kapcsolatban. Gazember vagyok és ki is használom. Nem feltétlenül előnyök miatt. Vagy azért, mert jó üzlet. Neked ez tán jó üzlet? ~A szeretőmnek lenni?~ Ha csak szórakozni akarnék veled, akkor nem beszélnél le ilyen könnyen. *Gombolja a lány ingét.* - Nincs miért sajnálkoznod. *Tizio nem ellenáll a szelíd erőszaknak, nincsen ellenére, hogy ezúttal a lány kerekedjen felé, két keze végigsimít Nava combjain, mutatóujjai a lány nadrágjának korcába kapaszkodnak.* - Remélem is, hogy nem tudsz. *Félszeg mosollyal néz a lány szemébe, emeli a fejét, mert akarja a csókot.* - Maximálisan az voltam, erre magad alá gyűrsz? Hát milyen dolog ez? ~Elhúzod a mézesmadzagot az orrom előtt.~ *Suttogja, tenyerei végigsimítják a lány oldalát, ahogy pedig Nava leszáll róla, úgy elengedi és felül, maga mögött megtámaszkodva nézi a lányt.*
- Ha szeretnél, akkor levelet írsz, ezt neked kell eldönteni, én nem tudom, hogy mik az itteni szabályok. *Ebben az ügyben nem tud és nem is akar tanácsot adni, hiszen ő most jár itt először, Nava meg tulajdonképpen helyi.* - Mondjuk ha egy vaskalapos vénember, aki ok nélkül kiabál mindenkivel, akkor megértem, hogy levelet akarsz írni. ~Milyen lenne egy főmágus, ha nem egy vaskalapos, ordibáló öregember?~
3351. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-30 09:29:52
Üzenet elküldve: 2019-05-30 09:29:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Én is veled. *mosolyodik el zavartan, mikor a tánc kerül szóba, már attól elvörösödve kissé, ahogy elképzeli, milyen lenne, ha együtt táncolnának* Pedig az sajnos könnyen megeshet... *ismeri el kelletlenül, hiszen bár nem szeretne fájdalmat okozni a férfinak, még csak annyira se, hogy a lábára lép, tagadhatatlan, hogy kellő ritmusérzék híján erre igencsak nagy az esély. A következő szavakat hallva azonban, míg tovább fokozódik zavara és vörössége, mégis szinte felragyog az arca és alig bírja megállni, hogy ne kezdjen el vigyorogni. Jól esik hallania, hogy Tizio ilyen könnyedén beszél arról, hogy már nem agglegény és még jobban esik neki a tudat, hogy ennek ő az oka. ~Remélem, tényleg nem bánod ezt a változást!~ sóhajt fel magában, bár tényleg igyekszik fejlődni és javulni, így aggályait inkább megtartja magának ez ügyben. Nemcsak ezzel kapcsolatban kénytelen azonban hallgatni, de az ajándékozás témakörében is úgy véli, bölcsebb, ha inkább nem hangoztatja, ami megfordul a fejében. Természetesen tisztában van az ajándék és a kölcsön közötti különbséggel, még ha nem is sok alkalma volt ezt megtapasztalni, a félelmei azonban abból fakadnak, hogy még mindig nem képes elhinni, nem lesz-e a kapcsolatuk is igen rövid lejárati idejű, melynek a végén ténylegesen el kell majd számolnia mindennel, amit kapott, legyen az kézzel fogható vagy megfoghatatlan. Biztos azonban benne, nagyon megbántaná a férfit, ha ezt közölné vele, így inkább igyekszik másfelé terelni a témát*
- Tudom, de... *kezd bele valami tiltakozásfélébe, nem sok sikerrel* Amúgy se illenek hozzám az ékszerek. *próbálja valahogy kivágni magát a helyzetből, bár ő is érzi, elég gyenge a magyarázata. Jobb azonban nem jut az eszébe, hiszen lassacskán agya szinte minden szegletét az a gondolat tölti be, mennyire is élvezi a férfi érintését. Ahogy Tizio ujjai és ajkai szép lassan egyre lejjebb vándorolnak a testén, úgy érzi, ahogy kezd alábbhagyni ellenkezése, miért is ne lehetnének itt és most egymáséi, mégis igyekszik kitartani eredeti elhatározása mellett, és reméli, ebben a férfi is a segítségére lesz*
- Tudom, hogy nem vagy az és nem használnád ki. *pillant mosolyogva Tiziora, komolyan gondolva, amit mond* Különben is, neked mi előnyöd származik ebből? Nem elég, hogy az agyadra mennek, még a lábadra is rálépnek. Nem tűnik valami jó üzletnek... *próbálkozik meg egy kis tréfálkozással, hogy oldja a hangulatot, és egyben megállítsa a férfit, hiszen biztos benne, ha a köldökénél tovább haladna, onnan már nem lenne visszaút és végképp háttérbe szorulnának aggályai. Megkönnyebbülve látja azonban, hogy mégis sikerült elérnie, amit szeretett volna és újra összezárul felsője. Zavart mosollyal fogadja el a felé nyújtott kezet, csak hogy aztán ülő helyzetben, karjait Tizio vállán nyugtatva várja be, míg az összes gomb újra begombolódik*
- Sajnálom. *motyogja halkan, míg az aprólékos műveletet szemléli. Kissé nyugtalanítja a férfi megjegyzése, nem tudja eldönteni, csak viccelt-e, vagy csalódott benne, amiért végül mégsem lett semmi a dologból, ezért pedig igyekszik mindent megtenni, hogy meggyőzze, egyáltalán nem vele van problémája, hanem csupán a helyszínnel*
- Ki mondta, hogy képes vagyok ellenállni neked? *húzódik féloldalas mosolyra a szája, miközben hirtelen ötlettől vezérelve, kezeit szorosabbra kulcsolva Tizio nyaka körül, próbál meg hátradőlni ismét, reményei szerint magával húzva a férfit is. Ezúttal azonban nem áll meg itt a mozdulatban, hanem ha Tizio hagyja, akkor fordul tovább, és mozdítja a férfit is, hogy ezúttal ő kerekedjen a másik fölé, térdeivel a férfi két oldalán támasztva meg magát, ahogy szép lassan a dereka táján ránehézkedik*
- De bíztam benne, hogy valójában úriember vagy, aki nem élne vissza egy ártatlan leány gyengeségeivel... *suttogja közelebb hajolva, ajkaival épp hogy érintve a férfiét. ~Még ha épp te is vagy a legnagyobb gyengeségem!~ pirul el kissé, ahogy a kék szemekbe tekint* Ha hazaértünk, megmutatom, mennyire nem vagyok képes ellenállni neked! *teszi még hozzá elmosolyodva, mielőtt tényleg megcsókolná a férfit, tovább azonban nem merészkedik, hiszen biztos benne, hogy akkor tényleg nem lenne képes leállítani sem Tiziot, sem önmagát. Megpróbál inkább kikecmeregni az ágyból, már ha a férfi engedi, hiszen szeretne mihamarabb a pakolás végére érni, hogy aztán végre indulhassanak*
- Van bizony. *sóhajt fel, ahogy a főmágus kerül szóba, hiszen ő volt az egyik oka, amiért tartott ettől a kis kirándulástól és hogy itt és most egymásnak essenek* Talán jobb lesz, ha csak egy levelet írok. *jegyzi meg csendesen. Bár örül, hogy Tizio vele jött, ha őszinte akar lenni magával, mérhetetlenül megkönnyebbült, mikor kiderült, nincs itt senki rajtuk kívül, hiszen a rá váró, nem éppen kellemes beszélgetést talán jobb lenne négyszemközt megejteni. ~Csak tudnám, mit írjak addig is a levélbe?~ fogja el az aggodalom újra, ahogy magában már az üzenet szövegét kezdi fogalmazni.*
- Tudom, de... *kezd bele valami tiltakozásfélébe, nem sok sikerrel* Amúgy se illenek hozzám az ékszerek. *próbálja valahogy kivágni magát a helyzetből, bár ő is érzi, elég gyenge a magyarázata. Jobb azonban nem jut az eszébe, hiszen lassacskán agya szinte minden szegletét az a gondolat tölti be, mennyire is élvezi a férfi érintését. Ahogy Tizio ujjai és ajkai szép lassan egyre lejjebb vándorolnak a testén, úgy érzi, ahogy kezd alábbhagyni ellenkezése, miért is ne lehetnének itt és most egymáséi, mégis igyekszik kitartani eredeti elhatározása mellett, és reméli, ebben a férfi is a segítségére lesz*
