Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 154 (3061. - 3080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-01-15 22:04:41
Üzenet elküldve: 2019-01-15 22:04:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Összetekeri a lapot és félreteszi egy karnyújtásnyira, nehogy véletlenül leöntse teával, vagy rácsöpögjön a víz a hajáról. Néhány falatot már tevés-vevés közben bekapott, de az utolját most veszi magához. Úgyhogy nem válaszol, csak biccent, bár valószínűleg egyébként sem szólna semmit. A figyelmeztetést megtette és szerencsére Atehaner állítása szerint nem érzi magát betegnek, úgyhogy egyelőre ezzel nem érdemes többet foglalkozniuk.
Az viszont már érdekesebb, mikor a férfi váratlanul belekezd egy másik témába és elkezd bizalomról beszélni.
Föl is pillant rá az asztallapról, hogy lássa az arcát és így is jelezze, hogy figyel. Aztán természetesen újra elfordul, de kíváncsian és egyúttal aggódva hallgatja Atehanert, mert nem tudja, miről lehet szó... Mikor a férfi a végére ér, még mindig nem érzi magát sokkal okosabbnak, mert nem sokat tud a szakrális mágiáról, ezért is kérte a jegyzetet. Azonban Atehaner félelme komolynak hangzik. Ismét fölpillant rá.*
- És mit tudnál tenni, hogy ez a kötés megszűnjön?
Az viszont már érdekesebb, mikor a férfi váratlanul belekezd egy másik témába és elkezd bizalomról beszélni.
Föl is pillant rá az asztallapról, hogy lássa az arcát és így is jelezze, hogy figyel. Aztán természetesen újra elfordul, de kíváncsian és egyúttal aggódva hallgatja Atehanert, mert nem tudja, miről lehet szó... Mikor a férfi a végére ér, még mindig nem érzi magát sokkal okosabbnak, mert nem sokat tud a szakrális mágiáról, ezért is kérte a jegyzetet. Azonban Atehaner félelme komolynak hangzik. Ismét fölpillant rá.*
- És mit tudnál tenni, hogy ez a kötés megszűnjön?
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-01-15 20:11:39
Üzenet elküldve: 2019-01-15 20:11:39
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Krestvir fürgén tesz és vesz, amíg a félvér ír. A nő hol felbukkan, hol pedig eltűnik. A vacsorát és a bögre teát egy bólintással elfogadja, és a tollat letéve rögtön kortyol az utóbbiból, majd visszatér a jegyzet befejezéshez.
Mikor a vízmágus újra megjelenik, addigra már a vérmágus vacsoráját költi.*
- Kész. Leírtam mindet, amiről tudok, de ezek közül csak az első tízet ismerem.
*Közben eszébe jut még valami, amit illene megosztani a lánnyal, de az előbb oszt meg a férfivel egy nem túl jó hírt.*
- Járvány? Rendben, figyelni fogom, de eddig nem vettem észre semmit magamon.
*A járványró hallott a korsóban, és nem is izgatta fel túlságosan. Ekkor már mondaná is, amit akart, ám az utolsó pillanatban elbizonytalanodik. Ha ezt most kitálal, akkor még nagyobb lesz az esélye, hogy valaki kihasználja a dolgot, és megöli Atehanert. Viszont ha nem mondja el, megoldást sem találhatnak rá.
Aggódása kiül az arcára, ám pár másodpercen belül eltűnik.*
~Úgysincs miért élnem. Akkor legalább a megszerzett tudásom használja fel valaki.~
- Krestvir, nem tudom, mennyire bízol bennem, és elhiszed-e, hogy tényleg csak egy olyat helyet keresek, ahol... Mindegy, érted, ezt már elmeséltem. Én megbízom benned annyira, hogy ezt elmondjam, és remélem, hogy nem élsz vissza vele. Most nem kezdek el hosszan magyarázkodni. Az oltárok működését és lényegét leírtam a lapra, ha azt elolvasod, akkor megérted majd azt, amit most mondok. Szóval a lelkem hozzá van kötve egy oltárhoz, ez alapjában véve jó lenne, ha lenne a lelkemben elég sötétség. De nincs. Ha az az oltár elpusztul, vagy valamilyen módon megsemmisül, én azonnal meghalok. És ettől... Félek.
*Az utolsó három szót már csak halkabban ejti ki.*
A hozzászólás írója (Atehaner Nemarek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 20:12:43
Mikor a vízmágus újra megjelenik, addigra már a vérmágus vacsoráját költi.*
- Kész. Leírtam mindet, amiről tudok, de ezek közül csak az első tízet ismerem.
*Közben eszébe jut még valami, amit illene megosztani a lánnyal, de az előbb oszt meg a férfivel egy nem túl jó hírt.*
- Járvány? Rendben, figyelni fogom, de eddig nem vettem észre semmit magamon.
*A járványró hallott a korsóban, és nem is izgatta fel túlságosan. Ekkor már mondaná is, amit akart, ám az utolsó pillanatban elbizonytalanodik. Ha ezt most kitálal, akkor még nagyobb lesz az esélye, hogy valaki kihasználja a dolgot, és megöli Atehanert. Viszont ha nem mondja el, megoldást sem találhatnak rá.
Aggódása kiül az arcára, ám pár másodpercen belül eltűnik.*
~Úgysincs miért élnem. Akkor legalább a megszerzett tudásom használja fel valaki.~
- Krestvir, nem tudom, mennyire bízol bennem, és elhiszed-e, hogy tényleg csak egy olyat helyet keresek, ahol... Mindegy, érted, ezt már elmeséltem. Én megbízom benned annyira, hogy ezt elmondjam, és remélem, hogy nem élsz vissza vele. Most nem kezdek el hosszan magyarázkodni. Az oltárok működését és lényegét leírtam a lapra, ha azt elolvasod, akkor megérted majd azt, amit most mondok. Szóval a lelkem hozzá van kötve egy oltárhoz, ez alapjában véve jó lenne, ha lenne a lelkemben elég sötétség. De nincs. Ha az az oltár elpusztul, vagy valamilyen módon megsemmisül, én azonnal meghalok. És ettől... Félek.
*Az utolsó három szót már csak halkabban ejti ki.*
A hozzászólás írója (Atehaner Nemarek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 20:12:43
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-01-15 19:27:41
Üzenet elküldve: 2019-01-15 19:27:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
- Ühm. - *Hümmög csupán a férfi felvetésére, mert a jelek szerint ő is csak elméletekkel tud szolgálni a témában.
Neki meg, ha nem is jólesik, de nyugodtabb most, hogy Atehaner nem indokolatlanul ellenséges vele és tudnak rendesen, egyenesen beszélni egymással.*
- Köszönöm! - *Biccent, mikor a férfi elfogadja a kérését, majd megy is a dolgára.
Odakint meglepetten tapasztalja, milyen sok tűzifa van fölhalmozva a terasz közelében. Nem is figyelte korábban. Zaxdor ilyen gyorsan végzett volna? Hálásan gondol az óriásra, és pillant el a jurta felé. Bánja, hogy nincs itt, hogy megköszönhesse neki. Aztán meg arra gondol, hogy a férfi arra panaszkodott, hogy magányos. Most mégis úgy tűnt, jól érezte magát abban a társaságban. Erre már elmosolyodik.
Alaposan megpakolja a ládát, s apró termetéhez képest jó erőről tanúskodva cipeli be.
Odabent tesz-vesz, többször fölmegy az emeletre is, begyújt. Valószínűleg jó ideig eltart, míg a férfi végez az összefoglaló megírásával. Igyekszik nem megzavarni őt, épp csak teát főz a konyhában, kettejüknek, mivel az emeleten járva úgy találta, ismét nincs itthon más. Egy-egy tányérra harapnivalót is készít vacsorának és a teával együtt Atehaner közelébe teszi le az asztalra egy szó nélkül, de jelzésértékűen, hogy az az övé, ha végzett, lásson majd neki.
Ő meg elmegy fürödni. Enyhén csöpögő hajjal, mezítláb somfordál aztán vissza a konyhába. Mivel hamarosan már aludni készül, de legalábbis ágyba mászni, csak tiszta alsóneműt vett, de ujjas köpönyege eltakarja őt.*
- Kész? - *Kérdi, mikor látja, hogy a férfi már nem ír, csak olvasgatja a lapot.*
- A víz még langyos, meghagytam, hátha fürdenél... - *Jegyzi meg az asztallaphoz beszélve, miközben leül a még parázsló tűzhely közelébe és fölhúzza a lábait, mert elég hűvös van így és a padló is hideg.*
- Hm van még egy hír. Valamiféle ragály terjed most. A tünetei láz, gyengeség, és kelések a testhajlatokban. Magamon nem tapasztaltam ilyesmit, de figyelj oda te is magadra! - *Jut eszébe a fürdőről, mivel közben röviden megvizsgálta magát a biztonság kedvéért, ha már Aenaetől erről is értesítést kapott.*
- Köszönöm! - *Mondja aztán, ha Atehaner tényleg végzett és átadja a papirost. Nem most kezdi olvasni, majd fönt a szobájában, takaró alatt. Talán nem lesz a legkellemesebb esti olvasmány, de nem is mindig a kellem a legfontosabb szempont.
Az időközben szintén langyosra hűlt teájába kortyol, s megvárja még, hogy Atehaner szeretne-e valamit. Ha pedig nincs semmi, akkor fölmegy a szobájába.*
Neki meg, ha nem is jólesik, de nyugodtabb most, hogy Atehaner nem indokolatlanul ellenséges vele és tudnak rendesen, egyenesen beszélni egymással.*
- Köszönöm! - *Biccent, mikor a férfi elfogadja a kérését, majd megy is a dolgára.
Odakint meglepetten tapasztalja, milyen sok tűzifa van fölhalmozva a terasz közelében. Nem is figyelte korábban. Zaxdor ilyen gyorsan végzett volna? Hálásan gondol az óriásra, és pillant el a jurta felé. Bánja, hogy nincs itt, hogy megköszönhesse neki. Aztán meg arra gondol, hogy a férfi arra panaszkodott, hogy magányos. Most mégis úgy tűnt, jól érezte magát abban a társaságban. Erre már elmosolyodik.
Alaposan megpakolja a ládát, s apró termetéhez képest jó erőről tanúskodva cipeli be.
Odabent tesz-vesz, többször fölmegy az emeletre is, begyújt. Valószínűleg jó ideig eltart, míg a férfi végez az összefoglaló megírásával. Igyekszik nem megzavarni őt, épp csak teát főz a konyhában, kettejüknek, mivel az emeleten járva úgy találta, ismét nincs itthon más. Egy-egy tányérra harapnivalót is készít vacsorának és a teával együtt Atehaner közelébe teszi le az asztalra egy szó nélkül, de jelzésértékűen, hogy az az övé, ha végzett, lásson majd neki.
Ő meg elmegy fürödni. Enyhén csöpögő hajjal, mezítláb somfordál aztán vissza a konyhába. Mivel hamarosan már aludni készül, de legalábbis ágyba mászni, csak tiszta alsóneműt vett, de ujjas köpönyege eltakarja őt.*
- Kész? - *Kérdi, mikor látja, hogy a férfi már nem ír, csak olvasgatja a lapot.*
- A víz még langyos, meghagytam, hátha fürdenél... - *Jegyzi meg az asztallaphoz beszélve, miközben leül a még parázsló tűzhely közelébe és fölhúzza a lábait, mert elég hűvös van így és a padló is hideg.*
- Hm van még egy hír. Valamiféle ragály terjed most. A tünetei láz, gyengeség, és kelések a testhajlatokban. Magamon nem tapasztaltam ilyesmit, de figyelj oda te is magadra! - *Jut eszébe a fürdőről, mivel közben röviden megvizsgálta magát a biztonság kedvéért, ha már Aenaetől erről is értesítést kapott.*
- Köszönöm! - *Mondja aztán, ha Atehaner tényleg végzett és átadja a papirost. Nem most kezdi olvasni, majd fönt a szobájában, takaró alatt. Talán nem lesz a legkellemesebb esti olvasmány, de nem is mindig a kellem a legfontosabb szempont.
