Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 161 (3201. - 3220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
3220. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 20:59:45
Üzenet elküldve: 2019-03-17 20:59:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Előtérbe érkezvén//
*Taitos lerobog az előtérbe, némi enyvet, gyantát szorongat egyik kezében, a másikban lapot. Az ajtóra ragasztja üzenetét, aztán a konyhába indulna, mikor Ragron vonyítása hasít a levegőbe, méghozzá közelről, morgással párosulva pedig ez igencsak veszélyes lehet.*
//Új kezdetek//
*A kintiek békésen közeledhetnek az ajtó felé, míg nem jobbról zajra lehetnek figyelmesek. Az egyszeri vendég preferenciájánál legalább kétszer nagyobb farkasfej tűnik fel, arcán némi vérfolt terül el díszként, és a ház mellől les ki. Mikor meglátja az ismeretleneket, az ember magas warg felhúzza szája szélét és kivillantja tőrnyi fogait. Mély torokhangon morogni, aztán magasan vonyítani kezd, jégkék szemeit pedig fenyegetően emeli az utazókra, ahogy néhány fenyegető lépést tesz feléjük, de még mindig ugrótávon kívül marad.
A kintiek szerencséjére hamarosan nyílik az ajtó is, benne egy kissé kócos, kissé szedett-vedett ruhájú ifjú áll. Ezüstszín szemével a wargra néz, majd a két jövevényre. Már-már ismerős nőalak és egy furcsán ismerős kinézetű sötételf áll előtte. Végigméri őket.*
~Vajon honnan?~
*A kisasszonyt még egy másik kinézetében látta egyszer, de ezek az emlékek már fakók, Quantallt pedig szintén csak visszaemlékezésekből, ráadásul nem is a sajátjaiból ismeri, csak a vándorlét legendáiból maradt meg valami.*
~A mélységi, kit nem kerül a fény.~ *Ugrik be neki csak egy mese, amit a férfi látványa juttat eszébe. A benyomás így viszont jó, Taitos nem kezd el hátasához hasonlóan viselkedni. Balját az állat felé nyújtja.*
-Ragron, állj!
*Vakkant rá a két idegenre szegezve tekintetét.*
-Üdv, mi járatban?
*Kérdezi nem mozdulva, míg ki nem derül mi is a helyzet, csak Natalaydát kezdi el fürkészni talán kicsit kellemetlenül is.*
*Taitos lerobog az előtérbe, némi enyvet, gyantát szorongat egyik kezében, a másikban lapot. Az ajtóra ragasztja üzenetét, aztán a konyhába indulna, mikor Ragron vonyítása hasít a levegőbe, méghozzá közelről, morgással párosulva pedig ez igencsak veszélyes lehet.*
//Új kezdetek//
*A kintiek békésen közeledhetnek az ajtó felé, míg nem jobbról zajra lehetnek figyelmesek. Az egyszeri vendég preferenciájánál legalább kétszer nagyobb farkasfej tűnik fel, arcán némi vérfolt terül el díszként, és a ház mellől les ki. Mikor meglátja az ismeretleneket, az ember magas warg felhúzza szája szélét és kivillantja tőrnyi fogait. Mély torokhangon morogni, aztán magasan vonyítani kezd, jégkék szemeit pedig fenyegetően emeli az utazókra, ahogy néhány fenyegető lépést tesz feléjük, de még mindig ugrótávon kívül marad.
A kintiek szerencséjére hamarosan nyílik az ajtó is, benne egy kissé kócos, kissé szedett-vedett ruhájú ifjú áll. Ezüstszín szemével a wargra néz, majd a két jövevényre. Már-már ismerős nőalak és egy furcsán ismerős kinézetű sötételf áll előtte. Végigméri őket.*
~Vajon honnan?~
*A kisasszonyt még egy másik kinézetében látta egyszer, de ezek az emlékek már fakók, Quantallt pedig szintén csak visszaemlékezésekből, ráadásul nem is a sajátjaiból ismeri, csak a vándorlét legendáiból maradt meg valami.*
~A mélységi, kit nem kerül a fény.~ *Ugrik be neki csak egy mese, amit a férfi látványa juttat eszébe. A benyomás így viszont jó, Taitos nem kezd el hátasához hasonlóan viselkedni. Balját az állat felé nyújtja.*
-Ragron, állj!
*Vakkant rá a két idegenre szegezve tekintetét.*
-Üdv, mi járatban?
*Kérdezi nem mozdulva, míg ki nem derül mi is a helyzet, csak Natalaydát kezdi el fürkészni talán kicsit kellemetlenül is.*
3219. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 19:33:26
Üzenet elküldve: 2019-03-17 19:33:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
*A lány további mókázásán hangosabban kezd nevetni. Ez igazán ritka dolognak számít az általában komoly vagy egyenesen komor mágustól. A Naty jó hatással van rá. Mikor elérnek a házhoz akkor múlik el a fiú nevetése is. Lesegíti a lányt és a kérdésre bólint. Úgy tűnik mást gondolnak a szépségről. Quantall számára az épület túl komor és egyszerű. Persze lehet, hogy téved. Nem lehet minden varázslóiskola olyan különleges mint amilyen régen az amelyik a fák tetejére építkeztek. Miután kikötöttel a lovat elindul az épület felé és bizonytalanul kérdezi a lányt.*
-Szerinted... csak úgy menjünk be? Vagy jobb lenne ha kiabálnék?
//Quantall, Natalayda//
*A lány további mókázásán hangosabban kezd nevetni. Ez igazán ritka dolognak számít az általában komoly vagy egyenesen komor mágustól. A Naty jó hatással van rá. Mikor elérnek a házhoz akkor múlik el a fiú nevetése is. Lesegíti a lányt és a kérdésre bólint. Úgy tűnik mást gondolnak a szépségről. Quantall számára az épület túl komor és egyszerű. Persze lehet, hogy téved. Nem lehet minden varázslóiskola olyan különleges mint amilyen régen az amelyik a fák tetejére építkeztek. Miután kikötöttel a lovat elindul az épület felé és bizonytalanul kérdezi a lányt.*
-Szerinted... csak úgy menjünk be? Vagy jobb lenne ha kiabálnék?
3218. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 19:06:47
Üzenet elküldve: 2019-03-17 19:06:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
*Olybá tűnik, átragad Quantallra is a kellemesebb hangulat, és mi más lehetne egy egykori társalkodónő nagyobb érdeme, mint hogy jobb kedvre tudja deríteni beszélgetőpartnerét. Ezen egyébként nem gondolkodik, de régebben biztosan boldog lett volna tőle. Az még most is jó érzéssel tölti el, hogy Quantall elneveti magát.*
- Igen, kedveském! Ahogy mondod, leviunsaa! *válaszol természetesen hibásan, idős asszonyok reszketeg hangját megszégyenítve. Aztán ő maga is elneveti magát. Gyakorlatilag halk kacarászásban van még, amikor Quantall lesegíti a lóról.*
- Itt volnánk? Szép *ad hangot első gondolatának. Nem egy egykori gazdagnegyedi kúria, de a maga nemében nagyon is szép, sőt. Egészen ide illik. Akkor pedig csak szép lehet.*
//Quantall, Natalayda//
*Olybá tűnik, átragad Quantallra is a kellemesebb hangulat, és mi más lehetne egy egykori társalkodónő nagyobb érdeme, mint hogy jobb kedvre tudja deríteni beszélgetőpartnerét. Ezen egyébként nem gondolkodik, de régebben biztosan boldog lett volna tőle. Az még most is jó érzéssel tölti el, hogy Quantall elneveti magát.*
- Igen, kedveském! Ahogy mondod, leviunsaa! *válaszol természetesen hibásan, idős asszonyok reszketeg hangját megszégyenítve. Aztán ő maga is elneveti magát. Gyakorlatilag halk kacarászásban van még, amikor Quantall lesegíti a lóról.*
- Itt volnánk? Szép *ad hangot első gondolatának. Nem egy egykori gazdagnegyedi kúria, de a maga nemében nagyon is szép, sőt. Egészen ide illik. Akkor pedig csak szép lehet.*
3217. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 18:24:36
Üzenet elküldve: 2019-03-17 18:24:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalfény//
*A mese végeztével Taitos meglepetten tapasztalja, hogy a lánynak még kérdése is van.*
-Ezt majd elmesélem máskor.
*Mosolyog a lány arcát cirógatva, aki úgy tűnik érintésétől, vagy csak attól, hogy már annyira kimerült, most álomba is süllyed.
Taitos boldogan engedi fel az ajtó kilincsét, miután kisétált. Ma is nagyon boldognak látta újdonsült tanítványát és egyben szerelmét.
Jólesőt sóhajtva el is jut irodájáig, ám nem lép be oda. A napnak lassan vége, így hűséges társa, Ragron nyomába ered. Kilépvén a wargot az ösvények bejáratánál találja hátára pattan és úgy dönt, a mai napot botjával és a harci manőverek begyakorlásával tölti Ragron hátán. Az egyre nyúló árnyak között nyargalnak, ugratnak, kerülgetnek, míg végül mindkét "hős harcos" el nem fárad kissé. Ragron aprót, mélyet vonyítva veti bele magát a vadászatba, ahogy Taitos irodájába tér vissza, hogy egy kis alvás után Synmira teendőinek láthasson.*
//Reggel - Mindenki//
*Taitos korán kel, ám meditációját bent végzi el az egyre enyhülő idő ellenére. Jó okkal tesz így, ugyanis egyből utána papírost ragad, hogy rúnákat vethessen rá.
"Kedves Tanoncok!
Hamarosan eljön a Mezők havának ötödik hatjának második napja. Tudomásom szerint ezen a napon mindkét hold eltűnik majd az égről sötétségbe borítva az eget, ahol csak a csillagok ragyognak. Az új hold új kezdetet jelent, így az Emlékező Köveknél, itt Synmirán számítok mindannyiótok jelenlétére, hogy aki most lépett a mágia rögös útjára, igazi új kezdetben részesülhessen.
Taitos"
A lapot az ajtóra tervezi kitűzni, ám előtte észrevesz még valamit. Krestivr kézírásával két levél.*
~Óriás? A jurtában?!~
*Taitos elcsodálkozik.*
~És Ragron még nem szólt? Rá kell kérdeznem.~
*Igencsak barátságos lény lehet az, akire Ragron nem morog, akár csak Morwon, így Taitos elhatározza, hogy látnia kell. A másik bejegyzés pedig egy új tanonc.*
~Jó, nagyon jó, ha Kriyon megkerül kitaníthatja, de remélhetőleg megbízhatóbb.~
*Taitos örülne, ha mágiahasználó helyett most mestert fogna ki egy újonc személyében. Ilyen gondolatok lözött süllyeszti hát a két levelet fiókjaiba, míg az újonnan írt darabbal elindul az ajtó irányába.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.17 18:49:07
*A mese végeztével Taitos meglepetten tapasztalja, hogy a lánynak még kérdése is van.*
-Ezt majd elmesélem máskor.
*Mosolyog a lány arcát cirógatva, aki úgy tűnik érintésétől, vagy csak attól, hogy már annyira kimerült, most álomba is süllyed.
