Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 152 (3021. - 3040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
3040. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-19 00:06:10
Üzenet elküldve: 2018-11-19 00:06:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Lányon tartja a tekintetét, érzi, hogy a téma melyet feszeget kényelmetlen és a lány számára valószínűleg ennek megtapasztalása kegyetlen. Magában összeszorul a szíve. Az egyre többet mosolygó Krestvir olyan törékeny, s mondatai után úgy tűnik, mintha borzasztóan egyedül volna. Persze ott van a csapat, de nyilván nem fogja ezt mindenkivel megbeszélni. A változó tekintetén azt is látja, hogy valószínűleg szégyelli is a dolgot. ~ Én itt vagyok, Hollóleány... én itt vagyok. ~ Mondja ki magában, miközben azúrját a lányon tartva hallgatja. Magában dönti el, hogy a félbehagyott mondatot be fogja fejezni.*
- Ez nagyszerű! *élénkül fel a tüzelőgyűjtés gondolatára, mert még egy ok, hogy maradhasson, talán emiatt a többiek is elnézik, hogy egy óriás flangál Synmirán.* Rendben van. Nekem ez pofonegyszerű! *Helyesel, aztán a pofon szó kimondásakor kissé összébb húzza magát. ~ Kell nekem mindig ezt emlegetni! ~ Korholja magát, s csak reméli, hogy Krestvir nem érti félre az előbb mondottakat.* Mármint nagyon egyszerű, úgy értem. *Sandít a lányra szégyenlősen.* Nem pofozkodni akarok, meg ilyesmi... na... érted... *Ismét izzadni kezd. Hogy mindig hülyeségeket kell beszélnie. Persze Zaxdor nem a szavak embere és felfogóképessége sem az igazi, ugyan igyekszik fejlődni. Fejét vakarva csendesedik el, mert a lány további mondandójára nagyon kíváncsi. Szótlan fogadja a szavakat, arcára nem ír mást az érzelem, míg végül állát tenyerébe ejtve szólal meg:*
- A sötétség sokszor kegyetlen és hideg. Főleg egyedül, akkor olyan gyámoltalannak tűnik az ember. De hidd el... az óriás is. *Mosolyodik el halványan.* Régmúlt és jövő árnyai kísérthetnek, én megértelek, tudom, hogy mit érzel. *Másképp ugyan, de Zaxdor is tapasztalta olykor ütközet előtt őrséget állva, hogy mennyire nyomasztó a sötét. Igaz, valódi ellenfelekre számított, de olyankor a hangok a legborzasztóbbak, minden apró reccsenésben látni vélte a szörnyeket.*
- Talán gyermekkorodra vezethető vissza. *Gondolkodik, ami még őt is meglepi, de Zaxdor valóban fejlődőképes.*
- Az előbb... *Sóhajt fel.* Az előbb nem fejeztem be a mondatomat. *Határozza el magát.* Szóval... ha kínoz a sötét számíthatsz rám. Idejöhetsz a jurtába, én meg elalszom a sátor előtt. Végeredményben a saját szalmazsákod ajánlottad fel, kedves vagy velem. Ez a legkevesebb. *Vonja meg a vállát.* Ha nem akarsz, azt is megértem. *Mondja csendesen.*
*Lányon tartja a tekintetét, érzi, hogy a téma melyet feszeget kényelmetlen és a lány számára valószínűleg ennek megtapasztalása kegyetlen. Magában összeszorul a szíve. Az egyre többet mosolygó Krestvir olyan törékeny, s mondatai után úgy tűnik, mintha borzasztóan egyedül volna. Persze ott van a csapat, de nyilván nem fogja ezt mindenkivel megbeszélni. A változó tekintetén azt is látja, hogy valószínűleg szégyelli is a dolgot. ~ Én itt vagyok, Hollóleány... én itt vagyok. ~ Mondja ki magában, miközben azúrját a lányon tartva hallgatja. Magában dönti el, hogy a félbehagyott mondatot be fogja fejezni.*
- Ez nagyszerű! *élénkül fel a tüzelőgyűjtés gondolatára, mert még egy ok, hogy maradhasson, talán emiatt a többiek is elnézik, hogy egy óriás flangál Synmirán.* Rendben van. Nekem ez pofonegyszerű! *Helyesel, aztán a pofon szó kimondásakor kissé összébb húzza magát. ~ Kell nekem mindig ezt emlegetni! ~ Korholja magát, s csak reméli, hogy Krestvir nem érti félre az előbb mondottakat.* Mármint nagyon egyszerű, úgy értem. *Sandít a lányra szégyenlősen.* Nem pofozkodni akarok, meg ilyesmi... na... érted... *Ismét izzadni kezd. Hogy mindig hülyeségeket kell beszélnie. Persze Zaxdor nem a szavak embere és felfogóképessége sem az igazi, ugyan igyekszik fejlődni. Fejét vakarva csendesedik el, mert a lány további mondandójára nagyon kíváncsi. Szótlan fogadja a szavakat, arcára nem ír mást az érzelem, míg végül állát tenyerébe ejtve szólal meg:*
- A sötétség sokszor kegyetlen és hideg. Főleg egyedül, akkor olyan gyámoltalannak tűnik az ember. De hidd el... az óriás is. *Mosolyodik el halványan.* Régmúlt és jövő árnyai kísérthetnek, én megértelek, tudom, hogy mit érzel. *Másképp ugyan, de Zaxdor is tapasztalta olykor ütközet előtt őrséget állva, hogy mennyire nyomasztó a sötét. Igaz, valódi ellenfelekre számított, de olyankor a hangok a legborzasztóbbak, minden apró reccsenésben látni vélte a szörnyeket.*
- Talán gyermekkorodra vezethető vissza. *Gondolkodik, ami még őt is meglepi, de Zaxdor valóban fejlődőképes.*
- Az előbb... *Sóhajt fel.* Az előbb nem fejeztem be a mondatomat. *Határozza el magát.* Szóval... ha kínoz a sötét számíthatsz rám. Idejöhetsz a jurtába, én meg elalszom a sátor előtt. Végeredményben a saját szalmazsákod ajánlottad fel, kedves vagy velem. Ez a legkevesebb. *Vonja meg a vállát.* Ha nem akarsz, azt is megértem. *Mondja csendesen.*
3039. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 23:08:15
Üzenet elküldve: 2018-11-18 23:08:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Zaxdor nyugtázó szavait a sötétségről tényleg megkönnyebbüléssel fogadja. Elég gyakran érzi magát kellemetlenül, amiért esténként olyan szánalmasan viselkedik. Jó tudni, hogy nincs egyedül a félelmeivel, még ha sejti is, hogy a férfi nyilván enyhébb "tüneteket" mutat, talán mégsem nézi őt annyira gyengének, mint azok, akiknek meg sem kottyan egy kis sötétség.
A hálás szavakra biccent. A félbeharapott mondat feltűnik neki, de inkább gondolja nyelvbotlásnak, mint belső tanakodásnak, hogy elmarad a folytatás.
Aztán mikor a férfi ajánlkozik, hogy szívesen segítene valamiben a szállásért cserébe, az egyik felvetése szöget üt a fejébe.*
- Tüzelőnek valót éppen gyűjthetnél... Az nagy segítség volna, és még spórolnánk is vele. Jön a hideg évszak. - *hozakodik elő bátortalanul az ötlettel. Azt azért nem szeretné, ha az óriás csak ezzel foglalkozna, mert akkor nem lesz ideje más munka és megélhetés után nézni.
Közben haladnak a bejárat felé, és kicsit később újra felmerül az a téma a félelmeiről.*
- Amióta az eszemet tudom, mindig az volt... - *fogalmaz kicsit árnyaltan, tekintve, hogy nem tud túl távolra visszanézni a múltba.*
- Ilyenkor, nappal, világosban, nevetségesnek tűnhet... - *szabadkozik, és karjai mozgásán, tartásán látszódhat, hogy őt magát is zavarja a dolog.*
- De ha sötét van, nem tudok ellene tenni. Vagyis keveset... Azért kicsivel jobb már. Vagyis nem jobb, csak megtanultam kizárni... Olyankor képzelgek. Hangokat hallok és úgy érzem, figyelnek. Rossz szándékkal. És én egyedül vagyok... és tehetetlen... - *~...test nélküli.~ fejezi be gondolatban, mert úgy találja, túl sokat mondott. Nem tud rá magyarázatot adni, hogy mi történik vele olyankor. Mintha ténylegesen az elméjére szállna rá a sötétség és ostromolná. Ez ellen az ostrom ellen tanult meg pajzsot emelni, de sajnos ez még mindig elég törékeny tud lenni, különösen, ha más miatt is zaklatott.*
*Zaxdor nyugtázó szavait a sötétségről tényleg megkönnyebbüléssel fogadja. Elég gyakran érzi magát kellemetlenül, amiért esténként olyan szánalmasan viselkedik. Jó tudni, hogy nincs egyedül a félelmeivel, még ha sejti is, hogy a férfi nyilván enyhébb "tüneteket" mutat, talán mégsem nézi őt annyira gyengének, mint azok, akiknek meg sem kottyan egy kis sötétség.
A hálás szavakra biccent. A félbeharapott mondat feltűnik neki, de inkább gondolja nyelvbotlásnak, mint belső tanakodásnak, hogy elmarad a folytatás.
Aztán mikor a férfi ajánlkozik, hogy szívesen segítene valamiben a szállásért cserébe, az egyik felvetése szöget üt a fejébe.*
- Tüzelőnek valót éppen gyűjthetnél... Az nagy segítség volna, és még spórolnánk is vele. Jön a hideg évszak. - *hozakodik elő bátortalanul az ötlettel. Azt azért nem szeretné, ha az óriás csak ezzel foglalkozna, mert akkor nem lesz ideje más munka és megélhetés után nézni.
Közben haladnak a bejárat felé, és kicsit később újra felmerül az a téma a félelmeiről.*
- Amióta az eszemet tudom, mindig az volt... - *fogalmaz kicsit árnyaltan, tekintve, hogy nem tud túl távolra visszanézni a múltba.*
- Ilyenkor, nappal, világosban, nevetségesnek tűnhet... - *szabadkozik, és karjai mozgásán, tartásán látszódhat, hogy őt magát is zavarja a dolog.*
- De ha sötét van, nem tudok ellene tenni. Vagyis keveset... Azért kicsivel jobb már. Vagyis nem jobb, csak megtanultam kizárni... Olyankor képzelgek. Hangokat hallok és úgy érzem, figyelnek. Rossz szándékkal. És én egyedül vagyok... és tehetetlen... - *~...test nélküli.~ fejezi be gondolatban, mert úgy találja, túl sokat mondott. Nem tud rá magyarázatot adni, hogy mi történik vele olyankor. Mintha ténylegesen az elméjére szállna rá a sötétség és ostromolná. Ez ellen az ostrom ellen tanult meg pajzsot emelni, de sajnos ez még mindig elég törékeny tud lenni, különösen, ha más miatt is zaklatott.*
3038. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 18:07:37
Üzenet elküldve: 2018-11-18 18:07:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nava, Kit//
- Szerencse? Ugyan, kérlek, ez színtiszta tudás és tapasztalat! *igyekszik komoly kifejezést erőltetni az arcára, de nem sokáig megy neki* És persze egy nagy adag mázli! *neveti el magát a végén, miközben elkezdi a következő kört egy közepesnek tűnő lappal, közel sem biztosan abba, hogy ezt is ő fogja vinni. Játék közben azonban a beszélgetés igen érdekes irányba terelődik*
- Mi?! Én nem is... Te miről beszélsz? *dadogja, miközben érzi, kezd elvörösödni a füle. Gyorsan lesüti a szemét, meredten nézve a lapjait, mintha valami nagyon érdekeset fedezett volna fel köztük, gondosan kerülve Kit pillantását. A lány utolsó megjegyzése azonban meglepi. ~Csak nem volt már része valami csalódásban?~ sandít mégis óvatosan Kitre. Kíváncsisága már majdnem a megszólalás szélére sodorja, ám végül mégsem viszi rá a lélek, hogy erről kérdezze a lányt, így inkább igyekszik könnyedebb irányba terelni a beszélgetést*
- Meglehet... *válaszol az állatot érintő kérdésre, szándékosan nem adva egyenes választ, hogy fokozza a hangulatot.* Várd ki, amíg találkozol vele! *kacsint a lányra, nem árulva el több részletet, hacsak Kit nem faggatja tovább. A felszólításra pedig még a komolyság látszatával is megpróbálkozik, ám nem sokáig sikerül neki*
- Ne, kérlek, csak a pletyka és a bájcsevej ne maradjon abba, azok éltetnek! *nyújtja szabad kezét esdeklően Kit felé, a lánytól várva a megváltást, azaz az engedélyt a komolytalan mókázásra, miközben széles vigyor terül el arcán*
- Érdekes, én mindig azt hittem, a kártya csak olyan pótcselekvés, hogy úgy mondjam, ami remek alkalmat teremt a kényes témák megbeszélésére... *fűzi tovább a szót csevegő hangnemben. ~Elvégre, játék közben valahogy sokkal közlékenyebb lesz mindenki~ mereng magában eddigi tapasztalatain, kíváncsian várva, vajon Kitnek mi a véleménye erről*
- Amúgy a vérremenő parti... ugye csak szófordulat volt? *hangjában ezúttal egy árnyalatnyi aggodalom is csendül, hisz bár nem igazán nézne ki ilyesmit Kitből, már többször bebizonyosodott a nap során a számára, a lánynak sok mindenben érdekes elképzelései vannak, így talán nem árt tisztázni még az elején, mi is lesz a győztes jutalma.*
- Szerencse? Ugyan, kérlek, ez színtiszta tudás és tapasztalat! *igyekszik komoly kifejezést erőltetni az arcára, de nem sokáig megy neki* És persze egy nagy adag mázli! *neveti el magát a végén, miközben elkezdi a következő kört egy közepesnek tűnő lappal, közel sem biztosan abba, hogy ezt is ő fogja vinni. Játék közben azonban a beszélgetés igen érdekes irányba terelődik*
- Mi?! Én nem is... Te miről beszélsz? *dadogja, miközben érzi, kezd elvörösödni a füle. Gyorsan lesüti a szemét, meredten nézve a lapjait, mintha valami nagyon érdekeset fedezett volna fel köztük, gondosan kerülve Kit pillantását. A lány utolsó megjegyzése azonban meglepi. ~Csak nem volt már része valami csalódásban?~ sandít mégis óvatosan Kitre. Kíváncsisága már majdnem a megszólalás szélére sodorja, ám végül mégsem viszi rá a lélek, hogy erről kérdezze a lányt, így inkább igyekszik könnyedebb irányba terelni a beszélgetést*
- Meglehet... *válaszol az állatot érintő kérdésre, szándékosan nem adva egyenes választ, hogy fokozza a hangulatot.* Várd ki, amíg találkozol vele! *kacsint a lányra, nem árulva el több részletet, hacsak Kit nem faggatja tovább. A felszólításra pedig még a komolyság látszatával is megpróbálkozik, ám nem sokáig sikerül neki*