Az időközben szintén langyosra hűlt teájába kortyol, s megvárja még, hogy Atehaner szeretne-e valamit. Ha pedig nincs semmi, akkor fölmegy a szobájába.*
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-01-14 20:46:59
Üzenet elküldve: 2019-01-14 20:46:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
- Nem tudom, erről nem beszélt.
*Rázza meg a vállát.*
- Én úgy hiszem, hogy a halandók sok élet és tanulás árán szerzik meg a tudást ahhoz, hogy mágusok, majd később magas tudásai, szellemi lények váljanak belőlük. De ez persze nem bizonyított.
*Már az jól esik neki, hogy Krestvir megérti, még akkor is, ha a nő nagy valószínűséggel nem fogadja el. Ez már több, mint a semmi.*
- Öhm, persze, írhatok.
*Bólint a kérésre. Először persze felszólal a fejében egy vészharang, miszerint ez nem biztos, hogy jó ötlet, de végül úgy dönt, hogy megteszi. Nem lehet túl nagy baj belőle, ráadásul amíg nem kerül életveszélybe, nem fogja tudni használni azokat a varázslatokat.
Amíg Krestvir fát gyűjt, a félvér visszamegy az épületbe, keres magának tintát, papírt és tollat, majd a konyhában leülve szép lassan egymás után leírja a varázslatokat, és azok rövid kifejtését. A végére kerül az oltárok jelentőségének kifejtése, hogy a lány tudja, azok nem csak arra jók, hogy imádkozzanak mellettük.*
*Rázza meg a vállát.*
- Én úgy hiszem, hogy a halandók sok élet és tanulás árán szerzik meg a tudást ahhoz, hogy mágusok, majd később magas tudásai, szellemi lények váljanak belőlük. De ez persze nem bizonyított.
*Már az jól esik neki, hogy Krestvir megérti, még akkor is, ha a nő nagy valószínűséggel nem fogadja el. Ez már több, mint a semmi.*
- Öhm, persze, írhatok.
*Bólint a kérésre. Először persze felszólal a fejében egy vészharang, miszerint ez nem biztos, hogy jó ötlet, de végül úgy dönt, hogy megteszi. Nem lehet túl nagy baj belőle, ráadásul amíg nem kerül életveszélybe, nem fogja tudni használni azokat a varázslatokat.
Amíg Krestvir fát gyűjt, a félvér visszamegy az épületbe, keres magának tintát, papírt és tollat, majd a konyhában leülve szép lassan egymás után leírja a varázslatokat, és azok rövid kifejtését. A végére kerül az oltárok jelentőségének kifejtése, hogy a lány tudja, azok nem csak arra jók, hogy imádkozzanak mellettük.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-01-14 00:20:55
Üzenet elküldve: 2019-01-14 00:20:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Érdekes dolgokról mesél a férfi. Bár egy részét képtelen megérteni.*
- Félig halandó, félig isten? Ez hogyan lehetséges? - *Kér magyarázatot. Egy halandó humanoid lény és egy isteni lény párosodtak volna? Ezt nehezen tartja elképzelhetőnek. Hacsak nem az istenség egy időre halandó formát öltött. Vagy esetleg itt is megszállásról van szó? Az entitás megszállt egy halandót?
Ezután a férfi ismét magáról beszél és ez sem egyszerű téma. Magában a leginkább úgy tudja lefordítani, hogy Atehaner beleőrült a megpróbáltatásokba, s ebből gyógyította ki az a lény.*
- Nem teljesen tudom elképzelni, de értem.- *Pillant fel az útról a férfi szemeibe, majd vissza.*
- És azt is megértem, hogy miért kötődsz ahhoz a lényhez és miért bízol meg benne. - *Mondja el ezt is, mert valóban sikerült valamennyit megértenie a férfi érzéseiből.*
- Szeretném jobban megismerni a mágiát, amit használtál. Írnál nekem egy listát ezekről a varázslatokról, rövid magyarázatokkal, hogy melyik mire képes és mit kell hozzá tenni? - *Áll elő egy kéréssel, ami sarkalatos pont lehet a meggyőzésében arról, hogy Sa'Tereth mágiája nem élből elvetendő.
Közben nyitja az ajtót, ugyanis megérkeztek. Az sajnos most nem jut eszébe, hogy itt lett volna a remek alkalom, hogy letesztelje a férfi nyílászárókhoz való viszonyát, így maga nyomja le a kilincset és tárja ki az ajtót. De egyből meg is torpan.*
- Hm... addig én hozok be fát. Begyújtunk. - *Bár őt melegíti a holdköpeny, így nem fázik, az arcán és a lábain érzi a hideget és gondol a férfire is, meg a többiekre, akik esetleg még itthon lehetnek. Emellett a konyhába is jól fog jönni a tüzelő.
A hátizsákját leteszi a bejárat mellé, ne legyen rajta plusz teher mikor a ládát kell cipelnie.*
- Félig halandó, félig isten? Ez hogyan lehetséges? - *Kér magyarázatot. Egy halandó humanoid lény és egy isteni lény párosodtak volna? Ezt nehezen tartja elképzelhetőnek. Hacsak nem az istenség egy időre halandó formát öltött. Vagy esetleg itt is megszállásról van szó? Az entitás megszállt egy halandót?
Ezután a férfi ismét magáról beszél és ez sem egyszerű téma. Magában a leginkább úgy tudja lefordítani, hogy Atehaner beleőrült a megpróbáltatásokba, s ebből gyógyította ki az a lény.*
- Nem teljesen tudom elképzelni, de értem.- *Pillant fel az útról a férfi szemeibe, majd vissza.*
- És azt is megértem, hogy miért kötődsz ahhoz a lényhez és miért bízol meg benne. - *Mondja el ezt is, mert valóban sikerült valamennyit megértenie a férfi érzéseiből.*
- Szeretném jobban megismerni a mágiát, amit használtál. Írnál nekem egy listát ezekről a varázslatokról, rövid magyarázatokkal, hogy melyik mire képes és mit kell hozzá tenni? - *Áll elő egy kéréssel, ami sarkalatos pont lehet a meggyőzésében arról, hogy Sa'Tereth mágiája nem élből elvetendő.
Közben nyitja az ajtót, ugyanis megérkeztek. Az sajnos most nem jut eszébe, hogy itt lett volna a remek alkalom, hogy letesztelje a férfi nyílászárókhoz való viszonyát, így maga nyomja le a kilincset és tárja ki az ajtót. De egyből meg is torpan.*
- Hm... addig én hozok be fát. Begyújtunk. - *Bár őt melegíti a holdköpeny, így nem fázik, az arcán és a lábain érzi a hideget és gondol a férfire is, meg a többiekre, akik esetleg még itthon lehetnek. Emellett a konyhába is jól fog jönni a tüzelő.
A hátizsákját leteszi a bejárat mellé, ne legyen rajta plusz teher mikor a ládát kell cipelnie.*
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-01-13 22:01:58
Üzenet elküldve: 2019-01-13 22:01:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
- A neve Khunezk.
*Magyarázza tovább a történteket, miközben lassan Synmirára érnek.*
- Félig halandó és félig isten, ezért képes arra, hogy megjelenjen előttünk. Ő tanított meg személyesen minden egyes varázslatra, amit csak most tudok. És hát ő...
*A következő téma elég kényes, viszont úgy érzi, ki kell adnia magából. Kres kedves lánynak tűnik, és jó, ha legalább egy valaki van Synmirán, aki tudja, hogy pontosan mi is történt.*
- Azt már mondtam, hogy elég sok megpróbáltatásért ért. Ez olyan nagy trauma volt nekem, hogy szétszakította a lelkemet. Mármint szó szerint. Három darabba. Mind a három darab különböző személy volt, külön emlékekkel. Nem emlékeztem arra, amit a másik kettő csinál és fordítva. Mint amikor egy démon megszáll, csak itt én voltam háromban... Khunezk elmondta, hogy ezt hogyan lehet meggyógyítani. És sikerült neki. Szép lassan. Bár még nem emlékszem mindenre, amit tettem, vagy tettek... Nem tudom, hogy kell ezt mondani. Már egy ideje csak én vagyok ebben a testben... Mármint... Érted! Érted?
*Magyarázza tovább a történteket, miközben lassan Synmirára érnek.*
- Félig halandó és félig isten, ezért képes arra, hogy megjelenjen előttünk. Ő tanított meg személyesen minden egyes varázslatra, amit csak most tudok. És hát ő...
*A következő téma elég kényes, viszont úgy érzi, ki kell adnia magából. Kres kedves lánynak tűnik, és jó, ha legalább egy valaki van Synmirán, aki tudja, hogy pontosan mi is történt.*
- Azt már mondtam, hogy elég sok megpróbáltatásért ért. Ez olyan nagy trauma volt nekem, hogy szétszakította a lelkemet. Mármint szó szerint. Három darabba. Mind a három darab különböző személy volt, külön emlékekkel. Nem emlékeztem arra, amit a másik kettő csinál és fordítva. Mint amikor egy démon megszáll, csak itt én voltam háromban... Khunezk elmondta, hogy ezt hogyan lehet meggyógyítani. És sikerült neki. Szép lassan. Bár még nem emlékszem mindenre, amit tettem, vagy tettek... Nem tudom, hogy kell ezt mondani. Már egy ideje csak én vagyok ebben a testben... Mármint... Érted! Érted?
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-01-01 22:10:07
Üzenet elküldve: 2019-01-01 22:10:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Jól bírja a félvér a bezártságot, úgy nőtt fel, elvan ő a saját gondolataival, meditálgat... Ennyi idő alatt sikeresen hozzászokott a dologhoz, és bár meglepő, nem sok baja van vele.
Minél többet van egyedül, meditál, csinálja a feladatokat, a többi hang annál jobban haluk, aztán egy szép napon - vagy éjszakán - eltűnnek. Taitosnak ebben legalább igaza volt, sok-sok gyakorlás, és végre egyedül van a saját testében. Most már csak egy baja van: éhes. Rossz úgy bezárva lenni, ha nem adnak neki enni.
Megszökött már háromszor is a rabszolgatartójától, innen sem nehéz. Na nem megy túl messzire, csak a konyháig: ha nem adnak neki ételt, majd szerez magának. Bár szórakozik egy ideg az ajtóval, ha egy elszánt sötételf napokon keresztül megpróbálja kinyitni, az bizony egy idő után megadja magát.
Amint kiteszi a lábát a szobából meg sem áll a kamráig, ahol jól felpakol magának, készít egy jó nagy adag szendvicset minden jóval, majd leül, és kényelmesen eszegetni kezd. Talán amíg falatozik, felbukkan valaki.*
Minél többet van egyedül, meditál, csinálja a feladatokat, a többi hang annál jobban haluk, aztán egy szép napon - vagy éjszakán - eltűnnek. Taitosnak ebben legalább igaza volt, sok-sok gyakorlás, és végre egyedül van a saját testében. Most már csak egy baja van: éhes. Rossz úgy bezárva lenni, ha nem adnak neki enni.
Megszökött már háromszor is a rabszolgatartójától, innen sem nehéz. Na nem megy túl messzire, csak a konyháig: ha nem adnak neki ételt, majd szerez magának. Bár szórakozik egy ideg az ajtóval, ha egy elszánt sötételf napokon keresztül megpróbálja kinyitni, az bizony egy idő után megadja magát.
Amint kiteszi a lábát a szobából meg sem áll a kamráig, ahol jól felpakol magának, készít egy jó nagy adag szendvicset minden jóval, majd leül, és kényelmesen eszegetni kezd. Talán amíg falatozik, felbukkan valaki.*
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-12-28 16:57:25
Üzenet elküldve: 2018-12-28 16:57:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*A vízkert medencéjéből emelkedik ki ruhástól-málhástól. Száraz, s a víz sem fodrozódik fel körülötte, mintha magából a víztükörből lépne elő. Ezúttal elsőre sikerült a varázslat, mellyel egyenesen a Mágustoronytól utazott ide a vízen át.