Taitos boldogan engedi fel az ajtó kilincsét, miután kisétált. Ma is nagyon boldognak látta újdonsült tanítványát és egyben szerelmét.
Jólesőt sóhajtva el is jut irodájáig, ám nem lép be oda. A napnak lassan vége, így hűséges társa, Ragron nyomába ered. Kilépvén a wargot az ösvények bejáratánál találja hátára pattan és úgy dönt, a mai napot botjával és a harci manőverek begyakorlásával tölti Ragron hátán. Az egyre nyúló árnyak között nyargalnak, ugratnak, kerülgetnek, míg végül mindkét "hős harcos" el nem fárad kissé. Ragron aprót, mélyet vonyítva veti bele magát a vadászatba, ahogy Taitos irodájába tér vissza, hogy egy kis alvás után Synmira teendőinek láthasson.*
//Reggel - Mindenki//
*Taitos korán kel, ám meditációját bent végzi el az egyre enyhülő idő ellenére. Jó okkal tesz így, ugyanis egyből utána papírost ragad, hogy rúnákat vethessen rá.
"Kedves Tanoncok!
Hamarosan eljön a Mezők havának ötödik hatjának második napja. Tudomásom szerint ezen a napon mindkét hold eltűnik majd az égről sötétségbe borítva az eget, ahol csak a csillagok ragyognak. Az új hold új kezdetet jelent, így az Emlékező Köveknél, itt Synmirán számítok mindannyiótok jelenlétére, hogy aki most lépett a mágia rögös útjára, igazi új kezdetben részesülhessen.
Taitos"
A lapot az ajtóra tervezi kitűzni, ám előtte észrevesz még valamit. Krestivr kézírásával két levél.*
~Óriás? A jurtában?!~
*Taitos elcsodálkozik.*
~És Ragron még nem szólt? Rá kell kérdeznem.~
*Igencsak barátságos lény lehet az, akire Ragron nem morog, akár csak Morwon, így Taitos elhatározza, hogy látnia kell. A másik bejegyzés pedig egy új tanonc.*
~Jó, nagyon jó, ha Kriyon megkerül kitaníthatja, de remélhetőleg megbízhatóbb.~
*Taitos örülne, ha mágiahasználó helyett most mestert fogna ki egy újonc személyében. Ilyen gondolatok lözött süllyeszti hát a két levelet fiókjaiba, míg az újonnan írt darabbal elindul az ajtó irányába.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.17 18:49:07
3216. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 18:13:12
Üzenet elküldve: 2019-03-17 18:13:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
*A ló hátán is nagy szerencse volt, hogy a lány nem látta a fiú arcát ugyanis elég vörös volt főleg mikor szorosan hozzábújt. A lóra felsegíti a szőkét majd út közben felteszi a kérdést ami őt is foglalkoztatja. A név kérdésére bólint.*
-Igen Krestvir.
*Arra is bólint, hogy férfi lehet. Ő is így gondolta. A külső leírás is már-már kísértetiesen hasonlít arra ahogy ő elképzelte a mágust. Jó olyan kunkori orrú sarut nem képzelt el, de hihetőnek találja. Mikor arra kerül a sor, hogy nőként milyen lehet akkor is nagyjából hasonlóképp képzelték el. A fiú is ősz hajjal bár nála be van fonva egy vastag fonatba. Mikor a lány utánozza a rikácsolást akkor a mélységi fiú elkuncogja magát.*
-Jaj nekünk. Akkor remélem jól mondom majd. Lejvihonsa?
*A lány mókázását szívesen hallgatja. Az idő is gyorsabban telik tőle. Aztán szép lassan el is érik a Quantall szerint nem túl barátságos épületet. Ott a lovát az egyik közeli fához vezeti és lesegíti a lányt majd ő is leszáll, hogy kiköthesse. Közben nézi a vastag falakat és a lányhoz fordul.*
-Mit gondolsz?
//Quantall, Natalayda//
*A ló hátán is nagy szerencse volt, hogy a lány nem látta a fiú arcát ugyanis elég vörös volt főleg mikor szorosan hozzábújt. A lóra felsegíti a szőkét majd út közben felteszi a kérdést ami őt is foglalkoztatja. A név kérdésére bólint.*
-Igen Krestvir.
*Arra is bólint, hogy férfi lehet. Ő is így gondolta. A külső leírás is már-már kísértetiesen hasonlít arra ahogy ő elképzelte a mágust. Jó olyan kunkori orrú sarut nem képzelt el, de hihetőnek találja. Mikor arra kerül a sor, hogy nőként milyen lehet akkor is nagyjából hasonlóképp képzelték el. A fiú is ősz hajjal bár nála be van fonva egy vastag fonatba. Mikor a lány utánozza a rikácsolást akkor a mélységi fiú elkuncogja magát.*
-Jaj nekünk. Akkor remélem jól mondom majd. Lejvihonsa?
*A lány mókázását szívesen hallgatja. Az idő is gyorsabban telik tőle. Aztán szép lassan el is érik a Quantall szerint nem túl barátságos épületet. Ott a lovát az egyik közeli fához vezeti és lesegíti a lányt majd ő is leszáll, hogy kiköthesse. Közben nézi a vastag falakat és a lányhoz fordul.*
-Mit gondolsz?
3215. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 17:29:17
Üzenet elküldve: 2019-03-17 17:29:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
*Észreveszi, hogy Quantall zavarba jön, de már késő, a bizalmas érintés már megtörtént. Kicsit korholja magát miatta, mert nyilvánvalóan nem változott a fiú ezen a téren az első találkozásuk óta, és már akkor is észrevette, hogy idegenkedik, hát ez után majd megint jobban oda fog erre figyelni.
Quantall kezét elfogadja, s felül mögé a lóra, de ezután igyekszik odafigyelni a mozzanataira. Kapaszkodni kapaszkodik, de most érzi igazán, hogy jobb lett volna egy külön hátas.*
- A magiszter? *kérdez vissza tűnődőn, közben igyekszik nem mocorogni feleslegesen.*
- A magiszterek szerintem meglehetősen komolyak. Krestvir, jól emlékszem a nevére? *Hangzásra olyan semleges névnek tűnik Natalaydának, de * talán férfi lehet. Biztosan szigorú is. De sosem láttam még ilyen nagy hatalmú varázslót, nem tudom, egy magiszter milyen. Ha férfi *amiben egyre biztosabb.* bizonyára jó hosszú kecskeszakálla van. És fekete palástja, arany hímzéssel.
*Hát fantáziája van, nem hiába szeret meséket gyártani. Most is elragadja a képzelete.* Olyan kunkori orrú saruban felszegett állal lépked a parkban, miközben gondolkodik, és a kecskeszakállát tekergeti.
*Ezzel a kis fantáziajátékkal egészen sokáig elvan, mivel ez csak arra az esetre felemlegetett magiszterleírás, ha férfi az illető.*
- Ha nő, amiben kicsit kételkednék, akkor szerintem idősebb lehet. Őszes göndör haja van, botra támaszkodva biceg. Esetleg, ha dühös, rárikácsol a tanítványira, "- Százszor elmondtam, hogy lejvihonsa, nem leviunsaa!" *hangját torzítja idős hölgyhöz hasonlatossá, míg idéz a kitalált magiszterasszony rikácsolásából.* és bárki aki hallja, nagyon gyorsan iszkol a környékről...
*Ha Quantall nem fűz hozzá semmit, az út végéig folytatja a kitalált magiszterek leírását, mivel egy igazival sem találkozott, így aztán bárhogy kinézhet. Akad köztük bohókás, kedves arcú idős ember, egy fogú boszorka, hegyes bibircsókos orral de abban meg van győződve, hogy idősebb az illető.*
//Quantall, Natalayda//
*Észreveszi, hogy Quantall zavarba jön, de már késő, a bizalmas érintés már megtörtént. Kicsit korholja magát miatta, mert nyilvánvalóan nem változott a fiú ezen a téren az első találkozásuk óta, és már akkor is észrevette, hogy idegenkedik, hát ez után majd megint jobban oda fog erre figyelni.
Quantall kezét elfogadja, s felül mögé a lóra, de ezután igyekszik odafigyelni a mozzanataira. Kapaszkodni kapaszkodik, de most érzi igazán, hogy jobb lett volna egy külön hátas.*
- A magiszter? *kérdez vissza tűnődőn, közben igyekszik nem mocorogni feleslegesen.*
- A magiszterek szerintem meglehetősen komolyak. Krestvir, jól emlékszem a nevére? *Hangzásra olyan semleges névnek tűnik Natalaydának, de * talán férfi lehet. Biztosan szigorú is. De sosem láttam még ilyen nagy hatalmú varázslót, nem tudom, egy magiszter milyen. Ha férfi *amiben egyre biztosabb.* bizonyára jó hosszú kecskeszakálla van. És fekete palástja, arany hímzéssel.
*Hát fantáziája van, nem hiába szeret meséket gyártani. Most is elragadja a képzelete.* Olyan kunkori orrú saruban felszegett állal lépked a parkban, miközben gondolkodik, és a kecskeszakállát tekergeti.
*Ezzel a kis fantáziajátékkal egészen sokáig elvan, mivel ez csak arra az esetre felemlegetett magiszterleírás, ha férfi az illető.*
- Ha nő, amiben kicsit kételkednék, akkor szerintem idősebb lehet. Őszes göndör haja van, botra támaszkodva biceg. Esetleg, ha dühös, rárikácsol a tanítványira, "- Százszor elmondtam, hogy lejvihonsa, nem leviunsaa!" *hangját torzítja idős hölgyhöz hasonlatossá, míg idéz a kitalált magiszterasszony rikácsolásából.* és bárki aki hallja, nagyon gyorsan iszkol a környékről...
*Ha Quantall nem fűz hozzá semmit, az út végéig folytatja a kitalált magiszterek leírását, mivel egy igazival sem találkozott, így aztán bárhogy kinézhet. Akad köztük bohókás, kedves arcú idős ember, egy fogú boszorka, hegyes bibircsókos orral de abban meg van győződve, hogy idősebb az illető.*
3214. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 12:35:14
Üzenet elküldve: 2019-03-17 12:35:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
*Mosolyog a lánynak. Gondolta, hogy erre még emlékszik. A vándorvarázslói cím az amit a leginkább magához közel érez. Az ötlet, hogy merre haladjanak és hogyan tovább megfelel a lánynak. Mikor meg lesz simogatva az arca akkor Quantall zavarba jön és ezt a megváltozó arcszíne is mutatja.*
-Ugyan! Nem tartasz vissza.
*Közli szemlesütve. Akinek tervei sincsenek, azt hogy akadályozhatná a lány. Meg amúgy is. A fiú érzi, hogy a másik társasága jót tesz neki. Nem utazott még így ismerős társaságba. Csámpással és Ábránddal is tudott beszélgetni, de az azért más volt. A másik hálálkodására is csak szemlesütve válaszol.*
-Ugyan!
*Úgy érzi ő tartozik hálával a lánynak, aki megmentette és vele volt akkor is mikor a tisztáson majdnem meghalt. Mikor a másik elindul a lő felé akkor kicsit késve követi ő is. Kioldozza és felül rá. Majd kezet nyújtva felsegíti a lányt is maga mellé. Ha ez megvan akkor elindul beljebb.*
-Szerinted, hogy nézhet ki Krestvir magiszter?