- Ne, kérlek, csak a pletyka és a bájcsevej ne maradjon abba, azok éltetnek! *nyújtja szabad kezét esdeklően Kit felé, a lánytól várva a megváltást, azaz az engedélyt a komolytalan mókázásra, miközben széles vigyor terül el arcán*
- Érdekes, én mindig azt hittem, a kártya csak olyan pótcselekvés, hogy úgy mondjam, ami remek alkalmat teremt a kényes témák megbeszélésére... *fűzi tovább a szót csevegő hangnemben. ~Elvégre, játék közben valahogy sokkal közlékenyebb lesz mindenki~ mereng magában eddigi tapasztalatain, kíváncsian várva, vajon Kitnek mi a véleménye erről*
- Amúgy a vérremenő parti... ugye csak szófordulat volt? *hangjában ezúttal egy árnyalatnyi aggodalom is csendül, hisz bár nem igazán nézne ki ilyesmit Kitből, már többször bebizonyosodott a nap során a számára, a lánynak sok mindenben érdekes elképzelései vannak, így talán nem árt tisztázni még az elején, mi is lesz a győztes jutalma.*
3037. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 13:19:36
Üzenet elküldve: 2018-11-18 13:19:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*A körbenézéssel végez, így ki is lép a jurta ajtaján, s kíváncsi tekintettel néz a lányra. Az időjárás szerencsére nekik kedvez a séta kapcsán, mert továbbra is száraz és napsütötte a levegő, nincs okuk panaszra. A hallott dolgokra nem vág fintort, először nem is reagál, muszáj valahogy lepleznie előkúszó kényelmetlen érzését. ~ Másnál alszik. ~ Nem tudja hová tenni a gondolatot, s az érzést sem, ami kicsit fájó és kicsit zavaró, de nem szól közbe, mert Krestvir még nem fejezte be. ~ Ki a fene az a Taitos, ő lenne a főnök? ~ Kérdezi közben magától, aztán a folytatásból ez is kiderül. Hogy Krestvir kicsit fél a sötétben, egyáltalán nem zavarja, sőt megérti. Ismerős érzés, bár ő leginkább az éjszakai portyák alatt érzett hasonlót, mikor őrségszolgálatba osztották. A felelősség és a koncentráció, hajlamos az embert néha furcsa látomásokba kényszeríteni, s a sötétben, minden árnyék egy kicsit más. Így megértően bólogat, miközben már legszívesebben Taitos hátát porolná el. Kiderül, hogy még az ágy is közös volt, amiben aludtak. Jóllehet ez a lány számára a lehető legtermészetesebb, baráti gesztus, Zaxdor szíve jelenleg valamiért nem úgy értelmezi, persze tudja, hogy az égegyadta világon semmi köze hozzá. A további mondatok aztán kissé meg is nyugtatják. Taitosnak van szerelme. ~ Barmadhuur kegyeire! ~ Majdnem felsóhajt, aztán visszafogja magát, de egy hegyomlásnyi szikla gördül le szívéről és az a szorító érzés is kezd alábbhagyni.*
- Sokszor kényelmetlen a sötét. *Jelenti ki halkan, mintegy nyugtázva az elmondottakat, s úgy érzi, ha ezt az információt megosztja a lánnyal, talán nem lesz olyan kényelmetlen neki. Feltéve persze, ha egyáltalán az. Tartja a szemkontaktust is, látja, hogy a lány most bensőjéből fakadó gondolatait osztja meg, melyek intimek és személyesek, láttatni szeretné, hogy meghallgatja és megérti, ha kell.*
- Értem. Ez esetben, köszönöm a zsákot... ha... *Aztán elharapva a mondat végét, gyorsan becsukja a száját, mert ez még nagyon korai és nem is ismerik egymást annyira. Szinte ösztönösen felajánlaná, hogyha a lánynak kényelmetlen a sötétség, vigyáz rá, ide is jöhet, minden hátsó szándék nélkül, de aztán mégsem fejezi be a mondatot. Úgy érzi ennek még nem jött el az ideje és talán, hagyni kell, hogy esetleg ez Krestvirnek jusson eszébe először. ~ Igen, az lesz a legjobb. ~ Aztán már a jurtára figyel, amiről a lány mesél.*
- Ez esetben elfogadom. *Mondja mosolyogva, s megnyugtató tény, hogy valóban nem túr ki innen senkit és nem valami ágas-bogas központnak használják, amiről korábban a lány beszélt. ~ Mondjuk nincs itt egy fa sem. ~ Hümmög magában.*
- Ez egy csodálatos alapelv. *Mondja felcsillanó szemekkel, ez a Taitos mégsem lehet olyan vészes, mint először azt előítéletekkel gondolta.* Magam is így fogok tenni, igen. Bizonyos vagyok benne, hogy itt Synmirán is vannak olyan dolgok, amelyekkel nehezen, vagy egyáltalán nem boldogultok. Egy épület, vagy fahordás, bármi, ami szükséges lehet. Szívesen megcsinálom a szállásért cserébe. *Határozza el magát, de egyben fel is villanyozza a gondolat, mert mostanság sok mindennel nem bízzák meg. A legutóbbi Nestarral történő összetűzése kapcsán sokan azt gondolhatják, hogy önfejű és makacs. Ami némiképp igaz is. Kérdőn néz a lányra, s ha ő egyetért elindul abba az irányba, amerre sejti, hogy továbbindulnak. Itt majd berendezkedik, ha Taitos is jóváhagyja, Krestvirtől függetlenül szeretné azért élőben is megismerni és nem, nem azért, hogy letépje a fejét. Miközben lassan elindul, kezét hátratéve, merengve figyeli a földet, aztán csak megkérdezi:*
- Mondd csak, persze, csak ha nem titok, mióta és miért kényelmetlen számodra a sötét? *Kíváncsi rá, talán valami érte Krestvirt korábban, valami trauma, amit nehezen dolgoz fel.*
*A körbenézéssel végez, így ki is lép a jurta ajtaján, s kíváncsi tekintettel néz a lányra. Az időjárás szerencsére nekik kedvez a séta kapcsán, mert továbbra is száraz és napsütötte a levegő, nincs okuk panaszra. A hallott dolgokra nem vág fintort, először nem is reagál, muszáj valahogy lepleznie előkúszó kényelmetlen érzését. ~ Másnál alszik. ~ Nem tudja hová tenni a gondolatot, s az érzést sem, ami kicsit fájó és kicsit zavaró, de nem szól közbe, mert Krestvir még nem fejezte be. ~ Ki a fene az a Taitos, ő lenne a főnök? ~ Kérdezi közben magától, aztán a folytatásból ez is kiderül. Hogy Krestvir kicsit fél a sötétben, egyáltalán nem zavarja, sőt megérti. Ismerős érzés, bár ő leginkább az éjszakai portyák alatt érzett hasonlót, mikor őrségszolgálatba osztották. A felelősség és a koncentráció, hajlamos az embert néha furcsa látomásokba kényszeríteni, s a sötétben, minden árnyék egy kicsit más. Így megértően bólogat, miközben már legszívesebben Taitos hátát porolná el. Kiderül, hogy még az ágy is közös volt, amiben aludtak. Jóllehet ez a lány számára a lehető legtermészetesebb, baráti gesztus, Zaxdor szíve jelenleg valamiért nem úgy értelmezi, persze tudja, hogy az égegyadta világon semmi köze hozzá. A további mondatok aztán kissé meg is nyugtatják. Taitosnak van szerelme. ~ Barmadhuur kegyeire! ~ Majdnem felsóhajt, aztán visszafogja magát, de egy hegyomlásnyi szikla gördül le szívéről és az a szorító érzés is kezd alábbhagyni.*
- Sokszor kényelmetlen a sötét. *Jelenti ki halkan, mintegy nyugtázva az elmondottakat, s úgy érzi, ha ezt az információt megosztja a lánnyal, talán nem lesz olyan kényelmetlen neki. Feltéve persze, ha egyáltalán az. Tartja a szemkontaktust is, látja, hogy a lány most bensőjéből fakadó gondolatait osztja meg, melyek intimek és személyesek, láttatni szeretné, hogy meghallgatja és megérti, ha kell.*
- Értem. Ez esetben, köszönöm a zsákot... ha... *Aztán elharapva a mondat végét, gyorsan becsukja a száját, mert ez még nagyon korai és nem is ismerik egymást annyira. Szinte ösztönösen felajánlaná, hogyha a lánynak kényelmetlen a sötétség, vigyáz rá, ide is jöhet, minden hátsó szándék nélkül, de aztán mégsem fejezi be a mondatot. Úgy érzi ennek még nem jött el az ideje és talán, hagyni kell, hogy esetleg ez Krestvirnek jusson eszébe először. ~ Igen, az lesz a legjobb. ~ Aztán már a jurtára figyel, amiről a lány mesél.*
- Ez esetben elfogadom. *Mondja mosolyogva, s megnyugtató tény, hogy valóban nem túr ki innen senkit és nem valami ágas-bogas központnak használják, amiről korábban a lány beszélt. ~ Mondjuk nincs itt egy fa sem. ~ Hümmög magában.*
- Ez egy csodálatos alapelv. *Mondja felcsillanó szemekkel, ez a Taitos mégsem lehet olyan vészes, mint először azt előítéletekkel gondolta.* Magam is így fogok tenni, igen. Bizonyos vagyok benne, hogy itt Synmirán is vannak olyan dolgok, amelyekkel nehezen, vagy egyáltalán nem boldogultok. Egy épület, vagy fahordás, bármi, ami szükséges lehet. Szívesen megcsinálom a szállásért cserébe. *Határozza el magát, de egyben fel is villanyozza a gondolat, mert mostanság sok mindennel nem bízzák meg. A legutóbbi Nestarral történő összetűzése kapcsán sokan azt gondolhatják, hogy önfejű és makacs. Ami némiképp igaz is. Kérdőn néz a lányra, s ha ő egyetért elindul abba az irányba, amerre sejti, hogy továbbindulnak. Itt majd berendezkedik, ha Taitos is jóváhagyja, Krestvirtől függetlenül szeretné azért élőben is megismerni és nem, nem azért, hogy letépje a fejét. Miközben lassan elindul, kezét hátratéve, merengve figyeli a földet, aztán csak megkérdezi:*
- Mondd csak, persze, csak ha nem titok, mióta és miért kényelmetlen számodra a sötét? *Kíváncsi rá, talán valami érte Krestvirt korábban, valami trauma, amit nehezen dolgoz fel.*
3036. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 13:12:06
Üzenet elküldve: 2018-11-18 13:12:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*A kérdés jogos és teljesen egyszerű. Már nyitja is a száját, hogy válaszoljon... aztán becsukja.
Miért is?
El kell gondolkodnia ennek okán, de igazából nagyon jól tudja. Csak ez már kicsit személyesebb. Ráadásul ennek kapcsán eszébe jut az is, amit az óriás mondott arról, hogy félreérthetik a többiek, ha egy idegen férfi megy a szobájába. És zavarba jön tőle, hogy Zaxdor is félreértheti, ha erre válaszol.
Megdörgöli a homlokát.*
- Hm... Néha nem érzem jól magamat a sötétben. Ezért át szoktam menni a mesteremhez aludni. Miután ez többször is megtörtént, beszereztem ezt a zsákot, hogy ne foglaljam a helyet az ágyában, kényelmes legyen, ne zavarjam. De ő sokszor van távol... Ennek ellenére akkor is át szoktam menni a szobájába, mikor nincs itthon. Az kicsit megnyugtat, mert azt képzelem, hogy ott fekszik mögöttem az ágyon. De most már van társa... tudod... szerelme... És én nem akarom megbántani, úgyhogy többet talán nem kellene ott aludnom, Taitos-al. Mert ahogy mondtad, rosszat gondolhatnak. Úgyhogy már nincs szükségem a zsákra. - *fejezi be. Nem néz Zaxdor szemébe miközben beszél, mert ez olyan személyes, hogy túl sok erejét leköti, hogy elmondja és nem marad ereje hozzá, hogy még a szemkontaktust is fenntartsa közben.
Később, mire az óriás a másik kérdéshez ér, ezen a témán bizonyára már túl lesznek, és ő is túlteszi magát a zavaron.*
- Akkor készült, mikor többen voltunk, hogy legyen elég helyünk. De végül többen elköltöztek, úgyhogy nem volt rá szükség. Többnyire kihasználatlan... - *adja meg a választ. Aztán kilépnek a jurtából és elindulnak a terasz felé.*
- Csak visszaadom, amit én kaptam. Engem is befogadtak, mikor nem volt semmim. Ha hálás vagy, te is tegyél majd így, mikor valakinek szüksége lesz rád és te tudsz rajta segíteni! Ez az elsők között volt, amit Taitostól tanultam... Ezt próbálom betartani. - *magyaráz tárgyilagosan, mintha ez olyan alapelv lenne, ami meghatározza a működését.*
- Akkor bemutatlak. - *feleli ezt meg a kérdésre, hogy mi lesz, ha összefutnak valakivel. Nem is érti a kérdést, hisz szerinte erre egyértelmű a válasz.*
- Reggel nem találkoztam még senkivel, mikor kijöttem, de lehet itthon valaki... Még az is lehet, hogy olyasvalaki, akit én sem ismerek... - *teszi hozzá némi kényelmetlenséget érezve, mert ez túl gyakran fordul elő.*
*A kérdés jogos és teljesen egyszerű. Már nyitja is a száját, hogy válaszoljon... aztán becsukja.
Miért is?
El kell gondolkodnia ennek okán, de igazából nagyon jól tudja. Csak ez már kicsit személyesebb. Ráadásul ennek kapcsán eszébe jut az is, amit az óriás mondott arról, hogy félreérthetik a többiek, ha egy idegen férfi megy a szobájába. És zavarba jön tőle, hogy Zaxdor is félreértheti, ha erre válaszol.
Megdörgöli a homlokát.*
- Hm... Néha nem érzem jól magamat a sötétben. Ezért át szoktam menni a mesteremhez aludni. Miután ez többször is megtörtént, beszereztem ezt a zsákot, hogy ne foglaljam a helyet az ágyában, kényelmes legyen, ne zavarjam. De ő sokszor van távol... Ennek ellenére akkor is át szoktam menni a szobájába, mikor nincs itthon. Az kicsit megnyugtat, mert azt képzelem, hogy ott fekszik mögöttem az ágyon. De most már van társa... tudod... szerelme... És én nem akarom megbántani, úgyhogy többet talán nem kellene ott aludnom, Taitos-al. Mert ahogy mondtad, rosszat gondolhatnak. Úgyhogy már nincs szükségem a zsákra. - *fejezi be. Nem néz Zaxdor szemébe miközben beszél, mert ez olyan személyes, hogy túl sok erejét leköti, hogy elmondja és nem marad ereje hozzá, hogy még a szemkontaktust is fenntartsa közben.
