Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSynmiraNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 166 (3301. - 3320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3320. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-18 18:54:53
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Krestvir//

*Taitos még a konklávé közepén varázsolni kezd. Magmát akar önteni a kezébe kapott kardba. Kimondja az első szótagot.*
-Hra...
*Aztán a következő szótagok jönnének, ám helyükön csupán az első cseng vissza Taitos elméjében. Látja a rúnákat, aztán mind szertefoszlanak, és végül csak, mint varjak, úgy károg az az egyetlen szótag elméjében. Az idő megszűnik létezni, homlokráncolva mormogja újra és újra az elsőt, míg mindenki távozik. Homlokába fájdalom hasít, koncentrációja beszippantja, de csak az az egy szótag cseng fejében. Egészen addig, míg a Kilencedik szavai ki nem zökkentik.
Egy széken eszmél, nyaka görcstől sajog, homlokába mintha lukat akarnának fúrni.*
-Áhh!
*Sziszegi fájdalmasan. A pengében homlokát nézi, megtapintja ahol ég. A folt az. A démon jele.*
~Ne! Nem lehet!~
*Roskad össze lélekben.*
-Krestvir!
*Szemei csillognak, véreresek az előző pár másodperctől.*
-Be... Beragadt.
*Nyögi nyakát masszírozva.*
-Valami baj van...
*Felsóhajt.*
~Ha félelmek jönnek ijeszd meg őket!~
*Csengenek fel Zordon szavai.*
-Megpróbálom megint, de ha leragadok, ha egy percig nem fejezem be az igét lökj le a székről! Mondom az igét, így hangzik majd.
*Elmondja most erőtlen az igét, majd ismét a pengére szegezi tekintetét.*
~Gyere te mocsok!~
*Szól az elméjében lakozó, előbbi, ismeretlen töréshez, majd erőt gyűjt, és ismét igézni próbál.*

A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).

3319. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-18 08:58:17
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Tizio érzékeli, hogy van némi feszültség a levegőben, de ennek okát nem tudná megmondani. ~De hát miért vagy szomorú?~ Tanácstalanságának jele az, hogy tarkója tájékán beletúr a hajába.*
- Nézd. Volt dolgom pár nővel, ezt nem tagadom. ~Párral? Ne szerénykedj.~ De sosem mondhattam el magamról, hogy van "valakim". Illetve azelőtt soha. Ezelőtt. Előtted. Soha nem akartam senkit boldoggá tenni. Saját magamon kívül. Írd és mondd, más sosem érdekelt igazán. *Tizio, noha tisztában van a saját érzéseivel és mindig is tisztában volt velük, mégis nehezen beszél róluk Navának.* - Szeretném, hogy boldog legyél, testileg és lelkileg, mindenhogyan. Tudom, hogy engem is furcsa dolgok tesznek boldoggá. ~Az imádott számok.~ És a tulajdon apám és testvéreim is kissé agybajosnak tartottak emiatt. De nem értették. Én sem értem, hogy egy ilyen gyönyörű lány, mint te, miért akar poros könyvek fölé görnyedni ahelyett, hogy egész nap csak tündökölne. ~Tizio, kezdesz nagyon nyálas lenni.~ Meg aztán magammal együtt a nyakadba varrtam a bátyámat, meg a házvezetést, ami valószínűleg nem elégít ki, sőt azt hiszem, hogy minden porcikád tiltakozik ellene. Szóval az a véleményem, hogy igenis folytasd, ha ez boldoggá tesz. ~Tizio, kezdesz kifordulni önmagadból. Hát mit művel veled ez a boszorkány? Mi lesz a következő? Térden állva kéred, hogy imádhasd?~ *Szinte alig hallani, olyan halkan beszél, beszéd közben hol összefont ujjaikat, hol a lány arcát nézi, a halk beszéd mégis határozottan cseng, mert nem keresi a szavakat, tökéletes a maszk az arcán, mely elrejti zavarát és az egésszel kapcsolatos ambivalens érzéseit, vagy azt, hogy mennyire félti a lányt, hogy baja eshet. Igen, tulajdonképpen arra kérte, hogy legyen a szeretője, mert hiszi, hogy ez a státusz megvédi a lányt.*
- Én is. *Suttogja bele Nava hajába, szorosan magához öleli, úgy szorítja, mintha attól félne, hogy elragadják a kezéből, de ennek ellenére sem tudja kimondani azt a szót, hogy "szeretlek", még akkor sem, ha tényleg szereti a lányt. ~Talán még magamnál is jobban.~ Meg aztán őszerinte ugyanezt mondta el az imént, csak sokkal bővebb lére eresztve.*

3318. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-17 20:32:56
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Ha Tizio nem is, ő mindenképp zavarban érzi magát, bár ennek ellenére boldogan mosolyodik el, ahogy a férfi végigsimít az arcán. Egy pillanatra még a szemét is lehunyja, hogy csak az ujjainak érintésére figyeljen, miközben próbálja örökre emlékezetébe vésni ezt a pillanatot. Úgy tűnik, az öröm mellett a zavar lesz a meghatározó érzése az út során, hiszen a kis tréfája nem éppen úgy sül el, mint azt szeretné*
- Nem, erre semmi szükség! *rázza meg ijedten egyre vörösödő fejét, hiszen fél, hogy kijelentése csak olaj volt a tűzre, és Tizio esetleg elhiszi, hogy nem lenne ellenére az ilyesmi, így most minden tőle telhetőt igyekszik megtenni, hogy meggyőzze, egyáltalán nem gondolta komolyan, amit mondott. Nem tudja azonban, vajon a férfi felfogta-e egyáltalán, amit mond, hiszen láthatóan teljesen lefoglalja, hogy mindenféle hajmeresztő műveleteket hajtson végre lóháton. Bár aggódik érte, igyekszik magába fojtani félelmeit, ugyanis örömmel figyeli Tizio ezen új oldalát. Még sosem látta ilyen önfeledten boldognak, ugyanakkor szeretné még sokszor ezt a kifejezést látni az arcán, így magában rögtön meg is fogadja, hogy mindent meg fog tenni ezen cél eléréséért. Ez a gondolat mosolyt csal ajkaira, mely akkor is megmarad, mikor elérik úti céljuk*
- Én is. *jegyzi meg aggodalmas hangon, ahogy Kriyon kerül szóba. Persze nem mondhatni, hogy azért különösebben hiányozna neki a tűzmágus, de tagadhatatlan, hogy őt még a többieknél is régebben látta. ~Bár amilyen furcsa alak, kitelik tőle, hogy hónapokra eltűnik, anélkül, hogy bárkinek is szólna róla... ~ csóválja meg a fejét gondolatban, hiszen sok mindennel nem ért egyet Kriyon viselkedését illetően. Bár ha őszinte akar lenni magával, mostanában a saját viselkedését sem érti, hiszen csupa olyasmit csinál, amit korábban el sem tudott volna képzelni. ~És ennek te vagy az oka! De a legkevésbé se bánom!~ gondolja magában már pakolás közben, ahogy Tiziora vándorol a pillantása, meglepődve veszi azonban észre, hogy a férfi végig őt figyeli. Bár nem szól semmit, halvány pír jelenik meg arcán, ahogy folytatja a rámolást. Igyekszik kerülni, hogy ismét a férfira pillantson, nehogy teljesen elvörösödjön, bár egy kétkedő pillantást azért megenged magának, ahogy az ágyra terelődik a szó. Nehezen tudja elképzelni, hogy Tizio bárhol máshol pihenjen, mint egy pihe-puha ágyban, így úgy véli, csak azért mondja ezt, hogy ne érezze olyan kényelmetlenül magát az egyszerű körülmények miatt. Ennél a kérdésnél azonban hamarosan egy sokkal fontosabb köti le a gondolatait, és bár részben elégedett a válasszal, részben rosszul is esik neki hallani, amit a férfi mond*
- Nem, valóban nem vagy. *ismeri be szomorúan* De a kedvesem vagy, és fontos számomra, mit gondolsz... *fordítja tekintetét egymáson nyugvó ujjaikra. Ismeretlen terepen jár, fogalma sincs, mit várhat el Tiziotól és mit önmagától, eddig ugyanis nem igazán volt férfi az életében, semmilyen tekintetben. Egyedül gyermekként a testvér eleve ki volt zárva, de még az apját se érdekelte annyira, hogy foglalkozzon vele, vagy csak kicsit is törődjön a sorsával. ~És úgy tűnik, férjem se lesz... De ez is bőven többet, mint amit valaha reméltem~ keveredik benne az öröm a fájdalommal. ~De akkor is ezt mondanád, ha az lennél? Egyáltalán az lennél, ha lehetnél? Vajon te is azt érzed, amit én?~ pillant töprengőn Tizio szemébe, hiszen úgy tűnik, számára mégsem olyan ez a kapcsolat, mint az igazi házasság. Újra visszatérnek régi aggályai a költözéssel kapcsolatban, keveredve az újabbakkal. ~Biztos, hogy nem csak a szeretődnek akarsz, akivel eljátszadozol egy darabig, majd eldobod, ha ráunsz? Biztos nem fogod összetörni a szívem?~ teszi fel magában a kérdéseit, hangos szavak híján azonban a válasz is elmarad, csak a kételyek maradnak, mégis, még ezt is jobbnak érzi, mint megtudni a talán nem olyan kellemes igazságot. Természetesen nem az hiányzik neki, hogy Tizio megmondja, mit tegyen, csak azt szeretné, ha a férfi nem tenne különbséget aközött, hogy házasok-e vagy sem. Ahogy szétnyílnak ajkai, hogy mégis válaszoljon, annyi gondolat tolong a fejében, hogy nem tud egybe kapaszkodni, amit kimondjon, így inkább kétségbeesetten veti bele magát a csókba, mintha csak ez lenne az utolsó. Nem akaródzik elszakadnia a férfitól, így készségesen fekszik el mellette az ágyon, végül azonban mégis hátrébb húzódik kissé, hogy a szemébe nézhessen*
- Csak az kell, hogy mellettem légy! *szólal meg végül. ~Csak az kell, hogy szeress! Képes vagy erre?~ vizslatja a kék szemek mélyét választ keresve, azonban nem bírja sokáig, fejét Tizio vállába fúrja, mélyen magába szívva az illatát*
- Szeretlek! *suttogja halkan, remélve, hogy kettejük közül nem ő az egyetlen, aki így érez.*