- Tudom, hogy nem vagy az és nem használnád ki. *pillant mosolyogva Tiziora, komolyan gondolva, amit mond* Különben is, neked mi előnyöd származik ebből? Nem elég, hogy az agyadra mennek, még a lábadra is rálépnek. Nem tűnik valami jó üzletnek... *próbálkozik meg egy kis tréfálkozással, hogy oldja a hangulatot, és egyben megállítsa a férfit, hiszen biztos benne, ha a köldökénél tovább haladna, onnan már nem lenne visszaút és végképp háttérbe szorulnának aggályai. Megkönnyebbülve látja azonban, hogy mégis sikerült elérnie, amit szeretett volna és újra összezárul felsője. Zavart mosollyal fogadja el a felé nyújtott kezet, csak hogy aztán ülő helyzetben, karjait Tizio vállán nyugtatva várja be, míg az összes gomb újra begombolódik*
- Sajnálom. *motyogja halkan, míg az aprólékos műveletet szemléli. Kissé nyugtalanítja a férfi megjegyzése, nem tudja eldönteni, csak viccelt-e, vagy csalódott benne, amiért végül mégsem lett semmi a dologból, ezért pedig igyekszik mindent megtenni, hogy meggyőzze, egyáltalán nem vele van problémája, hanem csupán a helyszínnel*
- Ki mondta, hogy képes vagyok ellenállni neked? *húzódik féloldalas mosolyra a szája, miközben hirtelen ötlettől vezérelve, kezeit szorosabbra kulcsolva Tizio nyaka körül, próbál meg hátradőlni ismét, reményei szerint magával húzva a férfit is. Ezúttal azonban nem áll meg itt a mozdulatban, hanem ha Tizio hagyja, akkor fordul tovább, és mozdítja a férfit is, hogy ezúttal ő kerekedjen a másik fölé, térdeivel a férfi két oldalán támasztva meg magát, ahogy szép lassan a dereka táján ránehézkedik*
- De bíztam benne, hogy valójában úriember vagy, aki nem élne vissza egy ártatlan leány gyengeségeivel... *suttogja közelebb hajolva, ajkaival épp hogy érintve a férfiét. ~Még ha épp te is vagy a legnagyobb gyengeségem!~ pirul el kissé, ahogy a kék szemekbe tekint* Ha hazaértünk, megmutatom, mennyire nem vagyok képes ellenállni neked! *teszi még hozzá elmosolyodva, mielőtt tényleg megcsókolná a férfit, tovább azonban nem merészkedik, hiszen biztos benne, hogy akkor tényleg nem lenne képes leállítani sem Tiziot, sem önmagát. Megpróbál inkább kikecmeregni az ágyból, már ha a férfi engedi, hiszen szeretne mihamarabb a pakolás végére érni, hogy aztán végre indulhassanak*
- Van bizony. *sóhajt fel, ahogy a főmágus kerül szóba, hiszen ő volt az egyik oka, amiért tartott ettől a kis kirándulástól és hogy itt és most egymásnak essenek* Talán jobb lesz, ha csak egy levelet írok. *jegyzi meg csendesen. Bár örül, hogy Tizio vele jött, ha őszinte akar lenni magával, mérhetetlenül megkönnyebbült, mikor kiderült, nincs itt senki rajtuk kívül, hiszen a rá váró, nem éppen kellemes beszélgetést talán jobb lenne négyszemközt megejteni. ~Csak tudnám, mit írjak addig is a levélbe?~ fogja el az aggodalom újra, ahogy magában már az üzenet szövegét kezdi fogalmazni.*
3350. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-29 21:14:35
Üzenet elküldve: 2019-05-29 21:14:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Zöldike//
*Megkönnyebbül, hogy a fiatal szép elf lány kedélyesen fogadja, már-már baráti közvetlenséggel. Ez Karheiában is valamelyest feloldja a gátakat, testtartásán is látszik a megkönnyebbültsége.*
- Igen, az lennék.
*Felderül az arca, hiszen ő is örül a hasonló érdeklődésnek.*
- Leendő?
*Kérdez vissza, hiszen ez a kifejezés akaratlanul is felkelti kíváncsiságát, és anélkül kérdez rá, hogy belegondolna talán ez esetleg nem rá tartozik. Azzal kezdi ezután nyugtatni magát, hogy bizonyosan kellemetlen titkokat nem tenne ki ilyen könnyű prédának a lány.
Az írásos engedély úgy tűnik már szükségtelen, ennek ellenére összehajtja és a könyvkupac tetejére teszi, majd annak a felét elveszi Wymitől.*
- Nem lehet nehéz megtalálni. Itt fent biztos nem lesz. Egyébként hogy szólíthatlak? Wymni vagy ragaszkodsz a Wymnterhez?
*Magában megállapítja, hogy tagadhatatlanul nemesi származású lehet a lány, amiről nem csak külseje, de nehezen kiejthető neve is árulkodik. A lépcső felé indul meg, odaérve még hátrapillantva megszólal.*
- Csak óvatosan, el ne ess!
*Nem szereti a csigalépcsőket, tart is tőle, hogy egyszer cipekedés közben lezúg majd rajta. Ha Wymnter követi őt, akkor akadálytalanul leérhetnek az emeletről, ahol a hálószobák vannak és folytathatják a könyvtár keresésével. Azt már tudja, hogy melyik nem az, mert Krestvir irodáját kizárhatják.*
- Olyan gyönyörű, nem?
*Fordul a lány felé, arcán széles és lelkes mosollyal.*
- Mármint itt minden. Én egyszerű kis házban nőttem fel és éltem sokáig, sosem láttam még ennyire szép, tágas épületet.
*De meg tudná szokni, különösen a hatalmas ablakokat, amik beengedik a napfényt és boldogsággal tölti el Karheiát.*
*Megkönnyebbül, hogy a fiatal szép elf lány kedélyesen fogadja, már-már baráti közvetlenséggel. Ez Karheiában is valamelyest feloldja a gátakat, testtartásán is látszik a megkönnyebbültsége.*
- Igen, az lennék.
*Felderül az arca, hiszen ő is örül a hasonló érdeklődésnek.*
- Leendő?
*Kérdez vissza, hiszen ez a kifejezés akaratlanul is felkelti kíváncsiságát, és anélkül kérdez rá, hogy belegondolna talán ez esetleg nem rá tartozik. Azzal kezdi ezután nyugtatni magát, hogy bizonyosan kellemetlen titkokat nem tenne ki ilyen könnyű prédának a lány.
Az írásos engedély úgy tűnik már szükségtelen, ennek ellenére összehajtja és a könyvkupac tetejére teszi, majd annak a felét elveszi Wymitől.*
- Nem lehet nehéz megtalálni. Itt fent biztos nem lesz. Egyébként hogy szólíthatlak? Wymni vagy ragaszkodsz a Wymnterhez?
*Magában megállapítja, hogy tagadhatatlanul nemesi származású lehet a lány, amiről nem csak külseje, de nehezen kiejthető neve is árulkodik. A lépcső felé indul meg, odaérve még hátrapillantva megszólal.*
- Csak óvatosan, el ne ess!
*Nem szereti a csigalépcsőket, tart is tőle, hogy egyszer cipekedés közben lezúg majd rajta. Ha Wymnter követi őt, akkor akadálytalanul leérhetnek az emeletről, ahol a hálószobák vannak és folytathatják a könyvtár keresésével. Azt már tudja, hogy melyik nem az, mert Krestvir irodáját kizárhatják.*
- Olyan gyönyörű, nem?
*Fordul a lány felé, arcán széles és lelkes mosollyal.*
- Mármint itt minden. Én egyszerű kis házban nőttem fel és éltem sokáig, sosem láttam még ennyire szép, tágas épületet.
*De meg tudná szokni, különösen a hatalmas ablakokat, amik beengedik a napfényt és boldogsággal tölti el Karheiát.*
3349. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-29 20:14:54
Üzenet elküldve: 2019-05-29 20:14:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Sötétség Ára//
//Atehaner Nemarek//
*Hogy a mélységi éppen most kezdett beszélni félelmeiről, semmiképp sem lehet véletlen. Tökéletesen tisztában van annak veszélyeivel, mit jelentett, hogy egy nyilvános helyen lévő oltárhoz kötötte a lelkét. Ismerte az előnyeit és a veszélyeit is, ismerte, miféle vég jöhet el érte, ha védtelenül hagyja az oltárt, melyhez több lelket is kötött a sajátja után.
A megbánás vagy a beletörődés csak a béke illúzióját hozhatják el neki, de a vég közvetlen veszélyének elfogadása könnyíthet terhein. "Felkészülni annyi, mint megbékélni az elrendeléssel, akkor is, ha sötét ösvényekre vezet." - tartja a mondás, s Atehaner nem is tudja, mennyire sötétek lehetnek azok az ösvények, amelyek az elmúlásba vezetnek.
