//Mindenki//
*Halkan sóhajt és a fejét rázza, majd lehajtja Atehaner dicsekvő vagy pimaszkodó szájalására és arra, ahogy erre néhányan reagálnak. Nem érti, miért ront a saját helyzetén a férfi. Egyedül azt tudja megérteni, hogy a mágiát hiányolja és emiatt dühítik a "láncai", de a haláltól mentették meg őt ezzel az alkuval és befogadták maguk közé... Lehetne hálásabb, kereshetne új életcélt, beilleszkedhetne. Hiszen igazán nem bántották őt. Ő a maga részéről, képességei szerint még kedves is volt hozzá, mintha a szövetség tagja volna, de hiába próbált szót érteni vele. Nagyon reméli, hogy ez az idővel változni fog, Atehaner hozzáállásával egyetemben, különben hiába mentették őt meg, az élete el lesz pazarolva.
Quantall felsorolása és rövid leírásai a lényekről próbára teszik a koncentrációját, de a lehetőségekhez mérten igyekszik mindezt elképzelni és megjegyezni. Azonban erősen kétkedik benne, hogy éles helyzetben ezt a tudást majd kamatoztatni tudja, ám elnyomja magában a kétségeit, mert különben sosem nézne szembe a veszélyekkel.
Laor gyakorlatias és kissé talán egyszerű válaszával voltaképpen egyet tud érteni.*
- Én is arra kérném, ha egy lény megjelenik majd, amelyikről vannak ismeretei, lásson el minket tanácsokkal harc közben a gyengéjükről! Ez sokat segíthet... - *Hajt fejet, majd hátrapillant mesterére, aki már el is merült a fegyverek bájolásában, így a továbbiakra is maga válaszol.*
- És szeretnénk majd másolatot a könyvről, köszönjük. - *Hajt fejet ismét, bár nem igazán érti, miért beszél Quantall úgy a könyvről, mintha saját akarattal bírna, de erről a történetről nem most kezdi faggatni. A felajánlást viszont semmiképpen nem utasítaná vissza, noha úgy sejti, ez nem feltétlenül lesz ingyen, de a jövő Szilánkjainak hasznára válhat ez a tudás.
Közben, ha van még, ki átadná fegyverét, attól átveszi és lerakja a többi közé, igyekezvén nem megzavarni Taitost a koncentrációban.*
- Azért... az egyszerű fegyverek sem haszontalanok. Sőt, érdemes előbb ezeket alkalmazni, mivel legutóbb azt tapasztaltuk, hogy mintha a megjelenő lényeket egy közös tudat, vagy felsőbb hatalom irányítaná és általuk próbára tenné az erőnket és képességeinket: mindig egyre erősebb lények támadtak ránk. Viszont a kezdetben ezek gyengébb élőholtak voltak, akiken fogott az egyszerű kard is... - *Szükségét érzi, hogy ezt még megossza a jelenlévőkkel, mert az eddig elhangzottak alapján olyan képet festettek le, mely szerint csak mágiának van haszna a Karavánpihenő romjainál, de a tapasztalat mást mutatott. Arról nem is szólva, hogy a mágusok ereje véges, s jobb akkorra tartogatni, mikor igazán szükség van rá, nem pedig fegyverhasználattal legyűrhető élőholtak ellen használni.*
- Már próbáltunk segítséget kérni Abogr mestertől, de ha sikerül hatnia rá és akár csak tanácsot kérnie... egy próbát megér. - *Feleli ezt Natalaydának. Hallott már róla, hogy vannak, akik kiemelkedő meggyőzőerővel és emberismerettel rendelkeznek. Lehetséges, hogy ez a nő is közéjük való.
Időközben a thargok, Laor vezetésével, úgy tűnik, elunják a várakozást, de a varázslatot sajnos nem lehet sürgetni.*
- Ha ez megfelel maguknak, s indulnának, akkor miután Taitos mester elkészült a fegyverekkel, s én is felkészültem az útra, maguk után megyek, s viszem a fegyvereket. Egy teleportáló varázslattal pillanatok alatt a Mágustornynál lehetek, ott találkozhatunk. Ha megérkeztek, keressenek a toronyban! Talán hamarabb is ott leszek. - *Szól a padlóhoz, de egyébként meg elsősorban a vezetőnek látszó Laorhoz, mielőtt az távozna. Ezt jelzi, hogy szavai végén rá pillant föl, majd meghajol búcsúzóul.*
- Szóval teleportálni fogunk? - *Kérdi a manó a vállán, egészen úgy, mintha értené, miről is van szó. Persze, ez már azután történik, hogy a tharg csapat, s talán a "város hősei" is elindultak, mert egyébként megszívlelte az intést és kibírta csöndben, míg a "nagyok" kibeszélték magukat.*