Kilép a partra, majd mély levegőt véve néz körül. Jó újra itthon, de nyugtalanítja, hogy mi történhetett Amonon. Itt, a kertben, minden olyan békés, változatlannak tűnik...
Aenae ugyan azt kérte, menjen utánuk, de előtte áldoz az idejéből arra, hogy Synmirán szertenézzen.
A jurta mellett elhaladva eszébe jut Zaxdor, s a sátorlapot elhúzva be is pillant, de az óriást nem találja odabent. Kissé csalódottan sétál tovább, hogy aztán a főépületbe érve megállapítsa, hogy itt is minden nagyon csendes, talán nincs is itthon senki.
Taitos szobáját keresi fel következőnek, s ott is mindent úgy talál, mint legutóbb. Érez némi bűntudatot, mikor az asztalhoz lép, s elveszi a levelet, amit még ő hagyott itt mesterének. Ha a fiú eddig nem olvasta, most már szükségtelen, hogy tudomást szerezzen róla, hogy mit tervezett nélküle...
A levél alját leszakítja, majd az utóiratban írtakat ismét lejegyzi, s így mindössze a Zaxdor itt tartózkodásáról szóló tájékoztatást hagyja az asztalon. A levél többi részét összegyűri és zsebébe rejti, hogy majd később elégethesse.
Miután Taitos szobájában végzett, az útravalójából pakol elő némi élelmet, aminek csak úgy menet közben nekilát. Lesétál a lépcsőn, majd ki az épületből, s a kavicsos úton elindul Amon Ruadh felé.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.28 17:00:40
Kilép a partra, majd mély levegőt véve néz körül. Jó újra itthon, de nyugtalanítja, hogy mi történhetett Amonon. Itt, a kertben, minden olyan békés, változatlannak tűnik...
Aenae ugyan azt kérte, menjen utánuk, de előtte áldoz az idejéből arra, hogy Synmirán szertenézzen.
A jurta mellett elhaladva eszébe jut Zaxdor, s a sátorlapot elhúzva be is pillant, de az óriást nem találja odabent. Kissé csalódottan sétál tovább, hogy aztán a főépületbe érve megállapítsa, hogy itt is minden nagyon csendes, talán nincs is itthon senki.
Taitos szobáját keresi fel következőnek, s ott is mindent úgy talál, mint legutóbb. Érez némi bűntudatot, mikor az asztalhoz lép, s elveszi a levelet, amit még ő hagyott itt mesterének. Ha a fiú eddig nem olvasta, most már szükségtelen, hogy tudomást szerezzen róla, hogy mit tervezett nélküle...
A levél alját leszakítja, majd az utóiratban írtakat ismét lejegyzi, s így mindössze a Zaxdor itt tartózkodásáról szóló tájékoztatást hagyja az asztalon. A levél többi részét összegyűri és zsebébe rejti, hogy majd később elégethesse.
Miután Taitos szobájában végzett, az útravalójából pakol elő némi élelmet, aminek csak úgy menet közben nekilát. Lesétál a lépcsőn, majd ki az épületből, s a kavicsos úton elindul Amon Ruadh felé.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.28 17:00:40
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-12-17 22:05:49
Üzenet elküldve: 2018-12-17 22:05:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnali fény//
*A kártyajáték végeztével magára hagyja Kitet, hadd pihenje ki a lány az utazás fáradalmait, valamint ő maga is nyugovóra tér, hiszen a kellemes szórakozás közben igencsak elszaladt az idő. Másnap azonban meglepődve tapasztalja, hogy úgy tűnik, újra egyedül van Synmirán. ~Hova lett mindenki? Ennyire korán lenne még?~ töpreng magában, a környéken tett sétákkal és tanulással ütve el az idejét. Hamar be kell látnia azonban, hogy valószínűleg Kit újra útra kelt, ugyanis mikor az ismételt, válasz nélküli kopogások után összeszedi a bátorságát, hogy benyisson a lány szobájába, csupán hűlt helyét találja az egykori lakónak. ~Kár, pedig már kezdtem megkedvelni!~ gondolja szomorúan ~Kriyont se láttam már egy ideje...~ jut eszébe a tűzmágus is, bár az ő hiánya sokkal kevésbé fáj neki. Másvalakié viszont annál inkább, ezért is lehet az, hogy csak viszonylag későn tűnik fel neki az ajtóra tűzött kis üzenet*
- Ha az utolsóra is tudod a választ, megtalálsz... Tea a konyhában... *olvassa az utolsó szavak hangosan, magában már azon töprengve, vajon mit jelenthetnek. A konyhába érve meg is találja a lábast, ami eddig a sarokba állítva elkerülte a figyelmét, most viszont óvatosan leemeli a fedőt, és belekukkant, mi van benne*
- Brr... *fintorog kicsit az inkább már szagnak nevezhető illat kapcsán, ami semmi jót nem sejtet, ennek ellenére mégis tölt magának egy keveset, hogy megkóstolja. A várakozásoknak megfelelően nem csak szagra, de ízre is borzasztó az ital. Talán a hosszas állásnak köszönhető, de immár olyan keserűvé lett, hogy alig bírja lenyelni már az első kortyot is. Ennek ellenére hősiesen magába erőltet még egy másodikat is, tovább azonban nem bírja és csak áll a lábas fölött, meredten nézve a folyadék felszínét, ahogy felkavarodva apró hullámokat vet, majd lecsillapodva tükörként köszön vissza róla saját arcképe. ~Szemed tükrében mi csillan oly vígan?~ jut eszébe a vers egy újabb sora. Nincs azonban hozzászokva, hogy magát nézegesse, így kissé zavarba is jön attól, hogy már hosszú percek óta bámulja a tükörképét. Megpróbál helyette inkább mélyebbre látni, ami pedig jelen esetben az edény aljára süllyedt füveket és gyógynövényeket jelenti. Kíváncsiságból még egyik mutatóujját is beledugja, megérintve az ázott növényeket, hátha történik valami, a várt csoda azonban elmarad, így rögtön ki is húzza a kezét, magában továbbra is a versikén merengve. Van rá ideje kényszerű szobafogsága alatt, mégis úgy érzi, nem nagyon jut vele semmire. Halvány sejtése van csupán a megoldást illetően, így végül úgy dönt, vesztenivalója nem lévén, megpróbálkozik egy újabb kirándulással a környéken.*
*A kártyajáték végeztével magára hagyja Kitet, hadd pihenje ki a lány az utazás fáradalmait, valamint ő maga is nyugovóra tér, hiszen a kellemes szórakozás közben igencsak elszaladt az idő. Másnap azonban meglepődve tapasztalja, hogy úgy tűnik, újra egyedül van Synmirán. ~Hova lett mindenki? Ennyire korán lenne még?~ töpreng magában, a környéken tett sétákkal és tanulással ütve el az idejét. Hamar be kell látnia azonban, hogy valószínűleg Kit újra útra kelt, ugyanis mikor az ismételt, válasz nélküli kopogások után összeszedi a bátorságát, hogy benyisson a lány szobájába, csupán hűlt helyét találja az egykori lakónak. ~Kár, pedig már kezdtem megkedvelni!~ gondolja szomorúan ~Kriyont se láttam már egy ideje...~ jut eszébe a tűzmágus is, bár az ő hiánya sokkal kevésbé fáj neki. Másvalakié viszont annál inkább, ezért is lehet az, hogy csak viszonylag későn tűnik fel neki az ajtóra tűzött kis üzenet*
- Ha az utolsóra is tudod a választ, megtalálsz... Tea a konyhában... *olvassa az utolsó szavak hangosan, magában már azon töprengve, vajon mit jelenthetnek. A konyhába érve meg is találja a lábast, ami eddig a sarokba állítva elkerülte a figyelmét, most viszont óvatosan leemeli a fedőt, és belekukkant, mi van benne*
- Brr... *fintorog kicsit az inkább már szagnak nevezhető illat kapcsán, ami semmi jót nem sejtet, ennek ellenére mégis tölt magának egy keveset, hogy megkóstolja. A várakozásoknak megfelelően nem csak szagra, de ízre is borzasztó az ital. Talán a hosszas állásnak köszönhető, de immár olyan keserűvé lett, hogy alig bírja lenyelni már az első kortyot is. Ennek ellenére hősiesen magába erőltet még egy másodikat is, tovább azonban nem bírja és csak áll a lábas fölött, meredten nézve a folyadék felszínét, ahogy felkavarodva apró hullámokat vet, majd lecsillapodva tükörként köszön vissza róla saját arcképe. ~Szemed tükrében mi csillan oly vígan?~ jut eszébe a vers egy újabb sora. Nincs azonban hozzászokva, hogy magát nézegesse, így kissé zavarba is jön attól, hogy már hosszú percek óta bámulja a tükörképét. Megpróbál helyette inkább mélyebbre látni, ami pedig jelen esetben az edény aljára süllyedt füveket és gyógynövényeket jelenti. Kíváncsiságból még egyik mutatóujját is beledugja, megérintve az ázott növényeket, hátha történik valami, a várt csoda azonban elmarad, így rögtön ki is húzza a kezét, magában továbbra is a versikén merengve. Van rá ideje kényszerű szobafogsága alatt, mégis úgy érzi, nem nagyon jut vele semmire. Halvány sejtése van csupán a megoldást illetően, így végül úgy dönt, vesztenivalója nem lévén, megpróbálkozik egy újabb kirándulással a környéken.*
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-12-02 11:15:09
Üzenet elküldve: 2018-12-02 11:15:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Tanácstalanul álldogál kezében tartva tőrét, melyet nem fogadnak el. Erőlködne, de mégsem teszi, inkább csak hallgat és néz a lányra. A simítást szívesen, de különösebb érzelmek nélkül fogadja, mellyel még inkább fájdalom járja át. Persze látja a mosolyt, ami jól is esik számára. Nem is tudja mit akart igazából. Talán egy ölelést, vagy egy puszit az arcára, de arra is gondol, bizonyára rendkívül telhetetlen, így csak fejét csóválva a távozás miatt szomorúan mosolyog vissza. Szótlan elteszi a tőrt, majd felsóhajt.*
- Azt hiszem én megyek tűzifát gyűjteni. *Biccent szórakozottan.* Nem lesz pusztaság, ígérem. *Mondja komolyan, nincs kedve nevetni.* Átadom az üzenetet, ismerem Pyctát. *Szája megrándul a kellemes emlékre, a füves pusztaságban eltöltött beszélgetésre.*
- Le akart beszélni róla, hogy eljöjjek hozzád. *Göcög fel némán. Majd szomorúan emeli intésre kezét.*
- Viszlát. *Motyogja. Egy darabig még szemével kíséri a távozó lány alakját, majd sóhajtva indul meg ő is, az erdő felé, hogy a beígért tűzifát összegyűjtse. Aztán arra gondol, hogy után a jurtába megy és ki sem jön onnan addig, míg Krestvir jelet nem ad magáról. Legszívesebben tövestül csavarná ki a fákat és szétverne mindent tehetetlen dühében, mi elárasztja.*
- Olyan jól haladtunk. Persze Kagannak most kellett elhívnia. Mintha mindenről ő rendelkezne. ITT VAN, AKINEK VAN ÉLETE IS!! *Üvölt fel a levegőbe dühösen. Majd döngő léptekkel megindul a közeli erdőség elé, immár jól kiismeri magát.*
- Legalább egy emléket hagyhatott volna. De csak üresség maradt. *Motyogja immár nyugodtabban.*
//Tűzifagyűjtés//
*Hamar végez, gyakorlatilag a száraz ágak beborítják a földet. A már ismert épület mellé halmozza fel, egy általa tárolónak titulált helyre. Van, hogy megpihen, ilyenkor a jurtában szundít egyet. Mire kissé beesteledik addigra már enyhén szólva is takaros halmot hord össze, fáradtan törli meg homlokát.*