//Quantall, Natalayda//
*Mosolyog a lánynak. Gondolta, hogy erre még emlékszik. A vándorvarázslói cím az amit a leginkább magához közel érez. Az ötlet, hogy merre haladjanak és hogyan tovább megfelel a lánynak. Mikor meg lesz simogatva az arca akkor Quantall zavarba jön és ezt a megváltozó arcszíne is mutatja.*
-Ugyan! Nem tartasz vissza.
*Közli szemlesütve. Akinek tervei sincsenek, azt hogy akadályozhatná a lány. Meg amúgy is. A fiú érzi, hogy a másik társasága jót tesz neki. Nem utazott még így ismerős társaságba. Csámpással és Ábránddal is tudott beszélgetni, de az azért más volt. A másik hálálkodására is csak szemlesütve válaszol.*
-Ugyan!
*Úgy érzi ő tartozik hálával a lánynak, aki megmentette és vele volt akkor is mikor a tisztáson majdnem meghalt. Mikor a másik elindul a lő felé akkor kicsit késve követi ő is. Kioldozza és felül rá. Majd kezet nyújtva felsegíti a lányt is maga mellé. Ha ez megvan akkor elindul beljebb.*
-Szerinted, hogy nézhet ki Krestvir magiszter?
3213. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 11:14:59
Üzenet elküldve: 2019-03-17 11:14:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalfény//
- Érdekel, persze! *bólint rá határozottan a kérdésre, bár az igazat megvallva kevés olyan dolog van, ami ne érdekelné, vagy ne tudna meg róla szívesen többet. Sajnos azonban az apja pont ezek közé tartozik.*
- Értem! *mereng el a fiú elméletén az elfekkel és a mágiával kapcsolatban, ám magában kissé kényelmetlenül érzi magát a gondolattól, hogy pont apjától örökölte azt, ami ennyi izgalmat és örömöt okoz a számára. Nem akar azonban ezen gondolkozni, jelen pillanatban még ahhoz is túl fáradt, hogy dühösnek vagy bosszúsnak érezze magát, a tényeken pedig amúgy sem tud változtatni, így csak lemondóan törődik bele a feltevésbe, hogy talán mégiscsak félig elf származásának köszönheti, hogy ilyen könnyedén veszi az akadályokat a mágia terén. A kimerültséggel azonban már nehezebben birkózik meg, így hálás érte, amikor segítsége akad.*
- Köszönöm! *suttogja már odafent a szobájában, mikor gondosan betakargatják, majd kissé bentebb húzódik, hogy a fiú is kényelmesen elférjen mellette az ágyon. Eleinte csukott szemmel hallgatja a történetet, halvány mosollyal élvezve a gyengéd simogatást, később azonban, ahogy egyre jobban magával ragadja a történet, fokozatosan nyitja ki egyik, majd másik szemét is, mintha csak ettől jobban hallaná a mesét. Bár továbbra is közel áll hozzá, hogy belevesszen az álmok mély tengerébe, igyekszik elodázni a pillanatot, hiszen kíváncsi, mi lesz a történet vége. Örömmel hallgatja, ahogy a szegény kisgyermek megmenekül és új otthonra talál, ám végül szomorúság lesz úrrá rajta a kapzsiság és a becsvágy ilyen mérhetetlen pusztítása hallatán. Sajnálja a tragikus történet összes szereplőjét, akiknek sorsa mind sokkal jobban is végződhetett volna, de legjobban talán mégis az öreg királyt, akinek saját jótette lett a veszte. ~Milyen kiszámíthatatlan az élet!~ sóhajt fel magában.*
- Uzhgad bánata, milyen szomorú név! *szólal meg halkan, egyik kezével elnyomva egy ásítást* Mi lett utána vele? *kérdezősködik tovább, egyszerre értve a kérdést Uzhgadra és a szigetre. A választ azonban, bármennyire érdekli is, már nem hallja, hiszen végül csak legyőzi őt a fáradtság, és egyre laposabb pislogások után végül teljesen csukva marad a szeme. ~Jó éjt!~ szeretné mondani, mielőtt végleg az álmok világába merül, ám erős a gyanúja, ajkai végül, szándékaival ellentétben, mégsem formálják meg a kívánt szavakat. Így csak oldalára fordulva, kezét feje alá téve alussza az igazak álmát, képzeletben fenséges sárkányok és mindent elborító lángok között sétálva.*
- Érdekel, persze! *bólint rá határozottan a kérdésre, bár az igazat megvallva kevés olyan dolog van, ami ne érdekelné, vagy ne tudna meg róla szívesen többet. Sajnos azonban az apja pont ezek közé tartozik.*
- Értem! *mereng el a fiú elméletén az elfekkel és a mágiával kapcsolatban, ám magában kissé kényelmetlenül érzi magát a gondolattól, hogy pont apjától örökölte azt, ami ennyi izgalmat és örömöt okoz a számára. Nem akar azonban ezen gondolkozni, jelen pillanatban még ahhoz is túl fáradt, hogy dühösnek vagy bosszúsnak érezze magát, a tényeken pedig amúgy sem tud változtatni, így csak lemondóan törődik bele a feltevésbe, hogy talán mégiscsak félig elf származásának köszönheti, hogy ilyen könnyedén veszi az akadályokat a mágia terén. A kimerültséggel azonban már nehezebben birkózik meg, így hálás érte, amikor segítsége akad.*
- Köszönöm! *suttogja már odafent a szobájában, mikor gondosan betakargatják, majd kissé bentebb húzódik, hogy a fiú is kényelmesen elférjen mellette az ágyon. Eleinte csukott szemmel hallgatja a történetet, halvány mosollyal élvezve a gyengéd simogatást, később azonban, ahogy egyre jobban magával ragadja a történet, fokozatosan nyitja ki egyik, majd másik szemét is, mintha csak ettől jobban hallaná a mesét. Bár továbbra is közel áll hozzá, hogy belevesszen az álmok mély tengerébe, igyekszik elodázni a pillanatot, hiszen kíváncsi, mi lesz a történet vége. Örömmel hallgatja, ahogy a szegény kisgyermek megmenekül és új otthonra talál, ám végül szomorúság lesz úrrá rajta a kapzsiság és a becsvágy ilyen mérhetetlen pusztítása hallatán. Sajnálja a tragikus történet összes szereplőjét, akiknek sorsa mind sokkal jobban is végződhetett volna, de legjobban talán mégis az öreg királyt, akinek saját jótette lett a veszte. ~Milyen kiszámíthatatlan az élet!~ sóhajt fel magában.*
- Uzhgad bánata, milyen szomorú név! *szólal meg halkan, egyik kezével elnyomva egy ásítást* Mi lett utána vele? *kérdezősködik tovább, egyszerre értve a kérdést Uzhgadra és a szigetre. A választ azonban, bármennyire érdekli is, már nem hallja, hiszen végül csak legyőzi őt a fáradtság, és egyre laposabb pislogások után végül teljesen csukva marad a szeme. ~Jó éjt!~ szeretné mondani, mielőtt végleg az álmok világába merül, ám erős a gyanúja, ajkai végül, szándékaival ellentétben, mégsem formálják meg a kívánt szavakat. Így csak oldalára fordulva, kezét feje alá téve alussza az igazak álmát, képzeletben fenséges sárkányok és mindent elborító lángok között sétálva.*
3212. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 09:28:54
Üzenet elküldve: 2019-03-17 09:28:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalfény//
*Az ifjú Zöldfülű még több mosoly ígérete után bólogathat a lány szavaira, kérdéseire. A tengerre kedvesen, a kar visszanövesztésére igenlően. Még az istenekről való mesélésre is rábólint.*
-Persze, ha érdekel.
*Nem olyan csodálatos maga a történet, hiszen mindenki tudja talán mi történt. Csupán a mágusok azok, akik jobban megérzik a helyzetet.*
-Azt mondják az elfek körében elterjedtebb a varázs.
*Pontosít a vér kérdésére, hogy ne hagyja kétségek között a lányt.*
-Szóval, talán akaratlanul is, de kaptál valamit.
*Mutat rá, hogy apjának legalább ezt az örökségét ~Ha a csinosságát nem részben annak tudom be~ megkapta. Aztán odabent úgy tűnik eljön az istenes mese ideje. Talán még hamarabb is, mint Taitos hinné. Karjaiban viszi a lányt szobájába, ahol igyekszik óvatosan ágyára tenni. Nem siet még el, hiszen nem csak úgy van az, hogy a lányokat az ágyra ledobják, aztán sutty. Nem, Taitos ennél kiműveltebb ember. Takarót igazítana éppen, mikor a lány keze az övére zárul. Ujjával végigsimít a kézfején.*
-Persze!
*Kifogása nincs a mese ellen. Szeret mesélni, szereti Tinát is, így gyakorlatilag csak halmozza az élvezeteket. Így viszont, hogy hosszabban időzik, kicsit kényelebe helyezi magát ő is. Derékmagasságban az ágy szélére ül a lány kezét pedig elengedi, inkább arra használja sajátját, hogy a lányt simogassa.*
-Kezdjük akkor az elején. Az első tűzmágus és az utolsó sárkány meséje jön most, ami ezer, meg ezer éve játszódik itt Lanawin földjén. Pontosabban egy szigeten, melyet ma Uzhgad'Ratek-nek hívnak. A sziget uralkodója ekkor a nagy Sárkánykirály Zhgad, kit nem áldott meg tojással az ég. Felesége három volt mind közülük arany pikkelyes, fennséges teremtmény, homlokukon ékkő ragyogott, tűzből pedig soha nem fogytak ki. Egy sárkány széles szárnyú, nagy lény volt, karmuk mint egy tőr, földön állva majd' három ember magasak. Nemes, ám de veszedelmes teremtmények, kik általuk is szentnek tartott tüzükkel szálltak harcba végveszélyben. Pont azért, amiért ezek a lángcsóvák ekkora becsben voltak tartva, vadászathoz alantansak tartották a forró lángorkánt is bevetni. Zhgad király legfiatalabb felesége is éppen egy ilyen vadászaton vett részt, mikor valamit partra mosott a víz. Kosárban talált meg egy majdhogy tojás méretű rózsaszín valamit. Egy elf kölke volt, ám ők ezt akkor még nem tudták. Észrevette, hogy él, mozog, kiragadta a sekély tengerből, hazavitte férjura színe elé. Zhgad király életszerető, bölcs, becsületes ember volt, felesége nagy örömére megtiltotta az ifjú elf gyermek elfogyasztását, a kosarat trónja mellé tetette és onnan figyelte miként mozog, gőgicsél a gyermek. Rendkívül kedvét lelte benne, ám de egy nap sem forgott le, mikor a kisded égtelen sírásba kezdett, sírt, egyre halkabban üvöltött, mígnem a levegőt is szaggatva kezdte venni. A király tudósáért kiáltott. A vén gyíklény, ki a sárkányok közül nem éppen a nagy szárnyak, mint inkább a hevesen lobogó tűz ajándékát kapta, már bottal érkezett. Egy tanítványa támogatta, mikor pedig a gyermek fölé ért egyértelmű lett mi a helyzet.