Ahol éppen áll, megrogynak a térdei, de nem esik el. Furcsa légszomj térdel a mellkasára, érthetetlen és ijesztő érzéssel lengi be lelkét az Árny. Szinte hallja, ahogy egyetlen, sötétségből kovácsolt lánca elszakad és lelke kiszakad a hús börtönéből, hogy egyetlen sikoly, beletörődő sóhaj vagy hang nélkül tűnjön el némán a semmiben.
Ő volt a leggyengébb, az erősebbnek van csak joga tovább élni. Atehaner Nemarek holtan zuhan a padlóra, porhüvelye mozdulatlan már, lelke a vérkerti oltárhoz kapcsolt lélekkötéssel együtt szakad ki testéből és oldódik fel a semmiben.*
//Atehaner Nemarek//
*Hogy a mélységi éppen most kezdett beszélni félelmeiről, semmiképp sem lehet véletlen. Tökéletesen tisztában van annak veszélyeivel, mit jelentett, hogy egy nyilvános helyen lévő oltárhoz kötötte a lelkét. Ismerte az előnyeit és a veszélyeit is, ismerte, miféle vég jöhet el érte, ha védtelenül hagyja az oltárt, melyhez több lelket is kötött a sajátja után.
A megbánás vagy a beletörődés csak a béke illúzióját hozhatják el neki, de a vég közvetlen veszélyének elfogadása könnyíthet terhein. "Felkészülni annyi, mint megbékélni az elrendeléssel, akkor is, ha sötét ösvényekre vezet." - tartja a mondás, s Atehaner nem is tudja, mennyire sötétek lehetnek azok az ösvények, amelyek az elmúlásba vezetnek.
Ahol éppen áll, megrogynak a térdei, de nem esik el. Furcsa légszomj térdel a mellkasára, érthetetlen és ijesztő érzéssel lengi be lelkét az Árny. Szinte hallja, ahogy egyetlen, sötétségből kovácsolt lánca elszakad és lelke kiszakad a hús börtönéből, hogy egyetlen sikoly, beletörődő sóhaj vagy hang nélkül tűnjön el némán a semmiben.
Ő volt a leggyengébb, az erősebbnek van csak joga tovább élni. Atehaner Nemarek holtan zuhan a padlóra, porhüvelye mozdulatlan már, lelke a vérkerti oltárhoz kapcsolt lélekkötéssel együtt szakad ki testéből és oldódik fel a semmiben.*
3348. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-29 12:35:05
Üzenet elküldve: 2019-05-29 12:35:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Veled szívesen táncolnék. Akkor is, ha a lábamra taposol. Csak azokkal nem táncolok szívesen, akik hiénaként vetik rám magukat, mint partiképes agglegényre. ~Annak minden másodpercét gyűlölném.~ Nem vagyok partiképes agglegény amúgy sem. ~Hisz van kedvesem.~ *Az ajándékozással egy olyan kört futnak le újra, amit már nem először tesznek meg, Tizio meg ingatja a fejét.* - Tudtad, hogy az ajándéknak az a lényege, hogy önzetlenül adjuk és nem várunk érte viszonzást? Ne keverd össze a rövid lejáratú kölcsönnel, azt valóban vissza kell fizetni, ráadásul kamatostól. Az adósom akkor lennél, ha kölcsönt folyósítanék, de nem folyósítok. ~Neked sem.~ *Nem akarja ezt tovább magyarázni, elmondta már többször, többféleképpen, a lány mégsem érti, vagyis Tizio szerint nem akarja érteni, mert talán attól tart, hogy megvádolják, hogy haszonleső. ~Mintha bármi hasznot kisajtolhatna belőlem bárki is.~ Hagyja, hogy Nava kicsit eméssze az ajándék és a kölcsön közötti különbséget, ezalatt ő a bőrét ízlelgeti, keze pedig lentebbi régiók felé barangol.*
- Gondolod, hogy nem vagyok az? És, hogy nem használnám ki? Hiszen elcsábítom sérült lábú, ártatlan leányokat. Mindezt azért teszem, hogy utána az agyamra menjenek. *Orra már a lány köldökében van, de végül megáll a mozdulat, mert a lány kijelenti, hogy itt és most nem volna helyénvaló, ha valóban szeretkeznének, feltérdel úgy, hogy egyik lába még mindig Nava combjai között van, sarkaira ülve kezdi gombolni a lány ingét.* - Azt hiszem, hogy nem jó ez így, hogy képes vagy ellenállni nekem. *Kezét nyújtja, hogy ülő helyzetbe húzhassa a lányt, úgy könnyebben megigazíthatja Nava ruháját, amit szépen és módszeresen bontott le róla, mielőtt leállította volna.* - Gondolom, hogy van valami főmágus, akinek szólnod kéne, nem?
- Gondolod, hogy nem vagyok az? És, hogy nem használnám ki? Hiszen elcsábítom sérült lábú, ártatlan leányokat. Mindezt azért teszem, hogy utána az agyamra menjenek. *Orra már a lány köldökében van, de végül megáll a mozdulat, mert a lány kijelenti, hogy itt és most nem volna helyénvaló, ha valóban szeretkeznének, feltérdel úgy, hogy egyik lába még mindig Nava combjai között van, sarkaira ülve kezdi gombolni a lány ingét.* - Azt hiszem, hogy nem jó ez így, hogy képes vagy ellenállni nekem. *Kezét nyújtja, hogy ülő helyzetbe húzhassa a lányt, úgy könnyebben megigazíthatja Nava ruháját, amit szépen és módszeresen bontott le róla, mielőtt leállította volna.* - Gondolom, hogy van valami főmágus, akinek szólnod kéne, nem?
3347. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-29 08:54:45
Üzenet elküldve: 2019-05-29 08:54:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Mosolyogva bólint a válaszra, ahogy Tizio végigsimít az arcán, örülve, hogy ezt is sikerült tisztázniuk. Furcsa kettősség járja át, egyszerre érzi magát hihetetlenül borzasztóan és hihetetlenül csodálatosan, ám nem tud véglegesen leragadni egyik érzelemnél sem, hol az egyik, hol a másik kerekedik felül rajta, ahogy halad tovább a társalgás és a cirógatás. Bár továbbra is zavarban érzi magát, ahogy a férfi ujjai hozzálátnak, hogy kigombolják az ingét, nem tesz semmit ez ellen. Eszébe se jut, hogy az is egy opció, hogy ellenkezzen, bár ha őszinte akar lenni magával, egyáltalán nem szeretné, hogy vége szakadjon annak, ami épp elkezdődőben van. Egyelőre azonban igyekszik a társalgásra koncentrálni, hiszen szeretne mindent megbeszélni, ameddig még képes rá, hogy tiszta fejjel gondolkodjon*
- Megpróbálom. *biccent aprót a kérésre, hogy higgyen, hiszen ő tényleg igyekszik mindent megtenni, hogy kordában tartsa örökös aggódását. Ennek első jele, hogy ezúttal nem kérdez vissza, vajon tényleg nem fáradság-e, bár enélkül is talál épp elég dolgot, amiben kételkedhet*
- Azt hittem, nem szeretsz táncolni. *pislog meglepetten a férfi ajánlatát hallva* Amúgy se hiszem, hogy jól járnál velem... Nem vagyok valami jó táncos. *fészkelődik zavartan kissé, hiszen bár nem mondhatni, hogy ne szeretne táncolni, eddig nem túl sok alkalma volt gyakorolni, valamint a szabályokkal és a lépésekkel sincs teljesen tisztában, legalábbis azokat a táncokat illetően, amikhez Tizionak eddig szerencséje lehetett. Ha pedig a férfi abban várt tanácsot tőle, hol is akad ilyen tevékenységre alkalmas hely a környéken, akkor ismét csak csalódnia kell benne, hiszen ilyennel sajnos nem szolgálhat. Synmirán kívül gyakorlatilag egyáltalán nem ismeri a környéket, ez a hely pedig nem mondhatni, hogy a hangos mulatságokról lenne híres. Bár eddig még egész jól viselte magát, ahogy az ajándékok szóba kerülnek, ismét annyira feszélyezve érzi magát, hogy teljesen elvörösödik. Nem szeretné megbántani a férfit, hisz megtisztelőnek érzi, hogy ilyen fontos neki, azonban az, hogy bármit is kapjon tőle, továbbra is kellemetlen téma a számára*
- Ez igazán kedves tőled, és jól esik, hogy így törődsz velem, de én nem tudnám viszonozni. *rázza meg alig észrevehetően a fejét* Ha valami ékszert adnál... én nem tudnék neked venni semmit cserébe. *ismeri be szomorúan. Persze nem azért nem tudna, mert nem találna semmit, ami megítélése szerint tetszene a férfinak, hanem azért, mert nincs rá pénze, de úgy véli, ezt nem szükséges tovább ecsetelnie* Ha ajándékokkal halmoznál el, úgy érezném, az adósod vagyok, hogy tartozom neked... *próbálja meg még jobban körülírni a problémáját, hiszen biztos benne, Tizio ostobaságnak fogja titulálni ezen aggodalmát. ~Nem a pénzed, vagy mindenféle csecsebecsék miatt vagyok veled~ szeretné ezt mindenképp egyértelműen leszögezni, bár hogy valami érthető formába öntse ezt a gondolatot, az már nem igazán megy neki, hiszen míg beszélt, szép lassan elfogytak a gombok az ingén, ő pedig akaratlanul is egy sóhajjal ad hangot annak, mennyire élvezi Tizio ujjainak és ajkainak érintését, bár igyekszik elfojtani azt, hisz továbbra se biztos benne, tényleg csak kettesben vannak*