Később, mire az óriás a másik kérdéshez ér, ezen a témán bizonyára már túl lesznek, és ő is túlteszi magát a zavaron.*
- Akkor készült, mikor többen voltunk, hogy legyen elég helyünk. De végül többen elköltöztek, úgyhogy nem volt rá szükség. Többnyire kihasználatlan... - *adja meg a választ. Aztán kilépnek a jurtából és elindulnak a terasz felé.*
- Csak visszaadom, amit én kaptam. Engem is befogadtak, mikor nem volt semmim. Ha hálás vagy, te is tegyél majd így, mikor valakinek szüksége lesz rád és te tudsz rajta segíteni! Ez az elsők között volt, amit Taitostól tanultam... Ezt próbálom betartani. - *magyaráz tárgyilagosan, mintha ez olyan alapelv lenne, ami meghatározza a működését.*
- Akkor bemutatlak. - *feleli ezt meg a kérdésre, hogy mi lesz, ha összefutnak valakivel. Nem is érti a kérdést, hisz szerinte erre egyértelmű a válasz.*
- Reggel nem találkoztam még senkivel, mikor kijöttem, de lehet itthon valaki... Még az is lehet, hogy olyasvalaki, akit én sem ismerek... - *teszi hozzá némi kényelmetlenséget érezve, mert ez túl gyakran fordul elő.*
3035. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 13:10:58
Üzenet elküldve: 2018-11-18 13:10:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Kurtán bólint. Jó. Akkor a lány nem marad fekhely nélkül. Ahogy megismerte azt is el tudja képzelni róla, hogy mindenét odaadja, csak, hogy Zaxdor ne szenvedjen hiányt. Ez egy kicsit furcsa az óriásnak, igazából ő ezt fordítva szeretné, de jelenleg ő van rászorulva a lányra, s nem a lány őrá.*
- Miért? *Mármint miért a szalmazsák? Valamiért Zaxdor azt gondolja, ennek jelentősége van a lány életében, talán a neveltetése, kiképzése vagy más okok miatt. Vagy egyszerűen csak természetközelibb így, az óriás kíváncsi rá. Miközben belép a jurtába, ahová nem kísérik be, körbenéz. Kellemesen berendezett, s jurta volta miatt, a fejét sem kell behúznia, hiszen nem csak egy sátorról van szó. A bőr megvéd az esőtől és a széltől is, feltéve persze, ha bőrből van.*
- Mire szoktátok használni ezt a helyet, amikor nem épp óriásokat szállásolsz el? *Kérdezi mosolyogva, Krestvirre pillantva, majd aztán már valóban gyomrával kell foglalatoskodnia, mert lassan nem hallják egymás szavát. Mindent alaposan megnéz magának, erre valószínűleg lesz még ideje, s miután megbeszélnek mindent kilép a jurtából és Krestvir mosolyára ő is egy szélesebbel válaszol. Meg még egy korrantással:*
- Hálás vagyok, hollóleány. *Mosolyog szelíden.* Mindenért. *Majd kissé sután, zavarban néz fel.* Aaa... többiek nincsenek itthon? Mi lesz, ha találkozunk velük? *Nem fél, továbbra is csak az a gondja, amit korábban elmondott már. Nem akarja, hogy a lányt támadások érjék.*
*Kurtán bólint. Jó. Akkor a lány nem marad fekhely nélkül. Ahogy megismerte azt is el tudja képzelni róla, hogy mindenét odaadja, csak, hogy Zaxdor ne szenvedjen hiányt. Ez egy kicsit furcsa az óriásnak, igazából ő ezt fordítva szeretné, de jelenleg ő van rászorulva a lányra, s nem a lány őrá.*
- Miért? *Mármint miért a szalmazsák? Valamiért Zaxdor azt gondolja, ennek jelentősége van a lány életében, talán a neveltetése, kiképzése vagy más okok miatt. Vagy egyszerűen csak természetközelibb így, az óriás kíváncsi rá. Miközben belép a jurtába, ahová nem kísérik be, körbenéz. Kellemesen berendezett, s jurta volta miatt, a fejét sem kell behúznia, hiszen nem csak egy sátorról van szó. A bőr megvéd az esőtől és a széltől is, feltéve persze, ha bőrből van.*
- Mire szoktátok használni ezt a helyet, amikor nem épp óriásokat szállásolsz el? *Kérdezi mosolyogva, Krestvirre pillantva, majd aztán már valóban gyomrával kell foglalatoskodnia, mert lassan nem hallják egymás szavát. Mindent alaposan megnéz magának, erre valószínűleg lesz még ideje, s miután megbeszélnek mindent kilép a jurtából és Krestvir mosolyára ő is egy szélesebbel válaszol. Meg még egy korrantással:*
- Hálás vagyok, hollóleány. *Mosolyog szelíden.* Mindenért. *Majd kissé sután, zavarban néz fel.* Aaa... többiek nincsenek itthon? Mi lesz, ha találkozunk velük? *Nem fél, továbbra is csak az a gondja, amit korábban elmondott már. Nem akarja, hogy a lányt támadások érjék.*
3034. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 13:06:42
Üzenet elküldve: 2018-11-18 13:06:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Mivel eddig is alsóruhában volt, ezért nem találná logikusnak, hogy a férfi épp most forduljon el, mikor több ruhát vesz magára. Úgyhogy a másfelé nézelődését betudja annak, hogy a környezetet veszi szemügyre míg várakozik.
És így, hogy Zaxdor néha azért oda-odanéz rá mikor beszél, nincs is oka mást gondolni, megmarad hát ártatlan szemérmetlenségében a gondolat szintjén is.
Mikor elindulnak, biccent a köszönetmondásra, meg egyetértése jeleként is. Majd a jurtához érve ő lép be elsőként.*
- Lesz. Ott van az ágyam. Csak sokszor használtam inkább a szalmazsákot... - *feleli, nem megütközve a hirtelen válaszon, hisz ő maga ajánlotta fel azt a fekhelyet. Így legalább jelképesen is lemondhat egy elavult, de nehezen elengedhető szokásáról.
Odabent hagyja Zaxdort körülnézni. Nem gondolja, hogy bármit is hozzá kellene tennie a látványhoz. A jurta egyszerű kényelme talán még kellemes közeg is lehet az óriásnak.
És ha már csöndben van, meghallja azt a kordulást.*
- Ha körülnéztél, megmutatom a konyhát és az éléskamrát is. - *jegyzi meg nagy komolyan, megvárva, hogy a férfi rá nézzen. Akkor meg elmosolyodik, egyértelművé téve, hogy hallotta a gyomor panaszkodását.*
*Mivel eddig is alsóruhában volt, ezért nem találná logikusnak, hogy a férfi épp most forduljon el, mikor több ruhát vesz magára. Úgyhogy a másfelé nézelődését betudja annak, hogy a környezetet veszi szemügyre míg várakozik.
És így, hogy Zaxdor néha azért oda-odanéz rá mikor beszél, nincs is oka mást gondolni, megmarad hát ártatlan szemérmetlenségében a gondolat szintjén is.
Mikor elindulnak, biccent a köszönetmondásra, meg egyetértése jeleként is. Majd a jurtához érve ő lép be elsőként.*
- Lesz. Ott van az ágyam. Csak sokszor használtam inkább a szalmazsákot... - *feleli, nem megütközve a hirtelen válaszon, hisz ő maga ajánlotta fel azt a fekhelyet. Így legalább jelképesen is lemondhat egy elavult, de nehezen elengedhető szokásáról.
Odabent hagyja Zaxdort körülnézni. Nem gondolja, hogy bármit is hozzá kellene tennie a látványhoz. A jurta egyszerű kényelme talán még kellemes közeg is lehet az óriásnak.
És ha már csöndben van, meghallja azt a kordulást.*
- Ha körülnéztél, megmutatom a konyhát és az éléskamrát is. - *jegyzi meg nagy komolyan, megvárva, hogy a férfi rá nézzen. Akkor meg elmosolyodik, egyértelművé téve, hogy hallotta a gyomor panaszkodását.*
3033. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 13:05:05
Üzenet elküldve: 2018-11-18 13:05:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Miután kicsit leporolja magát, még mindig a lány kis cinikus megjegyzésén göcög, közben tenyerében melengeti kezének nyomát. Krestvir is jól érzi magát közelében, amire azért nem gondolt volna korábban Amonon, mikor megkérte, hogy soha többé ne kerüljön az útjába. Lám meg tudtak beszélni mindent és még a végén jóba is lesznek. ~ Valóban kedves lány. Törődő. ~ Gondolja magában, miközben oda-odapillantva figyeli a lány zavarát, s hajának édes csavargatását. Nagyon halványan sóhajt, mert már megint érzi, azt a bizsergést, azt a melegséget, ezúttal már a gyomrában is. Bár valóban éhes, de tudja, hogy ez nem azért van. Talán nem látszik, de apró lúdbőrök is megjelennek rajta, legfeljebb, majd arra fogja, hogy fázik, ha véletlenül mégis szóba kerül. Csendesen kíséri a lányt, miközben öltözni indul, előtte persze visszacsatolja magára fegyvereit, végtére is ezért jöttek el a medencétől, nem akarja megint itt hagyni őket a fűben. Illendően még el is fordul, legalábbis láthatóan másfelé néz, bár Krestvir alsó ruházatát nem veszi le, arra kerül a többi, mégis így illik, Zaxdor így érzi helyesnek. Persze közben buzgón bólogat, amikor a mágia kertjeiről hall, meg ágakról. Akkor még hevesebben, hisz az ágakat ismeri, nem is egy megkarcolta miközben eltévedt az erdőben. Egy pillanatra elkalandozik, s mégis Kresvtirre néz, hogy a lány lássa, bizony nagyon igyekszik figyelni, így szemtanúja lehet a kecses nadrághúzásnak. ~ Zaxdor... neked mi nem kecses, amit Kresi csinál? ~ Kérdezi magától s vöröslő fejjel fordul el megint. Csak akkor sandít oda, mikor látja, hogy a szobor következik, majd megnyugodva szemléli, hogy azt is eltették. ~ Ismét a bizsergés. Lehet bolhás vagyok... ~ Bár már sejti, hogy mi az oka a folytonos felhevülésnek, mikor Krestvirre néz. A gerincén szaladgáló kellemes zsibogás is attól van, sőt, még füle hegyén is érzi.*
- Nagyon szép! *Körülbelül ennyi értelmes jut eszébe, mert valójában nem tud hozzászólni az ágas-bogas mágiához. Viszont a jurta szóra már szélesen kezd mosolyogni. ~ Azt tudooom, azt tudooom! ~ Ujjong magában, kicsit zavarja, hogy a lány mennyivel okosabb nála. Tanulnia kell még. Engedelmesen indul utána, persze lemaradhatatlan, hogy a haját ne igazítsa meg, Zaxdor számára ismét csak lelassul az idő a mozdulatsor erejéig. Szerencsére a száját nem felejti el becsukni.*
- Rendben! Köszönöm, hogy körbevezetsz, nagyon érdekes helyen élsz. *Mondja csendesen, s valóban így is gondolja, mert Synmira, önmagában is bizony varázslatos, hát még hollóleánnyal.*
- Ó, nem baj! A fejem alá tudom tenni, meg majd összekucorodom. *Vágja rá talán kicsit túl gyorsan, mikor Krestvir a saját szalmazsákját emlegeti.*
- De csak akkor, ha tényleg lesz min aludnod, nem akarom, hogy miattam szűkölködj. *Sóhajt fel, aztán mikor a sátorhoz ér, kíváncsian tekintget befelé, de nem lép be addig, míg a lány be nem megy előtte. Közben a gyomra, természetesen Krestvir utolsó gondolatára megkordul.*
*Miután kicsit leporolja magát, még mindig a lány kis cinikus megjegyzésén göcög, közben tenyerében melengeti kezének nyomát. Krestvir is jól érzi magát közelében, amire azért nem gondolt volna korábban Amonon, mikor megkérte, hogy soha többé ne kerüljön az útjába. Lám meg tudtak beszélni mindent és még a végén jóba is lesznek. ~ Valóban kedves lány. Törődő. ~ Gondolja magában, miközben oda-odapillantva figyeli a lány zavarát, s hajának édes csavargatását. Nagyon halványan sóhajt, mert már megint érzi, azt a bizsergést, azt a melegséget, ezúttal már a gyomrában is. Bár valóban éhes, de tudja, hogy ez nem azért van. Talán nem látszik, de apró lúdbőrök is megjelennek rajta, legfeljebb, majd arra fogja, hogy fázik, ha véletlenül mégis szóba kerül. Csendesen kíséri a lányt, miközben öltözni indul, előtte persze visszacsatolja magára fegyvereit, végtére is ezért jöttek el a medencétől, nem akarja megint itt hagyni őket a fűben. Illendően még el is fordul, legalábbis láthatóan másfelé néz, bár Krestvir alsó ruházatát nem veszi le, arra kerül a többi, mégis így illik, Zaxdor így érzi helyesnek. Persze közben buzgón bólogat, amikor a mágia kertjeiről hall, meg ágakról. Akkor még hevesebben, hisz az ágakat ismeri, nem is egy megkarcolta miközben eltévedt az erdőben. Egy pillanatra elkalandozik, s mégis Kresvtirre néz, hogy a lány lássa, bizony nagyon igyekszik figyelni, így szemtanúja lehet a kecses nadrághúzásnak. ~ Zaxdor... neked mi nem kecses, amit Kresi csinál? ~ Kérdezi magától s vöröslő fejjel fordul el megint. Csak akkor sandít oda, mikor látja, hogy a szobor következik, majd megnyugodva szemléli, hogy azt is eltették. ~ Ismét a bizsergés. Lehet bolhás vagyok... ~ Bár már sejti, hogy mi az oka a folytonos felhevülésnek, mikor Krestvirre néz. A gerincén szaladgáló kellemes zsibogás is attól van, sőt, még füle hegyén is érzi.*
- Nagyon szép! *Körülbelül ennyi értelmes jut eszébe, mert valójában nem tud hozzászólni az ágas-bogas mágiához. Viszont a jurta szóra már szélesen kezd mosolyogni. ~ Azt tudooom, azt tudooom! ~ Ujjong magában, kicsit zavarja, hogy a lány mennyivel okosabb nála. Tanulnia kell még. Engedelmesen indul utána, persze lemaradhatatlan, hogy a haját ne igazítsa meg, Zaxdor számára ismét csak lelassul az idő a mozdulatsor erejéig. Szerencsére a száját nem felejti el becsukni.*
- Rendben! Köszönöm, hogy körbevezetsz, nagyon érdekes helyen élsz. *Mondja csendesen, s valóban így is gondolja, mert Synmira, önmagában is bizony varázslatos, hát még hollóleánnyal.*
- Ó, nem baj! A fejem alá tudom tenni, meg majd összekucorodom. *Vágja rá talán kicsit túl gyorsan, mikor Krestvir a saját szalmazsákját emlegeti.*
- De csak akkor, ha tényleg lesz min aludnod, nem akarom, hogy miattam szűkölködj. *Sóhajt fel, aztán mikor a sátorhoz ér, kíváncsian tekintget befelé, de nem lép be addig, míg a lány be nem megy előtte. Közben a gyomra, természetesen Krestvir utolsó gondolatára megkordul.*
3032. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 13:01:03
Üzenet elküldve: 2018-11-18 13:01:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
- Pedig szóltam is, hogy legközelebb oda ütök... - *kockáztat meg egy kis fricskát ebben az engedékeny légkörben. Valójában ennek köze nem volt az ígéretéhez, csak így alakult, hogy ez tűnt jó lépésnek, de most eszébe jut és jól esik vele bosszantani a férfit.
