Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-14 11:07:38
Üzenet elküldve: 2015-09-14 11:07:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Plevaen //
*Érdeklődve nézi hogy mit motoszkál a fekete, most már nem könnycseppek és riadtság, hanem az értelem csillog szemeiben. Okos egy jószág ő a maga módján, csak ismeretlen neki a helyzet és a környezet. Naiv, igen, de nem buta, korántsem.*
- Ha nagy levegőt veszek.
*Ki is próbálgatja és lepillant az óriás szemeiről a lilás-feketésen kirajzolódó bordákra. Szépen látszik ahogy mellkasa a levegő hatására emelkedik és süllyed. Bár arcán látszik hogy tényleg fájdalmas neki amikor feszülnek a sebek, hangján az hallható hogy nem aggódik miatta.*
- Hasonló?
*Pillant fel értetlenül a különös szemekbe, és gondolkodik egy kicsit. Nem biztos benne hogy erre az egész helyzetre gondol a fekete, vagy konkrétan a sebre, de inkább az utóbbi mellett dönt.*
- Hát... Hasonló igen. De ilyen csúnya még nem.
*Bal mellénél is igen lilás lett a bőre a válla irányában, de arra nem tér ki.*
- Majd kint szedek rá gyógynövényt.
*Teljes természetességgel mondja ahogy megint lenéz a zúzódásokra, benne fel sem merül hogy nem mászkálhatna útjuk során szabadon. A kezét ért fogásra felkel és megindul a férfivel, nem ellenkezik bár nem igazán érti hogy mi szükség van erre. Talán csak biztonságban akarja tudni? Vagy fél hogy elszaladna? Mindegy, igyekszik jól viselkedni és akkor talán belátja majd a fekete hogy nincs mitől tartania. Odakint még segít is hogy meg tudják kötni, már annyira hogy tartja a megkötendő testrészét, feltéve hogy az nem a bal keze akar lenni. Még indulásuk előtt persze, amikor Plevaen öltözött lecsavarta magáról a mostanra megszáradt rongyot és örömmel konstatálta hogy könyöktől lefelé minden probléma nélkül tudja használni balját is, csak a felkarját igyekszik lógatni mert az fáj hogy ha mozgatja.*
- Nem szököm el.
*Válaszolja teljes nyugalommal, de ettől függetlenül hagyja hagy csinálja amit akar. Érdeklődve figyeli a lovat is és amit csinál vele a férfi, ilyen állatot még nem látott, de manapság már semmin nem lepődik meg. Ha lehetnek ilyen óriás szárnyatlan népek, akkor bármi más is lehetséges.*
//Aryna//
*Kisvártatva megérkezik a tegnapi lány is, és most ő is ruhában van. Fogalma sincs mi lehet amit ezek hordanak, de a barlangjuk és a mindenféle eszköz után amit használnak, ez legyen a legkevesebb. Integet azért neki jobb kezével, de nem szólítja meg. Hallgatja hogy mit beszélnek, nézi a házat, nézi a lovat, az ösvényt... Furcsa népek ezek, és igazán különös módon alakítják a környezetüket.*
*Érdeklődve nézi hogy mit motoszkál a fekete, most már nem könnycseppek és riadtság, hanem az értelem csillog szemeiben. Okos egy jószág ő a maga módján, csak ismeretlen neki a helyzet és a környezet. Naiv, igen, de nem buta, korántsem.*
- Ha nagy levegőt veszek.
*Ki is próbálgatja és lepillant az óriás szemeiről a lilás-feketésen kirajzolódó bordákra. Szépen látszik ahogy mellkasa a levegő hatására emelkedik és süllyed. Bár arcán látszik hogy tényleg fájdalmas neki amikor feszülnek a sebek, hangján az hallható hogy nem aggódik miatta.*
- Hasonló?
*Pillant fel értetlenül a különös szemekbe, és gondolkodik egy kicsit. Nem biztos benne hogy erre az egész helyzetre gondol a fekete, vagy konkrétan a sebre, de inkább az utóbbi mellett dönt.*
- Hát... Hasonló igen. De ilyen csúnya még nem.
*Bal mellénél is igen lilás lett a bőre a válla irányában, de arra nem tér ki.*
- Majd kint szedek rá gyógynövényt.
*Teljes természetességgel mondja ahogy megint lenéz a zúzódásokra, benne fel sem merül hogy nem mászkálhatna útjuk során szabadon. A kezét ért fogásra felkel és megindul a férfivel, nem ellenkezik bár nem igazán érti hogy mi szükség van erre. Talán csak biztonságban akarja tudni? Vagy fél hogy elszaladna? Mindegy, igyekszik jól viselkedni és akkor talán belátja majd a fekete hogy nincs mitől tartania. Odakint még segít is hogy meg tudják kötni, már annyira hogy tartja a megkötendő testrészét, feltéve hogy az nem a bal keze akar lenni. Még indulásuk előtt persze, amikor Plevaen öltözött lecsavarta magáról a mostanra megszáradt rongyot és örömmel konstatálta hogy könyöktől lefelé minden probléma nélkül tudja használni balját is, csak a felkarját igyekszik lógatni mert az fáj hogy ha mozgatja.*
- Nem szököm el.
*Válaszolja teljes nyugalommal, de ettől függetlenül hagyja hagy csinálja amit akar. Érdeklődve figyeli a lovat is és amit csinál vele a férfi, ilyen állatot még nem látott, de manapság már semmin nem lepődik meg. Ha lehetnek ilyen óriás szárnyatlan népek, akkor bármi más is lehetséges.*
//Aryna//
*Kisvártatva megérkezik a tegnapi lány is, és most ő is ruhában van. Fogalma sincs mi lehet amit ezek hordanak, de a barlangjuk és a mindenféle eszköz után amit használnak, ez legyen a legkevesebb. Integet azért neki jobb kezével, de nem szólítja meg. Hallgatja hogy mit beszélnek, nézi a házat, nézi a lovat, az ösvényt... Furcsa népek ezek, és igazán különös módon alakítják a környezetüket.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-14 10:47:12
Üzenet elküldve: 2015-09-14 10:47:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Plevaen, Hás//
-Értem. *Kicsit hátrébb is lép a lótól, mert ha vad, akkor nem biztos, hogy egy idegen jelenléte jót tesz az állatnak.*
-Itt sajnos nincs lóistálló és csak a kecskéknek való étel van, de ha az megfelel akkor onnan tudsz hozni a lovadnak. *Mutat a kecskés karám felé.*
-Hozok ki valami gyógykenőcsöt, de jó lenne tudni mire kell, mert úgy jobban tudok segíteni. *Szerencsére az egy hónap alatt Chiraival jól haladtak ezeknek a tanulásával, mert nem lehet minden varázslással megoldani.*
-Amelyik neked jobb rád bízom, nekem bele fér a kis kitérő is, legalább addig sem itt vagyok. ~És nem megy az idegeimre Zaras, aki állandóan eltűnik és felbukkan, majd fölöslegesen vádol mindenfélével.~
-Értem. *Kicsit hátrébb is lép a lótól, mert ha vad, akkor nem biztos, hogy egy idegen jelenléte jót tesz az állatnak.*
-Itt sajnos nincs lóistálló és csak a kecskéknek való étel van, de ha az megfelel akkor onnan tudsz hozni a lovadnak. *Mutat a kecskés karám felé.*
-Hozok ki valami gyógykenőcsöt, de jó lenne tudni mire kell, mert úgy jobban tudok segíteni. *Szerencsére az egy hónap alatt Chiraival jól haladtak ezeknek a tanulásával, mert nem lehet minden varázslással megoldani.*
-Amelyik neked jobb rád bízom, nekem bele fér a kis kitérő is, legalább addig sem itt vagyok. ~És nem megy az idegeimre Zaras, aki állandóan eltűnik és felbukkan, majd fölöslegesen vádol mindenfélével.~
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-14 10:25:18
Üzenet elküldve: 2015-09-14 10:25:18
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hás//
-Jó reggelt. *Mondja és kicsit meg is van lepődve. Őt fogoly még soha nem köszöntötte ilyen kedvesen, de talán csak nem elég tapasztalt a témában. Amit szinte rögtön észrevesz az a hiányzó kötél és a tündér oldalán terebélyesedő nagy fekete folt. Ez utóbbi még akár gondot jelenthet, komoly gondot ami csúnyán leviheti a kicsike értékét. Az ember azt hinné egy ilyen kis teremtés puhán ér földet mint a bogarak, ő maga is esett már le fáról, de ilyen nagyméretű fekete foltok még soha nem jelentek meg rajta. Kissé gyanakodva vizsgálja a sérülést, látszólag több figyelmet fordít rá mint a madzagra, hiszen a tündér nem szökött meg, holmijai pedig hiánytalanul megvannak, elsősorban a három késsel, és az öt kis gyümölccsel, tehát nem gyanít sok veszélyt.*
-Fáj ha lélegzel? *Kérdezi miközben szemei a tündér szemébe vándorolnak. Ha igen az bordatörés belső vérzéssel és akkor a szerencsétlenje bizony vagy meghal, vagy felissza a mélységi gyógyitalát. Egyik se tűnik jó esetnek. Ha nem akkor csak egy csúnyább ütésnyom, esetleg duzzanat amit hűteni kell és elmúlik.* -Történt már veled hasonló?
*Így akár igennel akár nemmel válaszol, kénytelen ismét magával vinni a tündért, nehogy elszökjön előle. Átfogja a csuklóját, nem szorosan, de határozottan, aztán lekíséri őt a földszintre, majd ki a lovak mellé ahol újra megköti. Nem hiszi, hogy ellenállásba ütközhet, de ha mégis ő akkor is sokkalta erősebb nála, meg fogja oldani a dolgot.* -Ez azért kell, nehogy elszökj.
*Közli tárgyilagosan majd neki is lát a ló pucolásának. Szegény pára tegnap este óta nem evett itt meg nincs elég fű amiből táplálkozhatna.*
//Aryna//
-Én remekül. *Válaszolja. Aztán a második kérdéssel kapcsolatban már nem ennyire pozitív.*
-Nem, azt nem ajánlanám, elég vad. *Ha most még nyugodtnak is mondható az leginkább a kötélnek és a nyílt térnek köszönhető. Ha egy istállóban lenne most őrjöngve rugdalná a falat. Plevaen az elmúlt héten végig vele volt, de tudja ez még mind kevés ahhoz, ha jó kapcsolatot akar kialakítani vele.*
-De szükségem lenne egy zsák abrakra és némi gyógykenőcsre. Gondolom van a háznál valami hasonló. *Ő a gyógyításhoz egyáltalán nem konyít. Még egy ok, hogy a kis teremtést Artheniorba vigyék ott mégiscsak ismer egy orvost aki talán rendbe tudná rakni, persze meg is kérné az árát, de legalább nem pusztulna meg az út szélén.*
-Ja igen. *Pillant a kicsikére.* -Isurii kért, hogy gondoskodjak a betolakodóról. *Karmos ujjaival megvakarja fedetlen tarkóját. Látta, hogy a lány nem kimondottan az a szabadságot és igazságot követelő típus, de ha vannak olyan témák amiket nem érdemes egy második találkozón elsütni, nos a rabszolganők kereskedelem pártolása és az abban szerzett korábbi tapasztalatok nyilván beletartoznak.* -Szóval mindenek előtt tennem kell egy kis kitérőt a vashegyre.
*Kicsit szégyelli magát és ezt hagyja is kiütközni az arcára elvégre nem ezt ígérte, és egy teljesítetlen cél mindig is árnyéka marad a jó szakembernek.* -Eljöhetsz velem, ha gondolod, esetleg visszajöhetek ha már végeztem.
*Adja meg a döntés jogát Arynának. Elvégre nem tuja mennyire sürgős, vagy épp ráérős számára a dolog.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, miközben egy csomót köt, melynek hatására az általa készített csomót nem lehet kibontani, a kötelet csak mágikus fegyverrel lehet elvágni. A varázslat ismételt elmondásával a kötést bárki feloldhatja.
-Jó reggelt. *Mondja és kicsit meg is van lepődve. Őt fogoly még soha nem köszöntötte ilyen kedvesen, de talán csak nem elég tapasztalt a témában. Amit szinte rögtön észrevesz az a hiányzó kötél és a tündér oldalán terebélyesedő nagy fekete folt. Ez utóbbi még akár gondot jelenthet, komoly gondot ami csúnyán leviheti a kicsike értékét. Az ember azt hinné egy ilyen kis teremtés puhán ér földet mint a bogarak, ő maga is esett már le fáról, de ilyen nagyméretű fekete foltok még soha nem jelentek meg rajta. Kissé gyanakodva vizsgálja a sérülést, látszólag több figyelmet fordít rá mint a madzagra, hiszen a tündér nem szökött meg, holmijai pedig hiánytalanul megvannak, elsősorban a három késsel, és az öt kis gyümölccsel, tehát nem gyanít sok veszélyt.*
-Fáj ha lélegzel? *Kérdezi miközben szemei a tündér szemébe vándorolnak. Ha igen az bordatörés belső vérzéssel és akkor a szerencsétlenje bizony vagy meghal, vagy felissza a mélységi gyógyitalát. Egyik se tűnik jó esetnek. Ha nem akkor csak egy csúnyább ütésnyom, esetleg duzzanat amit hűteni kell és elmúlik.* -Történt már veled hasonló?