- Teljesen. *ismeri be zavarodottságának mértékét, ahogy kihagy a szíve egy pillanatra, miközben a férfira tekint. Magában kénytelen elismerni, hogy tényleg igencsak jóvágású, bár szeretné hinni, a másik jelző csak túlzás* Remélem, azért mégsem vagy akkora gazember és soha nem élnél vissza a helyzettel! *húzza féloldalas mosolyra a száját. Jobban belegondolva már ő maga se tudja, komolyan gondolja-e, amit az előbb mondott vagy sem, hiszen egyre inkább nehezére esik a beszédre koncentrálnia, bár igyekszik megtenni minden tőle telhetőt*
- Tényleg? *kérdez vissza, ahogy elmélyül mosolya. Ezúttal egyértelmű, nem a bizonytalanság mondatja vele a szavakat, csak cukkolni szeretné a másikat. Sajnos azt igazán könnyen el tudja hinni, hogy Tizio agyára megy ezzel a viselkedéssel. Azt, hogy a férfi tényleg ezt akarná, az ő agya már kevésbé képes befogadni, ám úgy véli, ennek az okát lesz ideje máskor is kideríteni, főleg, hogy Tizio közben egy igazán vonzó ajánlattal áll elő. Egy pillanatra azonban mégis habozik, mielőtt válaszolna a kérdésre, a nagy gondolkodásban alsó ajkát is beharapja egy pillanatra. Természetesen nem a felvetett cselekvéssel van gondja, sőt, minden porcikája vágyik a férfi közelségére, mégis úgy érzi, nem lenne illendő, ha itt esnének egymásnak, pláne úgy, hogy épp elköltözni készül*
- Csábító a javaslat! *tekint mosolyogva a kék szemekbe. ~Akárcsak a felvetője!~ sóhajt fel magában* De itt nem lenne helyénvaló... Mi lenne, ha inkább visszamennénk? *hozza fel az egyetlen, számára épkézlábnak tűnő alternatívát a helyszínt illetően, hiszen ha itt csinálnák, biztos bűntudata lenne, ha pedig egy pajtát vagy szénaboglyát keresnének, azért érezné kényelmetlenül magát, mert végig azon aggódna, hogy valaki meglátja őket. Ennek ellenére kicsit se mozdul, hogy megigazítsa ruházatát, csak vágyakozón pillant a férfira, hogy ő mondja ki a végső szót, hiszen ő már túljutott azon a ponton, hogy bármi értelmes döntést hozzon.*
- Megpróbálom. *biccent aprót a kérésre, hogy higgyen, hiszen ő tényleg igyekszik mindent megtenni, hogy kordában tartsa örökös aggódását. Ennek első jele, hogy ezúttal nem kérdez vissza, vajon tényleg nem fáradság-e, bár enélkül is talál épp elég dolgot, amiben kételkedhet*
- Azt hittem, nem szeretsz táncolni. *pislog meglepetten a férfi ajánlatát hallva* Amúgy se hiszem, hogy jól járnál velem... Nem vagyok valami jó táncos. *fészkelődik zavartan kissé, hiszen bár nem mondhatni, hogy ne szeretne táncolni, eddig nem túl sok alkalma volt gyakorolni, valamint a szabályokkal és a lépésekkel sincs teljesen tisztában, legalábbis azokat a táncokat illetően, amikhez Tizionak eddig szerencséje lehetett. Ha pedig a férfi abban várt tanácsot tőle, hol is akad ilyen tevékenységre alkalmas hely a környéken, akkor ismét csak csalódnia kell benne, hiszen ilyennel sajnos nem szolgálhat. Synmirán kívül gyakorlatilag egyáltalán nem ismeri a környéket, ez a hely pedig nem mondhatni, hogy a hangos mulatságokról lenne híres. Bár eddig még egész jól viselte magát, ahogy az ajándékok szóba kerülnek, ismét annyira feszélyezve érzi magát, hogy teljesen elvörösödik. Nem szeretné megbántani a férfit, hisz megtisztelőnek érzi, hogy ilyen fontos neki, azonban az, hogy bármit is kapjon tőle, továbbra is kellemetlen téma a számára*
- Ez igazán kedves tőled, és jól esik, hogy így törődsz velem, de én nem tudnám viszonozni. *rázza meg alig észrevehetően a fejét* Ha valami ékszert adnál... én nem tudnék neked venni semmit cserébe. *ismeri be szomorúan. Persze nem azért nem tudna, mert nem találna semmit, ami megítélése szerint tetszene a férfinak, hanem azért, mert nincs rá pénze, de úgy véli, ezt nem szükséges tovább ecsetelnie* Ha ajándékokkal halmoznál el, úgy érezném, az adósod vagyok, hogy tartozom neked... *próbálja meg még jobban körülírni a problémáját, hiszen biztos benne, Tizio ostobaságnak fogja titulálni ezen aggodalmát. ~Nem a pénzed, vagy mindenféle csecsebecsék miatt vagyok veled~ szeretné ezt mindenképp egyértelműen leszögezni, bár hogy valami érthető formába öntse ezt a gondolatot, az már nem igazán megy neki, hiszen míg beszélt, szép lassan elfogytak a gombok az ingén, ő pedig akaratlanul is egy sóhajjal ad hangot annak, mennyire élvezi Tizio ujjainak és ajkainak érintését, bár igyekszik elfojtani azt, hisz továbbra se biztos benne, tényleg csak kettesben vannak*
- Teljesen. *ismeri be zavarodottságának mértékét, ahogy kihagy a szíve egy pillanatra, miközben a férfira tekint. Magában kénytelen elismerni, hogy tényleg igencsak jóvágású, bár szeretné hinni, a másik jelző csak túlzás* Remélem, azért mégsem vagy akkora gazember és soha nem élnél vissza a helyzettel! *húzza féloldalas mosolyra a száját. Jobban belegondolva már ő maga se tudja, komolyan gondolja-e, amit az előbb mondott vagy sem, hiszen egyre inkább nehezére esik a beszédre koncentrálnia, bár igyekszik megtenni minden tőle telhetőt*
- Tényleg? *kérdez vissza, ahogy elmélyül mosolya. Ezúttal egyértelmű, nem a bizonytalanság mondatja vele a szavakat, csak cukkolni szeretné a másikat. Sajnos azt igazán könnyen el tudja hinni, hogy Tizio agyára megy ezzel a viselkedéssel. Azt, hogy a férfi tényleg ezt akarná, az ő agya már kevésbé képes befogadni, ám úgy véli, ennek az okát lesz ideje máskor is kideríteni, főleg, hogy Tizio közben egy igazán vonzó ajánlattal áll elő. Egy pillanatra azonban mégis habozik, mielőtt válaszolna a kérdésre, a nagy gondolkodásban alsó ajkát is beharapja egy pillanatra. Természetesen nem a felvetett cselekvéssel van gondja, sőt, minden porcikája vágyik a férfi közelségére, mégis úgy érzi, nem lenne illendő, ha itt esnének egymásnak, pláne úgy, hogy épp elköltözni készül*
- Csábító a javaslat! *tekint mosolyogva a kék szemekbe. ~Akárcsak a felvetője!~ sóhajt fel magában* De itt nem lenne helyénvaló... Mi lenne, ha inkább visszamennénk? *hozza fel az egyetlen, számára épkézlábnak tűnő alternatívát a helyszínt illetően, hiszen ha itt csinálnák, biztos bűntudata lenne, ha pedig egy pajtát vagy szénaboglyát keresnének, azért érezné kényelmetlenül magát, mert végig azon aggódna, hogy valaki meglátja őket. Ennek ellenére kicsit se mozdul, hogy megigazítsa ruházatát, csak vágyakozón pillant a férfira, hogy ő mondja ki a végső szót, hiszen ő már túljutott azon a ponton, hogy bármi értelmes döntést hozzon.*
3346. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-28 20:34:45
Üzenet elküldve: 2019-05-28 20:34:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16! jelenetet tartalmaz!//
*Csóválja a fejét. ~Persze, hogy nem gondoltad ezt végig.~ De nem válaszol már erre a kérdéskörre.*
- Neked fogok szólni először, ha valamire vágyom, rendben? *Simítja meg a lány arcát, közben ujjai Nava ingének a gombjain matatnak.* - Hidd el, hogy nem fáradtság neked udvarolni. Táncolni is elvinnélek, mármint ha van itt a közelben olyan hely, ahol a helyiek táncolnak. ~Bár a barbárok biztos nem úgy táncolnak, mint a városiak.~ És igenis szeretnék neked ajándékokat adni. Másnak sosem akartam, te vagy az első. Miért nem akarod? Azonkívül, hogy én veled vagyok. *Míg a válaszra vár, addig újabb gombokon dolgozik és sikeresen veszi is az akadályt és hacsak Nava meg nem akadályozza valahogyan ebben, akkor könnyen azon kaphatja magát, hogy egyik melle Tizio kezében, a másik pedig a szájában van, csak akkor néz fel, mikor Nava épp kifejti, hogy milyen lány is ő, fogai között Nava mellének legérzékenyebb része van, bár a mozdulat végtelenül gyengéd, fájdalmat aligha okoz, de egy nyalintással elszakad. Ha Nava nem engedte, hogy ilyen mértékben a ruhája alá férkőzzön, akkor orra hegyével köröz a lány nyakán úgy, hogy néha-néha megcsókolja ott, ahol lüktet az ütőér a bőre alatt.* - Ritka jóvágású gazember vagyok, persze, hogy megzavarodsz, ha a közelemben vagy. *Ezúttal szánt szándékkal gonoszkodik, mindezt pedig egy gonoszkás vigyorral az arcán teszi, szokatlan tőle az ilyesmi, mármint a vigyor, mert gonoszkodni gyakran szokott, szarkasztikus megjegyzésekkel, látszólagos kedvességbe bújtatott szavakkal.* - Tényleg az agyamra mész, de nem baj, mert akarom, hogy az agyamra menj. ~Igénylem.~ Viszont mit szólnál ahhoz, ha inkább szeretkeznénk? Vagy inkább keressünk egy szimpatikus pajtát? Szénaboglyát? Nekem bárhol megfelel. Jó, a szénaboglya nagyon szúr és karistol...