3317. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-17 12:03:18
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Tizio ritkán jön zavarba, annyira ritkán, hogy nem is emlékszik, hogy mikor volt az utolsó alkalom, egyszóval edzett, így még csak fel sem sóhajt, mikor a lány pár pillanatra megbámulja. ~Bezzeg ha én csinálnám, akkor fülig vörösödnél, mi?~ Megsimítja csak a lány arcát, de egyéb reakció nem érkezik, bólogat arra, hogy a lány is tudomásul vette, hogy nem fájt a szorítása és a fejét rázza arra, hogy Vétkest megterhelné az út. ~Talán ha vágtázva tennénk meg, akkor kicsit kifulladna. Kicsit.~ Bólint a tökmagos pogácsát illető bólintásra is, a kérdésre aztán féloldalas, kisfiús mosolyra húzódik a szája.*
- Hát, ha nagyon akarod, akkor lehet róla szó. Simán feláldozom ám magam a vágyaid oltárán. *Tizio magában már borítékolja a lány újabb vörösödését és esetleg a tiltakozását is, de ezekkel már mit sem törődik, inkább élvezi azt a szabadságot, amit csak és kizárólag lóháton tapasztalhat meg, ha Nava nem ülne előtte, akkor kimerülésig vágtatna bele a vak világba így, széttárt karokkal.*
- Kriyon barátomat hiányolom. ~Jó, csak a spangliját.~ *Jegyzi meg csak úgy mellékesen, más mágust nemigen ismer Navát kivéve, illetve mivel a mágusok kinézetre nem sokban különböznek az átlagtól, ezért lehet, hogy ismer más varázslókat is, csak nem tudja róluk, hogy azok. Tizio érzékeli Nava bizonytalanságát, de nem kommentálja, lehet van valami a háttérben, amiről a lány nem számol be neki, ő meg nem fogja forszírozni. A pakolásban nem segít, ennek fő oka az, hogy több kárt okozna, mint amekkora segítség lenne, meg így gyönyörködhet a lányban, minden részletet igyekszik megfigyelni rajta, kósza hajszálakat vagy a szempillái hosszúságát, egy pillantást sem szán arra, hogy Navának mennyi vagy milyen minőségű ruhája és holmija van, hosszas vizslatás nélkül is tudja ezt. ~Selyembe és bársonyba kéne öltözz. Ékszert kéne viselj.~*
- Feküdtem már pocsékabb ágyban. *Megrántja a vállát, hiszen nem akar az ágy milyenségéről beszélni, csupán egy megjegyzés volt, hogy ne kukán üljön ott és rossz megjegyzést választott, de ez betudható annak, hogy gyakorlatlan csevegő, szerencsére a téma rögtön el is sikkad, lepillant a lány kezére, aztán újra az arcát figyeli, pillanatra összevonja szemöldökeit Nava szavaira.*
- Miért lenne ellenemre? Vagy ha ellenemre is lenne, ki vagyok én, hogy megmondjam, hogy mit csinálhatsz és mit nem csinálhatsz? Nem vagyok sem az apád, sem a fivéred, sem a férjed. Sosem lenne ellenemre, hogy olyasmit csinálj, amit csinálni szeretnél. ~Kivéve a szennyesem mosása.~ És bármivel szívesen támogatlak, hogy te legyél a környék legnagyobb mágusa. ~Akár pénzzel is.~ *Szabad kezével megcirógatja Nava arcát, csókra hajol, egy pillanattal később végignyúlik az ágyon, tervei szerint a lányt is magával húzza. ~Hadd gyönyörködjek még egy kicsit benned.~*