*Így akár igennel akár nemmel válaszol, kénytelen ismét magával vinni a tündért, nehogy elszökjön előle. Átfogja a csuklóját, nem szorosan, de határozottan, aztán lekíséri őt a földszintre, majd ki a lovak mellé ahol újra megköti. Nem hiszi, hogy ellenállásba ütközhet, de ha mégis ő akkor is sokkalta erősebb nála, meg fogja oldani a dolgot.* -Ez azért kell, nehogy elszökj.
*Közli tárgyilagosan majd neki is lát a ló pucolásának. Szegény pára tegnap este óta nem evett itt meg nincs elég fű amiből táplálkozhatna.*
//Aryna//
-Én remekül. *Válaszolja. Aztán a második kérdéssel kapcsolatban már nem ennyire pozitív.*
-Nem, azt nem ajánlanám, elég vad. *Ha most még nyugodtnak is mondható az leginkább a kötélnek és a nyílt térnek köszönhető. Ha egy istállóban lenne most őrjöngve rugdalná a falat. Plevaen az elmúlt héten végig vele volt, de tudja ez még mind kevés ahhoz, ha jó kapcsolatot akar kialakítani vele.*
-De szükségem lenne egy zsák abrakra és némi gyógykenőcsre. Gondolom van a háznál valami hasonló. *Ő a gyógyításhoz egyáltalán nem konyít. Még egy ok, hogy a kis teremtést Artheniorba vigyék ott mégiscsak ismer egy orvost aki talán rendbe tudná rakni, persze meg is kérné az árát, de legalább nem pusztulna meg az út szélén.*
-Ja igen. *Pillant a kicsikére.* -Isurii kért, hogy gondoskodjak a betolakodóról. *Karmos ujjaival megvakarja fedetlen tarkóját. Látta, hogy a lány nem kimondottan az a szabadságot és igazságot követelő típus, de ha vannak olyan témák amiket nem érdemes egy második találkozón elsütni, nos a rabszolganők kereskedelem pártolása és az abban szerzett korábbi tapasztalatok nyilván beletartoznak.* -Szóval mindenek előtt tennem kell egy kis kitérőt a vashegyre.
*Kicsit szégyelli magát és ezt hagyja is kiütközni az arcára elvégre nem ezt ígérte, és egy teljesítetlen cél mindig is árnyéka marad a jó szakembernek.* -Eljöhetsz velem, ha gondolod, esetleg visszajöhetek ha már végeztem.
*Adja meg a döntés jogát Arynának. Elvégre nem tuja mennyire sürgős, vagy épp ráérős számára a dolog.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, miközben egy csomót köt, melynek hatására az általa készített csomót nem lehet kibontani, a kötelet csak mágikus fegyverrel lehet elvágni. A varázslat ismételt elmondásával a kötést bárki feloldhatja.
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-14 09:52:22
Üzenet elküldve: 2015-09-14 09:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni //
*Ugyan Taitos sokat segített Essfyhn, főleg az előző nap, a lány mégsem akar róla beszélni, nem is erőlteti tovább a témát. Sokkal szívesebben kérdezősködne Eireni felől, de nincs hozzá pofája, fél, hogy a fiú tolakodásnak venné. Ess pedig már így is azt hiszi, hogy nagyon rossz véleménnyel van róla az elf.
Aztán ahogy bátorsága engedi, próbálja növelni Eireni önbizalmát, hála égnek hamar enged. Ess.továbbra is olyan csodálattal adózik neki, mint amikor először látta, ha csak nem többel. Talán a női nem jobban preferálja az erős, maszkulim férfi embert, de Ess a hatalmas izomkötegek láttán fél, hogy összeroppantják. Ugyan Kagan hatalmas teste ellenére mondhatni még mindig egy darabban van. De továbbra sem fog csorgó nyállal vágyakozni utána. A gondolata inkább elborzasztja.
A továbbiakban Eireni folytatja a beszámolót, ugyan nem túl személy információkkal. Essfyh ezt kicsit bánja, az alsó ajka lebiggyed, de még mindig jobb mint a semmi. Ez vigasztalja. *
- Hogy találkoztál Worenth mesterrel?
*Kérdezi kíváncsian. Úgy gondolja, hogy a fiú ott kezdte el tanulmányait, igazán érdekli honnan indult a karrierje. Másfelől továbbra is csodálja a fiúba szorult eltökéltséget. Persze maga is büszkélkedhet ennyi kitartással és szorgalommal, Eireni felől ezeket a tulajdonságokat mégis továbbra értékeli mint saját magában.
Essfyhnek nem telt sok erőfeszítésbe, hogy megerősítse dicséreteit, hiszen akaratán kívül csúszott ki a száján. Meglepettségét az is kifejezi, ahogy az egyik könyvet takaróan kapja az arca elé. Közben ő megtalálja a különböző szisztémákat, ami alapján újra és újra el tudja rendezni a könyveket. Szín, méret adc és téma szerint. Közben néha oda oda pillant az elfre, de a szemembe nem mer nézni. Mikor a fiú el is kapja a pillantását, Ess gyorsan elkapja a sajátját. Kezéből majdnem kiesik az arca elé szorított regény, ami már csak száját és orrát takarja, szemeit szabadon hagyja. A halk szavak hallatán légzése és szívverése felgyorsul, úgy érzi izzadok tenyeréből mindjárt kicsúszik a könyv.*
- Nem is ismersz.
*Leheli halkan, szabad kezével pirosan égő arcához nyúl, hogy megdörzsölje azt, majd néhány rakoncátlan szőke tincset a füle mögé tűrjön.*
*Ugyan Taitos sokat segített Essfyhn, főleg az előző nap, a lány mégsem akar róla beszélni, nem is erőlteti tovább a témát. Sokkal szívesebben kérdezősködne Eireni felől, de nincs hozzá pofája, fél, hogy a fiú tolakodásnak venné. Ess pedig már így is azt hiszi, hogy nagyon rossz véleménnyel van róla az elf.
Aztán ahogy bátorsága engedi, próbálja növelni Eireni önbizalmát, hála égnek hamar enged. Ess.továbbra is olyan csodálattal adózik neki, mint amikor először látta, ha csak nem többel. Talán a női nem jobban preferálja az erős, maszkulim férfi embert, de Ess a hatalmas izomkötegek láttán fél, hogy összeroppantják. Ugyan Kagan hatalmas teste ellenére mondhatni még mindig egy darabban van. De továbbra sem fog csorgó nyállal vágyakozni utána. A gondolata inkább elborzasztja.
A továbbiakban Eireni folytatja a beszámolót, ugyan nem túl személy információkkal. Essfyh ezt kicsit bánja, az alsó ajka lebiggyed, de még mindig jobb mint a semmi. Ez vigasztalja. *
- Hogy találkoztál Worenth mesterrel?
*Kérdezi kíváncsian. Úgy gondolja, hogy a fiú ott kezdte el tanulmányait, igazán érdekli honnan indult a karrierje. Másfelől továbbra is csodálja a fiúba szorult eltökéltséget. Persze maga is büszkélkedhet ennyi kitartással és szorgalommal, Eireni felől ezeket a tulajdonságokat mégis továbbra értékeli mint saját magában.
Essfyhnek nem telt sok erőfeszítésbe, hogy megerősítse dicséreteit, hiszen akaratán kívül csúszott ki a száján. Meglepettségét az is kifejezi, ahogy az egyik könyvet takaróan kapja az arca elé. Közben ő megtalálja a különböző szisztémákat, ami alapján újra és újra el tudja rendezni a könyveket. Szín, méret adc és téma szerint. Közben néha oda oda pillant az elfre, de a szemembe nem mer nézni. Mikor a fiú el is kapja a pillantását, Ess gyorsan elkapja a sajátját. Kezéből majdnem kiesik az arca elé szorított regény, ami már csak száját és orrát takarja, szemeit szabadon hagyja. A halk szavak hallatán légzése és szívverése felgyorsul, úgy érzi izzadok tenyeréből mindjárt kicsúszik a könyv.*
- Nem is ismersz.
*Leheli halkan, szabad kezével pirosan égő arcához nyúl, hogy megdörzsölje azt, majd néhány rakoncátlan szőke tincset a füle mögé tűrjön.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 23:55:38
Üzenet elküldve: 2015-09-13 23:55:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Essfyh//
*Taitos valóban furmányos egy alak. Nem alaptalanul ennyire fontos személy. Okos és energetikus. Lassan mesterré avatják, emellett intéző is, azaz Eirnei munkatársa. De csak nem lehet vele egy szinten! Azonban a téma nem a Zöldfülű, így több szó nem is esik róla.
A bátorítás tagadhatatlanul jól esik és el is gondolkodtatja a fiút. Valóban kell lennie egy oknak, amiért megkapta a pozíciót. Ilyen felelősségteljesnek megismert személyek, mint Isurii és Worenth csak nem fognak kétbalkezeseknek adni egy olyan kaliberű munkát. Beismeri, hogy valamilyen szinten igaza van Essfyhnek.*
-Nos, csak nagyon érdekelt a mágia csodálatos világa és vágytam a tudásra. Persze, most is megvannak ezek a motivációk.
*Ekkor jön a kínos csönd követte zavaros helyzet. A lány ténykedik valamit, de Eireninek lövése sincs, hogy mit és miért. Rendben, az tiszta, hogy könyveket pakolgat, de az előbb is ezt csinálta. A kötetek valószínűleg sorba voltak rendezve, amit a lány sikeresen megszüntetett. Persze, nem ez a legnagyobb gond, az elfnek meg nincs idege most ezeket végiggondolni. Agya egészen máson kattog. Valahogy fel kéne oldani a feszült helyzetet.
Közben viszont jön egy ellentmondást nem tűrő "de." Eireni nem tudja hova tenni a dolgot. Úgy tűnik, a lány nagyon is komolyan gondolta az imént elhangzottakat. Ez valamelyest megnyugtatja afelől, hogy nem csak hízelgés volt, de jobban aggasztja másfelől, mert immáron nem hozhat fel semmit a szerénykedésre. Elfogadja a tényeket. Beletörődik a lány szilárd véleményébe.
Azonban a félvér viselkedése kicsit megváltozik. Magabiztosabb lett. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy képes volt nyomatékosítani a véleményén? Kicsit félénken, de ki merte jelenteni a tutit.
Felsóhajt, amivel kiadja a feszült gőzt, majd összepréselt ajkakkal tekint Essfyh irányába, a szemkontaktust keresve. Ha megvan, késztetést érez ugyan, hogy elnézzen, de megemberesíti magát és tartja a kapcsolatot.*
-Olyan kedves vagy. *Mondja ki a legnyugodtabb hangon, bár még kicsit halkan. Szánt szándékkal mondja, nem csak kiszalad belőle.* Szelíd és alázatos. De mindenek felett: jó.
~Félénk. Talán csak félt tőlem egy kicsit, de nem utált. Félreértettem volna? Hasonlít rám. És... aranyos is.~
*Ismét elpirul, azonban most saját gondolatai miatt. Vallomásával meg valószínűleg teljesen kitálal. Még nem mondta konkrétan, hogy tetszene neki, de viselkedéséből egy jó szemű személy kiveszi ezeket az érzelmeket. Egy ismételt sóhajjal lassan leereszti vállait. Fennmaradó zavarában megvakarja a tarkóját. Nem mintha viszketne, vagy akármi...*
*Taitos valóban furmányos egy alak. Nem alaptalanul ennyire fontos személy. Okos és energetikus. Lassan mesterré avatják, emellett intéző is, azaz Eirnei munkatársa. De csak nem lehet vele egy szinten! Azonban a téma nem a Zöldfülű, így több szó nem is esik róla.
A bátorítás tagadhatatlanul jól esik és el is gondolkodtatja a fiút. Valóban kell lennie egy oknak, amiért megkapta a pozíciót. Ilyen felelősségteljesnek megismert személyek, mint Isurii és Worenth csak nem fognak kétbalkezeseknek adni egy olyan kaliberű munkát. Beismeri, hogy valamilyen szinten igaza van Essfyhnek.*
-Nos, csak nagyon érdekelt a mágia csodálatos világa és vágytam a tudásra. Persze, most is megvannak ezek a motivációk.