*Csóválja a fejét. ~Persze, hogy nem gondoltad ezt végig.~ De nem válaszol már erre a kérdéskörre.*
- Neked fogok szólni először, ha valamire vágyom, rendben? *Simítja meg a lány arcát, közben ujjai Nava ingének a gombjain matatnak.* - Hidd el, hogy nem fáradtság neked udvarolni. Táncolni is elvinnélek, mármint ha van itt a közelben olyan hely, ahol a helyiek táncolnak. ~Bár a barbárok biztos nem úgy táncolnak, mint a városiak.~ És igenis szeretnék neked ajándékokat adni. Másnak sosem akartam, te vagy az első. Miért nem akarod? Azonkívül, hogy én veled vagyok. *Míg a válaszra vár, addig újabb gombokon dolgozik és sikeresen veszi is az akadályt és hacsak Nava meg nem akadályozza valahogyan ebben, akkor könnyen azon kaphatja magát, hogy egyik melle Tizio kezében, a másik pedig a szájában van, csak akkor néz fel, mikor Nava épp kifejti, hogy milyen lány is ő, fogai között Nava mellének legérzékenyebb része van, bár a mozdulat végtelenül gyengéd, fájdalmat aligha okoz, de egy nyalintással elszakad. Ha Nava nem engedte, hogy ilyen mértékben a ruhája alá férkőzzön, akkor orra hegyével köröz a lány nyakán úgy, hogy néha-néha megcsókolja ott, ahol lüktet az ütőér a bőre alatt.* - Ritka jóvágású gazember vagyok, persze, hogy megzavarodsz, ha a közelemben vagy. *Ezúttal szánt szándékkal gonoszkodik, mindezt pedig egy gonoszkás vigyorral az arcán teszi, szokatlan tőle az ilyesmi, mármint a vigyor, mert gonoszkodni gyakran szokott, szarkasztikus megjegyzésekkel, látszólagos kedvességbe bújtatott szavakkal.* - Tényleg az agyamra mész, de nem baj, mert akarom, hogy az agyamra menj. ~Igénylem.~ Viszont mit szólnál ahhoz, ha inkább szeretkeznénk? Vagy inkább keressünk egy szimpatikus pajtát? Szénaboglyát? Nekem bárhol megfelel. Jó, a szénaboglya nagyon szúr és karistol...
3345. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-28 15:33:51
Üzenet elküldve: 2019-05-28 15:33:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Nem tudom... *motyogja halkan a férfi mellkasába. Valójában számtalan ötlete lenne, miért is, melyek közt első helyen szerepel az ő megnyugtatása, de inkább nem forszírozza tovább a témát. Szeretné hinni, hogy Tizio az igazat mondja, csak sajnos ezt még mindig igen nehezére esik elfogadni, hiszen meggyőződése, hogy csak tönkreteszi bárki életét, akivel együtt van, ennek is köszönhető, hogy egyik képtelenebb ötlet a másik után hagyja el a száját*
- Én... nem... nem gondoltam... *rázza meg a fejét csalódottan, hiszen még azt se tudja kellőképp végiggondolni, hogy mennyire nem is gondolta végig előző javaslatát. Bár sok téren igen gyakorlatias a gondolkodása, a szerelem és úgy alapjában véve az érzelmek nem tartoznak ezek közé, így megdöbbenti, mennyire előtte jár ebben a férfi*
- Sajnálom. *suttogja csalódottan, ismét csak borzasztóan esetlennek érezve magát. Legszívesebben elsüllyedne a föld alá szégyenében, annyira úgy érzi, elszúrt mindent az elmúlt pár percben, amit csak el lehetett szúrni. Az, hogy Tizio ennek ellenére még mindig a karjaiban tartja és csókolgatja, kész csodának tűnik a szemében. Furcsa érzés a homlokán érezni a férfi ajkait, mégis van valami végtelenül gyengéd és megnyugtató a mozdulatban, ami jelentősen csökkenti az aggályait és akaratlanul is mosolyt csal ajkaira*
- Rendben. *bólint rá végül sóhajtva, hogy ne úgy tekintsen a dologra, mintha Tizionak bármiről is le kellene mondania* De szólnál, ha hiányozna valami? Vagy ha szeretnél valamit? *kérdez rá azért még a biztonság kedvéért, nem csak a hálószobai kívánalmakra értve kérdését, hanem általánosságban mindenre, amin a férfinak kicsit is változtatnia kell miatta. Biztos benne, nem csak ez az egy dolog van, ami ezután másképp lesz, ő pedig szeretne megtenni minden tőle telhetőt, hogy olyan zökkenőmentes legyen közös életük kialakítása, amennyire ez csak lehetséges*
- Miattam igazán nem szükséges fárasztanod magad! *visszakozik rögtön, ahogy az udvarlás kerül szóba. ~Nekem amúgy se udvarolt még senki, fogalmam sincs, mit kell ilyenkor tenni vagy mondani~ jön teljesen zavarba már a gondolattól is* Nem kell virág meg ékszerek, nekem az is elég, ha csak itt vagy velem. Már az boldoggá tesz, ha átölelsz. *pillant mosolyogva Tiziora, hogy jelezze, ő tényleg nem vár el semmi ilyesmit, sőt, csak kellemetlenül érezné magát, ha elhalmoznák ajándékokkal, hiszen nem tudja viszonozni őket. Azt viszont annál nagyobb örömmel veszi, ha a férfi a pénze helyett az idejéből áldoz rá, hogy megölelje és megcsókolja, hiszen ezt ő maga is bármikor szíves örömest meg tudja és meg is akarja tenni. Például éppen most, ennek is köszönhető, hogy míg Tizio a nyakát csókolgatja, ő olyan erősen kapaszkodik a férfiba, mintha ezzel meg tudná akadályozni, hogy elhúzódjon tőle, ha esetleg az örökös aggályaival sikerülne tényleg elüldöznie*
- Ilyen esetlen és ostoba, aki teljesen megzavarodik, ha a közeledben lehet... És aki az agyadra megy az örökös kételkedésével.*suttogja zavartan, elvörösödve a szemforgatás láttán, hisz biztos benne, már kezdi végképp próbára tenni Tizio türelmét bizonytalanságával, mégse bírja megállni, hogy ne tegye fel kérdéseit* Olyan. *bólint is rá a felvetésre, hisz nem is tudná tagadni, hogy igaz* De nem kell elismételni. Csak jól esik hallani. *mosolyodik el szégyenlősen. Még mindig nem tudja elhinni, hogy annyira szerencsés lehet, hogy nem csak ő van teljesen odáig a másikért, hanem kölcsönös az érzelem, ám nem szeretné elrontani a hangulatot azzal, hogy folyamatosan nyaggatja a férfit, így ezúttal inkább ő emeli fel a fejét kissé, hogy megcsókolja Tiziot, hiszen így legalább biztos lehet benne, hogy addig se hagyja el valami újabb butaság a száját.*
- Én... nem... nem gondoltam... *rázza meg a fejét csalódottan, hiszen még azt se tudja kellőképp végiggondolni, hogy mennyire nem is gondolta végig előző javaslatát. Bár sok téren igen gyakorlatias a gondolkodása, a szerelem és úgy alapjában véve az érzelmek nem tartoznak ezek közé, így megdöbbenti, mennyire előtte jár ebben a férfi*
- Sajnálom. *suttogja csalódottan, ismét csak borzasztóan esetlennek érezve magát. Legszívesebben elsüllyedne a föld alá szégyenében, annyira úgy érzi, elszúrt mindent az elmúlt pár percben, amit csak el lehetett szúrni. Az, hogy Tizio ennek ellenére még mindig a karjaiban tartja és csókolgatja, kész csodának tűnik a szemében. Furcsa érzés a homlokán érezni a férfi ajkait, mégis van valami végtelenül gyengéd és megnyugtató a mozdulatban, ami jelentősen csökkenti az aggályait és akaratlanul is mosolyt csal ajkaira*
- Rendben. *bólint rá végül sóhajtva, hogy ne úgy tekintsen a dologra, mintha Tizionak bármiről is le kellene mondania* De szólnál, ha hiányozna valami? Vagy ha szeretnél valamit? *kérdez rá azért még a biztonság kedvéért, nem csak a hálószobai kívánalmakra értve kérdését, hanem általánosságban mindenre, amin a férfinak kicsit is változtatnia kell miatta. Biztos benne, nem csak ez az egy dolog van, ami ezután másképp lesz, ő pedig szeretne megtenni minden tőle telhetőt, hogy olyan zökkenőmentes legyen közös életük kialakítása, amennyire ez csak lehetséges*