3316. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-16 21:10:16
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Úgy tűnik, Tizio kicsit se akarja megkönnyíteni a dolgát, hogy eldöntse, tréfál-e vagy sem azzal a szénakazallal, legalábbis a csókok és az igencsak kalandos természetű ujjak nem hagyják, hogy komolytalannak tartsa az ötletet, így fejét hátrafordítva próbál a férfi szemébe nézni, hogy megbizonyosodjon az igazságról, ezzel a mozdulattal azonban csak azt éri el, hogy amúgy is hevesen verő szíve teljesen megbolonduljon és több ütemet is kihagyjon, annyira megszédíti a látvány. Órákat el tudna tölteni azzal, hogy semmi mást nem tesz, csak Tiziot bámulja, hiszen teljes lénye lenyűgözi őt. Most is olyannyira belefeledkezik ebbe, hogy beszélni is elfelejt, csak a fejét rázza meg zavartan, egyrészt válaszul a kérdésre, másrészt remélve, hogy kitisztul kissé elméje a mozdulattól*
- Akkor jó! *sóhajt fel megkönnyebbülten, mikor újra megtalálja a hangját, ismét a férfi karjára téve sajátját, bár ezúttal sokkal finomabb a mozdulat, közel se szorítja annyira, mint korábban*
- Csak nem szeretném, hogy túlságosan megterhelje az út... *jegyzi meg bizonytalanul, hisz egyáltalán nem akarta megsérti az állatot, bár ha jobban belegondol, akkor nem is tudja, ugyanis bármennyire is okosnak tűnik, azért mégiscsak kizárt, hogy értené, amit mond. Úgy tűnik tehát, az egyetlen, akit megterhel ez az utazás, az ő maga, hiszen még el sem indultak, de Tizio máris olyan kérdéseket zúdít rá, melyekre nehezére esik válaszolnia. Persze nem a válasz nehéz, azzal tökéletesen tisztában van, az nem megy neki, hogy elpirulás nélkül feleljen. Hiába igyekszik megtenni minden tőle telhetőt, a férfi beismerésére egészen a füle hegyéig elvörösödik, és már ismét válaszolni se tud, így csak bólint feleletképp, bár biztos benne, később sem lesz szükség a tökmagos pogácsára, vagy semmi ilyesmire. Egy pillanatra sajnálja, hogy épp indulni készülnek, hiszen ha több idejük lenne, akkor rendesen megbeszélhetnék ezt, hogy Tizio is elhiggye, így azonban csak egy újabb gyors csókra van ideje, hogy nyomatékot adjon szavainak, mielőtt ijedten fordulna előre, ahogy végre elindulnak. Nem szeretné azonban, hogy egész úton ekörül forogjanak a férfi gondolatai, így igyekszik javítani a hangulaton, úgy döntve, ezúttal rajta van a tréfálkozás sora*
- Nem? *biggyeszti le ajkait a látszólagos sajnálkozástól, miközben egy pillanatra erősebben szorítja a férfi őt átkaroló karját. ~Kár!~ igyekszik üzenni minden mozdulatával, magában azért örülve a válasznak, hiszen szavaival ellentétben korántsem lenne olyan bevállalós, hogy kísérletet tegyen a szénakazallal, és nem csak azért, mert fél, hogy szúrós lenne. Ebbe a kérdésbe azonban nem sok ideje van belemerülni, hiszen nemsokára megint csak majdnem megáll a szíve, ezúttal azonban rémületében, és döbbenten fordul hátra, hogy megnézze, mi a helyzet. Nem magáért aggódik, csak Tiziot félti, meglepődve látja azonban, hogy vele ellentétben, úgy tűnik, a férfi határozottan felszabadult és jókedvű ettől a nyaktörő mutatványtól*
- Talán... *feleli bizonytalanul, mikor már megnyugodva érzi újra maga körül Tizio karjait, hiszen nem akarja elvenni a lelkesedését, de ahhoz még kevésnek érzi magát és a lovaglótudását, hogy ilyesmikkel próbálkozzon. Kicsit örül is, mikor újra szilárd talajt érez a lába alatt, csak a férfi közelségének hiánya zavarja, bár ezt is igyekszik orvosolni, mikor belekarol*
- Köszönöm! *mosolyodik el boldogan egy pillanatra az ígéretre, hogy egyszer majd együtt látogatnak el a Mágustoronyhoz, bár azért nem meri teljesen beleélni magát a dologba, hiszen fogalma sincs, vajon Tizio tényleg képes lenne-e annyira időre maga mögött hagyni a munkáját, míg elmennek oda. Magában azért mégis arról képzeleg, milyen jó lenne, ha csak kettesben utaznának valahová, míg a bejárathoz nem érnek*
- Nem, általában többen szoktak lenni... *jegyzi meg bizonytalanul, ahogy körbepislant, ám továbbra sem lát senkit. ~Talán lemaradtam valamiről? Hová lett mindenki?~ aggodalmaskodik magában, miközben az emelet felé veszi az irányt. Reméli, hátha a szobák környékén összefut valakivel, hogy megkérdezze, mi történt, ám itt se talál senkit. ~Ugye nem esett bajuk?~ jelennek meg mindenféle rémképek a szemei előtt, ahogy benyit a szobájába, ami szerencsére még mindig ugyanolyan, mint ahogy itt hagyta. Szekrényének tartalma se gyarapodott meg hirtelen, így ettől csak még inkább kényelmetlenül érzi magát, ahogy az ágyra pakol mindent. Bár mindene megvan, amire szüksége lehet, nem mondhatni, hogy bármiből is túl sok lenne neki, a legtöbb ruhafajtából mindössze két-három darab a készlete. Miután mindent kirámolt a szekrényből, az aljából előszedi a táskáját is, amivel ide érkezett, majd lassan hozzálát, hogy szép rendben belepakolja a holmiját. Ahogy az ágy fölé hajol rakodás közben, a legutóbbi alkalom jut az eszébe, mikor pakolt és indulni készült valahová, ám akkor épp az a Synmira volt a cél, amit most elhagyni készül. ~Vajon ez a jó döntés?~ fogja el a bizonytalanság egy pillanatra, bár igyekszik magába fojtani aggodalmait, és mosolyogva pillantani Tiziora*
- Nem különösebben az. *jegyzi meg halvány mosollyal, hiszen valószínű, kemény lehet ahhoz képest, amihez a férfi szokva van. Nem bírja azonban sokáig a felszínes csevegést, látszik rajta, hogy nyomasztja valami, ezt pedig végül ki is böki, ahogy ruháit bepakolva leül Tizio mellé az ágyra*
- Nem szeretném abbahagyni a mágiatanulást. Szeretnék többet tudni és még jobbá válni... ha nincs ellenedre. *keresi tekintetével a férfiét, miközben egyik keze önkéntelenül is mozdul, hogy összefűzze ujjaikat. Erről még nem beszéltek korábban, és kicsit tart is tőle, vajon mit fog szólni Tizio ezen elképzeléseihez, mégis úgy érzi, a mágia fontos része az életének, melyről nem szívesen mondana le, így csak remélni tudja, hogy ebben a férfi is támogatni fogja majd.*

A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.16 22:01:26

3315. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-16 11:36:11
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Látszólag nem reagál a lány újabb pirulására, de magában azért mosolyog, ráadásul Nava zavarát könnyedén fokozhatja az, hogy Tizio ezt a pillanatot választja ki arra, hogy megcsókolja a nyakszirtjét, ráadásul egy pillanatig a lányt ölelő karja is elég illetlen helyen van. ~Azért ne kapj szívszélhűdést, csak cukkollak.~ Az egész annyira rövid ideig tart, hogy akár le is tagadhatja, hogy valaha megtörtént, ahogy találkozik a tekintetük, úgy megrezdül a szája sarka, elfojtott mosolyának a jele.*
- Sosem fogsz leszokni a szabadkozásról, igaz? ~Nem is baj, annyit kérsz bocsánatot, hogy nekem is elég.~ *Mivel Nava eleresztette a karját, ezért egy pillanatra szorosabban szorítja magához.* - Vicceltem, egyáltalán nem fájt. ~És ha fájt, akkor mi van?~ *A fejét csóválja, mikor a lány Vétkestől is bocsánatot kér. ~Tulajdonképpen ezzel veszel le a lábamról, te boszorkány.~* - Elhiheted, hogy nem vagyunk neki nehezek, sőt még a feltételezés is sérti. *Az a véletlen műve, hogy az állat ebben a pillanatban pont felhorkan, mert legyen bármennyire is okos, értsen is meg nagyon sok mindent, de azért mindent nem érthet, így a lány szavait sem, Tizio már majdnem nekikezd, hogy elmagyarázza ezt Navának, de a lány szavai és a keze a combján valahogy belefojtják a szót.*
- Akkor jó. Én is imádom. ~Megbűvöltél, te boszorkány.~ De ugye szólnál, ha mégis kellene az a pogácsa? *A kérdés komoly, így ehhez mérten Tizio arca és hangja is az, azelőtt sosem érdekelte a nő, akivel éppen ágyba bújt, kifizette az árat és az árban csupán az ő kielégülése volt benne, Navával azonban más a helyzet, esetében jóval többről szól a dolog, mint puszta testi vonzalom, azt szeretné, sőt akarja, hogy a lánynak ugyanolyan jó legyen, mint neki. ~Sőt még jobb. Már ha ez egyáltalán lehetséges.~* - És nem, nem akarlak szénakazalba cibálni. Még összekaristolná a leányos bőröm a széna, tudod, hogy mennyire szúr? *Nem fejti ki, hogy mennyire, Nava meg tökéletes pánikban van attól, hogy elengedi őt is és a kantárt is, Vétkes újra felhorkan a szokatlan hevességre, valóban letér az útról, de hamar felveszi az eredeti irányt, de nem azért mert a lány pánikszerűen próbálja terelni, hanem Tizio csípőjének egy újabb finom mozdulatára, aki cseppet sem törődik Nava ijedtségével, mert fejét hátravetve nevet, testtartásából teljesen hiányzik a szokásos merevség, vagy apátia, látszik rajta, hogy tökéletesen érzi magát, de az egész alig egy perc, utána már újra a lányt öleli, a nyakát csókolja.*
- Ilyet nem ígérhetek. Sőt, neked is ki kell próbálnod. *Nava hajába dünnyög ismét, leszívva közben a haja illatát, élvezve testének közelségét, melegét. ~Ajh, túl gyorsan megérkeztünk.~* - Megnézzük. Mindenképpen. ~A világ végét is megnézném veled.~ *Visszamosolyog a lányra, ahogyan elindulnak az épület felé, a rögtönzött idegenvezetést nem kommentálja, csak bólint.*
- Mindig ilyen üres? Vagy miattam tűntek el? ~Lehet, hogy láthatatlanná válnak, ha idegen érkezik?~ *Vibráló nyüzsgést képzelt még a romos torony mellé, de úgy tűnik, hogy nagyon különböznek az elképzelései a valóságtól. ~Annyi baj legyen, úgysem akarok parolázni senkivel.~ A szobába érve a lány megint kissé zavarban van. ~De most legalább tudom, hogy miért!~ Körbepillant a szobában, valóban nagyon egyszerű az egész, de nem zavartatja magát, bólintás után leül az ágyra, rugózik kettőt-hármat, tekintete Naván pihen, maga mögött letámaszkodva gyönyörködik benne.*
- Kényelmesnek tűnik. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen. ~És ha a saját ágyadba rángatnálak be?~*