- Kész. Ezzel ellesznek egész télen. *Vonja meg vállát, majd a jurtába tér.*
//Másnap//
*Alaposan kialussza magát. Majd a jurta ajtajába ül. Túl nagy a csend. Mozgásra van szüksége, de az összehordott fakupacot elnézve nem biztos, hogy terjedelmét tovább kellene növelnie. Viszont valamit csinálnia kell, egyszerűen beleőrül a várakozásba. Rövid gondolkodás után elindul. Mégsem marad itt. Egyedül nem. Tekintve, hogy mozgást nem lát, elköszönnie sem kell senkitől. Csendben hagyja el Synmirát, ugyanarra, amerről jött.*
//Hajnali fény//
*Tanácstalanul álldogál kezében tartva tőrét, melyet nem fogadnak el. Erőlködne, de mégsem teszi, inkább csak hallgat és néz a lányra. A simítást szívesen, de különösebb érzelmek nélkül fogadja, mellyel még inkább fájdalom járja át. Persze látja a mosolyt, ami jól is esik számára. Nem is tudja mit akart igazából. Talán egy ölelést, vagy egy puszit az arcára, de arra is gondol, bizonyára rendkívül telhetetlen, így csak fejét csóválva a távozás miatt szomorúan mosolyog vissza. Szótlan elteszi a tőrt, majd felsóhajt.*
- Azt hiszem én megyek tűzifát gyűjteni. *Biccent szórakozottan.* Nem lesz pusztaság, ígérem. *Mondja komolyan, nincs kedve nevetni.* Átadom az üzenetet, ismerem Pyctát. *Szája megrándul a kellemes emlékre, a füves pusztaságban eltöltött beszélgetésre.*
- Le akart beszélni róla, hogy eljöjjek hozzád. *Göcög fel némán. Majd szomorúan emeli intésre kezét.*
- Viszlát. *Motyogja. Egy darabig még szemével kíséri a távozó lány alakját, majd sóhajtva indul meg ő is, az erdő felé, hogy a beígért tűzifát összegyűjtse. Aztán arra gondol, hogy után a jurtába megy és ki sem jön onnan addig, míg Krestvir jelet nem ad magáról. Legszívesebben tövestül csavarná ki a fákat és szétverne mindent tehetetlen dühében, mi elárasztja.*
- Olyan jól haladtunk. Persze Kagannak most kellett elhívnia. Mintha mindenről ő rendelkezne. ITT VAN, AKINEK VAN ÉLETE IS!! *Üvölt fel a levegőbe dühösen. Majd döngő léptekkel megindul a közeli erdőség elé, immár jól kiismeri magát.*
- Legalább egy emléket hagyhatott volna. De csak üresség maradt. *Motyogja immár nyugodtabban.*
//Tűzifagyűjtés//
*Hamar végez, gyakorlatilag a száraz ágak beborítják a földet. A már ismert épület mellé halmozza fel, egy általa tárolónak titulált helyre. Van, hogy megpihen, ilyenkor a jurtában szundít egyet. Mire kissé beesteledik addigra már enyhén szólva is takaros halmot hord össze, fáradtan törli meg homlokát.*
- Kész. Ezzel ellesznek egész télen. *Vonja meg vállát, majd a jurtába tér.*
//Másnap//
*Alaposan kialussza magát. Majd a jurta ajtajába ül. Túl nagy a csend. Mozgásra van szüksége, de az összehordott fakupacot elnézve nem biztos, hogy terjedelmét tovább kellene növelnie. Viszont valamit csinálnia kell, egyszerűen beleőrül a várakozásba. Rövid gondolkodás után elindul. Mégsem marad itt. Egyedül nem. Tekintve, hogy mozgást nem lát, elköszönnie sem kell senkitől. Csendben hagyja el Synmirát, ugyanarra, amerről jött.*
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-29 21:36:27
Üzenet elküldve: 2018-11-29 21:36:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Valóban fogalma sincs róla, hogy milyen érzéseket táplál iránta a férfi, ő csak a visszavágón töri a fejét. Ami sikerül is, ezt még Zaxdornak is el kell ismernie!
Elnevetgél a saját leleményességén meg a férfi víztől csöpögő arcán. Aztán ideje van visszatérniük a főzéshez, ha ma még enni is akarnak.*
- Szerintem is. - *Ért egyet, már ebéd után, elégedetten - még jóllakottan is csak - jelzésértékű hasára téve a kezét. Aztán érkezik ugye a futár és kénytelen fölállni.
Zaxdor védelmező ajánlkozására nem válaszol, pusztán egy pillantással. Nem hiszi, hogy támadás érné, ő inkább tart attól, hogy beszélnie kell és valami idegennel foglalkoznia.
Amennyire el van most foglalva saját magával, még annyi esélye sincs észrevenni az óriás viselkedésében beállt változást, mint egyébként volna. A kérését elfogadja a férfi, most ez minden, amit felfog és értékel, a suttogást betudja az evés utáni pilledtségnek.
Kisvártatva aztán visszatér a levélírásból és Zaxdor olyan búcsúval lepi meg, hogy a saját kis gondolatvilágából és a feladatra készülő elméjéből kénytelen visszatérni.
Miközben hallgatja, átveszi tőle az útravalót és elpakolja a hátizsákjába, ami így máris nehezebb, de legalább nem fog éhezni.
Többször is megpróbál szóhoz jutni, de azon kívül, hogy nem nagyon tudja, mit mondjon, a férfi valahogy nem is akar megállni az... aggódással, tanácsokkal... mi egyébbel.
Úgyhogy jobb híján csak bólogat, míg Zaxdor el nem hallgat, s addigra már a táska is újra a hátán van.*
- Úgy lesz! És köszönöm! Az élelmet és a tanácsokat. - *Mondja kicsit érzéketlenül, mert hát nem a szavak embere és a férfi aggodalma is zavarba hozza. De igazából jól is esik neki ez a törődő gondoskodás, ez a kedvesség könnyít kicsit a szívén. Merthogy azon túl, hogy veszélyes terepre készül, van némi bűntudata is amiért mesterét megkerülve megy.
Az óvatos simogatás után szórakozottan megdörgöli az arcát, ami akár félreérthető is lehet, de talán a mosolya biztosítja róla a férfit, hogy nem undorból teszi ezt.
A tőrt azonban nem veszi el.*
- Köszönöm, de... majd, ha hazajöttem, folytathatjuk vele a gyakorlást. Addig inkább maradjon nálad!
*Mikor Zaxdor jelenti, hogy valaminek "vége" van, nem tudja, mire gondol a férfi, de a szomorúságát azért észreveszi. Vajon miatta szomorú? Hogy elmegy?*
- Sietek majd vissza. - *Mondja komolyan.*
- Nem szeretném, hogy Synmira egy pusztaság közepén legyen, mikor hazaérek. - *Teszi hozzá a maga gunyoros arckifejezésével.
Aztán most már hátat fordítana és elindulna az útra. De még eszébe jut valami.*
- Átadnál még egy üzenetet, kérlek? Ha netán egy Pycta nevezetű férfi keresne... Mondd meg neki, hogy sajnálom, de mennem kellett északra. Ha visszaérek, segítek neki. - *Nem biztos benne, hogy ezt könnyű lesz megjegyezni a férfinak, talán jobb volna, ha leírná, de már nem teszi.
Zaxdor válaszát még megvárja, aztán búcsút int és megy most már.*
- Viszlát!
//Hajnali fény//
*Valóban fogalma sincs róla, hogy milyen érzéseket táplál iránta a férfi, ő csak a visszavágón töri a fejét. Ami sikerül is, ezt még Zaxdornak is el kell ismernie!
Elnevetgél a saját leleményességén meg a férfi víztől csöpögő arcán. Aztán ideje van visszatérniük a főzéshez, ha ma még enni is akarnak.*
- Szerintem is. - *Ért egyet, már ebéd után, elégedetten - még jóllakottan is csak - jelzésértékű hasára téve a kezét. Aztán érkezik ugye a futár és kénytelen fölállni.
Zaxdor védelmező ajánlkozására nem válaszol, pusztán egy pillantással. Nem hiszi, hogy támadás érné, ő inkább tart attól, hogy beszélnie kell és valami idegennel foglalkoznia.
Amennyire el van most foglalva saját magával, még annyi esélye sincs észrevenni az óriás viselkedésében beállt változást, mint egyébként volna. A kérését elfogadja a férfi, most ez minden, amit felfog és értékel, a suttogást betudja az evés utáni pilledtségnek.
Kisvártatva aztán visszatér a levélírásból és Zaxdor olyan búcsúval lepi meg, hogy a saját kis gondolatvilágából és a feladatra készülő elméjéből kénytelen visszatérni.
Miközben hallgatja, átveszi tőle az útravalót és elpakolja a hátizsákjába, ami így máris nehezebb, de legalább nem fog éhezni.
Többször is megpróbál szóhoz jutni, de azon kívül, hogy nem nagyon tudja, mit mondjon, a férfi valahogy nem is akar megállni az... aggódással, tanácsokkal... mi egyébbel.
Úgyhogy jobb híján csak bólogat, míg Zaxdor el nem hallgat, s addigra már a táska is újra a hátán van.*
- Úgy lesz! És köszönöm! Az élelmet és a tanácsokat. - *Mondja kicsit érzéketlenül, mert hát nem a szavak embere és a férfi aggodalma is zavarba hozza. De igazából jól is esik neki ez a törődő gondoskodás, ez a kedvesség könnyít kicsit a szívén. Merthogy azon túl, hogy veszélyes terepre készül, van némi bűntudata is amiért mesterét megkerülve megy.
Az óvatos simogatás után szórakozottan megdörgöli az arcát, ami akár félreérthető is lehet, de talán a mosolya biztosítja róla a férfit, hogy nem undorból teszi ezt.
A tőrt azonban nem veszi el.*
- Köszönöm, de... majd, ha hazajöttem, folytathatjuk vele a gyakorlást. Addig inkább maradjon nálad!
*Mikor Zaxdor jelenti, hogy valaminek "vége" van, nem tudja, mire gondol a férfi, de a szomorúságát azért észreveszi. Vajon miatta szomorú? Hogy elmegy?*
- Sietek majd vissza. - *Mondja komolyan.*
- Nem szeretném, hogy Synmira egy pusztaság közepén legyen, mikor hazaérek. - *Teszi hozzá a maga gunyoros arckifejezésével.
Aztán most már hátat fordítana és elindulna az útra. De még eszébe jut valami.*
- Átadnál még egy üzenetet, kérlek? Ha netán egy Pycta nevezetű férfi keresne... Mondd meg neki, hogy sajnálom, de mennem kellett északra. Ha visszaérek, segítek neki. - *Nem biztos benne, hogy ezt könnyű lesz megjegyezni a férfinak, talán jobb volna, ha leírná, de már nem teszi.
Zaxdor válaszát még megvárja, aztán búcsút int és megy most már.*
- Viszlát!
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-29 20:20:26
Üzenet elküldve: 2018-11-29 20:20:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Tátott szájjal húzódik egyre közelebb, hogy minél alaposabban megfigyelhesse a képződményt, nem sejt és nem gyanít semmit, mert a látvány lenyűgözi. Persze. Lopva egyébként a helyzetet használja ki, hogy valójában Krestvir szemeit figyelhesse meg, ahogyan összpontosít. Úgysem látja, így büntetlenül és zavartalanul figyelheti meg végre, igazán közelről. A mosolygásból hamarost somolygás lesz, s Zaxdor szája, úgy húzódik lassan szelíd mosolyra, az ujját a szitakötő előtt tartja, így kétszeres a figyelemelterelés, de valójában még mindig a lányban merül el. Mit bánja ő, hogy aranyszarvas, vagy petróleumbogár szálldogál előtte, ha ott van Krestvir, szíve választottja. Lassan pont olvadozni kezd, s közben a hőhullámok kerülgetik, szíve egyre hevesebben dobog, s még nyelni is kényszerül, mikor hirtelen a képében landol egy maréknyi víz.*
- Héééj! *Mondja méltatlankodva, s kissé prüszkölve, persze aztán víztől fátyolos tekintettel néz fel nevetve.*
- Hát ezt visszakaptam! *Bólint elismerően.* Nagyon szép volt, sajnálom, hogy vége.