"Haldoklik, Uram!" Állapította meg, aztán a király lobogó torkára nézett.
"Ha gyermekeddé fogadod, megmentheted." Tért egyből a lényegre. Ugyanis a tojások kikeltetésének egyetlen módja volt. A szülők saját tüzük felét gyermekeiknek kellett, hogy adják. A király kétkedve kérdezett tudósától, nem volt benne biztos, hogy túlélné a furcsa, csupasz lény azt a tüzet, ám a bölcs csak bólintott.
A király ekkor nagyot sóhajtva két karmával szélesre tárta a gyermek száját és vékony sugárban bele vérvörös lángokat fújt. A fiúcska előbb üvölteni kezdett, aztán elhangatott, végül pedig csak csendben szuszogott tovább. Arca fele megégett, ajkai berepedeztek, szeme pedig vérvörös színben kezdett lángolni. Képességekre tett szert. Kezében, mikor csak akarta láng égett, száz évvel később pedig már gondolatával gyújtotta lángra a jeget is. Az öregek így beszélik. Hatalmasabb lett, mint a sárkányok nagyja, még magánál Zhgad királynál is erősebbé vált, a vénülő király pedig örömmel nézte, ahogy cseperedik. Nem így a király főhüllői. Mikor Zhgad király első pikkelye lehullott, mely az új király megválasztásának idejét jelentette, merényletet eszeltek ki a fiú ellen. Minthogy tüzükkel nem sérthették, karmokkal, fegyverekkel, csapdákkal támadtak rá álmában. Azon az estén a király is nyugtalan volt, úgy döntött fogadott fiát felébreszti, a közelgő királyi kinevezését érintő bajos ügyekről beszélni, mikor a merénylők hada áttörte a palotaőrség védvonalát. A vén királyt az ifjú terme előtt kapták el a behatolók, jobb belátásra bírni nem tudta őket, karmaik által szenderült örök álomra. Miután a királyt kivégezték, az öntelt főurak az ifjú királyfi terméhez vonultak, ki a zajokra már felébredt. Látván apja halálát iszonytató haragra gyúlt. A főurak nagyját ott helyben lemészárolta, ám voltak olyanok, akik el tudtak menekülni. Ők álnok híreket kezdtek híresztelni, miszerint az ifjú ölte meg a Zhgad királyt, mert az nem akarta trónra engedni. A következő haton már javában dúlt a polgárháború. A sárkányok a palota ostromába kezdtek, noha azt sokan védték, minden a királyfihoz hű sárkányt lemészároltak, még a király feleségeinek is életére törtek. Az ifjú, ki erejét mindig bölcsen használta, ekkor vesztette el az eszét. Mérgében tűzben pusztította el a sárkányokat. Akkor a tűzben, mely még őket is elemésztette. Egyetlen egyet sem hagyott életben, míg végül csak maga maradt a szigeten. Mérge lecsillapodott, bánata pedig feltört belőle. Sírt, de nem cseppek, hanem lángok folytak szeméből. A sziget csúcsára ment, a Királyok hegyére, mely temetője volt minden felmenőjének. Megérintette a hegy csúcsát, varázslatával rábírta azt, hogy ő is sírjon, sírjon örökké az oktalan, gőgös sárkányok által elveszett egész népért. Könnyei pedig fedjék el a múltat. A hegy azóta is forró, tüzes könnyet ont magából, mely sziklapajzsot von az ősi sárkányok földje fölé. Uzhgad'Ratek, így hívják a hegyet. Uzhgad, a királyi neve, melyet apja, az utolsó sárkánykirály után kapott, Uzhgad'Ratek annyit tesz a legendák szerint a tűzfújó lények nyelvén, mint Uzhgad bánata. Uzhgad volt tehát az utolsó sárkány és az első tűzmágus is. Élete itt nem ért véget, a történetet pedig Zordon mesélte nekem, kinek az apja, akinek az ő apja, egészen vissza Uzhgadig, ahogyan északon tartják.
*Taitos befejezi a mesét, elfárad ő is eddigre. Kicsit gyönyörködik a mellette összekucorodó szépségben.*
~A vacsora várhat, aludj csak.~
*Dönt végül, csókot nyom a lány arcára és halkan igyekszik kiosonni a szobából, hogy irodájában szedhesse rendbe magát, ahogyan a szövetségnek is szüksége lesz erre hamarosan.*
~Mindent a hal fejével kell kezdeni.~
*Az ifjú Zöldfülű még több mosoly ígérete után bólogathat a lány szavaira, kérdéseire. A tengerre kedvesen, a kar visszanövesztésére igenlően. Még az istenekről való mesélésre is rábólint.*
-Persze, ha érdekel.
*Nem olyan csodálatos maga a történet, hiszen mindenki tudja talán mi történt. Csupán a mágusok azok, akik jobban megérzik a helyzetet.*
-Azt mondják az elfek körében elterjedtebb a varázs.
*Pontosít a vér kérdésére, hogy ne hagyja kétségek között a lányt.*
-Szóval, talán akaratlanul is, de kaptál valamit.
*Mutat rá, hogy apjának legalább ezt az örökségét ~Ha a csinosságát nem részben annak tudom be~ megkapta. Aztán odabent úgy tűnik eljön az istenes mese ideje. Talán még hamarabb is, mint Taitos hinné. Karjaiban viszi a lányt szobájába, ahol igyekszik óvatosan ágyára tenni. Nem siet még el, hiszen nem csak úgy van az, hogy a lányokat az ágyra ledobják, aztán sutty. Nem, Taitos ennél kiműveltebb ember. Takarót igazítana éppen, mikor a lány keze az övére zárul. Ujjával végigsimít a kézfején.*
-Persze!
*Kifogása nincs a mese ellen. Szeret mesélni, szereti Tinát is, így gyakorlatilag csak halmozza az élvezeteket. Így viszont, hogy hosszabban időzik, kicsit kényelebe helyezi magát ő is. Derékmagasságban az ágy szélére ül a lány kezét pedig elengedi, inkább arra használja sajátját, hogy a lányt simogassa.*
-Kezdjük akkor az elején. Az első tűzmágus és az utolsó sárkány meséje jön most, ami ezer, meg ezer éve játszódik itt Lanawin földjén. Pontosabban egy szigeten, melyet ma Uzhgad'Ratek-nek hívnak. A sziget uralkodója ekkor a nagy Sárkánykirály Zhgad, kit nem áldott meg tojással az ég. Felesége három volt mind közülük arany pikkelyes, fennséges teremtmény, homlokukon ékkő ragyogott, tűzből pedig soha nem fogytak ki. Egy sárkány széles szárnyú, nagy lény volt, karmuk mint egy tőr, földön állva majd' három ember magasak. Nemes, ám de veszedelmes teremtmények, kik általuk is szentnek tartott tüzükkel szálltak harcba végveszélyben. Pont azért, amiért ezek a lángcsóvák ekkora becsben voltak tartva, vadászathoz alantansak tartották a forró lángorkánt is bevetni. Zhgad király legfiatalabb felesége is éppen egy ilyen vadászaton vett részt, mikor valamit partra mosott a víz. Kosárban talált meg egy majdhogy tojás méretű rózsaszín valamit. Egy elf kölke volt, ám ők ezt akkor még nem tudták. Észrevette, hogy él, mozog, kiragadta a sekély tengerből, hazavitte férjura színe elé. Zhgad király életszerető, bölcs, becsületes ember volt, felesége nagy örömére megtiltotta az ifjú elf gyermek elfogyasztását, a kosarat trónja mellé tetette és onnan figyelte miként mozog, gőgicsél a gyermek. Rendkívül kedvét lelte benne, ám de egy nap sem forgott le, mikor a kisded égtelen sírásba kezdett, sírt, egyre halkabban üvöltött, mígnem a levegőt is szaggatva kezdte venni. A király tudósáért kiáltott. A vén gyíklény, ki a sárkányok közül nem éppen a nagy szárnyak, mint inkább a hevesen lobogó tűz ajándékát kapta, már bottal érkezett. Egy tanítványa támogatta, mikor pedig a gyermek fölé ért egyértelmű lett mi a helyzet.
"Haldoklik, Uram!" Állapította meg, aztán a király lobogó torkára nézett.
"Ha gyermekeddé fogadod, megmentheted." Tért egyből a lényegre. Ugyanis a tojások kikeltetésének egyetlen módja volt. A szülők saját tüzük felét gyermekeiknek kellett, hogy adják. A király kétkedve kérdezett tudósától, nem volt benne biztos, hogy túlélné a furcsa, csupasz lény azt a tüzet, ám a bölcs csak bólintott.
A király ekkor nagyot sóhajtva két karmával szélesre tárta a gyermek száját és vékony sugárban bele vérvörös lángokat fújt. A fiúcska előbb üvölteni kezdett, aztán elhangatott, végül pedig csak csendben szuszogott tovább. Arca fele megégett, ajkai berepedeztek, szeme pedig vérvörös színben kezdett lángolni. Képességekre tett szert. Kezében, mikor csak akarta láng égett, száz évvel később pedig már gondolatával gyújtotta lángra a jeget is. Az öregek így beszélik. Hatalmasabb lett, mint a sárkányok nagyja, még magánál Zhgad királynál is erősebbé vált, a vénülő király pedig örömmel nézte, ahogy cseperedik. Nem így a király főhüllői. Mikor Zhgad király első pikkelye lehullott, mely az új király megválasztásának idejét jelentette, merényletet eszeltek ki a fiú ellen. Minthogy tüzükkel nem sérthették, karmokkal, fegyverekkel, csapdákkal támadtak rá álmában. Azon az estén a király is nyugtalan volt, úgy döntött fogadott fiát felébreszti, a közelgő királyi kinevezését érintő bajos ügyekről beszélni, mikor a merénylők hada áttörte a palotaőrség védvonalát. A vén királyt az ifjú terme előtt kapták el a behatolók, jobb belátásra bírni nem tudta őket, karmaik által szenderült örök álomra. Miután a királyt kivégezték, az öntelt főurak az ifjú királyfi terméhez vonultak, ki a zajokra már felébredt. Látván apja halálát iszonytató haragra gyúlt. A főurak nagyját ott helyben lemészárolta, ám voltak olyanok, akik el tudtak menekülni. Ők álnok híreket kezdtek híresztelni, miszerint az ifjú ölte meg a Zhgad királyt, mert az nem akarta trónra engedni. A következő haton már javában dúlt a polgárháború. A sárkányok a palota ostromába kezdtek, noha azt sokan védték, minden a királyfihoz hű sárkányt lemészároltak, még a király feleségeinek is életére törtek. Az ifjú, ki erejét mindig bölcsen használta, ekkor vesztette el az eszét. Mérgében tűzben pusztította el a sárkányokat. Akkor a tűzben, mely még őket is elemésztette. Egyetlen egyet sem hagyott életben, míg végül csak maga maradt a szigeten. Mérge lecsillapodott, bánata pedig feltört belőle. Sírt, de nem cseppek, hanem lángok folytak szeméből. A sziget csúcsára ment, a Királyok hegyére, mely temetője volt minden felmenőjének. Megérintette a hegy csúcsát, varázslatával rábírta azt, hogy ő is sírjon, sírjon örökké az oktalan, gőgös sárkányok által elveszett egész népért. Könnyei pedig fedjék el a múltat. A hegy azóta is forró, tüzes könnyet ont magából, mely sziklapajzsot von az ősi sárkányok földje fölé. Uzhgad'Ratek, így hívják a hegyet. Uzhgad, a királyi neve, melyet apja, az utolsó sárkánykirály után kapott, Uzhgad'Ratek annyit tesz a legendák szerint a tűzfújó lények nyelvén, mint Uzhgad bánata. Uzhgad volt tehát az utolsó sárkány és az első tűzmágus is. Élete itt nem ért véget, a történetet pedig Zordon mesélte nekem, kinek az apja, akinek az ő apja, egészen vissza Uzhgadig, ahogyan északon tartják.