3314. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-16 11:25:37
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Indulás előtt//

- Rendben. Tessék! - *Adja át a választott szoba kulcsát.
Ami a közös tanulás hatékonyságát illeti, fejet hajt, kifejezve egyetértését és reménykedését, hogy ez valóban így lesz.*
- A lépcsőtől balra, a harmadik szoba az övék... A vőlegényével közös a szobájuk, aki szintén mágustanonc. - *Szúrja közbe.* - Elf nő, olyan zöldes színű hajjal. -
- Zöldike! - *Szól közbe kuncogva az eddig legfeljebb magában motyogó és dudorászó Kilencedik, mikor meghallja, hogy kiről van szó.
Krestvir fölsandít a manóra és picit elmosolyodik a lény jókedvén, de arckifejezése alapján éppúgy tűnhet ez gúnyos összenézésnek, ahogy a manó felé táplált haragnak és figyelmeztető pillantásnak.*
- Igen, ő... - *Mondja szórakozottan. És a leírást ennyiben is hagyja, hiszen Wymnter jellegzetes hajszíne több, mint elegendő, hogy Karheia könnyedén felismerhesse.
A többi kulcsot visszaviszi, majd leül az asztalhoz, megírni azt a bizonyos felhatalmazást.*

"Felhatalmazom és utasítom Wymnter Sayquevest és U'sernys En'ard-ot, hogy a rendelkezésükre bocsátott, tűz ágról szóló jegyzeteimet osszák meg Karheia Rhagodar-al!

Krestvir Drelm mágusmester"

*Nyújtja át a lapot ezzel a szöveggel, mikor végzett.*
- Ha ezt bemutatja, akkor nem lehet gond. A tanoncokat mindig megkérem, hogy a jegyzeteimet csak az engedélyemmel adják ki másnak, mivel értékesek, aranyban mérve is drága tudás van rajtuk. Erre kérem magát is. - *Fűz magyarázatot hozzá, hogy miért szükséges ez a levél.
A köszönő szóra meghajol, Kilencedik miatt nem túl mélyen.*
- Üdvözlöm az Ezüstszilánk Szövetségben! - *Mondja végszóként, egyfajta gratuláció gyanánt a sikeres felvételi után.*
- Most megyek készülődni. - *Jelenti, majd ha nem tartóztatják, még egyszer meghajol, és távozik a lépcsők felé.*

//Taitos//

*Mikor leért a földszintre, mesteréhez vezet az útja, aki még mindig egy fegyver felett áll és arcán látszik a megfeszített koncentráció... Krestvir legalábbis ennek látja.
Továbbra sem szeretné megzavarni őt, de csöndben leül a közelben.*
- Vele minden rendben? - *Kérdezi Kilencedik, a fejét vakargatva, olyan módon, amiből a legtöbb embernek feltűnne az -"Ez dilinyós!" - fajtól és lakóhelytől független jelölése, de Krestvirnek nem.*
- Igen, de csönd! Varázsol, ne zavard meg! - *Suttogja, mire a manó nagyot sóhajt, aztán kivesz két tőrt az övéből és azokkal kezd zsonglőrködni. Ami igaz, hogy halk, de a hordozóját nagyon zavarja.
Ezt néma tellegéssel igyekszik a manó tudtára adni, vagy legalább felhívni magára a figyelmet.
Ez meg is történik, s mikor Kilencedik megszakítja a dobálózást és nem fenyeget az a veszély, hogy a röpködő tőrök fölhasítják a kezét, akkor megfogja a manót és egyszerűen átrakja a válláról egy másik ülőalkalmatosságra.
Kilencedik fintorog Krestvir puhányságán, de aztán tüntetőleg is tovább folytatja a zsonglőrködést. Azonban ez már a lányt nem érdekli, a lényeg, hogy nem az arca közelében röpködnek azok a pengék...*

A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.16 12:12:46

3313. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-16 00:27:32
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Indulás előtt//

*Krestvir elindul az iroda bejárata felé, ezért ő is feláll a székből, majd követi őt. Ezúttal mellőzi a szégyenlős fejlehajtást, hogy alaposan megjegyezze az útvonalat. Mivel bizonyos értelemben igénytelen, ezért a szobát illetően sincsenek bármiféle elvárásai. Sokáig ágya sem volt, ezért a finnyáskodás és válogatás nem tőle lesz elvárható. Azért mielőtt elhamarkodottan döntene bepillant az egyikbe, csak futólag, hogy azért mégis lássa mire bólint rá, de az jóval több annál, mint amihez hozzászokott, így nagyon nem is kérdéses, hogy ezzel sem lesz problémája.*
- Valójában nekem mindegyik megfelel, de...
*Körbefordul és az irodától megtett útjuk után az ehhez legközelebbit választja, kézfejével pedig afelé int.*
- Ez tökéletes lesz.
*Ahogy látja láda is akad, amit Nozarin emlegetett, hogy meg kéne töltsék szép ruhákkal. Még mindig idegenkedik ennek a gondolatától.*
- Ez remekül hangzik. Közösen biztos hatékonyabbak leszünk.
*Meg feltehetően jobban is fogják érezni magukat, ami szintén szempont lehet. Ha más nem is, de legalább a mágiában egyezik érdeklődésük, ez már jó alapja lehet együttélésüknek. Már csak nem kéne túlizgulnia magát, mint Krestvir esetében is, akinél borzasztóan feszült volt az elején, de ez mostanra szerencsére mérséklődött. Elveszi a lapot, egy újabbat az előző után és megint csak bólogatásba kezd. A meditációval úgy sejti gondjai lesznek, mert nem igen próbálkozott még vele, de ami késik nem múlik. Ettől függetlenül örül és hálás a lehetőségért, úgy érzi ezt ismételten Krestvir tudtára kell adni.*
- Köszönöm szépen a segítséget Krestvir. Úgy sejtem minden a rendjén fog menni.
*Azt biztosan meg tudja ígérni, hogy törekedni fog. Nem akar csalódást okozni, főleg magának nem, ha pedig elszánja magát, akkor aligha lesznek ezzel gondjai.*

3312. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-15 21:32:27
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Indulás előtt//

*Míg beszél és Karheia válaszait hallgatja, a többi újoncot is bejegyzi, rövid leírást mellékelve a beszámoló mellé, hogy Taitos majd átlássa, hogy ki kicsoda és milyen előképzettséggel, érdeklődéssel rendelkezik, valamint melyik szobában lett elszállásolva.
Mikor megkapja a feleletet, a tollhegy visszatér a Karheia részére fenntartott bekezdéshez és felírja a tűz ágat, mint elsődleges mágiaágat, amivel a nő foglalkozni szándékozik.
Ezzel pedig egyelőre be is fejezte a jegyzetelést. A tollat óvatosan félrerakja, a tintát elzárja, majd föláll.
A kulcsokért megy, majd azokkal a kezében indul el az iroda ajtaja felé.*
- Mutatom a szobákat. - *Jelzi Karheia számára, hogy követheti, sőt, javasolt követnie.
Végigmegy a folyosón és kitárja a szabad szobák ajtaját, lehetőséget adva a nő számára, hogy mindegyikbe benézzen. Nagy különbség ugyan nincs köztük, méretre is nagyjából megegyeznek, ahogy a felszereltségük is hasonló. Ágy, egy kis szekrény, láda, asztal, szék, mosdótál állvánnyal és polcok- nagyjából ezek találhatóak odabent. Nem fényűző, de kényelmes, a szemnek is kellemes szobák.*
- Ma érkezett egy másik tanonc is, aki a tűz ág iránt érdeklődik: Wymnter Sayqueves. Sajnos Taitos mester és én is hosszú útra indulunk ma, és még nem tudjuk, mikor térünk vissza. Ezért a jegyzeteimet adtam át Wymnternek, szeretném, ha ezekből önállóan megpróbálnának minél többet elsajátítani az alapokból, míg visszaérünk. Általában hagyunk időt, hogy biztosak lehessünk a tanoncok felkészültségében és megbízhatóságában, de most különleges helyzetben vagyunk. Ha választott szobát, írok egy levelet, amiben felhatalmazom Wymntert, hogy megossza magával a jegyzeteket. Ezt mutassa majd be neki! Tanuljanak együtt! De mellette ne feledkezzenek meg a meditálásról és a testi edzésről sem, valamint a házimunkáról! A megszerzett tudást pedig jóra használják! - *Beszél és tervez, Karheiától kissé lemaradva, a háttérben, míg a nő nézelődik.*