Kicsit később meg Zaxdor, számára váratlanul, elkezd az érzéseiről beszélni. Jól esik neki, amit hall, mert jó érzés, hogy valaki szívesen van az ő társaságában. De kicsit meg is ijeszti ez a nyílt közeledés.
A legrosszabb az egészben, hogy érzi, hogy erre válaszolnia kellene valamit, ezért lázasan kezdi keresni magában a szavakat és megfogalmazni valamit, de ehhez még az is kellene, hogy legyen mit megfogalmaznia, vagyis tudatosítania kellene az érzéseit és a gondolatait, ami esetében nem is annyira egyszerű.*
- Én... Én is jól érzem magam. - *ennyi. Ennyit sikerül szólnia szórakozottan. Majd fölemeli kezét a csuklyáját keresve, de rájön, hogy otromba dolog volna most fölvennie, illetve, hogy jelenleg nem is viseli a köpönyegét.
Nedves hajvégeit markolja hát meg, mintha csak pihentetné a kezét, így ad értelmet a mozdulatnak, miközben szemeit lesüti.
Gondolatban most kicsit eltávolodik Zaxdortól, vagyis szándékosan elhatárolódik tőle érzelmileg, hogy a zavarát legyőzze.
Az óriás csak egy másik személy, akivel éppen ismerkednek. Ez teljesen természetes, mindennapos dolog mások életében. Neki is így kellene kezelnie.
Hogy nem tart túl sokáig a csönd közöttük, az Zaxdornak köszönhető, aki előhozakodik az ötlettel, hogy váltsák valóra a következő tervüket. Erre aztán a tekintetét is fölemeli, de egyből ernyőznie is kell tenyerével a szemét és hunyorog, mert az óriás közben föláll és az arca Krestvir szemszögéből az ég magasán van.*
- Van még időm. - *feleli. Majd rá pillant a felé nyújtott kézre és Zaxdor színjátékán elmosolyodik. Elkapja a férfi mancsát, s abban megkapaszkodva ruganyosan föláll.*
- Köszönöm. - *meg sem próbál pukedlizni. Helyette a ruháját porolja le. Talán a legjobb volna visszamászni a vízbe és magával együtt azt is kimosni, de akkor megint sokáig tartana míg megszárad.*
- Még felöltözök, aztán mehetünk. - *inti kis türelemre az óriást, mert azért neki sem szokása alsóruhában mászkálni mindenfelé.
Elindul vissza a vízhez és összeszedi a ruháit, fegyvereit, meg menet közben a pipát is. A holló meg sehol nincs már, úgy tűnik, elrepült, talán megéhezett. Krestvir erre gondol.*
- Az összes mágiaágnak van itt egy kertje, vagyis ez volt az elképzelés, csak nincsenek még befejezve. Ez itt a vízkert... - *beszél, miközben már a nadrágját húzza.*
- Itt lehet gyakorolni a víz mágiaágat, de ide járunk csak úgy fürödni is, ha enyhébb az idő. - *bújik bele ingébe és húzza össze a nyakánál. Aztán a fegyverövét csatolja föl a tőrrel és a késekkel. Fölveszi a csizmáját, abban is eligazgatva a fegyvert. Majd óvatosan elveszi a köpönyegről a szobrot, belecsúsztatja a pipával együtt a ruhadarab zsebébe, amit aztán egyszerűen csak átvet a karján, mert az előbbi lenge öltözéke után most még nagyon melegnek érzékeli az időt.*
- Mehetünk... Megmutatom akkor a jurtát. - *fésüli hátra utolsó simítás gyanánt a haját, majd elindul a sátorszerű épület felé.*
- Vannak ott bent takarók és prémek, meg tüzet is tudsz rakni, de majd lehozhatjuk a szalmazsákomat, hogy kényelmesen tudj aludni. Bár... neked az talán kicsi lesz. - *tervezget menet közben. Emellett azt is betervezi, hogy ehetnének valamit, ha bementek, mert a saját éhségéről eszébe jut, hogyan korgott Zaxdor gyomra.*
- Pedig szóltam is, hogy legközelebb oda ütök... - *kockáztat meg egy kis fricskát ebben az engedékeny légkörben. Valójában ennek köze nem volt az ígéretéhez, csak így alakult, hogy ez tűnt jó lépésnek, de most eszébe jut és jól esik vele bosszantani a férfit.
Kicsit később meg Zaxdor, számára váratlanul, elkezd az érzéseiről beszélni. Jól esik neki, amit hall, mert jó érzés, hogy valaki szívesen van az ő társaságában. De kicsit meg is ijeszti ez a nyílt közeledés.
A legrosszabb az egészben, hogy érzi, hogy erre válaszolnia kellene valamit, ezért lázasan kezdi keresni magában a szavakat és megfogalmazni valamit, de ehhez még az is kellene, hogy legyen mit megfogalmaznia, vagyis tudatosítania kellene az érzéseit és a gondolatait, ami esetében nem is annyira egyszerű.*
- Én... Én is jól érzem magam. - *ennyi. Ennyit sikerül szólnia szórakozottan. Majd fölemeli kezét a csuklyáját keresve, de rájön, hogy otromba dolog volna most fölvennie, illetve, hogy jelenleg nem is viseli a köpönyegét.
Nedves hajvégeit markolja hát meg, mintha csak pihentetné a kezét, így ad értelmet a mozdulatnak, miközben szemeit lesüti.
Gondolatban most kicsit eltávolodik Zaxdortól, vagyis szándékosan elhatárolódik tőle érzelmileg, hogy a zavarát legyőzze.
Az óriás csak egy másik személy, akivel éppen ismerkednek. Ez teljesen természetes, mindennapos dolog mások életében. Neki is így kellene kezelnie.
Hogy nem tart túl sokáig a csönd közöttük, az Zaxdornak köszönhető, aki előhozakodik az ötlettel, hogy váltsák valóra a következő tervüket. Erre aztán a tekintetét is fölemeli, de egyből ernyőznie is kell tenyerével a szemét és hunyorog, mert az óriás közben föláll és az arca Krestvir szemszögéből az ég magasán van.*
- Van még időm. - *feleli. Majd rá pillant a felé nyújtott kézre és Zaxdor színjátékán elmosolyodik. Elkapja a férfi mancsát, s abban megkapaszkodva ruganyosan föláll.*
- Köszönöm. - *meg sem próbál pukedlizni. Helyette a ruháját porolja le. Talán a legjobb volna visszamászni a vízbe és magával együtt azt is kimosni, de akkor megint sokáig tartana míg megszárad.*
- Még felöltözök, aztán mehetünk. - *inti kis türelemre az óriást, mert azért neki sem szokása alsóruhában mászkálni mindenfelé.
Elindul vissza a vízhez és összeszedi a ruháit, fegyvereit, meg menet közben a pipát is. A holló meg sehol nincs már, úgy tűnik, elrepült, talán megéhezett. Krestvir erre gondol.*
- Az összes mágiaágnak van itt egy kertje, vagyis ez volt az elképzelés, csak nincsenek még befejezve. Ez itt a vízkert... - *beszél, miközben már a nadrágját húzza.*
- Itt lehet gyakorolni a víz mágiaágat, de ide járunk csak úgy fürödni is, ha enyhébb az idő. - *bújik bele ingébe és húzza össze a nyakánál. Aztán a fegyverövét csatolja föl a tőrrel és a késekkel. Fölveszi a csizmáját, abban is eligazgatva a fegyvert. Majd óvatosan elveszi a köpönyegről a szobrot, belecsúsztatja a pipával együtt a ruhadarab zsebébe, amit aztán egyszerűen csak átvet a karján, mert az előbbi lenge öltözéke után most még nagyon melegnek érzékeli az időt.*
- Mehetünk... Megmutatom akkor a jurtát. - *fésüli hátra utolsó simítás gyanánt a haját, majd elindul a sátorszerű épület felé.*
- Vannak ott bent takarók és prémek, meg tüzet is tudsz rakni, de majd lehozhatjuk a szalmazsákomat, hogy kényelmesen tudj aludni. Bár... neked az talán kicsi lesz. - *tervezget menet közben. Emellett azt is betervezi, hogy ehetnének valamit, ha bementek, mert a saját éhségéről eszébe jut, hogyan korgott Zaxdor gyomra.*
3031. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:58:12
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:58:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Miután a fájdalom enyhül immár nem kell olyan kényszeredett arcot vágni, sőt, lassan összeszedi magát és megmozdul. Tulajdonképpen kijelentheti magának, hogy boldog. Az ütés, mi először bár kellemetlen volt, végeredményben őszinteséghez és megértéshez segítette hozzá. Krestvir előtt amúgy sem akar titkolózni, megígérte, hogy megbízhat benne, az elnyert bizalommal visszaélni nem akar. Azt is látja, hogy a lány fokozatosan közeledik, persze az még kérdés, hogy meddig, de önmagában a fizikai távolság legyőzése már egy eredmény. Lassan felül, törökülésbe, s a lánnyal szemben állapodik meg.*
- Nem, teljesen elmúlt, jól vagyok! *Bólint határozottan.* Így kell ezt csinálni! Rám nézve terhelő, hogy én meg nem voltam rá felkészülve. *Göcög fel csak úgy magában, végigkísérve azt a kis szájhúzós mosolyt, egyszerűen képtelen felfogni, hogy ez a lány miért van oly egyedül. Hosszú ideje beszélgetnek már, de társairól szinte semmit nem tudott meg, jóllehet ez betudható annak is, hogy Zaxdornak a tudást ki kell érdemelnie. Ahogy a bizalom apró lépcsőfokain felfelé halad, úgy tudhat meg egyre többet. Igazából társai kapcsán nem is mások érdeklik, hanem a lány másokhoz való viszonya.*
- Tudod, idefelé jövet sokszor végigfuttattam magamban azt a pillanatot, mikor bocsánatot kérek, aztán reményeim szerint megnyugodva elsétálok. De, ha nem ijesztelek meg a mondattal, valahogy jól esik maradni és beszélgetni veled. *Megvonja a vállát, s szórakozottan porolja le a nadrágját.* Nincs nagyon senkim, akivel komolyabban lehetne beszélgetni bármiről, vagy legalább csak a napi dolgokról. Jó egyedül, de azért mégis vágyódom ilyenkor társaságra. Te jó társaság vagy hollóleány. Igazából jobbat el sem tudnék képzelni. *Bólint ismét, arca komoly. Megint csak tényeket közöl és nem vallomásokat osztogat, arcán látni, hogy valóban, minden elfogultság nélkül gondolja az elhangzottakat. Gondolatban persze immár beismeri magának, hogy a lány kívülről és belülről olyan, ami számára kedves és vonzó. A szív dolgaihoz soha nem értett, nem is gondolkodott ezen, így gyakorlatilag eszébe sem jut különböző fajuk, vagy méretkülönbségeik. Tetszik neki Krestvir. Nagyon. Ami eleinte csak külsőleg volt érdekes, már rásegített gesztusaival, kedvességével. Zaxdor elindult egy úton, persze retteg attól, hogy csúnya ráfázás lesz a vége, de jelenleg csak élvezi az együtt töltött időt.*
- Mit szólnál hozzá, ha esetleg megmutatnád a környéket? Körbevezetsz? Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogyan élsz és mit csinálsz, persze csak, ha nem baj. Utána még gyakorolhatunk, ha szeretnél. De, ha akarod és dolgod van, a világért sem akarlak feltartani!*Jut eszébe, hogy gyakorlatilag azt meg sem kérdezte, a lány éppen ráér-e ennyi mindenre. Mosolyog, majd lassan feláll és kezét óvatosan a lány felé nyújtja, hogy esetleg felsegíthesse.*
- Hölgyem! *Viszi fel a hangsúlyt a végén, közben persze már huncutul mosolyog. Természetesen, ha a lány elfogadja a nyújtott kezet és feláll, nem fogja tovább, tisztelettel elengedi azt, s érdeklődve várja, hogy mi következik. Nem akarja magát rátukmálni, s az érintést sem erőszakolja. Bár legszívesebben örökké kezében tartaná azt az apró kis kezet, mi előbb homlokát simította.*
*Miután a fájdalom enyhül immár nem kell olyan kényszeredett arcot vágni, sőt, lassan összeszedi magát és megmozdul. Tulajdonképpen kijelentheti magának, hogy boldog. Az ütés, mi először bár kellemetlen volt, végeredményben őszinteséghez és megértéshez segítette hozzá. Krestvir előtt amúgy sem akar titkolózni, megígérte, hogy megbízhat benne, az elnyert bizalommal visszaélni nem akar. Azt is látja, hogy a lány fokozatosan közeledik, persze az még kérdés, hogy meddig, de önmagában a fizikai távolság legyőzése már egy eredmény. Lassan felül, törökülésbe, s a lánnyal szemben állapodik meg.*
- Nem, teljesen elmúlt, jól vagyok! *Bólint határozottan.* Így kell ezt csinálni! Rám nézve terhelő, hogy én meg nem voltam rá felkészülve. *Göcög fel csak úgy magában, végigkísérve azt a kis szájhúzós mosolyt, egyszerűen képtelen felfogni, hogy ez a lány miért van oly egyedül. Hosszú ideje beszélgetnek már, de társairól szinte semmit nem tudott meg, jóllehet ez betudható annak is, hogy Zaxdornak a tudást ki kell érdemelnie. Ahogy a bizalom apró lépcsőfokain felfelé halad, úgy tudhat meg egyre többet. Igazából társai kapcsán nem is mások érdeklik, hanem a lány másokhoz való viszonya.*
- Tudod, idefelé jövet sokszor végigfuttattam magamban azt a pillanatot, mikor bocsánatot kérek, aztán reményeim szerint megnyugodva elsétálok. De, ha nem ijesztelek meg a mondattal, valahogy jól esik maradni és beszélgetni veled. *Megvonja a vállát, s szórakozottan porolja le a nadrágját.* Nincs nagyon senkim, akivel komolyabban lehetne beszélgetni bármiről, vagy legalább csak a napi dolgokról. Jó egyedül, de azért mégis vágyódom ilyenkor társaságra. Te jó társaság vagy hollóleány. Igazából jobbat el sem tudnék képzelni. *Bólint ismét, arca komoly. Megint csak tényeket közöl és nem vallomásokat osztogat, arcán látni, hogy valóban, minden elfogultság nélkül gondolja az elhangzottakat. Gondolatban persze immár beismeri magának, hogy a lány kívülről és belülről olyan, ami számára kedves és vonzó. A szív dolgaihoz soha nem értett, nem is gondolkodott ezen, így gyakorlatilag eszébe sem jut különböző fajuk, vagy méretkülönbségeik. Tetszik neki Krestvir. Nagyon. Ami eleinte csak külsőleg volt érdekes, már rásegített gesztusaival, kedvességével. Zaxdor elindult egy úton, persze retteg attól, hogy csúnya ráfázás lesz a vége, de jelenleg csak élvezi az együtt töltött időt.*
- Mit szólnál hozzá, ha esetleg megmutatnád a környéket? Körbevezetsz? Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogyan élsz és mit csinálsz, persze csak, ha nem baj. Utána még gyakorolhatunk, ha szeretnél. De, ha akarod és dolgod van, a világért sem akarlak feltartani!*Jut eszébe, hogy gyakorlatilag azt meg sem kérdezte, a lány éppen ráér-e ennyi mindenre. Mosolyog, majd lassan feláll és kezét óvatosan a lány felé nyújtja, hogy esetleg felsegíthesse.*
- Hölgyem! *Viszi fel a hangsúlyt a végén, közben persze már huncutul mosolyog. Természetesen, ha a lány elfogadja a nyújtott kezet és feláll, nem fogja tovább, tisztelettel elengedi azt, s érdeklődve várja, hogy mi következik. Nem akarja magát rátukmálni, s az érintést sem erőszakolja. Bár legszívesebben örökké kezében tartaná azt az apró kis kezet, mi előbb homlokát simította.*
3030. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:55:57
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:55:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Csodájára jár a férfi önuralmának, hogy egy ilyen ütés után nem szitkozódik és fenyegetőzik, hanem még őt bátorítja. Elmondható, hogy az óriás már többszörösen túlszárnyalta viselkedésével az elvárásait és rászolgált a bizalmára és jóindulatára.