- Miattam igazán nem szükséges fárasztanod magad! *visszakozik rögtön, ahogy az udvarlás kerül szóba. ~Nekem amúgy se udvarolt még senki, fogalmam sincs, mit kell ilyenkor tenni vagy mondani~ jön teljesen zavarba már a gondolattól is* Nem kell virág meg ékszerek, nekem az is elég, ha csak itt vagy velem. Már az boldoggá tesz, ha átölelsz. *pillant mosolyogva Tiziora, hogy jelezze, ő tényleg nem vár el semmi ilyesmit, sőt, csak kellemetlenül érezné magát, ha elhalmoznák ajándékokkal, hiszen nem tudja viszonozni őket. Azt viszont annál nagyobb örömmel veszi, ha a férfi a pénze helyett az idejéből áldoz rá, hogy megölelje és megcsókolja, hiszen ezt ő maga is bármikor szíves örömest meg tudja és meg is akarja tenni. Például éppen most, ennek is köszönhető, hogy míg Tizio a nyakát csókolgatja, ő olyan erősen kapaszkodik a férfiba, mintha ezzel meg tudná akadályozni, hogy elhúzódjon tőle, ha esetleg az örökös aggályaival sikerülne tényleg elüldöznie*
- Ilyen esetlen és ostoba, aki teljesen megzavarodik, ha a közeledben lehet... És aki az agyadra megy az örökös kételkedésével.*suttogja zavartan, elvörösödve a szemforgatás láttán, hisz biztos benne, már kezdi végképp próbára tenni Tizio türelmét bizonytalanságával, mégse bírja megállni, hogy ne tegye fel kérdéseit* Olyan. *bólint is rá a felvetésre, hisz nem is tudná tagadni, hogy igaz* De nem kell elismételni. Csak jól esik hallani. *mosolyodik el szégyenlősen. Még mindig nem tudja elhinni, hogy annyira szerencsés lehet, hogy nem csak ő van teljesen odáig a másikért, hanem kölcsönös az érzelem, ám nem szeretné elrontani a hangulatot azzal, hogy folyamatosan nyaggatja a férfit, így ezúttal inkább ő emeli fel a fejét kissé, hogy megcsókolja Tiziot, hiszen így legalább biztos lehet benne, hogy addig se hagyja el valami újabb butaság a száját.*
3344. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-28 09:54:06
Üzenet elküldve: 2019-05-28 09:54:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tényleg így gondolom. Miért mondanám, ha mást gondolnék? *Hála az évtizedes gyakorlásnak, arcán nyoma sincs annak a türelmetlenségnek, amit most érez. ~Hiszel nekem majd valaha? Vagy fölöslegesen fárasztom magam?~ Magához szorítja a lányt és inkább nem mond pár pillanatig semmit, de aztán már nem tudja és nem is akarja megállni, hogy halkan fel ne nevessen, magához húzza a lányt újra, megcsókolja a homlokát.* - Ugyan cicám, ezt magad sem gondolod komolyan. Mégis, hogy képzelted? Sunnyognék és azt mondanám, hogy üzleti ügyben el kell utaznom? Vagy eléd állok azzal, hogy "Na drágám, elmegyek szopatni, majd jövök."? ~Ilyet tőled sosem kérnék.~ Ne fogd fel úgy, hogy lemondok bármiről is. Mert nem. Elhagyok régi szokásokat. Nézd vannak dolgok, amik rettentően fárasztanak. Az udvarlás is ilyen. ~Vagy ilyen volt.~ De neked tényleg akarok udvarolni. Virágot szedni, meg ékszert akasztani a nyakadba. Másnak sosem akartam. Ez boldoggá tesz. *Valahogy van egy olyan gyanúja, hogy a lányt ez sem fogja megnyugtatni és, hogy tán minden nap el kell neki mondja és kicsit már most is unja, hogy ezt kell hajtogatnia, sokkal kellemesebb azzal foglalkoznia, hogy bejusson a lány ruhája alá, miközben a nyakát csókolgatja, de aztán felhagy ezzel a tevékenységgel, fejét egy sóhajjal hátraveti, még a szemét is forgatja hozzá. ~Ez komolyan nem lehet igaz.~ Újra Navára néz, rázza a fejét.*
- Ilyen lánytól? Milyen az az "ilyen" lány? ~Alacsony sorból való? Örökké mindenen aggódó? Apróságokért elvörösödő? Félvér?~ Olyan, akinek percenként kell elismételni, hogy igen, akarlak? Igen. Téged. *A szerelem, vagy bármit is érez Tizio a lány iránt, egy igen irracionális érzés, hiába tudja az esze, hogy semmi értelme egy magtalan kapcsolatnak, nem érdekli, mert a lány teljesen elbűvölte. ~Jó hatással vagy rám.~*
- Tényleg így gondolom. Miért mondanám, ha mást gondolnék? *Hála az évtizedes gyakorlásnak, arcán nyoma sincs annak a türelmetlenségnek, amit most érez. ~Hiszel nekem majd valaha? Vagy fölöslegesen fárasztom magam?~ Magához szorítja a lányt és inkább nem mond pár pillanatig semmit, de aztán már nem tudja és nem is akarja megállni, hogy halkan fel ne nevessen, magához húzza a lányt újra, megcsókolja a homlokát.* - Ugyan cicám, ezt magad sem gondolod komolyan. Mégis, hogy képzelted? Sunnyognék és azt mondanám, hogy üzleti ügyben el kell utaznom? Vagy eléd állok azzal, hogy "Na drágám, elmegyek szopatni, majd jövök."? ~Ilyet tőled sosem kérnék.~ Ne fogd fel úgy, hogy lemondok bármiről is. Mert nem. Elhagyok régi szokásokat. Nézd vannak dolgok, amik rettentően fárasztanak. Az udvarlás is ilyen. ~Vagy ilyen volt.~ De neked tényleg akarok udvarolni. Virágot szedni, meg ékszert akasztani a nyakadba. Másnak sosem akartam. Ez boldoggá tesz. *Valahogy van egy olyan gyanúja, hogy a lányt ez sem fogja megnyugtatni és, hogy tán minden nap el kell neki mondja és kicsit már most is unja, hogy ezt kell hajtogatnia, sokkal kellemesebb azzal foglalkoznia, hogy bejusson a lány ruhája alá, miközben a nyakát csókolgatja, de aztán felhagy ezzel a tevékenységgel, fejét egy sóhajjal hátraveti, még a szemét is forgatja hozzá. ~Ez komolyan nem lehet igaz.~ Újra Navára néz, rázza a fejét.*
- Ilyen lánytól? Milyen az az "ilyen" lány? ~Alacsony sorból való? Örökké mindenen aggódó? Apróságokért elvörösödő? Félvér?~ Olyan, akinek percenként kell elismételni, hogy igen, akarlak? Igen. Téged. *A szerelem, vagy bármit is érez Tizio a lány iránt, egy igen irracionális érzés, hiába tudja az esze, hogy semmi értelme egy magtalan kapcsolatnak, nem érdekli, mert a lány teljesen elbűvölte. ~Jó hatással vagy rám.~*
3343. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-27 18:45:08
Üzenet elküldve: 2019-05-27 18:45:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Némán hallgatja Tiziot, bár attól, hogy nem szól semmit, még feszülten figyel minden egyes szavára. A férfi mondandójának eleje nem lepi meg, eddig is tisztában volt vele, hogy sok nővel volt már dolga, és ezzel kapcsolatban nem is kíván megjegyzést tenni, a folytatás viszont annál jobban megdöbbenti*
- Tényleg így gondolod? *pillant elképedve Tiziora, miközben érzi, ismét kezd elvörösödni, annyira szégyelli magát korábbi viselkedése miatt* Sajnálom, már megint ostobán viselkedtem... *ismeri be szemeit lesütve, ahogy ismét csak közelebb simul a férfihoz, mélyen beszívva az illatát, hátha attól sikerül megnyugodnia kicsit. Hiába próbálkozik azonban, valami így sem hagyja nyugodni, így fészkelődik kicsit, épp csak annyira húzódva el, hogy a kék szemekbe nézhessen*
- Nem akartam megkérdezni és... *habozik kicsit, mielőtt folytatná* Nem szeretném, ha bármiről is le kellene mondanod. *rázza meg a fejét alig észrevehetően. Nehezére esik kimondania a szavakat, és még inkább nehezére esne feldolgozni, ha tényleg megvalósulna, amiről beszél, mégis tisztában van saját képességeivel és tapasztalatlanságával, és egyáltalán nem szeretné, ha emiatt a férfinak bármit is nélkülöznie kellene. Bár a maga részéről igyekszik mindent megtenni, hogy fejlődjön, tudja jól, messze van még tőle, hogy olyan teljesítményt nyújtson az ágyban, amihez Tizio szokva lehet. Biztos benne, kettejük közül ő az, aki jobban élvezi az együttléteiket, hisz kizártnak tartja, hogy bárkinek is tényleg örömet okozzon az ő ügyetlenkedése*