*Taitos befejezi a mesét, elfárad ő is eddigre. Kicsit gyönyörködik a mellette összekucorodó szépségben.*
~A vacsora várhat, aludj csak.~
*Dönt végül, csókot nyom a lány arcára és halkan igyekszik kiosonni a szobából, hogy irodájában szedhesse rendbe magát, ahogyan a szövetségnek is szüksége lesz erre hamarosan.*
~Mindent a hal fejével kell kezdeni.~
3211. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 08:13:31
Üzenet elküldve: 2019-03-17 08:13:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
*Némileg nyugtató, amit a vándorvarázsló elmond. Natalayda megnyugvón bólint, s mosolyodik. Kezében a kulacsot forgatja, míg Quantall tarkóját vakargatja.*
- Tudom. Vándorvarázsló vagy. Emlékszem *Arra is, hogy a templomba menet beszélték, amikor is Naty húgáról is szót ejtett. Azért nem hazudott mindennel kapcsolatban Quantallnak, csak számára ismert tehetségét palástolta el. Azóta Natalayda számára is derültek ki újdonságok, amiket nem tudott önmagával kapcsolatosan, de ha tudta volna, akkor valószínűleg azokat is eltitkolta volna.*
- Rendben, akkor a magiszter után, felkeressük a vashegyet. Utána eldöntjük, merre tovább. *Bólint, majd kinyúl, s megsimítja a fiú arcát.* Tudom, semmi baj. Ha nem egy felé kell mennünk, én nem tartalak vissza, hisz hogyan is tehetném. *Natalayda szerint Quantallnak magasabb rendű dolgok rendeltettek el, mint hogy a barátságuk ennek útjába kerüljön.*
- Tudnod kell, hogy nagyon hálás vagyok neked Quantall. *Még egy simítás az arcán, aztán elhúzza kezét, fel is áll, bontva ezzel a kicsiny táborukat.*
- Keressük meg azt a te magiszteredet. *mosolyodik haloványan, és a ló felé indul, de mielőtt felkapaszkodna, megvárja a mélységi ifjút, előbb ő szálljon lóra.*
//Quantall, Natalayda//
*Némileg nyugtató, amit a vándorvarázsló elmond. Natalayda megnyugvón bólint, s mosolyodik. Kezében a kulacsot forgatja, míg Quantall tarkóját vakargatja.*
- Tudom. Vándorvarázsló vagy. Emlékszem *Arra is, hogy a templomba menet beszélték, amikor is Naty húgáról is szót ejtett. Azért nem hazudott mindennel kapcsolatban Quantallnak, csak számára ismert tehetségét palástolta el. Azóta Natalayda számára is derültek ki újdonságok, amiket nem tudott önmagával kapcsolatosan, de ha tudta volna, akkor valószínűleg azokat is eltitkolta volna.*
- Rendben, akkor a magiszter után, felkeressük a vashegyet. Utána eldöntjük, merre tovább. *Bólint, majd kinyúl, s megsimítja a fiú arcát.* Tudom, semmi baj. Ha nem egy felé kell mennünk, én nem tartalak vissza, hisz hogyan is tehetném. *Natalayda szerint Quantallnak magasabb rendű dolgok rendeltettek el, mint hogy a barátságuk ennek útjába kerüljön.*
- Tudnod kell, hogy nagyon hálás vagyok neked Quantall. *Még egy simítás az arcán, aztán elhúzza kezét, fel is áll, bontva ezzel a kicsiny táborukat.*
- Keressük meg azt a te magiszteredet. *mosolyodik haloványan, és a ló felé indul, de mielőtt felkapaszkodna, megvárja a mélységi ifjút, előbb ő szálljon lóra.*
3210. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-16 16:17:31
Üzenet elküldve: 2019-03-16 16:17:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
*A lány értetlenkedését megérti. Igyekszik érthetően magyarázni és csak a lényeget. A másik aggodalmát megérti és jól is esik neki.*
-Nem fogok átváltozni tőle. Semmi bajom nem lesz. Ez amolyan kis csalás, hogy úgy fogalmazzak. Satereth saját hatalmát használhatom fel ha úgy alakul akár ellene vagy a szolgái ellen.
*Mikor a lány kibújik az ölelésből akkor mosolyog rá és aztán elgondolkozik, hogy most mit is kell csinálnia. Jobb ötlet híján a haját igazítja meg és a tarkóját vakargatja. A kapott kérdésen kicsit elgondolkozik majd olyasmit mond ami talán nem lepheti meg a lányt.*
-Nem tudom. Én tényleg vándor vagyok. Csak hagyom, hogy dolgok történjenek. Egyelőre ha még szeretnéd akkor meglátogathatjuk ezt a magisztert és beszélhetünk vele. Utána elmehetünk a vashegyre a barátnőd holléte után érdeklődni. Más tervem egyelőre nincs.*Mosolyog a lányra.*Tudod ez nálam így megy. Persze történhetnek dolgok amik közbejöhetnek. Arthenior városa meggyengült, Satereth hatalma pedig nőtt. A Halál ura nem pihen. Most is dolgozik az árnyak közt. Nem tudom mikor lép legközelebb, de akkor ott szeretnék lenni, hogy megállítsam. Addig is*Néz félre zavartan.*szívesen vagyok veled. Szóval ha neked van valami terved és szeretnéd akkor segíthetek benne.
//Quantall, Natalayda//
*A lány értetlenkedését megérti. Igyekszik érthetően magyarázni és csak a lényeget. A másik aggodalmát megérti és jól is esik neki.*
-Nem fogok átváltozni tőle. Semmi bajom nem lesz. Ez amolyan kis csalás, hogy úgy fogalmazzak. Satereth saját hatalmát használhatom fel ha úgy alakul akár ellene vagy a szolgái ellen.
*Mikor a lány kibújik az ölelésből akkor mosolyog rá és aztán elgondolkozik, hogy most mit is kell csinálnia. Jobb ötlet híján a haját igazítja meg és a tarkóját vakargatja. A kapott kérdésen kicsit elgondolkozik majd olyasmit mond ami talán nem lepheti meg a lányt.*
-Nem tudom. Én tényleg vándor vagyok. Csak hagyom, hogy dolgok történjenek. Egyelőre ha még szeretnéd akkor meglátogathatjuk ezt a magisztert és beszélhetünk vele. Utána elmehetünk a vashegyre a barátnőd holléte után érdeklődni. Más tervem egyelőre nincs.*Mosolyog a lányra.*Tudod ez nálam így megy. Persze történhetnek dolgok amik közbejöhetnek. Arthenior városa meggyengült, Satereth hatalma pedig nőtt. A Halál ura nem pihen. Most is dolgozik az árnyak közt. Nem tudom mikor lép legközelebb, de akkor ott szeretnék lenni, hogy megállítsam. Addig is*Néz félre zavartan.*szívesen vagyok veled. Szóval ha neked van valami terved és szeretnéd akkor segíthetek benne.
3209. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-16 15:17:04
Üzenet elküldve: 2019-03-16 15:17:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
*Natalayda már túl van azon, hogy mások mit gondolnak róla. Aleimord idejében éppen eleget suttogtak mögötte, hogy figyelmen kívül tudja hagyni, vagy egyáltalán fel se vegye. Ha tudná, hogy korábban Quantall ennyire aggódott a jó híréért, biztosan felemlegetné, hogy kiigazítsa a dolgot.
Az oltár dolgára térve eltávolodva a sötétbőrű fiútól, kérdőn vonja fel szemöldökét, s látszik rajta, hogy nem igazán érti. A szavakat igen, de a miérteket nem.*
- Te akartad? De mi... *halkan értetlenkedik, s a fiú egyik szeméből a másikba néz felváltva.*
- Igen láttam, kikúszott az oltárból és beléd olvadt. Hogyne aggódtam volna... de nem történt semmi napokon át, így reméltem, hogy nem történik baj veled sem. Figyeltelek, hogy vajon változol-e tőle, de talán azonnal kellett volna szólnom. Akkor hamarabb elmondod, hogy mi volt az. *Így visszagondolva és a magyarázat ismeretében igencsak butus gondolatnak tűnk, de akkor nem az volt.*
- Nem ismerem a varázslatokat. Nem tudom, hogy mifélék vannak, de örülök, hogy elmondtad. Megnyugodtam. *Ölelésből visszahúzódó kezeit ölébe ejti, majd a kulacs felé nyúl, hogy igyon belőle még egy kicsit. Jól esett ez a beszélgetés, nagyon szükségük is volt már rá, és itt a természet lágy ölén nem is lehetett volna szebb hely, hogy ezt nyugodtan átbeszéljék.*
- És most? Hogyan tovább?
-
//Quantall, Natalayda//
*Natalayda már túl van azon, hogy mások mit gondolnak róla. Aleimord idejében éppen eleget suttogtak mögötte, hogy figyelmen kívül tudja hagyni, vagy egyáltalán fel se vegye. Ha tudná, hogy korábban Quantall ennyire aggódott a jó híréért, biztosan felemlegetné, hogy kiigazítsa a dolgot.
Az oltár dolgára térve eltávolodva a sötétbőrű fiútól, kérdőn vonja fel szemöldökét, s látszik rajta, hogy nem igazán érti. A szavakat igen, de a miérteket nem.*
- Te akartad? De mi... *halkan értetlenkedik, s a fiú egyik szeméből a másikba néz felváltva.*
- Igen láttam, kikúszott az oltárból és beléd olvadt. Hogyne aggódtam volna... de nem történt semmi napokon át, így reméltem, hogy nem történik baj veled sem. Figyeltelek, hogy vajon változol-e tőle, de talán azonnal kellett volna szólnom. Akkor hamarabb elmondod, hogy mi volt az. *Így visszagondolva és a magyarázat ismeretében igencsak butus gondolatnak tűnk, de akkor nem az volt.*
- Nem ismerem a varázslatokat. Nem tudom, hogy mifélék vannak, de örülök, hogy elmondtad. Megnyugodtam. *Ölelésből visszahúzódó kezeit ölébe ejti, majd a kulacs felé nyúl, hogy igyon belőle még egy kicsit. Jól esett ez a beszélgetés, nagyon szükségük is volt már rá, és itt a természet lágy ölén nem is lehetett volna szebb hely, hogy ezt nyugodtan átbeszéljék.*
- És most? Hogyan tovább?