Így nézve annyira nem esik nehezére kedvesnek lenni hozzá, miközben ennyire elesett. Sajnálja őt, ezért is kapja Zaxdor azt a bocsánatkérő simogatást a varázslat után.
A válasz megnyugtatja, a köszönetmondásra meg szájhúzós kis mosollyal felel. Voltaképpen a bűntudata is kezd elpárologni, hiszen ami történt, az szerinte olyasmi, ami belefér a gyakorlásba és nem lehet biztosan kivédeni.*
- Pihensz még? - *kérdi szelíden.
A korábbi témához nem tér vissza. Belátta, hogy igaza lehet Zaxdornak, azt pedig még nem rendezte le magában, hogy mennyire is érdekli őt, hogy mások mit gondolnak róla. Itt még egyelőre nem tart a személyiségfejlődésben. Vagyis... most még leragad annyinál, hogy zavarja és zavarba hozza a gondolat, hogy róla olyasmiket beszélhetnek. Ha pedig ilyen pletykásnak és rosszindulatúnak látja az embereket, akkor még kisebb kedve lesz közéjük menni. Avagy már most érzi, hogy a sok fecsegő száj és rá szegeződő tekintet elől a legjobb visszahúzódni egy biztonságos helyre. Viszont ha úgyis kerüli őket, akkor miért is zavarja, mit gondolnak?*
*Csodájára jár a férfi önuralmának, hogy egy ilyen ütés után nem szitkozódik és fenyegetőzik, hanem még őt bátorítja. Elmondható, hogy az óriás már többszörösen túlszárnyalta viselkedésével az elvárásait és rászolgált a bizalmára és jóindulatára.
Így nézve annyira nem esik nehezére kedvesnek lenni hozzá, miközben ennyire elesett. Sajnálja őt, ezért is kapja Zaxdor azt a bocsánatkérő simogatást a varázslat után.
A válasz megnyugtatja, a köszönetmondásra meg szájhúzós kis mosollyal felel. Voltaképpen a bűntudata is kezd elpárologni, hiszen ami történt, az szerinte olyasmi, ami belefér a gyakorlásba és nem lehet biztosan kivédeni.*
- Pihensz még? - *kérdi szelíden.
A korábbi témához nem tér vissza. Belátta, hogy igaza lehet Zaxdornak, azt pedig még nem rendezte le magában, hogy mennyire is érdekli őt, hogy mások mit gondolnak róla. Itt még egyelőre nem tart a személyiségfejlődésben. Vagyis... most még leragad annyinál, hogy zavarja és zavarba hozza a gondolat, hogy róla olyasmiket beszélhetnek. Ha pedig ilyen pletykásnak és rosszindulatúnak látja az embereket, akkor még kisebb kedve lesz közéjük menni. Avagy már most érzi, hogy a sok fecsegő száj és rá szegeződő tekintet elől a legjobb visszahúzódni egy biztonságos helyre. Viszont ha úgyis kerüli őket, akkor miért is zavarja, mit gondolnak?*
3029. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:52:57
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:52:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Apró pici csillagok keringenek a szeme előtt és ezúttal is a lány jóvoltából. A földön görnyed, s száján még mindig ott feszül a mosoly, persze fogai közben görcsben összepréselve. A korábbiakhoz képest nagy a különbség, mert a csillagok egyáltalán nem zavarják, a fájdalom persze kellemetlen ugyan, de Krestvir személye azóta átalakult számára. Egyszerűen nem tud rá haragudni, ha ettől komolyabb történne, szerinte akkor sem. Igazából a lány ötletes volt, ráadásul korábban ő javasolta ezt a módszert, Kresvir csak hallgatott rá. Már-már kezdi magát emiatt is ostorozni lélekben, aztán megtörténik. Hollóleány előbb kissé hátrál meglepetésében, de végül még eldőlése és kiszenvedése közben kipréselt válasza is talán úgy tűnik fogadtatásra talál.*
- Áááááh! *Legyinteni próbál nagyon férfiasan, bár hangja közelít ahhoz a tartományhoz, mikor már annyira nem is férfias.* Ügyes... vagy... Krestvir! Így kell... *Az áldott fű ápol és eltakar, a hűvösük kellemesen érintik arcát, persze a fájdalmat korántsem enyhítik. Szemei résnyire nyitva, s a lány alakját fürkészi, érzete szerint talán az utolsó néhány pillanatok egyikét éli meg, mikor még a kósza sötét tincseket, a gesztenyebarna tekintetet, a pimasz mosolyt emlékezetébe vésheti, szinte bizonyos benne, hogy utoljára látja Krestvirt magyarázata után. A zavart is észleli, természetesen félre is érti, s nem is tudja hirtelen eldönteni, hogy a fizikai, vagy a lelki gyötrődés jelenleg a nagyobb. Aztán a jég megtörik és Krestvir közeledni kezd. Igyekszik nem hangosan sóhajtani, persze még nem dőlt el semmi, mindenesetre ez már azért kis haladás. A folytatásra nem számít, a közeledő törékeny kis kézre szemeit is lehunyja, gondolatban sejti, hogy ez a lányban kemény viaskodás után születhetett meg az érintés gondolata. Ezúttal Zaxdort önti el a melegség, szinte hullámként, lábától egészen a feje tetejéig, hogy ismét gerincén fusson végig aztán. Bizonyára a varázslat langyosságát és hűsítését is érzi, de a kedvességet is, amit egy rövid pillanatra ugyan, de homlokán érezhet egy apró hüvelykujj képében. Üveggömbben és puha, apró zsebben hordható pillanatként kívánja elkönyvelni Krestvir előtte térdelő alakját, s az illatot, mit végre közelről érezhet. A lány illatát, mi valószínűleg a korábbi víz alatt töltött hosszú percek miatt a hajnal hűvös harmatízű perceire emlékezteti, talán némi virágillattal, persze ezt lehet csak beképzeli. A fájdalom azonnal enyhül Zaxdor véleménye szerint ez pusztán a lány érintésének köszönhető, ami végeredményben még igaz is:*
- Langyos... *mosolyog csak úgy a földön fekve nézve a lányra* már nem fáj, de előtte sem fájt annyira. *Jelenti ki csak úgy.* Nincs semmi baj. *Mondja méla csendességgel, még mindig a lány hatása alatt. ~ Bár soha sem múlna el a pillanat, ha kell óránként kérek egy ilyen ütést. ~ Gondolja magában, persze esze ágában sincs hangosan kimondani.*
- Köszönöm, hollóleány. *Elmerül az aggódó gesztenye tekintetek világában, s a fellegekben jár. Persze nem bántón, talán nem zavarón csak hálás óriás szemekkel.*
*Apró pici csillagok keringenek a szeme előtt és ezúttal is a lány jóvoltából. A földön görnyed, s száján még mindig ott feszül a mosoly, persze fogai közben görcsben összepréselve. A korábbiakhoz képest nagy a különbség, mert a csillagok egyáltalán nem zavarják, a fájdalom persze kellemetlen ugyan, de Krestvir személye azóta átalakult számára. Egyszerűen nem tud rá haragudni, ha ettől komolyabb történne, szerinte akkor sem. Igazából a lány ötletes volt, ráadásul korábban ő javasolta ezt a módszert, Kresvir csak hallgatott rá. Már-már kezdi magát emiatt is ostorozni lélekben, aztán megtörténik. Hollóleány előbb kissé hátrál meglepetésében, de végül még eldőlése és kiszenvedése közben kipréselt válasza is talán úgy tűnik fogadtatásra talál.*
- Áááááh! *Legyinteni próbál nagyon férfiasan, bár hangja közelít ahhoz a tartományhoz, mikor már annyira nem is férfias.* Ügyes... vagy... Krestvir! Így kell... *Az áldott fű ápol és eltakar, a hűvösük kellemesen érintik arcát, persze a fájdalmat korántsem enyhítik. Szemei résnyire nyitva, s a lány alakját fürkészi, érzete szerint talán az utolsó néhány pillanatok egyikét éli meg, mikor még a kósza sötét tincseket, a gesztenyebarna tekintetet, a pimasz mosolyt emlékezetébe vésheti, szinte bizonyos benne, hogy utoljára látja Krestvirt magyarázata után. A zavart is észleli, természetesen félre is érti, s nem is tudja hirtelen eldönteni, hogy a fizikai, vagy a lelki gyötrődés jelenleg a nagyobb. Aztán a jég megtörik és Krestvir közeledni kezd. Igyekszik nem hangosan sóhajtani, persze még nem dőlt el semmi, mindenesetre ez már azért kis haladás. A folytatásra nem számít, a közeledő törékeny kis kézre szemeit is lehunyja, gondolatban sejti, hogy ez a lányban kemény viaskodás után születhetett meg az érintés gondolata. Ezúttal Zaxdort önti el a melegség, szinte hullámként, lábától egészen a feje tetejéig, hogy ismét gerincén fusson végig aztán. Bizonyára a varázslat langyosságát és hűsítését is érzi, de a kedvességet is, amit egy rövid pillanatra ugyan, de homlokán érezhet egy apró hüvelykujj képében. Üveggömbben és puha, apró zsebben hordható pillanatként kívánja elkönyvelni Krestvir előtte térdelő alakját, s az illatot, mit végre közelről érezhet. A lány illatát, mi valószínűleg a korábbi víz alatt töltött hosszú percek miatt a hajnal hűvös harmatízű perceire emlékezteti, talán némi virágillattal, persze ezt lehet csak beképzeli. A fájdalom azonnal enyhül Zaxdor véleménye szerint ez pusztán a lány érintésének köszönhető, ami végeredményben még igaz is:*
- Langyos... *mosolyog csak úgy a földön fekve nézve a lányra* már nem fáj, de előtte sem fájt annyira. *Jelenti ki csak úgy.* Nincs semmi baj. *Mondja méla csendességgel, még mindig a lány hatása alatt. ~ Bár soha sem múlna el a pillanat, ha kell óránként kérek egy ilyen ütést. ~ Gondolja magában, persze esze ágában sincs hangosan kimondani.*
- Köszönöm, hollóleány. *Elmerül az aggódó gesztenye tekintetek világában, s a fellegekben jár. Persze nem bántón, talán nem zavarón csak hálás óriás szemekkel.*
3028. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:50:31
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:50:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
- Nem biztos, hogy ez a baj. Én gyakran nem értek meg másokat. - *muszáj hozzátennie ezt az igazsághoz, mert egy kicsit már kezdi zavarni, hogy a férfi ennyire butának állítja be magát, miközben ő egyre kevésbé tartja annak.*
- Rendben. - *megy bele a beszélgetés elhalasztásába, mert ezt akkor is megtehetik majd, amikor körbevezeti az óriást Synmirán.
Úgyhogy beáll szépen a támadás elé, aztán mikor a tőr megindul felé, kitér. De máris túl kiszámíthatónak bizonyul. Ami ennek ellenére az ő javára szolgál, a végeredménynek mégsem tud örülni.
Észleli, hogy a férfi utána fordul, de annyira nem tud gyorsan reagálni, hogy az ütésén módosítson, úgyhogy tökéletesen betalál az érzékeny pontra. A mozdulatsor következő részét azonban már megállítja, így nem kényszeríti azonnal térdre az óriást még egy térdhajlatba mért ütéssel is.
Helyette hátrál egy lépést és sajnálkozón figyeli a művét.*
- Bocsánat... nem akartam... nem számítottam rá, hogy... bocsánat... - *habogja, és toporog, mert a segítő szándék megvan benne, de még megtámasztani sem tudná az óriást.
Arra igazán nem számít, hogy pont ebben a helyzetben szánja rá magát a férfi, hogy magyarázatot adjon a korábbiakra. Arra meg még kevésbé, hogy ilyesmiről fog hallani.
És amilyen nyersen Zaxdor kimondja az aggodalmát, kétségtelenül elülteti a gondolatot Krestvir fejében.
Neki ez eszébe sem jutott volna. A többiek tényleg ilyet gondolnának róla? Aztán erről eszébe jut, hogy milyen kényelmetlenül érezte magát mikor Taitos kedvesével beszélgettek, mert akkor tudatosult benne, hogy többé nem feltétlenül teheti meg, hogy átmegy a fiúhoz éjszaka, hogy együtt aludjanak. Akkor megértette ő is, hogy ezt mások félreérthetik, hiába csak alszanak.
Ezt pedig Zaxdor célratörő szavai után kénytelen átültetni erre az esetre, és be kell látnia, hogy tényleg, akár ezt is félreérthetik.
Nem pirul el, de szörnyen zavarba jön. Most kis időre megint ráébred, hogy ő voltaképpen már egy felnőtt nő, s hogy ez mikkel is járhat.
Zaxdor földre kerülése azonban fölrázza, és tréfás, biztató mutogatás ide, vagy oda, ő csak arra tud gondolni, hogy ez most nagyon fájhat a férfinak.
Aztán észbekap...*
- Várj... mindjárt elmúlik... - *térdel le a férfi mellé, majd... kezét Zaxdor feje felé közelíti, de egy pillanatra megáll. Vesz egy mély levegőt, mert uralkodnia kell zavarán, hogy koncentrálni tudjon a varázslatra, és jelenleg az is nehezére esik, hogy véghezvigye azt a gyengédséget, amit a varázslat megkíván. Ami nem más, mint a simogatás. Ami most zavarba ejtő.
Végül mégis lehűti magát, és a varázslatra összpontosítva végigsimít Zaxdor homlokán. Ha minden igaz, a férfi fájdalma ezután elmúlik.
Ő meg ott hagyja még egy pillanatra a kezét az óriás fején, s csak úgy, kedvesség gyanánt is megsimogatja röviden a hüvelykujjával. Aztán visszahúzza a kezét és az ölébe ejti.*
- Jobb már?
A varázsló végigsimít a célpont homlokán, melynek hatására a lázat vagy fájdalmat langyos víz érzete mossa el. A tünetek jelentősen enyhülnek.
- Nem biztos, hogy ez a baj. Én gyakran nem értek meg másokat. - *muszáj hozzátennie ezt az igazsághoz, mert egy kicsit már kezdi zavarni, hogy a férfi ennyire butának állítja be magát, miközben ő egyre kevésbé tartja annak.*
- Rendben. - *megy bele a beszélgetés elhalasztásába, mert ezt akkor is megtehetik majd, amikor körbevezeti az óriást Synmirán.