- Csak azt szeretném, hogy jó legyen neked. Hogy megkapj mindent, amit csak szeretnél. *suttogja még mindig fülig vörösen* A legnagyszerűbb férfi vagy, akit ismerek és bármit megtennék, hogy boldognak lássalak! *mosolyodik el zavartan. ~Sajnálom, hogy nem vagyok olyan gyakorlott és hozzáértő, mint akikkel eddig dolgod volt... de talán ha elmondod, mit szeretnél, én is megpróbálhatom~ igyekszik üzenni csak a pillantásával, hiszen hangosan már nincs bátorsága kimondani a szavakat. Borzasztóan érzi magát, nem csak azért, ahogy eddig viselkedett, pedig az se volt épp elismerésre méltó, hanem mert egy kicsit is azt hitte, Tizio kedvére tehet majd a bénázásával. A múlt felemlegetése azonban ismét csak tudatosítja benne, mekkora különbségek vannak köztük ezen a téren. Borús gondolatain az se segít, hogy a férfi épp ezt a pillanatot választja ki, hogy fölé kerekedjen. Hiába nem túl fényes azonban a hangulata, akaratlanul is mosoly kúszik az arcára, ahogy Tiziot szemléli*
- Az lenne. *hagyja helyben a férfi megjegyzését* De sajnos igaz. És ami legbosszantóbb, hogy még ez is jól áll neked! *mélyül el mosolya, majd egy pillanatra lemerevedik, ahogy immár a csupasz bőrén érzi Tizio ujjait, csak hogy aztán egyszerre keljen életre minden érzéke a férfi érintése nyomán* Csak tudnám, egy magadfajta jóvágású gazember mit akar egy ilyen lánytól, mint én? *bár tréfának szánja a kérdést, egy részét tényleg érdekelné a válasz, hiszen hiába töltenek egyre több időt együtt, még mindig nem tudja megérteni, mit is lát benne Tizio. Bármennyire is tudja, az örökös aggódással és bizonytalansággal előbb-utóbb saját maga teszi tönkre a kapcsolatukat, mégsem bír leállni ezekkel a félelmekkel. Csak akkor csillapodnak aggályai, mikor a férfit csókolhatja*
- Biztos ezt akarod? Engem? *teszi fel azért még utolsó kérdéseit, bár már előre sejti, hogy az őrületbe fogja kergetni ezzel a férfit* Mert én csak téged akarlak. *mosolyodik el félszegen, miközben a Tiziot ölelő karjai közül egyik a férfi tarkójára siklik, hogy magához vonja egy újabb csókra, a másik keze pedig megtalálja útját az ing gallérja alá, hogy végigsimítson Tizio vállain és hátán, ameddig csak ujjai elérnek.*
- Tényleg így gondolod? *pillant elképedve Tiziora, miközben érzi, ismét kezd elvörösödni, annyira szégyelli magát korábbi viselkedése miatt* Sajnálom, már megint ostobán viselkedtem... *ismeri be szemeit lesütve, ahogy ismét csak közelebb simul a férfihoz, mélyen beszívva az illatát, hátha attól sikerül megnyugodnia kicsit. Hiába próbálkozik azonban, valami így sem hagyja nyugodni, így fészkelődik kicsit, épp csak annyira húzódva el, hogy a kék szemekbe nézhessen*
- Nem akartam megkérdezni és... *habozik kicsit, mielőtt folytatná* Nem szeretném, ha bármiről is le kellene mondanod. *rázza meg a fejét alig észrevehetően. Nehezére esik kimondania a szavakat, és még inkább nehezére esne feldolgozni, ha tényleg megvalósulna, amiről beszél, mégis tisztában van saját képességeivel és tapasztalatlanságával, és egyáltalán nem szeretné, ha emiatt a férfinak bármit is nélkülöznie kellene. Bár a maga részéről igyekszik mindent megtenni, hogy fejlődjön, tudja jól, messze van még tőle, hogy olyan teljesítményt nyújtson az ágyban, amihez Tizio szokva lehet. Biztos benne, kettejük közül ő az, aki jobban élvezi az együttléteiket, hisz kizártnak tartja, hogy bárkinek is tényleg örömet okozzon az ő ügyetlenkedése*
- Csak azt szeretném, hogy jó legyen neked. Hogy megkapj mindent, amit csak szeretnél. *suttogja még mindig fülig vörösen* A legnagyszerűbb férfi vagy, akit ismerek és bármit megtennék, hogy boldognak lássalak! *mosolyodik el zavartan. ~Sajnálom, hogy nem vagyok olyan gyakorlott és hozzáértő, mint akikkel eddig dolgod volt... de talán ha elmondod, mit szeretnél, én is megpróbálhatom~ igyekszik üzenni csak a pillantásával, hiszen hangosan már nincs bátorsága kimondani a szavakat. Borzasztóan érzi magát, nem csak azért, ahogy eddig viselkedett, pedig az se volt épp elismerésre méltó, hanem mert egy kicsit is azt hitte, Tizio kedvére tehet majd a bénázásával. A múlt felemlegetése azonban ismét csak tudatosítja benne, mekkora különbségek vannak köztük ezen a téren. Borús gondolatain az se segít, hogy a férfi épp ezt a pillanatot választja ki, hogy fölé kerekedjen. Hiába nem túl fényes azonban a hangulata, akaratlanul is mosoly kúszik az arcára, ahogy Tiziot szemléli*
- Az lenne. *hagyja helyben a férfi megjegyzését* De sajnos igaz. És ami legbosszantóbb, hogy még ez is jól áll neked! *mélyül el mosolya, majd egy pillanatra lemerevedik, ahogy immár a csupasz bőrén érzi Tizio ujjait, csak hogy aztán egyszerre keljen életre minden érzéke a férfi érintése nyomán* Csak tudnám, egy magadfajta jóvágású gazember mit akar egy ilyen lánytól, mint én? *bár tréfának szánja a kérdést, egy részét tényleg érdekelné a válasz, hiszen hiába töltenek egyre több időt együtt, még mindig nem tudja megérteni, mit is lát benne Tizio. Bármennyire is tudja, az örökös aggódással és bizonytalansággal előbb-utóbb saját maga teszi tönkre a kapcsolatukat, mégsem bír leállni ezekkel a félelmekkel. Csak akkor csillapodnak aggályai, mikor a férfit csókolhatja*
- Biztos ezt akarod? Engem? *teszi fel azért még utolsó kérdéseit, bár már előre sejti, hogy az őrületbe fogja kergetni ezzel a férfit* Mert én csak téged akarlak. *mosolyodik el félszegen, miközben a Tiziot ölelő karjai közül egyik a férfi tarkójára siklik, hogy magához vonja egy újabb csókra, a másik keze pedig megtalálja útját az ing gallérja alá, hogy végigsimítson Tizio vállain és hátán, ameddig csak ujjai elérnek.*
3342. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-27 15:42:48
Üzenet elküldve: 2019-05-27 15:42:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos, Ate -zárás//
//Indulás//
*Végül nem tartóztatja senki, úgyhogy rövid úton a kertben találja magát. Tesz még egy kitérőt a jurta felé, ahol ismét megállapítja, hogy az óriás nem valószínű, hogy mostanában járt volna errefelé. Elpakol egy nagyobb bőrdarabot, ami az egyik ülőkét fedte és tette kényelmesebbé, aztán elhagyja a jurtát és a medence felé sétál.*
- Az meg mire kell? - *Kíváncsiskodik Kilencedik.*
- Nem biztos, hogy kell. Csak eszembe jutott valami... - *Válaszol szórakozottan a manónak, mire az fejét vakargatva néz rá kétkedőn.*
- Ööö... jó. Ha te mondod... - *Hagyja ennyiben, főleg, hogy közben elérkeznek a víz-kert központjához.*
- Most kapaszkodj jól! Elég kicsi vagy, talán át tudsz velem jönni. Ne félj, ez varázslat! Most be fogok lépni a vízbe, de nem süllyedünk el: egy másik tóba fogunk érkezni, mintha csak egy ajtón lépnénk át. Kezdhetem? - *Magyarázza el, hogy mi fog történni, mert nem szeretné, ha Kilencedik megrémülne attól, ami következik.*
- Várj, várj, várj! - *Csipogja az apró lény, majd befogja az orrát-száját.*
- Fölösleges ezt csinálnod. Még csak vizesek sem leszünk. - *Rázza fejét Krestvir.*
- Hiszem, ha látom! - *Feleli orrhangon Kilencedik és csak azért sem engedi le a kezét, míg a másikkal erősen kapaszkodik a lányba.