-
3208. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-16 13:04:40
Üzenet elküldve: 2019-03-16 13:04:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Két mágustanonc érkezése//
* Drameiloten meglepődik, hogy félreértették a szavait, és gyorsan pontosít is. *
- Úgy értettem, természetesen, hogy ebben a szobában. Kérem, nézze el a ponyva fogalmazásomat. * Bocsánatkérő mosoly jelenik meg az arcán, amivel igazolni igyekszik, hogy őszintén bánja a dolgot, nem akart fellengzősnek hatni, még a másik dicséretével sem. Ard szavaira bólint, ez valóban jól hangzik. *
- Remélem majd, hogy egymás segítségével levehetünk terhet a mesterek válláról, és mi is gyorsabban haladhatunk. Én annak a híve vagyok, hogy az ember úgy tanul a legtöbbet, ha önmaga jár utána a dolgokra, tanulótársaival osztja meg tapasztalatait. Wymni tanításánál is ezt vettem figyelembe, önmaga lelje meg főleg a válaszait, mert akkor nem csak arra a kérdéssel kapcsolatban lelheti meg, ami érdekli, hanem másra is választ találhat a tanulás közben. * Szeretetteljesen mosolyog az említett lányra. * Úgy érzem, hogy nem követtem el hibát ezzel a hozzáállással.
* Persze ez nem a felesleges dicséretek és romantika ideje. Az érkező sötételfre egy pillantást vet, nincs benne ellenszenv ugyan, de nem is olyan barátságos, mint eddig bárki másra emelt tekintete. *
- Üdvözöllek. Drameiloten Sayqueves, és Wymnter leendő Sayqueves. Tanulni jöttünk. * Mutatja be magukat, majd ismét Krestvir felé fordul. *
- Akkor szobát választanánk magunknak. Nem ismerjük a házirendet, ezért előre szeretném megkérdezni, hogy alhatunk-e egy ágyban, vagy az illendőség fényében külön alvást várnak el tőlünk. * Érdeklődik, bár tudja, hogy mindkét esetben együtt fognak aludni. Wymnit nem lehet visszatartani az este, ha Drameiloten közelségére vágyik. Utóbbi esetben maximum az egyszemélyes ágyak kényelmetlensége az, amivel számolniuk kell. *
* Drameiloten meglepődik, hogy félreértették a szavait, és gyorsan pontosít is. *
- Úgy értettem, természetesen, hogy ebben a szobában. Kérem, nézze el a ponyva fogalmazásomat. * Bocsánatkérő mosoly jelenik meg az arcán, amivel igazolni igyekszik, hogy őszintén bánja a dolgot, nem akart fellengzősnek hatni, még a másik dicséretével sem. Ard szavaira bólint, ez valóban jól hangzik. *
- Remélem majd, hogy egymás segítségével levehetünk terhet a mesterek válláról, és mi is gyorsabban haladhatunk. Én annak a híve vagyok, hogy az ember úgy tanul a legtöbbet, ha önmaga jár utána a dolgokra, tanulótársaival osztja meg tapasztalatait. Wymni tanításánál is ezt vettem figyelembe, önmaga lelje meg főleg a válaszait, mert akkor nem csak arra a kérdéssel kapcsolatban lelheti meg, ami érdekli, hanem másra is választ találhat a tanulás közben. * Szeretetteljesen mosolyog az említett lányra. * Úgy érzem, hogy nem követtem el hibát ezzel a hozzáállással.
* Persze ez nem a felesleges dicséretek és romantika ideje. Az érkező sötételfre egy pillantást vet, nincs benne ellenszenv ugyan, de nem is olyan barátságos, mint eddig bárki másra emelt tekintete. *
- Üdvözöllek. Drameiloten Sayqueves, és Wymnter leendő Sayqueves. Tanulni jöttünk. * Mutatja be magukat, majd ismét Krestvir felé fordul. *
- Akkor szobát választanánk magunknak. Nem ismerjük a házirendet, ezért előre szeretném megkérdezni, hogy alhatunk-e egy ágyban, vagy az illendőség fényében külön alvást várnak el tőlünk. * Érdeklődik, bár tudja, hogy mindkét esetben együtt fognak aludni. Wymnit nem lehet visszatartani az este, ha Drameiloten közelségére vágyik. Utóbbi esetben maximum az egyszemélyes ágyak kényelmetlensége az, amivel számolniuk kell. *
3207. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-16 00:15:58
Üzenet elküldve: 2019-03-16 00:15:58
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Két mágustanonc érkezése//
*Mikor visszaér Synmirára, mit sem foglalkozva azzal, hogy milyen napszak van, még a tisztálkodást is kihagyva fekszik be az ágyába. Mostanában nem követi, hogy milyen napszak van, nem érdekli. Valamikor kidobja magából az ágy, megmosakszik egy kicsit, és rájön, hogy éhes.
Eléggé semmilyenek a napjai, mióta nem gyakorolhat mágiát, és feladatot sem adnak neki. Kezd egészen... Elkényelmesedni.
Felöltözik, majd unott képpel ballag le a konyhába, ahol úgy tűnik, egy egész sereg ücsörög éppen.*
- Oh... üdv. Hagytatok nekem is valamit?
*Nem érdekli, hogy kik ezek és mit akarnak, kevés személyt ismer Synmiráról, hiába lakik itt már egy ideje.*
*Mikor visszaér Synmirára, mit sem foglalkozva azzal, hogy milyen napszak van, még a tisztálkodást is kihagyva fekszik be az ágyába. Mostanában nem követi, hogy milyen napszak van, nem érdekli. Valamikor kidobja magából az ágy, megmosakszik egy kicsit, és rájön, hogy éhes.
Eléggé semmilyenek a napjai, mióta nem gyakorolhat mágiát, és feladatot sem adnak neki. Kezd egészen... Elkényelmesedni.
Felöltözik, majd unott képpel ballag le a konyhába, ahol úgy tűnik, egy egész sereg ücsörög éppen.*
- Oh... üdv. Hagytatok nekem is valamit?
*Nem érdekli, hogy kik ezek és mit akarnak, kevés személyt ismer Synmiráról, hiába lakik itt már egy ideje.*
3206. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-15 22:50:51
Üzenet elküldve: 2019-03-15 22:50:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Két mágustanonc érkezése//
*Ard bocsánatkérő pillantására nem tudja, hogyan válaszoljon. Igazából nem is tudja hova rakni, hogy a férfi tőle is elnézést kér, hiszen neki nem esett baja. De azért a véleményét csak elmondja az esettel kapcsolatban.*
- Szerintem Kilencedik hibája volt. Maga még szólt is, hogy forró... - *Közli szárazon.*
- Jól van már! - *Szól közbe a manó sértetten, amiért felhánytorgatják a baklövését.*
- Azért ugye kapok még teát? - *Néz reménykedve a gnómra és Krestvirre, miközben nagy bőszen tetyegeti a konyharuhát a teatócsában.
A takarító szándék persze hamar elveszik és helyette az átázott rongy tocsogó hangján szórakozik, taposva rajta.*
- Kaphatsz. - *Feleli Krestvir, majd egy határozott mozdulattal kihúzza Kilencedik lába alól a rongyot.
A manó rajtakapottan pillant fel és szégyenlősen húzza hátra füleit. Mellé meg mosolyog, mint aki ezzel akarja leplezni az előbbi csintalankodását.*
- Köszönöm! - *Szól Krestvir Ardnak, amiért segít a takarításban. Az asztal most már száraz, már csak nedves ronggyal törli át még egyszer, hogy ne ragadjon.*
- Valóban. A víz ágnak ez a varázslata hasonló hatással bír, mint a zöld varázsital. Azonban ez a víz nem tárolható, a varázslat végeztével pusztán víz lesz, mágikus hatás nélkül. - *Fűz néhány szót a témához.
Majd pedig a következőhöz, aminek végén egy olyan megállapítást kap Drameilotentől, amivel nem tud teljesen egyetérteni.*
- Valójában úgy gondolom, van, aki ezt jobban tudja nálam. - *Jelenti ki szórakozottan, de pontosító szándékkal. Ha ez pusztán egy hízelgő dicséret akart lenni a leendő mester felé, azt Krestvir nem érzékeli, mert eléggé fejletlen a kommunikációban. Ehelyett szükségét érzi, hogy a tévedést kijavítsa. Nem tartja ugyanis jó mesternek magát, vagy egyáltalán mesternek valónak, de nagy a kötelességtudata, így hát ezzel is igyekszik megbirkózni.*
- De egyébként igaza lehet, a tanítás közben magunknak is folyamatosan ismételnünk kell és alaposabban megértenünk a tudásanyagot. - *Teszi hozzá, míg tekintete az éppen végzett tevékenységen van. Ami nem más, mint hogy a saját bögréjéből átönt egy kevés teát Kilencedik csészéjébe, majd a manó elé tolja, láthatóan nagy örömöt okozva ezzel az apró lénynek. Persze, most azért óvatosabban lát neki Kilencedik a teának, de miután bátorkodott megkóstolni, élvezettel öblöget vele mielőtt lenyelné a kortyokat.*
- Igen, ez jó kezdet lesz. - *Hajt fejet Ard felé.*
- És ne feledkezzenek meg a meditációról és a testi edzésről sem!
- Ha végeztek a teával, fölmehetünk szobát választani, illetve bejegyzem magukat. Utána Ard, megkérem, hogy vezesse körbe őket!
*Ard bocsánatkérő pillantására nem tudja, hogyan válaszoljon. Igazából nem is tudja hova rakni, hogy a férfi tőle is elnézést kér, hiszen neki nem esett baja. De azért a véleményét csak elmondja az esettel kapcsolatban.*
- Szerintem Kilencedik hibája volt. Maga még szólt is, hogy forró... - *Közli szárazon.*
- Jól van már! - *Szól közbe a manó sértetten, amiért felhánytorgatják a baklövését.*
- Azért ugye kapok még teát? - *Néz reménykedve a gnómra és Krestvirre, miközben nagy bőszen tetyegeti a konyharuhát a teatócsában.
A takarító szándék persze hamar elveszik és helyette az átázott rongy tocsogó hangján szórakozik, taposva rajta.*
- Kaphatsz. - *Feleli Krestvir, majd egy határozott mozdulattal kihúzza Kilencedik lába alól a rongyot.
A manó rajtakapottan pillant fel és szégyenlősen húzza hátra füleit. Mellé meg mosolyog, mint aki ezzel akarja leplezni az előbbi csintalankodását.*
- Köszönöm! - *Szól Krestvir Ardnak, amiért segít a takarításban. Az asztal most már száraz, már csak nedves ronggyal törli át még egyszer, hogy ne ragadjon.*
- Valóban. A víz ágnak ez a varázslata hasonló hatással bír, mint a zöld varázsital. Azonban ez a víz nem tárolható, a varázslat végeztével pusztán víz lesz, mágikus hatás nélkül. - *Fűz néhány szót a témához.