*Ekkor jön a kínos csönd követte zavaros helyzet. A lány ténykedik valamit, de Eireninek lövése sincs, hogy mit és miért. Rendben, az tiszta, hogy könyveket pakolgat, de az előbb is ezt csinálta. A kötetek valószínűleg sorba voltak rendezve, amit a lány sikeresen megszüntetett. Persze, nem ez a legnagyobb gond, az elfnek meg nincs idege most ezeket végiggondolni. Agya egészen máson kattog. Valahogy fel kéne oldani a feszült helyzetet.
Közben viszont jön egy ellentmondást nem tűrő "de." Eireni nem tudja hova tenni a dolgot. Úgy tűnik, a lány nagyon is komolyan gondolta az imént elhangzottakat. Ez valamelyest megnyugtatja afelől, hogy nem csak hízelgés volt, de jobban aggasztja másfelől, mert immáron nem hozhat fel semmit a szerénykedésre. Elfogadja a tényeket. Beletörődik a lány szilárd véleményébe.
Azonban a félvér viselkedése kicsit megváltozik. Magabiztosabb lett. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy képes volt nyomatékosítani a véleményén? Kicsit félénken, de ki merte jelenteni a tutit.
Felsóhajt, amivel kiadja a feszült gőzt, majd összepréselt ajkakkal tekint Essfyh irányába, a szemkontaktust keresve. Ha megvan, késztetést érez ugyan, hogy elnézzen, de megemberesíti magát és tartja a kapcsolatot.*
-Olyan kedves vagy. *Mondja ki a legnyugodtabb hangon, bár még kicsit halkan. Szánt szándékkal mondja, nem csak kiszalad belőle.* Szelíd és alázatos. De mindenek felett: jó.
~Félénk. Talán csak félt tőlem egy kicsit, de nem utált. Félreértettem volna? Hasonlít rám. És... aranyos is.~
*Ismét elpirul, azonban most saját gondolatai miatt. Vallomásával meg valószínűleg teljesen kitálal. Még nem mondta konkrétan, hogy tetszene neki, de viselkedéséből egy jó szemű személy kiveszi ezeket az érzelmeket. Egy ismételt sóhajjal lassan leereszti vállait. Fennmaradó zavarában megvakarja a tarkóját. Nem mintha viszketne, vagy akármi...*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 22:59:12
Üzenet elküldve: 2015-09-13 22:59:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni //
*Essfyh kicsit elszontyolodik, amikor Eireni megemlíti Taitost. Eszébe jut, előző nap hogyan vigasztalta, és milyen rendes volt vele. Még ezt a varázslatot is megtanította neki. Viszont Taitos is elég szomorú volt, mégis inkább Essel foglalkozott. A lány reméli, azért ő is tudott segíteni neki legalább egy kicsit. *
- Taitos tényleg nagyon okos. De szerintem nem kéne ennyire lebecsülnöd magad. Biztos nem véletlenül kaptad meg ezt a beosztást.
*Essfyh próbál bátorító lenni, hiszen ő tényleg hisz Eireniben és az eszében. Nem is örül neki, hogy másokhoz méri magát. (Nem mintha Ess nem ezt tenné.) Főleg ne olyanokkal hasonlítsa össze magát, akik korban és tapasztalatban is jóval előtte járnak. Semmi értelme.
A könyvre terelődik a téma. Essfyh szívesen végig a lelkes fejtegetése közben hevesen dobog, alig bír vadul száguldó véráramával, amikor már Eireni is megszólal. *
- Igazán? És mi befolyásolta még?
*Kérdezi kíváncsian. Ragyogó szemekkel néz a fiúra, érdekli minden, amit mond, s közben eszébe sem jut, hogy magáról is szót ejtsen. Na meg ő a saját életét és döntéseit nem tartja olyan izgalmasnak.
A regény továbbra is téma marad, Ess hasonlítgatása után pedig mind a ketten zavarba jönnek. A lányt meg is lepi, ahogy Eireni zavartan hebeg. De igazából annyira fel sem tűnik neki, hiszen saját maga is így reagálna.
Gyorsan úgy tesz, mintha sürgős elintézni valója lenne a könyvekkel a polcon. Még saját magát is meglepi, amikor újra megszólal. *
- De.
*Válaszol a fiúnak, majd gyorsan sz arca elé kapja az egyik könyvet. Mintha csak elpalástolhatná, hogy az imént megszólalt. *
*Essfyh kicsit elszontyolodik, amikor Eireni megemlíti Taitost. Eszébe jut, előző nap hogyan vigasztalta, és milyen rendes volt vele. Még ezt a varázslatot is megtanította neki. Viszont Taitos is elég szomorú volt, mégis inkább Essel foglalkozott. A lány reméli, azért ő is tudott segíteni neki legalább egy kicsit. *
- Taitos tényleg nagyon okos. De szerintem nem kéne ennyire lebecsülnöd magad. Biztos nem véletlenül kaptad meg ezt a beosztást.
*Essfyh próbál bátorító lenni, hiszen ő tényleg hisz Eireniben és az eszében. Nem is örül neki, hogy másokhoz méri magát. (Nem mintha Ess nem ezt tenné.) Főleg ne olyanokkal hasonlítsa össze magát, akik korban és tapasztalatban is jóval előtte járnak. Semmi értelme.
A könyvre terelődik a téma. Essfyh szívesen végig a lelkes fejtegetése közben hevesen dobog, alig bír vadul száguldó véráramával, amikor már Eireni is megszólal. *
- Igazán? És mi befolyásolta még?
*Kérdezi kíváncsian. Ragyogó szemekkel néz a fiúra, érdekli minden, amit mond, s közben eszébe sem jut, hogy magáról is szót ejtsen. Na meg ő a saját életét és döntéseit nem tartja olyan izgalmasnak.
A regény továbbra is téma marad, Ess hasonlítgatása után pedig mind a ketten zavarba jönnek. A lányt meg is lepi, ahogy Eireni zavartan hebeg. De igazából annyira fel sem tűnik neki, hiszen saját maga is így reagálna.
Gyorsan úgy tesz, mintha sürgős elintézni valója lenne a könyvekkel a polcon. Még saját magát is meglepi, amikor újra megszólal. *
- De.
*Válaszol a fiúnak, majd gyorsan sz arca elé kapja az egyik könyvet. Mintha csak elpalástolhatná, hogy az imént megszólalt. *
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 22:40:40
Üzenet elküldve: 2015-09-13 22:40:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Essfyh//
-Nem, dehogy. Sokat olvastam, de nem tudhatok többet Taitosnál. Én is csak egy tanonc vagyok, mint... te. Az intézői szerepkör nem tudom, miért lett az enyém.
*Szerénykedik, szerénykedik, de nem is Eireni lenne, ha nem tenné. Mondjuk tényleg nem annyira okos, mint azt Essfyh gondolja. Csak műveltebb az átlagosnál, meg viszonylag jó emberismerő. A logikája sem rossz, de gyakran előfordul vele, hogy logikát keres olyan dolgokban, amiről mindenki tudja, hogy spontán, logikátlan (volt.)
Mikor meghallja a címet, melyet helyeslően mond ki a lány, nagyot dobban a szíve.*
~Hát ismeri? Azaz nem is... Erről beszélt? Olvasta. Tényleg ismeri. Egyik kedvencem volt.~
*Valóban az volt. De csak volt, amíg porrá nem égették a falut, s vele a gyerekkorát. Ettől viszont nem szontyolodik el most. Kicsit meglepné, de most épp nem ezen gondolkodik. Sokkal inkább annak örvend, hogy közös témát talált végre a lánnyal. Lesz mit mesélni és megköszönni Learonnak, már ha találkoznak valaha is.*
-Annyira szeretem azt a történetet. Nagyban befolyásolta a döntésemet, hogy én is nagy mágus legyek.
*Az elkövetkezendő kijelentések halmaza viszont gyorsan letörli az izgatottságot arcáról. Mint egy pofoncsapás, úgy vált át paradicsom vörösbe a feje. Oldalra fordítja a fejét, hogy ezekben a pillanatokban ne kelljen a lány szemeibe néznie. Eleve nehéz neki a szemkontaktust megteremteni, de elveszteni annál könnyebb.
Zavarában habogni kezd, ami messze nem jellemző rá. Ez a tudat pedig jobban zavarba ejti. Vállait fel-, nyakát behúzza és idegesen a könyvet babrálja egy kézzel.*
-Nem... semmiképpen sem! Én... izé. Hát... *Egyre halkabban beszél, az érzelmek pedig nem rejtettek továbbra. A fapofa leolvadni látszik.
Szégyene miatt majd felrobban. Mi az, hogy izé?! Ilyet gyerekkorában nem mondott. Ha valamit mesteri fokon művelt világéletében, az a stílusos, úri beszéd. Töltelékszavak, arrogancia és káromlás soha nem voltak részei megnyilvánulásának.*
-Én... tényleg nem. *Hangja kicsit elvékonyul, s már egyenesen suttog.
Tudja magáról, hogy keményen dolgozik, de nem tartja sokra. Úgy gondolja, ennél többre is képes. Tudja, hogy Worenthnek szüksége van rá, legalábbis a mágus ezt mondta. De ilyen dicsérő szavakat soha nem kapott a szülein kívül. Soha.*
-Nem, dehogy. Sokat olvastam, de nem tudhatok többet Taitosnál. Én is csak egy tanonc vagyok, mint... te. Az intézői szerepkör nem tudom, miért lett az enyém.
*Szerénykedik, szerénykedik, de nem is Eireni lenne, ha nem tenné. Mondjuk tényleg nem annyira okos, mint azt Essfyh gondolja. Csak műveltebb az átlagosnál, meg viszonylag jó emberismerő. A logikája sem rossz, de gyakran előfordul vele, hogy logikát keres olyan dolgokban, amiről mindenki tudja, hogy spontán, logikátlan (volt.)
Mikor meghallja a címet, melyet helyeslően mond ki a lány, nagyot dobban a szíve.*
~Hát ismeri? Azaz nem is... Erről beszélt? Olvasta. Tényleg ismeri. Egyik kedvencem volt.~
*Valóban az volt. De csak volt, amíg porrá nem égették a falut, s vele a gyerekkorát. Ettől viszont nem szontyolodik el most. Kicsit meglepné, de most épp nem ezen gondolkodik. Sokkal inkább annak örvend, hogy közös témát talált végre a lánnyal. Lesz mit mesélni és megköszönni Learonnak, már ha találkoznak valaha is.*
-Annyira szeretem azt a történetet. Nagyban befolyásolta a döntésemet, hogy én is nagy mágus legyek.
*Az elkövetkezendő kijelentések halmaza viszont gyorsan letörli az izgatottságot arcáról. Mint egy pofoncsapás, úgy vált át paradicsom vörösbe a feje. Oldalra fordítja a fejét, hogy ezekben a pillanatokban ne kelljen a lány szemeibe néznie. Eleve nehéz neki a szemkontaktust megteremteni, de elveszteni annál könnyebb.
Zavarában habogni kezd, ami messze nem jellemző rá. Ez a tudat pedig jobban zavarba ejti. Vállait fel-, nyakát behúzza és idegesen a könyvet babrálja egy kézzel.*
-Nem... semmiképpen sem! Én... izé. Hát... *Egyre halkabban beszél, az érzelmek pedig nem rejtettek továbbra. A fapofa leolvadni látszik.
Szégyene miatt majd felrobban. Mi az, hogy izé?! Ilyet gyerekkorában nem mondott. Ha valamit mesteri fokon művelt világéletében, az a stílusos, úri beszéd. Töltelékszavak, arrogancia és káromlás soha nem voltak részei megnyilvánulásának.*
-Én... tényleg nem. *Hangja kicsit elvékonyul, s már egyenesen suttog.
Tudja magáról, hogy keményen dolgozik, de nem tartja sokra. Úgy gondolja, ennél többre is képes. Tudja, hogy Worenthnek szüksége van rá, legalábbis a mágus ezt mondta. De ilyen dicsérő szavakat soha nem kapott a szülein kívül. Soha.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 22:16:00
Üzenet elküldve: 2015-09-13 22:16:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Plevaen //
*Le nem rakják, de legalább a gonosz nőtől megszabadul ahogy a fekete elcipeli. Fejjel lefelé kissé furcsa a kép, de neki igazából még normális helyzetben is az lenne. Sosem látott még ilyen barlangot. Teljesen meglepődik amikor a férfi a falhoz... azaz valami fura fához nyúl és kinyitja azt, egy újabb termet feltárva ezzel. Még ilyet. Igazán különös egy barlang ez a ház izé. Mikor lerakják csak áll és végignézi ahogy egy indaféleséggel Plevaen az ágyhoz kötözi, igazán érdekes és különleges itt minden. Látja ő hogy mennyi távot engedne neki a kötél de nem próbálgatja, csak leül csendben. Legalább azt megtudja hogy egy kedves hímhez vagy nőstényhez viszik majd, nincs oka kételkedni a szavakban és hát lerakták, nem felezték el, nem fulladt meg, kezd hát megnyugodni. Nem történik vele éppen semmi rossz. Viszont valaki beszél hozzá, nincs egyedül. Bólogatva veszi át a rongyot és úgy tesz ahogy a fickó mondja, odakint keresne megfelelő gyógynövényeket amik segíthetnék a gyógyulást, levinnék a duzzanatot, de idebent az itteniek bölcsességére kell hagyatkoznia.*
- Álmodj szépeket.