*Mondja azúrkékjeit a lány mélybarna tekintetébe fúrva, csak ő tudja, hogy valójában a lány közelségére gondolt, mert a varázs lassan tovaszállt, s neki távolabb kell lépnie. Helyet is foglalnak, hogy az immár elkészült ételt közösen elfogyasszák. Zaxdor az apró széken, asztal fölé görnyedve, Krestvir pedig nem messze tőle, jóízűen falatozva. Zaxdor sem mond semmit, nincs szüksége a szavakra, csak néha pillant lopva a lányra, valahogy azt érzi, hogy sokáig nem lesz erre lehetősége, bár az érzést nem tudja megmagyarázni.*
- Csodálatos volt! *Simogatja meg hasát elismerően, s valóban jóllakott, ha megkérdeznék, minden bizonnyal azt válaszolná: Soha nem evett még ilyen finomat, egy gyönyörű lánnyal. Persze ezt hangosan nem mondja ki, hiszen megígérte korábban. A kopogtatásra ő is felkapja a fejét, s készenlétbe helyezi kardjait, a lány megszeppent arcára tekintve.*
- Ha gond van, csak kiálts! *Áll fel, s terebélyesedik a konyhában, ha támadó volna, sokáig nem hordja testét a lábain annyi bizonyos. Persze erre szükség nincs, csupán egy futár. Aztán csak hollóleány szavaira kapja fel fejét.
~ Meg kellett volna ölnöm azt a futárt! ~ Fogait úgy összeszorítja, majd kiroppannak, teste megmerevedik, s az imént jókedvűen elfogyasztott lakoma, mintha lassan megülné a gyomrát.*
- Elmész... Persze... csomagolok. *Suttogja halkan, de Krestvir máris felszalad szobájába. Zaxdor vár, bár belülről majd szétrobban, fel, s alá sétál a konyhában, legszívesebben felborítana mindent tehetetlenségében, holott nagyon is tudta, hogy el fog jönni az idő, hiszen beszélték is. ~ Az istenekre, pedig milyen csodálatos nap volt!!! Nem, nem kezelheted gyerekként, el... kell... engedd... ~ Iszonyú harcot vív, de tett egy ígéretet, melyet nem szeghet meg. Az ő Krestvirének tett ígéretét nem szegheti meg. Tudta, hogy el fog menni. Felkapja a kikészített kendőt, majd kenyeret szel és ételt készít, szinte a szívéből. Mert mindenét belecsomagolná. Szerencsére Krestvir nincs lent, így nem látja azt az egyetlen könnycseppet, mi hirtelen esik le a földre. Zaxdor aggodalma fizikailag is megnyilvánul. ~ Hisz olyan törékeny! Olyan fiatal még! ~ Hamarosan végez, bár, amit csomagolt lehet elég lenne öt napra is, de enni kell. Leül az asztalhoz, maga elé teszi a kendőbe csomagolt élelmet, majd vár, közben fejét tenyerébe hajtja. Amint Krestvir megérkezik, hirtelen feláll, s a kijárathoz megy. A levelet szótlan átveszi, komoran átolvassa annak tartalmát, majd összehajtva zsebébe teszi. Szomorúan néz fel a lányra:*
- Csodás nap volt. *Mondja csendesen a lány szemeit nézve. Könnycsepp már nincs a szemében, felszárította a hűs konyha levegője, egyébként sem akarná, hogy így lássa.* Hát... akkor vigyázz magadra meg minden. *Hajtja le fejét, s lábával a földet kezdi söpörni. Aztán hirtelen felkapja fejét:*
- És ne felejtsd mit tanítottam: kést pengével lefelé, mester, kést pengével felfelé, amatőr! Meg, ha feléd ugranak, akkor jobbról csukló, balról kézfej üt, kés kirepül. És mindig, mindig, mindig varázsolj, annyi... annyi csillagot, amennyit tudsz! Meg egyél meg mindent. *Toppant az immár kezében fogott keszkenő felé nézve.* Azért csomagoltam, enni kell! *Emeli fel ujját.* És... és... nagyon vigyázz magadra... és... hiányozni fogsz, tudd, hogy vár idehaza egy óriás. Addig pakolom a tűzifát, míg haza nem érsz! Úgy igyekezz. *Mosolyodik el halványan, majd keze bátortalanul indul, hogy hüvelykujjával óvatosan simítsa meg a lány arcát.*
- Nagyon vigyázz... ~ Mert meghalok, ha bármi történik veled, Krestvir. Te vagy a mindenem. Azt hiszem reménytelenül beléd szerettem. ~
- Nagyon... vigyázz... *Mormogja komoran, majd oldalához nyúl.* Ezt tedd el. *Morogja.* Nagyobb, mint a tiéd, szerintem jobb a súlyozása is. *Majd oldalán függő csonttőrét a lánynak adja, az összekészített keszkenővel együtt.*
- Hát akkor vége... *Sóhajtja ismét elveszve, a földet nézve, majd, ha a társalkodón átballagtak, lassan kitárja az ajtót, hogy a hűvös szél és a nap fakó sugarai egy pillanatra betörjenek a konyhába.*
//Hajnali fény//
*Tátott szájjal húzódik egyre közelebb, hogy minél alaposabban megfigyelhesse a képződményt, nem sejt és nem gyanít semmit, mert a látvány lenyűgözi. Persze. Lopva egyébként a helyzetet használja ki, hogy valójában Krestvir szemeit figyelhesse meg, ahogyan összpontosít. Úgysem látja, így büntetlenül és zavartalanul figyelheti meg végre, igazán közelről. A mosolygásból hamarost somolygás lesz, s Zaxdor szája, úgy húzódik lassan szelíd mosolyra, az ujját a szitakötő előtt tartja, így kétszeres a figyelemelterelés, de valójában még mindig a lányban merül el. Mit bánja ő, hogy aranyszarvas, vagy petróleumbogár szálldogál előtte, ha ott van Krestvir, szíve választottja. Lassan pont olvadozni kezd, s közben a hőhullámok kerülgetik, szíve egyre hevesebben dobog, s még nyelni is kényszerül, mikor hirtelen a képében landol egy maréknyi víz.*
- Héééj! *Mondja méltatlankodva, s kissé prüszkölve, persze aztán víztől fátyolos tekintettel néz fel nevetve.*
- Hát ezt visszakaptam! *Bólint elismerően.* Nagyon szép volt, sajnálom, hogy vége.
*Mondja azúrkékjeit a lány mélybarna tekintetébe fúrva, csak ő tudja, hogy valójában a lány közelségére gondolt, mert a varázs lassan tovaszállt, s neki távolabb kell lépnie. Helyet is foglalnak, hogy az immár elkészült ételt közösen elfogyasszák. Zaxdor az apró széken, asztal fölé görnyedve, Krestvir pedig nem messze tőle, jóízűen falatozva. Zaxdor sem mond semmit, nincs szüksége a szavakra, csak néha pillant lopva a lányra, valahogy azt érzi, hogy sokáig nem lesz erre lehetősége, bár az érzést nem tudja megmagyarázni.*
- Csodálatos volt! *Simogatja meg hasát elismerően, s valóban jóllakott, ha megkérdeznék, minden bizonnyal azt válaszolná: Soha nem evett még ilyen finomat, egy gyönyörű lánnyal. Persze ezt hangosan nem mondja ki, hiszen megígérte korábban. A kopogtatásra ő is felkapja a fejét, s készenlétbe helyezi kardjait, a lány megszeppent arcára tekintve.*
- Ha gond van, csak kiálts! *Áll fel, s terebélyesedik a konyhában, ha támadó volna, sokáig nem hordja testét a lábain annyi bizonyos. Persze erre szükség nincs, csupán egy futár. Aztán csak hollóleány szavaira kapja fel fejét.
~ Meg kellett volna ölnöm azt a futárt! ~ Fogait úgy összeszorítja, majd kiroppannak, teste megmerevedik, s az imént jókedvűen elfogyasztott lakoma, mintha lassan megülné a gyomrát.*
- Elmész... Persze... csomagolok. *Suttogja halkan, de Krestvir máris felszalad szobájába. Zaxdor vár, bár belülről majd szétrobban, fel, s alá sétál a konyhában, legszívesebben felborítana mindent tehetetlenségében, holott nagyon is tudta, hogy el fog jönni az idő, hiszen beszélték is. ~ Az istenekre, pedig milyen csodálatos nap volt!!! Nem, nem kezelheted gyerekként, el... kell... engedd... ~ Iszonyú harcot vív, de tett egy ígéretet, melyet nem szeghet meg. Az ő Krestvirének tett ígéretét nem szegheti meg. Tudta, hogy el fog menni. Felkapja a kikészített kendőt, majd kenyeret szel és ételt készít, szinte a szívéből. Mert mindenét belecsomagolná. Szerencsére Krestvir nincs lent, így nem látja azt az egyetlen könnycseppet, mi hirtelen esik le a földre. Zaxdor aggodalma fizikailag is megnyilvánul. ~ Hisz olyan törékeny! Olyan fiatal még! ~ Hamarosan végez, bár, amit csomagolt lehet elég lenne öt napra is, de enni kell. Leül az asztalhoz, maga elé teszi a kendőbe csomagolt élelmet, majd vár, közben fejét tenyerébe hajtja. Amint Krestvir megérkezik, hirtelen feláll, s a kijárathoz megy. A levelet szótlan átveszi, komoran átolvassa annak tartalmát, majd összehajtva zsebébe teszi. Szomorúan néz fel a lányra:*
- Csodás nap volt. *Mondja csendesen a lány szemeit nézve. Könnycsepp már nincs a szemében, felszárította a hűs konyha levegője, egyébként sem akarná, hogy így lássa.* Hát... akkor vigyázz magadra meg minden. *Hajtja le fejét, s lábával a földet kezdi söpörni. Aztán hirtelen felkapja fejét:*
- És ne felejtsd mit tanítottam: kést pengével lefelé, mester, kést pengével felfelé, amatőr! Meg, ha feléd ugranak, akkor jobbról csukló, balról kézfej üt, kés kirepül. És mindig, mindig, mindig varázsolj, annyi... annyi csillagot, amennyit tudsz! Meg egyél meg mindent. *Toppant az immár kezében fogott keszkenő felé nézve.* Azért csomagoltam, enni kell! *Emeli fel ujját.* És... és... nagyon vigyázz magadra... és... hiányozni fogsz, tudd, hogy vár idehaza egy óriás. Addig pakolom a tűzifát, míg haza nem érsz! Úgy igyekezz. *Mosolyodik el halványan, majd keze bátortalanul indul, hogy hüvelykujjával óvatosan simítsa meg a lány arcát.*
- Nagyon vigyázz... ~ Mert meghalok, ha bármi történik veled, Krestvir. Te vagy a mindenem. Azt hiszem reménytelenül beléd szerettem. ~
- Nagyon... vigyázz... *Mormogja komoran, majd oldalához nyúl.* Ezt tedd el. *Morogja.* Nagyobb, mint a tiéd, szerintem jobb a súlyozása is. *Majd oldalán függő csonttőrét a lánynak adja, az összekészített keszkenővel együtt.*
- Hát akkor vége... *Sóhajtja ismét elveszve, a földet nézve, majd, ha a társalkodón átballagtak, lassan kitárja az ajtót, hogy a hűvös szél és a nap fakó sugarai egy pillanatra betörjenek a konyhába.*
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-29 15:25:47
Üzenet elküldve: 2018-11-29 15:25:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Elmosolyodik, mert tetszik neki a fenséges megszólítás - "úrnőm" -, így a játék szintjén legalábbis mókásnak tartja hatalmasságnak lenni. És rettegettnek!
De az óriás egyelőre megússza, tényleg csak mosakodni jött közelebb.
A szólással kapcsolatos megerősítést egy biccentéssel köszöni meg, majd a varázslatra összpontosít.