Úgyhogy beáll szépen a támadás elé, aztán mikor a tőr megindul felé, kitér. De máris túl kiszámíthatónak bizonyul. Ami ennek ellenére az ő javára szolgál, a végeredménynek mégsem tud örülni.
Észleli, hogy a férfi utána fordul, de annyira nem tud gyorsan reagálni, hogy az ütésén módosítson, úgyhogy tökéletesen betalál az érzékeny pontra. A mozdulatsor következő részét azonban már megállítja, így nem kényszeríti azonnal térdre az óriást még egy térdhajlatba mért ütéssel is.
Helyette hátrál egy lépést és sajnálkozón figyeli a művét.*
- Bocsánat... nem akartam... nem számítottam rá, hogy... bocsánat... - *habogja, és toporog, mert a segítő szándék megvan benne, de még megtámasztani sem tudná az óriást.
Arra igazán nem számít, hogy pont ebben a helyzetben szánja rá magát a férfi, hogy magyarázatot adjon a korábbiakra. Arra meg még kevésbé, hogy ilyesmiről fog hallani.
És amilyen nyersen Zaxdor kimondja az aggodalmát, kétségtelenül elülteti a gondolatot Krestvir fejében.
Neki ez eszébe sem jutott volna. A többiek tényleg ilyet gondolnának róla? Aztán erről eszébe jut, hogy milyen kényelmetlenül érezte magát mikor Taitos kedvesével beszélgettek, mert akkor tudatosult benne, hogy többé nem feltétlenül teheti meg, hogy átmegy a fiúhoz éjszaka, hogy együtt aludjanak. Akkor megértette ő is, hogy ezt mások félreérthetik, hiába csak alszanak.
Ezt pedig Zaxdor célratörő szavai után kénytelen átültetni erre az esetre, és be kell látnia, hogy tényleg, akár ezt is félreérthetik.
Nem pirul el, de szörnyen zavarba jön. Most kis időre megint ráébred, hogy ő voltaképpen már egy felnőtt nő, s hogy ez mikkel is járhat.
Zaxdor földre kerülése azonban fölrázza, és tréfás, biztató mutogatás ide, vagy oda, ő csak arra tud gondolni, hogy ez most nagyon fájhat a férfinak.
Aztán észbekap...*
- Várj... mindjárt elmúlik... - *térdel le a férfi mellé, majd... kezét Zaxdor feje felé közelíti, de egy pillanatra megáll. Vesz egy mély levegőt, mert uralkodnia kell zavarán, hogy koncentrálni tudjon a varázslatra, és jelenleg az is nehezére esik, hogy véghezvigye azt a gyengédséget, amit a varázslat megkíván. Ami nem más, mint a simogatás. Ami most zavarba ejtő.
Végül mégis lehűti magát, és a varázslatra összpontosítva végigsimít Zaxdor homlokán. Ha minden igaz, a férfi fájdalma ezután elmúlik.
Ő meg ott hagyja még egy pillanatra a kezét az óriás fején, s csak úgy, kedvesség gyanánt is megsimogatja röviden a hüvelykujjával. Aztán visszahúzza a kezét és az ölébe ejti.*
- Jobb már?
A varázsló végigsimít a célpont homlokán, melynek hatására a lázat vagy fájdalmat langyos víz érzete mossa el. A tünetek jelentősen enyhülnek.
3027. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:45:34
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:45:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Igazából már legszívesebben gyakorlatozna, mert tudta, hogy eljön az a pillanat, amikor az egyszerű magyarázatai nem szolgálnak kielégítő válaszként. Az igazsághoz valószínűleg az is hozzátartozik, hogy Krestvir kezdi megismerni őt, így szeretné meg is érteni. Ez ugyan jó dolog, de felvet néhány olyan kérdést, amit nem biztos, hogy Zaxdor a jelenlegi állapotában hebegés-habogás nélkül meg tudna válaszolni. Egyetlen dolog cikázik csak elméjében, hogy a férfi és nő, konkrétan Zaxdor és Krestvir kapcsolatot még véletlenül se hozza fel magyarázatként, mert Krestvir abban a pillanatban itt hagyja. Tény és való, hogy már az elején másképp tekintett a lányra, mint "csak" egy emberre. Ez kezd kikristályosodni számára. Talán már többet jelent, mint egy ember, közelebb érzi magához. ~ Persze ilyenkor a holló nem tud galibát csinálni. ~ Tekint körbe szemeivel. Aztán belevág.*
- Tudom, sajnálom, néha nagyon értelmetlenül beszélek. *Sóhajt.* De előbb, azt javaslom gyakoroljunk. *Próbálja az időt húzni, de ebből nincs kiút, valamikor válaszolnia kell és jóval egyértelműbben, ahogy korábban tette. Krestvir máris készülődik, míg Zaxdor felveszi a pozíciót, s hamarosan támadásba is lendül. Ahogyan a kezét felfelé lendíti, azonnal kiderül számára, hogy a lány hasonlót tervez, mint korábban, ezért most az ő ajkára ül ki, egy amolyan mindentudó pimasz mosoly, s a lánnyal együtt fordul, hogy a kitérés ne legyen olyan sikeres. Már éppen szélesedne a szája, amikor egyszer csak úgy marad. Hát vannak váratlan pillantok az életben, Zaxdor életében ez is az. Hasonlít ahhoz, mint amikor egyszer szúrós növénybe ült véletlenül a hegyekben, pedig csak pihenni támadt kedve. Krestvir elképzelése nagyon jó, a probléma, hogy, amit jelzésértékűnek szán, az a fordulat következtében pont betalál. Sajnos a néphiedelemmel ellentétben, az óriásoké sincs alabástromból.*
- Hümpf... *Az első mondata ez, majd lassan felteszi a kezét, melyből kihullik a tőr.* Időt... időt kérek. *Nyögi olyan határozottan, amennyire csak tudja, nem akarja, hogy a lány azt lássa fáj, fél, hogy az rosszul esne neki, tudja, hogy nem szándékos volt.*
- Szóval... *nyelés, kissé összegörnyedve* Nem szólnának a többiek, ha egy idegen férfi menne a szobádba? Ez mindig pletyka tárgya szokott lenni, legalábbis nálunk az volt. ~ Biztos, hogy nevetni fog. ~ Egyetlen ép gondolata ez és a zsibogó alrésze, melyre ráfogni sem akar, így csak áll, mint egy rakás szerencsétlenség, rogyadozó térdekkel.*
- Nem... akarom, hogy kicsúfoljanak téged... miattam. *Eddig bírja, szemei kidüllednek, elfogy a levegő. Az a kis ököl csodákra képes, ha megfelelő helyen alkalmazzák. ~ Még ebben is milyen jó. ~ Utolsó gondolata ez, mielőtt végleg eldől, mit egy zsák. Közben azért kezén felfelé álló hüvelykujjával igyekszik mutatni, hogy ez bizony kiváló ütés volt "csak így tovább Krestvir" jelzik a szemek. ~ Csak most picit pihenek. ~ *Közben már azon morfondírozik, vajon mennyire volt elégséges a válasz, amivel konkrétumot ugyan nem mondott, de rávilágított a Zaxdor szerinti probléma gyökerére.*
*Igazából már legszívesebben gyakorlatozna, mert tudta, hogy eljön az a pillanat, amikor az egyszerű magyarázatai nem szolgálnak kielégítő válaszként. Az igazsághoz valószínűleg az is hozzátartozik, hogy Krestvir kezdi megismerni őt, így szeretné meg is érteni. Ez ugyan jó dolog, de felvet néhány olyan kérdést, amit nem biztos, hogy Zaxdor a jelenlegi állapotában hebegés-habogás nélkül meg tudna válaszolni. Egyetlen dolog cikázik csak elméjében, hogy a férfi és nő, konkrétan Zaxdor és Krestvir kapcsolatot még véletlenül se hozza fel magyarázatként, mert Krestvir abban a pillanatban itt hagyja. Tény és való, hogy már az elején másképp tekintett a lányra, mint "csak" egy emberre. Ez kezd kikristályosodni számára. Talán már többet jelent, mint egy ember, közelebb érzi magához. ~ Persze ilyenkor a holló nem tud galibát csinálni. ~ Tekint körbe szemeivel. Aztán belevág.*
- Tudom, sajnálom, néha nagyon értelmetlenül beszélek. *Sóhajt.* De előbb, azt javaslom gyakoroljunk. *Próbálja az időt húzni, de ebből nincs kiút, valamikor válaszolnia kell és jóval egyértelműbben, ahogy korábban tette. Krestvir máris készülődik, míg Zaxdor felveszi a pozíciót, s hamarosan támadásba is lendül. Ahogyan a kezét felfelé lendíti, azonnal kiderül számára, hogy a lány hasonlót tervez, mint korábban, ezért most az ő ajkára ül ki, egy amolyan mindentudó pimasz mosoly, s a lánnyal együtt fordul, hogy a kitérés ne legyen olyan sikeres. Már éppen szélesedne a szája, amikor egyszer csak úgy marad. Hát vannak váratlan pillantok az életben, Zaxdor életében ez is az. Hasonlít ahhoz, mint amikor egyszer szúrós növénybe ült véletlenül a hegyekben, pedig csak pihenni támadt kedve. Krestvir elképzelése nagyon jó, a probléma, hogy, amit jelzésértékűnek szán, az a fordulat következtében pont betalál. Sajnos a néphiedelemmel ellentétben, az óriásoké sincs alabástromból.*
- Hümpf... *Az első mondata ez, majd lassan felteszi a kezét, melyből kihullik a tőr.* Időt... időt kérek. *Nyögi olyan határozottan, amennyire csak tudja, nem akarja, hogy a lány azt lássa fáj, fél, hogy az rosszul esne neki, tudja, hogy nem szándékos volt.*
- Szóval... *nyelés, kissé összegörnyedve* Nem szólnának a többiek, ha egy idegen férfi menne a szobádba? Ez mindig pletyka tárgya szokott lenni, legalábbis nálunk az volt. ~ Biztos, hogy nevetni fog. ~ Egyetlen ép gondolata ez és a zsibogó alrésze, melyre ráfogni sem akar, így csak áll, mint egy rakás szerencsétlenség, rogyadozó térdekkel.*
- Nem... akarom, hogy kicsúfoljanak téged... miattam. *Eddig bírja, szemei kidüllednek, elfogy a levegő. Az a kis ököl csodákra képes, ha megfelelő helyen alkalmazzák. ~ Még ebben is milyen jó. ~ Utolsó gondolata ez, mielőtt végleg eldől, mit egy zsák. Közben azért kezén felfelé álló hüvelykujjával igyekszik mutatni, hogy ez bizony kiváló ütés volt "csak így tovább Krestvir" jelzik a szemek. ~ Csak most picit pihenek. ~ *Közben már azon morfondírozik, vajon mennyire volt elégséges a válasz, amivel konkrétumot ugyan nem mondott, de rávilágított a Zaxdor szerinti probléma gyökerére.*
3026. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:42:14
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:42:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Értetlen hunyorgással hallgatja Zaxdort, ahogy magáról beszél nem túl jó véleménnyel és róla túl jó véleménnyel... Ez még az érthető rész volna, hiszen véleménye mindenkinek lehet. De hogy ennek mi köze van bármihez is, vagy milyen félreértéstől tart a férfi... Ezzel kapcsolatban már teljesen tanácstalan.*
- Sajnálom, de nem értem, miről beszélsz. - *ismeri be ezúttal, noha a legtöbbször szó nélkül szokta hagyni az ilyen eseteket. Amikor nem életbevágó vagy nem túl zavaró, hogy nem ért valamit. Mert különben nagyon gyakran kellene visszakérdeznie egy beszélgetésben...
Most azonban zavarja, hogy nem érti, mert ha már félreértésről beszél a férfi, akár fontos is lehet, s olyasmi, amire ő nem gondolt.*
- Milyen félreértés volna? Szólnék róla, hogy a szobámban leszel, tudnának róla. Nem nézne senki betörőnek... - *merül fel benne, hogy Zaxdor talán ilyen esetről magyaráz, mert ilyen még elő is fordulhatna és így volna értelme annak, hogy a férfi tart az előítéletektől, hogy mit szólnának mások, ha csak úgy megjelenne a szobájánál.
Később...*
- Jó. - *biccent az előre beígért teára. Jól esik most azt hinni, hogy egyszer tényleg eljön majd az a nap, és úgy fog ide visszatérni az említett távolléte után, hogy békésen leülhetnek egy forró ital mellé.
Aztán ez az idilli jövőkép kicsit összeszorítja a szívét, mert mellette csak még sötétebbnek tetszik az idő, amit addig át kell élnie. Félelmetes, hogy nem látja mit kell tennie, hogy eljuthasson odáig.*
- Rendben.
*Áll fel Zaxdorral együtt. A támadást az előzőhöz hasonló kitéréssel igyekszik kivédeni, balra lépve, s ha módjában áll, akkor kihasználja, hogy az óriás a jobb karja felemelésével védtelen erről az oldalról az alacsonyabb területeken. Mivel jóval kisebb Zaxdornál, le nem hajol a megfelelő ütésszög eléréséhez, hanem egyszerűen felüt a férfi ágyékához - vagyis igyekszik inkább a belső combját eltalálni és csak jelzésértékűvé tenni a dolgot. Ezt követi egy visszahúzódás, és ha még erre is jut ideje, a mozdulatsort azzal zárja, hogy belekönyököl a férfi térdhajlatába.*
*Értetlen hunyorgással hallgatja Zaxdort, ahogy magáról beszél nem túl jó véleménnyel és róla túl jó véleménnyel... Ez még az érthető rész volna, hiszen véleménye mindenkinek lehet. De hogy ennek mi köze van bármihez is, vagy milyen félreértéstől tart a férfi... Ezzel kapcsolatban már teljesen tanácstalan.*
- Sajnálom, de nem értem, miről beszélsz. - *ismeri be ezúttal, noha a legtöbbször szó nélkül szokta hagyni az ilyen eseteket. Amikor nem életbevágó vagy nem túl zavaró, hogy nem ért valamit. Mert különben nagyon gyakran kellene visszakérdeznie egy beszélgetésben...
Most azonban zavarja, hogy nem érti, mert ha már félreértésről beszél a férfi, akár fontos is lehet, s olyasmi, amire ő nem gondolt.*
- Milyen félreértés volna? Szólnék róla, hogy a szobámban leszel, tudnának róla. Nem nézne senki betörőnek... - *merül fel benne, hogy Zaxdor talán ilyen esetről magyaráz, mert ilyen még elő is fordulhatna és így volna értelme annak, hogy a férfi tart az előítéletektől, hogy mit szólnának mások, ha csak úgy megjelenne a szobájánál.
Később...*
- Jó. - *biccent az előre beígért teára. Jól esik most azt hinni, hogy egyszer tényleg eljön majd az a nap, és úgy fog ide visszatérni az említett távolléte után, hogy békésen leülhetnek egy forró ital mellé.
Aztán ez az idilli jövőkép kicsit összeszorítja a szívét, mert mellette csak még sötétebbnek tetszik az idő, amit addig át kell élnie. Félelmetes, hogy nem látja mit kell tennie, hogy eljuthasson odáig.*
- Rendben.
