//Mindenki//
- Magam is beleértettem ezt a szobát is. - *Feleli Dramnak, a bocsánatkéréssel mit sem törődve, miközben a teát tölti Kilencediknek.*
- Nem vagyok régóta mester, az elmondása alapján akár maga is tapasztaltabb tanító lehet nálam. Hát kérem, segítsék egymást is, ahogy mondta! - *Suny oda egy pillanatra a férfira. Lehet megint túl őszinte, de ha nem figyel rá, akkor nem tud köntörfalazni.
Közben betoppan Atehaner. Kilencediknek persze azonnal megtetszik az ő haja is és a kiürült csészét félrerakva bámul vágyódva a fehér tincsek után. De Krestvir láthatólag nem figyel fel a kívánságára, mert a saját vállára engedi fel a manót és nem a félvér vállára helyezi őt. Aztán még egy foltos, de száraz konyharuhát terít a kis lény hátára, mert váltásruhával nem tud neki szolgálni.
Kilencedik azért nem adja fel és Krestvir csuklyáját húzogatva próbálja felhívni a lány figyelmét magára és a kívánságára, de mielőtt még szóban is kifejezhetné, hogy mit akar, a lány elcsitítja.*
- Egy kicsit maradj nyugton, kérlek! - *Pisszen oda Kilencediknek és fogja le a köpenyét húzogató apró kezet. A manó csalódottan és kicsit talán morcosan adja fel egy sóhajjal, és más elfoglaltságot keres magának: a zsebeit kezdi átkutatni, mintha valamit nagyon keresne.
Atehaner elsőre egészen kedvesen fogadja az újdonsült jövevényeket, de a végére csak sikerül modortalannak lennie. Amiért teljes mértékben nem tudja őt hibáztatni, mert a mesterétől ő is eltanult némi ellenérzést a nemesek felé. Ám korábban is fogadtak már maguk közé nemeseket, úgyhogy helyénvalónak sem tartja az ellenségeskedést. Ennek ellenére úgy dönt, nem emel szót a megjegyzés miatt, mert annyira nem találja komolynak az esetet.*
- Ő Atehaner. Egykori vérmágus, de mára szövetségesünk és a mágiáját már nem gyakorolja. Taitos mester döntése alapján él közöttünk, így kérek mindenkit, hogy az ellenségeskedést kerülje.- *Lehet ezt sem kellene elmondania, de jobbnak látja előre tisztázni, minthogy később derüljön fény minderre és félreértések alakuljanak ki. Az persze megint egy másik kérdés, hogy Atehaner éppen milyen szerepben is érzi magát közöttük, s mennyire ért egyet a leírásával.*
- Nincs tiltó szabályunk erre. - *Válaszol Dram kérdésére, majd kicsit gondolkodik.* - Van egy szobánk szélesebb ággyal. Ha igényt tartanak rá, beköltözhetnek oda. - *Ajánlja fel aztán, mert eszébe jut, hogy élt már köztük egy kis család, s nem valószínű, hogy mostanában visszatérnének.
A vonyításra aztán ő is felfigyel, s hátra is fordul. Ragron? Taitos itthon volna? Vagy most jön haza?... Hamar választ kap gondolatban feltett kérdéseire, mert mestere egyszer csak felbukkan, aztán meg el is tűnik a bejárat felé.*
- Taitos... - *Bukik ki a száján.*
- Taitos mester itthon van. - *Közli már tudatosabban a többiekkel, hogy ki robogott le az előbb.
Rövidesen pedig betérnek néhányan a bejárati ajtón, aztán még valaki... és egész szép kis forgalom lesz Synmirán.
Mikor meghallja, hogy őt keresik, ösztönösen nyúl a csuklyáért és húzza mélyebben az arcába, mintha ezáltal el tudna bújni a kötelesség elől. Nem is mozdul, csak hallgatózik. Aztán persze Taitos felszólítására összeszedi magát.*
- A lépcsőtől balra a harmadik szoba lesz az. Kérem, mutassa meg nekik! - *Fordul Ard felé, s meghajol, épp csak annyira, hogy Kilencedik azért ne csússzon le a válláról.*
- Elnézést! - *Szól ez már a többieknek is, amiért itt hagyja őket.
Azzal megfordul, és nagy nehezen kilép a konyhából.*
-Üdvözlöm önöket! - *Hajol meg a jelenlévők felé. Bemutatkozni persze elfelejt, de előbb-utóbb úgyis kitalálja, aki nem ismeri, hogy amúgy ő az, akit kerestek. Miközben a tanulósarok felé haladnak, Natalayda és Quantall mellé szegődik.*
- A hősök a városból? - *Kérdi, épp csak fölpillantva a párosra a csuklya alól. Hallotta a bemutatkozásukat, s ráismert a nevekre a városból érkező hírekből. Különösen, hogy a róluk szóló hír számot tartott az érdeklődésére. Hiszen ha másképp alakulnak a dolgok, neki is ott kellett volna lennie a templomban, hogy Pyctát segítse. Örült a hírnek, hogy az oltárt sikeresen megtisztították.*
- Pycta jól van? - *Teszi fel az újabb halk kérdést rögtön az előbbi után, hisz szinte teljesen biztos benne, hogy nem téved és ez a két személy megegyezik a hírben szereplőkkel.*
- Talán ő küldte magukat, hogy a segítségünkre legyenek? - *Haladnak tovább gondolatai, miközben azon is gondolkodik, miért keresték fel őt.
Közben odaérnek a tanulósarokba, ha minden igaz. S azt is kíváncsian várja, hogy Laor milyen ügyben érkezett. Erős a gyanúja, hogy vagy híreket hoz, vagy Waldran máris összeállított egy csapatot a küldetésre, s emiatt jött a férfi.
Taitos felé is vet egy kínlódó pillantást, amiért ekkora társaságban kell lennie, de szerencsére az ő arcán nem feltűnő az ilyesmi, mert amúgy is folyton grimaszolni látszik. Mondjuk, ez lehet, hogy annyira mégsem szerencse.
A vállán üldögélő, konyharuha-köpeny alatt melegedő Kilencedik egyelőre csak kíváncsian nézelődik a jelenlévők között. Krestvir meg annyira meg van szeppenve, hogy még Taitosnak is elfelejti bemutatni őt.*