Melynek során valójában nem a víz emelkedik fel, hanem az csak marad a helyén, lebegve, miközben a tálat kiemeli alóla, ez keltheti a felemelkedés illúzióját.
A szitakötő lassan meg-meglibbenti szárnyait, de egyébként nem mozdul el a helyéről.
Krestvir arca komoly a koncentrációtól, ám mikor látja, hogy a férfi közeledik, az a mosolygós grimasz valósabb lesz az ábrázatán: pont erre számított.
A csodálat természetesen jól esik neki, somolygással mond köszönetet az elismerésért.
Aztán két kezét a szitakötő alá teszi, mintha a markába akarná fogni. És... erről is van szó!
Hirtelen oszlatja a varázslatot, mire a rovar egy pillanat alatt cseppekre hullik, azok meg a markába, s ő már lendíti is azt felfelé, hogy Zaxdor arcába fröcskölje a korábban elvarázsolt vizet.
Aztán boldogan mosolyog, ha a gonosz csel bevált és ténylegesen a férfi csurom víz arcába nézhet.
Akárhogy is legyen, a játékot egyszer befejezik és visszatérnek a főzéshez. A hagyma egy kis zsírral és fűszerrel a fazékba kerül. Hozzá megy még néhány sonkadarab, aztán a krumpli és víz. A végeredmény pedig egy nagy fazék paprikás krumpli- féleség lesz.
Nem tökéletes, de Krestvir nagyon jóízűen eszi, mellé egy kis kenyérrel.*
- Na, hogy ízlett? - *Kérdezi, mikor már az utolsó falatoknál járnak, mert evés közben nem sok kedve volt beszélni, ahhoz már túl éhes volt és túlságosan örült a rendes ételnek.
De igazán meg sem tudja várni a választ, mert kopogtatnak.*
- Mindjárt jövök. - *Szól, majd megszeppenten elindul a bejárat felé. Nem tudja, ki lehet az, de mindig kicsit kellemetlenül érzi magát, ha idegenekkel kell beszélnie és eligazítania őket.
Az érkező azonban egy futárnak bizonyul, aki történetesen pont neki hozott levelet Kagantól. Miután a küldönctől elbúcsúzott, becsukja az ajtót és még ott, az előtérben olvassa el a levelet.*
- Mennem kell. Most kaptam levelet. - *Mutatja Zaxdornak a papirost, beállva a konyhaajtóba és nem tűnik valami jókedvűnek, bár az ő arcáról ezt nehéz leolvasni.*
- Felmegyek, nekem is kell írnom néhány levelet. Ha éhes vagy, egyél még...! - *Szól, majd fordulna is, de megáll.*
- Illetve... Csomagolnál nekem kérlek valami élelmet, legalább három napra? Amit találsz és kibírja az utat... Kendőt is találsz a polcon. - *Áll elő egy kéréssel. A választ még megvárja, aztán már tényleg megy. Föl, az emeletre, Taitos szobájába.
Leül az asztalhoz és nekifog a levélnek.*
"Taitos mester!
Kagan már türelmetlen, tőle kaptam levelet. Azt írja, előreküldött egy csapatot a Mágustoronyhoz, a Karavánpihenő romjainak felderítésére, ott várnak minket.
Nem tudom, hol jársz, de talán jobb is, hogy nem vagy itt, mert tudom, hogy elleneznéd. Én pedig szeretném, ha egy kicsit meg tudnál pihenni, túl sok rosszat éltél át mostanában.
Viszont ha már Kagan támogatását megnyertük, nem szeretném elszalasztani a lehetőséget. Ha ezt megírtam, indulok. Remélem, nagyobb szerencsével járunk, mint legutóbb! Ne aggódj értem, óvatos leszek. Ha veszélybe kerülünk, vagy túl nagy lesz az akadály, ráveszek mindenkit, hogy térjünk vissza és még nagyobb csapattal próbáljuk újra.
Ne haragudj, hogy nem vártalak meg!
Krestvir
Utóirat: Egy Zaxdor nevű óriásnak engedélyeztem, hogy egy időre Synmirán legyen, a jurtában fog aludni. Cserébe megkértem, hogy gyűjtsön nekünk tűzifát."
*A levelet ott hagyja Taitos asztalán. Majd ír még egy másik levelet is, amit magával visz.
A szobájában gyorsan összepakol az útra. Mivel mióta csak ide érkezett a Szilánkok közé, mindig készen kellett állnia, ezért ez nem tart sokáig, mert a holmija java már eleve a hátizsákjában van.
Varázsol magára egy ezüstköpenyt a hideg ellen, majd fölé veszi a saját fekete köpönyegét, hogy elfedje a derengést. Aztán a hátizsákot kapja a hátára és elindul vissza, lefelé.
Ha Zaxdort még a konyhában találja, akkor átadja neki a másodjára írt levelet.*
- Készen vagyok. Itt van, amit ígértem.
*Ha a férfi majd széthajtja a lapot, akkor a következőket olvashatja...*
"Zaxdor, az óriás, az engedélyemmel tartózkodik Synmira területén.
Krestvir Drelm mágusmester"
- Ha találkoznál a mesteremmel, Taitos-al, akkor kérlek szólj neki, hogy az asztalán hagytam egy levelet!
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
//Hajnali fény//
*Elmosolyodik, mert tetszik neki a fenséges megszólítás - "úrnőm" -, így a játék szintjén legalábbis mókásnak tartja hatalmasságnak lenni. És rettegettnek!
De az óriás egyelőre megússza, tényleg csak mosakodni jött közelebb.
A szólással kapcsolatos megerősítést egy biccentéssel köszöni meg, majd a varázslatra összpontosít.
Melynek során valójában nem a víz emelkedik fel, hanem az csak marad a helyén, lebegve, miközben a tálat kiemeli alóla, ez keltheti a felemelkedés illúzióját.
A szitakötő lassan meg-meglibbenti szárnyait, de egyébként nem mozdul el a helyéről.
Krestvir arca komoly a koncentrációtól, ám mikor látja, hogy a férfi közeledik, az a mosolygós grimasz valósabb lesz az ábrázatán: pont erre számított.
A csodálat természetesen jól esik neki, somolygással mond köszönetet az elismerésért.
Aztán két kezét a szitakötő alá teszi, mintha a markába akarná fogni. És... erről is van szó!
Hirtelen oszlatja a varázslatot, mire a rovar egy pillanat alatt cseppekre hullik, azok meg a markába, s ő már lendíti is azt felfelé, hogy Zaxdor arcába fröcskölje a korábban elvarázsolt vizet.
Aztán boldogan mosolyog, ha a gonosz csel bevált és ténylegesen a férfi csurom víz arcába nézhet.
Akárhogy is legyen, a játékot egyszer befejezik és visszatérnek a főzéshez. A hagyma egy kis zsírral és fűszerrel a fazékba kerül. Hozzá megy még néhány sonkadarab, aztán a krumpli és víz. A végeredmény pedig egy nagy fazék paprikás krumpli- féleség lesz.
Nem tökéletes, de Krestvir nagyon jóízűen eszi, mellé egy kis kenyérrel.*
- Na, hogy ízlett? - *Kérdezi, mikor már az utolsó falatoknál járnak, mert evés közben nem sok kedve volt beszélni, ahhoz már túl éhes volt és túlságosan örült a rendes ételnek.
De igazán meg sem tudja várni a választ, mert kopogtatnak.*
- Mindjárt jövök. - *Szól, majd megszeppenten elindul a bejárat felé. Nem tudja, ki lehet az, de mindig kicsit kellemetlenül érzi magát, ha idegenekkel kell beszélnie és eligazítania őket.
Az érkező azonban egy futárnak bizonyul, aki történetesen pont neki hozott levelet Kagantól. Miután a küldönctől elbúcsúzott, becsukja az ajtót és még ott, az előtérben olvassa el a levelet.*
- Mennem kell. Most kaptam levelet. - *Mutatja Zaxdornak a papirost, beállva a konyhaajtóba és nem tűnik valami jókedvűnek, bár az ő arcáról ezt nehéz leolvasni.*
- Felmegyek, nekem is kell írnom néhány levelet. Ha éhes vagy, egyél még...! - *Szól, majd fordulna is, de megáll.*
- Illetve... Csomagolnál nekem kérlek valami élelmet, legalább három napra? Amit találsz és kibírja az utat... Kendőt is találsz a polcon. - *Áll elő egy kéréssel. A választ még megvárja, aztán már tényleg megy. Föl, az emeletre, Taitos szobájába.
Leül az asztalhoz és nekifog a levélnek.*
"Taitos mester!
Kagan már türelmetlen, tőle kaptam levelet. Azt írja, előreküldött egy csapatot a Mágustoronyhoz, a Karavánpihenő romjainak felderítésére, ott várnak minket.
Nem tudom, hol jársz, de talán jobb is, hogy nem vagy itt, mert tudom, hogy elleneznéd. Én pedig szeretném, ha egy kicsit meg tudnál pihenni, túl sok rosszat éltél át mostanában.
Viszont ha már Kagan támogatását megnyertük, nem szeretném elszalasztani a lehetőséget. Ha ezt megírtam, indulok. Remélem, nagyobb szerencsével járunk, mint legutóbb! Ne aggódj értem, óvatos leszek. Ha veszélybe kerülünk, vagy túl nagy lesz az akadály, ráveszek mindenkit, hogy térjünk vissza és még nagyobb csapattal próbáljuk újra.
Ne haragudj, hogy nem vártalak meg!
Krestvir
Utóirat: Egy Zaxdor nevű óriásnak engedélyeztem, hogy egy időre Synmirán legyen, a jurtában fog aludni. Cserébe megkértem, hogy gyűjtsön nekünk tűzifát."
*A levelet ott hagyja Taitos asztalán. Majd ír még egy másik levelet is, amit magával visz.
A szobájában gyorsan összepakol az útra. Mivel mióta csak ide érkezett a Szilánkok közé, mindig készen kellett állnia, ezért ez nem tart sokáig, mert a holmija java már eleve a hátizsákjában van.
Varázsol magára egy ezüstköpenyt a hideg ellen, majd fölé veszi a saját fekete köpönyegét, hogy elfedje a derengést. Aztán a hátizsákot kapja a hátára és elindul vissza, lefelé.
Ha Zaxdort még a konyhában találja, akkor átadja neki a másodjára írt levelet.*
- Készen vagyok. Itt van, amit ígértem.
*Ha a férfi majd széthajtja a lapot, akkor a következőket olvashatja...*
"Zaxdor, az óriás, az engedélyemmel tartózkodik Synmira területén.
Krestvir Drelm mágusmester"
- Ha találkoznál a mesteremmel, Taitos-al, akkor kérlek szólj neki, hogy az asztalán hagytam egy levelet!