*Válaszolja őszintén mikor a fekete kijelenti hogy aludni szeretne. Nem is nagyon izeg-mozog, csendben rendben üldögél és gondolkodik, hallja viszont az óriás lélegzésén amikor elalszik. Ez még jobban megnyugtatja, ha mernek aludni a közelében akkor az valamiféle elfogadást kellene hogy jelentsen. Így viszont hogy az adrenalin többlet szép lassan felszívódik szervezetében, újra kezdi érezni a fájdalmat, nem is annyira a kezén, inkább bal oldalt a bordáin. Tenni nem sokat tehet ellene, tűri. Jobbjával viszont alvás és más szórakozás helyett a csomót kezdi piszkálgatni. Hiába kicsi a feje, nem buta ő, sőt! Egészen pontosan emlékszik hogy milyen mozdulatokkal lett a bokájára erősítve a kötél és azoknak az ellentétét végezve ki is tudja oldani azt. Eltart mondjuk egy darabig egy kézzel, de a pici ujjacskák könnyedén fogást találnak ott ahol egy óriás keze sokat szenvedne. Szárnyait nem akarja használni mert az örvény és a levegő hangja biztosan felverné hálótársát, kicsiny súlya alatt úgysem csapnak semmi neszt a léptei. Az ajtóhoz sétál, de nem nyúl semmihez csak nézegeti. Látta hogyan nyílott és látott minden mást is amit művelt vele Plevaen, gond nélkül tudná utánozni és kijuthatna ha szeretné. Erre a hangra mondjuk jó eséllyel felkelne "fogva tartója" de nem emiatt nem teszi meg, jelenleg semmi oka szökni. Holnap kedves lényekhez viszik. Ha meg szökne, ki tudja egyáltalán kijutna-e és utána mit csinálnának vele. Visszacammog inkább a helyére de aludni nem fog tudni, úgyhogy az ágy lábáról is nekiáll leoldozni a csomót, csak hogy teljen az idő. Feltekerni egy kézzel nem tudja de egy kupacba húzza össze miután végzett, aztán már tényleg nem tud mit kezdeni magával. Most tűnik csak fel neki az az egy-két bogyó ami ruhájának felső részéből nőtt ki és megúszta a szüretet, el is csodálkozik rajta és nekiáll letépkedni őket. Nem maradt sok csak három, egyszerűen leteszi őket maga mellé. Eszébe jut hogy talán a bal kezére növesztett indát is le kellene tépnie a vállától, de most hogy már be van tekerve a ronggyal inkább hagyja. Jobb híján elfekszik a földön jobb oldalán, kezét párnaként feje alá rakva, lábait felhúzva mellkasához. Sokáig marad még így ébren, de a csend, a sötét, és Plevaen ritmusos szuszogása végül csak álomba ringatja őt is.*
*Általában délre már réges-rég ébren lenne, de az este történtek több szempontból is megviselték és későn is aludt el, szervezetének igencsak szüksége van a pihenésre. A mélységi mocorgása és öltözése viszont végre felkelti, de teljesen nyugodtan ébred. Nem riad fel, nem pattan fel, csak szépen kinyitja a szemeit és felül. A hasogató fájdalom viszont igencsak kiül arcára ahogy összeszorítja fogait és szemeit, balja annyira nem is, de az oldala nagyon fáj és már-már fekete színekben díszelegve rajzolódnak ki a sérült bordái. Sokkalta jobban fáj mint az este.*
- Jó reggelt.
*Köszön rá kissé fájdalmasan, de egyébiránt meglepő nyugodtsággal és kedvességgel a távozni készülőre és ha az elmegy akkor... hát jobb híján vár, mi mást tehetne?*
*Le nem rakják, de legalább a gonosz nőtől megszabadul ahogy a fekete elcipeli. Fejjel lefelé kissé furcsa a kép, de neki igazából még normális helyzetben is az lenne. Sosem látott még ilyen barlangot. Teljesen meglepődik amikor a férfi a falhoz... azaz valami fura fához nyúl és kinyitja azt, egy újabb termet feltárva ezzel. Még ilyet. Igazán különös egy barlang ez a ház izé. Mikor lerakják csak áll és végignézi ahogy egy indaféleséggel Plevaen az ágyhoz kötözi, igazán érdekes és különleges itt minden. Látja ő hogy mennyi távot engedne neki a kötél de nem próbálgatja, csak leül csendben. Legalább azt megtudja hogy egy kedves hímhez vagy nőstényhez viszik majd, nincs oka kételkedni a szavakban és hát lerakták, nem felezték el, nem fulladt meg, kezd hát megnyugodni. Nem történik vele éppen semmi rossz. Viszont valaki beszél hozzá, nincs egyedül. Bólogatva veszi át a rongyot és úgy tesz ahogy a fickó mondja, odakint keresne megfelelő gyógynövényeket amik segíthetnék a gyógyulást, levinnék a duzzanatot, de idebent az itteniek bölcsességére kell hagyatkoznia.*
- Álmodj szépeket.
*Válaszolja őszintén mikor a fekete kijelenti hogy aludni szeretne. Nem is nagyon izeg-mozog, csendben rendben üldögél és gondolkodik, hallja viszont az óriás lélegzésén amikor elalszik. Ez még jobban megnyugtatja, ha mernek aludni a közelében akkor az valamiféle elfogadást kellene hogy jelentsen. Így viszont hogy az adrenalin többlet szép lassan felszívódik szervezetében, újra kezdi érezni a fájdalmat, nem is annyira a kezén, inkább bal oldalt a bordáin. Tenni nem sokat tehet ellene, tűri. Jobbjával viszont alvás és más szórakozás helyett a csomót kezdi piszkálgatni. Hiába kicsi a feje, nem buta ő, sőt! Egészen pontosan emlékszik hogy milyen mozdulatokkal lett a bokájára erősítve a kötél és azoknak az ellentétét végezve ki is tudja oldani azt. Eltart mondjuk egy darabig egy kézzel, de a pici ujjacskák könnyedén fogást találnak ott ahol egy óriás keze sokat szenvedne. Szárnyait nem akarja használni mert az örvény és a levegő hangja biztosan felverné hálótársát, kicsiny súlya alatt úgysem csapnak semmi neszt a léptei. Az ajtóhoz sétál, de nem nyúl semmihez csak nézegeti. Látta hogyan nyílott és látott minden mást is amit művelt vele Plevaen, gond nélkül tudná utánozni és kijuthatna ha szeretné. Erre a hangra mondjuk jó eséllyel felkelne "fogva tartója" de nem emiatt nem teszi meg, jelenleg semmi oka szökni. Holnap kedves lényekhez viszik. Ha meg szökne, ki tudja egyáltalán kijutna-e és utána mit csinálnának vele. Visszacammog inkább a helyére de aludni nem fog tudni, úgyhogy az ágy lábáról is nekiáll leoldozni a csomót, csak hogy teljen az idő. Feltekerni egy kézzel nem tudja de egy kupacba húzza össze miután végzett, aztán már tényleg nem tud mit kezdeni magával. Most tűnik csak fel neki az az egy-két bogyó ami ruhájának felső részéből nőtt ki és megúszta a szüretet, el is csodálkozik rajta és nekiáll letépkedni őket. Nem maradt sok csak három, egyszerűen leteszi őket maga mellé. Eszébe jut hogy talán a bal kezére növesztett indát is le kellene tépnie a vállától, de most hogy már be van tekerve a ronggyal inkább hagyja. Jobb híján elfekszik a földön jobb oldalán, kezét párnaként feje alá rakva, lábait felhúzva mellkasához. Sokáig marad még így ébren, de a csend, a sötét, és Plevaen ritmusos szuszogása végül csak álomba ringatja őt is.*
*Általában délre már réges-rég ébren lenne, de az este történtek több szempontból is megviselték és későn is aludt el, szervezetének igencsak szüksége van a pihenésre. A mélységi mocorgása és öltözése viszont végre felkelti, de teljesen nyugodtan ébred. Nem riad fel, nem pattan fel, csak szépen kinyitja a szemeit és felül. A hasogató fájdalom viszont igencsak kiül arcára ahogy összeszorítja fogait és szemeit, balja annyira nem is, de az oldala nagyon fáj és már-már fekete színekben díszelegve rajzolódnak ki a sérült bordái. Sokkalta jobban fáj mint az este.*
- Jó reggelt.
*Köszön rá kissé fájdalmasan, de egyébiránt meglepő nyugodtsággal és kedvességgel a távozni készülőre és ha az elmegy akkor... hát jobb híján vár, mi mást tehetne?*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 22:13:11
Üzenet elküldve: 2015-09-13 22:13:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni//
*Ahogy Essfyh látja, Eireninek nem okozott sok meghökkenést az iménti reakciója, ennek nagyon örül. Már amúgy is beleképzeli egy ideje a szituációba, hogy a fiú szánja csak, s talán még a fejéből is képes kiolvasni, hogy már nem tiszta. Ha ez kiderülne Eireni előtt, az lenne Ess legnagyobb bánata. Nagyon szeretne jó benyomást tenni, de ha rémképek zaklatják, és félvér létér már nem is szűz, akkor aligha van már mit nyújtania annak, akit szeret. Ez elkeseríti és pár pillanatig csak révetegen bámulja maga előtt a padlót.*
- De biztos sok mindent tudsz! Worenth mester inasa ként...
*Mondja Ess, kicsit újra meg is rémül, hogy Eirenivel áll szemben. Azzal az Eirenivel, akire majdnem az összes papírmunkát bízzák.*
~Biztos nagyon okos lehet...~
*Ess csak tisztelettel tud adózni a fiú előtt, alig mer normális esetben megszólalni, s bizonyára már el is szaladt volna, ha az elf nem állná el az utat. Na meg Essfyh kedvenc témája merült fel, amivel fel lehet nyitni benne szavainak kifogyhatatlan kincsestárát.*
- A hősök útja!
*Essfyh szinte egyszerre kiált fel Eirenivel. Illetve Ess magához képest kiabál, Eireni még a normális hangsúlyt ütheti meg.*
- Igen... A végén meghal, nagyon sajnáltam... Tudod, szerintem kicsit hasonlított rád... Nagyon okos volt és tehetséges, na meg szorgalmas és tisztelettudó, visszafogott...
*Essfyh alig tud kifogyni a jelzőkből, hiszen egyaránt a könyvben leírt mágusról és Eireniről is tudna áradozni órákon át, ha nem lenne olyan szégyenlős. Egyelőre pedig senki olyat nem ismer, akivel ezt meg merné beszélni. Arynával is sajnos olyan keveset találkozott, amióta beköltöztek ide. Sőt!
Mikor Ess végre elhallgat, rájön mit is tett, és vörösbe borul az egész feje. Zavartan fordul el gyorsan, mintha talált volna magának valami más elfoglaltságot és a hozzá legközelebbi polcon lévő könyvekkel kezd piszmogni. Levesz néhányat, majd megcserélve a sorrendet újra visszarakja. Pár pillanatnyi csönd után a szeme sarkából visszanéz Eirenire, hogy lássa a fiú reakcióját. Reméli nem írta le magát az elf előtt. *
*Ahogy Essfyh látja, Eireninek nem okozott sok meghökkenést az iménti reakciója, ennek nagyon örül. Már amúgy is beleképzeli egy ideje a szituációba, hogy a fiú szánja csak, s talán még a fejéből is képes kiolvasni, hogy már nem tiszta. Ha ez kiderülne Eireni előtt, az lenne Ess legnagyobb bánata. Nagyon szeretne jó benyomást tenni, de ha rémképek zaklatják, és félvér létér már nem is szűz, akkor aligha van már mit nyújtania annak, akit szeret. Ez elkeseríti és pár pillanatig csak révetegen bámulja maga előtt a padlót.*
- De biztos sok mindent tudsz! Worenth mester inasa ként...
*Mondja Ess, kicsit újra meg is rémül, hogy Eirenivel áll szemben. Azzal az Eirenivel, akire majdnem az összes papírmunkát bízzák.*
~Biztos nagyon okos lehet...~
*Ess csak tisztelettel tud adózni a fiú előtt, alig mer normális esetben megszólalni, s bizonyára már el is szaladt volna, ha az elf nem állná el az utat. Na meg Essfyh kedvenc témája merült fel, amivel fel lehet nyitni benne szavainak kifogyhatatlan kincsestárát.*
- A hősök útja!
