//Egy mágustanonc érkezése//
*Érzékeli, hogy a nő is kicsit zavarban van, vagy furcsán viselkedik, de ennek okait ő sem nagyon tudja felfedni. Nem a testbeszéd mestere, és azt gondolja, hogy a saját otthonában csak természetesen viselkedik a nő, így aztán elhessegeti ezt a gondolatot, és inkább ő is igyekszik önmagát adni.*
- Persze, semmi gond. - *Szól, és azt hiszi, hogy várakoznia kell addig, de aztán örömmel fogadja, hogy maga után hívja.* - Jövök. - *Nyögi ki, és gyorsan a nő sarkába szegődik, nehogy lemaradjon. Közben már elkezdi felfedezni szemeivel az épület belsejét is, és nagyon kíváncsi annak többi részére.
Az asztalhoz érve csak álldogál, gondolja, hogy amíg nem kínálják hellyel, ő sem ül le csak úgy. A csendet kihasználva összeszedi egy kicsit a gondolatait, és magát, próbálja magában elnyomni az elutasítás rémét. Ötlete sincs, hova menne, ha itt nem fogadják őt.
A tea nagyon kellemesen érinti, nem is számított ilyen kedves fogadtatásra.*
- Jaj... nagyon köszönöm. - *Hebegi, ahogy leül a kínált székre. Kezeit a bögre köré fonja, egyrészt, hogy lefoglalja nyughatatlan mancsait, másrészt, hogy a kinti hideg után kicsit fel tudja melegíteni azokat.*
- Nem tudom, mi mással foglalkoznék... - *Válaszolja elgondolkodva, mivel már évek óta a mágia, és a tudományok felé vágyódik.* - Az apám is járatos a mágiában, amikor kisebb voltam, tanítgatott mindenféle alapozó dologra, és azt mondta, van is hozzá érzékem. - *Osztja meg a nővel a hátterét. Okos szülei hiányoznak neki, és nélkülük elveszettnek érzi magát.* - De varázslatokat nem tudok... *Süti le a szemeit újra, hisz így egészen használhatatlannak érzi a tudását. Most egy kicsit kevésnek érzi a mondott szavakat, és próbálja összegezni azokat.*
- Vágyom a tudásra, és már évek óta hajt valami a mágiatanulás felé. Illetve szeretnék tartozni valahova. - *Talán kicsit gyermekien, de határozottan mondja most ezt, egészen szilárd döntését kinyilatkoztatva.*
- A tűz útja érdekelt mindig a legjobban, azt érzem magaménak. - *Felelete közben baljával a tűzvörös haja felé is bök, illetve a nő láthatja a piros szeplőket is az arcán. Azt persze tudja, hogy ezek a külsőségek nem jelentenek sok mindent, de ő a maga módján szimbolikusnak érzi.*
- De az összes többi elementáris ággal szívesen foglalkoznék szerintem... az istenekről nem tudok sokat, de hallottam, hogy néhány pap is rendelkezik figyelemreméltó erővel, csak én nem vagyok az a spirituális, szakralitás felé hajló alkat, azt hiszem. - *Mivel minden kérdésre választ adott, most elhallgat egy picit, nem akar szószátyárnak tűnni. Saját kérdéseit még nem meri feltenni.*