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-29 13:43:58
Üzenet elküldve: 2018-11-29 13:43:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sorok rendezése//
*Jó ideje nem volt ideje dögleni egy jót, főleg mióta megismerte Nairadát. Meg mióta a vashegyi főkugli egyre többször küldet varázslókért, akik meg egyre kevesebben vannak.*
- Hahó! *kiabál körbe, de már meg sem lepődik, hogy nincs felelet. Az a sötételf, Atehaner, be van zárva valahova, mert nem megbízható.*
~ Azért túlzás volt beírni a nagykönyvbe, cöööh. ~ *mérgelődik, majd elbattyog megnézni a jelenléti ívet.*
- Ilyet csinálni egy iskolába, ch. *persze ő is lógós volt, de vannak itt olyanok, akiket hónapok óta nem látott.*
- Na... ezt akkor intézzük el gyorsan. *Taitos van elől. Amennyit látja mostanában a "főnököt", legszívesebben őt is lesatírozná, de nem lehet.*
- Lógós botosbuzgár. *morogja maga elé. Krestvir egy fokkal jobb, a lány legalább jelen van a maga furcsa, csendes módján.*
- Nell... *Nell a Lapus balhé után eltűnt, és azóta se került elő, így Kriyon lesatírozza.*
- Daewe... *Daewe is nagyon el van tűnve, de vele kapcsolatban a félvér érez némi nosztalgikus bánatot, így egyelőre marad.*
- Soyakárki. Kuka. *az a csaj is csak azért volt, hogy elrettentő példa legyen Kriyonnak.*
- Nava. NAVA! *ordít nagyot, mert arra elég jó esély van, hogy a tehetséges tanonc itt legyen.*
- Nai... *nem tudja, most épp merre kószál jövendőbeli exfelesége, de ő is marad a listán.*
- Ateha... na jó, nem. Apukám, te ugyan nem leszel a listán. Kapja be Taitos is. *minden kivert láncos kutyát nem lenne szabad beengedni ide, ez mégiscsak egy iskola! Szépen lesatírozza az inkriminált neveket, majd úgy dönt, hogy itt az ideje tépni egy jót a susnyásban. *
//Sorok rendezése//
*Jó ideje nem volt ideje dögleni egy jót, főleg mióta megismerte Nairadát. Meg mióta a vashegyi főkugli egyre többször küldet varázslókért, akik meg egyre kevesebben vannak.*
- Hahó! *kiabál körbe, de már meg sem lepődik, hogy nincs felelet. Az a sötételf, Atehaner, be van zárva valahova, mert nem megbízható.*
~ Azért túlzás volt beírni a nagykönyvbe, cöööh. ~ *mérgelődik, majd elbattyog megnézni a jelenléti ívet.*
- Ilyet csinálni egy iskolába, ch. *persze ő is lógós volt, de vannak itt olyanok, akiket hónapok óta nem látott.*
- Na... ezt akkor intézzük el gyorsan. *Taitos van elől. Amennyit látja mostanában a "főnököt", legszívesebben őt is lesatírozná, de nem lehet.*
- Lógós botosbuzgár. *morogja maga elé. Krestvir egy fokkal jobb, a lány legalább jelen van a maga furcsa, csendes módján.*
- Nell... *Nell a Lapus balhé után eltűnt, és azóta se került elő, így Kriyon lesatírozza.*
- Daewe... *Daewe is nagyon el van tűnve, de vele kapcsolatban a félvér érez némi nosztalgikus bánatot, így egyelőre marad.*
- Soyakárki. Kuka. *az a csaj is csak azért volt, hogy elrettentő példa legyen Kriyonnak.*
- Nava. NAVA! *ordít nagyot, mert arra elég jó esély van, hogy a tehetséges tanonc itt legyen.*
- Nai... *nem tudja, most épp merre kószál jövendőbeli exfelesége, de ő is marad a listán.*
- Ateha... na jó, nem. Apukám, te ugyan nem leszel a listán. Kapja be Taitos is. *minden kivert láncos kutyát nem lenne szabad beengedni ide, ez mégiscsak egy iskola! Szépen lesatírozza az inkriminált neveket, majd úgy dönt, hogy itt az ideje tépni egy jót a susnyásban. *
3066. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-28 22:04:35
Üzenet elküldve: 2018-11-28 22:04:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Rázkódik a válla a nevetéstől, miközben az asztal mögött bujkál, Krestvir diadalmas felkiáltását követően sikerül a csel, és a lány bizony vizes lesz, megint. Csak ezúttal nem szánt szándékkal. Csak onnan az asztal alól kiabál, bár bizonyára komplett háta is kilátszik, ott terebélyesedik:*
- Kegyelem, ó, úrnőm kegyelmezz! *Kiabál, persze nevet közben, majd Krestvir közeledésére feltartott kézzel kezd hátrálni, persze csak addig, míg bele nem ütközik a háta a falba. Szerencséje van, mert a lány csak mosakszik, így immár nagyobb biztonságérzettel engedi le kezeit, majd kíváncsian nézi a lányt, kedves szemekkel, mosolyogva:*
- Úgy is van! Mi igazán megérdemeljük. *Bólint vigyorogva, majd még utoljára megtörli szemeit.* Jól mondtad. *Mintha a lány megerősítésre várna, aztán valami nagyon különleges következik. Zaxdor nem tudja hová tenni, mit akar a lány a tállal, de tekintettel arra, hogy hátrálni nem tud, így gyakorlatilag ki van téve Krestvir szándékának. Aztán varázslat jön, s a néhány korty víz felemelkedik:*
- Aztaaaa! *Tátja el száját gyerekesen.* Ez nagyon szép! Borzasztó ügyes vagy, hollóleány! *Mondja őszinte csodálattal szemében, majd ujját lassan a szitakötő felé közelíti, miközben lopva-lopva a lány tekintetét keresi.*
//Hajnali fény//
*Rázkódik a válla a nevetéstől, miközben az asztal mögött bujkál, Krestvir diadalmas felkiáltását követően sikerül a csel, és a lány bizony vizes lesz, megint. Csak ezúttal nem szánt szándékkal. Csak onnan az asztal alól kiabál, bár bizonyára komplett háta is kilátszik, ott terebélyesedik:*
- Kegyelem, ó, úrnőm kegyelmezz! *Kiabál, persze nevet közben, majd Krestvir közeledésére feltartott kézzel kezd hátrálni, persze csak addig, míg bele nem ütközik a háta a falba. Szerencséje van, mert a lány csak mosakszik, így immár nagyobb biztonságérzettel engedi le kezeit, majd kíváncsian nézi a lányt, kedves szemekkel, mosolyogva:*
- Úgy is van! Mi igazán megérdemeljük. *Bólint vigyorogva, majd még utoljára megtörli szemeit.* Jól mondtad. *Mintha a lány megerősítésre várna, aztán valami nagyon különleges következik. Zaxdor nem tudja hová tenni, mit akar a lány a tállal, de tekintettel arra, hogy hátrálni nem tud, így gyakorlatilag ki van téve Krestvir szándékának. Aztán varázslat jön, s a néhány korty víz felemelkedik:*
- Aztaaaa! *Tátja el száját gyerekesen.* Ez nagyon szép! Borzasztó ügyes vagy, hollóleány! *Mondja őszinte csodálattal szemében, majd ujját lassan a szitakötő felé közelíti, miközben lopva-lopva a lány tekintetét keresi.*
3065. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-26 22:18:12
Üzenet elküldve: 2018-11-26 22:18:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
- Az. A hagyma egy kegyetlen ellenfél! De mi legyőztük! - *Mondja hősiesen, csak épp az ront az összképen, hogy mindeközben keservesen grimaszol és sóhajtozik, a szemeit dörgölve a csuklójával.
A locsogást hallja, arra azonban nem számít, hogy le lesz fröcskölve. Leengedi a kezeit és keresi a tettest, akit igazán nem nehéz kiszúrnia.*
- Azt hiszed, ha elbújsz, megmenekülsz? Ugye tudod, hogy a víz mágiához is értek? - *Mondja fenyegetőn, de magában nagyon jól szórakozik a férfi gyermeteg viselkedésén.
Azzal el is indul a dézsa felé, bízva benne, hogy ezzel megijeszti Zaxdort, de valójában csak mosakodni megy ő is. Még egy kis szappant is használ, hogy a hagyma szaga is enyhüljön a kezén, aztán megmossa az arcát, de a szeme sarkából végig az óriást figyeli.*
- Aki nem dolgozik, ne is egyék! Azt hiszem, erre szokták mondani. - *Kezdi mosolyogva, aztán elkomolyodik kicsit, mint aki valóban eltöpreng, hogy ezt a parasztoktól hallott szólást jól használja-e.
De arra jut, hogy rendben van. Megtörölközik, legalábbis az arcát megszárítja, majd egy kisebb tálat fog a kezébe és megmeríti, de csak egészen kicsit.
Majd Zaxdor felé fordul, egyik kezében a tállal, utána int egyet a másikkal felé és a tálat lassan leengedi.
Ha a varázslat sikerül, akkor most ott lebeg előtte úgy nagyjából két kortynyi víz, egyelőre meghatározatlan formában. Tekintetét a folyadékra szegezi, mire az elkezd alakot ölteni: egy szitakötőét.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására egy közelben lévő, kisebb víztömeget tud bármilyen alakra formálni, de arrébb mozdítani nem.
//Hajnali fény//
- Az. A hagyma egy kegyetlen ellenfél! De mi legyőztük! - *Mondja hősiesen, csak épp az ront az összképen, hogy mindeközben keservesen grimaszol és sóhajtozik, a szemeit dörgölve a csuklójával.
A locsogást hallja, arra azonban nem számít, hogy le lesz fröcskölve. Leengedi a kezeit és keresi a tettest, akit igazán nem nehéz kiszúrnia.*
- Azt hiszed, ha elbújsz, megmenekülsz? Ugye tudod, hogy a víz mágiához is értek? - *Mondja fenyegetőn, de magában nagyon jól szórakozik a férfi gyermeteg viselkedésén.
Azzal el is indul a dézsa felé, bízva benne, hogy ezzel megijeszti Zaxdort, de valójában csak mosakodni megy ő is. Még egy kis szappant is használ, hogy a hagyma szaga is enyhüljön a kezén, aztán megmossa az arcát, de a szeme sarkából végig az óriást figyeli.*
- Aki nem dolgozik, ne is egyék! Azt hiszem, erre szokták mondani. - *Kezdi mosolyogva, aztán elkomolyodik kicsit, mint aki valóban eltöpreng, hogy ezt a parasztoktól hallott szólást jól használja-e.
De arra jut, hogy rendben van. Megtörölközik, legalábbis az arcát megszárítja, majd egy kisebb tálat fog a kezébe és megmeríti, de csak egészen kicsit.
Majd Zaxdor felé fordul, egyik kezében a tállal, utána int egyet a másikkal felé és a tálat lassan leengedi.
Ha a varázslat sikerül, akkor most ott lebeg előtte úgy nagyjából két kortynyi víz, egyelőre meghatározatlan formában. Tekintetét a folyadékra szegezi, mire az elkezd alakot ölteni: egy szitakötőét.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására egy közelben lévő, kisebb víztömeget tud bármilyen alakra formálni, de arrébb mozdítani nem.