*Essfyh szinte egyszerre kiált fel Eirenivel. Illetve Ess magához képest kiabál, Eireni még a normális hangsúlyt ütheti meg.*
- Igen... A végén meghal, nagyon sajnáltam... Tudod, szerintem kicsit hasonlított rád... Nagyon okos volt és tehetséges, na meg szorgalmas és tisztelettudó, visszafogott...
*Essfyh alig tud kifogyni a jelzőkből, hiszen egyaránt a könyvben leírt mágusról és Eireniről is tudna áradozni órákon át, ha nem lenne olyan szégyenlős. Egyelőre pedig senki olyat nem ismer, akivel ezt meg merné beszélni. Arynával is sajnos olyan keveset találkozott, amióta beköltöztek ide. Sőt!
Mikor Ess végre elhallgat, rájön mit is tett, és vörösbe borul az egész feje. Zavartan fordul el gyorsan, mintha talált volna magának valami más elfoglaltságot és a hozzá legközelebbi polcon lévő könyvekkel kezd piszmogni. Levesz néhányat, majd megcserélve a sorrendet újra visszarakja. Pár pillanatnyi csönd után a szeme sarkából visszanéz Eirenire, hogy lássa a fiú reakcióját. Reméli nem írta le magát az elf előtt. *
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 22:00:05
Üzenet elküldve: 2015-09-13 22:00:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Egy üres szobában//
*Aryna még egy ideig gondolkozik a dolgon és úgy dönt, miután magát is meggyőzi igazáról, hogy jogosan haragszik Zarasra, aki letámadta őt mindenféle fölösleges vádaskodással. Még hogy ő meg a mélységi együtt voltak... Bár történt egy apró csók, de az nem mondható semminek és mi van ha többet is kívánt volna, nem történt semmi, mert valószínű a sötételf a saját fajtáját jobban szereti. Felkel az ágyból és a tükörhöz lép, hogy kifésülje hosszú haját, ami eltart egy jó darabig. Elgondolkozik rajta, hogy lehet levágatja rövidebb haj kevesebb gond elven, majd el kezdi befonni copfba az egészet, hiszen ha sikerül akkor indulhat a mágus toronyba. Táskájáért nem akar bemenni a szobájukba Zarassal így keres egyet a házban és abba tesz el pennát és pergameneket. Az egyikre ír egy rövid üzenetet is, amit majd az előszobába hagy, hogy valamit meg akar nézni a mágustoronyban és oda ment, siet vissza.*
//Házban és kinn//
*A konyhából elő veszi az elcsomagolt nyúl szeleteket és ki vesz belőle kettőt, hogy majd megsüti, ha megéhezik és azt is a táskába csomagolja. Ki sétál a házból körülnézni, hogy látja e a mélységit vagy Isuriit, de csak előbbivel találkozik, aki a lovát csutakolja.*
-Jó reggelt! Jól aludtál? *Lép közelebb, hogy üdvözölje és a ló fejéhez sétál.*
-Szép állat, meg lehet simogatni?
A hozzászólás írója (Aryna Yji) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.13 22:00:25
*Aryna még egy ideig gondolkozik a dolgon és úgy dönt, miután magát is meggyőzi igazáról, hogy jogosan haragszik Zarasra, aki letámadta őt mindenféle fölösleges vádaskodással. Még hogy ő meg a mélységi együtt voltak... Bár történt egy apró csók, de az nem mondható semminek és mi van ha többet is kívánt volna, nem történt semmi, mert valószínű a sötételf a saját fajtáját jobban szereti. Felkel az ágyból és a tükörhöz lép, hogy kifésülje hosszú haját, ami eltart egy jó darabig. Elgondolkozik rajta, hogy lehet levágatja rövidebb haj kevesebb gond elven, majd el kezdi befonni copfba az egészet, hiszen ha sikerül akkor indulhat a mágus toronyba. Táskájáért nem akar bemenni a szobájukba Zarassal így keres egyet a házban és abba tesz el pennát és pergameneket. Az egyikre ír egy rövid üzenetet is, amit majd az előszobába hagy, hogy valamit meg akar nézni a mágustoronyban és oda ment, siet vissza.*
//Házban és kinn//
*A konyhából elő veszi az elcsomagolt nyúl szeleteket és ki vesz belőle kettőt, hogy majd megsüti, ha megéhezik és azt is a táskába csomagolja. Ki sétál a házból körülnézni, hogy látja e a mélységit vagy Isuriit, de csak előbbivel találkozik, aki a lovát csutakolja.*
-Jó reggelt! Jól aludtál? *Lép közelebb, hogy üdvözölje és a ló fejéhez sétál.*
-Szép állat, meg lehet simogatni?
A hozzászólás írója (Aryna Yji) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.13 22:00:25
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 21:33:46
Üzenet elküldve: 2015-09-13 21:33:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Essfyh//
*Eireni furcsán néz a lányra, mikor az ijedt grimaszt láttat. Meghökken kicsit, mert magára veszi, de aztán kielégítő kifogást hall, amit muszáj lesz elfogadnia. Nem akarja szóba hozni.*
-Nos, akkor talán nekem sem kéne...
~Közvetlenebb, igen. Pont ez vele a bajom. Többnyire idegen, szóval alapvető a magázás. Ismerősöket sem szoktam tegezni.~
*De talán pont ez a baj. Nincs sok önbizalma, nem tartja valami sokra magát. Kicsit hasonlóan a lányhoz, ő is alulmaradt, gyenge, mi több: rab volt egész életében. Neki sem lehet szebb világképe.
Arca pozitív meglepettséget tükröz, mikor Essfyh harmadik mondatát hadarja. Hirtelen nagyon megnyílt. Ez pedig egy jó lépés az ismerkedés felé. Talán pont ebben a témakörben ismerkednek meg mélyebben.*
-A képzelet határtalan. A tudás pedig hatalom. *Mondja egyetértően az elf.* Ugyan én nem vagyok hatalmas, de igyekszem.
*Kicsit sokat mond magáról, erre rá is jön, amint kimondja. De már nem lehet visszaszívni. De nem is kell mentegetőznie, Essfyh tovább mesél.
A fiú számára nagyon jónak tűnik a könyv. A lány nagyon beleéli magát, hirtelen annyit beszél róla. Ez biztosan jelent valamit. Elmondása szerint meg egy nagyon értékes, jól megírt történet lehet. Mikor azonban a szereplőről beszél, Eireni felvillanó tekintettel mered Essfyhre.*
~Ezt ismerem. Vagyis csak lehet. Sok lovagi regény van mágusokkal teli, de nem ismerek sokat, amiben mellékszereplőként egy erkölcsös, hatalmas mágus szerepelne.~
-Ismerek egy ilyesmi történetet. A főszereplő egy lovag, akinek gyerekkori barátja az a mágus, aki később ismét a társa lesz. Ha jól emlékszem, a végén meghal a varázsló, amit nagyon sajnáltam. *Kis csönd, de hamar eszébe jut, hogy elfelejtett valamit:* A könyv címe: Az hősök útja.
*Szíve hirtelen gyorsan kezd el verni. Ő maga nem tudja, miért, de nagyon szeretné, hogy közös műre bukkanjanak. A könyv hírnevét és minőségét növelné a szemeiben, a két személy közti beszélgetés pedig hirtelen megkönnyebbülne. Eireni részéről biztosan.*
*Eireni furcsán néz a lányra, mikor az ijedt grimaszt láttat. Meghökken kicsit, mert magára veszi, de aztán kielégítő kifogást hall, amit muszáj lesz elfogadnia. Nem akarja szóba hozni.*
-Nos, akkor talán nekem sem kéne...
~Közvetlenebb, igen. Pont ez vele a bajom. Többnyire idegen, szóval alapvető a magázás. Ismerősöket sem szoktam tegezni.~
*De talán pont ez a baj. Nincs sok önbizalma, nem tartja valami sokra magát. Kicsit hasonlóan a lányhoz, ő is alulmaradt, gyenge, mi több: rab volt egész életében. Neki sem lehet szebb világképe.
Arca pozitív meglepettséget tükröz, mikor Essfyh harmadik mondatát hadarja. Hirtelen nagyon megnyílt. Ez pedig egy jó lépés az ismerkedés felé. Talán pont ebben a témakörben ismerkednek meg mélyebben.*
-A képzelet határtalan. A tudás pedig hatalom. *Mondja egyetértően az elf.* Ugyan én nem vagyok hatalmas, de igyekszem.
*Kicsit sokat mond magáról, erre rá is jön, amint kimondja. De már nem lehet visszaszívni. De nem is kell mentegetőznie, Essfyh tovább mesél.
A fiú számára nagyon jónak tűnik a könyv. A lány nagyon beleéli magát, hirtelen annyit beszél róla. Ez biztosan jelent valamit. Elmondása szerint meg egy nagyon értékes, jól megírt történet lehet. Mikor azonban a szereplőről beszél, Eireni felvillanó tekintettel mered Essfyhre.*
~Ezt ismerem. Vagyis csak lehet. Sok lovagi regény van mágusokkal teli, de nem ismerek sokat, amiben mellékszereplőként egy erkölcsös, hatalmas mágus szerepelne.~
-Ismerek egy ilyesmi történetet. A főszereplő egy lovag, akinek gyerekkori barátja az a mágus, aki később ismét a társa lesz. Ha jól emlékszem, a végén meghal a varázsló, amit nagyon sajnáltam. *Kis csönd, de hamar eszébe jut, hogy elfelejtett valamit:* A könyv címe: Az hősök útja.
*Szíve hirtelen gyorsan kezd el verni. Ő maga nem tudja, miért, de nagyon szeretné, hogy közös műre bukkanjanak. A könyv hírnevét és minőségét növelné a szemeiben, a két személy közti beszélgetés pedig hirtelen megkönnyebbülne. Eireni részéről biztosan.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 21:19:10
Üzenet elküldve: 2015-09-13 21:19:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Isurii, Hás//
~Szóval, levél az nincs.~ *Hát neki így is megfelel, épp csak kevesebb módja lesz a megfelelő üzlet megkötésére. Talán jobb módszer az utazóknak eladni a tündért, mert kevésbé tudnak alkudni, talán mégiscsak jobb lesz felvinni a Thargok erődjébe és rásózni a nagy szakállú Hrothgaarra mint méretben hozzá illő menyecskét.*
-Köszönöm, de kötél nálam is van. *Mondja. Nem szívesen tartaná fel még tovább hisz látja, nem csak őt kínozza az a bizonyos fáradtság. A tündér bokáját magasra kell tartania, hogy a karja le ne érjen a földre. Ő nem olyan nagy mint Isurii így a csöppség lógatása is nagyobb gonddal jár mint másoknak, ennek ellenére nem hajlandó letenni. Addig nem amíg a szobába nem érnek.* -Na gyere, mindjárt lábra állhatsz.
*Nem akar már szinte semmit ettől a mai naptól, úgy érzi mindent megkapott amit kérhetett tőle és ezzel megelégszik. Gyorsan eljut a szobájáig. Belép, majd becsukja az ajtót maga mögött, a bezárására nyilván nincs sok lehetőség, annyira talán mégse bíznak benne. Ha mégis talál akkor zárja az ajtót és magával viszi a kulcsot. A tündért hozzá köti az ágy lábához. Nem igazán tudja az ő csomója mágikus e vagy sem, hiszen ezt a varázslatot nem tanította meg neki a lány, de megteszi ami tőle telik, és egyfajta trükkös tengerészcsomóval rögzíti a kötelet a tündérlábon.*
-Jaj, de fáradt vagyok. *Mondja a tündér fölött, de beszélhetne akár a falnak, vagy a saját tévképzeteinek is. Övéről egy nagyobb fajta kulacsot emel föl. Még érződik rajta a kinti levegő hidege. Az áthűlt vizet egy rongyra locsolja, persze csak szűkösen, miközben tovább vázolja a helyzetet.* -Tehát a lényeg. Holnap kiviszlek téged ebből a házból, és elviszlek egy kedves férfihoz... vagy nőhöz. Hogy onnantól mi lesz az már nem az én gondom. *A vizes rongyot a tündérnek adja, bár nem hiszi tudná mit kell vele csinálni.*
-A te dolgod az, hogy gyorsan meggyógyulj és szépen nézzél ki az árverésen. Mert ha nem elég elégedettek veled, akkor a szárnyaidat valaki másnak kell adnom.
*Külön külön talán tényleg többet érnek mint együtt, hiszen minek szárny egy rabnak, főleg ilyen erős energikus darab.* -Most tekerd a rongyot a kezedre, tompítja a fájdalmat. És próbáld meg nem átszipogni az éjszakát, mert én aludni szeretnék.