*Áll fel Zaxdorral együtt. A támadást az előzőhöz hasonló kitéréssel igyekszik kivédeni, balra lépve, s ha módjában áll, akkor kihasználja, hogy az óriás a jobb karja felemelésével védtelen erről az oldalról az alacsonyabb területeken. Mivel jóval kisebb Zaxdornál, le nem hajol a megfelelő ütésszög eléréséhez, hanem egyszerűen felüt a férfi ágyékához - vagyis igyekszik inkább a belső combját eltalálni és csak jelzésértékűvé tenni a dolgot. Ezt követi egy visszahúzódás, és ha még erre is jut ideje, a mozdulatsort azzal zárja, hogy belekönyököl a férfi térdhajlatába.*
3025. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:38:17
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:38:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Szinte töretlen, de nem bántó tekintettel figyeli a lányt, érzékeli a reakciót és valóban, nehezen tudja értelmezni. Sőt, inkább azt veszi észre, hogy elhúzódnak tőle, a kedves gesztus viszonzásra nem talál. Zaxdor nem régóta ismeri Krestvirt, s egyébként sem túlzottan jó emberismerő. Szomorú lesz, de csak legbelül, kívülről a világért sem mutatná, sőt igazából még meg is érti a lányt. A megbocsátás sohasem egyszerű, kimondani a legkönnyebb, de újra megszerezni a bizalmat, az már kevésbé. Aztán érkezik a kérdés, ami felülírja a korábbi érzést, szerencsére figyelmét a legjobb pillanatban tereli el.*
- Hát... óriás vagyok. Nagy mamlasz és nem túl okos. Ha a szobádba fogadsz, félreérthetik és kinevethetnek érte. Mégis csak egy óriás vagyok, minden különlegesség nélkül. *Vonja meg a vállát.* Te meg egy kedves varázslólány, aki minden bizonnyal beilleszkedett. Nem hiszem, hogy ezt bárki megértené. Idővel úgyis kiderülne. *Kettejük kapcsolatát illetően nem rejti véka alá, hogy ő a gyenge láncszem. Ha egy normális ember lenne, esetleg elf, másképp állna a szénája. A lányhoz illő lenne, de így. Így csak egy bamba birka, vagy inkább bölény. Legalábbis Zaxdor jelenleg ezt gondolja magáról. Aztán ismét feledtetik az egészet a kedves szavak, kicsit úgy érzi, hogy érzelmeinek határmezsgyéjén egyensúlyozik. Legszívesebben közelebb ülne, vagy megfogná a kezét, de nem teszi.*
- Rendben. *Bólint félmosollyal.* Nagyon örülök és hálás vagyok neked. Majd főzök neked mentateát is, ha jössz! *Megint az a csodás mosoly, mit a lány gunyorosnak gondol, vagy legalábbis pimasznak. ~ Krestvir védjegye. Felismerném bárhol. ~ Gondolja magában, s ismét olvadozva figyel, ez a lány, ha azt mondaná neki repüljön, minden bizonnyal szárnyakat is megpróbálna növeszteni, hogy repkedjen körbe, mint egy óriáspillangó. Csak a virágok nem bírnák el.*
- Köszönöm. *Mondja még egyszer felsóhajtva, mert a lány mindenre gondol, arra is, ami neki eszébe sem jutna. A kérdésre körbetekint, s az elhullajtott tőrt kezébe veszi, majd lassan feláll.*
- Utolsó próbálkozás, aztán esetleg körbevezethetsz, ha kedved lesz hozzá, később folytathatjuk. *Biccent, majd felveszi az alapállást, s, ha Krestvir bólint felé szúr a tőrrel, ezúttal lentről felfelé.*
*Szinte töretlen, de nem bántó tekintettel figyeli a lányt, érzékeli a reakciót és valóban, nehezen tudja értelmezni. Sőt, inkább azt veszi észre, hogy elhúzódnak tőle, a kedves gesztus viszonzásra nem talál. Zaxdor nem régóta ismeri Krestvirt, s egyébként sem túlzottan jó emberismerő. Szomorú lesz, de csak legbelül, kívülről a világért sem mutatná, sőt igazából még meg is érti a lányt. A megbocsátás sohasem egyszerű, kimondani a legkönnyebb, de újra megszerezni a bizalmat, az már kevésbé. Aztán érkezik a kérdés, ami felülírja a korábbi érzést, szerencsére figyelmét a legjobb pillanatban tereli el.*
- Hát... óriás vagyok. Nagy mamlasz és nem túl okos. Ha a szobádba fogadsz, félreérthetik és kinevethetnek érte. Mégis csak egy óriás vagyok, minden különlegesség nélkül. *Vonja meg a vállát.* Te meg egy kedves varázslólány, aki minden bizonnyal beilleszkedett. Nem hiszem, hogy ezt bárki megértené. Idővel úgyis kiderülne. *Kettejük kapcsolatát illetően nem rejti véka alá, hogy ő a gyenge láncszem. Ha egy normális ember lenne, esetleg elf, másképp állna a szénája. A lányhoz illő lenne, de így. Így csak egy bamba birka, vagy inkább bölény. Legalábbis Zaxdor jelenleg ezt gondolja magáról. Aztán ismét feledtetik az egészet a kedves szavak, kicsit úgy érzi, hogy érzelmeinek határmezsgyéjén egyensúlyozik. Legszívesebben közelebb ülne, vagy megfogná a kezét, de nem teszi.*
- Rendben. *Bólint félmosollyal.* Nagyon örülök és hálás vagyok neked. Majd főzök neked mentateát is, ha jössz! *Megint az a csodás mosoly, mit a lány gunyorosnak gondol, vagy legalábbis pimasznak. ~ Krestvir védjegye. Felismerném bárhol. ~ Gondolja magában, s ismét olvadozva figyel, ez a lány, ha azt mondaná neki repüljön, minden bizonnyal szárnyakat is megpróbálna növeszteni, hogy repkedjen körbe, mint egy óriáspillangó. Csak a virágok nem bírnák el.*
- Köszönöm. *Mondja még egyszer felsóhajtva, mert a lány mindenre gondol, arra is, ami neki eszébe sem jutna. A kérdésre körbetekint, s az elhullajtott tőrt kezébe veszi, majd lassan feláll.*
- Utolsó próbálkozás, aztán esetleg körbevezethetsz, ha kedved lesz hozzá, később folytathatjuk. *Biccent, majd felveszi az alapállást, s, ha Krestvir bólint felé szúr a tőrrel, ezúttal lentről felfelé.*
3024. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:33:09
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:33:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Ha magányos, akkor az is elmondható, hogy kevés jut ki neki a testi érintkezésekből is. Az ölelés, a simogatás, vagyis az efféle gyengédség szokatlan, de hiányzik is az életéből. Nincs akitől csak úgy kapna ilyesmit, ő pedig gátlásos, hogy kezdeményezzen. Taitos megint csak kivétel, de őt meg túl ritkán látja és a személyes együttlétre akkor sincs mindig idejük.
A kézfogás az olyan természetes dolog, amolyan udvariassági elem inkább. Addig nem is tűnik fel neki, hogy ez is érintkezés és hogy még fogják egymás kezét, amíg Zaxdor meg nem simogatja a kezét.
Ez már egy jelzés, kedveskedés a kedvességért, amit adott.
Elhúzza a kezét, mikor engedik, egyúttal össze is fonja maga előtt karjait, mintha át akarná ölelni azt az érzést a kézfején, meg azt a csipetnyi bizsergető melegséget a hasában. (Persze ez kívülről nézve épphogy könnyen tűnhet inkább visszavonulásnak és elzárkózásnak.)
Hallgatja Zaxdort, az érvelését, amivel inkább a jurtát választja.*
- Miért bántanának érte? - *természetesen most is kell, hogy legyen, amit nem ért, pusztán azért, mert másképpen gondolkodik. Ez esetben mondhatnánk ártatlannak is, gyermekinek ezt a gondolkodást.
A többit aztán elfogadja. Ha a férfi így szeretné, legyen így. Egyetért, hogy ez nem feltételez akkora bizalmat, mert az óriás legalább a házon kívül van, hát ez is egy jó megoldásnak tűnik.*
- Rendben. - *mondja ezt a döntésre... és a felvetésre is, hogy alkalmanként beszélgethetnének. Egy kicsit ugyan még mindig menekülni akar és szabadulni az ilyen ígéretek felelőssége alól, de most jól érzi magát. Van valami meghittség most közöttük, ő legalábbis így érzékeli.*
- Elfogadom a meghívást. - *feleli szégyenlős - az ő arcán gunyorosként megjelenő - mosollyal.*
- Akkor majd írok egy levelet, amit a vezetőnk asztalán hagyok, ha addig nem találkoznék vele... meg kapsz egyet te is, amit másoknak is meg tudsz mutatni, mert nem hiszem, hogy mindenkinek tudok személyesen szólni. És akkor tudni fognak rólad, hogy miért vagy itt. - *közli, magában megtervezve a teendőket. Egyúttal arra is gondol, hogy a szalmazsákját, amin aludni szokott, lehozza Zaxdornak, ő meg kivételesen alszik majd az ágyon.*
- Most gyakorlunk még?
*Ha magányos, akkor az is elmondható, hogy kevés jut ki neki a testi érintkezésekből is. Az ölelés, a simogatás, vagyis az efféle gyengédség szokatlan, de hiányzik is az életéből. Nincs akitől csak úgy kapna ilyesmit, ő pedig gátlásos, hogy kezdeményezzen. Taitos megint csak kivétel, de őt meg túl ritkán látja és a személyes együttlétre akkor sincs mindig idejük.
A kézfogás az olyan természetes dolog, amolyan udvariassági elem inkább. Addig nem is tűnik fel neki, hogy ez is érintkezés és hogy még fogják egymás kezét, amíg Zaxdor meg nem simogatja a kezét.
Ez már egy jelzés, kedveskedés a kedvességért, amit adott.
Elhúzza a kezét, mikor engedik, egyúttal össze is fonja maga előtt karjait, mintha át akarná ölelni azt az érzést a kézfején, meg azt a csipetnyi bizsergető melegséget a hasában. (Persze ez kívülről nézve épphogy könnyen tűnhet inkább visszavonulásnak és elzárkózásnak.)
Hallgatja Zaxdort, az érvelését, amivel inkább a jurtát választja.*
- Miért bántanának érte? - *természetesen most is kell, hogy legyen, amit nem ért, pusztán azért, mert másképpen gondolkodik. Ez esetben mondhatnánk ártatlannak is, gyermekinek ezt a gondolkodást.
A többit aztán elfogadja. Ha a férfi így szeretné, legyen így. Egyetért, hogy ez nem feltételez akkora bizalmat, mert az óriás legalább a házon kívül van, hát ez is egy jó megoldásnak tűnik.*
- Rendben. - *mondja ezt a döntésre... és a felvetésre is, hogy alkalmanként beszélgethetnének. Egy kicsit ugyan még mindig menekülni akar és szabadulni az ilyen ígéretek felelőssége alól, de most jól érzi magát. Van valami meghittség most közöttük, ő legalábbis így érzékeli.*
- Elfogadom a meghívást. - *feleli szégyenlős - az ő arcán gunyorosként megjelenő - mosollyal.*
- Akkor majd írok egy levelet, amit a vezetőnk asztalán hagyok, ha addig nem találkoznék vele... meg kapsz egyet te is, amit másoknak is meg tudsz mutatni, mert nem hiszem, hogy mindenkinek tudok személyesen szólni. És akkor tudni fognak rólad, hogy miért vagy itt. - *közli, magában megtervezve a teendőket. Egyúttal arra is gondol, hogy a szalmazsákját, amin aludni szokott, lehozza Zaxdornak, ő meg kivételesen alszik majd az ágyon.*
- Most gyakorlunk még?