3311. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-15 20:35:04
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Már épp egy megkönnyebbült sóhaj hagyná el ajkait, hogy csak egy tréfa volt ez az egész ötlet a pajtával, mikor Tizio még egy lapáttal rátesz korábbi javaslatára, melynek következtében ismét csak arcába szökik a vér és elkerekedő szemmel mered a mögé helyezkedő férfira. A színtelen hangnak köszönhetően nem tudja eldönteni, komolyan beszél-e, vagy sem, de szeretné hinné, hogy csak ugratni akarja őt, és semmi ilyesmit nem forgat a fejében. Mivel azonban nem fenyegeti közvetlen veszély a terv megvalósulását illetően, megnyugszik kissé, főleg ahogy Tizio érintését érzi. Hiába, a folyamatos tanulásnak és könyv fölött görnyedésnek is megvan a maga ára, így a tartásán bizony van mit javítani, bár igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy megfelelően üljön a lovon, csak biccentve arra, hogy az ő lába marad a kengyelben*
- Sajnálom! *ereszti el rögtön a férfi karját, ijedten pillantva le rá, arra számítva, hogy már most látni fogja rajta a hatalmas lila foltokat, amiket okozott, megnyugodva veszi azonban tudomásul, hogy csak az elméje játszott vele, és figyelmét inkább Vétkesnek szenteli*
- Ne haragudj! *suttogja a lónak, ahogy előre hajol, hogy megpaskolja kissé a nyakát, bár nem mer túlságosan erős mozdulatokat tenni, így meglehet, a másik végletbe esik át, és Vétkes meg se érzi az érintését. Sajnálja szegényt, amiért miatta kell elviselnie a nyerget, hisz látta már, hogy Tizio anélkül is képes megülni, de még inkább azt sajnálja, hogy mindkettejüket egymaga kell elbírja* Remélem, nem vagyunk túl nehezek... *jegyzi meg halkan, mielőtt újra visszaegyenesedne, csak hogy teljesen másfelé terelődjön a téma. Megdöbbenti azonban, amit hall, hisz korántsem ezért mondta, amit mondott, és sajnálja, hogy Tizio ezt feltételezi, ugyanis ez azt jelenti a számára, nem sikerült kellőképp a férfi tudtára adnia, mennyire élvezi együttléteiket, ezért pedig csak önmagát tudja okolni. Már előre pirul attól, amit mondani készül, hisz nem tud zavartalanul beszélni erről a témáról, mégis határozottan cseng a hangja, mikor megszólal és rezzenéstelenül tekint Tizio szemébe*
- Azért mondom ezt, mert csodálatos együtt lenni veled és imádom minden pillanatát! *próbálja legalább most biztosítani efelől a férfit, ha már korábban nem sikerült, miközben halványan elmosolyodva kissé feljebb csúsztatja a Tizio combján nyugvó kezét. Hamar visszafordul azonban, mikor végre tényleg elindulnak, egy pillanatra ismét csak megszorítva a férfi őt karoló kezét, de aztán hamar enged a szorításán, és igyekszik élvezni a helyzetet, ami egész jól megy neki, miközben figyelmesen hallgatja Tizio magyarázatát arról, hogy is kell lovagolni. Nem is tűnik olyan nehéznek számára a feladat, azt azonban túl soknak érzi, mikor a férfi rábízná a gyeplőt*
- Nem hinném, hogy ez... *kezd bele, hogy kifejtse, mennyire is nem tartja ezt jó ötletnek, mikor hirtelen nem csak a derekán, de már a kezén se érzi a férfi érintését*
- Ne! *kiált fel ijedten a mutatvány láttán, a kelleténél gyorsabban fordulva hátra, hogy a saját szemével bizonyosodjon meg róla, minden rendben van-e Tizioval, ezen mozdulat közben azonban a kantár egyik szárát is sikerül megrántania kissé, melynek következtében kezdenek lekanyarodni a megfelelő útról*
- Ne, ne, ne erre! *fordul vissza inkább a ló felé, bár ezúttal már halkan beszél, nehogy megijessze az állatot. Teljesen megfeledkezik róla, hogy a kezében van a kantár, így inkább előrehajolva, Vétkes nyakát paskolva igyekszik visszaterelni őt a helyes irányba*
- Ilyet ne csinálj többet! *jegyzi meg duzzogva, ahogy Tizio újra átveszi az irányítást, a korábbinál is szorosabban simulva hozzá, hiszen kénytelen elismerni, ellenérzéseinek legfőbb oka az aggodalom, ugyanis komolyan tartott tőle, hogy a férfi esetleg leesik mögüle a lóról és valami baja lesz. Ezen kis közjátéktól eltekintve azonban viszonylag eseménytelenül telik az út Synmirára*
- Sajnos én se jártam még ott... *ismeri be szomorúan, hiszen csak hallomásból ismeri a Mágustornyot, ami vélhetően sokkal jobban megfelel annak az elképzelésnek, amit általában a varázslóktól várnak az emberek* De talán egyszer megnézhetnénk majd! *teszi hozzá félszeg mosollyal, hiszen régi vágya ellátogatni oda, azonban biztos benne, Tizionak van jobb dolga is, mint hogy őt kísérgesse mindenhova. Már azért is végtelenül hálás, hogy ide vele tartott, ezt pedig egy boldog mosollyal igyekszik is kifejezni, mikor a férfi beleegyezik, hogy bekíséri. Örömmel karol bele, nemsokára másik kezével is a férfi karjába kapaszkodva, miközben megindul az épület belseje felé. Szokatlan érzés a számára, hogy valahol ő mozog otthonosabban és ő mondja meg, mikor merre menjenek. Fogalma sincs, Tizio mennyire kíváncsi a helyre, azonban ahogy beérnek, mégis úgy dönt, rögtönzött körbevezetést tart*
- Ott van a konyha, ott pedig a közösségi rész és a könyvtár. A szobák pedig odafent vannak. *biccent fejével a megfelelő irányokba, ösztönösen is suttogóra fogva hangját, bár megkönnyebbülten nyugtázza, hogy úgy tűnik, üres az épület. Kicsit zavarja is ugyanakkor, hogy látszólag mindenki elment, mégsem áll le hangosan kiabálni, inkább elindul a lépcső felé, összefűzve ujjait Tizioéival, hogy így vezesse felfelé a keskeny közlekedőn*
- Itt volnánk. *jelenti be végül, óvatosan nyitva be az egyik szobába. Maga se tudja, mit várt pontosan, mégis furcsa szomorúság járja át, ahogy rájön, minden pontosan ugyanolyan, mint ahogy előző nap hagyta. ~Csak tegnap lett volna? Sokkal hosszabb időnek tűnik... ~sóhajt fel magában, még utoljára megszorítva a férfi kezét, mielőtt elhúzná a sajátját*
- Igazán egyszerű. *jegyzi meg zavartan a szoba berendezését illetően, hiszen nem sok minden található benne. Egy ágy, egy asztal a hozzá tartozó székkel és egy kis szekrény, pusztán ennyi alkotja a bútorzatot*
- Mindjárt összepakolok, addig ülj le nyugodtan... *pillant bizonytalanul az ágy felé, mint valószínűleg a legkényelmesebb helyre a szobában, majd ha csak Tizionak nincs ellenvetése, akkor a szekrényt kinyitva el is kezdi összeszedni a ruháit.*