*A vértet, fegyverzetet és egyéb holmikat ledobja magáról, messze helyezve a tündértől nehogy az esetleg megtalálja az egyik kést és megpróbáljon vele elszökni, ne adják az istenek belekóstoljon a mágikus nedűbe. Mivel bútor nincs a szobában ezért csak egy kupacba rakja az ajtó mellett. Az alsó ruházatát magán hagyja és befekszik a dunyha alá, míg a kis lény a padlón találhat fekhelyet.
Másnap későn ébred. Az idő közelebb van a délhez mint a pirkadathoz. A tündért egyelőre hagyja aludni. Ő meg fölöltözik, teljes díszruhájába és lemegy lecsutakolni a lovát. Nem tudja ki az aki ébren van már, mindenesetre sok emberrel nem találkozik, ahogy eddig se tette.* ~Ahhoz képest, hogy ez valami iskola nincsenek valami sokan.~ *Gondolja majd elkezdi sorban számolni hány kétlábúval is futott össze ideérkezése után.* ~Isurii, az egy. A gyáva leány az kettő, Chiari három...~ *Még tegnap este hallotta ezt a nevet, bár a nővel nem sok szót tudott váltani.* ~Aryna öt, Zaras hat.~ *Ráadásképpen az elf ficsúr még nem is diák.* ~A többiek nyilván elbújtak valahol.~ *Von vállat és a kefével tisztítani kezdi Celery bundáját. Lassan indulnia kell.*
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.13 21:23:17
Plevaen Kadar megpróbált varázsolni egy Mágikus csomó nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
~Szóval, levél az nincs.~ *Hát neki így is megfelel, épp csak kevesebb módja lesz a megfelelő üzlet megkötésére. Talán jobb módszer az utazóknak eladni a tündért, mert kevésbé tudnak alkudni, talán mégiscsak jobb lesz felvinni a Thargok erődjébe és rásózni a nagy szakállú Hrothgaarra mint méretben hozzá illő menyecskét.*
-Köszönöm, de kötél nálam is van. *Mondja. Nem szívesen tartaná fel még tovább hisz látja, nem csak őt kínozza az a bizonyos fáradtság. A tündér bokáját magasra kell tartania, hogy a karja le ne érjen a földre. Ő nem olyan nagy mint Isurii így a csöppség lógatása is nagyobb gonddal jár mint másoknak, ennek ellenére nem hajlandó letenni. Addig nem amíg a szobába nem érnek.* -Na gyere, mindjárt lábra állhatsz.
*Nem akar már szinte semmit ettől a mai naptól, úgy érzi mindent megkapott amit kérhetett tőle és ezzel megelégszik. Gyorsan eljut a szobájáig. Belép, majd becsukja az ajtót maga mögött, a bezárására nyilván nincs sok lehetőség, annyira talán mégse bíznak benne. Ha mégis talál akkor zárja az ajtót és magával viszi a kulcsot. A tündért hozzá köti az ágy lábához. Nem igazán tudja az ő csomója mágikus e vagy sem, hiszen ezt a varázslatot nem tanította meg neki a lány, de megteszi ami tőle telik, és egyfajta trükkös tengerészcsomóval rögzíti a kötelet a tündérlábon.*
-Jaj, de fáradt vagyok. *Mondja a tündér fölött, de beszélhetne akár a falnak, vagy a saját tévképzeteinek is. Övéről egy nagyobb fajta kulacsot emel föl. Még érződik rajta a kinti levegő hidege. Az áthűlt vizet egy rongyra locsolja, persze csak szűkösen, miközben tovább vázolja a helyzetet.* -Tehát a lényeg. Holnap kiviszlek téged ebből a házból, és elviszlek egy kedves férfihoz... vagy nőhöz. Hogy onnantól mi lesz az már nem az én gondom. *A vizes rongyot a tündérnek adja, bár nem hiszi tudná mit kell vele csinálni.*
-A te dolgod az, hogy gyorsan meggyógyulj és szépen nézzél ki az árverésen. Mert ha nem elég elégedettek veled, akkor a szárnyaidat valaki másnak kell adnom.
*Külön külön talán tényleg többet érnek mint együtt, hiszen minek szárny egy rabnak, főleg ilyen erős energikus darab.* -Most tekerd a rongyot a kezedre, tompítja a fájdalmat. És próbáld meg nem átszipogni az éjszakát, mert én aludni szeretnék.
*A vértet, fegyverzetet és egyéb holmikat ledobja magáról, messze helyezve a tündértől nehogy az esetleg megtalálja az egyik kést és megpróbáljon vele elszökni, ne adják az istenek belekóstoljon a mágikus nedűbe. Mivel bútor nincs a szobában ezért csak egy kupacba rakja az ajtó mellett. Az alsó ruházatát magán hagyja és befekszik a dunyha alá, míg a kis lény a padlón találhat fekhelyet.
Másnap későn ébred. Az idő közelebb van a délhez mint a pirkadathoz. A tündért egyelőre hagyja aludni. Ő meg fölöltözik, teljes díszruhájába és lemegy lecsutakolni a lovát. Nem tudja ki az aki ébren van már, mindenesetre sok emberrel nem találkozik, ahogy eddig se tette.* ~Ahhoz képest, hogy ez valami iskola nincsenek valami sokan.~ *Gondolja majd elkezdi sorban számolni hány kétlábúval is futott össze ideérkezése után.* ~Isurii, az egy. A gyáva leány az kettő, Chiari három...~ *Még tegnap este hallotta ezt a nevet, bár a nővel nem sok szót tudott váltani.* ~Aryna öt, Zaras hat.~ *Ráadásképpen az elf ficsúr még nem is diák.* ~A többiek nyilván elbújtak valahol.~ *Von vállat és a kefével tisztítani kezdi Celery bundáját. Lassan indulnia kell.*
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.13 21:23:17
Plevaen Kadar megpróbált varázsolni egy Mágikus csomó nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 21:05:33
Üzenet elküldve: 2015-09-13 21:05:33
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Caenna//
-Igen, meg a különböző képességeid csiszolására, mint mondjuk a varázsigék helyes kiejtése, vagy a tanulás hatásosabb elsajátítás.
*Így van, mert az affinitáshoz bizonyos szintet meg kell ütni, addig hiába is szeretne ő affinitást magának, na meg ugye a szabály.*
-Én egyszer alkalmaztam az erdőbe télen... kicsit eltévedtem, de ennek segítségével nem fáztam, sőt biztonságosabban is éreztem magam.
*Mondhatni beleolvadt a környezetbe.*
-Áh hamar eltelik az. *legyint egyet.* -Mellesleg itt biztosan nem fognak őrültnek nézni, inkább érdekesnek fogják tartani a kinézetedet. Ha gondolod próbáld csak ki! *mosolyodik el a hóhajú mágus.*
-Ezt energiavibrációnak szokták hívni, vagyis én így olvastam. Amikor az energia elkezd áramolni a testbe mindaddig, amíg a varázslat meg nem történik. Utána mentális fáradtság jön, általában enyhe nyomás a fejben, persze a varázslatok szintjétől és persze a mágus szintjétől is függ. Kicsike szédülés esetleg, némi látászavar, bár az ritkább. Leggyakoribb az, mikor kis ideig gyengébbnek, fáradtnak érzed magad, esetleg álmosnak. Persze zsibbadás is lehet, ezeket is embere válogatja. A zsibbadás általában a kezekben, ujjakban jön elő, ezt követi némi fülzúgás... mindezt majd megszokod idővel, emiatt ne fájjon esetleg a fejed.
*Worenth megosztja ezeket a gondolatokat, tapasztalatokat, aztán majd Caenna elraktározza magának a dolgokat ha szeretné, vagy megjegyzi belőle amit akar.*
-Szívből örülök, hogy sikerült varázsolnod Caenna. Megtetted az első lépést a nagy mágusnővé válás felé. Viszont lassan ha nem haragszol mennék. *emelkedik fel ülő helyzetéből, mágusbotját kezébe fogja.* -Megnézném a többieket, mindenki berendezkedett e. Te mit csinálsz majd?
-Igen, meg a különböző képességeid csiszolására, mint mondjuk a varázsigék helyes kiejtése, vagy a tanulás hatásosabb elsajátítás.
*Így van, mert az affinitáshoz bizonyos szintet meg kell ütni, addig hiába is szeretne ő affinitást magának, na meg ugye a szabály.*
-Én egyszer alkalmaztam az erdőbe télen... kicsit eltévedtem, de ennek segítségével nem fáztam, sőt biztonságosabban is éreztem magam.
*Mondhatni beleolvadt a környezetbe.*
-Áh hamar eltelik az. *legyint egyet.* -Mellesleg itt biztosan nem fognak őrültnek nézni, inkább érdekesnek fogják tartani a kinézetedet. Ha gondolod próbáld csak ki! *mosolyodik el a hóhajú mágus.*
-Ezt energiavibrációnak szokták hívni, vagyis én így olvastam. Amikor az energia elkezd áramolni a testbe mindaddig, amíg a varázslat meg nem történik. Utána mentális fáradtság jön, általában enyhe nyomás a fejben, persze a varázslatok szintjétől és persze a mágus szintjétől is függ. Kicsike szédülés esetleg, némi látászavar, bár az ritkább. Leggyakoribb az, mikor kis ideig gyengébbnek, fáradtnak érzed magad, esetleg álmosnak. Persze zsibbadás is lehet, ezeket is embere válogatja. A zsibbadás általában a kezekben, ujjakban jön elő, ezt követi némi fülzúgás... mindezt majd megszokod idővel, emiatt ne fájjon esetleg a fejed.
*Worenth megosztja ezeket a gondolatokat, tapasztalatokat, aztán majd Caenna elraktározza magának a dolgokat ha szeretné, vagy megjegyzi belőle amit akar.*
-Szívből örülök, hogy sikerült varázsolnod Caenna. Megtetted az első lépést a nagy mágusnővé válás felé. Viszont lassan ha nem haragszol mennék. *emelkedik fel ülő helyzetéből, mágusbotját kezébe fogja.* -Megnézném a többieket, mindenki berendezkedett e. Te mit csinálsz majd?
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 21:03:40
Üzenet elküldve: 2015-09-13 21:03:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni//
*Úgy tűnik Essfyh "átváltozása" után néhány pillanatnyi csend áll be. Maga a lány is zavarban van, hol a padlót nézi, hol Eirenit, de az égvilágon semmi értelmes nem jut eszébe, amit mondhatna. A csönd is kínosan csikarja a dobhártyáját. Főleg mert így hagyja, hogy a lány gondolatokhoz jusson. Észrevételezhesse a kiengedett hajat, a szabályos és finom vonásokat, azokat a szép szemeket... Így feledkezik bele Ess a bámulásba, de amint tovább nézné a csodás elemeket, fejébe villant Kagan teste és tettei, amitől iszonyodva hőköl hátra, mintha csak valami undorító bukkant volna fel Eireni mögött. Az undorodó arc, riadtba csap át, majd zavartba. Essfyh szeme alatt sötét karikák jelennek meg, s szégyenlősen kezdi egyik karját dörzsölni. Magában csak reméli, hogy az utóbbi jelenetet a fiú nem vette észre.*
- Elnézést. Engem nem szoktak magázni.
*Feleli riadtan. Mindig kis félvér csitri volt, aki maximum annyira volt jó, hogy odavakkantsanak neki néhány szót. Apja sem méltatta nagyon többre. Így ha valaki tegezi, rögtön képes tőle zavarba jönni. Amúgy is eléggé zavaró, hogy nem tudja, kit hogyan kellene szólítania. S ha másoktól már hallotta is, mégsem biztos benne. *
- A tegeződés közvetlenebb...
*Mondja piros arccal, közben ujjait babrálja, hogy addig se kelljen Eirenire néznie. Ha a fiú a magázódást helyesebbnek tartja, ám legyen úgy, de Ess egyáltalán nincs hozzászokva ehhez a modorhoz.
Az új téma, ami a könyvekről szól, sokkal jobban felvidítja, az arcán is látszik, hogy mennyire felderül, még a szemei is csillognak.*
- Ó, igen! Nagyon szeretem a regényeket, tanulni is imádok. Csak a könyvekből nem olyan egyszerű... Viszont regényt olvasni teljesen más dolog! Olyan élményekben lehet részem, amilyenekben a valóságban soha. Tudja, a képzeletnek soha semmi sem szabhat határt és akárhová eljuthatunk vele!
*Essfyh még jobban fellelkesedik, mint Eireni. Mondandója közben vadul hadonászik, habár ezt észre sem veszi, de így sokkal kifejezőbb, mintha csak simán beszélne. Szemei mohón csillognak, ahogy eszébe jut az a rengeteg kaland, amiben életében része volt, persze könyvek révén. A heves megnyilvánulást egy ábrándos sóhajjal zárja le, vállai kicsit megesnek a végére.*
- Gyönyörű történetet, gyönyörűt... És nem mellesleg izgalmas! Az egész világot bele lehet vele járni és megannyi lényt és személyiséget meg lehet benne ismerni. És még nem is beszéltem a főhősről... Egy igazi lovag, nemes erkölcsökkel és célokkal! De tudod... mindig jobban kedveltem az egyik társát, ő az egész könyvben olyan szorgalmas és okos! Egy mágus, rettenetes erővel, de mégis kedves és egyáltalán nem fellengzős. Annyira kár, hogy nem róla szól az egész regény...