3023. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:32:07
Üzenet elküldve: 2018-11-18 12:32:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Kissé megkönnyebbül, mikor elfogadják a bocsánatkérését, ismét, de még mindig benne van a félsz a korábbiakban elhangzottak miatt. Borzasztóan számít a pozitív válaszra, de nem akarja ezt felfedni azzal, hogy remegősre izzadja magát, sőt, igyekszik semlegesnek mutatni magát, tudván Krestvir csak jót akar. A válasz végül megérkezik és reménykeltő. Persze Zaxdor tudja, hogy valószínűleg a lánynak fogalma sincs azokról az érzésekről, melyek fellobbannak benne, vagy legalábbis csírájában indult el valami. Zaxdor azt is gondolja, hogyha ez nyilvánvaló lenne, a lány nem tenne ajánlatot. Nem is akar visszaélni ezzel. Bár tény, hogy magában már látja, ahogy esténként még beszélgetnek kicsit lefekvés előtt, mikor a lány otthon van, az is tény, hogy fejben látja magát, ahogy úszni tanítják, s az apró kezek játékosan irányítják a vízben. Beleborzong a tudatra, s gerince mentén kellemes érzés fogja el már a reményteli jövőképre is. De Zaxdor nem olyan óriás, aki visszaél az ajánlattal, a legkevésbé sem akarja, hogy Krestvirt kinevessék, kicsúfolják, vagy megvessék amiatt, mert egy nagy mamlasz óriást fogad be magához. A lány egyébként is magánzó, lehet, hogy emiatt így is kirekesztik kicsit, azért van olyan sokat egyedül, így csak felsóhajt, majd mosolyogva a lányra néz. Tekintete Krestvir mélybarna szemeit keresik, őszintének akar mutatkozni és nem szeretné, ha a lány félreértené:*
- Azt hiszem a jurta… az tökéletes lenne. *Kezdi csendesen, majd, ha még a kezében van a lányé, aprót simít kézfején hüvelykujjával, majd elengedi a lány kezét, s ölébe ejti sajátját.*
- Úgy hiszem, hogy nem venné ki jól magát, ha hozzád költöznék, bántanának érte, amit én nem szeretnék. *Még mindig mosolyog, bár a mosoly kissé szomorú, borzasztóan nehezére esik kimondani, hogy nem: nem akarom érezni minden este az illatod, vagy nem, nem akarom hallani minden este a hangod. Nem, nem akarok abban az ágyban feküdni, amit te érintettél és nem, nem akarom látni a reggeli ébredésed. Ismét eljön az a pillanat, amikor legszívesebben sárba döngölné a képét. Négyszer. A nyakáig nyomva.*
- Végtelenül hálás vagyok neked, hogy megbízol bennem! Ezzel szeretném bizonyítani, hogy bizalmad jó helyre talált. Tökéletes lesz nekem itt kint is, ha nem haragszol meg válaszomért és még mindig él az ajánlat. Persze szívesen venném, ha olykor bemehetnék hozzád és beszélgethetnénk, csak úgy, akár esténként, vagy akár itt kint. Persze csak, ha te is így gondolod. *Bólint bizakodón.*
- Amíg távol vagy, én csinosítom a házamat. Aztán bármikor vendégül tudnálak látni, hogy viszonozzam a kedvességed. *Szelíd az ábrázata, de belül tombol. Valami olyasmit érez most, hogy a lány így sem tudja, milyen érzések vannak benne, ezek után még jobban ellőtte minden esélyét. De nem. Krestvir jóindulatával nem fog visszaélni. Lassan ő lesz a minden.*
*Kissé megkönnyebbül, mikor elfogadják a bocsánatkérését, ismét, de még mindig benne van a félsz a korábbiakban elhangzottak miatt. Borzasztóan számít a pozitív válaszra, de nem akarja ezt felfedni azzal, hogy remegősre izzadja magát, sőt, igyekszik semlegesnek mutatni magát, tudván Krestvir csak jót akar. A válasz végül megérkezik és reménykeltő. Persze Zaxdor tudja, hogy valószínűleg a lánynak fogalma sincs azokról az érzésekről, melyek fellobbannak benne, vagy legalábbis csírájában indult el valami. Zaxdor azt is gondolja, hogyha ez nyilvánvaló lenne, a lány nem tenne ajánlatot. Nem is akar visszaélni ezzel. Bár tény, hogy magában már látja, ahogy esténként még beszélgetnek kicsit lefekvés előtt, mikor a lány otthon van, az is tény, hogy fejben látja magát, ahogy úszni tanítják, s az apró kezek játékosan irányítják a vízben. Beleborzong a tudatra, s gerince mentén kellemes érzés fogja el már a reményteli jövőképre is. De Zaxdor nem olyan óriás, aki visszaél az ajánlattal, a legkevésbé sem akarja, hogy Krestvirt kinevessék, kicsúfolják, vagy megvessék amiatt, mert egy nagy mamlasz óriást fogad be magához. A lány egyébként is magánzó, lehet, hogy emiatt így is kirekesztik kicsit, azért van olyan sokat egyedül, így csak felsóhajt, majd mosolyogva a lányra néz. Tekintete Krestvir mélybarna szemeit keresik, őszintének akar mutatkozni és nem szeretné, ha a lány félreértené:*
- Azt hiszem a jurta… az tökéletes lenne. *Kezdi csendesen, majd, ha még a kezében van a lányé, aprót simít kézfején hüvelykujjával, majd elengedi a lány kezét, s ölébe ejti sajátját.*
- Úgy hiszem, hogy nem venné ki jól magát, ha hozzád költöznék, bántanának érte, amit én nem szeretnék. *Még mindig mosolyog, bár a mosoly kissé szomorú, borzasztóan nehezére esik kimondani, hogy nem: nem akarom érezni minden este az illatod, vagy nem, nem akarom hallani minden este a hangod. Nem, nem akarok abban az ágyban feküdni, amit te érintettél és nem, nem akarom látni a reggeli ébredésed. Ismét eljön az a pillanat, amikor legszívesebben sárba döngölné a képét. Négyszer. A nyakáig nyomva.*
- Végtelenül hálás vagyok neked, hogy megbízol bennem! Ezzel szeretném bizonyítani, hogy bizalmad jó helyre talált. Tökéletes lesz nekem itt kint is, ha nem haragszol meg válaszomért és még mindig él az ajánlat. Persze szívesen venném, ha olykor bemehetnék hozzád és beszélgethetnénk, csak úgy, akár esténként, vagy akár itt kint. Persze csak, ha te is így gondolod. *Bólint bizakodón.*
- Amíg távol vagy, én csinosítom a házamat. Aztán bármikor vendégül tudnálak látni, hogy viszonozzam a kedvességed. *Szelíd az ábrázata, de belül tombol. Valami olyasmit érez most, hogy a lány így sem tudja, milyen érzések vannak benne, ezek után még jobban ellőtte minden esélyét. De nem. Krestvir jóindulatával nem fog visszaélni. Lassan ő lesz a minden.*
3022. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:56:48
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:56:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*A felé nyújtott kezet természetesen megfogja és megrázza, de még e mellett is van érkezése elhinteni a kétség magvát azzal az arcjátékkal, csak hogy az óriás továbbra se érezze magát teljes biztonságban.
Majd más probléma foglalja le gondolatait, s a játékot feledi.
Látja, hogy a férfi milyen meglepett, zavart arcot vág az ajánlata után, de az ilyen részletekkel most nem tud törődni, lefoglalja a saját feszültsége, aminek feloldódását a választól várja. Ez végül nem történik meg, ám legalább beszélni kezdenek, s ez megosztja a figyelmet a külső és a belső világ között.*
- Igen. - *kezd bele a rövid válaszba, de az óriás folytatja és rögtön visszakozik. Megvárja, míg befejezi. A túlzó dicsérettől most eltekint, jelenleg nagyon feladatorientált lett.*
- Nem hiszem, hogy erről sokan tudnának... És majd szólok a többieknek róla. Illetve írok egy papírt is róla, hogy az én engedélyemmel vagy itt. Talán ezért is volna jó az én szobám. Ott nem foglalsz el helyet másoktól, ha jönnének új tanoncok, és senkit nem zavarhatnál. Én pedig úgyis ritkán használom az ágyat, lesz fekhelyed. És valószínűleg hamarosan hosszabb időre elmegyek... Szóval... Elférsz, nem hiszem, hogy gond lenne belőle. - *magyarázza egy kicsit szaggatottan, mert valamiért ő is zavarban van.*
*A felé nyújtott kezet természetesen megfogja és megrázza, de még e mellett is van érkezése elhinteni a kétség magvát azzal az arcjátékkal, csak hogy az óriás továbbra se érezze magát teljes biztonságban.
Majd más probléma foglalja le gondolatait, s a játékot feledi.
Látja, hogy a férfi milyen meglepett, zavart arcot vág az ajánlata után, de az ilyen részletekkel most nem tud törődni, lefoglalja a saját feszültsége, aminek feloldódását a választól várja. Ez végül nem történik meg, ám legalább beszélni kezdenek, s ez megosztja a figyelmet a külső és a belső világ között.*
- Igen. - *kezd bele a rövid válaszba, de az óriás folytatja és rögtön visszakozik. Megvárja, míg befejezi. A túlzó dicsérettől most eltekint, jelenleg nagyon feladatorientált lett.*
- Nem hiszem, hogy erről sokan tudnának... És majd szólok a többieknek róla. Illetve írok egy papírt is róla, hogy az én engedélyemmel vagy itt. Talán ezért is volna jó az én szobám. Ott nem foglalsz el helyet másoktól, ha jönnének új tanoncok, és senkit nem zavarhatnál. Én pedig úgyis ritkán használom az ágyat, lesz fekhelyed. És valószínűleg hamarosan hosszabb időre elmegyek... Szóval... Elférsz, nem hiszem, hogy gond lenne belőle. - *magyarázza egy kicsit szaggatottan, mert valamiért ő is zavarban van.*
3021. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:55:22
Üzenet elküldve: 2018-11-18 11:55:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Megbocsátás//
*Lassan kezd fészkelődni ültében, ha Zaxdor nem ismerné magát azt gondolná, hogy megijedt, de természetesen ilyenről szó sincs. Egy dolog azonban megijeszti, hogy ezzel elrontott mindent. ~ Már megint buta voltam. ~ Gondolja magában és legszívesebben a fejét a földbe döngölné, ha ezzel nem okozna még nagyobb gondot. Mert egy őrülten földbe fejét verő sáros képű óriás bizonyára elég ijesztő látvány lehet, azt meg nem akarná. Ezért marad a visszafogott fészkelődés, mintha bolhák csikiznék a fenekét. Nincs kedve fűszálakat sem tépkedni, mert az még nyilvánvalóbbá tenné zavarát. ~ Szólalj meg, kérlek, szólalj meg! ~ Szinte hangra áhítoznak a szemei, de arra is figyelnie kell, hogy ne gúvassza túlságosan a lányra, mert az megint csak fura lenne. Szóval nincs könnyű helyzetben annyi szent. Aztán elhangzik a kérdés, ami betalál, mint villám az erdőben magasodó fenyőbe:*
- Hát... hát úgy... na tudod... olyan, szemrehányóan, olyan bűntudatizésen... na... ne már! *Fordítja félre fejét, mint egy meg nem értett kutyus, amikor rosszaságot csinált. Persze azért a nyelvét nem dugja ki, az is fura lenne. Így csak próbál meglehetősen nagy bociszemeket vágni, de nem akkorákat, mint egy kocsikerék, csak amolyan óriásosat.*
- Akkor... akkor jó... *Színlel megkönnyebbülést, bár ez a "nyugodt vagyok" mondat, valami olyasmi lehet, mint nőknél a "semmi", mikor megkérdezik, mi a baj. Gyilkos egy helyzet annyi szent. De aztán megtörik a jég. Krestvir visszatér korábbi arckifejezéséhez, ahhoz a cuki fintorhoz az arcán. Zaxdor már épp fújtatva engedné ki a levegőt, ami rögtön be is szorul. Lassan kezd összezavarodni, Krestvir úgy váltogatja az arcait, mint egy színész a színpadon, s mikor ismét rendes mosolyt kap, már nem is tudja mit higgyen. A keze persze mered Krestvir felé, mint a cövek, az körülbelül úgy maradt a kezdetek óta, csak azóta némiképp nyirkosodott a hűvös izzadtságtól. De nem gusztustalanul, csak úgy épphogy, azért némi önuralma még van az órásnak. Egészen addig a pontig, míg már annyira elmerül Krestvir arcának kielemzésében, hogy szinte meg sem hallja a lényeget. A _lényeget_! ~ Hogy... hogy ezt most... jól hallottam? ~ Teszi fel magában a kérdést és most az óriás vág meglehetősen buta képet, mi kissé hitetlenkedő, kissé még félszeg a korábbi Krestvir akciótól és egy kissé hálás. Nem. Nagyon hálás. Az persze természetes, hogy a jurtát, meg az "egyik szobát" meg sem hallja, csak azt az egy mondatrészt: "Akár az enyémben...". Nem akar azonnal lecsapni rá, nem akarja elijeszteni a lányt, a felajánlást nem érti félre és nem könyveli el. Csak reményt ad számára, reményt ahhoz, amit jelenleg még ő sem pontosan ért. De így legalább a végére járhat, teret és lehetőséget adnak neki hozzá.*
- Nálad? *Kérdezi csendesen, s immár zavarban igénybe veszi a fűszálak segítségét is a gondolkodáshoz, mert elkezdi őket apránként tépkedni és piszkálni.*
- Befogadnál addig, míg nem készül el a házam? *Kérdezi megerősítésként, mert még mindig nem hiszi el.*
- Krestvir, én ezt nem fogadhatom el, ez óriási segítség volna és én nem érdemlem meg.
*Rázza meg fejét. ~ Hülye barom, hülye barom, hülye barom! És ha most visszaszívja?! ~ Arcán belső viaskodása nem látszik talán, bár tény, hogy még mindig zavarban van.*
- Meg mit szólnának hozzá a többiek? Egy óriás Synmira csodás házában, aki korábban leütötte az egyik legtehetségesebb varázslót. Kétszer. *Göcög fel kényszeredetten, de a remény azért még ott van, hogy a felajánlás nem egyszeri volt. Egy pillanatra még azt is elfelejti, hogy miért is vannak itt. Csak Krestvir van. Krestvir és az óriás.*
*Lassan kezd fészkelődni ültében, ha Zaxdor nem ismerné magát azt gondolná, hogy megijedt, de természetesen ilyenről szó sincs. Egy dolog azonban megijeszti, hogy ezzel elrontott mindent. ~ Már megint buta voltam. ~ Gondolja magában és legszívesebben a fejét a földbe döngölné, ha ezzel nem okozna még nagyobb gondot. Mert egy őrülten földbe fejét verő sáros képű óriás bizonyára elég ijesztő látvány lehet, azt meg nem akarná. Ezért marad a visszafogott fészkelődés, mintha bolhák csikiznék a fenekét. Nincs kedve fűszálakat sem tépkedni, mert az még nyilvánvalóbbá tenné zavarát. ~ Szólalj meg, kérlek, szólalj meg! ~ Szinte hangra áhítoznak a szemei, de arra is figyelnie kell, hogy ne gúvassza túlságosan a lányra, mert az megint csak fura lenne. Szóval nincs könnyű helyzetben annyi szent. Aztán elhangzik a kérdés, ami betalál, mint villám az erdőben magasodó fenyőbe:*
- Hát... hát úgy... na tudod... olyan, szemrehányóan, olyan bűntudatizésen... na... ne már! *Fordítja félre fejét, mint egy meg nem értett kutyus, amikor rosszaságot csinált. Persze azért a nyelvét nem dugja ki, az is fura lenne. Így csak próbál meglehetősen nagy bociszemeket vágni, de nem akkorákat, mint egy kocsikerék, csak amolyan óriásosat.*
- Akkor... akkor jó... *Színlel megkönnyebbülést, bár ez a "nyugodt vagyok" mondat, valami olyasmi lehet, mint nőknél a "semmi", mikor megkérdezik, mi a baj. Gyilkos egy helyzet annyi szent. De aztán megtörik a jég. Krestvir visszatér korábbi arckifejezéséhez, ahhoz a cuki fintorhoz az arcán. Zaxdor már épp fújtatva engedné ki a levegőt, ami rögtön be is szorul. Lassan kezd összezavarodni, Krestvir úgy váltogatja az arcait, mint egy színész a színpadon, s mikor ismét rendes mosolyt kap, már nem is tudja mit higgyen. A keze persze mered Krestvir felé, mint a cövek, az körülbelül úgy maradt a kezdetek óta, csak azóta némiképp nyirkosodott a hűvös izzadtságtól. De nem gusztustalanul, csak úgy épphogy, azért némi önuralma még van az órásnak. Egészen addig a pontig, míg már annyira elmerül Krestvir arcának kielemzésében, hogy szinte meg sem hallja a lényeget. A _lényeget_! ~ Hogy... hogy ezt most... jól hallottam? ~ Teszi fel magában a kérdést és most az óriás vág meglehetősen buta képet, mi kissé hitetlenkedő, kissé még félszeg a korábbi Krestvir akciótól és egy kissé hálás. Nem. Nagyon hálás. Az persze természetes, hogy a jurtát, meg az "egyik szobát" meg sem hallja, csak azt az egy mondatrészt: "Akár az enyémben...". Nem akar azonnal lecsapni rá, nem akarja elijeszteni a lányt, a felajánlást nem érti félre és nem könyveli el. Csak reményt ad számára, reményt ahhoz, amit jelenleg még ő sem pontosan ért. De így legalább a végére járhat, teret és lehetőséget adnak neki hozzá.*
- Nálad? *Kérdezi csendesen, s immár zavarban igénybe veszi a fűszálak segítségét is a gondolkodáshoz, mert elkezdi őket apránként tépkedni és piszkálni.*
- Befogadnál addig, míg nem készül el a házam? *Kérdezi megerősítésként, mert még mindig nem hiszi el.*
- Krestvir, én ezt nem fogadhatom el, ez óriási segítség volna és én nem érdemlem meg.
*Rázza meg fejét. ~ Hülye barom, hülye barom, hülye barom! És ha most visszaszívja?! ~ Arcán belső viaskodása nem látszik talán, bár tény, hogy még mindig zavarban van.*
- Meg mit szólnának hozzá a többiek? Egy óriás Synmira csodás házában, aki korábban leütötte az egyik legtehetségesebb varázslót. Kétszer. *Göcög fel kényszeredetten, de a remény azért még ott van, hogy a felajánlás nem egyszeri volt. Egy pillanatra még azt is elfelejti, hogy miért is vannak itt. Csak Krestvir van. Krestvir és az óriás.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519