3310. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-15 20:26:02
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Indulás előtt//

*Közelebb húzza magához a felé fordított papírt, majd törekedve az olvashatóságra aláírja nevét, és ahogy a lány kérte alá Nozarinét is. Magában megállapítja, hogy nem túl szép az írásképe, kijött már a gyakorlatból, de ez most nem is számít. Visszatolja a papírt és nem tolakodóan, de kíváncsian szemléli az adminisztráció folyamatát.*
- Egyelőre igen. Köszönöm.
*Talán jót is tesz majd neki az, hogy rá van kényszerítve a társaságra, de hossztávú tervei között szerepel az, hogy legyen egy saját kis otthona. Muskátlikkal, veteményessel és így tovább. Amíg Krestvir jegyzetel, addig futólag megszemléli a helyiséget.
Kicsit felélénkül a mágiaág említésére, de most is megfontoltan felel, holott már régóta tudja melyik is érdekelné pontosan. Pár pillanatnyi hallgatás után határozottan válaszol.*
- Igen, van. A tűz lenne az.

3309. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-15 19:51:29
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Indulás előtt//

- Rendben. - *Biccent, tudomásul véve Karheia válaszát a kedvesével kapcsolatban.*
- Akkor kérem, ide írja a nevét... - *Fordítja a nő felé a lapot, miután az megerősítette, hogy a szabályokkal egyetért, s mutatja a helyet, ahová az aláírást kéri.*
- Esetleg alá a... kedvese nevét is. Bejegyzem, mint esetleges látogatót, úgy biztosan nem vélik behatolónak, itt nyoma lesz, hogy engedéllyel van Synmirán, az Ön felelősségére. - *Teszi hozzá. Aztán, ha Karheia végzett, s megtette, amit kért, akkor visszahúzza maga elé a könyvet és a nevek mellé el is kezdi a jegyzetelést.*
- Ha jól értelmezem, igényt tart szobára Synmirán. Ha bejegyeztem, megmutatom a még szabadokat és választhat. - *Magyaráz írás közben, a lapról fel sem nézve.*
- Van már mágiaág, ami különösen érdekelné? - *Kérdi ezután, mert ez is fontos és lejegyzendő amellé, hogy Karheia, állítása szerint rendelkezik már a kellő affinitással, hogy a tanulást megkezdje.*

3308. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-15 18:42:55
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Indulás előtt//

- Csupán vendégként.
*Szúrja közbe, aztán tovább hallgatja bólogatva a választ.*
- Érthető.
*Teszi hozzá a végén, majd még gyorsan kiegészíti egy köszönettel. Úgy sejti Nozarin nem fog csatlakozni könyvmoly varázsosokhoz, de talán nem is baj ez, így mindkettejüknek lehet egy egészséges tere, és ha a látogatás nem tilos, akkor ugyanúgy tölthetnek egymással időt. Majd idővel kiderül, ez jelenleg csak minimálisan aggasztja.*
- Úgy vélem menni fog a szabályok betartása.
*Kissé aggódó arcára egy visszafogott mosoly húzódik, és azt várja, hogy esetleg ezt valami írásos formában is bizonyítania kell, bár Krestvir azt említette, hogy Taitos mesterrel is beszélnie kell.*

3307. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-15 14:48:31
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A lány természetesen elpirul, mindentől elpirul, de ez Tizionak nagyon tetszik, tetszését pedig egy halvány mosollyal nyilvánítja ki. ~Édes.~*
- Csak vicceltem ám. Nem akarlak a pajta mögé cibálni. *Siet elmondani, hogy ez csupán egy arcpirító tréfa volt, de a folytatástól valószínűleg újra Nava arcába szökik majd a vér.* - Egy csinos szénakazalra gondoltam. *Tizio ezt a maga szokásos, látszólagos közönyével adja elő, ahogy fellendül a lóra, a lány mögött ülve pár érintéssel igyekszik javítani Nava tartásán.*
- Nekem nem. A többi se kellene. *A kantárszárat is elég lazán tartja, nem híve annak, hogy kemény kézzel, rövidre fogja, Vétkes elsősorban a barátja és csak második sorban a lova.* - Igaz pajti? *Teszi fel a kérdést az állatnak.* - Na, paskold meg a nyakát, azt is szereti, nemcsak az almát. És ne szoríts így, mert még a végén belilul a leányos bőröm. ~Nem kell félni, cicám. Vigyázok rád.~ *Nem okoz neki fájdalmat a szorítás, de irreálisnak érzi, bár lehet azért, mert ő maga gyakorlott lovas. ~Ó, pedig hányszor nyaltam fel a földet.~ Azért csak magához húzza a lányt, hátha az ad neki annyi biztonságérzetet, hogy ne kelljen görcsösen kapaszkodnia.*
- De ugye nem csak azért mondod, hogy biztosan nem kell, mert úgy gondolod, hogy ezt várom el. *Lepillant a lányra, a kérdése alapvetően komoly, sőt még jogos is, hiszen a lányról már a minap is kiderült, hogy azért tesz meg dolgokat, mert úgy gondolja, Tizio elvárása az.* - Akkor arra megyünk. *Mozdítja a gyeplőt tartó karját, de éppen csak annyira, mint amennyire az előbb mozdította a csípőjét, a mozdulat szinte észrevétlen, de Vétkes mégis csinálja, amit Tizio akar és mennek is a mutatott irányba, ment közben halkan magyaráz a helyes testtartásról és egyéb trükkökről.* - Ha egy kicsit elengeded magad, akkor ráérzel és szinte észre sem veszed, hogy együtt mozogtok. Ne engedd, hogy a lábad teljesen becsússzon a kengyelbe, az hamis biztonságérzetet ad, ezért kell leszorítani a sarkad. Fogjad. *Elengedi most a lány derekát, hogy a kezébe adja a lazára fogott kantárt.* - Ha nem fogod, akkor én is elengedem. ~Nem mintha az túl nagy baj lenne.~ *Megeshet, hogy Nava sem fogja meg, hiszen néha olyan bátortalan, tragédia ekkor sem történik, felakadna a nyeregkápára.* - Nem kell mindenbe kapaszkodni, amit csak találsz. *Azzal kitárja karjait két oldalra.* - Az összhang a lényeg. *Ha Nava nagyon rémüldözik ettől, akkor Tizio nem csinálja sokáig, hanem újra kézbe veszi a gyeplőt és átöleli a derekát, hogy aztán így tegyék meg az út hátralevő részét.*
- Máshol? De megmutatod egyszer, ugye? *Fogadja mosollyal a viccet. ~Tyű Tizio, annyit vigyorogsz manapság, hogy kinéz már egy izomláz.~ Vétkest a megjelölt helyen állítja le, egy pillanattal később meg már értetlenül áll, hogy Nava a földre szegezi a tekintetét és mintha kerülné az övét. ~Na most mit tettem? Vagy mit mondtam?~ Értetlenül pislog pár pillanatig. ~Áh, minden nő furcsa.~*
- Persze, ha szeretnéd, akkor bekísérlek. *Karját ajánlja a lánynak, aztán meg hagyja magát vezetni, némán bámészkodik. ~Tulajdonképpen nagyon pofás.~*