*Essfyh vitathatatlanul feloldódott és talán le sem lehetne csapni, még az említett könyvvel sem. Öntudatlanul tegezni kezdi Eirenit, s ahogy még jobban belelendül a mesélésbe, szinte komplett táncmozdulatokat tesz, nem csak a kezeit járatja.*
*Úgy tűnik Essfyh "átváltozása" után néhány pillanatnyi csend áll be. Maga a lány is zavarban van, hol a padlót nézi, hol Eirenit, de az égvilágon semmi értelmes nem jut eszébe, amit mondhatna. A csönd is kínosan csikarja a dobhártyáját. Főleg mert így hagyja, hogy a lány gondolatokhoz jusson. Észrevételezhesse a kiengedett hajat, a szabályos és finom vonásokat, azokat a szép szemeket... Így feledkezik bele Ess a bámulásba, de amint tovább nézné a csodás elemeket, fejébe villant Kagan teste és tettei, amitől iszonyodva hőköl hátra, mintha csak valami undorító bukkant volna fel Eireni mögött. Az undorodó arc, riadtba csap át, majd zavartba. Essfyh szeme alatt sötét karikák jelennek meg, s szégyenlősen kezdi egyik karját dörzsölni. Magában csak reméli, hogy az utóbbi jelenetet a fiú nem vette észre.*
- Elnézést. Engem nem szoktak magázni.
*Feleli riadtan. Mindig kis félvér csitri volt, aki maximum annyira volt jó, hogy odavakkantsanak neki néhány szót. Apja sem méltatta nagyon többre. Így ha valaki tegezi, rögtön képes tőle zavarba jönni. Amúgy is eléggé zavaró, hogy nem tudja, kit hogyan kellene szólítania. S ha másoktól már hallotta is, mégsem biztos benne. *
- A tegeződés közvetlenebb...
*Mondja piros arccal, közben ujjait babrálja, hogy addig se kelljen Eirenire néznie. Ha a fiú a magázódást helyesebbnek tartja, ám legyen úgy, de Ess egyáltalán nincs hozzászokva ehhez a modorhoz.
Az új téma, ami a könyvekről szól, sokkal jobban felvidítja, az arcán is látszik, hogy mennyire felderül, még a szemei is csillognak.*
- Ó, igen! Nagyon szeretem a regényeket, tanulni is imádok. Csak a könyvekből nem olyan egyszerű... Viszont regényt olvasni teljesen más dolog! Olyan élményekben lehet részem, amilyenekben a valóságban soha. Tudja, a képzeletnek soha semmi sem szabhat határt és akárhová eljuthatunk vele!
*Essfyh még jobban fellelkesedik, mint Eireni. Mondandója közben vadul hadonászik, habár ezt észre sem veszi, de így sokkal kifejezőbb, mintha csak simán beszélne. Szemei mohón csillognak, ahogy eszébe jut az a rengeteg kaland, amiben életében része volt, persze könyvek révén. A heves megnyilvánulást egy ábrándos sóhajjal zárja le, vállai kicsit megesnek a végére.*
- Gyönyörű történetet, gyönyörűt... És nem mellesleg izgalmas! Az egész világot bele lehet vele járni és megannyi lényt és személyiséget meg lehet benne ismerni. És még nem is beszéltem a főhősről... Egy igazi lovag, nemes erkölcsökkel és célokkal! De tudod... mindig jobban kedveltem az egyik társát, ő az egész könyvben olyan szorgalmas és okos! Egy mágus, rettenetes erővel, de mégis kedves és egyáltalán nem fellengzős. Annyira kár, hogy nem róla szól az egész regény...
*Essfyh vitathatatlanul feloldódott és talán le sem lehetne csapni, még az említett könyvvel sem. Öntudatlanul tegezni kezdi Eirenit, s ahogy még jobban belelendül a mesélésbe, szinte komplett táncmozdulatokat tesz, nem csak a kezeit járatja.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 21:02:04
Üzenet elküldve: 2015-09-13 21:02:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Isurii, Plev//
*Úgy látszik megkönyörülnek rajta mert végre ismét kap levegőt, nem is szól többet csak próbálja bepótolni amit az elmúlt másodpercekben kihagyott. Bezárás és ilyesmik... nem jó kilátások, de annál jobb mintha megfulladna vagy levágnák a szárnyait. Reménykedve fordul ismét a fekete felé annak kedvesnek tűnő szavai hallatán és elismétli a mondottakat, nagyon halkan hogy alig lehessen hallani, nehogy megint felbőszítse a nőt.*
- Jó leszek csak ne bántsatok. Nem szököm el.
*A következő kérdésre baljára tekint, a fájdalmat már nem nagyon érzi, de nem azért mert nem lenne komoly baja, sokkal inkább az események és a sokk miatt. Kezd is lilulni ahogy a bordái is.*
- Eddig mindig rendbe jött.
*Ezt is csak nagyon halkan meri válaszolni, fogalma sincsen, sokszor verte már be, de ennyire talán még nem, és lehetősége sem volt még megvizsgálni. Átkerül legalább hozzá a nő kezeiből, amitől kissé megkönnyebbül, mert bár a fáról ő dobta le, de legalább ő nem kínozta.*
- Lerakhatsz nem szököm el.
*Ezt is csak suttogja mintha valami nagy titok lenne, túlságosan sok volt már neki ez az egész ahhoz hogy ismét zokogni kezdjen, annál már sokkal mélyebb ponton van. Mindenesetre őszintének tűnik és tényleg nem áll szándékában szökni, ha akarna sem tudna kimenni ebből a különös barlangból.*
*Úgy látszik megkönyörülnek rajta mert végre ismét kap levegőt, nem is szól többet csak próbálja bepótolni amit az elmúlt másodpercekben kihagyott. Bezárás és ilyesmik... nem jó kilátások, de annál jobb mintha megfulladna vagy levágnák a szárnyait. Reménykedve fordul ismét a fekete felé annak kedvesnek tűnő szavai hallatán és elismétli a mondottakat, nagyon halkan hogy alig lehessen hallani, nehogy megint felbőszítse a nőt.*
- Jó leszek csak ne bántsatok. Nem szököm el.
*A következő kérdésre baljára tekint, a fájdalmat már nem nagyon érzi, de nem azért mert nem lenne komoly baja, sokkal inkább az események és a sokk miatt. Kezd is lilulni ahogy a bordái is.*
- Eddig mindig rendbe jött.
*Ezt is csak nagyon halkan meri válaszolni, fogalma sincsen, sokszor verte már be, de ennyire talán még nem, és lehetősége sem volt még megvizsgálni. Átkerül legalább hozzá a nő kezeiből, amitől kissé megkönnyebbül, mert bár a fáról ő dobta le, de legalább ő nem kínozta.*
- Lerakhatsz nem szököm el.
*Ezt is csak suttogja mintha valami nagy titok lenne, túlságosan sok volt már neki ez az egész ahhoz hogy ismét zokogni kezdjen, annál már sokkal mélyebb ponton van. Mindenesetre őszintének tűnik és tényleg nem áll szándékában szökni, ha akarna sem tudna kimenni ebből a különös barlangból.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 20:49:06
Üzenet elküldve: 2015-09-13 20:49:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Vízkert//
-Miről beszélsz? Nem is tárulkoztam ki előtte! *Nem is érti, hisz ő szinte végig takargatta magát, hogy is mondhat ilyet neki Zaras.*
-Ráadásul nem is olyan perverz alak a mélységi, hogy megnézzen magának, rendes volt és udvariasan távozott is. *Zárja le a dolgot, majd miután elhalad mellette és meghallja a féltékenység jeleit kicsit indulatosabban szól vissza.*
-Azzal fürdesz, akivel akarsz a te dolgod! *Tőle aztán élvezze mások társaságát, most nem hatja meg a dolog valamiért, pedig ez nem így volt, valami megváltozott benne. mikor utána fut az elf és a kékjeibe mered, Aryna összehúzza a szemeit sértődötten és nem szól semmit, hagyja is a házba beviharzani párját és ő csak lassan közelíti meg azt.* ~Még jó, hogy vannak még üres szobák és van hol aludnom!~
//Akik még ébren vannak este//
*Belépve a házba kicsit bosszús és ha ott vannak a többiek akkor köszön nekik, majd elindul az emeletre keresni magának egy üres szobát, ahol lenyugodhat és átgondolhatja a történteket. Persze ha valaki megszólítja, akkor megáll és áll a rendelkezésére.*
-Miről beszélsz? Nem is tárulkoztam ki előtte! *Nem is érti, hisz ő szinte végig takargatta magát, hogy is mondhat ilyet neki Zaras.*
-Ráadásul nem is olyan perverz alak a mélységi, hogy megnézzen magának, rendes volt és udvariasan távozott is. *Zárja le a dolgot, majd miután elhalad mellette és meghallja a féltékenység jeleit kicsit indulatosabban szól vissza.*
-Azzal fürdesz, akivel akarsz a te dolgod! *Tőle aztán élvezze mások társaságát, most nem hatja meg a dolog valamiért, pedig ez nem így volt, valami megváltozott benne. mikor utána fut az elf és a kékjeibe mered, Aryna összehúzza a szemeit sértődötten és nem szól semmit, hagyja is a házba beviharzani párját és ő csak lassan közelíti meg azt.* ~Még jó, hogy vannak még üres szobák és van hol aludnom!~
//Akik még ébren vannak este//
*Belépve a házba kicsit bosszús és ha ott vannak a többiek akkor köszön nekik, majd elindul az emeletre keresni magának egy üres szobát, ahol lenyugodhat és átgondolhatja a történteket. Persze ha valaki megszólítja, akkor megáll és áll a rendelkezésére.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 20:40:57
Üzenet elküldve: 2015-09-13 20:40:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Hás, Plev//
*Örül a kis csöndnek és igazán kellemes hogy Hás nem ficánkol már annyira, kezdett fáradni a keze, át is veszi a másikba a lényt. Ha Plevaen azt hiszi, hogy Isurii jártas a feketepiacon, akkor téved. Soha nem ártotta bele nagyon magát ezekbe az illegális ügyletekbe. Az első és talán utolsó alkalom, hogy rabszolga kereskedés vádjával illethetnék, de igazából számtalan szépen csengő, hangzatos nevet tud találni a díjszabásra. Vadászati díj, beszerzési külön költség, különeljárási díj és a többi.*
-Szerintem ezt inkább ne adjuk írásba.
*Csóválja meg fejét szórakozottan vigyorogva talán már szintén csak a fáradtságtól, mert valójában cseppet sem találja viccesnek a helyzetet.*
-Nincs, veled lesz az éjszaka, de köthetek a lábára valami madzagot mágikus csomóval.
*Ha a férfi él a lehetőséggel, akkor megteszi de talán meg tudja tenni ezt ő maga is. Az sok mindent megkönnyítene. A tündér szenvedéseit nézni is rossz, s mivel nem kifejezetten gonosz ő, meg is szünteti a varázslatot. Nem akarja kínozni, nem akar szándékosan fájdalmat okozni, de annyira jó lenne ha legalább egyszer elsőre azt tennék amit kér anélkül, hogy erejét kellene fitogtatnia hozzá.*
-Tessék.
*Adja át körültekintően a lényt a férfinek és ha nincs más hátra, nem érkezik még valaki, nem keresi más, akkor felvonul ő is saját szobájába, hogy beájuljon az ágyba és véget vessen ennek a hosszú-hosszú napnak.*
*Örül a kis csöndnek és igazán kellemes hogy Hás nem ficánkol már annyira, kezdett fáradni a keze, át is veszi a másikba a lényt. Ha Plevaen azt hiszi, hogy Isurii jártas a feketepiacon, akkor téved. Soha nem ártotta bele nagyon magát ezekbe az illegális ügyletekbe. Az első és talán utolsó alkalom, hogy rabszolga kereskedés vádjával illethetnék, de igazából számtalan szépen csengő, hangzatos nevet tud találni a díjszabásra. Vadászati díj, beszerzési külön költség, különeljárási díj és a többi.*
-Szerintem ezt inkább ne adjuk írásba.
*Csóválja meg fejét szórakozottan vigyorogva talán már szintén csak a fáradtságtól, mert valójában cseppet sem találja viccesnek a helyzetet.*
-Nincs, veled lesz az éjszaka, de köthetek a lábára valami madzagot mágikus csomóval.