Krestvir még egyszer megcsóválja a fejét, aztán belekezd a varázslatba. Ha sikerül, akkor pedig átlép a víztükrön, hogy majd a Mágustorony előtt, a tó partja mellett bukkanjon föl...
Ha nem sikerülne elsőre, akkor a cipője orra vizes lesz, de visszahúzza a lábát, s újra fog próbálkozni.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
//Indulás//
*Végül nem tartóztatja senki, úgyhogy rövid úton a kertben találja magát. Tesz még egy kitérőt a jurta felé, ahol ismét megállapítja, hogy az óriás nem valószínű, hogy mostanában járt volna errefelé. Elpakol egy nagyobb bőrdarabot, ami az egyik ülőkét fedte és tette kényelmesebbé, aztán elhagyja a jurtát és a medence felé sétál.*
- Az meg mire kell? - *Kíváncsiskodik Kilencedik.*
- Nem biztos, hogy kell. Csak eszembe jutott valami... - *Válaszol szórakozottan a manónak, mire az fejét vakargatva néz rá kétkedőn.*
- Ööö... jó. Ha te mondod... - *Hagyja ennyiben, főleg, hogy közben elérkeznek a víz-kert központjához.*
- Most kapaszkodj jól! Elég kicsi vagy, talán át tudsz velem jönni. Ne félj, ez varázslat! Most be fogok lépni a vízbe, de nem süllyedünk el: egy másik tóba fogunk érkezni, mintha csak egy ajtón lépnénk át. Kezdhetem? - *Magyarázza el, hogy mi fog történni, mert nem szeretné, ha Kilencedik megrémülne attól, ami következik.*
- Várj, várj, várj! - *Csipogja az apró lény, majd befogja az orrát-száját.*
- Fölösleges ezt csinálnod. Még csak vizesek sem leszünk. - *Rázza fejét Krestvir.*
- Hiszem, ha látom! - *Feleli orrhangon Kilencedik és csak azért sem engedi le a kezét, míg a másikkal erősen kapaszkodik a lányba.
Krestvir még egyszer megcsóválja a fejét, aztán belekezd a varázslatba. Ha sikerül, akkor pedig átlép a víztükrön, hogy majd a Mágustorony előtt, a tó partja mellett bukkanjon föl...
Ha nem sikerülne elsőre, akkor a cipője orra vizes lesz, de visszahúzza a lábát, s újra fog próbálkozni.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
3341. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-27 11:48:11
Üzenet elküldve: 2019-05-27 11:48:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jó. *Válaszolja újra, de most megrándul a szája sarka, de a mosoly azelőtt elhal, hogy egyáltalán megszülethetne, egyszerűen nem szeret mosolyogni. ~Faszfej vagy, Tizio.~ Ostorozza önmagát és lám, megint milyen jól jön a kifejezéstelen arc és a színtelen hang, más valószínűleg felsóhajtana és a szemét forgatná.*
- Nézd cicám, a megszokás nagy úr. Mondtam az előbb, hogy sok mindenhez ragaszkodom, sőt mindenhez. A szokásaimhoz, a szokásaimhoz rögeszmésen. Az elmúlt években pedig sok kurvánál jártam. Bocsánat, örömlánynál. ~Nekik pedig fizetni kell.~ Nem, nem hittem, hogy az volnál. ~Ahhoz túlságosan ügyetlenke vagy.~ De ugye a szokás hatalma... És mielőtt megkérdezed, van amiről gond nélkül lemondok miattad. És tudom, hogy nem szoktál ilyesmit csinálni. Ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy most azon aggódsz, hogy vajon mit gondolhatok róla? *Magához vonja a lányt, cirógatja, nem mondhatni, hogy különösebben profi lenne mások megnyugtatásában, de ő azért próbálkozik.* - Azt gondolom, hogy csodálatos nő vagy. Az első pillanatban beférkőztél az agyamba. ~Mert rögtön átláttál rajtam.~ Nem tudnék rád semmi rosszat mondani, de még gondolni sem. ~Na, most elvörösödsz, vagy szabadkozni kezdesz?~ *Nem tudja előre kiszámítani, hogy eléri-e a kívánt hatást a szavaival, de nagyon reméli, hogy a lány legalább valamennyire megnyugszik, mert lassan kezd kifogyni a szavakból, kicsit úgy érzi most, hogy nem tud igazán jót mondani, mert Nava se perc alatt válik gondterheltté vagy kétségbeesetté.*
- Önteltség lenne azt mondanom, hogy egyértelmű és normális, hogy elalélsz tőlem, hiszen ritka jóvágású gazember vagyok? *Ujjai már a ruha alá hatolnak, a lány selymes bőrét érik.*
- Jó. *Válaszolja újra, de most megrándul a szája sarka, de a mosoly azelőtt elhal, hogy egyáltalán megszülethetne, egyszerűen nem szeret mosolyogni. ~Faszfej vagy, Tizio.~ Ostorozza önmagát és lám, megint milyen jól jön a kifejezéstelen arc és a színtelen hang, más valószínűleg felsóhajtana és a szemét forgatná.*
- Nézd cicám, a megszokás nagy úr. Mondtam az előbb, hogy sok mindenhez ragaszkodom, sőt mindenhez. A szokásaimhoz, a szokásaimhoz rögeszmésen. Az elmúlt években pedig sok kurvánál jártam. Bocsánat, örömlánynál. ~Nekik pedig fizetni kell.~ Nem, nem hittem, hogy az volnál. ~Ahhoz túlságosan ügyetlenke vagy.~ De ugye a szokás hatalma... És mielőtt megkérdezed, van amiről gond nélkül lemondok miattad. És tudom, hogy nem szoktál ilyesmit csinálni. Ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy most azon aggódsz, hogy vajon mit gondolhatok róla? *Magához vonja a lányt, cirógatja, nem mondhatni, hogy különösebben profi lenne mások megnyugtatásában, de ő azért próbálkozik.* - Azt gondolom, hogy csodálatos nő vagy. Az első pillanatban beférkőztél az agyamba. ~Mert rögtön átláttál rajtam.~ Nem tudnék rád semmi rosszat mondani, de még gondolni sem. ~Na, most elvörösödsz, vagy szabadkozni kezdesz?~ *Nem tudja előre kiszámítani, hogy eléri-e a kívánt hatást a szavaival, de nagyon reméli, hogy a lány legalább valamennyire megnyugszik, mert lassan kezd kifogyni a szavakból, kicsit úgy érzi most, hogy nem tud igazán jót mondani, mert Nava se perc alatt válik gondterheltté vagy kétségbeesetté.*
- Önteltség lenne azt mondanom, hogy egyértelmű és normális, hogy elalélsz tőlem, hiszen ritka jóvágású gazember vagyok? *Ujjai már a ruha alá hatolnak, a lány selymes bőrét érik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519