3306. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-15 09:13:45
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Tizio szavait hallva csak tovább mélyül mosolya, ismét csak úgy érezve, a férfi tökéletesen tudja, mikor mit kell mondania. Ezen véleményét pedig egy, a kulcscsontjára nyomott csókkal is igyekszik kifejezni, miközben még szorosabban simul hozzá, a további motyogást inkább felelet nélkül hagyva, hiszen nem tudhatják biztosan, mit hoz a jövő, és hogy fognak viselkedni az öregeket a próbaidő alatt. Nem is akar ezen aggódni többet, így inkább a hálószoba felé indul, hogy átöltözzön, még ha különös is számára az öltözet, amit viselnie kell. Nem sok ideje van azonban ruházatán aggódni, hiszen a házból kilépve pillanatok alatt a nyeregben találja magát, ami egészen újfajta aggodalmakkal tölti el. Csak akkor zökken ki gondolata közül, mikor a férfi érintését és csókját érzi*
- Köszönöm! *pirul el zavartan a bóktól, miközben önkéntelenül is összébb zárja karjait a mellkasa előtt, hiszen továbbra is az érzése, túlzottan lenge ez a viselet a számára. Magában eközben azért fohászkodik, hogy a férfi csak tréfálkozzon a pajtával, hiszen az ő esetében sokkal jobban tart tőle, hogy ilyen őrültségre vetemedne, neki azonban kicsit se lenne kedvére nyílt színen egymásba gabalyodni. Bár abban sem biztos, hogy képes lenne nemet mondani, így csak abban tud reménykedni, hogy Tizio nem is fog ilyesmivel próbálkozni, elejét véve ezzel ennek az egész lehetetlen helyzetnek*
- Köszönjük! *vörösödik el még az előzőnél is jobban az újabb dicsérettől, bár ő maga igencsak kételkedik benne, hogy a férfi komolyan beszélne, hiszen benne semmi nincs meg abból a büszke tartásból, ami Tizioból sugárzik, mikor Vétkes hátán ül. ~Vagy csak úgy általában!~ sóhajt fel magában, ahogy a kengyellel ügyködő férfit nézi, még inkább szerencsétlennek érezve magát*
- Igenis. *hadarja rögtön az utasítást hallva, megrázva kissé a fejét, hogy összeszedje magát, próbálva közben tényleg leszorítani a sarkát. Örül azonban, mikor Tizio is felkapaszkodik mögé a nyeregbe*
- Nem kellene inkább neked? *kérdezi bizonytalanul, ahogy megérzi, másik lába is a kengyelbe kerül, hisz fogalma sincs, hogy a legkényelmesebb lovagolni, de az érzése, Tizio talán könnyebben tudna irányítani, ha az ő lába lenne a kengyelben. A további jó tanácsra csak némán bólint és egy nagy levegőt vesz, majd lassan kifújja, próbálva ezzel elűzni félelmeit és aggodalmait, nehogy az állat megérezze, bár közel sem sikerül tökéletes munkát végeznie. A legutolsó javaslatot azonban mondani sem kell, önmagától is közelebb húzódik a férfihoz, bízva benne, hogy ő majd megakadályozza, hogy leessen a lóról*
- Biztos! *mosolyodik el, egy pillanatra elveszve a kék szemekben, míg keze a férfi őt átkaroló karját szorítja. Gyorsan visszafordul azonban előre, ahogy Vétkes megindul alattuk. Egy pillanatra el is akad a lélegzete a szokatlan élménytől, azonban hamar igyekszik megnyugodni és inkább kiélvezni a helyzetet. Bár kénytelen elismerni, a lovaglás közel se olyan rossz vagy veszélyes, mint tartott tőle, azt is be kell látnia, sokat javít az élményen, hogy Tizio itt van vele*
- Arra! *mutatja ujjával többször is az irányt menet közben, bár továbbra is igyekszik tartózkodni a hirtelen mozdulatokról és csak rövid időre enged szorításán a nyergen vagy a férfi karján*
- Sajnálom, a romos vártornyot máshol tartjuk! *tréfálkozik, ahogy megpillantják végre Synmirát. ~Én se így képzeltem el!~ sóhajt fel magában, ahogy eszébe jut, amikor először megpillantotta ezt a helyet. Sok minden történt vele, mióta ideköltözött, és most furcsa szomorúság járja át, ahogy ezúttal Tizio oldalán érkezik ide. ~Ezután semmi se lesz ugyanaz!~ ismeri be magában, ahogy a férfi lesegíti a nyeregből*
- Köszönöm! *pillant rá hálásan, a kelleténél talán kissé tovább is kapaszkodva a karjába, ugyanis nem akaródzik elengednie őt* Arrafelé van egy istálló, ott esetleg kikötheted! *ajánlja fel végül, hisz fogalma sincs, mit is tervez Tizio pontosan, azonban míg a férfi Vétkes elhelyezéséről dönt, addig ő a kérdésén töpreng, bár nem sokra jut vele*
- Ezt sajnos nem tudom, de gyanítom, nem... csupán a helynek van mágikus kisugárzása, ahová építették. *ismeri be szomorúan, ismét csak rádöbbenve, mennyi minden van még a mágia terén, amit nem tud* Azt se tudom, létezik-e ilyen varázslat. De ha lenne, akkor mindenképp megtanulnám! *motyogja a földre szegezve tekintetét, miközben végtelenül haszontalannak érzi magát, amiért még egy ilyen apróságra se képes*
- Bekísérsz? *kérdezi zavartan, mikor újra Tizio szemébe mer nézni, kezeit összekulcsolva háta mögött, míg a férfi válaszára vár. Nem tudja, mi vagy ki vár rá, ha belép az épületbe, mégis, ha már eddig eljött vele, örülne, ha Tizio a továbbiakban is vele tartana. A férfi válaszától függően végül egyedül, vagy kéz a kézben indul meg szobája felé, hogy összeszedje kevéske holmiját.*

3305. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-14 21:51:06
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

- Azért vannak akiket szeretek. *Dünnyögi ezt is a lány hajába. ~Te pont közöttük vagy.~ Ki nem mondaná, a mai napon már elmondta. ~Vagy az tegnap volt?~ Tulajdonképpen ez olyan dolog, amit nem szabad sokszor elmondani, mert akkor elcsépelné. ~De biztos tudod, nem? Ugye tudod?~ Továbbra is dünnyög valamit, nem igazán érteni, talán ő sem érti, de nagyjából arról szól, hogy melegen ajánlja az öregeknek, hogy lehiggadjanak.
Nava nagyjából annyi idő alatt készül el az öltözéssel, mint Tizio a nyergeléssel, amint meglátja elmosolyodik, kék tekintete végigszalad a lányon.*
- Gyönyörű vagy. Kedvem támadt a pajta mögé húzni. ~És most pirulj el, az nagyon édes. Imádom.~ *Ezt már akkor mondja a lánynak, mikor az már Vétkes hátán ül, ő pedig éppen a kengyelszíjat igazítja a lány lábához, ez alatt a cselekvéssor alatt nem mulasztja el, hogy megsimítsa Nava lábszárát és combját illetve, hogy megcsókolja a térdét.* - Gyakran kell lóra ülnöd, nagyon jól állton egymásnak. *Nava egyik lábát beigazítja a kengyelbe.* - Sarok leszorít. *Adja az utasítást, aztán Vétkest megkerülve a másik kengyelszíjjal is elbíbelődik, de ebbe még nem rakja be a lány lábát, mert neki kell, hogy nyeregbe tudjon lendülni, már a lány mögött ülve hajol le, hogy bekerüljön a kengyelvasba Navának ez a lába is.* - Ne félj tőle, megérzik. Nekem dőlhetsz. *A lány karjai alatt átnyúlva fogja egyik kezével a kantárszárat, míg a másik kezével átkarolja Nava derekát.* - Biztos vagy benne, hogy nincs rá szükség? *Kérdezi miután ajkaik szétválnak, közben Vétkes megindul alattuk, Tizio csípőjének egy mozdulatára.* - Akkor mondd, hogy merre megyünk. *Hozzávetőlegesen tudja, hogy merre is a máguslak, de azért szükség lesz Nava útmutatására.*
- Ejha. Varázslókhoz pedig romos vártornyot gondolnék. *Mondja, mikor a kavicsos ösvényen lovagolnak már, a tempó lassú, kényelmes, Tizio kiélvezi a lány közelségét, le csak akkor száll, mikor már végképp nincsen hová menni, a lányt is lesegíti.* - Ez ilyen varázslatos hely? Már úgy értem, hogy mágia tartja össze a téglákat? Mert ha tudsz ilyen varázslatot, akkor megjavíthatnád az istállónk tetejét.