3064. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-26 21:07:30
Üzenet elküldve: 2018-11-26 21:07:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Ahogyan együtt nevetnek ismét idilli hangulat szállja meg, egyszerűen jól érzi magát, bár így, hogy gyakorlatilag egy az egyben folyik mindene arcáról, kissé kevésbé élvezhető a dolog, de ami azt illeti nem bánja. Először fel sem fogja, hogy Krestvir tulajdonképpen megdicséri a kinézetét. Ezen annyira meglepődik, hogy még egy pillanatra sírni is elfelejt, persze aztán gyorsan összeszedi magát és bőg tovább, mint a kisgyerekek.*
- Értettem, asszonyom! *Szalutál az utasításra, s így edzésnek fogja fel, bár azzal az utolsó hagymával már végképp megkínlódik.*
- Ez... ez kegyetlen volt. *Mosolyog göcögve még mindig, miután összeszedi magát, próbál valami rongyot találni, hogy arcát megtörölhesse, persze előtte még felállva keres vizet, hogy kissé lelocsolja magát és szemeit kimossa.*
- Neked nem kell? *Kérdezi gonosz vigyorral a képén és tenyerével apró vízfelleget indít útjára a dézsából Krestvir felé. Utána persze igyekszik elbújni az asztal mögött.* Hogy mikre rá nem bírsz? *Nevet fel utána jókedvűen kikukucskálva az asztal mögül, ahonnan feltehetően gyakorlatilag a háromnegyed teste kilátszik. Nem arra tervezték, hogy óriások rejtőzzenek mögötte. Reméli Krestvir nem érti félre a kis játékot, azt is, hogy nem sértődik meg rajta, úgy gondolja ennyit már bevállalhat, úgyis szereti a vizet.*
//Hajnali fény//
*Ahogyan együtt nevetnek ismét idilli hangulat szállja meg, egyszerűen jól érzi magát, bár így, hogy gyakorlatilag egy az egyben folyik mindene arcáról, kissé kevésbé élvezhető a dolog, de ami azt illeti nem bánja. Először fel sem fogja, hogy Krestvir tulajdonképpen megdicséri a kinézetét. Ezen annyira meglepődik, hogy még egy pillanatra sírni is elfelejt, persze aztán gyorsan összeszedi magát és bőg tovább, mint a kisgyerekek.*
- Értettem, asszonyom! *Szalutál az utasításra, s így edzésnek fogja fel, bár azzal az utolsó hagymával már végképp megkínlódik.*
- Ez... ez kegyetlen volt. *Mosolyog göcögve még mindig, miután összeszedi magát, próbál valami rongyot találni, hogy arcát megtörölhesse, persze előtte még felállva keres vizet, hogy kissé lelocsolja magát és szemeit kimossa.*
- Neked nem kell? *Kérdezi gonosz vigyorral a képén és tenyerével apró vízfelleget indít útjára a dézsából Krestvir felé. Utána persze igyekszik elbújni az asztal mögött.* Hogy mikre rá nem bírsz? *Nevet fel utána jókedvűen kikukucskálva az asztal mögül, ahonnan feltehetően gyakorlatilag a háromnegyed teste kilátszik. Nem arra tervezték, hogy óriások rejtőzzenek mögötte. Reméli Krestvir nem érti félre a kis játékot, azt is, hogy nem sértődik meg rajta, úgy gondolja ennyit már bevállalhat, úgyis szereti a vizet.*
3063. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-25 23:07:16
Üzenet elküldve: 2018-11-25 23:07:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
- Vigyázok magamra. - *Biztosítja a férfit, hogy nem tervez esztelenkedni.*
- Nem... sssz... tudom, nem emlékszem. - *Válaszol, hasonlóan szenvedve, mint ezek szerint Zaxdor is. Akinek már a látványától kitör belőle a bajtársias káröröm és visszafogottan ugyan, de ő is felnevet. Meg persze szipog.*
- Nem, azt kell mondjam, esztétikus látvány vagy! - *Feleli vigyorogva-mentegetőzve.*
- Mármint nem most, hogy kifolynak a szemeid... - *Nevet, és megint az ingujjába törölközik.*
- Ez a kitartás próbája, fogd fel edzésként! - *Biztatja a férfit, miközben próbálja olyan távolra tartani a fejét a hagymától, amennyire csak tudja, így valami furcsa kicsavart pózban, félig vakon szeletel épp.*
- Áh, siess! Még azt az egyet felaprítjuk és végeztünk! - *Tartja a lelket... talán mindkettejükben.*
//Hajnali fény//
- Vigyázok magamra. - *Biztosítja a férfit, hogy nem tervez esztelenkedni.*
- Nem... sssz... tudom, nem emlékszem. - *Válaszol, hasonlóan szenvedve, mint ezek szerint Zaxdor is. Akinek már a látványától kitör belőle a bajtársias káröröm és visszafogottan ugyan, de ő is felnevet. Meg persze szipog.*
- Nem, azt kell mondjam, esztétikus látvány vagy! - *Feleli vigyorogva-mentegetőzve.*
- Mármint nem most, hogy kifolynak a szemeid... - *Nevet, és megint az ingujjába törölközik.*
- Ez a kitartás próbája, fogd fel edzésként! - *Biztatja a férfit, miközben próbálja olyan távolra tartani a fejét a hagymától, amennyire csak tudja, így valami furcsa kicsavart pózban, félig vakon szeletel épp.*
- Áh, siess! Még azt az egyet felaprítjuk és végeztünk! - *Tartja a lelket... talán mindkettejükben.*
3062. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-25 20:24:03
Üzenet elküldve: 2018-11-25 20:24:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
*Büszkén néz fel, még nevetgél is egy kicsit, aztán legyintve kockázza fel a maradék krumplit, immár egész ügyesen és játék nélkül.*
- Ugyan! *Legyint mosolyogva.* Csak gyakorlás kérdése, de felügyelet nélkül meg ne próbáld. *Figyelmezteti a lányt, mert neki is számos sajgó sebhely fémjelezte a próbálkozásokat. Szerencsére Krestvir nem áll neki, inkább elmegy a hagymáért és bőszen kezdi pucolni. Már messziről megérzi jellegzetes illatát, ami persze rögtön a szemébe is kerül kicsit. Persze, amint Krestvir helyet foglal, rögtön maga elé kap néhány zöldséget ő is, hogy ebből se maradjon ki.*
- És... és... szipp... *Kérdezne a lábáról még, mert érdekli a téma, de nehézkes úgy végigmondani valamint, hogy elönti a könny a szemét.* A seb... az honnan van? *Nyögi ki végül mégis, aztán megpróbálja kézfejével megtörölni, amitől persze még inkább csak beledörzsöli, melytől szabadulni akar. Iszamós és nedves képpel bámul felfelé, először Krestvir tekintetét észre sem veszi, persze aztán kitör belőle a nevetés, miközben ránéz a lányra, annyira groteszk ez a szituáció. Egy óriás ül egy alul méretezett sámlin, hátán keresztbe fektetett hosszú kardokkal és egy hüvelykujjméretű tollkéssel hagymát pucol a konyhában.*
- Azért... azért... *Próbálja végigmondani, de a hagyma és a könny is fojtogatja.* Ennyire nem lehetek ocsmány, hogy sírva fakadj tőlem. *Nevet fel, már le is teszi a hagymát.* Krestvir... ez borzasztó... *Fulladozik.* Nem látok semmit... mire vettél rá?! *Persze hangjából hallható, hogy humorosan és nevetve mondja, mintsem, hogy valós legyen a felelősségre vonás, hisz valójában szívesen ül itt a lánnyal és nagyon jól érzi magát.*
//Hajnali fény//
*Büszkén néz fel, még nevetgél is egy kicsit, aztán legyintve kockázza fel a maradék krumplit, immár egész ügyesen és játék nélkül.*
- Ugyan! *Legyint mosolyogva.* Csak gyakorlás kérdése, de felügyelet nélkül meg ne próbáld. *Figyelmezteti a lányt, mert neki is számos sajgó sebhely fémjelezte a próbálkozásokat. Szerencsére Krestvir nem áll neki, inkább elmegy a hagymáért és bőszen kezdi pucolni. Már messziről megérzi jellegzetes illatát, ami persze rögtön a szemébe is kerül kicsit. Persze, amint Krestvir helyet foglal, rögtön maga elé kap néhány zöldséget ő is, hogy ebből se maradjon ki.*
- És... és... szipp... *Kérdezne a lábáról még, mert érdekli a téma, de nehézkes úgy végigmondani valamint, hogy elönti a könny a szemét.* A seb... az honnan van? *Nyögi ki végül mégis, aztán megpróbálja kézfejével megtörölni, amitől persze még inkább csak beledörzsöli, melytől szabadulni akar. Iszamós és nedves képpel bámul felfelé, először Krestvir tekintetét észre sem veszi, persze aztán kitör belőle a nevetés, miközben ránéz a lányra, annyira groteszk ez a szituáció. Egy óriás ül egy alul méretezett sámlin, hátán keresztbe fektetett hosszú kardokkal és egy hüvelykujjméretű tollkéssel hagymát pucol a konyhában.*
- Azért... azért... *Próbálja végigmondani, de a hagyma és a könny is fojtogatja.* Ennyire nem lehetek ocsmány, hogy sírva fakadj tőlem. *Nevet fel, már le is teszi a hagymát.* Krestvir... ez borzasztó... *Fulladozik.* Nem látok semmit... mire vettél rá?! *Persze hangjából hallható, hogy humorosan és nevetve mondja, mintsem, hogy valós legyen a felelősségre vonás, hisz valójában szívesen ül itt a lánnyal és nagyon jól érzi magát.*
3061. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-25 15:29:41
Üzenet elküldve: 2018-11-25 15:29:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
//Hajnali fény//
- Én sem gondolnám. - *szúrja közbe, hogy ne legyen félreértés, hogy ő ilyesmiket gondolna magáról.
Aztán kezet fognak, és jöhet a krumpli aprítás.
Először megijed, mikor az óriás feldobja a kést, hisz azt hiszi, a férfi felelőtlenül bohóckodik és mindjárt megvágja valamelyiküket a repkedő konyhaeszköz. Ám ahogy az landol Zaxdor kezében és a mutatvány megismétlődik, már nem az idegességtől feszül be, hanem a meglepett lenyűgözöttségtől. Kicsit még a szája is elnyílik, ahogy bámulja a sebesen táncoló kést.*
- Hű! Nagyon ügyes vagy! - *Fejezi ki szóval is csodálatát. Tovább is tart eljutnia a hagymapucolásig, mint tervezte, mert a látvány még marasztalja egy darabig. Kíváncsi, vajon neki is menne-e, de kipróbálni nem meri, mert tart tőle, hogy összevagdalná a kezét. Talán majd a saját késével később megkísérli, úgy, hogy a tokot rajta hagyja.
Azért végül csak nekifog a hagymának is, előrelátóan előkészítve egy kendőt, ha esetleg megríkatná a zöldség. És milyen jól teszi!
Bármilyen gyorsan is próbálja feldarabolni a hagymát, csak nem ússza meg, hogy marni kezdje a szemét.
Szipog és szemeit lehunyva, vakon folytatja a munkát, miközben vastag csíkokban csorognak arcán könnyei.*
- Ühüm. - *Válaszol először csak ennyit, majd a kendőről megfeledkezve ingujjába törli az arcát.*
- Van valami nagy sebhely a lábamon, szerintem ahhoz van köze. De nem tudom, mi történt... - *Mondja szórakozottan, mert eléggé el van foglalva a kínlódással és alig várja, hogy végezzenek az aprítással, mert akkor végre megmosakodhat és a szemét is kimoshatja.*
- Áh, ez nagyon csíp! - *sóhajtja, de azért vigyorog, ahogy szemét résnyire nyitva fölpillant Zaxdorra, hogy lássa, ő hogy néz ki.*
//Hajnali fény//
- Én sem gondolnám. - *szúrja közbe, hogy ne legyen félreértés, hogy ő ilyesmiket gondolna magáról.
Aztán kezet fognak, és jöhet a krumpli aprítás.
Először megijed, mikor az óriás feldobja a kést, hisz azt hiszi, a férfi felelőtlenül bohóckodik és mindjárt megvágja valamelyiküket a repkedő konyhaeszköz. Ám ahogy az landol Zaxdor kezében és a mutatvány megismétlődik, már nem az idegességtől feszül be, hanem a meglepett lenyűgözöttségtől. Kicsit még a szája is elnyílik, ahogy bámulja a sebesen táncoló kést.*
- Hű! Nagyon ügyes vagy! - *Fejezi ki szóval is csodálatát. Tovább is tart eljutnia a hagymapucolásig, mint tervezte, mert a látvány még marasztalja egy darabig. Kíváncsi, vajon neki is menne-e, de kipróbálni nem meri, mert tart tőle, hogy összevagdalná a kezét. Talán majd a saját késével később megkísérli, úgy, hogy a tokot rajta hagyja.
Azért végül csak nekifog a hagymának is, előrelátóan előkészítve egy kendőt, ha esetleg megríkatná a zöldség. És milyen jól teszi!
Bármilyen gyorsan is próbálja feldarabolni a hagymát, csak nem ússza meg, hogy marni kezdje a szemét.
Szipog és szemeit lehunyva, vakon folytatja a munkát, miközben vastag csíkokban csorognak arcán könnyei.*
- Ühüm. - *Válaszol először csak ennyit, majd a kendőről megfeledkezve ingujjába törli az arcát.*
- Van valami nagy sebhely a lábamon, szerintem ahhoz van köze. De nem tudom, mi történt... - *Mondja szórakozottan, mert eléggé el van foglalva a kínlódással és alig várja, hogy végezzenek az aprítással, mert akkor végre megmosakodhat és a szemét is kimoshatja.*
- Áh, ez nagyon csíp! - *sóhajtja, de azért vigyorog, ahogy szemét résnyire nyitva fölpillant Zaxdorra, hogy lássa, ő hogy néz ki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519