*Ha a férfi él a lehetőséggel, akkor megteszi de talán meg tudja tenni ezt ő maga is. Az sok mindent megkönnyítene. A tündér szenvedéseit nézni is rossz, s mivel nem kifejezetten gonosz ő, meg is szünteti a varázslatot. Nem akarja kínozni, nem akar szándékosan fájdalmat okozni, de annyira jó lenne ha legalább egyszer elsőre azt tennék amit kér anélkül, hogy erejét kellene fitogtatnia hozzá.*
-Tessék.
*Adja át körültekintően a lényt a férfinek és ha nincs más hátra, nem érkezik még valaki, nem keresi más, akkor felvonul ő is saját szobájába, hogy beájuljon az ágyba és véget vessen ennek a hosszú-hosszú napnak.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 20:32:38
Üzenet elküldve: 2015-09-13 20:32:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Isurii//
*Feltehetőleg, a varázslónő pontosan tudja hol van az egyetlen hely a világon ahol egy ilyen kis teremtést értékesíteni lehet. Pontosabban kettő is létezik, az egyik biztonságos, szabad, ugyanakkor sóher barbárok lakják, a másik félig meddig ellenőrzött, sötét, ellenben elég nagy az a bizonyos feketepiac amin mozogni lehet. Sokan megfordulnak ott és bizony nem csak tündéreket, de más nagyobb kétlábúak is gyakran kelnek el. Az egyik Thargarod, a másik pedig a dokkok környéke. Ennél csak kevésbé biztonságos az erdő illetve az Artheniori szegénynegyed. Mindkét helyre bejárása van annak az utálatos városőr bagázsnak és bizony be is pofátlankodnak oda. Ő mégis Arthenior mellett dönt. Ha úr akar lenni abban a városban akkor egyszerűen nem szabad többé félnie tőle.*
-Rendben. *Egyezik bele, mikor a kis vadóc szava fennakad. Nagyon nem szeretne a tündér helyében lenni, persze ő nem mászkálna fegyvertelenül az erdőben és nem hagyná magát elfogatni, illetve a végső esetben sem próbálná ennyire felbosszantani a félisteni erővel bíró vezért. Szája elé teszi a kezét és nagyot ásít. Réges rég aludnia kéne.* -Először is írnom kéne egy levelet Artheniorba, hogy tudjanak a dologról. Aztán Be kell zárnunk valahova, nehogy éjszaka lába kéljen.
*Közelebb lép a tündérkéhez és leguggol mellé. A karja tényleg elég csúnya állapotban van és a bordái sem gerjesztenek nagyobb bizalmat.* -Bár felteszem nincs a háznak saját börtöne, szóval akár én is vigyázhatok rá.
*Feláll és ha a boszorkány hagyja akkor át is veszi a tündér bokáját. Ha nem hát nem.
-Persze, hogy az leszel. *Válaszolja a tündér szavaira.* -Hangja nem fenyegető sokkal inkább kedves, ami nem egésze illik bele a mostani képbe.*
-Rendbe jön a karod? *Kérdezi, bízva benne, hogy ha el akarja passzolni akkor nem egy roncsot kell majd mutogatnia, hanem mondjuk egy egészséges és életrevaló példányt. Fog még szenvedni úgyis, ha a következő gazdájával szemben is így fog viselkedni. Ugyan neki lenne lehetősége a kis lény rendbetételére, de azt a varázsitalt ő vészhelyzet esetére tette félre és piaci ár szerint majdnem annyit ér mint az erdő lelkének nyomorult kis élete.*
*Feltehetőleg, a varázslónő pontosan tudja hol van az egyetlen hely a világon ahol egy ilyen kis teremtést értékesíteni lehet. Pontosabban kettő is létezik, az egyik biztonságos, szabad, ugyanakkor sóher barbárok lakják, a másik félig meddig ellenőrzött, sötét, ellenben elég nagy az a bizonyos feketepiac amin mozogni lehet. Sokan megfordulnak ott és bizony nem csak tündéreket, de más nagyobb kétlábúak is gyakran kelnek el. Az egyik Thargarod, a másik pedig a dokkok környéke. Ennél csak kevésbé biztonságos az erdő illetve az Artheniori szegénynegyed. Mindkét helyre bejárása van annak az utálatos városőr bagázsnak és bizony be is pofátlankodnak oda. Ő mégis Arthenior mellett dönt. Ha úr akar lenni abban a városban akkor egyszerűen nem szabad többé félnie tőle.*
-Rendben. *Egyezik bele, mikor a kis vadóc szava fennakad. Nagyon nem szeretne a tündér helyében lenni, persze ő nem mászkálna fegyvertelenül az erdőben és nem hagyná magát elfogatni, illetve a végső esetben sem próbálná ennyire felbosszantani a félisteni erővel bíró vezért. Szája elé teszi a kezét és nagyot ásít. Réges rég aludnia kéne.* -Először is írnom kéne egy levelet Artheniorba, hogy tudjanak a dologról. Aztán Be kell zárnunk valahova, nehogy éjszaka lába kéljen.
*Közelebb lép a tündérkéhez és leguggol mellé. A karja tényleg elég csúnya állapotban van és a bordái sem gerjesztenek nagyobb bizalmat.* -Bár felteszem nincs a háznak saját börtöne, szóval akár én is vigyázhatok rá.
*Feláll és ha a boszorkány hagyja akkor át is veszi a tündér bokáját. Ha nem hát nem.
-Persze, hogy az leszel. *Válaszolja a tündér szavaira.* -Hangja nem fenyegető sokkal inkább kedves, ami nem egésze illik bele a mostani képbe.*
-Rendbe jön a karod? *Kérdezi, bízva benne, hogy ha el akarja passzolni akkor nem egy roncsot kell majd mutogatnia, hanem mondjuk egy egészséges és életrevaló példányt. Fog még szenvedni úgyis, ha a következő gazdájával szemben is így fog viselkedni. Ugyan neki lenne lehetősége a kis lény rendbetételére, de azt a varázsitalt ő vészhelyzet esetére tette félre és piaci ár szerint majdnem annyit ér mint az erdő lelkének nyomorult kis élete.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 20:31:11
Üzenet elküldve: 2015-09-13 20:31:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tingli-tangli - Ythala és legyen akkor másnap reggel//
* A konyha és a gyógyítós szoba olyasmi, amit ő bekötött szemmel, százszor megpörgetve is megtalálna. Szédülve. Épp utána számol, hogy nagyjából mennyien is vannak. Szerencsére van Learon, vannak jószágok, tej és tojás, sajt. Épp egy tucattal lát neki megsütni, mellette szalonna szeletek sercegnek, mikor valaki benyit a konyhába. Nem is nagyon néz hátra, hogy ki hahózik. *
- Gyere be és ülj le, ha éhes vagy.
* Kis időre pillant hátra és nem tűnik ismerősnek a leányzó. ~Biztos akkor jöhetett, mikor én a toronyban tanultam.~ Megtörölget néhány paradicsomot, tejet tölt két bögrébe és két tányért szed elő. *
- Üdv és egyben szép napot! Chiari vagyok, szakács és gyógyító.
* Szed magának is, meg az ismeretlen lánynak is enni, s ott a tej, paradicsom hozzá. *
* A konyha és a gyógyítós szoba olyasmi, amit ő bekötött szemmel, százszor megpörgetve is megtalálna. Szédülve. Épp utána számol, hogy nagyjából mennyien is vannak. Szerencsére van Learon, vannak jószágok, tej és tojás, sajt. Épp egy tucattal lát neki megsütni, mellette szalonna szeletek sercegnek, mikor valaki benyit a konyhába. Nem is nagyon néz hátra, hogy ki hahózik. *
- Gyere be és ülj le, ha éhes vagy.
* Kis időre pillant hátra és nem tűnik ismerősnek a leányzó. ~Biztos akkor jöhetett, mikor én a toronyban tanultam.~ Megtörölget néhány paradicsomot, tejet tölt két bögrébe és két tányért szed elő. *
- Üdv és egyben szép napot! Chiari vagyok, szakács és gyógyító.
* Szed magának is, meg az ismeretlen lánynak is enni, s ott a tej, paradicsom hozzá. *
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-09-13 20:26:08
Üzenet elküldve: 2015-09-13 20:26:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Még Plev//
* Hümmög egyet, sejtette, hogy nem csak úgy, jó indulatból mentette meg a kicsi tündérkét. Halkan egy "értem"-et mond, majd indul tovább. *
//Vízkert//
* Senki emberfiát nem könnyű meggyőzni ilyen helyzetben, Zarast meg pláne. Meg sem hallva Arynát, folytatja. *
- Ahhoz nem volt elég kínos, hogy ne tárulkozz ki előtte.
* Emeli fel a hangját egy picit.
~ Még neki áll följebb?! Mindjárt falnak megyek! ~
A mellette elhaladó Arynát nézi szúrós, szürke szempárral. *
- Nem tudom, hogy te mit szólnál, ha egy idegen nővel fürdenék!
* Sápadt arcára halvány pírt vet a düh. Hosszú lépteivel elindul a lány után, s hamar utól is éri, hacsak az neki nem áll szaladni.
Ha utól érte, határozottan, de gyengéden megragadja a felkarját és szembe fordítja magával. *
- Aryna, nagyon nem szeretném ezt mondani, de... ennél egy kicsit több kell, hogy elhiggyem.
* Hosszasan nézi a lány kékjeit, belemered azokba a tengerekbe, míg nem felel.
Ha pedig egyáltalán nem szól semmit, elengedi. *
- Rendben van.
* Sietős léptekkel indul el, vissza a ház irányába. Kétségbeesett tekintetét letörölve, pókerarccal lép be a házba. Hirtelen minden olyan távolinak tűnik, mindenkit figyelmen kívül hagyva ront be saját szobájukba.
~ Ilyenkor bezzeg semmi sincs a környéken, amit szét lehetne zúzni! ~
Hirtelen eszébe jut Kirion és a szék, amit apró darabokba szétszedve sikerült lecsillapodnia.
Vad pillantással méregeti a széket. Hezitál, de végül a kintiek számára egy hangos csattanás jelzi a szék pusztulását, majd további két tucat tompa azt, hogy apró darabokra szedi.
Összerogy a szoba közepén és megszállottan bámulja saját tenyerét. Úgy tűnik a "terápia" hasznosnak bizonyul, mert máris sokkal jobban érzi magát tőle. *
~ Kár, hogy nem a mélységi került a kezem ügyébe. Vagy A,,. ~
- Nem! Hogy gondolhatok ilyet!
~ Neem... nem hagyom magam tönkre tenni egy nő miatt. ~
* Hümmög egyet, sejtette, hogy nem csak úgy, jó indulatból mentette meg a kicsi tündérkét. Halkan egy "értem"-et mond, majd indul tovább. *
//Vízkert//
* Senki emberfiát nem könnyű meggyőzni ilyen helyzetben, Zarast meg pláne. Meg sem hallva Arynát, folytatja. *
- Ahhoz nem volt elég kínos, hogy ne tárulkozz ki előtte.
* Emeli fel a hangját egy picit.
~ Még neki áll följebb?! Mindjárt falnak megyek! ~
A mellette elhaladó Arynát nézi szúrós, szürke szempárral. *
- Nem tudom, hogy te mit szólnál, ha egy idegen nővel fürdenék!
* Sápadt arcára halvány pírt vet a düh. Hosszú lépteivel elindul a lány után, s hamar utól is éri, hacsak az neki nem áll szaladni.
Ha utól érte, határozottan, de gyengéden megragadja a felkarját és szembe fordítja magával. *
- Aryna, nagyon nem szeretném ezt mondani, de... ennél egy kicsit több kell, hogy elhiggyem.
* Hosszasan nézi a lány kékjeit, belemered azokba a tengerekbe, míg nem felel.
Ha pedig egyáltalán nem szól semmit, elengedi. *
- Rendben van.
* Sietős léptekkel indul el, vissza a ház irányába. Kétségbeesett tekintetét letörölve, pókerarccal lép be a házba. Hirtelen minden olyan távolinak tűnik, mindenkit figyelmen kívül hagyva ront be saját szobájukba.
~ Ilyenkor bezzeg semmi sincs a környéken, amit szét lehetne zúzni! ~
Hirtelen eszébe jut Kirion és a szék, amit apró darabokba szétszedve sikerült lecsillapodnia.
Vad pillantással méregeti a széket. Hezitál, de végül a kintiek számára egy hangos csattanás jelzi a szék pusztulását, majd további két tucat tompa azt, hogy apró darabokra szedi.
Összerogy a szoba közepén és megszállottan bámulja saját tenyerét. Úgy tűnik a "terápia" hasznosnak bizonyul, mert máris sokkal jobban érzi magát tőle. *
~ Kár, hogy nem a mélységi került a kezem ügyébe. Vagy A,,. ~
- Nem! Hogy gondolhatok ilyet!
~ Neem... nem hagyom magam tönkre tenni egy nő miatt. ~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519