3304. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-13 17:27:48
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Indulás előtt//

*A jelek szerint az új jelentkező sem kifogásolja a feltételeiket, de kérdése azért még akad. Elsőre ugyan nem biztos benne, hogyan is értelmezze azt pontosan.*
- Ő is a Szövetséghez csatlakozna, vagy pusztán mint vendég tartózkodna itt?... A szobákat és az ellátmányt a tagoknak tartjuk fenn. Ha csatlakozik, és van, amit fel tud ajánlani cserébe a Szövetségnek, akkor nincs akadálya, hogy itt éljen. A vendégek fogadása nincs szabállyal korlátozva, azonban az értékeinket mi is féltjük és nem is tartunk el senkit ingyen. - *Alighanem ismét elég nyersen fogalmaz, de ő nem veszi észre magát. És valóban, eszében sincs bizalmatlanságot mutatni, mindössze tárgyilagosan előadja azt, ami szerinte észszerű, még ha nincs is szabályuk az ilyen esetekre.*


3303. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-13 16:27:12
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Indulás előtt//

*Cseppet sem veszi zokon, hogy Krestvir nem áltatja udvarias formában, sőt a maga módján ez pozitív benyomást tesz rá. Értékeli az őszinteséget, még akkor is, ha az igazságot nem mindig kellemes hallani. A kis manó bemutatkozására nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el, utána is figyeli tevékenykedését, és megállapítja magában, hogy aligha látott ennél aranyosabb dolgot. Visszaemlékszik Nozarin történetére az erdei pillékkel, akikben Prexiar nem hitt. Lehet meg kéne mutassa a kisfiúnak, hogy nem képtelenség ez. Persze csak gondolatban játszik el ezzel.*
- Igen. Többé-kevésbé.
*Hiszen ki ne ismerné Isurii történetét, akivel több hasonló vonása is akad Karheiának, a világos haján és kék szemein túl is. A részletekkel nem untatná Krestvirt, hogy az elmúlt évtizedben nem sok időt töltött rokonai közelségében, elég annyi, hogy ismerős neki Isurii neve.
A továbbiakban különösen figyelmesen hallgat, időnként aprókat bólint, hogy jelezze Krestvir felé tudomásul vette az elhangzottakat és egyetért velük. Persze ennek szóban is hangot kell adnia.*
- Tökéletesen megfelel.
*A házimunkának még valahol örül is, túl sokat pihent Nozarin mellett az utóbbi időkben, már kezdi kényelmetlenül érezni magát.*
- Illetve...
*Jut eszébe Nozarin, akit eddig sem feledett, de most itt az alkalom, hogy az ő jelenléte felől is érdeklődjön.*
- Lenne egy kérdésem, ha lehet.
*Kicsit megint elhallgat, egyrészt továbbra is megfontoltan megválogatja a szavait, másrészt ismételten erőt kell vennie magán.*
- Synmira területén mennyire tartózkodhatnak mások? Ez alatt pontosabban a kedvesemet értem.
*Ezúttal egyértelműen zavarba jön, arca enyhén ki is pirosodik. Szokatlan Nozarint a kedvesének nevezni valaki más előtt, főleg azért, mert kicsit szégyelli amiatt magát, hogy ő nem egy túl látványos külsejű nő, a bárd pedig véleménye szerint igencsak kellemes a szemnek. Mindenképpen szeretne ezen változtatni.*

3302. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-13 15:52:30
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Indulás előtt//

- Nem baj. - *Válaszolja Karheia szabadkozására. Valószínűleg szebb volna, ha azt mondaná, hogy szó sincs kellemetlenségről, de nem mindig sikerülnek ezek az udvariassági fogások, úgyhogy csak ennyivel igyekszik megnyugtatni a nőt, s ezt is változatlan, fintorgós arckifejezéssel mondja.*
- Én meg Kilencedik! - *Szól közbe a manó, miután hordozója bemutatkozott, mert úgy érzi, róla megfeledkeztek. Mellé kalimpál is Karheia felé, de aztán hagyja beszélgetni a két nőt, s inkább a mellényzsebeit túrja át motyorogva.
Krestvir, habár javában az asztallapot nézi, figyelme Karheiáé. Ugyanakkor kissé el is kalandozik közben, a rokoni szálak kapcsán egykori vezetőjükre emlékezve vissza.*
- Értem. - *Nyugtázza előbb csak ennyivel az elhangzottakat.*
- Ha Kagan hadúrnak rokona, akkor bizonyára a húgát is ismeri: Isurii Thargodar az alapítónk. - *Osztja meg, mintegy mellékesen a gondolatot, ami felrémlett benne, mikor Karheia a család nőtagjainak motivációjáról beszélt. Persze, ha Waldran küldte, valószínűleg ezzel teljesen tisztában van.*
- Az Ezüstszilánk Szövetség tagjává válni nem nehéz, mindenkinek megadjuk az esélyt. Egymást segítjük a tanulásban, megosztjuk a tudást, amit megszereztünk, a tanoncokból később mesterek válnak... Elvárás, hogy a Szövetséget a tagok gyarapítsák anyagilag, a tanítói munkával, vagy egyéb módon, tehetségük szerint. Synmira területének rendben- és fenntartása mindannyiunk feladata, nincs személyzetünk a házimunkára. A Szövetségből kilépni lehetséges, azonban ez esetben a kapott képzést valamiképpen meg kell téríteni. Ha mindez megfelel magának, akkor nincs akadálya a csatlakozásának, bár a végső szó Taitos mesteré, én bejegyzem a tagok közé. - *Mielőtt folytatná néhány kérdéssel, ad lehetőséget válaszolni, mert a továbbiaknak csak akkor van értelme, ha Karheia egyetért a feltételekkel.*

A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.13 15:54:37

3301. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-13 14:51:54
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Indulás előtt//

*Krestvir továbbra sem tűnik túl barátságosnak számára, ettől függetlenül még mindig igyekszik nem megijedni. Persze tudja ő, hogy irreális a félelme, ez viszont önmagában nem elég ahhoz, hogy el is múljon. Inkább úgy igyekszik meggyőzni magát, hogy ugyan mit tennének vele? Legrosszabb esetben is elutasítják, ami ugyan nem lenne kellemes, de végső soron a világ sem dőlne össze. Mástól sem dőlt össze, így most sem fog.
Ami végül tényleg segít neki valamelyest, az Krestvir vállán ülő aprócska lény. Igyekszik tekintetét főleg a nőn tartani, de akaratlanul is elvándorol a furcsa szerzetre. Arcán nem jelenik meg komolyabb változás, ami hangulatát illeti, szemei ezzel ellentétben mintha nagyobb nyugalmat és érdeklődést mutatnának. A kis manó kellőképpen eltereli figyelmét ahhoz, hogy ne nagyon tudjon aggodalmaskodni.*
- Rendben.
*Felel kurtán, és minden további nélkül követi Krestvirt, anélkül hogy akár a helyiségre, vagy a benne lévő férfira vetne akár egy futó pillantást. Óvatosan közlekedik, mint aki attól tart, hogy valami fontos dolog nyugalmát zavarná meg. Eléggé rosszul érzi magát így is, hiszen látta, hogy a lány lepakolta a holmijait. Biztos benne, hogy valamiben megzavarta.*
- Igen, persze, megértem. Elnézést, hogy kellemetlenséget okozok.
*Azért egy szelíd, türelmes mosolyt megejt. Láthatóan itt mindenkinek akad dolga, így érthető okokból koloncnak érzi magát.
Óvatosan leül és a továbbiakban is feszülten figyel. Kicsit bátrabban most, hogy kettesben vannak, de még mindig nyugtalanul, mintha csak azt várná, hogy az egyik sarokból valaki ráront. Hiába Nozarin lelkes törődése, de a bizalom és a lazítás még mindig nem az erőssége.
Törekszik arra, hogy uralkodjon zavarán, legalább annyira, hogy ne piruljon el, elvégre felnőtt nő. Ezen nem segít az, hogy azt érzi mintha éppen vizsgáznia kellene, Karheia pedig nem szeretne csalódást okozni bárkinek is.*
- Öhm...
*Kell egy pár pillanat mire összeszedi gondolatait.*
- Családom női tagjai generációk óta a népem szellemi segítői közé tartoznak, ezt szeretném egy magasabb szintre emelni. Alkalmam eddig még nem igen volt bármit komolyabban tanulni, de igen, úgy vélem megvan hozzá a fogékonyságom.
*Időnként picit megtorpan beszéd közben a megfelelő szavak keresgélése miatt, de összességében igyekszik céltudatosság látszatát kelteni.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519