Majd pedig a következőhöz, aminek végén egy olyan megállapítást kap Drameilotentől, amivel nem tud teljesen egyetérteni.*
- Valójában úgy gondolom, van, aki ezt jobban tudja nálam. - *Jelenti ki szórakozottan, de pontosító szándékkal. Ha ez pusztán egy hízelgő dicséret akart lenni a leendő mester felé, azt Krestvir nem érzékeli, mert eléggé fejletlen a kommunikációban. Ehelyett szükségét érzi, hogy a tévedést kijavítsa. Nem tartja ugyanis jó mesternek magát, vagy egyáltalán mesternek valónak, de nagy a kötelességtudata, így hát ezzel is igyekszik megbirkózni.*
- De egyébként igaza lehet, a tanítás közben magunknak is folyamatosan ismételnünk kell és alaposabban megértenünk a tudásanyagot. - *Teszi hozzá, míg tekintete az éppen végzett tevékenységen van. Ami nem más, mint hogy a saját bögréjéből átönt egy kevés teát Kilencedik csészéjébe, majd a manó elé tolja, láthatóan nagy örömöt okozva ezzel az apró lénynek. Persze, most azért óvatosabban lát neki Kilencedik a teának, de miután bátorkodott megkóstolni, élvezettel öblöget vele mielőtt lenyelné a kortyokat.*
- Igen, ez jó kezdet lesz. - *Hajt fejet Ard felé.*
- És ne feledkezzenek meg a meditációról és a testi edzésről sem!
- Ha végeztek a teával, fölmehetünk szobát választani, illetve bejegyzem magukat. Utána Ard, megkérem, hogy vezesse körbe őket!
3205. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-14 11:24:58
Üzenet elküldve: 2019-03-14 11:24:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
*A fiú csak öleli a lányt és beszél. Igazán nem foglalkozik most semmivel. Csak mondja és ott akar lenni mellette. Naty nincs egyedül. Tudja, hogy a lánynak erre van szüksége. A lány szavaira nem tud mit mondani. A köszönetre nem is akar mondani semmit. Bár jellemző rá, hogy néha túl sokat is beszél, de tudja, hogy erre nem kell semmit mondani. Arra pedig, hogy a lány legkedvesebb barátja lenne... Igazán nem tud mit mondani. Sokat jelent neki ez hisz nem nagyon voltak még barátai. Lányok pedig főleg. Számára is fontos a szőke és ezek után valahogy olyan butaságnak érzi a gondolatot, hogy jobb lenne ha nem ismernék egymást. Persze továbbra is félti a szőkét attól, hogy miatta megszólják, de nem szeretné úgy elhagyni ahogy tervezte még a gazdag negyedben mikor a lány egy nemesi kúriához került. Jó ideig összefonódnak. Mikor is a lány megtörli a szemét és valami fiú által nem érthető mosoly jelenik meg az arcán. Hogy mennyire igazi, azt sem érti, de a kisírt szemek igaziak és ez elég ahhoz, hogy a fiú vele akarjon maradni. A kérdés meglepi. Főleg mivel váratlanul éri, de hamar megérti, hogy a lány számára ijesztő lehet a dolog. Szóval most ő lesz aki halványan elmosolyodik.*
-Semmi baj. Azt, én akartam. Ott a templomban míg összecsaptak a papnő imái az oltár hatalmával addig én egy másikfajta varázslatot használtam. Az oltár hatalmát magamba szívtam és így gyengítettem. Egy varázslatomhoz akár felhasználhatom ezt ha úgy adódik. Tudom kezelni és nekem nem árthat.Nem tudtam, hogy észrevetted. Sajnálom ha aggódtál, de mondhatni semmiség.
*Mosolyog a lányra.*
//Quantall, Natalayda//
*A fiú csak öleli a lányt és beszél. Igazán nem foglalkozik most semmivel. Csak mondja és ott akar lenni mellette. Naty nincs egyedül. Tudja, hogy a lánynak erre van szüksége. A lány szavaira nem tud mit mondani. A köszönetre nem is akar mondani semmit. Bár jellemző rá, hogy néha túl sokat is beszél, de tudja, hogy erre nem kell semmit mondani. Arra pedig, hogy a lány legkedvesebb barátja lenne... Igazán nem tud mit mondani. Sokat jelent neki ez hisz nem nagyon voltak még barátai. Lányok pedig főleg. Számára is fontos a szőke és ezek után valahogy olyan butaságnak érzi a gondolatot, hogy jobb lenne ha nem ismernék egymást. Persze továbbra is félti a szőkét attól, hogy miatta megszólják, de nem szeretné úgy elhagyni ahogy tervezte még a gazdag negyedben mikor a lány egy nemesi kúriához került. Jó ideig összefonódnak. Mikor is a lány megtörli a szemét és valami fiú által nem érthető mosoly jelenik meg az arcán. Hogy mennyire igazi, azt sem érti, de a kisírt szemek igaziak és ez elég ahhoz, hogy a fiú vele akarjon maradni. A kérdés meglepi. Főleg mivel váratlanul éri, de hamar megérti, hogy a lány számára ijesztő lehet a dolog. Szóval most ő lesz aki halványan elmosolyodik.*
-Semmi baj. Azt, én akartam. Ott a templomban míg összecsaptak a papnő imái az oltár hatalmával addig én egy másikfajta varázslatot használtam. Az oltár hatalmát magamba szívtam és így gyengítettem. Egy varázslatomhoz akár felhasználhatom ezt ha úgy adódik. Tudom kezelni és nekem nem árthat.Nem tudtam, hogy észrevetted. Sajnálom ha aggódtál, de mondhatni semmiség.
*Mosolyog a lányra.*
3204. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-14 06:59:19
Üzenet elküldve: 2019-03-14 06:59:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
*Keserűen elmosolyodik, amikor kimondja magáról, hogy nem hős. Pontosan emlékszik, hogy Quantall annak idején, ami valójában nem volt régebben néhány hónapnál, éppen ezekkel a szavakkal hárította Natalayda naiv lelkesedését. Akkor a lány állt a sarkára, és kiáltotta ki őt elszánt meggyőződéssel hősnek. Most pedig a fiú, bár szavakkal nem mondja, tetteivel együttérzőn öleli magához. Támogatja őt, csak úgy, mint ahogyan ő tette anno.
Nem bújik ki az ölelésből. Jól esik neki, hisz a leginkább a mélységi fiúra néz fel mindenki közül. Még mindig össze van zavarodva a történtek miatt, de a beszélgetés, és a támogatás sokat segít kibogozni a kócot.
~Talán igaza van Quantallnak. Élnem kell helyette is.~
Egy bizonyos, ha alkalma nyílik, mindenhol elmeséli majd a kúria kicsiny hősének balladáját, valami egészen más felhanggal. A szomorú sorsú gyermekből, ha az élet nem tette, majd ő megteszi hős lovagnak.*
- Köszönöm *suttogja Quantall nyakába, belefordulva az ölelésbe. Összeszorított szemei közül egy csepp indul útnak, majd még egy, majd patakokban kezd folyni. Nem zokog, nem rázza vállát a sírás, csupán mint a patak, hangtalan tisztítja meg testét. Szorosabban fonódik a fiú nyaka köré a keze, csak ebből érezheti, hogy nem csak tessék lássék mondja, hanem valóban úgy is gondolja.*
- Igazi barát vagy Quantall. Számomra a legkedvesebb. *Suttogja még, bár valószínűleg a fiú minden szavát pontosan érti, de ha nem így volna, az ölelésből is kiderül. Eltelik egy kis idő, míg a könnypatak elapad, akkor Natalayda zsebéből, egyetlen megmaradt örökségét, hímzett keszkenőjébe törli orrát, szemeit. Azoknak csak rózsaszín árnyalata árulkodik Naty korábbi mélypontjáról. Most, a lány arca a rózsás foltoktól eltekintve változott. Hol számítanak már az elhamvadt szerelmek, s a kényszerházasság. Natalayda újjászületett. Így érzi most legalábbis. Halovány mosoly bújik meg a szárazra törölt szemekben, s a barackszín száj szegletében.*
- És te jól vagy? A templomban. Láttam valamit. Kivált az oltárból, egy sötét valami. *Váltja a témát, s inkább Quantallra fókuszál, hisz látta azt a fekete miazmát a fiúba olvadni. Senkinek nem beszélt róla azelőtt, de most lehet, hogy ennek is itt van az ideje.*
- Egyenesen feléd ment... *figyeli Quantall minden rezdülését, vajon tud-e erről, érezte-e?*
- Észrevetted?
//Quantall, Natalayda//
*Keserűen elmosolyodik, amikor kimondja magáról, hogy nem hős. Pontosan emlékszik, hogy Quantall annak idején, ami valójában nem volt régebben néhány hónapnál, éppen ezekkel a szavakkal hárította Natalayda naiv lelkesedését. Akkor a lány állt a sarkára, és kiáltotta ki őt elszánt meggyőződéssel hősnek. Most pedig a fiú, bár szavakkal nem mondja, tetteivel együttérzőn öleli magához. Támogatja őt, csak úgy, mint ahogyan ő tette anno.
Nem bújik ki az ölelésből. Jól esik neki, hisz a leginkább a mélységi fiúra néz fel mindenki közül. Még mindig össze van zavarodva a történtek miatt, de a beszélgetés, és a támogatás sokat segít kibogozni a kócot.
~Talán igaza van Quantallnak. Élnem kell helyette is.~
Egy bizonyos, ha alkalma nyílik, mindenhol elmeséli majd a kúria kicsiny hősének balladáját, valami egészen más felhanggal. A szomorú sorsú gyermekből, ha az élet nem tette, majd ő megteszi hős lovagnak.*
- Köszönöm *suttogja Quantall nyakába, belefordulva az ölelésbe. Összeszorított szemei közül egy csepp indul útnak, majd még egy, majd patakokban kezd folyni. Nem zokog, nem rázza vállát a sírás, csupán mint a patak, hangtalan tisztítja meg testét. Szorosabban fonódik a fiú nyaka köré a keze, csak ebből érezheti, hogy nem csak tessék lássék mondja, hanem valóban úgy is gondolja.*
- Igazi barát vagy Quantall. Számomra a legkedvesebb. *Suttogja még, bár valószínűleg a fiú minden szavát pontosan érti, de ha nem így volna, az ölelésből is kiderül. Eltelik egy kis idő, míg a könnypatak elapad, akkor Natalayda zsebéből, egyetlen megmaradt örökségét, hímzett keszkenőjébe törli orrát, szemeit. Azoknak csak rózsaszín árnyalata árulkodik Naty korábbi mélypontjáról. Most, a lány arca a rózsás foltoktól eltekintve változott. Hol számítanak már az elhamvadt szerelmek, s a kényszerházasság. Natalayda újjászületett. Így érzi most legalábbis. Halovány mosoly bújik meg a szárazra törölt szemekben, s a barackszín száj szegletében.*
- És te jól vagy? A templomban. Láttam valamit. Kivált az oltárból, egy sötét valami. *Váltja a témát, s inkább Quantallra fókuszál, hisz látta azt a fekete miazmát a fiúba olvadni. Senkinek nem beszélt róla azelőtt, de most lehet, hogy ennek is itt van az ideje.*
- Egyenesen feléd ment... *figyeli Quantall minden rezdülését, vajon tud-e erről, érezte-e?*
- Észrevetted?
3203. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-10 20:50:38
Üzenet elküldve: 2019-03-10 20:50:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két mágustanonc érkezése//
- Tényleg forró! - *Kiált még a Kilencediknek, de akkor már bőszen túl van a kortyon, így nem volt túl sikeres a megelőző magatartása.*
- Ne haragudj. - *Kicsit bűntudata van, figyelmeztethette volna a kis lényt korábban, így a manó után mestere felé is ereszt egy bocsánatkérő pillantást.
Ámulva figyeli a gyógyító varázslatot, ezt még nem látta használni Krestvirt, de örül neki, hogy tanítója ilyen szerteágazó mágikus műveltséggel bír - alig várja, hogy ezeket a praktikákat elleshesse tőle, bár tudja, hogy ehhez még hosszú út vezet.
Tetszik neki, hogy a két új tanonc is kedvtelve figyeli a varázslást, illetve Wymniben felfedezi azt a tudásszomjat és gyermekies érdeklődést, amit saját magában is érez, így biztos benne, hogy a hármójuk jó tanoncoknak fognak bizonyulni, és jóban is lesznek majd.
A kiömlött tea feltörléséhez hoz egy rongyot a konyhából, és segít a feltakarításban, hiszen részben az ő hibája is volt a kis baleset.
Ahogy Krestvir a következő idők veszélyeire utal, Ard gondolatai is efelé terelődnek újra. Sokat gondolkozott erről, még mindig van benne egy félsz, de minél többször átrágja magában, annál több céltudatosságot fedez fel a szívében, és a bátorság szikráját is próbálja nevelgetni.
Persze mágikus tudása kedvesen szólva is elégtelen lenne a hathatós segítséghez egyelőre, azonban így is szívesen tartana velük, hogy amije van, azt betegye a közösbe, segítsen, ahol csak tud.*
- Amíg tanítani nem tudjuk egymást, addig is tudunk majd együtt gyakorolni és tanulni. Úgy talán több lesz a motiváció, és adhat ez húzóerőt a fejlődésünknek. - *Teszi még hozzá, Krestvir felé pillantva a megerősítésért. Még nem tanult eleget ahhoz, hogy bárkivel elkezdje megosztani, sőt, a két újonnan érkező talán többet is tud, mint ő, ezt nem tudhatja, de mindig örvend, ha hasonlóan lelkes személyekkel találkozhat.*
- Tényleg forró! - *Kiált még a Kilencediknek, de akkor már bőszen túl van a kortyon, így nem volt túl sikeres a megelőző magatartása.*
- Ne haragudj. - *Kicsit bűntudata van, figyelmeztethette volna a kis lényt korábban, így a manó után mestere felé is ereszt egy bocsánatkérő pillantást.
Ámulva figyeli a gyógyító varázslatot, ezt még nem látta használni Krestvirt, de örül neki, hogy tanítója ilyen szerteágazó mágikus műveltséggel bír - alig várja, hogy ezeket a praktikákat elleshesse tőle, bár tudja, hogy ehhez még hosszú út vezet.
Tetszik neki, hogy a két új tanonc is kedvtelve figyeli a varázslást, illetve Wymniben felfedezi azt a tudásszomjat és gyermekies érdeklődést, amit saját magában is érez, így biztos benne, hogy a hármójuk jó tanoncoknak fognak bizonyulni, és jóban is lesznek majd.
A kiömlött tea feltörléséhez hoz egy rongyot a konyhából, és segít a feltakarításban, hiszen részben az ő hibája is volt a kis baleset.
Ahogy Krestvir a következő idők veszélyeire utal, Ard gondolatai is efelé terelődnek újra. Sokat gondolkozott erről, még mindig van benne egy félsz, de minél többször átrágja magában, annál több céltudatosságot fedez fel a szívében, és a bátorság szikráját is próbálja nevelgetni.
Persze mágikus tudása kedvesen szólva is elégtelen lenne a hathatós segítséghez egyelőre, azonban így is szívesen tartana velük, hogy amije van, azt betegye a közösbe, segítsen, ahol csak tud.*
- Amíg tanítani nem tudjuk egymást, addig is tudunk majd együtt gyakorolni és tanulni. Úgy talán több lesz a motiváció, és adhat ez húzóerőt a fejlődésünknek. - *Teszi még hozzá, Krestvir felé pillantva a megerősítésért. Még nem tanult eleget ahhoz, hogy bárkivel elkezdje megosztani, sőt, a két újonnan érkező talán többet is tud, mint ő, ezt nem tudhatja, de mindig örvend, ha hasonlóan lelkes személyekkel találkozhat.*
3202. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-09 21:30:56
Üzenet elküldve: 2019-03-09 21:30:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Két mágustanonc érkezése//
* Mosolyogva nézik Kilencedik gyógyítását, s a mágia látványa izgalommal és lelkesedéssel tölti el. Ő is ezért akar mágiát tanulni, na jó, nem pont ezért, a tűz nem gyógyít, azonban, hogy tudjon vele segíteni másokon. Bizonyára akad valami módja, hogy a veszélyes elemmel is lehessen okozni valami jót és életmentőt. Csak még ki kell találnia hogyan. Bár Wymni hisz benne, hogy a sors majd úgyis odavezeti a válaszhoz.
Krestvir válasza megnyugvással tölti el, hogy nem gond, hogy egyelőre nincs célja. Dramnak persze van, Dramnak mindig van, mert ő mindig nyolc lépéssel előre jár, ám ezt az elf lány nem tudta soha eltanulni tőle. *
- Jaj de izgalmasan hangzik, mikor és hol kezdjük a dolgot? - * kérdez rá izgatottan, s a csészéjéből az utolsó cseppeket is kiissza, jelezve, hogy ő mindenre készen áll, akár most, akár azonnal, kész felállni és máris menni, csinálni a csinálnivalót, tenni a tennivalót, tanulni a tanulnivalót. *
* Mosolyogva nézik Kilencedik gyógyítását, s a mágia látványa izgalommal és lelkesedéssel tölti el. Ő is ezért akar mágiát tanulni, na jó, nem pont ezért, a tűz nem gyógyít, azonban, hogy tudjon vele segíteni másokon. Bizonyára akad valami módja, hogy a veszélyes elemmel is lehessen okozni valami jót és életmentőt. Csak még ki kell találnia hogyan. Bár Wymni hisz benne, hogy a sors majd úgyis odavezeti a válaszhoz.
Krestvir válasza megnyugvással tölti el, hogy nem gond, hogy egyelőre nincs célja. Dramnak persze van, Dramnak mindig van, mert ő mindig nyolc lépéssel előre jár, ám ezt az elf lány nem tudta soha eltanulni tőle. *
- Jaj de izgalmasan hangzik, mikor és hol kezdjük a dolgot? - * kérdez rá izgatottan, s a csészéjéből az utolsó cseppeket is kiissza, jelezve, hogy ő mindenre készen áll, akár most, akár azonnal, kész felállni és máris menni, csinálni a csinálnivalót, tenni a tennivalót, tanulni a tanulnivalót. *
3201. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-08 06:54:36
Üzenet elküldve: 2019-03-08 06:54:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//
*Szegény lánynak nehezére esik még beszélnie is erről. Quantall ismeri ezt az érzést és bátorítón megszorongatja a kezet. A történet pedig bár Quantall sejti miképp fog végződni és érzi, hogy nem akarja hallani, de folytatódik és hallgatja. A fiúnak nincs sok tapasztalata a lélekről. Nem érti azokat a gyerekeket és, hogy mégis miért tették amit tettek. Azt, viszont megérti, hogy a lány mégis bűntudatot érez. Ő is érez azok iránt is akik megérdemelték a halált. Gyerekek esetében pedig főleg úgy, hogy nem is volt gyilkos szándék a lányban... Quantall szíve összefacsarodik Mikor pedig meghallja a mondatot, hogy a másik nem méltó erre a címre gondolkodás nélkül magához húzza a lányt és szorosan megöleli.*
-Oh, Naty!
*Mást nem is mondd, de ebben is annyi fájdalom van, hogy nem is szükséges. Quantall-nak is össze kell szednie magát. Olyasmi történt amit nem hitt volna és ami miatt másképp néz a szőkére. Megértette és egy picit látott önmagából benne. Kell egy kis idő míg összeszedi magát és ha a lány nem bújt ki az öleléséből a következő szavait is úgy mondja.*
-Élned kell. Nem lehet visszacsinálni, de tudnod kell hordani és élni helyette is. Miatta kell hősnek lenned az életben. Ha nem is démonokkal küzdeni, de a hétköznapokban jót tenned. Nem fogod elfelejteni. Tudom, hogy nem könnyebb attól még, hogy nem akartad bántani és csak élni szerettél volna és nem a te hibád. Ha miatta is igyekszel jó embernek lenni talán egy kicsit kevésbé volt felesleges ez a szenvedés.
*Fejét a másikéra hajtja. Most nem érdekli, hogy a másik ember vagy, hogy valakinek a menyasszonya vagy, hogy úgy néz ki a fekete bőrével a lány mellett mint valami gyerekmese rémalakja aki elrabolta a szép hercegnőt csak támogatni szeretné. Most csak ez a fontos számára.*
//Quantall, Natalayda//
*Szegény lánynak nehezére esik még beszélnie is erről. Quantall ismeri ezt az érzést és bátorítón megszorongatja a kezet. A történet pedig bár Quantall sejti miképp fog végződni és érzi, hogy nem akarja hallani, de folytatódik és hallgatja. A fiúnak nincs sok tapasztalata a lélekről. Nem érti azokat a gyerekeket és, hogy mégis miért tették amit tettek. Azt, viszont megérti, hogy a lány mégis bűntudatot érez. Ő is érez azok iránt is akik megérdemelték a halált. Gyerekek esetében pedig főleg úgy, hogy nem is volt gyilkos szándék a lányban... Quantall szíve összefacsarodik Mikor pedig meghallja a mondatot, hogy a másik nem méltó erre a címre gondolkodás nélkül magához húzza a lányt és szorosan megöleli.*
-Oh, Naty!
*Mást nem is mondd, de ebben is annyi fájdalom van, hogy nem is szükséges. Quantall-nak is össze kell szednie magát. Olyasmi történt amit nem hitt volna és ami miatt másképp néz a szőkére. Megértette és egy picit látott önmagából benne. Kell egy kis idő míg összeszedi magát és ha a lány nem bújt ki az öleléséből a következő szavait is úgy mondja.*
-Élned kell. Nem lehet visszacsinálni, de tudnod kell hordani és élni helyette is. Miatta kell hősnek lenned az életben. Ha nem is démonokkal küzdeni, de a hétköznapokban jót tenned. Nem fogod elfelejteni. Tudom, hogy nem könnyebb attól még, hogy nem akartad bántani és csak élni szerettél volna és nem a te hibád. Ha miatta is igyekszel jó embernek lenni talán egy kicsit kevésbé volt felesleges ez a szenvedés.
*Fejét a másikéra hajtja. Most nem érdekli, hogy a másik ember vagy, hogy valakinek a menyasszonya vagy, hogy úgy néz ki a fekete bőrével a lány mellett mint valami gyerekmese rémalakja aki elrabolta a szép hercegnőt csak támogatni szeretné. Most csak ez a fontos számára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519